GYERMEKÁGYAS ASSZONY ÉTKEZTETÉSE MAGYARORSZÁGON

Átírás

1 GYERMEKÁGYAS ASSZONY ÉTKEZTETÉSE MAGYARORSZÁGON SERGŐ ERZSÉBET Ha meg akarunk ismerkedni a gyermekágyas asszony ellátásával, étkeztetésével és annak különböző jelrendszereivel, elsősorban azt a családrendszert kell megismernünk, amelyben hajdan ezek az asszonyok éltek. A magyar néprajzi szakirodalom sajátos szerkezetű családformát jelöl a nagycsalád kifejezéssel. A nagycsalád intézménye egyidejűleg jelent vérségi, gazdasági, lokális és társadalmi egységet. Nagycsaládon a patriarchális nagycsaládot értjük, amelyben együtt élnek a közös őstől származó férfiak feleségeikkel, gyermekeikkel, unokáikkal. A nagycsalád vezetője a legidősebb férfi volt, vagyis az apa, a nagyapa vagy a legidősebb férfitestvér. Korlátlan hatalommal rendelkezett. Tisztelete a családban igen nagy volt, pl. az asszonyok nem szólíthatták meg. Egyedül ő rendelkezett a családi vagyon felett. 1 A család asszonyainak körében a gazda felesége, a gazdaasszony képviselte a gazda tekintélyét. A nagycsaládba bekerült asszonyok csak dolgozhattak a közös vagyonért, abból azonban nem részesültek még annyira sem, hogy ruhát kaptak volna: kizárólag az ennivalójukért dolgoztak. (A lánygyermekeinek ruháiról még asszony korában is az anyja gondoskodott.) Ez a körülmény kialakított a férficentrikus nagycsaládon belül egy erős, női ágon való összetartozást. így pl. a fiatalasszony első gyermekének kelengyéjét nem a férje családja, hanem az anyja állította össze, készítette el. 2 A tagot is számláló nagycsaládban Észak-Magyarországon pl. az úgynevezett első házban (a nagyszobában) nő aludt ; a férfiak és a fiúgyerekek kint az istállóban. 3 Dél-Dunántúlon az udvaron álló fáskamrában, Észak-Magyarországon pedig a ház végéhez ragasztott, fűtetlen kiskamrában aludtak a fiatal párok. 4 A nagycsaládi életforma fennállása Magyarországon több évszázadra becsülhető, és a XIX. század végéig elszórtan még megtalálható volt. 5 A változó gazdasági és társadalmi viszonyok erősen befolyásolták a nagycsalád életének alakulását. A feudális rendszer felbomlása amely nálunk jogilag 1848-ban következett be nagyon érzékenyen érintette ezt az életformát. A nagycsaládok szétesésének folyamata, a családok megválakozása", a XX. század első felében fejeződött be. A nagycsaládban kialakult gazdasági és társadalmi légkörben a menyecske helyzete teljesen bizonytalan, alárendelt volt. Amikor észrevették másállapotosságát, akkor sem dolgozhatott kevesebbet vagy könnyebb munkát. Amikor megszülte gyermekét és belefektették a sátoros-ágyba, ezzel a körülötte való gondoskodás be is fejeződött; magára Magyar néprajzi lexikon III. köt Magyar néprajzi lexikon II. köt Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban, Bp Gönczi F. i. m. Magyar néprajzi lexikon, III. köt. 685.

