FEHÉR KATALIN. Hatvani István és tanítványai. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Budapest, p.

Átírás

1 FEHÉR KATALIN Hatvani István és tanítványai Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum Budapest, p. Mindjárt hivatalom kezdetén azt a törvényt szabtam magam elé, hogy semmit se fogadjak el vaktában vagy elsietve, és semmit se erõltessek rá tanítványaimra, amit a hosszabb elmélkedés vagy szigorúbb megvizsgálás igaznak és bizonyosnak nem mutat. Bevezetés A 18. századi magyar tudományos élet bõvelkedett Európa-szerte számon tartott tudósokban. Legtöbben közülük nemcsak magas színvonalú tudományos munkásságot folytattak, hanem tanárként is tevékenykedtek, tudásukat igyekeztek átadni az utánuk következõ nemzedéknek. A magyar tudománytörténet számos tudós-tanár munkásságát feltárta már, azonban a kutatás mindeddig kevés figyelmet fordított annak a hatásnak a feltérképezésére, melyet ezek a

2 kiemelkedõ szakemberek tanítványaikra gyakoroltak. A hatás nehezen ragadható meg, sokszor rejtve marad. Mégsem érdektelen egy-egy kiemelkedõ tudós munkásságát abból a szempontból is megvizsgálni, milyen közvetlen és közvetett bizonyítékok vannak arra, hogy az általuk közvetített tudás hogyan vert gyökeret tanítványaikban, hogyan fejlesztették tovább, hogyan módosították, esetleg hogyan cáfolták mesterük álláspontját egyes tudományos kérdésekben. Még nehezebb, de sokkal érdekesebb annak megragadása, hogy a tudós tanár egyénisége, gondolkodásmódja, mindennapi kérdésekrõl, az élet dolgairól alkotott véleménye hogyan hatott tanítványaira. A magyarországi iskolavárosok, Nagyszombat, Buda, Pozsony, Sárospatak, Debrecen, Sopron, egyben tudományos központok is voltak, ahonnét fiatalok generációi indultak el tanáraik által megalapozott tudással az európai egyetemek felé, és sokan ide is tértek vissza azzal a meggyõzõdéssel, hogy Magyarországnak és az õket felnevelõ intézménynek azzal mondhatnak leginkább köszönetet, hogy életüket a hazai tudomány fejlesztésének, a hazai ifjúság nevelésének szentelik. A 18. században mûködött magyar iskolateremtõ tudós tanárok hosszú sorából példaként Bél Mátyás ( ) nevét említhetjük, aki a pozsonyi evangélikus líceum rektora, a hazai államismereti iskola úttörõje és fõ képviselõje volt, és akinek munkásságát tanítványai - az európai hírû történész geográfus Tomka Szászky János, és a térképész Mikovinyi Sámuel - folytatták szintén nemzetközi színvonalon. Ebbe a sorba tartozik a Debreceni Református Kollégium magyar Faust -ként ismert híres tanára, Hatvani István is, akinél a fizikát és kémiát senki nem oktatta korszerûbben az akkori Magyarországon, 1 és akinek számos tanítványa játszott jelentõs szerepet a korabeli Európa tudományos életében. A 18. század második fele, Hatvani kora még a polihisztoroké, nemcsak nálunk, Európában is. A tudományágak viszonylagos differenciálatlansága ezt még lehetõvé, a teendõk heterogén jellege pedig szükségessé tette ezt. A legtöbb tudós-értelmiségi pályára igyekvõ ifjú számára az egyetlen út a cél felé az egyházi szolgálat volt. Tanulmányaik idején, foglakozásuk gyakorlása közben ezer szállal kötõdtek egyházukhoz, annak intézményeihez. Akinek tanári feladatok ellátására is fel kellett készülnie, annak a nyelvektõl a matematikáig, a fizikától az állattanig, a filozóiától a teológiáig mindenhez értenie kellett, hogy tanítani tudjon. Hatvani István, hasonlóan 1 Szállási Árpád: Weszprémi István és kora. Debrecen p.

3 annyi más kortársához szintén polihisztor volt. A tanári hivatás mellett mint orvos, fizikus, csillagász, református teológus és egyházi szerzõ, vegyész, matematikus, statisztikus és közgazdász szerepel a szakirodalom lapjain tõl kedve közel negyven éven át tanította filozófiára, és annak keretén belül a természettudományokra az ifjú református értelmiség egymást követõ nemzedékeit. Tanítványai között neves orvosok, matematikusok, mérnökök, botanikusok, mezõgazdsági szakemberek, sõt költõk is vannak. Hatvani életét és tevékenységét - a rendelkezésre álló szûk forrásanyag ellenére- sokan, sokféle szempontból feldolgozták. 3 Méltatták filozófiai, teológiai, matematikai, fizikai, kémiai munkásságát, feltérképezték orvosi tevékenységét, szóltak a kollégium életében több mint három évtizeden át betöltött professzori szerepérõl, mely az intézet történetének egyik legviharosabb szakaszára esett. Nemcsak tudományos, hanem szépirodalmi mûvek is foglalkoznak alakjával. 4 A méltatások, értékelések hosszú sora azonban sokszor ismétli a korábbiakat, és nem teljes. Legtöbbjük csak érintõlegesen foglalkozik Hatvani tanári mûködésével, azzal a hatással, melyet tanítványaira gyakorolt. E könyv - a sajnos csak töredékesen rendelkezésre álló adatok alapján - megkísérli e hatás bemutatását. * A kötet megszületéséhez nyújtott segítségükért köszönetettel tartozom az Országos Pedagógiai Könyvtár és a Ráday Gyûjtemény munkatársainak, valamint Kókay György irodalomtörténésznek, Cseh József fizikusnak és Juhász József orvosnak. Külön köszönöm Néder Balázsnak, Hatvani latin nyelvû életrajzának gondos fordítását. 2 Kosáry Domokos: Mûvelõdés a XVIII. századi Magyarországon. Bp p. 3 A Hatvani életét és munkásságát feldolgozó legfontosabb összefoglaló irodalom: Pap Károly: A magyar Faust életrajzához. Irodalomtörténeti Közlemények p; Lósy-Schmidt Ede: Hatvani István élete. Debrecen ; Molnár Ágnes: Hatvani István. = Molnár Ágnes: Debreceni arcok a felvilágosodás századából. Bp p; Horváth Róbert: Hatvani István professzor, és a magyar statisztikai tudomány kezdetei.bp.1963.; Jakucs István- Szõkefalvi Nagy Zoltán: Hatvani István. Bp ; Tóth Béla: Hatvani István. Bp A Hatvani mondakör keletkezésére és a róla szóló szépirodalmi mûvekre vonatkozó részletes összefoglalás: Lósy Schmidt: i.m p.

