A szolgálati idő változásai az évi LXXXI. törvény alapján. Miskolci Egyetem. Állam- és Jogtudományi Kar. Agrár- és Munkajogi Tanszék

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Agrár- és Munkajogi Tanszék A szolgálati idő változásai az évi LXXXI. törvény alapján Készítette: Patalenszki Mónika Konzulens: Dr. Tóth Hilda

2 University of Miskolc Faculty of Law Agricultural and Labour Law Department Changes in the period of service in accordance with Act LXXXI. of 1997 Author: Patalenszki Mónika Consultant: Dr. Tóth Hilda

3 Tartalom 1. Bevezetés, a témaválasztásom indokolása Történelmi előzmények A társadalombiztosítási rendszer kialakulása, a bányatársládák Az önkéntes segélyegyletek, vállalati pénztárak kialakítása Az évi XIV. tc Az évi XIX. tc A rekonstrukció évei és a tb fejlődése Az 1950.évi XXX. sz. tvr Az 1954.évi XXVIII. sz. tvr Az 1958.évi XL.sz. tvr Az évi II. törvény Az évi LXXXI. törvény A szolgálati idő jelentősége A nyugdíjjogosultságot megalapozó szolgálati idő az öregségi nyugdíj esetében Hozzátartozói nyugellátások esetében Korhatár előtti ellátások esetében Rokkantsági nyugdíj folyósítása alatti keresőtevékenység A szolgálati idő jelentősége a nyugellátás mértéke szempontjából A hozzátartozói nyugellátások esetében A évi CXCI. törvény alapján figyelembe vehető biztosítási idő Nők kedvezményes öregségi nyugdíjához figyelembe vehető jogosító idő A szolgálati idő szabályai a hatályos jogi szabályozásban Szolgálati időként elismerhető idők Járulékfizetés fejében szerezhető szolgálati idő A járulékfizetési kötelezettség alóli kivételek

4 4. 4. Szolgálati időként elismerhető időtartam különös esetei Szolgálati időként figyelembe nem vehető idők Szolgálati idő bizonyítása Szolgálati idő elismerése egyéb hitelt érdemlő módon Szolgálati idő elismerése munkakönyvből Szolgálati idő elismerése okiratból évi változások Összefoglalás

5 1. Bevezetés, a témaválasztásom indokolása Témaválasztásom személyes okokra vezethető vissza. Munkahelyemen a Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal - Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságon több mint öt éve foglalkozom ellátások megállapításával. Az igényelbírálás során megszerzett tapasztalataim alapján mondhatom, hogy a szolgálati időre vonatkozó ismeretek alaposabb ismeretére is szükség van mind a biztosítotti, mind pedig az igazgatási szerv oldalán. Megítélésem szerint a dolgozatom megírásával lehetőségem nyílik arra, hogy az ezen a területen szerzett eddigi tapasztalataimat tovább gyarapítsam, mélyítsem. Dolgozatomban a szolgálati idő változásait kívánom bemutatni, azon belül is főként a jelenleg is hatályos évi LXXXI. törvény, a továbbiakban Tny. ide vonatkozó szabályozásának ismertetésére vállalkozom. Mielőtt rátérnék munkám címében meghatározott témára, szükségesnek tartok egy rövid, általános bevezetőt is a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény alkalmazása kapcsán. A társadalombiztosítás a Magyar Köztársaság állampolgárait, illetve a törvényben meghatározott követelmények teljesítése esetén a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyeket felölelő társadalmi kockázatközösség, amelyben, törvényben megállapított szabályok szerint a részvétel kötelező. A társadalombiztosítási rendszerben a biztosítási elv, a társadalmi szolidaritás és a tulajdonhoz fűződő jogok alkotmányos keretek közötti korlátozása együttesen érvényesül. A biztosítottak egyes társadalombiztosítási ellátások igénybevételére való jogosultságát a társadalombiztosításban való részvételi kötelezettségük, illetve törvényben meghatározott ellátások kivételével a társadalombiztosítási járulék-fizetési kötelezettségük teljesítésére alapozza meg. 5

6 Fontos alapelvként rögzíti a jogi norma, hogy az állam a társadalombiztosítási nyugellátások kifizetését garantálja akkor is, ha a Nyugdíjbiztosítási Alap kiadásai meghaladják a bevételeket. A biztosítási esemény bekövetkezte önmagában rendszerint még nem elegendő ahhoz, hogy ellátási igényt alapozzon meg. A jogosultság megszerzéséhez többnyire további, biztosítástechnikai jellegű, vagy másodlagos (szekunder) feltételt is előírnak. A társadalombiztosítási nyugellátás a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem összegéhez és az elismert szolgálati időhöz igazodik. De mi is az a szolgálati idő valójában? Szolgálati idő az az időszak, amely alatt a biztosított nyugdíjjárulék fizetésére kötelezett volt, illetve megállapodás alapján nyugdíjjárulékot fizetett. A nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség nélkül szolgálati időnek minősülő időszakokat a Tny. törvény külön határozza meg. A szolgálati időbe többféle időtartam is beletartozhat, vagyis sok összetevője lehet. A jellegzetes eset az, ha ennek számításánál az egyén ténylegesen biztosításban eltöltött idejét veszik figyelembe. Gyakran szolgálati időnek minősítenek olyan egyéb időszakokat, amelyek alatt az érintett személy a társadalom számára hasznos tevékenységet folytatott (katonai szolgálatot teljesített, hadifogságban volt, gyermeke nevelése miatt nem tudott munkát végezni, stb.). Szerepet játszik a szolidaritás, mint vezérelv is, így többek között demográfiai tényezők (gyermekvállalás elősegítése), politikai tényezők (deportálás időszaka, kényszerlakhelyre történő költözés kompenzálása) stb. hatására ismeri el a társadalom szolgálati időként az egyén életének egy-egy különleges időszakát. Általában elmondható, hogy az egyes biztosítási típusú nyugdíjrendszerek a szolgálati idő számításánál figyelembe vehető időszakokat szigorú, biztosítási alapon határozzák meg. 6

