A háziállatok diagnosztikai boncolása dr. Vetési, Ferenc dr. Mészáros, M. János

Átírás

1 A háziállatok diagnosztikai boncolása dr. Vetési, Ferenc dr. Mészáros, M. János

2 A háziállatok diagnosztikai boncolása dr. Vetési, Ferenc dr. Mészáros, M. János Publication date 1998 Szerzői jog 1998 dr. Vetési Ferenc dr. Mészáros M. János

3 Tartalom Előszó... xvii 1. Előszó a második kiadáshoz... xvii 1. Általános tudnivalók A boncolás célja A boncolás helye és ideje A boncoláshoz szükséges védőöltözet A boncoláshoz szükséges műszerek, eszközök A boncoláshoz használt mosó- és fertőtlenítőszerek A boncolásban segédkező személyek oktatása Magatartás a boncolás folyamán Az állathullák (állati hulladékok) megsemmisítése, hasznosítása Részletes boncolási technika A sertés boncolása A hulla előkészítése a boncoláshoz A hulla leírása Külső vizsgálat Belső vizsgálat A hasüreg boncolása A húgy- és a nemi szervek boncolása A mellüreg boncolása A szájszervek és a nyaki szervek boncolása Az orrüreg boncolása A koponya és az agyvelő boncolása A középső és a belső fül boncolása A szemgolyó boncolása A gerinccsatorna és a gerincvelő boncolása A körzeti idegek boncolása A csontok vizsgálata Az ízületek, az ínhüvelyek, a nyálkatömlők (bursák) és az inak vizsgálata A kérődző állatok boncolása Külső vizsgálat Belső vizsgálat A ló boncolása Külső vizsgálat Belső vizsgálat A húsevők boncolása Külső vizsgálat Belső vizsgálat A nyúl boncolása Külső vizsgálat Belső vizsgálat A madarak boncolása A madárhulla leírása Külső vizsgálat Belső vizsgálat A magzatok, a magzatburkok és az újszülött állatok boncolása A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja A kórbonctani vizsgálatra szánt hullák, hullarészek beküldésének a módja A vizsgálati anyag kiválasztása A vizsgálati anyag csomagolása A vizsgálati anyag szállítása Egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok kiválasztása és beküldésének a módja Fénymikroszkópos szövettani vizsgálat Elektronmikroszkópos vizsgálat Mikrobiológiai vizsgálat iii

4 A háziállatok diagnosztikai boncolása 2.4. Parazitológiai vizsgálat Toxikológiai vizsgálat Növénytani vizsgálat Biokémiai (és fizikai) laboratóriumi vizsgálat Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez Általános szerkesztési szempontok A boncoláskor felvett okirat (jegyzőkönyv) szerkezete A kóros elváltozások leírása A kórisme és a vélemény Boncolási jegyzőkönyvminták Függelék A fogak elnevezése és jelölése A házi emlősállatok fogképletei és életkorának meghatározása a fogak alapján A sertés elnevezései A szarvasmarha elnevezései és életkorának meghatározása A juh (birka, birge, bürge) elnevezései és életkorának meghatározása A ló elnevezései és életkorának meghatározása A házinyúl elnevezései és életkorának meghatározása A madarak életkorának meghatározása a testtömeg alapján Egyes állatok vemhességi ideje A magzatok korának meghatározása Bejelentési kötelezettség alá vont állatbetegségek A kórbonctani diagnosztikai vizsgálat folyamán a kórokozók kimutatására alkalmazott gyakoribb festési eljárások Kórokozók kimutatása laboratóriumban Segédlet a festési eljárások kivitelezéséhez Kórbonctani-diagnosztikai munkát végző intézmények Mérgezéssel kapcsolatos tájékoztató szolgálatok Irodalomjegyzék iv

5 Az ábrák listája 1. Boncterem Nagy testű állatok hulláit elektromos meghajtású emelőszerkezet (hullaemelő daru) emeli, szállítja 1 3. Boncoló- és egyúttal demonstárlóterem A boncolás helyét mindig ki kell, ki lehet alakítani Nagyállat (szarvasmarha) tetemének a szállítójárműről való levétele elektromos emelőszerkezettel, és a bonckocsira való helyezése Nagyállat (ló) hullájának kétszintű (külső és belső elhelyezésű) elektromos emelőszerkezettel való mozgatása Lánckesztyű (a védőöltözet tartozéka) Bonceszközök Karpfer-féle coelotom Ollók Bordavágó olló Fűrészek. 1. rókafarkú fűrész, 2. csontfűrész Lapfűrész Lombfűrész Rachiotom (gerincfűrész) Elektromos meghajtású korongfűrész Koponyafeszítő Csontfogók (1, 3) csontcsípő (2) Csipeszek. 1. hosszú szárú anatómiai csipesz, 2. rövid szárú horgas csipesz (sebészi csipesz), 3. hajlított végű csipesz, 4. zárható horgas csipesz, 5. tárgylemezfogó csipesz Vasgolyó okozta vékonybél-elzáródás és mechanikus ileus (kutya). A mágnesacél a felvágatlan bélfalon át is kifejti hatását Fém mérőléc és szonda Mérőedények (fajanszból, csőrrel). Fa bonclap Prizma alakú fa Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágásához való előkészület, I Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágása, II. A rögzítőfolyadék leöntése Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágása, III. A rögzített anyag vízben való leöblítése, áztatása Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágása, IV. Éles vágóeszközzel dolgozzunk! Vizelet és más testfolyadékok biokémiai vizsgálatához boncoláskor használt eszközök, reagensek, ill. tesztpapírcsíkok Kísérleti állatoltáshoz szükséges alapvető eszközök dörzscsésze, fecskendő, antimikrobiális gyógyszerek A már felboncolt állat (ló) tetemének fertőtlenítése és/vagy vegyszeres légyirtás (Sterimobkészülékkel) Sertéshulla boncolásra való előkészítés előtt. Az állat bőrén az ól és a falka számjele A hulla előkészítése a boncoláshoz (első metszés) A hasfal bőrének felhasítása A praeputium nyílásának kikerülése A bőr, más szövetek és az elülső végtag lefejtése a mellkas faláról Orrtükörlenyomat (kutya) Az áll alatti nyirokcsomó vizsgálata A bőr alatti kötőszövet és a haskorci nyirokcsomó vizsgálata A hasüreg megnyitása előtt a praeputium és a penis hátrafejtése A hasüreg megnyitása. Első metszés a lapátosporc mögött A bal oldali hasfal lefejtése keresztezett kéztartással A jobb oldali hasfal lefejtésének mozzanata Hasüregbeni kóros szabad tartalom vizsgálata: A bélkacsok egymástól való elemelésekor finom, pókhálószerű fibrinszál tűnik elő (pl. heveny vérfertőzéses sertésorbánc esetén) A lép kiemelése A lép pulpaállománya kikaparhatóságának vizsgálata v

6 A háziállatok diagnosztikai boncolása 46. Az epevezető átjárhatóságának vizsgálata. A duodenum kezdeti szakaszának a bélfodor tapadásával szembeni felvágása után, nyomást gyakorolva az epehólyagra, az epe megjelenik A csípőbél (cs) és a vakbél (v) szétválasztása (pl = plica ileocaecalis) A vékony- és vastagbél szétválasztása. A végbélszakasz még a vékonybélkacsok között van A sertés remesebele méhkas alakú gomolyt képe 1. csípőbél, 2. vakbél, 3. gyri centripetales, 4. rectum, 5. plica ileocaecalis A gyomor megnyitása Amáj állománya szakíthatóságának vizsgálata (metszéslapról kiindulva, hüvelykujjal) Sertés-hím nem szerveinek boncolása. Az egyik vese körül terjedelmes perinephriticus vérzés (haematoma); dicumaroltoxicosis Sertés női nemi szerveinek boncolása. Terjedelmes vérzés, perinephriticus haematoma (dicumaroltoxicosis) (lásd még az 52. ábrát is) Mellkas boncolása; a bordák átvágása A szájszervek szájfenéken át történő boncolása A mellkasi szerveket a száj- és a nyaki szervekkel együtt fejtjük ki A szív boncolása. A sertés szíve jobb oldalról (a), bal oldalról (b)1. aorta (főér), 2. a. pulmonulis, 3. lig. arteriosum (Botalti) Botallo-féle szalag, 4. vv. pulmonales (tüdővénák), 5. jobb szívfülcse, 6. bal szívfülese, 7. bal szívkamra fala, 8. jobb szívkamra fala, 9. bal koszorús barázda, 10. koszorús barázda, 11. elülső üresvéna, 12. hátulsó üresvéna (I-IV. metszések a szíven) Sertés gégetájéka.tonsilla A pajzsmirigy sertésben a mellkas bejárata előtt helyezkedik el a légcsőre lapulva Az arckoponya egyik haránt irányú fűrészelései vonala Az utolsó zápfog magasságában harántul átfűrészelt koponya hosszanti felnyitása A hosszant feltárt orrüreg. Bal oldalon a fűrészeléskor sérült normális nagyságú orrkagylók, jobb oldalon a még el nem távolított orrsövény Sertés orrüregének haránt irányú metszésalapja. Az orrkagylók jellegzetes ép felépítése Sertés torzító orrgyulladása (progresszív torzító orrgyulladás). Az orrkagylók sorvadása és eltorzulása A koponya és az agyvelő boncolása (I.) A koponya és az agyvelő boncolása (II.) A koponya és az agyvelő boncolása (III.) A koponya és az agyvelő boncolása (IV.) A koponya és az agyvelő boncolása (V.). A koponyaüregből kiemelt agyvelő (sertés); a hemisphaerium szétválasztva; c= Parakeratosis diaetetica sertésben. A bőrben elszarusodási zavar: a beteg bőrterület kipirult, apró gócocskáktól egyenetlen. A bőrmirigyek hyperfunkciója (seborrhoea) következtében az egyes bőrterületekhez az alomból porrészecskék tapadnak, és barnásfekete pörk keletkezik Terjedelmes vérzés sertés fülének belső felületében (othaematoma). A megnyitott vérömlenyben a vér már megalvadt Epertyhrozoon suis okozta elváltozások malac bőrében. A fül bőrében kisebb-nagyobb vörös területek (microcirculatiós zavar), egyidejűleg fülrágás nyomai Sertésorbánc. Orbáncos csalánláz jellegzetes, négyzet vagy rombusz és romboid alakú vörös színű bőrbeli elváltozása Actinobacillosis schlerotisáló formája sertés bal fülében Actinobacillosis sclerotisáló formája sertésfül szövetében (pachydermia actinobacillotica) Cafatolt szélű, felfakadt hólyagok és erosiók sertés lábvégének bőrében, a pártaszélen. Ragadós szájés körömfájás; a kép formalinos készítményről készített felvétel A tejmirigyrészletek (fekete sertésben élettani) melanosisa a sertés hasaljai kötőszövetében (az ún. hasaaljai szalonnában). A páfránylevélszerű fekete rajzolat jól elüt a zsírszövettől, mint környezettől PSE- (pale, soft, exsudative) syndroma sertésben. Szállítás (stressor) hatására kialakuló halvány, petyhüdt és nedvdús hátizmok A lépben két, terjedelmes, gyulladásos-elhalásos góc (az egyik kettémetszve) sertéstyphus esetén (bacteriaemia jele) Sertésgyomor topográfiája, egyúttal heveny hurutus gyomorgyulladás (gyomorhurut). Pars oesophagea, s. pars proventicularis, s. pars nonglandularis (szélén margo plicatus). Fundus. Pylorus Ép nyálkahártyával borított pars oesophagea A hám felületi rétegének enyhébb-súlyosabb fokú megvastagodása Fekély sertés gyomrának nyelőcsői részén (ulcus oesophagogastricum). Marginális kimaródás (erosio) és fekély A mély fekély arrodeálódása vi

7 A háziállatok diagnosztikai boncolása 85. Mély fekélyből kiinduló vérzés, illetve elvérzés a gyomor üregébe; következmény: posthaemorrhagiás anaemia Reparatióval, hegszövetképződéssel való gyógyulás (a nyelőcső beszájadzása ) Oedemabetegség (sertés). A gyomor fala, elsősorban a submucosa, savósan kocsonyásan beszűrődött. (A nyelőcső beszájadzása ) Félheveny, a gyomornyálkahártya mirigyeinek hyperplasiájával járó gastritis sertésben Diapedesises, pontszerű vérzések a halvány végbél nyálkahártyájában; a végbél körüli nyirokcsomók véres infiltratiója (sertéspestis) Oedemabetegség (coli-toxaemia) süldőben. A remesbélgomoly centripetalis gyrusai közötti kötőszövet (a mesocolon) súlyos fokban oedemásan beszűrődött Proliferativ ileitis (porcine proliferative enteropathy). A csípőbél (cs) nyálkahártyájában mirigyproliferatióval járó gyulladás. (A csípőbél vastagbélbe való beszájadzása ) Paratyphusos eredetű, magános nyiroktüszők elhalásával kezdődően kialakuló, sekély fekélyek süldőben (Salmonella choleraecuis okozta elváltozás) Paratyphusos, helyenként összefolyó fekélyek sertés vak-remesebelében. A bélfodri nyirokcsomók megnagyobbodtak, a csípőbélnek a vakbél és a remesebél határán az ostium iliocaecocolium útján való csapszerű beszájadzása. A beemelkedő csap és a környékén levő vakbél nyálkahártyája csoportosan elhelyezkedő nyiroktüszőket tartalmaz (tonsilla caecalis) Fekélyes vastagbélgyulladás (sertéstyphus). Kezdődő elváltozás: heveny proliferatív gyulladás, a friss fekélyek szélét sima felületű, sáncszerűen felemelkedő, szalonnás fényű szürkésfehér szövet alkotja Sertésdysenteria. a) Serpulina (Treponema) hyodysenteriae okozta elhalás (elhalásos gyulladás) a vastagbélben; az elhalt nyálkahártya-területek matt fényűek, korpaszerűek, főleg a nyálkahártyaráncok élén jelentkeznek; b) a vastagbél nyálkahártyájának felülete matt fényű, diffúzan elhalt Boutonok (sertéspestises bélgombok) sertés vastagbelében.a körülírt diphtheroid folyamat felületén koncentrikus rétegezettség ismerhető fel Savós májgyulladás heveny vérfertőzéses sertésorbánc esetén; a duzzadt, merev, törékeny máj felülete szemcsézett Larvalis echinococcosis sertés májában. A kutya egyik galandféregfajának (Echinococcus granulsosusnak) a lárvaformája az echinococcus hydatidosus Terjedelmes perinephriticus haematoma, következményes heveny posthaemorrhagiás anaemia sertésben (dicumarol-toxicosis) Bővérű udvarral körülvett ischaemiás infarctusok és diapedesises vérzések vese kéregállományában. Az infarctusok endocarditishez társuló thromboembolia következményei (sertésorbánc) Heveny diffúz exsudativ glomerulonephritis sertésben. A vese alapszíne az egyidejű tubulonephrosis miatt halvány Gócos embóliás-gennyes nephritis (sertés); a vese kéregállományában levő szürkéssárga gócocskák körüli bővérű udvar jellegzetes Elhúzódó nephrosis sertésben; a vesefibrosis reparatióval történő gyógyulás következménye (ocharatoxicois) Idült mellhártyagyulladás (sertés). A mellhártya felületén kötőszövetes megvastagodás (macula tendinea) és ún. kötőszövetes szalagok (adhaesio ligamentosa) képződése Ovariotestis a petefészek helyén gonadalis intersexualitás (valódi hermaphroditismus) esetén Idős koca mindkét petefészkében folliculus-theca-cysták (nagycystás petefészek). A méh nyálkahártyájában hyperplasia Takarmány, benne egy száraz (széli részén alig felázott) zsemle okozta gégebejárat- és gégeeltömődés, amely az állat halálát okozta A gégefedő és a garat nyálkahártyájában diapedesises vérzések; a garat körüli nyirokcsomók vörösvérsejtes infiltratiója (sertéspestis) Elhalásos gége- (gégefedő) és mandulagyulladás süldő korú sertésben, Aujeszky-féle betegség következményeként A sertés ún. hízlalási tüdővizenyője (a sertés sajátos tüdővizenyője). A mellüregben nagy mennyiségű, levegő megdermedő savó (s), a mellhártyát és a rekeszt ún. plasmaalvadék borítja, a mellhártya sima, fényes és átlátszó. A tüdőben a lebenykék közötti sövények a savós beszűrődés révén megszélesbedtek Sertéstyphus, elhalásos jellegű tüdőgyulladás (pneumotyphus) Mycoplasma okozta pneumonia (ún. enzootias pneumonia, sertés); interstitialis és részben hurutos (sötét színű) területek Microangiopathia diatetica (ún. szederszívbetegség) 5 hónapos sertésben; a szívfülcse izomzatában masszív vérzés, a szív külső hártyáján fibrinhalmok vii

8 A háziállatok diagnosztikai boncolása 115. Szívizom-hypertrophia (szívhypertrophia) és centrolobularis zsíros infiltratio a májban, vashiányon alapuló hypochrom anaemia esetén héthetes malacban (szopósmalacok anaemiája) Panarteriitis nodosa (periarteriitis nodosa) sertés szívének vérereiben (a szív harántmetszete: bal kamra és sövény). Kis és középnagy muscularis típusú artériákban generalizáltan jelentkezhet (polyarteriitis). A vérfalak megvastagodása kifejezett. Tenyésztett prémrókákban spórás véglény (Encephalitozoon cuniculi) is okozhatja. Egyébként immunpatológiai kórképekhez sorolják Félheveny fibrines-gennyes szívburokgyulladás sertésben, a szívburok üregében híg gennyes tartalom A sertés torzitó orrgyulladása (s. progresszív torzító orrgyulladása). Fej csontjainak, az arcorri résznek az elferdülése Fogsipoly sertés állkapocscsontjában Magzatok és a magzati függelékek mumificatiója (sertés leptospirosis) Szarvasmarha hullája boncolásra előkészítve Csecsbimbó boncolása Szarvasmarha megnyitott hasürege. A recessus supraomentalis megnyitása után előtűnő belek. A bendő egy részét még a nagycseplesz fedi A nagycseplesz helyeződése szarvasmarhában (háti fekvés) (harántmetszet a 11. hátcsigolya magasságában). 1. a bendő dorsali szsákja, 2. a bendő ventrali szákja, 3. a nagycsepleszzsák ürege, (zsákja), 3. a nagycseplesz felületes (fali) lemeze, 3. a nagycseplesz mély (zsigeri) lemeze, 4. a hasüreg cseplesz fölötti része (bursa s. recessus, supraomentalis), 5. belek, 5. a duodenum pars descendens részének átmetszete. 5. rectum, 6. a 11. hátcsigolya, s.l.d. = a bendő bal hosszanti barázdája, s.l.d. = a bendő jobb hosszanti barázdája Ahulla jobb oldala felé vont bendőről jól lefejthető a lép; cs = cseplesz Horizontális síkú metszet szarvasmarha hasüregéről (vázlat). I. álló helyzetben, II. hanyatt fekve, 1. rekesz, 2. máj, 2. epehólyag, 3. bendő, 4. oltógyomor, 5. epésbél pars cranialisa, 5. epésbél ansa sygmoideája (flexura portalis), 5. epésbél pars descendense (pars secundája), J) jobb vese, B) az állat bal oldala Az előgyomrok megnyitása. 1. nyelőcső, 2 3. a bendő zsákjai, 4. recésgyomor, 5. százrétű gyomor, 6. oltógyomor, s.l.d. sulcus longitudinalis dexter Szarvasmarha előgyomrai, gyomra és belei. 1/a, 1/b bendő, 2. recésgyomor, 3. százrétű, 4. oltógyomor, 5. epésbél, 6. éhbél, 7. csípőbél, 8. vakbél, 9. remesebél, 10. végbél, 11. lép, 12. máj A mellüreg megnyitva (szarvasmarha) Roncsoló orrhurut (szarvasmarha). A szutyak hámrétege degenerálódott és elhalt (matt fényű), helyenként apró lemezekben levált Juhok és kecskék fertőző hólyagos bőrgyulladása ( varas szájfájás, ecthyma contagiosa). Szájkörnyéki bőr- és szájnyálkahártya-elváltozás (lásd még a 2. képet) Acsülök vizsgálata (szarvasmarha). Az ún. fűkörmök (a fattyúcsülkök) erősen rendellenesen kopottak. Atalpszaru gyűrött. Acsülök közötti hasadék végén rendellenes helyen szaruképződés Fluormérgezés növendék szarvasmarhában. A metszőfogakon zománcképződési zavar ( ). A zománchiányos foltokon és a dentinállományban sötétbarna elszíneződés Szarvasmarha fertőző hüvely- (tasak-) gyulladása. A betegség kezdeti szakaszában apró sárgásvörös göböcskék a hüvelytornácban Sporadicus lymphoid leukosis növendék magyar tarka szarvasmarhában. A bőr alatti kötőszövetben levő (ún. regionális) nyirokcsomók daganatos megnagyobbodása. Az állat vágóhídon történő levágása előtt készült felvétel Lymphoid leukosis. A 135. ábrán látható növendék állat térdhajlásbeli nyirokcsomója (húsvizsgálati lelet) Bálázózsinór egymásba gabalyodásából származó idegen test szarvasmarha bendőjében A-hypovitaminosis következtében kialakult hyperkeratosis borjú bendőjében Oltógyomor-csavarodás (szarvasmarha) Pepticus fekély borjú oltógyomrában Dysenteria (coccidium okozta elhalálos vastagbélgyulladás) borjúban Necrobacillosisos gócok szarvasmarha májának metszéslapján. A friss coagulatiós necrosisos gócokat bővérű májterület övezi Idült májmételykór (fasciolosis) juhban. A szakaszosan, borsónyi-mogyorónyira öbölszerűen tágult, el nem meszesedő epeerek üregében ivarérett közönséges májmételyek (Fasciola hepatica) helyezkedtek Fasciola hepatica kifejlett példányai juh májának epeereiből Gócos interstitialis vesegyulladás (juh; adenovírus-fertőzöttség) viii

9 A háziállatok diagnosztikai boncolása 146. Gócos interstitialis nephritis szarvasmarhában. A felületre kissé kiemelkedő szürkésfehér gócok Azegyik here parenchymájában apró meszes szigetek, a másikban herefibrosis (juh) Sárgatest (1), folliculus-lutein-cysta (2) tehén petefészkében. Nem vemhes állatban Bronchiectasiával járó, idült bronchitis és obstructiós atelectasia szarvasmarhában MOVÁR típusú bovin herpesvírus (BHV-4) fertőzöttség Actinobacillosis szarvasmarhatüdőben. A daganatszerű szövetben ellágyulás, gennyes beolvadás, környezetében a lebenykék közötti kötőszövet megszélesbedett Maedi (progrediáló/progresszív) interstitialis pneumonia. A tüdő tömege háromszorosa a normálisnak. Felületén szürkésfehér-szürkésvörös területek Heveny légzőszervi betegség szarvasmarhában. (A tüdő metszéslapja). Microbronchitis, alveolitis, alveolaris emphysema és vizenyő együtt Pneumomycosis gímszarvasban (Cervus elaphus). A primer elváltozás, diphteroid pörk és fekély alakjában az állat csánktájékának a bőrében volt. A tüdő állományában metastasisként több, protraháltan kialakuló, penészgomba okozta granuloma Tüdőadenomatosis (bronchioloalveolaris adenocarcinoma; jagziekte, jaagsiekte) juhban. Kezdeti apró gócocskák mellett összefolyt daganat a tüdőfőlebenyében Senyvesség lóban. A szív koszorús barázdáiban a zsírszövet helyét kocsonyaszerű anyag tölti ki. A szívet ellátó erek jól előtűnnek Diaeteticus cardiomyophathia bárányban. E-hypovitaminosis, szelénhiány. A jobb szívkamra ürege felől jól feltűnnek az elhalt és elmeszesedett szívizomterületek Idegen test (drótdarab) okozta recésgyomor-átfúródáshoz (RPT) társuló fibrines-eves szívburokgyulladás. A szívburok megnyitása után a szívburok üregében levő eves izzadmány elfolyt. A szív külső hártyáján szürkészöld-fekete fibrinhalmocskák Nyelv-actinobacillosis (szarvasmarha). A nyelv metszéslapján actinobacillosisos csomócskák (granulomák): actinobacillosis disseminata linquae Nyelv-actinobacillosis (szarvasmarha). A nyelv metszéslapján kötőszövetet bőven tartalmazó terület (sclerotisáló forma): actinobacillosis diffusa linquae Szarvasmarha fertőző rhinotracheitise, fibrines (álhártyás) kruppos-diphteroid orrgyulladás Szarvasmarha fertőző rhinotracheitise. A légcső fölső harmadában nyálkás-fibrines felrakódás. A gégefedő és a gége nyálkahártyájában heveny gyulladás, a nyiroktüszők területére lokalizálódva finom erosiók ( ) Az orrüreg és a Highmore-üreg idült gennyes gyulladása (az utóbbi empyemája). Micrococcus abscendens ovis okozta Morel-félebetegség. (A fej haránt fűrészelése az M1 és M2 fog határvonalában történt) Elhalásos gégegyulladás (necrobacillosis). A gége üregébe emelkedő száraz elhalt terület domborodik (szarvasmarha) Azagytörzs és a kisagyvelő hypoplasiája borjúban. (Mellette kontrollként egészséges fejlődésű borjú agyvelőrészlete). Mindkét agyvelőben az agyköpeny eltávolítva. Azanyaállat vemhessége alatt vírusos hasmenésen (VD) esett át Haemophilus somnus okozta thromboemboliás meningoencephalitis (sleeper syndrome) hizlalásba fogott növendék szarvasmarhában. A kissé tágult agyvelőkamrákban a liquor zavaros volt. Az agyvelő metszéslapján necrotizáló gennyes vasculitis, vérérthrombosis és következményes agyszövetelhalás, gennyes ellágyulás Coenurosis juh agyvelőjében. A Taenia multiceps kutyafélék (Canidae) vékonybelében élősködő galandféreg lárvája a coenurus cerebralis, a kis agyvelőben és az agyféltekében Idült gennyes mastitis (Actinomyces pyogenes okozta tőgygyulladás) szarvasmarhában Tőgygyulladás tehénben; Mastitis acuta gravis (heveny diffúz parenchymás mastitis). A metszéslap kissé száraz és az elődomborodó lebenykék miatt egyenetlen Osteoporosis senyves növendék szarvasmarhában. A zsíros csontvelő helyén szalmasárga színű kocsonyaszerű összeállású anyag Csontaetinomycosis szarvasmarha állcsontjában (macerált készítmény) Penészgomba (Aspergillus) okozta vetélés (magyar szürke szarvasmarha); elvetélt magzat. A magzat bőrében körülírt hyperkeratosisos és dermatitises plakkok Növendék bika Aehilles-inának (1) friss keletű leszakadása az érdes sarokgumóról (a szakadás helyét friss véralvadék jelzi; vitalis reakció). A felületes ujjhajlító izom ina (2) felpreparálva, s. g. = sarokgumó Lóhulla szállítása bonckocsin Lóhulla lebőrözése A pata talpi felületének vizsgálata. A fal szarutokja és a nyír szaruja elvált; za = zona alba. 133 ix

10 A háziállatok diagnosztikai boncolása 176. A tejmirigy hátrafejtése A hasüreg megnyitása előtt a penis tartószöveteit hátrafejtjük Alóhulla hasüregét óvatosan vezetett metszéssel nyitjuk meg Alapátosporc mögött ejtett metszésen a hasüregbe vezetjük a Karpfer-féle coelotomot A hashártyához feszített coelotomot a nyíl irányába vonjuk A bal oldali hasfal leválasztása keresztezett kéztartással A megnyitott hasüreg. V = vakbél, R = tágremesebél, r = szűkremesebél, vé = vékonybél ábra. Afelhágó (a tág) remese (colon ascendens) alsó és felső fekveteinek és a vakbélnek az anatómiai helyeződése lóban (gipszmodell). A) álló helyzet; B) háti fekvő helyzet (boncolási helyzet); cs = csípőbél, v = vakbél (feje, teste, csúcsa); colon ascendens, mint U alakú kettős ventralis és dorsalis bélkacs: 1. jobb alsó fekvet, 2. alsó harántfekvet, 3. bal alsó fekvet, 4. medencei görbület, 5. bal felső fekvet, 6. felső harántfekvet, 7. jobb felső fekvet, végén a gyomorszerű tágulattal, colon transversum, majd colon descendens (sz = Amegnyitott hasüreg, a vakbél kibuktatva Amedencei görbület felkeresése és kiemelése Atágremesebél és a vakbél hasüregből való kiemelése után Szűkremesebél első lekötési helye d) duodenum és SZ) a szűkremesebél között feszül. a második lekötés helye; j) jejunum; R) remese a harmadik lekötés helye A vékonybél lefejtése és kiemelése A vakbél és a tágremesebél kihelyezése a belet ellátó artériák és a bél boncolásához Aorta és az abból kiágazódó a. mesenterica cranialis felvágása (az olló gombos vége az a. m. cr.-ban) Bélfodri verőerek elágazódása lóban. 1. aorta abdominalis, 2. a. renalis dextra (jobb veséhez), 2. a. renalis sinistra (bal veséhez), 3. a. mesenterica cranialis, 4. a. colica media (szűkremese kezdeti részéhez és a pancreashoz), 5. a. colica dextra s. dorsalis (a tágremese felső fekvetéhez), 6. a. jejunales (éhbélhez), 7. a. ileocolica (a. ileoeaecocolica) (a csípőbél végső szakaszához és remesebélhez), 8. ramus colicus s.a. colica ventralis (a tágremese alsó fekvetéhez; anasztomizál az a. col.dors.-szal), 9. a. ilei (a csípőbél kezdeti részéhez több ág), 10. a. caecalis lateralis (vakbél külső oldalához), 11. r. ilei mesenterialis (a csípőbél végső részéhez), 12. a. caecalis medialis (a vakbél belső oldalához), 13. a. panc-reaticoduodenalis caudalis (a szűkremeséhez és a végbél elülső szakaszához is), 14. a. lumbales, 15. a. mesenterica caudalis (ágai: a. colica sinistra et a.rectalis cranialis) Az elülső és a hátulsó bélfodri verőér elágazódása. d) duodenum, j) jejunum, i) ileum, c) tágremesebél, c. t.) szűkremesebél (colon descendens), v) végbél, 15. a) mesenterica caudalis (szűkremeséhez és a végbél elülső szakaszához. Az egyéb jelzéseket lásd a 192. ábrán Az arteria colica ventralis ágának felvágása A remesbél és a vakbél felvágása A ló hasüregének elülső része. 1. gyomor, 2. ampulla duodeni, 2. flexura duodeni cranialis, 2. duodenum descendens (pars secunda), 3. flexura doudeni caudalis, 3. pars caudalis (pars tertia), 4. plica duodenocolica (lig. duodenocolium), 5. máj, 6. pancreas, 7. lép, 8. a. mesenterica cranialis, At) a tágremesebél felső fekvetének ampullaszerű tágulata, ct) szűkremeséhez kapcsolódó colon transversum, J) jobb vese, B) bal vese, R rekesz, Oe) nyelőcső, Je a jejunum kezdete, L) lig. triangulare dext, F) lig. falciforme hepatis + 1. terres h A homloküreg megnyitásához a fűrészelési vonalat az ábra szerint vezetjük (1);a homloküreg megnyitása nélküli agyvelőkivételhez az első fűrészelési vonalat hátrább vezetjük (1/a) Az öreglyuk irányába menetelesen vezetett fűrészelési vonal Homloküreg; az agy alapját határoló csontok Az agyvelő kiemelése. a) a koponyatető eltávolítása után a csontos fészekben nyugvó agyvelő; b) az agyvelő kiemelése a koponyaüregből Cooper-féle ollóval (tarkótájékra állított koponya) Agyvelő előkészítése a boncoláshoz. Corpus callosum (c), Oldalsó agykamra megnyitása. Tágult agyvelőkamra esetén (mint a képen is) a metszést a sulcus corporis callosi fölött kb. 1 cm-rel célszerű vezetni Feltárt agyvelő. 1. Ammon-szarv, 2. corpus striatum, 3. oldalsó kamrai érfonat fekhelye (az érfonat átfordítva) (é) 4. oldalsó agyvelőkamra belső fala, 5. kisagyvelő, 6. Monro-lyuk, H) hemisphaerium Az agyvelő szeletelése (nedvesített) agykéssel (c. s. = corpus striatum) Melanoma malignum színehagyó szürke lóban. A multiplex, barnásfekete daganatgócok jellegzetes területen a farokrépa bőrében, a végbélnyílás (végbélrózsa) körül A ló sarcoidja (szügytájékról műtéti úton eltávolított bőrbeli daganat metszéslapja). Létrejöttében újabban bovine papillomavírus (BPV-2) oktana szerepét kutatják. Előfordulása a fej-, a nyak- és a x

11 A háziállatok diagnosztikai boncolása lábvégtájakon gyakori; recidivára hajlamos, áttétet nem képez, autotransplantatio sikeres. Hazánkban évek óta észleljük Strongylosis. Strongylus equinus-lárvák vándorlása ló vakbelének savóshártyája alatt. A vándorló lárvák járatai szürkésvörösek, szürkésfehérek Idült hurutos gyomorgyulladás (idült gyomorhurut) lóban. A nyálkahártya mirigymezőit kötőszövetes behúzódások tagolják. A nyálkahártya durva ráncokat vet Belső sérv (álrekeszsérv) lóban. A rekesz szerzett folytonossági hiányán át a mellüregbe jutó szűkremesebél-részlet. A bélfodorban és a bél falában közepes súlyosságú pangásos bővérűségre utaló elváltozások Csípőbélnek a vakbél üregébe való invaginálódása (ló) Gyomor- és lépszalag folytonossági hiányán át jutó vékonybél-lefűződés és következményes ileus lóban. A vékonybélnek a véres infarcerálódása (a képen fekete) Horizontális metszet ló hasüregéről (vázlat). A nagycseplesz és a Winslow-lyuk helyeződése 1. rekesz, 2. májszalag, 3. máj, 4. gyomor, 5. lép, 5. lig. gastrolienale, 6. bélkacsok, 7. remesebél, 8. hasnyálmirigy, 9. epésbél, 10. kiscseplesz (= lig. hepatogastricum + lig. hepatodoudenale), 11. nagycseplesz, 12. -lyuk = foramen epiploicum (4 6 cm hosszúkás nyílás) Rectalis vizsgálat folyamán a vizsgáló kéz ujjának köröméle okozta hosszant elnyúló nyálkahártya sérülés. A vitalis reakciót (a véres beivódást) a képen szürkésfekete udvar jelzi Strongylus vulgaris lárvájának a bél falában való vándorlása folyamán endarteriitis obliterans miatti körülírt bélfalelhalás (infarctus) ló tágremesebelében. Strongylosis. A térképszerűen elhalt kisebbnagyobb területek szigetszerűen tűnnek elő a nyálkahártya felől Idült vakbél-obstipatio lóban. A savóshártya felől jól látható a hypertrophisált bélizomzat sujtásszerű elődomborodása (kb. természetes nagyság) Félheveny endocarditis valvularis thromboulcerosa háromhegyű billentyűn lóban. Az egyik vitorlán terjedelmesebb thrombusból álló felrakódás Tovanövő, friss keletű vegyes thrombus hasi aortában és az aa. iliacae externae ágaiban (ló) Aneurisma-képződéssel járó endarteriitis thromboticans ló a. mesenterica cranialisában (strongylosis). A thrombussal fedett intimához Strongylus vulgaris lárvái (L4) tapadnak. A lárvák egyébként a remesebél nyálkahártyájából az arteriolák-arteriák intimája alatt haladva 3 nap alatt érik el az a. mes. cranialist Koponyacsonttöréshez társuló agyvelőzúzódás. Jobb occipitalis lebeny conquassatiója versenyzés közben bukott lóban Azoldalsó kamrai érfonatban koleszteringranulomák (ló) Golyva (struma parenchymatosa) csikóban. Testtömeg 45 kg; pajzsmirigy 31 g Adenoma ló hypophysisében (Cushing kóros kancában) Sipolyképződéssel járó idült, fibrines-eves ízületgyulladás lóban (csüdízület, első ujjpercízület) Amély ujjhajlító izom inának friss keletű szakadása lóban. (Ezen a részen az ínrészlet egyenetlen, felületéhez véralvadék tapad.) Afelületes ujjhajlító izom ina alatti nyálkahártyatömlőben heveny savósfibrines gyulladás Pontyfogazat lóban Zománcbetüremkedés cementkitöltődésének hiánya lóban (legsúlyosabb a M 1-ben) A Highmore-öböl sikertelen és sikeres trepánozása. A macerált koponyán, a járomcsonton idült gyulladás jelei Paravertebralis, a nyakcsigolyatestet is beolvasztó idült tályog csikóban Patkolás alkalmával sértett patairha heveny gyulladása (megnyilalás, megszegelés). A pata szarutokjába vezetett kutasz a kihúzott patkószög csatornáját jelzi. Ha a patkószög csak a patairha közelébe jut, azt nyomva és fájdalmat okozva, közvetett megnyilalásról (szegnyomásról) beszélünk A vesét vagy marokba fogva, vagy, mint a képen, a boncasztal lapjára téve, felülről, kézzel megtámasztva vágjuk fel, késsel felezzük (kutya veséje) Hím nemi szervek (húgy-ivari szervek) boncolása (kutya). Urolythiasis: vesemedence-, húgyhólyag-, húgycső-kövesség Szájszervek boncolása a szájfenéken (torokjáraton) át. (A nyelv kibuktatása; kutya) Szájszervek boncolása a mandibula bal oldali ágának eltávolítása után. tonsilla, g = garatfal, gé = gége, ny = nyelőcső A gége felvágása. (A garatfal és a nyelőcső felvágva; a tonsillát nyilak jelzik) A tápláltsági állapot megítélése. Senyves, kachexiás állapot nocardiosisban elpusztult kutya hullájában Szenespincében mumifikálódott macska hullája xi

