Az elterjedés elısegítı külsı tényezık

Átírás

1 Az elterjedés elısegítı külsı tényezık Melegebb lokálklíma kialakulása: fıként nagyvárosokra és iparvidékekre jellemzı Hımérséklet Felhık Csapadék Szél Relatív nedvesség Éves átlag Borításmérték Éves átlag Hóesés Átlagos szélsebesség Szélcsend Télen Nyáron 0,5-1,5 ºC-kal magasabb 5-10 %-kal több 5-10 %-kal több 5-10 %-kal kevesebb 2-30 %-kal kevesebb 5-20 %-kal gyakoribb 2 %-kal kevesebb 10 %-kal kevesebb Köd Télen Nyáron %-kal több %-kal több A városok klímaértékeinek összehasonlítása a városon kívüli értékekkel (Sukopp & Wurzel 1995)

2 Erısebb felmelegedés - hiányzik a növényzet párologtató hatása - a napsugárzás felfőti az épületeket - a főtött épületek hıt adnak le -A városok átlaghımérséklete 8 ºC-kal is magasabb lehet -Több fagymentes terület A csapadék gyorsan elfolyik, kevés szivárog a talajba. Berlin ruderális növényeinek 3/5-e melegebb éghajlatú vidékrıl származik

3 Más mezıgazdasági eljárás bevezetése: 70 %-os hozamkiesést okozó kabakpityóka Az ápolás megszüntetése A mezei szarkaláb hazai elterjedése. A bevonalkázott terület faj areája; pontozott vonal a 3100 C tenyészidıszakbeli hıösszeg vonala; szaggatott vonal a tenyészidı 17C -os izotermája (Bacsó és Priszter nyomán)

4 A neofitonok elıfordulása különbözı társulásokban Sukopp (1962!) Nem ember által kialakított társulásokban csak lokális megtelepedés figyelhetı meg. Számos neofiton jelenik meg tengerpartokon, folyópartokon és bolygatott területeken, ezek között sok a kultúrszökevény. Neofitonmentes társulásokat túlnyomórészt szélsıséges klímájú és/vagy termıhelyi adottságokkal rendelkezı élıhelyek közt találunk. Nyitott vagy idıszakosan nyitott társulások kedvezı feltételeket teremtenek a neofitonok megtelepedéséhez. A neofitonok száma nagyobb síkvidékeken és dombvidékeken, hegységekben sokkal kisebb. A legtöbb neofiton Észak-Amerika és Ázsia hasonló klímájú területeirıl érkezik Csak néhány faj képes önálló társulás alkotására.

5 Az adventív növények meghonosodásának hatása az ıshonos vegetációra Függ a növényfajtól, a befogadó területtıl, a megjelenés óta eltelt idıtıl Diverzitáscsökkenés? Honos fajok kiszorítása? Leginkább veszélyeztetettek: szőktőréső, kis, ill. diszjunkt areajú, specialista, endemikus, reliktum fajok, ill. a szigetek fajai Schroeder (1998): az antropogén elemek Közép-Európában nem szorítják ki teljesen a honos flóra és fauna tagjait Disko (1996): az újonnan jött faj ökoszisztémára gyakorolt hatása az orosz ruletthez hasonló

6 Beilleszkedés a társulásba Hegi (1925): a kisvirágú nebáncsvirág kiszorítja az erdei nebáncsvirágot Sukopp (1962): a megállapítást cáfolja Trepl (1984): az erdei nebáncsvirág csak a számára szuboptimális, kissé szárazabb területeken szorul vissza Schmitz (1999): 1. a faj expanziója miatt a honos fajok visszaszorulnak, borításuk jelentısen csökken vagy akár teljesen el is tőnnek a területrıl; 2. a faj Lückenfüller -ként jelenik meg, más lágyszárúak közé vegyülve, anélkül, hogy jelentısen visszaszorítaná azokat; 3. a faj olyan élıhelyeket foglal el, amelyeken a honos fajok nemigen telepednek meg.

