ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYEK. Dr. Parragi Mária

Átírás

1 ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYEK Dr. Parragi Mária Elméleti tananyag KÖFOP VEKOP-15

2 Tartalom 1. ALAPFOGALMAK ÉS ELVEK Az állampolgárság fogalma Az állampolgárság a nemzetközi jogban A többes (kettős) állampolgárság Hontalanság Európai uniós polgárság A magyar állampolgárság szabályozása A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG MEGSZERZÉSÉNEK ÉS MEGSZŰNÉSÉNEK TÖRTÉNETI JOGCÍMEI A magyar állampolgárság megszerzése (keletkezése) A magyar állampolgárság keletkezése leszármazással Magyarország területén való születés A magyar állampolgárság megszerzése házasságkötéssel Honosítás, visszahonosítás A magyar állampolgárság megszerzése nyilatkozattal Magyar-csehszlovák lakosságcsere A magyar állampolgárság megszűnése (elvesztése) Elbocsátás, lemondás Hatósági határozat, megfosztás, visszavonás Törvényesítés, apai elismerés, apaság bírói megállapítása Házasságkötés Távollét Békeszerződések, terület-visszacsatolások, fegyverszüneti egyezmény Magyar-csehszlovák lakosságcsere A német nemzetiségűek kitelepítése Kétoldalú egyezmények HATÁLYOS ÁLLAMPOLGÁRSÁGI JOGSZABÁLYAINK ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEI A magyar állampolgárság keletkezése Az állampolgársági eljárás általános jellemzői Az állampolgársági kérelmek benyújtása, átvétele Döntés az állampolgársági ügyekben ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYTÍPUSOK A magyar állampolgárság megszerzése honosítással és visszahonosítással Hagyományos honosítás A hagyományos honosítási kérelem kitöltése és átvétele Egyszerűsített honosítás és visszahonosítás Az egyszerűsített honosítási és visszahonosítási kérelem kitöltése és átvétele

3 Névmódosítás honosítás és a visszahonosítás törvényi feltételeinek ellenőrzése, döntéselőkészítés A honosítás és visszahonosítás folyamata és az eljárás befejezése A magyar állampolgárság meg- és visszaszerzése nyilatkozattal A magyar állampolgárság visszaszerzése nyilatkozattal Hontalanok állampolgárság-szerzése nyilatkozattal előtt született személy állampolgárság-szerzése nyilatkozattal A magyar állampolgárság megszűnése Lemondás a magyar állampolgárságról A magyar állampolgárság visszaállítása A magyar állampolgárság visszavonása A magyar állampolgárság igazolása Az állampolgársági bizonyítvány Az állampolgárság igazolása hivatalos megkeresésre Az állampolgárság vizsgálata a gyakorlatban A személyi nyilvántartások és az állampolgárság

4 ÁLLAMPOLGÁRSÁGI ÜGYEK Az elmúlt fél évtizedben több mint hétszázezer magyar kötődésű személy szerezte meg vagy szerezte vissza a magyar állampolgárságot. Ez az Európában kiemelkedőnek tekinthető szám az ún. egyszerűsített honosításra és visszahonosításra vonatkozóan január 1-jén hatályba lépett szabályoknak köszönhető. Az eljárás alapvető szabályait a későbbiekben részletesen tárgyaljuk. Elöljáróban csak annyit, hogy az egyszerűsített eljárásban állampolgárság megszerzésének nem feltétele a regisztrált magyarországi lakóhely és az alkotmányos alapismeretek vizsga (közkeletű elnevezéssel: állampolgársági vizsga) letétele. A szabályok megalkotása során a nemzetpolitikai és jogalkotói szándék mögött több megfontolás is húzódott: Trianon soha el nem múló sokkja, melynek következtében milliók vesztették el magyar állampolgárságukat és kerültek kisebbségi helyzetbe az utódállamokban. Későbbi történelmi események is hatással voltak a magyar állampolgárok körére. A közelmúlt eseményei közül a december 5-ei eredménytelen népszavazás említendő meg az ún. kettős állampolgárságról. Ez természetesen nem a kettős állampolgárságról szólt, hiszen azt a magyar jog kevés kivétellel megengedte, ma pedig egyáltalán nincs korlátja. Ezen történelmi traumákra tekintettel kívánt a jogalkotó elégtétellel szolgálni az állampolgárság vonatkozásában, s ezzel erősíteni a kötődést az anyaországhoz. A nemzetpolitikai figyelem felkeltette azok érdeklődését is, akik az állampolgársági jogszabályok értelmében magyar állampolgárok, de ezt igazoló érvényes okmánnyal nem rendelkeznek. A magyar útlevél kiváltásához vagy esetleges hazatéréshez kérték, kérik a magyar állampolgárság fennállásának igazolását. Ebbe a körbe tartoznak azok is, akiknek a szülője, nagyszülője, esetleg dédszülője vándorolt ki egykor Magyarországról és kíváncsi a gyökereire és hivatalos formába kívánja önteni kötődését az óhazához. (Az állampolgárság megállapítási ügyek legmagasabb száma az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időszakában volt.) Az érdeklődés alig csökken a magyar állampolgárság megszerzése vagy igazolása iránt. Az érdeklődés egyik tetten érhető indítéka érzelmi, feléleszteni vagy igazolni az érintett, illetve az ősök egykori magyar állampolgárságát. Kétségtelenül sok esetben a magyar útlevél megszerzése a motiváló tényező, amellyel uniós polgárként egyszerűbb az Európai Unió államaiban, de más államokban is utazni, munkát vállalni, tanulni. Vízum nélkül utazhatnak több országba uniós polgárként A magyar állampolgárságról szóló jelenleg hatályos évi LV. törvény (a továbbiakban: Át.) 13. (1) bekezdése értelmében az állampolgársági kérelem lakóhelytől függetlenül benyújtható belföldön: a fővárosi és megyei kormányhivatal járási (a fővárosban a kerületi) hivatalához, az integrált ügyfélszolgálati irodához (kormányablak), 4

