A különállás és összetartozás magatartásmodellje Buda Ferenc költészetében

Átírás

1 A különállás és összetartozás magatartásmodellje Buda Ferenc költészetében 1. Megkésett pályakezdés: Buda Ferenc 56-os- és börtönversei E komor, a kilátástalanság szürkeségének árnyalatait újra meg újra tudatosító líra, Buda Ferenc költészete külön helyet foglal el irodalmunkban mind hangoltsága, mind életrajzi háttere szempontjából. Hogy a személyes élettörténet is hozzájárult a világkép komorságához, aligha tagadható 1 ; súlyosabb indok azonban a nemzet élettörténete: a költı sorsa szinte csak alátámasztotta igaz, nyomós érvekkel, börtönévekkel három 56-os versért mindazt, amit az egyes ember legyen bár mővész felfogni képes a történelem egyidejő beszédébıl. Az elsı Buda Ferenc-versekben dacos, szembeszegülı költıi személyiség képzıdik meg. A szembeszegülést az alulról jöttség, a hányatott sors tudatosítása váltotta ki. 2 A korai versek példázatosan artikulálják e sorsot: Nagyapámat sose láttam, / megelızött a halálban (Nagyapám); Pincelépcsın tanultam meg járni ; Csetledeztem, botladoztam félve, / s négykézláb, de fölmásztam a fényre (Pincelépcsı); Sártengerben porfolyókon / jártam (Sártengerben). A szembeszegülést még nem férfias magabiztossággal kamaszos daccal fogalmazza meg: Váljék teste puha röggé, / pihenjen és porladozzék / mindörökké távolítja el magától nagyapja halálát (Nagyapám); Higgyétek el, nem vagyok akárki kezdi a Pincelépcsıt; szárnyat kötve két kezemre / kiszállok a végtelenbe zárul a Sártengerben. Buda Ferenc indulása a korabeli kritika számára e korai versek és a Füvek példája (1963) verseihez volt köthetı, s csak az 1991-es év (Csöndország címő negyedik verseskötete) hozta meg a lehetıséget, hogy a korai Buda-lírát a maga valójában ismerhessük meg. A maga helyén, az életmő nyitányaként a Hatalmam: nyugalom 1992-es győjteményes kötet tudja csak elhelyezni 3 a feledés zsákjából szegként kibújó verseket. 4 Az 1956-os forradalom utáni megtorlás kevésbé emlegetett áldozata Buda Ferenc, a szó szoros értelmében is, hisz börtönbe csukták, s egész költészetét illetıen is, mivel több tucatnyi verse majd negyven évnyi hallgatásra ítéltetett, s ki tudja, miként alakult volna e pálya és hatástörténete, ha igazi indulása a maga idejében történhetett volna meg. A számtalan kritikus felfedte s maga Buda Ferenc által, interjúkban vállalt hagyomány is differenciáltabban lett volna megítélhetı. A napvilágra nem került pályakezdés, a vécé- és cigarettapapírra lejegyzett vagy fejben ırzött 5 börtönversek még, értelemszerően, semmit sem mutatnak Nagy László hatásából, sıt a nyilvánvaló s több kortárs, legmarkánsabban 1 Vö.: Buda szerepvállalása ( ) távol áll a pusztán irodalmi kérdéseket érintı-felvetı költıi magatartástól. Élet és költészet olyan szoros összefonódására figyelhetünk nála, hogy gondokat kimondó verseit is csak az élet kiteljesítésének mozzanataiként értékelhetjük. FÜZI László, A szó magában mit ér? (Buda Ferenc: Holt számban búzaszál) = FÜZI 1993, László, Az irodalom helyzettudata, Jelenkor Kiadó, Pécs, Régen jött költı, aki a vállát nyomó gondokat, az alámerülés veszélyeit, az emberi és költıi létezés kardélen kivívott egyensúlyát ilyen szigorú és pontos érzékletességgel tudta volna megnevezni, formává nemesíteni. KISS Ferenc: Buda Ferenc = KISS F. 1984, Ferenc, Fölrepülni rajban, Szépirodalmi, Budapest, Vö. GÖRÖMBEI András: Csöndország és Árvaföld (Buda Ferenc versei) = GÖRÖMBEI 2003, András, Irodalom és nemzeti önismeret, Nap Kiadó, Budapest, Hányszor hallhattuk a summás véleményt: semmi értékes nem maradt az íróasztalfiókokban az államparti idıkbıl!... 5 Vö. ELEK Tibor interjúját Buda Ferenccel: Gazdátlanul a Föld is árva = ELEK 2004, Tibor, Fényben és árnyékban, Kalligram Könyvkiadó, Pozsony,

2 Ratkó József pályakezdését meghatározó József Attila-hatás mellett a tárgyiasabb versbeszéd Szabó Lırinc vagy Illyés Gyula mintaadására enged következtetni. Az államterror számára a bosszúállásra ürügyet jelentı 56-os versek 6 indulata még teljesen a fiatal József Attila dacos, indulatos, ugyanakkor groteszkbe hajló látásmódjára emlékeztetnek. Elsısorban a Rend keretes versszakainak egyszerre félelmet keltı és ironizáló jelzıhalmozásával: Rıtcsillagos, komor, kövér / tankok teremtenek nyugalmat. A komor és különösen a kövér animizálásában érezni némi csúfondárosságot is, míg a nyugalom ironikus értelme nyilvánvaló. Így variálódik valamelyest a másképp egynemően tragikus hangnem. A vers másutt a mindennapi nyelvtıl alig-alig elemelkedı képekkel Húsunk emésztı gyilkos hordák / minden erınket megrabolták, igehalmozással katalogizálja a nemzetre zúduló pusztítást: Minket meggyaláztak, megöltek, / hernyótalpak halomra törtek, / töltött ágyúcsövekkel vártak, / tízszeres vasgyőrőbe zártak, / bombáztak, lıttek, aprítottak. Az esztétikai összetettség ellenében ható, mert üres deklarációban és kiüresedett allegorizálással kifejezett tragikus pátosz ( minket nem gyız meg érv, sem eszme ; A véres, megfeszített Béke / lenéz a fegyverek csövére ) nem engedi a keretben megcsillantott hangnemet érvényesülni igaz, a gúny és irónia mindig valamelyes kívülállást, felülnézetet feltételez, amely ebben a történelmi szituációban még alkotói magatartásként is nehezen valósítható meg. Így a vers kijelentései nem annyira mővészi igazságként, mint inkább a megtörtént valóság igazságaként hatnak: Hazánk zúzott szivén a vér / görcsös, sajgó csomókba alvad. Az allegorizálás ellenében ható metaforikus viszonyításban már jóval átélhetıbb a béke megcsúfolása: Kibelezett béke / nyög, mint beteg állat (Mécsesszemő remény), noha a rákövetkezı két sor is túlesztétizálja, feleslegesen stilizálja a képet: megtiport testére / hideg havak szállnak. De e vers már mind a felütés ellentétezı szerkezetében Fellegfúró fecskék / fulladnak a porba, mind a harmadik versszak motívumösszegzı képeiben Földszínszürke hadak / jajtalpú csizmája / tapossa a havat / simára, simára eredeti, egyszerre átéltségre valló és az átéltségtıl már mővészi távlatot tartó költıi magatartást sejtet. (Épp ezért tőnik feleslegesnek az utolsó versszak, amelynek funkciója ugyan a címbeli kép kibontása, mégis túl simán, a Nyugat elsı nemzedékét fıként Tóth Árpád, Juhász Gyula elégikus borongásait idézıen stilizál, illetve József Attila jellegzetes jelzıs szerkezetét kemény a fagy ismétli minden többlet nélkül.) Az Írásjel nélkül több motívuma is a hetyke József Attila költıi magatartását idézi: a vágtató folyóba szórom / szél-lobogtatta lelkemet ; Irgalmatlan hamis hatalmak. A zárlat anaforikus szerkezettel, alliterációval nyomósított átka viszont visszasugárzik az egész szonettre: de jaj e szolga-szülı kornak jaj azoknak akik tipornak mert rájuk omlik a homok 6 három verse juttatta börtönbe, ( ) a Rend, a Tizenöt-húsz éves halottak és a Pesten esik a hó címőek. ( ) 1956 november 4-e után íródott mindhárom vers. FÜZI László, Semmim sincsen, mégis csak veszthetek (Buda Ferenc: Csöndország) = FÜZI 1993,

