(1János 4,16) 47. évfolyam 3. szám

Átírás

1 2009/3 47. évfolyam 3. szám (1János 4,16)

2 Jó volna Dáviddal dicsérni. Pacsirták énekét kísérni. De a panel-falak lenyomnak. Színe is kifakult koromnak. A mezők szőnyegét aszfalttal fedtük le, versünk is aszfalt-dal. Fojtogat a lelki sivárság. Hálásnak maradni: kiváltság! Próbállak Dáviddal dicsérni. Pacsirták énekét kísérni. Szemedből biztatást hogy nyerjek? Rángatom ruhádat, mint gyermek. Társamért, nem csak magamért. Ezreknek betevő falatért. Kenyeret osztani nem tudok. Kezemre tekints, már nem futok. Világnak Virága sebeid enyhítsék halálos sebeink. Félek, már repül is örömöm. Mondom hát gyorsan, hogy köszönöm! Kovács Tibor A tartalomból A tartalomból A 2010-es év küszöbén...4 Keresd a csendet!...5 Isten vezetése...6 Dorkász...7 Mi az élet?...8 Csen apó...9 Letenni Az atya szeretete Bizonyságtétel Tövis a testünkben Gyermeksarok A széles és a keskeny út (1.) Karácsony Isten terve (3.) Isten emberré lett Szeress! Vezetőink Vetés és Aratás 2009/3 (47. évfolyam 3. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf Tel/Fax: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: Fax: Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás

3 Kedves Olvasó! Kedves Olvasó! Életünkben minden új esztendő kezdetén számadásra indít bennünket az a tény, hogy az idő feltartóztathatatlanul fut, és mi is vele együtt az örökkévalóság felé. A hívő keresztyén, aki az Úrral közösségben él, örül annak, hogy múltja, jelene és jövője rendben van. Vétkei megbocsátást nyertek Jézus Krisztus engesztelő áldozata által; vagyis minden, ami mögötte van, rendezve lett Isten és emberek előtt. Amikor tehát visszatekintünk ha nehézségeken mentünk is keresztül, hálásak lehetünk Istennek, mert Ő, az Úr velünk volt, van és lesz minden utunkon. A jelenben pedig Istennek ez a közelsége életünk velejárója. Ő megígérte minden követőjének, mint annak idején Józsuénak: Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz (Józs 1,9). Az örökkévaló Isten változhatatlan, és övéi iránti szeretete sem változik meg soha. Ígéretei megmaradnak: az Ő közelsége és gondoskodása valóság. De azt akarja, hogy amíg e Földön élünk, végezzük a tőle kapott feladatokat teljes odaadással. Józsuénak nehéz szolgálata volt. Ellenséggel kellett megküzdenie. Lehet, hogy félt is, ezért Isten háromszor így biztatta: Légy erős és bátor! Nem tudjuk, hogy az új esztendő mit hoz számunkra, de ne feledjük: múltunk az Úr Jézus vére alatt, jelenünk a vállán, jövőnk a kezében a legjobb helyen van. Hagyatkozzunk Isten ígéretére: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged! (Zsid 13,5) JELEN JÖVŐ Fogy a jelen, nő a jövő bizony hamar itt lehet Ő. Közel van, az ajtó előtt! Boldog, aki így várja Őt, ez tölti be a jelenét, így készül a Krisztus elé. A történelem kereke forog, nagy dolgok vannak a nap alatt. Az évek hullnak, mint a falevél, életünk napjai is hullanak. A tegnap múlását sose bánd, rövidebb az út, közelebb a vég. Csak azt figyeld végig az úton: Jézus veled van? Jézus elkísér? S ha nem téveszt utat a lábad, bár végig menni oly igen nehéz, mert az élet taposómalmában forgat, forgat egy láthatatlan kéz. Kövek közt gyötrődöl, tör, szaggat és zúz, s mire kikerülsz, más ember leszel. Elválik benned a korpa és a liszt: Saul voltál, és mint Pál érkezel. Az engedelmesség nagy próbája után lehajtott fejjel Damaszkuszba mégy. S bevallod ott, hogy ami addig volt, az mind kár és szemét. És nem lesz, aki vádol, aki perbe szálljon veled. Ha marad is tövis, ha támad is kétség: Krisztus kegyelme elég neked. Páskulyné Kovács Erzsébet Füle Lajos évi 3. szám

4 Lehet, hogy mire kezedbe kerül ez a füzet, az új 2010-es év már meg is kezdődött. Az új évbe való átlépés mindig bizonytalansággal jár. Egyesek reménykedve kezdik az évet. Lehet, hogy házasodni készülnek, vagy egy tanulmányt akarnak megkezdeni. Mások gondokkal terhelten néznek az előttük álló hónapokra. Problémák adódhatnak a családban, esetleg azokkal a hívőkkel, akikkel kapcsolatot tartanak. Olyan is akadhat, aki valósággal fél az új évtől. Anyagi gondokkal küszködik, mert hitetlenekkel olyan kapcsolatokba bonyolódott, amelyekből nem lát kiutat. Nem tudjuk, hogy te éppen milyen adott helyzetben vagy. De egyet tudunk: az Úr Jézus itt van akkor is, ha teljesen egyedül érzed magad. Ő akar bevezetni az új évbe, fogni akarja a kezünket. Új év az Ószövetségben A 2010-es év küszöbén Izráel népe számára Isten keze minden évben bizonyos fokig közvetlen módon újra érezhető volt. Isten az Ő népének számos ünnepet rendelt el, amelyeken Őhozzá kellett jönniük. Ezek az ünnepek az új évvel kezdődtek: Az első hónap tizennegyedik napján kezdődik az Úr páskája, és ennek a hónapnak a tizenötödik napján van az ünnep. Hét napig kovásztalan kenyeret kell enni. Az első napon szent összegyülekezés legyen. Ne végezzetek semmiféle foglalkozáshoz tartozó munkát. Tűzáldozatul mutassatok be égőáldozatot az Úrnak (4Móz 28,16-19). Mialatt az izraelitáknak részletes parancsaik voltak arra nézve, hogy mikor mit és hogyan kell tenniük, addig mi keresztyének élvezhetjük a keresztyén szabadságot (vö. Gal 5,1). Ez viszont az új évben is újra azt jelenti, hogy teljesen tudatosan alávetjük magunkat az Úr Jézus Krisztus vezetésének. Mert a szabadság nem azt jelenti, hogy azt tesszük, amit akarunk. A keresztyén szabadság abban áll, hogy teljes szívvel azt kérdezzük, mi dicsőíti az Úr Jézust. Ez az, ami vidámmá, boldoggá tesz. Ha mi az Ő kezét keressük, átéljük, hogy Ő már megfogta a miénket. Az új év alkalom a hálaadásra Izráel népe anyagi áldozatot, állatáldozatot hozott. Nekünk szabad Istennek, és ezzel együtt az Úr Jézusnak szellemi áldozatot hozni azáltal, hogy visszatekintve megköszönjük a megőrzést, előretekintve pedig az új év áldásait. Különösképpen hálásak lehetünk neki az Úr Jézusért, akit értünk adott a keresztre. Ezért imádjuk Őt! Mindenekelőtt számolsz az Úr Jézussal életed minden helyzetében? Nehéz döntés előtt állsz? Kérdezd meg, hogy Ő mire mond igent. Problémáid vannak más emberekkel? Kérdezd meg magadtól, hogyan viselkedett volna az Úr Jézus. Nem vagy jól? Légy biztos abban, hogy az Úr Jézus most is gondol rád! Nincs már örömöd abban, hogy következetesen az Úrral éld az életed? Gondolj arra, mi mindent áldozott fel Ő érted, irántad való szeretetből. Ő nem kényszerít senkit. Ő harcol érted, mert szeret. Egy új év alkalom az imádkozásra és a helyes döntésekre Az új évben is jöhetünk Istenhez, és kérjük Őt: külső- belső megőrzésért, vezetéséért, hogy felismerjük az Ő útját életünkben, hogy megtartson veszélyek és próbák között, hogy megóvjon a bűntől, hogy Krisztust ne veszítsük szem elől és a szívünkből, hogy az Úr Jézus átvegye az első helyet az életünkben, hogy tiszta életet éljünk. Az új évben sok esély és veszély rejtőzik. Rajtad áll, hogy mit választasz. Mózes egyszer azt mondta Izráel népének: előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is. Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass szavára, és ragaszkodj hozzá (5Móz 30,19-20). Kívánom neked, hogy minden döntésedben várj az Úr Jézusra, és Őt hívd segítségül újra és újra. Aki vele jár kéz a kézben, az megelégedett új évet fog átélni. Nem gondmenteset, de áldásteljeset! Manuel Seibel Vetés és Aratás

