A munkanélküliség leépítése kölcsönfoglalkoztatás révén

Átírás

1 GAZDÁLKODÁS AZ EMBERI ERÕFORRÁSOKKAL, OKTATÁS, KÉPZÉS A munkanélküliség leépítése kölcsönfoglalkoztatás révén Németországban a drasztikusan megnőtt munkanélküliség miatt esedékes a munkaerőpiac reformja ben több alapvető reformjavaslatot terjesztettek elő, amelyeknek eltérő a koncepciója, de mindegyikben szerepel a kölcsönfoglalkoztatás, a munkanélküliek munkaerőpiacra juttatásának eszközeként. Tárgyszavak: munkaerő-kölcsönzés; munkaerő-közvetítés; munkanélküliség csökkentése; PSA; munkaerő-piaci reform. A kölcsönfoglalkoztatás iránti kereslet A kölcsönfoglalkoztatás (Leiharbeit) olyan tevékenység, amelynél egy önálló vállalat (kölcsönadó) a dolgozóit munkavégzés céljából rendelkezésre bocsátja egy harmadik félnek (kölcsönvevő). Ez a foglalkoztatási forma rendhagyó, eltér az állandó, tejes munkaidős normál munkaviszonytól. Az átmenetileg rendelkezésre bocsátott dolgozók az állandóan foglalkoztatott dolgozókat kiegészítik, ill. helyettesítik. Különösen az alacsony képzettséget igénylő járulékos munkáknál, elsősorban a feldolgozóiparban veszik igénybe a kölcsönfoglalkoztatást. A kereslet legfontosabb okai: az állandóan foglalkoztatott dolgozók elbocsátási költségének megtakarítása a keresletcsökkenés időszakában, az állandó járulékos munkaerő bizonytalan foglalkoztatási helyzetének elkerülése, a dolgozók helyettesítése időleges távollétek esetén. Hogy milyen mértékben veszik igénybe a kölcsönmunkát a rövid távú munkaerő-szükséglet fedezésére, az egyrészt a bérek rugalmasságától és az állandó dolgozók elbocsátási költségétől függ, másrészt az egyéb nem tipikus alternatív foglalkoztatási formák, ill. a vállalaton belül lehetséges intézkedések pl. túlórák bevezetése költségével van összefüggésben. A munkaerőkölcsönző vállalatok versenyhelyzetét nagyrészt a munkaerő-toborzás és a személyzet kölcsönzése terén mutatkozó szakértelmük, valamint az igénybevevő vállalatoknak rendelkezésére bocsátott dolgozóik díjazása határozza meg. A kölcsönmunka a többi nem tipikus foglalkoztatási formákkal együtt ké-

