Hajókról származó tengeri olajszennyezések

Átírás

1 Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Európai és Nemzetközi Jogi Intézet Nemzetközi Jogi Tanszék SZAKDOLGOZAT Hajókról származó tengeri olajszennyezések A nemzetközi környezetjog és tengerjog határterülete Konzulens: Dr. Raisz Anikó egyetemi adjunktus Készítette: Seres Eszter Lilla AY33ZG Miskolc 2015

2 University of Miskolc Faculty of Law Institution of European and International Law Department of International Law THESIS Vessel source oil pollution On the boundary of international environmental law and the law of the sea Consultant: Dr. Anikó Raisz assistant professor Written by: Eszter Lilla Seres AY33ZG Miskolc 2015

3 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 1 I. Bevezetés... 2 II. Az olajszennyezésekre vonatkozó szabályozás rendszere Nemzetközi környezetjogi kitekintés... 4 A) A tengeri szennyezések általános kérdései... 4 B) A szennyezések eredete... 8 C) Az olaj tengeri környezetre gyakorolt hatásai D) Az IMO szerepe a szennyezések megelőzésében A tengerjogi szabályozás fejlődése A) A szabályozás kezdeti szakasza B) MARPOL 73/ C) A szabályozás további fejlődése A hajókról származó szennyezések a Tengerjogi Egyezmény keretein belül Az államok joghatósága A) A lobogó szerinti állam joghatósága B) A parti állam joghatósága C) A kikötő szerinti állam joghatósága Tengeri olajkatasztrófák A tankerbalesetek A) Torrey Canyon B) Amoco Candiz C) Exxon Valdez D) Erika E) Prestige A szennyezésekért fennálló kártérítési felelősség A) Az állam felelőssége B) A szennyezésekért való polgári felelősség III. Összegzés Bibliográfia

4 I. Bevezetés A nyílt tengerek és óceánok bolygónk 70%-át alkotják, így a világ legnagyobb kiterjedésű közös területének is nevezhetőek. A tengerek két fontos funkciója a kapcsolattartás és a kereskedelem mellett 1 napjainkban jelentős szerepet kap az élőforrások kihasználása, a gáz és olaj kitermelése, valamint hulladéklerakóként történő hasznosítása. 2 A XVII. században Hugo Grotius De mare liberum című könyvében fogalmazta meg a nyílt tenger szabadságát, így az, mint res communis, mindenki számára hozzáférhető, a nyílt tengereket egyetlen állam sem sajátíthatja ki így például kimondta, hogy az abban a korban jelentős befolyással rendelkező Portugália sem sajátíthatta ki az Indiai-óceán hollandok által hajózott részét. 3 Azonban azt már Grotius is elismerte, hogy nem minden tenger számít mindenki által elérhetőnek. 4 Később a nyílt tenger szabadsága egy általánosan elfogadott nemzetközi elv lett, 5 azonban ez az elv a mai napig nem a tengerek egészére vonatkozik 6 vannak olyan tengeri területek, amelyek a parti állam szuverenitása alá tartoznak: a parti tenger például kivételt képez a nyílt tenger szabadsága alól, mint a parti állam szuverenitása alá tartozó terület. De e területek tekintetében is érvényesülnek bizonyos korlátok, így a parti állam köteles a békés áthaladás eltűrésére. A tengerek mindig is fontos szerepet játszottak a kereskedelemben és a szállításban egyaránt, amelynek következtében számtalan ártalmas és veszélyes anyag kerülhet a nyílt vizekbe, másrészről a halászat vagy egyéb tengeri élőlények vadászata is jelentős károkat okozhat a tengeri ökoszisztémában. Mivel a szennyezések, valamint a tengeri élőlények védelme a tengerjog és a nemzetközi környezetjog kiemelt részét képezik, így mindkettőt egy nagyon összetett és részletekbe menő védelmi rendszer kialakításával lehet csak a megfelelő mértékben megóvni. Továbbá a XX. században bekövetkezett technológiai fejlődés következtében a kőolajtermelés egyre jelentősebb szerephez jutott, melynek egyik fő forrása a kontinentális talapzat (continental shelf). E terület fölött a Truman elnök 1945-ös nyilatkozatának kezdeményezésével kialakult 1 Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog, Complex Kiadó, 2008, Budapest, 449.o. 2 Patricia Birnie Alan Boyle Catherine Redgwell: International Law and the Environment, Oxford University Press, Oxford, 2009, 379.o. 3 Hugo Grotius: De Mare Liberum, 2. fejezet; i állapot 4 R. R. Churchill A. V. Lowe: The Law of the Sea; 1999, Manchester University Press, 3. kiadás, 71.o. 5 Tengerjogi Egyezmény, 1982, Montego Bay, 87.cikk 6 Emellett a Körzet területe, mint az emberiség közös öröksége, mint a jövő generáció érdekeit is figyelembe veendő elv is megjelent. Ld. Kovács Péter: Nemzetközi Közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, 612.o. 2

5 szokás alapján 7 a parti államok szuverén jogokat gyakorolnak a természeti források feltárása és kiaknázása tekintetében. 8 A szennyezések mértéke ellenére azonban az óceánok képesek az emberi tényezők által okozott hatások (antropogenikus hatások) öntisztítás útján történő kiküszöbölésére. De az óceánok a szárazföldről származó, vagy közvetlenül a tengerbe ömlött szennyezőanyagok mennyisége, valamint az öntisztító folyamat korlátai miatt nem tudják vizeiket effektíven tisztán tartani. 9 Mindemellett figyelembe kell venni több tényezőt is: eszerint az óceánok homogén jellemzőkkel rendelkeznek a tengeráramlatok, sótartalmuk, egymással való kapcsolódásuk tekintetében, valamint a különböző forrásokból származó szennyező anyagok olyan tényezőknek számítanak, melyekre a nemzetközi környezetjognak válaszként megfelelő lépéseket kell tennie. 10 Emiatt szükség van egy kielégítő szabályozás létrehozására és fenntartására annak érdekében, hogy a szennyező, károsító folyamatok visszafordíthatóak, a tisztulási folyamatok pedig felgyorsíthatóak legyenek. E tényekkel azonban meglehetősen későn, csak az 1970-es, 80-as években kezdtek el foglalkozni részben az addig bekövetkezett olajkatasztrófák 11 és más jelentős károsodást okozó szennyezések 12 hatására és amely területeken egyébként a GESAMP 13 tanulmányai alapján a tengerek védelme a kezdeti szabályozáshoz képest sokkal kiemeltebb szerepet kapnak. Dolgozatom megírásának célja, hogy bemutassam a tengeri különösen a hajókról származó olajszennyezések természeti környezetre gyakorolt hatásait a bekövetkezett olajkatasztrófákon és a folyamatosan bővülő jogi szabályozáson keresztül, szemléltetve a szennyezések környezetre gyakorolt hatásait, és a megelőzésre, illetve 7 Kovács Péter: Nemzetközi Közjog, 603.o.; Az 1958-as genfi konferencián elfogadott Kontinentális talapzatról szóló egyezmény 2. cikke már általánosan elismerte a parti állam szuverén jogainak gyakorlását a kontinentális talapzat természeti forrásainak felkutatása és kiaknázása céljából. Később a Nemzetközi Bíróság az Északi Tenger Kontinentális Talapzat ügyben kimondta, hogy az 1958-as Genfi Egyezmény 2. cikke által biztosított jog alapján a kontinentális talapzat területe, mint a parti állam szárazföldi területének természetes meghosszabbítása, és amely, mint a szárazföld kiterjesztése a tengerfenék kutatása és az ott található természeti források kiaknázása fölötti szuverén jogot testesít meg. Ld.: Északi-tenger kontinentális talapzat ügy, Németország kontra Hollandia/Dánia, ICJ, február 20., para Tengerjogi Egyezmény, 77. cikk 9 Alexander M. Bronfman: Self-Purification in the Context of the Problems of Anthropogenic Ecology of the Sea; GeoJournal, Vol. 27, o. 10 Alexandre Kiss-Dinah Shelton: International Environmental Law, Transnational Press, Ardsley, 2004, 3. kiadás, o. 11 Lásd Torrey Canyon, Amoco Candiz, Exxon Valdez, Ixtoc I által okozott szennyezések. 12 Például a mérgező anyagok által okozott károk, vagy a hajókról származó ballasztvíz, amely alkalmas lehet tengeri életformák szállítására, ezáltal egy adott területen kialakult ökoszisztémában egy más térségből származó, a ballasztvízzel együtt a tengerbe juttatott élőlények jelentős károkat tudnak okozni. 13 Joint Group of Experts on the Scientific Aspects of Marine Environmental Protection 3