5 Keresd a csendet!...és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát... (1Tesz 4,11) Zajos világban élünk. Autók, motorkerékpárok, teherautók, repülők szinte állandóan útban vannak valahová. De eltekintve a forgalom zajától, amely néha már kibírhatatlan, sok helyen túl hangosan beszélnek, énekelnek vagy zenélnek, bár ezt igazi értelemben már nem is lehet éneklésnek illetve zenének minősíteni, inkább alvilági zajnak. Az ősellenség, a Sátán nem szereti a csendet, amely az embereket a dolgok mérlegelésére elvezethetné. Ő az elkábítást, a gondolatok eltérítését munkálja. Ézsaiás írja:...a béke és a bizalom erőt adna nektek! (30,15) Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsolt 37,7). Csak a csendben tud Isten velünk beszélni, legyen az a közösségben, vagy a személyes áhítatban. Egy közmondás azt mondja: az egyén csendessége nyugalom a többiek számára is. A lárma, a zaj nem vezet jóra. A jó nem kelt zajt. Jézus csendes és szelíd volt, amikor az egész emberiségért szenvedett. Akkor is csendet és hallgatást követelt, amikor csodát tett. Ne feledjük, hogy meg van írva: A bűnt szereti, aki veszekedni szeret, és aki nagyra tátja száját, saját romlását keresi. Az álnok szívű embernek nem lesz jó vége, és a csalárd nyelvű bajba kerül (Péld 17,19-20). Mi tehát csendességre törekszünk, hogy az Urat szemléljük, tőle akarunk tanulni, útjain járni, szavára és tetteire figyelni. Jézus mondja nekünk: Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek (Mt 11,29) évi 3. szám CS. L. Betlehemi éjjel (Részletek) Ott jártam egy éjjel Betlehem mezején, Nyomasztó éjszaka, hidegség, semmi fény. Veszett reményekkel, kínnal vánszorogva, Emberi közönytől majdnem megfagyasztva. Rám ült az éjszaka minden félelmével: Pásztorokat láttam küszködni az éjjel. Nyugtalan volt a nyáj, s mint kit rossz sejtés hajt, Álmatlan, virrasztva lesték mind a hajnalt. S egyszerre az éjjelt fény űzte szerteszét, Denevérszárnyakon menekült a setét. Gondok szellemhadán győztek jó szellemek, S angyalszó hallaték: Örömöt hirdetek! Békesség a Földön, dicsőség az égnek, Áldás kis Bethlehem csodás szülöttének, Kit ember közönye istállóba kizárt, Menjetek csodálni az egyszülött Királyt! Betlehem mezején jártam éjjel újra, Még mindig sötét volt, a fény eltűnt bújva, Még mindig gondok nyomták szegény lelkem, Majd megvett a hideg emberi közönyben. Rám ül az éjszaka minden félelmével: Embereket látok küszködni az éjjel, S kit ember közönye istállóba kizárt: Nem tisztelik ma sem az egyszülött Királyt. Nyugtalan ember-nyáj közepén virrasztva, Emberi közönytől majdnem megfagyasztva Keresnek kevesek fényt az éjszakában: Derül-e még hajnal e sötét világra? Mert jönni fog az égből felhasadó fénnyel Szellemszárnyon még egy bethlehemi éjjel, S mint mikor a homályt a kelő nap tépi, Akkor az éjjelből fénylő sereg lép ki. S mintha lepel hullna le rejtett szívekről, Béke hírnöke lesz sok-sok üldözöttből. S kikre nem hallgatott eddig a vak világ, Készítik mindenütt a béke új útát. Ami fent volt, lent lesz, mi dicső volt, aljas, S mindenfelett lesz egy ünnepelt Hatalmas, A megvetett Király, Urak Ura: Jézus! Istennek dicsőség, Földnek béke: Jézus! Csia Lajos

6 Isten vezetése Amikor Isten nevel bennünket, azt javunkra teszi, hogy szentségében részesítsen. Hogy merre és hogyan vezet, azt sokszor nem értjük, ennek ellenére Isten véghez viszi a tervét. Azt mondja: Később majd megérted. Olyan viszonyok közé visz bennünket, amelyekben feltárul lelkünk legmélye. Mert időnként olyan visszás érzelmek szunnyadnak bensőnkben, amelyek meglátására egészen vakok vagyunk. Ezáltal megtanuljuk önmagunkat olyan oldalról megismerni, amely eddig rejtve volt előttünk. Isten még az istentelen embereket is felhasználhatja arra, hogy általuk neveljen és tisztogasson bennünket. Találkoztunk-e már olyan emberekkel, akiknek pontosan olyan jellemük volt, mint nekünk, és rendelkeztek mindazokkal a hibákkal, amelyek bennünk is megvoltak. Sajnos azonban, többnyire csak amiatt bosszankodunk, hogy miért olyan az a másik ember, és nem tekintünk magunkra. A nekünk kellemetlenkedő embereket úgy kell tekintenünk, mint a szobrász vésőjét, amellyel a műalkotást kifaragja. Nem tehernek, hanem Isten formáló eszközének. Józsefet börtönbe vetették: Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték De meddig kellett így szenvednie? míg jóslata be nem teljesedett, és az Úr szava igazolta őt. Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt. Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává (Zsolt 105,18-21) Az Úr még az egyiptomiak felett is Úr volt. Először engedte, hogy Józsefet rabszolgaként eladják, sőt ártatlanul börtönbe vessék, de gondoskodott arról, hogy József egy perccel se maradjon tovább megalázott állapotában, mint ahogy azt Ő szükségesnek látta. Mi azonban gyakran zúgolódunk ahelyett, hogy megaláznánk magunkat, és bíznánk Istenben. Vádoljuk a környezetünket, a körülményeinket, mert nem értjük, hogy mindezek csupán eszközök arra, hogy Isten lelkünk mélyéig megtisztítson. Ő türelmes velünk, ezért újra és újra folytatja munkálkodását. W. H. Imádságban Imádságban Istenre néz szemem, lelki békességért esedezem. Imádságban békét nyer sok harcom, ellenségnek odatartom arcom. Imádságban feltárom életem, bűneimet hátam mögé vetem. Imádságban elmondom sok bajom, kínjaimat el nem hallgathatom. Imádságban megbocsát a szívem, új életre születik meg hitem. Imádságban panaszlom bánatom, megtagadom önzõ akaratom. Imádságban köszönöm örömöm, dicséretem háladalba öntöm. Imádságban mennyekbe száll lelkem, jövõm látom, jelenem felejtem. Imádságban értem létem titkát, felfogom a szeretet csodáját. Imádságban fogok égi kezet, mely engem az üdvösségre vezet. Imádságban Krisztus hangját hallom, bűneimnek bocsánatát vallom. Imádságban meglátom az Istent, benne bízva kezdek s végzek mindent. Imádságban legcsodásabb áldás: megbocsátó Atyára találás. Dömötör Tibor Vetés és Aratás