3 A Törtkarú is csak részleteiben válik mőalkotássá. Az indítás egyszerre vaskosan reális és apokaliptikus képe (amely egyébként a faluversek József Attilájának látásmódjára emlékeztet) telitalálat: Törtkarú ágra kötve / leng a kifordult a fészek. A zárlat alliterációval súlyosbított halál-sugallata is hiteles: félelembe falazott / éjszaka feketéllik. Itt-ott azonban a történelem felismert igazságai szó szerint kerülnek bele a versbe: új testben, új alakban / ez emberek a régik, illetve csillag vagy iker S bető / egyként hallgasst parancsol. A *** címő szöveg azonban már egységes kis groteszk a vasaltatni vitt talicskaként metaforizált szív ironikus-játékos képével, s a Földfekete is teljes vers a Weöres Sándor-i, motívumokat egymásba görgetı technikával. E kiforratlan, csúszkáló hang a börtönversek java részében egyrészt magabiztosabbá válik 7, másrészt átalakul: egyre kevesebb József Attila-reminiszcenciával találkozhatunk, s újdonság az a szemléletes tárgyiasság, amely, legyen bár Szabó Lırinc-, Illyés Gyula-, netán Babits Mihály-hatás vagy részben önálló fejlemény, az élmény eltávolításával finomította a korábban túlságosan közvetlenül patetikus versbeszédet. E versek egyik nagy erénye a visszafogott indulatból erıt merítı szentenciózus számvetés, a költıi alaphelyzet józan felmérésébıl eredı tárgyilagosság, a rezignáción felülkerekedı életbizalom, az alapvetı emberi értékek gyızedelmébe vetett szilárd hit. A szövegek depatetizálásához járul hozzá a börtönkörnyezethez tartozó szókincs 8 : a smasszerek, börtöntöltelék, a rab nyilvántartási száma, a köröm alá vert szeg, a darócruha, ablakrács, fogházfalak, tárgyalóterem, büntetett elıélető, tífuszoltás, poloska, vádirat, ürülék a lefokozott, beszőkült empirikus valóság meghatározta nyelvi anyag ellenében hat a stilizáló szándéknak, s erısítik a költı reflexív hajlamát. E reflexív nyelvi tudatosság is vezethetett a felismeréshez, miszerint van egyrészt a saját szavaitól megfosztott költıi én ( Szárnyaszegett füst a szavam / mind odavan / mind odavan ), másrészt a szavak értékét, hitelességét devalváló hatalom, miként a Töredékek másik darabja fogalmaz: Szavak: / hamis pénzek potyognak szerteszét. / İrült rendszer, de van benne beszéd. A bent és kint oppozíciója is meghatározója a versbeszédnek és költıi értékszemléletnek. A Kinıtt a fő, virágzik már a körte és Az udvaron kanyargunk körbekörbe (Séta), az Ott kinn az ég vert kékszínő ezüstben, / itt kámzsa leng a kínos éjjelen (Az ablakon) ellentéte. A kinti világ nosztalgikus emlékként szivárog be e versvilágba, mint az Akácvirág szép népdal-imitációjában, s némileg kívülrıl, készen kapott mintákból is építkezik az a dac, erkölcsi tartás, amellyel a lélek igyekszik épségét megırizni. A börtöntöltelékek -tıl és a fiatal József Attilától is való az a vagány, hetyke szembeszegülés, amit A vétkeim hatalmasak fogalmaz meg 9 : Kutya legyek, ha félek, / hogy nem nyújt senki majd kezet / ily börtöntölteléknek. A Tőnıdöm már címével is József Attilára utal, miként a zárlat helytállást megvalló öntanúsítása is: Verhetnek, mint vasat, / más színre mégse váltok: / ırzöm a parazsat / és mérem a világot. Mind gyakoribbak lesznek azonban a lefelé horgadó 7 kiadásuk elıtt Buda Ferenc a kézmővesekhez hasonlóan minden versét»újracsiszolta«: dokumentumértéküket csökkentve zárt tömbbé összeálló költészete szerves darabjává formálta valamennyit. FÜZI László, Semmim sincsen, mégis csak veszthetek = FÜZI 1993, 242. Az azonban nem valószínő, hogy az átdolgozás során a költı a versek minden esetlegességének eltüntetésére törekedett volna. 8 Vö. A börtönköltészet sajátossága, hogy részletezı leírással szerepelnek benne a hétköznapi léthez, a mindennapokhoz kötıdı események. FÜZI László, Semmim sincsen, mégis csak veszthetek = FÜZI 1993, Vö. FÜZI László: Semmim sincsen, mégis csak veszthetek = FÜZI 1993,

4 verszárlatok: Gazdátlanul görög / súlynyomta semmiségem (Felleg mögött); az öntanúsításhoz főzött ironikus hozzátoldások: élni akarok / és megmaradni jónak. / Bár meg is halhatok / épp ebbıl kifolyólag (Nıttem). Vagy a lehetıségek korlátait belátó józan bölcsesség tanúságai: s mert mód egyébre nincs nem is lehet / az agykéregbe vésem versemet (Korommezıkön); Tudom: nem fog a kulcslyukon bejönni / szabadságom, sem a küszöb alatt (Kinn a vasúton). S a jelen stigmájával megjelölt jövı rideg számbavétele: ha egyszer innét kikerülök végül, / hordozhatom majd ékes örökségül / s jelül: büntetett elıélető (Kiskésemmel). A tartás megırzése, bármily erıs rá az erkölcsi igény, oly nehéz, hogy kényszeres cselekvés kíséri tudatosítását: szálanként hull, fogyatkozik reményem. / De tőrni kell most könny nélkül, keményen. / S a kurta csikkel ujjam pörkölöm. (Az ember olykor) A költıi én alaphelyzete paradox, abszurd: Rabja vagyok annak, kit vádolok (Keresni mindig); szolgálok hitem eszményeinek / tetıtıl-talpig szürke rab-darócban (Ígértek enyhítést). Verscím is figyelmeztet (Huszonegy évem): fiatal, szinte kamasz még a költı, aki egyre szenvtelenebb józansággal veszi számba kilátástalan helyzetét: ürülékemmel egy szintre aláztak / e szennyvízlelkő névleg-emberek ; csak légy vagyok a pókok lakomáján. E versek többsége a petrarcai szonett egy tömbbe szedésének és a keresetlen, tompa asszonáncoknak a szürke egyszerőségével is a lírai alany léthelyzetének lefokozottságát fejezi ki. Egyik legérdekesebb azonban a 6 7-szótagos sorok szabad váltakoztatásából épülı Várni címő darab. Úgy kapcsolódik be a modern költészet fınévi igeneves verseinek áramába, hogy értelemszerően nem tudhat az utána következı nagy infinitivusos versekrıl (Utassy József: Az én keresztem; Pilinszky János: Meghatározás és Infinitivus; Domonkos István: Kormányeltörésben; Nagy Gáspár: Infinitivusok lányom olvasókönyvébıl, Öröknyár; elmúltam 9 éves és Hétparancsolat), ám sajátos módon azok sem tudhattak Buda Ferenc versérıl. Pedig a maga immigrációs természetében 10 idıben jócskán megelızi azokat! Az értelmes és emberi viszonyaiból kiesett személyiség 11 monológjáról van ugyanis szó, miként Domonkos Istvánnál, úgy Budánál is. Várni várni várni / ablakot betenni / ablakot kitárni kezdıdik a vers, a háromszoros ismétlést is a kényszeres cselekvés jelentéskörébe, a testi valójában és szellemi létében is rabra jellemzı szférába vonva. A földgolyó pusztulása vagy a történik bármi között, bombasztikus és jelentéktelen bizarr választása között csak a versbeszéd önkörébe visszatérése lehetséges: jaj összekötözve / várni várni várni. S bár egy pillanatra mintha a várakozás jézusi jelentéspotenciálja is érvényesülne: minden virradóra / várni, a gondolat rögtön a leszőkült léthelyzetbe kanyarodik vissza: várni rengeteg / kınehéz napoknak / perccé-porladását. A József Attila-hatás tudatosításának dokumentuma A szó címő vers, amely a Tudod, hogy nincs bocsánat jónéhány változatban megírt két sorának variációját hívja a maga költıi világába, és a mindenséggel mérd magad önmegszólító-öntanúsító parancsát szembesíti az állampusztai valósággal 12, lefokozva-kifordítva az eredetit: Dolgozz, igyál, egyél / s feküdj le este tízre. Részben önálló nyelvet tud teremteni ( Itt állsz ím egymagad / sorsodba hurkolódva. // Istentıl ellopott / pénzeid szétgurulnak ), részben azonban kevéssé önállósuló, 10 A téma részletesebb tárgyalását l. SZIGETI LAJOS Sándor, Élni elıször itt e világon (Infinitivus és immigráció) = SZIGETI L. 1995, Lajos Sándor, Modern hagyomány, Lord Kiadó, Budapest, GÖRÖMBEI 1993, FÜZI László, Semmim sincsen, mégis csak veszíthetek = FÜZI 1993,