12 A háziállatok diagnosztikai boncolása 238. Neurogen izomatrophia kutya bal oldali fejizmaiban. A m. temporalis sin., m. masster sin., m. pterygoideus sin. stb. rostjainak teljes sorvadása. Agyalapi daganat agyidegeket roncsoló hatása következtében; lower motoneuron disease Idült uraemiás eredetű pharyngitis és glossitis (kutya) Egyoldali heveny tonsillitis bernáthegyi kutyában, egérárpatoklász okozta beékelődés. A tonsillában idült esetben ún. phytogranuloma képződhet Idült uraemiás eredetű vérzés és vérzéses infarceratio kutya gyomrának falában Coronavírus okozta fertőző peritonitis macskában (FIP, granularis forma) Nocardiosis, Nocardia asteroides (Gram-pozitív, Ziehl-Neelsen-pozitív) okozta granulomák a hashártyán (kutya) Lymphoid leukosis miatt megnagyobbodott lép (felette normális nagyságú lép) kutyában. A daganatos lép állományában vérzések és infarctusok is vannak Vérzéses erosiók kutya gyomrában Bélsárpangás (obstipatio) kutya remesebelében. A bél üregét száraz, vakolatszerű anyag tölti ki Orsóférgesség fiatal kutya vékonybelében. A bél egy szakasza megnyitva A kutya fertőző májgyulladása (Rubarth-féle betegség). Az epehólyag fala savós beszűrődés miatt megszélesbedett, nyálkahártyájában vérzések láthatók. A máj duzzadt, merev, törékeny (savós gyulladás) Postnecroticus májcirrhosis kutyában. A megkisebbedett máj felületén daganatszerűen mutatkozó regenerációs májterületek (atrophiás-noduláris cirrhosis) Hasnyálmirigy-aplasia kutyában. A pancreastelepek csak nyomokban találhatók meg Hasnyálmirigy cirrhosis kutyában. A pancreas állományát mély, kötőszövetes behúzódások szeldelik, mellette dudoros parenchymaszigetek (regenerációs területek): atrophiás noduláris cirrhosis Amyloidosis kutya veséjében. Lugol-kénsav makrokémiai reakcióval a glomerulusokban lerakódó amyloid jellegzetessé tehető Oxalátnephrosis kutyában (etilén-glikol-mérgezés esetén). Az etilén-glikol (pl. fagyálló motorhűtő folyadék) szervezeten belüli lebontásakor oxalát, kalcium-oxalát képződik, amely a tubulusok lumenében helyeződik (a helyén szürkésfehér pontok) Sertoli-sejtekből kiinduló daganat kutya heréiben. Az állatban egyúttal ösztrogén (feminizáló) hatásra utaló elváltozások voltak, így: gynaecomastia, hyperthelia, a bőrben alopecia, hyperpigmentatio, a prostatában hámmetaplasia Kutya átoltható genilális daganata. A hüvelytornácban coitus után kialakult szürkésvörös lágy daganat. Első észlelője (1863) és leírója (1876) M. Novinsky volt A méh cystás hyperplasiája kutyában Jatrogén ártalom, injekciós tűvel okozott vérérsérülés a szív egyik saját artériáján (kutya). Az állat haemopericardium következtében hullott el Hypertrophiás cardiomyopathia (excentrikus szívhypertrophia) kutyában Hypertrophiás cardiomyopathia (CMP) kutyában. A szívbillentyűk és az ínhúrok épek Hydrocephalus congenitus kutyában. Az agyvelő agykamrái kitágultak, a nagy mennyiségű agyfolyadék (liquor) nyomásának hatására az agytörzs ellapult, de különösen a pallium elvékonyodott (atrophia ex compressione) Daganat (oligodendroglioma) kutya agyvelejében. A lágy állományú, vérér-capillarisokban gazdag daganat élénk barnásvörös színű, s a corpus striatum tájékon az agykamrába domborodik. M = Monro-féle lyuk, cs = corpus striatum, A = Amuron-szarv Neurinoma (schwannoma) kutya egyik agyidegéből. A terjedelmes daganat a jobb oldali hemisphaeriumban nyomási sorvadást okozott Agerincvelő kemény hurkának elcsontosodása kutyában. A gerincvelő ágyéki szakaszának ventralis felületén megnyúlt, lapos, barnásvörös, metaplasiás alapon képződő csontlemezek Anucleus pulposus elmeszesedése és a gerinccsatornába való előnyomulása (prolapsusa). A gerincvelő eltávolítva. Gerinccsatorna (jelölés a 265. ábrán) Csigolyák közötti porckorong, vagyis az anulus fibrosus és a nucleus pulposus együttes (a discus) degeneratiója kutyában; a nucleus pulposus elmeszesedése (enchondrosis intcivertebralis). 1. az elmeszesedett nucleus pulposus gipszpépszerű (normálisan zselatin-szerű), 2. az anulus fibrosus a gerinccsatorna felé enyhén kidomborodik, 3. gerincvelő, 4. gerinccsatorna, 5. ligamentum longitudinale commune ventrale Fibroadenomatosusos (fibroepithelialis) hypertrophia és hyperplasia macska tejmirigyében. A hatalmasan megnagyobbodott emlőrészek (a pectoralis, az abdominalis, az inguinalis tejmirigy) tejet nem secernálnak.(a progestoronhatásra kialakuló elváltozás nem ivarérett macskákban is kialakul) Csípőízületi dysplasia kutyában. Az ellapult acetabulum körül csontnövedékek Centralis caries kutya maxillaris molaris zápfogán (M 1-en). A P 4 ún. tépőfog xii

13 A háziállatok diagnosztikai boncolása 269. A nyúl hasüregbeli szerveinek helyeződése a hasfal leválasztása után. 1. gyomor, 2. vékonybél, 2. csípőbél 3. vakbél, 3. féregnyúlvány, 4. a remesebél proximalis szakasza, 4. a remesebél distalis szakasza, 5. máj, 6. lép, 7. h Anyúl gyomor- és bélcsöve (vázlat). 1. gyomor, 2. pars descendens duodeni, 2. pars transversa duodeni, 2. pars ascendens duodeni, 3. pancreas, 4. jejunum, 5. ileum, 6. vakbél (caecum), 7. colon, 7. ampulla coli, 7. colon ascendens (ansa spiralis coli), 7. colon transversum, 7 4. colon descendens, 7 5. colon sigmoideum, 8. rectum, s. r. sacculus rotundus (ampulla ilei), p. v. processus vermiformis, f. fusus coli Eimeria intestinalis okozta vékonybél-coccidiosis házinyúl csípőbelében. A bél fala jellegzetesen fodrozott. (P. Coudert színes fényképéről készített reprodukció) Nagyszámú diapedesises vérzés házinyúl tüdejében. A házinyúl vírus okozta vérzéses betegsége, RVHD, jiangsui betegség Madárhulla előkészítése boncolásra (tyúk) A nyak alsó harmadának területe. 1. thymus, 2. pajzsmirigy, 3. légcső Ahasüreg megnyitása után a mellizmon késsel metszést ejtünk Aszegycsont leemelésének a módja A légzsákok vizsgálata A nyelőcső és a mirigyesgyomor találkozási helyének az átvágása. 1. nyelőcső, 2. mirigyesgyomor, 3. zúzógyomor, 4. lép, 5. máj (a szív kiemelve) Az emésztőkészülék kiemelése. 1. máj, 2. lép, 3. mirigyesgyomor, 4. pancreas, 5. vékonybél, 6. vakbél, 7. csípőbél, 8. végbél, 9. here, 10. mellékvese, 11. tüdő, 12. pajzsmirigy, 13. thymus (a szív kiemelve) A mirigyes- és a zúzógyomor felvágása A nyelőcső felvágása a jobb oldali szájzugon át vezetett ollóval A gégefő és a gégecső felvágása madárbélollóval A koponya boncolása. A csontok késsel való leemelése ( lefaragása ). Külső Az agyvelő kiemelése előtt esetleg formaldehidoldatban való rögzítés után a kisagyvelőt körülfogó és a fület magába záró csontokat is el kell távolítani Környéki gerincvelői idegek boncolása. A vese eltávolítása és a nervusischiadicus kifejtése után a foramen ischiadicum átvágása. A combcsont feje, caput fermoris (c) Az átvágott (felszabadított) f. ischiadicumon át a testüregbe helyezzük a comb belső felületéről felpreparált n. ischiadicusokat. 1. n. ischiadicus, 2. plexus sacralis, 3. pl. lumbalis, 4. ágyéki idegek, 5. pl. brachialis; a combcsont feje (c), vérér (v) A környéki gerincvelői idegek kiboncolt állapotban. 1. n. ischiadicus, 2. plexussacralis, 3. pl. lumbalis, 4. ágyéki idegek, 5. pl. brachialis; vérér (v), pajzsmirigy (p) Inak, az ínhüvely feltárása A lábszárcsont proximalis epiphysisének hosszanti felvágása Bőr alatti kötőszövet emphysemája brojlercsirkében (magyarázat a 291. ábra aláírásában) Bőr alatti kötőszövet emphysemája brojlercsirkében. Levegővel (gázzal) telt, szeldelt bőr alatti üregképződés. A levegő a hasi légzsák csípőízületi tájékán levő kitüremkedésének, a diverticulum femoralenak átszakadása révén jutott ki a légzsák üregéből a bőr alá Galambhimlő fészeklakó fióka has- és mellkasfalának bőrében Idegen anyagnak (olajos adjuváló és vivőszerű vakcinának) a nyaktájék bőre alá való befecskendezése után kialakuló granulomák (oleogranulomák) tyúk fejtájékán; a fej alakja eltorzult Súlyos kötőhártya- és pislogóhártya-gyulladás lúdban. A harmadik szemhéj (a pislogóhártya) felületén fibrines-gennyes izzadmány látható (az alsó és a felső szemhéjből egy-egy részlet kimetszve). A gyulladást kémiai ártalom (úsztatómedencék vizének oltott mésszel nem megszokott módon való kezelése) okozta Derzsy-féle betegség. Szívizom-elfajulás, heveny általános egyszerű szívtágulat. A savós testüregben nagy mennyiségű, kocsonyaszerű exsudátum Vesefibrosis lúdban (ochratoxicosis következménye). Reparatióval való gyógyulás következménye Lúd egészséges párzószerve (phallusa) erektált állapotban Elhalásos phallusgyulladás (gúnárban) Fertőző bronchitis. Tojókori fertőzöttség. Inaktív petefészek és tojócső Adenovírus okozta egg drop syndrome EDS tyúkban. Tojásrakás intenzív szakában való fertőződés. A híg, vízszerű hasmenés (hurutos bélgyulladás) mellett a tojócsőben enyhe savós gyulladás. A savós testüregben tojásképződés zavara (mészhéjképződés zavara) és egyúttal antiperisztaltika miatt rendellenes tojások xiii

14 A háziállatok diagnosztikai boncolása 301. Tojócsőgyulladás lúdban. A felvágott nemi szerv üregében halmokban, fibrinből és mirigyváladékból álló tartalom Baromfipestis. Vérzések a mirigyesgyomor mély propriamirigyeinek kivezető nyílása körül ),a Peyer-plakkokban kialakult diphteroid pörkök és fekélyek a bél savóshártyáján barnásvörös színükkel feltűnnek és elődomborodnak ( ). Meckel Lymphoid leukosis tyúkban (lép, máj); mellette normális nagyságú szervek Marek-féle betegség tyúkban. Heveny v. visceriális v. daganatos forma. A májban multiplex daganatos gócok Általános (zsigeri) köszvény (uricosis) tyúkban. A savóshártyában a bőr alatti és az izmok közötti kötőszövetben húgysavas sók (fehér színű bevonat) lerakódása (Sályi Gy. után) Műanyagzsinór (igen vékony damil horgászzsinór) okozta nyelvgyökle fűződés lúdban. Az elhullás oka: fulladás (Kardeván A. után) Petefészek tüszőinek elfajulása és gyulladása tyúkban, baromfityphus esetén. A tüszőtok megvastagodott, ráncolt, az érett tüszők alakja eltorzult Gümőkóros gócok idős tyúk tibiotarsalis csontjának metszéslapján Secundaer panmyelophthisis (panmyelopathia) tyúkban mycotoxicosis következménye. A sötét színű csontvelő egészséges tyúkból származik. A csontok architektúrája normális Angolkór kacsában. A puha, gumiszerűen hajlítható csőr káváinak eltorzulása Chondrodysplasia tibiotarsus proximalis epiphysisében brojlercsirkében (rendellenes porcszövetfelszívódás és -átépítődés miatti csontnövekedési zavar). Az epiphysisporc elégtelen vascularisatio miatt hiányosan olvad be, a spongiosába benyúló porcterületek kialakulásában a végtag túlterhelése mellett számításba veszik a fusariotoxicosist is. A kép szélén egészséges csont (c) Osteopetrosis (polyostoticus ecchondromatosis). Az ujjak csontjának kivételével a csontok megvastagodtak Súlyos mértékű köszvény tyúkban. Az ujjpercízületekben, az ínhüvelyekben, a tartószalagok (a retinaculum tendinis) körüli szövetben húgysavas só kicsapódása Perosis növendék fácánban. A jobb oldali lábvég kifelé fordul, az inak (a m. gastrocnaemius és az ujjhajlító izmok inainak együttese) a tibiotarsus csont ínvályújából medialisan kicsúsztak (luxálódtak) Aszkorbinsav- (C vitamin) hiány következtében kialakult ínbetegség libában C-vitamin-hiány esetén zavart a collagenrost-képződés. Az inak és a tartószalagok megnyúlnak, a végtag elemeit normális állásba hozva hullámos lefutásúak (A). A mozgászavarban szenvedő állat végtagja (A) mellett a kontrollé (B) Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma; Marek, 1907). Klinikailag jellegzetes testtartás a n. ischiadicus a plexus sacralis elváltozásainak következtében Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma). A bal oldali plexus brachialis és idegágainak (n. radialis, n. axillaris, nn. subscapulares) megvastagodása Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma). A jobb oldali 2. ágyéki ideg ( ), ischiadici) megvastagodása (lymphoblastok, valamint heteromorf, különféle érési stádiumban levő lymphocyták szöveti jelenléte miatt). C = combcsont feje Súlyosbelső szemgyulladás (uveitis) kialakulása tyúkban többször alkalmazott Marek-féle betegség elleni vakcináció után. Az üvegtest helyén savós-fibrines izzadmány Az agykoponya szivacsos szerkezetű, levegőt tartalmazó (pneumatikus) csontjainak (az ékcsontnak, a fülben (amelyet nagyobbrészt mivel madarakban sziklacsont nincs a halántékcsont foglal magába) ugyancsak heveny gyulladás jelei ( ) Hullák és hullarészek csomagolásmódja postán való szállításhoz. A csomagot sárga színű lap borítja (magyarázat a szövegben) Sertés mandibulirais fogíve Kérődzők mandibularis fogíve Ló mandibularis fogíve Ló metszőfogának (I 1) csiszolata. 1. (c) cementállomány, 2. (z) zománcállomány, 3. (d) dentinállomány, k) kupa, p) fogpulpa ürege L zápfogának rágófelülete és hosszanti metszete. 1. mandibularis fog, 2/a, 2/b maxillaris fog, c) cementállomány, z) zománcállomány, d) dentinállomány, p) fogpulpa ürege A ló mandibularis metszőfogán a kupa lekopásának és a magnyom megjelenésének a folyamata. 1. cementállomány, 2. zománcállomány, 3. dentinállomány xiv

15 A háziállatok diagnosztikai boncolása 330. Hatéves ló mandibularis metszőfogai. A fogófog (I 1), a kupa elkopott, c) dens caninus ; a vastag ( ) nyíl a cementanyaggal kitöltött kupanyomra mutat Kétéves csikó mandibularis metszőfogai (balról); tizenhárom éves ló mandibularis metszőfogai (jobbról) Tizenhárom éves ló metszőfogainak találkozása Kutya mandibularis fogíve Macska mandibularis fogíve Házinyúl mandibularis fogíve xv

16 A táblázatok listája 1. A boncolási jegyzőkönyv összeállításának szempontjai A házi emlősállatok tejfogképlete (összefoglaló táblázat) Kifejlett korú emlős háziállatok fogképlete (összefoglaló táblázat) Adatok a sertés életkorának meghatározásához Adatok a szarvasmarha életkorának meghatározásához Adatok a juh életkorának meghatározásához Adatok a ló életkorának meghatározásához Adatok a kutya életkorának meghatározásához A tyúk (közepes testtömegű fajta) testtömege a kortól függően Néhány ismertebb brojlercsirkehibrid életkor-meghatározásához figyelembe vehető testtömegadat (vegyes ivarban, g) A pecsenyekacsa életkor-megahatározásához figyelembe vehető testtömegadatok vegyes ivarban, g A pecsenyeliba életkor-meghatározásához figyelembe vehető testtömegadatok vegyes ivarban, g Pulykahibridek életkor-meghatározásához figyelembe vehető testtömegadatok, g A pecsenyegyöngytyúk életkor meghatározásához figyelembe vehető testtömegadatok vegyes ivarban, g A tojás tömege és kelési ideje A magzatok korának meghatározása háziállatokban a törzshosszúság* alapján Emlős állatok, baromfi bejelentendő betegségei és a beteg állatokkal való eljárás xvi

17 Előszó Haszontalan dolog az élet, ha azt magunk hasznossá tenni nem iparkodunk. Eötvös József Navigare necesse est. Ugyanígy szükséges minden állatorvosnak boncolni is. Állathullák boncolása (sectio cadaveris) nélkül ugyanis nincs állatorvosi munka annak ellenére sem, hogy hazánkban kórmegállapító (és - megelőző) munka céljából jól felszerelt diagnosztikai intézetek vannak. A gyakorlati élet és több egyetemi tudományág kívánalma volt, hogy az Állatorvos-tudományi Egyetemen a tantervi reformok során megmaradjon a kórbonctan oktatására és művelésére fordított idő. A boncolás összetett munka, amelynek van technikai része, a bonctechnika, amelyet el lehet (kell) sajátítani, de van szellemi alkotóerőt igénylő része is. Ez, a parázsló logikai készséget lobbantó, az összefüggések felismerését célzó, magas szellemi aktivitást igénylő alkotórész, amely végül is az összefüggések felismerése révén a diagnózis megállapítását s ennek örömét adja. A boncolás s ez természetes ma már többet jelent a szó megszokott értelmezésénél. A kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok, amelyeket a szűkebb értelemben vett boncolás elengedhetetlen részének tartunk, elősegítik a klinikopatológiai szemlélet kialakulását, és fontos eszközei az egyéni továbbképzésnek is. A kórbonctani diagnosztikai boncolást olykor igazságügyi állatorvostani ( törvényszéki ) célzattal végzik. Ma már az sem ritka, hogy az állatorvost bevonják a kriminalisztikai jellegű feltáró munkába is. A gyógyító, a betegségmegelőző, a környezetvédő, az ember egészségét is óvó munka így egészül ki igazságügyi állatorvostani szemlélettel is. Könyvünk, amely az emlősállatok és a madarak kórmegállapító (diagnosztikai) boncolásának módját ismerteti, néhány olyan tudnivalót is tárgyal, amelyek az állatorvosi működést szolgálják. Hasonló jellegű munka több mint 100 éve, 1888-ban, Hutyra Ferenc ny. rk. tanár tollából jelent meg ( Kórboncztani diagnosztika útmutatással a háziállatok bonczolására ), aki az állatorvosi tanintézet kórbonctani osztályán kezdte el intézményünkbeni pályáját. Ezt megelőzően elődje, Czakó Kálmán 1874-ben írta meg magyar nyelven az első orvosi kórboncolási technikát ismertető könyvet: Boncolási eljárás törvényszéki és kórtani esetekben címen. Jármai Károly professzor 1941-ben: A háziállatok kórboncolási technikája címen adott 32 oldalon, tömören és világosan megírt vezérfonalat hallgatói kezébe. Azóta, bár az igény megvolt az állatorvostan-hallgatók, a gyakorló és a laboratóriumokban dolgozó állatorvosok részéről egy képanyaggal illusztrált könyvre, eleddig nem adódott lehetőség a megjelentetésre. Az oktatást szolgáló munkánkat igyekeztünk úgy elkészíteni, hogy a gyakorló állatorvosok is hasznosítható tudnivalókat találjanak benne. A kézirat összeállításában segítségünkre voltak a kórbonctani tanszék egykori és jelenlegi munkatársai, akiknek ezúton is megköszönjük munkájukat. Külön köszönjük dr. Dobos-Kovács Mihály egyetemi adjunktus és dr. Albert Mihály tudományos munkatárs többirányú segítségét. Munkánkat a mindenkori állatorvostan-hallgatóknak ajánljuk. Budapest, július 20. A szerzők 1. Előszó a második kiadáshoz Navigare necesse est. Ezzel a mondattal indítottuk útjára könyvünk első kiadását, amelyet elsősorban a mindenkori állatorvostan-hallgatóknak ajánlottunk. A könyv már két éve elfogyott, mert nagy örömünkre az egyetemi hallgatókon kívül a gyakorló állatorvos-kollégák is megvásárolták. Az állategészségügyről szóló évi XCI. törvény 45. -ának 1. pontjában kapott felhatalmazás alapján a földművelésügyi miniszter kiadta a 41/1997. (V. 28.) FM. rendeletét az Állategészségügyi Szabályzatról. Ez a Szabályzat, amely az Európai Közösségek tagállamai jogszabályaihoz való közelítését célozza, július 1- jén lépett hatályba. A könyvünk második kiadása szöveges részének fogalmazásakor igyekeztünk ezt a jövő generáció érdekében figyelembe venni. xvii

18 Előszó Reméljük, hogy a Mezőgazda Kiadó által nagy odafigyeléssel gondozott könyvünk hasznos útmutatóval is szolgál és egyúttal szakmai öröm forrása lesz. És végül szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki valamilyen módon segítette a mű megjelenését. A könyvvel kapcsolatos véleményeket, javaslatokat köszönettel várjuk az Állatorvos-tudományi Egyetem Kórbonctani és Igazságügyi Állatorvostani Tanszékére. Budapest, január 28. dr. Vetési Ferenc egyetemi tanár tanszékvezető xviii

19 1. fejezet - Általános tudnivalók 1. A boncolás célja A gyakorlatban a boncolás (sectio) célja a betegség megállapítása. Erre azért van szükség, mert az állat életében, a klinikai tünetek alapján, nem minden esetben lehet a betegség természetét pontosan megállapítani. A mezőgazdasági üzemekben különösen fontos, hogy a helyes kórisme idejében a szakember tudomására jusson. Ezért nem egy ízben a már súlyosan beteg állat diagnosztikai célból való leölésére és boncolására is szükség lehet. A boncolás útján fontos adatok nyerhetők mind a fertőző és esetleg járványszerűen fellépő, mind pedig a tartási és a takarmányozási hiányosságok, anyagforgalmi zavarok, mérgezések miatt tömegesen jelentkező betegségekre vonatkozóan. A háziállatok boncolásában a gyakorló állatorvosnak kellő jártassággal kell rendelkeznie, mert a terápiás beavatkozás sürgőssége miatt sok esetben nincs idő a hulla vizsgálóintézetbe való küldésére. Üzemekben, és egyáltalán tömeges állattartás mellett egy-két napi késedelem igen nagy anyagi károkat idézhet elő az érintett állatállományokban. 2. A boncolás helye és ideje Az állathullákat lehetőleg az arra kijelölt helyen (boncteremben, boncolóhelyiségben, hullakamrában, gyepmesteri telepen, hullafeldolgozó üzem telephelyén stb.) kell boncolni (1 3. ábra). Minden körülmények között meg kell keresni, ill. teremteni a boncoláshoz szükséges feltételeket (4. ábra). 1. ábra - Boncterem 2. ábra - Nagy testű állatok hulláit elektromos meghajtású emelőszerkezet (hullaemelő daru) emeli, szállítja 1

20 Általános tudnivalók 3. ábra - Boncoló- és egyúttal demonstárlóterem 4. ábra - A boncolás helyét mindig ki kell, ki lehet alakítani 2

21 Általános tudnivalók Fertőző állatbetegség vagy annak gyanúja miatt elhullott állat boncolása nem kérhető az állatifehérje-feldolgozó üzem hatósági állatorvosától. Ha a hullát az állat tartózkodásának a telephelyén boncoljuk, olyan, lehetőleg erre a célra szolgáló helyet kell választani, amely könnyen fertőtleníthető, és ahol a fertőző anyag széthurcolása megakadályozható. Lehetőleg természetes fény mellett boncoljunk, mert ha rossz a világítás, a szervek színe és elváltozásai nem ítélhetők meg helyesen. Ügyeljünk arra is, hogy lehetőleg ne a földön guggolva boncoljunk, mert a kényelmetlen testhelyzet a vizsgálat alaposságának a rovására megy. Ha jobb lehetőség nincs, kisebb állatokat asztalra vagy sarkaiból kiemelt és kellően alátámasztott ajtóra helyezve is boncolhatunk. Boncolásra, alkalmazott bakteriológiai, parazitológiai és egyéb kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szolgáló helyiség Jármai Károly professzor katona-állatorvosként harctéri szakszolgálaton, lóhulla szerveit vizsgálja; családi archívból reprodukció A boncolás vizsgáló- és tanintézetekben világos, jól szellőztethető és fűthető boncteremben folyik. A boncterem berendezése, padozata és falainak burkolata lemosható, könnyen fertőtleníthető anyagból készül. A boncasztal lehet rögzített vagy mozgatható, egyik végén lefolyóval ellátott, anyaga márvány vagy rozsdamentes fém. A boncoláshoz szükséges vizet gumicsővel vezetjük a boncasztalra úgy, hogy mennyiségét a csap segítségével könnyen szabályozhassuk. A bonctermi mosdó csapja könyökkel mozgatható karral ellátott legyen. Nagyállatok boncolásához, mozgatásához kerekeken guruló, fémlemezzel borított boncasztal (-kocsi; 5. ábra) használatos, amelyen a ráfektetett nagyállathulla lábainál fogva az asztal lapjába eresztett kampós vasrudakhoz kötéllel háti fekvésben rögzíthető. A boncteremnek nélkülözhetetlen tartozéka az erős nyomású fertőtlenítőkészülék (3. ábra) és a sínpályán mozgó elektromos emelő (ún. futómacska) is (6. ábra). 5. ábra - Nagyállat (szarvasmarha) tetemének a szállítójárműről való levétele elektromos emelőszerkezettel, és a bonckocsira való helyezése 3

22 Általános tudnivalók 6. ábra - Nagyállat (ló) hullájának kétszintű (külső és belső elhelyezésű) elektromos emelőszerkezettel való mozgatása 4

23 Általános tudnivalók A tetemet az állat elhullása után minél hamarabb fel kell boncolni, mert a hullában meginduló autolysis és rothadás az életben keletkezett kóros elváltozások megállapítását megnehezíti vagy lehetetlenné teszi. A boncolás megkezdéséig ezért a hullákat lehetőleg hűvös helyen C teremhőmérsékletű hullakamrában, a kisebb állatokat hűtőszekrényben kell tárolni. A meleg nyári hónapokban a hullákat vizsgálóintézetbe lehetőleg ne postán, hanem küldönc útján küldjük boncolásra. A forró nyári napon, vagy meleg helyiségben (istállóban, ólban) hagyott hulla már 24 óra alatt diagnosztikai boncolásra alkalmatlanná válhat. 5

24 Általános tudnivalók A boncoláshoz elengedhetetlenül szükséges megfelelő védőöltözet, bonceszközök, kézmosó- és kézfertőtlenítő szerek használata. 3. A boncoláshoz szükséges védőöltözet A védőöltözet boncköpenyből, lemosható gumi- vagy műanyag kötényből, gumikalocsniból vagy gumicsizmából, gumikesztyűből (esetleg lánckesztyűből; 7. ábra) és veszettségre gyanús állatok agyvelejének intézetben való kiemelésekor arcvédő műanyag maszkból áll. 7. ábra - Lánckesztyű (a védőöltözet tartozéka) 4. A boncoláshoz szükséges műszerek, eszközök A boncoláshoz nélkülözhetetlen legalább egy szervkés, egy egyenes és egy gombos végű olló, egy csipesz, egy bordavágó olló vagy helyette egy rókafarkú fűrész. Ezeket az eszközöket másra használni nem szabad. Laikusoktól sohase kérjünk kölcsön boncoláshoz eszközöket, mert ezek nem fertőtleníthetők tökéletesen, és így utólagos fertőzés forrásai lehetnek. A bonceszközöket a boncasztal jobb oldalán vagy egy tálcán helyezzük el, és boncolás közben, majd a használat után is mindig oda helyezzük vissza, így elkerüljük a fölösleges keresgélésüket, esetleg elvesztésüket. Intézetben, jól fölszerelt boncteremben, az említett nélkülözhetetlen bonceszközökön kívül, a következő eszközök használatosak: Kések (8. ábra): Bonckés (éle domború, foka egyenes, nyele rövidebb, mint a pengéje, és fanyelében az acélrész nem halad végig). Porckés (éle hasas, pengéje rövidebb, mint a nyele, az acélrész fa- vagy fémnyélben végighalad). Szervkés, agykés (hosszú, vékony pengéjű, hegye kúpalakban végződik, nyele valamivel hosszabb, mint a kés pengéjének a fele). Szikék (hasas, hegyes vagy lándzsa, tompa végű gombos, cserélhető pengéjű). 6

25 Általános tudnivalók Karpfer-félecoelotom (nagyállatok hasüregének megnyitásához, homorú vágófelülete előtt gombos végű nyúlvány van, mely a beleket félretolja a vágás útjából) (9. ábra). 8. ábra - Bonceszközök 9. ábra - Karpfer-féle coelotom Ollók (10. és 11. ábra): Bélolló (egyik szára hosszabb és gombos végű), nagy-, közepes- és kisméretben készítik, az utóbbi szolgál a madarak bélcsatornájának boncolásához. 7

26 Általános tudnivalók Egyenes olló (lehet: hegyes-tompa, hegyes-hegyes, tompa-tompa). Görbe olló (Cooper-olló: vágórésze lapszerint hajlított; ún. térdolló: szögben hajlított). Érolló (kis körömvágó ollóhoz hasonló). Bordavágó olló (11. ábra). 10. ábra - Ollók 11. ábra - Bordavágó olló 8

27 Általános tudnivalók Vágóeszközök: 1. boncolókés (bonckés), 2. tompa végű szike, 4. cserélhető pengéjű szike, 5. hajlított pengéjű fémnyelű porckés, 6. porckés, 7. agyvelőkés (agykés) (alulról felfelé) 1., 2. hegyes-hegyes, 3. tompa-tompa, 4. tompa-hegyes, 5. térdes, 6. Cooper-féle, 7. bélolló, 8. madár-bélolló (érolló) Fűrészek (12., 13., 14., 15., 16. ábra): rókafarkú fűrész; csontfűrész (fémkerettel); lapfűrész (fa-fogantyúval); lombfűrész; gerincfűrész (rachiotom) ívben hajló, egymástól szükség szerinti távolságra beállítható kettős fűrészlappal); elektromos meghajtású korongfűrész. 12. ábra - Fűrészek. 1. rókafarkú fűrész, 2. csontfűrész 9

28 Általános tudnivalók 13. ábra - Lapfűrész 14. ábra - Lombfűrész 15. ábra - Rachiotom (gerincfűrész) 10

29 Általános tudnivalók 16. ábra - Elektromos meghajtású korongfűrész Vésők (17. ábra) egyenes véső; gerincvéső, vezető nyúlvánnyal ellátott, nagy- és kisméretű; koponyafeszítő (a véső alakú részre merőleges fogórésszel ellátva, emiatt T-vésőnek is nevezték). 17. ábra - Koponyafeszítő 11

30 Általános tudnivalók Bonckalapács: fából, fémből. Fogók (18. ábra): csontfogó (fogófelületén fogszerű nyúlványokkal ellátott, ún. krokodil pofájú fogó); csontcsípő. 18. ábra - Csontfogók (1, 3) csontcsípő (2) Csipeszek (19. ábra): hosszú szárú, anatómiai; rövid szárú, anatómiai; rövid szárú, horgas csipesz; zárható horgas csipesz; tárgylemez-fogó csipesz. 12

31 Általános tudnivalók 19. ábra - Csipeszek. 1. hosszú szárú anatómiai csipesz, 2. rövid szárú horgas csipesz (sebészi csipesz), 3. hajlított végű csipesz, 4. zárható horgas csipesz, 5. tárgylemezfogó csipesz Fémszondák: (különböző nagyságúak, egyik végük gömbben végződik; némelyiken hosszméret-megjelöléssel). Mágnesacél (20. ábra). 20. ábra - Vasgolyó okozta vékonybél-elzáródás és mechanikus ileus (kutya). A mágnesacél a felvágatlan bélfalon át is kifejti hatását 13

32 Általános tudnivalók Mérőeszközök (21., 22. ábra) fém mérőléc (cm-es beosztással), acél mérőszalag, szervmérleg, mérőedény (fajanszból kiöntőcsőrrel és füllel ellátva), mérőhenger, mérőpohár (üvegből), mérleg (különféle célra: testtömeg-mérésre, szervek tömegének mérésére), hőmérő (testhőmérséklet mérésére). 21. ábra - Fém mérőléc és szonda 14

33 Általános tudnivalók 22. ábra - Mérőedények (fajanszból, csőrrel). Fa bonclap Fémsatu (csontok rögzítéséhez azok fűrészelésekor). Szervtálcák (fémből, illetve műanyagból: fa bonclapok). Prizma alakú fa, kb. 1/2 m hosszú, 8 10 cm magas, kisállatok gerincvelő-boncolásakor a gerinc alátámasztásához (23. ábra). 23. ábra - Prizma alakú fa 15

34 Általános tudnivalók Köszörű és késfenő acél. Hullaemelő daru (elektromos meghajtású emelőszerkezet; lásd a 2., 5., 6. ábrát). Fixálószer és üvegek a szövettani vizsgálatra szánt anyaghoz (24., 25., 26., 27. ábra). Eszközök, reagensek biokémiai vizsgálathoz (28. ábra). 24. ábra - Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágásához való előkészület, I. 25. ábra - Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágása, II. A rögzítőfolyadék leöntése 16

35 Általános tudnivalók 26. ábra - Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágása, III. A rögzített anyag vízben való leöblítése, áztatása 27. ábra - Szövettani vizsgálatra szánt anyag kivágása, IV. Éles vágóeszközzel dolgozzunk! 17

36 Általános tudnivalók 28. ábra - Vizelet és más testfolyadékok biokémiai vizsgálatához boncoláskor használt eszközök, reagensek, ill. tesztpapírcsíkok Kísérleti állatoltáshoz szükséges eszközök: (dörzscsésze oltógerely, fecskendő, injekciós tűk, csipeszek, borotva, nyelőcsőszondák, hőmérő, jódtinktúra stb.) (29. ábra). 29. ábra - Kísérleti állatoltáshoz szükséges alapvető eszközök dörzscsésze, fecskendő, antimikrobiális gyógyszerek 18

