IV. MAGYAROK MÓZESE, HAJDÚK ÉDESATYJA" JSS ' ^ ^ ^ K ^ g D C S K A I ISTVÁN ALAKJA A MAGYAR SZÉPIRODALOMBAN - tett: u - f t BAKÓ ENDRE

Átírás

1 JSS ' BAKÓ ENDRE MAGYAROK MÓZESE, HAJDÚK ÉDESATYJA" ^ ^ ^ K ^ g D C S K A I ISTVÁN ALAKJA A MAGYAR SZÉPIRODALOMBAN Ja8îH«tIïftJSlll!W-iLi+nUuli\i i - tett: u - f t : rli-lvtt* U S í, f < t 'h - _~ atawe**-~ IV. Bocskai - szabadságharc 400 évfordulója

2

3 Bakó Endre MAGYAROK MÓZESE, HAJDÚK ÉDESATYJA" BOCSKAI ISTVÁN ALAKJA A MAGYAR SZÉPIRODALOMBAN A Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója IV. DEBRECEN, 2004

4 A Bocskai-szabadságharc 400. évfordulója IV. MAGYAROK MÓZESE, HAJDÚK ÉDESATYJA" (Bocskai István alakja a magyar szépirodalomban) Szerkesztő Bakó Endre A borítót korabeli metszetek (Érsekújvár ostroma, Bocskai a hajdúk között) felhasználásával tervezte Burai István Számítógépes szerkesztés Nagy Sándor Megjelent a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Évfordulók Titkársága támogatásával ISSN ISBN A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat kiadványa Felelős kiadó. Dr, Juhászné Lévai Katalin a megyei közgyűlés elnöke

5

6

7 BOCSKAI ISTVÁN A LAKJA A MAGYAR SZÉPIRODALOMBAN Bakó Endre 1. Se szeri, se száma a Mátyás királlyal, a Báthoryakkal, Bethlen Gáborral, Rákóczival és Kossuthtal foglalkozó szépirodalmi feldolgozásoknak. De Bocskai István alakját a költészet nem fonta úgy körül, mint például a Rákócziét, amint azt a korszak irodalmának tudósa, Bán Imre is megállapította egy tanulmányában. 1 Bitskey István úgy látja, hogy a történeti kutatás gazdag dokumentációja mellett jóval kevesebb figyelmet kaptak a fejedelemről szóló irodalmi alkotások. Nem mintha ezek teljesen ismeretlenek lettek volna a kutatók előtt, hanem mert az összegző áttekintés igénye nem merült fel idáig, így a magyar irodalom Bocskai-képe a maga sokszínűségében nem is rajzolódhatott ki." 2 Az okokat keresve számolnunk kell azzal, hogy Bocskai élete nagyobb részében Bécshez húzó főúr volt, nem maradéktalanul népszerű a magyar nemesség, különösen nem az erdélyiek körében. Annál kevésbé, mert Báthory Zsigmond tanácsadójaként 1594-ben minden jel szerint a törökös" főurakat ő fogatta le, és kínoztatta halálra, majd vérbe fojtotta a Székely Mózes vezette székely felkelését. A Habsburg-házzal csak a személyes fenyegetettség vészhelyzetében szegült szembe. Mint fejedelem, alig két évig uralkodott, ez az idő kevés volt ahhoz, hogy széles körű deákos udvart alakítson ki maga körül, noha megkísérelte. A Felvidék megszállása után a korszak legjelesebb költőjét, Rimay Jánost a főkomornyikjává emelte, s vele fogalmaztatta politikai-diplomáciai leveleit. Balassi egykori tanítványa és barátja mondta a fejedelem temetésén az egyik gyászbeszédet, s egy latin nyelvű versben is adózott ura emlékének, amelyet zászlóra is felfestettek. Klaniczay Tibor, a korszak neves irodalmi szakértője Rimayról szólva úgy vélekedett: "Becsületesen szolgálta a szabadságharcot, de nem képes versben kifejezni az általa oly kiválóan ábrázolt romlásból kiszabadult magyarság lelkesedését." 3 Az irodalomtudós szerint megrettent a Bocskai seregében harcoló népi

