EU PIACSZABÁLYOZÁSA ÁLLATTENYÉSZTÉS

Átírás

1 EU PIACSZABÁLYOZÁSA ÁLLATTENYÉSZTÉS FVM KÉPZÉSI ÉS SZAKTANÁCSADÁSI INTÉZET BUDAPEST, 2005

2 EU PIACSZABÁLYOZÁSA ÁLLATTENYÉSZTÉS Szerző: POPP JÓZSEF Lektor: LUKÁCS LÁSZLÓ Szerkesztő: MARKÓ IVETT

3 Tartalomjegyzék I. Vágómarha 4 1.Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon ( ) Hízott hímivarú szarvasmarhák tartásának nemzeti kiegészítő támogatása Húshasznosítású tehenek tartásának nemzeti kiegészítő támogatása Extenzifikációs kiegészítő támogatás 9 II. Tehéntej 11 1.Az ágazat közvetlen támogatása Magyarországon ( ) Tehéntejtermelés nemzeti kiegészítő támogatása Derogáció 14 III. Anyajuh Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon ( ) Anyajuhtartás nemzeti kiegészítő támogatása Anyajuhtartás kiegészítő támogatása a kedvezőtlen adottságú területeken 17 IV. Vágósertés Az ágazat helyzete Magyarországon 20 V. Vágóbaromfi és étkezési tyúktojás Az ágazat helyzete Magyarországon 23 VI. Horizontális vidékfejlesztési intézkedések Előírásoknak való megfelelés támogatása Állatjóléti intézkedések Agrár-környezetgazdálkodási és állatjóléti intézkedések társfinanszírozása 25 VII. Jogszabályok Marha- és borjúhús Tehéntej Juhhús Sertéshús Baromfihús és étkezési tyúktojás Hazai jogszabályok Állatjólét Környezetvédelem Állategészségügy, takarmányozás Általános 31 VIII. Mellékletek Cross Compliance 33 3

4 I. VÁGÓMARHA Az Európai Unióban a marha- és borjúhúspiac a közvetlenül szabályozott mezőgazdasági termékpiacok körébe tartozik, a rendtartás alapjait az 1254/1999/EK Tanácsi rendelet fekteti le. A marha- és borjúhús közös piaci szervezetének (Common Market Organisation) szabályozó eszközei a következő csoportokba sorolhatók: árszabályozás (intervenciós ár), belpiaci intézkedések (intervenciós felvásárlás és magántárolási támogatás), közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások (ún. prémiumok), külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés, harmadik országokba irányuló kivitel támogatása és importvámok alkalmazása). Az uniós marha- és borjúhúspiaci helyzet alakulását az Európai Bizottság a tagállamokban kötelezően működtetett, egységes árjelentési és minősítési rendszer segítségével követi. A vágóhidak és a kijelölt fontosabb lokális piacok folyamatosan tájékoztatják a tagállamok intervenciós ügynökségét a vágómarha aktuális átvételi áráról. Az Európai Bizottság ezen árinformációk alapján állapítja meg a vágómarha hivatalos, közösségi szintű heti piaci árát (ún. referenciaár). A vágott testeket minden tagállamban a SEUROP rendszer szerint minősítik. A SEUROP rendszer a vágást követő osztályozással a féltestek izmoltságáról, faggyúfedettségéről ad információt 1. Az árfigyelés, árjelentés szempontjából az R3 minőségi osztály a mérvadó, ugyanis piaci beavatkozást (intervenciós felvásárlás és magántárolási támogatás) többnyire az e kategóriára jegyzett árak mozgása indokolhat 2. Amennyiben ugyanis valamely tagállamban vagy régióban az R3 minőségi osztály piaci átlagára két egymást követő héten az ún. biztonsági háló (safety net) szerepét betöltő, euró/vágott testtömeg tonna intervenciós ár alatt marad, az Európai Bizottság intervenciós felvásárlást hirdethet. Az Európai Bizottság és az érintett tagállam együtt dönt az intervencióra felajánlható termékekről, minőségi osztályokról, mennyiségekről stb. Szintén a kínálat visszafogását, a marhahúsfelesleg ideiglenes kivonását szolgáló piaci beavatkozás a magántárolási támogatás, aminek intervenciós felvásárlással szembeni előnye, hogy bizonyos keretek között az árutulajdonos dönthet a tárolás időtartamáról és az értékesítés időpontjáról 3. A magántárolási támogatás akkor hirdethető meg, ha valamely tagállamban vagy régióban az R3 minőségi osztály piaci átlagára a euró/vágott testtömeg tonna alapár 103 százaléka alá süllyed, és a várakozások szerint tartósan alacsony marad. 1 A SEUROP betűi a vágott test izmoltságára utalnak (pl. S = kiválóan izmolt; P = nagyon gyengén izmolt). A betűk mellé rendelt számok jelzik a faggyúfedettség fokát (pl. 1 = egyáltalán nem faggyús; 5 = faggyúval nagymértékben fedett). 2 A különböző minőségi osztályok piaci átlagárát az R3 minőségi osztály piaci átlagárának meghatározott koefficiensekkel történő felszorzásával határozzák meg. 3 A magántárolási támogatásban részesített marhahús 2 hónap után részben vagy teljesen, de legkevesebb 5 tonna mennyiségben kitárolható, amennyiben a kitárolást követő 60 napon belül exportra vagy előre meghatározott feldolgozó üzembe kerül. A támogatott tárolási idő általában 5-6 hónap. 4