5 a Kormány által kijelölt, az állampolgársági ügyintézésért felelős szervhez (jelenleg a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal a továbbiakban: BÁH ) területi igazgatóságain és azok kirendeltségein), külföldön pedig a magyar konzuli tisztviselőhöz. Sok külföldön élő személy magyarországi tartózkodása során magyarországi hatóságnál nyújtja be a kérelmét abban bízva, hogy így gyorsabb less az ügyintézés. Ez természetesen csak akkor valósulhat meg, ha a kérelmező minden szükséges okiratot tud csatolni és a kérelmek felterjesztése megfelel a jogszabályi előírásoknak. A kérelmek szakszerű átvétele, a hiánypótlások csökkentése, az eljárások elhúzódásának elkerülése érdekében szükséges, hogy a kormányablakok ügyintézői ismerjék az állampolgársági jog meghatározó elveit, alapvető szabályait és az eljárás rendjét. Ehhez kíván segítséget nyújtani a jelen tananyag. A kormányablakok kiterjedt feladatai közül számos olyan van, amely az ügyfél magyar állampolgárságának igazolását igényli. Az ügyfél azonban nem rendelkezik a magyar állampolgárságot igazoló érvényes okmánnyal. Ezekben az ügyekben a kormányablakok ügyintézőinek hivatalból kell megkeresniük az állampolgársági ügyekben eljáró szervet. A szükséges adatok megadása és okiratok csatolása miatt azonban az ügyfelek együttműködése elengedhetetlen. Az állampolgársági ügyekben eljáró szerv munkatársai egyedi kérdésekben is készek konzultációra, akár telefonon, akár elektronikus levélben. A fent megfogalmazott célokra és a közelmúlt tapasztalataira tekintettel az alábbiakban következőket tartom fontosnak. A kézirat 2016 szeptemberében került lezárásra. 1. ALAPFOGALMAK ÉS ELVEK 1.1. Az állampolgárság fogalma A polgári társadalmak kialakulásával együtt jött létre az állampolgárság ma is ismert jogintézménye. Fogalmára vonatkozóan a tudomány területén több elmélet is született. Mi fogadjuk el az Európa Tanács keretében hozott Európai Állampolgársági Egyezmény (kihirdette a évi III. törvény) meghatározását. A definíció az egyezmény szerint: az állampolgárság egy személy és egy állam közötti sajátos jogi kapcsolat, mely nem tükrözi az egyén etnikai eredetét. A jogi kötelék egyik oldalán egy természetes személy, a másik oldalán pedig egy szuverén állam áll. (Szuverén államnak tekintjük az állandó lakossággal, körülhatárolt területtel, kormányzattal rendelkező 5

6 államot, amely önálló külpolitikai jogalanyisággal rendelkezik, azaz más államokkal önállóan kapcsolatba léphet.) Az állam szuverenitásának személyi hatálya az állampolgáraira terjed ki. Azaz Magyarország külföldön védelmezi állampolgárait [Alaptörvény G) cikk (2) bekezdés], továbbá egyes eljárásokban kizárólagos magyar joghatóság érvényesül: magyar hatóságok a magyar jogszabályok előírásai alapján járnak el. Az állampolgárság mind a személy (az állampolgár), mind pedig az állam amelynek az érintett állampolgára számára jogokat és kötelezettségeket keletkeztet. E jogok és kötelezettségek azonban nem azonos súlyúak és jellegűek az állam és polgára szemszögéből. A magyar állampolgárok vonatkozásában ezeket elsősorban Magyarország Alaptörvénye és más törvények szabályozzák, tehát nem az állampolgársági jog tárgyát képezik. Említsük meg a legfontosabb, a magyar állampolgári minőséghez kötött, az Alaptörvényben és más törvényekben deklarált jogokat és kötelezettségeket: a hazatérés joga és a kiutasítás tilalma, amelyek korlátozhatatlanok, s mint később látni fogjuk, nemzetközi jogi védelemben is részesülnek. Külföldi tartózkodásuk alatt Magyarország védelmezi a magyar állampolgárokat. A választójog, a szociális biztonsághoz és a művelődéshez való jog, a külföldre utazáshoz való jog az állampolgárság szempontjából már differenciált, az ország területén élő külföldiek egyes kategóriáit is különböző mértékben megilletik, de ezek részleteire nem térünk ki. A nemzetközi magánjogban is fontos tényező az állampolgárság: a személyi jogállapot eleme, a személyes jog alapvető meghatározója. Az állampolgársági jogszabályok hagyományosan arról rendelkeznek, hogy egy adott állam kit tekint állampolgárának, mely feltételekkel lehet megszerezni, illetve megszüntetni az állampolgárságot, továbbá sajátos eljárási kérdésekkel is foglalkoznak. A magyar állampolgársági törvény is e kérdéseket szabályozza Az állampolgárság a nemzetközi jogban Különböző nemzetközi dokumentumok érintik ugyan az állampolgárság egy-egy kérdését, de a szabályozás hagyományosan a belső jog hatáskörébe tartozik, átfogó egyezmény a már említett Európai Állampolgársági Egyezményig nem jött létre. Nézzük a legfontosabb rendelkezéseket: Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) fogalmazta meg az állampolgárságtól, illetve az állampolgárság megváltoztatásának jogától való önkényes megfosztás tilalmát, amelyet Alkotmányunk is deklarált évi módosításakor, illetve Alaptörvényünk is rögzíti az alapelvei között. 1 Hasonlóan fontos elv a nemek megkülönböztetésének tilalma, amely az egyes államok állampolgársági jogában csak lassan formálódott tényleges normákká. A férjes nők 1 Magyarország Alaptörvényének G) cikk (3) bekezdése szerint: Senkit nem lehet születéssel keletkezett vagy jogszerűen szerzett magyar állampolgárságától megfosztani. 6

7 állampolgárságáról szóló évi New York-i egyezmény 2 értelmében a házasságkötés nem vonhatja maga után az állampolgárság változását, ugyanakkor a részes államoknak elő kell segíteniük, hogy állampolgáruk házastársa megszerezze az állampolgárságot. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 3 és az Európai Emberi Jogi Egyezmény 4 4. kiegészítő jegyzőkönyve az adott állam állampolgárának a hazatérés abszolút jogát deklarálja. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata a hontalanság eseteinek csökkentését célzó elvet fogalmaz meg azzal, hogy minden személynek joga van valamely állampolgársághoz. (Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egy konkrét állam állampolgárságára formálhatna igényt bárki is. Az államoknak olyan jogszabályokat kell hozniuk, hogy állampolgárságot szerezhessen az, akit az adott államhoz tényleges kapcsolat fűz.) A gyermekekre vonatkozóan hasonló előírást tartalmaz a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, valamint a Gyermek jogairól szóló egyezmény 5. Az ENSZ megalakulása óta nagy súlyt fektetett egyes sérülékeny, veszélyeztetett személyi kategóriák védelmére, ezt szolgálja a menekültek jogállásáról 6, a hontalanok jogállásáról szóló 7 és a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény 8. E dokumentumok kötelezik a részes államokat a menekültek, illetve a hontalanok állampolgárság-szerzésének elősegítésére. Az 1997-ben az Európa Tanács keretében létrejött Európai Állampolgársági Egyezményt a kidolgozásában résztvevő szakértők egy jövőbeni európai állampolgársági kódex alapjának tekintik. Az egyezmény a XX. század végéig elért állampolgársági jogfejlődés összefoglalása. A szerkezete egy állam belső állampolgársági törvényéhez hasonlít: meghatározza a jogalkotás kötelező elveit, az állampolgárság-szerzés szabályozása során preferálandó személyi kategóriákat, az állampolgárság megszűnésének elfogadott eseteit, valamint érint eljárási kérdéseket is. Az 1990-es években a felbomlott európai szövetségi államok egykori polgárai közül sokan de jure (jogi értelemben) vagy de facto (gyakorlatilag) hontalanná váltak, ha az utódállamok egyike sem ismerte el őket állampolgáruknak, vagy ha nem rendezték a státusukat az utódállamban. Ez a jelenség a többi államban is éreztette hatását, Európa-szerte megnövekedett a hontalanok száma. Az Európai Állampolgársági Egyezmény kísérletet tett az államutódlás (államok felbomlása és új államok létrejötte) során alkalmazandó elvek meghatározására a hontalanság eseteinek csökkentése érdekében. 2 Kihirdette az 1960: évi 2. törvényerejű rendelet 3 Kihirdette az 1976: évi 8. törvényerejű rendelet : évi XXXI. törvény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről. 5 Kihirdette az évi LXIV. törvény 6 Kihirdette az évi 15. törvényerejű rendelet 7 Kihirdette a évi II. törvény 8 Kihirdette a évi XV. törvény 7