6 elhárításra vonatkozó nemzetközi környezetjogi és tengerjogi szabályozást, illetve hogy ennek kapcsán felhívjam a figyelmet néhány sarkalatos jogi problémára. II. Az olajszennyezésekre vonatkozó szabályozás rendszere A tengeri olajszállítás gyakorlata meglehetősen korán kialakult az ehhez kapcsolódó szabályozás azonban még sokáig várattatott magára. De az olaj ipari és hétköznapi alkalmazása következtében megnövekedett fogyasztás a hajóiparra is jelentős hatást gyakorolt annak folyamatos növekedéséhez vezetett. Míg a fejlettség terén a hagyományosan tengeri államok jóval nagyobb előnyt élveztek, addig más államok akár földrajzi, akár gazdasági helyzetük miatt vajmi kevés lehetőséget kaptak igényeik érvényesítésére. Erre példa lehet Magyarország is, ahol a XVIII. századi fellendülés pontosabban Fiume kikötőjének visszacsatolása 1415 után napjainkra gazdasági és földrajzi pozíciója miatt a hajóipar folyamatosan elsorvadt. Magyarország az 1990-es években még rendelkezett tengeri olajszállításra alkalmas hajókkal, például a Pannon River tengeri áruszállításra alkalmas hajóval, amely 2000-ig magyar lobogó alatt hajózott a tengeren, általában tengeri olajkutak fúrásával foglalkozó cégek alkalmazásában. 16 De miután minden tengeren közlekedő hajó működése során szükségszerűen olajat bocsát ki, ezért kell a nemzetközi környezetjogi és tengerjogi szabályokat egységesen figyelembe véve elemezni a problémát. 1. Nemzetközi környezetjogi kitekintés A) A tengeri szennyezések általános kérdései Annak ellenére, hogy a nemzetközi környezetjog gyökerei már a XIX. században megjelentek, 17 a nemzetközi környezetjog csak az elmúlt pár évtizedben vált a 14 Napjainkban Magyarország, mint tengerparttal nem rendelkező állam (ún. land-locked state), számára is biztosított a tengerhez való ki- és onnan való visszajutás, valamint az áthaladás szabadságához való jog, valamint a nyílt tengerre és az emberiség közös örökségére vonatkozó jogok is megilletik, ezen felül pedig a régióban található parti államok kizárólagos gazdasági övezeteiben az államok által megkötött bilaterális szerződések útján jogosult részt venni az erőforrások kiaknázásában. Ld.: Tengerjogi Egyezmény 125. cikk; Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog, o. 15 Zsigmond Gábor: A magyar tengeri hajózás helyzete a második világháború előtt; Hadtudományi Szemle, 2010, 3. évfolyam, 1. szám o., Kádár Ferenc: A magyar tengeri kereskedelmi hajózás története; Gépipari Tudományos Egyesület, 1975., o i állapot 17 Alexandre Kiss Dinah Shelton: Guide to International Environmental Law, Martinus Nijhoff Publishers, Boston, 2007, 32. o. 4

7 nemzetközi jog dinamikusan fejlődő jogterületévé. 18 Az első jelentősebb nemzetközi dokumentumok a vadvilág fenntartása érdekében születtek (ld. A mezőgazdaság számára hasznos madarak védelméről szóló 1902-es egyezmény), a tengervizekkel és más vizekkel kapcsolatos szabályozás kialakulása azonban még váratott magára. A nemzetközi környezetjog fejlődése az 1970-es évek elején, a stockholmi konferenciának köszönhetően 19 jelentős lendületet kapott. A konferencián egy 26 elvet tartalmazó nyilatkozaton kívül egy 109 pontos akcióterv is elfogadásra került, valamint létrehozták magát az ENSZ Környezetvédelmi Programját is (United Nations Environmental Programme, a továbbiakban: UNEP). A Konferencia céljai közül kiemelendő a szennyező és mérgező anyagokkal kapcsolatos nyilvántartás vezetése, valamint az óceánokba bocsátással okozott szennyezések megelőzése. 20 A nyilatkozat alapelvei kimondják a környezet védelmét és javítását, a természeti erőforrások védelmét, a meg nem újuló energiaforrások használatának oly módját, amely által nem merül fel a jövőbeli kimerülésük veszélye. A 7. alapelv továbbá kimondja, hogy az államoknak meg kell tenniük minden lehetséges lépést annak érdekében, hogy megelőzzék az emberi egészségre kockázatot jelentő, az élőforrásokban, a környezetben és a tenger nyújtotta komfortban kárt okozó, valamint a tenger használatának egyéb legitim módját zavaró anyagok által okozott tengerszennyezéseket. Emellett a 22. alapelv jelentősége emelhető ki a tengerszennyezések tekintetében, mivel e cikk a felelősség és kártérítés kérdésével foglalkozik, mely szerint: Az államoknak együtt kell működniük a nemzetközi jog továbbfejlesztése érdekében, hogy a hatáskörükbe és irányításuk alá tartozó vagy pedig hatáskörükön kívül eső területeken valamely tevékenységgel okozott kárral összefüggő felelősség megállapításra kerüljön, valamint a szennyezéssel érintett áldozatok számára kártérítés nyújtsanak, illetve más környezeti károkat is megtérítsenek. Abban az időben az okozott kár tekintetében fennálló felelősség és kártérítés megállapítása főleg az államok között felmerülő szennyezéseknél kulcsfontosságú szerepet kaphatott volna, 18 Raisz Anikó: A környezetvédelem helye a nemzetközi jog rendszerében avagy nemzetközi környezetjog bírói szemmel, Miskolci Jogi Szemle, 6. évfolyam, 1. szám, 2011, o., 90.o. 19 Az ENSZ Közgyűlése által összehívott 1972-es emberi környezetről szóló világkonferencia. 20 Lars Emmelin: The Stockholm Conferences; Ambio, Vol. 1, No. 4., 1972., o. Mindezen felül a radioaktív anyagokkal kapcsolatos szennyezések megelőzésére is hasonló nyilvántartás létrehozatalát is javasolták, emellett pedig már itt is utaltak az 1972-es londoni egyezményre, amely kifejezetten a tengerbe bocsátással kapcsolatos szabályozást határozta meg. 5