5 mert nem annyira újraíró, mint inkább a József Attila-i hanggal azonos funkciójú megoldással él ( Nyelved hegyéig ér / a félelem vasíze ). A börtönévek idején legteljesebben az egy tömbbe zárt szonettek szürkeségében és a Várni infinitivusos soraiban tudta rögzíteni Buda Ferenc a maga léthelyzetének abszurditását, amit a Töredékek egy kétsorosa így summáz: Hajnalfény hullazöldje / iszonyul rá a földre. Ám mintha már a hit megerısödését, a visszanyert öntudatot és én-teljességet példázná egy másik, a hazát immáron nem patetikus szólamokban megszólító, hanem bár még némi József Attilá-s ízzel, mégis találó képstruktúrában újrateremtı kis töredék: Kopóid kitagadtak, börtönt adtál fiadnak, mégis vaskulcs a zárban én itt is a szívedhez találtam és talpraálltam, ó, hazám. 2. Hatalom és nyugalom bináris oppozíciója Az 1992-ben közreadott összegyőjtött versek és mőfordítások kötete, a Hatalmam: nyugalom újrarendezi a költı pályaívét. Egyrészt nem követi az addig megjelent kötetek rendjét: a ciklusok címei , , , , egyegy idıszakot jelölnek ki, hangsúlyosan nem az egyes kötetek megjelenéséhez illeszkedve. Másrészt a dátumokban megtestesülı címnélküliség kiemeli a kötetcímet, amely bár Buda pályáján a legkevésbé poétikus Füvek példája, Ébresszen aranysíp, Holt számból búzaszál, Csöndország, s az összegyőjtött versek után nyolc évvel megjelenı Árvaföld: valamennyi szép, stilizáltság érzetét keltı, gazdag asszociatív tartalmú cím, a címben jelölt két szóval föltárja e költészet két, talán leglényegesebb elemét. Elsı olvasásra erısen problematikus a cím: a hatalom szót a költıi énhez rendeli, holott a versekben az egyén életébe drasztikusan beavatkozó hatalomról is szó van. A *** címő versben e közvetlenül beavatkozó hatalom határozza meg az egyén helyzetét, méghozzá a hatalmat képviselıkhöz képest oppozícióban: s mert fogva tart a hatalom, / vesztegelünk a hővös oldalon. A majd harminc évvel késıbbi Szécsi Margithoz írt prózavers, a Margit a keskeny úton a konszolidáció néven ismert társadalmi-lélekbeli állapot -ról szólván szögezi le: Szövetség helyett cimboraság, szolgálat helyett hatalom. A kádári korszak keserően pontos vízióját adja e versben: Lejáratott eszmék, fonákjukra fordult fogalmak vigyorognak kajánul az újonnan születık világra nyíló szemébe, földben, vízben, levegıben szétterjed a romlás, a bomlás, s a fertızettıl való oltalomra már-már az édes anyatej sem elegendı. Kevésbé élesen kirajzolódik azonban a hatalom egy másik jelentésköre is, amely a címbe foglaltnak feleltethetı meg. Ez pedig a személyesség, a magánélet szférájához kapcsolható hatalom. A fogalom e második jelentése élesen szemben áll az egyének fölé rendelt társadalmi (állampárti) hatalom jelentésével, sıt jelentésárnyalatait részben az azzal való oppozícióból nyeri. Lényege a személyiségnek az a mindenek dacára, mégpedig az azt 5

6 szétdúlni igyekvı hatalom ellenére is megırzött integritása. Az erkölcsi tartásnak a magabiztonsága. E hatalomnak egyik legfıbb összetevıje a lelkiismeretével mindig elszámolni tudó egyén megnyert nyugalma. A Hatalmam: nyugalom cím látszólagos problematikusságát fokozza, hogy a nyugalom fogalma kötıdik az egyének fölötti hatalom jelentésegységéhez is. Már a korai Rend így fogalmaz: Rıtcsillagos, komor, kövér / tankok teremtenek nyugalmat. Az egyik töredék is inkább negatív értelemben használja: Az ajtó csukott csendje / csitítva fagy fülembe: / nyugalom / nyugalom A Buda Ferenc versei alapján bízvást vaskorszaknak nevezhetı kádári idıkre jellemzı, a társadalomra rádermedı apátia nyugalma jelenik meg a Vascsillagban: Vas-színő vizeken fuvalom, / betonba öntött nyugalom. A József Attila halálára a nyugalom tárgyiasító képében jeleníti meg az erıszakos hatalmat képviselı egyént: a sarkokon lábát váltogatja / a csıretöltött nyugalom. Már a börtönversekben megjelenik azonban szinonimával abban az értelemben, amelyben a cím is használja. A fal fehérjén a bosszú gondolatát hessegeti el így: Ám higgadok, számoljanak csak mások, / nem dolgaim hitvány kis bosszulások. Az Este van is Arany János Családi körére alludálva a magánéletben, a családban, az egyén belsı integritásában megteremtıdı nyugalmat hiányolja. Az elsı kötet címadó verse, a Füvek példája a személyiség, az egyén méltó nyugalma elnyerésének küzdelmes munkáját tudatosítja: görcsös konokság / gombóca ült torkomban, s nem oldott, / de kötözött a sok bajjal épített nyugalom. Az egyénéhez hasonlóan a természet létmódjához is hozzátartozik a nyugalom. Buda már a Füvek példája óta, s azóta mind tudatosabban a természet, a veszélyeztetett természet leltározó költıje is. Újabb *** címő versében azonban a természet nyugalmát megzavaró ısz még erısen metaforikus, antropomorfikus értelmő, a magyar történelemre utal: Trágyaterítgetı, töretlen nyugalomban / lombvesztı fáink közé az ısz beloppan kezdi a verset, s a nyitó melléknévi igenévi jelzı rendkívül sugallatosan mutatja meg e nyugalom természetét békés magáértvalóságát, miként a beloppan leleményes szóalkotása, lopódzik és belobban összevonása e nyugalmat megtörı erık erıszakos jellegét. A Szólaljatok félhosszú verse részletezı tárgyias leírásban bontogatja az egyén nyugalmának jelentését: Ülök az udvaron, / apám udvarán, / a szilvafa alatt. / Sugarak merevítik / az eget. / A fa egyhelyben áll, ágai / mozognak, / a gyenge széltıl is inognak, / mint sebhelyes karok. / Ülök az udvarán apámnak, / nyugodt vagyok. / Mellettem bor van egy üvegben, / vörös bor, / s félig telt pohár. / Cigarettázva szemlélem a / rügyezı fákat. E nyugalom elemei: a valahova- és valakihez-tartozás, a szemlélıdés örömének joga, lehetısége, az otthonosság-érzet. Mindebbıl a fájdalom sem hiányozhat: Lám, könnyeznek a venyige-végek, / nekik valami / fáj. Ebbıl az összetett, mégis rendkívül egyszerő, eredendı értelmében primitív világból sarjad az az elnyert, kiküzdött nyugalom, amely a higgadt szemlélıdést higgadt számvetéssé tudja növelni, elıször a (szülı)ház mindenséggé magasításával: Ülök a kisszéken, / négy világtáj bővöletében. / Az égig fölmagasodnak / apám házának piros cserepei, majd hazává nemesítésével: Hát ez a hazám: ez a ház, 6

7 ez a táj, ez a sziszegı homok, amely mégis fölnevelt, édes szülötteivel együtt, mint a kajla kökénybokrot és az egyenes körtefát. E kiküzdött nyugalom mondathatja öntanúsítóan: Én / ismerem ezt a hazát. Mert csak ezáltal, a megszerzett nyugalom és a tapasztalat közvetítette ismeret révén válhat bensıségessé az egyén haza-élménye: Útjait, emberi sorsú fáit, ismerem embereit: földijeimet, gyenge gyerektalppal tiportam tarlói borostás isten-arcán, s még a vadnyulak és fácánok rejtekhelyeit is tudom. E nyugalom egyik összetevıje a hit: a remény soha fel nem adása. Amelyre a Szólaljatok részben sorstársait, részben magát is újra és újra biztatja, szemben a szavakat kiárusítók hatalmával: Szólaljatok, rozsdás hajnalok kürtjei, ti sárgacsizmás kakasok, rúgjátok szét kusza álmaimat, vashomlokú, konok hitemet hirdessétek: nem lehet igaz, hogy vér és erı hiába elároklik, harsány hazugok torka bedagadjon a ti szavatoktól, szólaljatok, lángfejő kakasaim, naponta kiáltsatok, hogy el ne aludjak! Patetikus, romantikusan küldetéshitő a zárlat? Ugyanabból a szilárd erkölcsi erıbıl ered e pátosz és küldetéstudat, mint Nagy László költészetében. Késıbb meg is rendül, meg is bicsaklik e tudat, de soha nem az egyén integritásába vagy az erkölcsi parancsokba vetett hit: gyanakvón figyelem magam / nyugalmam rongyaiban (Szél fúj,). A nyugalomból származó, az egyénnek a fölsıbb hatalommal szembeni erkölcsiszellemi sértetlenségét biztosító hatalomnak egyik legkorábbi, esztétikailag legösszetettebb Vö. Megíródott már az a vers, amelytıl késıbb, mikor már két zsendülı költı találkozott, fölemelt kézzel nagyot csettintettem írja a Nemrıl ÁGH István Buda Ferenc hármaskönyve c. esszéjében. ÁGH 2000, István, Ahogy a vers mibennünk, Széphalom Könyvmőhely, Budapest,