5 A hústermelési céllal szarvasmarhát tartó gazdálkodók elfogadható szintű jövedelmét az Európai Unió nemzeti kvótákhoz kötött közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokkal garantálja. A támogatások igényléséhez az Integrált Igazgatási és Ellenőrzési Rendszer (IIER) által előírt nyilatkozatok kitöltése szükséges, ami földterületre és élőállatra vonatkozó kötelező adatszolgáltatást jelent. A marhahústermelőknek folyósított közvetlen kifizetések két alapprémiumból (speciális vágómarha- és húshasznú-tehénprémium), az ezekhez kötött vagy köthető egyéb prémiumokból, továbbá az alapprémiumokat kiegészítő támogatásokból állnak: 1. Speciális vágómarha-prémium: nemzeti kvótához kötött, az Európai Unión belül vágásra vagy más tagállamba, illetve harmadik országba értékesített, hústermelés céljára hasznosított hímivarú (kasztrált és kasztrálatlan) szarvasmarhák után igényelhető, fajtakorlátozás nélkül. Tinók esetében a termelő e támogatásban az állatok élete során kétszer részesülhet, először a 9 hónapos, másodszor a 21 hónapos kor elérése után. A támogatás mértéke kétszer 150 euró/egyed. Bikák esetében e támogatás az állatok élete során egyszer, 9 hónapos kort követően vehető fel. A támogatás mértéke 210 euró/egyed. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a termelők a speciális vágómarha-prémiumra az állat levágásakor lesznek jogosultak, ez esetben az életkorra vonatkozó feltétel (9 hónap, illetve 21 hónap) helyett a vágott (carcass) súlyra vonatkozó feltételt (legalább 185 kilogramm, ld. később) kell teljesíteni. A jogosultság feltételei: Az igénylés napjától számított 60 napos kötelező birtokontartás. A támogatást igénylő gazdaságban január 1-jétől legfeljebb 1,8 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület állatsűrűségi mutató 4 (azon termelők, akik 15 Nagyállat Egységnél kevesebb tömegtakarmány-fogyasztó állatot tartanak, mentesülnek a támogatási jogosultsághoz kapcsolódó állatsűrűségi korlátozás alól). A támogatás a regionális felső határ keretéig gazdaságonként és korcsoportonként legfeljebb 90 állatra igényelhető (e korlátozás alól azonban a tagállamok környezetvédelmi és foglalkoztatási szempontokra hivatkozva felmentést kérhetnek), a regionális felső határ túllépése esetén a támogatásra jogosult egyedek számát arányosan csökkenteni kell, de ez nem érintheti azon kisgazdaságokat, amelyek a tagállam által a támogatási jogosultság kritériumaként előírt minimális állatlétszámra igényelnek támogatást. 2. Húshasznú-tehénprémium: termelői szintre bontott nemzeti kvótához kötött, a tisztán húshasznú, illetve hús- vagy kettőshasznosítású apaállat utódaként született, húsborjak nevelésére tartott tehén, illetve üsző után igényelhető. A termelő e támogatásban évente részesülhet. A támogatás mértéke: 200 euró/tehén. A jogosultság feltételei: 4 A bikák, tehenek és 2 évesnél idősebb egyéb szarvasmarhák 1 Nagyállat Egységnek, a 6 hónapos és 2 éves kor közötti szarvasmarhák 0,6 Nagyállat Egységnek, míg az anyajuhok 0,15 Nagyállat Egységnek felelnek meg. 5

6 Az igénylés napjától számított 6 hónapos kötelező birtokontartás, amely időszakban a húshasznú tehenek legalább 60 százalékát (az üszők legfeljebb 40 százalékát) kell kitegyék az állatállománynak, amire a termelő támogatást igényelt. A támogatást igénylő gazdaságban január 1-jétől legfeljebb 1,8 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület állatsűrűségi mutató (azon termelők, akik 15 Nagyállat Egységnél kevesebb tömegtakarmány-fogyasztó állatot tartanak, mentesülnek a támogatási jogosultsághoz kapcsolódó állatsűrűségi korlátozás alól). A termelő tejet vagy tejterméket a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban nem értékesíthetett vagy tejkvótája nem haladhatja meg a kilogrammot. 3. Húshasznú-tehénprémiumot kiegészítő (nemzeti) támogatás: a tagállamok az általuk meghatározott kritériumok alapján a nemzeti költségvetés, illetve bizonyos esetekben a garanciaalap kísérő intézkedéseinek terhére a húshasznú-tehénprémiumot megfejelhetik. A kiegészítő (nemzeti) támogatás évente adható. A támogatás mértéke legfeljebb 50 euró/egyed. Kedvezőtlen adottságú térségekben a kiegészítés részben (24,15 euró/egyed mértékig) a garanciaalap kísérő intézkedéseiből is finanszírozható. Amennyiben azonban a húshasznú tehenek aránya a szarvasmarha-állományon belül legalább 30 százalék, továbbá a vágásra kerülő hímivarú egyedek legalább 30 százaléka az S és E minőségi kategóriába tartozik, a kiegészítés akár 100 százaléka a garanciaalap kísérő intézkedéseiből finanszírozható. 4. Vágási prémium: nemzeti kvótához kötött, minden az Európai Unió területén működő vágóhídnál leadott vagy harmadik országba exportált élő szarvasmarha után igényelhető. A 8 hónaposnál idősebb bikák, tinók, tehenek és üszők után járó támogatás mértéke 80 euró/egyed. A legalább 1 hónapos, de 8 hónaposnál fiatalabb, 185 kilogramm vágott testtömeg alatti borjak után járó támogatás 50 euró/egyed. A jogosultság feltétele: Az igénylés napjától számított 60 napos kötelező birtokontartás. 5. Szezonalitást csökkentő prémium: a speciális vágómarha-prémiumhoz kapcsolódó támogatás, amelynek célja, hogy azon tagállamokban, ahol a tartásmód jellemzően extenzív, a legelőkről rövidebb időintervallumon belül, mintegy dömpingszerűen lekerülő állatok vágása időben kiegyenlítettebb legyen. A hímivarú szarvasmarhák után igényelhető támogatás, mértéke a vágás időpontjának függvényében differenciált: az év első 15 hetében 72,45 euró/egyed, az év 16. és 17. hetében 54,34 euró/egyed, az év hetében 36,23 euró/egyed, az év 22. és 23. hetében 18,11 euró/egyed. A jogosultság feltételei: Az érintett tagállamban az adott évben levágott tinók/ökrök számának meg kell haladnia a hímivarú szarvasmarhák éves vágásának 60 százalékát és 6

7 az adott év szeptember 1. és november 30. között levágott ökrök számának meg kell haladnia az éves ökörvágások 35 százalékát. 6. Külterjes termelésre ösztönző (ún. extenzifikációs) prémium: a két alaptámogatáshoz (speciális vágómarha- vagy húshasznú-tehénprémium) kapcsolódó támogatás, amelynek célja a termelők extenzív tartásmódra ösztönzése. A támogatás mértéke a tagállam döntése szerint: alapprémiumonként 100 euró, amennyiben az adott gazdaság állatsűrűségi mutatója 1,4 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület vagy alapprémiumonként 40 euró, amennyiben az adott gazdaság állatsűrűségi mutatója 1,4-1,8 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület, és alapprémiumonként 80 euró, amennyiben az adott gazdaság állatsűrűségi mutatója < 1,4 Nagyállat Egység/hektár takarmánytermő-terület. 7. Szarvasmarha-tartás kiegészítő támogatása: hímivarú szarvasmarhák, húshasznú és tejhasznú tehenek, valamint üszők után igényelhető, közösségi forrásból finanszírozott támogatás, amelynek nemzeti keretösszegét rendelet rögzíti. A keretösszeg felhasználása nemzeti hatáskörben, a termelési sajátosságok figyelembevételével szabályozható; a kifizetés történhet állatlétszám, illetve takarmánytermő-terület alapján. A közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások kifizetésére a szezonalitást csökkentő prémium kivételével az ellenőrzés után, az igénylés évének október 16-a és a követő év június 30-a között kerül sor. A szezonalitást csökkentő prémiumot a termelők szintén az ellenőrzést követően, de legkésőbb az igénylés évének október 15-ig kapják kézhez. Az Európai Bizottság évi reformtervezetében a marhahústermelőknek nyújtott különböző prémiumok termeléstől történő teljes függetlenítését, valamint azok egységes gazdaságtámogatási jogcímbe (Single Payment Scheme, röviden SPS) történő bevonását javasolta. A június 26-án Luxemburgban született politikai alku eredményeként (elsősorban Franciaország, Olaszország és Dánia nyomására) azonban a tagállamok számára nyitott a lehetőség, hogy a között, illetve az egyszerűsített kifizetést alkalmazó új tagállamok esetében legkésőbb 2009-ig bevezetésre kerülő egységes gazdaságtámogatás mellett a prémiumok némelyikét részben vagy egészben termeléshez kapcsolt támogatásként őrizzék meg (vagyis a fentebb tárgyaltak szerint fizessék ki). Ezen opciók az alábbiak: a vágási támogatás (borjú) akár 100 százaléka (50 euró/egyed) és emellett húshasznú-tehénprémium akár 100 százaléka (200 euró/egyed) és a vágási prémium (felnőtt állat) legfeljebb 40 százaléka (32 euró/egyed) vagy a vágási támogatás (felnőtt állat) akár 100 százaléka (80 euró/egyed) vagy a speciális vágómarha-prémium legfeljebb 75 százaléka (bika: 157,5 euró/egyed; tinó: 112,5 euró/egyed). Az egységes gazdaságtámogatás folyósítását az Európai Unió a termeléshez kapcsolódó bizonyos feltételek, előírások teljesítéséhez (cross-compliance) köti (1. melléklet), amelyek többek között a gyepterületeket is érintik. A jövőben számítani lehet arra, hogy az élőállatkivitel támogatásánál az állatjóléti előírások betartását szigorúbban megkövetelik. 7