8 Az Európa Tanács R (99)18. számú ajánlásában a hontalanság eseteinek csökkentésével külön foglalkozott. Az államutódlás esetén bekövetkező hontalanság elkerüléséről az Európa Tanács 2006-ban újabb egyezményt fogadott el 9, mely május 1-jén lépett hatályba. Az egyezmény az államutódlásban érintett jogelőd és jogutód államok számára ír elő kötelezettségeket. Az ún. harmadik világban sokkal nagyobb mértékű a hontalanok száma. Államok bomlanak szét, új államok alakulnak, amelyek nem ismernek el állampolgáruknak gyakran etnikai vagy vallási alapon egyes népcsoportokat. Ezen országokból származó személyek ügyeinek intézése során kutatást, egyeztetést igényel amely elsődlegesen az állampolgársági ügyekben eljáró szerv feladata az állampolgársági státusuk, esetleges hontalanságuk megállapítása. A nemzetközi jog területén az állampolgárság témájában az egyik legismertebb döntését hozta meg a hágai Nemzetközi Bíróság 1955-ben a Nottebohm ügyben: az állampolgárságot az állam és állampolgára közötti jogi kapcsolatként határozta meg, amelynek a tényleges kötődésen kell alapulnia. A Bíróság nem ismerte el egy olyan állam diplomáciai védelem nyújtásához való jogát, amelynek Nottebohm formálisan, jogilag állampolgára volt ugyan, de a tényleges kapcsolat elemeit nem lehetett fellelni (effektivitás elve) A többes (kettős) állampolgárság A személyek többségére az a jellemző, hogy egy állampolgárságuk van és még az állampolgárságuk szerinti államban is élnek. A migráció egyre nagyobb mérvű növekedésével azonban az emberek jelentős számban időlegesen vagy végleges szándékkal, munkavállalás, jobb életminőség vagy tényleges üldöztetés, háborús körülmények miatt elvándorolnak az állampolgárságuk szerinti államból, s mind többen rendelkeznek egyidejűleg két vagy több állampolgársággal. Ez az állapot létrejöhet már a születéssel: ha egy gyermek szülei más-más állam polgárai, s leszármazás jogcímén mindkét szülő állampolgárságát megszerzi a gyermek; vagy ha a gyermek egy területi elvet alkalmazó külföldi államban születik és emellett leszármazás jogcímén megszerzi szülei állampolgárságát is. Két vagy több állampolgársággal rendelkezik az a személy is, aki eredeti, születéssel szerzett állampolgársága(i) megtartásával további állampolgárságot szerez. Az államok egy része eltűri a többes állampolgárságot, másik részük a belső jog eszközeivel akadályozza a kialakulását (pl. saját állampolgárságát csak a kérelmező eredeti állampolgárságának 9 Kihirdette a évi XCVIII. törvény. 10 A legfontosabb állampolgársági kérdésekre vonatkozó nemzetközi bírósági döntések listája beleértve az Európai Unió Bíróságának és az Emberi Jogok Európai bíróságának döntéseit is angol nyelven a: linken érhető el. 8

9 megszüntetése után adja meg, vagy a kettős állampolgárokat állampolgárság választásra opció kényszeríti), de teljes kizárására egyetlen állam sem képes. 11 Az Európai Unió tagállamai közül például Ausztria, a Benelux államok, illetve Norvégia kívánja meg az ottani állampolgárság megszerzéséhez az előző állampolgárság megszüntetését és az adott állam állampolgárságának megszüntetésével szankcionálja más állam állampolgárságának megszerzését. Adatcsere hiányában azonban az eredeti állampolgárság visszaszerzéséről az említett államok hatóságai általában nem szereznek tudomást. 12 Az említett országokban is előfordul kettős állampolgárság. Köztudomású, hogy Szlovákia sem fogadja el a kettős állampolgárságot. Az elmúlt másfél évszázad alatt számtalan két- és többoldalú egyezmény született a kettős állampolgárság eseteinek csökkentése érdekében. Ki kell emelni a multilaterális egyezmények közül az 1930-ban Hágában, majd az 1963-ban Strasbourgban (az Európa Tanács keretében) létrejött egyezményeket. Magyarország több kétoldalú egyezményt kötött a kettős állampolgárság kiküszöbölése végett, zömmel az 1950-es évek végétől az 1970-es évek végéig. 13 Ezek már nem hatályosak, de a gyakorlati jogalkalmazásban ma is figyelemmel kell lenni rendelkezéseikre. E kétoldalú egyezményektől eltekintve a magyar jog mindig is eltűrte a többes állampolgárságot, de kikötötte, hogy azt a többes állampolgárt, akinek egyik állampolgársága a magyar, a magyar hatóságok magyar állampolgárnak tekintik. A hatályos rendelkezés szerint törvény eltérhet az előbbi, általánosan bevett elvtől 14. (Példa erre a hamarosan szóba kerülő nemzetközi magánjogi szabályunk.) Az 1990-es évek második felétől jelentős változás következett be a többes állampolgárság megítélésében, mind több állam tolerálja állampolgárai ezen jogállapotát. A német állampolgársági törvény például viszonosság esetén az Európai Unió más tagállama és Svájc állampolgárai vonatkozásában tesz kivételt az általános szabályai alól és megengedi az eredeti állampolgárság megtartását. Hasonlóan jár el Szlovénia is. Svédország amely a magyar emigráció fontos célpontja volt 2001-től megengedi a kettős állampolgárságot. A többes állampolgárságból eredő néhány gyakorlati probléma: 11 angol nyelven az európai és az amerikai kontinens államainak állampolgársági és választójogának ismertetése 12 angol nyelven. 13 Már a XIX. században is jöttek létre kettős állampolgárságot korlátozó egyezmények. A Monarchia államaként a Magyar Királyság is részese volt két, a kettős állampolgárság eseteinek csökkentését célzó egyezménynek. Az évi XLIII. törvény cikkelyezte be az Amerikai Egyesült Államokkal a kivándorló egyének állampolgárságának szabályozása végett kötött államszerződést, az évi XXX. törvény pedig a Szerbiával kötött kereskedelmi szerződést, mely az állampolgárságra vonatkozó megállapodást is tartalmazta. 14 Ápt. 2. (2) bekezdés. 9