8 kivallása Nem címő verse. Ez a nem is kettıs értelmő: a Nem voltam hıs csak hülye / más bolondok hegedője önironikus jelentéstartalmához társul a krisztusi áldozatnak a hasznosságnál magasabb értelme: S bár Krisztusnak lenni szégyen / hisz kivégzik észrevétlen / míg a vízre rászáll a nap / kiválasztom nádszálamat. A kiszolgáltatottság, a gyötrelem vállalása 14 vezethet a zárlat öntudatához, öntanúsításához: Megyek hát tovább örökké fejszétlenül nagy fák közé s meggörbített utaimon kıvé simul a nyugalom A számvetı, leltározó alapú fohászkodó-himnikus 15 típusú félhosszú versek közé tartozó Felettem vassisakos mennyboltban található az összegyőjtött kötet címévé emelt szószerkezet. A vers Buda Ferenc kevésbé sikerült alkotásai közé tartozik túlságosan érezhetı képszerkezetén Nagy László hatása: szavam réztollú / fácánkakasok rikoltása, érc / és ólom teríti temetıjét / dörgı fáim alá, kinyílnak / ujjaim alvó rügyei a fagyban. A vers zárlatának ódai öntanúsítása is a költıelıd gesztusa: erım, féltett parazsam, hát ne hőlj ki, / tömör vállamat hőség te tartsad! Ebbıl következik azonban az a Buda Ferenc-ien józan, szikár, tárgyias hozzátoldás, amely a hatalom és nyugalom összetartozásában az erı, hőség magabiztosságát fedezi fel: Feküdj lábamhoz éber kutyám s hatalmam: nyugalom! Az Arcunk még egy mozzanattal gazdagítja az egyén nyugalomból fakadó hatalmának jelentéskörét. A társ iránti szerelem, szeretet megtartó ereje társul hozzá: Te vagy az ország, otthon, haza, / megáldott méhednek van igaza. // Beléd én jajszóval kapaszkodom, / kívüled fölöttem nincs hatalom. Buda Ferenc költıi világában a fogalmak e kettéhasadtsága fejezi ki a kívülmaradásnak és a valahova-tartozásnak a kettısségét. Amibıl kívül tud maradni annak ellenére, hogy súlyosan beavatkozott az életébe, az a regnáló, az egyén fölé súlyosodó elnyomó hatalom. Nem úgy marad kívül, hogy ne tudatosítaná annak romboló-pusztító erejét; de éppen e pusztuló erıvel szemben ırzi meg illetve küzdi ki magában azt a szilárd erkölcsi tartást, a kisközösség iránti hőséget és elkötelezettséget, a tanya, család világához kötı szeretetet, az elesettek és szegények iránti részvétet, amely amellett, hogy az erkölcsi szilárdság megvallásának intenzitásában Nagy Lászlóval rokonítja egyedivé, önálló alkatúvá teszi költészetét. 3. A kettıs motívumszerkezet elemei 14 A Passió-ábrázolásokon a kigúnyoltatás jelenetében a töviskoszorús Krisztus kezében a nád mint jogar a kiszolgáltatottság, a földi gyötrelem jele ( ). ÚJVÁRI Edit, nád szócikk = (szerk.) PÁL József ÚJVÁRI Edit, Szimbólumtár, Balassi Kiadó, Budapest, VASY Géza, Buda Ferenc költészete = VASY 1995, Géza, Sors és irodalom, Széphalom Könyvmőhely, Budapest

9 E költészet alapmotívumai, szociografikus jellegébıl következıen, a természeti és a tanyasifalusi életvilág elemeibıl válnak ki. A motívumok közül az egyik legjellemzıbb, a homok is részesül abból a kétosztatúságból, amely a hatalom és nyugalom motívumának jelentéspotenciálját jellemzi. Legelsı elıfordulása rögtön kiemelt, hangsúlyos: az 56-os forradalom leveretése után született Írásjel nélkül zárlatában fordul elı, az ölhetnek hisz csak egy vagyok áldozatvállalásának rímválaszaként: de jaj e szolga-szülı kornak / jaj azoknak akik tipornak / mert rájuk omlik a homok. A homok itt a természet nyers erejét képviseli, s azokkal fordul szembe, akik a természet és metaforikusan: az emberi társadalom alaptörvényeit semmibe veszik. A népdalok ihletését mutató Akácvirágban a futóhomok a költıi én metaforikus viszonyítója. A személyiség porlódását fejezhetné ki e viszonyítás, ha a futóhomokot nem kötné meg az akác, a természet egyensúlyát biztosítani hivatott elem: Csak por lennék a földi utakon, / ha meg nem kötnéd futóhomokom. A homok motívuma minden tropikus átlényegítés ellenére is mindig megırzi eredendıen természeti jellegét, így nem ab ovo negatív vagy pozitív, hanem a vers viszonyrendszerében nyeri el értékét. A Tehén tıgyébıl kezdető versben az alföldi tájat uraló homok a megkötözı, lehúzó erık metaforája. A vers elégikus életképként indul, rendkívül érzékletes képsorokkal: Tehén tıgyébıl csurrant fellegek habját himbálják sajtárkék egek. Idınk szalmája hull a földre lassan, a dolgom az, hogy szálra számolgassam. A felrúgott fejıszék rendje dől a lenti tájra menthetetlenül. Homályos hétfın s falfehér vasárnap hátratett kézzel ballagunk a nyárnak. Innen lendül át a nemzet sorsával, történelmével számot vetı gondolati szférákba. A József Attila-i kartotékadat itt már egy egész közösség a rabságban közösek sorsa: A létünk csak egy számadat, szerény, / a történelem vegyi képletén. Így vonja vissza a zárlat a nyitó képek valódiságát, álomnak, emléknek minısítve azokat. A falusi életképben otthonosságot ígérı mozzanatok elenyésznek, a felrúgott fejıszék rendje szerinti világ rabolja meg még az emberek álmait is: A szabad térbe messzire néz az ablak, s mi csak álmunkat mondhatjuk szabadnak. Pedig az is a rabsághoz kötött, homokkal-földdel homlokig födött. 9

10 A homok motívumkörével olyan szinonimák tartoznak ide, mint a por, föld, sár (ez utóbbi a Mély sár alapmotívumává lesz) szembeállítható az épített, ember által alkotott, a természet rendjével szembeforduló világot képviselı vas motívuma. A versvilágot szinte uralja a motívummá emelt vas: vassisakos a mennybolt, vasíző a virradat, vasszínőek a vizek, vasszelídségőek a füvek. 16 Bár többnyire természeti elemhez kapcsolódik, nem a maga tárgyiasságában, hanem metaforikus jelentésviszonyaiban kerül a versbe, általában a pusztító erık képviselıjeként, nemegyszer olyan szinonimákkal, mint az acél, ón, nikkel, pléh. A Hóban az elsı olvasatra természeti kép kinyílt virágokra havat öklelt / a vasszarvú idı a vers végén a hangszimbolika és az autotextuális utalás révén fedi fel társadalmi töltetét: a szirom-tekintető / korai virágokra havat / öklel ez az emlékezetes, / vasszarvú idı, hideg kémény / peremén hókorona, karók / végén villogó hó-tojás, fegyver- / módra zörög-zeng a jeges nád. / Ropog a havas gyalogjáró, / csikorognak a jaj-talpú csizmák. Másutt is a természeti világból vett metaforikával jelenik meg az egyén magánszféráját feldúló idegen erı. A Fakul az ablak paradox módon a népdalok ritmusában énekli meg a világba vetett, ott támaszra nem lelı ember kiszolgáltatottságát: Keserves munkám / lebarmolt erdı, / vetésem zöldjén / vasorrú varjú. Szintén az emberi közösségeket szétroncsoló hatalomhoz társul a vas a Kutya a társam címő, az 1956-os forradalom leveretésére emlékezı versben. A felütés nyomatékos, fenyegetı lendülető mozgást kifejezı igéi és v-, ny-, t-, f-alliterációi azonnal megteremtik a félelem, pusztítás légkörét: Vonít a veszett szél, vágtat, / nyikorgat nyárfaágat, / tömör felhık tolulnak, / falják a párálló holdat. A vadászat metaforájában testesül meg az októberi vérontás: Október, véres ünnep, / dörgı puskákat sütnek / fácánra, csontrózsás bakra, / gyönyörő dámvadakra. A novemberi megtorlás elérkeztét pedig a vas motívumával érzékelteti a költı: Télszagú vasfuvallat átveszi a hatalmat. Rozsdás levelek hullnak s vére a vacogó nyúlnak. Témájában, módszerében is hasonló a Harmadik évszak. Itt már kezdettıl meghatározó a hullás, romlás képzete: Koraısz, agyalágyult dinnyék, / jegenye-jajgatás, esızik száraz levél, / repül a vörös hegyoldal, körtefa / lobog, almafák piros öklei potyognak. Itt is a zárlat hozza meg a novemberi fagyot (az évszak áthallásos, történelmi jelentése nyilvánvaló, a harmadik évszak pedig utalva a harmadnapon motívumára a jézusi szenvedéstörténetet kapcsolja ide): Megjön a fagy is, az igazi, fölépül fehér világa, sőrő acéllal beültet mélyszántást, kövér vetést, esendı vadra 16 GÖRÖMBEI András, Költı a fekete aszály évadján (Vázlat Buda Ferencrıl) = GÖRÖMBEI 1986, András, Ki viszi át?, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest,