8 Megjegyezendő, hogy amennyiben a termeléstől függetlenített húshasznú-tehénprémiumra való jogosultság a gazdaság (holding) átadása nélkül kerül átruházásra, a termelő köteles az átruházásra kerülő hányad legfeljebb 15 százalékát az érintett tagállam (ahol a gazdaság fizikailag található) nemzeti tartalékalapjának átadni. A tartalékalap által átvett támogatási jogosultságért kompenzáció nem jár. A tartalékalap támogatási jogosultságai térítésmentesen kioszthatók az arra jogosultaknak (pl. kezdő agrárvállalkozók stb.). Az export- és importengedélyek kiadása biztosíték letételéhez kötött. Az uniós marha- és borjúhúsfelesleg külpiaci levezetésének legfontosabb eszköze az export-visszatérítés, amelynek összege az aktuális és várt piaci helyzet, a célországok és húsrészek függvénye. A marhaés borjúhús közös piaci rendtartása alá tartozó valamennyi élő szarvasmarha (kivéve a fajtatiszta tenyészállatokat), marha- és borjúhús behozatalát vám terheli. Az import jelentős hányada azonban kedvezményes kereskedelmi megállapodások keretében, nulla vagy csökkentett vámtarifa mellett érkezik a közösség piacára. 1. Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon ( ) 1.1.Hízott hímivarú szarvasmarhák tartásának nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást az Európai Unión belül vágásra vagy más tagállamba, illetve harmadik országba értékesített hímivarú szarvasmarhák után lehet igényelni. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített egyed (speciális vágómarhakvóta) létszámhatárig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek összevonásával teremtették meg: speciális vágómarha-prémium ( egyedre), vágási támogatás (a felnőtt egyedre szóló kvótából egyedre). E szubvenciók összege 2004-ben (55 százalékos szint) 15,09 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés hízott hímivarú szarvasmarhákra elszámolható részét. Ennek első lépéseként a Nagyállat Egységben (1 egyed = 0,6 Nagyállat Egység) kifejezett speciális vágómarhakvótát el kellett osztani az 1,8 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval, így kapták meg a hímivarú szarvasmarhák takarmányterületének elméleti nagyságát ( hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 2,21 millió eurót tett ki ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 12,88 millió eurót a speciális vágómarhakvótával elosztva kapták meg a hízott hímivarú szarvasmarhák után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás évi maximumát, egyedenként 136,09 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a húsmarhatartáshoz nyújtott nemzeti kiegészítő támogatásként, mint a csatlakozás időpontja után az állattenyésztők által igényelhető egyetlen ágazat-specifikus közvetlen szubvenciót meghirdette (87/2004 [V. 15.] FVM rendelet), összege forint/egyed volt. A támogatást 2005-ben (60 százalékos szint) hízottbika-tartás támogatásaként hirdették meg ismét (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 145,26 euró/egyed, de legfeljebb forint/egyed. A támogatás jelenlegi formájában (összevont jogcímek) és a húshasznú-tehéntartás támogatása mellett 2007-től valószínűleg nem, a speciális vágómarha-prémium bizonyos feltételekkel (ld. termeléshez kapcsolt opciók) azonban feltehetően továbbra is adható. 8

9 1.2. Húshasznosítású tehenek tartásának nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást a húshasznú vagy kettőshasznú fajtabesorolásba tartozó, valamint húshasznú marhával (apaállat) való keresztezésből született nőivarú szarvasmarhák után lehet igényelni. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített egyed (húshasznú-tehénkvóta) létszámhatárig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek összevonásával teremtették meg: húshasznú-tehénprémium ( egyedre), húshasznú-tehénprémiumot kiegészítő, nemzeti forrásból finanszírozott támogatás (2004-ben 3,22 millió euró), szarvasmarhatartás tagállami hatáskörbe rendelt, de brüsszeli forrásból finanszírozott kiegészítő támogatása (2004-ben 2,94 millió euró), hízottbika-létszámmal ( egyed) csökkentett vágási támogatásra jogosult állatszám ( felnőtt egyed és borjú) 30 százalékára kifizethető vágási támogatás. E szubvenciók összege 2004-ben (55 százalékos szint) 19,10 millió euró volt. Ebből a hízott hímivarú szarvasmarhák nemzeti kiegészítő támogatásához hasonlóan le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés húshasznosítású tehenekre elszámolható részét. Ennek első lépéseként a Nagyállat Egységben (1 egyed = 1 Nagyállat Egység) kifejezett húshasznútehénkvótát el kellett osztani az 1,8 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval, így kapták meg a húshasznosítású tehenek takarmányterületének elméleti nagyságát ( hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 4,56 millió eurót tett ki ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 14,54 millió eurót a húshasznú-tehénkvótával elosztva kapták meg a húshasznosítású tehenek után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás évi maximumát, egyedenként 124,25 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a február 25-én született Agrárdemonstrációs Megállapodás nyomán még az uniós csatlakozást megelőzően, ún. előrehozott nemzeti kiegészítő támogatásként, banki faktoring ügylet keretében hirdette meg, összege forint/egyed volt. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) anyatehéntartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 130,21 euró/egyed, de legfeljebb forint/egyed. A támogatás jelenlegi formájában (összevont jogcímek) és a hízott hímivarú szarvasmarhák támogatása mellett 2007-től valószínűleg nem, a húshasznú-tehénprémium bizonyos feltételekkel (ld. termeléshez kapcsolt opciók) azonban feltehetően továbbra is adható Extenzifikációs kiegészítő támogatás Azon gazdálkodók, akik a hízott hímivarú szarvasmarhákra és/vagy húshasznosítású tehenekre támogatást vesznek fel, szarvasmarha- és anyajuhprémiumokban részesülő állatállományuk általuk használt, nemzeti kiegészítő támogatásban nem részesülő tömegtakarmánytermőterületre vetített sűrűsége nem éri el az 1,4 Nagyállat Egység/hektár értéket, extenzifikációs kiegészítő támogatást is igényelhetnek. E jogcím pénzügyi forrását, a egyed (speciális vágómarha- és húshasznú-tehénkvóta összege) létszámhatárig, az extenzifikációs prémium, aminek összege 2004-ben (55 százalékos szint) 11,6 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a hízott hímivarú szarvasmarhákra és húshasznosítású tehenekre az 1,8 Nagyállat Egység/hektár és 1,4 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval kalkulált takarmánytermő-területek különbözetét ( hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 1,94 millió eurót tett ki ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 9,70 9