2 hagyták a gyakran fagyos kiskamrában. 6 Mivel a férj családjától csak élelmet kapott az elvégzett munkájáért, felmerült az a kérdés, hogy akkor, amikor nem tud dolgozni ellátásáért, milyen gondozást, ennivalót kaphat. Azért a ház gazdaasszonya, az anyós legtöbbször néhány napig kedvezett a fiatalasszonynak, kivált, ha az első gyermeke volt. Általában készített számára egy kis külön eledelt: legtöbbször baromfit vágott neki. Ez azonban számára nem volt kötelező. Itt jelentkezett annak szükségessége, hogy a gyermekágyast ellássák hozzátartozói. A vele egy fedél alatt élő menyecsketársai helyette elvégezték a munkákat, de ennivalóval csak az anyai család, illetőleg a fogadott rokonság, a komaasszony látta el. A menyecske rokonságának és fogadott rokonságának szerepe azonban nem volt ilyen egyértelműen sematikus: igen sokrétűen alakult ki ethnikai csoportoktól, gazdasági helyzettől és nemzetiségi adottságoktól függően. A kiindulás, amely többszázéves múltra tekint vissza: a komaasszony köteles élelemmel ellátni a gyermekágyast felépüléséig. Az az ételsor, amelyet a fekvő asszonynak küldenek, a komatál. Neve ethnikai csoportonként is változik: komaszilke, komavéka, radina, poszrik stb. A szükség szülte szokás azután az évszázadok alatt kialakult, változott, virágzott és mára már elvirágzott. 7 Jellegzetességeit és ha maradványaiban is máig fellelhető lényegét azonban ismerjük. A nagycsaládok felbomlásakor az ellátásnak csak az indítéka változott meg, szükségessége nem: ugyanúgy segíteni kellett a beteg, illetve gyermekágyas asszonynak. A férj szüleitől elkülönült háztartás esetén a menyecske anyja gondoskodott a családról. Ha ő már nem élt vagy más faluban lakott, a fiatal anya és az újszülött gondozásában a bábán kívül valamelyik szomszédasszony segített. 8 Ez a segítség kiterjedt természetesen a főzésre is, ha a komaasszony által hozott étel kevésnek bizonyult volna az egész család számára. Alkalmilag a komaasszony, más szomszédasszonyok, a gyermekágyas barátnője, asszonytestvére, nőrokona is segített. Ha más megoldás nem volt, a ház rendbentartását, a nagyobb gyerekek gondozását az apa vállalta magára. 9 Abban, hogy a felsoroltak közül kire milyen mértékben esett a gyermekágyas ellátása, mindig közrejátszott, hogy a mezőgazdasági munkákkal mennyire haladtak az illetők. Ha a fiatalasszony szüleinél laknak, a gyermekágyas ellátása nem jelent külön gondot: édesanyja kötelességszerűen ellátja mindennel. Itt a komaasszony ételhordása, a komatál csak jelképes, inkább a jómód mutogatására szolgál, Ez a kép inkább ott alakult ki Magyarországon, ahol egykés területek voltak. Azokon a helyeken ugyanis, ahol az egykezes következtében a lány örökölte a vagyont, nem engedték szívesen menynek" menni a jómódú gazdalányt, azaz nem mentek a fiú szüleihez lakni. Az ország nagy területén az volt az általános, hogy a legényfiú hazavitte a feleségét a családba; ez a nagycsaládok felbomlása után már csak egy kisebb közösség volt. Ebben a kisebb közösségben a menyecskének is más volt a helyzete: egyetlen fiatalasszony volt csak. Az anyós is jobban odafigyelt rá. Mikor pedig gyermekágyas lett, közvetlen környezete, de a tágabb közösség is igyekezett hozzásegíteni, hogy a szükségesnek tartott ideig valóban megkímélhesse magát. Az anyós kötelező gondozásán túl a menyecske rokonai is szükségesnek tartották, hogy a gyermekágyast eledellel ellássák. A komatállal inkább a rokonsági tudatot fejezték ki. Bármi volt is az indíték: a nagycsaládban élő menyecske magárautaltsága, az anyósnál élő menyecskével szembeni rokonsági tudat hangsúlyozása vagy a nyomasztó anyagi Kapros M. i. m. 22. Magyar néprajzi lexikon, III. köt Kapros M. i. m. 24. Kapros M. i. m. 22.

