Gyermekszegénység programok

Átírás

1 ÁGOSTON László GYÔRI Gábor KOLLÁNYI Zsófia TORNAI István Gyermekszegénység programok Legjobb gyakorlatok október

2

3 Tartalom 4 BEVEZETÔ 10 SZOCIÁLPOLITIKÁK ÉS SZOCIÁLIS MODELLEK Egyesült Államok Nagy-Britannia Németország Svédország 16 GYERMEKSZEGÉNYSÉGET ÉRINTÔ PROGRAMOK 16 New Hope: program a rászoruló családokért (Milwaukee, USA) 23 Program a társadalmi kirekesztettség ellen (Navarra, Spanyolország) 27 Foglalkoztatási programok a gyermekszegénység felszámolásáért (Nagy-Britannia) Knowledge is Power program (USA) A chicagói Child Parent program a korai beavatkozás felelôssége (Chicago, USA) 45 Youth Empowerment Partnership Programme a társadalmi kohézió megteremtéséért (Antwerpen, Belgium; Kristinestadt, Finnország; Mannheim, Németország; Tuzla, Bosznia-Hercegovina) 54 FORRÁSOK, TOVÁBBI INFORMÁCIÓK Gyermekszegénység programok TARTALOM 3

4 B E V E Z A gyermekszegénység problémája az egyik legtöbbet kutatott szociálpolitikai téma a 21. század elején. A Google keresôje majdnem kétmillió találatot dob ki rá, több száz kormányzati és civil szervezet, illetve kampány foglalkozik világszerte a kérdéssel. A gyermekszegénység elleni küzdelemnek tehát a tudomány, a kormányzat és a civil szféra berkein belül egyaránt kiemelt szerepet tulajdonítanak. Ritkán tapasztalható egy társadalompolitikai probléma iránt ennyire egyöntetû és kiemelt figyelem a legkülönbözôbb hátterû szereplôk és csoportok részérôl, ezért érdemes közelebbrôl is megvizsgálni, hogy mi a gyermekszegénység elleni küzdelem igazi tétje. Elôször is hangsúlyoznunk kell, hogy a gyermekszegénység vizsgálatának elôtérbe helyezése nem jelent szakítást a hagyományos szociálpolitika fogalomkészletével és eszköztárával. Jelent viszont egy hangsúlyeltolódást, melynek hátterében az a felismerés áll, hogy a késô modern, tudásalapú társadalomban a szegénység más formában termelôdik újra, mint korábban. Ma már nem csak az anyagi javakból zárja ki az életút elején a szegénység a gyerekeket, de lezárja azokat a felemelkedési utakat is, amelyeken keresztül 4

5 E T Ô tehetségük révén a társadalom hasznos tagjai lehetnének. A gyermekkori szegénység olyan hátrányt jelent, amelyet önerôbôl az érintett gyerekek és családjuk nem tud leküzdeni: a kezdetkor hiányzó tudás és kulturális tôke egy szolidaritásra épülô társadalomban elfogadhatatlan versenyhátrányt jelent. A versenyképességet és a szolidaritást egyaránt fontosnak tartó politika ezért elsôdleges feladatának kell, hogy tekintse, hogy minden gyermeket elvigyen addig a kapuig, melyen belépve már szerencsésebb sorsú társaival egyenlô esélyekkel vehet részt a társadalmi életben. Ritkán teszik hozzá, de a társadalmi szolidaritás megôrzése mellett van egy másik fontos érv is a gyermekszegénység elleni küzdelem kiemelt fontossága mellett. Ez pedig az, hogy a társadalomnak önérdeke, hogy ne mondjon le senkirôl. Egy érték- és tudásteremtésre épülô társadalomban csak akkor valósítható meg a szellemi kapacitás teljes kihasználása, ha biztosítjuk, hogy az egyén felemelkedése valóban a teljesítményen, és ne a család anyagi hátterén múlik. A tudás elérhetôségének kibôvítése nemcsak a szegény gyermekeknek ad anélkül elérhetetlen lehetôségeket, hanem az egész társadalom szellemi és anyagi jólétét is növeli. Az állam szerepe ahogy azt kiadványunk példái is bizonyítják megkerülhetetlen e feltételek biztosításában. Esettanulmányainkban a gyermekszegénység elleni küzdelem azon innovatív megoldásait mutatjuk be, amelyek reményeink szerint itthon is serkenthetik azt az együttgondolkodást, amely szükséges a sikeres szociálpolitikai programok megvalósításához. A nemzetközi tapasztalatok szerint csak azok az országok képesek eredményeket elérni a gyermekszegénység elleni küzdelemben, amelyek a megfelelô foglalkoztatáspolitikai, bérpolitikai és szociálpolitikai eszközöket összehangoltan alkalmazzák. A bemutatott programokban közös, hogy elméleti megalapozásuk során nem pusztán a jövedelmi helyzetbôl indulnak ki, hanem a szegénységet és a kirekesztettséget olyan megfosztottságként értelmezik, amely alapvetôen ronthatja az érintett gyermekek társadalmi integrációjának esélyét. A példák alapján kijelenthetô, hogy a gyermekszegénység csak a felnôtt társadalmi környezet, a család, a háztartás nélkülözésének fényében értelmezhetô. Gyermekszegénység programok BEVEZETÔ 5