8 azonban azáltal, hogy nagyon sok állam nem volt hajlandó elismerni a felelősségét, e területen nem történhetett megfelelő előrelépés. 21 A következő jelentős pont, 22 az 1992-es Riói Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről (avagy Earth Summit) volt. A Riói Nyilatkozat a stockholmi nyilatkozattal együtt fogalmazta meg és alakította ki a nemzetközi környezetjog általános alapelveit. 23 A következőkben főként azon alapelvek kerülnek kiemelésre, melyek a tengerjog és a szennyezések szempontjából is jelentősek, hiszen ezeket a Nemzetközi Bíróság a szerződések és a szokásjog által hagyott rések kitöltésére is alkalmazza, 24 valamint a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság előtt felmerülő jogviták esetén az egyezményekben rögzített környezetjogi rendelkezéseik is egyes esetekben szerepet kaphatnak. 25 A Riói Deklaráció 2. elve és a Stockholmi Nyilatkozat 21. alapelve kimondja a károkozás tilalmának alapelvét, 26 mely szerint: az államok fennhatóságuk vagy 21 Alexandre Kiss: Protection of the Global Heritage; in: Weiss, Brownlie, Kiss, Chayes, Hargrove; Proceedings of the Annual Meeting (American Society of International Law); Vol. 75, Proceedings of the 75th Anniversary Convocation, 1981., o., 43. o. 22 Érdemes említést tenni az 1982-es Természetvédelmi Világcharta nemzetközi dokumentumáról. A charta alapelvei között szerepel a természet tisztelete és a károsodástól való megóvása, a szárazföldek és vizek védelme, az ember által használt ökoszisztémák és organizmusok optimálisan fenntartható fejlődése, valamint a természet háborúktól és más ellenséges tevékenységektől való megóvása. Továbbá a charta 11. pontja szerint a természetre hatást gyakorló tevékenységeket ellenőrizni kell: kerülni kell az olyan tevékenységeket, melyek visszafordíthatatlan károsodást okozhatnak a természetben. Ezenkívül a 12. pont szabályozza a szennyező anyagok természeti rendszerekbe juttatásának elkerülését, így az elkerülhetetlen esetekben a szennyezést a forrásánál kell korlátozni és a mérgező vagy radioaktív szennyezések esetén megfelelő óvintézkedéseket kell tenni. 23 A nemzetközi környezetjogi alapelvek nagy része az ENSZ égisze alatt, vagy az ENSZ Közgyűlése által összehívott konferencián vagy valamely ENSZ szerv által kerültek elfogadásra. Ld. továbbá: Winfried Lang UN-Principles and International Environmental Law; Max Planck Yearbook of United Nations Law, Vol. 3., 1999, o. 24 A tengerjog területén az alapelvek különleges értelmezést kapnak. Mivel az ezen a területen megjelenő elveket nagyon gyakran általános alapelvként is alkalmazzák, így egy jogvita eldöntése során is általános alapelvként utalnak rájuk. Az olajszennyezések tekintetében azonban nem csak a tengerjogban érvényesülő alapelvek, de a nemzetközi környezetjog általános alapelvei is megjelennek, így azokat összhangban kell alkalmazni. Ld. továbbá: R. R. Churchill A. V. Lowe: The Law of the Sea; 12.o. 25 Így például az MOX Plant ügyben a Tengerjogi Bíróságnak kifejezetten az ENSZ Tengerjogi Egyezményben, valamint az OSPAR Egyezményben (Északkelet-atlanti tengeri környezet védelméről szóló egyezményben) meghatározott szennyezések megelőzésére, csökkentésére, valamint ellenőrzés alatt tartására (UNCLOS 194. cikk), valamint a tengeri környezettel kapcsolatos információk hozzáférhetővé tételének (OSPAR Egyezmény, 9. cikk) kérdését vizsgálta. Az ügyben Írország és az Egyesült Királyság állt vitában az utóbbi által létesíteni kívánt nukleáris üzemanyag újrahasznosítására tervezett erőmű kapcsán. Az ügyben Írország az ír tengeri környezet védelmében az erőművel kapcsolatos információkhoz kért hozzáférhetőséget az Egyesült Királyágtól, amelyet az utóbbi nem biztosított. A későbbiekben a Nemzetközi Tengerjogi Bíróság előtti eljárást megszüntették és 2006-ban az Európai Unió Bírósága a lojalitás-klauzula alapján elmarasztalta Írországot, miután a tagállam a hatáskörrel rendelkező közösségi szerv előzetes értesítése és azzal való konzultáció nélkül kezdeményezett vitarendezési eljárást a Tengerjogi Egyezmény alapján. Ld.: MOX Plant case, Írország v. Egyesült Királyság, ITLOS, Case No. 10., Order of December 2001, para. 26., 40., Bruce Volbeda: The MOX Plant Case: The Question of Supplemental Jurisdiction for International Environmental Claims Under UNCLOS; Texas International Law Journal, Vol. 42., No. 1., o. 26 Ezt az elvet már jóval a környezetjog dinamikusabb fejlődése előtt is alkalmazták 1941-ben a Trail Smelter ügyben: a vitába bonyolódott felek az Egyesült Államok és Kanada voltak, az ügy tényállása szerint 6