4 A MESTER Hatvani István Gyermek és ifjúkora, tanulóévei Hatvani István november 21-én született Rimaszombaton, kisnemes családból. Apja könyvkötõ mesterként mûködött a felvidéki kisvárosban. A sokat betegeskedõ gyermeket szülei papi pályára szánták, iskoláztatására nagy gondot fordítottak. Az alig hat éves kisfiú a rimaszombati helvét hitvallású latin iskolában a Felvidék egyik leglátogatottabb iskolájában, a Sárospataki Református Kollégium partikulájában kezdte tanulmányait 1724-ben. 5 Itt sajátította el Hatvani az elemi ismereteket, a latin nyelv alapjait, és jutott el egészen a retorikáig. Latin nyelvû önéletrajzában keserûen ír az iskolában ekkor szokásos szigorú, sokszor kegyetlen fegyelmezési módszerekrõl. 6 Miután Rimaszombaton mind a képzés színvonalával, mind pedig a tanítás módszereivel elégedetlen volt, a tizenhat éves diák, 1734-ben szülei akarata ellenére a losonci gimnáziumban folyattta tanulmányait. Itt 1731-tõl Kármán András 7, az utrechti és a leydeni egyetemeken tanult nagymûveltségû tanár volt a rektor, aki az iskolát magas színvonalra emelte, a filozófiát Heineccius, Wolff és a wittenbergi Weidler mûvei alapján tanította, bevezette a logika, a történelem, a matematika (és ezen belül az algebra) oktatását. Ez az iskola adta az elsõ jelentõs hatást Hatvani szellemi fejlõdéséhez. Egy év múlva õ lett az elemi osztály publicus préceptora. A tanítás nagyon lekötötte az idejét, és talán ez volt az oka annak, hogy 1736 februárjának végén megvált Losonctól, hogy Kecskeméten folytassa tanulmányait, ahol csak egy esztendõt töltött. Itt is kitûnt társai közül kiváló képességeivel, szorgalmával, ezért õt jelölték a komáromi iskola préceptorának. Mivel ekkor már feltett célja volt, hogy a Debreceni Református Kollégiumban akarja teológiai tanulmányait végezni, elfogadta az állást, hogy a további diákévek anyagi alapjait biztosítsa. Egy évet töltött a komáromi iskolában, majd visszatért Losoncra, hogy kedves tanárától, Kármán Andrástól ajánlólevelet kérjen Debrecenbe. Az ajánlólevél birtokában Szombathy János-Gulyás József: A sárospataki fõiskola története. Sárospatak p. 6 Idézi:Lósy-Schmidt Ede: i.m p. 7 Kármán Andrást pártfogója, Ráday Pál küldte külföldre. Vö. Ambrus Mór: Vázlatok a losonczi gymnasium három százados életébõl. Losonc 1885.

5 április elején Hatvani jelentkezett az ünnepélyes keretek között megtartott felvételi vizsgára a Debreceni Református Kollégiumban. A vizsgán oly sikerrel szerepelt, hogy április 24-én az elsõ rendû jelöltek közé vették fel. 8 Mégsem kezdhette meg azonnal tanulmányait, mert a nagy létszám miatt nem tudtak minden felvételt nyert diákot elhelyezni a kollégiumban ban is hetven leendõ hallgatót, köztük Hatvanit is elutasítottak azzal, hogy csak egy év múlva kezdhetik meg tanulmányaikat. Így fél évet Rimaszombaton, volt szüleinél, majd Losoncra ment, hogy ott töltse el a várakozási idõt a Kármán által vezetett gimnáziumban. Közben Gyürky alispán, fia nevelõjéül kérte fel, melyet Hatvani, ha nem is szívesen, de elfogadott. Közben 1739 májusában pestisjárvány tört ki Debrecenben és környékén, mely kilenc hónapig tartott, és melynek 8648 ember, Debrecen lakosságának egytizede esett áldozatául. Fõként ez volt az oka, hogy Hatvani 1741-ig Losoncon maradt. Nevelõi állása mellett sokat tanult, tanulmányozta a klasszikus írókat, egyetemes történelmet és földrajzot tanult, látogatta Kármán András etikai és természetjogi elõadásait, filozófiai és teológiai magánóráit áprilisában hagyta el Losoncot, hogy megkezdje teológiai tanulmányait Debrecenben. Ekkor már 23 éves volt. Mivel lelkészi pályára készült, a görög és a héber nyelvet tanulmányozta, de Szilágyi Márton teológiai, Maróthi György matematikai, és Szilágyi Sámuel fizikai elõadásait is hallgatta, ahol elõször találkozott a newtoni szemlélettel, és a kísérleti fizikával márciusában a retorikai és logikai osztály köztanítója lett, és Domokos Márton, Debrecen város fõbírája, rábízta egyetlen fia, Lajos nevelését. Több kollégiumi tisztséget is betöltött, a sedes scholastica tagja, a teológia praesese lett nyarát egy pályamû megírásával töltötte. 10 Debreceni tanulmányainak négy éve alatt 300 rajnai forintot gyûjtött össze, melyet külföldi tanulmányútjára szánt. A kollégium professzorai ajánlólevelekkel látták el. Szilágyi Sámuel készítette elõ Hatvani útját azzal, hogy december 13-án levelet írt szeretett tanárának, május 4-én írta be Hatvani nevét az anyakönyvbe. Vö. Thury Etele: Iskolatörténeti adattár. II. Pápa p. 9 Fizikatanára, Piskárkosi Szilágyi Sámuel - Maróthi barátja és tanártársa - az 1740-es évek elején a Physicum Auditorium tervezésénél már arra törekedett, hogy Newton optikai kísérleteit bemutathassa. Vö: Szabó Botond: Debrecen és a kísérleti fizika oktatásának magyarországi kezdetei. Fizikai Szemle, sz p. 10 A pályatételt Szeremlei Sámuel népszónok adta fel, és azt kellet a pályázóknak kifejteni, mi okozza az álmosságot, mely a hívõket a templomban elfogja. Hatvani munkája, melyben kifejtette, hogy a hallgatóság figyelme, vagy éppen álmossága a beszédek tartalmától, a szónok megjelenésétõl, taglejtéseitõl - ma úgy mondanánk- kommunikációs stílusától függ. A három pályamû közül Hatvani pályamunkája tetszett a kiíró Szeremlei Sámuelnek legjobban, és három császári arannyal egy ruhára való szövettel és egy pár cipõvel ajándékozta meg a szerzõt. A többi bíráló azonban kissé csípõsnek találta Hatvani megjegyzéseit. Vö. Lósy-Schmidt: i.m p.

6 Jakob Christoph Becknek 11 Bázelbe, melyben pártfogásába ajánlotta a tehetséges magyar ifjút. 12 Beck január 30-i válaszában megígérte, hogy fokozott figyelemmel kíséri majd Hatvani tanulmányait, és mindenben támogatni fogja. Hatvani nemcsak saját megtakarított pénzére támaszkodhatott. Hálás szívvel feljegyezte mindazon adományozók nevét, akiktõl segítséget kapott, akik lehetõvé tették külföldi peregrinációját. 13 A rendelkezésére álló pénz kétévi külföldi tartózkodást tett lehetõvé számára. Elbúcsúzott a kollégiumtól, rövid látogatást tett szüleinél, rokonainál, majd útnak indult. Az út elõkészítése, a szükséges papírok megszerzése és maga az utazás több hónapot vett igénybe. Külföldi tanulmányai Útjáról naplót vezetett 14, melybõl megtudhatjuk, hogy 1746 áprilisában Pozsonyból Bécsbe, majd Bázelbe ment, ahol májusában beiratkozott az egyetemre. 15 A bázeli egyetemen teológiai, bölcsészeti és orvostudományi kar mûködött, számos kiváló, a korai felvilágosodás eszméiért lelkesedõ professzor tanított. A bázeli felvilágosodás úttörõje, Samuel Werenfels ( ) teológia professzor volt az ésszerû ortodoxia képviselõje, aki a korábbiaknál enyhébb, liberálisabb és humánusabb teológiai oktatást vezetett be. Felélesztette Erasmus humanizmusát, harcolt a skolasztika minden megnyilvánulása ellen. Az értelem elsõdlegességét hirdette a hit dolgában. Hasonló elveket képviselt Jakob Wettstein ( ) és Jakob Christoph Iselin ( ) is. Bázelben a teológusokon kívül számos természettudós 11 Jakob Christoph Beck ( ) a bázeli egyetem professzora, kora elismert tudósa volt. Tanította Maróthi Györgyöt és Szilágyi Sámuelt is. Mûködésére vonatkozó összefoglaló munka: Ernst Staehelin: Die Korrespondenz des Basler Professors Jakob Christoph Beck Studien zur Gesichte der Wissenschaften in Basel. Basel, I.m Vö. Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve Debrecen, p. 13 Az adakozók hosszú sorában szerepel Debrecen város tanácsának 30 forintos, Nógrád megye közgyûlésének szintén 30 forintos, Kecskemét város 21 forintos, a Kollégium 25 forintos adománya épp úgy, mint egyes jótevõktõl, pl. Ráday Gedeontól, Gyürki Istvántól, Teleki Ádámtól kapott 8-10 forintos összegek. De Hatvani hálás volt a debreceni céheknek is, hiszen pl. a fazekasok 51 krajcárral, az ötvösök 30 krajcárral, a könyvkötõk 34 rajcárral, a bábák 1 forint 9 karjcárral járultak hozzá külföldi tanulmányai költségeihez. A lajstromban szerepel egy istenfélõ öregember is, aki bár közrendû és szegény, mégis 4 forintot adott, és még a nevét sem akarta megmondani. Vö. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek IV. köt. Bp p. 14 Vö. Milesz Béla: Hatvani István emlékjegyzeteibõl. Vasárnapi Újság p. és p. 15 A bázeli egyetemet 1459-ben alapította II. Pius pápa, a bolognai egyetem mintájára tõl, mint protestáns egyetem mûködött. A 16. században összesen 17, a 17. században 35, a 18. században már több mint 200 magyar ifjú (köztük több mint 50 debreceni) tanult Bázelben ban Hatvanin kívül még három magyar iratkozott be, Diószegi István, Huszti György és Vasváry P. István.