6 6 A lakhatási, a foglalkoztatási, az oktatási, az egészségügyi kompetenciák növelése és a közösségben megtalált szerep biztosítása mellett valamennyi programban közös az a filozófiai alapállás, amely a gyerekre úgy tekint, mint akit ismét képessé kell tenni arra, hogy élni tudjon a lehetôségeivel. Az egyik ilyen program, a milwaukee-i New Hope lényege az volt, hogy alacsony jövedelmû, illetve szegény, dolgozó családoknak perspektívát nyújtson, lehetôségét adjon a szegénységbôl való kitörésre és a létbiztonság valamilyen fokú elérésére. Ugyanakkor gondot fordítottak a gyermekek helyzetének javítására, hiszen a közvetett hatások az ô életminôségükre és esélyeikre is jelentôs befolyással vannak. A program fontos elemei között megtalálható volt a jövedelemkiegészítés (amely a család bevételét a szegénységi küszöb fölé emeli), a támogatás az egészségügyi biztosításhoz (ami az amerikai szegények számára gyakran megengedhetetlen luxus), valamint a támogatás a gyermekgondozáshoz annak érdekében, hogy könnyebb legyen a munkavállalás. Ezen túlmenôen a program adott esetben munkalehetôséget is közvetített. A spanyolországi Navarra tartományi kormányának programja komplex módon próbálja ellensúlyozni a leszakadt családok társadalmi marginalizálódását. Az 1997 óta zajló program a szociális terület minden elemére kiterjedô, részletes kutatása után, egységes projekt keretében, egy idôben nyújt szolgáltatásokat a lakhatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és nem utolsósorban a gyermekek oktatásának területén a társadalmilag kirekesztett háztartások számára. Fontos alkotórészei a minimum jövedelem biztosítása, a szociális bérlakások építése, a saját tulajdonú lakás felújításához adott támogatás és a lakás felszereltségét érintô támogatás is. Nagy-Britanniában a munkanélküli, szegény szülôk aktivizálása, munkaerôpiaci reintegrációja minden gyermekszegénység elleni stratégia fontos részét képezi. A cél azonban sosem csupán az (újbóli) alkalmazás a foglalkoztatáspolitikai eszközök ennél sokkal komplexebb hatás elérésére irányulnak. A szülôk munkába erôltetése az anyagi biztonság megteremtése vagy a munkavállalás kialakult akadályainak felszámolása nélkül a gyermekek szempontjából ronthatja is a helyzetet. Az adókedvezmény-konstrukciók, a minimálbér-változtatások és a munkahelyteremtô programok helyett ezért olyan programokra koncentrálunk, amelyek a fenntarthatóságot szolgálják. A jellemzôen brit