11 durrog a visszhangos vasmennyezet. Apokaliptikus látomás kiegészítı motívuma a vas a Sárga fény, sárga lomb címő versben: lélek-lovakon / a szorongás megjelenik, szérőtaposó / patákkal, vállain vas-öltözet, / vas-vacogás, acél hideglelés. A Lennék kisgyermek József Attila-i motívumokat újraíró számvetés, amelyben a Budánál oly ritkán emlegetett játék válik alapelemmé, a játékra való képtelenséget szintén a vassal teszi érzékletessé: Nem megy a játék. Kezemben vas súly., gondok közt fekszem, zörgı vaságyban. A vas pozitív jelentésére is van példa. Ilyenkor vagy a maga életét kétkezi munkával irányító embert körülvevı tárgyakra vonatkozik ( Ráforrt az én kezem és szivem / a vasra zárul a Mély sár), vagy paradox módon transzcendens jelentéső, mint az Erdı, falu fohászkodó zárlatában: Ne hagyj el hitem, varázsló vasharang! A vas és Buda megannyi motívumának kettıs jelentésszerkezetét írja versbe a Kincseket ırzök címő kiváló prózaverse. A földdel teletömött szájú tetszhalottak, a szerszámok e kincsek, évszázadok emlékeit ırzik magukban, noha Porból-piszokból kivakarva, vakrozsdától megtakarítva sem rangosak: cifrázat nélkül, szerény és célszerő mivoltukban élnek velem egy fedél alatt. Nem oly beszédesek, mint a vashernyók, acélkukacok, csupán múltunk csöndes tanúiként vallanak munkáról, hétköznapokról, hivalkodás nélkül hordozzák az ember kezenyomát, hirdetik az alakítható anyag szépségét s a szellem találékonyságát. İk a zajtalan történelem tanúságtevıi : azok történelméé, akikkel a költıi én közösséget érez, akikhez odatartozik, akiknek a világából nem vonja ki magát. Azok világából, akiket a zárlat pontosan megnevez: a tárgyak Szólnak a néprıl, aki gyökeret ver és gyümölcsöt terem. A vas szemantikai párja a kı. A Vonatozók azt a keserves küszködést örökíti meg, ahogy a kizsigerelt munkások hajnalonta újra és újra nekivágnak a munkának: Hétrét hajtva önmagunkba / indulunk kıkemény hajnalokon. Az utazók magukba-roskadtságát életük kilátástalansága, gondjaik megoldatlansága és megoldhatatlansága okozza: vetetlen gondok fekete magvait / hagyogatjuk az úton. S az, hogy a történelem semmibe veszi ıket: Lép, / lép vállunkon elıre a / százlábú történelem. A belsı integritás ırzése marad mint végsı menedék: Magunkat eladtuk pénzért, kenyérért, egy doboz cigarettáért, csak lelkünk darabkáit rejtegetjük töredezett szélő örömökben. A Mese a kı-elıtagú metaforákból épít látomásos szerkezető versvilágot, 17 amelyben a cím idézte mőfaj révén válik hihetıvé a megkönnyebbülést hozó megoldás, véget vetve a kıvilág pusztaságának: kisbojtár / bújj elı / ostorod / kapd elı / s kı kövön / nem marad. 17 Vö. GÖRÖMBEI 1986,

12 A vas más szinonimáival válik víziószerővé a leírás a Sújtok tavaszi ággal Jézust is blaszfémikus képben tárgyiasító soraiban: a pléhcsatorna csordít sótalan könnyet, cinegék teli torkából a nikkel-csipogás kipendül. Éled a tél-tarka mezı, e penészes Jézus-arc, hórongyai alól ütköznek zöld szakálltüskék: végtelen vetés-sorok. A pusztítás erejeként tételezett, ónos düh -ő tél ellen a költıi én a fegyvertelen némahitőek -kel, a természet megújulást hozó erıivel szövetkezve fordul szembe, nyelvi megformáltságát tekintve is erısen Nagy László-i öntanúsítással: repedezett rög-arcodat sújtom én is / aranysebhelyes tavaszi ággal! A Roham hosszúverse is sokban emlékeztet Nagy László hosszú-énekeire, itt-ott a metaforikus képek patetikus halmozása túlságosan is az idısebb kortársat idézi: Félelem vasíze a számban, / vérem szagán felindul s / tábort jár ellenem vasmellő, / acélköldökő sereg, kiomol / kapuin a szívnek a vér. Buda igazi költıi ereje nem a képek zuhatagos árjában, hanem a tárgyiasabb, szociografikusabb jelenetezésben nyilvánul meg 18, noha a vashoz társított képáradat sodró erejő nyelvi lelemény: vaskosárban vaskenyér / vas-dunán a vashidak / vas mennybolton vasludak / vas-nyakakon vas-iga / vas-karámban vasbika / vas- Betlehem vas-pásztor / vas-jézus és vas-jászol / vas-tengerben vas-halak / vasvárosban vasfalak / vastornyokon vas süveg / vas-mezıkön vas füvek / vastányérban vaskanál / vaskapuban vas-halál. Az apoétikus, montázs-szerő, leltározó felsorolás alkot a metaforikus egységekkel kontrasztot: Számlák, kérvények árcédulák, / igénylések, SzTK-beutalók, / receptek, orvosok, ebédjegyek, / lakbér, gyerekcsipogás, ruha / kell neki! cipı kell neki, / kinıtte! hol a pénz! nincs pénz! / nincsen békesség! szembesülünk a leghétköznapibb gondok szorításával, miközben a vers szimultán, szomszédos hasábba tördelt rétegében ugyanez naiv-nonszensz költıi gesztusokban fejezıdik ki: szakad a folt / szakad a fej // apad a hold / apad a tej. Az Ítélet apokaliptikus látomásában a vas szintén a düh, az erı kifejezıje. E kis, nyolcsornyi pilinszkys kép mind rövidségét, mind pedig a pilinszkys hangulatot tekintve egyedüli darab Buda lírájában egyszerre tudja érzékeltetni az utolsó ítélet igazságtevı erejét és a homályos félelem borzongását az ismeretlentıl tartó emberben. Az apokaliptikus látomást személyesebb dimenzióba kapcsolja az Ostor, törött ág tizenhat sornyi dala. Az 56 leverésekor írt Törtkarú átirata a vers, a korai változatból a pusztító hatalom konkrét megtestesítését hagyja el, a csillag vagy iker S bető viselıi helyett a természet végítéletes pusztulását rettenti magától a költıi én: Viharok vas-árnyéka, / mázsás szivemrıl pusztulj! 4. A költıi magatartás etikai természető vonásai 18 Vö. Buda Ferenc költészetének egyéni jellegét a puritán felsorolások, bemutatások, s az azokat újabb és újabb dimenzióba emelı tömör reflexiók adják. GÖRÖMBEI 2003,

13 A korabeli kritika Buda Ferenc pályáján az Ébresszen aranysíp! versei után cezúrát húzott: Buda költészetének megdöbbentı elkomorulása ezután következett be. A fekete aszály idejébe érkezett, elnémult ajkán a költıi szó, a korábbi hármas tagolású ars poeticából lényegében csak a virrasztás maradt meg, s a költészeten kívüli területekre szorult munka, de a reménykedés is kiőzetett szemléletébıl. 19 Kiss Ferenc atyai féltéssel hiányolja a költıi világkép játékosabb elemeit. 20 Füzi László a végzetesen tragikus hangot Buda számvetı hajlamával magyarázza, kiemelve, hogy bár a magatartáseszmény alapjai nem változtak, ezekért minduntalan küzdelmet kell vívnia a költınek, ezért oly uralkodó szerepő az öntanúsítás gesztusa. 21 Márkus Béla arra helyezi a hangsúlyt, hogy miként az élettel, úgy a halállal is áldott-terhes Buda költészete, tehát a személyessé tett elmúlás képzete nem a halálra készülıdésbıl, hanem a halálra készenlétbıl fakad 22. Vasy Géza a költıi hang végsı letisztulását emeli ki: ez a most már minden nem végérvényesnek, tehát elhagyhatónak vélt elemtıl magát megszabadító költészet e nemben a nyolcvanas évek egyik legszebb és leghitelesebb szintézise 23. Buda költészetének komorabbá válása a hetvenes évek közepétıl aligha tagadható. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy e komorság 56 óta eleve adott volt költészetében, 24 súlyosabb hatásúnak, egyöntetően sötétebbnek azért hatnak az újabb versek, mert az önerısítı, biztató jellegő zárlatok elmaradnak. 25 Egyetértek tehát Vasy Gézával, hogy a versvilág letisztul: azáltal, hogy a versek egész szövegéhez képest olykor váratlanul fölmagasodó verszárásokról lemond a költı. S tény, hogy ez a reményrıl való lemondást sugallja az olvasónak, s így a virrasztás, a leltározó szemlélet, a dolgok számbavétele marad mint lehetséges költıi gesztus. E gesztus mögött azonban továbbra is ott van az a morális, etikai alap, amelynek egyik eleme a különállás: külön a közösségporlasztó, a személyiséget elsorvasztó (állam)hatalomtól. Másik eleme az összetartozás érzése, amely a családért, a népért való felelısség tudatából, a sorsazonosságból, az alulsó Magyarországgal egylélegzéső személyiségébıl 26 táplálkozik. Az Ady Endre emlékének szentelt remek prózaverse, a Liliom és korbács Buda etikai törvényeinek a foglalata. A vers metaforikus viszonyításokkal, illetve bibliai allúziókkal illúziótlan látleletet ad kora morális viszonyairól: Kietlen földön, ezer éve gazos ugaron, bekerítve hívatlan nászolókkal, dögvészes gyülekezettel, süket akácfákkal és a halál kerékvetı köveivel nem jó látónak lenni ott, ahol a Próféta közröhej tárgya és megkövezik. A vers legendásan szép zárlata gazdag asszociatív tartalmú metaforákkal fonja körül a megidézett költıelıd alakját: Halhatatlan szájából kinı a liliom, kezébıl kisuhog a korbács. 27 A 19 GÖRÖMBEI 1986, KISS Ferenc, Buda Ferenc új verseskötete = KISS F. 1993, FÜZI László, A szó magában mit ér? = FÜZI 1993, MÁRKUS Béla, Indítsd meg énekeimet. Buda Ferenc: Holt számból búzaszál = MÁRKUS 1996, Béla, Démonokkal csatázva, Felsımagyarország Kiadó, Miskolc, VASY 1995, Vö. MÁRKUS 1996, Más szempontból, de KABDEBÓ Lóránt is utalt e zárlatok problémás voltára: A második kötet. Helykeresés és látomás a valóságról = KABDEBÓ 1980, Lóránt, Versek között, Magvetı Könyvkiadó, Budapest, GÖRÖMBEI 1986, Irodalomtörténeti szempontból tanulságos, amire VASY Géza mutat rá, hogy a sokkal ismertebb, hasonló Nagy László-verszárlat A föltámadás szomorúságából késıbbi, mint Buda verse. VASY 1995,

