A tátrai tigris titkai

Átírás

1 Gyene István A tátrai tigris titkai Magyarország Európa problémás országa írta két héttel ezelőtt hazánkról szóló tudósításában a The New York Times. A tekintélyes amerikai lap arról számolt be, hogy bár hazánk korábban a nyugati befektetők kedvenc célországa volt, mára súlyosan eladósodott. A cikk szerzője szerint, amíg a magyar kormány az elmúlt időszakban a devizahitelekből főként saját kiadásait fedezte, addig más országok, például a szomszédos Szlovákia, a kölcsönöket saját exportjának bővítésére és a hosszú távú versenyképességének növelésére használta fel. A ránk nézve lesújtó, északi szomszédunkra nézve viszont hízelgő sajtópélda csak egy a sok közül. Napjainkban az uniós tagországok közül Szlovákia gazdasági növekedése az egyik legnagyobb; az ezredfordulón az elemzők által leírt ország neve mára egybeforrt a gazdasági csodával. Az alábbi elemzés azt kívánja bemutatni, hogy a szlovák recept titka éppen drasztikus egyszerűségében keresendő, ugyanakkor arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a sokak által irigyelt sikerességet számos negatívum is megkérdőjelezi. Korszakváltás a Dzurinda-kormány hatalomátvétele Bár Szlovákia gazdasági sikereinek babérjait most a Robert Fico vezette kormány aratja le, mégis fontos hangsúlyoznunk, hogy már egy évtizede elkezdődtek azok a reformfolyamatok, amelyek eredményei ilyen fokú növekedést tettek lehetővé. Tíz évvel ezelőtt, ban került hatalomra a Mikuláš Dzurinda vezette Szlovák Demokratikus Koalíció (SDK), amely három másik párttal köztük a Magyar Koalíció Pártjával karöltve jobboldali kormányt alakított. A kormányalakítás után az új kabinet szinte azonnal költségvetési kiigazításokba kezdett, amelyekre azért volt nagy szükség, mert a korábban hatalmon lévő Vladimír Mečiar vezette nacionalista koalíció nómenklatúra-privatizációval fűszerezett gazdaságpolitikája csupán - 1 -

2 látszatstabilitást eredményezett ben lépett életbe az új kormány stabilizációs programja, amely számos adóemelést és költségvetési megszorítást tartalmazott. A kormány mindeközben a privatizációt is felgyorsította; a korábban főleg a mečiari klientúra birtokába került állami vagyont - annak fokozatos visszaszerzése után - külföldi befektetőknek adták el újra (2000-ben került a U. S. Steel tulajdonába a Kelet-Szlovákia gazdaságában meghatározó jelentőséggel bíró Kassai Vasmű is, amely később Pozsonyba tette át székhelyét, tovább gyengítve ezzel a kassai kerület amúgy is gyenge gazdasági versenyképességét). Az ország gazdasági mutatói ugyan még az ezredfordulóig tovább romlottak, de 2001-ben már csökkenni kezdett az államháztartás hiánya. Miként itthon a rendszerváltozást követően először a szocialista-liberális koalíció tudott négyéves kormányzást követően 2006-ban ismét választást nyerni, Szlovákiában ugyanez a Dzurinda-kabinetnek sikerült 2002-ben - köszönhetően a választási évben követett osztogató politikának is, melynek eredményeképpen a GDP-ben mért hiány a 2001-ben mért 6, 5 %-ról a választás évében 7, 7 %-ra ugrott. Az átfogó reformok bevezetését Szlovákiában is csak az ismételt győzelmet követően kezdte el a kormány. Tette ezt bármiféle politikai vagy társadalmi konszenzus nélkül: az ellenzék és a szakszervezetek ugyan hevesen ellenezték a reformjavaslatokat, a csekély kormánypárti többség azonban megszavazta a stratégiai ügyeket. Szlovákia nem ismert szent teheneket A szlovák reformcsomag több lépésből állt ugyan, de ezek mindegyike egy átfogó koncepció részét alkotta. Miközben az életbe léptetett reformprojekt a legnagyobb társadalmi ellátórendszereket is érintette, a kormányzati politika komoly erőfeszítéseket tett az államháztartás konszolidációja, a külföldi tőke beáramlása, és a munkaerőpiac dinamizálása érdekében. A szlovák átalakítások közül ugyan többet is élénk magyar és nemzetközi sajtóvisszhang övezett, a legnagyobb figyelem talán mégis a 2004-ben bevezetett egykulcsos adórendszert kísérte. Az adóreform nyomán 19 % lett a társasági adó, a személyi jövedelemadó, és az ÁFA kulcsa is. Sok kisebb adót és járulékot eltöröltek (pl. az örökösödési - 2 -