10 millió eurót a támogatási felső létszámhatárral elosztva kapták meg a hízott hímivarú szarvasmarhák és húshasznosítású tehenek után igényelhető extenzifikációs kiegészítő támogatás évi maximumát, egyedenként 45,85 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben nem hirdette meg. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) extenzifikációs szarvasmarhatartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 48,76 euró/egyed, de legfeljebb forint/egyed. A támogatás a teljes decoupling miatt 2007-től valószínűleg nem adható. 10

11 II. TEHÉNTEJ A tej és tejtermékek piaca szintén a közvetlenül szabályozott mezőgazdasági termékpiacok körébe tartozik, a rendtartás alapjait a 1787/2003/EK Tanácsi rendelettel módosított 1255/99/EK Tanácsi rendelet fekteti le, míg a termelést az illetékfizetési kötelezettség megállapításával közvetetten a 1788/2003/EK Tanácsi rendelet szabályozza. E rendeletek értelmében a termékpálya egyensúlyi helyzetének megőrzéséhez a következő eszközök állnak a rendelkezésre: árszabályozás (intervenciós ár), belpiaci intézkedések (intervenciós felvásárlás és magántárolási támogatás), tejtermékek belső felhasználásának támogatása, kvótaszabályozás, közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások (ún. prémiumok), külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés, harmadik országokba irányuló kivitel támogatása és importvámok alkalmazása). Az uniós tej- és tejtermékpiaci helyzet alakulását az Európai Bizottság a tagállamokban kötelezően működtetett, egységes árjelentési rendszer segítségével követi, és a szolgáltatott árinformációk alapján dönti el, hogy szükséges-e valamely tagállamban intervenciós felvásárlást vagy magántárolási támogatást meghirdetni. E piaci beavatkozások természetesen feldolgozott termékekre, a tejből kivont zsírt tartalmazó vajra, illetve a fehérjét tartalmazó sovány tejporra terjednek ki. Az intervenciós vaj- és tejporkészletek, valamint a feldolgozók tejtermékfeleslegeinek értékesítését több, a belsőfelhasználást ösztönző közösségi intézkedés segíti: legjelentősebbek az iskolatej-program, továbbá a vajfogyasztás és a fölözött tej takarmányként történő felhasználásának támogatása. A piacszabályozás része az exportvisszatérítés, ami a termékfeleslegek külpiaci levezetését könnyíti. A tej- és tejtermékek piacszabályozásának tejtermelőket közvetlenül érintő, legfontosabb eleme a kvótarendszer. A tagállami és termelői szinten szankciók nélkül értékesíthető éves tejmennyiséget az egyéni szintre bontott nemzeti kvóták határozzák meg. Persze a termelők a nemzeti kvótát meghaladó mennyiségű tejet is termelhetnek, amennyiben az nem jelenik meg az értékesítésben, illetve nem a gazdaságon kívül kerül felhasználásra. Azon termelők, akik a számukra engedélyezett értékesítési kvótát az április 1-jétől március 31-ig tartó ún. kvótaévben túllépik 5, a piacra került többletmennyiség után büntetőilletéket (korábban a tej irányárának 115 százaléknak megfelelő összeg) kötelesek fizetni 6. A büntetőilletékekből befolyó pénz a piaci zavarok kezelésére, a tejtermékfeleslegek raktározási és értékesítési költségeinek fedezésére szolgál. A termelőknek a régi tagállamokban korábban kétféle kvótát kellett nyilvántartaniuk: az egyik a feldolgozóknak vagy csarnokoknak értékesített mennyiségre vonatkozó feldolgozói kvóta, a másik a fogyasztóknak közvetlenül értékesített mennyiségre vonatkozó közvetlen értékesítési kvóta volt. A nemzeti kvótából minden tagállam képezhet ún. nemzeti kvótatartalékot, ami rendszerint 2-3 százalékra tehető. Ebből fedezik a tejtermelésbe belépők kvótaigényét vagy a már működő gazdaságok esetleges kvótaemelését. A tejtermelő gazdasá- 5 A kvótaév nem azonos a tejgazdasági évvel, ami július 1-jétől június 30-ig tart. 6 A rendszer rugalmas volta lehetővé teszi, hogy a büntetőilleték kiszámítása előtt a kitöltetlen egyéni kvótákat arányosan felosszák a túltermelők között, így ténylegesen csak a tagállami szintű túltermelésért továbbra is felelős termelőket terheli egyéni nettó túltermelésük után illetékfizetési kötelezettség. 11