14 korbács egyrészt Ady uralkodói alkatát szimbolizálja 28, másrészt a hitet meggyalázók elleni küzdelemre 29, a kufárokat a templomból korbáccsal kikergetı Krisztusra is utal, akárcsak a tisztaság jelképeként is olvasható liliom 30, hiszen a középkori utolsóítélet-ábrázolásokon a világbíró Krisztus szájából a kard mellett olykor liliom nı ki: a kegyelem szava 31. A tisztaság és küzdelem kettıssége sugárzik Buda Nagy Lászlót búcsúztató verseibıl is. Az elmondhatatlan szavak és a László mőhelye is abban látja a veszteség súlyát, hogy nem pusztán a költı, de a mindannyiunkért küzdı ember távozott: nem tollat temetünk ma itt, de kardot szögezi le az elıbbi, a magyar irodalom egy jelentıs hagyományát vonva egybe penna és kard motívumába, Zrínyitıl Petıfiig. 32 Az utóbbi pedig a mindent mindegynek valló antimorált leplezi le: Semmi sem mindegy. Mint ahogy az sem mindegy, hogy a költı hátasa a szérő szemetjén tengıdı táltoscsikó-e, avagy aranyat prüsszentı szamár. A Legenda bibliai átirata a tehetetlenség, a kétségbeesett tétlenség állóképeiben láttatja a szent családot. A cigarettázó József, a fölsikoltó csecsemı, a kimerülten fekvı Mária, a sárba süppedı pásztorok: a megváltatlanság sivár világa ez. A vers variatív keretében József alakját emeli ki a költı: Virraszt fönn József, az ács / reggelig ébren. / Szívja a keserő füstöt / szelíden, eltökélten. Az állóképekké merevített anti-idill minden reményvesztettséget, kilátástalanságot sugalló hangulata ellenére József magatartásában ott rejlik a helytálló ember szelíd eltökéltsége is 33. A virrasztás a költı szerepére is utaló motívum: a Rohamban a Virrasztok magam is magatartását a család közelsége teszi értelmessé: Süllyeszt-emel / négy ember lélegzete: / asszonyszuszogás, / gyermekszuszogás. A virrasztás teherbírás is: abban az értelemben, ahogy Kiss Ferenc beszélt a Buda-vers kietlenség és reménytelenség tömbjei alatt nem megnyomorodó, hanem tartásában megerısödı lírai személyiségérıl 34. A Rohamban a keserő-ironikus kiábrándultságon is fölül tud emelkedni az önmagaérzékelés és -bátorítás felelısségben megnyilvánuló fegyelme 35 révén. A hangmenetében, de némileg megoldásaiban is rapszodikus nagy igényő kompozíció a Nélkülünk ki hajtaná végre a virradatot? döbbenetes erejő kérdéséig ível, csendesen zárja a nagy futamokat reveláló eseménysort és szemérmes szerénységgel visszafelel a példakép, Nagy László emlékezetes sorára:»ki becéz falban megeredt / hajakat, verıereket? / S dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist?«36 A hetvenes évekre illúziótlanabbá, kegyetlenebbé vált Buda versvilága. Hiába is keresnénk a meghittség olyan megnyilvánulásait, mint a költıi én belefeledkezése a környezı világ gazdagságába a Libamezı címő versben: bámulnak böszme bocik, bócorgó / malacok, bibogó kislibák / talpalnak szivemen tudatlanul, / csikók gyönyörő gyöngyházpalástban, / fodor bárányok fehér bekecsben igaz, ez itt hiánylista csupán, a gyerekkorból, de legalább a nosztalgia édessége be tud még lopakodni a versbe. A Tanya-hazám ezzel szemben 28 Vö. Ostor címszó = HOPPÁL Mihály JANKOVICS Marcell NAGY András SZEMADÁM György, Jelképtár, Helikon Kiadó, Budapest, 2004, Vö. GÖRÖMBEI 1986, Vö. GÖRÖMBEI 1986, Liliom címszó = Jelképtár, Vö. FÜZI László, A szó magában mit ér? = FÜZI 1993, 237., ill. MÁRKUS 1996, GÖRÖMBEI 1986, Vö. KISS Ferenc, Buda Ferenc = KISS F. 1993, SZAKOLCZAY Lajos, Sértetlen-szép vizek páncéllá hegesednek (Buda Ferencrıl) = SZAKOLCZAY 1996, SZAKOLCZAY 1996,

15 már csak a szikár tárgyiasság szemléletével leltározza a tanyavilágot. A vers változatos, összetett szerkezete, a tárgyilagosság, a lírai részvét és az irónia regisztereit egyként megszólaltató hangneme 37 révén az Alvó föld / tanyaország jelképes érvényővé magasodik, az egész Magyarországot szimbolizálva. Az ısz évada, / minden kifosztva látlelete sem ingatja meg azonban teljesen a költıt abban a hitében, hogy van talán értelme ennek az apokaliptikus hóhérol -ásnak: ú j v i l á g / ú j é g ú j f ö l d / Í g é r e t F ö l d j e // új Jeruzsálem // Szótlan föld, mindent kibírsz. Miként Ratkó József fölfedezi a halottaknak az élıkénél is elevenebb, mert a nemzet egész történelmét magában ırzı világát, úgy látja meg Buda Ferenc Fák címő versében a fák / fejfák / kopjafák sorában is a halálon túli reménnyé korhadó örökkévalóságot: fejfák kopjafák csak álltok vigyáztok hírünk fennálltáig emlékünk elmúltáig csak álltok esı ver por záporoz rátok földdé váltok akár alant a csontok füvekben feltámadtok A Holt számból búzaszál a karthágóihoz mérhetı, a Dérrel sózott, ködlı lapályon / feküdt hazám iránti hőség mellett tanúságot tevı himnikus dal. Az önerısítı-önbiztató igehalmozás hitem reggele, mosd meg arcom, / táplálj, taposs, tőzzel keresztelj nem a hőség ingatagságát hivatott kifejezni, hanem a küzdelmet, amire a költı kényszerül a Tarlók, fehér tanyák decemberi világában, a szegénység és elnyomottság sivárságában, a szellemi pusztítás nyomait látva. S a verszáró kinyilatkoztatás e külsı hatalmakkal szembeszegülve látszik még súlyosabbnak, végérvényesebbnek: Röst nem leszek vérrel fizetni, hússal, csonttal csak itt adózom. Itthon vagyok, öledbe fekszem. Holt számból búzaszál kizöldül. A haza fogalma nem azonos az országéval: Buda Ázsia felett címő verse errıl is tanúskodik. Repülıgépen, Ázsia felett az ıseim özönlenek élménye körül keringnek gondolatai: Koponyám, bordáim belsı falán / árnyékuk imbolyog, Hol vonult az a had, / hol nyargalt az a ló? De hiába a fogékonyság az összetartozás érzésének intenzív megélésére, ha a verset áthatja kozmikus és parányi riasztó kettıssége 38 : Száll a gép sebesen, / ragyog a világos ég, / a fémszárny riadtan remeg. A címében korjelölı 83 a konszolidáció látszatbékéjét idézi elsı soraiban: Van hajlékom, / van hol virrasztanom. De nem a birtoklás igéivel ragadható meg a kor (illetve ezekkel csak ironikusan), hanem a minden mindegy állapotával: İsz van, de éppúgy lehetne / tél, nyár vagy tavasz. Vagy az elvontságában is érzékletes metaforikus szerkezettel: morzsalék-idı, s a rögtön erre következı szójátékos-ironikus jelzıs szerkezettel: krónikus 37 Vö. GÖRÖMBEI 1986, Vö. GÖRÖMBEI 2003,