7 Bibliai személyek Dorkász Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tábita (héb.), ami azt jelenti: Dorkász (gör.), vagyis Zerge (gazella, szarvas). Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát. Éppen azokban a napokban megbetegedett, és meghalt (Csel 9,36-37). Dorkász egy nőtestvér, egy tanítvány volt. Ez a megnevezés nem korlátozódik csak férfiakra. Hiszen Isten egész népe fel volt szólítva, hogy legyen Krisztus követője, azaz tanítványa, és ez különféle módon van kifejezve az Újszövetségben. A Cselekedetek Könyvének ebben a fejezetében szereplő tanítványok mindegyike legnagyobb munkáját a szülővárosában végezte el, Anániás Damaszkuszban és Dorkász Joppéban. Ez egyeseknek azt jelenti, hogy messzire kell menniük, miközben mások pontosan ott szolgálnak, ahol élnek. A gyakorlati szolgálat Dorkász ismert volt saját városában azokról a jó cselekedetekről, amelyeket másokkal tett. Ez a szolgálatnak olyan területét mutatja be, amelyet sajnálatos módon sok helyen elhanyagolnak. Pál apostolnak Tituszhoz intézett levele hangsúlyozza a jó cselekedetek fontosságát. Ugyanakkor Kréta hírhedt volt ezeknek a hiányáról (Tit 1,12). Pál figyelmezteti Tituszt, hogy tanításában hangsúlyozza, nem cselekedeteink által üdvözülünk, de a jó cselekedeteknek látszaniuk kell mint a Krisztusban nyert új élet eredményének. Hiába ne éljek! Hiába ne éljek, segíts, arra kérlek, életem Ura! Teherré ne válljak, támaszként hadd álljak mások oldalán! Ahol szükség van rám, kell tudásom, munkám, ott lehessek én! Hiába ne éljek, segíts, arra kérlek, életem Ura! Dorkász tettei olyanok voltak, hogy amikor meghalt, nagyon hiányzott, és nagyon megsiratták: az özvegyasszonyok sírtak, és mutogatták azokat az ingeket és ruhákat, amelyeket Dorkász készített, amíg velük volt (Csel 9,39). Ezeknek az asszonyoknak kézzel fogható bizonyítékuk volt Dorkász kedvességéről, amelyekkel rajtuk segített. Ez tanulság mindenki számára: egy kevés gyakorlati kedvesség az üdvözültek és nem üdvözültek előtt meggyőzőbb annál, mint amikor prédikálunk vagy tanítunk. Jó dolog, ha mi is úgy élünk, hogy hiányzunk, amikor eltávozunk. Isten gondviselése Sokszor nehéz megérteni Isten terveit és útjait. Úgy látszott, hogy a Joppéban élő keresztények nehezen viselnék el egy ilyen nőtestvér elvesztését. A jeruzsálemi szentek is ilyesmit érezhettek, amikor Jánost és Pétert letartóztatták. De Isten mindig gondoskodik a követőiről, és hamarosan pótolja a hiányukat, és világossá teszi gondviselését. Milyen gyakran tapasztalunk mi is ilyesmit hívő életünk során! Siklós József Az imádság fontossága Péter apostol Dorkász halálos ágyánál látta a fájdalmat és a szomorúságot: kiküldött mindenkit, letérdelt, és imádkozott; azután a holttest felé fordulva ezt mondta:»tábita, kelj fel!«ő kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. Péter odanyújtotta neki a kezét és talpra állította; majd behívta a szenteket és az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él (Csel 9,40-41). Napjainkban nem várhatunk ilyen csodákat, de szükségünkben nekünk is imádkoznunk kell, és Isten válaszolni fog az Ő isteni tervének megfelelően. Napról napra együtt bibliai személyekkel c. könyvből (Evangéliumi Kiadó) évi 3. szám

8 Mi az élet? Nagy csend ülte meg a nyári erdőt. A madarak szárnyuk alá hajtották a fejüket. Jóleső nyugalom terült a tájra. A pinty egyszer csak fejét felszegve megszólalt: Mi az, hogy élet? Mindnyájan megütköztek a nehéz kérdésen. Először a rügyeit vigyázva bontogató vadrózsabokor szólalt meg: Az élet állandó kibontakozás A pillangó nem volt ennyire filozófus lény. Virágról virágra libbenve itt is, ott is nektárt nyaldosva csak ennyit mondott: Az élet csupa nyalánkság és boldogság! Lent a fűben a hatalmas szalmaszálat cipelő hangya ezt nem hagyhatta szó nélkül: Az élet csak munka és vesződség! A frissen gyűjtött mézzel a kaptár felé siető méhecske ezt duruzsolta: Az életben a munka és a szórakozás váltogatja egymást Ahol ilyen bölcs dolgokról folyik a szó, onnan a vakond sem hiányozhat. Egy szóra kidugta hát a fejét a friss vájatból: Az élet a sötétség elleni állandó harc. Össze is kaptak volna, ha az eleredő eső nem hűti le a kedélyeket. Az esőcsepp is el akarta mondani a maga bölcsességét: Az élet csupa könny, semmi más És már úszott is a patakkal a tengerbe. Ott a hullámok hatalmas csapásokkal ostromolták a parti sziklákat. Az élet a szabadságért való sanyarú küzdelem mennydörögték. Fenségesen körözött az erdő felett a sas. Az élet felfelé törekvés! kiáltotta. A vén, széltől meghajlott nyírfa is bekapcsolódott most már a vitába: Az élet azt jelenti, hogy beadjuk a derekunkat a hatalom előtt Leszállt az éj. Hangtalan szárnycsapásokkal lebegve huhogta a bagoly: Az élet, kihasználni az alkalmat, ha mások alszanak De ezt már nem hallották a többiek. Az alvó erdő csöndje borult a tájra. Csak egy mulatságból hazafelé tartó fiatalembert lehetett látni, aki a sok tánctól kimerülten leült a nyírfa alá, és mintha a pintyhez szólna, felsóhajtott: Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak az elviselése. De hamarosan az ébredező hajnal üzenete keltegette az alvó erdőt: Én az új nap hírnöke vagyok. Szeretném lezárni a vitát. Szerintem az élet nem más, mint az örökkévalóság előhírnöke. (Svéd mese) Pál apostol: nekem az élet Krisztus (Fil 1,21) Örökkévalóság nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók (2Kor 4,18). Az emberi elme az örökkévalóságot, amely kezdet és vég nélküli, képtelen felfogni. Egy vízcsepp, amely a tengerbe hullik, parányi kicsinek tűnik, szinte elenyésző semmiségnek, és mégsem olyan kicsi, mintha egy évet hasonlítunk össze az örökkévalósággal. Az időt senki sem képes feltartóztatni. Mennyire figyelmeztető üzenet ez arra, hogy mi mindnyájan átlépünk az örökkévalóságba! és senkinek sincs hatalma a halál napja fölött (Préd 8,8). Annak, akinek a bűnei megbocsátást nyertek, nem félelmetes az örökkévalóságba való átlépés. Ő biztos abban, hogy az örökkévalóságot a mennyben tölti. Azt azonban elgondolni is szörnyű, hogy mit jelent az embernek a bűneivel átlépni az örökkévalóságba. Milyen döbbenetes valóság: Ha valakit nem találtak beírva az Élet Könyvébe, azt a tűz tavába vetették (Jel 20,15). A legfontosabb kérdés mindannyiunk számára: Hol töltöd az örökkévalóságot? Az idő és mi mindannyian sietünk az örökkévalóság felé, akár gondolunk rá, akár nem. Minden ember örök osztályrésze földi élete során dől el. Nézzél ezért a láthatatlanokra, amelyek örökkévalók! Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére (Zsid 12,2) J. G. Vetés és Aratás

