meddig jutottunk a talajállapot károk enyhítésében?

Átírás

1 Ahogy a termesztéstechnológiában, úgy az Agrofórumban is kiemelt szerepe van a talajművelésnek, egészen a bő két évtizeddel ezelőtti lapalapítástól kezdve. Így hát nem meglepő, hogy az ilyen témájú cikkek megjelenése az esztendők során lassan egységessé rendeződött: az aktualitásuk idején egy-egy útmutató írás, ill. utólagos helyzetértékelés, valamint a szakterület munkagépeit rendszeresen bemutató cikkek. Az elmúlt évek októberi lapszámainak Fókuszát is a talajművelés foglalta el, mely témakörnek szakértő, a gyakorlat által is elismert gazdája Birkás Márta professzor asszony. Az idei Fókuszhoz három írással is jelentkezett szerkesztőbizottságunk oszlopos tagja: az elsőben az elmúlt év őszének és az idei tavaszának tapasztalatait értékeli. A következő írás egy példaértékű gyakorlatot ismertet érdemes követni! A harmadik cikk a Pannon-régió talajművelésének helyzetét ismerteti, a térségből adódóan horvátországi és szerbiai kitekintéssel. Mindhárom írás gazdagon illusztrált remek fotókkal és tanulságos képaláírásokkal. Hogyan válasszunk sorozatunk 16. részében Jóri J. István professzor a felszínegyengető és tömörítő eszközöket ismerteti. A gazdálkodói gyakorlatot egy családi gazdálkodó mutatja be Kosztolányi Attila riportjában. A talajművelésről szóló fejezet lapszámunk elején kínál olvasnivalót a téma iránt érdeklődő olvasóinknak, de a lap végén (sokaknak: a másik elején ) megjelenő népszerű rovatunk, a Már elődeink is írták is igazodik a fejezet témájához, természetesen dr. Inczédy Péter tollából. meddig jutottunk a talajállapot károk enyhítésében? Dr. Birkás Márta SzIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytermesztési Intézet, Gödöllő A őszi és tavaszi műveléseket a nedves állapotú talajokon maradandó károsodás, taposási és művelés eredetű tömörödés kísérte. A csapadékvízzel lemosódó por és ásványi frakciók tovább fokozták a tömörödést. Az eliszapolt, agyagos réteg az őszi vagy a tavaszi szántással a felszínre került, ezért a talajok vontatottabban szikkadtak, mint amikor ez a kár nem lépett fel. Az elmunkálást és vetést csak az végezhette el újabb kár nélkül, aki folyamatosan figyelte a talaj felső rétegének nedvességét. Jó okkal tette ezt, aki megtehette, mivel ezt követően szárazabb időszakok jártak. Rossz időzítéssel sáros talajba éppúgy vetettek, mint kőkemény rögök közé, s a kelés bizony hiányos lett. Aratás vége felé a csapadék a kukoricának és a napraforgónak még jókor érkezett, a tarlók művelőit pedig különös reményekre jogosította. A szokásokhoz ragaszkodók szalonnás szántásban vélték megtalálni a károsodott talajok gyógymódját. A másik véglet sem volt jobb, a szalmasávok vagy bálák között idővel derékig ért a gyomtenger. A harmadik kép szebb és jobb is, sok-sok tarlón, vagy hántott tarlón kezdődött meg az ülepedett vagy vízkárt szenvedett talajok gyógyítása. Amiről nem tehet a gazdálkodó nyáron, s amiről tehet A klíma bármi is ennek az oka szélsőséges és kiszámíthatatlan. 1. kép Nyári hantos szántás visszaesés a talajéletben 2. kép Magas tarló egyenetlen védőtakaró október