9 ellenőrzésük alatt álló tevékenységek ne okozzanak kárt más Államok környezetében vagy a nemzeti fennhatóság határain túli területeken. A második releváns elvet, az elővigyázatosság alapelvét, a Deklaráció 15. cikke mondja ki, mivel a környezet védelme érdekében az államok széles körben törekednek az elővigyázatosságra: a teljes tudományos bizonyosság hiánya nem használható föl indoklásként az intézkedések elhalasztására. Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre megfelelő tudományos ismeret, akkor az államoknak fokozott óvatossággal kell törekedniük a környezetromlás megakadályozására. 27 A szennyező fizet alapelve, mely inkább gazdasági irányelvként került elfogadásra legelőször az 1970-es években, az OECD országokban került bevezetésre. 28 Míg a Stockholmi Nyilatkozat még nem tartalmazott rá utalást, addig a Riói Deklaráció 16. elve kimondja: a szennyezés költségét a szennyezőnek kell viselnie anélkül, hogy az állam a nemzeti hatóság e kötelezettséget átvállalná. 29 A megelőzés elve alapján, ha a károkozás nem zárható ki, akkor a kárt a megfelelő eszközökkel minimalizálni kell. 30 A megelőzés elve ökológiai és gazdasági szempontból is jelentőséggel bír, hiszen egy már bekövetkezett károsodást nehéz helyreállítani, vagy ha lehetséges is, az erre irányuló eljárás nagyon költséges. 31 Ezt az alapelvet a hatályos magyar szabályozás évi LIII. törvény (Kvt.) a környezet védelmének általános szabályairól is tükrözi, hiszen a környezethasználat megszervezése során meg kell előzni a környezetszennyezést, emellett pedig meg kell találni a leghatékonyabb pedig egy kanadai kohóból származó kén-dioxid kibocsátása jelentős károkat okozott Washington állam területén található termésben. A bíróság döntésében megállapította, hogy egyetlen államnak sincs joga területét úgy használnia, hogy [az füst által] más államban vagy területén kárt okozzon... (Ld. Trail Smelter Választottbírósági Ítélet Egyesült Államok. v. Kanada, március 11.) Emellett pedig a Korfu szoros ügyben hozott ítélet (Egyesült Királyság v. Albánia, Nemzetközi Bíróság, április 9, merits) szerint Albánia nemzetközi felelőssége megállapítható volt, mivel nem tájékoztatta az Egyesült Királyságot a felségvizeiben lévő aknákról. Az ítélet szerint egy államnak kötelessége, hogy területét ne engedje tudatosan olyan tevékenységre használni, amely más állam jogaival ellentétes. Végül a Lanoux-tó ügyében hozott ítéletben (Lanoux-tó Választottbírósági Ítélet, Franciaország v. Spanyolország, november 16.) a Bíróság kimondta, hogy a határ menti vizek hasznosításakor az államnak úgy kell eljárni, hogy az ne okozzon kárt a szomszédos államnak. Így amikor Franciaország az erőművet megépítette, nem sértette meg sem a nemzetközi jogot, sem pedig a Bayonne Szerződést. 27 Csák Csilla: Környezetjog, I. kötet, Novotni Alapítvány, 2008, Miskolc, o. 28 OECD Environmental Principles and Concepts, 1995, Párizs, OCDE/GD(95) Emellett megjelent a fogyasztó fizet elv is, melynél a fogyasztót terheli a fizetési kötelezettség, ha olyan árut vásárol vagy szolgáltatást vesz igénybe, mely környezetkárosító hatású vagy pedig magát az okozott kárt kell megtérítenie. 30 Raisz Anikó: Környezetvédelem a nemzetközi jogban in: Nagy Olajos Raisz Szilágyi: Környezetjog II. kötet, Novotni Alapítvány, Miskolc, 2010, 16.o. 31 Alexandre Kiss Dinah Shelton: Judicial Handbook on Environmental Law, UNEP, 2005, 20.o. 7

10 megoldást és bizonyos tevékenységek esetén az elérhető legjobb technikát kell alkalmazni. 32 Mindemellett vannak olyan alapelvek is, melyek kifejezetten a tengerekhez vagy a tengerszennyezésekhez kapcsolódnak, így ezek nem az általános környezetjogi szabályozásban találhatók meg. Ilyenek például az 1982-ben elfogadott Tengerjogi Egyezményben található elvek: a nyílt tenger szabadsága, 33 a tengeri környezet védelme, vagy az államok együttműködése. 34 Emellett a hajók elsüllyedése esetén a tengeri mentés során a nincs mentés nincs fizetség (no cure no pay) alapelve érvényesül, mely szerint, ha a mentést végző a hajótestet nem tudja megmenteni, akkor nem részesülhet díjazásban annak ellenére sem, hogy ezzel a parti állam javát szolgálja és a hajótulajdonos felelősségét csökkenti. 35 B) A szennyezések eredete A tengerszennyezések fogalma, ha a szennyezések forrásait vesszük kiindulási alapul, meglehetősen tág kört foglal magába. Legkorábban az olajszennyezések megelőzésére és ellenőrzésére vonatkozó szabályok kerültek megalkotásra, mivel az olaj transzportálásának egyik legfontosabb módja a tengeri utakon történő szállítás. Azonban elmondható: annak ellenére, hogy a szabályozás tekintetében a tengeri olajszennyezések kapták a legnagyobb figyelmet, azon kívül sokkal veszélyesebb anyagok is a tengerekbe kerülnek. 36 Az olajszennyezések korai szabályozásának indoka, hogy az elfogyasztott energia tekintetében világszinten az olaj az egyik legjelentősebb fosszilis energiahordozó. 37 Mindez az olajkitermelés mértékén is látható: a XXI. század elejéig a kőolaj kitermelés folyamatos növekedést mutatott, utána pedig a készletekkel együtt a 32 Kvt UNCLOS, 87. cikk; A nyílt tenger szabadsága során azonban több érdek is ütközésbe kerülhet, például egy olajszennyezés esetén, ahol a lobogó szerinti állam kizárólagos joghatóságát megelőzheti a veszélyeztetett parti állam joghatósága. E tekintetben már a Torrey Canyon katasztrófája után elfogadott A nyílt tengeren bekövetkezett olajszennyezések esetén történő beavatkozásról szóló egyezmény 3. cikke is lehetővé tette a parti állam számára a beavatkozást, feltéve, hogy előzetes konzultációt folytatott a lobogó szerinti állammal. Ld. továbbá: R. R. Churchill A. V. Lowe: The Law of the Sea, o., 216.o final.pdf i állapot 35 Birnie Boyle Redgwell: International Law and the Environment, 429.o. 36 Például a veszélyes hulladékok a szennyezések jelentősebb részét teszik ki, de a velük kapcsolatos megszorító szabályozás kialakítására csak később került sor. Az olaj mellett veszélyes anyagnak minősülnek a rovarirtó szerek, a gyomirtók, a petrokémiai anyagok és a kénsav is. Ld. továbbá: Birnie Boyle Redgwell: International Law and the Environment, o. 37 Kerényi Attila: Általános Környezetvédelem- Globális gondok, lehetséges megoldások; Mozaik Kiadó, Szeged, 2006, o. 8