8 tömegektől, azaz a hajdúktól. A történettudós Nagy László határozottabban fogalmaz: Rimay Bocskai halála után színt váltott, élete utolsó éveiben a császárt szolgálta. Bitskey szerint Rimay meggyőződéses híve volt patrónusának, amit nemcsak Tarts meg Uram engem c. zsoltárparafrázisa, de Bocskaiepitáfiuma bizonyít leginkább. Bocskai környezetébe tartozott Bocatius János, a kassai író és főbíró, Péchi Simon, az erdélyi szombatos irodalom képviselője és Alvinczi Péter, Nagykereki lelkésze is. Szamosközy István, a történetíró már a fejedelem életében kétféleképpen vélekedett róla. Az egyikben dicső hérosznak nevezte, a másikban rest ígérgetőnek. 4 Bocskai halála után az anyaország ismét osztrák fennhatóság alá került, s a Habsburg-udvarnak az állott érdekében, hogy Bocskait a feledés homályába száműzze, illetve ellenséges megítélésben részesítse. Az őt követő erdélyi fejedelmek ugyan tisztelettel emlékeztek rá, de ez a személyes hála megnyilatkozása volt, s nem a hősi kultusz szándéka. Bocskai megítélésének történetét fürkészve nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy sokan kritikusan nézték szövetségét a szultánnal, s meg voltak győződve róla, hogy akarva-akaratlanul meghosszabbította a török nagyhatalmi státuszát Európában. Ez a felfogás a későbbi századokban is követőkre talált. Minthogy a nép egységes, fejlett nemzeti tudattal nem rendelkezett, (ahhoz hiányzott az iskolarendszer, a megfelelő műveltség, a nyilvánosság minden feltétele) csak néhány kiváló értelmiségi hordozta és tartotta ébren a magyar-azonosság eszméjét. Ezeknek az okoknak következtében Bocskai emlékét igazán csak a hajdúk körében őrizték és ápolták népi mondák formájában. A néphagyomány foszlányaiból Béres András az 1950-es években még elkapott valamit. Ezek is bizonyítják, hogy Bocskai alakja a népmondákban mitikussá nőtt. A hajdúság azonban nem feltétlenül jelentett országos nyilvánosságot. A magyar tudományos történetírás a XIX. század első évtizedeiben tette meg az első lépéseket a modern tudományművelés útján. A infrastruktúra megteremtése (intézmények, folyóiratok stb) magával hozta a forrásfeltárás második nagy hullámát. Ezzel lehetővé vált az egyetlen győztes magyar szabadságharc sokoldalú tanulmányozása. A Bocskai-kutatások fontos állomása, hogy Rumy Károly György 1816-ban kiadta a fejedelem végrendeletét. A felvilágosodás korában kibontakozó nemzeti gondolkodásmód a reformkorszakban vált uralkodóvá, amelyhez nagymértékben hozzájárultak íróink, költőink, közöttük Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Arany János, Tompa Mihály, Garay János és mások. Ok voltak azok, akik a magyar költészetnek nemzeti jelleget adván, létrehozták a nép és a költészet találkozását. Ők vol-

9 tak azok, akik a magyar történelem egy-egy kiemelkedő eseményét, dicső vagy szomorú napját megénekelték, elsiratták, akik példaadó vagy tragikus hősöket kerestek és találtak a magyar históriában. De a név szerint említett nagyságok közül nem akadt senki, aki ébressze Bocskai szellemét, zengje tetteit. Kivétel talán Arany János, a hajdútelepülés, Nagyszalonta szülötte, aki egy-két versében érintőlegesen megemlékezett róla: Bocskai, Rákóczi, Báthori Bethlen Nagysága beárnyaz törpe lételedben: Ah, e dönthetetlen sziklái a múltnak, Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak! (Erdély, 2) A XIX. század harmincas éveiben bontakozó regényirodalmunk egyetlen alkotása sem választotta Bocskait hőséül, noha a magyar regényművészet Walter Scott hatása alatt történelmi témákkal kezdte pályafutását. Nem feladatunk a történelmi regény és dráma elméleti kérdéseit boncolgatni, csupán annyit jegyzünk meg, hogy a történelmi valóságot a maga sokdimenziós bonyolultságában a történetírás sem tudja maradéktalanul rekonstruálni, a történeti regény (és dráma) pedig nem is törekszik rá. Feladatuk a nyelvi archiválás, illetve a tárgyi-történelmi emlékek hézagait a művészi fantázia világképteremtő eszközeivel kitölteni, s a történelmi eseményeket, személyiségeket közelebb hozni az olvasókhoz. Jókai Mór történelmi alakjait hosszan sorolhatnánk, de Bocskait ő is kihagyta arcképcsarnokból. Pedig sok mindent tudott róla, talán személye és életműve foglalkoztatta is. Az Egetvívó aszonyszív-btw például ez olvasható: Mindez péntek napon történt, ami kálvinistáknál nem baljóslatú nap. Bocskay minden diadalmas ütközetét péntek napon vívta meg." (Tegyük hozzá: pénteken született, és pénteki napon halt meg.) Tehát az író forgatott rávonatkozó egykori forrásokat. Sokáig nem született dráma sem, amely alkalmas lett volna életműve összegzésére, alakja méltó eszményítésére, pedig a kibontakozó magyar drámairodalom is elsősorban a történelemből vette tragikus hőseit! A Bocskai-szabadságharc 300. évfordulója továbbra is osztrák elnyomás alatt, de már polgárosult viszonyok között találta a nemzetet. Ekkor már joggal beszélhetünk nemzeti önismeretről, tudatos történelemszemléletről. Ám huncut csúsztatás" történt: az ország hivatalosan a bécsi béke háromszázados ünnepét ülte meg, s nem a szabadságharc kitörésének évfordulóját!