2 3. kép Hántatlan, jól takart tarló jobb, mint a hántott-rögös 4. kép Nedves réteg 10 cm alatt csak az tudja, aki megnézi! A sok éve gazdálkodó ezt a talajokon, növényeken is lemérhette. Nem kevesebb (csak időben rövidebb) a tapasztalata annak, aki éve fogott a gazdálkodáshoz, ugyanis ez időben adódott néhány ún. átlagos (kedvező) év, több olyan, amely inkább szárazabb volt, s legalább egy, amely erősen csapadékosnak bizonyult. A talajok mindhármat megszenvedhetik, az utóbbi kettőt azért, mert szándék nélkül is károk keletkeznek, az elsőt azért, mert túlbecsülik a talajok állapotát, jobbnak hiszik vizsgálat nélkül mint amilyen valóban. Gazdálkodási hiba a megkésett tarlóművelés az elgyomosodás és vízvesztés okán, de nem visz előbbre a tarlók vízvesztő művelése sem. A mm eső nem jogosíthat elmunkálatlan szántásra, mert nincs garancia arra, hogy az így bekövetkezett vízvesztést majd később elegendő eső pótolja. A hantos felület a gazdálkodónak megnyugtató lehet, a talajnak azonban minőségbeli romlást okozó állapot (1. kép). A szalma eladása esetén különösen szervesanyag-kímélően lenne szabad művelni a talajokat. A magas tarló hagyása, és a bálák sorában maradt szalmacsomók ellensúlyozandó a területről elkerült szalma mennyiségét rendszerint mélyebb hántást tesznek szükségessé (olyan tárcsával, amelyhez nincs henger, s használója nem is gondol arra, hogy kellene rá). Síktárcsával, kultivátorral, mivel ezek hengerrel ellátottak, rá lehet nyomni a felszínre a magas tarlót is, de a takarás általában nem egyenletes (2. kép). A hántott tarló fázis a talajok pihenési, regenerálódási időszaka az újabb vetés előtt. Ezt elrontani nem megbocsátható gazdálkodási hiba. Hántatlanul a zúzott szalmával takart tarlót szabad hagyni (3. kép), s amikor kigyomosodik, perzselni kell. Július végétől augusztus elejéig a csapó esők, augusztus 10-étől a fokozódó hőség terhelte a takaratlan tarlókat, a talajok hasznos biológiai élete mindkettőre érzékenyen reagált. Ezt csak az veszi észre, aki évente többször is megvizsgálja talajai kondícióját. Súlyos gazdálkodói hiba bármely művelésről ismeretek hiányában dönteni: fontos tudni a talajok lazult rétegének mélységét, a korábbi művelési hibák kiterjedését (ahhoz kell szabni a következő művelés mélységét!), figyelni kell a tarlómaradványok feltáródásának elmaradására vagy előrehaladására, s még arra is, kedvelik-e a földigiliszták az adott állapo október 5. kép Ebben a talajban 30 cm mély a lazult réteg 6. kép Amely repce ősszel összedöngölt talajban kezdte, igen gyengén végezte 11

3 Fókuszban a Talajművelés 7. kép Tárcsatalp tömörödés búza alatt 8. kép a talajnak nem természetes állapota 9. kép Felszín hengerrel járatott lazító nyomán 10. kép Lazított felszín kötött talajon a nedvesség miatt pár órával később porhanyítható tot. Egyik elvárás sem teljesíthetetlen, időt kell rá szánni, s a pontos ismeret hasznot hoz. Az ásópróba arról is tájékoztat, hol kezdődik a nedvesebb réteg, s érdemes-e hozzáfogni a repce vetéséhez (4. kép). A pálcaszondás vizsgálat a lazult réteg mélységről tájékoztat (5. kép). Jó lesz ezeket az egyszerű segédeszközöket elővenni a vélhetően talpas kukorica- és napraforgótarlókon is. A talajok állapota a tarlók alatt gyógyítani kellett! A repce, termesztési felfutásának első évéhez hasonlóan, nagy területen került tárcsázott