10 A nemzetközi jog általánosan elismert elve szerint egy állam sem köteles megengedni, hogy a területén konzuli és diplomáciai védelmet nyújtson egy másik állam, ha az érintett személy mindkét államnak állampolgára. Elsősorban a nemzetközi magánjogban, de más jogterületeken is élő előbb említett szabály, hogy a különböző eljárásokban minden állam saját állampolgárának tekinti azt a többes állampolgárt, aki egyben az ő állampolgárságával is rendelkezik. Ezen az elven lépett túl az Európai Unió Bírósága a C-148/02 számú Garcia Avello ügyben, mely döntés a magyar szabályozásba is beépült: a nemzetközi magánjogról szóló évi 13. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Nmjt.) évi módosítása óta az érintett kérelmére a születési név anyakönyvezése során a névviselésre azon más állam jogát lehet alkalmazni, amelynek állampolgárságával szintén rendelkezik. A családi jogi aktusok, eljárások, határozatok vonatkozásában többnyire azonban még az a jellemző, hogy az államok fenntartják maguknak a joghatóságot, nem ismerik el más államok hatósága által az ügyben hozott határozatot. Az ilyen típusú eljárásokat az érintett személynek valamennyi állampolgársága szerinti államban le kell folytatnia, ha belső szabályozás, illetve kétoldalú megállapodás nem tér el ettől az elvtől. Az Európai Unió tagállamai Dánia kivételével az ún. Brüsszel II.A rendelet alapján 15 elismerik egymás hatóságai által május 1. után a házasság felbontásáról vagy érvénytelenné nyilvánításáról, illetve a szülői felügyeletről hozott döntéseket. (A későbbi uniós csatlakozás miatt Románia és Bulgária esetében a január 1., Horvátország vonatkozásában pedig a július 1. napja után hozott ítéletekre, határozatokra kell a rendeletet alkalmazni.) Nincs szükség formális hitelesítésre a házassági ügyekben hozott határozatok, illetve az ítélet adatairól kiadott igazolás tekintetében. Több európai államban okoz gondot a többes állampolgárok katonai szolgálata. Ennek feloldását célozza az Európai Állampolgársági Egyezmény VII. fejezete. Lényege, hogy csak egy államban kelljen a szolgálatot teljesíteni Hontalanság Hontalannak azt a személyt nevezzük, akit egyetlen állam sem tekint saját joga alapján állampolgárának. A hontalanság nemkívánatos állapot, az érintett elvileg egy állam védelmére sem formálhat igényt. Az állampolgársági jog története során nyomon követhető, hogy az államok a belső szabályozásukban számtalan rendelkezést hoztak a hontalanság kiküszöbölése érdekében. A már említett, a hontalanok jogállásáról szóló ENSZ-egyezmény előírása szerint a részes államoknak 15 A külföldi határozat hazai elismerésére a házassági ügyekben és a szülői felelősséggel kapcsolatos eljárásokban irányadó joghatóságról, valamint az ilyen ügyekben hozott határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet. 10

11 a hontalanok részére minimálisan biztosítaniuk kell azokat a jogokat, amelyeket a hasonló engedéllyel a területükön tartózkodó, élő külföldi állampolgárok élveznek. Egyes jogok tekintetében a hontalanok jogainak a saját állampolgáruk jogaihoz kell közelítenie. A hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló egyezmény az állampolgárság megadásával kapcsolatos előírásokat fogalmaz meg a részes államok számára. A magyar jogrendszer is jó néhány külön rendelkezést tartalmaz a hontalanokra vonatkozóan, például a Magyarországon élő hontalanok személyes joga a magyar jog, az anyakönyvi eljárásokban a magyar állampolgárokra érvényes szabályok vonatkoznak rájuk, stb. (Az állampolgársági eljárásban alkalmazott speciális szabályokról a későbbiekben lesz szó.) A hontalan státus megállapításának szabályait a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló évi II. törvény szabályozza. Meg kell azonban jegyezni, hogy az állampolgársági és más eljárásban nem csupán azt a személyt kell hontalannak tekinteni, aki kérte e státusa elismerését. Ha egy hatóság eljárásában releváns tényező az ügyfél hontalansága, vizsgálni kell, hogy a személy valóban egy államnak sem állampolgára. A gyakorlatban természetesen nem kell a világ összes országának illetékes hatóságát megkeresni azzal a kérdéssel, hogy az érintett állampolgára- vagy sem. Általában a származási ország vagy a korábbi tartózkodási hely szerinti ország hatóságának igazolása elegendő, amennyiben a kérdéses személy nem rendelkezik eleve hontalanságot igazoló okmánnyal. Ilyen például a palesztinoknak Egyiptomban vagy más közelkeleti államban kiadott hontalan úti okmánya vagy a Kuvaitban születettek anyakönyvi okmányai. Az ukrán és szerb hatóságok (külképviselet) kérelemre igazolják, hogy nem tekintik állampolgáruknak a területükről származó személyt Európai uniós polgárság Az uniós polgárság intézményét a Maastrichti Szerződés 8. cikke hozta létre. Ennek értelmében az Unió polgárai a tagállamok állampolgárai. Az Amszterdami Szerződés kiegészítette a meghatározást azzal az egyébként evidens kijelentéssel, hogy az uniós polgárság nem helyettesíti, hanem kiegészíti a tagállami állampolgárságot. Az uniós polgárság tehát önállóan nem létezik, a tagállami állampolgárságból ered, ahhoz kötött, annak automatikus velejárója. A tagállami állampolgárság megszerzésének és megszűnésének szabályozása a tagállamok joga, melyet a többi tagállam elismer 16. Az alapszerződéseket módosította a december 13-án Lisszabonban aláírt, december 1- jétől hatályos szerződés 17, mely az uniós polgárság fogalmát nem változtatta meg, de más kontextusba helyezte. Az Európai Unióról szóló szerződés II. Címe: A demokratikus elvekre 16 A Maastrichti Szerződéshez csatolt nyilatkozat szerint:... annak kérdését, hogy egy személy valamely tagállamnak állampolgára-e, kizárólag az érintett tagállam jogára utalással kell eldönteni Kihirdette a 2007: évi CLXVIII. törvény 11