3 körülmények, az egész országban általánosan érvényben lévő és nagyon élénken élő szokás, mely kötelező erejű volt: a komaasszony köteles volt a gyermekágyas asszonynak komatálat vinni, küldeni. 10 A gyermekágyas asszonynak általában 2 9 napon keresztül hordták a komatálat, de legtöbbször a keresztelőtől az avatásig. Minden esetben a főkomaasszony kezdte meg a sort és ő is fejezte be. (Aki a keresztvíz alá tartotta a gyermeket.) A köztes napokon a kiskornak vagy krajcáros-komák, lógós-komák, illetve a komaasszonyok voltak a sorosak. Ide tartoztak a rokonok, barátnők is. 11 Mivel az általános szokás szerint a gyermeket viszonylag korán keresztelték, mindenki, aki résztvett a keresztelőn, kötelességének érezte, hogy a gyermekágyasnak komatálat vigyen. Amíg az asszony a boldogasszony ágyát fekszi, a komaasszony vagy -asszonyok látják el élelemmel, a komatállal. Általában elmondhatjuk, hogy ezzel a megoldással a gyermekágyas asszony megfelelő ellátása, táplálása elsősorban külső segítség révén biztosított volt. Még a legszegényebb rétegből kikerülő komaasszonyok akár saját családjuk kárára is szigorúan kötelességüknek érezték, hogy valóban ünnepinek számító, tápláló ételekkel, finomságokkal lássák el az asszonyt, hogy az minél előbb erőre kapjon. 12 A komatálnak elsősorban bőségesnek és erősnek (tartalmasnak) kellett lennie. Az étel jellegére vonatkozóan azt a magyarázatot kapjuk, hogy az elment erőnek vissza kel jönnie", a gyerek helyét ki kell tölteni, annyit egyék." 13 A komatál jellege szerint általában az ünnepi ételek közé tartozik. Fogásainak száma mindig páratlan, és ezek között szerepelnie kell még a legszegényebb családoknál is a levesnek, húsnak, valamilyen édességnek amely legtöbbször tésztaféle és italnak. A komatál tartalma szerint egyik legfontosabb és elengedhetetlen fogása a leves. Ez készülhetett marhahúsból, de leginkább baromfihúsból. Elkészítése a húslevesfélék fűszerezettségének változatos képét mutatja. A levest követte a sült. A megsütött baromfi neme visszamutatott az újszülöttre: kakast sütöttek, ha a gyerek fiú és tyúkot, ha leány volt az újszülött. 14 Az ország északi részében elterjedt volt a töltött baromfi sütése. Itt bäjtös napokon lábatlan csirkét" (jellegzetes tojásétel gúnyneve) küldtek hús helyett. A déli országrészben olymódon készítik a sültet, hogy a levesben előbb kissé megfőzik a húst, majd abból kivéve sütik tovább és hozzá még valamit sütnek, a legújabb időben krumplit. 15 A nyugati vidékeken is a legfontosabb húseledel a tyúkpecsenye. A levesen és a húson kívül még feltétlenül küldeni kell a komatállal valamilyen tésztafélét. Ezek a tészták, sütemények is részben az ünnepélyességre utalnak, részben pedig a megbecsülés kifejezői. S mivel a bőség jelképei, bőségükkel egyúttal erőt is adnak a fiatalasszonynak. Ilyen hagyományos sütemények a zsírban sült fánkok, herőcék, malomkő nagyságú kalácsok, lepények, (morványkalács, fentő) gazdagon töltött rétesek: mákos, diós, túrós rétes. A kalács közül ki kell emelnünk a Somogy megyében is ismert kalácsot, amelyet szintén a komatállal küldenek, és amelynek neve térden keresett kalács", amely nevében utal a korábbi idők térden történt szülésére Pócs Éva: Étel és étkezés a magyar néphitben és népszokásban. Néprajzi Értesítő, Bátky-Győrffy-Viski i. m. II. köt Kapros M. i. m. 26. Kiss L. i. m Magyar néprajzi lexikon, III. köt Jung K. i. m. 51. Gönczi F. i. m.

4 A másik igen jellegzetes kalács a fumu. Ez csecsemő nagyságú, pólyásgyerek alakú kalács; a Zala megyei Hetesben és közvetlen környéken a XIX XX. század fordulóján még élő hagyományként ismerték a készítését. Ez a főkeresztanya ajándéka és a keresztelési lakoma lezáró eledele volt. A kalács-fiübabával keresztelést parodizáló szokást játszanak el, majd felvágják és szétosztják úgy, hogy minden jelenlévőnek jusson belőle. 17 Az utolsó időben a kalács alapját három dióval, mákkal, almával megtöltött tésztarúdból fonták össze, fejet, és lábakat alakítva ki. Erre az alapra az arcot, hajat, kezet, ruhát jelző tésztadíszek kerültek. A fumut gyakran pékkel készíttették el. A fumu készítése az első világháború idején megszűnt. Földrajzilag ugyanezen a területen a XV-XVI. században magyarul fumoly"-nak nevezett kenyir" ünnepi alkalmakra előirt jobbágyszolgáltatás volt. Nevét a nálunk a Sopronból ismert délnémet péksütemény elnevezésből (Fűmmel) származtatják. 