2 pezi a másodlagos munkaerőpiacot. A piacszegmentálás következtében az állandó dolgozók elkerülik az elbocsátásokat, és a vállalat profiljának megfelelő humán erőforrás védelmet élvez. A kölcsönfoglalkoztatásnak a bérek alakulására gyakorolt hatása nem egyértelmű. A kölcsönfoglalkoztatás kínálata Az átmenetileg kölcsönadott munkavállalókat önálló munkaerő-kölcsönző, és munkaerő-közvetítő vállalatok kínálják. A kölcsönadó cégek tevékenységét szigorú szabályozások korlátozzák. Elvárják tőlük, hogy megfelelő munkaerőt, a szükséges számban és minőségben bocsássanak a kölcsönvevő vállalat részére, ami nagyfokú rugalmasságot feltételez A kikölcsönzött dolgozók bruttó bére alacsonyabb, mint a hasonlítható munkaerő átlagbére az összgazdaságban, különösen az alacsony képzettségűek esetében. Viszont a munkaerő-kölcsönző vállalatok kétszeres szorzóval kalkulálnak, így a mellékköltségekkel együtt a kölcsönzési díj nem felelne meg az igénylő vállalatnak, ezért állami szubvencióra van szükség. A kölcsönadó vállalat különféle okok miatt kereslethiány, betegség, szabadság nem tudja folyamatosan kikölcsönözni alkalmazottjait, a kihasználatlan időszak nagysága befolyásolja bevételeit. Számítások szerint 27%-os kihasználatlanság mellett már nem lehet nyereséget realizálni. A kikölcsönözhető munkaerőnél főleg fiatal (átlagéletkor 32 év), túlnyomórészt férfi dolgozókról van szó. Csak kb. 40%-ukat foglalkoztatják 3 hónapnál hosszabb ideig a munkaerő-kölcsönző vállalatok. Az összes kölcsönfoglalkoztató vállalat által toborzott dolgozó kb. 30%-a korábban a munkaügyi hivataloktól bérpótlékban részesült, 30%-uk nem volt állásban, és 40%-uk előzőleg más vállalatnál volt foglalkoztatva. A kikölcsönzött munkavállalók tartós átvétele a kölcsönvevő vállalathoz A kölcsönfoglalkoztatás hídszerepet tölthet be a munkanélküliség és az állandó foglalkoztatás között. Egyrészt esélyt ad a munkanélkülinek, hogy tartós munkaviszonyba kerüljön, másrészt a kölcsönvevő vállalatnak munkaerőtartalékot kínál, amelyet szükség esetén igénybe vehet. Más toborzási formákkal szemben nem merül fel a munkaerő-keresés és a próbaidő költsége. Az önálló munkaerő-kölcsönző vállalatoktól kevesebb munkaerőt vesznek át tartós munkaviszonyba (30%-ot), mint a munkaerő közvetítéssel foglalkozó cégektől (50%-ot). Előbbiek ugyanis nem érdekeltek abban, hogy a munkaerőt elcsábítsák tőlük, különösen a szakképzett dolgozókat igyekeznek megtartani, ezért átvételi prémiummal nehezítik meg az átvételüket.

3 A fő tevékenységként munkaerő-közvetítéssel foglalkozó vállalatoktól átvett dolgozók magas aránya azzal magyarázható, hogy ezek főleg fiatal munkaképes munkanélkülieket, vagy állami támogatás segítségével alacsony képzettségű munkanélkülieket vesznek fel, akikkel törődnek, tovább képezik, és a továbbiakban is tartják velük a kapcsolatot. A kölcsönfoglalkoztatás deregulációja Az egyik javaslat szerint a munkanélküliség csökkentése érdekében támogatni kell a kölcsönfoglalkoztatást. Meg kell szüntetni a ma fennálló szigorú korlátozásokat: A maximális kikölcsönzési idő ugyanahhoz a vállalathoz 24 hónap. A munkaerő-kölcsönző cég csak első esetben korlátozhatja a munkaviszony tartamát a kölcsönvevő cég igénybevételének tartamára. Elbocsátás után a kölcsönmunkaerőt csak három hónap után lehet ismét felvenni. Tilos a munkaerő-kölcsönzés az építőipari üzemekbe. A kormány az utolsó korlátozást az építőipar különösen nehéz helyzete miatt nem akarja teljesen megszüntetni. Personal-Service-Agenturen (PSA) A javaslat szerint a PSA-k (személyzeti szolgáltató ügynökségek) jelentősen hozzájárulhatnak a munkanélküliek bevezetéséhez a munkaerőpiacra. Ezek önálló szervezetekként a felállítandó munkaközpontok megbízásából munkanélkülieket foglalkoztatnának és kölcsönöznének, azzal a céllal, hogy a kölcsönvevő cégnél tartósan elhelyezzék őket. A PSA-kat éppen ez a cél különböztetné meg a munkaerő-kölcsönző vállalatoktól. A PSA-k nem célozzák meg a munkanélküliek valamelyik csoportját, de a munkaközpontok egy előzetes kiválasztást eszközölnek. A felvételről a végső döntést a PSA-k hozzák meg, így a bejutó munkanélküliek száma és összetétele irányítható. Felvételkor a PSA szokásos munkaszerződést köt, amely kizárja a felmondási védelmet. A PSA-alkalmazottak a kölcsönvevő vállalatnál az átmeneti csúcsidőszakokat fedezik, helyettesítenek, de az egész gazdaság munkaerőigényének meg kell felelni kedvező árú kínálattal. Továbbképzéssel, intenzív segítségnyújtással, a potenciális kölcsönvevő vállalatoknál a kapcsolatok ápolásával elő kell segíteni a kikölcsönözhető munkavállalók tartós átvételének esélyeit. Egyenlő bért A PSA-k sikerét nagymértékben meghatározza a dolgozóik fizetésének nagysága, mivel ettől függ a kölcsönzési díj. A javaslat szerint az első hat hó-

