alkalmazása a korszerű gépjárművezető-képzésben

Átírás

1 alkalmazása a korszerű gépjárművezető-képzésben Mindent az érzékek elé kell állítani, amennyire csak lehetséges: a láthatót a látás, a hallhatót a hallás, a szagolhatót a szaglás, az ízlelhetőt az ízlés, a tapinthatót a tapintás elé. Ha valamit egyszerre több érzékszervvel is tudomásul lehet venni, azt több érzéknek is fel kell kínálni. Comenius Állandóan változó világunk folyamatosan és progresszíven fejlődik. A haladás különösen látványos az elektronikus készülékek, berendezések terén, a fejlesztők rohamléptekkel dolgoznak az újabb és újabb találmányok megvalósításán. Kezdetben a szórakoztatási, majd később a pedagógiai célokat szolgáló technikai eszközök terjedtek rohamosan, és mentek át gyors minőségi változásokon. A korszerűsödés, a pedagógiai munkához való alkalmazkodás napjainkban is tart, és fejlődik tovább. Szinte észrevétlenül integrálódtak a tanítás-tanulás folyamatába, amelynek legfőbb bástyája a számítástechnika minden várakozást felül múló elterjedése és megjelenése az oktatástechnikai eszközökben, mint például a komputeres diavetítő, az írásvetítővel egybeépített folyadékkristályos display vagy az interaktív videó. A technológia és a technika folyamatos, a jövő irányába mutató változása szükségszerűvé teszi a szolgáltatások minőségének erőteljes javítását, amelyet minden területen, így az oktatás, képzés területén is egyre többen és hangosabban igényelnek. A szolgáltatási árak emelkedését tekintve mondjuk ki: jogosan. Nincs ez másképpen a gépjárművezető-képzésnél sem, így törvényszerű, hogy több évtizedes lemaradást behozva e területen is mozdulni kell. A változtatási kényszer" valódi indoka mögött mindenekelőtt az embert", az oktatót és a tanulót kell látni, mégpedig saját és társadalmi környezetével együtt. Az emberek igényeinek, érzelemvilágának, beállítódásának, tudásszomjának fejlődése magával hozta, és folyamatosan eredményezi a forgalomszervezés, forgalomtechnika, járműállomány, járműtechnika fejlődését, amelyek megismerése korszerű módszerek, eszközök igénybevétele nélkül nem lehetséges. A múlt elavult módszereivel, technikai eszközeivel nem lehet a jelenben oktatni, nevelni a jövő közlekedésének résztvevőit. A jól megfizetett" ismeretszerzés modern, a hazai lehetőségeket figyelembe vevő, az oktatás-képzés lehető 1 / 8

2 legeredményesebb, leghatékonyabb módszereit, eszközeit igényli. A modern, korszerű oktatástechnikai eszközök, vagy az informatika rohamos fejlődése, az Internet adta megannyi lehetőség mind azt indokolja, hogy a jövő gépjárművezető nemzedékét nevelni, oktatni akaró szakembereknek professzionális" felkészültséggel kell rendelkezniük. Ez a felkészültség minden eddiginél komplexebb tevékenységet igényel. Már nem elegendő kizárólag csak a szakszerű, járművezetésre összpontosító tárgyi ismeret elsajátítása, ennél több kell. Szükséges a teljes tanítási-tanulási folyamat tervezési, szervezési, irányítási, ellenőrzési és értékelési funkcióinak magabiztos birtoklása, ellenőrzés alatt tartása, a megfelelő környezet kialakítása, a képzés folyamatában használható oktatástechnikai taneszközök (= információhordozók és közvetítők = média) optimális kiválasztása, alkalmazása a minél eredményesebb képzés érdekében. A tudás minél hatékonyabb átadásában és átvételében a különböző taneszközöknek kitüntetett szerepe van. Használatuk befolyásolja az emberi élet