11 termelés is stabilizálódott. 38 Ezzel párhuzamosan a tengerszennyezések mértéke részben az egyre kiterjedtebb szabályozásnak köszönhetően pedig csökkenő tendenciát mutat: a GESAMP becslései alapján, míg 1981-ben 3,2 millió tonna olaj ömlött a tengerekbe, addig az 1990-es évek elejére ennek mértéke 2,35 millió tonnára csökkent; 39 egy harmadik becslése alapján pedig az 1988-tól 1997-ig terjedő intervallumban évente 1,245 millió tonna olaj ömlött a tengerekbe. 40 Az olajszállító hajók tekintetében is javuló tendenciát mutatnak a jelentések: az ITOPF (International Tanker Owners Pollution Federation) adatai alapján a 70-es években, átlagban 24,5 baleset történt évente az ipar növekvő igényeinek figyelembevételével kialakított szabályrendszer és annak folyamatos fejlesztésének köszönhetően 2010 után a katasztrófák átlaga 1,8-ra csökkent éves szinten. 41 A szakirodalom alapján a tengeri olajszennyezések négy fő forrásból származhatnak: a hajókról származó szennyezések (vessel source pollution), tengerbe bocsátás (dumping), tengerfenéken folytatott tevékenységek (sea-bed activities), szárazföldi és légköri szennyezések (land-based and atmospheric pollution). A hajókról származó szennyezések, mint fő szennyezési források kétféleképp következhetnek be: az egyik esete, amikor a szennyezés a hajó működtetésével függ össze (operational pollution). Ebben az esetben a hajó rendeltetésszerű működése során bocsát a vízbe olyan anyagokat, melyek olajat vagy más káros anyagokat tartalmazhatnak. Így a dízelmotoros hajók a fenékvíz elvezetése következtében engedhetnek olajat a tengerbe 42 vagy a rakománynak minősülő olajtartályok tisztításával is jelentős mennyiségű olaj kerülhet a tengerekbe. 43 Emellett a hajók a tengeri életformák mellett ballasztvizükben olajos anyagokat is a tengerbe bocsáthatnak i állapot 39 GESAMP: Impact of Oil and Related Chemicals on the Marine Environment, Reports and Studies no.50., London, 1993, o. 40 GESAMP: Estimates of Oil Entering the Marine Environment from Sea-Based Activities, Reports and Studies no.75., London, 2007, 60.o. A tanulmány alapján az antropogenikus kibocsátások közül a hajókról származó szennyezés teszi ki a legnagyobb mértékű szennyezést ( tonna), de a természetes olajszivárgás (natural oil seep) akár az évi tonnát is elérheti. 41 ITOPF: Oil Tanker Spills Statistics, 2014, i állapot 42 Churchill Lowe: The Law of the Sea, 329.o. 43 GESAMP: Impact of Oil and Related Chemicals, 25.o. A tanulmány további becslése alapján 1989-ben a legnagyobb mennyiségű olaj a tüzelőolaj iszapja és a fenékvíz által került a tengerbe. 44 Egy 2004-es egyezmény A hajók ballasztvizének és üledékeinek ellenőrzéséről és kezeléséről szabályozza a tengerbe kerülő ballasztvíz mértékét és kontroll alatt tartását. Erre tekintettel már a Tengerjogi Egyezmény is tartalmaz olyan rendelkezést (196. cikk), amely az idegen vagy új fajoknak a tengeri környezet meghatározott részébe történő szándékos vagy véletlen bevezetésének megelőzése, csökkentése vagy ellenőrzése érdekében kötelezi az államokat a szükséges intézkedések megtételére. 9

12 A hajókról származó szennyezések másik formája, mint nem akaratlagos tevékenységből eredő szennyezések a tengeri olajkatasztrófák (accidental pollution). A katasztrófák általában egy olajszállító hajó zátonyra futásával, vagy a kapitány, illetve a személyzet által nem észlelt technikai meghibásodás vagy konstrukciós hiba következtében okoznak jelentősebb kárt a tengeri környezetben, mivel egyszerre több tízezer tonna olaj is a tengerbe ömölhet. Ez a fajta szennyezés a tengerek öntisztító képessége ellenére sokkal jelentősebb károsodásokkal jár, melynek következményeként számos madár, tengeri emlős és hal is elpusztulhat, ezzel kihatva a halászatra is. Ha pedig az olajfolt a partokig elsodródik, a parti élővilág károsodását is okozza, 45 ebben az esetben az olajfolt feltakarítása is sokkal költségesebbé válhat, valamint a turizmus nagymértékű visszaesését okozhatja. A hajókról származó szennyezésekről általánosságban elmondható, hogy a hajók bruttó hordképességének (deadweight tonnage- DWT) növekedésével nemcsak az általuk szállított és az esetlegesen kiömlő olaj mennyisége, de ezzel együtt a katasztrófák károsító következményei is drasztikusan megnőttek. 46 A tengerbe bocsátás során hulladéknak vagy más anyagnak a szándékos tengerbe juttatásáról 47 beszélhetünk. Ebbe a kategóriába tartoznak a tengeri kotrómunkálatok után visszamaradt anyagok, melyek szennyezett állapotban károsító hatást gyakorolhatnak a tengeri környezetre, az ipari szemét és szennyvíziszap, melyek erősen toxikus anyagokat tartalmazhatnak, valamint a tengeri szemétégetés, amelynek egyébként a tengeri környezetre gyakorolt hatása elhanyagolható. 48 A tengerfenéken folytatott tevékenységek kategóriájába a tengeri olajkitermelésből származó csekély kémiai hulladékanyagok és ipari törmelék mellett a kútkitörések katasztrófái tartoznak ben az UNEP a tengeri olajkitermeléssel kapcsolatban, a szennyezés csökkentése érdekében 49 egy iránymutatást is elfogadott, összhangban a Stockholmi Nyilatkozat 21. cikkével. A tengeri olajszennyezések e csoportjába sorolandó, első jelentős olajkitörés 1979-ben következett be az IXTOC I-es olajkútnál, a Mexikó-öbölben. Miután a kútban lévő nyomásproblémák miatt 45 GESAMP: The State of the Marine Environment, Reports and Studies, no. 39., London, A már fentebb hivatkozott GESAMP tanulmány alapján (Impacts of oil) az 1950-es években egy hajó bruttó hordképessége tonna volt. Napjainkra egy olajszállító hajó hordképessége, akár elérheti az tonnát is, ezzel a legnagyobb hajócsoportba tartoznak. (ULCC, Ultra Large Crude Carries tonna hordképességű hajók. Ld. továbbá: i állapot 47 Tengerjogi Egyezmény 5. cikk 48 GESAMP: The State of the Marine Environment, Reports and Studies, o. 49 Iwona Rummel-Bulska: Experiences in Negotiating Transdboundary Agreements, IUCN Environmental Law and Policy Paper, no. 72., 23.o. 10