16 jelen. Már nem a szerszámok mágikus terében él: Papirok, tárgyak kerítenek, / kacatok, limlomok, / kezek könyékig kesztyőben / mőanyag manipulátorok. A költıi én magatartása a megszokás, beletörıdés is jellemzıje e kornak: gyomrom már nem háborog. E beletörıdés azonban csak részleges: a küzdésrıl már lemondott a költı, az emlékezés jogáról, a leltárról, a történelmi számvetésrıl azonban nem: Történelem, történelem bakancsok, lánctalpak, gumiabroncsok lenyomata, vérfolt a kövezeten, levágott lópata. S romok, romok. A fel nem tárt, be nem vallott, elhallgatott és meghamisított múlt és a bizonytalan jövı egyként nyomja a lelkét. A Száz éve itt minden ideiglenes keserő megállapítása uralja a verset, amely a lefokozott élet döbbenetes látlelete 39. Csöndország nem valami mesés birodalom: az elhallgatott és elhallgattatott szavak országa, ahol a költı utolsó lehetséges etikus magatartása az éber figyelem, a virrasztás, a Fölöttem hold is csillag is szavaival a vállalás: Virrasztok megváltatlanul. S marad még utolsó esélyként az emberi tisztaság megırzése, mint az ifjúkori hitek, reménységek maradéka, ahogy a Szécsi Margithoz írt prózavers, a Margit fogalmaz: Mert repedt bordával, rogyadozó inakkal is remélni kell, remélni, hogy a lét mocska még lebírható. (Kiemelés az eredetiben.) 5. Az Árvaföldtıl az Árapályig: szemléleti és nyelvi módosulások Vasy Géza már a Csöndország verseiben úgy érzékeli, hogy a költı egyre inkább nem pusztán a magyarság, hanem az emberiség sorsáért aggódik 40 magam ezt a jelleget, Görömbei Andráshoz hasonlóan, csak az Árvaföld kötettıl érzem markánsan kirajzolódónak. A legutóbbi kötetben az az újdonság, hogy a jellemzı motívumok és magatartáselemek továbbvitele mellett a költıi szemlélet egyetemesebb horizontúvá tágult, közvetlen politikai vonatkozásai megszőntek, helyettük fölerısödött magának az emberi természetnek és emberi létnek az általános, létfilozófiai érvényő szemlélése. 41 Az Árvaföld elıtti Buda-verseket egyfajta lefojtottság, a szürke változatos árnyalatainak kikeverése jellemzi. A kisemberi nyomorúság és kilátástalanság árnya vetül rá a többnyire a por, homok alapszíneit variáló tájra. A szülıföld kisemmizett haza, röghöz köt, nem fölemel; közösségiség csak a történelmi múltban lelhetı föl, a jelenben nem marad más a költıi én számára, mint a többséggel szembeni kívüllét, a kivonulás szellemi fölénye, illetve az elesettekkel és kisemmizettekkel vállalt keserő sorsközösség. 39 GÖRÖMBEI 2003, Vö. VASY 1995, Vö. GÖRÖMBEI 2003,

17 Az Árvaföld részben ezt a poétikát viszi tovább. Buda egyénire kikevert félhosszú versei itt azonban már ziláltabbak, hangnemüket tekintve kevésbé egynemőek. Maholnap / reánkszakadsz-é, / türelmes égi tetı? kérdezi a kötetnyitó Arcok, de a pusztulást a természet egyetemességébe vetítı képek egyhangúságát Fonnyad a fő, / a gyökér elrohad ; Te szikkadt föld, sivár homok, / vizet vagy vért iszol? disszonáns, a nyelv karneváli elemeit játékba hozó szemlélet töri meg. Olykor szarkasztikussá válik a hang: Látod, te vén hülye, / lángol a grófok szérője! / Neked ugyan / mi gondod vele? Máskor a vásári kikiáltók szerepébe bújva vált ironikus hangra a költıi én: szabad a szolga, szabad a gazda, / szabad a vásár, hej, akció! / akció! reakció! féláron / eladó, ami eladható, / vegyék csak, vegyék! mind vigyék! / míg a pajta porig ég!. A világ karneváli-vásári forgatagának értékporlasztó voltát érzékeltetik a - *-gal jelölt címtelen szöveget színes-mozgalmasra mintázó szójátékok: hadak jönnek, új hadak: a / hangszalagrend lovagjai, bunkók / hadnagyai, öklök bajnokai, / bankók és bankok tábornokai. A Túlélésben frivolan gunyoros hang fejezi ki a szellemi és természeti értékeket pazarló attitőd és a politikai visszarendezıdés tehát az erkölcs, a környezettudatosság és a politikai ésszerőség semmibevétele miatti felháborodást: mert e trikolór küsded pátriában kor- és portársaim minden de minden többszöri sokszori akárhányszori alkalommal használható sıt használandó tehát használatos is: eszme téveszme rögeszme úgy ám hölgyeim akárcsak popsi alá a tetrapelenka ( ) Katalógusszerő felsorolás, enjambement, szójátékok, regiszterkeverés: ezek az új hangszereléső Buda Ferenc-i félhosszú vers poétikai újdonságai. Miként az irónia, a szarkazmus, a mondategységek felbontása, ezek sem a költıi én elbizonytalanodását fejezik ki; szó sincs itt akár a nyelv uralhatatlanságáról, akár az én felbomlásáról, megsokszorozódásáról vagy szituálhatatlanságáról. A költıi én értékrendje nem változott; az említett eszközök szembesítik az olvasót azzal a világgal, amellyel szemben a költıi én most is a kívüllét szellemi fölényét és erkölcsi tisztaságát választja. A változás egyéb formai megújhodással is járt: szembetőnı a Buda jellegzetes mőfajával, a félhosszú verssel élesen opponáló haikuk megjelenése. 42 Buda haikui elszakadnak a hagyományos formától kivétel az Évszakok tizennégy szakasza, túlnyomó többségük, a rendkívül tömör forma ellenére, már-már apokaliptikus tartalmakat tud felvillantani. (E célból teherbíróbbá is teszi Buda a formát: több haikuból épít fel egyetlen költeményt, mint Kányádi Sándor is.) Úgy tekintenek e versek a létre, mint a megbontott, megsérült teljességre. Minden képe a hiány, a kibillentség, magából kifordultság jelenségét ragadja meg: Törött faágon / lakatlan, szélzilálta, / kifordult fészek. (Diszkontinuitás). A Történelem apokaliptikus képben jelenítıdik meg, újraszituálva e líra egyik alapmotívumát, a 42 Görömbei András szerves alakulásnak tartja a haikuk megjelenését Buda költészetében: Verseiben ugyanis régóta megfigyelhetı a szentenciaszerő tömörítés. Néhány szóval, néhány képpel élesen, összegzı sőrítéssel mutat be egy szituációt, fogalmaz meg egy gondolatot. Most a már többször említett magasabb nézıpont, létösszegzı látásmód juttatta el ehhez a mőformához. GÖRÖMBEI 2003,