7 terjesztette a felvilágosult eszméket. Elsõként a Bernoulli dinasztiáról kell megemlékeznünk. Niklaus Bernoulli I. ( ), matematikus, jogász és filozófus volt, Daniel Bernoulli ( ) 1733-tól az anatómia és a botanika professzoraként mûködött, Johann Bernoulli ( ) szintén matematikus és jogász volt. Az orvosképzés egyik legtekintélyesebb alakja Johann Rudolf Zwinger, a gyakorlati orvostan professzora volt. Az egyetem rektora, Weys professzor május 13-án jegyezte be Hatvanit az egyetem anyakönyvébe, és felvették õt a Collegium Erasmianumba, melyet Basel város tanácsa alapított a dominikánusok egykori kolostorában, és amely ösztöndíjas hallgatók számára volt fenntartva. A Collegium Erasmianum épületében mûködött a Frey-Grynaeus könyvtár 16, melynek gazdag anyaga a korai felvilágosodás számos fontos darabját tartalmazta. Hatvani tudósi és tanári egyéniségének kialakulására döntõ hatással volt a bázeli egyetem, és annak gazdag könyvtára. Az elsõ évet a teológiai doktorátus megszerzésére fordította, emellett a görög és a héber nyelvben képezte tovább magát. Beck egyháztörténeti elõadásait hallgatta, sokat olvasott, és készült a papi szigorlat letételére, melyre 1747 januárjában jelentkezett. Szigorlata elõtt még három vizsgát kellett letennie, egyet a bázeli egyház lelkészei, kettõt az egyetem tanárai elõtt. Emellett egy nyilvános vitaelõadást is kellett tartania melyet hagyományosan a székesegyház mellett lévõ doktoravató teremben, az un. brabeuteriumban tartottak. Hatvani a csecsemõk keresztelésérõl értekezett a nagyszámú hallagtóság, és Bruckhardt professzor elõtt. Mindezek után kerülhetett csak sor a nyilvános szigorlatra, melyet a bázeli református egyház lelkészei és az egyetem tanárai elõtt tett le május 12-én. Az szokott censurák után, sõt publica disputatio és theologico critica animadversiok kiadása alkalmatosságával az reformata Ecclesiának rendes hivatalú egyházi szolgái száma közé vétettem - írja életrajztöredékében. 17 Papi bizonyítványát július 1-i kelettel kapta meg. Röviddel ezután benyújtotta vallásfilozófiai témájú teológiai doktori értekezését Animadversiones theologico-criticae címmel. A három opponens (Brucker, a történelem, Geruler, a természetjog egyetemi tanárai és Kellner, bázeli lelkész) véleménye alapján Hatvani a teológiai tudományokból elnyerte a doktori fokozatot. A mû a Museum Helveticum címû folyóiratban jelent meg 1748-ban Anyagát Ludwig Fery ( ) és Johannes Grynaeus ( ) professzorok gyûjtötték össze, és bocsátották a hallgatók rendelkezésére. 17 Milesz Béla: i.m p. 18 Stephani Hathvani S. S. M. Consecr. Et philiatri N. Hungari: Animadversiones theologico-criticae. Museum Helveticum p.

8 A teológiai tanulmányokkal párhuzamosan kezdte meg orvosi tanulmányait is. Önéletrajzából tudjuk, hogy 1746 novemberében iratkozott be az orvostudományi fakultásra, melynek dékánja ebben az évben Johann Rudolf Zwinger volt. Daniel Bernoullitól tanulta a fiziológiát és az orvosi mechanikát, Emanuel Koenig professzortól pedig az orvosi botanikát. Az õ vezetésével Hatvani 15 hónap alatt magánúton készült fel orvosi szigorlataira. Fiziológiát, patológiát, terápiát, az akut és krónikus betegségek anyagát sajátította el e rövid idõ alatt. Az anatómiát Respinger professzortól tanulta, boncolásokon is részt vett. Visszaemlékezéseiben kiemeli, hogy nemcsak egy férfi és egy nõi hullát boncolt, de mint nézõ, több testrész boncolásán is részt vett. Zwinger, a gyakorlati orvostan professzora különösen kedvelte Hatvanit, az egész orvostudomány elméleti anyagát átvette vele, sõt lehetõvé tette, hogy a városi kórházban tett látogatásai alkalmával a fiatal orvostanhallgató is jelen legyen. A bázeli orvoskaron tanulta meg az alapvetõ gyógyszerészeti ismereteket is. A 4-5 éves orvosi kurzus elvégzése helyett Hatvani tehát 15 hónapos megfeszített munkával készült fel orvosi hivatására. Gyors haladása az orvostudományban professzorait meglepte, de alapos tudásáról mindannyian meggyõzõdtek 1748 márciusában letett szigorlata alkalmával. Az elméleti (a bõr funkciójáról) és gyakorlati (a himlõrõl) tételt több órán át tartó vizsgán kellett kifejtenie. A sikeres szigorlat után mutatta be De aestimatione morborum cum facie (A betegségeknek az arc kifejezésébõl való felismerése) címû orvosi értekezését, mely nyomtatásban is megjelent. 19 Latin nyelvû önéletrajzában említi, hogy Bázelben, 1748-ban írt egy a korai felvilágosodás valláspolitikai eszméit tükrözõ értekezést, mely a kiadó, Heidegger, évekig tartó késlekedése miatt, végül Beck professzor segítségével az Im- Hof kiadónál, 1757-ben jelent meg Baselben. A mû címe: Stephani Hatvani V.D. M. et medic Doctoris Commentatio de Jure Summorum Imperantium in Conscientiam et Religionum Civium commentationi, adversus L. A. Muratorium. Basiliae, (Hatvani István lelkésznek és orvosdoktornak az értekezése a fejedelmeknek a polgárok lelkiismeretével és vallásával kapcsolatos jogairól, melyben Antonio Lodovico Muratori nézetei vizsgáltatnak, és szelíden megbíráltanak. Tudományos módszerrel.) 20 Hatvani nézete szerint alapvetõen ellenkezik az egyetemes emberi értékekkel, ha a másként gondolkodókat erõszakkal a magunk véleményére kívánjuk kényszeríteni. Toleranciafelfogása az emberi 19 Dissertatio inaug. physico-medica de aestimatione morborum ex facie. Basiliae, ápr Hatvani ebben Lodovico Antonio Muratorinak, az olasz reformkatolicizmus megalapítójának és kiemelkedõ tudósának nézeteit vizsgálja és bírálja. Muratori eszméinek magyarországi elterjedésérõl a legújabb kitûnõ összefoglalás: Kókay György: Muratori mûveinek hazai elterjedtsége a 18. században. = Kókay György: Felvilágosodás, kereszténység, nemzeti kultúra. Universitas Kiadó. Bp p.