7 2. Történelmi előzmények A társadalombiztosítási rendszerek elsősorban a személyükben már szabad, de függő foglalkozási viszonyban álló személyek védelmére szolgálnak. Ezért amikor a történelmi előzményeket kutatjuk azokra a területekre kell figyelmet fordítani, melyek a megelőző időszakokban a hasonló helyzetben levő személyek védelmére szolgáltak, másrészt figyelemmel kell lennünk az önkéntesen létrehozott segélypénztárakra A társadalombiztosítási rendszer kialakulása, a bányatársládák Hazánkban az állam által működtetett társadalombiztosítási rendszer kialakulásának kezdetei a XIX. század utolsó évtizedeire nyúlnak vissza. A munkahelyhez kapcsolódó szociális ellátások Magyarországon is a különösen veszélyes bányászatban alakultak legkorábban. A bányamunkások önsegélyező tevékenysége eleinte az egyház szorgalmazására, gyakran egyházi keretek között bontakozott ki. A bányászok az egymás kölcsönös támogatására szolgáló önkéntes adományaikból elsősorban a beteg és elaggott társaikat támogatták. A XV. század végén és a XVI. század elején megerősödtek az úgynevezett bányatársládák. 1 A társláda a munkaadó és munkásai önkéntes elhatározásából létesült. A bányászlegénység kezelte önkormányzati alapon. Pénzügyi alapjai a munkásoktól levont járulékokból és a munkaadó hozzájárulásaiból gyűltek össze. Ügyintéző szerveik a közgyűlés, az úgynevezett társláda atyák és a jegyző voltak. 1 CZÚCZ Ottó: A társadalombiztosítási rendszer kialakulása és rövid története 1945-ig In:Czúcz Ottó (szerk) Szociális Jog I. Unió Lap-és Könyvkiadó Kereskedelmi Kft. Budapest,

8 A társládák ellátásai betegség esetén pénz, orvosi kezelés és gyógyszersegély; munkaképtelenség esetén nyugbér vagy végkielégítés; özvegyek és árvák ellátásai és a temetési segély voltak Az önkéntes segélyegyletek, vállalati pénztárak kialakítása Az ipari munkások körében az önkéntes társulással létrehozott és a kölcsönös támogatások elvén nyugvó segélyegyletek, pénztárak létrejöttében a céhhagyományok és bizonyos jogszabályi előírások is szerepet játszottak. Az 1840-es évektől kezdve sorra jelentek meg azok a törvények amelyek kötelezték a munkáltatókat a beteg vagy balesetet szenvedett tanoncok, segédek ápolására, támogatására. Az ipari munkások is sorra alapították meg munkásegyleteiket azzal a céllal, hogy az érintett munkásról betegsége idején gondoskodjanak. A legjelentősebb az 1869-ben megalakult Munkásképző Egylet keretében 1870-ben létrejött Általános Munkás-betegsegélyező és Rokkant Pénztár volt. Ennek célja, hogy a munkásnak betegsége és rokkantsága esetén segélyt, halálakor a hátramaradottaknak temetési járulékot, gyámolítást nyújtsanak Az évi XIV. tc ben az akkori országgyűlés fogadta el az ipari és gyári alkalmazottak kötelező betegségi biztosításáról szóló 1891.évi XIV. számú törvénycikket. Ez tekinthető az első lépésnek azon az úton, mely hosszú évtizedek alatt jelentős változásokkal mai társadalombiztosítási rendszerünk kiépítéshez vezetett. 2 CZÚCZ,

9 Ez volt az első jogszabály, amely a kötelező biztosítás elve alapján rendelte el az érintettek ellátásának megszervezését a betegségi biztosítás terén. A törvény a védett személyek körének két nagy csoportjáról rendelkezett. A kötelező védelem alá esőkről és az önkéntes belépésük alapján védelem alá kerülőkről. Kötelező biztosítás alá esnek az ipartörvény hatálya alá tartozó vállalatoknál foglalkoztatottak; a bányákban, kohókban vagy bányaterméket feldolgozó egyéb gyárakban; nagyobb építkezéseknél; vasúti üzemeltetés és ezek gyáraiban, a postánál, távírdáknál, távbeszélőnél; a hajózásnál és hajóépítésnél, valamint a fuvarozásnál, szállítmányozásnál, raktáraknál és kereskedelmi pincészeteknél foglalkoztatottak, feltéve, hogy bérük nem haladja meg a napi négy forintot. Önkéntes elhatározásuk alapján válhatnak betegsegélyező pénztári taggá a nyolc napnál rövidebb időre szerződtetettek, a napi négy forintos bérhatárnál magasabb jövedelmet keresők, a háziipar területén foglalkoztatottak, az önálló iparosok, bizonyos mezőgazdasági vállaltok munkavezetői és munkásai illetve a felsoroltak családtagjai. A pénztárak ellátásként (a biztosított számára ingyenes) orvosi kezelést és gyógyszert; a keresőképtelenség időszakára táppénzt vagy ezek helyett szükség esetén kórházi ápolást; négy hétre gyermekágyi segélyt, illetve temetési segélyt nyújtottak. A pénzügyi források a munkáltatót és a munkavállalót terhelő befizetésekből származtak. A pénztárak irányítása az önkormányzati szervek feladata volt. Az első kötelező betegségi biztosításról rendelkező törvény hiányossági hamarosan felismerhetővé váltak. 3 3 CZÚCZ,

10 2. 4. Az évi XIX. tc. Megvalósította a betegségi biztosítás egységes, országosan központosított szervezetét és létrehozta a baleseti biztosítást. Főbb intézkedései közé tartozott, hogy kiterjesztették a biztosítottak körét. A baleseti biztosítási ágazat által védett személyi kör még szélesebb lett. Az eddigieknél szélesebbre nyitották mind a betegség esetére, mind a balesetre megköthető önkéntes biztosítások lehetőségét. A betegség esetére befizetendő járulék mértéke az átlagos napi bér 2-4%-a között lehetett. A pénzügyi terheket a munkáltatók és a munkavállalók 50-50%- ban fedezik. A baleseti biztosítások körében ingyenes orvosi gyógykezelést, gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök nyújtását vagy munkaképtelenségi járadékot biztosítottak. A balesetben elhunyt után eltemettetői temetési támogatásra számíthattak, hátramaradott hozzátartozói pedig özvegyi vagy árvajáradékot kaphattak. A törvény a biztosítási szervezetet centralizálta, két országos munkásbetegsegélyező és balesetbiztosító pénztár létrehozatalát rendelte el. A korábbi pénztárak helyi szervként tovább működtek, de önállóságukat elveszítették. Az országos pénztárt a közgyűlés irányította. 4 A Tanácshatalom bukása után az új politikai rendszer mindent megtett azért, hogy a társadalombiztosítás területén is felszámolja a korábbi intézkedéseket. Megszüntették például az önkormányzati jellegű irányítást. Ezt követően a társadalombiztosítást évekig miniszteri biztosok irányították. Az így kialakult rendszer azonban nem tudta feladatát ellátni. Szükséges volt a betegségi biztosítás újbóli átalakítása. Erre 1927-ben a XXI. törvénycikkel került sor. Az új törvény tovább 4 CZÚCZ,