18 homok -ot itt a közönyös, rideg természeti elem jelentésében, de metaforikusan a történelem, vagyis az ember kegyetlenségére utalva: Homok tengere! / Patkót, zabolát elnyel, / lókoponyákat. E rideg kegyetlenség villan fel az Idı második versszakában: Irgalom nélkül / leng az inga szüntelen / oda és vissza. Még a két nosztalgikus, a gyermekkor derős szemléletét felvillantó szakasszal induló Emlék is az elértéktelenedés, a visszavonhatatlan pusztulás képével zárul: Apadó emlék / vizét visszanyeldesı, / elhagyott ókút. Az élet szentségének sérülését mutatja be a Rabság több stációban. A harmadiknegyedik szakasz a metaforikusan értelmezett repülés motívumával kapcsolódik egymáshoz. Repülni hová? / Riadt madár kuporog / repedt tojáson. nyomatékosítja r -alliterációkkal az élet szárnyaszegettségét, a születés hiábavalóságát a harmadik. A negyedik a transzcendencia kiüresedésérıl ad hírt, a legtöbb hatáspotenciált a második sor igéjébe sőrítve: Kenderkötélen / bronzharang hánykolódik. / Csak hangja szárnyal. A korábbi versek kı-, illetve vas-elıtagból épített egységeinek eljárását ismétli szigorúbb keretek között a Civilizáció elsı szakasza. A szótárazott szóösszetételekre váratlanul következik az utolsó, amely egyéni lelemény, pontos és tömör kifejezıje a kor társadalmának: Mőkı. Mőselyem. / Mőszív. Mőméz. Mővirág. / Mőtét és mőtett. A tragikum mellett olykor a groteszk 43, sıt a humor is felvillan, mint a Gyorsulás szóleleményében: Szapora idı: / mily hamar letelik egy / gazemberöltı! Szelíden önironikus az Optimizmus elsı képdarabja: Gyér lámpafényben / szúnyogok gyülekeznek: / lesz társaságom. A 63 haiku ciklusát záró utolsó darab a kommunikációra utaló címmel (Dialógus) egyszerre önreflexív és összefoglaló jellegő, három sorba sőrítve a tragikum, groteszk és a nevetséges minıségeit: Tücsök felelget / mozdonyzakatolásra. / Tereferélünk. A versek szemléletét gazdagító hangnemi összetettség jellemzı a kötet többi versére. Ezek, a Zöld ág, a Dal és a két kazak népdalátköltés kivételével, a Buda költészetében fokozatosan tért hódító, egyre uralkodóbbá váló, a rapszodikus indíttatásúból eszmélkedıvészemlélıdıvé formálódó 44 félhosszú versek. A számvetés, a lét egészével való szembenézés igénye modulálja ıket az ellentéteket és különbözéseket kiegyenlítı 45, együtt-látó, összegzı jellegővé. Így válnak a különbözı arcok, közös sorsra ítéltségük jegyében, egyformán a halál sáncai -vá a kötetnyitó Arcok poémájában. Buda úgy teremti meg a szemlélet egyetemességét, hogy egy-egy jellegzetes, a hétköznapi léthelyzetek téridejébıl kimetszett jelenetet látomásos egységekkel társít, végletes és végleges jelentést kapcsolva hozzájuk: Alszik a vén, álmából fölriad. Álmaink égbe nyerítı lovak. Fonnyad a fő, gyökér elrohad. 43 Vö. GÖRÖMBEI 2003, Vö. VASY 1995, GÖRÖMBEI 2003,

19 Hogy a nemzet-, haza-központú szemlélet egyetemessé tágul, a nemzetféltés az emberiség féltésévé erısbül, azt az Ég s föld között szinte deklarálja: FÖLD-VÍZ HAZA Ó ÉG-FÖLD HAZA / FEKETE ÖKÖR GÁZOLTA / BÚZAVETÉS / VÉGIDİ ROMHALMAZA / JAJ / EURÁZIA / TE / EMBERES / TE / EMBERTELEN / A NYELVBÉLI S NYELVEN IS TÚLI / ÉRTELEM / JAJDUL FÖL LÁTTODON. Mintha a verzál szedés is e féltés, e pusztulás világnyivá tágulását jelezné. Ha valóban az az európaiság mércéje valamely magyar író vagy költı esetében, hogy mőve mennyire illeszthetı be a legújabb nyugat-európai folyamatok (t)rendjébe, akkor Buda Ferenc ma minden bizonnyal az egyik legeurópaibb magyar költınk. Skandináv, német és francia példákat idézhetnénk annak igazolásául, hogy a nem annyira földrajzi, mint társadalmi értelemben vett Nyugat-Európa kulturális közbeszédének egyik aktuális tárgya az a gondolkodásmód, amelyet régebben egyszerően környezetbarátnak hívtunk, ma inkább divatosan környezettudatos -nak nevezünk, a kifejezés ilyen, a magyar nyelv szemléletétıl idegen változatában is hódolva a nyugati nyelvek felfogásának. A környezettudatos mégis kifejezıbb Buda esetében, hisz nála nem a környezet, a természet iránti rajongásról van szó (persze arról is), mint inkább a féltésrıl, aggódásról annak tudatában, hogy az ember gátlástalanul pusztítja saját (s nem mellesleg: más élılények) életterét. És mint Illyés vízügyekben illetékes költıje, Buda nem átall arra a következtetésre jutni, hogy a felelıtlenség tudatosítása mővészi, költıi feladat is ha már más, aki figyelmeztessen, nem akad, vagy legalábbis nem elég hangos a szava. A program kitőzésében: vegytiszta programosság; megvalósításában: színtiszta költıiség. Ez a program nevezzük inkább témának, noha nyilvánvaló, hogy attitőd, világnézet is egyben, szóval ez a téma nem a divat csinnadrattájával vonult be e lírába, hanem szervesen kapcsolódik az eddigi pálya ívéhez. Mintegy matematikai logikával következik a táj festıi, a szülıföld gondolati és az ott élı ember szociográfiai képébıl hogy Buda Ferenc lírájának fıbb szemléleti egységeit alkalmilag különválasszuk, nem feledve, hogy ezek mindig egységbe forrva léteznek nála a fordított nézıpont, amely a létfilozófiai és társadalmi értelemben egyszerre felfogott embertıl halad az ember által veszélyeztetett természetig. Ha a 20. század második felére gondolunk, óhatatlan párhuzamként kínálkozik az atomtól való fenyegetettség és ennek szintén gazdag európai irodalma. Éppen csak a mai fenyegetések sokrétőbbek és bonyolultabbak (miközben az atomcsapás veszélye sem múlt el végképp). S ha valami elhatárolja Buda Ferencet ettıl a czesłav miłoszi értelemben katasztrofista lírától, az éppen e szemlélet szervesülése e költészet más szegmenseihez. Buda lírája a nemzeti irodalom bartóki modelljéhez kapcsolódik: nemzeti és egyetemes, természeti és történelmi ötvözése, múlt és jelen összekapcsolása hoz létre a Bartók zenéjébıl ismert gondolati és formai szintézist. A nemzet történelmi múltja mint a jelen társadalmi folyamatainak örök mércéje kapcsolódik a Buda-vers szociologikus látásmódjához, mely elsısorban a falusi, tanyasi ember életérıl, közérzetérıl minden korok alulsó Magyarországáról nyújt képet. Ehhez a környezettudatos (talán akkor inkább már természettudatos ) szemlélet úgy kapcsolódik szervesen, hogy múlt és jelen dimenziójához a harmadikat, a jövıt is odakapcsolja. Ugyanakkor a katasztrofista nézıpontból láttatott ember nem elszigetelt pusztító lény, felelıtlenségének lenyomatai ott vannak a társadalom életében 19

20 is, így e dimenzióban logikusan és hatásosan forrasztja egybe Buda a társadalom- és természet - (pontosabban: ember -) kritikát, azaz nem valamiféle fölöttünk rendelkezı ismeretlen hatalom, tılünk független szörny veszélyezteti Földünket (mint az atomkor katasztrofista verseiben gyakran), hanem ugyanaz az ember, aki a társadalom ügyeit is tékozló despota módjára intézi. S ez az a pont, ahol a környezettudatos vagy katasztrofista Buda Ferenc különbözik a nyugat-európai költıktıl. Jellegzetesen magyaros szemléletmód ez, azaz olyan gondolkodói világlátás, amely Budát úgy kapcsolja az európai líra áramába, hogy azt eredeti saját iránnyal és lendülettel gazdagítja. Ráadásul Buda költészete a hatalom természetrajzát adva is szervesen gyökerezik az európai hagyományban. Csakhogy nála nem a szuverén individuum áll szemben valamiféle titokzatos (nehezen ellenırizhetı), óriási (egészében átláthatatlan) hatalommal a nyugat-európai képletre ez jellemzı, hanem a mindig a kiszolgáltatott vesztes szerepére ítélt alulsó Magyarország nemzeti közössége a politikai és geopolitikai értelemben is nyomasztó túlsúllyal bíró szocialista, majd a rendszerváltozás után látványosan átvedlı, ám értékrendszerét tekintve alapjaiban változatlan, hatalomgyakorlási módját tekintve ma is gyakran nemzetellenes, despotikus, környezettudatosság szempontjából különösen felelıtlen politikai elittel. A természet törvényeit semmibe vevı létmód a természet erıinek elszabadulásával jár. Talán ezért válik a homok motívuma is egyértelmően pusztító, feltartóztathatatlan, kezelhetetlen erıvé, s lesz a címadó versben a kemény szik, porhanyó homok -ból apokaliptikus fergeteg: száraz vihar homokverés / ide két isten is kevés. A Himnusz haza felütése nyilvánvaló teszi a természeti erık és az emberi társadalom összefüggését: Homok-haza Szikföld-haza múltam és jövım halmaza édes gyümölccsel éltetı aszú füvön tengıdtetı Köröskörül kinyílt egek hová legyek mivé legyek hátul pogány s pogány elöl jobbról Bizánc Bécs balfelıl E szétmálló világ egyetlen összetartója a költıi én etikai szilárdsága: Krisztus példázatából merít erıt a Ki kell nekünk is bírni morális minimumprogramjához. A zárlat a föld, homok motívumában ismét az ember fölött álló közönyös természeti erıket tárgyiasítja, anélkül hogy teljesen az emberen kívülre helyezné sorsának alakítását. Erre utal a Szózatot töredékesen idézı Baka István Üzenet Új-Huligániából címő versének zárlatára emlékeztetı, szuggesztív verszárás, amelynek utalásrendszerében benne rejlik a magyar történelem ezredéve. 20