12 gok eladását vagy bérbeadását általában kvótamozgás kíséri, aminek szabályait és adminisztrációját a tagállamok nemzeti hatáskörben dolgozzák ki. Az Európai Bizottság évi reformtervezetének tárgyalása során a tagállamok között élénk vita alakult ki a tehéntej-termékpálya szabályozásának átalakítására tett javaslatokról. Egyesek indokolatlannak tartották, hogy a nemzeti kvóta túllépése miatt kiszabott büntetőilleték teljes összegét a tagállam fizesse be, függetlenül attól, hogy képes-e az egyéni termelőkre kirótt összegeket beszedni vagy sem. Többen is szorgalmazták, hogy a termelő felelőssége e vonatkozásban legyen egyértelműen rögzítve, illetve azon esetben, amikor a tagállam valamilyen objektív okból (pl. csődbement gazdálkodó) kifolyólag nem képes az egyéni büntetőilletéket behajtani, mentesüljön annak befizetési kötelezettsége alól. Az illeték befizetésére megadott időintervallumot (1 hét) túl rövidnek ítélték, ezért meghosszabbítását kezdeményezték. A politikai alku eredményeként az uniós tejkvóta-rendszer a hivatalos indoklás szerint a tejtermelők helyzetének stabilizálása végett a 2014/2015. gazdasági évig fennmarad. Ez kompromisszumos megoldást jelent a termelési korlátok évi eltörlését követelő (később Németország támogatását is élvező), az Egyesült Királyságot, Dániát, Svédországot és Olaszországot tömörítő, úgynevezett Londoni Klub, illetve a limitek korlátlan ideig történő fenntartását javasoló Franciaország, Ausztria, Görögország, Spanyolország és Portugália pozíciói között. A régi tagállamok nemzeti kvótái 2007-ben és 2008-ban évi 1-1 százalékkal emelkednek, kivéve Görögországot, ahol a tejkvótát már a 2004/2005. gazdasági évtől tonnára növelhették. Az új tagállamok Koppenhágai Megállapodásban rögzített nemzeti kvótái csak a speciális szerkezetátalakítási kvótatartalékkal (Magyarország esetében ez tonna) emelkedhetnek 2006-ban. A régi tagállamokban a beszállítói (felvásárlói) és közvetlen értékesítési kvóták április 1-jétől összevonásra kerültek. A nemzeti kvóta túllépésének arányában megállapított tagállami büntetőilleték (2004/2005: 332,7 euró/tonna; 2005/2006: 309,1 euró/tonna; 2006/2007: 285,4 euró/tonna; 2007/2008-tól 278,3 euró/tonna) befizetése az Európai Unió kasszájába az adott év október 1-jéig a tagállamok felelőssége. A kihasználatlan egyéni termelői kvótákat a tagállamok továbbra is viszszaoszthatják az egyéni termelői kvótát túllépők között, a túllépés arányában. A termelők a gyakorlatban tehát nem az egyéni, hanem a nemzeti kvóta túllépése miatt kirótt büntetőilletéket fizetik. Az illeték befizetése a feldolgozókon keresztül történik. Amennyiben az egyéni kvótatúllépések összege nagyobb, mint a nemzeti kvótatúllépés, ám a tagállam az egyéni beszállítói kvóták tényleges túllépése miatt kiróható illeték beszedése mellett dönt, az illeték beszedéséből befolyt és Brüsszelnek fizetendő összeg különbözetét objektív kritériumok alapján a tejágazatban használhatja fel (pl. szerkezetváltás stb.). Ennek kivitelezése azonban korántsem egyszerű, a maradvány felhasználásához ugyanis konkrét programokat kell kidolgozni, amelyek jóváhagyása az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Az uniós tejtermelést alapvetően befolyásoló változtatás a tej irányárának április 1-jei hatállyal történő eltörlése 7, valamint a tejtermékek intervenciós árának folyamatos, aszimmetrikus csökkentése: a vaj intervenciós ára között összesen 25 százalékkal (2004: -7%; 2005: -7%; 2006: -7%; 2007: -4%), míg a tejpor intervenciós ára között összesen 15 százalékkal (2004: -5%; 2005: -5%; 2006: -5%) süllyed (1. táblázat). Az intervenciós készletre felajánlható vaj maximális mennyisége között évi 70 ezer 7 A tej irányára a termelők által a tejgazdasági évben a bel- és külpiacokon kínálkozó forgalmazási lehetőségek függvényében értékesíthető tejre célul kitűzött ár volt. 12

13 tonnáról fokozatosan 30 ezer tonnára csökken. Az intervenciós felvásárlási időszak március 1-jétől a tárgyév augusztus 31-éig tart. 1. táblázat: A vaj és sovány tejpor intervenciós árának alakulása az Európai Unióban Me.: euró/100 kilogramm Megnevezés / / / / Vaj intervenciós ára 328,20 305,23 282,25 259,28 246,15 Sovány tejpor intervenciós ára 205,52 195,24 184,97 174,69 174,69 Tej irányára (3,7%) 30,98 megszűnt Forrás: Európai Bizottság A vaj és tejpor intervenciós árának csökkentését az Agenda 2000-ben (eredetileg csak 2005-től) előirányzott közvetlen jövedelemkiegészítő támogatásokkal kompenzálják (kb. 60 százalékos szintig). A kvótára fizetett ún. tejprémium összege 2004-ben 8,15 euró/tonna, 2005-ben 16,31 euró/tonna, 2006-tól 24,49 euró/tonna. Tekintettel arra, hogy az Európai Unió egyes térségeiben a termelési feltételek és a jövedelmek igen eltérőek, a tagállamok közösségi forrásból tonna vagy hektár alapon kiegészítő támogatást is adhatnak a tejtermelőknek. Ennek maximális összege az előbbi esetében 2004-ben 3,66 euró/tonna, 2005-ben 7,34 euró/tonna, 2006-ban 11,01 euró/tonna, míg az utóbbi esetében között 350 euró/hektár gyepterület. Az új tagállamokban mindkét kompenzációs támogatás fokozatosan kerül bevezetésre. A tejprémium és kiegészítő támogatás a szektort érintő reformok teljes körű végrehajtását követően, legkésőbb január 1-jétől minden régi tagállamban beolvad az egységes gazdaságtámogatásba (teljes decoupling). Amennyiben azonban valamely tagállam úgy döntött, a tejprémiumot és kiegészítő támogatást már január 1-jétől függetleníthette a termeléstől. 1. Az ágazat közvetlen támogatása Magyarországon ( ) 1.1.Tehéntejtermelés nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást a tejkvótával rendelkező gazdálkodók igényelhetik. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített tonna feldolgozói kvóta és tonna közvetlen értékesítési kvóta összegéig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek összevonásával teremtették meg: tejprémium, kiegészítő támogatás, hízottbika-létszámmal ( egyed) csökkentett vágási támogatásra jogosult állatszám ( felnőtt egyed és borjú) 70 százalékára kifizethető vágási támogatás. E szubvenciók összege 2004-ben (az adaptációs tárgyalásoknak köszönhetően 85 százalékos szint) 22,81 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés tehéntejtermelésre elszámolható részét. Ennek megállapításához az FVM által 2003-ban nyilvántartott 725 gazdaságból indultak ki: ezek saját és bérelt takarmánytermő-területe hektár volt, amit összesített tejkvótájuk és termelésük ( tonna) hányadosával felszorozva kapták meg a tejtermelés takarmányterületének elméleti nagyságát országos szinten ( hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 5,84 mil- 13

14 lió eurót tett ki ezen összeggel kellett csökkenteni a jogcímre kalkulált 85 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 16,97 millió eurót a tejkvótával elosztva kapták meg a tehéntejtermelésre igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás évi maximumát, tonnánként 8,71 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a február 25-én született Agrárdemonstrációs Megállapodás nyomán még az uniós csatlakozást megelőzően, ún. előrehozott nemzeti kiegészítő támogatásként, banki faktoring ügylet keretében hirdette meg, összege forint/tonna volt. A szubvenciót 2005-ben (90 százalékos szint) tejtermelés támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege 19,43 euró/tonna, de legfeljebb forint/tonna. A támogatás a teljes decoupling miatt 2007-től valószínűleg nem adható Derogáció Magyarország egyedüliként derogációt kapott a 2,8 százalékos zsírtartalmú fogyasztói tej belföldi kiskereskedelmi forgalmazására a csatlakozást követő első 5 évben. Az ezen átmeneti időszak végét megelőző évben tájékoztatni kell az Európai Bizottságot az érvényes közösségi szabályozás átvételének érdekében hozott intézkedésekről. Magyarország a derogáció hatálya alá tartozó tejet más tagállamnak nem értékesíthet (és más tagállam sem értékesíthet ilyet Magyarországnak). 14