minőségét, így a közlekedésben résztvevőkét is. A folyamatosan tökéletesedő eszközök gyarapítják a tudást, fejlesztik a tudás átadásának módszereit. Alkalmazásuk révén önállóvá válik az információk gyűjtése, rendszerezése, átadása, javul a tananyag mondanivalójának megértése, nő a tanulók figyelme, érdeklődése, fejlődik információ-befogadó képességük, jobban érvényesül az oktató-tanuló interakciója, amelyek jelentősen eltérhetnek a tanulók életkori sajátosságaiból adódó korlátok, és a tananyag átadásának szervezeti és munkaformái miatt. Ezért rendkívül fontos, hogy a szakoktatók egy neveléstudományi alapokon nyugvó, az ember fiziológiáját, lélektanát, érzékszerveit, valamint a rendelkezésre álló legkorszerűbb technikai eszközöket hatékonyan felhasználó, egységes oktatási-nevelési módszer-alternatívákat kapjanak kézhez. Korábban számos pedagógiai elv, módszer csak azért nem lehetett sikeres, mert megvalósításukhoz hiányoztak a szükséges technikai eszközök. Ilyen volt Skinner (a viselkedéspszichológia egyik legtekintélyesebb amerikai tudósa) programozott oktatásra, vagy Comenius (Cseh pedagógus és író, a nemzetek tanítója". ) látható világra" vonatkozó elve, amelyek ma reneszánszukat élik. Az oktatás és informatika, valamint a tanítás-tanulás modelljének hosszú évtizedeken át tartó, folyamatos fejlődéséből lassan kiforrott, kialakult egy új tudományterület, az oktatástechnológia és oktatástechnika. Az egységes, sok mindenre kiterjedő oktatási-nevelési módszerek kialakítása mellett teret kell, hogy kapjon a szakoktatói egyéniség érvényre juttatása, az alternatívát nyújtó pedagógiai módszerek, és az ismereteket legjobban közvetítő lehetséges információhordozók megválasztása. Az évről-évre modernebbé váló életvitel, a fiatalok tanulás melletti, az idősebbek munka melletti képzése szükségessé teszi a hagyományos - egyáltalán nem 2 / 8

3 értéktelen -, egyoldalú, frontális oktatói kommunikáció" átalakítását. Egy jól felépített, korszerű oktatástechnológia és oktatástechnika" tananyag alkalmazása véget vethet a vakon tanítás"-nak, amikor a képzés a tanulókban lévő értelmezési keretek nélkül, a félreértelmezési irányok, a képességek, az ismeretstruktúra, a felfogások, az érdeklődés, az igények, az önálló cselekvési és belső képességek, valamint a személyes kapcsolatok kiépítése nélkül történik. Miközben robogó információs társadalom közepette éljük hétköznapjainkat, dolgozunk és tanulunk, a gépjárművezető-képzés éppen csak elindulni készül az informatika irányába, úgy, hogy még a számítástechnika adta lehetőségeket sem használta ki. E két terület - számítástechnika és informatika - már önmagában is indokolttá teszi az oktatástechnológia és oktatástechnika" újragondolását, korszerűsítését, megújítását, függetlenül az írásvetítők, diavetítők, projektorok, digitális fényképezőgépek, episzkópok, epidiaszkópok, magnetofonok, auditív és vizuális információhordozók, navigációs berendezések, interaktív táblák és monitorok stb. folyamatosan megújuló szerkezeteinek, bonyolult működési elveinek megismerésétől, felhasználói szintű alkalmazásától. A kérdés csak az: tudunk-e, akarunk-e élni a pedagógia korszerű tudományával, az éppen csak mögöttünk hagyott huszadik, és az új huszonegyedik század első éveinek, sok esetben forradalmian új oktatástechnológiai módszereivel és oktatástechnikai eszközeivel. A jövő szakoktatójának - a holnap járművezetői nemzedékének