cm alatt összegyúrt talajba, s mint júliusban írtam, ennél még a nedvesebb talajon kis hatékonyságú lazítás is jobb körülményeket nyújtott a repcének. A sekély lazult réteg a tavaszi és a nyár eleji szárazságban vízhiányfokozó tényezővé súlyosbodott, s a 4 tonnás reményekből végül két tonna körüli lett (6. kép). A szántások annyiban bizonyultak jobbnak, hogy mélyebbre, cm-ig terjedt a lazult réteg mélysége, ezek a repcék többet is teremtek. Legtöbb termést mégis a tömör talptól mentes talajokon lehetett elérni. Az őszi árpa és búza a tömör tárcsatalpra sajátosan reagált. Ha elegendő volt a tápanyag a talajban, a kevés csapadékot is jól hasznosították (a tömör talp visszatartotta a vizet), ha kevés, akkor az állapothiba súlyosabb kárt okozott, mint a jól lazult talajon. A kétszeri tárcsázás egyébként vastagabb talpat (7. kép) gyúrt a talajba, mint az egyszeri. Az egy évvel korábban is csak tárcsával művelt talajban cm vastag tömör réteget mértünk. A talajállapot-vizsgálatok már a növények állományában téveszthetetlenül mutatták a tömörödési hibát (8. kép), amelyet a tarlókon végzett mérések csak megerősítettek. E vizsgálatokból a következő október

4 11. kép Lazított talaj szinte a kombájn nyomában 12. kép Tömör tárcsatalp fölött elágazott libatop gyökérzet 14. kép Napraforgógyökér összegyúrt talajban növény alá végzendő művelési mélységet is meg lehet tervezni. A 2010-ben hagyományos tárcsával művelt talajok ahogyan februárban és júliusban is utaltam rá gyógyításra szorulnak. A tömör, a talajban lefelé és a gyökérzóna felé áramló nedvesség útját álló rétegeket lazítóval át kell törni. A lazítás akkor hatékony, ha megszünteti a talajban kialakult tömör réteg öszszefüggését, s ennek nyomán helyreáll a normális vízmozgás. Ugyanakkor a lazítás nyomán nem maradhat nagy vízvesztő felszín (9. kép). Ekkor ugyanis a hasznos talajélet leáll, amelyet eléggé nehéz helyreállítani. Hasznos, ha a lazítón van porhanyító henger, s ha nincs, akkor sem szabad késlekedni a felszín elmunkálásával (a lazítás irányára rézsútosan). A lazult réteget legjobban a kultivátorok kímélik, amelyek egyben a két lazítókés közötti bolygatatlan sávot is átmunkálják. A síktárcsák ugyancsak jók a rögtörésre, egyengetésre, víz- és szervesanyag-kímélő felszín kialakítására. Rájuk a kötött talajon végzett lazítást követően is szükség van, a lazításkor esetleg nedves talajt jól időzítve kell porhanyítani október 13. kép Kukoricagyökér tömör talp fölött 15. kép Ha nem volt akadály (talp), a kukorica mélyen gyökerezett 13

5 Fókuszban a Talajművelés mielőtt kőkeménnyé szárad (10. kép). A lazítást idén közvetlenül az aratást követően is el lehetett végezni, kihasználva a talaj igen rövid ideig fennálló beárnyékolási érettségét (11. kép). Ezt követően az ismétlődő esők miatt hetekig kellett várni az újabb lehetőségre. A nedves talajt felvert gyomok némi hasznot hajtottak, a gyökerezés irányát (12. kép) megvizsgálva valós képet lehetett kapni a talajok tömörödött állapotáról. A nedves talajon végzett őszi vagy tavaszi alapművelés nyomai a talajban Őszi vagy tavaszi alapozó művelést hiba nélkül csak nagyon kevés talajon lehetett végezni. Vizes talajokat is felszántottak ősszel, lelkiismeret-furdalás nélkül, bízva