12 vonatkozó rendelkezések. A 8. cikk szövege: Az Unió minden tevékenysége során tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét; az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik. Uniós polgár mindenki, aki a tagállamok valamelyikének állampolgára. Az uniós polgárság kiegészíti, és nem helyettesíti a nemzeti állampolgárságot. Az Európai Közösséget létrehozó szerződés II. részének címe A megkülönböztetés tilalma és az uniós polgárság lett. Ez a rész rögzíti az uniós polgárok jogait (szabad mozgás, választójog, diplomáciai és konzuli védelem, petíciós jog). Az említett jogosultságok, különösen a szabad mozgás joga miatt 2004-től megnőtt a magyar állampolgárság igazolása iránti kérelmek száma, majd 2011-től az ún. egyszerűsített honosítás lehetősége százezreket vonzott. E kérelmek nagy része mögött a magyar, mint uniós útlevél iránti igény rejlik. Az Európai Unió Bíróságán is született már több, állampolgárságot is érintő döntés, melyek elsősorban az uniós polgárokat megillető jogokat tárgyalják. Az eddig legjelentősebb C-369/90 számú Micheletti ügyben a Bíróság kimondta, hogy az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó feltételek meghatározása az egyes tagállamok hatáskörébe tartozik, amelyet azonban a közösségi jog figyelembevételével kell gyakorolni. Az ítélet kinyilvánítja még, hogy a letelepedés szabadságára vonatkozó rendelkezésekkel ellentétes, ha egy tagállam megtagadja e szabadság gyakorlását egy másik tagállam olyan állampolgárától, aki egyidejűleg egy harmadik állam állampolgárságával is rendelkezik. A Bíróság a C-135/08 számú Rottmann ügyben kimondta, hogy a megtévesztéssel, csalással szerzett állampolgárság visszavonása nem ellentétes az Európai Unió jogával, ha a döntés az arányosság elvén alapul A magyar állampolgárság szabályozása Hatályos törvényünk a magyar állampolgárságról szóló évi LV. törvény (Át.), melynek végrehajtásáról a 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) intézkedik. Mindkét jogszabály többször módosult. 18 Az állampolgársági jog sajátossága, hogy nem csak a hatályos rendelkezéseket kell figyelembe venni, hanem mindazokat a jogszabályokat, nemzetközi szerződéseket is, amelyek valaha is érintették a magyar állampolgárságot. Az Át. 1. (4) bekezdése szerint: A törvénynek nincs 18 A főbb módosítások indoka: 2001: az Európai Állampolgársági Egyezménnyel való összhang megteremtése motiválta a módosításokat. 2006: a magyar származásúak honosítási feltételeit egyszerűsítette és eljárási könnyítéseket vezetett be. 2011: az egyszerűsített honosítás bevezetése, illetékességi szabályok változása. 2013: a Magyari Egyszerűsítési Program keretében további eljárási könnyítések. 12

13 visszaható hatálya. A magyar állampolgárságra azok a jogszabályok az irányadók, amelyek az állampolgárságra ható tények vagy események bekövetkezésekor hatályban voltak. A korábbi állampolgársági törvények is kimondták, hogy a törvénynek nincs visszaható hatálya. A magyar állampolgársági jog főbb történeti rendelkezéseit tehát indokolt megismernünk 19. A visszaható hatály kizárásához kapcsolódik az Át. 2. (1) bekezdése, amely meghatározza, ki a magyar állampolgár: aki a törvény hatályba lépésekor magyar állampolgár volt, továbbá az, aki az Alaptörvény és az Át. alapján magyar állampolgárságot szerzett mindaddig, amíg a magyar állampolgársága meg nem szűnik. Állampolgársági törvényeink: Az első modern állampolgársági törvényünk az január 8-án hatályba lépett évi L. törvény volt, mely meghatározta a magyar állampolgárság megszerzésének, elvesztésének és igazolásának egyértelmű szabályait. Ezek közül számos jogintézmény mai jogunkban is él. Egyben rendezte a kétes státusokat is: Magyar állampolgároknak tekintendők azok is, a kik a magyar korona országai területén a jelen törvény hatályba lépte napjáig legalább öt év óta megszakitás nélkül, habár több helyen laktak, s valamely belföldi községben az adózók lajstromába be vannak vezetve, hacsak a jelen törvény hatályba lépte napjától számitandó egy év alatt azon törvényhatóság, illetőleg a horvát-szlavón határvidéken azon járási hivatal vagy városi tanács előtt, melynek területén, illetőleg kerületében utolsó lakhelyük van, nem igazolják, hogy idegen állampolgárságukat fenntartották. Az állampolgárság vizsgálatánál tehát legfeljebb 1880-ig kellene visszanyúlni, de a gyakorlatban erre nagyon ritkán, extrém ügyekben van szükség évi XVII. törvény 24. a trianoni békeszerződéssel elvesztett magyar állampolgárság kedvezményes visszaszerzésérő, a visszahonosításról rendelkezett. Az évit módosította az évi XIII. törvény, de ennek jogfosztó (a magyar állampolgárság megszűnésérő rendelkező) szabályait egy későbbi rendelkezés miatt nem lehet figyelembe venni. Az évi L. törvény megalkotása és hatályba lépése előtt is születtek törvények, kialakult szokásjog az állampolgárság-szerzés egyes kérdéseiről. A modern értelemben vett szabályozás azonban 1880-ban lépett hatályba: mint említettem a szóban forgó törvény megteremtette a magyar állampolgárság megszerzésének és megszűnésének máig ható jogcímeit és eljárási rendelkezéseit. 19 Az Alkotmánybíróság több határozatában is kinyilvánította a lezárt jogviszonyok védelmét. Ennek a személyi jogállapot tekintetében különös jelentősége van. A 65/1995. (XI. 10.) számú AB határozat például a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló évi XXIX. törvénnyel kapcsolatban kimondta, hogy a fennálló jogosultságok (vagy azok hiánya) és a lezárt jogviszonyok megkímélése alapvető alkotmányos követelmény, a jogbiztonság lényeges garanciája, a jogállamisággal összhangban áll. A jogbiztonság alkotmányos követelménye az alkotmányellenes (a hatályos jogtól eltérő) jogszabály alapján létrejött és lezárt jogviszonyok védelme. Ellenkező esetben minden jogszabályváltozás a jogviszonyok tömegének a felülvizsgálatával járna. 13