és biztonságosabb közlekedésének érdekében - tudnia és akarnia kell a lehetőséggel élni egy tudatosabb, biztonságosabb, emberibb közlekedés megvalósításáért. A számítógépek és az Internet megjelenésével megváltozott tehát a tanítás-tanulás világa. Azt azonban senki sem gondolhatja komolyan, hogy a számítógépek helyettesíthetik az oktatókat, de azt sem, hogy az oktatók nélkülözhetik a számítógépet és az általa vezérelhető eszközöket. A számítógépek egyre inkább helyet követelnek maguknak az oktatásban, és a jövő mindinkább tanuló és tanulás központú irányába fordul. Az új rendszerben a tanulók fogják irányítani" a képzést, ők választják meg a helyszínt, az időt, az ütemet. Igaz, ateljesítményért is nekik kell majd felelni. Természetesen oktatóra mindig szükség lesz, a divatos szlogen, hogy tanuljunk tanár nélkül", nem életképes. A szereposztás azonban változott és változik folyamatosan. Az 3 / 8

4 oktatóknak meg kell barátkozniuk az új elektronikus tanítási formákkal, a virtuális oktatással. A hagyományos tantermi, frontális oktatás, képzés átalakulása megváltoztatja az oktató ismeretátadó szerepét, nagyobb hangsúlyt kapnak a speciális tankönyvek és az oktatástechnikai eszközök, amelyek alatt az információhordozókat és a lejátszó" eszközöket együttesen kell érteni. Mindez új követelményeket támaszt, új módszereket követel oktatótól és tanulótól egyaránt. Az új" oktatónak tanítani akarónak és tanítani tudónak, míg az új" tanulónak tanulni akarónak és tanulni tudónak kell lennie, ami mindkét részről erőteljes motiváltságot feltételez. Az oktatásban, képzésben meg fog jelenni a tutor", akik nemcsak közvetlenül tanítanak, de közvetett szerepet is betöltenek. A jövő tanítási-tanulási folyamatában a nagyobb kihívás az oktatóké, akiknek el kell sajátítaniuk az új oktatási eljárásokat, módszereket, és meg kell tanulniuk kezelni, alkalmazni, a tananyag minél jobb elsajátításához szükséges, folyamatosan fejlődő oktatástechnikai eszközöket. Az oktatóknak egyszerűen - előbb vagy utóbb - virtuálissá" kell válniuk, annak ellenére, hogy oktatási tudatuk ma még kissé konzervatív jellegű. Az új módszerektől való tartózkodásnak persze más okai is vannak. A rendelkezésre álló régebbi eszközök nem felhasználó-barátok", az újabbak drágák, használatuk, összeállításuk gondokkal, plusz munkával jár. Meghibásodásuk zavart kelt, az oktatást legtöbbször sötétben kell végezni, aminek eredménye, hogy gyengül az oktató és a tanulók közötti kontaktus. A tananyag megtervezése, elkészítése rendkívül időigényes, plusz ismereteket követel, a tanulók fiatalabb generációja sokszor tájékozottabb az eszközök használatában, mint az oktató, ami, ha kiderül, könnyen presztízsveszteséget okoz. De van még valami, ami nehezen összeegyeztethető: más az oktató és más a tanuló elvárása a használt multimédiás eszközökkel szemben. A tanuló szempontjából lényeges a viszszacsatolási lehetőség, az interaktivitás. Ebből következik, hogy az eszközöknek alkalmasnak kell lenniük mindenféle típusú információ megjelenítésére, sőt gyakran szimulálniuk kell egyes jelenségeket, miközben lehetőséget kell adniuk a gyakorlásra. Elvárása persze az oktatónak is van, amely közel megegyezik a tanulóéval, azzal a plusszal, hogy a megjelenített információnak mindenki számára jól hallhatóvá és láthatóvá kell válnia, az eszköznek pedig, könnyen kezelhetővé, amely nem zökkentheti ki gondolatainak átadása, magyarázása közben. Ma még sokan vélik úgy - részben jogosan -, hogy a kapható és megfizethető eszközök nem univerzálisak, nem interaktívak, legfeljebb egy-egy média megjelenítésére használhatók, ami gyakran kevés. 4 / 8