37 Általános tudnivalók Bakteriológiai vizsgálathoz szükséges eszközök: (mikroszkóp [egyszerű- és sztereomikroszkóp], Bunsen-égő, esetleg borszeszégő, platinakacs, leégetéshez fémlapátka, olló, csipesz, dörzscsésze, zsírtalanított tárgylemezek, baktériumok festéséhez különféle festékoldatok stb.) A baktériumok tenyésztéséhez szilárd vagy folyékony táptalaj és 37 C-ra beállítható termosztát is szükséges. Gyógyszerérzékenységi vizsgálathoz tesztkorongsorozat kapható (pl. a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet készítménye a Resistest). 5. A boncoláshoz használt mosó- és fertőtlenítőszerek A boncolás megkezdése előtt gondoskodjunk megfelelő mennyiségű mosószerről, hideg és meleg vízről (a szervek leöblítéséhez és a kézmosáshoz), törülközőről, szappanról, valamint fertőtlenítőszerekről (klóros mész*, magnolmész, nátrium-hipoklorit* 1 (= klórlúg, hidroxigén-lúg), Neomagnol tabletta, Phenomerborum-Merfen, Risosept-oldat, Incosan-W-oldat, formaldehidoldat, formaldehidgáz (100 m 3 -es helyiséghez 1,5 liter, 36%-os formaldehid g kálium-permanganát szükséges (Sterogenol-oldat stb.). 6. A boncolásban segédkező személyek oktatása Nagy testtömegű állatok boncolásakor nem nélkülözhetjük a laikusok segítségét. A segédkezőknek a boncolás megkezdése előtt gondosan magyarázzuk el teendőiket. Figyelmeztessük őket a fertőződés veszélyére, és készítsük fel annak megelőzésére, a védőöltözet és a bonceszközök használatára. Győződjünk meg róla, hogy csak sértetlen kezű emberek segédkezzenek, és ügyeljünk arra, hogy munkájuk végeztével kezükön és ruházatukon fertőző anyagot a helyszínről ne vigyenek magukkal. A segédkezők épségéért a boncoló állatorvos a felelős! 7. Magatartás a boncolás folyamán Boncolás előtt tájékozódni kell az állat elhullásának körülményeiről. A kórelőzményi adatok ugyanis sok esetben részben megkönnyítik a helyes kórisme megállapítását, részben pedig megfelelő óvintézkedésre hívják fel figyelmünket a saját magunk és a boncolásban segédkezők fertőződésének megakadályozására (veszettség, lépfene stb.). Lehetőleg mindig gumikesztyűben boncoljunk, mert a sértetlennek látszó kezünkön lévő parányi sérülésen keresztül a nem fertőző betegségben elhullott állatoktól is fertőződhetünk. Elengedhetetlen a gumikesztyű használata emberre is veszélyes fertőző betegségre (lépfene, takonykór, veszettség, ragadós szájés körömfájás, sertésorbánc, gümőkór stb.) gyanús körülmények között elhullott állatok hullájának boncolásakor. A gumikesztyű használatának előnyei (megvéd a fertőzéstől, a hullaszagtól) mellett hátránya, hogy csúszós kesztyűben a bonceszközök és a vizsgált szervek kézben tartása bizonytalanabb, és több 1 * 4 C-nál alacsonyabb hőmérsékleten is használhatók fertőtlenítésre. 19

38 Általános tudnivalók gyakorlatot kíván. Ezenkívül kesztyűben a tapintás finomsága is nagymértékben csökken. Ha a boncolás folyamán a kesztyű kilyukad, azonnal húzzuk le a kezünkről, mert az alászivárgó anyag fellazítja a bőr felszínét és fertőzést okozhat. A fertőző anyag széthurcolásának megakadályozására a boncoláshoz használt köpenyeket a bonctermen kívül ne használjuk. Boncoláskor a köpeny, illetve az egyéb ruházat megóvása céljából gumi- vagy műanyag kötényt is viselni kell. Kisállathullák boncolásakor cipőre felhúzható gumipapucs (-kalocsni), nagyállathullák boncolásakor gumicsizma viselése is kötelező. Munka közben is többször mossuk meg kezünket, és ne engedjük, hogy vér vagy váladék rászáradjon. Kellő óvatossággal boncoljunk, hogy a hullából származó folyékony anyag ne fröcskölődjön szét (főként a hasüreg, az előgyomrok, a gyomor és a bélcsatorna megnyitásakor). Ha boncolás közben megsértjük a kezünket, azonnal hagyjuk abba a munkát, mossuk meg a kezünket, hagyjuk jól kivérezni a sebet, majd ecseteljük be jódtinktúrával. A boncolást csak akkor folytassuk, ha a sérülést bekötöttük, leukoplaszttal leragasztottuk és gumikesztyűt húztunk. A boncolás befejezése után gondoskodjunk sebünk orvosi ellátásáról, antibiotikumos és esetleg szérummal való kezelésünkről. A boncolás befejezése után langyos vízben szappannal, majd Ritosept-, vagy Sterogenol-oldattal (EGIS), esetleg H-lúg 2%-os oldatával alaposan mossunk kezet. Kefét óvatosan használjunk, hogy ne sértse a bőrt. Ezután kezünket tartsuk 1 2 percig fertőtlenítő (1 2%-os Neomagnol-, Phenomerborum Ph. Hg. VI-Merfen- vagy 0,5 2%os kálium-permanganát-) oldatban, majd töröljük szárazra. Ha kesztyűben boncoltunk, a kesztyűt még a kezünkről való lehúzás előtt mossuk le langyos vízzel és szappannal, majd fertőtlenítő oldatba való mártás után kendővel töröljük szárazra, és a külsejét hintőporral dörzsöljük be. A kesztyű lehúzása után a belsejébe is szórjunk kevés hintőport. A hullában észlelt kóros elváltozásokat ha ez lehetséges, már boncolás közben diktáljuk le, de ha ez nem oldható meg, közvetlenül a boncolás befejezése után készítsünk följegyzéseket, amíg a hulla a helyszínen van. A boncolás befejezése után intézkedjünk a hullarészek elszállításáról illetve ártalmatlanná tételéről (megsemmisítéséről vagy feldolgozásáról), a boncoláshoz használt eszközök, műszerek, edényzet stb.) megtisztításáról és gondos fertőtlenítéséről. Ha a boncolás helyén a talaj vérrel, váladékokkal, testnedvekkel szennyeződött, a talaj felső rétegét is távolítsuk el, és a hullarészekkel azonos módon kezeljük. Ezután a boncolás helyét előírás szerint fertőtlenítjük (30. ábra). Ellenőrizzük a boncoláskor segédkező személyek alapos kézmosását, kezük és ruházatuk fertőtlenítését, hogy a fertőző anyag széthurcolását megakadályozzuk. 30. ábra - A már felboncolt állat (ló) tetemének fertőtlenítése és/vagy vegyszeres légyirtás (Sterimob-készülékkel) 20

39 Általános tudnivalók A boncolóhelyiséget továbbá az állathullák szállítására használt járműveket és tartályokat, valamint a boncoláshoz használt eszközöket, felszerelési tárgyakat a fertőző állatbetegségek, továbbá az ember és a környezet fertőződésének megelőzése céljából az Állat-egészségügyi Szabályzat szerint kell fertőtleníteni: folyamatosan (megelőző folyamatos fertőtlenítés) és időszakonként (megelőző időszakos fertőtlenítés). 8. Az állathullák (állati hulladékok) megsemmisítése, hasznosítása Az július 1-jén hatályba lépett Állategészségügyi Szabályzat (41/1997. (V. 28.) FM. rendelet értelmében az állati hullák (állati hulladékok) megsemmisítésére állati hulladéktemető (dögtér), állati hullaemésztő verem (dögkút), kedvtelésből tartott állatok kegyeleti temetője, állati hulladékfeldolgozó (esetleg zárlat alatt lévő helyen elégetés), hőkezelés után biológiai úton történő átalakítás (füllesztés, komposztálás) és a Szabályzatban megadott egyéb módok állnak rendelkezésre. A hulla hasznosításos feldolgozásának módszere nagynyomású gőzzel, főzéssel, vegyszeres kezeléssel (pl. a bőrt cserzéssel) való feldolgozás. 21

40 2. fejezet - Részletes boncolási technika 1. A sertés boncolása A következőkben ismertetendő boncolási eljárás, bár a sertésre vonatkozik, nagyjából a többi emlősállatfajra is érvényes. A lényeges eltéréseket külön fejezetben ismertetjük. A boncolás három részből áll: a hulla leírása, külső vizsgálat, belső vizsgálat A hulla előkészítése a boncoláshoz A háton fekvő hulla jobb oldalán állva boncolunk úgy, hogy a hulla feje a bal kezünk irányába essék. A hulla leírása és külső vizsgálata után a gát tájékától az áll csúcsáig a bőrt a bőr alatti kötőszövettel együtt éles késsel felhasítjuk. Ezután a testről a bőrt a gerincoszlopig lefejtjük, a hulla csípőízületét mindkét oldalon feltárjuk, a görgetegszalagot átvágjuk és a combokat oldalt hajlítjuk, majd a lapockákat is leválasztva a törzsről, az elülső végtagok oldalra hajlítása után a hulla könnyen háti fekvésben tartható (31., 32., 33., 34., 35. ábra). 31. ábra - Sertéshulla boncolásra való előkészítés előtt. Az állat bőrén az ól és a falka számjele 32. ábra - A hulla előkészítése a boncoláshoz (első metszés) 22

41 33. ábra - A hasfal bőrének felhasítása 34. ábra - A praeputium nyílásának kikerülése 23

42 35. ábra - A bőr, más szövetek és az elülső végtag lefejtése a mellkas faláról A bőr megmentése céljából a hullát szakszerűen meg is nyúzhatjuk. Tilos azonban lebőrözni a hatósági rendelkezésre leölt, továbbá a keleti marhavészben, a ragadós tüdőlobban, a takonykórban, a lépfenében, a ragadós száj- és körömfájásban, az afrikai sertéspestisben, az Aujeszky-féle betegségben, a sertéspestisben, a sertések hólyagos betegségében és a veszettségben elpusztult vagy a betegség valamelyikére gyanús állat hulláját, illetve ragadós száj- és körömfájás, valamint a sertések hólyagos betegsége esetén a hullát felboncolni. Veszett és veszettségre gyanús állat hulláját csak hatósági állatorvos boncolhatja, a boncolás csak laboratóriumi vizsgálati anyag vételére terjedhet ki. 24

43 1.2. A hulla leírása A hulla leírásakor megállapítjuk a még le nem bőrözött hulla mindazon ismertetőjegyeit, amelyek alapján a hulla azonossága bármikor kétségtelenül megállapítható. Följegyezzük az állat faját, fajtáját, színét, ivarát, testtömegét, jegyeit (azok pontos helyeződését, alakját, méreteit), valamint a fülén, a bőrén vagy a nyálkahártyákon található számszerű, vagy egyéb megjelölést, bélyeget. Asertéshulla, de esetenként a kutyahulla leírásakor is szükséges a túrókarima, illetve az orrtükörlenyomat rögzítése (36. ábra). 36. ábra - Orrtükörlenyomat (kutya) Igazságügyi állatorvostani (bírósági) esetekben az állat azonosításában perdöntő lehet. Értékes tenyészkan vásárlásakor a turókarima-lenyomat vételére is sor kerülhet Külső vizsgálat A külső vizsgálat részei: fejlettség; tápláltsági állapot; a hullajelenségek megjelenése, elsősorban a csontvázizomzatban a hullamerevség állapota; bőr és a szőrzet; lábvégek (paták, csülkök, körmök); természetes testnyílások; szemgolyók; újszülött állatokban a köldök vizsgálata. A fejlettség. Mindig az állat korához, valamint fajtájához viszonyítjuk, és minősítésére a jól, közepesen vagy rosszul fejlett (csökött) megjelölést használjuk. A tápláltsági állapot. Az állat a bőr alatti zsírszövet mennyiségétől függően túltáplált, közepesen vagy rosszul (senyves) táplált lehet. A hullamerevség. Úgy vizsgáljuk, hogy megkíséreljük a hulla száját kinyitni, illetve elülső és hátulsó végtagjait az ízületben behajlítani. A hullamerevség a fej izmain kezdődik, majd ráterjed a nyak, az elülső végtagok, a törzs és végül a hátulsó végtagok izmaira. A hullamerevség oldódása ugyanilyen sorrendben következik be. Általában 5 8 óra alatt az egész testre kiterjed a hullamerevség, oldódása kb óra múlva kezdődik el, és 25

44 az elhullás után óra múlva már nem áll fenn. A hullamerevség időbeni kialakulását és lefolyását több tényező befolyásolhatja (külső hőmérséklet stb.). A bőr. A bőrön a folytonossági hiányok, az elszíneződés, a kiütések, a hólyagok, a pörkök, a felrakódások, a megvastagodás, az elhalásos területek jelenlétét vizsgáljuk. A folytonossági hiányokat erőművi behatások vagy a bőr és a bőr alatti kötőszövet kóros elváltozásai hozhatják létre. Megfigyeljük a folytonossági hiány testtáji helyeződését, alakját, nagyságát (hosszúság, szélesség, mélység), minőségét, a fekélyek és a sebzések alapját. A bőr feltűnően halvány (collapsus, anaemia, coli baktériumok okozta megbetegedések esetén), diffúzan, szabálytalan, illetve paralelogramma alakban, foltokban kipirult lehet (pl. malacparatyphus, sertésorbánc, dermatosis vegetans, pityriasis rosea, eperythrozoonosis esetén), vérzéseket tartalmazhat (pl. sertéspestis, allergiás betegségek folyamán). Kiütések himlő tüneteként (1. kép), hólyagok pl.ragadós száj- és körömfájás, gennyes hólyagok a sertések impetigója esetén, megvastagodások pedig rühösség, parakeratosis diaetetica, elhalások főleg necrobacillosis, decubitusok, idült sertésorbánc következményeként, pörkök viszont gyulladás hatására figyelhetők meg. Megtekintjük egyúttal a farok állapotát is. Malacokban a farok rágásának jeleire, a farok esetleges teljes vagy részleges elhalására is figyelemmel vagyunk. Duzzanatok: helyi oedema, haematoma, phlegmone, tályog, daganat stb. Nőstény állatokban vizsgáljuk a csecsbimbót (7. kép) a tejmirigytájékot (stachybotryotoxicosis, oestrogen syndroma). 1. kép. Himlős kiütések (variolás exthermák) malac bőrében 26

45 7. kép. Oestogen syndroma újszülött malacban. A tejmirigyszövetben hyperplasia, a csecsbimbókban oedema és a mellkasiakban száraz elhalás A lábvégek (paták, csülkök, körmök). Rajtuk alaki eltérések, sérülések lehetnek. A csülkökön a szarutok képződésének zavarából gyűrődése (pl. idült gyomorfekély, dermatosis vegetans esetén), fejlődési rendellenességként szám fölötti vagy csökkent számú ujj megjelenése fordulhat elő. A csülkök pártaszélén a csülökhasadék bőrén és a sarokvánkoson hólyagok, illetve cafatolt szélű erosiók figyelhetők meg egyes vírusos megbetegedések (ragadós száj- és körömfájás, enterovírus okozta hólyagos betegség) következtében. A szőrzet. Állapotát (sima, fényes, csapzott voltát), kisebb-nagyobb terjedelmű hiányát, élősködők (tetvek, bolhák, atkák) előfordulását kell megfigyelni. A beteg állatok szőrzete fénytelen, borzolt. A szőr körülírt hiányát anyagforgalmi zavar, viszketés okozta dörzsölés (pl. rühösség) okozhatja. Ha a hulla lebőrözve kerül elénk (különösen akkor, ha egyszerre több hulla érkezik) gondosan illesszük össze a hulla végtagjain a bőr metszésvégeit, nehogy tévedésből vagy céltudatos félrevezetésből egy másik hulla bőre kerüljön vizsgálatra. 27

46 A természetes testnyitások. Vizsgálatukat a száj nyálkahártyájának megtekintésével kezdjük. A felső és az alsó ajak kifordításával láthatóvá válik a nyálkahártya, amely normális esetben halvány szürkésvörös, sima, fénylő, ép. Ha a hullamerevségtől lehetséges, a szájat kinyitjuk, hogy a szájpadlás, a nyelv és az íny is áttekinthető legyen. A nyálkahártya kipirultsága, duzzanata, erosio, hólyag, necrosis számos betegség esetén előfordulhat. A fog vizsgálata minden állatfaj boncolásakor indokolt. A sertés zápfogai (tompa-többsorú zománcgumós fogak, zúzófog) ritkán betegszenek meg. Váltódási zavarok azonban előfordulhatnak. A sertésben megtalálható ún. farkasfogak nem váltódnak. Ezután megnézzük az orrnyílások állapotát. Az orrnyílások széleit fedő beszáradt sárgásbarna váladék az orr- és a légutak gyulladására utal. Habos váladék van az orrnyílásokban tüdővizenyő esetén. Az orrnyílások széthúzása révén az orr alsó részének nyálkahártyája tűnik elénk, amelynek színét, simaságát, a felületét borító nyálka minőségét vizsgáljuk. A nyálkahártya kékesvörös fulladás, sárgás árnyalatú icterus esetén. Ezenkívül vérzések, erosiók és fekélyek is előfordulhatnak rajta. A végbél tájékának megtekintésekor figyelemmel vagyunk a végbél állására is. Üres bélcsatorna esetén a végbélrózsa besüppedt, fokozott hasűri nyomás (felfúvódás stb.) esetén előnyomult. Kóros esetben a végbélnyílás nem zárt, hanem tátongó, környezete pedig hasmenés esetén híg vagy beszáradt bélsárral szennyezett lehet. Újszülött állatokban a végbélnyílás átjárhatóságát is ajánlatos vizsgálni. A külső nemi szervek vizsgálatakor nőstény állatokban a péraajkak épségére, duzzadt vagy nem duzzadt voltára, a péraajkak széthúzása után nyálkahártyájuk minőségére, esetleges kifolyás, váladék vagy daganatszerű képletek jelenlétére figyelünk. Megnézzük a hüvely elülső részének nyálkahártyáját is. Hím állatokban a praeputium nyílását, illetve nyálkahártyáját tekintjük meg. A praeputium bőrét visszahúzva a penisről, megállapítható az esetleges gyulladás vagy a praeputium visceralis lemeze és a penis között kötőszövetes összenövésből származó pscudophymosis, továbbá a praeputium elülső szakaszának dorsalis részén helyeződő, ún. köldökzacskóban leukoplakkok, illetve smegma jelenléte. A szem. Vizsgálatát a szemhéjak és a szemrés megtekintésével kezdjük. Csukott szemrés esetén vizsgáljuk, hogy a szemhéjak könnyen széthúzhatók-e, nincsenek-e beszáradt váladéktól összetapadva. A szemhéjak duzzadtak lehetnek vizenyőtől, vérömlenytől A szemrés kinyitásakor láthatóvá válik a kötőhártya, amely normális esetben halvány rózsavörös, finoman ráncolt, sima, könnytől fénylő (csillogó). Kóros esetben a kötőhártya igen halvány, kékes-, illetve porcelánfehér (anaemia), vagy élénkvörös, duzzadt, erezetesen belövellt, váladékkal fedett (heveny gyulladás). A belső szemzugokban gennyes vagy beszáradt váladék lehet. A szemgolyó a szemgödörből a megszokottnál erősebben kiemelkedhet, vagy ami gyakrabban fordul elő, besüppedhet (súlyos hasmenésből eredő folyadékveszteség). Tapintással megállapítjuk a szemgolyók tenzióját, amelyet feszesnek vagy petyhüdtnek találunk. Az ép szaruhártya domború, teljes egészében átlátszó és sima. Ha a halál után a szemrés nyitva marad, akkor a szaruhártya kiszáradása miatt a szemrésnek megfelelő területen a szaruhártya hullatünetként éles határral elhomályosodik. Az életben keletkezett homályok fehérek vagy kékesfehérek és különböző terjedelműek. Szaruhártyafekély esetén a szaruhártya felületén körülírt bemélyedés jön létre. A sclera normális esetben fehér, icterus esetén sárgán elszíneződött. Megfigyeljük a pupilla alakját, tágasságát és a szivárványhártya színét. A köldök. Vizsgálata újszülött állatok bírálatakor nyújt értékes tájékoztatást. A köldökcsonk beszáradt vagy gyulladásos beszűrődéstől duzzadt lehet, esetleg tályogot is tartalmazhat Belső vizsgálat A vizsgálat a bőr alatti kötőszövet, a vér, a testtájéki nyirokcsomók és a vázizomzat vizsgálatával kezdődik. A bőr alatti kötőszövet. A zsírral való átszőttségének mértékét, (bőven, közepesen, gyengén átszőtt lehet) esetleges elszíneződését (icterus, yellow fat disease, melanosis) vizsgáljuk. A friss vérzés sötétvörös, a régebbi szürkésvörös vagy sárgásbarna, a régi felszívódott vérzések helyén sárgásbarna elszíneződés van a 28

47 kötőszövetben. A vérzések sertéspestis, mycotoxicosisok, vírusos hasmenés, erőművi behatások stb. következményei lehetnek. A hullajelenségek közül a vérfestékes imbititio esetén egyneműen piszkosvörös a bőr alatti kötőszövet, a friss hullafolt területén a kötőszövet nem színeződött el, és átmetszésekor a kis vérerekből nyomásra nagyobbodó folyékony vércseppek ürülnek. Ha senyvességből, vérpangásból ered a vizenyő, a bőr alatti kötőszövet tésztaszerű tapintatú, az ujjbenyomatokat sokáig megtartja. Bemetszéskor bőven ürül tiszta savó a metszési barázdába. Gázhólyagokat tartalmazó vizenyős beszűrődés rosszindulatú vizenyő, borostyánkőszínű kocsonyás beivódás oedemabetegség tüneteként fordul elő. Különösen ajánlatos a toroktájék vizsgálata (toroklépfene). Phlegmone esetén a bőr alatti kötőszövet körülírt területen sárgás, gennyes izzadmánnyal beszűrt. Az elephantiasis terjedelmesebb kötőszövetszaporodással jár a bőr alatti kötőszövetben, amely ismétlődő gyulladások következtében jön létre. A vér. Állapotát (minőségét) a vena jugularis felmetszése útján vizsgáljuk. Leírjuk a vér színét, alvadtsági fokát (folyékony, rosszul alvadt, kátrányszerű, jól alvadt) és fedőképességét (jó fedőképességű, lakkszerű), lipaemiás voltát (pónik; Cushingsyndroma). A testtájéki nyirokcsomók. A bőr alatti kötőszövetben helyeződő testtájéki (az áll alatti, a felületes nyaki, a felületes lágyéki, a haskorci) nyirokcsomók alakját, nagyságát, tapintatát, környezetükbe való elmozdíthatóságát, metszéslapjuknak színét, szerkezetét és nedvtartalmát figyeljük meg* 1 (37. és 38. ábra). 37. ábra - Az áll alatti nyirokcsomó vizsgálata 38. ábra - A bőr alatti kötőszövet és a haskorci nyirokcsomó vizsgálata 1 * Az ép testtájéki nyirokcsomó rendes alakú és nagyságú, szürkésfehér színű, tömötten rugalmas tapintatú, környezetében jól elmozdítható. Metszéslapja halvány szürkésfehér, közepes nedvtartalmú, szerkezete felismerhető. 29

48 A vázizomzat. A test különböző részein metszés útján vizsgáljuk. Leírjuk az izomzat színét, nedvtartalmát, szerkezetét és állományának szakíthatóságát. A has állapota. Az előzőekben leírtak után vizsgáljuk a has állapotát (dobszerűen feszes, közepesen feszes, petyhüdt lehet). A hasüreg boncolása előtt hím állatokon a praeputiumot, illetve a penist a gáttájékig hátrafejtjük (39. ábra). Kocákon a tejmirigy általában nem akadályozza a hasüreg megnyitását, de ha igen nagy, a terjedelmesebb tejmiriggyel bíró nőnemű állatok (tehén, kiskérődzők, ló) tejmirigyét a hasüreg megnyitása előtt a hasfalról teljes egészében le kell fejteni, és külön kell vizsgálni. 39. ábra - A hasüreg megnyitása előtt a praeputium és a penis hátrafejtése 30

49 A hasüreg boncolása Megnyitjuk a hasüreget: a bonckéssel a lapátos porc mögött kb. 3 cm hosszú metszést készítünk hosszanti irányban, és a hashártyát ujjunkkal átbökjük. A bal kezünket hátára fektetve a középső és mutatóujjunkat bevezetjük a készített nyíláson át a hasüregbe, majd a belektől elemelt hasfalat laposan tartott késsel, szétfeszített középső és mutatóujjunk között a linea alba mentén óvatosan felvágjuk (40. ábra). Ha a metszési vonalban sebzés, tályog vagy sérvtömlő van, azt a metszés folyamán kikerüljük. Újszülött állatokon a köldököt szintén kerüljük ki. A bal oldali hasfalat a bal kezünkkel, a lapátos porc mellett felemelve, a bal kezünk alá helyezett és a jobb kezünkben lévő késsel a bordaív mentén ágyékig lefejtjük (41. ábra). Ügyeljünk arra, hogy a belek felé a kezünkben lévő kés nyele tekintsen, nehogy a bélcsövet megsértsük. Ezután hasonló késtartással a jobb oldali hasfalat fejtjük le a bordaív mentén (42. ábra). 40. ábra - A hasüreg megnyitása. Első metszés a lapátosporc mögött 41. ábra - A bal oldali hasfal lefejtése keresztezett kéztartással 31

50 42. ábra - A jobb oldali hasfal lefejtésének mozzanata A hasfalak lefejtését úgy végezzük, hogy az esetleges hasüregbeli szabad tartalom mennyisége lemérhető legyen. Ezután vizsgáljuk: az esetleges hasüregi szabad tartalmat, a hashártya állapotát, 32

51 a hasüregi szervek helyeződését. A hasüregi szabad tartalom. A kóros hasüregbeni szabad tartalom (43. ábra) lehet folyékony, (pangásos savó vagy gyulladásos savós, fibrines, gennyes vagy eves izzadmány, vér, vizelet stb.) vagy szilárd halmazállapotú (paraziták, embriók, gyomor- vagy béltartalom, véralvadék stb.). Folyékony tartalom esetén leírjuk annak mennyiségét, milyenségét, azaz színét, átlátszóságát (víztiszta, zavaros, hígan- vagy sűrűnfolyó, nyúlós, kocsonyaszerű) és szagát. Szilárd képletek jelenlétekor megállapítjuk alakjukat, nagyságukat, színüket, tapintatukat. A hasüregbe került gyomor- és béltartalom mennyiségét, színét, összeállását, szétszórtságát és szagát vizsgáljuk. A hasüregben egyenletesen szétszóródott gyomor- vagy béltartalom többnyire életben történt repedésre utal, mert a halál utáni repedéskor a tartalom rendszerint egy helyen marad. Életben történt repedés esetén a sebszélek véresen beivódtak (vitális reakció). 43. ábra - Hasüregbeni kóros szabad tartalom vizsgálata: A bélkacsok egymástól való elemelésekor finom, pókhálószerű fibrinszál tűnik elő (pl. heveny vérfertőzéses sertésorbánc esetén) A hashártya állapota. Az ép hashártya fali és zsigeri lemeze sima, fényes, átlátszó. Az erezetes belövelltség, vérzések, könnyen és teljes egészében leválasztható fibrines bevonat heveny, a teljes egészében le nem választható fibrines bevonat a félheveny, a szürkésfehér megvastagodás, szívós kötegek, növedékek, összenövések idült gyulladás jelei. A hasüregi szervek helyeződése. A hasüregi szervek normális helyeződése esetén sertésben a regio epigastricában a gyomor és a máj egy része látható. A hasüreg többi részét jobb oldalon a vékonybélkacsok, bal oldalon a vastagbélkorong tölti ki. A gyomor és a vastagbélkorong között a nagycseplesz, a bal regio hypochondriacában pedig a lép egy része figyelhető meg. A lépet a tőlünk távolabbi, feji (felső) végénél megfogjuk, elhúzzuk a gyomortól és késsel lefejtjük (44. ábra). Ezután a lépet úgy helyezzük az asztalra, hogy a feji vége legyen tőlünk távolabb, zsigeri felülete pedig az asztal felé essék. Vizsgáljuk a lép alakját, nagyságát, burkát, színét, tapintatát. A sertés lépe világosvörös, hosszant megnyúlt, nyelv alakú, petyhüdt tapintatú szerv, harántmetszete háromszögletű. 44. ábra - A lép kiemelése 33

52 A lép alakja a normálistól eltérhet a benne lévő gócok, haematomák miatt, továbbá csavarodás, szögbetörés esetén, fejlődési rendellenesség következményeként (kettőzöttség, melléklépek előfordulása, valamint széli részének visszahajlása). A lép megkisebbedhet sorvadás következtében; megnagyobbodhat heveny vagy idült vérpangástól, heveny septicus hyperaemiás (heveny vérfertőzéses sertésorbánc) heveny septicus hyperplasiás (malacparatyphus, streptococcusok okozta vérfertőzés) vagy idült lépgyulladás és leukosis stb. esetén. A sorvadt vagy a retrahált lép burka ráncolt, a megnagyobbodotté feszes. A burok részéről megvastagodások és hegek tűnhetnek elő. A burok alatt vérzések, gyulladásos, elhalásos, daganatos gócok tűnhetnek elő. A lép színe a fajra jellemzőnél világosabb (anaemia, leukosis) vagy sötétebb (gyulladás, vérpangás) lehet. A normális lép tapintata petyhüdt. Hullamerevség esetén a lép is jellegzetesen merev lehet, de nem nagyobbodik meg mint septicus hyperplastikus lépgyulladáskor. Ropogó érzést a heveny septicus hyperaemiás lép tapintásakor a lépgerendák között tovanyomódó pulpa idéz elő az ujjaink alatt. A lép széleit gondosan végigtapintjuk. Az éles szél a normális, a lekerekedett a megnagyobbodott lépre jellemző. A széli részen helyeződő infarctusokat, tömött tapintatukról és a környezetből való kiemelkedésükről vehetjük észre. A vérzéses infarctusok sertéspestisre keltenek gyanút. Ezután a lépet hosszában felvágva leírjuk metszéslapjának színét, nedvtartalmát, szerkezetét. A sertés lépének a metszéslapján a Malpighi-féletestecskék jól láthatók. Megfigyeljük, hogy a pulpa elődomborodik-e a metszéslapra (hyperaemiás gyulladás), majd a kés fokával kaparjuk a pulpát (45. ábra). Normális esetben a pulpa állománya középkönnyen, hyperaemiás gyulladás esetén könnyen, hyperplasticus gyulladáskor a megszokottnál nehezebben kaparható ki. 45. ábra - A lép pulpaállománya kikaparhatóságának vizsgálata 34

53 In situ megtekintés után a gyomrot és a bélcsövet amájjal együtt fejtjük ki úgy, hogy a nyelőcsövet a rekesz mögött bal kezünk két ujjával leszorítva hátrahúzzuk és átvágjuk. Ezután a májat és a gyomrot magunk felé húzva a lig. coronariumot (a rekeszről a májra térő háromszárú koszorúszalagot) és a lig. gastrophrenicumot (a gyomrot a rekeszhez fűző szalagot), a hátulsó üres vénát, valamint a jobb veséhez térő lig. hepatorenale-t átmetsszük. Ha a máj rendellenesen a rekeszhez van nőve, a vele összenőtt rekeszrészletet is hozzáfejtjük, majd folytatjuk a metszést a bélfodri gyökereken keresztül a végbélig. A végbelet a legvégső szakaszán, a medenceüregben vágjuk át, és a májat a gyomor-bélcsővel együtt az asztalra helyezzük. Először az epevezető átjárhatóságát vizsgáljuk úgy, hogy megkeressük az epésbelet és a pylorustól 5 10 cm hosszan a bélfodorral szemben ollóval felvágjuk. Az epehólyagot enyhén megnyomva figyeljük az epe beömlését az epevezető bélbeli beszájadzásánál a pylorustól 5 8 cm-nyire (46. ábra), szarvasmarhában cm-nyire, juhban kb. 30 cm-nyire. Ezt követően a májat a gyomor kisgörbületéhez és az epésbélhez térő szalagjainak (lig. hepatogastricum, ill. lig. hepatoduodenale) átvágásával leválasztjuk a gyomor-bélcsőről és a későbbi vizsgálatra félretesszük. 46. ábra - Az epevezető átjárhatóságának vizsgálata. A duodenum kezdeti szakaszának a bélfodor tapadásával szembeni felvágása után, nyomást gyakorolva az epehólyagra, az epe megjelenik 35

54 Ezután a végbelet illetve a leszálló remesét lefejtjük, a duodenummal való szalagos összeköttetését megszüntetjük, majd a csípőbelet a vakbélbe való beszájadzása előtt kb. 5 cm-re átvágjuk (47. ábra). A vékonybelet a vastagbéltől a bélfodri gyökérre gyakorolt húzással szétválasztjuk (48. ábra). Ezután a gyomrot az epésbél egy darabjával együtt a vékonybélről levágjuk, majd a vékonybelet a csípőbél felől kezdve fodráról lefejtjük. A spiralisan felcsavarodó vastagbélkorong (49. ábra) szétszedését a bélkorong belső kettős kacsánál kezdjük és kézzel óvatosan szétfejtve a bélfodrot, a vastagbelet kiegyenesítjük. A beleket a bélfodor tapadása mentén vágjuk fel ollóval. 47. ábra - A csípőbél (cs) és a vakbél (v) szétválasztása (pl = plica ileocaecalis) 36

55 48. ábra - A vékony- és vastagbél szétválasztása. A végbélszakasz még a vékonybélkacsok között van 49. ábra - A sertés remesebele méhkas alakú gomolyt képe 1. csípőbél, 2. vakbél, 3. gyri centripetales, 4. rectum, 5. plica ileocaecalis 37

56 Nagyobb testű, terjedelmesebb hasüregi szervekkel rendelkező sertések emésztőkészülékét több részletben vesszük ki a következő módon: a duodenumot a pylorus mögött 10 cm-nyire lekötjük; a lekötés mögött átvágva a vékonybelet a fodráról a vakbélig lefejtjük és levágjuk; a remesebélkorongot a végbéllel együtt vesszük ki; az epevezető átjárhatóságának vizsgálata után vesszük ki a hasüregből a gyomrot és a májat. A gyomrot aduodenumnál kezdve, nagygörbülete mentén vágjuk fel (50. ábra). Vizsgáljuk alakját, teltségét (kevéssé, közepesen, erősen, igen erősen telt), tartalmának mennyiségét, minőségét (szemes, szálas takarmány, emésztetlen vagy emésztett állapotban, gázok), összeállását (száraz, keményen pépes, hígan pépes, folyékony) és szagát. 50. ábra - A gyomor megnyitása 38

57 Figyelemmel vagyunk az esetleges rendellenes tartalomra (rostban dús tartalom stb.), anyagforgalmi zavarokból eredő allotriophagiára, pseudoconcrementumokra. Ha a gyomor üres, a nyálkahártyáján gyulladásos elváltozás nincs és a bélcsatornában is kevés a tartalom, akkor éhezésre, vagy idegrendszeri megbetegedés miatti táplálékfelvétel-elmaradásra kell gondolni. A nyálkahártyán tapadó tartalmat vízzel és ujjainkkal óvatosan eltávolítjuk, majd leírjuk a nyelőcsői (a cardiai), az alapi (a fundusi) és a pylorusi tájékon a nyálkahártya színét, vastagságát, a nyálkahártya redőinek állapotát (finom, illetve durva redők), amelyek könnyen, illetve nehezen elsimíthatók vagy el nem simíthatók (ez utóbbi idült hurut esetén). Anyálkahártya vastagságát úgy vizsgáljuk, hogy bal kezünk mutató- és középső ujjával a savóshártya felől a gyomor falát megtámasztjuk és a széthúzott ujjaink között metszünk rá késsel a nyálkahártyára. A pars oesophagea s. proventricularis négyszögletű nyálkahártyája fehér, finoman ráncolt. Kóros esetben gyakran egyenetlen felületű, sárgásbarnán elszíneződött, erosiókat, esetleg terjedelmes, mélyre terjedő fekélyeket láthatunk benne. A fekélyből eredő vérzéstől az állat a gyomor üregébe el is vérezhet. A pars oesophagea nyálkahártyája hullajelenségként a gyomortartalom maceráló hatására megduzzadhat, és ilyenkor hámrétege lemezek alakjában könnyen leválasztható. A fundusi és a pylorusi rész nyálkahártyáját ezenkívül kimaródások, fekélyek, elhalások, élősködők jelenlétére vizsgáljuk. Figyelemmel vagyunk gyulladásos jelenségekre és a nyálkahártyát borító esetleges álhártyákra is. Az álhártyákat megkíséreljük a nyálkahártyáról levonni és ennek alapján a tapadás jellegét (könnyen, nehezen levonható) megállapítani. A submucosa vizenyős beszűrődéstől akár több cm-nyire is megszélesbedhet (oedemabetegség, senyvességgel kapcsolatos nephrosis). Ha az izomréteg gázbuborékokkal áthatott, figyelemmel vagyunk a szagára is (avas vajra emlékeztető rosszindulatú vizenyő esetén, bűzös rothadás esetén). Ezután megvizsgáljuk a gyomorkapui nyirokcsomókat is (alak, nagyság, szín, tapintat, elmozdíthatóság, metszéslap színe, nedvtartalma, szerkezete). A gyomornál leírtakhoz hasonlóan vizsgáljuk a belek tartalmát, nyálkahártyáját és a bélfodri nyirokcsomókat (17.,18. kép). Avékonybelek nyálkahártyájának kipirultsága, erezetes belövelltsége és a vörhenyes, híg béltartalom gyulladás vagy shock következménye (vörösvérsejtek kilépése az érfalon keresztül) lehet. Vörös színű lehet a vékonybéltartalom gyomorból kiinduló vérzés, esetleg színes táplálék felvétele esetén. 39