a fagyhatásban. Az év közben lemosódott porból a szántott talajok ( szalonnák ) felszínén tavaszra újra por keletkezett. A por alatt a hantok megőrizték a gyúrások nyomait, de ennél is súlyosabb baj keletkezett a szántások mélységében, a vastag tömör talpakra ugyanis a fagy nincs lazító hatással. Átlagos évben a cm mély szántás többnyire elegendően mély teret ad a kukorica és napraforgó gyökerezéséhez őszén azonban a nedvesség miatt ennél néhány ujjnyival sekélyebben szántottak, így alakulhatott ki cm vastag összefüggő talpréteg: az újabb talpat az eke vasa odagyúrta a már meglévő fölé. A ritka tavaszi esők alatt a talajszelvény egyes részei beáztak, más részei nem, így a növények gyökerezése is sajátos lett; a talpréteg fölötti elhajlás szinte országos tünet a szántott talajokban ( kép). A tavasszal tárcsázott talajba vetett kapásnövényeknek a cm lazult réteg igen sekélynek bizonyult. A tömör talpon áthatolni nem képes gyökerek nem értek le cm alá, vagyis a nedvesebb réteghez, s alig-alig fejlődtek. Ezen a bajon az aratást követő esők sokat segítettek, pl. a kukoricák megközelítették a normálisan elérhető magasságot. A csőképzés, szemberakodás azonban elmaradt a várttól. A felszínhez közeli tömör talp nyomán indukált vízhiányt az augusztusi szárazság és hőség tovább súlyosbította. Ezek a hibák arra intenek, a talajok gyógyítását ki kell terjeszteni a legtöbb kárt szenvedett kukorica- és napraforgótáblákra is. Kérdéses, lesz-e erre esély betakarítás után: beázott talajokon legfeljebb a kisebb kár reményével lehet művelni, ha pedig marad a szárazság, a hantképzés elkerülése lesz a nagyobb gond. A szántott, tárcsázott talajokkal összevetve jelentősen kisebb s ami igen fontos, könnyebben gyógyítható kár keletkezett az őszi vagy tavaszi lazításos művelések nyomán. A lazítók ugyan nem repesztették a talajt, de javították a víz- 16. kép Napraforgógyökér idén tavasszal kultivátorral művelt talajban 17. kép Kultivátorral feltört talp darabjai a felszín víz- és szénkímélő 18. kép Giliszta nyugalmi állapotban a tárcsatalpban 19. kép Táplálékra (tarlómaradványra) és nyirkosságra van szükségük! október

6 20. kép Csak a gyommaradványok árulkodnak a hajdani vízfoltról 21. kép Messziről szép mezőgazdasági táj a talajoknak jobbaknak kell lenniük a mostaninál! befogadó képességét, és a gyökérzóna állapotát is. Ilyen jó esélyt nem sok kukorica kaphatott (15. kép). A kultivátoros művelés alatt észlelt 0,5-2 cm vastag gyúrás nyomok nem akadályozták a napraforgó gyökerezését (16. kép), de mint azt a sok év óta gondos gazdálkodóknál tapasztaltuk, a kukoricáét sem. A nedvesség okán a kultivátort a tárcsánál, esetleg a szántásnál is sekélyebben járatták. Ennek haszna az idei őszi műveléseknél kihasználható: a vékony gyúrás nyomokat erősebb rögképzés nélkül át lehet munkálni (17. kép), kissé mélyebben járatva a kultivátort. A sok csapadékot, s ennek nyomán nem kevés kárt hozó évnek, s ugyanígy a 2011-es sajátosan nehéz tavasznak (lassú vízvesztés, majd gyors kiszáradás, vízfoltokkal tarkított nedves talajállapot) mégis van használható tanulsága: ha újabb, hasonló köszönt be, van megoldás az alig járható talajok kisebb kárt okozó művelésére. A talajok gyógyítása 2012-ben is ad feladatot! A