9 Csen apó története Egy olyan történetet szeretnék elmondani, amely azt példázza, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden a javukra van. Csen apó történetének a híre messze vidékre eljutott. Kivételesen bölcs embernek ismerték, akit azonban nem mindig tudtak megérteni. Így történt akkor is, amikor Csen apó egyetlen lova elveszett az erdőben. Valahogy elszabadult, és úgy elnyargalt, hogy nyoma veszett. Este jöttek a szomszédok, hogy kifejezzék együttérzésüket a nagy bajban. Az apó azt kérdezte tőlük: Honnan tudjátok, hogy ez baj? A szomszédok összenéztek, nem értették. Hogyne lenne baj, hiszen az öreg kenyérkeresete veszett el. Alig telt el egy nap, bámulatos esemény következett. Csen apó lova hazajött négy vadlóval együtt, akikkel valahol a vadonban összebarátkozott. Az apó gyorsan becsukta a kaput, és beterelte a lovakat az istállóba. Jöttek is a szomszédok, hogy sok szerencsét kívánjanak, hiszen Csen apónak nagy jó jutott osztályrészül. Honnan tudjátok, hogy ez jó? kérdezte az öreg. A falubeliek csodálkoztak, hiszen ennyi lóval a falu első gazdája lett Csen apó. Másnap Csen apó fia elkezdte betörni, megszelídíteni a vadlovakat, közben az egyik úgy levetette magáról, hogy eltört a lába. Csúnya, nyílt törés lett. Újra jöttek a szomszédok, igazi, keleti részvéttel, hogy ebben a bajban melléjük álljanak. Honnan tudjátok, hogy ez baj? kérdezte megint Csen apó. A szomszédok megdöbbentek, hogy egyetlen fia állapotára ilyet mer mondani. Közben a nagy csendet odakintről kétségbeesett jajgatás törte meg. Kiderült, hogy a postás jár a faluban, és behívókat visz szét a legényeknek, mert kitört a háború. Csen apóékhoz is hozta a behívót. Micsoda szerencse! mondták a szomszédok. Ennek a fiúnak nem kell bevonulnia katonának! Honnan tudjátok, hogy ez szerencse? mondta megint Csen apó. De ez már sok volt a szomszédoknak! Felálltak, és szó nélkül hazamentek. Ki-ki gondolta a magáét. Csen apóék orvosért küldtek, és jött is a missziós orvos. Sínbe tette a törött lábat, majd olvasott nekik az evangéliumból. A család fogékony szívvel hallgatta, megismerték Jézus Krisztust, az ő Megváltójukat. Isten szeretete megragadta az egész családot. Ez igen, ez már szerencse! újságolta most már Csen apó mindenfelé évi 3. szám Ungár Aladár: Íme, az ajtó előtt állok c. könyvéből (Evangéliumi Kiadó) 9 Karácsonyi Ki mit tud? 1. Mi Betlehem nevének jelentése? 2. Ézsaiás próféta szerint mi lesz a gyermek neve, aki nekünk születik? 3. Ki küldte ki azt a rendeletet, hogy az egész föld népe összeírattassék? 4. Miért lett Jézus szegénnyé? 5. Melyik országba kellett menekülnie Jézus családjának Heródes miatt? 6. Milyen formát vett magára Jézus, amikor megjelent a Földön? 7. Miért nevezik Jézust Názáretinek, ha Betlehemben született? 8. Ha Jézus Krisztus nem azért jött, hogy az igazakat hívja megtérésre, akkor kiket hív? 9. Miért született Jézus? Mert az Emberfia azért jött, hogy... és... az elveszettet. 10. Ki imádkozik az Úr Jézus visszajöveteléért? (Válaszok a 31. oldalon.) 9

10 L etenni Minden gondotokat Őreá vessétek olvassuk az 1Péter 5,7-ben, és ez azt üzeni nekünk, hogy gondunkat tegyük le Istennél, és hagyjuk is ott. Jó tanács ez, csak éppen nem sikerül megtartanom. De hát miért nem? Hogy a letenni szót egészen megértsem, egy kép van előttem. A teherautó vezetője elviszi rakományát a rendeltetési helyére. Ott lerakja, és ha az átadás problémamentes, ezzel a feladatát elvégezte. (Egyébként: Istennél nincs reklamáció. Ő minden rakományt átvesz, azaz: neki mindent elmondhatunk. Jó okkal folytatja így az Írás: mert neki gondja van rátok. ) A sofőr tehát nyugodt lélekkel visszatérhet, nála minden rendben, senki nem kényszerítheti arra, hogy az árut újra felrakja a kocsijára. De miért is tenné? Az is kizárt dolog, hogy a leadott rakományt valaki más visszategye az autóra. A valóságban hogy van ez? És ezzel visszatérek a magam problémájához: Én a teljes rakományt hogy a kifejezésünknél maradjak ismét csak a kocsimon találom. Valaki más rakta rám újra a gondjaimat? Talán az ördög? Mert kétségtelen, hogy ő felhasználja kicsinyhitűségemet. Tegyük fel, hogy munkanélkülivé lettem, és megpályázok egy állást. Erre az ördög odasúgja: Nehogy azt hidd, hogy felvesznek! Százával pályáznak, gondolod, hogy éppen te kellesz nekik? És ha ezt elhiszem, az ördög máris győzött. De így van ez még sok más esetben is, ha aggodalmaskodásommal olyasmit veszek újra magamra, amit már egyszer letettem. Ó, igen, önkínzó módon gyötörhetem magam gondjaimmal, sajnálom és sajnáltatom magam, szépen bebeszélhetem magamnak, milyen szerencsétlen is vagyok, miközben másoknak sokkal jobban megy. Ezzel Istenben való bizalmam meginog, sőt megszűnik, és igazat adok az ördögnek, aki a kétség magvát elhinti bennem. 10 Sajnos, van még egy lehetőség arra, hogy a terhemet újra magamra vegyem, ez pedig a fantáziám. Micsoda borzalmas következményeket tudok elképzelni a magam dolgában, ha a segítség másként jön el, mint ahogy vártam, vagy késik, vagy egyáltalán nem jön! És amit képzelek, sokkal rosszabb, mint a valóság, és ezáltal a terhem is sokkal nagyobbnak tűnik. A gondjaimtól pedig nem szabadulok meg soha. És milyen alapon hitetlenkedem? Hogyan tehetek még magának Istennek is szemrehányást? Nem mondod most, mindez nem így történik, csak egyszerűen nyugtalan vagyok, főként pedig nem sikerül elcsöndesednem. Szorongató gondolataim újra meg újra meglepnek. Mit tegyek? Imádkozz! Csakis egy védelem van mindezek ellen: Imádkoznod kell! Nemcsak úgy egyszerűen elmondani egy-egy imádságot. Küzdelemről van itt szó, mely bizonyos esetekben órákig is eltarthat, sőt olykor elveheti egész éjszakai nyugalmadat. Az imádságos küzdelmet újra meg újra elölről kell kezdened, és az Úr nem hagyja válasz nélkül a könyörgésedet, bizonyos, hogy nem. Csak nyugodtan hagyd rá az ügyedet. Persze lehet, hogy ma nyugalmat találtál nála, de holnap újra el kell kezdődnie a lerakodási folyamatnak. De ne hagyd abba: beszélj mindaddig az Úrral, amíg teljesen meg nem bizonyosodtál arról, hogy minden gondodat ott hagytad nála. Hitből fakadó bizalom Egészen bizonyos, hogy nem könnyű eljutni odáig, ameddig Jeremiás próféta eljutott. Jó csendben várni az Úr szabadítására (JSir 3,26). Csakhogy az imádsághoz feltétlenül hozzátartozik a hitből fakadó, őszinte bizalom Istenben. Végső soron nem imádságaink hosszúságán vagy minőségén múlik a dolog, hanem az egyszerű ráhagyatkozáson. Azon, hogy az Úr karjaiba tudod-e vetni magad, le tudsz-e mondani arról, hogy mindenáron a te akaratod teljesüljön, és tudod-e hittel várni, hogy Ő megcselekszi végre mindazt, ami javadra szolgál. Bízzál, az Úr megsegít! E. L. Vetés és Aratás