7 prototípusok nyomán világszerte számtalan regionális változat látott napvilágot. Itt három részterületet, a foglalkoztatást, a munkaerôpiaci reintegrációt és az ahhoz kapcsolódó a munkavállaló és gyermeke számára is megoldást kínáló programokat mutatjuk be. Az amerikai Knowledge is Power program célja, hogy szegényebb közösségek iskoláiban jobb minôségû oktatást nyújtson, ezáltal növelje a hátrányos helyzetû családból származó diákok érettségihez jutásának esélyét és különösképp felsôfokú tanintézménybe való továbbjutási lehetôségét. Az adott iskolákban tanuló diákok magasabban képzett tanároktól több órát kapnak, mint a hagyományos állami iskolák tanulói, emellett elvárják tôlük a teljesítményt, és különösen fontosnak tekintik, hogy a teljesítményt regionálisan, országosan, illetve nemzetközileg (például PISA) összehasonlíthatóvá és mérhetôvé tegyék. A program az oktatást erôsen közösségi feladatként képzeli el, tehát a szülôk bevonása fontos alapelv, és mint írják, nem félnek attól sem, hogy az oktatási idôn túlnyúlóan is beleszóljanak a diákok életébe. A Chicago Child Parent Centers program célja, hogy az iskolai tanulmányok megkezdésének idejére a hátrányos helyzetû gyerekek és szüleik képessé váljanak megfelelni az ottani elvárásoknak, ne legyenek eleve sikertelenségre ítélve. A program megalkotói a szülôk bevonását, a gyerekek tanulási módszereinek fejlesztését, a kellô figyelmet, valamint az egészségügyi és élelmezési szempontok szem elôtt tartását tekintették a siker kulcsának. A program szülôkre vonatkozó része elsôsorban a szülô szülô és a szülô gyerek interakciókra koncentrál. A cél, hogy a szülô a hagyományos iskolarendszer elvárásainak megfelelô értelemben valóban támogató hátteret tudjon biztosítani a gyereknek. A Youth Empowerment Partnership Programme a hátrányos helyzetû gyerekek és fiatalok támogatását, illetve azon helyi közösségek erôsítését tûzte ki céljául, ahol ôk élnek. A program holisztikus, a közösségekre építô megoldásokat dolgoz ki, alapelve a partnerség, mind a különféle szektorokat, mind a bevonható szereplôket (a helyitôl a nemzetközi szintig) illetôen. Fókuszában az áll, hogy lehetôséget, alternatívát biztosítson, hogy a bejáratott, a szegénységet újratermelô mechanizmusokból kizökkentse a közösségek és a gyerekek, fiatalok életét. Gyermekszegénység programok BEVEZETÔ 7

8 8 szociálpolitikák és

9 szociális modellek Gyermekszegénység programok SZOCIÁLPOLITIKÁK ÉS SZOCIÁLIS MODELLEK 9

10 SZOCIÁLPOLITIKÁK ÉS SZOCIÁLIS MODELLEK Egyesült Államok Az Egyesült Államok a liberális jóléti államok egyik példája. Az egyén felelôs a javaiért, jólétéért, míg az állam szerepvállalása a biztonság alapszintjére korlátozódik. függôség, viszont a családokra és gyermekekre gyakorolt hatása ellenkezôképpen alakult. A New York-i Manpower Demonstration Research Corporation (MDRC) véletlen kiválasztáson alapuló kísérletekkel megbecsülte a jólétimunka-programok gyermekre és fiatalokra gyakorolt befolyását. Azok a programok, melyek növelték a családok jövedelmét, szerény pozitív hatással voltak az általános iskolás gyerekek helyzetére, fôként, ami az iskolai teljesítményüket illeti, de részben a szociális viselkedésüket tekintve is. 10 Nem meglepô, hogy mivel az USAban a társadalmi konszenzus szerint a szegény családokat támogatni kell, a szociálpolitika nem a szegénység teljes megszüntetését tûzte ki elsôdleges célként, hanem a jóléti függôség csökkentését és megelôzését. Mivel a jólét választófala magas, a munkanélküliséget biztosító javadalmak a szülôket munkába kényszerítik. Az 1996-os reform óta drámaian csökkent a jóléti Azt tapasztalták, hogy a szülôk munkába állásának az általános iskolás gyerekek számára nincs pozitív hatása. Miközben az amerikai jóléti politika támogatja a fiatalkorúakat, a serdülôkorúaknál némi negatív hatást tapasztalhatunk. Az MDRC szerint egyrészt a serdülôk számára a gondoskodás hiánya a fejlôdésük ezen szakaszában kritikus, másrészt pedig felelôsséget tudnak vállalni a házimunkákban vagy