11 erősítette a szervezeti centralizációt. Némileg ismét kiterjesztették a biztosításra kötelezettek körét. Megemelte a betegségi biztosítás körében fizetendő járulék mértékét. Némileg bővítették az igénybe vehető ellátások körét és mértékét. A táppénzt a keresőképtelenség időtartamára folyósították, szülés esetén különböző segélyeket biztosítottak. Baleseti ellátásként orvosi ellátást, gyógyszereket, táppénzt, ha a keresőképtelenség egy évnél tovább tartana, az egy évet meghaladó időszakban baleseti járadékot kell folyósítani. Ha a biztosított üzemi baleset következtében meghal, a családtagok kártalanításként igényelhetnek temetési segélyt, illetve a hátra maradt hozzátartozók járadékait. Ez a jogszabály alakította ki a foglalkozási betegségben szenvedők ellátását a biztosítás keretein belül. 5 Hazánkban az öregségi és rokkantsági biztosítás hosszas előkészületek után az január 1-én hatályba lépő évi XL.tc-kel jött létre. A biztosításra kötelezettek köre lényegében azonos a betegségi biztosításba bevontakéval. A biztosítottak két csoportba sorolhatók. Az egyik az úgynevezett javadalmazási határ alá esők, a másik az összes többit felölelő csoport. A törvény alapján négyféle ellátást nyújtottak, melyek az öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági járadék. A biztosítással kapcsolatos feladatokat az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI), a javadalmazási határ alá eső biztosítottak esetén: a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI) és az elismert vállalati nyugdíjpénztárak látták el. 6 Az OTI volt Magyarországon abban az időben a legnagyobb biztosítási intézmény, amely ellátta az ipari munkások betegségi, öregségi, 5 CZÚCZ, CZÚCZ,

12 rokkantsági és baleseti biztosítását országosan, Budapesten a házfelügyelők ugyanilyen biztosítását, a magánalkalmazottak biztosítását a MABI illetékességi területén kívül, országos szinten a baleseti és betegségi biztosítását a háztartási alkalmazottaknak, valamint a bányászati munkavállalók bányanyugbér-biztosítását szintén országosan. Az intézet önkormányzati alapon működött. Az önkormányzat élén elnök és két alelnök állt, akiket az államfő nevezett ki. Felügyeletét a belügyminisztérium látta el. A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete döntően Budapest és körzetéhez tartozó települések magánalkalmazottainak társadalombiztosítási feladatait látta el. E két nagy intézményen kívül még számos kisebb önálló betegbiztosítási, illetve nyugdíjbiztosítási feladatokat ellátó intézet is létezett A rekonstrukció évei és a tb fejlődése A háború pusztításai a társadalombiztosítás intézményeit sem kímélték. Jelentős veszteséget okoztak az átvonuló frontok, amelyek magukkal hurcolták a társadalombiztosítási intézmények vagyontárgyait. A háború utáni első hónapokban elsősorban a betegellátás területén volt rendkívül súlyos a helyzet. Egy új társadalombiztosítási intézményrendszer kialakítására ebben a helyzetben gondolni sem lehetett, hiszen ehhez hiányoztak az anyagi feltételek, nem volt még új társadalombiztosítási koncepció. A korábban kialakult intézmények tehát tovább működtek. Néhány újabb réteget vontak a biztosítás hatálya alá áprilisától megszűnt a biztosítási bérhatár. Ebben a helyzetben az öregségi nyugdíjbiztosítás területén is elkerülhetetlen volt a váromány fedezeti rendszer bukása, és a felosztókirovó finanszírozási módra való áttérés. 12

13 Szervezeti téren is számos gond várt megoldásra. A feladatokat továbbra is több mint harminc biztosítóintézet látta el, és ez igencsak nehezítette az egységes irányítást ban megtörtént a szervezeti egységesítés. A MABI-t beolvasztották az OTI-ba ben az Országos Nyugdíjintézet vette át az összes közszolgálati, vállalati nyugdíj és társadalombiztosítási járadék folyósítását. A társadalombiztosítás irányítását a Minisztertanács végezte Az évi XXX. sz. tvr 1948-tól újabb rétegek bevonásával fokozatosan tovább bővült a biztosítottak köre. A nyugdíjrendszer fejlődését ebben az időszakban az évi XXX. számú tvr. által megalkotott első, majd az évi XXVIII. számú tvr. által kialakított második egységes nyugdíjtörvény jelzi. Az első egységes nyugdíjtörvény január 1-én lépett hatályba. Hatálya kiterjedt minden, az állami társadalombiztosítás keretében betegségi biztosításra kötelezett, munkaviszonyban álló dolgozóra, az ipari szövetkezet tagjaira, az ügyvédi munkaközösségekre, a néphadsereg hivatásos állományú tagjaira, az e szervektől, testületekből nyugdíjba vonulókra. 7 Ekkor emelik fel tíz évre a jogosultsági feltételként megkívánt szolgálati idő hosszát. A szolgálati idő számításához azonban nem az összes munkaviszonyban vagy biztosítási viszonyban töltött időt vették figyelembe, hanem csak az 1945 után munkába töltött éveket. A nyugdíjkorhatárt ismét 60 évben állapították meg, nők esetében 55 évben. Az ellátások mértékének megállapításánál megszüntették a 7 CZÚCZ,

14 beosztáshoz kapcsolt osztályonkénti fix összegű járadékot, az ellátás mértékét az után a tényleges munkabér alapján számították ki. Jelentősen átalakították a rokkantsági, baleseti ellátások rendszerét Az évi XXVIII. sz. tvr. A második egységes nyugdíjtörvény, amely 1954.október 1-én lépett hatályba. Főként a jogosultsági feltételeket és az ellátás mértékével kapcsolatos szabályokat módosította. Mindenekelőtt megszűnt a kettős korhatár, csak az alacsonyabb maradt érvényben. Jelentősen módosították a nyugdíj kiszámításának módját. Felemelték a törzsnyugdíj mértékét a korábbi kereset 50%-ra, ezzel párhuzamosan csökkentették a kiegészítő ellátás nagyságát.(szolgálati évenként 1-1 %- pontra, azzal, hogy ezt is csak 1945 után munkába töltött időkre lehetett megállapítani.) Megemelték az üzemi balesetben megrokkantak nyugellátásának mértékét. Ez volt az első jogszabály a magyar gyakorlatban, amely nyugdíjminimumot állapított meg Az 1958.évi XL.sz. tvr január 1-én lépett hatályba és egészen 1975-ig volt érvényben. Felértékelte a szolgálati idő szerepét, vagyis ismét a teljes életpálya értékelése alapján határozzák meg a nyugdíjjogosultság mértékét. 8 CZÚCZ,