9 megismerés sajátságain alapul. Az emberi értelem, az érzékelés, a fogalom- és ítéletalkotás, jellege azt bizonyítja, értelmünkön kívül nincs más eszközünk az igazság felismerésére. Mivel a vallás az értelemben rejtõzik, ellenfelek csakis észérvekkel gyõzhetik meg egymást. Vallási kérdésekben erõszak alkalmazására senkinek, még a fejedelmeknek sincs joguk, mivel az ember lelkiismeretét képtelen mások elõírásainak alávetni. Hatvani szerint például, ha bárki, akár egy ateista is közreadja gondolatait Istenrõl és a vallásról, az csak az illetõ magánvéleménye, amely önmagában elvileg ártalmatlan. Az ilyen írást, nem szükséges betiltani. Ellenben ha érveivel követõket akar toborozni, az már veszélyes a társadalomra, ezért betiltandó. Mivel még 1747 júliusában a debreceni Kollégium meghívta Hatvanit a matematika, a filozófia, és a kísérleti fizika tanárának 21, fontosnak tartotta, hogy matematikai tudását is elmélyítse, olyan kitûnõ professzorok vezetésével, mint Johann II. Bernoulli ( ), aki az integrálszámítás gyakorlati alkalmazása, a differenciálegyenletek és a variációszámítás, és fia, Daniel Bernoulli ( ), aki a differenciálegyenletek elméletében és a valószínûségszámításban tette nevét Európa-szerte ismertté. A bázeli egyetem tanárai annyira tisztelték Hatvani mély tudását, hogy szerették volna õt maradásra bírni. A marburgi és a heidelbergi egyetemen is katedrát kaphatott volna áprilisában egy hetet Zürichben töltött, ahol megismerkedett Breitingerrel 22, Zimmermann-nal 23, és Gessnerrel április 20-án indult el Hollandia felé hajón, a Rajnán. Május elején érkezett meg Utrechtbe, ahol csak rövid idõt töltött, majd tovább utazott Leidenbe. Itt mûködött ebben az idõben a híres kísérleti fizikus, Peter Musschenbroek 25 ( ) akinek tankönyvét (Elementa physicae conscripta in usum academicorum) Hatvani már Debrecenben tanulmányozta, és akinek elektromossággal foglakozó elõadásait nagy érdeklõdéssel hallgatta. Látogatta Johannes Lulofs matematikai, Hieronymus David Gaub 26 kémiai elõadásait is Elsõ ízben Szilágyi Sámuel közölte június 30-án Hatvanival, hogy meghívták a Kollégium tanárának. Ugyanezen év augusztus 6-án, szintén õ értesítte a hivatalossá vált meghívásról február 3-án pedig Domokos Márton fõbíró írt Hatvaninak ebben a tárgyban. Vö. Lósy Schmidt: i.m p. 22 Johann Jakob Breitinger ( ) teológus, filológus, 1735-tõl a logika professzora a zürichi Carolinumban. Leibnitz követõje. 23 Jakob Zimmermann ( ) teológus, az egyháztörténet tanára a zürichi egyetemen. A protestantizmus egysége, a vallási tolerancia mellett szállt síkra. Tanítványaiból került ki a század második felének felvilágosult lelkész-nemzedéke. 24 Johann Gessner ( ) természettudós, matematikus, a Naturforschende Gesselschaft megalapítója. 25 Peter von Muschenbroek ( ) fizikus és orvos, Newton tanítványa tõl a filozófia és a matematika professzora volt a Leideni egyetemen. 26 Hieronymus David Gaub ( ) orvos, Leidenben a kémia és az orvostudomány professzora.

10 Az egyetem korszerû csillagvizsgálóval rendelkezett. Hatvaninak alkalma adódott részt venni az július 25-i holdfogyatkozás megfigyelésében, Musschenbroek, Lulof és Aleman franeckeri tanár társaságában. Lulofs Newton -féle távcsõvel, Hatvani pedig Hevel- féle távcsõvel végzett a Hold fázisaira és az elsötétedés mozzanataira vonatkozó megfigyeléseket. Leidenben ismerkedett meg az egyetemi könyvtár igazgatójával, Abraham Gronov-val, és testvérével, Johann-nal, aki a város szenátora volt. Mindketten rá akarták bírni Hatvanit, hogy Leidenben maradjon, IV. Vilmos orániai hercegnél is közbenjártak érdekében, aki felajánlotta neki az egyetem teológiai lektori állását, mely utat jelentett volna nyilvános rendes teológiai katedra felé. A megtisztelõ ajánlatot elutasította. Ennek okát õ maga adja meg: jobban szerettem gyászos helyzetben lévõ egyházunkat és a csekély jövedelmû tanári hivatalt hazámban, mint Hollandia virágzó szabadságát és dúsgazdag tanári fizetését. 28 Úgy döntött, hazatér. Nyugat-európai élményei, évtizedekig õrzött tudományos kapcsolatai egész életére vonatkozóan meghatározták értékrendjét, igényszintjét augusztusának végén indult útnak, és Amsterdamon, Hamburgon, Frankfurton és Boroszlón keresztül érkezett meg Bécsbe. A magával hozott külföldi könyvek revíziója miatt egy hónapot töltött a császárvárosban. A kollégium számára vásárolta meg Hatvani Pierre Bayle négy kötetes Dictionnaire Historique et Critique címû mûvét, melyet Bécsben lefoglaltak, de Hatvani saját könyveivel és orvosi felszerelésének hazaszállításával kapcsolatban is nehézségek merültek fel 30. Amíg az eljárás tartott, idejének nagy részét a császári könyvtárban töltötte, majd a könyvek visszaszerzése után, december 24-én érkezett meg Debrecenbe. A tudós tanár 27 Leideni tanulmányairól augusztus 12-én, Beck professzorhoz írott levelében számolt be. A levelet közli: Lengyel Imre: Hatvani István levelesládájából. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve Debrecen p. 28 Idézi: Révész Imre: Hatvani István. Vasárnapi Újság p. 29 Vö. G Szabó Botond: Hatvani István európaisága. Adalékok vallás és felvilágosodás kapcsolatához a XVIII. században. Confessio sz p. 30 Sajnos könyvtárának anyagáról kevés adat maradt fenn. Tudjuk, hogy ennek alapjait külföldön vetette meg. Többek között Hollandiából hozta magával Musschenbroek: Beginsels der Naturkunde címû munkáját, mely Leydenben jelent meg 1739-ben. A mûvet 1884-ben zsibvásáron vette meg Nagy Pál, a kollégium késõbbi professzora, és az õ hagyatékából került a könyvtárba.