58 17. kép. Colihasmenés (választott malacban). Enterosorptio és heveny shock jelei 18. kép. Colihasmenés (választott malacban). A vékonybélben folyadék felhalmozódás. (Az állat hypovoleamia, hypoglycaemia, acidosis, azotaemia, enterotoxaemia, illetve heveny shock következtében hullott el) ] Anyálkahártyában vérzések septicaemiás bakteriumos vagy vírusos betegség (malacparatyphus, sertéspestis) esetleg mérgezés (arzén, foszfor, konyhasó), durva takarmányozási ártalmak esetén fordulnak elő. Avastagbelek tartalma szurokfekete lehet (melaena) a vértől. Nyálkahártyájukon korpaszerű elhalás (sertésdysenteria), levált álhártyák és gócos elhalások körül pseudomelanoticus rajzolat (malacparatyphus) vagy lapos, párnaszerű, szürkés kiemelkedések és sáncszerű szegéllyel körülhatárolt fekélyek (sertéstyphus), illetve bélgombok 40

59 (sertéspestis) előfordulását keressük. Abélfodri nyirokcsomók duzzanata, metszéslapjuk nedves volta, kipirultsága gyulladásra utal. A májat a domború, azaz a rekeszi felületével fölfelé helyezzük magunk elé úgy, hogy jobb lebenye a bal kéz, bal lebenye a jobb kéz felé essék. Alakját, nagyságát, színét, burkát, tapintatát, metszéslapjának színét, szerkezetét, nedvtartalmát, állományának szakíthatóságát vizsgáljuk (51. ábra). A máj állományának szakíthatóságát a metszéslapon hüvelykujjal állapítjuk meg úgy, hogy jobb kezünk középső- és mutatóujját a máj felületére támasztva hüvelykujjunkkal megpróbálunk behatolni a metszéslapon a máj állományába. A behatolás alapján a máj állományát könnyen, középkönnyen vagy nehezen szakíthatónak ítéljük, illetve egyes esetekben a törékeny kifejezés a helyes. Az ép sertésmáj világos barnavörös, közepesen tömött tapintatú, metszéslapja közepes nedvtartalmú, az interlobularis kötőszövet jól feltűnik, az állomány középkönnyen szakítható. Kissé megnagyobbodott, sötét barnavörös, szemecskézett felületű, merev tapintatú, metszéslapján bőnedvű és törékeny a máj savós gyulladás hatására (pl. sertésorbánc). 51. ábra - Amáj állománya szakíthatóságának vizsgálata (metszéslapról kiindulva, hüvelykujjal) A máj alakja eltorzulhat daganatos vagy gyulladásos gócoktól, valamint cirrhosis esetén. Megnagyobbodhat a máj gyulladások, zsíros infiltratio, leukosis stb. esetén. Megkisebbedése öregkori sorvadás vagy atrophiás cirrhosis jele lehet. Részleges sorvadás a máj állományában keletkezett képleteknek (daganatok, gümőkóros gócok, hólyagférgesség) vagy szomszédos szerveknek a máj egyes részeire gyakorolt tartós nyomása következtében jön létre. A máj burka elmosódott határú, kékesfehér foltokkal tarkázott lehet (idült, gócos parazitás szövetközi májgyulladás). A máj metszéslapja sárga színű zsíros infiltratio, mozaikszerűen tarkázott heveny dystrophia, szerecsendió rajzolatú vérpangás esetén. A máj állományában körülírt gyulladásos, elhalásos gócok lehetnek sertéstyphus, a malacok streptococcusok okozta septicaemiája, szopós malacokban Aujeszky-félebetegség (22. kép) esetén, parazitás fertőzöttség stb. alkalmával. 41

60 22. kép. Aujeszky-féle betegség szopós malacban. Nagyszámú gyulladásos-elhalásos góc a lépben, a májban, a tüdőben (és egyúttal a képen nem látható tonsillákban) Az epehólyag vizsgálatakor leírjuk annak alakját, teltségét, nyálkahártyáját, falának vastagságát (az ép epehólyag fala újságpapír vékonyságú), valamint az epe színét és konzisztenciáját. Az epevezetőt és a nagyobb epeereket ollóval felvágjuk. Ezután megvizsgáljuk a periportalis nyirokcsomókat is. Újszülöttek hulláiban megtekinthetjük a májba térő köldökvénát, hogy nem tartalmaz-e gennyesen ellágyult thrombust. A sertés hasnyálmirigye villa alakú, szürkéssárga, zsírral bőségesen átszőtt, laza szerkezetű. A hasnyálmirigy vizsgálatakor színére, tapintatára, lebenykézettségére és az állományban esetleg előforduló gócok jelenlétére vagyunk figyelemmel. A vesék kivétele előtt megtekintjük a hozzájuk vezető ereket és az ureterek tágasságát. A vesék előtt a hashártyát félkörben bemetsszük, a veséket zsírtokjukból kifejtve az ureter egy kis darabjával együtt levágjuk. Ha a húgy- és a nemi szerveket összefüggésükben kívánjuk vizsgálni, a veséket a húgyvezetőkről nem vágjuk le. Ezután vizsgáljuk a vesék alakját, nagyságát, felszínét, színét, a vese kéregállományában lévő esetleges vérzéseket (sertéspestis), tapintatát, majd késsel hosszirányban félbevágjuk (lásd a 230. ábrát). A metszési felületről késsel levonjuk a folyadékot és vizsgáljuk a metszéslap színét, szerkezetét, nedvtartalmát és a kéregállomány szakíthatóságát, amellyel együtt lehúzzuk a burkukat is. A burok levonása közben ügyeljünk arra, hogy az könnyen vagy nehezen vonható-e le. Idült gyulladás esetén a burok csak nehezen vonható le, és vele együtt kis részecskék a kéregállományból is kiszakadnak. Megnagyobbodik a vese pl. heveny gyulladás, heveny elfajulás, hydronephrosis következtében. Megkisebbedik idült gyulladás, fibrosis, öregkori sorvadás következtében. Egy vagy mindkét oldalon kisebb vesefejlődési hiba is előfordulhat (hypoplasia, dysplasia). A vesék metszéslapján vizsgáljuk a kéreg-, a határ- és a velőállomány színét, egymástól való elkülönülésüket. Figyelemmel vagyunk a kéregállományban halványszürke vagy sötétvörös ék alakú területekre (infarctusokra) vagy, bővérű udvarral körülvett szürkéssárga gócok előfordulására (haematogen gennyes nephritisre), valamint esetleg a többi állományra is kiterjedő gyulladásos, elhalásos, gümőkóros stb. gócokra. Újszülött malacokban a vese velőállományának metszéslapján a vesemedence felé irányuló, szürkés színű, legyezőszerű sávozottság átmeneti, jelentőség nélküli, ún. húgysavas infarctusokra utal. 42

61 Ezután megvizsgáljuk a vesemedence állapotát (nyálka, vér, genny, vesekő, hydronephrosisos tágulat), majd a kéregállomány szakíthatóságát, amely normálisan középkönnyen, elfajulás esetén könnyen, idült gyulladás és fibrosis esetén nehezen szakítható. Célszerű a mellékveséket a vesékkel együtt kivenni, mert így könnyebben megtalálhatók. Alakjukat, nagyságukat és színüket, majd pedig metszéslapjukon az állományukat külön-külön vizsgáljuk A húgy- és a nemi szervek boncolása Hím nemi szervek. Boncolás előtt megtekintjük a herék alakját, nagyságát, helyeződését. Normális esetben mindkét here megtalálható a herezacskóban vagy herélési seb, esetleg herélési heg nyomai láthatók a hereborékon. Ha herélési heget nem találunk és csak egy here van a hereborékban, rejtettheréjűségre kell gondolni. A rejtett heréjű állatokban a többnyire sorvadt here a lágyékcsatornában vagy a hasüregben helyeződik. A hereborékban lévő herék közül először a bal, majd a jobb herét bal kezünkkel úgy fogjuk meg, hogy fölötte a bőr megfeszüljön, ujjainkkal rögzítjük és a középsíkban lévő varrattal párhuzamosan ejtett metszéssel a herezacskó üregét megnyitjuk. Figyelemmel vagyunk a hereborék üregében kóros szabad tartalom (savó, vér, gyulladásos izzadmány) felhalmozódására, összenövésekre. A heréket a hereborékból kivesszük, de az ondózsinórról nem vágjuk le. Ezután először a mellékhere farkáról a közös hüvelyhártyára térő szívós szalagot (a ligamentum caudae epididymidist) átvágjuk, majd az így szabaddá váló ondózsinórt bal kezünkbe fogva óvatosan megfeszítve ollóval felvágjuk a lágyékgyűrűt, és a heréket összefüggésben az ondózsinórral a hasüregbe helyezzük. A medencecsont külső alsó felületéről az izmokat késsel lefejtjük és a symphysis két oldalán a fancsont vízszintes ágát és az ülőcsont ágát a foramen obturatumon keresztül mindkét oldalon egy-egy fűrészeléssel átvágjuk. Éles késsel a corpus cavernosum két szárát levágjuk az arcus isehiadieusról, illetve a kötőszövetes összeköttetést leválasztjuk a fancsont és az ülőcsont homorú (medencei) felületéről. A kifűrészelt csont eltávolítása után a penist a hasüreg felé húzva, a gáttájék bőrét belefoglalva a végbélnyílást is késsel körülvágjuk. Ezután bal kezünkbe fogjuk a végbelet és a hímvesszőt, és a hasüreg felé húzva késsel megszüntetjük összefüggéseiket a medence oldalsó és dorsalis falával. A húgyhólyag szalagjainak átvágása után a veséket az ureterekkel és a húgyhólyaggal összefüggésben hagyva vesszük ki (52. ábra; lásd még a 231. ábrát is). Ezután a húgy- és a nemi szerveket úgy helyezzük az asztalra, hogy a végbél alul legyen. A húgyutak felmetszését a praeputium átvágása után a húgycsőnyílásnál kezdjük és ollóval a húgyhólyag csúcsáig folytatjuk. A praeputium és a hímvessző nyálkahártyáját, rajta esetleges izzadmány, smegma, daganatos növedékek jelenlétét vizsgáljuk. Sertésben a praeputium elülső szakaszának dorsalis részén helyeződő vakzsákban az ún. köldökzacskóban lencsényi-ötfillérnyi szürkésfehér kiemelkedések (leukoplakkok) esetleges előfordulását is megfigyeljük. 52. ábra - Sertés-hím nem szerveinek boncolása. Az egyik vese körül terjedelmes perinephriticus vérzés (haematoma); dicumaroltoxicosis 43

62 A húgyhólyagban a vizelet mennyiségére, minőségére, esetleges rendellenességére (haematuria, haemoglobinuria stb.) kövek előfordulására, a nyálkahártya állapotára (vérzések, gyulladás) a hólyagfal izomzatának esetleges hypertrophiájára (húgycsőszűkület) vagyunk tekintettel. A húgyhólyagban megkeressük az ureterek beszájadzását és azokat érollóval a vesemedencéig felvágjuk. Ezután a herék,az ondóvezetők és az ondóhólyag felvágása következik. Az ép here tapintata feszesen rugalmas, felülete sima és fénylő, metszéslapja elődomborodó, finoman egyenetlen, nedvesen fénylő, szerkezete jól előtűnik. Váladékpangás miatt a herében és a mellékherében retenciós cysták alakulhatnak ki. A here és a mellékhere állományában alvadásos, elhalásos vagy gennyesen ellágyult gócok lehetnek (brucellosis). Bemetszünk a prostatábaaz ondóhólyagbaés a Cowper-féle mirigyekbe is, végül pedig megfordítjuk az egész szervrendszert és felvágjuk a végbelet is. 44

63 Női nemi szervek. Először megvizsgáljuk a péraajkak állapotát, (duzzanat, oedemás beszűrődés, sérülés, kifolyástól való szennyezettség, előesett hüvely, méh stb.) valamint a méh (főleg a vemhes méh) helyeződését (csavarodás?). Ezután a hím állatoknál leírt módon rést vágunk a medence csontos vázán, majd a gáttájékon a bőrt a végbélnyílás és a péra körül körülvágva a női nemi szerveket a végbéllel együtt a hasüregbe vonjuk. Ezután átvágjuk a méh, a petevezető és a petefészkek függesztőszalagjait, és a szerveket kivéve úgy fektetjük őket az asztalra, hogy a végbél felül feküdjön (53. ábra). Először felvágjuk a végbelet és a hüvelyről az egyik oldalra lefejtjük. A hüvelyt a péra felső eresztékén kezdve a méhszájig felvágjuk, majd a felvágást, a nyakcsatornán, a méh testén és szarvainak dorsali felületén, a petevezetőig folytatjuk. 53. ábra - Sertés női nemi szerveinek boncolása. Terjedelmes vérzés, perinephriticus haematoma (dicumarol-toxicosis) (lásd még az 52. ábrát is) A hüvely és a hüvelytornác nyálkahártyája normális esetben sárgásfehér és fénylő. Kóros esetben kipirult, duzzadt, váladékkal fedett lehet, daganatos növedékek (fibroma, fibropapilloma) is előfordulhatnak rajta. A méh normálisan is az élettani állapotnak megfelelően más és más terjedelmű lehet. Nyálkahártyája normálisan a petefészekciklustól függ (secretiós, proliferatiós, átmeneti fázis). Kóros esetben a méh nyálkahártyája duzzadt (30. kép), kipirult felületét savós-nyálkás, nyálkás-gennyes váladék fedi (heveny egyszerű méhhurut). Ez a lelet nem tévesztendő össze az ivarzáskor megfigyelhető bővérű, duzzadt, oedemás nyálkahártyával és az ellés utáni állapottal, amikor az involválódó méh üregében csokoládébarna, zavaros, gyulladásos exsudatumhoz hasonló váladék (lochia) található. Magzatburok-visszamaradás esetén a méh üregében magzatburokrészeket tartalmazó, nagy mennyiségű, pangó, bűzös váladék van. Putrid méhhurut esetén a méhnyálkahártya bővérű, duzzadt, felületes elhalásokkal tarkított. Súlyos puerperalis fertőzés következményeként a méh fala vaskos, merev tapintatú, szakadékony, a nyálkahártya szennyesvörös, szigetekben elhalt, a méhtartalom szennyesvörös, zavaros, bűzös (septicus méhgyulladás, gyakrabban endometritis). A méhnyálkahártya megvastagodott, szürkésvörös és gennyes izzadmánnyal fedett lehet (idült gennyes endometritis), esetleg nagy összefüggő területeken mélyre terjedően elhal, morzsalékonnyá válik. A méhfal vaskos és merev tapintatú lesz (necrobacillosis, staphylococcusok okozta endometritis; 31. kép). Máskor a méh nyálkahártyájában kölesnyi-borsónyi gócok vannak (miliaris méhbrucellosis). 45

64 30. kép. A méh nyálkahártyájának hyperplasiája. Fusario-(F-2-)-toxicosis (sertés) 31. kép. Staphylococcus aureus okozta elhalásos endometritis sertésben A petefészkeket késsel felezzük, leírjuk alakjukat, nagyságukat, vizsgáljuk tüszőiket illetve sárgatestjeiket. A petefészekben cysták fordulhatnak elő, amelyek hormonalis dysfunktiót okozhatnak. Ezután a csúcsnál kezdve felvágjuk a húgyhólyagot, majd a húgyvezetőket és végül a veséket. A placenta vizsgálatát lásd a magzatok és magzatburkok boncolása c. fejezetben. 46

65 Nagy testű állatok nemi szerveit a medence csontos falának átfűrészelése nélkül, a végbélnek és a hüvelynek a medenceüregből késsel való kifejtésével, majd a Douglas-féle redőnek a hasüreg felől való átvágása után a hasüreg felé való előhúzásával is kiboncolhatjuk A mellüreg boncolása A mellüreg megnyitása előtt megvizsgáljuk a mellkas alakját és a rekesz állását. Normálisan a rekesz feszes és a hasüreg felől homorú. Ha a rekesz a hasüreg felé bedomborodik és hullámzó tapintatú, a mellüregben folyadékfelhalmozódás van. Ezután a mellkas felső harmadában, a szegycsonttal párhuzamosan, a mellkas mindkét oldalán késsel átvágjuk az izomzatot, majd bordavágó ollóval vagy fűrésszel átvágjuk az összes bordákat (54. ábra). A szegycsont leemelése előtt a tőlünk távol lévő bal oldali szélét felemeljük és a rekeszt a mellkashoz való tapadása mentén átvágjuk, majd jobb kezünkkel behatolunk a mellkasba és a szívburkot lefejtjük a szegycsontról. Ezután a mellkas bejáratánál késsel átvágjuk a még összetartó lágy részeket és a szegycsontot leemeljük a mellkasról. E művelet közben vigyázzunk, hogy a bordacsonkokéles végei fel ne sértsék a kezünket. 54. ábra - Mellkas boncolása; a bordák átvágása Megvizsgáljuk a mellhártya fali és zsigeri lemezének állapotát, a mellkasi szervek helyzetét, egymáshoz való viszonyát és az esetleges szabad tartalmat. Az ép mellhártya fali és zsigeri lemeze sima, fényes, átlátszó. Gyulladás esetén elhomályosodott, erezetesen belövellt, fibrinpelyhekkel vagy könnyen leválasztható lemezekkel fedett (heveny pleuritis), vagy átlátszatlan, megvastagodott, illetve összenövések vannak a fali és a zsigeri mellhártya között (idült pleuritis). A pleuritis borsónyi mogyorónyi tályogok képződésével is járhat (pl. Actinomyces pyogenes fertőzés esetén). Rendellenes tartalomkéntlehet a mellüregben pangásos savó (hydrothorax), gyulladásos izzadmány (savós, savós-fibrines, gennyes, eves), vér (haemothorax), hasüregi szervek (rekeszrepedés, álrekeszsérv), takarmányrészek (nyelőcsőperforatio vagy -repedés esetén) stb. Amellkasi szerveket általában a nyelvvel, a gégével, a légcsővel és a nyelőcsővel (a száj- és a nyaki szervekkel) együtt fejtjük ki. Amandibula teste mellett szorosan fektetett késsel átvágjuk a nyak mély bőrizmát, a nyelvemelő és a belső izmokat egészen az állcsúcsig. Ezután bal kezünk középső és mutatóujjával a nyelvet kibuktatjuk az állcsúcsi szögnél (angulus mentalis), az izmos részt késsel átvágjuk, majd a nyelv testét bal kezünkkel fogva, hátrafelé húzzuk a szájképleteket (55.ábra). Anyelvcsontot vagy kiízesítjük, vagy bordavágó ollóval átvágjuk, késsel félkör alakú metszést ejtünk a lágy és a kemény szájpadlás határán, majd azt hátrafejtjük a gégével és a nyelőcsővel együtt. A nyakon tovább folytatjuk a nyelőcső és a légcső felpreparálását egészen a mellkas bejáratáig. Ügyeljünk arra, hogy sertésben a mellkasbejárathoz közel fekvő pajzsmirigy és a 47

66 mellékpajzsmirigyek a légcsövön maradjanak. A légcsövet és a nyelőcsövet a mellkas bejáratához közel bal kezünkkel megfogjuk és magunk felé húzva a tüdőnek a mellkassal való összeköttetését késsel megszüntetjük, majd a tüdőt a szívvel együtt kiemeljük (56. ábra). Ha a tüdő és a mellkasfal között összenövések vannak, azokat késsel átvágjuk. Ha a tüdő rekeszi lebenye és a rekesz között nehezen szétválaszthatók az összenövések, a tüdőt a rekesszel együtt vesszük ki. A kiemelt szerveket úgy helyezzük magunk elé az asztalra, hogy a tüdő tompa szélével fölfelé legyen, és a jobb és a bal oldali tüdőszárny a megfelelő oldali kezünk felé essen. 55. ábra - A szájszervek szájfenéken át történő boncolása 56. ábra - A mellkasi szerveket a száj- és a nyaki szervekkel együtt fejtjük ki 48

67 A tüdőnek leírjuk alakját, nagyságát, felszínét (27. kép), színét és tapintatát. Először mindkét kezünk lazán tartott ujjaival enyhe nyomással felületi tapintást végzünk az egyes lebenyeken, majd mély tapintással vizsgáljuk az esetlegesen a mélyben helyeződő gócokat. (A normális tüdő sima felületű, halvány téglavörös, lágyan rugalmas tapintatú.) Ezután bemetszünk az egyes lebenyekbe, és figyeljük, hogy bemetszéskor sercegés hallható-e. A metszéslapon annak színét és nedvességtartalmát figyeljük meg. A metszéslapról a kés fonákjával levont nedvtartalomnak a mennyiségét, a minőségét és légbuborék-tartalmát vizsgáljuk. Normális esetben bemetszésekor sercegő hangot hallunk, a metszéslapról levonható folyadékban pedig közepes mennyiségű légbuborék található. Kóros esetben a tüdő lehet körülírt területen sötétvörös, a környezethez képest besüllyedt, a megszokottnál tömöttebb tapintatú, bemetszéskor nem serceg, vízbe dobva lesüllyed (atelectasia), máskor feltűnően halvány, megnagyobbodott, pehelypárna tapintatú, bemetszéskor erősen serceg (alveolaris emphysema) vagy megnagyobbodott, téglavörös színű, kevésbé lágyan rugalmas tapintatú, feltűnően súlyos és metszéslapjára bőven ürül tiszta savó (tüdővizenyő). Ez utóbbihoz hasonló a kazánvizes tüdő is, de a tüdővizenyőtől megkülönböztethető a hörgők tartalmában a kazánvízzel bejutó szőrök, hámcafatok, bélsárrészek jelenléte által. A sertés ún. hizlalási tüdővizenyőjekor a súlyos fokú tüdővizenyő jele mellett nagy mennyiségű és hamar megalvadó savó is van a mellüregben. Kruppos tüdőgyulladás hatására a tüdő májszerűen tömött tapintatú, a mellhártyát fibrines álhártya borítja (pasteurellosis, vérzéses jellegű kruppos tüdőgyulladás, sertéspestis és lépfene esetén). Máskor a szürkésvörös tüdőrész mirigyes tapintatú és metszéslapjára zavaros, nyálkás-gennyes exsudatum nyomható ki (hurutos tüdőgyulladás). Interstitialis pneumonia esetén a mellüreg megnyitásakor nem esik össze, tapintata a megszokottnál kissé tömöttebb, merevebb, esetleg petyhüdt izom tapintatú, a normálisnál világosabb és súlyos, jellegzetes pneumonia alakul ki Actinobacillus pleuropneumoniae fertőződés esetén (28. kép). Megkeressük a hörgők körüli és a gátorközi nyirokcsomókat isés felszeleteljük. 28. kép. Actinabacillus pleuropneumoniae okozta tüdőgyulladás sertésben. A mellhártyán finom fibrines felrakódás. a főlebenyben feketevörös, tömött tapintatú, kiterjedt elváltozás. A tömött tapintat nem kruppos gyulladás következménye, hanem elsősorban az alveolaris macrophagok sarjadzásából származik A hörgőket a légcső felől (annak felvágása után) tárjuk fel ollóval. Tartalmuk megfigyelése, leírása (üregükben gyulladásos izzadmány, vér, idegen anyag, parazita stb. lehet) után vizsgáljuk nyálkahártyájukat és falukat. A szívet vagy a tüdővel összefüggésben hagyva, vagy arról leválasztva boncoljuk. Azutóbbi esetben a szívet úgy választjuk le, hogy a tüdőarteriának, az aortának és a szívbe szájadzó nagyvénáknak minél hosszabb szakasza maradjon a szívvel összefüggésben. Mindenekelőtt megvizsgáljuk a szívburok állapotát (átlátszóság, zsírral való átszőttség stb.). Ezután a szívburkon a bal kezünk mutató- és hüvelykujjával redőt emelünk és ollóval 49

68 bemetszünk a redőbe. Azígy keletkezett kis nyíláson keresztül megtekintjük a szívburok esetleges szabad tartalmát. Azarteria pulmonalis vagy az aorta kezdetének repedésekor, a szív üregeinek sérülésekor (haemopericardium) a szívburok üregét vér tölti ki. Keringési zavarok esetén a szívburokban, illetve a szívburok lemezén pangásos savó (hydropericardium), zavaros, fibrinpelyheket is tartalmazó izzadmány (pericarditis serofibrinosa) vagy sárgásfehér, könnyebben-nehezebben leválasztható fibrines felrakódás (pericarditis fibrinosa) található. Aszívburkon ejtett metszést tovább folytatva a szívburokból a szívet kibuktatjuk. Aszívburkok savóshártyáján az esetleges összenövéseket megszüntetjük. Szét nem választható, lap szerinti összenövések esetén a szívet a szívburok fali lemezével együtt boncoljuk. Leírjuk a szív alakját. A szív alakja a normálistól eltérhet, körmérete megnagyobbodhat, csúcsa lekerekedhet (általános egyszerű szívtágulat), máskor a körmérete és a hosszúsága megnagyobbodik, de kúpszerű alakját megtartja (általános egyszerű szívhypertrophia). Aszív hosszanti méretét a koszorúsbarázdától a szívcsúcsig, szélességét pedig a koszorúsbarázda mentén vesszük fel. Megtekintjük a szív külső hártyáját, amely normálisan sima, fényes, átlátszó, ezenkívül a koszorús- és a hosszanti barázda állapotát, amelyben általában közepes mennyiségű zsírszövet található. Aszív külső hártyája alatt vérzések lehetnek (asphyxiás vérzések, sertéspestis, sertések microangiopathiája stb.). Ezután a szívet úgy fogjuk a bal kezünkbe, hogy a csúcsa felénk tekintsen, bal kamrája pedig felül legyen. A szív jobb kezünk felé eső oldalán, a facies atrialison (a facies dextrán) kitapintjuk a kamrák közötti sövényt (amelynek irányát nagyjából az itt lefutó a. coronaria dextra jelzi), és a sövény mindkét oldalán, a kamrák üregébe hatoló, a koszorúsbarázdától a szív csúcsa felé irányuló egy-egy hosszanti metszést ejtünk késsel (57. ábra). Az így keletkezett nyíláson át eltávolítjuk a kamrákban lévő véralvadékot, majd a szívet úgy fordítjuk, hogy a sövények mentén készített metszések alul legyenek. A jobb kamra falán ejtett metszés alsó végébe helyezett bélollóval a szívcsúcstól a kamrasövény mentén a másik oldalon folytatjuk a jobb kamra falának felvágását. Behatolunk a truncus pulmonalisba és azt, valamint a két a. pulmonalis ágat (a. p. dextra et sinistra) egészen a tüdőig felmetszük. A csukott bélolló gombos végét a tüdőarteria ill. a truncus pulmonalis félhold alakú billentyűi alá helyezzük és azt vizsgáljuk, hogy a billentyűk vékonyak, hártyásak, ép szélűek és alapjukról elemelhetők-e. A jobb kamra falának a metszés folyamán létrejött háromszög alakú lebenyét bal kezünkkel felemelve az olló szárát a vitorlás háromhegyű billentyű vitorlái alá vezetjük, és átvágva a koszorúsbarázdát is, megnyitjuk a jobb pitvart az elülső és a hátulsó üres véna beszájadzása között, majd felvágjuk a két üres véna törzsét is. Így a háromhegyű (tricuspidalis) billentyű, az ínhúrok, a szemölcsizmok és a pitvar ürege is jól áttekinthető. A háromhegyű billentyű hártyás, ép szélű és elemelhető. Az ínhúrok feszesek, sima felületűek és a szemölcsizmokon jól tapadnak. 57. ábra - A szív boncolása. A sertés szíve jobb oldalról (a), bal oldalról (b)1. aorta (főér), 2. a. pulmonulis, 3. lig. arteriosum (Botalti) Botallo-féle szalag, 4. vv. pulmonales (tüdővénák), 5. jobb szívfülcse, 6. bal szívfülese, 7. bal szívkamra fala, 8. jobb szívkamra fala, 9. bal koszorús barázda, 10. koszorús barázda, 11. elülső üresvéna, 12. hátulsó üresvéna (I-IV. metszések a szíven) 50

69 Ezután a bal szívfél boncolása következik úgy, hogy a bal kamra falán előzőleg késsel ejtett metszést ollóval a szív csúcsán keresztül a sövény mellett haladva a koszorúsbarázdáig meghosszabbítjuk. Ezt követően az olló szárát a kéthegyű billentyű alá vezetve (balra billentve) megkeressük az aorta szájadékát, és végig felvágjuk az aortát. Az aorta billentyűit a truncus pulmonaliséhoz hasonló módon vizsgáljuk. A bal pitvart úgy nyitjuk meg, hogy a megnyitott bal kamra lebeny alakú falának csúcsát bal kezünkbe fogva a bal kamra falán késsel ejtett metszést a koszorúsbarázdán keresztül ollóval vagy késsel folytatjuk, és a pitvar falát felvágjuk. A pitvarkamrai vitorlás kéthegyű billentyű állapotát vizsgáljuk. Az ép pitvarkamrai billentyű hártyás, ép szélű, alapjáról elemelhető. Ez után az ínhúrok feszességét, épségét, a szemölcsizmokon való tapadását vizsgáljuk. A billentyűk egyenetlenül duzzadtak, kötőszöveti állományuk savósan beszűrődött lehet (endocarditis simplex), máskor a billentyűk szélén apró, szürkésfehér (endocarditis verrucosa) vagy szürkéssárga, morzsalékony, nagyobb karfiolszerű felrakódás fordul elő (endocarditis thromboulcerosa). A billentyű egyenetlenül megvastagodhat, átlátszatlan, eltorzult is lehet (endocarditis fibroplastica). Ezt követően megnézzük az endocardium minőségét (az ép endocardium sima, fényes, átlátszó). A pitvarokat elválasztó sövényen a jobb pitvar felől keressük a foramen ovalet vagy annak maradványát. A szív boncolásának végén a szívizomzat különböző helyein hosszanti metszéseket ejtünk és a szívizomzat színét, szerkezetét, nedvtartalmát és állományának szakíthatóságát vizsgáljuk. Az ép szívizom metszéslapja barnavörös színű, közepes nedvtartalmú, szerkezete megtartott, állománya középkönnyen szakítható. Fakó, szürkésbarna foltozottság, viszonylag száraz metszéslap, az állomány könnyű szakíthatósága szívizomdystrophiára utal. Figyelemmel vagyunk az esetleges hegekre is. Leírjuk a szív üregeinek tágasságát. Általános egyszerű szívtágulat esetén a szívüregek fala laza, a megszokottnál vékonyabb, a húsgerendák és a szemölcsizmok ellaposodtak, a szív üregeiben vér található. Részleges egyszerű szívtágulat következményeként főleg a jobb kamrára szorítkozó tágulat jelentkezik (pl. agóniából eredően stb.). A kamrák izomzatának vastagságát a koszorúsbarázda alatt, sertésben az állat nagyságától függően, attól 1 2 cm (lóban 3 5 cm) távolságban vesszük fel. Normális esetben lóban a bal kamra izomzatának vastagsága kb. 4,5 cm, a jobb kamráé kb. 1,5-2 cm, a kamrák közötti sövény kb. 5 cm. A lószív tömege 4300 g (2,15 4,30 kg); szélessége, ill. magassága 18 cm. A szívüregek fala a szokottnál vastagabb lehet, a vaskos húsgerendák a kamra üregébe, a fésűizmok a szívfülcsébe erősen beemelkednek (szívizom-hypertrophia). Szükség esetén a koszorúsartériákat érollóval vágjuk fel. 51

70 A szájszervek és a nyaki szervek boncolása A szájszervek boncolásakor kétféle eljárást alkalmazunk, attól függően, hogy a gége és a vele szomszédos képletek, vagy főképpen a garatbeli képletek érdekelnek bennünket. Az első eljárás azonos a mellkas boncolására vonatkozóan leírtakkal (lásd az 55. ábrát). A hátra fejtett száj- és nyaki szervek vizsgálatát a nyelven kezdjük. A nyelv alakját, nagyságát, nyálkahártyájának állapotát (szürkésvörös, nedves, lepedékkel fedett, esetleg kimaródások, hólyagok, hegek láthatók rajta) és tapintatát vizsgáljuk. A nyelv általában petyhüdt, puha tapintatú. A lágy szájpadlásnak a dorsalis részén, a középvonalban való átvágása után a garat nyálkahártyájának állapotát, a szájpadlási mandulákat, a nyelőcső és a gége bejáratát, a gége-nyelvközti (nyelv-gégefedői) és a gégefedő-kannaporci redőket szemléljük meg (58. ábra). A garat nyálkahártyája normális esetben sima, szürkésrózsaszín, nedves. A szájpadlási mandulákban és a torok nyirokképleteiben esetenként vérzéses, elhalásos gyulladás (lépfene), elhalás (Aujeszky-féle betegség, sertéstyphus) látható, máskor a tüszőkből gennycseppecskék nyomhatók ki. 58. ábra - Sertés gégetájéka.tonsilla A nyelőcső bejáratában néha agóniában vagy a halál után visszajutott gyomortartalom, esetleg beékelődött idegentest (répa, burgonya, csont stb.) látható. A nyelőcsövet felvágjuk (a bal kannaporc mellett vezetett ollóval; sertésben a középvonalban ugyanis a kb. 4 cm mély zsákszerű garattasak helyeződik el) a mellkas bejáratáig, és megtekintjük a nyálkahártyát (fénylő, szürkésfehér, hosszant redőzött), üregének tágasságát, esetleg tartalmát. A gégebejárat, a gégefedő savósan beivódott, a nyelv-gégefedőporci-redő (plica glossoepiglottica), a nyelvközti és a gégefedő-kannaporci nyálkahártyaredők vaskos kocsonyás ráncokat vethetnek (toroklépfene). A gége 52

71 nyálkahártyája, a gégeizmok, valamint a hangszalagok megszemlélése után késsel vagy ollóval dorsalisan, a középvonalban felvágjuk a gégét, majd a membrana transversa irányában a légcsövet. Az ép légcső nyálkahártyája szürkésfehér, sima, nedvesen fénylő. A légcső üregében normális viszonyok között tartalom nincs. Ezután megvizsgáljuk a garat körüli és a nyaki nyirokcsomók alakját, nagyságát, majd késsel felmetszve metszéslapjuk színét és nedvtartalmát. A nyirokcsomó enyhén duzzadt, bőnedvű és fénylő metszéslapú, csak a körzeti részén vagy teljes egészében sötétvörös lehet (vörösvértestes beszűrődés: pl. sertéspestis), vagy erősen duzzadt és a vérzéses gyulladás jeleit mutatja (lépfene). A toroklépfene elhúzódó eseteiben a nyirokcsomó állománya fakó, téglavörös és száraz. A pajzsmirigyetkéssel felezzük, alakját, nagyságát és a metszéslap minőségét vizsgáljuk (normálisan sötétbarnavörös, szemcsés, nedvesen fénylő; 59. ábra). 59. ábra - A pajzsmirigy sertésben a mellkas bejárata előtt helyezkedik el a légcsőre lapulva A második eljárás akkor célszerű, ha a nyelőcső bejáratában idegentest okozta beékelődésre, a garat mögött tályogok kialakulására vagy átfúródásra gyanakszunk. Ez esetben a szájszervek boncolásakor a fél mandibula (az egyik állkapocscsont) eltávolításával járó eljárás a célravezetőbb. A jobb oldalra fektetett fejen a bal mandibulát afoghíjas részen átfűrészeljük, majd a mandibula testén és ágán tapadó izmokat és lágyrészeket késsel lefejtjük. Ezután a bal oldali szájzugtól kezdve átvágjuk a pofaizmokat, a zápfogak rágófelületének egyenes folytatásában, egészen a csontos alapig. A bal oldali halántékizmok lefejtése és a temporomandibularis (állkapcsi) ízület tokjának átmetszése után a bal mandibula, enyhe hátrafelé húzással és kifelé való billentéssel, eltávolítható. A mandibula leemelése után a garat ürege és a garatbeli képletek jól áttekinthetők és vizsgálhatók (lásd a 233. ábrát) Az orrüreg boncolása A fejet az atlanto-occipitalis ízületnél kiízesítjük és a törzsről leválasztjuk. A fej arckoponyacsontjait és a kemény szájpadlást a túrókarima mögött az állat nagyságától függően 3 6 cm távolságban (60. ábra) (vagy az elülső zápfogak magasságában), majd az utolsó zápfog magasságában (61., 62. ábra) harántfűrészeléssel átvágjuk. A leemelt arcorri részen megvizsgáljuk az orrkagylók alakját, nagyságát (ép; 63. ábra, sorvadt; 64. ábra), nyálkahártyájuk minőségét és az orrüreg tágasságát (mindkét oldalon azonos tágasságú vagy aszimmetrikus). Az orrkagylók sorvadtak és eltorzultak, esetleg az orrcsont oldalirányban (esetleg felfelé) 53