14 Az évi IV. törvény rendelkezett a tömegesen visszatelepülők honosításáról. A jogszabály valójában a betelepített csángók egyszerűsített honosításának és névváltoztatásának lehetőségét teremtette meg. (E törvényre hivatkozik az Át ben hatályba lépett, az egyszerűsített honosítás bevetéséről szóló módosítása.) A külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról visszautalva az évi XIII. törvényre az évi X. törvény rendelkezett, majd ezt kiegészítette a vagyonelkobzás szabályaival az évi XXVI. törvény. A második állampolgársági törvényünk az február 1-jén hatályba lépett évi LX. törvény volt, mely mint látni fogjuk összességében nem hozott újat, megmaradt a patriarchális személete, továbbra is az apához, férjhez igazodott a feleség és a gyermek állampolgársága. E törvény jelentősége abban rejlett, hogy rendezte a II. világháborút lezáró fegyverszüneti egyezmény és a párizsi békeszerződés után keletkezett bizonytalan állampolgársági státusú tömegek helyzetét október 1-jén lépett hatályba az évi V. törvény, mely megteremtette a többi európai államhoz viszonyítva meglehetősen későn a nemek egyenjogúságát az állampolgársági szabályozásban. A házasságkötés nem érintette nők állampolgárságát és a házasságból született gyermek magyar állampolgár anyja után is szerezhetett magyar állampolgárságot. Ugyanakkor például a magyar állampolgárság megszerzése elé érdemi feltételt nem támasztott a törvény, a tényleges döntést véleményükkel az idegenrendészeti és állambiztonsági szervek alapozták meg. Az évi XXVII. törvény a magyar állampolgárságtól megfosztottaknak nyújtott lehetőséget arra, hogy nyilatkozattal visszaszerezzék az állampolgárságukat. (Ugyanakkor paradox módon a megfosztásra vonatkozó szabályok október 1-jéig hatályban voltak, igaz, nem alkalmazták ezeket. A rendszerváltozást követően a szervezeti átalakulásokra is tekintettel kiüresedett az állampolgárság megszerzésének feltételrendszere. Sürgetővé vált egy új, az állampolgárság ismérveihez igazodó törvény megalkotása nyarán fogadta el az Országgyűlés a magyar állampolgárságról szóló új törvényt, az évi LV. törvényt, mely végrehajtási rendeletével együtt október 1-jén lépett hatályba. (A főbb módosításainak indokairól lásd a 18. lábjegyzetet.) Más belső jogszabályok és nemzetközi egyezmények is érintették a magyar állampolgárok körét. A legfontosabbak: a trianoni békeszerződés, a bécsi döntések után visszacsatolt területek lakosainak állampolgárságáról szóló belső törvények, az évi fegyverszüneti egyezmény, a párizsi békeszerződés, a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény, a német nemzetiségűek áttelepítéséről szóló belső jogszabályok, valamint a kettős állampolgárság kiküszöbölését célzó kétoldalú egyezmények. 14

15 2. A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁG MEGSZERZÉSÉNEK ÉS MEGSZŰNÉSÉNEK TÖRTÉNETI JOGCÍMEI A hatályos Át. és az egyes jogintézmények megismeréséhez és alkalmazásához az Át. 1. (4) bekezdésére tekintettel elengedhetetlen a magyar állampolgárság megszerzési és elvesztési jogcímeinek, ezek változásának rövid áttekintése. Mind a megszerzésnek, mind az elvesztésnek léteztek olyan esetei, amelyek a törvény erejénél fogva, ex lege következtek be, s vannak olyanok, amelyek az érintett kérelmére, sajátos eljárás nyomán eredményezték az állampolgársági státus megváltozását A magyar állampolgárság megszerzése (keletkezése) A magyar állampolgárság keletkezése leszármazással A leszármazás a családjogban olyan egyenes ági rokoni kapcsolatot jelent, amelyben egyik személy a másiktól származik. Az állampolgársági jog számára is a családjogi szabályok állapítják meg a leszármazás kritériumait, tartalmát. [Át. 3. (1) bekezdés] A magyar állampolgársági jog alapvető rendező elve a leszármazás elve (vérségi elv, ius sanguinis): a szülőről a gyermekre öröklődik a magyar állampolgárság a születéssel. A magyar állampolgárság ily módon történő keletkezése független a születési helytől és az érintettek akaratától, a törvény erejénél fogva, ex lege, automatikusan következik be. Leszármazással a szülő magyar állampolgárságát akkor követi a gyermek, ha a szülő magyar állampolgársága a születéskor fennáll. (Ha a szülő a gyermek születése után szerzi meg, vagy szerzi vissza a magyar állampolgárságot, ez nem érinti visszahatólag a gyermek állampolgársági státusát, ő nem tekinthető magyar állampolgárnak, azt önállóan kell megszereznie, ha ez a szándéka.) Melyik szülő után szerzi meg leszármazással a magyar állampolgárságot a gyermek? Az Át. már említett 1. (4) bekezdése szerint a korábbi állampolgársági törvényeket is figyelembe kell venni. Ezekre tekintettel az október 1-je előtt született gyermek akkor lett magyar állampolgár, ha törvényes apja magyar állampolgár volt. (Magyar állampolgár anya és külföldi állampolgár apa házasságából született gyermek a születésével nem szerzett magyar állampolgárságot.) Például egy magyar állampolgár férfi és osztrák állampolgár nő házasságából született gyermek apja állampolgárságát követve magyar állampolgár lett. Ha az anya volt magyar állampolgár, s az apa külföldi, a gyermek nem lett magyar állampolgár. Házasságon kívül született gyermek magyar állampolgár anyja után magyar állampolgárrá vált a születésével. 15