11 1749-ben, amikor Hatvani elkezdett tanítani a Debreceni Református Kollégiumban, rajta kívül még négy tanár mûködött ott. Szilágyi Tönkõ István, 1721-tõl, Tabajdi Sáska János, tõl, Szilágyi Sámuel, 1742-tõl, és Szathmári Paksi István, 1747-tõl tanított itt. Az utóbbi kivételével mindannyian Hatvaninak diákkorában tanárai voltak, és így feltehetõen nagy várakozással tekintettek egykori tanítványuk pedagógiai mûködése elé. Az egyháztanács január 5-én megtartott ülésén született döntés arról, hogy mely napon legyen Hatvani beiktatása tanári hivatalába. 31 Beköszöntõ beszédét január 17-én tartotta az egyház és a város képviselõi, valamint a tanári kar jelenlétében a kollégium teológiai auditóriumában, De matheseos utilitate in theologia ac in Physica necessitate (A matematikának a teológiában való hasznáról és a fizikában való szükségességérõl) címmel. 32 A tanári székfoglalóban Hatvani mindenekelõtt a matematikai kultúra hazai elmaradottságára mutatott rá, majd hosszasan bizonygatta, hogy milyen fontos szerepet játszik a matematika a többi tudományokban. Az ifjú professzor a matematikát tekintette az egyetlen olyan tudománynak, amelynek eredményeire biztosan támaszkodhatunk, melynek következtetései nem képezhetik vita tárgyát. Eszmefuttatása során azonban kiderül az is, hogy nem a tárgyi ismereteknek, hanem a matematika módszereinek, a logikus gondolkodásnak a szerepét helyezte elõtérbe. A teológusoknak is nagy hasznukra válik, ha a matematikában jártasságot szereznek. A teológusokat is a matematikusok módszereinek az alkalmazása vezetik rá arra, hogy az Istenrõl és a vallásról helyes fogalmat alkossanak. Ez a tudomány tanítja meg, õket arra, hogy miképpen különböztessék meg a valódi érveket a valószínûektõl, hogy mely alapelvekbõl kiindulva juthatnak el ahhoz az igazsághoz, amelyrõl hallgatóikat meg akarják gyõzni. Hatvani nézete szerint az ateisták és a deisták is a matematika segítségével gyõzhetõek meg leghamarabb tévedéseikrõl, hiszen ezek segítségével bizonyítható, hogy olyan dolgok is vannak a természetben, amelyeket ésszel felfogni nem tudunk, de amelyeknek létezését és igazságát tagadni, vagy kétségbe vonni hiba lenne. A matematikusok bebizonyították szögezi le beszédében Hatvani - hogy a hiperbola a végtelenben sem fogja asszimptotáját soha elérni, habár 31 die5 Januarii. Extraordinalis gyûlés tartatván a Tiszteletes Hatvani István Uram inauguratioja qua Professoris Philosophiae determinaltatott pro die XVII-ma Mensis praesentis. A Debreceni Helvét Hitvallású Egyháztanács Jegyzõkönyve. Anno sõ szám. Közli: G. Szabó Botond: A Debreceni Református Kollégium a pedagógia századában. Debrecen p. 32 A beszéd nyomtatásban is megjelent. Hatvani István: Oratio inauguralis de matheseos utilitate. Museum Helveticum. 20. k p. Hatvani matematikai munkásságáról: Szénássy Barna: Hatvani István matematikai gondolatai. = A magyarországi matematika története. Bp p. ; Uõ: Hatvani István matematikai munkássága. Alföld, sz p.

12 ahhoz mindig közelebb jut. Az irracionális számokból is mind jobban megközelíthetõ gyököket lehet vonni anélkül, hagy ezt a mûveletet akár a végtelenségig folytatva, a gyök pontos értékét valaha is megkapjuk. A geometriai haladványokat is a végtelenségig terjeszthetjük ki, anélkül, hogy a belõlük alkotott összegek nagyságát képesek lennénk felfogni. A teológusnak a földrajzban, a csillagászat elemeiben is jártasnak kell lennie. Ezek a tudományágak is a matematikához tartoznak és az a teológus, aki ezekben járatlan és nem ismeri például a Szentföld helyét nap-, és a holdéveket, még a teológus névre sem tarthat igényt. A legkiválóbb teológusoknak is ez volt a nézetük. Origenész, a híres ókori teológus az aritmetika és a geometria elemeibe avatta be elõször a rábízott tanulókat Alexandriában, hogy e tudományok alapján készítse elõ az ifjúságot a hittudományok tételeinek könnyebb megértésére. Melanchton is nagyra becsülte a matematikai tudományokat és ezek tanítását az ítélõképesség fejlesztése miatt vélte alapvetõen szükségesnek. Hatvani kívánatosnak tartja tehát, hogy a teológusok akadémiai tanulmányaik megkezdése elõtt matematikával foglalkozzanak. Ezután, a fizikára tér át s rámutat arra, hogy matematika nélkül a legegyszerûbb fizikai jelenségeket, törvényeket sem lehet megérteni. A fizika azt kutatja, hogy a természet milyen törvények szerint mûködik, a testek hogyan mozognak. A mozgás mennyiség, a mennyiség pedig a matematika tárgya, így nyilvánvaló, hogy mindaz, ami a mozgásra és így közvetve a fizikára tartozik, egyúttal matematikai vizsgálatnak is alávetendõ. Matematikára van szükség a hidrosztatika, a hidraulika, a mechanika, az optika jelenségeinek megértéséhez is. A matematikai tudományok fontosságát a debreceni Kollégium elöljárói már a 15. században felismerték vallja Hatvani beköszöntõ beszédében. Felsorolja neves elõdeit, Ujjfalvy Imre, Szilágyi Tönkõ Márton, Vári Mihály, Huszti István, és Herczeg János nevét említi. Kitér Szõdi István munkásságára, aki a matematikai tudományokat a csillagászattal együtt tanította. Megemlíti közvetlen elõdeit, Szilágyi Istvánt és Maróthi Györgyöt, és az elsõ professzort, aki Debrecenben kísérleti fizikát tanított, Szilágyi Sámuelt. A filozófiai és matematikai tanszék történetére vetett rövid visszapillantás után Hatvani a matematikai tudományoknak még néhány fontos alkalmazási területére mutat rá. A felvilágosodás eszmerendszerébõl következik, hogy az iskolákban alapvetõ elvként jelentkezett a hasznosság. Jól használhatóak, sõt nélkülözhetetlenek a matematikai ismeretek a

13 mezõgazdaságban, a vízvezetékek, malmok, épületek tervezésénél, terhek emelésénél, valamint a haditechnikában sáncok, árkok ásásánál, várak ostrománál. Székfoglalója végén köszönetet mondott megválasztásáért, megígérte, minden erejével azon lesz, hogy a bizalomnak megfeleljen és biztosította a tanulókat, hogy segítségére, tanácsaira mindig számíthatnak. Ezt az ígéretét 37 éves professzori pályája alatt mindvégig betartotta. Elõadásait január 20-án kezdte meg. Amikor tanszékét elfoglalta, a rendes elõadások mellett megbízták az elemi és latin osztályok, valamint a köztanítók mûködésének (classium inspector) felügyeletével is, akiknek irányítása és ellenõrzése rendkívül sokrétû és idõigényes feladat volt ig látta el ezt a feladatot. A következõ évtõl kezdve négy éven át (1753. május 23. és szeptember 24. között) bibliotheca inspector ként mûködött. Éppen Hatvani könyvtárvezetõi éveire esett Mária Terézia intézkedése, mely megbénította nemcsak a könyvtár fejlõdését, de fenyegette az egész kollégium létét is ben az uralkodó, arra hivatkozva, hogy Debrecen, bár vegyes lakosú város, nem támogatja egyenlõ mértékben a katolikus és a református iskolát. Ezért megtiltotta, hogy a továbbiakban a város fizesse a kollégiumi tanárokat. A rendelkezés minden tekintetben éreztette hatását, így a könyvtár fejlõdése, melynek gyarapítására korábban tekintélyes összegeket áldozhattak városi támogatásból, most megtorpant. Ekkortól kezdve a könyvtári lajstomokban külön iktatták a pénzért vásárolt, és az ajándékozás útján ide került könyveket és 1757 között összesen 17 pénzért vásárolt könyvhöz jutott hozzá a könyvtár, melyek nagy része teológiai mû. Hatvani könyvtárvezetõi mûködése alatt az un. bibliothekerius cassa szinte teljesen üres volt. Hatvani tudományos munkássága és tanári tevékenysége szorosan összekapcsolódott, és számos területre kiterjedt. Mûveiben filozófiai, teológiai, matematikai, fizikai, kémiai, orvosi, botanikai vonatkozások lelhetõk fel, ugyanígy a tudományok széles skáláját tanította három éves filozófiai tagozat diákjainak. Latin nyelvû önéletrajzából részletes tájékoztatást kaphatunk arról, milyen témájú elõadásokat tartott tanári pályája során, milyen forrásokat használt fel a felkészüléshez, és milyen terjedelmû kéziratos jegyzeteket készített azokhoz Elõadások Joh. Gottlieb Heineccius filozófiatörténete szerint, 20 ív. 33 Biographia Stephani Hathvani ab ipsomet consignata. Anno 1752 Mense Martio et tempore sequenti quaedam addita. Közli: Lósy-Schmidt: i.m p. Elõadásainak leírása: p.