13 megpróbálták azt lezárni, a magas nyomás miatt fúróiszap tört fel a mélyből. A bekövetkezett robbanás és a tűz elpusztította a platformot, ami a mélybe süllyedve kárt okozott a béléscsőben, ezzel minden idők egyik legnagyobb 50 tengeri olajszennyezését előidézve. 51 Hasonló esetként említhető az 1977 áprilisában bekövetkezett Ekofisk B platform balesete, melyet az Északi-tenger első és egyben legnagyobb katasztrófájaként tartanak számon. A baleset következményeként hét nap alatt több mint tonna olaj ömlött a tengerbe. 52 Végül a tengeri olajszennyezések utolsó forrása a szárazföldi és légköri szennyezések. A szárazföldi eredetű szennyezés fogalmát A tengerek szárazföldi eredetű szennyezéséről szóló 1974-ben elfogadott Párizsi Egyezmény (Convention for the Prevention of Marine Pollution from Landbased Sources) 3. cikke fogalmazza meg. E szerint: szárazföldi eredetű szennyezésnek minősül a tengeri területek vízfolyásokon keresztüli, a tengerpartról származó ideértve a csővezetékek víz alatti vagy más módon történő kivezetéséből eredő szennyezése, ezenkívül pedig a Szerződő Felek joghatósága alá tartozó, az ember által létrehozott, a jelen szerződés alkalmazási köre alá eső építmények, valamint az ember által létrehozott építmények szárazföldről származó légköri kibocsátásából származó szennyezések. C) Az olaj tengeri környezetre gyakorolt hatásai Az olajszennyezések eredetére tekintet nélkül az olaj környezetre és élővilágra gyakorolt hatása mennyiségétől függetlenül képes kárt okozni a természetben. Egy olajszennyezés bekövetkezésénél számtalan tényezőt kell figyelembe venni: az olajfolt nagyságát, a jellemzőit, a szennyezéssel érintett organizmusokat és olyan fizikai behatásokat, mint például a szél, az áramlatok vagy akár a napsütés. 53 Ezenkívül 50 Egészen 2010-ig ez a kitörés számított a legnagyobbnak, amikor azonban a Deepwater Horizon olajfúró torony katasztrófája bekövetkezett, ezzel helyrehozhatatlan károkat okozva a Mexikói-öbölben és az amerikai partoknál. A katasztrófa következtében 4,9 millió hordónyi olaj ömlött a tengerbe 87 nap alatt, ami tizenkilencszer nagyobb mennyiség volt, mint ami az Exxon Valdez hajó katasztrófájánál ömlött a tengerbe, emellett 11 ember a baleset során életét vesztette. (A további adatokért ld.: i állapot) A sérült platform végül 1500 méteres mélységre süllyedt magával rántva minden berendezését és platformhoz kapcsolódó csövét. 51 Arne Jernelöv Olof Lindén: Ixtoc I: A Case Study of the World s Largest Oil Spill; Ambio, Vol. 10., No.6., o. 52 Brigitte Bollecker-Stern: A propos de l'accident d'ekofisk - Problèmes posés par la pollution provoquée par les installations de production pétrolière off-shore; Annuaire français de droit international, Vol. 24., No. 24., 1978, o. 53 Charles Mitchell Einar Anderson Laurence Jones Wheeler North: What Oil Does to Ecology; Journal (Water Pollution Control Federation), Vol. 42, No.5, 1970, o. 11

14 figyelembe kell venni az olaj minőségét, viszkozitását, a tengerbe ömlött mennyiséget és az állapotát is: egy könnyűolaj sokkal vékonyabb réteget alkot és kisebb mértékben fog egy parti részen lerakódni, mint egy nehezebb típusú olaj. 54 Azonban minél nagyobb kiterjedésű egy olajfolt, annál nagyobb kárt tud okozni a környezetben, mivel a víz felszínén az olaj minőségétől függően vékony vagy vastag filmréteget alkotva meggátolja a víz és levegő közötti gázcserét, lecsökkentve a víz oxigéntartalmát. Ennek következtében a tengeri organizmusok, a halak és a vízinövények is elpusztulnak, és meggátolja az adott területen megtalálható élőlények rekolonizációját. 55 Továbbá az olaj toxicitása befolyásolja a tengervízzel történő elegyedésének képességét; ez a tulajdonsága megmutatja, hogy az egyes tengeri élőlények milyen koncentrációjú és minőségű olajra hogyan reagálnak elpusztulnak, vagy bizonyos mértékben tolerálják az őket ért hatást. 56 Egy-egy olajszennyezés után a szennyezett területet vizsgálatnak vetik alá, hogy megállapítsák az ökoszisztéma ellenálló képességét; e vizsgálatok megmutatják, hogy az olajszennyezés előtt és után mennyiben módosult az élőlények viselkedésmintája, valamint a szennyezés nem eredményezte-e bizonyos fajok eltűnését vagy faj egyedszámának csökkenését. 57 Ezenkívül az olaj a partokra sodródva főként a homokos partokon lerakódhat, amely a talajba szivárogva további szennyezéseket okozhat. E folyamat azonban megakadályozható, ha az olajfolton közvetlenül olyan kémiai diszpergálószereket használnak, melyek megállítják az olaj part felé terjedését. 58 Az eltakarítási eljárásban általában három módszert alkalmaznak: a fizikai eltávolítást, a diszpergálószereket, és az olajjal szennyezett növényzet csökkentését. A diszpergálószereket sem lehet minden esetben alkalmazni, például a kémiai anyagokra rosszabbul reagáló tengeri élőlények nagymértékű jelenléténél; ilyen esetben csak a vízfelszínen lehet emulgeáló- és diszpergálószereket alkalmazni. 59 Az eltakarítás folyamatában megfelelő információ és adat megléte is szükséges a műveletek megkezdéséhez, ami nagyon gyakran nem áll a hatóságok rendelkezésére, emellett a 54 Jenifer M. Baker: Marine Ecology and Oil Pollution; Journal (Water Pollution Control Federation), Vol. 50 No. 3, 1978, o. 55 Jennifer Baker: i.m., 443.o. 56 Anthony Nelson-Smith: The Effects of Oil Pollution and Emulsifier Cleansing on Shore Life in South- West Britain; Journal of Applied Ecology, Vol. 5, No. 5, 1968; o. 57 Mitchell Anderson Jones North: What Oil Does to Ecology, o. 58 Michael J. Kennish: Pollution in Estauries and Coastal Marine Waters; Journal of Coastal Research; No. 12, 1994, o., 33.o. 59 T. H. Gaines: Pollution Control at a Major Oil Spill; Journal (Water Pollution Control Federation) Vol.43, No. 4, 1971, o., 652.o. 12

15 környezeti monitoring megkezdését is megnehezíti. 60 Egy másik eltávolítási módszer alapján a tengerbe ömlött olajat baktériumok bontják le. 61 Ebben az esetben először diszpergálószerekkel lebontják az olajat, hogy a baktériumok a diszpergált olajcseppeket a vízben könnyebben le tudják bontani; az eljárással csak az a probléma, hogy a baktériumok nagyon alacsony hőmérsékleten (így nagy vízmélységben) lassabban bontják le az olajat, emiatt a folyamat lelassul. 62 E megállapítások alapján elmondható, hogy az olajszennyezés minden esetben környezetkárosító hatású és katasztrofális következményekkel jár együtt, de az ökoszisztéma, az állat- és növényvilág ennek ellenére képes a regenerálódásra. A szabályozás tekintetében a környezeti monitoring részeként a Tengerjogi Egyezmény cikke alapján az államok környezeti hatásvizsgálatokat folytathatnak a szennyezések kockázatainak vagy hatásainak megfigyelésére, mérésére, kiértékelésére és analizálására, amelyről készített jelentést pedig közzéteszik, illetve más államok számára hozzáférhetővé teszik. Emellett Tengerjogi Egyezmény 199. cikkét lehet megemlíteni, amely alapján az államok a nemzetközi szervezetekkel együtt szükséghelyzeti terveket dolgoznak ki a tengeri környezet szennyezési eseteire való válaszadás céljából. E terveket az államok általában kétféleképp közelítik meg: az első módszernél a kormány aktív szerepet vállal az olajfoltok eltakarításában, a mentésben és az intézkedések kivitelezésében, amíg a másik módszernél magára az olajfolt okozójára, illetve az iparra hárul az eltakarítás jelentősebb terhe, a kormány pedig csak az irányítóellenőrző szerepet tölti be. 63 Az olajszennyezésekkel kapcsolatos felkészültség és megelőzés érdekében ben az IMO keretein belül elfogadásra került Az olajszennyezésekre való felkészültségről, reakcióról és együttműködésről szóló egyezmény (International Convention on Oil Pollution Preparedness, Response and Co-operation; a továbbiakban: OPRC Egyezmény), amely lényegében a tájékoztatási kötelezettség általános követelményét felölelve fogalmazza meg a szennyezésekkel szemben történő 60 W. Ritchie: Maritime Oil Spills-Environmental Lessons and Experiences with Special Reference to Low- Risk Coastlines; Journal of Coastal Conservation, Vol.1, No.1., 1995, o. 61 GESAMP: Impact of Oil and Related Chemicals on the Marine Environment, o i állapot 63 Tosh Moller-Richard Santner: International Responsibilities: Are We Our Brother s Keeper? Oil Spill Preparedness and Response: The role of the Industry, Issue paper prepared for the 1997 International Oil Spill Conference, 7-10 April 1997, Fort Lauderdale, Florida; i állapot 13