72 elhajlott a sertés torzító orrgyulladása esetén. Ezután (vagy olykor csak így) az orrsövény mellett, vele párhuzamosan, hosszában is végigfűrészeljük az egyik oldali orrjáratot. Így a choanák és az orrsövény jól megvizsgálható. Az orrsövényen megfigyeljük, hogy lefutása egyenes vagy esetleg egyik oldal felé elhajlott. Ezután késsel leválasztjuk az orrsövényt, hogy a fűrészeléssel ellentétes oldalát és a másik oldali orrüreget is megvizsgálhassuk. 60. ábra - Az arckoponya egyik haránt irányú fűrészelései vonala 61. ábra - Az utolsó zápfog magasságában harántul átfűrészelt koponya hosszanti felnyitása 54

73 62. ábra - A hosszant feltárt orrüreg. Bal oldalon a fűrészeléskor sérült normális nagyságú orrkagylók, jobb oldalon a még el nem távolított orrsövény 63. ábra - Sertés orrüregének haránt irányú metszésalapja. Az orrkagylók jellegzetes ép felépítése 55

74 64. ábra - Sertés torzító orrgyulladása (progresszív torzító orrgyulladás). Az orrkagylók sorvadása és eltorzulása Vágóhídi vizsgálatkor a fejet hosszant vágják fel (hosszant hasítják) A koponya és az agyvelő boncolása 56

75 A nyakszirtcsont és az első nyakcsigolya közötti ízület átvágása után a törzsről leválasztott fejet állkapoccsal lefelé asztalra helyezzük, majd az izmokat a koponyatetőről és a tarkótájékról késsel lefejtjük. Sertésben az agykoponya megnyitása előtt a szemgolyókat kivesszük üregükből. Ezután a szemboltok előtt egy ujjnyira harántirányú, a szemgödörbe is behatoló mély fűrészelést végzünk a koponyatető csontján (65. ábra). Ennek a fűrészelési vonalnak a végeit jobb és bal oldalon egyaránt, egy-egy fűrészelési vonallal menetelesen összekötjük az öreglyukkal (66. ábra). Ügyeljünk arra, hogy csak a csontot fűrészeljük át és az agyvelő állományát ne sértsük meg. Ha már mindenütt átfűrészeltük a koponyatetőt, az első fűrészelési résbe illesztett feszítővésővel (koponyarepesztővel) megkíséreljük leemelni a koponyatetőt (67. ábra). 65. ábra - A koponya és az agyvelő boncolása (I.) 66. ábra - A koponya és az agyvelő boncolása (II.) 57

76 67. ábra - A koponya és az agyvelő boncolása (III.) Sikertelenség esetén a még meglévő csontos összeköttetéseket vésővel és kalapáccsal szüntetjük meg. A koponyatető leemelése után megvizsgáljuk annak alakját, a csont vastagságát, szerkezetét, külső felületén a csonthártya, a koponyatető belső felületén az ott tapadó kemény agyburok állapotát. A csonthártya szorosan tapad a csonthoz. Kóros esetben a csonthártya esetleg megvastagodott vagy közte és a koponyacsont között vérömleny található, esetleg a csonton kinövések lehetnek. A koponyatető körülírt területen való elvékonyodását a koponyaüregben lévő képlet (daganat, parazitás hólyag) nyomása idézheti elő. A kemény agyburkon esetenként, metaplasiás alapon, csontlemezek képződése is megfigyelhető (idült gyulladás). A kemény agyburok és a csont között genny halmozódhat fel (pachymeningitis purulenta, epiduralis tályog). Az agyvelő kivételét vagy a szaglógumók, vagy pedig a nyúltagyvelő felől kezdjük meg. Előbbi esetben úgy fogjuk a koponyát, hogy az orr fölfelé tekintsen, utóbbi esetben pedig a metszőfogakra (orri részre) állítjuk a koponyát. Ha az agyvelőn a fűrészelés és a koponyatetőt alkotó csontok leemelése után a kemény agyburok (ami egyúttal csonthártya is) rajta maradt, ollóval a durát átvágva eltávolítjuk az agyvelő felületéről (68. ábra). A középvonaltól 0,5 1,0 cmnyire éles hegyes ollóval hosszant felvágjuk a kemény agyvelőburkot, amelyet oldalt és a középvonal (a median hosszanti hasadék) felé elhúzunk. (Ekkor válnak láthatóvá az agyvelő felületét borító, nedves fényű lágy agyburkok). 68. ábra - A koponya és az agyvelő boncolása (IV.) 58

77 Ezután elöl, a szaglógumók között a két agyvelőfélteke közé nyomuló durakettőzetet, a nyíl irányú sarlónyúlványt (a falx cerebrit) elvágjuk a crista gallitól, és az egész falxot a duralebenyekkel hátrahúzva a fissura transversában helyeződő másik durakettőzettel, a kisagysátorral (tentorium cerebelli membranaceummal) együtt kivágjuk. Figyelemmel vagyunk a dura és az arachnoidea közötti esetleges összenövésekre és izzadmány felhalmozódására is. Az agyvelő kivételekor az agyidegeket minél hosszabb csonkkal vágjuk át görbe ollóval. A hypophysist rendszerint külön kell kiemelni, mert az agyvelő kivételekor általában benne marad a koponyában. A kivett és lágy agyburkokkal borított agyvelőnek megmérjük a tömegét, majd tálcára vagy benedvesített fa bonclapra helyezzük és a nyúltagyvelővel felénk fordítjuk (69. ábra). Először megnézzük az agyféltekékben a gyrusok magasságát, a sulcusok mélységét és a lágy agyburkok állapotát. Az ép lágy agyburkok átlátszók, fénylők, vérereik közepes tágasságúak. Bővérűség esetén a burkok élénkebb vagy sötétebb vörösek, vérereik tágak, vérrel teltek, vizenyő esetén főleg a barázdák fölött kocsonyásan beivódtak. Savós, savós-fibrines vagy gennyes izzadmánnyal való beszűrődés esetén a lágy agyburkok elhomályosodottak (p1. sertések fertőző savóshártya- és ízületgyulladása, Glässer-féle betegsége). Diapedesises vérzések lehetnek a lágy agyburkokban különféle betegségek (pl. sertéspestis, toxicosis) esetén. Megnézzük, hogy az agyvelőn észlelhető-e alaki eltérés. Ezután a bal kezünkkel kissé oldalt húzva a bal agyféltekét, a hosszanti barázda közepe tájékán, a kérgestest (corpus callosum) fölött, megnedvesített kés hegyével a bal oldalsó kamra falán, a sulcus corporis callosi mentén kb. 2 cm hosszú metszést ejtünk.* 2 Megnézzük, hogy van-e a kamrában folyadék (mennyiség, minőség). Ezt a hosszanti metszést elöl és hátul, egy-egy 45 fokos szögben fölfelé vezetett metszéssel folytatva, átvágjuk az agyköpenyt. A megnyitott kamrában két, hurkaszerűen kiemelkedő képlet tűnik szembe. A hozzánk közelebb eső az Ammon-szarv, a távolabbi a corpus striatum. A kettő között haladó mélyedésben az érfonat (plexus chorioideus) látható. Az oldalsó kamrát bélelő ependyma normálisan szürkésfehér, sima és fénylő. 69. ábra - A koponya és az agyvelő boncolása (V.). A koponyaüregből kiemelt agyvelő (sertés); a hemisphaerium szétválasztva; c= 2 * Az agyvelő boncolásakor megnedvesített késsel nem nyomó, hanem nyomó-húzó mozgással végezzük a metszéseket és a szeletelést. 59

78 A jobb oldalsó kamra kevésbé esik kezünk ügyébe, ezért megfordítjuk az agytálcát és hasonló módon a jobb oldalkamrát is feltárjuk, majd az agyvelőt eredeti helyzetébe visszafordítva összehasonlítjuk a két kamra viszonyait. Ezután a corpus callosumot felemeljük, és a bal oldalsó agyvelőkamrából bevezetjük a kést a foramen Monroi-baés az agyvelőboltozatot (fornix cerebri) fölfelé felmetsszük. A corpus callosum elülső felét előre, hátsó felét hátrahajtva megnyílik a III. agykamra ürege, amelynek jobb áttekintése végett bemetszünk a két thalamus közé. Ezután felezzük a corpora quadrigeminákat, majd a kisagyvelőt a hídig és a nyúltagyvelőig. Ilyen módon feltárul előttünk a IV. agykamra és a két kamrát összekötő Sylvius-féle zsilip is. A IV. agykamrában megvizsgáljuk a kétoldalon elhelyezkedő egy-egy Luschka-félelyukat és kutyában ezenkívül még a középen lévő Magendie-féle nyílást is, amelyen át az agyvelőkamrák a subarachnoidealis üreggel közlekednek. A kisagyvelő metszéslapján elénk tűnik az arbor vitae. A kisagyvelőt további párhuzamos metszésekkel felszeleteljük és figyeljük, hogy a metszéslapján észlelhetők-e vérzések és lágyulásos gócok. Ezután a nagyagyvelő mindkét féltekéjét, valamint a hidat és a nyúltagyvelőt haránt irányú metszésekkel felszeletelve vizsgáljuk. Ha pontosan meg akarjuk határozni az agykamrák folyadékának mennyiségét, a koponya leválasztásakor a nyúltagyvelőt átvágása előtt burkaival együtt zsineggel le kell kötni. Ennek elmulasztása esetén csak a kamrák tágassági viszonyaiból következtethetünk a kamrafolyadék mennyiségére, mivel az agyfolyadék már az agy kivétele közben kifolyik a canalis centralison keresztül. Olykor az agyvelő boncolása előtt célszerű lehet az agyburkok és az agyvelőterületek (gyakran a nyúltagyvelő és a Varol-híd) bakteriológiai vizsgálata. Virológiai vizsgálatra anyagot az agyvelő boncolása közben veszünk. Ha esetleg az agyvelő makroszkópos vizsgálatára nincs szükség, de részletesen szövettani vizsgálatot akarunk, leghelyesebb, ha az agyvelőt 1 2 cm-es távolságban harántul mélyen bemetsszük és így helyezzük rögzítőfolyadékba A középső és a belső fül boncolása Az agyvelő boncolása után (ha a kórelőzményi adatok ráirányítják a figyelmet: pl. ferde fejtartás, körmozgás, mozgászavar) sor kerülhet a középső és a belső fül boncolására, illetve azoknak késsel és kalapáccsal vagy vésővel és kalapáccsal való feltárására. Diagnosztikailag a dobüreg nyálkahártyájának bővérűsége, duzzadtsága, gennyes izzadmánnyal való fedettsége könnyen felismerhető. A belső fül pusztulását a gennyes-eves beolvadás jelzi. A középső és a belső fülben lévő izzadmányból és egyúttal a szomszédos agyvelőterületekről vett mintából bakteriológiai vizsgálatot is kell végezni A szemgolyó boncolása Az éles-hegyes, lapjára hajlított (Cooper-) ollóval kiemelt szem térfogatát vízzel töltött mérőhengerbe helyezve határozzuk meg, esetleg tömegét is megmérjük. Vizsgáljuk a szemgolyó feszességét (közepesen feszes, feszes, petyhüdt), a szaruhártya átlátszóságát (normálisan domború, fénylő, csillogó, teljes terjedelmében átlátszó). A szemgolyót igen éles késsel vagy szikével, esetleg zsilettpengével haránt irányban az iris mögött metsszük fel. Az elváltozások leírása (p1. hullában is megfigyelhető az anisocoria, az iris savós beszűrődése és gyulladása) után a szemet esetleg szövettani vizsgálatra tesszük félre (formaldehidoldatban vagy Zenker-félerögzítőben) A gerinccsatorna és a gerincvelő boncolása 60

79 A hulla összes hasi és mellkasi szerveit eltávolítjuk, majd bordáit a gerincoszlophoz közel lefűrészeljük, hogy a hullát jól kitámasztottan hasi fekvésbe hozhassuk. Kisebb állatok hulláinak fahasábbal (prizma alakú fa) való alátámasztása esetén a bordák lefűrészelése elmaradhat. A gerincoszlop mentén haladó izmokat eltávolítjuk, hogy a csigolyák tövisnyúlványai és a csigolyák ívei szabaddá váljanak. Ezután az utolsó ágyékcsigolya felső ívét vésővel lerepesztjük. A megnyílt gerinccsatornába az állat nagyságának megfelelő méretű egy-egy jobb, illetve bal oldalán vezető nyúlvánnyal ellátott gerincvésőt helyezünk. Ezek kalapáccsal való ütögetésével véssük le a gerinccsigolyák felső ívét a nyakszirtig vagy ameddig szükséges. Kisebb állaton a gerinccsatorna egy vastagabb pengéjű kés és kalapács segítségével is megnyitható. A gerinccsatorna feltárása után a gerincvelőt elölről hátrafelé kezdjük horgas vagy zárható csipesszel és ollóval kifejteni. A kemény burokkal fedett gerincvelő kezdeti részét zárható csipeszbe fogjuk, és azt kissé magunk felé húzva, a gerincvelő törzséből a csigolyáknál kilépő idegeket görbe ollóval átmetszve a gerincvelőt, a conus medullarist és a filum terminalét körülvevő caudaequinavégéig kipreparáljuk. A gerincvelő kivétele után a gerinccsatorna csontos alapját gondosan megvizsgáljuk (szűkület, csigolyák közötti porckorongok bedomborodása stb.). A gerincvelőt borító dura matert egyenes ollóval kell alul és felül felhasítani. E művelet közben megfigyeljük a subduralis folyadék mennyiségét és minőségét is. A gerincvelőt, az esetleges alaki eltérések (homokóraszerű behúzódás stb.) megfigyelése után, 2 cm-es távolságokban harántmetszésekkel felszeleteljük. Ekkor teszünk félre bakteriológiai és szövettani vizsgálatra anyagot A körzeti idegek boncolása Kórelőzményi adatok alapján (mozgászavar esetén) kerül sor rendszerint a periferiás idegek valamelyikének a kiboncolására. Az anatómiai ismeretek birtokában fogjunk hozzá az idegeknek az anatómia szabálya szerinti kipreparálásához. Szabad szemmel rendszerint nem sokat láthatunk. Neurofibromatosis esetén azonban a plexus brachialis, a plexus lumbalis, a nn. intercostalis és más idegek tetemesen megvastagodhatnak. Vigyázni kell, mert hosszan tartó fekvés (p1. izomdystrophia) esetén a végtagok idege körüli kötőszövet savósan beszűrődhet. A szövettani vizsgálat nélkülözhetetlen. A gerinccsatornából kilépő idegek és ganglionok kipreparálásához célszerű legalább 12 órára a részben kipreparált, előkészített kérdéses gerincvelő-(gerincoszlop-) szakaszt 4 vagy 10%-os formaldehidoldatban fixálni és a preparálást ezután folytatni A csontok vizsgálata A csontok vizsgálatakor az izmokat és a lágy részeket lefejtjük a csontról, és megvizsgáljuk a csonthártyát. A csonthártya kóros esetben savósan-gennyesen beszűrődhet, megvastagodhat. Acsont felületén csontnövedékek lehetnek. A hosszú csövescsontokat satuba fogjuk és hosszában kettéfűrészeljük. A felfűrészelt csont metszéslapján vizsgáljuk a tömött és a szivacsos csontállományt, valamint a csontvelőt. A szivacsos csontállomány a normálisnál tágabb hézagú (osteoporosis) vagy tömörültebb (osteosclerosis) lehet. Akéregállomány megvastagodott lehet, elefántcsonthoz válhat hasonlóvá, esetleg elvékonyodva könnyen törik. Az elhalásos szigetek a csont állományában szennyesszürke, szennyesbarna színükről és macerált csonthoz való hasonlóságukról ismerhetők fel. Az ép csontvelő halvány sárgásfehér (sárga csontvelő) vagy vörös színű (vörös csontvelő). Kóros esetben sötétvörös, szürke vagy sárga színű lehet (osteomyelitis), savósan beszűrődött, kocsonyás (senyvesség), esetenként tályogokat, egyéb eredetű gyulladásos-elhalásos gócokat is tartalmazhat. A csontokba sarjadzó idegen szövet (daganat, gyulladásos sarjszövet) burjánzása deformitást, csontszövetből álló növedékeket hozhat létre. A gerinccsigolyákban idült gennyes osteomyelitis következtében torzulás, elhalt és gennyes, ellágyult területek, sipolynyílás is létrejöhet (brucellosis, Corynebacterium pyogenes okozta gyulladás). Az egész csontrendszer világosbarnán vagy feketésbarnán elszíneződhet (porphyria). Fiatal, növekedésben lévő állatok csontjait gyakran vizsgáljuk angolkór szempontjából. Angolkór esetén a csöves csontok elgörbülnek, végeik bunkósan megvastagodnak, a bordacsontok szegycsont felőli végei megduzzadva gyöngyfüzérszerű megvastagodást, az ún. angolkóros olvasót hozzák létre. Egyúttal a fogakon zománcfejlődési zavar is lehet. A csontok szivacsos állománya könnyen metszhető. Az enchondralis csontosodás zavarát legcélszerűbb a combcsont distalis epiphysisén vizsgálni. Az epiphysisporc megszélesedik, 61

80 kékes árnyalatú, vizenyős, a metaphysisnek a diaphisis felőli szélén fésűszerűen csipkézett. A meszesedési vonal egyenlőtlen vastagságú, szakadozott vagy nem látszik. Normális csonton a meszesedési vonal szürkésfehér, kb. 0,5 mm vastag, éles határú és folytonos vonal alakjában látható az epiphysisporcnak a diaphysis felé eső szélén. Csontfejlődési zavarra utal a láb csöves csontjaiban észlelt epiphysiolysis is. Csonttörés gyanúja esetén a kérdéses csontot megtekintéssel, tapintással és mozgatással vizsgáljuk. Az alaki deformitás, vagy a rendellenes mozgathatóság, a csontvégek crepitatiója csonttörésre utal. A törési végek esetleges lecsiszolódása régebbi törésre utalhat Az ízületek, az ínhüvelyek, a nyálkatömlők (bursák) és az inak vizsgálata Az ízületeket először kívülről, megtekintéssel és tapintással vizsgáljuk. Ha csak egyes ízületek betegek, alakjukat az ellenkező oldalival hasonlítjuk össze. Ha hullamerevség nem áll fenn, a végtagokat mozgékonyságuk vizsgálata céljából megkíséreljük behajlítani. Merev ízület (ankylosis) alakulhat ki idült arthrosis vagy arthritis következtében. Duzzanat esetén tapintással győződünk meg annak természetéről (puha, feszesen hullámzó, tömött). Az ízületi tok megnyitásakor megfigyeljük az ízületi üreg szabad tartalmának mennyiségét, minőségét, az ízületi porcok felszínét, valamint a tokszalag synovialis és rostos rétegének állapotát. Az egészséges ízületben és az ínhüvelyekben kevés színtelen, kissé nyúlós ízületi nedv (synovia) teszi sikamlóssá az ízületi felületeket. A porcok felülete sima és fényes. Kóros esetben az ízületi tok tartalma bőséges mennyiségű, savószerű, zavaros, savósfibrines (sertésorbánc, brucellosis, Glässer-féle betegség), gennyes, eves vagy folyékony izzadmány nélküli fibrinhalmaz lehet. Az ízületi porcok elhomályosodhatnak, ledörzsölődhetnek (usuratio), árokszerű mélyedések lehetnek rajtuk és ellaposodhatnak (angolkór), szélükön porc- és csontnövedékek keletkezhetnek. Heveny gyulladás esetén az egyébként halvány szürkésfehér, finoman bolyhos synovialis réteg megduzzad, erezetesen belövellt. Idült esetben bolyhai meghosszabbodnak és végükön bunkósan megvastagodott növedékké alakulnak át. A tokszalag rostos rétege és az ízület környéke savósan beivódhat, illetve kötőszövetszaporodás következtében megvastagodhat. Az inak vizsgálatakor lefutásukon kívül hosszúságukat, feszességüket, tapintatukat és metszéslapjuk szerkezetét figyeljük. *** A gyakorlatban végzett boncoláskor asertések has- és mellüregét az előkészítés után úgyis megnyithatjuk, hogy a nyak alsó felületéről az izmokat hátrafelé felfejtve a mell- és a hasüreget együtt nyitjuk fel. A mellüreget a bordaporcok átvágásával és a szegycsont leemelésével tárjuk fel. Ezt a metszést a hasfal alsó harmadának késsel való lemetszésével folytatva feltárulnak a torokjárati, a nyaki, a mellüregi és hasüregbeni szervek. Ezután folytatjuk a vizsgálatot. **** A sertés boncolásához példaként mellékelt kóros szervi elváltozásokat a boncolási eljárás sorrendjében a ábra szemlélteti. 70. ábra - Parakeratosis diaetetica sertésben. A bőrben elszarusodási zavar: a beteg bőrterület kipirult, apró gócocskáktól egyenetlen. A bőrmirigyek hyperfunkciója (seborrhoea) következtében az egyes bőrterületekhez az alomból porrészecskék tapadnak, és barnásfekete pörk keletkezik 62

81 71. ábra - Terjedelmes vérzés sertés fülének belső felületében (othaematoma). A megnyitott vérömlenyben a vér már megalvadt 72. ábra - Epertyhrozoon suis okozta elváltozások malac bőrében. A fül bőrében kisebbnagyobb vörös területek (microcirculatiós zavar), egyidejűleg fülrágás nyomai 63

82 73. ábra - Sertésorbánc. Orbáncos csalánláz jellegzetes, négyzet vagy rombusz és romboid alakú vörös színű bőrbeli elváltozása 74. ábra - Actinobacillosis schlerotisáló formája sertés bal fülében 64

83 75. ábra - Actinobacillosis sclerotisáló formája sertésfül szövetében (pachydermia actinobacillotica) 76. ábra - Cafatolt szélű, felfakadt hólyagok és erosiók sertés lábvégének bőrében, a pártaszélen. Ragadós száj- és körömfájás; a kép formalinos készítményről készített felvétel 65

84 77. ábra - A tejmirigyrészletek (fekete sertésben élettani) melanosisa a sertés hasaljai kötőszövetében (az ún. hasaaljai szalonnában). A páfránylevélszerű fekete rajzolat jól elüt a zsírszövettől, mint környezettől 78. ábra - PSE- (pale, soft, exsudative) syndroma sertésben. Szállítás (stressor) hatására kialakuló halvány, petyhüdt és nedvdús hátizmok 66

85 79. ábra - A lépben két, terjedelmes, gyulladásos-elhalásos góc (az egyik kettémetszve) sertéstyphus esetén (bacteriaemia jele) 80. ábra - Sertésgyomor topográfiája, egyúttal heveny hurutus gyomorgyulladás (gyomorhurut). Pars oesophagea, s. pars proventicularis, s. pars nonglandularis (szélén margo plicatus). Fundus. Pylorus 67

86 81. ábra - Ép nyálkahártyával borított pars oesophagea 82. ábra - A hám felületi rétegének enyhébb-súlyosabb fokú megvastagodása 68

87 83. ábra - Fekély sertés gyomrának nyelőcsői részén (ulcus oesophagogastricum). Marginális kimaródás (erosio) és fekély 69

88 84. ábra - A mély fekély arrodeálódása 85. ábra - Mély fekélyből kiinduló vérzés, illetve elvérzés a gyomor üregébe; következmény: posthaemorrhagiás anaemia 70

89 86. ábra - Reparatióval, hegszövetképződéssel való gyógyulás (a nyelőcső beszájadzása ) 71

90 87. ábra - Oedemabetegség (sertés). A gyomor fala, elsősorban a submucosa, savósan kocsonyásan beszűrődött. (A nyelőcső beszájadzása ) 72

91 88. ábra - Félheveny, a gyomornyálkahártya mirigyeinek hyperplasiájával járó gastritis sertésben 89. ábra - Diapedesises, pontszerű vérzések a halvány végbél nyálkahártyájában; a végbél körüli nyirokcsomók véres infiltratiója (sertéspestis) 73

92 90. ábra - Oedemabetegség (coli-toxaemia) süldőben. A remesbélgomoly centripetalis gyrusai közötti kötőszövet (a mesocolon) súlyos fokban oedemásan beszűrődött 91. ábra - Proliferativ ileitis (porcine proliferative enteropathy). A csípőbél (cs) nyálkahártyájában mirigyproliferatióval járó gyulladás. (A csípőbél vastagbélbe való beszájadzása ) 74

93 92. ábra - Paratyphusos eredetű, magános nyiroktüszők elhalásával kezdődően kialakuló, sekély fekélyek süldőben (Salmonella choleraecuis okozta elváltozás) 93. ábra - Paratyphusos, helyenként összefolyó fekélyek sertés vak-remesebelében. A bélfodri nyirokcsomók megnagyobbodtak, a csípőbélnek a vakbél és a remesebél határán az ostium iliocaecocolium útján való csapszerű beszájadzása. A beemelkedő 75

94 csap és a környékén levő vakbél nyálkahártyája csoportosan elhelyezkedő nyiroktüszőket tartalmaz (tonsilla caecalis) 94. ábra - Fekélyes vastagbélgyulladás (sertéstyphus). Kezdődő elváltozás: heveny proliferatív gyulladás, a friss fekélyek szélét sima felületű, sáncszerűen felemelkedő, szalonnás fényű szürkésfehér szövet alkotja 95. ábra - Sertésdysenteria. a) Serpulina (Treponema) hyodysenteriae okozta elhalás (elhalásos gyulladás) a vastagbélben; az elhalt nyálkahártya-területek matt fényűek, 76

95 korpaszerűek, főleg a nyálkahártyaráncok élén jelentkeznek; b) a vastagbél nyálkahártyájának felülete matt fényű, diffúzan elhalt 96. ábra - Boutonok (sertéspestises bélgombok) sertés vastagbelében.a körülírt diphtheroid folyamat felületén koncentrikus rétegezettség ismerhető fel 77

96 97. ábra - Savós májgyulladás heveny vérfertőzéses sertésorbánc esetén; a duzzadt, merev, törékeny máj felülete szemcsézett 78

97 Vándorló parazitlárva (orsóféreglárva) okozta interstitialis májgyulladás sertésben (hepatitis parasitaria interstitialis multiplex). Az állat más betegségben hullott el (a); az állat elhullását okozó, cirrhosisba hajló forma (b) 99. ábra - Larvalis echinococcosis sertés májában. A kutya egyik galandféregfajának (Echinococcus granulsosusnak) a lárvaformája az echinococcus hydatidosus 79

98 100. ábra - Terjedelmes perinephriticus haematoma, következményes heveny posthaemorrhagiás anaemia sertésben (dicumarol-toxicosis) 80

99 101. ábra - Bővérű udvarral körülvett ischaemiás infarctusok és diapedesises vérzések vese kéregállományában. Az infarctusok endocarditishez társuló thromboembolia következményei (sertésorbánc) 102. ábra - Heveny diffúz exsudativ glomerulonephritis sertésben. A vese alapszíne az egyidejű tubulonephrosis miatt halvány 81

100 103. ábra - Gócos embóliás-gennyes nephritis (sertés); a vese kéregállományában levő szürkéssárga gócocskák körüli bővérű udvar jellegzetes 104. ábra - Elhúzódó nephrosis sertésben; a vesefibrosis reparatióval történő gyógyulás következménye (ocharatoxicois) 82

101 105. ábra - Idült mellhártyagyulladás (sertés). A mellhártya felületén kötőszövetes megvastagodás (macula tendinea) és ún. kötőszövetes szalagok (adhaesio ligamentosa) képződése 106. ábra - Ovariotestis a petefészek helyén gonadalis intersexualitás (valódi hermaphroditismus) esetén sertésben. A metszéslapon előtűnik a here és a petefészek 83

102 107. ábra - Idős koca mindkét petefészkében folliculus-theca-cysták (nagycystás petefészek). A méh nyálkahártyájában hyperplasia 84

103 108. ábra - Takarmány, benne egy száraz (széli részén alig felázott) zsemle okozta gégebejárat- és gégeeltömődés, amely az állat halálát okozta 85

104 109. ábra - A gégefedő és a garat nyálkahártyájában diapedesises vérzések; a garat körüli nyirokcsomók vörösvérsejtes infiltratiója (sertéspestis) 110. ábra - Elhalásos gége- (gégefedő) és mandulagyulladás süldő korú sertésben, Aujeszky-féle betegség következményeként 86

105 111. ábra - A sertés ún. hízlalási tüdővizenyője (a sertés sajátos tüdővizenyője). A mellüregben nagy mennyiségű, levegő megdermedő savó (s), a mellhártyát és a rekeszt ún. plasmaalvadék borítja, a mellhártya sima, fényes és átlátszó. A tüdőben a lebenykék közötti sövények a savós beszűrődés révén megszélesbedtek 87

106 112. ábra - Sertéstyphus, elhalásos jellegű tüdőgyulladás (pneumotyphus) 113. ábra - Mycoplasma okozta pneumonia (ún. enzootias pneumonia, sertés); interstitialis és részben hurutos (sötét színű) területek 88

107 114. ábra - Microangiopathia diatetica (ún. szederszívbetegség) 5 hónapos sertésben; a szívfülcse izomzatában masszív vérzés, a szív külső hártyáján fibrinhalmok 115. ábra - Szívizom-hypertrophia (szívhypertrophia) és centrolobularis zsíros infiltratio a májban, vashiányon alapuló hypochrom anaemia esetén héthetes malacban (szopósmalacok anaemiája) 89

108 116. ábra - Panarteriitis nodosa (periarteriitis nodosa) sertés szívének vérereiben (a szív harántmetszete: bal kamra és sövény). Kis és középnagy muscularis típusú artériákban generalizáltan jelentkezhet (polyarteriitis). A vérfalak megvastagodása kifejezett. Tenyésztett prémrókákban spórás véglény (Encephalitozoon cuniculi) is okozhatja. Egyébként immunpatológiai kórképekhez sorolják. 90

109 117. ábra - Félheveny fibrines-gennyes szívburokgyulladás sertésben, a szívburok üregében híg gennyes tartalom 118. ábra - A sertés torzitó orrgyulladása (s. progresszív torzító orrgyulladása). Fej csontjainak, az arcorri résznek az elferdülése 91

110 119. ábra - Fogsipoly sertés állkapocscsontjában 92

111 120. ábra - Magzatok és a magzati függelékek mumificatiója (sertés leptospirosis) 2. A kérődző állatok boncolása A szarvasmarha és a kiskérődzők hulláit, a sertéséhez hasonlóan, háti fekvésbe hozva boncoljuk (121. ábra) ábra - Szarvasmarha hullája boncolásra előkészítve 93

112 2.1. Külső vizsgálat Különös figyelemmel vizsgáljuk a száj nyálkahártyáján, a fényszájon az ajkakon és a lábvégeken hólyagok, erosiók esetleges jelenlétét (ragadós száj- és körömfájás, vírusos hasmenés, roncsoló orrhurut: 3. kép, ecthyma: 2. kép), a szemen szaruhártyahomály kialakulását (szarvasmarhák vírusos hasmenése: 8. kép; roncsoló orrhurutja), a tőgy bőrén hólyagok, göbök, pörkök előfordulását (tehénhimlő, tőgyhimlő, herpesmamillitis, roncsoló orrhurut stb.) 94

113 2. kép. Fertőző hólyagos bőrgyulladás (varas szájfájás; ecthyma contagiosa) juh ajkain 3. kép. Szarvasmarha roncsoló orrhurutja (coryza gangracnose bovum). Jellegzetes hámelhalás és erosiók képződése 8. kép. Szaruhártyahomály (szarvasmarha vírusos hasmenése, VD) 2.2. Belső vizsgálat 95

114 A tőgyet atőgy fölötti nyirokcsomóval együtt fejtjük le a hasfalról és bőrös bevonatával fektetjük az asztalra. Mindegyik tőgyfélen át mély metszést végzünk, amely a tejciszternát is felezi. A tőgybimbókat (csecsbimbókat) a nyílás felől ollóval vágjuk fel. Ezután megtekintjük a tejciszterna és a bimbócsatorna nyálkahártyáját (122. ábra) ábra - Csecsbimbó boncolása Csecsbimbó heveny vérzéses gyulladása tehénben. A bimbómedence (b) duzzadt nyálkahártyájában elmosódó ű) és a tejciszterna (c) nyálkahártyája ép. A tőgybimbó bőre pigmentált. Ha nagy a tőgy, a jobb és a bal felet a középvonalban egymástól lefejtjük és mindegyik felét külön-külön boncoljuk. Az egyes tőgyfeleket úgy helyezzük magunk elé, hogy az elülső negyed a bal, a hátulsó pedig a jobb kezünk felé essék. Az egyes negyedeket több harántirányú, párhuzamos metszéssel vágjuk át. Az ép tőgy petyhüdt, rugalmasan puha tapintatú, állománya késsel nehezen metszhető (kitér a kés elől), metszéslapja sárgásfehér, halvány rózsavörös, nedvesen fénylő, a lebenykék jól előtűnnek. A funkcionáló tőgy metszéslapjáról tej vonható le. A gyulladásos tőgyrészek megnagyobbodtak, tömött tapintatúak, késsel könnyen metszhetők. A tőgy metszéslapja lehet bőnedvű vagy a megszokottnál szárazabb, szürkés vagy sötétvörös színű, ellágyult, máskor beolvadt területek, thrombosisból származó infarctusok is megfigyelhetők rajta (heveny parenchymás mastitis; mastitis acuta gravis: 33. kép). Máskor a hússzerű tapintat, a metszéslapnak viszonylagos szárazsága és a kötőszövetes állomány megszaporodása a jellemző a tőgyre (mastitis fibroplastica). A tejmedence és a tejutak tartalmát (izzadmány?) nyálkahártyáját kipirultság, a nyálkahártyaredők megvastagodása szempontjából vizsgáljuk. Az élénkvörös, duzzadt nyálkahártya, nyálkás, zavaros izzadmánnyal heveny, a halvány, de megvastagodott, dudorzatos nyálkahártya gennyes jellegű váladékkal idült galactophoritisre utal. Ezt követően a tőgybimbók állapotát vizsgáljuk (tapintat, a bimbócsatorna nyílásának alakja, esetleges sérülések, fejlődési rendellenességek). Végül megkeressük a hátulsó negyedek fölött helyeződő tőgy fölötti nyirokcsomókat és több bemetszéssel felszeleteljük. 96

115 32. kép. Septicus metritis szarvasmarhában. A merev falú méh savóshártyáján fibrinlemezek és fibrinhalmok 97

116 33. kép. Mastitis acuta gravis szarvasmarhában. A megnagyobbodott, tömött tapintatú tőgy és a csecsbimbó bőre elhalt, lemezszerűen levált (Pseudomonas aeruginosa okozta vérzéses-parenchymás mastitis) A hasüreg megnyitása (123. ábra) után felhasítjuk a csepleszt és lefejtjük a bendő ventralis zsákjáról (124. ábra). Abendőt jobb oldal felé vonva, a lépet a bendő faláról leválasztjuk (125. ábra) és az asztalra helyezve boncoljuk (pangásos bővérűség; septicus lép; lépfene; leukosis) ábra - Szarvasmarha megnyitott hasürege. A recessus supraomentalis megnyitása után előtűnő belek. A bendő egy részét még a nagycseplesz fedi 98

117 124. ábra - A nagycseplesz helyeződése szarvasmarhában (háti fekvés) (harántmetszet a 11. hátcsigolya magasságában). 1. a bendő dorsali szsákja, 2. a bendő ventrali szákja, 3. a nagycsepleszzsák ürege, (zsákja), 3. a nagycseplesz felületes (fali) lemeze, 3. a nagycseplesz mély (zsigeri) lemeze, 4. a hasüreg cseplesz fölötti része (bursa s. recessus, supraomentalis), 5. belek, 5. a duodenum pars descendens részének átmetszete. 5. rectum, 6. a 11. hátcsigolya, s.l.d. = a bendő bal hosszanti barázdája, s.l.d. = a bendő jobb hosszanti barázdája 99

118 125. ábra - Ahulla jobb oldala felé vont bendőről jól lefejthető a lép; cs = cseplesz 100

119 Az előgyomrok és az oltógyomor kivétele előtt az epésbelet közvetlenül az oltógyomor mögött egymástól kb. 10 cm-nyire két helyen lekötjük és a két lekötés között átvágjuk. Ezután az előgyomrot megszabadítva fali összefüggéseitől magunk felé jobb oldalra húzzuk és a nyelőcsövet átvágva kihelyezzük azokat. További lépésként a duodenumot az S alakú görbülete (ansa sygmoidea) mögött az előbbi módon szintén két helyen lekötjük és átmetsszük. Így a duodenumnak az a szakasza, amely az epe- és a hasnyálmirigy-vezetéket tartalmazza, a májjal összefüggésben marad, és azzal együtt vesszük ki (126. ábra) ábra - Horizontális síkú metszet szarvasmarha hasüregéről (vázlat). I. álló helyzetben, II. hanyatt fekve, 1. rekesz, 2. máj, 2. epehólyag, 3. bendő, 4. oltógyomor, 5. epésbél pars cranialisa, 5. epésbél ansa sygmoideája (flexura portalis), 5. epésbél pars descendense (pars secundája), J) jobb vese, B) az állat bal oldala Az előgyomrok egymás közötti laza kötőszövetes összefüggéseit késsel megszüntetjük, és úgy helyezzük el, hogy a nyelőcsőnek a bendőbe való beszájadzása felülre kerüljön, a recés, a százrétű és az oltógyomor pedig a 101