10 1905-ben Hont vármegye a korponai országgyűlés három évszázados fordulójának emlékére emlékkönyvet adott ki, amely tanulmányokon kívül három verset is tartalmaz. íróik Endrődi Béla, Ivánka István és Sajó Sándor. Ivánka költőnek nem nevezhető, de az Emlékkönyv bátor hangú mottóját érdemes idézni tőle: Éjed gyászra virrad, Ébredj Bocskay, s vén buzogányod vedd a kezedbe. Keljen a nemzeti had, S a vitézi hadat hamarán ültesd a nyeregbe. Hozd fene hajdúidat Itt az idő, Bécsből a Rudolf-kori szellem ijesztget, Tőlük visszariad, Bősz hírük ördögöt űz, s a pokol fenekére lekerget. Az ünnepi beszédek Budapesten, s főleg a református országrészekben, az Alföldön, közelebbről Debrecenben, a hajdúságban, Kolozsváron, Nagyváradon, Kassán, Sárospatakon és másutt, a vallásszabadság oltalmazóját méltatták, s nem a Habsburg-ellenes szabadságharc vezérét ünnepelték. Nem győzték hangoztatni, hogy Bocskai azért nem fogadta el a török szultán által küldött koronát, mert az országnak volt megkoronázott királya. A bécsi béke szövegéből szívesen emelték ki azt a passzust, amely szerint a király ismét visszatért a törvényesség útjára. Az ünnepségek, szoboravatások, emlékidézések a költőket versírásra inspiráltak. A Bocskaival foglalkozó irodalmi művek második hulláma ekkor keletkezett. Többségük gyenge, retorikus költemény, közlésüktől eltekintettünk. A XIX. és XX. század következő évtizedeiben csak néhány irodalmi mementó született, de ezek között több az értékes alkotás. 2. Az első irodalmi opus, amely Bocskait említi, alighanem az Imrefy Jánosnak tulajdonított Igön szép história, miképpen az áruló urak el akarták az erdély vajdát árulni és egész Erdélyországot pogán kézben akartak ejteni, azoknak az uraknak veszedelmekről. A Detsi kódexben található história 1594-ben íródott, Báthory Zsigmond fejedelem érdekében, akivel több erdélyi úr szembeszegült a török ellen indítandó háború kérdésében. Bocskai, ek-

11 kor, mint váradi főkapitány, a fejedelem egyik támasza volt. Második jó híve fejedelömnek, / Én, Bocskai István, melletted leszök, / Váradi kapitán, az míg én élők, / Vajdának egyfelől mellette leszök." A kálvinista Bocskait rokoni kötelék is a katolikus, nyavalyatörős Zsigmondhoz kapcsolta. (A fejedelem Erzsébet nevű nővérének a fia volt, tehát Bocskainak unokaöccse). Hogy mi motiválta még a fejedelem iránti hűségét, arról épp úgy megoszlik a történészek véleménye, mint arról, milyen szerepe volt a szörnyű megtorlásban, a 14 "törökös" főúr lefogásában és 8-nak különös kegyetlenségű kivégzésében. Fontos szerepe lehetett, ha nem a legfontosabb. Ezért is szerepelteti a krónika felelősségre vonó, kihallgató bíróként: "Nagyságos Bocskai, Sándornak monda: / "Azt hallom, hogy vagy urunknak árulója." / Sándor megfelele: 'Hazudol abban!" / Boldizsár is ottan siet vajdára." Kendi Sándorról és Báthory Boldizsárról (a fejedelem unokatestvéréről) van szó, akiket a história már korábbi versszakaiban felemlít, mint a fejedelem legfőbb ellenségeit. Egy évvel későbbi Szöllősi István Rövid história című éneke, melyben megíratik Szenan (Szinán) basának, Török császár erejével, Havasalföldének és Erdély Országnak pusztítására való kijövetele, 1595-esztendőben". Ez két helyen is említi Bocskait, minthogy ő volt a hadjárat egyik irányítója, alvezére. Jobb kéz felől két derék sereg vala, / Tizenkétezer kópiás vala, / Bal felöl megannyi számú nép vala, / Országhadnagy Botskai István vala. / Az derék Táborral Botskait hagyá, / De ő maga Brassó fele mozdula, / Az sok havasokat hogy által hágá, / Brassónál Botskait örömmel vára / Onnét elbocsátá mindent házához, / ő maga is megjőve Fejérvárhoz, / Országának öröm s' vígasságot hoz, / Kiért mennyben óhajtott volt urához." Mindezeket azért is fontos idéznünk, hogy érzékeltessük: Bocskai eredetileg minden porcikájában törökellenes volt, s nem csupán érzelmi alapon, de tudatos politikai-történelmi meggyőződés szerint. Alapos belső megrázkódtatásnak kellett tehát bekövetkeznie ahhoz, hogy szabadságharcát a törökkel szövetségben vívja meg. Az idézett néhány versszak is elegendő annak bizonyítására, hogy e történeti énekek elsősorban dokumentum-jellegük miatt értékesek, esztétikai értékmozzanat alig található bennük. Nem úgy a M ilitari s congratulatio, azaz a Katonai üdvözlet című költemény, Debreceni S. János éneke, amely már az álmosdi győzőt köszönti 1604 decemberében. A költő teljes neve Debreceni Szappanyos János, neve után ítélve debreceni polgárcsaládból származhatott, ott végezte tanulmányait is, Nagyváradon volt a káptalan le-