16 Az október 1. után született gyermek akár anyja, akár apja után magyar állampolgárságot szerzett, szerez, ha a szülő a születés időpontjában magyar állampolgár (volt). Ezen időpontot követően az állampolgárság-szerzést nem befolyásolja, hogy a szülők házasságban éltek-e, feltétel azonban, hogy a magyar családjogi-magánjogi szabályok alapján a magyar állampolgárt szülőnek lehessen tekinteni. A leszármazás elvének csak a távollét, korábbi jogunk intézménye (lásd a történeti elvesztési jogcímek között a pontban) volt a korlátja, illetve később tárgyalandó nemzetközi egyezmények rendelkeztek a leszármazás elvétől független állampolgárság-elvesztésről. A Magyarország mai területéről kivándoroltak és leszármazóik generációi élnek külföldön anélkül, hogy magyar állampolgárságuk fennállásáról tudnának, okirattal rendelkeznének e státusukról. (Őket szoktuk latens állampolgárnak nevezni.) A leszármazás vizsgálata anyakönyvi okiratok alapján történik. Addig a felmenőig kell visszatekinteni, akiről a magyar állampolgársága megállapítható: Magyarországról vándorolt ki, itt született, valamely személyi nyilvántartásban szerepel, illetve korábban volt állampolgársági ügye. Házasságon kívül született személy ügyében vizsgálni kell a családi jogállás rendezésének módját, valamint, ha külföldi hatóság előtt történt, azt is, hogy az a magyar jog szerint elismerhető-e. A családi jogállás rendezésének az állampolgárságra gyakorolt hatásáról az egyes szerzési-elvesztési jogcímek között szólunk. Magyar állampolgárságot szerzett a külföldi anyától született gyermek, ha magyar állampolgár férfi törvényesítette. 20, 1947 után 21 pedig teljes hatályú apai elismeréssel, utólagos házasságkötéssel és az apaság (anyaság) bírósági megállapításával lehetett rendezni a gyermek családi jogállását, mely magyar állampolgár apa után a magyar állampolgárság megszerzését eredményezte. (A hatályos törvényt megelőzően eltérő szabályok vonatkoztak azokra, akiknek családi jogállása nagykorúságuk elérését követően rendeződött.) Az évi V. törvény és a hatályos Át. értelmében születésétől kell magyar állampolgárnak tekinteni azt a gyermeket, aki családjogi aktus alapján vált magyar állampolgárrá. Figyelem! Az örökbefogadás soha nem keletkeztetett magyar állampolgárságot! A születési anyakönyvi kivonat akkor szolgálhat a leszármazás, az állampolgárság vizsgálatának alapjául, ha a szülőknek legalább a nevét tartalmazza. Az anyakönyvi okirat az állampolgárságot önmagában nem igazolja. Ellenőrizni kell azt is, hogy a vizsgált személy (vagy felmenője) élt-e Magyarországon, a személyi nyilvántartásokban milyen 20 A házasságon kívül született gyermek két módon kerülhetett a törvényes gyermek státusába: vagy a korabeli jogszabályok által meghatározott előfeltételekkel szülei utólagos házasságkötésével, vagy államfői kegyelemmel. A születési anyakönyvbe bejegyezték a törvényesítés tényét június 1-jén lépett hatályba a házasságon kívül született gyermek jogállásáról szóló évi XXIX. törvény. 16

17 státusban szerepel. Külföldiként tartanak nyilván néhány olyan személyt is, akik az állampolgársági jogszabályok értelmében magyar állampolgárnak tekintendők. Találkoztunk már olyan esettel, hogy magyar állampolgársággal is rendelkező házaspár külföldön született gyermekét az 1930-as években a szülők Magyarországra hozták, egy rokon gyámsága alá helyezték, s azóta külföldiként élt Magyarországon. Nagyon idősen egyszerűsített honosítási kérelmet nyújtott be, s az eljárás során megállapítást nyert, hogy születésétől kezdve magyar állampolgár. A kettős állampolgárságot kizáró egyezmények hatálya alá tartozó személyek esetében (lásd pont) még több anomália tapasztalható Magyarország területén való születés Az ország területén való születéssel történő állampolgárság-szerzés, a területi elv (ius soli) kisegítő szabályként érvényesül a magyar jogban. Célja a hontalanság kiküszöbölése. Az évi, az évi és az évi állampolgársági törvény magyar állampolgárnak ismerte el azt, aki Magyarország területén született, ha idegen állampolgársága bizonyítást nem nyert, valamint az ország területén talált gyermeket. A hatályos törvény az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermek mellett az ellenkező bizonyításáig magyar állampolgárnak tekinti a Magyarországon élő hontalan szülőktől Magyarországon született gyermeket is. Bármelyik tényállási elem ellenkezőjének bizonyítása esetén megdől a magyar állampolgárság vélelme. [Át. 3. (3) bekezdés] Ez utóbbi jogcím megállapításához a születési anyakönyvi adatok, valamint a szülők lakóhelyének és hontalan státusának ellenőrzése szükséges A magyar állampolgárság megszerzése házasságkötéssel Az október 1. előtt kötött házasság befolyásolta a nők állampolgárságát: magyar állampolgár férfi külföldi felesége automatikusan magyar állampolgár lett a házasságkötés tényével. Például ha egy Németországba menekült magyar állampolgár férfi 1950-ben német állampolgár nővel kötött házasságot, a felesége automatikusan magyar állampolgárrá vált. Az érintettek az esetek többségében nem is tudtak e tényről. Az állampolgárság-szerzés a házassági anyakönyvi kivonattal igazolható és független a házasságkötés helyétől Honosítás, visszahonosítás Valamennyi állampolgársági törvényünk ismerte e jogcímeket, meghatározta a feltételeit. Az állampolgárság-szerzés kérelemre, állami szerv jóváhagyásával történt és az érintett erről okiratot kapott. Az évi törvény hatályát kivéve a honosított, visszahonosított személy az eskü vagy fogadalom letételével, 1949 és 1957 között pedig az okirat kiállításának napjával szerezte meg a 17

18 magyar állampolgárságot ig a belügyminiszter adta ki a honosítási és visszahonosítási okiratot, 1957 és 1989 között a Népköztársaság Elnöki Tanácsa hatáskörébe tartozott ezen ügyekben a döntés, 1989-től kezdve pedig a köztársasági elnök döntési jogköre. A magyar állampolgárság szóban forgó jogcímen történt megszerzése az erről szóló okirattal igazolható. E tényt azonban az állampolgársági iratanyagban is ellenőrzi az állampolgársági ügyekben eljáró szerv. Amennyiben az adott időszakból nem maradt fenn állampolgársági iratelőzmény, megyei levéltárban 22 vagy házassági anyakönyvi alapiratban található esetlegesen adat A magyar állampolgárság megszerzése nyilatkozattal április 5-étől a magyar állampolgárságuktól egykor megfosztott személyek, az Át. és módosításai hatályba lépésétől kezdve pedig további személyi kategóriák nyilatkozattal magyar állampolgárságot szerezhetnek. Ennek részleteit a hatályos jogszabályoknál ismerjük meg. Az érintett személyi kör visszahonosítással is magyar állampolgárságot nyerhet Magyar-csehszlovák lakosságcsere A magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény 23 alapján Magyarországra telepített magyar nemzetiségű és Csehszlovákia által háborús bűnösnek minősített személyek az egyezmény alapján magyar állampolgárrá váltak. A Magyarországra áttelepülésre kötelezettek többféle igazolást is kaptak, s adataik az archív lakcímnyilvántartásban fellelhetők. Ismét felhívom a figyelmet arra, hogy az örökbefogadás soha nem járt a magyar állampolgárság megszerzésével 24 vagy megszűnésével A magyar állampolgárság megszűnése (elvesztése) Magyarország területének elhagyása önmagában a távollét esetét kivéve nem eredményezte a magyar állampolgárság elvesztését. Aki egykor magyar állampolgár volt, általában visszahonosítással szerezheti meg újra a magyar állampolgárságot. Ez alól kivétel az Át. 5/A. (1) bekezdés a) pontjában meghatározott három elvesztési jogcím, melyek fennállásakor nyilatkozattal 22 A községi illetőség kilátásba helyezése az évi törvény szerint a honosítás előfeltétele volt, a honosítást követően pedig a képviselőtestület döntött az illetőség megadásáról. A községi illetőség a település jogi kötelékébe való tartozást jelentette. A jogintézményt az évi XXII. törvény, az ún. községi törvény szabályozta és február 1- jéig létezett. 23 Kihirdette az évi XV. törvény 24 Jogesetként lásd:a BH számú bírósági határozatot, melynek összefoglalása: A magyar állampolgárság a születéssel szerezhet meg; az örökbefogadás nem eredményezi a magyar állampolgárság megszerzését, de megalapozza a kedvezményes honosítást [1957. évi V. tv. 1. (1) bek. a) pont, 7. c) pont, évi LV. tv. 3-4., Csjt. 47. (3) bek., 51. (1) bek.].. 18