120 bendő ventralis zsákja mellett oldalt feküdjön. Ezután a nyelőcső felől kiindulva a bendőt Y alakban vezetett metszéssel nyitjuk meg úgy, hogy először a jobb hosszanti barázdája mentén egy metszéssel megnyitjuk mindkét bendőzsákot, majd ezt a metszést jobbra majd balra (V alakban) folytatva a vakzsákokat is feltárjuk (127. ábra) ábra - Az előgyomrok megnyitása. 1. nyelőcső, 2 3. a bendő zsákjai, 4. recésgyomor, 5. százrétű gyomor, 6. oltógyomor, s.l.d. sulcus longitudinalis dexter A recés- és a százrétű gyomrot a nyelőcső beszájadzásától kiindulva a nagygörbület mentén vágjuk fel. Az oltógyomor megnyitását a doudenum felől kezdjük, és redőinek kímélése miatt, a kisgörbülete mentén vágjuk fel ollóval (127., 128. ábra). Abendőtartalom mennyiségét, összeállását, nedvtartalmát és ph-ját vizsgáljuk (acidosis). Abendő és a recésgyomor tartalmának vizsgálatakor figyelemmel vagyunk az esetleges idegentestekre (drót, szög) és jelenlétük esetleges következményeire. Gondosan megvizsgáljuk az egyes előgyomrok szájadékát, valamint az előgyomrok és az oltógyomor nyálkahártyáját. Azelőgyomrok nyálkahártyája már néhány órával a halál után lemezek formájában kisebb-nagyobb területeken leválik (maceratio) és a tartalomhoz keveredik. Abendőoszlopok nyálkahártyáján erosiók (ragadós száj- és körömfájás), elhalások és diphteroid pörkök (szarvasmarha vírusos hasmenése) jelenlétét keressük. Azoltógyomor nyálkahártyáján a gyulladás jelei, vérzések, erosiók (szarvasmarha vírusos hasmenése), peptikus fekélyek lehetnek, a nyálkahártyaredők vizenyős duzzanata (kachexia, nephrosis, toxicosis) megvastagodása (leukosis) fordulhat elő. Azoltógyomor tartalmát figyelmesen megvizsgáljuk paraziták (különféle fonálféreg fajok) jelenléte szempontjából is: dekantálás* 3 végzünk. A vékonybeleket késsel lefejtjük a bélfodorról. A vastagbélkorongot a végbéllel együtt emeljük ki, és késsel való óvatos lefejtésük után ollóval felvágjuk a vastagbeleket. A vékonybelek nyálkahártyáján gyulladás, fekélyek (penészgomba, mycobacterium), valamint agygyrusokra emlékeztető megvastagodott nyálkahártyaredők (paratuberculosis: 19. kép) esetleges jelenlétét vizsgáljuk. A vastagbelekben paraziták jelenlétére (férgek, féregcsomók: oesophagostomum) is figyelemmel kell lennünk (dekantálás!). Ezt követően kivesszük a májat a vele összefüggésben lévő epésbéldarabbal, amely 3 * A dekantálás: a gyomor- vagy béltartalmat széles szájú üvegedényben bő vízzel elkeverjük, majd ülepedni hagyjuk, ezután a felülúszót határozott mozdulattal leöntjük (ezt a folyamatot többször is megismételjük), az üledéket szabad szemmel és sztereomikroszkóppal vizsgáljuk. 102

121 utóbbit a bélfodorral szemben lévő oldalán vágunk fel ollóval. Az epevezető átjárhatóságát úgy vizsgáljuk, hogy megnyomjuk a rendszerint terjedelmes epehólyagot és figyeljük az epe beömlését a bél üregébe ábra - Szarvasmarha előgyomrai, gyomra és belei. 1/a, 1/b bendő, 2. recésgyomor, 3. százrétű, 4. oltógyomor, 5. epésbél, 6. éhbél, 7. csípőbél, 8. vakbél, 9. remesebél, 10. végbél, 11. lép, 12. máj 19. kép. Enteritis paratuberculosa vékonybélben (szarvasmarha) A májat a domború felületével fölfelé helyezzük az asztalra, és rajta több harántirányú metszést ejtünk. Különös figyelemmel vizsgáljuk a májbeli epeereket, amelyek kérődzőkben gyakran az idült gyulladás jeleit mutatják 103

122 (mételykór). A máj felületes és mélyebb állományában gyulladásos gócok (salmonellosis, actionobacillosis, gümőkór), valamint szürkéssárga, száraz, törhető gócok (necrobacillosis) vagy tályogok jelenlétére is figyelemmel kell lennünk. Tehenekben az ún. zsírmáj (zsírmobilizációs) syndromára utaló elváltozások is viszonylag gyakoriak. A máj átlagos tömege szarvasmarhában a testtömeg 1%-a, a juhé 775 g. A többi szerv boncolása a korábban ismertetettekhez hasonló. A vesék megnagyobbodása, felületük tarkázottsága, metszéslapjukon tályogok előfordulása, a veseszemölcsök szétesése, a vesemedencében nyálkás, gennyes izzadmány jelenléte pyelonehpritis bacteritica bovumra jellemző. Gyakori a gócos interstitialis nephritis. A húgyhólyag nyálkahártyáján feketevörös, lágy, dudorzatos növedékek és véres vizelet enzootiás haematuria jele. A nem vemhes szarvasmarha méhe g tömegű. A vemhes méh megnyitása után a magzatok állapotát és életkorát (ép, elhalt, emphysemás, mumifikálódott, macerálódott) vizsgáljuk. Ellés után lévő tehénben a méh nyálkahártyájának és falának állapotán (gyulladás, proliferatio stb.) kívül az involutio mértékét is próbáljuk megállapítani. A petevezetőt és a petefészket külön is megvizsgáljuk (gyulladás, cysták). A bikák heréjébenelhalálos gyulladás (brucellosis), elmeszesedett gócok, tályogok (gümőkór), mogyorónyidiónyi coagulatiós necrosisos gócok (csomós elhalás); kosok heréjében és mellékheréjében retentiós cysták (spermatokele) idült tályog, meszesedés és fibrosis előfordulását vizsgáljuk (brucellosis: Br. ovis fertőzés; Histophilus ovis fertőzés). A mellkasi szervek vizsgálatakor (129. ábra) szarvasmarhában a recésgyomor idegentest okozta perforatiójához csatlakozó, a szívburok és a rekesz közötti összenövések, járatok, savós-fibrines, gennyes-eves szívburokgyulladás esetleges kialakulására vagyunk tekintettel. A szarvasmarha tüdejében a lebenykék közötti sövények légbuborékok okozta erős megszélesbedése gyakran megfigyelhető (interstitialis emphysema). A kruppos gyulladás jeleit mutató tüdő interlobularis sövényei savós-gyulladásos beszűrődés következtében megszélesbednek pasteurellosis esetén (márványozottság); a különböző májasodási szakaszok miatt a tüdőállomány tarkázott (márványozott) lehet (a szarvasmarhák ragadós tüdőlobja miatt). Kruppos tüdőgyulladás esetén a nyirokerek thrombosisa is gyakori (gyöngyfüzérszerűen sorakozó nyirokérátmetszetek a lebenykék közötti sövényekben). Aspirált idegentest üszkös tüdőgyulladást okozhat (29. kép). Interstitialis tüdőgyulladás esetén (vírusos pneumoniák) a tüdő halványabb színű, tömörebb. A száj- és a nyaki szervek boncolása is mindig szükséges (11. és 25. kép) ábra - A mellüreg megnyitva (szarvasmarha) 104

123 11. kép. A szarvasmarha vírosos hasmenése (nyelőcsőbeni elváltozás) 105

124 25. kép. Kontakt gégefekély szarvasmarha vírus okozta heveny légzőszervi betegsége (RS-vírus okozta légzőszervi betegsége) esetén. A fekélyt a köhögés hatására összecsapódó nyálkahártya-területek mechanikai sérülése okozza. Szövődménye gége-necrobacillosis lehet) 106

125 29. kép. Idegentest (egérárpa toklászai) okozta, kavernaképződéssel járó üszkös tüdőgyulladás (kosban). Szalmával bőven almozott vagonban való több napig tartó vasúti szállítás alkalmával jutott a toklász a légutak mélyére, a tüdő mellhártyáját is átfúrva A koponyaüreg megnyitásakor a tág homloköblök miatt az első harántfűrészelést közvetlenül a járomnyúlványok mögött végezzük. Ha a szarvak útban lennének, azokat előzőleg lefűrészeljük. A fűrészelést a koponyatető kettős csontos fala miatt viszonylag mélyen kell végezni. *** 107

126 Akérődző állatok boncolásához példaként mellékelt kóros elváltozásokat a boncolási eljárás sorrendjében a ábra szemlélteti ábra - Roncsoló orrhurut (szarvasmarha). A szutyak hámrétege degenerálódott és elhalt (matt fényű), helyenként apró lemezekben levált 131. ábra - Juhok és kecskék fertőző hólyagos bőrgyulladása ( varas szájfájás, ecthyma contagiosa). Szájkörnyéki bőr- és szájnyálkahártya-elváltozás (lásd még a 2. képet) 132. ábra - Acsülök vizsgálata (szarvasmarha). Az ún. fűkörmök (a fattyúcsülkök) erősen rendellenesen kopottak. Atalpszaru gyűrött. Acsülök közötti hasadék végén rendellenes helyen szaruképződés 108

127 133. ábra - Fluormérgezés növendék szarvasmarhában. A metszőfogakon zománcképződési zavar ( ). A zománchiányos foltokon és a dentinállományban sötétbarna elszíneződés 134. ábra - Szarvasmarha fertőző hüvely- (tasak-) gyulladása. A betegség kezdeti szakaszában apró sárgásvörös göböcskék a hüvelytornácban 109

128 110

129 135. ábra - Sporadicus lymphoid leukosis növendék magyar tarka szarvasmarhában. A bőr alatti kötőszövetben levő (ún. regionális) nyirokcsomók daganatos megnagyobbodása. Az állat vágóhídon történő levágása előtt készült felvétel 136. ábra - Lymphoid leukosis. A 135. ábrán látható növendék állat térdhajlásbeli nyirokcsomója (húsvizsgálati lelet) 137. ábra - Bálázózsinór egymásba gabalyodásából származó idegen test szarvasmarha bendőjében 111

130 138. ábra - A-hypovitaminosis következtében kialakult hyperkeratosis borjú bendőjében 139. ábra - Oltógyomor-csavarodás (szarvasmarha) 112

131 140. ábra - Pepticus fekély borjú oltógyomrában 141. ábra - Dysenteria (coccidium okozta elhalálos vastagbélgyulladás) borjúban 113

132 142. ábra - Necrobacillosisos gócok szarvasmarha májának metszéslapján. A friss coagulatiós necrosisos gócokat bővérű májterület övezi 143. ábra - Idült májmételykór (fasciolosis) juhban. A szakaszosan, borsónyimogyorónyira öbölszerűen tágult, el nem meszesedő epeerek üregében ivarérett közönséges májmételyek (Fasciola hepatica) helyezkedtek 114

133 144. ábra - Fasciola hepatica kifejlett példányai juh májának epeereiből 145. ábra - Gócos interstitialis vesegyulladás (juh; adenovírus-fertőzöttség) 115

134 146. ábra - Gócos interstitialis nephritis szarvasmarhában. A felületre kissé kiemelkedő szürkésfehér gócok 147. ábra - Azegyik here parenchymájában apró meszes szigetek, a másikban herefibrosis (juh) 116

135 148. ábra - Sárgatest (1), folliculus-lutein-cysta (2) tehén petefészkében. Nem vemhes állatban 149. ábra - Bronchiectasiával járó, idült bronchitis és obstructiós atelectasia szarvasmarhában MOVÁR típusú bovin herpesvírus (BHV-4) fertőzöttség 117

136 150. ábra - Actinobacillosis szarvasmarhatüdőben. A daganatszerű szövetben ellágyulás, gennyes beolvadás, környezetében a lebenykék közötti kötőszövet megszélesbedett 118

137 151. ábra - Maedi (progrediáló/progresszív) interstitialis pneumonia. A tüdő tömege háromszorosa a normálisnak. Felületén szürkésfehér-szürkésvörös területek 152. ábra - Heveny légzőszervi betegség szarvasmarhában. (A tüdő metszéslapja). Microbronchitis, alveolitis, alveolaris emphysema és vizenyő együtt 153. ábra - Pneumomycosis gímszarvasban (Cervus elaphus). A primer elváltozás, diphteroid pörk és fekély alakjában az állat csánktájékának a bőrében volt. A tüdő 119

138 állományában metastasisként több, protraháltan kialakuló, penészgomba okozta granuloma 154. ábra - Tüdőadenomatosis (bronchioloalveolaris adenocarcinoma; jagziekte, jaagsiekte) juhban. Kezdeti apró gócocskák mellett összefolyt daganat a tüdőfőlebenyében 120

139 155. ábra - Senyvesség lóban. A szív koszorús barázdáiban a zsírszövet helyét kocsonyaszerű anyag tölti ki. A szívet ellátó erek jól előtűnnek 156. ábra - Diaeteticus cardiomyophathia bárányban. E-hypovitaminosis, szelénhiány. A jobb szívkamra ürege felől jól feltűnnek az elhalt és elmeszesedett szívizomterületek 121

140 157. ábra - Idegen test (drótdarab) okozta recésgyomor-átfúródáshoz (RPT) társuló fibrines-eves szívburokgyulladás. A szívburok megnyitása után a szívburok üregében levő eves izzadmány elfolyt. A szív külső hártyáján szürkészöld-fekete fibrinhalmocskák 158. ábra - Nyelv-actinobacillosis (szarvasmarha). A nyelv metszéslapján actinobacillosisos csomócskák (granulomák): actinobacillosis disseminata linquae 122

141 159. ábra - Nyelv-actinobacillosis (szarvasmarha). A nyelv metszéslapján kötőszövetet bőven tartalmazó terület (sclerotisáló forma): actinobacillosis diffusa linquae 160. ábra - Szarvasmarha fertőző rhinotracheitise, fibrines (álhártyás) krupposdiphteroid orrgyulladás 123

142 161. ábra - Szarvasmarha fertőző rhinotracheitise. A légcső fölső harmadában nyálkásfibrines felrakódás. A gégefedő és a gége nyálkahártyájában heveny gyulladás, a nyiroktüszők területére lokalizálódva finom erosiók ( ) 162. ábra - Az orrüreg és a Highmore-üreg idült gennyes gyulladása (az utóbbi empyemája). Micrococcus abscendens ovis okozta Morel-félebetegség. (A fej haránt fűrészelése az M1 és M2 fog határvonalában történt) 124

143 163. ábra - Elhalásos gégegyulladás (necrobacillosis). A gége üregébe emelkedő száraz elhalt terület domborodik (szarvasmarha) 125

144 164. ábra - Azagytörzs és a kisagyvelő hypoplasiája borjúban. (Mellette kontrollként egészséges fejlődésű borjú agyvelőrészlete). Mindkét agyvelőben az agyköpeny eltávolítva. Azanyaállat vemhessége alatt vírusos hasmenésen (VD) esett át 126

145 165. ábra - Haemophilus somnus okozta thromboemboliás meningoencephalitis (sleeper syndrome) hizlalásba fogott növendék szarvasmarhában. A kissé tágult agyvelőkamrákban a liquor zavaros volt. Az agyvelő metszéslapján necrotizáló gennyes vasculitis, vérérthrombosis és következményes agyszövetelhalás, gennyes ellágyulás 166. ábra - Coenurosis juh agyvelőjében. A Taenia multiceps kutyafélék (Canidae) vékonybelében élősködő galandféreg lárvája a coenurus cerebralis, a kis agyvelőben és az agyféltekében 127

146 167. ábra - Idült gennyes mastitis (Actinomyces pyogenes okozta tőgygyulladás) szarvasmarhában 128

147 168. ábra - Tőgygyulladás tehénben; Mastitis acuta gravis (heveny diffúz parenchymás mastitis). A metszéslap kissé száraz és az elődomborodó lebenykék miatt egyenetlen 169. ábra - Osteoporosis senyves növendék szarvasmarhában. A zsíros csontvelő helyén szalmasárga színű kocsonyaszerű összeállású anyag 129

148 170. ábra - Csontaetinomycosis szarvasmarha állcsontjában (macerált készítmény) 171. ábra - Penészgomba (Aspergillus) okozta vetélés (magyar szürke szarvasmarha); elvetélt magzat. A magzat bőrében körülírt hyperkeratosisos és dermatitises plakkok 130

149 172. ábra - Növendék bika Aehilles-inának (1) friss keletű leszakadása az érdes sarokgumóról (a szakadás helyét friss véralvadék jelzi; vitalis reakció). A felületes ujjhajlító izom ina (2) felpreparálva, s. g. = sarokgumó 3. A ló boncolása A ló hulláját háti fekvésben kissé jobbra döntve, rendszerint lebőrözött* 4 állapotban boncoljuk ( ábra). A biztonságos rögzítés céljából a hulla végtagjait kötelekkel csüdben a kerekeken gördülő boncasztal kampós vasrúdjához erősítjük, szabadban végzett boncoláskor pedig kicövekeljük. 4 * Lebőrözés előtt az állat farkát a farokrépával együtt késsel eltávolítjuk (a farokcsigolyát átvágjuk), ezután a hátulsó végtagok belső felületén és a lágyéktájékon a középvonalban késsel a bőrt átvágjuk, majd a tejmirigyet (a hereborékot és a praeputiumot, újszülött csikóban a köldököt is) kikerülve a metszést a hasfalon a középvonalban tovább vezetjük a mellkason, a nyak alsó szélén, a torokjáraton át az állszögletig. Ezután a gáttájékon a bőrt a végbélnyílásig (kancán a vulváig) felhasítjuk, majd a metszést a hüvely- és a végbélnyílás kikerülésével a farokcsigolyákig folytatjuk. A hátulsó végtagokon a lábközép (ún. szár) közepén a bőrt körbemetsszük, majd innen a végtag belső oldalán készítünk bőrmetszést az első metszési vonalig. Az elülső végtagokon hasonló módon, a lábközéptől kiindulva fejtjük le a bőrt: körbemetszés után a bőrt a végtagok belső oldalán a szegy középvonalában futó metszésig hasítjuk be. A végtagok és a törzs lebőrözése ( lenyúzása ) után a nyakról és a fejről is fejtsük le a bőrt. A fej lebőrözésekor a porcos fülkagylót is át kell vágnunk. 131

150 173. ábra - Lóhulla szállítása bonckocsin 174. ábra - Lóhulla lebőrözése 3.1. Külső vizsgálat A hulla leírásakor különösen fontos az életkor pontos meghatározása, valamint a fejen és más testrészeken lévő jegyek (hóka, piszra, szárcsa, lámpás, békaszáj, csillag, kesely, hermelinkesely, almázottság, hátszíj, szőrforgók stb.) és a bélyegek pontos leírása (helyeződés, nagyság). 132

151 A külső vizsgálat során a sertés boncolására vonatkozóan leírtakon kívül okvetlenül térjünk ki a paták, azon belül a szarutok állapotára (alakjára: amely normális, terült, torzult, gyűrűzött, repedezett, töredezett lehet; színére: amely viaszsárga, sávozott; a szaruanyag szilárdságára; patkoltságára: frissen patkolt, patkolatlan lehet), továbbá a szarugesztenyék és a tasak leírására (oedema, phlegmne, daganatok). Külön vizsgáljuk a talp (175. ábra), a sarokvánkos, a nyír, a szegély és a fal szarufalát, hegszaru jelenlétét; szükség esetén a szegély, a párta és a fal irháját. Az újszülött csikóban az ideiglenes, vékony, puha szarut, amely kb. két hét alatt válik le a talpi felületről. Améhen belül képződött szaru utolsó része kb.féléves korra éri el a hordozószélt és ezután kopik le. Megnyilalás (megszegelés, szegnyomás), vagy annak gyanúja sehhez társulóan az állat elhullásához vezető tetanusz esetén a patkószegeket a boncolás alkalmával ki kell húzni, s azokat gondosan meg kell vizsgálni (könnyen kihúzható, nedves felületű stb.), olykor a patát több irányban (satuba fogva), fel kell fűrészelni ábra - A pata talpi felületének vizsgálata. A fal szarutokja és a nyír szaruja elvált; za = zona alba Az inoculatios gyulladásos területről vett izzadmányból, kenetben, Gram-festéssel mikroszkópos vizsgálattal megkísérelhető a Cl. tetani jellegzetes alakjainak kimutatása. Patairha-gyulladáshoz társuló patacsont-rotatio előfordulásáról ugyancsak a pata felfűrészelése révén tájékozódhatunk. A szájüreg megtekintésekor külön gondot fordítunk a fogak vizsgálatára: a fogak számára, a fogmedrekben való helyeződésre, az életkornak megfelelő kopás mértékére (korai kóros fogkopás és barnás elszíneződés pl. kérődzőkben fluormérgezéskor, excavatio praecox) az egyes fogak szerkezeti felépítésének hiányosságaira, a pótló fogak (amelyek tejfogakat váltanak fel) váltódási hibáira (pl. persistáló tejfogak megléte). Az alsó (állkapcsi) és a felső (állcsonti) fogsor (dentura) íveltségét (az íveltséget házi emlősállatokban a foghíjas szél megszakítja), a fogsorok egymáshoz való viszonyát különös gondossággal vizsgáljuk. A fogazat dentatura a két fogsor alkotta fogak összessége. Az egyes fog, a fogsor vagy a fogazat fejlődési és kopási rendellenességei növényevő állatokban gyakoribbak. A fogrendellenességnek és a betegségnek különös jelentősége lóban van (bélsárpangás, idült hurutos gyomorgyulladás). Az egyes fogak gyakoribb kopási rendellenességei (a fogcsúcs 133

152 képződése, a fogtúlnövés) a fogsor kopási rendellenességei (az éles, a hullámos, a lépcsős és ollós fogkopás) rágászavarral járhatnak. Ennek következményei a béltartalom minőségére is kihatnak (16. kép). 16. kép. Fogkopási rendellenesség miatt kialakuló vastagbél-obstipatio lóban. A durva, rosszul rágott növényi rostok között rágatlan, morzsolt kukoricaszemek 3.2. Belső vizsgálat A belső vizsgálatkor az áll alatti nyirokcsomó állapotára és az izomzatra (10. kép) legyünk különös figyelemmel. A has állapotának (a hasfal petyhüdt, közepesen, ill. dobszerűen feszes) megfigyelése után lefejtjük a tejmirigyet és felfejtjük a penist (176., 177. ábra). A porckés élével a lapátosporc végénél metszést ejtünk a hasfalon (178. ábra), és a hashártyát ujjunkkal átbökjük. Ezután a Karpfer-félecoelotomot a készített nyílásba helyezzük úgy, hogy a gombja fölfelé irányuljon, és a hasfalat a linea alba mentén a symphysis pelvisig megnyitjuk (179. és 180. ábra). Ha nincs coelotomunk és a hasfalak nem feszesek, a lapátosporcnál készített nyílásba tenyérrel fölfelé fordított bal kezünk középső és mutatóujjai között vezetett késsel metsszük át a hasfalat a symphysisig. Ha a hasfal nagyon feszes, csak felületesen metszünk, mert magától széttér az izomzat, és már csak a hashártyát kell fölmetszeni. Ezután a sertésről való fejezetben leírtakhoz hasonlóan a bal kezünkkel megfogjuk a lapátosporc mellett a hasfalat és keresztezett kéztartás mellett a bordaív mentén az ágyékig lefejtjük azt (181. ábra). A bal oldali hasfalat addig fejtjük, amíg az esetleges szabad tartalom kifolyását nem veszélyeztetjük. A hasüreg jobb áttekinthetősége kedvéért célszerű a két eminentia pubicát a fancsont előtt összekötő inas köteget (a tendo praepubicust) és a ligamentum accesorium ossis femorist a medence symphysiséről és fanfésűről késsel lefejteni. Megvizsgáljuk a hasüreg szabad tartalmát (mennyiségét és minőségét), a hashártyát. Gyakran találhatók a hasüregben kórtani jelentőség nélküli férgek (Setaria equina), amelyeket nem szabad fibrinszállal összetéveszteni. 134

153 10. kép. Bénulásos myoglobinaemia és -uria lóban. A heveny izomelfajulás, majd -elhalás (Zenker-féle izomelhalás) miatt a myoglobin a vérpályába, majd a vizeletbe jut (a Petri-csészében barnásvörös vizelet). A kóros elváltozás mellett kontroll minták 176. ábra - A tejmirigy hátrafejtése 135

154 177. ábra - A hasüreg megnyitása előtt a penis tartószöveteit hátrafejtjük 178. ábra - Alóhulla hasüregét óvatosan vezetett metszéssel nyitjuk meg 136

155 179. ábra - Alapátosporc mögött ejtett metszésen a hasüregbe vezetjük a Karpfer-féle coelotomot 180. ábra - A hashártyához feszített coelotomot a nyíl irányába vonjuk 137

156 181. ábra - A bal oldali hasfal leválasztása keresztezett kéztartással Ezután a hasüregben megfigyeljük a belek helyeződését. Normális viszonyok között a hátán fekvő lóban a vakbél csúcsa a lapátos porcnál fekszik, a remesebelek pedig a bal és a jobb oldalon helyeződnek el úgy, hogy azoknak csak a gurdélyos részei: a bal alsó, az alsó haránt és a jobb alsó fekvetek láthatók (182.,183., 184. ábra). Ha bélcsavarodás, vagy bélhelyzetváltozás nem áll fenn, akkor a belek kihelyezését úgy kezdjük meg, hogy a remesebelek medencei görbületét (a bal oldalon a medence bejáratában helyeződik) megfogjuk (185. ábra) és a ló feje irányában húzzuk úgy, hogy a sima felületű bal felső remese a test felé fordulva feküdjék. Az így kifektetett remesebelek jól áttekinthetők (186. ábra). Ezután a szűkremesét előhúzzuk a medence üregéből 138

157 amennyire csak lehet, és a végbél felőli részét zsinórral két helyen egymástól kb. 10 cm-nyi távolságban lekötjük (187. ábra). A két lekötés között a belet átvágjuk és késsel lefejtjük a bélfodorról a homorú, szívós, (éles) szélben ( sarlószerűen ) végződő plica duodenocolicáig (188. ábra és lásd még a 196. ábrát). A szalag mögött lekötjük a szűkremesét, majd ujjunkkal átbökve az epésbél bélfodrát két helyen lekötjük az epésbelet is. Először átvágjuk a szűkremesét és kihelyezzük. Ezután a két lekötés között átvágjuk az epésbelet is úgy, hogy egyik lekötött csonkja a hasüregben maradjon, szabad végét pedig kézben tartva megkezdjük a vékonybelek (innen már az éhbélszakaszok) lefejtését aboralis irányban a bélfodorról (189. ábra). A vékonybelet egészen a csípőbélnek a vakbélbe való beszájadzásáig lefejtjük. A beszájadzás előtt kb. 15 cm-rel a csípőbelet lekötjük, majd a lekötés előtt átvágjuk ábra - A megnyitott hasüreg. V = vakbél, R = tágremesebél, r = szűkremesebél, vé = vékonybél 183. ábra ábra. Afelhágó (a tág) remese (colon ascendens) alsó és felső fekveteinek és a vakbélnek az anatómiai helyeződése lóban (gipszmodell). A) álló helyzet; B) háti fekvő helyzet (boncolási helyzet); cs = csípőbél, v = vakbél (feje, teste, csúcsa); colon ascendens, mint U alakú kettős ventralis és dorsalis bélkacs: 1. jobb alsó fekvet, 2. alsó harántfekvet, 3. bal alsó fekvet, 4. medencei görbület, 5. bal felső fekvet, 6. felső harántfekvet, 7. jobb felső fekvet, végén a gyomorszerű tágulattal, colon transversum, majd colon descendens (sz = 139

158 184. ábra - Amegnyitott hasüreg, a vakbél kibuktatva 140

159 185. ábra - Amedencei görbület felkeresése és kiemelése 186. ábra - Atágremesebél és a vakbél hasüregből való kiemelése után 141

160 187. ábra - Szűkremesebél első lekötési helye 188. ábra - d) duodenum és SZ) a szűkremesebél között feszül. a második lekötés helye; j) jejunum; R) remese a harmadik lekötés helye 142

161 189. ábra - A vékonybél lefejtése és kiemelése A vékonybelek kihelyezése után a lépet vesszük ki úgy, hogy a tőlünk távolabb eső, feji végét megfogjuk és a gyomortól elhúzva szalagjait átvágjuk. A vastagbeleket(a tágremesét és a vakbelet) úgy vesszük ki, hogy a vastagbeleket magunk felé, a jobb oldalra húzva átvágjuk az elülső bélfodri gyökeret és azt a laza kötőszövetet, amely a jobb felső remesefekvetet és a vakbél alapját a gerinchez rögzíti. Kiemelés után a vastagbeleket úgy helyezzük el, hogy a bélfodri gyökér, illetve a mesocolon fölül legyen (190. ábra). Még a tágremesebél megnyitása előtt megvizsgáljuk és érollóval felvágjuk a bélfodri vérereket. Lóban az elülső bélfodri verőér törzsében és ritkán annak más nagyobb ágaiban gyakran élősködnek a Strongylus vulgaris vastagbélféreg lárvái, amelyek gyakran thrombust és bélfalelváltozást 143

162 (20. kép) idéznek elő, és néha az innen leváló thrombusrészletek a vérér ágaiban (elsősorban a tágremesében) thromboemboliát okozhatnak. A vérerek felvágását a hasi aorta felől kiindulva az arteria mesenterica cranialis felvágásával kezdjük (191. ábra), majd az egyre szűkülő ágak (192., 193. és 194. ábra) felé folytatjuk. Vigyáznunk kell, hogy az artériákat és ne a velük párhuzamosan futó és körülöttük hálózatot alkotó vénákat vágjuk fel először. 20. kép. Strongylosis ló remese belében. Stongylus vulgaris-lárvák okozta bélfalbeli vándorlás friss keletű következménye: az artériaágacskák sérülése miatt savósan-véresen beszűrődött nyálkahártya-területek Az elülső bélfodri verőér és ágainak vizsgálatakor ügyeljünk arra, hogy az olló gombos végével nehogy elmozdítsuk a friss thrombust vagy embolust (a thrombus fölött a vérér kissé kiemelkedik). Szavatossági esetekben (a folyamat idejének meghatározása miatt) okvetlen szükséges a thrombusnak vagy az embolia folytán beékelődött embolusnak, illetve a vérérfalnak a szövettani vizsgálata is (van-e szervülés és milyen mértékű) ábra - A vakbél és a tágremesebél kihelyezése a belet ellátó artériák és a bél boncolásához 144

163 191. ábra - Aorta és az abból kiágazódó a. mesenterica cranialis felvágása (az olló gombos vége az a. m. cr.-ban) 192. ábra - Bélfodri verőerek elágazódása lóban. 1. aorta abdominalis, 2. a. renalis dextra (jobb veséhez), 2. a. renalis sinistra (bal veséhez), 3. a. mesenterica cranialis, 4. a. colica media (szűkremese kezdeti részéhez és a pancreashoz), 5. a. colica dextra s. dorsalis (a tágremese felső fekvetéhez), 6. a. jejunales (éhbélhez), 7. a. ileocolica (a. ileoeaecocolica) (a csípőbél végső szakaszához és remesebélhez), 8. ramus colicus s.a. 145

164 colica ventralis (a tágremese alsó fekvetéhez; anasztomizál az a. col.dors.-szal), 9. a. ilei (a csípőbél kezdeti részéhez több ág), 10. a. caecalis lateralis (vakbél külső oldalához), 11. r. ilei mesenterialis (a csípőbél végső részéhez), 12. a. caecalis medialis (a vakbél belső oldalához), 13. a. panc-reaticoduodenalis caudalis (a szűkremeséhez és a végbél elülső szakaszához is), 14. a. lumbales, 15. a. mesenterica caudalis (ágai: a. colica sinistra et a.rectalis cranialis) 193. ábra - Az elülső és a hátulsó bélfodri verőér elágazódása. d) duodenum, j) jejunum, i) ileum, c) tágremesebél, c. t.) szűkremesebél (colon descendens), v) végbél, 15. a) mesenterica caudalis (szűkremeséhez és a végbél elülső szakaszához. Az egyéb jelzéseket lásd a 192. ábrán 146

165 194. ábra - Az arteria colica ventralis ágának felvágása 147

166 A vérerek feltárása és vizsgálata után azonnal a vastagbélfodri nyirokcsomókat vizsgáljuk meg. Ezután kifejtjük a hasnyálmirigy jobb lebenyét a gyomorszerű tágulat és a vakbél feje közül, a teste ugyanis az epésbél S-alakú görbületénél marad. A vékonybeleket a bélfodor tapadása mentén, a tágremesét a bélfodor mellett, ollónkat attól két harántujjnyira vezetve, vágjuk fel. A vakbelet egyik taeniája mellett, a szűkremesét fodra mentén nyitjuk meg (195. ábra) ábra - A remesbél és a vakbél felvágása 148

167 A gyomor kivétele előtt a cardiát lekötjük, és a lekötéstől oralisan a nyelőcsövet késsel átmetsszük. A gyomrot a korában már a plica duodenocolica mellett lekötött epésbéllel együtt vesszük ki. Az epésbelet a kezdetén a bélfodor tapadásával szemben vágjuk fel ollóval, hogy a ductus choledochusnak és a ductus panreaticus majornak a Vater-féle diverticulumba való beszájadzását (papilla duodeni maj.) a sérüléstől megkíméljük. A Vater-féle öböl a pylorustól kb. 15 cm-nyire helyeződik (196. ábra). A gyomrot az epésbél felől, a nagygörbület mentén vágjuk fel. Ha a gyomron repedés van, akkor azt a felvágáskor kikerüljük. Gyomorrepedés esetén a folytonossági hiány széli részét alaposan meg kell vizsgálnunk, hogy a repedés életben keletkezett-e (vitalis reakció). A gyomorbeli vitalis reakció vizsgálatakor olykor a repedés szélén ajakszerűen kifordult nyálkahártyát is fel kell egy-két helyen, 1 4 cm szélességben fejteni, a submucosából ugyanis a véres beivódást a repedéskor kizúduló gyomortartalom innen nem tudja kimosni. A lóbagócs lárvái és azok következményei a ló gyomrában gyakran megtalálhatók (12. kép). Ezután, szalagjainak átmetszése után, a májat vesszük ki. A ló májának átlagos tömege 5 kg; a testtömeg 1,3%-a ábra - A ló hasüregének elülső része. 1. gyomor, 2. ampulla duodeni, 2. flexura duodeni cranialis, 2. duodenum descendens (pars secunda), 3. flexura doudeni caudalis, 3. pars caudalis (pars tertia), 4. plica duodenocolica (lig. duodenocolium), 5. máj, 6. pancreas, 7. lép, 8. a. mesenterica cranialis, At) a tágremesebél felső fekvetének ampullaszerű tágulata, ct) szűkremeséhez kapcsolódó colon transversum, J) jobb vese, B) bal vese, R rekesz, Oe) nyelőcső, Je a jejunum kezdete, L) lig. triangulare dext, F) lig. falciforme hepatis + 1. terres h. 149

168 150

169 12. kép. Lóbagócsok (Gastrophilidae) családjába tartozó légy, a lóbagócs lárvái (Gastrophilius equi s. G. intestinalis lárvái, népiesen rozsférgek) által okozott kráterszerű erosiók és fekélyek ló gyomrának cutan jellegű hámmal borított részén A húgy- és a nemi szervek, valamint a mellkasi szervek boncolása megegyezik a sertéssel kapcsolatban leírtakkal (26., 27. kép). A ló mellüregi szerveit ha nem rendelkezünk a bordák elfűrészeléséhez alkalmas fűrésszel késsel is kiemelhetjük úgy, hogy a száj-nyaki szerveket összefüggésükben hagyva a mellkas bejáratáig felfejtjük, majd a mellkas bejáratán az elülső (külső) oldalról éles, hegyes késsel az első bordapár mentén a szövetet körülvágjuk. Ezután a szívburkot a hasüreg felől a szegycsontról késsel leválasztjuk és (a szegycsont markolatánál) a nyelvet és a nyaki szerveket (a nyelvben biztonságos fogás létesítése céljából késsel egy nyílást is készíthetünk) a mellüreg felé, a mellkasbejáraton át behúzzuk, majd a tüdő felfüggesztését a hasüreg felé való húzással megszüntetjük. Ilyenkor a tüdővel együtt emeljük ki az aorta mellkasi szakaszát is. A gége izmait sorvadás szempontjából gondosan átvizsgáljuk (hörgősség). 151

170 26. kép. Súlyos általános heveny fibrines mellhártya-guyulladás lóban. A fali mellhártyát vaskos fibrinlemez borítja 27. kép. Friss keletű, még nedves fibrin (rostonya) zsigeri mellhártyán (ló tüdejének felületén) 152