12 véltárosa. Elképzelhető, hogy a Bocskai-szabadságharc hírére tábori lelkésznek állt, hiszen a vers valós lírai alany szövegének tűnik: Az kinek örvendünk, / Most annak éneklünk / Vitézlő öltözetben, / Sisakban, fegyverben, / Lovakon, nyergekben, / Sátor alatt mezőkben, / De azért vígságban, / Magyarok örömében." A versi beszélő egy stilizált hajdúvitéz, hiszen Szappanyos az éneket a hajdúk megbízásából szerezte az Almosd-diószegi csata után. A Balassi-strófában írt, több variációban ismert éneknek remek részletei vannak! Ezeket a históriákat és énekeket a fejedelem még feltehetően ismerte. A kutatók nem zárják ki, hogy Szappanyos lenne az a János deák, akinek Bocskai végrendeletében kétszáz forintot hagyott bizonyos Magyar história kinyomtatására. Azt sem zárják ki, noha meggyőzően bizonyítani sem tudják, hogy a Bocskai halálán kesergő, Kátai Mihályt átkozó Mély álomba merült kezdetű nagyszerű siratóéneket is ő szerezte. A feltételezést a helyenként bravúros verselés is erősíti. A korszak költői, noha tehetségük nem ért fel a Balassi Bálint, de még a Rimay János talentumához sem, a vitézi, a szerelmi és a vallási költészet mellett megteremtették a politikai költészet műfaját is, mégpedig úgy, hogy a korábban virágzó históriás ének kereteit mind műfajilag, mind tematikailag kitágították. Ezek sorába tartozik az öt énekből álló Bocskairól készült terjedelmes históriás ének, amely leírja ugyan a fejedelem harcait is, de inkább a politikai konspirációkat állítja a tárgyalás tengelyébe. Az ének szerzője Bornemisza Váczi Menyhárt református prédikátor. A terjengős éneket a kutatók 396 négysoros versszakban határozták meg, a rendelkezésre álló csonkán maradt szöveg a 102. versszaknál kezdődik. A szöveget sok helyütt nem lehet rekonstruálni, ez tovább nehezíti művészi élvezhetőségét. A kézirat dokumentum-értéke viszont vitathatatlan, rendkívül éles Habsburg- és pápaellenesség csendül ki belőle. Az énekszerző a versben lírai monológ formájában magát a pápát is beszélteti, őszentsége arra bíztatja a Habsburgokat, hogy irtsák ki a magyarokat, a Tanais vizein általjött latrokat." Az énekszerző tisztán látta Bocskai érdemeit: Hadat szállítani / Törökkel alkudni / Némettel traktálni / Erős frigyet kötni / Népet gubernálni / Megtelepíteni / Megválik hordozni / Ki lesz jobb viselni?" Egy ismeretlen énekszerző 1611-ben, amikor Forgách Zsigmond, felső-magyarországi főkapitány, Forgách Ferenc esztergomi érsek testvére, a bécsi udvar hallgatólagos támogatásával megkísérelte megdönteni Báthory Gábor fejedelem hatalmát, históriás énekében a vallásszabadság megsértésé-

13 nek veszélyére figyelmezteti honfitársait. A protestáns magyarok szolgaságba vetése a célja a pápának is, aki az énekszerző szerint így beszél Mátyás főhercegnek: 33. Megtudtam fiam, Bocskai halálát, Az másodiknak Gedeon halálát, Letöretnie Atilla birodalmát, Tereád bízom Magyarország gondját." A század végén Rozsnyai Dávid, az erdélyi porta utolsó török deákja emlékezett meg a fejedelemről, mint akivel jól kezdődött az évszázad, de aztán minden rosszra fordult. Mint látható, a szabadságharc előtt keletkezett énekek Bocskait, mint a hűség szobrát, a szabadságharc alatt és után született krónikák, siratok, epitáfiumok pedig, mint dicső hadvezért, kiváló államférfit, a magyarság, a református hit és a reneszánsz sztoikus morál oltalmazóját ábrázolták szeretettel és szenvedéllyel. A későutókor szépirodalmi tisztelgését Lévay József Bocskai c. költeménye nyitotta meg, amelyet Nagykereki ápril 29. dátummal látott el. A helyszíni élmény ihlette kétrészes, kétdimenziós vers költői fordulatát a képzelet játéka teszi: a látogató, miután körbejárta a várat, keresi a ház gazdáját, de az nincs otthon, sasként kiszállt a csatasíkra, csak szelleme lengeti az ősi zászlót. 3. Csengey Gusztáv nagyszabású ódájának (Bocskay) az ünnepélyes hang adja meg patináját. A költő voltaképpen összefoglalja a Bocskai-szabadságharc kitörésének okait, a harc menetét, és méltatja a békét, amelyet a Habsburgok kényszerűségből fogadtak el, de amely mégis lehetővé tette, hogy szabadon zenghessen vallásunk imája." Csengey ugyanis, lévén az eperjesi evangélikus főiskola tanára, Vallásos költemények és énekek c. kötetében jelentette meg a költeményt, rögtön utána a Magyarok Mózese c. verset, amelyben a bécsi béke 300. évfordulóját méltatta. Polgár-erényért ki tud lelkesülni, / Bocskay híve most csak az lehet." - vonja le a tanulságot. Ez egyrészt igaz, de önmagában leszűkítése a Bocskai-szabadságharc nemzetmentő programjának. Ugyancsak erre az alkalomra írta az egykor népszerű Sas Ede, nagyváradi főszerkesztő, az Új Idők számára Krónikás ének Bocs-