15 A jogosultsági feltételek terén változatlanul hagyta a 60, illetve az 55 éves nyugdíjkorhatárt, bevezette azonban a teljes, illetve a résznyugdíj fogalmát. A teljes nyugdíjhoz minimálisan 25 év szolgálati idő kellett, a résznyugdíjhoz legalább 10 év. Az ellátás mértékénél mind a teljes, mind a résznyugdíj két részből tevődött össze: a törzsnyugdíjból és a nyugdíj-kiegészítésből. A törzsnyugdíj a korábbi átlagkereset 50%-a. A kiegészítő nyugdíj mértéke a megszerzett szolgálati évenként a kereset 0,5-0,5%-a. Fokozatosan emelni kezdték a nyugdíjba számító átlagkereset meghatározásánál figyelembe veendő időtartamot is Az évi II. törvény Ez a törvény igen alapos és hosszú előkészítő munka után született meg. Ez volt a II. világháború utáni időszak első, egységes, törvényi szintű társadalombiztosítási szabályozása, amely átfogta a magyar társadalombiztosítási rendszer valamennyi ágazatát. E törvény fontosabb új elemei: Törvényi szintű jogszabályban, egységes keretben szabályozta a társadalombiztosítás legfontosabb intézményeit. Négy biztosítási ág, a betegségi, anyasági ellátások, a családi pótlék, a nyugellátások és a baleseti ellátásra vonatkozó szabályokat vonta egy törvénybe. A társadalombiztosítási intézményrendszer feladatköreiből e törvény hatálybalépésétől kikerült az egészségügyi szolgáltatások finanszírozása. Ezek az ellátások állampolgári jogon igénybe vehető szolgáltatásként működtek. 9 CZÚCZ,

16 A törvény szerkezete kódex felépítésűvé vált. Jelentős változásnak tekinthető az egységes nyugdíjrendszer kialakulása is, melynek főbb jellemzői, hogy lényegében a korábbi mezőgazdasági termelőszövetkezeti nyugdíjskálát választották az új rendszer alapjául, mely tízévnyi szolgálati idővel indul és ehhez 33%-os nyugdíjmértéket rendel. A nyugdíjkorhatár fokozatos egységesítése mellett döntöttek. A fő szabály az iparban foglalkoztatottak 60, illetve 55 éves nyugdíjkorhatára lett. A nyugdíjba beszámító átlagkeresetnél a nyugdíjazást megelőző öt év három legjobb év átlagát vették alapul, továbbá enyhítették a mezőgazdasági járulékok jogosultsági feltételeit is Az évi LXXXI. törvény A kor követelményeinek megfelelni kívánva az Országgyűlés a társadalombiztosításról szóló évi II. törvényt január 1. napjával hatályon kívül helyezte, s a régi jogszabály helyébe az alábbi négy új törvényt alkotta meg: A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló évi LXXX. törvényt (a továbbiakban Tbj.), valamint a végrehajtásáról szóló 195/1997. (XI. 5.) kormányrendeletet, A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló évi LXXXI. törvényt (a továbbiakban Tny.), valamint a végrehajtásáról szóló 168/1997. (X.6.) kormányrendeletet, A magánnyugdíjról és a magánnyugdíj pénztárakról szóló évi LXXII. törvényt (a továbbiakban Mpt.), valamint A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló évi LXXXIII. törvényt, (a továbbiakban Ebt.), valamint a végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII.1.) kormányrendeletet. 10 CZÚCZ,

17 1998-tól a kötelező nyugdíjrendszer gyökeres átalakítására került sor. A korábban egységes rendszer kétpillérűvé vált, mely egyik eleme a felosztó-kirovó rendszerű társadalombiztosítási nyugdíjrendszer intézménye lett. Az alapvető továbbra is a társadalombiztosítási nyugdíj továbbiakban Tny. maradt. A folyamatos nyugdíjszolgáltatásokat a megreformált kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer biztosítja. A Tny. törvény célja az időskorúak és a tartósan vagy részlegesen munkaképtelenné válók, valamint hozzátartozóik megélhetésének biztosítása. A jogszabály meghatározza, hogy a kötelező társadalombiztosítási nyugdíjrendszer működése és fejlesztése az állam feladata. A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer öregség, megrokkanás, megrokkanással járó baleset esetén a biztosított részére, elhalálozása esetén a hozzátartozója részére egységes elvek alapján nyugellátást biztosít. Alapvető elv, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj fedezetére járulékot kell fizetni. 3. A szolgálati idő jelentősége Mint a magyar szociális biztonsági rendszer része a szolgálati idő kettős szerepet tölt be. Egyrészt a meghatározott tartamú szolgálati idő megszerzése az egyik feltétele a nyugdíjjogosultságnak, másrészt a megszerzett összes szolgálati idő (a mértékszabályon keresztül) egyik meghatározója a nyugdíj összegének. 17

18 A napjától hatályban lévő nők korhatárra tekintet nélküli öregségi nyugdíja esetében a szolgálati idő hármas tagozódása is megfigyelhető, melynek fontosságát a későbbiekben elemzem. A nyugellátásokat általában két nagy csoportra bontjuk: a saját jogon járó és a hozzátartozói nyugellátásokra. Közös vonásuk, hogy az egyéb feltételek fennállása esetén általában időbeli korlátozás nélkül rendszerint a kedvezményezett élete végéig folyósítják őket, és általában az ellátásban részesülők megélhetésének fő forrását adják A nyugdíjjogosultságot megalapozó szolgálati idő az öregségi nyugdíj esetében A Tny. törvény alkalmazásában az öregségi nyugdíj: meghatározott életkor elérése és meghatározott szolgálati idő megszerzése esetén járó társadalombiztosítási ellátás. Maga az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése a magyar társadalombiztosítási rendszerben nem keletkeztet jogosultságot. Ehhez különböző terjedelmű szolgálati idő megszerzése és a biztosítással járó jogviszony megszüntetése is elengedhetetlen. A törvény különbséget tesz öregségi teljes és öregségi résznyugdíj között. Az öregségi résznyugdíjra való jogosultság feltételei szigorúbbak, mint az öregségi teljes nyugdíjé, hiszen meghatározott időintervallumban kell betöltenie az egyénnek a korhatárt, és ekkor már kell rendelkeznie a szükséges szolgálati idővel is. E nélkül nem állnak fenn a jogosultsági feltételek. Öregségi teljes nyugdíjra az jogosult, aki a születési évének megfelelő öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és legalább húsz év szolgálati idővel 18