19 is visszaszerezhető a magyar állampolgárság. Ezekben az esetekben nem feltétel a magyar nyelvtudás igazolása. (Többen kiskorúként, szülőjükkel együtt nyertek elbocsátást a magyar állampolgárságból, s erről nem is tudnak. Állampolgárság igazolási kérelmük intézése során az állampolgársági ügyekben eljáró szerv értesíti őket a nyilatkozat-tétel lehetőségéről Elbocsátás, lemondás Az elbocsátás az érintett kérelmére történt, a korabeli törvények alapján lefolytatott eljárás vonta maga után az állampolgárság megszűnését, melyről az érintett okiratot kapott. Az elbocsátás október 1-jéig létezett, a lemondás hatályos jogunk intézménye ig feltétel volt, hogy a kérelmezőnek ne legyen adótartozása és nem lehetett büntetett előéletű ig hadköteles személy elbocsátásához a honvédelmi miniszter hozzájárulására volt szükség. Az Európai Állampolgársági Egyezmény ratifikálásakor az Országgyűlés törölte ezeket az állampolgárságtól idegen feltéteket. (Az állam büntető és adó vagy más pénzügyi igényének érvényesítését más nemzetközi egyezmények lehetővé teszik.) Az elbocsátás, illetve a lemondás okirattal igazolható és az állampolgársági iratanyagban ellenőrizendő. A polgárok személyi adat és lakcímnyilvántartása (a továbbiakban: SZL) is nyilvántartja a szóban forgó elvesztési jogcímeket. (Az SZL 1975 óta működik. Csak azoknak a személyeknek az állampolgárság megszűnését tartalmazza a nyilvántartás, akik akkor vagy azóta a hatálya alá tartoztak.) Aki szeptember 15. és május 2. között elbocsátással vesztette el magyar állampolgárságát akár nyilatkozattal, akár visszahonosítással szerezheti vissza magyar állampolgárságát. Egyéb időszakban történt elbocsátás vagy 1993 utáni lemondás esetén a visszahonosítás lehetősége áll az érintett előtt Hatósági határozat, megfosztás, visszavonás E jogcímeken mindig konkrét személyt érintően (nem ún. normatív, hanem egyedi), a vonatkozó törvényekben meghatározott szerv által hozott határozat eredményezte a magyar állampolgárság elvesztését. E határozatokat nyilvánosan kihirdették. A hatósági határozat az évi törvényben szabályozott jogintézmény volt. A megfosztást 1939-ben vezették be 25, melyet későbbi törvények is átvettek, s elvileg 1993-ig létezett. 26 (Lásd még 1.2. pont) A hatályos törvény szerint a csalárd módon szerzett magyar állampolgárság vonható vissza. Ennek részleteivel a hatályos jogszabályoknál foglalkozunk évi XIII. törvény 26 Ténylegesen 1981-ben történt az utolsó megfosztás. 19

20 Mindhárom jogcím esetében a kihirdetéssel, mely egy rövid időszak kivételével elvileg 1950 és 1957 között 27 az utolsó magyarországi lakóhely szerint illetékes tanács hirdetőtábláján a hivatalos lapban való közzététellel következett be a magyar állampolgárság elvesztése. Az érintett személyek állampolgárságának elvesztéséről az állampolgársági ügyekben eljáró szerv rendelkezik adatokkal. Aki 1948 után megfosztással vesztette el magyar állampolgárságát akár nyilatkozattal, akár visszahonosítással szerezheti vissza magyar állampolgárságát. (Az 1939 és 1948 közötti megfosztásokra külön jogszabály vonatkozik, melynek értelmében _ mint erre a magyar állampolgárságra vonatkozó jogszabályok ismertetésénél utaltunk - nem lehet a magyar állampolgárság elvesztését megállapítani.) Sajátos helyzetet teremtett az évi XXXII. törvény, amely szerint a törvény hatályba lépése előtt (1990. május 22.) elhunyt személyeket úgy kell tekinteni, hogy magyar állampolgárságukat megfosztás következtében nem vesztették el. Számos neves magyar emigráns nyert e rendelkezés alapján posztumusz elismerést, illetve leszármazóikat magyar állampolgárnak lehet tekinteni. (Szintén az állampolgárságra vonatkozó jogszabályok ismertetésénél utaltam rá, hogy egyidejűleg október 1-jéig hatályban voltak a magyar állampolgárságtól való megfosztásra vonatkozó rendelkezések.) Törvényesítés, apai elismerés, apaság bírói megállapítása Az évi és az évi törvényekben nevesített állampolgárság elvesztési jogcímek. Ha a törvényesítő, elismerő vagy a bíróság által megállapított apa külföldi állampolgár volt, a gyermek elvesztette magyar állampolgárságát, ha egyidejűleg apja külföldi állampolgárságát elnyerte. E jogcím vonatkozásában ha a magyar anyakönyvi alapiratokból nem állapítható meg meg kell keresni az apa állampolgársága szerinti állam illetékes hatóságát abban a kérdésban, hogy a gyermek megszerezte-e apja állampolgárságát. Aki e módon vesztette el magyar állampolgárságát visszahonosítással szerezheti meg újra Házasságkötés október 1. előtt kötött házasságával a magyar állampolgár nő elvesztette magyar állampolgárságát, ha külföldi férfivel kötött házasságot és a házasságkötés tényével automatikusan megszerezte férje külföldi állampolgárságát. Az évi állampolgársági törvény ezen elvesztési jogcímet nem kötötte feltételhez, a külföldivel házasságot kötő nő elvesztette a magyar állampolgárságát. Több állam a magyar szabályozásnál jóval előbb érvényesítette a nemek egyenjogúságát az állampolgársági jogában és a házasságkötés nem érintette a feleség állampolgárságát: házasságkötéssel sem megszerezni, sem elveszíteni nem 27 Az évi törvények alapján 1953-ban volt az utolsó megfosztás. 20