14 2. A filozófia alapelveinek fejtegetése, 53 paragrafusban, mintegy 6 ív. 3. Ontológia Johann Heinrich Winkler szerint, 14 ív. 4. Theológia naturalis, ugyancsak Winkler nyomán, de kibõvítve. 16 ív. Megjegyzi, hogy ezeket az elõadásokat télen tartotta, mert nyáron matematikát adott elõ. 5. Kozmológia-elõadások, illetve általános fizika (Physica Generalis); 16 ív. Ezt 1752 januárjától 1753 márciusáig tartotta. 6. Kísérleti fizika, amely magába foglalta a kémia, a botanika, az orvosi fiziológia, a földrajz, a hidrosztatika alapelveit, valamint az egész mechanikát és a csillagászat alapjait. Megjegyzi, hogy ezt a részt három év alatt adta elõ, és dec. 2-án fejezte be. 7. Etika. 43 ív. Ezt 1750-ben az egész év folyamán tanította Természetjog (Jus naturale) J. G. Heineccius szerint, ban. 40 ív. Ezt 1752 végén kezdte és egy év alatt fejezte be. 9. William Derham fiziko-teológiájának magyarázata, 3 és fél ív. Ezt franciából fordította magyarra, s 1752 nyarán adta elõ vasárnaponként. A fentieken kívül az ifjú professzor tanított még aritmetikát és geometriát is, ezekhez azonban nem voltak saját jegyzetei, Weidler ( ) Institutiones Mathematico-physicae experimentis confirmatae. (Lipcse, 1738.) címû tankönyvét használta vezérfonalként tõl kémiát, valamint pszichológiát és logikát is tanított, amint az Beckhez december 29-én írott levelébõl kitûnik. 35 Winckler: Institutiones Philosophiae Naturalis elõadásai alapján tartotta növény és állattani óráit Latin nyelvû önéletrajzában megjegyzi: A mû 43 lapból áll. Ezeket otthon tartottam a szobámban a 71 tanulómnak egy éven át, 1750-ben. Vö: Lósy Schmidt: i.m p. 35 Lengyel Imre: i.m p. 36 A kézirattöredék címe: Praelectiones in Winkleri Instit. Ph. Nat. Concinnatae a Cl. Hatvani. Az irat Sinai Miklós másolatában maradt fenn. Lelõhelye a Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtára. Kézirattár. Jelzete: R ff.

15 A magyar tudománytörténet nagy vesztesége, hogy Hatvani kéziratanyaga nem maradt fenn. 37 Csupán következtetésekre támaszkodhatunk arra vonatkozóan, hogy pontosan mit, és hogyan tanított. A Hatvani által említett könyvekbõl, mint elõadásainak forrásaiból tájékozódhatunk azok tartalmáról. Emellett azt is tudjuk, hogy Debrecenben, 1757-ben megjelent fõmûve, az Introductio ad principia philosophiae solidioris, elõadásainak anyagából állt össze. Sajnos csupán a felsoroltakra támaszkodhatunk, ha Hatvani tanári mûködésérõl képet kívánunk alkotni. A szerzõ és cím szerint felsorolt könyvek közül elsõként Heineccius 38 (J. G. Heinecke, ), a wolffiánus hallei professzor mûvét említi Hatvani elõadásai forrásaként. A mû rövid filozófiatörténeti bevezetés után az etika és természetjog kérdéseivel foglakozik. (A könyvet Hatvani már losonci tanulmányai idején megismerte, hiszen Kármán András is ezt használta elõadásaihoz.1761-ben, Hatvani kétoldalnyi bevezetésével Debrecenben is megjelent.) A Johann Heinrich Winckler 39 ( ) nevével jelzett tárgyak anyaga a lipcsei professzor Institutiones philosophiae Wolfianae (Lipcse, 1735) címû könyvén alapult. Az önéletrajz tanúsága szerint ennek alapján adta elõ Hatvani az ontológiát és a teologia moralist. Utolsónak említi Hatvani elõadásai sorában William Derham ( ) mûvét. A könyv - mely Isten létét a fizikai világ természettudományos leírásával kívánta bizonyítani igen nagy népszerûségre tett szert a 37 Kéziratait családjára hagyományozta. Végrendeletében ezt olvashatjuk: Minden Manuscriptumim pedig, vagyis kezem írásai maradgyanak Familiámnál, s conserváltassanak, míg azokhoz tudó Ember lészen közöttük. Értem itt a férjfi ágat és így Pált. Az õ halála után pedig Istvánra maradgyanak minden írásim, akár be-kötve, akár kötetlenek légyenek, úgy a Levelek is. Ha pedig ezeknek maradékik között azokhoz tudó nem lészen, ellenbe pedig Hatvani Mihály ötsém uram gyerekei között arra született ember lészen, a vegye minden Manuscriptumimat keze alá, s tartsa meg. Ezt az edgyet kivévén, ha az én fiaim vagy ötsém Uramé Vallásokat változtatnák (melytõl õket az Úr isten óltalmazza) így Hatvani Mária leányomra, s maradékaira szállyanak s néki adódgyanak; vagy az õ halálával Juliannának, s ennek maradékainak maradgyanak. Ha õk hozzá nem tudnak, ajándékozzák a Debreceni Reformatum Collegium Bibliothecájának, ha ott azoknak helyet adnak. Vö. Pap Károly: A magyar Faust életrajzához. Irodalomtörténeti Közlemények p. Tudomásunk van arról, hogy miután Hatvani István fia katolizált, a kéziratanyag leányágon öröklõdött. Milesz Béla, Hatvani Julianna leányának, Milesz Józsefnének késõi leszármazottja birtokában volt 1871-ben az a zsebkönyv, melybe Hatvani külföldi utazása során magyar nyelvû feljegyzéseket írt. E feljegyzések egy részét közölte a Vasárnapi Újság. ( p.; p.) Hogy mennyire nem került jó kezekbe a kézirathagyaték, azt az a tény is jelzi, hogy Milesz Béla két lapot kitépett a becses noteszbõl, melyeket elküldött a Vasárnapi Újság szerkesztõségének. A szerkesztõség lábjegyzetben a következõket közölte: A zsebkönyvbõl kiszakított érdekes lapokat vettük, s megõrizzük. De azt hisszük, érdemes volna az egészet valamely közkönyvtár kézirat gyûjteményének engedni át, s ez esetben a nekünk küldött lapokat is szívesen visszaszolgáltatjuk. A zsebkönyv, és a többi kézirat sorsa ismeretlen. 38 Heineccius (Heinecke) Johann, Gottlieb ( ) hallei professzor, Wolff követõje. Hatvani a következõ mûvét használta elõadásai forrásaként: Elementa philosophiae nationalis et moralis. Halle, Winckler, Johann Heinrich ( ) lipcsei egyetemi tanár, Wolff követõje volt, Goethet is tanította.