19 rendelkezik, valamint azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi teljes nyugdíjat megállapítják, az évi LXXX. törvény 5. (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll. 11 Öregségi résznyugdíjra az jogosult, aki az öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte, és rendelkezik legalább 15 év szolgálati idővel, valamint azon a napon, amelytől kezdődően az öregségi résznyugdíjat megállapítják, az évi LXXX. törvény 5. (1) bekezdés a)-b) és e)-g) pontja szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll. A társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz meghatározott húsz év szolgálati idő, vagy az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár 1997.december 31-e utáni betöltése esetén az öregségi résznyugdíjhoz előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében kizárólag az említett ellátások jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idő, legfeljebb azonban öt naptári év szolgálati idő megszerzésére irányuló megállapodás megkötése a nyugdíjigény elbírálása tárgyában hozott első fokú határozat elleni jogorvoslatra meghatározott idő lejártáig kezdeményezhető. A nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot a megállapodás megkötését követő tizenöt napon belül egy összegben kell évi LXXX. törvény 5. (1) a)-b) és e)-g) alapján biztosított a munkaviszonyban (ideértve az országgyűlési képviselőt is), közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyban, kormányzati szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati jogviszonyban, bírósági jogviszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, hivatásos nevelőszülői jogviszonyban, ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszonyban, közfoglalkoztatási jogviszonyban álló személy, a Magyar honvédség, a rendvédelmi szervek, az Országgyűlési Őrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, a Nemzeti Adó-és Vámhivatal hivatásos állományú tagja, a Magyar Honvédség szerződéses állományú tagja, a katonai szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katona, tekintet nélkül arra, hogy foglalkozása teljes vagy részmunkaidőben történik, a szövetkezet tagja-ide nem értve az iskolaszövetkezet nappali rendszerű oktatás keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató tagját-,ha a szövetkezet tevékenységében munkaviszony,vállalkozási vagy megbízási jogviszony keretében személyesen közreműködik,a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társasa vállalkozó, a díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján,egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban)személyesen munkát végző személy a külön törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével-, amennyiben az e tevékenységből származó, tárgyhavi járulékalapot képező jövedelme eléri a minimálbér harminc százalékát, illetőleg naptári napokra annak harmincad részét. 19

20 megfizetni. E határidő indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható. A jogerős határozattal megállapított szolgálati idő tartamát a nyugellátás megállapítása során a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv az ügyfél terhére nem módosíthatja Hozzátartozói nyugellátások esetében január 1-től a hozzátartozói nyugellátások esetében a 45. életév betöltésétől egységesen 15 év szolgálati időt kell szerezni a jogosultsághoz a nem korbetöltött jogszerzőnek. Az első korcsoportban (22. életévnél korábbi halál) megmaradt az a kedvezmény, hogy aki az iskolai tanulmányai befejezését követő 180 napon belül figyelembe vehető szolgálati időt szerez, - azaz legalább 1 napot annak hozzátartozóit az egyéb feltételek fennállása esetén a hozzátartozói ellátás megilleti. Lényeges változás, hogy korkedvezmény alapján nem lehet a korcsoportnál előírtnál kevesebb szolgálati idővel jogosultságot szerezni. Jogosító időként figyelembe kell venni a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, a rokkantsági ellátás folyósításának időtartamát, valamint az elhunyt jogszerzőnek felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányi idejét, azok időpontjára tekintet nélkül Korhatár előtti ellátások esetében Korhatár előtti öregségi nyugdíj 2011.december 31-ét követő kezdő naptól nem állapítható meg. A ét megelőző kezdő naptól megállapításra kerülő korhatár előtti öregségi nyugdíjak megállapítására évi LXXXI. törvény 95. (8) bekezdés 20

21 a korhatár előtti öregségi nyugdíj kezdő napján hatályos szabályokat kell alkalmazni december 31-ét követő kezdő naptól korhatár előtti ellátásra jogosult az, aki a éig az előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez a Tny január 1-jét megelőzően hatályos szabályai szerint szükséges életkort betöltötte és szolgálati időt megszerezte. Jelenleg hatályos jogszabályaink nemenkénti megosztást is tartalmaznak. A nők lehetőségei a rájuk irányadó nyugdíjkorhatár előtti jogosultság megszerzésére: az 1953-ban született nő, aki 59.életévét betöltötte és a korhatár előtti ellátás kezdő napjáig, de legkésőbb december 31-ig legalább 37 év szolgálati időt szerzett. A jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a rokkantsági nyugdíj és a baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát is évben korhatár előtti ellátásra jogosult az 1952-ben született férfi, amennyiben az egyéb jogosultsági feltételek mellett rendelkezik a szükséges 40 illetve 42 év szolgálati idővel, valamint a biztosítással járó jogviszonyának megszüntetéséhez szükséges egyoldalú jognyilatkozattal, melyet január 1-jét megelőzően a másik féllel írásban megkötött, feltéve, hogy a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő nap évben van, és a jogosult a biztosítással járó jogviszony megszűnését követő napon a december 31-én hatályos szabályok szerinti korhatár előtti öregségi nyugellátásra jogosult lett volna. Példaként említeném: - az február 1. napján született férfi február 1. napjától jogosult korhatár előtti ellátásra amennyiben 42 év szolgálati idővel rendelkezik, 60. életévét betöltötte és az egyéb jogosultsági feltételek fennállnak. 21