5 Oktatástechnikai eszközök nélkül azonban csorbulhat az oktatás színvonala, eredményessége. Nélkülük elképzelhetetlen egy-egy ábra, kép, mozgásjelenség bemutatása, megértetése. A technika elképesztően gyors fejlődése sok gondot és problémát oldott meg az elmúlt években (igaz, hátráltatta is az oktatási módszerek kialakulását, miután nem hagyott időt a kiforrásnak"). Ma már lehetőség van az interaktivitás megvalósítására, a számítógépes (processzoros) oktatásra, a különböző célú eszközök egy berendezésben való integrálására. Ma már az eddig elterjedt analóg videoképeket kiváltja a digitális formátum, és akár egyetlen berendezésben lejátszható valamennyi információtípus. Sőt, mára elterjedtek a különböző hálózatok. A világháló lehetőséget ad minden oktató számára, hogy élő", ellenőrzött forrásanyagokhoz jusson, a tanulóknak pedig, lehetőséget biztosít a tananyaghoz illeszkedő plusz információk beszerzésére. Ha kimondható, hogy az Internet révén az egész világ egy nagy iskola lett (WEB-based training révén), talán megreszkírozható az a kijelentés, hogy akár az egész magyar járművezető-képzés egy nagy képzőszervvé válhat, amelyben oktatók és tanulók bármikor elérhetik egymást, ismeretet cserélhetnek, konzultálhatnak egymással. Lehet (sokan szeretnék), hogy eljön az idő, amikor egy kis faluban élő tanuló az ország bármelyik virtuális oktatóbázisán tanulhat elméletet, csupán a gyakorlati oktatásra kell kimozdulnia otthonából. Rohanó világunkban számolni kell azzal, hogy napról napra újabb és újabb oktatási módszerek, oktatástechnikai eszközök jelennek meg, amelyekhez oktatónak és tanulónak egyaránt fel kell nőni. Egyre inkább terjedni fog a szimuláció, amikor a valóság egy-egy lényeges részlete, epizódja mutatható be a tanulónak. Szimulátorok - amelyek valójában nem tartoznak szigorúan az oktatástechnikai eszközök közé -, már régóta léteznek, számuk azonban kevés, elérhetőségük nehézkes. Talán éppen ezért született meg a virtuális valóság". A VR egy olyan eszköz az oktatás számára, amelyikkel valósnak látszó, vagy eleve nem létező világ generálható, és ebben a világban éppúgy közlekedhetünk, ténykedhetünk, mint a valódiban. Itt már nemcsak hang- és képélmény, de térélmény is kapható. Egy igazi VR szinte valamennyi érzékszervünkre hatással van. A nagy kérdés az, hol tartunk ma e téren, eléggé felkészültek vagyunk-e a befogadásra? Egy dolgot azonban nem lenne szabad hagyni. Mégpedig azt, hogy modernnek vélt" 5 / 8

6 világunkban a tanulók ne úgy tekintsenek az oktatóra, mint a megszerezhető tudás és információ birtokosára. Azonban ez a törekvés csak akkor kap értelmet, ha az oktatók megtanulnak uralkodni a számítógépek által nyújtott lehetőségeken, mielőtt a dolgok végérvényesen visszafordíthatatlanná válnak. Tanulóközpontú oktatás A különböző tanulócsoportok csak akkor jelentenek valóban gazdag tanulási környezetet, ha lehetőséget adnak a tanulók és az oktatók, a tanulók és a tanulók együttműködésére, ha a tanulók kevésbé függnek oktatóiktól, ha a partnerszerep válik elfogadottá. A kooperatív tanulásszervezési módokat a hazai gyakorlatban kevesen alkalmazzák, mivel a hazai képzés már régóta tömegoktatás". Kívánatos lenne, hogy