15 III. ANYAJUH A juhágazat rendtartásának alapjait a 2529/2001/EK Tanácsi rendelet fekteti le. A juhhús közös piaci szervezetének szabályozó eszközei három csoportba sorolhatók: belpiaci intézkedések (magántárolási támogatás), közvetlen jövedelemkiegészítő támogatások (ún. prémiumok), külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés, importvámok alkalmazása). A magántárolási támogatás célja, hogy alacsony piaci áraknál a kínálat visszafogásával, a juhhúsfelesleg ideiglenes kivonásával megakadályozza a további árcsökkenést. A magántárolási támogatás meghirdetéséről az Európai Bizottság akkor dönt, ha egy vagy több árjegyzési területen a piaci helyzetet súlyosnak ítéli. A támogatás pályázatos vagy előrögzítéses formában nyújtható 8. A vágott testeket minden tagállamban a SEUROP rendszer szerint minősítik. Különbséget tesznek kis- (7-13 kilogramm) és nagysúlyú (13-22 kilogramm) vágott testek között. A SEUROP rendszer a kissúlyú vágott testek esetében a faggyúzottságról és színről, míg a nagysúlyú nyakalt törzsek esetében a testalakulásról és faggyúzottságról ad részletes információt. A már legalább egy ízben ellett vagy 12 hónaposnál idősebb, megfelelően azonosított és nyilvántartott nőivarú juhok után jövedelemkiegészítő támogatás igényelhető. A nemzeti kvótához kötött anyajuhprémium húshasznú állatok esetében 21 euró/egyed, míg tejhasznú állatok esetében ezen összeg 80 százaléka (16,8 euró/egyed) 9. E támogatás mellett az anyajuhok után kiegészítő támogatás is felvehető, amelynek tagállamonként megállapított keretösszegét a 2529/2001/EK Tanácsi rendelet rögzíti. A támogatások feltétele az igénylés beérkezése utáni naptól számított 100 napos birtokon-tartás. Kedvezőtlen adottságú területeken, ahol a juhtartás hagyományos tevékenység vagy lokális gazdasági szerepe jelentős, az anyajuhprémiumon és kiegészítő támogatáson felül a termelők ún. Rural World prémiumot is igényelhetnek, amelynek összege hús- és tejhasznú állatok esetében egyaránt 7 euró/egyed. Bár a Rural World prémium jogosultság kritériumait a tagállamok határozzák meg, alapkövetelmény, hogy a támogatást igénylő gazdaság földterületének legalább 50 százaléka kedvezőtlen adottságú térségben legyen. A prémiumok kifizetésére az ellenőrzés után, az igénylés évének október 16-a és a következő év március 31-e között kerül sor. Az Európai Bizottság évi reformtervezetében a szarvasmarha-prémiumokhoz hasonlóan az anyajuhprémiumok termeléstől történő teljes függetlenítését, valamint azok egységes gazdaságtámogatási jogcímbe történő bevonását javasolta. 8 A magántárolási támogatási pályázatokat az intervenciós ügynökségnél kell benyújtani. A magántárolással járó kötelezettségek teljesítésének szavatolására a pályázó tonnánként 120 euró biztosítékot köteles letétbe helyezni, amit a tárolás előírás szerinti végrehajtása esetén visszafizetnek. A megpályázható tárolási időszak általában és legalább 3 hónap. A tárolási időszak legfeljebb 7 hónapig húzódhat el. Amennyiben a tárolási időszak meghaladja a 3 hónapot, a támogatást tonnánként napi 1,2 euróval emelik. Szerződés legkevesebb 4 tonna csontos hús tárolására köthető. 9 Az anyajuhprémium Ausztria, Franciaország, Görögország, Olaszország, Portugália és Spanyolország egyes régióiban anyakecskék után is igényelhető, összege a tejhasznú anyajuhok után fizetett támogatással egyenlő. 15

16 A politikai alku eredményeként azonban a tagállamok számára nyitott a lehetőség, hogy az egységes gazdaságtámogatás bevezetését követően e prémiumokat az alábbiaknak megfelelően részben termeléshez kapcsolt támogatásként őrizzék meg (vagyis a fentebb tárgyaltak szerint fizessék ki): anyajuhprémium legfeljebb 50 százaléka (húshasznú anyajuh: 10,5 euró/egyed, tejhasznú anyajuh: 8,4 euró/egyed), anyajuhtartás kiegészítő támogatásának legfeljebb 50 százaléka, Rural World prémium legfeljebb 50 százaléka (3,5 euró/egyed). A termeléshez kapcsolt támogatások feltétele a minimális állatlétszám, amiről a tagállamok saját hatáskörben dönthetnek (ez 10 egyednél kisebb, illetve 50 egyednél nagyobb azonban nem lehet). További feltétel az állatok 21/2004 Tanácsi rendeletben lefektetettek szerinti azonosítása és nyilvántartása. Megjegyezendő, hogy amennyiben a termeléstől függetlenített anyajuhprémiumokra való jogosultság a gazdaság (holding) átadása nélkül kerül átruházásra, a termelő köteles az átruházásra kerülő hányad legfeljebb 15 százalékát az érintett tagország (ahol a gazdaság fizikailag található) nemzeti tartalékalapjának felajánlani. A tartalékalap által átvett támogatási jogosultságért kompenzáció nem jár. A tartalékalap támogatási jogosultságai térítésmentesen kioszthatók az arra jogosultaknak (pl. kezdő agrárvállalkozók stb.). A termeléstől függetlenített anyajuhprémiumokra való jogosultságot a termelő részben vagy egészben önként is felkínálhatja a nemzeti tartalékalapnak, ez esetben a nemzeti költségvetés terhére kompenzációt kaphat. A tagállamok intézkedéseket hozhatnak annak érdekében, hogy bizonyos, a termeléstől függetlenített prémiumjogosultságok ne áramoljanak ki azon régiókból, ahol a juh-, kecske-, valamint húshasznú-tehéntartás lokális gazdasági szerepe viszonylag jelentős. Így például az ún. regionalizáció keretében az anyajuhprémiumból egyedenként legfeljebb 1 euró átcsoportosítható egy másik régióban fizetett Rural World prémium kiegészítésére. Ezen túlmenően az anyajuhok után igényelhető kiegészítő támogatásokat különböző feltételekhez (pl. állatsűrűségi mutató, minőségi termelés, környezetvédelmi előírások, húsfeldolgozás, marketing, racionalizáció stb.) köthetik. 1. Az ágazat közvetlen támogatásai Magyarországon ( ) 1.1.Anyajuhtartás nemzeti kiegészítő támogatása E támogatást a már legalább egy ízben ellett vagy 12 hónaposnál idősebb nőivarú juhok után lehet igényelni. A jogcím pénzügyi forrását, a Koppenhágai Megállapodásban rögzített egyed (anyajuhkvóta) létszámhatárig, az alábbi közvetlen támogatási jogcímek öszszevonásával teremtették meg: anyajuhprémium ( egyedre), anyajuhtartás kiegészítő támogatása (2004-ben 1,21 millió euró). E szubvenciók összege 2004-ben (55 százalékos szint) 13,90 millió euró volt. Ebből le kellett vonni a területalapú egyszerűsített kifizetés anyajuhokra elszámolható részét. Ennek első lépéseként a Nagyállat Egységben (1 egyed = 0,15 Nagyállat Egység) kifejezett anyajuhkvótát el kellett osztani az 1,8 Nagyállat Egység/hektár állatsűrűségi mutatóval, így kapták meg az anyajuhok takarmányterületének elméleti nagyságát ( hektár). E terület és az egyszerűsített kifizetés (70,22 euró/hektár) szorzata 6,71 millió eurót tett ki ezen összeggel csökkentettük a jogcímre kalkulált 55 százalékos pénzügyi borítékot. Ezután a megmaradó 16