16 effektívebb fellépéshez szükséges eljárási követelményeket. Az egyezmény megköveteli egy vészhelyzeti terv meglétét a hajó fedélzetén, amelyet más szerződő államok kikötőjükben ellenőrizhetnek is. 64 Az OPRC Egyezmény a Tengerjogi Egyezménnyel összhangban 65 a nemzeti hatóságok bevonásával és szükséghelyzeti tervek készítésével nemzeti és regionális felkészültségi és reagálási rendszereket hoznak létre, 66 valamint képességeikhez és a kapcsolódó források rendelkezésre állásához képest nemzetközi szinten is együttműködnek az olajszennyezésekre való reagálás érdekében. 67 D) Az IMO szerepe a szennyezések megelőzésében Mivel a hajózás és a tengeri kereskedelem jelentősége az olaj transzportálásában megkérdőjelezhetetlen, így szükség volt egy olyan szervezetre, amely nemzetközi szabályozással ellenőrzése alatt tudja tartani a hajózást, így a tengerszennyezések megelőzésében is fontos szerepet kap. 68 Az ENSZ 1948-ban döntött a Kormányközi Tengerészeti Tanácsadó Szervezet (Inter-Governmental Consultative Organisation, IMCO) létrehozásáról, amely 1982 után kapta a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organization, a továbbiakban: IMO) elnevezést. Az IMO annak ellenére, hogy az ENSZ egyetlen szakosított szerve, amely kifejezetten a tengeri hajózás mind közjogi, mind magánjogi jellegű kérdéseit szabályozása alá vonta alapításakor a szervezet azonban még csak konzultatív és tanácsadói szerepet kapott. 69 A szervezet alapító okirata ban lépett hatályba, mely szerint az IMO általános céljai közé tartozik az elfogadható legmagasabb szabályok megalkotásának elősegítése a tenger biztonságossága, a navigáció eredményessége és a hajókról származó szennyezések kontrollálása érdekében, 71 amely célokat ajánlások tételével, egyezmények, megállapodások és más szabályozásra alkalmas jogi eszközök tervezetének 64 OPRC Egyezmény 3. cikk 65 UNCLOS 197. cikk alapján az államok együttműködnek globális szinten, és helyzettől függően regionális szinten is, közvetlenül vagy nemzetközi szervezetek segítségével, a tengeri környezet védelméhez és megőrzéséhez kapcsolódó, az Egyezménnyel összhangban lévő nemzetközi szabályok, követelmények, ajánlott gyakorlat és eljárás kidolgozása, valamint megfogalmazása tekintetében, figyelembe véve ugyanakkor a regionális jellemzőket. 66 OPRC Egyezmény 6. cikk 67 OPRC Egyezmény 7. cikk 68 Birnie Boyle Redgwell: International Law and the Environment, 75.o. 69 Obinna Okere: The Technique of International Maritime Legislation; The International and Comparative Law Quarterly, Vol. 30, No. 3., 1981, 525.o. 70 Annak ellenére, hogy 1958-ban a szennyezések megelőzését már alapvető céljának tekintette az egyezmény, 1948-ban még nem tett említést e jelenségről, mivel ekkor még nem számítottak jelentősebb problémának. Ld. továbbá: Lawrence Juda: IMCO and the Regulation of Ocean Pollution from Ships; The International and Comparative Law Quarterly; Vol. 26, No.3., 1977, o., 560.o. 71 Egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetről; 1. cikk 14

17 megalkotásával, az államok közötti konzultációs mechanizmus létrehozásával valósít meg, valamint a hajózás tengeri környezetre gyakorolt hatásaival összefüggő funkciókat lát el. 72 E felhatalmazás alapján az IMO keretein belül kerültek és kerülnek megalkotásra a legfontosabb nemzetközi egyezmények (például OILPOL, MARPOL, SOLAS, LLMC lásd később). A szervezet által elfogadott szabályok lényegében felölelik a hajókról származó olaj operatív kibocsátás megelőzésére vonatkozó intézkedéseket, a hajó legénységének kiképzésére, képesítésére irányuló speciális követelményeket, a bekövetkezett szennyezések esetén történő eljárást, a jelentési kötelezettséget, valamint a szennyezések következtében kárt szenvedett személyeknek nyújtott anyagi jóvátételt is, 73 ezzel végigkísérve a tengeri olajszállítás mindegyik szakaszát. Így az IMO legnagyobb előnye, hogy széles körben fogalmaz meg a részes államok által követendő általános követelményeket és multilaterális nemzetközi egyezményeket, azonban hátrányára válik, hogy az ilyen államok a szívességi lobogó szerinti államokkal szemben nem tud hatékonyan fellépni A tengerjogi szabályozás fejlődése A) A szabályozás kezdeti szakasza Az általános ismertetés után a tengeri szabályozással azon belül is a szennyezések megelőzésével és korlátozásával kapcsolatos lényeges egyezmények szemléltetése által mutatható be a tengeri olajszennyezésekhez köthető meglehetősen összetett szabályrendszer. E nemzetközi szerződések közül néhány már nem hatályos, csupán történeti jelentőségük miatt kell azokat kiemelni, de a jelenlegi rendszer kialakulásában szerepük nem volt elhanyagolható. Már a XX. század elején körvonalazódtak olyan törekvések, melyeknek elsősorban a gazdaságilag értékes állatfajok vadászásának korlátozásával foglalkoztak. Így már az 1910-es évektől kezdve találunk olyan egyezményeket, melyek kifejezetten a tengeri élővilág védelmére koncentráltak. 75 Mindemellett 1909-ben megszületett az első 72 Egyezmény a Nemzetközi Tengerészeti Szervezetről; 2. cikk 73 Kiss-Shelton: International Environmental Law, o. 74 Birnie Boyle Redgwell: International Law and the Environment, 77.o. 75 Például: A medvefókák megóvásáról és védelméről szóló szerződés (1911), A Csendes-óceán északi részein történő halibut halászat megőrzéséről szóló egyezmény (1923), A bálnavadászat korlátozásáról szóló egyezmény (1931), az 1946-ban elfogadott a Bálnavadászat szabályozásáról szóló egyezmény és az egyezmény által a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság létrehozása; vagy például a második világháború után született Londoni Egyezmény a halászhálók nagyságának és a kifogható halak méretének 15