11 Az Atya szeretete Lukács evangéliumának 15. fejezetében Jézus a világirodalom egyik legmegragadóbb történetét, a tékozló fiú történetét mondja el. Szinte mindenki azonosíthatja magát a történet egyik szereplőjével, vagy a tékozló fiúval, vagy az idősebb testvérrel, vagy az apával. Mindegyik szereplő fontos igazságokra tanít bennünket, amelyeket a keresztyéneknek meg kell tanulniuk. A versekben olyan dolgokat tudunk meg az apáról, amelyeket a keresztyén apáknak feltétlenül meg kell fogadniuk, ha gyermekeiket keresztyén hitben akarják felnevelni. 1. Az apa türelmes Bár a fiú hosszú ideje távol élt otthonától (elég hosszú ideig ahhoz, hogy az éhínség elpusztítsa az országot), az apa még mindig várta. Még távol volt, amikor apja meglátta őt (20. v.). Szeme sohasem fáradt bele a fiú keresésébe. Ti apák, milyen türelmesek vagytok gyermekeitekhez, amikor bukdácsolnak életük útján? 2. Nagyon szerette a fiát Amikor meglátta közeledő gyermekét, elébe szaladt. Nem tudta kivárni, amíg fia odaér hozzá. Átölelte és rögtön megcsókolta. Még csak magyarázatot sem kért, hogy fia hol volt, vagy mit csinált. Nem oktatta ki, hogy tudhatta volna a következményeket, vagy reméli, hogy a történtekből levonja a tanulságot. Ti apák, milyen szeretet él bennetek gyermekeitek iránt, ha hibát követnek el? 3. Megbocsátott Tudjuk, hogy megbocsátott, amit viselkedése is bizonyít. Olyan fontos volt neki, hogy fiának megbocsásson, hogy fia elő sem tudott hozakodni a kérésével. A fiú elhatározta, hogy megkéri apját, fogadja fel napszámosnak ( v.). Az apa visszaadta fiának eredeti helyét a családban, és a legnagyobb kitüntetésben részesítette. Ti apák, mennyire vagytok készek megbocsátani gyermekeiteknek, ha hibákat követnek el? 4. Tudta, mi a fontos Nem az volt a legfontosabb, hogy fia vétkezett, hogy apját kihasználta, sőt az sem, hogy kimondhatatlan fájdalmat okozott neki. A legfontosabb az volt, hogy a fia él és hazajött. Ti apák, megtanultátok-e már, hogy gyermekeitek számára mi a legfontosabb? A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, és a Szentnek a megismerése ad értelmet (Péld 9,10). J. T évi 3. szám Dalol a csend Künn orkán üvöltve fákat cibál Benn a szívemben a csend muzsikál. Behajtom a záporvert ablakot, Úgy hallgatom a néma dallamot. Mért mennydörögjön tomboló tusa? A néma csendnek is van ritmusa, A magányban sem vagyok egyedül Az én szívemben a csend hegedül. Halk hangja csupa édes-bús vigasz, S én andalogva kérdezem: Ki az? Aranyszálból ki sző körém mesét? Halk húrokon ki pengeti kezét? Tán Isten szívéből rezdül e zene? Mintha a végtelenség zengene! És hallgatom a messzeségen át A csendet, ezt a szent melódiát. Siklós József Az evangélium üzenetébe és annak üdvözítő erejébe vetett hit csak akkor vezet igazi üdvbizonyossághoz, ha ez a hit a következő négy alappilléren nyugszik: 1. Sola Scriptura Egyedül a Szentírás 2. Sola Christus Egyedül Krisztus 3. Sola Gratia Egyedül a Kegyelem 4. Sola Fide Egyedül a Hit 11

12 Már közel 50 éve élek Ausztrália elhagyott sivatagában. Nincs senkim, akivel megoszthatnám örömem, bánatom. De az Úr Jézusban és vele boldog vagyok! 75 évvel ezelőtt Magyarországon, egy kis faluban születtem. Hatan voltunk testvérek, én voltam a legfiatalabb. Hároméves voltam, amikor apánk meghalt. Nehéz anyagi helyzetbe kerültünk, drága jó anyánk sütéssel és mosással kereste meg mindennapi kenyerünket. Egyik bátyám katona lett, két nővérem elszegődött háztartási alkalmazottnak, két másik testvéremen pedig egy árvaház segített. Édesapám a háborúban tüdőbajt kapott, és én örököltem a betegségét. Ő belehalt, belőlem sebeken keresztül (ötször operáltak meg) távolították el az orvosok a kórt. Az arcomon egy nagy és csúnya forradás maradt, amelyet gyermekként nagyon szégyelltem. Érzékennyé és tartózkodóvá váltam. Édesanyánk hű szolgálólánya volt Istennek. Szerény, alázatos, bizonyságtevő életével példásan hirdette Isten Igéjét. Minden bánatában Őhozzá fordult, szüntelen imádkozott, sokat énekelt. Gyermekeit minden imájában az Úr elé vitte. Isten szeretetét ránk sugározta. Az Ige kis mustármagjait belénk is elvetette. Az én esetemben az Ige magva igen szikes talajba hullott, ötven évig ki sem kelt. De ezt a kicsiny mustármagot Isten ban életre hívta. Dicsőítem szent nevét, mert Ő keresett meg engem, nem én Őt. Temérdek bűnöm dacára is kinyújtotta kezét értem. Ebben az időben feketén dohányt árultam. Férjem haragudott érte, mert félt, hogy valaki feljelent. Egyik alkalommal arról értesültem, hogy azt az illetőt, aki nekem szállított, lecsukták. Ekkor kezdtem ébredezni! Ez Isten akarata volt, és nem az enyém! 2000 újév napján kórházban ébredtem. Tüdőgyulladással kerültem be, és nagyon egyedül éreztem magam. Egy szociális gondozónő látogatott meg, és megkérdezte, hogy van-e valamire szükségem. Azt válaszoltam, hogy egy magyar nyelvű Bibliát szeretnék. Pár nap múlva egy lelkész behozta a Bibliát, amelyet a kórházban elkezdtem olvasni, de utána abbahagytam. Sokat pereltem Istennel, hogy miért történik ez vagy az az életemben. A férjem betegsége is nagyon megviselt. Az ő szenvedése szintén közelebb vitt Istenhez. Kértem Őt, hogy férjem szenvedését rövidítse meg. Kérésem meghallgatta. Férjem halálos ágya mellett egy angol nyelvű Biblia volt nálam. Kinyitottam, és a Jeremiás 31,3-ra esett a tekintetem: A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Ezt az Igét valójában csak a későbbiekben értettem meg igazán. Problémáimmal egyedül maradtam, nem segített senki. Ekkor fordultam szívem mélyéből Istenhez. Megalázkodva beláttam, hogy egyedül csak Ő segíthet. Kezdtem naponként imádkozni, és olvasni a Bibliát. Kértem Istent, adjon értelmet, oktasson, hogy megértsem a szavát. Három év múlva a jeremiási igevers újra elém került a magyar Bibliámban. Ekkor értettem meg! Istentől kegyelmet kaptam, bízzam tehát magam Őreá! Az Ő nagy szeretete velem marad, és ez megnyugvást adott. Ahogyan Tamás felkiáltott az Úr sebeit látva, én is felkiáltottam: Én Uram, én Istenem! Rajtam, bűnös porszemen, aki semmit nem érdemel, kegyelmed bőven tetézted. Több mint 50 évig tűrtél és vártál rám, hogy visszatérjek hozzád! Gondolatban visszapergettem az éveim: gyermekszívem az Övé volt, és gyermekkoromban buzgón imádkoztam hozzá. Most öreg fejjel értettem meg, hogy milyen az Ő szeretete. Nem egyszer emelt ki a sír szájából, nem engedett a posványba elsüllyedni. Többször az öngyilkosság gondolata is megkísértett, de Ő vigyázott rám. Szeme mindig rajtam volt: mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad (Zsid 12,6). De hagyom a múltat, arról egy könyvet lehetne írnom. Ha ezer nyelvem volna, sem tudnék elég hálát adni Isten végtelen szeretetéért, kegyelméért. Most öreg írógépem mellett ülök, és csak azt kérem, imádkozzatok velem, és várjuk készen Jézus Urunk visszajövetelét! Szné Papp Jolanda 12 Vetés és Aratás

13 EMMAUSI LEVELEZŐ BIBLIAISKOLA Az Emmausi Bibliaiskola Alapítvány újra bővítette tanfolyamai sorát, és ezúton felajánljuk az érdeklődőknek régebbi és új könyveinket: Amit a Biblia tanít Élők között a legnagyobb Találkozás a Mesterrel Útmutató a keresztyén növekedéshez A keresztyén élet gyakorlata A mennybe vezető út Lukács evangéliuma Jakab levele Péter első levele Előkészületben: Péter második levele és Júdás levele. A tanfolyamok ingyenesek. Bélyeget, borítékot szívesen elfogadunk. Címünk: Emmausi Bibliaiskola Alapítvány 9013 Győr, Pf. 826 Romániában az alábbi címen lehet könyveket igényelni: Babos Márton Str. Corneliu Coposu nr Cluj-Napoca Minden advent kegyelem: vétkem jóvá tehetem. Minden advent vigalom: Isten Úr a viharon! Minden advent érkezés: átölel egy drága kéz! Minden advent alkalom: győzhetsz saját magadon! Minden advent ítélet: így kellene s így élek! Minden advent remegés: Isten felé epedés! Minden advent ima is: Uram, fogadj be ma is! Minden advent szeretet: Betlehembe vezetett Köszönd meg hát a csodát: a világ karácsonyát! Értékes vagy! Ürögdi Ferenc Megpróbáltál-e már valaha egy megrepedt nádat újra kiegyenesíteni? Vagy egy pislogó mécsest újra erős lángra lobbantani? Vagy a sok munkát felesleges fáradságnak tartod? De Isten gondolatai mások. Gyengeségeid ellenére mégis valami újat akar alkotni az életedből. Még ha magadat értéktelennek tekinted is, Jézus Krisztus számára értékes vagy! Ő az életét adta érted! A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el (Ézs 42,3) évi 3. szám 13