171 A koponyaüreg boncolásakor a koponyatetőn (a homlokcsonton) a harántirányú fűrészelést a homlokcsont halántéknyúlványának hátulsó szélét érintő vonaltól kétujjnyira hátrafelé végezzük, majd az agyvelőt boncoljuk ( ábra). Az orrüreg megnyitásakor mandibulára állított fejen a harántirányú fűrészelési vonalat az orbita elülső széle előtt vezetjük úgy, hogy a fűrészelési sík közvetlenül az utolsó molaris fog mögé essék. Az így leemelt arckoponyai részt hosszában felfűrészelve (a középvonaltól 1 cm-nyire az orrsövény bal oldalán) vizsgáljuk az orrsövényt, majd annak késsel körülvágása és kiemelése után megvizsgáljuk a másik oldalát és az orrjáratokat, valamint az arcüreget. Külön vizsgáljuk a koponya alapján az atlas és a garat között helyeződő légzacskókat (űrtartalmuk ml) ábra - A homloküreg megnyitásához a fűrészelési vonalat az ábra szerint vezetjük (1);a homloküreg megnyitása nélküli agyvelőkivételhez az első fűrészelési vonalat hátrább vezetjük (1/a) 198. ábra - Az öreglyuk irányába menetelesen vezetett fűrészelési vonal 199. ábra - Homloküreg; az agy alapját határoló csontok 153

172 200. ábra - Az agyvelő kiemelése. a) a koponyatető eltávolítása után a csontos fészekben nyugvó agyvelő; b) az agyvelő kiemelése a koponyaüregből Cooper-féle ollóval (tarkótájékra állított koponya) 154

173 201. ábra - Agyvelő előkészítése a boncoláshoz. Corpus callosum (c), sulcus corporis 155

174 202. ábra - Oldalsó agykamra megnyitása. Tágult agyvelőkamra esetén (mint a képen is) a metszést a sulcus corporis callosi fölött kb. 1 cm-rel célszerű vezetni 203. ábra - Feltárt agyvelő. 1. Ammon-szarv, 2. corpus striatum, 3. oldalsó kamrai érfonat fekhelye (az érfonat átfordítva) (é) 4. oldalsó agyvelőkamra belső fala, 5. kisagyvelő, 6. Monro-lyuk, H) hemisphaerium 156

175 204. ábra - Az agyvelő szeletelése (nedvesített) agykéssel (c. s. = corpus striatum) A fogak vizsgálata lovak boncolásakor különös jelentőségű. Fogbetegségre hívja fel a figyelmünket az, hogy a gyomorban vagy a vastagbélben rágatlan, rosszul rágott és emésztetlen abrak- vagy szálastakarmány-részek vannak. Vizsgáljuk a fogsor íveltségét, kopását (lépcsős, hullámos, ollós fogkopás) épségét (hiányokat), a rágólap felületét (zománcbetüremkedés cementkitöltődésének a hiánya, porodontia) esetleg a fog szerkezetét. A pata boncolására aránylag ritkán kerül sor. Heveny és idült patabetegségek vizsgálatához (heveny laminitis, idült gennyes patahenger-gyulladás, az ún. patarák vizsgálatához) a patát satuba fogva median síkú 157

176 metszésekkel fel kell fűrészelni. Megnyilallás, megszegezés esetén (amelyhez tetanus társulhat) a patkószögeket is kikel húzni és a patkót le kell venni. (Normális esetben a patkószög környékén a szarutok barnásan elszíneződik: siderin képződik.)i A ló szemének boncolására az aránylag gyakran ismétlődő iridocyclitis előfordulása miatt szokott sor kerülni. A szemgolyót éles, hegyes végű Cooper-féleollóval (a kötőhártya, a n. opticus, a szemmozgató izmok és a szemgödörbeli egyéb szövetek átvágása révén) kiemeljük az orbitából. A szemgolyó alakját, nagyságát, esetleg térfogatát, tömegét (lóban a két szemgolyó együtt mintegy 100 g) feszességét vizsgáljuk, majd külön leírjuk járulékos szerveit: a szemhéjat, a könnykészüléket, a szemgödröt, a periorbitalis zsírpárnát. A külső vizsgálathoz tartozik a szemgolyót a limbusig borító kötőhártyarész (a bulbaris kötőhártyarész) gondos vizsgálata: bővérűsége (injectiója), amely lehet conjunctivalis, ciliaris, és vegyes. A külső vizsgálata után az aequatora mentén határozott metszéssel (lehetőleg nagy Petri-csészébe helyezve) felvágjuk a szemgolyót. Felmetszése után vizsgáljuk a szemgolyó magját alkotó szemcsarnokokat, a szemlencsét és az üvegtestet (ezek normálisan színtelen átlátszó közegek). Ezt követően a szem külső, középső és belső hártyáját (a sclerát-corneát; a három részből, vagyis az érhártyából, a sugártestből és a szivárványhártyából álló uveát; a retinát) és a n. opticust vizsgáljuk meg. A ló szemének állapota meghatározza az állat használati értékét. A lovak boncolásakor a következőkre kell különösen ügyelnünk: A bél helyzetváltozásaira torsio (vékonybél, vastagbél), hernia (pl. a Winslow-lyuk sérve), strangulatio, invaginatio, flexio. A gyomor és a bél folytonossági hiányaira (ruptura, perforatio). Az obstipatióra. Az elülső bélfodri verőérnek és ágainak thrombosisára, ágainak thrombo-emboliájára. A csontokban, izmokban a mechanikai behatásra létrejövő elváltozásokra: koponyaalapi törés, a nyelvcsont törése, a patacsont törése, a nyakcsigolya luxatiója, a gerincvelő conquassatiója, végtag- és bordacsonttörések, epiphysiolysis, apophysiolysis. Az izomdystrophiákra nutritív eredetű, terhelés hatására (ún. bénulásos myoglobinuria) létrejövő. A gégeizom-sorvadásra (főleg a bal oldali gégeizmok bénulása miatt; 23., 24. kép). A fogkopási rendellenességekre. 158

177 A fertőző, parazitás és toxikus betegségekre Actinobacillus equuli septikaemia, mirigykór, fertőző kevésvérűség, vírus arteriitis, rhinopneumonitis, strachybotryotoxicosis, rühösség, a gyomor és a bél parazitái. A végtagok betegségeire. A pónik hyperlipaemia-syndromájára. 159

178 23. kép. A bal oldali dorsalis gégeizmok sorvadása lóban 160

179 24. kép. A 23. képen látható gége keresztmetszete. A bal oldali m. cricoarytenoideus dorsalis kifejezett atrophiája miatt a hangrés alakja a bal oldali hangszalag ellazulása folytán megváltozott *** A ló boncolásához példaként mellékelt kóros szervi elváltozásokat a boncolási eljárás sorrendjében a 155., ábra szemlélteti ábra - Melanoma malignum színehagyó szürke lóban. A multiplex, barnásfekete daganatgócok jellegzetes területen a farokrépa bőrében, a végbélnyílás (végbélrózsa) körül 161

180 206. ábra - A ló sarcoidja (szügytájékról műtéti úton eltávolított bőrbeli daganat metszéslapja). Létrejöttében újabban bovine papillomavírus (BPV-2) oktana szerepét kutatják. Előfordulása a fej-, a nyak- és a lábvégtájakon gyakori; recidivára hajlamos, áttétet nem képez, autotransplantatio sikeres. Hazánkban évek óta észleljük 162

181 207. ábra - Strongylosis. Strongylus equinus-lárvák vándorlása ló vakbelének savóshártyája alatt. A vándorló lárvák járatai szürkésvörösek, szürkésfehérek 163

182 208. ábra - Idült hurutos gyomorgyulladás (idült gyomorhurut) lóban. A nyálkahártya mirigymezőit kötőszövetes behúzódások tagolják. A nyálkahártya durva ráncokat vet 209. ábra - Belső sérv (álrekeszsérv) lóban. A rekesz szerzett folytonossági hiányán át a mellüregbe jutó szűkremesebél-részlet. A bélfodorban és a bél falában közepes súlyosságú pangásos bővérűségre utaló elváltozások 210. ábra - Csípőbélnek a vakbél üregébe való invaginálódása (ló) 164

183 211. ábra - Gyomor- és lépszalag folytonossági hiányán át jutó vékonybél-lefűződés és következményes ileus lóban. A vékonybélnek a véres infarcerálódása (a képen fekete) 212. ábra - Horizontális metszet ló hasüregéről (vázlat). A nagycseplesz és a Winslowlyuk helyeződése 1. rekesz, 2. májszalag, 3. máj, 4. gyomor, 5. lép, 5. lig. gastrolienale, 6. bélkacsok, 7. remesebél, 8. hasnyálmirigy, 9. epésbél, 10. kiscseplesz (= lig. hepatogastricum + lig. hepatodoudenale), 11. nagycseplesz, 12. csepleszzsák (bursa -lyuk = foramen epiploicum (4 6 cm hosszúkás nyílás) 165

184 213. ábra - Rectalis vizsgálat folyamán a vizsgáló kéz ujjának köröméle okozta hosszant elnyúló nyálkahártya sérülés. A vitalis reakciót (a véres beivódást) a képen szürkésfekete udvar jelzi 166

185 214. ábra - Strongylus vulgaris lárvájának a bél falában való vándorlása folyamán endarteriitis obliterans miatti körülírt bélfalelhalás (infarctus) ló tágremesebelében. Strongylosis. A térképszerűen elhalt kisebb-nagyobb területek szigetszerűen tűnnek elő a nyálkahártya felől 215. ábra - Idült vakbél-obstipatio lóban. A savóshártya felől jól látható a hypertrophisált bélizomzat sujtásszerű elődomborodása (kb. természetes nagyság) 167

186 216. ábra - Félheveny endocarditis valvularis thromboulcerosa háromhegyű billentyűn lóban. Az egyik vitorlán terjedelmesebb thrombusból álló felrakódás 217. ábra - Tovanövő, friss keletű vegyes thrombus hasi aortában és az aa. iliacae externae ágaiban (ló) 218. ábra - Aneurisma-képződéssel járó endarteriitis thromboticans ló a. mesenterica cranialisában (strongylosis). A thrombussal fedett intimához Strongylus vulgaris lárvái (L4) tapadnak. A lárvák egyébként a remesebél nyálkahártyájából az arteriolákarteriák intimája alatt haladva 3 nap alatt érik el az a. mes. cranialist 168

187 219. ábra - Koponyacsonttöréshez társuló agyvelőzúzódás. Jobb occipitalis lebeny conquassatiója versenyzés közben bukott lóban 220. ábra - Azoldalsó kamrai érfonatban koleszteringranulomák (ló) 169

188 221. ábra - Golyva (struma parenchymatosa) csikóban. Testtömeg 45 kg; pajzsmirigy 31 g 222. ábra - Adenoma ló hypophysisében (Cushing kóros kancában) 170

189 223. ábra - Sipolyképződéssel járó idült, fibrines-eves ízületgyulladás lóban (csüdízület, első ujjpercízület) 224. ábra - Amély ujjhajlító izom inának friss keletű szakadása lóban. (Ezen a részen az ínrészlet egyenetlen, felületéhez véralvadék tapad.) Afelületes ujjhajlító izom ina alatti nyálkahártyatömlőben heveny savós-fibrines gyulladás 171

190 225. ábra - Pontyfogazat lóban 172

191 226. ábra - Zománcbetüremkedés cementkitöltődésének hiánya lóban (legsúlyosabb a M 1 -ben) 227. ábra - A Highmore-öböl sikertelen és sikeres trepánozása. A macerált koponyán, a járomcsonton idült gyulladás jelei 228. ábra - Paravertebralis, a nyakcsigolyatestet is beolvasztó idült tályog csikóban 173

192 229. ábra - Patkolás alkalmával sértett patairha heveny gyulladása (megnyilalás, megszegelés). A pata szarutokjába vezetett kutasz a kihúzott patkószög csatornáját jelzi. Ha a patkószög csak a patairha közelébe jut, azt nyomva és fájdalmat okozva, közvetett megnyilalásról (szegnyomásról) beszélünk 4. A húsevők boncolása A hullát a hátára fektetjük, lebőrözzük, a vállöv izmait és a csípőízületeket késsel átvágva a végtagokat oldalra fektetjük Külső vizsgálat A külső vizsgálat és a hasüreg megnyitása a sertéséhez hasonló. Az ott leírtakon kívül a következőkre kell figyelnünk Belső vizsgálat 174

193 A bőrön, kutyákon viszonylag gyakran fordul elő sérülés (9. kép), korpás felrakódás, pörkképződés (dermatitis), szőrhiány (mérgezések, cukorbetegség), hyperkeratosis az orrtükrön és a talppárnákon ( keménytalp-betegség illetve szopornyica) és daganat (6. kép). A has és a mellkas alján, a hónalji tájékon és a combok belső oldalán (szimmetrikusan) sötétszürke elszíneződéssel járó bőrmegvastagodás acanthosis nigricans (5. kép) esetén jelentkezik. Gennyes pustulák képződése és erős pikkelyezés kíséri a demodicosist. Macskákon a rühatkák okozta elváltozásokra kell figyelni. A testnyílások vizsgálatakor húsevőkön a külső hallójáratokat gondosan megtekintjük bűzös váladék felhalmozódását és pörkök jelenlétét keresve (otitis externa, fülrühesség, idegen test). A végtagokon a perifériás részek megvastagodása fordulhat elő (acropachia). A száj nyálkahártyáján, a nyelv alsó felületén fekélyes gyulladás lehet (uraemia). 5. kép. Acanthosis nigricans kutya bőrében 175

194 6. kép. Rosszindulatú, kifekélyesedő multiplex daganat (epitheloid típusú amelanoticus malignus melanoma) kutya bőrében 9. kép. Lövés okozta sérülés bernáthegyi kutya bőrében és nyaktájéki szöveteiben. A lövési csatornában fémszonda; a vitális reakciót a véres beivódás jelzi A hasüregi szervek helyeződésének megtekintése után először a lépet, majd a csepleszt fejtjük le. Macskák hasüregében fertőző peritonitis esetén sok savós izzadmány van (lásd a 242. ábrát és a 21. képet). A lépben súlyos fokú vérpangás vagy szögbetörés, gyomorcsavarodáshoz társuló helyzetváltozás esetén. Leukosis következményeként a lép mindig jelentősen megnagyobbodik. Idős kutyák lépében borsónyi-diónyi, tömött 176

195 gócok fordulnak elő (hyperplasia pulposa). A gyomor tetemesen tágult és a bővérűség jeleit mutatja (a nyelőcső végső szakasza spirálisan megcsavarodott, az epésbél szögbetört) gyomorcsavarodáskor. Rekeszrepedés esetén a gyomor vagy annak egy része a mellüregbe juthat. Gyomorban daganat is előfordulhat (13. kép). 21. kép. Macska fertőző hashártya-gyulladása (FIP). Ún. nedves forma esetén a savóshártya zsigeri lemeze kötőszövet-szaporodás miatt megvastagodik, a hasüregben nagy mennyiségű, jelen esetben 1650 ml folyadék 13. kép. Primer gyomorcarcinoma kutyában 177

196 A májat a gyomorral és a belekkel összefüggésben hagyva vesszük ki (Rokitansky-féle holopticus módszer). A nyelőcsövet a cardiánál lekötjük, majd a lekötés fölött átvágjuk. A májat a gyomorral együtt bal kezünkkel megfogjuk, és magunk felé húzva késsel átvágjuk a hátulsó üresvénát és a májnak a rekeszhez térő szalagjait, majd a gyomor-bélcsövet a végbélig hátrafejtjük. A végbél átvágása után a gyomor-bélcsövet a májjal együtt az asztalra helyezzük. Ezután vizsgáljuk az epevezető átjárhatóságát. Ehhez megkeressük az epésbelet, és a gyomor pylorusától kb. 10 cm-nyire ollóval belemetszünk a falába, majd a bélfodor tapadásával szembeni oldalán a pylorusig felvágjuk. Ezt követően a májat leválasztjuk a gyomor-bélcsőről. Ezután a gyomrot a pylorus mögött leválasztjuk az epésbélről, és a pylorusnál kezdve, a nagygörbülete mentén, ollóval felvágjuk. A kutya gyomrában heveny gyulladás leptospirosis, a gyomor falának véres beszűrődése uraemia, a fekélyképződés többek között toxoplasmosis jele lehet. Az epésbél mellett helyeződő hasnyálmirigyben nem ritkán a lebenykék közötti kötőszövetben vérzések (strichninmérgezés, heveny leptospirosis) vagy az egész szerv véres beivódása (vérzéses gyulladás), máskor számos szürkésfehér elhalásos góc (liponecrosis pancreatica) figyelhető meg. A vékony- és a vastagbelet a bélfodorról lefejtjük, és a beleket a bélfodor tapadása mentén ollóval felvágjuk. A bélfodri nyirokcsomókat késsel felszeleteljük. A vékonybélben különböző hosszúságú, könnyen megszüntethető agonialis invaginatio és különféle idegentest (14., 15. kép és lásd még a 20. ábrán) gyakori jelenség. Életben keletkezett invaginatio esetén a betüremkedett bélszakasz feketevörös, duzzadt, esetleg elhalt. A vérzéses bélgyulladás a bélfodri nyirokcsomók duzzanatával a parvovírus enteritis következménye lehet. 14. kép. Idegentest (folyami kavics) okozta vékonybél-elzáródás (mechanikus ileus) kutya vékonybelében 178

197 15. kép. A 14. képen lévő vékonybélszakasz megnyitásakor a bélüregből vörhenyes, híg folyadék ömlik A húsevők mája normális esetben vörösbarna színű, szélei élesek. Viszonylag gyakran figyelhető meg a máj mérsékelt vagy kifejezettebb megnagyobbodása és világossárga vagy sárgásbarna elszíneződése (zsíros infiltratio). A máj megkisebbedett és dudorzatos felületű is lehet (postnecroticus cirrhosis). A kutyák mája szembetűnően megnagyobbodott, sötétbarnavörös színű, fibrines álhártyákkal fedett, az epehólyag fala kocsonyásan megszélesedett lehet fertőző májgyulladás esetén. A húgy- és a nemi szervek boncolásakor (230., 231. ábra) a vesék metszéslapján gyakran figyelhető meg a velőállományban a vesemedence felé futó sárgásszürke sávozottság, vagy a macska veséjében annak egészére kiterjedő sárga szín (élettani zsíros infiltratio). A Henle-félekacsok áthajlásának megfelelő rétegben keskeny fehér csík észlelhető etilén-glikol tartalmú fagyálló hűtőfolyadék okozta mérgezéskor kialakuló oxalát-nephrosis esetén. A duzzadt vese metszéslapján a kéregállományban a vesetestecskék gócszerű pontocskák alakjában való előtűnése a heveny glomerulonephritis következményeként fordul elő. A kéregállományban szürkésfehér, szalonnás fényű gócok, sávok interstitialis nephritisre utalnak. A vese megkisebbedett, egyenetlen felületű, szívós állományú fibrosis esetén ábra - A vesét vagy marokba fogva, vagy, mint a képen, a boncasztal lapjára téve, felülről, kézzel megtámasztva vágjuk fel, késsel felezzük (kutya veséje) 179

198 231. ábra - Hím nemi szervek (húgy-ivari szervek) boncolása (kutya). Urolythiasis: vesemedence-, húgyhólyag-, húgycső-kövesség A kutyák méhe tetemesen megnagyobbodhat és hullámzó tapintatú lehet a gennyes tartalom jelentős megszaporodása miatt (pyometra). A prostata erősen megnagyobbodhat, metszéslapján kisebb-nagyobb cystákkal prostata-hypertrophia, -gyulladás, daganat hatására. 180

199 A mellkasi szerveket a nyaki- és szájszervekkel összefüggésben vesszük ki vagy in situ boncoljuk (232., 233., 234. ábra). A kutya nyelőcsövének felvágásakor figyelemmel vagyunk a nyelőcső üregébe emelkedő mogyorónyi nagyságú, a Spirocerca lupi okozta parazitás csomók esetleges előfordulására ábra - Szájszervek boncolása a szájfenéken (torokjáraton) át. (A nyelv kibuktatása; kutya) 233. ábra - Szájszervek boncolása a mandibula bal oldali ágának eltávolítása után. tonsilla, g = garatfal, gé = gége, ny = nyelőcső 181

200 234. ábra - A gége felvágása. (A garatfal és a nyelőcső felvágva; a tonsillát nyilak jelzik) A kutyák és a macskák mellüregében előfordulhat savós-gennyes, véres-zavaros izzadmány, gombostűfejnyi, szürkéssárga gócokkal, nocardiosis; nagy mennyiségű savós exsudatum a mellhártyán proliferatív gócokkal, gümőkór jeleként. A hurutos tüdőgyulladás gyakori szopornyicás megbetegedés. A szétszórt elhalásosgyulladásos gócok vannak a tüdőben toxoplasmosis esetén. A koponya megnyitásakor az első harántfűrészelést a járomnyúlványok mögött egyujjnyira végezzük. *** A húsevők boncolásához példaként mellékelt kóros szervi elváltozások a boncolási eljárás sorrendjében a ábrán láthatók ábra - A tápláltsági állapot megítélése. Senyves, kachexiás állapot nocardiosisban elpusztult kutya hullájában 182

201 236. ábra - Szenespincében mumifikálódott macska hullája 183

202 Calcinosis circumscripta (ún. mészköszvény); kutya testfelületéről műtéti úton eltávolított daganatszerű alakban jelentkező képlet (lényegében calcinogranuloma). A képlet metszéslapján szövettanilag többmagvú óriássejteket is bőven tartalmazó kötőszövettel határolt rekeszeket jellegzetesen, oltott mész iszapjára emlékeztető konzisztenciájú, mészsókat tartalmazó anyag tölti ki 238. ábra - Neurogen izomatrophia kutya bal oldali fejizmaiban. A m. temporalis sin., m. masster sin., m. pterygoideus sin. stb. rostjainak teljes sorvadása. Agyalapi daganat agyidegeket roncsoló hatása következtében; lower motoneuron disease 239. ábra - Idült uraemiás eredetű pharyngitis és glossitis (kutya) 184

203 240. ábra - Egyoldali heveny tonsillitis bernáthegyi kutyában, egérárpatoklász okozta beékelődés. A tonsillában idült esetben ún. phytogranuloma képződhet 185

204 241. ábra - Idült uraemiás eredetű vérzés és vérzéses infarceratio kutya gyomrának falában 186

205 242. ábra - Coronavírus okozta fertőző peritonitis macskában (FIP, granularis forma) 243. ábra - Nocardiosis, Nocardia asteroides (Gram-pozitív, Ziehl-Neelsen-pozitív) okozta granulomák a hashártyán (kutya) 187

206 244. ábra - Lymphoid leukosis miatt megnagyobbodott lép (felette normális nagyságú lép) kutyában. A daganatos lép állományában vérzések és infarctusok is vannak 245. ábra - Vérzéses erosiók kutya gyomrában 188

207 246. ábra - Bélsárpangás (obstipatio) kutya remesebelében. A bél üregét száraz, vakolatszerű anyag tölti ki 247. ábra - Orsóférgesség fiatal kutya vékonybelében. A bél egy szakasza megnyitva 189

208 248. ábra - A kutya fertőző májgyulladása (Rubarth-féle betegség). Az epehólyag fala savós beszűrődés miatt megszélesbedett, nyálkahártyájában vérzések láthatók. A máj duzzadt, merev, törékeny (savós gyulladás) 249. ábra - Postnecroticus májcirrhosis kutyában. A megkisebbedett máj felületén daganatszerűen mutatkozó regenerációs májterületek (atrophiás-noduláris cirrhosis) 190

209 250. ábra - Hasnyálmirigy-aplasia kutyában. A pancreastelepek csak nyomokban találhatók meg 251. ábra - Hasnyálmirigy cirrhosis kutyában. A pancreas állományát mély, kötőszövetes behúzódások szeldelik, mellette dudoros parenchymaszigetek (regenerációs területek): atrophiás noduláris cirrhosis 191

210 252. ábra - Amyloidosis kutya veséjében. Lugol-kénsav makrokémiai reakcióval a glomerulusokban lerakódó amyloid jellegzetessé tehető 253. ábra - Oxalátnephrosis kutyában (etilén-glikol-mérgezés esetén). Az etilén-glikol (pl. fagyálló motorhűtő folyadék) szervezeten belüli lebontásakor oxalát, kalcium-oxalát képződik, amely a tubulusok lumenében helyeződik (a helyén szürkésfehér pontok) 192

211 254. ábra - Sertoli-sejtekből kiinduló daganat kutya heréiben. Az állatban egyúttal ösztrogén (feminizáló) hatásra utaló elváltozások voltak, így: gynaecomastia, hyperthelia, a bőrben alopecia, hyperpigmentatio, a prostatában hámmetaplasia 255. ábra - Kutya átoltható genilális daganata. A hüvelytornácban coitus után kialakult szürkésvörös lágy daganat. Első észlelője (1863) és leírója (1876) M. Novinsky volt. 193

212 256. ábra - A méh cystás hyperplasiája kutyában 257. ábra - Jatrogén ártalom, injekciós tűvel okozott vérérsérülés a szív egyik saját artériáján (kutya). Az állat haemopericardium következtében hullott el 194

213 258. ábra - Hypertrophiás cardiomyopathia (excentrikus szívhypertrophia) kutyában 259. ábra - Hypertrophiás cardiomyopathia (CMP) kutyában. A szívbillentyűk és az ínhúrok épek 195

214 260. ábra - Hydrocephalus congenitus kutyában. Az agyvelő agykamrái kitágultak, a nagy mennyiségű agyfolyadék (liquor) nyomásának hatására az agytörzs ellapult, de különösen a pallium elvékonyodott (atrophia ex compressione) 261. ábra - Daganat (oligodendroglioma) kutya agyvelejében. A lágy állományú, vérércapillarisokban gazdag daganat élénk barnásvörös színű, s a corpus striatum tájékon az agykamrába domborodik. M = Monro-féle lyuk, cs = corpus striatum, A = Amuronszarv 196

215 262. ábra - Neurinoma (schwannoma) kutya egyik agyidegéből. A terjedelmes daganat a jobb oldali hemisphaeriumban nyomási sorvadást okozott 263. ábra - Agerincvelő kemény hurkának elcsontosodása kutyában. A gerincvelő ágyéki szakaszának ventralis felületén megnyúlt, lapos, barnásvörös, metaplasiás alapon képződő csontlemezek 264. ábra - Anucleus pulposus elmeszesedése és a gerinccsatornába való előnyomulása (prolapsusa). A gerincvelő eltávolítva. Gerinccsatorna (jelölés a 265. ábrán) 197

216 265. ábra - Csigolyák közötti porckorong, vagyis az anulus fibrosus és a nucleus pulposus együttes (a discus) degeneratiója kutyában; a nucleus pulposus elmeszesedése (enchondrosis intcivertebralis). 1. az elmeszesedett nucleus pulposus gipszpépszerű (normálisan zselatin-szerű), 2. az anulus fibrosus a gerinccsatorna felé enyhén kidomborodik, 3. gerincvelő, 4. gerinccsatorna, 5. ligamentum longitudinale commune ventrale 198

217 266. ábra - Fibroadenomatosusos (fibroepithelialis) hypertrophia és hyperplasia macska tejmirigyében. A hatalmasan megnagyobbodott emlőrészek (a pectoralis, az abdominalis, az inguinalis tejmirigy) tejet nem secernálnak.(a progestoronhatásra kialakuló elváltozás nem ivarérett macskákban is kialakul) 267. ábra - Csípőízületi dysplasia kutyában. Az ellapult acetabulum körül csontnövedékek 268. ábra - Centralis caries kutya maxillaris molaris zápfogán (M 1 -en). A P 4 ún. tépőfog 199

218 5. A nyúl boncolása A nyúl hulláját a húsevő állatok hulláihoz hasonlóan előkészítve, háti fekvésbe helyezve boncoljuk. Ha az állat prémje értékes, boncolás előtt a bőrét szakszerűen lenyúzhatjuk. A hulla leírásakor, ha a fajtáját nem tudjuk meghatározni, akkor a fajta megjelölését mellőzve, csak a hulla szőrzetének jellemzőit (színét stb.) írjuk le. A fajta, a kor, az ivar leírása mellett okvetlenül mérjük meg a hulla testtömegét, illetve jelöljük meg, hogy az állat szopós-, választott (növendék) vagy tenyészállat-e? A jegyzőkönyvben rögzítsük az egyedi megjelölés adatait is (a fül belső vagy külső felületének bőrébe tetovált, vagy a krotáliába vésett nyilvántartási számot stb.) Külső vizsgálat A nyúlhulla boncolásakor a külső vizsgálatnak különösen nagy jelentősége van az egyes fertőző és parazitás betegségek, valamint az egyes avitaminosisok megállapításában (staphylococcosis, myxomatosis, nyúlsyphilis, rühösség, A-avitaminosis). A bőrt a sertések külső vizsgálatának ismertetésekor leírtak szerint vizsgáljuk. A külső hallójáratot a kés hegyével tárjuk fel, fülrühösség gyanúja esetén vegyünk kaparékot, amelyet mikroszkóp alatt vizsgáljunk meg. (Figyelmes vizsgálatkor a füljáratban élősködő Psoroptes-rühatkák szabad szemmel is jól láthatók.) A szoptató anyák tejmirigyének állapotát a bőr alatti kötőszövet vizsgálatakor írjuk le (a tejmirigy a mellkas-, a has- és a lágyéktájékon foglal helyet) Belső vizsgálat A hasüreg megnyitása, a hasüregbeli szabad tartalom leírása, a cseplesz és a hashártya állapotának a vizsgálata után (figyelemmel a cysticercus pisiformis hólyagszerű lárváinak esetleges jelenlétére) a lépet fejtjük ki és írjuk le. Az egészséges nyúl lépe aránylag kicsi, szalagszerűen lapos, maximálisan 5 cm hosszú és 1 cm széles. Septicus lépgyulladások esetén tetemesen megnagyobbodott, széle tompán lekerekedett pl. rodentiosis (yersiniosis), salmonellosis, brucellosis, corynebacillosis, listeriosis, toxoplasmosis vagy a mezei nyulak tularemiája esetén. 200

219 A májat, a gyomrot és az egész bélcsövet összefüggésükben meghagyva vesszük ki a hasüregből: a májjal együtt a gyomrot bal kezünkkel hátrahúzzuk, a nyelőcsövet lekötjük, majd a lekötés előtt átvágjuk. Ezután a májat és a gyomrot bal kezünkkel megfogjuk és magunk felé húzva a bélcsatornával együtt a végbélig hátrafejtjük, majd a végbelet átvágjuk (ha a végbél folyékony tartalommal kitöltött, azt is kössük le, mielőtt átvágnánk). A végbél átvágása után a kiemelt szerveket a boncasztalra helyezzük és az egyes részeket különválasztjuk. A vékony- és a vastagbél szétválasztásakor ügyeljünk arra, hogy a csípőbelet a vakbélbe történő beszájadzása előtt, kb. 10 cmnyire vágjuk át úgy, hogy ez a kb. 10 cm-nyi vékonybélszakasz a vastagbélhez kerüljön. Abeleket a fodrukról lefejtjük, és a sertés boncolásának ismertetésekor leírt, szokásos módon felvágva, vizsgálatra a boncasztalra terítjük úgy, hogy nyálkahártyájuk fölül legyen. Abélfodri nyirokcsomókat felszeleteljük (elhalásos gyulladás van benne diphtheroid vékonybélgyulladás, rodentiosis, toxoplasmosis esetén). Anyúl gyomrának és bélcsatornájának vizsgálatakor legyünk figyelemmel a következőkre: Agyomor alapi részén önemésztés következtében igen hamar kialakul az egész gyomorfal ellágyulása, feloldódása, amelyet a vitális reakció hiánya különböztet meg az életben keletkezett gyomorrepedéstől és - átfúródástól. Anyúl bélrendszerének az egyéb házi emlősállatoktól eltérő anatómiai sajátosságai vannak ( ábra): a csípőbél avakbél fejébe beszájadzása előtt egy mély, evőkanál alakú tágulatot (ampulla ilei s. sacculus rotundus) képez, amely igen sok nyiroktüszőt tartalmaz (csoportos nyiroktüszők); a vakbél igen terjedelmes (űrtartalma a gyomor befogadó-képességének kb. tízszerese), a hasüreg jobb oldalát csaknem teljesen elfoglalja. A hasüregben mintegy másfél spirális csavarulatot képez, ezért különböző részeket különböztetünk meg rajta: fej, jobb alsó fekvet, jobb felső fekvet, ventralis diagonalis fekvet. Ez utóbbi bélszakasz a féregnyúlványba, a vakbél feje pedig a remesebélbe folytatódik. Avakbél falán haránt irányú barázdák vannak, amelyeknek megfelelően az üregében 0,5-1 cm magas redők (plicae spirales) emelkednek be. Ezeket a redőket úgy vizsgáljuk, hogy a vakbél tartalmát kiürítjük, és a kiterített vakbél nyálkahártyáját folyó vízzel, a vízsugár irányának változtatásával mossuk. Avakbél végén 8 12 cm hosszú, sima felületű, hengeres, igen sok nyiroktüszőt (tonsilla caecalis) tartalmazó merev tapintatú féregnyúlvány (processus vermiformis s.appendix vermiformis) van. Aremesebél az elülső felén gurdélyos (itt formálódik meg golyószerűvé a bélsár), és három taeniája van, amelyek közül kettő szabad, egyen a mesocolon (a plica ileocolica; a plica caecocolica) tapad, végső szakasza sima, a vékonybélhez hasonló (itt azonban már golyószerű a bélsár). Aremesebél a vakbélből folytatódik, gurdélyos része a vakbél jobb alsó fekvete és a ventralis diagonalis fekvete között helyezkedik el, kezdetben cranioventralis irányba húzódik (ez a szakasz a colon ascendens s. ansa spiralis) és csak később tér caudalis irányba (ez a szakasz a colon descendens). Abéltartalmat, annak minőségének megállapítása (erősen nyálkás: coli-enterotoxaemia; gázhólyagoktól erősen áthatott: bélüregi saccharomycosis), majd hígítás és többszöri ülepítés után (dekantálás révén) férgek és féregrészek kimutatása (pl. Passalurus ambiguus-jelenléte) céljából szabad szemmel vagy kézi nagyítóval is vizsgáljuk át. Abéltartalom (a végbélből vett tartalom) natív, mikroszkopikus vizsgálatát is minden esetben el kell végeznünk bélcoccidiosis, bélüregi saccharomycosis megállapítása vagy kizárása céljából ábra - A nyúl hasüregbeli szerveinek helyeződése a hasfal leválasztása után. 1. gyomor, 2. vékonybél, 2. csípőbél 3. vakbél, 3. féregnyúlvány, 4. a remesebél proximalis szakasza, 4. a remesebél distalis szakasza, 5. máj, 6. lép, 7. sacculus rotundus 201

220 270. ábra - Anyúl gyomor- és bélcsöve (vázlat). 1. gyomor, 2. pars descendens duodeni, 2. pars transversa duodeni, 2. pars ascendens duodeni, 3. pancreas, 4. jejunum, 5. ileum, 6. vakbél (caecum), 7. colon, 7. ampulla coli, 7. colon ascendens (ansa spiralis coli), 7. colon transversum, 7 4. colon descendens, 7 5. colon sigmoideum, 8. rectum, s. r. sacculus rotundus (ampulla ilei), p. v. processus vermiformis, f. fusus coli 202

221 Az epehólyag tartalmát coccidium-oocysták esetleges jelenlétére mikroszkóp alatt ajánlatos megvizsgálni. A májban elhalásos, elhalásos-gyulladásos gócokra akadhatunk listeriosis, salmonellosis, rodentiosis, corynebacillosis, pasteurellosis, Tyzzer-féle betegség, toxoplasmosis, mezeinyúl-brucellosis és -tularemia stb. következményeként. Az orrüreg vizsgálatához a fejet a törzstől késsel leválasztjuk (fejgyám-nyakszirti ízületben kiízesítjük). Mandibulára állítva fabonclapra helyezzük, majd kés és kalapács segítségével az egész koponyát hosszában a középvonaltól 1 2 mm-nyire jobbra vagy balra vezetett metszéssel feltárjuk. Az így kettémetszett koponyarész egyikén rajta marad az orrsövény (nyulak ragadós orrgyulladása!). Az orrüreget harántul ne metsszük át. A koponya boncolásának legegyszerűbb módja, ha azt az előbb leírtak szerint a középvonalban (kés és kalapács segítségével) hosszában felezzük. Elvégezhetjük a koponya boncolását azonban a sertés boncolásánál leírtak szerint is azzal a különbséggel, hogy az első haránt irányú fűrészelési vonal helyett hátrafelé irányuló két metszést végzünk. E két fűrészelési vonal a szemgödröket felező képzeletbeli egyenes metszési pontjában találkozik (V-alakú fűrészelési vonal). A gerinccsatorna megnyitását késsel és kalapáccsal, vagy egyenes bordavágó ollóval a csigolyaívek átvágása révén is elvégezhetjük. Az agyvelő kiemelése után késsel és kalapáccsal tárjuk fel a dobüreget és a belső fület is(34.,35. kép). Légzőszervi pasteurellosis esetén meglehetősen gyakori a gennyes középső- és belsőfül-gyulladás. 203