18 országhatárokon átnyúló vizekről szóló nemzetközi egyezmény, 76 amely Kanada és az Egyesült Államok között jött létre a két ország területén található belvizeken történő hajózással, a vizek szennyezésével, minőségével és mennyiségével kapcsolatos kérdések rendezésére, valamint az egyezmény létrehozta a Nemzetközi Együttes Bizottságot (International Joint Commission), amely kifejezetten a vizek tisztaságának és szennyezésének ellenőrzésével foglalkozik. 77 A két világháború között is számos határvizekről szóló egyezmény született több ország közreműködésével, de az ehhez hasonló szerződések száma 78 leginkább a második világháború után nőtt meg. 79 E vizekhez tartozik például a Duna is, melynek folyamterülete összesen 19 ország területén található meg, és amelynek védelmére 1994-ben az államok létrehozták a Duna Védelmi Egyezményt. 80 A tengerszennyezéssel kapcsolatos szabályozás az államok korlátozott érdekeltsége és a tudományos vizsgálatok hiánya miatt csak sokkal később, és egy sokkal lassabb folyamat eredményeként alakult ki. 81 Azonban az első világháborút követően a parti államok egymás közötti szerződések keretében már a tengervizek szennyezésével is foglalkoztak. 82 Az első olyan egyezménytervezet, amely az olaj tengerbe bocsátását korlátozta volna, 1926-ban a Hajózható vizek olajszennyezéséről szóló előkészítő konferenciára az Amerikai Egyesült Államok által került kidolgozásra, de a szerződés sosem került aláírásra ben, Genfben részben az 1926-os tervezet alapján 84 egy újabb tervezet került megalkotásra, de ez sem lelt jelentősebb támogatásra. Végül 1954-ben került elfogadásra Az olajjal okozott tengerszennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezmény (International Convention for the Prevention of Pollution of the Sea by Oil, a továbbiakban: OILPOL), amely megtiltotta, korlátozásáról (1946), valamint A washingtoni nemzetközi egyezmény az északnyugat-atlanti halászatról (1949) 76 Az egyezmény a mai napig hatályban van, az 1970-es évek végéig pedig folyamatosan bővítették is, ezáltal az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között felmerülő vitás kérdések is szabályozásra kerültek. 77 Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia közötti határvizek szabályozásáról szóló szerződés, tekintettel az Egyesült Államok és Kanada között felmerülő kérdésekre, VII. cikk 78 Kiss Shelton: International Environmental Law, 41.o. 79 Jelenleg 145 ilyen egyezmény van hatályban, melyeket a különböző ágazati szabályozás szerint is lehet csoportosítani. Így a legtöbb szerződés a vizek hasznosításával, a vízenergiával és az árvíz ellenőrzéssel kapcsolatban jött létre. 80 Ld. továbbá: Human Development Report Beyond scarcity: Power, poverty and the global water crisis. Chapter 6. UNDP, Birnie Boyle Redgwell: International Law and the Environment, 379.o. 82 Kiss Shelton: Guide to International Environmental Law, 33. o. 83 Philippe Sands Jacqueline Peel: Principles of International Environmental Law; Cambridge University Press, New York, 2012, 348.o. 84 ENSZ konferencia a tengerjogról, Svájc, Genf, 1958, A/CONF.13/8 dokumentum, 10. pont 16

19 hogy néhány kivétellel 85 a szárazföldtől számított 50 mérföldes körzetben olajat vagy a vízfelszínt szennyező olaj alapú keveréket a hajók a tengerbe bocsáthassanak. 86 Maga az egyezmény még nem határozta meg a szennyezés fogalmát az értelmező rendelkezésében 87 csak a kibocsátás (discharge) definíciója szerepelt, mely szerint: a kibocsátás az olajjal vagy olajkeverékkel kapcsolatos, bármely módon előidézett bejuttatást vagy kiömlést jelent. Az egyezmény későbbi, 1969-es kiegészítésével bevezették az olajszállítók takarításának egyik alternatív módját, a load on top (LOT) rendszert. 88 A rendszer alapján a rakomány (nyersolaj) leengedésével a tartályba tengervizet engednek, majd a vízzel együtt a megmaradt olajat a hajó szennyvíztartályába vezetik át, ahol az olaj a vízből kiválasztódva vékony filmréteget alkotva azon lebeg, így a szétválasztódásnak köszönhetően tiszta vizet ugyanúgy vissza tudják engedni a tengerbe, az olajos maradványokat pedig a fedélzeten tudják tartani. 89 A következő lényeges lépést az államok már az ENSZ keretein belül tették meg 1958-ban, két szerződés elfogadásával a Nyílt tengerről 90 valamint a Parti tengerről és a csatlakozó övezetről 91 szóló szerződések által. 92 Már az előbbi egyezmény is rögzíti, hogy minden állam köteles a vonatkozó hatályos szerződések rendelkezéseinek figyelembevételével szabályokat alkotni a hajókról vagy olajvezetékből kifolyó olaj általi, illetve a tengerfenéknek vagy az alatta levő földkéregnek a kiaknázása vagy kutatása következtében okozott szennyeződés elkerülése végett. 93 Továbbá az egyezménybe bekerült a légtér általi, valamint a radioaktív hulladékok által okozott tengerszennyezés megelőzésére hozott szabályozás is. 94 Annak ellenére, hogy az egyezmény még csak általánosságban szólt a szennyezésekről, már a hivatkozott cikkekben is látható az 85 Bizonyos területeken, például az Északi-tenger zónájában, vagy az Ausztrál zónában ez a távolság sokkal nagyobb volt. 86 OILPOL III. cikk; A melléklet 87 OILPOL I. cikk (1) bek. 88 Churchill Lowe: The Law of the Sea; 339.o. 89 Jeff B. Curtis: Vessel-Source Pollution and MARLOL 73/78: An International Success Story?; Environmental law, Vol. 15, , o. 90 Magyarország az évi 6. törvényerejű rendelettel hirdette ki. 91 Magyarország az évi 31. törvényerejű rendelettel hirdette ki. 92 A két egyezményen kívül a konferencián még két másik egyezményt is elfogadtak: A nyílt tengeri halászatról és a tenger természeti kincseinek megőrzéséről, valamint a kontinentális talapzatról szóló egyezményeket. Emellett választható jegyzőkönyvként elfogadták kötelező vitarendezési eljárásra vonatkozó szerződést. Az öt szerződés együttesen alkotta az 1958-as tengerjogi egyezményeket (UNCLOS I.) 93 Nyílt tengerről szóló egyezmény, 24. cikk 94 Nyílt tengerről szóló egyezmény, 25. cikk (1)-(2) bekezdések 17