14 kai Istvánról c. patetikus költeményét, amelyben kellőképpen megemlékezik a hajdúkról. Ki volt a hajdúk legendás népe?" - teszi fel a kérdést, s a választ a fülbemászó verszenére bízza: Jöttek az erdők zordon öléből, / Dúvadok közül, zsombikos rétről. / Nincstelenségben hol bújdosának, / Árva fiai árva hazának. / Kirablott tanyák földönfutói / Bécsnek fejére villámot szórni. / S követték mind, mind Biharnak hősét, / ott virult ki a hajdú-dicsőség! / Álmosdnál fénylett győztes acélja..." S így tovább. A bécsi béke háromszázados évfordulóját Debrecen városa és a Tiszántúli Református Egyházkerület méltó módon készült megünnepelni. Kiss Áron püspök a nagyváradi református tanítóképző intézet igazgatóját, Sáfrány Lajost bízta meg, hogy állítson össze Bocskai emlékére, iskolai használatra egy füzetet. Költészetünk mezejéről alkalmi verseket nem szedhettem, mert nagy Bocskaynk nemes alakjával gyermekeknek való vers nem foglalkozik... Egy szorosabb értelemben vett alkalmi vers írására főtisztelendő püspök úr Szabolcskánkat, mint legilletékesebbet kérte fel; de ő betegsége miatt, erős vágya dacára sem tudott verset küldeni. így aztán én magam írtam az utolsó sürgető percekben olyat, amilyen az én gyengeségemtől telt." 5 A vers valóban gyenge, de írója mentsége, hogy bevallott célja a didaxis volt, s annak megfelelt. Lampérth Géza különösen szívügyének tekintette a Bocskai-kultusz ápolását. Nyílván kapcsolatban állt Debrecennel, mert már 1906 május 22-én megjelentette versét a Debreczen c. lapban. Ez a költemény is epikus hangvételű, elmondja a Bocskait harcra mozgósító okokat, de annyival több benne a pszichológiai empátia, mint a többiben, hogy erőteljesebben érzékelteti a hős őrlődését honszerelme és királyhűsége között. Eszmeisége azonban megmarad az eddig ismertetett költemények medrében. Lampérthnak más versében is feltűnik Bocskai, s 1920-ban megjelentetett egy kis füzetet Bocskai és a hajdú vitézek címen. A Csokonai Kör Bulyovszky pályázatát Vályi Nagy Gusztáv, a tragikusan elhunyt fiatal költő nyerte Énekek Bocskay korából c. kurucos hangvételű költeményével, az Ugrós nóták pedig afféle népies hangú toborzók. Több verselő református lelkész (Ladányi Endre, Kiss Endre stb) is versben adózott Bocskai emlékének. Költeményeiket a Debreceni Protestáns lap közölte. A debreceni szoboravató ünnep alkalmából (1906. november 25.) az öreg 48-as hőst, Könyves Tóth Kálmán tiszteletes urat kérték fel ünnepi óda megírására. Struktúráját, poétikai megformálást tekintve ez a költemény is a krónika és az óda hibridje, megfejelve erkölcsi intelemmel. Élek, el ne csüggedj én magyar nemzetem, / Hirdeti a szobor! / Miért küzdve vívtál,

15 hogy az el ne vesszen: / tettre lelkesítsen a magasztos Eszme! / S vihar el nem sodor!" Magánál a szobornál Jánosi Zoltán, a forradalmár lelkipásztor, Károlyi Mihály későbbi államtitkára olvasta fel Bocskai szobránál c. versét. A hatalmas óda magyarok Mózesének, hajdúk édesatyjának" nevezi a szobor modelljét. Ezzel nincs egyedül, ami annyival inkább érdekes, mert a metaforikus elnevezést Kossuthra is értették. (Más költemények Bocskait a bibliai Gedeonhoz hasonlítják. Ez a kálvini államelméletben gyökerező ellenállási tanból táplálkozik!) Jellemző Jánosi szociális érzékére a refrénként többször is visszatérő sor: Fejedelem voltál: mégis ember voltál." Ódája azzal is kiválik a korszak retorikus költeményei közül, hogy saját korát, Melynek szabadságán érclábak tipornak", sem kíméli. Költői képzeletének kohójában Bocskai és Kossuth ügyét az is egybefúzi, hogy ezután a Nagytemplom mögötti emlékkertben álló két szobor egymás közelében sugározza a szabadság eszméjét. A fennkölt hangú költemény a forradalom víziójává tágul, amely végre a szabadság, az egyenlőség és a testvériség jegyében összeforrasztja a nemzetet: Szuronynak, szablyának, hajh tenger a dolga! / Többé miközöttünk nincsen úr meg szolga. / Testvérek vagyunk mind. Közös már a kincsünk. / Oh, akkor örökre lehull a bilincsünk." A szobor Gyökössy Endrét is költeményre ihlette. Ez a vers is szokatlanul forradalmi hangú! A költő őse is ott harcolt Bocskai seregében És megszakadt szíve roppant szégyenében / A császárt megmentő nagy béke után." A vers befejező sora: És Béccsel több békét soha nem kötünk!" A hajdúböszörményi Bocskai-szobor avatása is költeményeket fakasztott. (Benedek János, Zichy Géza, Kozma Andor, Terestényi Dániel) Közülük csak a Kozmáét vettük fel gyűjteményünkbe. Avers (Bocskay) pontosan tükrözi a megalkuvó hivatalos állami álláspontot: Bocskai a lelkek szabadságáért, Isten igazságáért fogott fegyvert, s mintegy mentegetőzve: Kiért kötelesség, s nem bűn harcba menni." Ismeretes, hogy 1933-ban mozgalom indult az álmosdi csata színhelyén felállítandó szobor érdekében. A nagyszabású avató ünnepségen, október 14-én Vályi Nagy Géza költő, magyar királyi százados szavalta saját Bocskai ódáját. 6 Délután pedig az álmosdi templomban Baja Mihály olvasta fel ünnepi versét. A Nyugat első költőnemzedékét nem indította lírai beszédre az ünnep, nem foglalkozatta Bocskai személye. Illyés Gyula ugyanis már a második nemzedéket képviseli. De az ő hatalmas költeménye, a Reformáció genfi emlékműve előtt, amely kétszer is említi Bocskait, mint az emlékmű egyik