11 vigyázni fiatalabb korú testvéreikre. Ugyanakkor ez akadályozhatja ôket az iskolai tanulmányaik végzésében, vagy még komolyabb kockázati tényezôvé válhat. Habár volt néhány figyelemre méltó erôfeszítés a kivételesen szegény gyermekek támogatására, a szociális egyenlôtlenség nemhogy magas maradt, de tartóssá is vált: a szegény gyerekek nagyobb valószínûséggel válnak szegény felnôttekké. A szülôk anyagi helyzete több mint 45 százalékos arányban öröklôdik a gyermekek felnôtté válásuk utáni anyagi helyzetére. Az amerikai jóléti politika tehát csökkenti a jóléti függôséget, viszont nem tud segítséget nyújtani a szegénységbôl kiszakadni vágyóknak. Nagy-Britannia Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Királyság kormánya által követett politikában a jólét tradicionális liberális megközelítésével összehasonlítva erôsebb a kormányzati beavatkozás. Az Egyesült Királyságban emellett úgy tûnik, hogy elkerülik egyes amerikai programok hibáit. A javadalmazás bôkezûbb és univerzális, célja a családok felemelése a szegénységi ráta fölé. Az adóelosztási rendszer módszerével, mint például a foglalkoztatásösztönzô adókedvezmények és a gyermekek után járó adókedvezmények bevezetésével, illetve az aktív munkaerôpiaci politikával a munkára való ösztönzést próbálják elérni, megteremtve ezzel az aktív jóléti állam egy típusát. Mikroszimulációs vizsgálataival Piachaud és Sutherland (2000) azt állapította meg, hogy a gyermekszegénység-csökkentési stratégiák korai fázisában komoly potenciál van a családok anyagi helyzetének javulásában. A témával nagy terjedelemben foglalkozik a Mentsük meg a gyerekeket címû kiadvány, mely a tartós szegénységben élô britekrôl szól. Annak ellenére, hogy a tanulmány elismeri, hogy számottevô fejlôdés ment végbe a kormány gyermekszegénység visszaszorítását célzó stratégiájában, sok hiányosságot is észlel. A szerzôk kiemelik: elsôsorban az átmeneti idôszakok a munkába állás, a család összetételének változása azok az élethelyzetek, amelyekben a családok a legnagyobb mértékben vannak kitéve a kemény vagy tartós szegénységnek. Felhívja a figyelmet, hogy elô kell segíteni a folytonos munkaviszonyt, segíteni kell átvészelni az átmeneti idôszakokat, ahogy azt például a foglalkoztatásösztönzô adókedvezmények és a gyermekek után járó adókedvezmények teszik, továbbá el kell kerülni a segítségnyújtás késedelmét. Gyermekszegénység programok SZOCIÁLPOLITIKÁK ÉS SZOCIÁLIS MODELLEK 11

12 12 Németország A relatíve bôkezû univerzális és célzott javadalmazások összességét tekintve Németországban egy jellemzôen szoros szociális biztonsági háló létezik. A családok kivételesen biztonságos helyzetben vannak. Habár a gyermekeknek járó juttatások nagylelkûek, illetve általában a gyermekeknek és fiataloknak szóló egészségügyi és szociális szolgáltatások is magas színvonalúak, a szülôk számára nehéz összeegyeztetni a munkát és a családot. A német újraegyesítés okozta gazdasági gyengülés és annak utóhatásai miatt az ország szociális rendszere krízishelyzetbe került, és alapvetô reformokat tett szükségessé. A reform egyik pillére a társadalombiztosítási rendszer átalakítása és kiterjesztése, melyrôl mind a mai napig folyik a szakmai vita. A második pillér a munkaerôpiac és a szociálpolitika reformja. Itt a cél az emberek minél szélesebb rétegének bevonása a munkaerôpiacra, a passzív ellátási rendszer helyett aktív politikák bevezetése. A munkanélküliek visszatérése a munkaerôpiacra csak akkor lehetséges, ha van elegendô munkahely. A munkahelyteremtés, különösen Kelet-Németországban a reformok elsô lépése. A harmadik pillér a családpolitika újragondolása. A munkaerôpiac kiszélesítése csak a nôk munkalehetôségeinek módosításával érhetô el. Javítani kell a munka és a család összeegyeztethetôségét, mely egyben azt is jelenti, hogy a részmunkaidôs munkahelyek bôvítésével több idô marad gyereknevelésre. Ezzel egy idôben nôttek a gyermeknevelés költségei is. Gyors és érthetô reformok megvalósítása nehéz a szövetségi politikai rendszer és a konszenzusos demokrácia keretein belül. A parlament alsó- és felsôházának megosztottsága lassítja a reformok elfogadását. Ezen kívül nincs alkotmányos együttmûködés vagy közvetlen pénzügyi kapcsolat a különbözô politikai szintek (nemzeti, állami, regionális, helyi) között. A hatáskörök és szerepek nem mindig egyértelmûek. További problémát jelent, hogy a jóléti társadalmak szociális reformjait az emberek nehezen fogadják el.