14 hívő ember tudja: A Krisztusban vagyok, és Krisztus bennem. De ezzel együtt jár, hogy testemet a halálba kell adnom. Mert a test soha nem változik: szüntelenül óvakodnunk kell tőle. Pál apostol elragadtatott a paradicsomba, ahogy a 2Korintus 12-ben olvassuk. Emiatt azt gondolod, hogy a hústest egyetlen atomja sem maradt benne? Dehogynem! Szüksége volt arra, hogy a Sátán angyala gyötörje, hogy el ne bizakodjék. Szüksége volt a testébe adott tövisre, hogy megtartsa alázatos állapotában. Az Úr olyan csodás élményben részesítette szolgáját, amely szinte már veszélyes volt számára. Mivel védelmezze meg ettől? Olyasvalamivel, ami Pált mélységes alázatban tartotta. Az Úr nem vette vissza tőle a már neki adott kijelentést, de adta vele együtt a tövist is: porig alázta, és éppen abban, amin teljes lelkével csüngött a szolgálatában. Hasonló volt Jób helyzete. Isten elmondhatta róla a Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön (Jób 1,8) Mindennel megáldotta, úgyhogy Jób elmondhatta: akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott (Jób 29,11). Tehát jelentkezett nála némi öntetszelgés, és Isten meg akarta ettől szabadítani. Amit Jób önmagáról mondott, igaz volt, és Isten maga is arról tett tanúságot: Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent és kerüli a rosszat (Jób 1,8). Mivel azonban elkezdett kissé beképzelt lenni, az Úr átadta a Sátánnak, hogy megalázza. És azután Jób már nem azt mondta: akinek a szeme látott, mellettem tanúskodott, hanem most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban (Jób 42,5-6). Ez az, amire nekünk is szükségünk van. Egyfelől nem szabad engednünk, hogy elhalványuljon bennünk a tudat: Krisztusban vagyunk. Másfelől azonban szükségünk van arra, hogy önmagunkat alaposan megismerjük, és tudatára ébredjünk Tövis a testünkben? annak, hogy Isten ezt a kincset cserépedénybe, a mi testünkbe helyezte. A test pedig akadályt jelent a krisztusi élet megvalósításában. Ezért kell alaposan kiismernünk. Meg kell tanulnom, hogy testemnek (óemberemnek) nincs joga hallatni a szavát, még kevésbé akarni, s úgy kell tekintenem rá, mint megfeszítettre. Így cselekedve egyre jobban megismerhetem Krisztus kifürkészhetetlen gazdagságát. Először is felismerem, hogy Isten az Ő végtelen kegyelméből helyet adott számomra Krisztusban; azután azonban Isten számos próbatételen keresztül vezérel életutamon. Megismerem ily módon tőle való teljes függőségemet és gyöngeségemet. De miként Pálban, úgy bennem is Krisztus lakozik, és így örülök a gyöngeségemnek, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem. Az erő titka az, hogy magamtól semmire nem vagyok képes, de Krisztus ereje célhoz juttatja az én erőtlenségem által, amit akar: Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem (Fil 4,13). Azért élünk, hogy Krisztus távollétében az Ő élete nyilvánvalóvá legyen a mi halandó testünkben. Valóban csupán ezt kívánjuk? Vagy csak Krisztust akarjuk birtokolni dicsőségben? Mivel Isten az Ő Fiát adta, hogy lelkünket megnyerje magának, nekünk nem annak kellene legfőbb gyönyörűségünknek lennie, hogy életünket odaszánjuk neki, aki értünk meghalt? azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt (2Kor 5,15). Valóban az-e a szívünk legfőbb vágya, hogy Krisztus levele legyünk, amely mindenki számára olvasható (lásd 2Kor 3,2)? Ha az Övéi vagyunk, csak egy lehet a vágyunk: hogy Krisztust kijelentsük, szolgáljuk, és olyan emberek legyünk, akik Urukat, mint Isten Fiát várják a mennyből. Isten azért adta értünk az Ő Fiát, hogy ne a test kívánságai szerint éljünk, hanem egészen és őszintén az Övé kívánjunk lenni. Töltsön be bennünket az a boldog tudat, hogy Krisztusnak maradéktalanul joga van ránk, megváltottaira, hogy mi híven szolgáljuk, amíg vissza nem jön, és elvisz az Ő dicsőségébe. M. E. 14 Vetés és Aratás

15 A Vörös-tenger A Nádas-tenger A Vörös-tenger neve az Ószövetségben: Nádas-tenger. A Vörös-tenger neve csak kétszer jelenik meg a Bibliában, méghozzá az Újszövetségben: Ez (Mózes) hozta ki őket, ez tett csodákat és jeleket Egyiptom földjén, a Vörös-tengeren és a pusztában negyven esztendeig (Csel 7,36). Hit által keltek át a Vörös-tengeren, mint valami szárazföldön, és amikor ezt az egyiptomiak is megpróbálták, elmerültek (Zsid 11, 29). Az Ószövetségben a Vörös-tenger neve, a Yam Suph, azaz Nádas-tenger, összesen huszonnégyszer bukkan fel. Először a 2Mózes 10,19-ben olvassuk, amikor Isten erős széllel a Nádas-tengerbe sodorta a sáskarajt. Nem tudjuk pontosan, hogy miért nevezik a Nádas-tengert Vörös-tengernek is, mivel az tulajdonképpen mély ibolyakék színű. Feltételezhető azonban, hogy onnan kapta ezt a nevét, hogy délutánonként, amikor a lemenő nap fényében Edóm hegyei tükröződnek benne, a víz intenzív vörös színben pompázik. A Szentföldön vezető utunkon is mindig csak Élót (vagy Élát) nyugati oldalán, Izráel és Jordánia között láthatjuk a Vörös-tengert. A Vörös-tengernél hatalmas csoda történt A Vörös-tenger, vagyis a Nádas-tenger nekünk, bibliaolvasó embereknek elsősorban azért nagy jelentőségű, mert ott történt az egyik legnagyobb csoda, amit Isten a kiválasztott népéért tett. Röviddel azután, hogy a fáraó megnehezítette Izráel gyermekei számára, hogy Mózes vezetésével elhagyják Egyiptomot, a nép egy egészen új problémával találta szemben magát. Épp Pi-Hahírot előtt, Migdól és a (Vörös-) tenger között táboroztak (2Móz 14,2), amikor rémülten meg kellett állapítaniuk, hogy a fáraó üldözi őket a hadseregével. Most aztán be voltak kerítve: mögöttük az egyiptomiak, akik egyre közelebb kerültek, előttük a puszta, melyen keresztül nem tudnak elég gyorsan menekülni, jobbra tőlük a nagy gránithegység és balra a Vörös-tenger! A nép kétségbeesett (2Móz 14,11-12). De az Úr nem azért hozta a népét egy ilyen kilátástalannak tűnő helyzetbe, hogy ott meghaljanak, hanem hogy megmutassa hatalmát, amellyel megmenti őket és ezzel egyidejűleg megsemmisíti az ellenségét. Ezért avatkozik bele a teremtés rendjébe: a tengernek ketté kellett válnia, és Izráel gyermekei szárazon át tudtak menni. Az őket üldöző ellenséget azonban (az Úr) megzavarta, és azok a visszatérő vízbe fulladtak (2Móz 14,13-31). Hit által keltek át a Vörös-tengeren mondja a Zsidókhoz írt levél 11,29. Ez egy csodálatos üzenet, amely így hangzik: Istennél mindig van egy út mindegy milyen lehetetlennek tűnik a helyzet vagy látszanak a körülmények. Urunk és Megváltónk ma is ugyanaz. Éppen ezért: egyedül Őrá nézzünk! Füttyenteni és sóhajtani Egy parasztember, aki Istennek szolgált, egy pénzösszeget a missziónak akart ajándékozni. Egy napon a város felé lovagolt, hogy ott leadja a pénzt egy missziós társaságnak. Az út sötét, elhagyatott erdőn vitt át, de ő nyugodtan haladt tovább. Hirtelen előugrott a bozótból egy hatalmas fickó, megragadta a ló zabláját, és követelte az embertől, hogy adja át minden pénzét. Az utazó megrettent, csak nem fogja azt a nagy összeget rablókézbe adni. Mit tegyen? Szívből fohászkodni kezdett: Uram, Te tudod, hogy a Te céljaidra szántam. Segíts ki ebből a helyzetből! Nos, hol a pénz? hangzott durván és türelmetlenül a sürgetés. Vagy talán védekezni akarsz? Csak füttyentenem kell, és tíz emberem siet segítségemre. Nekem pedig csak sóhajtanom kell felelt a másik, és Mesterem parancsára légiónyi angyal áll készen, hogy te ne árthass nekem. A rabló megijedt és elmenekült. Angyalokra nem gondolt. A parasztember vidáman és örömmel folytatta az útját, és hálát adott Istennek, hogy Ő meghallgatta sóhajtását. K. L évi 3. szám 15