16 korszakban, a protestáns teológusok körében. Európa szerte ismert mû volt, több nyelvre lefordították. 40 Az elõadásainak forrásaiként megjelölt mûvek írói, Heineccius, Weidler, Winckler, egytõl egyig a nagy hatású német filozófus, Christian Wolff követõi voltak. Hatvani azonban csak bizonyos területeken használta fel Wolff tanításait. Általános nézetei, elvei, alapvetõen eltértek a német filozófusétól, hiszen a wolff-i filozófia alapelveivel, (az ellentmondás és az elégséges ok elve) spekulatív jellegük miatt nem azonosult. Ehelyett Newton elveire (megfigyelés, kísérlet, következtetés) támaszkodott. Ezt õ maga a következõképpen fogalmazta meg: senki sincs itt, aki ne tudná: én a filozofálásnak mindig egy eklektikus módszerét követtem, sõt sok tekintetben inkább Newton követõje vagyok, mint Wolffé. Sõt már 1757-ben az "Introductio ad principia philosophiae" (Bevezetés a filozófia alapjaiba) címû munkámban megcáfoltam a wolfi filozófia néhány remek hipotézisét és tételét. 41 Számos olyan tárgyat is adott elõ Hatvani, pl. a filozófia alapelvei, kozmológia, kísérleti fizika, melyeknél nem jelölt meg vezérfonalként nyomtatott mûvet. Ezeket feltehetõen egyetemi tanulmányai, olvasmányai alapján állította össze. Tudjuk, hogy széleskörû mûveltséggel rendelkezett, jól ismerte kora legkiválóbb természettudósainak, (Boerhaave, s Gravesande, Newton) munkáit. Professzori mûködésének elsõ éveiben alakította ki tehát elõadásainak rendszerét, és ebben a rendszerben adta elõ a filozófiai tagozat hallgatóinak három éves periódusonként az anyagot, tanári mûködése végéig ból maradt fenn az a jegyzõkönyv, melynek egy részlete arról vall, mit tanított Hatvani ebben az évben. A leírás megegyezik az önéletrajz adataival, bár közben eltelt huszonegy év. A kisebb Auditoriumban azok a Tudományok taníttatnak privata órákon két Professzorok által, a mellyek készíttik az elméjeket az Iffjaknak a méllyebb és szélesebb Tudományoknak megértésére. Így a Philosophiae Professzor taníttya a pura Mathesist um. Az Arithmeticat, Geometriát, Trigonometriát, nemkülönben a Metaphisicanak nevezetesebb részeit, u.m. Principiumit a Philosophiának, Cosmologiát és Theologia Naturalist és az Algebrát is, 40 William Derham ( ), angol teológus, a Royal Socety tagja. Annak a vallásos fizikai irányzatnak volt a folytatója, melyet a 17. században Alstedt, Comenius, és a magyar Bayer János képviselt. Fõ mûvei: Physico-Theory or a Demonstration of the being and attributs of God from his works creation. London, 1713.; Astro-Theology or a Demonstration of the being, and attributs of God from a survay of the heavens. London, Mindkét mû francia fordításban is megjelent 1730-ban Rotterdamban. 41 Hatvani István levele az Egyházkerületi Bizottsághoz december 6. Közli G. Szabó Botond: A Debreceni Református Kollégium a pedagógia századában. Debrecen p.

17 mellyek kultsok minden méllyebb és szélesebb Disciplináknak megtanulására. Azon méllyebb és szélesebb Tudományokat pedig universalis vagy közönséges letzkék által, mellyeket az egész Iffjuság hallgat, Taníttya a délutáni Publica órákon a nagy Auditóriumban ugyan két Professzor. Illyenek már a Historia Universalis, a Physica és a Jus Nature az Ethicaval edgyütt, melleyket minden idejû Deáknak illendõ és szükséges tanulni. 42 Látható, hogy a rendszer formailag nem változott, de szétszórt adatok vallanak arról, hogy Hatvani tartalmilag folyamatosan korszerûsítette tantárgyai anyagát. Ha a Hatvani által tanított legfontosabb tantárgyak anyagát megpróbáljuk áttekinteni, a filozófiával kell kezdenünk, mely abban az idõben magába foglalta a természettudományok széles körét. Hatvani legterjedelmesebb és legjelentõsebb munkája a már említett Introductio ad principia philosophiae solidioris, mely 1757-ben jelent meg Debrecenben 43, és elõadásainak nyolc év alatt kikristályosodott anyagából állt össze. Bár filozófiai mû, mégis rendkívül érdekes, mind fizikai, mind pedig matematikai, de földrajzi, közgazdaságtani, statisztikai, sõt orvosi szempontból is. A mûvet többen elemezték, 44 és nemrégiben magyar fordításban is megjelent 45. Vekerdi László szerint kora legmodernebb tudományos ismereteit tartalmazza "zseniális montázs, valóságos Baedeker-ként olvashatnánk a korabeli Nyugat-Európa szellemi áramlataihoz." Szerzõjének bámulatos ismeretgazdagságáról megjegyzi: "Semmit nem vesz át szolgaian. Mérlegel. Mûveltséget szembesít mûveltséggel." Idézi: Zemplén Jolán: i.m.. 92.p. 43 A nyomdatechnikailag is nagyon szép kivitelû könyv a Kállai György vezetése alatt álló Városi Nyomdában jelent meg. 44 Mitrovics Gyula egy tanulmányban (Debreceni Szemle, p.) rövid tartalmát adja. A Lósy-Schmidtféle Hatvani-életrajz, csak címét említi. Horváth Róbert: Hatvani István professzor és a magyar statisztikai tudomány kezdetei (Bp., 1963.) címû munkájában részletesen foglakozik ugyan vele, de mivel az õ érdeklõdése az Introductio harmadik, De probabilitate címû fejezetére, Hatvaninak a valószínûségszámításban, a magyar statisztikai tudomány megalapozásában elért eredményeire irányul, a mû elsõ két fejezetét amely az egésznek mintegy négyötöd részét teszi ki csak futólag tekinti át. Ebbõl a futólagos áttekintésbõl mind nála, mind Mitrovicsnál jelentõs tévedések, hibás következtetések is adódnak. Mitrovics szerint Hatvani gondolkodási rendszeréhez az alapvonalakat Descartesból vette ; Horváth Róbert pedig Descartes mellett fõleg Wolff filozófiája hatása alatt állónak tekinti a munkát, bár fontosnak tartja s Gravesande hatását is. Hatvani mûvének egészét M. Zemplén Jolán ismerteti a legrészletesebben A magyarországi fizika története a 18.században (Bp., 1964.) címû munkájában. Õ Hatvani jelentõségét fõleg Newton eredményeinek elfogadásában látja. Tóth Béla 1977-ben a Valóság hasábjain megjelent tanulmányában (Hatvani István filozófiai munkája. Valóság sz p.) alapos ismertetését adja. Az õ szemléletet követi Szabó Botond is. (Szabó Botond: Hatvani István európaisága. Adalékok vallás és felvilágosodás kapcsolatához a XVIII. században. Confessio sz p.) 45 Hatvani István: Bevezetés a szilárdabb filozófia alapelveibe. (Ford. Tóth Péter) Bp Vekerdi László: Természettudomány a Tudós Társaság terveiben. Századok, p.

18 A könyv szövege tehát elõadásainak anyagából (A filozófia alapelveinek fejtegetése) állt össze, de legfõbb gondolatai már ott szerepeltek székfoglaló értekezésének mondanivalójában is. Az Introductio egy terjedelmes bevezetésen kívül három fejezetbõl áll. Ezek: I. A filozófia általában. II. Az igazság kritériuma az emberi megismerésben, vagyis a filozófia elve. III. Az igazság kritériuma a valószínû dolgokban. (Errõl a fejezetrõl megjegyzi, hogy nemcsak a diákoknak, hanem a városi polgároknak is hasznos ismereteket nyújt, de azok, akik járatlanok a matematikában, nem érthetik meg.) A fejezetek paragrafusokra oszlanak. Mint Hatvani a könyv bevezetésében írja, hallgatóinak kíván vezérfonalat nyújtani tanulmányaikhoz. Célja az emberi megismerés alapelveinek feltárása, vagyis ismeretelméletet akar adni. Leszögezi, hogy kétféle igazság van: az egyik az Evidentia simplex, amely vagy nem szorul bizonyításra, vagy nem is bizonyítható, vagy pedig matematikai módszerrel (bizonyítással) juthatunk el hozzá. A másik az Evidentia moralis, mely az érzékek (sensus), útján jut el, ha nem is a teljes bizonyossághoz (certitudo), de a teljes meggyõzõdéshez (persuasio), amely éppoly szilárd lehet, mintha matematikai úton nyerték volna. Cáfolni kívánja a Wolff tanítása nyomán elterjedt ellentmondás (contradictio) és elégséges ok elvét. Emellett bizonyítani kívánja, hogy hibás az a nézet, amely mindent a matematikai bizonyítás körébe von, és azt hangoztatja, hogy ami matematikailag nem bizonyítható, az nem is lehet igaz. A könyv elsõ fejezete általában szól a filozófiáról. A filozófia Hatvani szerint minden dolgok tudománya, amelyek vannak, vagy lehetnek, de fõképp az igaznak és a jónak a helyes észbõl levezetett és az ember boldogságára rendelt megismerése. Megállapítja, hogy a filozófiai igazságokon (Evidentia Simplex, Evidentia moralis) kívül, van egy másik is, amely a Szentírásból tárul elénk, és ez a vallás igazsága. A filozófia tehát nem tárja fel a teljes igazságot így kizárólag általa nem lehet eljutni a legfõbb igazsághoz. A filozófiai megismerés eszköze az intellectus, amelyet a ratio (értelem) képez bennünk. A ratio mellett a sensus (érzékelés) a tudás alapja. A megismerés mozzanatai: a perceptio (észrevétel), mely az érzékelésbõl indul ki, és az ideához jut el. Az érzékelés révén kialakult észleletekbõl fogalmakat alkotunk magunknak. (Hatvani az ideá -t fogalom értelemben használja.) A megismerés képességét Isten adja ugyan az embernek, de az ideákat az emberi elme alakítja ki a saját mûködésével. Tehát a világról érzékeléssel szerzünk tudomást, de elhisszük azt