13 Svédország Az összes európai ország közül Svédországban a legalacsonyabb a szegénységi mutató. Ez jelentôs részben a bôkezû univerzális javadalmazásoknak köszönhetô, melyek tisztességes életszínvonalat eredményeznek. A svéd jóléti állam azon a feltételezésen alapul, hogy a szegénységet és a szociális kirekesztettséget akkor lehet megelôzni vagy csillapítani, ha minél több ember integrálódik az általános szociális rendszerbe. A rugalmas, odaadó és magas színvonalú gyermeknevelés a családok számára beleértve az egyedülálló szülôket is lehetôvé teszi, hogy összeegyeztessék a munkát a családdal. Mindehhez egy jól kialakított szociális szolgálat nyújt segítséget, ahova a munkakeresési gondoktól kezdve a családi és személyes problémákig bármilyen kérdéssel lehet fordulni. Ez magas színtû köztámogatással társul, mely csak úgy jöhet létre, ha magas a munkába bevont személyek száma, illetve ha alacsony a munkanélküliségi ráta. Az 1990-es évek gazdasági felbolydulása komoly szociális megszorításokat kényszerített ki, ezt követôen ugyanakkor a gazdasági egyensúly helyreállításával a szociális támogatás is szélesebb körû lett. Ezt el is várta a svéd társadalom, melyben a kiterjedt szociálpolitika támogatása alapvetô szerepet tölt be. Az elmúlt idôszakban ugyan nôtt a jövedelmek közötti különbség és a szegényebb családok leszakadása, de a közösségi alapú megközelítés, a szociális és iskolai szolgáltatások magas színvonalának fenntartása fontos lehet a helyzet romlásának megelôzésében. A hagyományos, célzott segítségnyújtással csökken a társadalmi egyenlôtlenség. Az új módszerek segítségével, az adóhitellel vagy a gyermekalapprogrammal jobban érthetô és átlátható a rendszer. A lakosság fôleg a gyerekek bevonása, illetve a minisztériumok és egyéb szolgáltatások összehangolása terén történt elôrelépés. Gyermekszegénység programok SZOCIÁLPOLITIKÁK ÉS SZOCIÁLIS MODELLEK 13

14 gyermekszegénységet 14

15 érintô programok Gyermekszegénység programok GYERMEKSZEGÉNYSÉGET ÉRINTÔ PROGRAMOK 15

16 GYERMEK- SZEGÉNYSÉGET ÉRINTÔ PROGRAMOK 16 New Hope program a rászoruló családokért (Milwaukee, USA) New Hope, vagyis új remény néven született egy kísérleti program az Egyesült Államokban, Wisconsin állam Milwaukee városának szegényebb részeiben. A projekt keretében rászoruló, dolgozó családok komplex anyagi és szolgáltatási támogatáscsomagban részesültek. De a részt vevô családok megsegítésén túlmenôen a New Hope egyúttal egy másik, szokatlan és érdekes célt is szolgált. A szervezôk kezdettôl fogva úgy tervezték meg a programot, hogy a politikai döntéshozók és közpolitikai tervezôk számára hasznos tanulságokkal szolgáljon, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy pontosan mérték a New Hope hatását a programcsoport életkörülményeire. Ráadásul a pontos eredmények érdekében az egyéb körülmények hatását is igyekeztek kiszûrni azáltal, hogy egy, a programcsoporttal azonos méretû és szociális háttérrel rendelkezô kontrollcsoport életkörülményeit szintén pontosan figyelték és mérték, hogy kiderüljön: sikeresen tud-e javítani a program a célcsoport helyzetén. Így a program során és évekkel lezárása után is használható adatok álltak rendelkezésre annak hatásáról, elônyeirôl és kudarcairól. Új reményt tehát nemcsak az érintett családoknak akart adni a program, hanem mindenkinek, aki a szociálpolitika hatáskörébe tartozik, hiszen a szervezôk elképzelései szerint a program tapasztalataiból jobb, hatékonyabb, szegényeket segítô közpolitika születhet. A New Hope program gyakorlati lényege, hogy alacsony jövedelmû, illetve szegény, dolgozó családoknak perspektívát nyújtson, lehetôségét adjon a szegénységbôl kitörni, illetve valamilyen szintû létbiztonságot szerezni. Az elvi alapvetés szerint a New Hope két egyszerû, de széles körben osztott elvre alapult: azok az emberek, akik hajlandóak teljes munkaidôben dolgozni, kapjanak erre lehetôséget, és ha megteszik, ne legyenek szegények. Itt, ha úgy tetszik, a protestáns etika köszön vissza, némi szigor látszik megnyilvánulni egy olyan programban, amely figyelmen kívül hagyja azon szegényeket, akik bármely oknál fogva nem képesek dolgozni. Ugyan a program nem tér ki részletesebben erre a problémára, de explicit és implicit indoklást is kínál a projekt haszonélvezôi-