3 adót), viszont megszűnt szinte minden szja-kedvezmény is. A nagymértékű egyszerűsítés átláthatóbbá tette a rendszert, nehezebbé vált az adóelkerülés, ugyanakkor könnyebbé vált az adók behajtása. A reformok másik nagy hulláma az egészségügyi és a szociális rendszert érintette. Az egészségügyben a politika teret engedett a magánbiztosítók megjelenésének, a két állami mellett így négy magánkézben lévő biztosító kezdte meg működését az országban. Sok kórházat és rendelőintézetet bezártak, a szakrendelők és a kórházi szolgáltatások egy részét privatizálták, és bevezették az azóta eltörölt vizitdíjat. A reformok központi elemét jelentette az állam szociális kiadásainak alapos megkurtítása. Az akkortájt magas munkanélküliséggel küszködő országban a segélyezés gyakorlata helyett a munkakeresés ösztönzésére tevődött át a hangsúly. A %-kal csökkentett szociális segélyek mellett a kormány jelentős mértékben mérsékelte a rokkantnyugdíjak összegét is. Az említett szociális elvonások legfőképpen a sokgyermekes roma családokat sújtották. Az intézkedések a fejlődés által érintetlenül hagyott, elmaradottabb keleti országrészben tiltakozó megmozdulásokhoz, éhséglázadásokhoz vezettek, amelyeket a kormány példátlan módon a rendőrség mellett a hadsereg bevetésével vert le. A munkahelyteremtés szándékát egyébiránt további rendeletek is elősegítették ban jelentősen egyszerűsítették a foglalkoztatási szabályokat, a munkáltatók adminisztratív terhei csökkentek, és enyhítettek az elbocsátás szabályain is. A 25 éven aluli munkanélkülieknek adott segélyeket szinte teljesen megszüntették, így kíméletlen módon ugyan, de ezt a réteget is rákényszerítették a mobilizációra. A kormányzat súlyos áron meghozott, a munkanélküliséget csökkenteni igyekvő intézkedéseinek végül az lett az eredménye, hogy 2004 és 2007 között fővel nőtt a foglalkoztatottak száma, a korábban 20 % körüli munkanélküliség így 8, 5 %-ra süllyedt. Más kérdés, hogy közel százezren, azaz szinte minden harmadik új munkavállaló külföldön találta meg a boldogulását (a legtöbben az Egyesült Királyságban, Csehországban, Ausztriában és hazánkban)

4 A csoda árnyoldalai Kétszámjegyű gazdasági növekedés, az államadósság GDP-hez viszonyított 30 %-os aránya, 2 %-ot alig meghaladó államháztartási hiány, felére csökkent munkanélküliségi ráta, az euró 2009-es bevezetése - a szlovák gazdasággal foglalkozó elemzések hajlamosak csupán a csoda ezen gyümölcseire hangsúlyt fektetni és megfeledkeznek a gazdasági makroszámok mögött megbújó, igencsak húsbavágó reformok hátulütőiről, noha legalább öt ilyen lényeges pontot lehet megfogalmazni az átalakításokkal kapcsolatban. 1. Mindenekelőtt érdemes rámutatni: Szlovákia kétségkívül impozáns növekedési mutatói részben annak is köszönhetőek, hogy a gazdaságnak komoly hátrányt kellett ledolgoznia. Az ország alacsony bázisról kapaszkodott fel, hiszen az ezredfordulón az államháztartási hiány még súrolta a 12 %-ot, az infláció pedig meg is haladta ezt az értéket. Az államadósság ben tetőzött a GDP 49, 9 %-ával, ami negatív történelmi csúcs volt északi szomszédunk 15 éves önállóságának történetében. Szlovákia 8-9 éve tehát ugyanolyan súlyos gazdasági nehézségekkel (az államcsőd rémképével és a nemzeti fizetőeszköz összeomlásával) küszködött, mint ahogyan sajnos ezt manapság Magyarország teszi. 2. Ha az utóbbi években az állami kiadások drasztikus csökkentését és az adóreform bevezetését a költségvetés kiadási oldaláról vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy ez GDParányosan mindössze néhány év leforgása alatt igen jelentős mértékben, több mint 10 %-kal csökkent, s tavaly a szlovák GDP 37 %-át tette ki összehasonlításképp, nálunk ez ma a nemzeti össztermék felét jelenti. A szociális háló megnyirbálása, a segélyezési rendszer kíméletlen, konszenzus nélküli leépítése, a közszolgáltatások piacosítása, az állami támogatások megcsappanása nem meglepő módon vezetett a létminimum alatt élők ellenállásához, még ha az országos méretű sztrájkok, tüntetések a fiatal állam demokratikus tapasztalatainak hiányában - el is maradtak