22 - az február 1. napján született férfi 40 év szolgálati idővel rendelkezik, úgy február 1. napjától korhatár előtti ellátásra nem jogosult, mert a jogszabályban meghatározott életkort nem töltötte be. - az év második félévében született férfi korhatár előtti ellátásra jogosult, ha az előrehozáshoz szükséges 60 éves életkort betöltötte és 42 év szolgálati idővel rendelkezik. Amennyiben 42 év szolgálati idővel nem rendelkezik jogosultságot 60 év 183 napos korbetöltés esetén szerezhet 40 év szolgálati idővel és az egyéb jogosultsági feltételek meglétével Rokkantsági nyugdíj folyósítása alatti keresőtevékenység A saját jogú nyugellátásban részesülő személy ide értve azt a személyt is, akinek nyugellátása szünetel nyugellátását kérelemre saját jogú nyugdíjasként történt foglalkoztatása, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként végzett kiegészítő tevékenysége alapján a naptári évben elért, nyugdíjjárulék alapot képező kereset, jövedelem egytizenketted részének 0,5 százalékával növelni kell. 13 A saját jogú nyugellátás mellett folytatott keresőtevékenység időtartama szolgálati időként nem vehető figyelembe. A 2012 évben korhatár előtti ellátásban részesülő személy részére nem állapítható meg a 0,5 százalékos növelés, tekintettel arra, hogy nem minősül saját jogú nyugdíjasnak. 14 A korhatár előtti ellátásban részesülő személy keresőtevékenység folytatása esetén szolgálati időt szerez, amennyiben az előírt nyugdíjjárulékot megfizette évi LXXXI. törvény 22/A évi LXXXI. törvény 22/A 22

23 3. 3. A szolgálati idő jelentősége a nyugellátás mértéke szempontjából A jogosultsági feltételként előírt szolgálati idő fontos szerepet tölt be a nyugellátás mértékének megállapításánál. Az ellátás mértékét is befolyásolhatja annak hossza, melyet rendszerint kétféle módszerrel határoznak meg úgy, hogy vagy egy mindenkire érvényes egységes mértékszabályt, vagy az egyén életkorához igazodóan, lépcsőzetesen emelkedő mértéket alkalmaznak. A megállapításra kerülő nyugdíjak esetében az öregségi nyugdíj összege az elismert szolgálati időtől és az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegétől függ. Az öregségi nyugdíj az alapját képező havi átlagkereset összegének a megszerzett szolgálati időhöz tartozó meghatározott százaléka. Megszerzett 15 év szolgálati idő esetén az ellátás összege az alapját képező havi átlagkereset 43 százaléka, 25 év szolgálati idő esetén 63 százaléka, 40 év esetén 80 százaléka, 50 vagy annál több év esetén 100 százaléka. Ha az öregségi nyugdíj kiszámítása során figyelembe vett szolgálati idő a Tny.39. szerinti arányos elismerés miatt nem éri el a 15 évet, az öregségi nyugdíj kiszámítása során alkalmazandó szorzószámot úgy kell meghatározni, hogy a 43%-os mértéket annyiszor 2 százalékponttal csökkenteni kell, ahány év a 15 év szolgálati időből hiányzik. Az öregségi nyugdíj összege az annak alapját képező havi átlagkeresetnél több nem lehet, kivéve akkor, ha a volt biztosított húsz év szolgálati idővel rendelkezik és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 napra szolgálati időt szerez. Ilyen esetben nyugdíjnövelésben részesül. A nyugdíjnövelés mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj 0,5 százaléka. A szolgálati időt naptári naponként kell számításban venni és 365 napot kell egy évnek tekinteni. Ugyanazt az időtartamot csak egyszer lehet 23

24 számításban venni. Kivételt képez ez alól az egészségügyi dolgozók önként vállalt munkavégzése. Ugyanis az egészségügyi dolgozók esetében kiegészítő szolgálati időként kell figyelembe venni a külön törvényben meghatározott, a heti 48 órát meghaladó önként vállalt többletmunkavégzésnek a munkáltató által munkaórában igazolt május 1-jét követő, - napi 8 óra alapulvételével átszámított időtartamát. A külön-külön számított szolgálati idő együttes időtartamát kell a nyugdíj összegének számításánál figyelembe venni A hozzátartozói nyugellátások esetében Hozzátartozói nyugellátások esetében amennyiben a jogszerző a halál napján a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt nem töltötte be és szolgálati ideje nem haladja meg a húsz évet, a jogszerző nyugdíjának nincs minimuma. Amennyiben a jogszerző a fenti korát nem töltötte be, viszont rendelkezik húsz év szolgálati idővel, a nyugdíj összegének megállapításánál a Tny. 12. (2) bekezdés rendelkezésit megfelelően alkalmazni kell. E szerint a megállapított öregségi teljes nyugdíj nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegénél. Ha az öregségi teljes nyugdíj alapját képező havi átlagkereset az öregségi nyugdíj külön jogszabályban meghatározott legkisebb összegét nem éri el, az ellátás összege azonos a nyugdíj alapját képező havi átlagkereset összegével. 24

25 3. 4. A évi CXCI. törvény alapján figyelembe vehető biztosítási idő A megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló évi CXCI. törvény alapján a megváltozott munkaképességű személyek ellátásának megállapítása már nem a szolgálati időtől, hanem a biztosítási időtől függ. E törvény alapján jogosultsági feltétel a kérelem benyújtását megelőző öt éven belül legalább 1095 napon át az évi LXXX. törvény 5. -a szerinti biztosítási idő megléte. Szolgálati idő szempontjából a megváltozott munkaképességű személyek ellátásánál figyelembe vehető biztosítási idő vizsgálata visszalépést jelent, mivel az igénylő a jogosultsághoz szükséges 1095 napi biztosítási idővel rendelkezik a kérelem benyújtását megelőző 5 éven belül, akkor további biztosítási idő vizsgálata nem szükséges. A biztosítási időbe be kell számítani a biztosítás megszűnését követő táppénz, baleseti táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj, álláskeresési támogatás folyósításának idejét, a rokkantsági nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, egészségkárosodott személyek szociális járadékai és megváltozott munkaképességű személyek ellátása folyósítási idejét. A megszerzett összes szolgálati időt tehát a évi CXCI. törvény alapján megállapítható rokkantsági ellátás és rehabilitációs ellátás esetében figyelmen kívül hagyják. Biztosítási időként olyan időszak is figyelembe vehető, amely egyébként szolgálati időként nem kerülhetne elismerésre. Egyéni vállalkozók esetében például amennyiben a vállalkozónak nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék tartozása van, az az időszak, amelyre a tartozás vonatkozik szolgálati időként nem vehető figyelembe, azonban a évi CXCI. törvény alapján biztosítási időnek minősül. 25