16 Úr Jézus, dicsőítünk Téged Úr Jé - zus, di - Le-gyen Ti - ed mert ez Énekeljetek az Úrnak új éneket,...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását! (Zsoltár 96,1-2) szol - ga - ként Té - ged il - cső - í - tünk P. J. L. Pindle (1951) Té - ged. min - den ál - jár - tál kö - let, sen - ki dás, zöt - tünk, mást. Az isteni szeretet által jöttél el hozzánk a Földre. Ó, engedd, hogy imádjunk Téged mint választ a szeretetre. Hű Urunk, most itt vagy közöttünk, a szívünk gyorsabban dobog. És szeretetünk égő lángja csak egyedül érted lobog. A Trans World Radio magyar nyelvû adásai október 25-től március 27-ig délelõttönként, naponta: óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 khz); este, naponta óra között az 1395 khz-es (215 m-en) középhullámon fogható. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az Antenna, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: radio@mera.hu 16 Vetés és Aratás

17 Hét találkozás Hét bibliai személy Istennel való találkozásáról szól a rejtvény. Idézeteket olvashatunk abból, mit mondott nekik a Mindenható. Ki ez a hét ember? Párosítd a nevekhez az Istennel való találkozás helyszínét: Bétel, Siló, Ofra, Hóreb hegye, Gibeón, Beérseba! Az egyik helyszínről nincs információnk. (Ha szükséges, segítenek a bibliai részek: 1Móz 17; 26; 35; 2Móz 3; Bír 6; 1Sám 3; 1Kir 3) Összeállította: Zentai Péter (Megoldás a 31. oldalon.) Az igazi élet Egy édesanya megkérdezte a kislányát: Mit szeretnél karácsonyra? Egy kutyát! Az anya ijedten kérdezte: Fából? Nem! Kartonból? Nem! Műanyagból? Nem! Hát akkor miből? A kislány határozottan ezt felelte: Kutyából! Egyszerű, de így igaz. Egy igazi kutya csak kutyából lehet. Mit kívánok magamnak? Életet, egy teljes életet? Minden bizonnyal. De mi van akkor, ha valaki megkérdezi, hogy miből is áll az élet? Munkából? Sikerből? Szórakozásból? Nem! Életből! Jézus Krisztus ezt mondja: Én vagyok az élet! évi 3. szám 17

18 A széles és a keskeny út 1. Valóban kétmilliárd keresztyén van? Szoros kapu, keskeny út tágas kapu, széles út! Az egyik út a mennybe, a másik a pokolba vezet. A statisztikák több mint kétmilliárd ma élő keresztyénről tudósítanak. Ez a szám magas, ha azt vesszük, hogy ők mindannyian bemennek a szoros kapun, majd a mennyek országába vezető keskeny úton járnak. De a mi Urunk, Jézus Krisztus szavai szerint ez a szám biztosan nem stimmel. Valójában kevesebben vannak a valódi keresztyének, akik ténylegesen bementek a szoros kapun, és a keskeny úton Jézussal járnak. Keresztyén az, aki Jézus Krisztushoz tartozik de csak úgy, ahogy azt a Biblia tanítja. A következőkben azt fogjuk áttekinteni, mit mond erről a Szentírás. Mit mond Jézus Krisztus a tanítványai számáról? Olvassuk el ehhez a Hegyi Beszéd ide vonatkozó részét: Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják (Mt 7,13-14). Hogy világosabb legyen, nézzük meg ennek a résznek a párhuzamos helyét Lukács evangéliumában (13,22-30). Keresztyén vagyok én? Egyedül Isten, az Úr lát az emberek szívébe. Mi csak azt látjuk, ami a szemünk előtt van (1Sám 16,7). Következésképpen mi nem tudjuk más emberekről megállapítani, hogy közülük Isten mércéje szerint ki keresztyén és ki nem, de saját magunkat 18 megvizsgálhatjuk, hogy átmentünk-e már a szoros kapun. A keskeny úton járok? Keresztyén vagyok? Vagy még a széles úton haladok, a kárhozat Broadway-én? Ezek azok a kérdések, amelyeket fel kell tennünk magunknak. Önmagatokat tegyétek próbára, hogy igazán hisztek-e?! Önmagatokat vizsgáljátok meg! int minket Isten Igéje (2Kor 13,5). És a 139. zsoltár 23. és 24. versében így imádkozik Dávid király és remélhetőleg mi is vele: Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján! Témánk tehát nagyon komoly, és szeretnénk a Biblia nézőpontjából alaposan megvizsgálni. A tét a megváltás vagy a kárhozat, a megmentettség vagy az elveszettség. Létezik középút? Rögtön felvetődik a kérdés: Létezik-e középút? Van középút a széles és a keskeny út között? Az ember igencsak találékony, ami a szoros kapu körüli rejtekút keresését illeti. Jézus itt a városfalnak és bejáratainak a képét használja. Egy városba ugyanis nemcsak egy, hanem több kapun is be lehetett jutni. Van a széles kapu, amin keresztül a tömeg tódul be ez a széles út képe. Ezenkívül van több keskenyebb és szélesebb kapu is, de Jézus csak egyetlenegy keskeny kaput emel ki. Ugyanez vonatkozik az utakra is: Isten Igéje azt mondja, hogy nincs középút, egy félig széles vagy félig keskeny mennybe vezető út. Csak egy keskeny ösvény vezet Jézus nyomdokain a mennybe. Ugyanígy az ember nem lehet langyos sem Jézusért, hanem csak forró vagy hideg. Ezt mondja a magasságos Úr a laodíceai gyülekezetnek: Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból (Jel 3,15-16). Ezek nagyon komoly szavak. Hierapoliszból, a mai Pamukkaléból (Kis-Ázsia) forró vízforrások folynak pár kilométer hosszan Laodíceáig. Laodíceába érve úgy lehűl a víz, hogy már csak langyos. Mi is vagy a hideg vizet, vagy a forró teát szeretjük, de langyos vizet általában nem iszunk. Ha az emberek keresztyénnek nevezik magukat és csak langyosak, vagyis Jézust csak fél szívvel követik, akvetés és Aratás