19 is, amit mások megfigyeléseik, kísérleteik következtében állítanak. Ez a tudomány lényege. Gassendi, Halley csillagászati megfigyeléseinek eredményeit éppúgy elhisszük, mint Bouguernak és La Condamine-nak azt, hogy a hegyek tetején kisebb a gravitáció, mint a tengerszinten, hiszen ezt ingakísérletek bizonyítják. Azt is elhisszük, hogy a gravitácó iránya eltér a függõlegestõl, tehát nem egyéb, mint a Föld vonzása. Ezt nevetséges hipotézisnek tartják azok, akik karteziánus elveiket foggal-körömmel védelmezik, de nem kétséges azok elõtt, akik a mindenség természetét nem képzeletbõl, hanem kísérleti úton akarják megismerni, mint a gravitáció felfedezõje, Newton és követõi. Ebbõl a megjegyzésbõl világosan látszik, hogy Hatvani nem volt karteziánus, a gravitációval kapcsolatban nem fogadta el Descartes nézetét. Ez abból a szempontból nagyon fontos, hogy Debrecenben, ahol a karteziánus felfogás oktatása erõsen tartotta magát, Hatvani Newton követõjének bizonyult már mûködése kezdetétõl, de tõl bizonyosan. 47 A filozófiát Hatvani elméleti és gyakorlati részekre osztja. Az elsõ, bevezetõ rész a logika, második a metafizika, a harmadik az ontológia, a negyedik a kozmológia, az ötödik a pszichológia, mely alapelveit az ontológiából és kozmológiából veszi, a hatodik a teológia naturalis, a hetedik a fizika. A fizika is további részekre oszlik. Beletartozik a természet négy országa éppúgy, mint a medicina. Érdekes Hatvani fizika és a matematika definiciója. A fizika az a tudomány - mondja a szerzõ - mely a mozgásoknak, erõnek, ellenállásnak, és a többi jelenségeknek, amelyek a testeken történnek, valódi értelmét megadja. A matematika pedig a dolgok mennyiségével foglakozó tudomány, melynek segítségével korábban ismeretlen dolgokat lehet felszínre hozni. Míg az algebra a kitalálás mûvészete, az analízis a dolgoknak szimbolizmus segítségével történõ megoldása. A könyv második fejezete az emberi megismerésrõl szól. A megismerés kiterjed minden létezõre: az istenre, az emberre, a tárgyakra. A teológia naturalis foglakozik Istennel, a teremtett dolgok eredetével, a vallással. Miután az ókori és középkori szerzõk véleményét ismerteti a kérdésrõl, rátér a teológia naturalis lényegének megragadására. Az ember képtelen elméleti úton megismerni a természet lényegét. Ezért van arra szükség, hogy a fizikusok és egyéb természettudósok munkáit tanulmányozzuk az igazság felismerése érdekében. Az igazság felismerése a megismert, és egymással logikai kapcsolatban lévõ fogalmaktól függ. A természetben rejlõ dolgokat az ember képes megismerni, képes róluk helyes ideákat és ítéletet 47 Vö. Zemplén Jolán: i.m. 97. p.

20 alkotni. Az igazság megismerésének kritériuma, a filozófia fõ feladata. Itt hosszan, részletesen cáfolja a már említett wolffi alapelveket és más idealista filozófusok (Platon, Descartes, Leibniz) elméleteit, mert az igazság a közvetlen észlelésbõl, a testek körében létrehozott kísérletekbõl, vagy közbensõ, összekötõ fogalmak révén állapítható meg Így jutunk el az Evidentia Mathematicához, azaz a kényszerítõ cáfolhatatlan igazsághoz. Nem érvényes ez azonban az Evidentia Moralis területén, mely értelmünk fölött áll, mint pl. a dolgok, azaz a világ keletkezése. E jelenségek magyarázatát nem lehet az evidentia simplexig visszavezetni. Bár mindenütt nagy tisztelettel beszél Descartesról, Leibnizrõl, Wolffról, követõikre célozva azt írja: füstöt adnak el. Hogy velük szemben kiket tart mestereinek, arra mûve több helyén utal. A legnagyobb filozófusok, akik találmányaikról nevezetesek, s a lappangó igazságot nem az ellentmondás vagy az elégséges ok segítségével, hanem a kísérletek vagy közvetítõ fogalmak (következtetés) útján találták meg, ezek Christian Huygens, Newton, Johann Bernoulli, Boerhaave, Musschenbroek, Halley, Keil, s Gravesande. Bátran mondhatjuk, hogy Hatvani ismeretelméletének Newton: Principia Philosophiae naturalis mathematica (London 1687.) címû munkája a fõ forrása. Ha Hatvani gondolatait a kor és fõleg Közép-Európa sajátos viszonyaihoz mérjük, mûvét erõteljesen haladónak kell tekintenünk, hiszen már tanítása kezdetétõl bírálta Wolff filozófiáját, egy olyan korban mikor Wolffnak ama tézisei (az ellentmondás és elégséges ok elve) ellen büntetlenül még pisszenni sem lehetett, a legfélreesõbb zugokban sem. 48 A munka harmadik fejezete (De probabilitate, A valószínûségrõl) 49 matematikatörténeti szempontból is igen jelentõs. E fejezetben a valóság megközelítésének matematikai módszerével ismerteti meg olvasóit. Nem tudjuk, hogy tanította-e Hatvani a valószínûségszámítás 50 elemeit hallgatóinak, de feltételezhetjük, hogy az 1760-as évektõl kezdve, legkiválóbb tanítványainak legalább az érdeklõdését felkeltette e terület iránt. 48 Hatvani könyvének a debreceni Kollégium könyvtárában levõ példánya elsõ lapjára írta az idézett mondatot egy ismeretlen kéz 1773-ban. 49 A fejezetet részletesen ismerteti Horváth Róbert: Hatvani István professzor és a magyar statisztikai tudomány kezdetei címû munkájában. Bp p. 50 Ismeretes, hogy valószínûségszámítási problémák már a reneszánsz korában felvetõdtek, az akkor nagyon divatos szerencsejátékokkal kapcsolatban. A korai kapitalizmus kialakulása, a kereskedelem fejlõdése idején, a kereskedõk, bankárok érdeklõdéssel fordultak a véletlen fogalma felé. A valószínûségszámítás úttörõi között emlegeti a matematikatörténet Niccolo Tartaglia (1500?-1557), Geronimo Cardano ( ) olasz matematikusokat. Utánuk következett Fermat ( ), PascaL ( ), Huygens ( ), és mások.