26 Ugyanakkor az ápolási díj folyósításának időtartama szolgálati időnek minősül, de a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól szóló törvény alapján biztosítási időként nem vehető figyelembe Nők kedvezményes öregségi nyugdíjához figyelembe vehető jogosító idő január 1. napjától öregségi teljes nyugdíjra életkorára tekintet nélkül jogosult az a nő, aki legalább 40 év jogosultsági idővel és a Tny. törvényben meghatározott egyéb jogosultsági feltételekkel rendelkezik. Jogosultsági időnek minősül a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal, valamint a terhességigyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban és a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel megállapított ápolási díjban eltöltött idővel szerzett szolgálati idő. Az öregségi teljes nyugdíj nem állapítható meg, ha a keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett szolgálati idő nem éri el a harminckét évet, olyan nő esetében pedig, akinek a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel ápolási díjat állapítottak meg a harminc évet. Az előírt jogosultsági idő ha a jogosult a saját háztartásában öt gyermeket nevelt egy évvel, minden további gyermek esetén további egy-egy évvel, de összesen legfeljebb hét évvel csökken. Keresőtevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonnyal szerzett jogosultsági időnek a Tny. törvény végrehajtására kiadott 168/1997 (X.6.) Kormányrendelet 12. (1) bekezdésében meghatározott szolgálati idő minősül. 26

27 Az említett kormányrendelet eligazítást nyújt, illetve tételesen felsorolja, hogy melyek azok a jogosultsági idők, amelyeket figyelembe lehet/kell venni a nők korhatárra tekintet nélküli öregségi nyugdíjának megállapítása során. Fontos kihangsúlyozni, hogy a kedvezményes konstrukció alapja a Kormány gazdaságpolitikai prioritásaival összhangban a nők kettős, családi és munkahelyi szerepvállalásának elismerése volt, azáltal, hogy a gyermekneveléssel összefüggő időszakok beszámíthatósága mellett, az elért hosszú munkaviszonyban, egyéni vagy társas vállalkozóként, illetve más keresőtevékenységgel eltöltött hosszú szolgálati időt honorálja. A szabályozás azonban más szolgálati időt, illetőleg a szolgálati idő számításra vonatkozó egyéb kedvezményt nem vesz figyelembe, mint például a tanulmányi időt, munkanélküli ellátás folyósításának idejét, munkaviszony megszűnését követően folyósított passzív táppénz időtartamát, ápolási díj folyósításának időtartamát,amennyiben azt nem a súlyosan fogyatékos vér szerinti vagy örökbe fogadott gyermekére tekintettel állapították meg. Megfigyelhető tehát, hogy nem minden megszerzett szolgálati idő minősül jogosultsági időnek. 4. A szolgálati idő szabályai a hatályos jogi szabályozásban A jogszabály általános meghatározása szerint a szolgálati idő elismerésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy az alapját képező jogviszony január 1-je előtt, vagy december 31-e után állotte fenn. A biztosítással járó jogviszony január 1. napját megelőző időtartamát az december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. A Tbj.-ben meghatározott 27

28 biztosítottnak minősülő személy, biztosítással járó jogviszonyának december 31. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot megfizették. Az alapvető jogi normák alapján egyszerűnek tűnik, mégis igen nagy körültekintést igényel a szolgálati idő elismerése a jelenleg hatályos magyar jogi szabályozás alapján. Az egyes jogviszonyok vizsgálatánál figyelemmel kell lenni arra, hogy melyek a szolgálati időként elismerhető és melyek az el nem ismerhető időtartamok, valamint nagy gondot kell fordítani szolgálati idő bizonyításának eszközeire, módszereire is Szolgálati időként elismerhető idők Az január 1-jét megelőző időszakokra vonatkozóan a Tny. törvény végrehajtására kiadott 168/1997. (X.6.) Kormányrendeletének a 29. és az 58. közötti szakaszaiban tételesen felsorolja azokat a jogviszonyokat, élethelyzeteket és feltételeket, amelyek a szolgálati idő elismerésénél irányadóak. E szerint szolgálati időnek számít például a munkaviszony, a közszolgálati jogviszony, a közalkalmazotti jogviszony, a szolgálati viszony, a szakmunkástanuló viszony alapján, valamint a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulóként, a megbízás alapján, a választott tisztségviselőként, a vállalkozás jellegű jogviszonyban, a bedolgozóként, alkalmi fizikai munkát végzőként biztosításban töltött idő, valamint az az idő, amelyre nézve szolgálati idő megszerzésére megállapodást kötöttek és az erre előírt nyugdíjjárulékot megfizették. Továbbá szolgálati időnek számít a katonai szolgálatban és polgári szolgálatban eltöltött idő, az az idő, amely alatt a biztosított javító-nevelő munkát vagy szigorított javítónevelő munkát végzett, stb. Munkámban csupán az december 31-ét követő időtartamokat elemzem, a jogalkotó ugyanis ekkortól szigorította a szolgálati idők 28

29 elismerésének szabályait, amiben a tényleges járulékfizetéssel le nem fedett időszakok beszámítása lehetőségének csökkentésétől vezérelve, előírta a járulék megfizetésének követelményét. A fejezetben bemutatom a szolgálati időként elismerhető, az el nem ismerhető időket, valamint a szolgálati idő bizonyításának különböző módozatait is Járulékfizetés fejében szerezhető szolgálati idő A Tbj.-ben meghatározott nyugellátásra való jogosultság megszerzése céljából megállapodást kötött személy esetében azon időszakot, amelyre az előírt nyugdíjjárulékot megfizették szolgálati időként kell elismerni. Ilyen jellegű megállapodást köthet a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas és aki a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban nem áll, illetőleg akire a biztosítás nem terjed ki, valamint akinek a biztosítása szünetel. Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodást köthet, - a megállapodás napján érvényes minimálbér alapulvételével számított, nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék (tagdíj) fizetésével - az a nagykorú személy, aki felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányai, jogszabály szerint figyelembe vehető idejét szeretné elismertetni. Megállapodás köthető továbbá a társadalombiztosítási öregségi teljes nyugdíjhoz a törvényben meghatározott húsz év szolgálati idő, illetőleg az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár december 31-e utáni betöltése esetén az öregségi résznyugdíjhoz előírt tizenöt év szolgálati idő elérése érdekében kizárólag az említett öregségi résznyugdíjra, illetve öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz szükséges hiányzó szolgálati idejét, - legfeljebb azonban öt naptári évet kéri elismertetni. 29