5 3. A változások nyomán Szlovákia gazdasági kettészakítottsága még inkább elmélyült. A fő nyertes egyértelműen Pozsony, illetve a pozsonyi kerület, amelynek fejlődése örvendetes módon néhány nagyszombati magyarlakta járásra nézve is kedvezően hat. A fővárosban már évek óta munkaerő-hiány jelentkezik, míg a középső és keleti területek továbbra is gazdasági elmaradottsággal küszködnek. Míg (dél)-nyugaton alacsony a munkanélküliség, jó színvonalú az infrastruktúra, és ide érkezik a legtöbb külföldi befektető, addig az ország keleti részén továbbra is kevés a fejlesztés, magas a munkanélküliek száma, és elmaradottabb az infrastruktúra állapota is. A növekedés tehát nagyon eltérő mértékben jelentkezik az ország egyes vidékein: a termelékenység, a bérek, és a lehetőségek szintjén hatalmasak az országon belüli különbségek. 4. További kritikaként fogalmazható meg az is, hogy a gazdasági növekedésből és ebből származó előnyökből a társadalom 7-8 százalékát kitevő romák és a létminimum szintjén élők semmit nem érzékelnek, noha a szociális segélyek, a rokkantnyugdíjak, és a családi pótlék csökkentése következtében kialakult jövedelemcsökkenés ezt a réteget érintette a legérzékenyebben. A kormánynak a munkahelykeresést ösztönző törekvése köreikben nem járt sikerrel: integrálásuk a munkaerő-piacra, valamint a képzésükre indított programok többsége kudarcot vallott. Ezeknek a társadalmi csoportoknak az amúgy is rendkívül alacsony életszínvonala a reformok bevezetése óta tovább süllyedt. 5. S végül: a szlovák gazdaság növekedése egy fő forrásból, az autógyártásból táplálkozik, aminek hosszú távon kiszámíthatatlan vonzatai lehetnek. Bár az egy főre jutó gépkocsigyártásban Szlovákia ma már világelsőnek számít ben a járműexport a szlovák export 40 %-át, a GDP 20 %-át adta, az egy lábon állás könnyen megbosszulhatja magát: a szlovák bérek növekedésével, a keletebbre fekvő országok infrastruktúrájának javulásával a három autóóriás, a Volkswagen, a Peugeot-Citroen és a Kia könnyűszerrel továbbállhat. Ez esetben pedig felmerülhet a kérdés: vajon hosszú távon milyen motor tudja majd hajtani a szlovák gazdaságot? *** - 5 -

6 A Dzurinda-kormány a fent ecsetelt reformok bevezetésekor tisztában volt azzal, hogy az intézkedések a kormány népszerűségét jelentős mértékben aláássák majd, és a jobboldal nagy valószínűséggel elveszíti a következő választásokat. Ez 2006-ban be is következett, de Robert Fico kabinetje - a reformok elutasítása, valamint a szociális állam, és a szolidaritás jelszavának állandó hangoztatásának ellenére - néhány szociális látszatintézkedésen túl nem vitt véghez komolyabb visszarendeződést. Szlovákia helyzete mindazonáltal sajátos. A kormányfő és pártja a közvélemény-kutatások szerint kényelmes helyzetben van, a válság előtt szárnyaló gazdasággal azonban a Fico-kormány szociális és nemzeti demagógiával bőven vegyített bel- és külpolitikája párosul. A szlovák miniszterelnöknek még két éve van arra, hogy eldöntse, kivel és milyen (gazdaság)politikai választ ad a jövőben a hogyan tovább kérdésére