17 nek ily módon történô leszûkítésére. A szervezôk nyíltan megmondják, hogy a szegénységben élô dolgozó emberek sorsa különösen aggasztó számukra. Tény, hogy a working poor a dolgozó szegény léte önmagában az amerikai álom egy kudarca, hiszen nehéz azt hinni, hogy mindenki saját sikerének a kovácsa, ha még egy dolgozó ember sem tud rendesen megélni. Mint a szervezôk kiemelik, a piac és a szociális rendszerek összjátéka a gyakorlatban gyakran nem hatott ösztönzôen a munkavállalásra: a szociálissegély-szabályzatok amelyek majdnem egy teljes dollárral csökkentették a segélyt minden extra keresett dollárért alacsony piaci jövedelmek mellett, valamint a munkaadó által nyújtott egészségügyi biztosítás hiánya gyakran azt jelentette, hogy a családnak nem volt mindig anyagilag kedvezô lemondani a segélyrôl a munkavállalás érdekében, különösen mivel az utóbbi gyakran a szociális egészségbiztosítás elvesztésével is járt. Ehhez jött még az is, hogy maga a projekt is szûk anyagi erôforrásokkal mûködött. Mint a kísérô tanulmányból kiderül, nem tudták annyi ideig finanszírozni a segélyeket, mint eredetileg szerették volna (a programot egy New Hope Project, Inc. nevû szervezet pénzelte, számos közhasznú alapítvány, valamint Wisconsin állam és a szövetségi kormány támogatásával). Végül pedig egy ilyen projekt arra ösztönözheti a szegénységben élôket, hogy aktívabban igyekezzenek alakítani saját sorsukat. Ennek hátterében az a gondolat állt, hogy egy viszonylag dinamikusan növekvô gazdaságban, amelyben alacsony a munkanélküliség, a munkára való ösztönzés jó közpolitikai megközelítés lehet a szegénység elleni harcban. Azt viszont nem lehet állítani, hogy a program nem törekedett volna a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok megsegítésére: a támogatásban részesülô háztartások többsége gyermekeiket egyedül nevelô anyákból állt, több mint felük fekete volt, és alig több mint 10 százalékuk fehér. Ugyan a program csak egyes részleteiben irányult konkrétan a gyermekek helyzetének javítására, kidolgozói reménye mégis az volt, hogy a közvetett hatások jelentôs befolyással lesznek az ô életminôségükre és késôbbi esélyeikre. A család, és azon belül a gyermek megsegítése volt a program fô célja, és ami a New Hope-ot érdekessé teszi, az az, hogy ennek ellenére nem minden erôforrást fordítottak közvetlenül a gyerekre, hanem abból indultak ki, hogy a gyermekeken egy átfogó Gyermekszegénység programok GYERMEKSZEGÉNYSÉGET ÉRINTÔ PROGRAMOK 17

18 18 családsegítô programmal lehet a leghatékonyabban segíteni. A New Hope egyik különlegessége, hogy a komplex megközelítést egyszerû módszerekkel párosította. Összetett program, mert abból indul ki, hogy egy stabil, kiegyensúlyozott környezethez, amelyben jól boldogulhat a család, egyszerre több mindent kell biztosítani, nem elég csupán a család jövedelmét növelni. E cél elérése érdekében a New Hope által nyújtott szolgáltatásoknak négy eleme és négy követelménye volt. A projekt elsôként jövedelemkiegészítést nyújtott, majd támogatást adott az egészségügyi biztosításhoz, valamint a gyermekgondozáshoz, hogy megkönnyítse a munkavállalást, végül pedig a munkanélküli felnôtteknek segített munkát is találni, illetve ha nem sikerült a munkaerôpiacon állást szerezni, a New Hope maga kínált lehetôséget közmunkára. A támogatások rendszere viszonylag komplex volt. Az anyagi támogatásnál például az volt a cél, hogy a dolgozó családok jövedelmét a szegénységi küszöb fölé emelje, ha minimum 30 órát dolgoztak egy héten. A New Hope szokatlan ösztönzôket használt: minél többet dolgozott egy szülô, annál nagyobb támogatásban részesült. A gyermekgondozási támogatás a 13 év alatti gyermekekre járt, amihez a szülôknek egy meghatározott kulcs alapján hozzá kellett járulnia egy bizonyos összegig, onnan vette át a New Hope a költségek fedezését. Az egészségügyi biztosítás már egy egyencsomag volt, amelyben azon dolgozó családok részesülhettek, akiknek a munkaadója nem nyújtott ilyen szolgáltatást, illetve akik nem rendelkeztek szociális alapon egészségügyi biztosítással (Medicaid). Ha a munkaadó munkavállalói hozzájárulást kért a New Hope résztvevôtôl, akkor a program adott esetben azt is támogatta. A négy hivatalos segítséggel négy követelmény állt szemben: 1. az adott kísérleti körzeten belül kellett lakni, 2. legalább 18 éves életkort be kellett tölteni, 3. minimum heti 30 órás munkát kellett vállalni, 4. a kereset a szegénységi küszöb maximum 150 százaléka lehetett. Aki ezeket a követelményeket teljesítette, az részt vehetett a programban. Ha szerencséje volt, akkor a kísérleti csoport része lett, ha peches, akkor a kontrollcsoport tagjaként vett csupán részt a programban, tehát nem jutott a támogatottak körébe. Ezen követelmény alapján azonosították a két kiválasztott Milwaukee-i közösségben a jogosult személyeket, majd abból mint-