7 Az adventív növények meghonosodásának hatása az ıshonos vegetációra İshonos fajok kiszorítása: Dél-Afrika sok endemikus törpecserjéjét az ausztrál Acacia fajok a kihalás szélére sodorták Kórokozók behurcolása: a japán Castanea crenata-n behurcolt Endothia parasitica az észak-amerikai Castanea dentata állomány 80 %-át kipusztította, a többit megbetegítette

8 Az adventív növények meghonosodásának hatása az ıshonos vegetációra A honos növények génkészletének befolyásolása: az angliai Spartina maritina és az észak-amerikai Spartina alternifolia keresztezıdésébıl kialakult az inváziós Spartina anglica

9 Az ıshonos fajok kiszorítása a hibrid zsinegfő által Schleswig- Holstein nyugati partjainál

10 Az állatvilágra gyakorolt hatás Növény-állat interakciók száma közel azonos marad: egy ıshonos és egy adventív keresztesvirágú faj faunája között nem volt lényeges különbség (Harald et al. 2000) Növény-állat interakciók számának csökkenése: 3 ıshonos és 3 adventív juharfaj termésével táplálkozó madarak száma között 5-szörös különbség volt (Kowarik 1989)

11 Növény-állat interakciók számának növekedése: Általában nem specialista fogyasztóknak köszönhetı A neofitonok nagy számú jelenléte a fauna diverzitásának csökkenéséhez vezet Fajszám Impatiens Impatiens Impatiens noli-tangere parviflora glandulifera Fitofágok Viráglátogatók Extraflorális nektáriumok látogatói Aphidofágok A nebáncsvirág fajokon elıforduló rovarfajok száma (Schmitz 1999)

12 Termıhelyi tényezıkre gyakorolt hatás Talaj nitrogéntartalmának feldúsulása: Az akác nitorgéndúsító hatása miatt sok értékes faj tőnhet el a területrıl, helyüket nitrofil gyomok foglalják el. Avar- és humuszképzıdés feldúsulása: A kései meggy által felgyorsított avar- és humuszképzıdés hatására, a faj gyorsan terjedt, megakadályozva a természetes felújulást, és csökkentve az erdészetileg hasznosított fák hozamát.

13 Termıhelyi tényezıkre gyakorolt hatás A talaj vízgazdálkodásának változása: Az ázsiai keleti tamariska (Tamarix tetrandra) elszaporodása Amerikában csökkentette a folyók sebességét, növelte az eróziót, az elöntést és az üledékképzıdést, párologtatásával lecsapolta a folyókat.

14 Emberre gyakorolt közvetlen hatás Allergén hatás Mérgezı, karcinogén hatás Fito-fotodermatitisz

15 Az adventív fajok kontrollálásának lehetıségei Reichholf (1996): Több toleranciát az idegen fajokkal szemben! Disko (1996): Több intoleranciát az idegen fajokkal szemben! Megelızés: Az idegen fajok behozatalának nemzetközi szabályozása Természetes növénytársulások megırzése, rekonstrukciója Természetes, szelektív gyomszabályozás alkalmazása Fizikai kontroll: kaszálás, sarlózás, égetés, elöntés, lecsapolás, takarás Biológiai kontroll: legeltetés, fogyasztók és kórokozók behozatala, ill. elszaporítása Kémiai kontroll: herbicidek alkalmazása

16 A kutatások fıbb stratégiai pontjai -Adatbázis kiépítése: DAISIE, NOBANIS -A meghonosodás mértékének és hatásának elemzése -Az inváziós és nem inváziós szervezetek összehasonlítása -Az inváziós fajok genetikai és ökológiai jellemzıinek összehasonlítása az ıshonos és nem ıshonos areán belül -Az inváziót elısegítı tényezık és folyamatok azonosítása -Az invázió evolúciós és genetikai hatásának vizsgálata -Modellek készítése a lehetséges invázió mértékének meghatározására -A nyilvánosság és az érintett szervezetek tájékoztatása: mezıgazdaság, erdıgazdaságok, kertészetek, vízügy, kereskedelem, stb. -Tudományosan megalapozott szabályok felállítása a kereskedelem, turizmus és utazás során

17 Európai stratégia az inváziós idegen fajok ellen Strasbourg, december 1-5. A Stratégia útmutatást ad a Berni Egyezmény Részes Feleinek, hogy azok: gyors ütemben növeljék az IIF-okkal és az azok megállításának módjaival kapcsolatos ismeretekeit és információkat; fejlesszék az IIF-okkal kapcsolatos kérdések kezelésének országos és regionális kapacitását és az együttmőködést; megakadályozzák új inváziós idegen fajok Európába, és Európán belül történı behurcolását, és támogassák a gyors válaszintézkedések foganatosítását az észlelt betörésekre; csökkentsék a már jelen lévı inváziós idegen fajok káros hatásait; amennyiben megvalósítható és kívánatos, rekonstruálják a biológiai inváziók káros hatásának kitett fajokat, természetes élıhelyeket és ökoszisztémákat, és azonosítsák és rangsorolják a végrehajtandó intézkedéseket nemzeti és regionális szinten. kulcsfontosságú