18 Úgy tudjuk, hogy a pólyásgyerek alakú kalács készítése elsősorban karácsonyra a XIX XX. században elsősorban burgenlandi osztrák községekben volt gyakori. A sokszor Hausvater"-nek nevezett figura népszerűségét összefüggésbe hozzák azzal, hogy a Kőszeggel szemben fekvő Répcekéthely kolostorának építésekor, a XVIII. század utolsó negyedében a gyermek Jézus ilyesféle szobra a kolostor védelmezője, körmenetekben is hordozott, a széles környéken jól ismert kegytárgy volt. A komatál küldése, mint társadalmi aktus, egyúttal mindig a vagyoni helyzet kifejezése is volt. Gazdagságával sokszor még a valós helyzetnél is többet, jobbat akartak vele kimutatni. Sokan még erejükön is felül készítettek össze a komaasszonynak, hogy minél gazdagabb legyen a róluk alkotott kép. Jelentőségére, a vagyoni helyzet kiemelésére egyetlen példát mutatok be. A századfordulós Pest határában, Rákospalotán még nagyon erősen élt a komatál küldésének szokása. Minden háznál volt külön erre a célra rendelt rétestál, amelyre gazdagon, felpúpozták a nagymennyiségű rétest: almást, mákost és dióst. Azután elindult a komatállal a komaasszony: sokszor fölösleges kerülőket is tett, a fél falut körbejárta, olykor még dülöngélt is, hogy minél inkább lássák a faluban nehezen" cipelt, de igen bőkezű adományait. 19 Somogy megyei példánk szerint: keresztelés másnapján egy jól felrakott véka kíséretében tesz délfelé látogatást a komaasszony új komaasszonyánál. Ezt megismétli egymás után következő öt napon keresztül. A véka ebédhez naponta egy-egy liter bor is jár. 20 Valósággal versenyeznek egymással, egyik sem akar elmaradni a másik mögött. Nézzük, Göcsejben mit tartalmazott a komatál! Az először küldött étel páratlan számú (5-7) fogásból áll. Az utolján vitt ételt lehetőleg vasárnap küldik, ekkor a kosár púpozva van étellel. Az ételt nagy, fületlen kosárba rakják. Van abban leves, hús tyúkpecsenye, kalács, fánk, patkós tészta, sőt újabban cukros sütemény, felfújt, torta, piskóta is. Ha egyes, finomabb tésztákat maguk nem tudnak készíteni, megveszik, de ki kell tenni magukért. A bor sohasem hiányozhat. 21 Az Alföld déli részein a következőképpen zajlik le a komatál küldése: a komatálat a megkeresztelés után, tehát egy hetes kortól vitték gyerekágyas asszonynak. 22 Elsőnek a komaasszony vitt un. komaszilkében, azután rokon, ismerős, leánybarátnők. Szégyen Jung K. i. m. 50. Magyar néprajzi lexikon, II. köt Sergő E. i. m. Temesváry R. i. m. 81. Jung K. i. m. 52. Kiss L. i. m. 481.

5 volt, ha a komaasszonyt valaki megelőzte. Általában a következő ételeket vitték: galambvagy tyúkleves csigatésztával, sülttésztával, aprólékkal. A többi részét megsütötték. Birsalma levest azért is szoktak vinni, mert nem ázik el, mint a húslevesben főzött tészta. Régen a tejbekása is elmaradhatatlan volt. Egy liter bor is tartozott még a gyermekágyasnak vitt ennivalókhoz. A matyók között, Észak-Magyarországon az első alkalommal levest, marhahúslevest, csíkot" (metélt tészta) vagy keletlen herőcét" (fcrgácsfánkot) s töltött csirkét visz a komaasszony a gyermekágyasnak. Hét napig látja el a gyermekágyast mákos ferentővel" (lepény), bélessel, fonott kaláccsal és itallal: borral és mézes pálinkával. Legfontosabb a mennyiségre vonatkozó előírás: bőven kell vinni, lehetőleg olyan mennyiséget, amennyi az egész családnak elegendő. Vannak olyan vidékek is, ahol az előírás megszabja, hogy az egész hétre elegendő legyen az egész családnak. A kettő között minden átmenet megtalálható. 23 Az ételek elfogyasztásának tájanként változatos, de mindenütt szigorú előírásai vannak. Általános érvényű szokás, hogy aki komatálat visz, azt meg is kínálják. Van olyan vidék, ahol abból kínálják meg és ilyenkor neki kell megkóstolnia az ételt, amit vitt, másutt pedig abból, ami az előző komatálból maradt. Egyes területeken csak a gyermekágyas eszik olyankor, amikor átadják a tálat, másutt pedig az egész család együtt fogyasztja az eledelt. Először a tálból az anya, anyós vagy a komaasszony merít, és mindig elsőnek a gyermekágyas számára szednek az edényből. A komacsésze visszaadásának is vannak különböző előírásai. Dunántúli adatok azt tanúsítják, hogy ha elmosva adnák