a tanulás szerves része legyen valamilyen kooperatív munka. Az iskola nem egyszerűen a tudományokat bemutató hely, hanem a tanulók számára olyan életvilág, amely lehetővé teszi, hogy a tanulók használják" saját kultúrájukat. Napjainkban egyre inkább felértékelődik az internetes kultúra, az iskola azonban zavarban van, hogy mit kezdjen ezzel a világgal. Ma már nemcsak az általános probléma szintjén kell foglalkozni e témával, hanem vizsgálni kell, hogy miként legyen szerves része a nevelésnek, szűkebben az oktatásnak. Ebből a szempontból is divatos" témává vált az utóbbi időben, hogy mit tekintünk érvényes tudásnak. A tartalmi fejlesztés tekintetében, az oktatási tartalom meghatározását nem lehet a központi alaptanterveket készítők privilégiumának, sem felelősségének tekinteni. A tartalmi fejlesztésnek ez a kiszélesedő rendszere napjainkban egyre inkább előtérbe helyezi az érvényes tudás értelmezésében azokat a nézeteket, amelyekben a modernitás kényszere" miatt a tudás forrását és értékét alapvetően a konkrét megoldásra váró problémákhoz kapcsolják. E megközelítésekben a gyakorlati, a hasznos tudást tekintik érvényesnek, amelynek forrása a valóság, a gyakorlat s a tudni hogyan" (know how) kerül középpontba. A pragmatikus tudás hívei mellett az úgynevezett klasszikus tudás szerepét hangsúlyozók is gyakran hallatják hangjukat. Az utóbbi, az akadémikus, az iskolás jellegű tudás, a tudni mit", amelynek forrása alapvetően az iskola, a nevelés, az oktatás. A hazai iskolázásban azonban nem kap eléggé fontos szerepet a gyakorlati tudás, s ez komoly kihívás a hazai oktatás számára az oktatás tartalmának és az iskola által biztosított tevékenységek átalakításának szempontjából. A megoldás keresése során természetes, hogy a gyakorlati, a hasznos tudás kap jelentősebb szerepet, de nem szabad megfeledkezni kettős természetéről sem. A hozzáértés fejlesztéséből nem maradhat ki az sem, hogy az oktatók képesek legyenek az elméleti tanulmányokat hiteles, személyes, közvetlen 6 / 8

7 tapasztalatszerzéssel társítani. A tanulás új értelmezése nemcsak új tanulásszervezési módok meghonosítását, új tartalmak tanítását, új tanítási módszerek alkalmazását igényli aziskolákban, hanem olyan pedagógiai szemléletváltást, amely valóban az alkotó, együttműködő, életszerű tanulást és a tanulót állítja a középpontba. A szemléletváltás igényének megfogalmazása nem jelenti azt, hogy a tanulásés tanulóközpontú pedagógiai kultúra kialakítása elérhető az oktatók egyéni fejlesztésén, az oktatóképzés és továbbképzés reformján keresztül. A változások nem történnek meg, ha csak egyéni, az oktatók fejlesztésének szintjén keressük a megoldásokat. Át kell gondolni az oktatási rendszer minden szintjén komplex megközelítésben, hogy mi az, ami segíti, illetve, ami gátolja a tanulás fejlesztését, eredményesebbé tételét. Személyességi szempontok a tanításban Alapvető tanuláspszichológiai ténynek tekinthető, hogy az az ismeret válik alkalmazható tudássá, amit a tanuló a saját élete szerves részévé tud tenni, azt a saját életéhez tudja kötni. A kérdés az, hogy a személytelennek tűnő ismereteket hogyan lehet olyan módon kezelni, hogy a tanuló azokat összefüggésbe tudja hozni saját életével, és így azokat tartósan meg tudja jegyezni. A tanulóközpontúság legtisztább értelmezése a magántanítás lehetne. A tanulóközpontúság azonban ma már nagyon különbözőképpen értelmezhető. Többnyire azt értik alatta, hogy a tanulócsoportok egyéni képességeiknek, hajlamaiknak, felfogóképességeiknek és személyiségüknek megfelelő módon és formában kapjanak feladatot és nevelést. Elemi szintre leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy a cél a Hogyan jó a tanulónak?" kérdés minél hatékonyabb megválaszolása. A szigorúbban értelmezett tanulóközpontúság azonban hatékony formájában úgy módosítja a kérdést, hogy Hogyan jó az egyes tanulónak - még csoportos munka esetén is?"