30 Szolgálati idő szerzése érdekében megállapodás köthető továbbá, a gyermekgondozási segély összege alapján, a meghatározott nyugdíjjárulék megfizetésével évre a gyermekgondozási segély idejével megegyező otthoni gondozás idejére, valamint arra az időtartamra, amelyre a családok támogatásáról szóló évi LXXXIV. törvény alapján a segély nem jár. Az egyházi szervek által kiállított igazolás alapján az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként eltöltött, az december 31-ét követően pedig azt az időtartamot, amelyre az előírt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulékot megfizették. A gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, valamint a gyermekgondozási segély folyósításának időtartamát január 1-től az ápolási díj folyósításának 1993.január 1. és február 28. közötti tartamát járulékfizetésre tekintet nélkül szolgálati időként kell figyelembe venni. A gyermekgondozási díj január 1-jét megelőző folyósításának időtartamát, illetőleg az december 31-ét követő gyermekgondozási díj folyósításának az időtartamát. A munkanélküli járadék és a nyugdíj előtti munkanélküli segély, valamint július 1-jétől az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás folyósításának időtartamát A járulékfizetési kötelezettség alóli kivételek A biztosított akár vétlen, akár nem a járulék meg nem fizetése tekintetében mégis védelemben részesül, mivel az előző rendelkezésektől eltérően szolgálati időként kell figyelembe venni a biztosítással járó jogviszony december 31-e utáni időtartamát akkor is, ha a foglalkoztató a biztosított keresetéből, jövedelméből a nyugdíjjárulékot levonta, azonban annak befizetését részben vagy 30

31 egészben elmulasztotta, függetlenül attól, hogy a nyugdíjjárulék behajtására tett intézkedés eredményre vezetett-e. Vélelmezni kell a nyugdíjjárulék levonását (megfizetését) abban az esetben is, ha a biztosítással járó jogviszony időtartamára vonatkozó adatok a társadalombiztosítási igazgatási szervek nyilvántartásaiból megállapíthatók, azonban a nyugdíjjárulék levonásának (befizetésének) ténye a beszerzett okiratok (igazolások) alapján sem állapítható meg, illetőleg a foglalkoztató megszűnése miatt nem bizonyítható. Különleges esete a járulékfizetéssel nem fedett időszakok szolgálati időként történő elismerésének, amikor az állami adóhatóság által közölt nyugdíjbiztosítási és nyugdíjjárulék után felszámított késedelmi pótlék, a bírságok, az egyéb tartozások a szolgálati idő szempontjából nem minősülnek tartozásnak. Az elévült illetve behajthatatlanság miatt törölt járuléktartozások a szolgálati idő szempontjából akkor minősülnek tartozásnak, ha az elévülés, illetve a behajthatatlanság miatti törlés december 31-ét követően következik be. A jogalkotó valószínűleg méltányolja azt az egyéni élethelyzetet, amikor az adóhatóság, mint hivatal már tehetetlen, ugyanis a tartozást helytállni köteles személyek mindegyikével szemben lefolytatták a végrehajtási eljárást. Ekkor szolgálati időként elismerhető időtartamnak minősül ennek az időszaknak a teljes tartama. Az elévült tartozás, mint olyan, egyrészről a végrehajtó szervet is minősíti, mivel annak a naptári évnek az utolsó napjától számított öt év elteltével évül el a járulék megállapításához való jog, amelyben a bevallást, bejelentést kellett volna tenni, illetve bevallás, bejelentés hiányában a járulékot meg kellett volna fizetni. 31

32 4. 4. Szolgálati időként elismerhető időtartam különös esetei Különös része a szolgálati időnek az arányosan elismerhető szolgálati idő Ha a biztosítottnak az 1997.évi LXXX. törvény 5. -a (1) bekezdése a), b) és g) pontja és a (2) bekezdése szerinti biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében ide nem érte a munkatörvénykönyvéről szóló évi I. törvény értelmében, teljes munkaidőben illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat elért nyugdíjjárulék alapot képező keresete, jövedelme a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a 20. -ának alkalmazása során az ét követő időszak tekintetében a biztosítási időnek csak az arányos időtartama vehető figyelembe. Ebben az esetben a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkori érvényes minimálbér arányával. 15 Az évi LXXX. törvény alapján biztosított a mezőgazdasági őstermelő, ha a reá irányadó nyugdíjkorhatárig hátralévő idő és a már megszerzett szolgálati idő együttesen legalább 20 év, kivéve az őstermelői tevékenységet közös igazolvány alapján folytató kiskorú személyt és a gazdálkodó család kiskorú tagját; az egyéb jogcímen biztosítottat; a saját jogú nyugdíjast és az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíj korhatárt betöltötte. 16 Ugyanezen törvény alapján a mezőgazdasági őstermelő a minimálbérnek megfelelő összeg után fizeti meg a meghatározott természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot, valamint a nyugdíjjárulékot évi LXXXI. törvény évi LXXX. törvény évi LXXX. törvény 30/A. 32

33 Ettől eltérően az a mezőgazdasági őstermelő, akinek az e tevékenységéből származó, tárgyévet megelőző évben elért bevétele nem haladja meg az személyi jövedelemadóról szóló 1995.évi CXVII. törvény szerinti mezőgazdasági kistermelőre vonatkozó bevételi értékhatárt, az őstermelői tevékenységből származó, tárgyévet megelőző évi bevételének 20 százaléka után e jogszabályban meghatározott mértékű természetbeni egészségbiztosítási járulékot és 10 százalék nyugdíjjárulékot fizet. Amennyiben a mezőgazdasági őstermelőnek a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya őstermelői tevékenysége keretében elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete (jövedelme) a külön jogszabályban meghatározott minimálbérnél kevesebb, akkor a nyugdíj összegének meghatározásánál a december 31-ét követő biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető figyelembe. Ebben az esetben a nyugdíj összegének meghatározásakor figyelembe vehető idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék-köteles kereset (jövedelem) és a mindenkor érvényes minimálbér arányával. Abban az esetben, ha a mezőgazdasági őstermelőnek megelőző évi bevétele hiányában nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettsége nem keletkezett így nyugdíjjárulékot nem fizetett -, akkor is az érintett időszakot a nyugdíjjogosultság megállapításánál figyelembe kell venni. A sztrájkról szóló törvény alapján a munkaviszonyhoz kapcsolódó társadalombiztosítási jogokra és kötelezettségekre a társadalombiztosítási jogszabályok az irányadók azzal, hogy a jogszerű sztrájk időtartamát szolgálati időként figyelembe kell venni évi VII. törvény 33