19 kor az Úr el fogja utasítani őket magától kiköpi a szájából. Ez nagyon kemény és határozott Ige. Ez azt jelenti: Tartozz teljesen az Úr Jézus Krisztushoz de ha ezt nem akarod, akkor óvakodj attól, hogy úgy tégy, mintha hozzá tartoznál! De miben is különbözik egymástól a széles és a keskeny út? Ezt szeretném három pontban bemutatni. A teljesen világi gondolkodásból indulunk ki, és végül eljutunk az álvallásossághoz; az utóbbi nagyon nehezen áttekinthető. Vannak, akik éveken keresztül járnak gyülekezetbe, és azt gondolják, hogy a keskeny úton vannak, noha ez a valóságban nem így van. Más emberekről nem tudjuk ezt megítélni, de magunkat meg kell vizsgálnunk! Szeretnék egypár ismertetőjegyet megnevezni, amelyek segítenek nekünk annak a megvizsgálásában, hogy bementünk-e már a szoros kapun, és a keskeny úton járunk-e? Az első ismertetőjel: A széles út az e világ szeretetének az útja. A keskeny út az Isten szeretetének az útja. A második ismertetőjel: A széles út a hamis vallásosság útja. A keskeny út a megmentő igaz hit útja. A harmadik ismertetőjel: A széles út az örök kárhozatba vezető út. A keskeny út az örök életre vezető út. Az első ismertetőjel: A széles út az e világ szeretetének az útja. A keskeny út az Isten szeretetének az útja. Az első ismertetőjele annak, hogy az ember a széles úton jár, hogy szereti a súlyos bűnöket: azokat, amik nyilvánvalóan bűnök. A múló örömök kövezik ki a halottak birodalmába vezető utat. Sokan ismerik a fenti képet a széles és a keskeny útról, amit Charlotte Reihlen rajzolt a 19. században. (Magyarul megjelent az Evangéliumi Kiadónál.) Ezen a képen a széles utat a földi szórakoztató élet jellemzi. Ennek szimbólumai a széles út bejáratánál található istenségek: Vénusz és Bacchusz, az érzéki-testi szerelem (lelketlen szex) és a részegítő ital megtestesítői. Az út további szakaszain megjelenik egy vendéglő, egy játékbarlang, egy nyilvános ház, egy színház, a háború, az erőszak és az Úr napjának a megszentségtelenítése. Itt azokat a nyilvánvaló, súlyos bűnöket ábrázolják, amelyek egyértelműen a széles úton járók életét jellemzik. A Biblia ezeket úgy jelöli, mint a test kívánságát, a szem kívánságát és az élettel való kérkedést. Olvassuk el ehhez az 1János 2,15-17-et! Isten arra figyelmeztet itt bennünket, hogy ne a mulandót, hanem Őt, az Örökkévalót és a Szent Istent keressük és szeressük. Fontos, hogy az örökkévalóság mércéjét tartsuk szem előtt, és ne a földin, a mulandón függjünk, ami noha rövid idő alatt elkápráztat, mégis gyorsan eltűnik, és gyakran összefügg a bűnnel. Isten Igéje nem azt mondja, hogy többé nem szabad örülnünk a teremtésnek, mindannak, amit Isten olyan csodaszépen megalkotott: a velünk élő embereknek, az állatoknak és a növényeknek. Örülhetünk és örülnünk is kell Isten csodálatos teremtésének, és dicsőítenünk kell Őt ezért. De tudjuk, hogy ez a teremtés a bűnbeesés miatt egy elbukott teremtés. Sok mindent elferdít és megront a Sátán, elsősorban a szexualitás veszítette el a tisztaságát. Ki lett szakítva a házasságból, és kicsapongásban, házasságtörésben, erkölcstelenségben és más bűnökben szenved, amelyek az embert, gyakran anélkül, hogy észrevenné, összetörik. A bűn zsoldja a halál mondja a Biblia (Róm 6,23). Ezen a testi halál mellett elsősorban a második halált értjük, az örök kárhozatot a pokolban. A szexuális bűnök és a kicsapongó életmód mellett a súlyos bűnökhöz tartoznak például a szerencsejáték és a pénz szeretete: az, hogy az ember mindenkin átgázol és meglop másokat. Továbbá a hatalom utáni vágy, amely következtében háborúk törtek ki, emberek ölték meg egymást azért, hogy földet szerezzenek, embereket rabszolgasorba döntsenek és uralkodjanak rajtuk. Ez mind a bűnök szörnyű következménye. A pénz, a szex és a hatalom utáni vágy a bűn fő formái, amelyeknek már sok keresztyén áldozatul esett. Különösen a Sátán kereszttüzében álló igehirdetőknek, evangélistáknak kell óvakodniuk ezektől a bűnöktől. (Folytatjuk.) Lothar Gassmann évi 3. szám 19

20 KARÁCSONY Pásztorok a szabad ég alatt (Lk 2,8-15) A pásztorok a szabad ég alatt táboroznak az éjszaka közepén. Megjelenik az Úr angyala, majd röviddel ezután mennyei seregek sokasága követi őt, és soha nem hallott üzenetet hoznak. Megváltó született! Krisztus az Úr! Dicsőség a magasságban Istennek! Alighogy eltávoznak az angyalok, a pásztorok nem sokáig vesztegetik az időt, az üzeneten sem törik a fejüket, mindez számukra nem hihetetlen. Nem, ők hisznek, és Krisztust, a Megváltójukat akarják látni! Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr. Nem csupán ezt a dolgot látják meg úgy, ahogy azt nekik kinyilatkoztatták. Látják a személyt, a csecsemőt, az ő Megváltójukat. Dicsőítik és magasztalják Istent mindezért. A pásztorok eljutnak a dologtól a személyig, az eseménytől a tartalomig. Miért vesztegetnék az időt külső benyomásokra, ha Megváltójuk személyéről van szó? Miért kutatnák az események külső lefolyását, ha Isten Fia emberré lett, hogy megmentse a bűnösöket? Simeon a templomban (Lk 2,25-35) Ennyi lenne? Az idős, istenfélő Simeon Izráel Szentjére vár. A Szent Szellem kijelentette neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja Krisztust. Egy napon azután a templomban meglátja a kis Jézust szülei karjában. Világos számára: meglátták szemeim üdvösségedet és áldja az Istent. Jézus szüleinek csodálkozására meglátja gyermekükben Izráel Messiását, aki eljött saját népe és minden nemzet üdvösségére. De Mária részére is van kinyilatkoztatása: a te lelkedet is éles kard járja majd át, így jósolja meg fiának erőszakos halálát, de Ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett. Simeon a próféciától a beteljesülésig jut, a nemzetre vonatkozótól a személyesig. Mennyire előtérbe kerül az Ószövetség csodálatos és pontos próféciája, amikor itt a beteljesülése! Bármilyen nagy is a Messiás jelentősége Izráel számára, Simeon mégis arra a kérdésre irányítja a figyelmet, hogyan viszonyul az egyes ember Jézus Krisztushoz, Isten Fiához, aki emberré lett, hogy megmentse a bűnösöket. Elutasítás vagy elfogadás? Üdvösség vagy kárhozat? A napkeleti bölcsek (Mt 2,1-12) Hazájukban az asztronómusok egy rendkívüli égi jelenséget figyelnek meg. Nagy esemény jelét látják ebben, a zsidók királyának születését. Nem érik be azonban ennyivel. Az Ő születési helyére akarnak eljutni. Hódolni akarnak neki. Csillag mutatja nekik az utat a keresett helyhez. Igen nagy az örömük, amikor megérkeznek és meglátják a gyermeket. Nem gyűjtenek információt a Betlehemet illető nyugtalanságról, sem Jeruzsálemről, ahova mindenekelőtt tartanak; nem csodálkoznak a szülőkön, Márián és Józsefen, azon sem, hogy itt nem hivatalban levő királyi pár trónörököse született a palotában; nem ijednek meg a helytől, a szegényes viszonyoktól. Isten cselekedetére és vezetésére hagyatkoznak, a gyermeket nézik, és hódolnak neki. A bölcsek is eljutnak a jeltől a tartalomig, a kísérő körülményektől a személyig. A rendkívüli égi történés csak rámutat arra az egyedülálló eseményre, ami a Földön végbement: megszületett a Megváltó. Képesek magukat környezetük látványos külsőségeitől eloldozni, és elfogadni azt, amit Isten mutat nekik: Isten Fiát, aki emberré lett, hogy a bűnösöket megmentse. János és András (Jn 1,29-42) Isten Fia harminc évvel később kezdi meg nyilvános szolgálatát. Keresztelő János, a kiáltó hang a pusztában, aki az utat készíti Jézus Krisztusnak, két tanítványa előtt így szól róla: Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét! Meghallják a tanítványok, hogy ő ezt mondja és cselekszenek. Mindkét tanítvány, név szerint János és András, követi Jézust. Jézus meglátja, hogy követik, és megszólítja őket: Mit kerestek? Rabbi kérdeznek vissza, hol van a lakásod? Jézus így szól: Jöjjetek, és meglátjátok. Mindkét tanítvány eljut a kiáltó hang -tól magához az Úrig, az út előkészítőjétől az igaz tanítóig, a legnagyobb prófétától Isten Bárányáig. Ugyan mit nyújthat az ember, amikor Isten maga ereszkedik le, hogy elvegye azok bűneit, akik hozzá jönnek? Ki szeretne több lenni, mint útjelző, ha maga az Isten hívja meg: Jöjjetek, és meglátjátok. Isten megjutalmazza azokat, akik Őt keresik. Thorsten Attendorn 20 Vetés és Aratás