4 napban csak a munkanélküli segélynek megfelelő nettó bér fizethető, utána a PSA-bér, amely beleillik a bértarifa-szerkezetbe. A bérre vonatkozó fenti javaslatot a kormány nem fogadta el. Az a határozat született, hogy a kölcsönmunkavállalókat alapvetően a felhasználó vállalat bértarifái szerint kell megfizetni, de akik korábban munkanélküliek voltak, az első 6 hét alatt kevesebb bért kaphatnak. Általában csak akkor fizethető a kölcsönvevő vállalatnál szokásos bérnél kevesebb, ha ez a munkaerő-kölcsönző vállalatok kollektív szerződésében szerepel. Bár a tervezett szabályozás megfelel az EU-bizottság iránymutatásának, nehezíti a kölcsönfoglalkoztatás kibővítését, és nem kevés munkaerőkölcsönző vállalat létét fenyegeti, mivel azonos bér fizetése mellett kevesebb munkaerőt fognak kölcsönvenni. A kölcsönfoglalkoztatás szubvencionálása A javaslat csak homályosan írja le az elgondolt támogatási módokat. Lépcsőzetesen csökkenő bérköltség-támogatást, közvetítői prémiumot, ill. alternatívaként a korábbi munkanélküli segély összegének megfelelő, vagy bevételarányos támogatást irányoz elő. A szubvencionálás pénzügyi hatását elemezve, a költségvetést terhelő és tehermentesítő tényezők sokoldalú számbavétele azt mutatja, hogy a szaldó a különféle feltételek esetén lehet pozitív és lehet negatív is, a végső kihatást nehéz megállapítani. Mindenesetre a javaslatban szereplő erős szubvencionálás fokozná a PSA-munkavállalók vonzerejét és helyettesítési folyamatot váltana ki. A forgóajtó-effektus révén egyre több munkahelyet kellene a PSA-kon keresztül ajánlani, és a pénzügyi hatásokat már nem lehetne uralni. A szubvencionálás költségeit csak a kölcsönmunkaerő átvételének korlátozásával lehetne csökkenteni. Egy másik koncepció: a munkaerő-közvetítő PSA-k Ez, az előbbivel párhuzamosan és annak kiegészítéseként kidolgozott koncepció azt a célt követi, hogy a munkanélkülieket a munkaerő-átengedés eszközének segítségével, lehetőleg gyorsan és tartósan kiközvetítsék az elsődleges munkaerőpiacra. A PSA-k célcsoportja az alacsonyan képzett munkanélküliek és/vagy az egyéni elhelyezkedési hátrányokkal küzdő munkanélküliek, de más, könnyebben kölcsönözhető és kiközvetíthető munkanélküliek is bevonhatók. A PSA-k állami támogatást kapnak, ezzel kiegyenlíthető a hátrányuk az önálló munkaerő-kölcsönző vállalatokkal szemben, amelyek lehetőleg könnyen kölcsönadható személyeket toboroznak. Ezáltal a PSA-k kiegészítik az önálló kereskedelmi kölcsönfoglalkoztatást, mivel a hátrányos helyze-