17 7,20 millió eurót az anyajuhkvótával elosztva kapták meg az anyajuhok után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás évi maximumát, egyedenként 6,28 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben a február 25-én született Agrárdemonstrációs Megállapodás nyomán még az uniós csatlakozást megelőzően, ún. előrehozott nemzeti kiegészítő támogatásként, banki faktoring ügylet keretében hirdette meg, összege forint/egyed volt. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) anyajuhtartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege húshasznú állatok esetében 6,05 euró/egyed, de legfeljebb forint/egyed, míg tejhasznú állatok esetében 5,02 euró/egyed, de legfeljebb forint/egyed. A támogatás a részleges decoupling miatt től feltehetően legfeljebb 50 százalékos szinten adható Anyajuhtartás kiegészítő támogatása a kedvezőtlen adottságú területeken Azon gazdálkodók, akik az anyajuhtartás nemzeti kiegészítő támogatását igénylik, és gazdaságuk földterületének legalább 50 százaléka kedvezőtlen adottságú, az anyajuhok után további kiegészítő támogatást is igényelhetnek. E jogcím pénzügyi forrását a Rural World prémium, aminek összege 2004-ben (55 százalékos szint) 1,16 millió euró volt. Ezt az FVM által kalkulált maximum jogosult anyajuhlétszámmal elosztva kapták meg a kedvezőtlen adottságú területeken tartott anyajuhok után igényelhető nemzeti kiegészítő támogatás évi maximumát, egyedenként 3,85 eurót. E támogatást az FVM 2004-ben nem hirdette meg. A szubvenciót 2005-ben (60 százalékos szint) kedvezőtlen adottságú területeken történő anyajuhtartás támogatásaként lehet igényelni (28/2005. [IV. 1. ] FVM rendelet); a fenti módszerrel kalkulált maximális összege hús- és tejhasznú állatok esetében egyaránt 4,20 euró/egyed, de legfeljebb forint/egyed. A támogatás a részleges decoupling miatt 2007-től feltehetően legfeljebb 50 százalékos szinten adható. 17

18 IV. VÁGÓSERTÉS Az Európai Unió történelme során gyakran szembesült túlkínálattal és alacsony termelői árakkal a közös sertéshúspiacon. A KAP létrehozása előtt a fontosabb sertéshústermelő tagállamokban (Németország, Franciaország, Hollandia, Belgium és Olaszország) a felvásárlási árak a termeléssel többnyire ellentétesen mozogtak. Az 1960-as évek óta a termelési ciklusok többé-kevésbé szabályosan, 3-4 évente követték egymást. Az Unió az 1980-as években lett sertéshúsból önellátó. Az 1990-es években a termelői döntéseket mindenekelőtt az üzemek likviditása, valamint a takarmánygabonák áralakulása befolyásolta. Az európai sertésciklusban az 1996/1997-es klasszikus sertéspestis-járvány törést okozott. Az utóbbi években megfigyelhető, hogy a ciklusok időtartama egyre hosszabb, ami elsősorban a termelés koncentrációjának és a spekulatív, ad hoc jellegű kistermelői sertéshízlalás elenyésző arányának köszönhető. Az optimális üzemmérettel rendelkező, kizárólag sertéshústermelésre szakosodott üzemek fajlagos termelési költségei egyre csökkentek, aminek köszönhetően a nyomott felvásárlási árak ezeket kevésbé érintették érzékenyen, mint a kis- és középméretű üzemeket. Az Európai Unióban a sertéshúspiac a könnyű szabályozású (Light Central Market Organization) mezőgazdasági termékpiacok körébe tarozik, szabályozóelemei 1962-től fokozatosan kerültek bevezetésre. A jelenleg hatályos rendtartás alapját képező feltétel- és követelményrendszert a 2759/75/EGK Tanácsi rendelet fekteti le. Az ágazatban nem alkalmaznak néhány olyan erős közvetlen hatású szabályozóeszközt, mint a vágómarha-, tehéntej-, illetve juhágazatban (pl. termelési kvóta, prémiumok stb.). A sertéshús tekintettel a takarmánygabonák termelési költségben meghatározó súlyára ún. gabonaalapú terméknek tekintendő, ennek megfelelően a szabályozóeszközök alkalmazásakor a takarmánygabonák uniós és világpiaci ára közötti különbséget, illetve ennek takarmányköltségre gyakorolt hatását veszik számításba. A sertéshús közös piaci szervezetének szabályozóeszközei a következő csoportokba sorolhatók: árszabályozás (alapár és referenciaár), belpiaci intézkedések (intervenciós felvásárlás és magántárolási támogatás), külkereskedelem szabályozása (export- és importengedélyezés, harmadik országokba irányuló kivitel támogatása és importvámok alkalmazása). Az uniós sertéshúspiaci helyzet alakulását az Európai Bizottság a tagállamokban kötelezően működtetett egységes árjelentési és minősítési rendszer segítségével követi. A vágott testeket minden tagállamban a(z) (S)EUROP-rendszer szerint minősítik. A hasított testek besorolásának alapja a súly és a színhústartalom százalékos aránya 10. Legalább 5 minőségi/kereskedelmi osztály (EUROP) alkalmazása minden tagállamban kötelező, a hatodik (S) minőségi osztály bevezetésére a jogszabály lehetőséget ad. A hasított testek besorolásától a következő esetekben lehet eltekinteni: tenyésztési célú sertések, éves átlagban heti legfeljebb 200 sertést vágó vágóhidak, 10 Színhústartalom a zsigerelt sertéstest százalékában, minőségi osztályonként: S = 60 százalék, illetve magasabb, E = százalék, U = százalék, R = százalék, O = százalék, P = 40 százaléknál kevesebb. 18