19 egy 1400 személyt toboroztak a kísérletben való részvételre, amelyet fele-fele arányban osztottak meg kísérleti és kontrollcsoportra. Sok egyéb szociális programmal ellentétben a New Hope a tekintetben különleges, hogy a célcsoport helyzetének fejlôdését nemcsak mérték, hanem összehasonlíthatóvá is tették a kontrollcsoportról gyûjtött adatok alapján. Annak ellenére, hogy a munka fontos eleme volt a New Hope-nak, ha egy család idôlegesen vagy tartósan munkanélküli lett, nem esett ki a programból hiszen egy ilyen kudarc is úgymond a program hatásfokát mérte, de a támogatások nagy részétôl elesett, mivel a program a munka ösztönzésérôl szólt. A jogosultságok összetett rendszere miatt folyamatosan alakult, hogy mely családok mikor és mennyi támogatást kaptak egy adott hónapban. Volt, aki mindenben részesült, volt, aki semmiben, de minden elképzelhetô kombináció létezett. A program kezelôi arra törekedtek, hogy a családok minél nagyobb mértékben részesüljenek azon támogatásokból, amelyekre jogosultak voltak. A program során a részt vevô családok 87,6 százaléka vett igénybe valamilyen anyagi támogatást, 86 százalékuk részesült jövedelemkiegészítésben, 5,7 százalék egészségügyi biztosításban, és 52,1 százalék gyermekgondozási támogatásban. 32,3 százalék a New Hope által szervezett munkalehetôséget is igénybe vette. Egy családra átlagosan évi 5300 dollárt (mintegy 1,1 millió forintot) költöttek. A New Hope által nyújtott támogatások általában kisebb-nagyobb mértékben az állami (ideértve a szövetségi, a szövetségi állami és a helyi szintet is) támogatások mértéke felett voltak. A támogatás mértékén túlmenôen másik nagy elônyük viszont abban rejlett, hogy a szervezet gyorsan intézte el az összegek kiutalását, a program résztvevôi a szokásos bürokratikus komplikációktól mentesen juthattak a szolgáltatásokhoz. Nem szerepel ugyan a hivatalos szolgáltatások között, de érdemes hozzátenni, hogy a New Hope csapata, legalábbis egy idôre, bekapcsolódott az érintett családok életébe, ott a fentieken túl is segítséget kínált, amelynek gyakorlati és lelki hatása szintén a program által nyújtott juttatások közé sorolható lehetne. A New Hope támogatásainak futamideje három év volt, 1994 és 1998 között. Ezen években, és azután is a szervezôk igyekeztek folyamatosan figyelemmel kísérni és pontosan felje- Gyermekszegénység programok GYERMEKSZEGÉNYSÉGET ÉRINTÔ PROGRAMOK 19