szerkezetében, biológiai kondíciójában károsodott talajok megújulására a kalászos és repce tarlókon adódott leghamarabb esély. Ahol elegendő védőtakaró maradt (zúzott tarlómaradvány!), és a talajba is jutott a maradványokból, ott újra, és nagy számban jelentek meg a földigiliszták. Az augusztusi hőségnapokon csak a nedvességkímélően művelt talajokban voltak aktívak, a talpakban nyugalomba vonultak ( kép). A talajjal elkevert, jól zúzott tarlómaradvány a mikrobák és földigiliszták tápláléka, de ahhoz, hogy a hőséget elviseljék, a felszínt is takarni kell. Jó, ha a talajba a maradványok % jut, és a felszínen % marad. A júliusi cikkben utaltam arra, célszerű lesz a talajvédelem idejét kitolni, ezért ahol lehet a repce, a kalászosok alá előnyben kell részesíteni a mulcshagyó alapozó művelést. Az eszköz nem lehet az, amellyel a tavalyi hibákat elkövették, tehát nem lehet hagyományos tárcsa. Szerencsésen terjed a lazításos művelés (kultivátorral vagy lazítóval), így van remény, hogy a sűrűvetésű növények tarlóin 2012-ben is folytatódik a talajok gyógyítása. A mélyről feltörő vizek nyomán, ha a kár jelentkezésekor nem volt talp a talajban, viszonylag jó szerkezetet találtunk. A pihentetés kevésbé ártott a talajnak, nagyobb kárt okoztak a vizes foltok erőltetett művelésével. A tavasszal is vízzel borított foltokat több gazdaságban igen helyesen meglazították, vagy amikor már lehetett, mentesítették a gyomoktól (20. kép). A talajgyógyítás a szep tember közepéig betakarítható növények tarlóin valószínűleg folytatható. A tavalyi kár ott maradhat meg, vagy akár súlyosbodhat is, ahol szokás szerint hagyományos tárcsával művelik a (tömör talpakkal terhelt) kukoricatarlókat a búzavetés előtt. A talajok érdekében csak remélni lehet, hogy ezt a nemkívánatos gyakorlatot csak kevesen folytatják majd. Ahhoz, hogy talajainkat az időjárási szélsőségek minél kisebb mértékben sújthassák, a minőségük fenntartására, s ahol szükséges, a minőség javítására az eddigieknél több gondot kell fordítani (21. kép). A lehetséges károk ellen a kitörési pont a szervesanyag-juttatás és a szervesanyag-kímélő művelés. A szervesanyag-mérleg javulása előlegezi meg a jobb hordképességet (a szélesebb járhatósági nedvességtartományt), a porosodás, az eliszapolódás, az ülepedés, és a hőstressz mérséklődését ben a 4,5 millió hektár szántóterület 80 %-át érte kisebb vagy nagyobb természeti eredetű és technológiai kár. Amit a gazdálkodó megtehet a saját vagy a rábízott talajokért, azt inkább előbb kell megtennie, mint később. A talajállapot-kutatásokat támogató projektek: OM-00381/2008, OM-01289/2009, CZ-9/2009, vál la latok: Agroszen Kft., GAK Józsefmajori Kísérleti és Tangazdaság, Mezőhegyesi Ménesbirtok Zrt., Belvárdgyulai Mezőgazdasági Zrt., Bólyi Mg. Zrt., Dalmandi Mg. Zrt., Róna Kft. Hódmezővásárhely, Terra-Coop Kft. Szentes, Orosfarm Zrt. Orosháza, Mezőgazdasági Zrt. Szerencs, Kverneland Group Hungária, Vertikum Kft., Väderstad Kft. A szerző köszönetet mond a talajállapot vizsgálatok lehetőségéért a következő személyeknek: Bene György, Czere Attila, Czina György, Fenyvesi Tibor, Hegedűs József, Horváth Gyula, Karsai Ferenc, Ködmön Szabolcs, Mikó Ferenc, Séhorcz Tibor. Fotó: Dr. Birkás Márta október 15