16 szoboralakját, voltaképpen nem Bocskairól szól, mint egyesek tévesen hangoztatják. A költő e dialektikus történelembölcseleti költeményében az európai vallási küzdelmek értelmét teszi mérlegre. Ady Endre egy művészi glosszában értékelte Bocskai életművét a Budapesti Naplóban. Ez a remekmű (Bocskai István) új megvilágításban állítja elénk a fejedelmet! Ady a neobarokk Magyarország szemére lobbantja, hogy Bocskai típusosabb magyar volt, mint a rendszer egyik dédelgetett példaképe, a katolizált ellenreformátor, Pázmány Péter, alakja mégis háttérbe szorul mind a közbeszédben, mind a nemzeti eszméletben. Másfelől érzékelteti a történelem dialektikáját: Belgiojoso nélkül nincs Bocskai István. Csak a nebulók kötelesek elhinni, hogy a messiások és hősök úgy nőnek, mint a krumpli. S nem engedi, hogy e nagy embert kisajátítsák a hajdúk és a protestánsok. Jusst formálnak hozzá a magyar liberálisok is. Érdekes, hogy Lencz Géza, a kitűnő teológus professzor, ugyancsak Bocskaiban látta a magyar szabadelvűség megteremtőjét 7. Az önmagával vívódó, a cél érdekében saját hajdúvezérét is vérpadra küldő, fél ország gondját felvállaló fejedelmet verseli meg legújabban Magyari Lajos Bocskai éjszakái című költeményében. Dusa Lajos versét a lírai hős személyes érintettsége avatja méltó mementóvá. 4. A századforduló környékén a fejedelem néhány novella hőse is lett. Porcsalmy Gyula neve kínálkozik elsőnek ide. Bocskai első győzelme c. elbeszélésének helyenként élvezetes fiktív részletei vannak, de a végén az író kiesik szerepéből, és ismeretterjesztő magyarázattal, kommentárral fejeli meg a csataképet, noha erénye, hogy az elsők között ad hírt a genfi Bocskai szoborról. Móricz Zsigmond nevéhez fűződik az egyik legszebb, művészileg legtökéletesebb magyar történelmi regény, az Erdély-trilógia, amely a Bocskai halála utáni időszakkal veszi kezdetét. Nagy kár, hogy Bocskai maga csak egy kisebb elbeszélésre ösztönözte. A Bocskai koronája c. novella azonban gyöngyszem, Móricz írásművészetének legmagasabb csúcsán jár. Értékes, eredeti alkotás Nagy Jenő novellája is, A harangot felkötik, mely ugyancsak azt a pillanatot próbálja a művészi fantázia segítségével megragadni, amikor Bocskai elszánja magát a szabadságharcra. Az első Bocskai-regényt Tábori Róbert írta 1897-ben A hajdúkirály címen. Ifjúsági regényről van szó, amely talán még több joggal nevezhető

17 történelmi mesének. Tábori ugyanis nem csak a történelmi tényeknek hányt fittyet, s kezelte önkényesen az időt, hanem mesés fordulatokban bővelkedő fikciót kreált, ugyanakkor a hitelességet fiktív levelekkel is imitálta. Básta hadait például egy ízben kétezer nekivadult ökör zúzta széjjel, méghozzá úgy, hogy rőzsekévét kötöttek a szarvuk közé, s meggyújtották. Mindezt olyan elbeszélő eljárással, hogy az I. fejezet végén, a II. fejezet elején maga is megjelenik történetmondás közben, mint aki az események után négyszáz (!) évvel az öreg várnagy feleségének szavait tolmácsolná. A későbbiekben is meg-megszakítja a történetmondást, és rejtett narrátorként szólal meg. A XI. fejezet pedig (A hajdúság dicsérete) hosszabb időre megtöri a homogén történetmondást, amolyan információkat tartalmazó történelmi magyarázat formájában. A 14 éves Bocskait Báthory Zsigmond küldi Prágába, Rudolf udvarába. (Bocskai nagybátyja volt, tehát idősebb Báthory Zsigmondnál. Egy időben a fejedelem nevelésére kinevezett testamentumos úr"! Bocskai I. Miksa udvarában töltött néhányat fiatal éveiből.) Rudolf megjósolta neki a csillagok állásából, hogy egykor fejedelem lesz. Bocskai az udvarból négy év múlva apja (a regényben Péter, holott a valóságban György volt!) szavára jön el cseh barátja, Venceszlausz kíséretében, s azonnal (még távollétében!) Hajdúország királyává választják. De ő előbb Kolozsvárra megy, hogy szembenézzen egykori mintaképével, a némettel paktáló Báthory val, aki éppen násznagyául várta. Bocskai meggyőződött róla, hogy Az ő mintaképe nem volt gonosz, lelketlen, hanem csak elmebeteg." Elhagyva Kolozsvárt, a tettek mezejére lépett. A haza szabadságának magasztos ügyéért égve végül fejedelem lesz. A regény alapeszméje a magyarság két malomkő közötti őrlődését van hivatva ábrázolni. Az író a két ellenség közül a németet tartja veszedelmesebbnek, mert ez nemcsak az országot követelte minden kincsével, de még nyelvünket is el akarta kobozni, szabad gondolkodásunkat akarta elfojtani". Ugyanakkor az elbeszélő saját korát Bocskai megvalósult céljának tűnteti fel. Jellemzőnek tartja Bocskai gondolkodására, hogy míg Magyarország törvényesen megkoronázott királya él, addig másnak ebben az országban nem szabad koronát viselnie." Földes György Bocskai angyalkái c. könyve 1935-ben látott napvilágot. Az angyalkák Bocskai hajdúi, akik vakmerő bátorsággal, leleményességgel harcoltak és virtuskodtak a két oldalról támadó ellenséggel. A regény középpontjában nem Bocskai áll, hanem Tolvay Mátyás nevű hadnagya, de a fejedelem is regénybeli életre kel Rimay Jánossal és több más történelmi