5 tű munkanélkülieknek is lehetővé teszik, hogy megvessék a lábukat a munkaerőpiacon. A PSA-k és az alacsony bérű szektor kibővülése Ez a koncepció a kölcsönfoglalkoztatás kiegészítését nem elsősorban a kölcsönadás, hanem a munkaerő kiközvetítése révén célozza meg. Tekintettel a magas munkanélküliségre, felmerül a kérdés, hogy a PSA-k az erősen szubvencionált kölcsönzési díjakon keresztül nem az alacsony bérű szektorban váltanak-e ki keresletet a kölcsönmunkaerő iránt, és ezáltal érik el a munkanélküliek kiközvetítését az elsődleges munkaerőpiacra. Az alacsony bérű szektor ma Németországban nem kielégítően fejlett, elsősorban a munkanélküli és szociális segélyek miatt. A bértarifában meg van határozva a bérek alsó határa, de kevesen hajlandók olyan jövedelemért dolgozni, amely a jövedelempótló támogatás szintjén van. Másrészt egyetlen vállalat sem fog olyan dolgozót foglalkoztatni, akinek a bére magasabb, mint az általa megtermelhető érték. Ha ilyen helyzetben a PSA-k a kölcsönzött munkaerőért olyan díjat kérnek, amely alacsonyabb a munkaerő költségénél, a vállalatok saját foglalkoztatottjaikat PSA-munkaerőkkel fogják helyettesíteni. Így az összes alacsonyan képzett munkaerő elhelyezkedhet az alacsony bérű szektorban, legalábbis mint kölcsönmunkaerő. Számukra meg kell fizetni a munkanélküli és a szociális segély által meghatározott minimálbért, különben úgy döntenek, hogy inkább a jövedelempótló támogatást veszik igénybe, ahelyett, hogy munkaviszonyt létesítenének a PSA-val. A kölcsönfoglalkoztatás kiterjesztése az alacsony bérű szektorra jelentős pénzügyi megterheléssel jár, a magas szubvenciók miatt. Ennek elkerülése érdekében a társadalombiztosítási rendszert úgy kell megreformálni, hogy egyrészt a kölcsöndíj csökkenjen, másrészt az alacsony jövedelmű foglalkoztatottak részére új segélyrendszer jöjjön létre. Ezáltal növekedne az alacsonyan képzett munkanélküliek munkára való ösztönzése, ugyanakkor a minimálbér csökkentése révén növekedne a munkaerő iránti kereslet. Ebben az értelemben több, egymáshoz nagyon hasonló koncepciót terjesztettek elő. Ilyen ösztönzés mellett a közhasznú PSA-k elősegítenék a munkanélküliek közvetítését az elsődleges munkaerőpiacra. Végkövetkeztetések A kölcsönfoglalkoztatás kiterjesztésével csökkenthető a munkanélküliség. Ennek a célnak az elérését elősegítené a kölcsönfoglalkoztatás tervezett deregulációja, a hatása azonban nehezen számszerűsíthető.

6 A létrehozandó PSA-k sikere a kölcsönadott dolgozók díjának nagyságától függ. A PSA-k támogatásával járó pénzügyi megterhelés korlátozása csak úgy érhető el, ha a felhasználó vállalat minél több PSA-kölcsönmunkaerőt átvesz, ugyanakkor lehetőleg kevés állandó dolgozóját helyettesíti velük. Az alacsony bérű szektorban is el kell kerülni a pénzügyi megterhelést, ennek érdekében átfogó támogatási reformra van szükség. (Kaposi Mária) Ochel, W.: Zum Abbau der Arbeitslosigkeit durch Leiharbeit. = ifo Schnelldienst, 56. k. 1. sz p Hwang, N.-C. R.; Kogan, K.: Dynamic approach to human resources planning for major professional companies with a peak-wise demand. = International Journal of Production Research, 41. k. 6. sz ápr. 15. p