vissza az edényt, elveszne az anya teje. 24 Ezért jelképesen csak néhány csepp vízzel öblítik ki, és úgy adják vissza tulajdonosának. Az Alföldön ellenkező értelműen kell cselekedni: ha kimosatlanul adnák vissza a komacsészét, rücskös lenne a gyermek bőre. 25 Mivel a komatál küldése országosan kötelező érvényű volt, nézzünk két példát, mint vélekedtek arról, havalaki nem tartja magát a közösség kialakította szabályokhoz. Ha valaki hajdinakását tehát nem ünnepi ételt küld a gyermekágyasnak, megtetvesedik a küldő. A másik, a pozitív irányba ható pedig az, hogy mindenki számontartja, hogy ő kinek, milyen jellegű komatálat küldött, és adott esetben vissza is várja: kölcsönkenyér visszajár. Másrészt pedig úgy tartják, hogy amelyik komaasszony nem főzi ki a gyermekágyas komaasszonyát, köteles lesz neki a másvilágon szolgálni. 26 Ilyen és ehhez hasonló biztosítékai voltak annak, hogy a beteg, környezetét és önmagát ellátni nem tudó asszonyok az egész faluközössége szeme láttára megfelelő étkezésben részesüljenek. Ismeretes, hogy a paraszti élet rendjében hagyományos eledeleket hagyományos edényekben tálalták, hordták. így volt ez a komatálnál is. Annak megfelelően, ahogyan az egész országban történt a teherhordás, alakult a komatál vitele is. 1. A Dunántúlon és az ország déli részében ahol élénken él a mediterrán jellegű hatás a fejen vitt vékában (kerek kosár) helyezték el a keménycserép bögrét és úgy vitték a komavékát". Ilyenkor a komaasszony a szabadon maradt kezében vitte a borosüveget A Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon jellegzetes formájú ételhordó-edény alakult ki. Feltehetően a gyári edények hatására egymásba járó, 3-4 egyenes oldalú edényből álló ételhordó használata volt szokásban. Oldalt egy-egy füle volt az edénynek, ezen keresztül Solymosné Göldner M. i. m. Gönczi F. i. m. Kiss L. i. m. Kapros M. i. m. 25. Jung K. i. m. 51.

6 húzták a kantárt, amelynél fogva szállították a komatálat. Azokban az edényekben, amelyek rendelésre készültek, általában beleírták rendelőjének nevét is; mindig női név szerepel rajtuk Az ország északi és keleti részén nagyméretű, díszített cserép szilkében vitték az ennivalót, a süteményes tálat pedig erre a célra készített, szépen hímzett teritőkbe kötötték, és így kézbevéve vitték el a gyermekágyashoz. Minden területen kötelező kiegészítő volt a bor vagy mézes pálinka, amelyet kézben vagy pl. a Dunántúlon kosárban a fejükön vittek. Akármilyen formájú volt is az az edény, amelyben a gyermekágyasnak a komatálat küldték, mindenképpen becses darabja volt a háziasszonynak: általában a szoba legszembetűnőbb helyén, a sublót tetején volt a mindennapi helye. A díszes és gonddal készített fazekasmunka is magában hordozta a komatál rituális funkcióját: 29 éltető eledellel ellátni a fiatal anyát; az edény szépségével is ünnepelte az anyát és újszülöttjét. IRODALOM 1. Bátky Zsigmond Győrffy István Viski Károly: A magyarság néprajza. Bp. é. n., Ortutay Gyula Bodrogi Tibor Diószegi Vilmos stb. (szerk.): Magyar néprajzi lexikon. Bp Cs. Pócs Éva: Étel és étkezés a magyar néphitben és népszokásban. Néprajzi Értesítő, Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetes vidékének és népének összevontabb ismertetése. Kaposvár, Jung Károly: Az emberélet fordulói. Újvidék Kapros Márta: Hiedelmek és szokások a graviditas kezdetétől az anya avatásáig az Tpoly menti falvakban. Nógrád megyei Múzeumok Közleményei. (Balassagyarmat) 23. sz Kiss Lajos: A szegény emberek élete. Bp Kresz Mária: Kézirat a Néprajzi Múzeumban 9. Kresz Mária: A kisbaba és anyja Nyárszón. Néprajzi Közlemények, Morvay Judit: Asszonyélet a nagy-csalódban. Bp Solymosné Göldner Márta: Asszonyélet Dávcdcn. Baja, Sergő Erzsébet: Rákospalota népi táplálkozása. Néprajzi Közlemények (s.a.) 13. Temesváry Rezső: Előítéletek, népszokások és babonák a szülészet körében Magyarorzágon. Bp Schräm Ferenc: Összefüggések az úri és a népi konyha között. Ethnographia, E. SERGŐ, MA, PhD Etnographer Budapest, Balassi B. u. 27, Hungary, H-1055 Kresz Mária szíves szóbeli közlése Kresz Mária szíves szóbeli közlése