18 személlyel együtt, egészen a furfangos eperjesi városbíróig. Földes ezt írja a Bevezetés-ben:... kezembe került egy 1805-ben kiadott könyv: Senkviczi Kovachich Márton György könyve (...) Ez a német nyelvű történeti adat- és forrásgyűjtemény a történetírók előtt ismertes és használt forrásmunka, de adatai oly érdekesek, hogy szépirodalmi feldolgozásuk is helyénvaló. Az összefüggő, hosszabb közlemények között elsőrendű érdekességű az Ehrenreich-regiment ezrednaplója július 27-étől október 26-ig. Ebből merítettem tudományom legnagyobb részét - kiegészítve a történetirodalom más műveiből is." Az író ezután omnipotens elbeszélő módszerrel, gyakori helyzetváltoztatásokkal, azaz kis szerkezeti egységekben, olvasmányosan gombolyítja és bogozza a kalandos cselekmény szálait, s helyenként élvezetes irodalmi párlatát adja a zűrzavaros kor hangulatának. A regény tehát nem törekszik történelmi tabló megrajzolására, a Bocskai-szabadságharc döntő eseményei, ütközetei távolabb zajlanak. A Tolvay Mátyás hősies csínytevései Eperjes környékén csak periférikus mozzanatok. Sablonos és negédes például a Tolvay Mátyás és Gorszky Orsika (az eperjesi főbíró lánya) közötti szerelmi szál. Földes regényében Kolonics Szigfridné Perényi Zsófia, a fejedelem unokahúga veszi rá Kátai Mihály kancellárt, amit Tolvay véletlenül kihallgat, hogy mérgezze meg a fejedelmet. S éppen az ő kihallgatása közben adja a fejedelem kezébe Kátai a kelyhet, amiből Bocskai csak egy kortyot ivott, amikor Tolvay kikapta kezéből. így vált Bocskai megmentőjévé. A mellékszál meg ezáltal kapcsolódik a fősodorhoz. A regény szerint Bocskai túlélte a mérgezést, de nem épült fel többé. A történelmi tényekkel leginkább a regény befejező mondata ellenkezik: Kátai Mihály a fejedelem halála után kiszabadult fogságából s a földön kikerülte az igazságszolgáltatást." Mint tudjuk, ez nem éppen így történt... Ha van a regénynek korfestő értéke, az elsősorban az, hogy a zűrzavaros helyzetet emberközelbe hozza. Rámutat, hogy német, török, hajdú egyaránt rabolt, fosztogatott, mert nem kapta meg a zsoldját, s valóságos cserekereskedelem folyt a kisebb ellenséges csapatok között, divat volt a fogolyszerzés váltságdíj reményében. A török végeken például kétkulacsos kalauzok" jártak, keltek. Nem idealizálja a hajdúkat sem. Amikor például megtudják, hogy Bocskai beteg, azonnal rabolni kezdenek, olyannyira, hogy hadnagyuk halálbüntetést is kiszabni kényszerül. Korábban egy hajdúvitéz halálán így meditál: Hogy volt valaha jó dolga is, azt csak leghalványabb emlékei mesélték. Az élete többi része keserves küzdelem volt az élettel, mindenki ellen." Földes sok idegen, főleg korabeli ka-