20 20 gyezni a programban részt vevô, illetve a kontrollcsaládok helyzetének alakulását. A New Hope-ról elkészült nagyobb hatástanulmány arra a 745 személyre koncentrál, akik a program kezdetének idôpontjában olyan családokban éltek, amelyekben 1 10 év közötti gyermekek voltak ezen családok 90 százalékban gyermekeiket egyedül nevelô anyák voltak, akik 80 százaléka szociális segélyben részesült. Az alábbiakban összefoglaljuk a projekt hatásáról készült jelentésben közzétett fôbb eredményeket. Felületesen nézve a New Hope hatása nem volt olyan nagy, mint amit egy sikeres programtól várna a politikai döntéshozó, de egy mélyebb elemzés azért érdekes eredményeket is képes feltárni. Ami a foglalkoztatottságot illeti, a szomorú hír az elemzôk számára az volt, hogy rövid távon ugyan hatásos volt a program (ami aligha lehet meglepô, hiszen a New Hope támogatásai a munkavállalásra alapultak, és azok, akik dolgozni akartak, a program révén viszonylag könnyen állást is kaptak), de ezen hatás már a program aktív éveiben is csökkenni kezdett, és két évvel annak lezárta után gyakorlatilag teljesen eltûnt. Számokban kifejezve: a program elsô évében még a programcsoport 90,1 százaléka dolgozott, míg a kontrollcsoportban ez az arány csak 81,9 százalék volt. A harmadik évben, a program lezárásának évében már 84, illetve 82 százalékosak voltak ezek az arányok, és az ötödik év végén mindössze 1 százalék (81,1 százalék, illetve 80 százalék) volt az eltérés. Hasonló a tendencia a munkából származó jövedelem tekintetében is, habár itt jelentôsebb különbség mutatkozik a program lezárta után: az elsô évben még 1088 dollár különbség volt a programcsaládok és a kontrollcsaládok jövedelme között, de az ötödik évben már mindössze 500. Itt viszont érdekes a következô jelentést megnézni, hiszen az évi 500 dolláros különbség már jelentôs összeg lehet egy család életében; ha ez az eltérés hoszszabb távon is megmarad, akkor ki lehet jelenteni, hogy a New Hope három év alatt is pozitív változást ért el a családok életében. A segélyeknél ugyan segélytípustól függôen eltérô volt a helyzet, de lényegében mindegyikrôl megállapítható, hogy a különbségek elhanyagolhatóak voltak. Az eltérô tendencia azért is volt várható, mert például a program egyrészt a résztvevôket arra ösztönzi, arra akarta tanítani ôket, hogy nagyobb mértékben éljenek az állam és az egyéb szervezetek által nyújtott támogatásokkal, jobban megismerjék

21 a lehetôségeket a szegénységbôl való kitörésre vagy legalább annak menedzselésére, egyúttal a program hatásos mûködése mellett az is várható volt, hogy egyes, különösen mély nyomort enyhítô segélyekre (jellegzetesen az ételjegyre, azaz a food stampekre) kevesebb igény és jogosultság lesz a résztvevôk körében. Ugyan a hatások iránya nagyjából az elvárásoknak megfelelôen alakult, de sem abszolút mértékében, sem statisztikai mércékkel nem volt releváns. Ez abban is megmutatkozik, hogy a családok összjövedelmében tehát a munka és a különbözô segélyekbôl származó jövedelmek összegében éppúgy, mint a munkából származó jövedelmeknél, szintén 500 dollár a különbség. A következô lépésben azt próbálta felmérni a New Hope tanulmány, hogy egy olyan komplex fogalomra, mint a szülôi jólét, milyen hatással volt a program. A fogalomba tartozott a lakhatási jólét, az anyagi jólét, az egészségi, illetve fizikai jólét, valamint az önmagában is elég összetett pszichikai jólét. Helyszûke miatt nem tudjuk itt a részletes elemzést bemutatni, viszont annyit meg lehet állapítani, hogy ezen mutatókra a program eléggé elhanyagolható hatással volt. Az elemzôk szerint legfeljebb akkor lehetett valamilyen különbségeket felismerni a kontroll- és programcsoportok között, ha a fent említett makrocsoportokat anyagi vagy egyéb tekintetben homogénebb csoportra bontották. De ez esetben sem voltak elég szisztematikusak a különbségek, hogy egyértelmûen ki lehetett volna olvasni a program hatását. A szerzôk némileg eufemisztikus megfogalmazásban foglalták össze a program hatástalanságát e téren: Ez a kép összhangban áll a New Hope azon felfogásával, hogy a részt vevô egyének saját, individuális útjukat járják be a heterogén végeredmények irányába. A program eddigi eredményei tehát nem meggyôzôek, legalábbis a fent említett területeken a befektetett költségek nem nagyon térültek meg. Szerencsére a legfontosabb területen, a gyerekekre való hatásában a pozitív eredmények ennél világosabbak kitûntek. A kiindulópont és a további, hoszszabb távú pozitív hatások eredôje az volt, hogy a programban részt vevô gyermekek a gyermekgondozási támogatásnak köszönhetôen több idôt töltöttek napköziben, mint a kontrollcsoport gyermekei. Ennek több egyéb pozitív hozadéka is volt. Átlagosan elmondható, hogy a programcsoport gyermekei jobban megvoltak társaikkal, kevésbé agresszív-ellenséges magatartást tanúsítottak, kevesebbet kellett ôket fegyelmezni és nagyobb mértékben hittek abban, hogy egyetemre jár- Gyermekszegénység programok GYERMEKSZEGÉNYSÉGET ÉRINTÔ PROGRAMOK 21