! A fogalom tehát a jelenlegi oktatáspolitika és szervezettség mellett azt kívánja meg, hogy csoportszinten lehessen megvalósítani azt a hatékonyságot, amit általában csak a tiszta magántanításban vélnek megvalósíthatónak. Általános keretek között mindez megvalósulhat persze, de csak akkor, ha az oktató elegendő időt tölt a csoporttal ahhoz, hogy tüzetesebben megismerhesse a tanulók eltérő tulajdonságait is, hogy a sokszor erősen heterogén csoportban is megfelelő ritmussal és módon legyen képes a munkát úgy megszervezni, hogy a diákok a munkát a magukénak érezzék, élvezettel hajtsák 7 / 8

8 végre, és annak tekintsék, ami eredendően a rendeltetése lenne: önnön fejlődésük realizálásaként. Többnyire azonban ez nem valósítható meg: az idősebb tanulók nem nyílnak meg, olyan stressz terheli őket, ami gátolja az önfeledt egyéni belemerülést a feladatokba. Ha azonban ez az egyéni feloldódás nem történik meg, akkor az erősen rontja a teljesítményt. Az ilyen csoportmunka éppen személytelenségével vált ki érdektelenséget. Többnyire az oktatónak van feladata az órákon, ez pedig, nem más, mint az óra megtartása, és ezt a tanulók általában nem támogatják". A személytelennek érzett témafeldolgozás egyöntetűen váltja ki az ellenállást az órai munkával szemben, és ez nem az oktatónak szokott szólni, hanem a feladatnak. A éves korosztály egyre aktívabban és erőteljesebben viszi (vinné!) bele saját személyiségét az oktatási folyamatba, mert ösztönösen érzi, hogy mindezt egy természeti törvény kérlelhetetlensége kényszeríti rá. Sokan nem tehetnek róla, hogy természetük kényszeresen megnyilvánul: vagy erőteljességük (ambiciózus vezetői hajlam) miatt, vagy mert más körülmények között személyiségük bizonyos aspektusai (erőteljes szülői szigor stb.) erősen gátlódnak. A tanulóközpontúságot előtérbe helyező törekvések éppen azt célozzák, hogy maguknak a kiadott a feladatoknak a jellege, szervezettsége, felépítése legyen olyan, hogy ezeket az aspektusokat eleve a feladatok részévé tegye, hogy a legheterogénebb csoportban is a tanulók egyénre lebontott differenciáltsággal érdekesnek és élvezetesnek tarthassák a kapott feladatokat, hogy a legkülönfélébb személyiségjegyek érvényesülhessenek a maguk egyéni módján, és amennyiben ezek produktívak, akkor szabadon kamatoztathassák tehetségüket. Végül, ahogyan Johannes Amos Comenius idézetével kezdtük, zárjuk is az ő Sárospatakon írt soraival, figyelmébe ajánlva minden egyes szakoktatónak, aki vállalja a rábízottak nevelését, tanítását, oktatását, képzését és továbbképzését: A tanítók jámbor, becsületes, tevékeny és szorgalmas férfiak (az író megj.: és nők) legyenek, nem képmutató, hanem valóban élő példái azoknak az erényeknek, amelyekre másokat alakítaniuk kell... higgyék, hogy a méltóság magas székében ülnek, és fenséges feladat van rájuk bízva, amelynél nincs nagyobb a Nap alatt..." Gyuris István, okl. közlekedésmérnök, okl. rendszerszervező 8 / 8