19 olyan vágóhidak, ahol kizárólag a saját hizlaldából kikerülő állatokat vágják, majd az összes hasított testet darabolják. A tagállamoknak hetente közölniük kell a kilogrammos, E minőségű és a kilogrammos, R minőségű hasított sertések, valamint a 20 kilogramm átlagos élő-testtömegű malacok reprezentatív piacokon megfigyelt árait. Ezzel szemben az U, O és P minőségi osztályok piaci árait csak havonta kell jelenteni. Eseti jelentési kötelezettség írható elő a harmadik országból importált termékek belpiaci árára. Az árjelentés mellett a tagállamokra számos adatgyűjtési és -szolgáltatási, továbbá piacelemzési feladat is hárul: pl. állományfelmérés korcsoportok szerint, üzemek méretkategória szerinti összeírása páratlan években, termelési előrejelzések, havi statisztika a vágóhidakon levágott, emberi fogyasztásra alkalmas sertések számáról és hasított súlyáról, háromhavi prognózis a várható sertéshúskínálatáról. Az uniós sertéshúspiacon a beavatkozást az Európai Bizottság az alapárhoz viszonyított, sertésállománnyal súlyozott reprezentatív piaci árakból képzett referenciaár függvényében mérlegeli. Az Európa Tanács 1999-ig évente vizsgálta felül, illetve állapította meg a(z) (S)EUROP minősítés feltételeinek megfelelő egész vagy félsertések alapárát, július 1- jétől azonban határozatlan időre 1.509,39 euró/tonna (hasított testtömeg) szinten rögzítette azt. Az árcsökkenést előidéző túlkínálat mérséklése érdekében az Európai Bizottság intervenciós felvásárlást vagy a magántárolási támogatást hirdethet. Az intervenciós felvásárlás előfeltétele, hogy a referencia ár huzamosabb időn keresztül az alapár 103 százaléka alatt maradjon. A szokványos minőségű ( kilogrammos hasított testtömegű, E minőségi osztályba sorolt) sertéshús intervenciós ára nem lehet magasabb, mint az alapár 92 százaléka, és nem lehet alacsonyabb, mint az alapár 78 százaléka. Az intervenciós felvásárlás keretében az Európai Bizottság meghatározott mennyiségben, adott minőségű sertéshúst vesz át a vágóhidaktól, majd azt későbbi időpontban értékesíti az uniós piacon vagy harmadik országoknak. Ilyen beavatkozásra utoljára állategészségügyi okok miatt 1971-ben került sor. A piaci zavarok elhárítására az intervenciós felvásárlással szemben inkább a magántárolási támogatást alkalmazzák. A magántárolási akciók megkezdésének előfeltétele ugyanaz, mint az intervenciós felvásárlás meghirdetésének. Az Európai Unió sertéságazatát a hazaihoz hasonló szezonalitás jellemzi (az őszi és téli időszakban általában a kibocsátás növekedése, míg a tavaszi és nyári hónapokban csökkenése figyelhető meg), ezért a magántárolási akciókra rendszerint ősszel kerül sor, természetesen a piaci helyzet függvényében. Az Európai Bizottság ilyenkor azon vágóhidaknak vagy kereskedőknek, akik vállalják, hogy meghatározott mennyiségben, adott minőségű hasított testeket vagy húsrészeket bizonyos időre kivonnak a piacról, a mindenkori tárolási költségek figyelembevételével támogatást ítél meg. Alapvető követelmény, hogy a magántárolási akció költsége nem haladhatja meg az intervenciós felvásárlás kiadásait. A magántárolási támogatás összegét előre rögzítik vagy az Európai Unió hivatalos lapjában közzétett ajánlati felhívásban hirdetik meg. Magántárolási támogatás csak a legalább 2 hónapig az Unióban tartott, a betárolási időpont előtt legfeljebb 10 nappal levágott állatokból származó, megbízható és jól értékesíthető, friss húsra adható. A támogatás feltétele a kifizető ügynökséggel kötött szerződés. A kérelmezőnek az igényelt támogatás 20 százalékával egyenlő biztosítékot kell letétbe helyeznie a kifizető ügynökségnél. A támogatható minimális mennyiség kicsontozott hús esetében 10 tonna, csontos hús esetében 15 tonna, a felső határokat a tagállamok nemzeti hatáskörben szabályozzák. A magántárolási támogatásban részesített sertéshús 2 hónap után részben vagy teljesen kitárolható, amennyiben a kitárolást követő 60 napon belül harmadik országok piacán értékesítik. 19

20 Ha a ténylegesen betárolt mennyiség: kevesebb a szerződésben vállalt mennyiségnél, de nem kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 90 százaléka, a támogatást arányosan csökkentik, kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 90 százaléka, de nem kevesebb, mint a 80 százaléka, a ténylegesen betárolt mennyiség utáni támogatást felére csökkentik, kevesebb, mint a szerződésben vállalt mennyiség 80 százaléka, a támogatást nem fizetik ki. Az 1995-ben hatályba lépett WTO Megállapodás óta az Európai Bizottság négy alkalommal hirdetett magántárolási támogatást. A piaci zavart más és más okok váltották ki: novemberében Japán importkorlátozást vezetett be az uniós sertéshúsra, szeptemberében az uniós sertéshúspiaci túlkínálat miatt az árak az egy évvel korábbi szint 60 százalékára estek vissza, augusztusától Japán ismét importkorlátozást vezetett be az uniós sertéshúsra, az esztendő második felében az uniós sertéshúspiacot túlkínálat jellemezte, az árak decemberéhez képest 11 százalékkal voltak alacsonyabbak, decemberében a referencia ár az alapár 103 százalékának mindössze 75 százalékát tette ki; ekkor a magántárolási támogatások igényléséhez a pályázatokat február 5-ig lehetett benyújtani a kifizető ügynökségekhez, ezzel párhuzamosan az Európai Bizottság január 27-étől a harmadik országok piacaira szállított hasított félsertések után 400 euró/tonna export-visszatértést nyújtott. A sertéshús közös piaci szabályozása az elkövetkező néhány évben előreláthatóan nem változik. 1. Az ágazat helyzete Magyarországon A hazai sertéshizlalásban súlyos gond a koncentráció alacsony foka, a szervezetlen, elaprózódott üzemi struktúrára, valamint a technológiai hiányosságokra, a termelésből jelentős hányadot képviselő kistermelői sertésállomány minőségére visszavezethető gyenge hatékonyság. A legnagyobb sertéshústermelő uniós tagállamokhoz képest lemaradásunk jelentős. A termelési költségek terén Magyarország elenyésző tartalékokkal rendelkezik a legnagyobb versenytársakkal szemben. A termékpálya strukturális problémákkal is küzd, amelyek alapvetően befolyásolják a vertikum versenypozícióját. A húsfeldolgozásban többek között a kihasználatlan vágókapacitások jelentenek gondot. Az elmúlt évtizedben nem ment végbe a kívánatosnak mondható koncentráció, sőt, éppen ellentétes tendencia érvényesült: a korábbi időszakhoz képest számottevően gyarapodott a vállalkozások száma. A feldolgozóiparban az életképesség legfontosabb feltétele a higiéniai-, élelmiszerbiztonsági-, állatjóléti- és környezetvédelmi előírásoknak való megfelelés. Az üzemek műszaki állapotára néhány újonnan épült, illetve az utóbbi években felújított egység kivételével jellemző a technológiai homogenitás hiánya: egyaránt megtalálhatók a legmodernebb és a már éves elavult felszerelések. A sertéshús közöspiaci szervezetének átvételével a hazai szabályozás lényegesen egyszerűsödött. A közvetlen ágazat-specifikus nemzeti támogatások (beleértve az árhoz kötött minőségi támogatást) többsége megszűnt, ám az uniós tagságunk első három évére érvényes 20