19 tonai műszót használt. Több helyen versidézetek, főleg egykori németcsúfolók, virágénekek, rigmusok, sőt Rimay-parafrázisok tarkítják előadását. Rimayt egyébként a fejedelem hűséges emberének, s Tolvay jóakarójának álltja be. Bocskai szabadságharcának mindmáig legnagyobb szabású prózai mementója Szántó György Hajdútánc c. regénye, mely az első kiadásban, 1942-ben három kötetben, ezer oldalon jelent meg. A regény második kiadására 1970-ben került sor, ekkor egy nagyalakú kötetben jelentették meg 803 oldalon. A könyv 1942-ben nagy visszhangot váltott ki, számos kritika és ismertetés jelent meg róla. Az érdeklődés részben az áthallásoknak volt köszönhető: már egy éve folyt a második világháború, amelybe a német fasiszta hatalom sodorta Magyarországot ben is igyekeztek az áthallhatóságot tudatosítani, ekkor a Habsburg-ellenes magyar-román fegyverbarátságot emelték ki a regény mozgalmas anyagából, tanúnak idézve magát Petru Grozát is, akinek Szántó György 1945-ben megküldte regényét. Az író Bécstől és Prágától Erdély délkeleti sarkáig mutatja meg a XVI. és XVII. század fordulójának világát. Miksa és Rudolt császári udvarát, Báthory Zsigmond és Basta generális véres Erdélyét, az ország sorsát, Bocskai környezetét, harcait. A hatalmas kompozíció, amelyet gondos kutatómunka előzött meg, (a vak író ezt csak felesége és mások segítségével végezhette el), rengeteg szereplőt mozgat. A tényanyagot ügyesen forrasztotta egybe a fikcióval, amelyhez patinás nyelvhasználat társul. Szántó ezen a téren is mértéket tartott, a regény olvasásához nem kell szótár, legfeljebb itt-ott magyarázat. Az újabb kutatások egyes vonatkozásokban azóta módosították a regény tényeit, de ez a mű belső igazságán mit sem változtat. Szántó például Rimayt a fejedelem hűséges hívének ábrázolja. Említsünk meg azonban egy zavaró mozzanatot: az író a regénybeli Rimaynak tulajdonítja az egyik legszebb siratóéneket. (Én, Kátai Mihály stb). Mindez azonban nem csökkenti az opus esztétikai értékét. Az egykori kritika jobbára dicsérte Szántó György nagyszabású vállalkozását, de nem hallgatta el, hogy a sok cselekményszál nem tudott teljes egységbe simulni. Báthory Zsigmond a főszereplője, Bocskai csak szekundánsa Nagy Jenő Sárkányfogak között c. (1942) értékes regényének. Számon szokták tartani a Bocskai-regények között Passuth László Sárkányfog c. regényét is, s nem alaptalanul. A Sárkányfog ugyanis Báthory István halálával indul, s végigkíséri az aberrált Báthory Zsigmond életét egészen Báthory Gábor uralkodásáig, így természetesen érinti Bocskai szabadságharcát, életművét is, de

20 csak oldalnézetből. A regényt a kritikusok egyik része lenyűgözőnek nevezte, Móricz Erdély-trilógiájához hasonlította, másik része, például a már említett Klaniczay Tibor, történelmi bestsellernek minősítette. Azt azonban nem vitatta, hogy érdekes, színes olvasmány, amely hatalmas műveltség-anyagot tölt meg élettel. Fehér Tibor két ifjúsági regényt is írt a Bocskai-szabadságharcról. Ismeretes, hogy a történelmi ifjúsági kalandregény műfaja a XIX-XX. század fordulójáról kezdve jól fizető üzletág. Vannak azonban kivételek, s úgy tűnik, Fehér Tibor munkássága üdítő kivétel. A Hajdúkaland és a Hajdúk kapitánya a maga nemében az igényes művek közé tartozik. A Hajdúk kapitányát azzá teszi elmélyült ismeretanyaga, gondos, sőt némelykor aprólékosan bíbelődő jellemábrázolása, fordulatos cselekménye, szép tiszta nyelvezete, s a kellőképpen elbújtatott nevelői szándék. Nem hibátlan regény azonban, az író némelykor lélektanilag lehetetlen szituációt kreál. János deák, Kassáról érkezve, Kerekiben arra vár, hogy Bocskai fogadja. A várnagy már elment bejelenteni, amikor a bolthajtásos nagy terembe belép a várnagy leánya, s a deák az udvarló diskurzus végeztével előhúzza díszes tarsolyából a sípját, és maga költötte virágéneket játszik rajta. A szerzőt olykor megkísérti a rokokós hangnem, ami Bocskai korában még ismeretlen volt Magyarországon. Sok a szólásmondás, a népi hasonlat: ezek a szókapcsolatok ekkora töménységben nem szolgálják a jellemek hitelesítését. 5. A hajdúk, mint martalócok tűnnek fel Múth János-Vitos Gerő ban írt és Szegeden kiadott Bocskai István c. 5 felvonásos tragédiájában is. Amikor Bocskai tárgyalni hívja tíztagú küldöttségüket a somoskői várba, a rongyos, gyilkolásra kész, duhaj népség bámészkodva néz körül, látszik, hogy lopni is készek", sőt,,körülsompolyognak, értékes dolgokat nyílt szemtelenséggel zsebre vágnak." Bocskai eleinte a Bánk bánra emlékeztető királyhűséggel utasítja el az elégedetlenkedők kívánságát, annak ellenére, hogy megsarcolta a váradi főkapitány. Jobbágyok, földönfutók, nemesek jönnek panaszra, de ő hajlíthatatlan. Kátai úgy jelenik meg, mint aki önös érdekek miatt hergeli a bihari nagyurat, de ő csak akkor rendül meg, amikor hírül hozzák, hogy Kassán Belgiojoso árulónak tartja, majd futár jelenti, hogy megtámadták kereki várát. Kátai el is árulja Rudolfnak, vállalja, hogy megöli, ha a király őt ülteti az erdélyi fejedelemség trónjára. Aztán azt taná-