222 34. kép. A fül boncolása. A középső fül üregének a (dobüregnek) feltárásához a szilacsont csontos dobhólyagjának (a bulla tympanicának) a megnyitása szükséges (nyúlkoponya M. Kpodekon anyaga) 204

223 35. kép. A középsőfül feltárása házinyúlban. Heveny középfülgyulladás: a dobüreg nyálkahártyája kipirult, apró diapedesies vérzésekkel tarkított. Mint hártyás válaszfal a dobhártya membrana tympani) jól látszik *** A nyúl boncolásához példaként adott két kép ( kép) és két ábra ( ábra) mellett ajánlott a Házinyúl-egészségtan c. könyv (Mezőgazdasági Kiadó, szerk.: dr. Vetési Ferenc) ábra - Eimeria intestinalis okozta vékonybél-coccidiosis házinyúl csípőbelében. A bél fala jellegzetesen fodrozott. (P. Coudert színes fényképéről készített reprodukció) 205

224 272. ábra - Nagyszámú diapedesises vérzés házinyúl tüdejében. A házinyúl vírus okozta vérzéses betegsége, RVHD, jiangsui betegség 206

225 6. A madarak boncolása A madárhullák diagnosztikai boncolása szintén három részből, a hulla leírásából, a külső és a belső vizsgálatból, valamint ezen kívül a kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokból tevődik össze A madárhulla leírása Különleges egyedi ismertetőjegyekre rendszerint nem tudunk támaszkodni. A faj, a fajta (szín), a kor, az ivar leírása mellett okvetlenül mérjük meg a hulla testtömegét és ezt is rögzítsük a lelet leírásakor, különösen a naposcsibékét (kelésgyengeség!). Természetszerűleg az esetleges egyedi megjelölést (szárnyjelzők adatait, lábgyűrűk jelzéseit, a karmok levágásával való jelölést stb.) is fel kell jegyeznünk Külső vizsgálat A külső vizsgálat a fejlettség és a tápláltsági állapot megítéléséből, a hullamerevség, a bőr, a tollazat, a csőr, az egyéb bőrképletek, a lábvégek, a természetes testnyílások, a szemgolyó, valamint a fiatal (nemrég kelt) állatokban a köldöknek és a környékének a vizsgálatából áll. 207

226 A baromfinak a korához, fajtájához stb. viszonyított fejlettségét nem könnyű megállapítani. Erre vonatkozólag csak az illető vérvonal biológiai adatainak ismerete (életkor- és súlyadatok ismerete) alapján nyilatkozzunk. A fejlettség jelölésére a jól, közepesen, gyengén (rosszul) fejlett megjelölést használjuk. Tekintettel arra, hogy a tyúkfélék bőr alatti kötőszövete zsírban még jóltápláltság esetén is szegényes, és csak bizonyos területeken található (így a nyak két oldalán, a mellkas bejáratánál, a váll- és térdízületnél, a hastájékon), a tápláltsági állapot megítélésekor elsősorban a szegycsont, a comb, a lábszár és a vállöv izmoltsága az irányadó, míg víziszárnyasok tápláltsági állapotának megítélésében a bőr alatti zsírszövet mennyisége a döntő. A tápláltsági állapot az állat izomzatának fejlettségétől és a zsírszövet mennyiségétől függően: túltáplált, jó, közepes vagy rossz (senyvesség) lehet. A hullamerevséget úgy vizsgáljuk, hogy a térd- és a csípőízületet vagy a szárny ízületeit megkíséreljük behajlítani, esetleg a nyakcsigolyák ízületét valamelyik irányba elhajlítani. A bőrben és a bőrfüggelékekben (a tarajon, a toroklebenyen, a füllebenyen és a pulykák homlokszarván, orrnyúlványán) folytonossági hiányok, elszíneződések, vérzések, kiütések és pörkök (baromfihimlő), duzzanatok (ún. lebenybetegség, exsudatív diathesis, sertésorbánc baktérium okozta vérfertőzés esetén), tömörebb szövetszaporulat (Marek-félebetegség, vakcinák vivőanyagai okozta granulomák esetén) stb. jelenlétét vizsgáljuk. Leírjuk a bőr és a taraj színét is (vérfogyottság). A tollruha illetve a tollak állapotára és a vedlésre is figyeljünk. A tollasodás zavarát (D-hypovitaminosis, biotinhiány) a tollpigment-képződés hiányát (achromatosis: B 6-avitaminosis, folsav- és lizinhiány), illetve a testfelületnek a kornak megfelelő tollakkal való fedettségét vizsgáljuk. A tollak között a bőrön és a külső hallójáratban külső élősködő után kutatunk (tetvek, atkák, kullancsfélék). A lábvégek (a lábközép, az ujjak, az utóbbihoz tartozó karmok és az úszó- és feszítőhártyák, valamint a szarusarkantyúk) bőre, pikkelyei és szaruja normális esetben szárazak (a baromfi bőre sem veríték-, sem faggyúmirigyeket nem tartalmaz), a pikkelyek lelapultak, simák. Vizsgáljuk a lábvégek állását, alakját (normális, eltorzult, elcsavarodott), a vastagságát (perosis, osteopetrosis, angolkór), a pikkelyek simaságát, színét (a tyúk Knemidokoptes-lábrühösségesetén fellazult, szürkésfehér színű). Győződjünk meg a karmok és az ún. úszóhártyák épségéről is. A talp bőrét tapintsuk át, metsszünk rá ( talpfekély, biotinhiány esetén hyperkeratosis). A bőr és a bőrképletek leírását (csőrkurtítás, angolkór), a szarucsőr (alak, nagyság, szín, tapintat, a viaszhártya állapota) leírásával fejezzük be. A glandula uropygii (a faroktőmirigy) vizsgálatával külön foglalkozunk. Ezután az orrnyílás, a szemrés, illetve a kötőhártya és a szemgolyó, a külső hallójárat, valamint a kloáka tájékának állapotát vizsgáljuk meg. Az orrnyílás vizsgálatakor a csőr felső kávájára (a porcos orrkagyló tájékán) enyhe nyomást gyakorolunk, és azt figyeljük, hogy az orrnyílásokban megjelenik-e kóros tartalom (zavaros nyúlós nyálka: hurutos orrgyulladás jele). A szemrés alakját a szemhéjak vastagságát, a kötőhártya színét, nedvtartalmát, erezettségét, vérzéseket (baromfipestis, fertőző gége- és légcsőgyulladás), nyálkás váladékkal való fedettségét (kacsák paratyphusa, napos baromfi aspergillosisa, galambok és kacsák chlamydiosisa s.ornithosisa, galambok herpesvírus okozta betegsége [4. kép] stb.), vagy a szemrés, a sinus infraorbitalis és az orbitaüreg fibrindugóval való kitöltődését (A-avitaminosis, baromfihimlő, madárinfluenza, pulykák sinusitise), kacsában és libában a homloköböl állapotát, esetleg a szemhéjak és a kötőhártya idült gyulladását, illetve a szemrés eltorzulását (mandula alakú szem: a tyúkok fertőző gége- és légcsőgyulladása esetén) vizsgáljuk. A szemgolyó vizsgálatakor figyelemmel vagyunk a szaruhártya átlátszóságára (elhomályosodott: A-avitaminosis, magas NH 3-tartalmú helyiségben való huzamosabb tartózkodás esetén stb.) a pupillarés alakjára (normális esetben kerek, éles szélű; Marek-félebetegség, valamint a csirkék fertőző agy- és gerincvelő-gyulladásának egyes eseteiben az iritis miatt eltorzult), a szivárványhártya színére. Baromfiban egyes fertőző betegségek (baromfihimlő, salmonellosis, colibacillosis) következményeként megfigyelhető a szemgolyó elhalásos gyulladása is. 208

227 4. kép. Galambherpesvírus okozta elváltozás: álhártyás szájgyulladás, súlyos mértékű kötőhártya-gyulladás A kloákanyílás környékén a tollak bélsárral való szennyezettségét, a nyílás zártságát, épségét vizsgáljuk. Kannibalizmus súlyos eseteiben a kloáka tájékán kicsípésből eredő sérülések, esetleg kizsigerelés is gyakran megfigyelhető, olykor pedig a gunarak vagy gácsérok penise előeshet. Napos madarak köldöknyílás zártságát, gyulladástól való mentességét is megvizsgáljuk (kelésgyengeség). A köldök normális körülmények között a kelési nap után már jól zárt, beszáradt Belső vizsgálat A hullát elő kell készíteni, ami abból áll, hogy a hátára fektetett hulla has- és mellkastájékáról, valamint a begy és a nyak alsó felületéről a bőrt tollal együtt eltávolítjuk (nem megkopasztjuk!) (273. ábra) a következőképpen ábra - Madárhulla előkészítése boncolásra (tyúk) 209

228 A combok belső felületére térő bőrredőt kétoldalt éles késsel átvágjuk, s mindkét combot kifelé hajlítva a csípőízületet kiízesítjük és ezáltal a hullának megfelelő támasztást adunk. Ezután közvetlenül a mellcsont mögött a bőrt redőbe emeljük, majd éles késsel (napos madárhullákon és kis testű madarakon hegyes ollóval) haránt irányban átmetsszük, majd előre és hátrafelé a test ventralis felületéről a tollas bőrt lefejtjük, vigyázva arra, hogy a begy falát ne sértsük meg. Kis testű madárhullák (papagájok és egyéb kis testű madarak) és naposmadarak hulláit háti fekvésben a lábaknál és a szárnyaknál fogva, gombostűvel, rajzszöggel falapra rögzíthetjük. Az így előkészített kis testű madárhullák hasfalán és a fején a tollakat a külső vizsgálat megejtése után laboratóriumban ajánlatos Bunsen-gázégővel leégetni. A belső vizsgálat folyamán a bőr alatti kötőszövet zsírral való átszőttségét, színét vizsgáljuk, és leírjuk esetleges kóros elváltozásait, vizenyős beszűrődését vagy elhalását (E-vitamin- és szelénhiány, clostridiumok okozta fertőződés esetén stb.), a vérzéseket (vérzéses betegség, kacsapestis stb.), emphysemát a bőr alatti kötőszövetben élősködő atkákat (Laminosioptes cysticola házityúkban és galambban), a sternalis nyálkatömlő esetleges kóros elváltozásait. A nyak két oldalán a bőr alatti kötőszövetben füzérszerűen helyeződő, lebenykékből álló magzatmirigy (thymus) alakját, nagyságát, színét és metszéslapjának minőségét (274. ábra), esetleges kóros elváltozásait (gümőkór, leukosis, atrophia, involutio) szintén írjuk le ábra - A nyak alsó harmadának területe. 1. thymus, 2. pajzsmirigy, 3. légcső 210

229 A vér állapotát a torkolati vénák vagy combvénák felmetszésével tanulmányozzuk (szín, alvadtsági fok, fedőképesség). Anaemia esetén (pl. csirkeanaemia vírus fertőzöttség, egyes mycotoxicosisok) lakkszerű a vér. A vázizomzatot a mellizmok, a comb és a lábszár izmainak vizsgálata alapján írjuk le. Az izomzatba késsel bemetszünk és esetleges kóros elváltozásait vizsgáljuk (izomelhalás: E-avitaminosis, szállítási ártalmak; izomzatban vérzések: haemorrhagiás syndroma, gumboroi betegség, csonttörések, zúzódások; daganatszerű gócok: Marek-féle betegség esetén). A belső vizsgálatot ezek után a hasüreg (a testüreg) megnyitásával folytatjuk: a hasfalon Y-alakú metszést ejtünk úgy, hogy a mellcsonti taraj folytatásában a hasfalat a szokásos módon a kloákáig, a linea alba mentén vezetett metszéssel (késsel vagy ollóval) megnyitjuk, majd a metszést a hasfal két oldalán a bordák mentén a gerincoszlopig folytatjuk. A mellizmot a mellkas mindkét oldalán a középső és a felső harmadának határán mély, a test hossztengelyével párhuzamosan futó metszéssel (késsel) átvágjuk (275. ábra), majd e metszési vonal mentén bordavágó ollóval, hátulról kezdve, a bordákat, a hollócsőrcsontokat és a kulcscsont (villacsont) ágait metsszük át (276. ábra). A sternumot bal kezünkkel megemeljük és hátulról kiindulva ujjal (vagy csukott ollóval) lefejtjük a szívburoknak a szegycsont belső felületéhez térő lemezét, közben a mellkasi és a kulcscsonti légzsákok falát is megnyitjuk ábra - Ahasüreg megnyitása után a mellizmon késsel metszést ejtünk 211

230 276. ábra - Aszegycsont leemelésének a módja A sternumot leválasztva a savóshártyáját vizsgáljuk, majd a későbbi vizsgálathoz félretesszük. A sternum belső felületén, a savóshártya alatt vérzéseket (baromfipestis) és daganatszerű képleteket (myeloid leukosis) észlelhetünk. [Kis testű vagy napos korban elhullott madarakon e megnyitási műveleteket hegyes végű, esetleg lapjára hajlított (Cooper-féle) ollóval és horgas csipesszel végezhetjük.] Az így szabaddá tett testüregben a nyolc savóshártyazsákot (asavós üregeket): a szívburok üregét, a máj két lebenyének két-két (a dorsalis és a ventralis) hashártyazsákját, a zsigeri vagy fő hashártyazsákot, a tüdő két savós zsákját (cavum pulmonale dextra et sinistra); valamint a nyálkahártyával bélelt, vékony, hártyás falú légzsákokat (a hasi, a két-két mellkasi, a 212

231 kulcscsonti és a nyaki légzsákokat) (277. ábra); továbbá a hasüregi szervek helyeződését és a fiatal madarakban a sziktömlőt vizsgáljuk ábra - A légzsákok vizsgálata A mellkas- és a hasüregben (a savós üregekben és a légzsákokban) lévő kóros szabad tartalom gyakran folyékony, pangásos savó vagy gyulladásos savós, fibrines, eves izzadmány. A savóshártyát boríthatja húgysavas sókat tartalmazó fibrinlemez (köszvény esetén), a légzsákok nyálkahártyáját pedig penészbevonat is. Madarakban gyakran találkozhatunk hasüregbe jutott tojással vagy tojás-álkonkrementummal. A tyúkfélék légzsákjaiban ritkán fellelhetők a szabad szemmel is látható légzsákatka (a Cytodites nudus) egyedei is. A légzsákból vett kaparékban mikroszkóp alatt a kifejlett atkák mellett a petéik is megtalálhatók. Mivel a baromfiban a bonyolult, savóshártyával bélelt üregrendszer egymástól jól elkülönülő zsákokból áll, előfordulhat, hogy a kóros szabad tartalom (véralvadék, fibrin) csupán egyes zsákok üregében található, míg másokéban nem. A hashártya állapotának megítéléséhez az emlősállatok hulláinak boncolására vonatkozóan ajánlottak az irányadók. (A baromfinak nincs cseplesze.) A sziktömlő alakját, nagyságát, színét, tapintatát, hártyájának vastagságát, erezettségét és üregének tartalmát írjuk le. A továbbiakban a boncolást a hasüregi szervek kiemelésével folytatjuk. Először a lépet vesszük ki úgy, hogy a zúzógyomrot kézzel felemeljük és a hasüreg bal oldalán a máj, a mirigyes gyomor és a zúzógyomor alkotta háromszögben, a gyomrok jobb oldalán helyeződő lép szalagjait ollóval átvágjuk és kiemeljük a hasüregből. A lép alakján, nagyságán és színén kívül leírjuk pulpájának kikaparhatóságát is: középkönnyen, könnyen, kásaszerűen, nehezen kikaparható lehet. A lépben előfordulhatnak gyulladásos-elhalásos gócok (baromficholera, campylobacter-hepatitis, histomonosis, gümőkór, rodentiosis esetén). Egyes heveny vérfertőzéses betegségek; baromfityphus, -paratyphus, listeriosis, borreliosis, ornithosis következtében septicus (hyperaemiás, hyperplasiás) lépgyulladás alakul ki. Diffúzan megnagyobbodik a lép leukosis és fácánban márványlépbetegség esetén. Daganatos gócokat találunk a lépben reticuloendotheliosis esetén (fácán, liba, pulyka, kacsa). A májat rögzítőszalagjainak és a vérereinek átvágása után a hasüregből kiemeljük és a szokásos módon vizsgáljuk. A máj naposcsibékben, naposkacsában (kb. 8 napos korig) normálisan okkersárga és fokozatosan válik jellemző színűvé: tyúkban és pulykában barnásvörössé, lúdban sárgásbarnává, kacsában világosbarnává. A madarak májában aránylag gyakori az amyloidos elfajulás és a zsíros infiltratió, ennek következtében a májrepedés, valamint a belső elvérzés. Ugyancsak gyakran találhatók gyulladásos-elhalásos gócok, granulomák 213

232 a különféle fertőző betegségek (baromficholera, baromfityphus, -paratyphus, listeriosis, campylobacterhepatitis, gümőkór, rodentiosis, borreliosis, histomonosis, trichomonosis, ornithosis stb.) következményeként. A máj felületén gyakran megfigyelhető plazmaalvadék vagy fibrinhártya enzootiás szívhalál, histomonosis és idült baromficholera, illetve húgysavas sókat tartalmazó fibrinbevonat köszvény esetén. Ezután egyszerre kiemeljük a hasüregből a gyomrokat és a bélcsövet (278., 279. ábra): a zúzógyomrot megfogva azt hátrafelé és kissé a hulla jobb oldala felé húzzuk, ezután a megfeszült nyelőcsövet közvetlenül a mirigyes gyomorba való beszájadzása előtt átvágjuk, majd a gyomrok szalagjait, az ágyéktájékhoz kötő dorsalis fodrát és a bal oldalát a dorsolateralis hasfalhoz fűző kötőszövetet és a bélfodor lemezét lefejtve a gyomorbélcsatornát a boncasztalra helyezzük. A kloakát vagy kifejtjük, vagy a végbelet átvágjuk és a kloakát és a Fabriciusféletömlőt a hullában hagyjuk ábra - A nyelőcső és a mirigyesgyomor találkozási helyének az átvágása. 1. nyelőcső, 2. mirigyesgyomor, 3. zúzógyomor, 4. lép, 5. máj (a szív kiemelve) 279. ábra - Az emésztőkészülék kiemelése. 1. máj, 2. lép, 3. mirigyesgyomor, 4. pancreas, 5. vékonybél, 6. vakbél, 7. csípőbél, 8. végbél, 9. here, 10. mellékvese, 11. tüdő, 12. pajzsmirigy, 13. thymus (a szív kiemelve) 214

233 Az epésbél U alakú kacsot alkotó szárai között lévő hasnyálmirigy lebenyeinek vizsgálata után a duodenum U alakú kacsát a mesoduodenum eltépésével szétválasztjuk. Megnyitjuk a zúzó- és a mirigyesgyomrot: először késsel a zúzógyomor oldalsó izmának dorsalis részét metsszük át a görbülete mentén az elülső és a hátulsó vakzsákig (a saccus cranialis- és caudalisig, 280. ábra). A metszést lehetőleg olyan mélyen vezessük csak, hogy a nyálkahártyát borító keratinoid-kutikulát ne vágjuk át, mert így a zúzógyomor tartalmát a keratinoid-réteggel együtt ki tudjuk emelni, és a keratinoidkutikulát könnyebben lehet levonni a zúzógyomor nyálkahártyájáról. Ennek megtörténte után ollóval felvágjuk az elülső vakzsákot és egyúttal a mirigyes gyomrot is. A gyomrok feltárása után megvizsgáljuk a mirigyes gyomor tartalmát, nyálkahártyájának színét, a felületes és a mély propriamirigyek kivezető járatait. Tyúkban, a mirigyes gyomor nyálkahártyájára enyhe nyomást gyakorolva, a mély propriamirigyek váladéka sárgásfehér cseppecskék alakjában jelenik meg a kis nyálkahártyakiemelkedések közepén lévő nyílásban. A mirigyes gyomorban elsősorban vérzéseket [a mély propriamirigyek kivezetőnyílásai körül a baromfipestis; más területeken is mérgezések (As), vérzéses betegség következményeként], kimaródásokat (elsősorban konyhasó- és KMnO 4-mérgezés, takarmányozási ártalmak, Mucor-mycosis esetén), falában parazitákat (acuariákat) találhatunk. A zúzógyomor alakjának, nagyságának (kavicshiány esetén: izomatrophia) vizsgálata után a kiürített tartalmát szétterítve vizsgáljuk kavics, mérgező növények (pl. leander) levelei, kristályos vegyi anyagok jelenléte szempontjából. A keratinoid-kutikula levonása után előtűnő tulajdonképpeni nyálkahártya szürkésfehér, enyhén ráncolt. Kóros esetekben vérzések (baromfipestis, mérgezések, vérzéses betegségek esetén), gyulladásos folyamatok, féregjáratok (pl. gyomorférgesség, libákban amidostomosis stb. esetén) figyelhetők meg benne. Gyakori a zúzógyomor idegentest okozta átfúródása. Izomzatában elhalás (E-avitaminosis vagy kéntartalmú aminosavak hiánya esetén), illetve terjedelmes gyulladásos-elhalásos gócok (csibék typhusa esetén) mutatkozhatnak ábra - A mirigyes- és a zúzógyomor felvágása 215

234 A beleket, a bélfodor tapadási helyén, a duodenum felől madárbélollóval vágjuk fel. A vakbeleket a vékonybélről felfejtjük, majd szájadékába a végbél irányából behatolva felvágjuk. A béltartalmat mennyiségének, színének, összeállásának, szagának, a benne lévő parazitáknak a leírása után a nyálkahártya felületéről óvatosan eltávolítjuk (esetleges további mikroszkópos vizsgálatra félretesszük), majd leírjuk a nyálkahártyát. A tyúkfélékben és a lúdban az ovális alakú és a bél hossztengelyében helyeződő Peyer-plakkok közül kettő a duodenumban, egy a Meckel-félediverticulum tájékán, egy a csípőbélben helyeződik, valamint egy-egy csoportos nyiroktüsző található még a vakbelek beszájadzásánál. Kacsafélékben a Peyer-plakkok alakja eltér a tyúkfélékétől és a ludakétól. Közülük négy a bél falában abroncsszerűen körülfutó. E négy közül kettő az éhbélben helyeződik, és zárt gyűrűt alkot (elülső és hátulsó éhbéli gyűrűszerű csoportos nyirokképlet). További kettő pedig a csípőbélben található: elülső és hátulsó csípőbélbeli csoportos nyirokképlet. Az utóbbi a bél falában annak csak kb. 3/4részén fut körül, tehát nyitott abroncs alakú. A Peyer-plakk tyúkban 0,5 1,5 cm, lúdban 0,5 1,5 cm nagyságú és hosszant ovális. Kacsafélékben közel l cm széles. Végül a kloakát vizsgáljuk és azon belül a lúdban és kacsában a penis, illetve az azt helyettesítő közösülőszerv, a phallus állapotát (ludak elhalásos phallusgyulladása) (lásd a 297., 298. ábrát), valamint a Fabricius-féle tömlőt. Megfigyeljük a Fabricius-féle tömlő alakját és nagyságát (magas redőiben vérzések, elhalások, gyulladásos izzadmány lehetnek), megnagyobbodását: leukosis, gumboroi betegség; megkisebbedését: lymphocyták depletiója, atrophia, involutio következtében. Tyúkban a fajtától függően 4,5 12 hetes kor után amikor a legnagyobb kezd fokozatosan visszaalakulni (involutio). Ezután a nemi szervek vizsgálata következik. A petefészek, amely bal oldali fejlődésű, kifejlett állatban a tojásrakás idején is különböző nagyságú tüszőket tartalmaz. Köztük az eltávozott érett pete helyét jelző cafatolt szélű kehely (tüszőhártya és -nyél) is megfigyelhető. A gerincoszlopnál átvágjuk a petefészek függesztőszalagját (mesovariumát), majd a hasüregből kiemelve vizsgáljuk. Leírjuk alakját, nagyságát; külön a tüszők alakját, nagyságát, színét, tapintatát. Az ép, érett tüsző gömb alakú, a hasüregbe nyélen lógó, a hártyája finoman erezett, a nyéllel szemben azonban egy fehér, vérereket nem tartalmazó vonal, a stigma figyelhető meg. Az elfajult petetüsző eltorzult, burka megvastagodott és ráncolt, tartalma besűrűsödött, zöldessárga, barnásszürke színű. A 216

235 bal oldali fejlődésű, kanyargós lefutású petevezetőt lefejtjük az ágyékizmokon tapadó fodráról, és a kloaka vagy a tölcsér alakú kürt felől ollóval vágjuk fel. Mind a hat szakaszának redőzött nyálkahártyáját és esetleges tartalmát vizsgáljuk. Nemritkán tojás vagy tojás-álkonkrementum található benne. Nem ritka tyúkban a jobb petevezető persistentiája, amely olykor nagy vékonyfalú cysta alakjában található a hasüreg jobb oldalán. A hím állatokban a herék alakját, nagyságát, színét, tapintatát és a metszéslapját vizsgáljuk. A baromfi húgyszervei egyszerűbb felépítésűek, mint az emlősöké. Húgyhólyag és húgycső nincs, és mind a hím, mind a nőnemű állatokban a vizelet a húgyvezetőn át a kloakába ömlik, ahol a bélsárral keveredik (fehér húgysavas sókat tartalmazó gipszszerű bevonat a bélsáron). Először a vesék medialis széle mentén futó húgyvezetőket vizsgáljuk (tágasság, tartalom), majd a veséket in situ, az állományukban futó idegfonat (a keresztfonat, plexus sacralis) megsértése nélkül helyben hagyva vizsgáljuk. A vesékkel együtt a gonádok szomszédságában helyeződő mellékveséket is megtekintjük. A mellüregbeli szerveket atestüregből kiemelve vizsgáljuk. A szívet a tüdővel együtt emeljük ki a mellüregből úgy, hogy a szívet bal kezünkbe fogva és megemelve, késsel a tüdő éles széle alatt a mellhártyát átmetsszük (a két lebenyzetlen tüdőszárnynak csak a mellüregi felületét borítja savóshártya). Ezt követően a kés hegyével vagy csukott ollóval felfejtjük a két tüdőszárnyat a mély bordaközökből, ahová azokat laza kötőszövet köti (tehát pleurarés nincs), és caudalis irányból előrefelé felfejtve a légcső alsó harmadát harántul átmetszve a mellüregből kiemeljük, és a boncasztalra helyezzük. A tüdő vizsgálatakor madárbélollóval felvágjuk a főhörgőket, a vestibulumokat (a főhörgők ampullaszerű tágulatát), a mesobronchusokat, és a légzsákokba vezető hörgőrendszert. A tüdő halvány téglavörös színű, lágyan rugalmas tapintatú szerv, metszéslapja a tüdősípok (a harmadlagos bronchusok, más néven parabronchusok) átmetszetei révén szivacsszerűen lyuggatott. A szív boncolásakor a szívburok vizsgálata és megnyitása után, először kívülről gondosan megtekintjük a szívet (gócos szívizomgyulladás látható baromfityphus, szürkésfehér felrakódás uricosis esetén stb.), majd a szív üregeit vagy egy hosszanti, a szívkamrák közötti sövénynek megfelelően arra horizontálisan és hosszant futó metszéssel nyitjuk meg, vagy a sertés vizsgálatával kapcsolatban leírtak szerint járunk el. (Figyelembe véve természetesen az eltérő anatómiai sajátosságokat: pl. a baromfinak egy hátulsó és két elülső üresvénája van, a jobb pitvarkamrai nyílást izombillentyű szegélyezi stb.) A baromfi szívén lévő esetleges kóros elváltozásokat (endocarditis thrombo-ulcerosa, pericarditis fibrinosa, pericarditis uricosa, gócos szívizomgyulladás stb.) leírjuk. Az orrüreg, a száj-garatüreg és a nyaki szervek boncolásakor elsőként a csőr felső káváját vágjuk le ollóval az orrnyílások mögött harántul, majd az arcorri részt ujjunkkal oldalról összenyomva meggyőződünk arról, hogy az orrüregben, a porcos orrkagylókban és a sinus infraorbitalisban van-e kóros váladék. Ezt követően ollónk gombos végét a jobb oldali szájzug irányába vezetve, a szájzug átmetszésével közvetlenül a nyelőcső üregébe jutunk. Ametszést tovább folytatva felvágjuk a nyak jobb oldalán futó nyelőcsövet, valamint a begyet is (281. ábra). A száj-garatüreg és a nyelv nyálkahártyájának a leírása után (álhártyás gyulladás, baromfihimlő) a nyelőcső tartalmát, tágasságát, a nyálkahártya színét, ráncoltságát, esetleges álhártyás gyulladás jeleit (trichomonosis, kacsapestis) és a nyálkamirigyeinek állapotát (A-avitaminosis) vizsgáljuk ábra - A nyelőcső felvágása a jobb oldali szájzugon át vezetett ollóval 217

236 A begynek (a lúdalkatúakban és a récefélékben az ún. álbegynek) az alakját és a nagyságát, a begytartalom minőségét (mérgező növényi részek), mennyiségét és szagát vizsgáljuk. A begy nyálkahártyájának fiziológiai (galambok begyében, mind a tojóban, mind a hímivarúéban a költés idején túrószerű begytej képződik) és kóros elváltozásait (diphtheroid felrakódások: trichomonosis, kacsapestis; a nyálkahártya elhalása: lúgmérgezés stb.) írjuk le. Ezután hegyes ollóval a dorsalis részén hosszant felvágjuk a gégefőt és a gégecsövet (282. ábra). A gégefő és a gégecső felvágásakor óvatosan járjunk el, mert kóros szabad tartalmukat, így az esetleg ott lévő fibrindugót (baromfihimlő), vérhengereket (fertőző laryngo-tracheitis), parazitákat (Syngamus trachea) durva, figyelmetlen munkával elmozdíthatjuk, szétmasszálhatjuk ábra - A gégefő és a gégecső felvágása madárbélollóval 218

237 Az agyvelő, a gerincvelő és a fontosabb gerincvelői idegek boncolására meglehetősen gyakran kerül sor Marekfélebetegség, baromfipestis, csirkék fertőző agy- és gerincvelő-gyulladása, encephalomalacia, idegelfajulások stb. gyanújának esetén. Az agyvelő boncolásakor a koponyaüreget úgy nyitjuk meg, hogy annak tetejét és részben elülső és oldalsó falát képező homlokcsontot, valamint a nyakszirt- és a falcsontot leemeljük a koponyatetőről úgy, hogy bordavágó ollóval a homlokcsontot az orbiták között átvágjuk, és a falcsonttal, valamint a nyakszirtcsonttal együtt porckéssel lefeszítjük vagy lefaragjuk az agyvelő felületéről (idős ludakban és pulykákban a koponyatető leemelésekor finom fogú rókafarkú fűrésszel is dolgozhatunk) (283., 284. ábra). Fiatal madarakon ezt a műveletet éles késsel, szikével végezhetjük. Az így szabaddá tett agyvelőt ezután a Cooper-féle olló segítségével vagy kiemeljük, vagy még célszerűbb, ha ezt megelőzően előfixálás céljából legalább fél napig kb. 8%-os formaldehidoldatba helyezve a koponyaüregben hagyjuk, és csak ezután (amikor kellően megkeményedett) fejtjük ki a koponyaüregből. (Virológiai, bakteriológiai vizsgálatra természetesen a formalinba helyezés előtt mintát veszünk.) Az agyvelő kivétele után az agyvelőféltekéket harántul, a kisagyvelőt és a nyúltagyvelőt hosszant szeleteljük, illetve vágjuk fel. (Szövettani vizsgálatra való beküldéskor elégséges, ha az agyvelőféltekéket csak kb. 3/4 részig harántul, a kisagyvelőt pedig hosszant bevágjuk és formaldehidoldatba helyezzük.) 283. ábra - A koponya boncolása. A csontok késsel való leemelése ( lefaragása ). Külső 219

238 284. ábra - Az agyvelő kiemelése előtt esetleg formaldehidoldatban való rögzítés után a kisagyvelőt körülfogó és a fület magába záró csontokat is el kell távolítani A gerincvelő boncolásához a gerinccsatornának a tarkóízülettől az ágyék-keresztcsontig terjedő szakaszát dorsalisan, míg az ágyék-keresztcsont alkotta szakaszát ventralisan nyitjuk meg. A már kizsigerelt állaton porckéssel vagy egyenes bordavágó ollóval levágjuk a gerincoszlop nyaki és háti csigolyáinak a dorsalis részét (a csigolyaívet és a tövisnyúlványt), illetve az egységes csonttá (os lumbosacrale-vá) összeolvadt ágyék- és keresztcsigolyák ventralis csontlemezét porckéssel lepattintjuk, és így tesszük szabaddá a gerinccsatornát. Jobb hozzáférhetőség céljából a fancsontot és az ülőcsontot, valamint a bordákat bordavágó ollóval lemetszhetjük, s ugyanakkor a gerincoszlopot az utolsó bordapár előtt harántul elmetszhetjük. A gerincvelőt is ajánlatos a gerincscsatornából való kiemelés előtt az agyvelőhöz hasonlóan a csontos ággyal együtt formaldehidoldatban előfixálni. 220

239 A környéki gerincvelőidegek közül többnyire az ágyékfonat (plexus lumbalis), a keresztfonat (plexus sacralis), a n. ischiadicus, valamint a karfonat (plexus brachialis) boncolása válhat szükségessé (285., 286., 287. ábra, lásd még a 320., 321. ábrát is). Óvatosan eltávolítjuk a veséket, így szabaddá tesszük az ágyék- és a keresztfonatokat. A n. ischiadicust csukott ollóval kifejtjük a comb belső felületén lévő izmok közül úgy, hogy kifejtés után az izmokat az eredési helyükön eltépjük, majd ollóval az acetabulum mögött helyeződő foramen ischiadicumot (amelyet a csípőcsont és az ülőcsont képez) szabadítjuk fel úgy, hogy a lyukat ventralisan határoló ülőcsont ágát (és az itt futó fancsontot is) átvágjuk, s abból három-négy mm széles csontkorongot kiemelve rést készítünk. Ezen a résen átemeljük az előzőleg a térdízület magasságában elmetszett n. ischiadicust, s a keresztfonat kilépő ágait az ágyékkeresztcsont mellett éles késsel lemetsszük (vagy a gerinccsatornával összefüggésben hagyva az előzőek szerint előfixáljuk). A karfonatot (az első bordapár előtt tér a gerincoszlophoz) csukott ollóval fejtjük ki, és minél hosszabb szakaszt metsszünk le belőle. Boncolással vizsgáljuk az idegek vastagságát (idült, a klasszikus Marek-félebetegség esetén megvastagodott), illetve az idegekben futó idegrostok, idegrostkötegek lefutását (normális esetben villámalakzat-rajzolatuk van). Az előfixált, vagyis a még csontos üregben lévő agyés gerincvelőt kipreparálás előtt bő vízzel lemossuk, s porckéssel, lapjára hajlított ollóval és csipesszel emeljük ki a fa bonclapon ábra - Környéki gerincvelői idegek boncolása. A vese eltávolítása és a nervusischiadicus kifejtése után a foramen ischiadicum átvágása. A combcsont feje, caput fermoris (c) 221

240 222

241 286. ábra - Az átvágott (felszabadított) f. ischiadicumon át a testüregbe helyezzük a comb belső felületéről felpreparált n. ischiadicusokat. 1. n. ischiadicus, 2. plexus sacralis, 3. pl. lumbalis, 4. ágyéki idegek, 5. pl. brachialis; a combcsont feje (c), vérér (v) 223

242 224

243 287. ábra - A környéki gerincvelői idegek kiboncolt állapotban. 1. n. ischiadicus, 2. plexussacralis, 3. pl. lumbalis, 4. ágyéki idegek, 5. pl. brachialis; vérér (v), pajzsmirigy (p) 225

244 226

245 Az ízületek és a csontrendszer vizsgálata. Az ízületeketkívülről és feltárásuk után vizsgáljuk. Megfigyeljük alakjukat, a szomszédságukban futó inak helyeződését, az ízületi tok állapotát. Ezután megnyitjuk az ízületeket és az ízületi üregek tartalmát (amely megszaporodott, fibrinpelyhektől zavaros, vagy húgysavas sóktól gipszpépszerű stb. lehet), az ízületi felszínt és az ízületi porc állapotát vizsgáljuk. A csontok vizsgálatakor leírjuk alakjukat, terjedelmüket (esetleg méreteket veszünk fel), tapintatukat, bizonyos csontokat (pl. bordacsont, lábközépcsont) megpróbálhatunk hajlítani illetve eltörni (szilárdságra történő vizsgálat), és vizsgáljuk a csonthártya állapotát. A csövescsontokat hosszában késsel kettévágjuk vagy kettéfűrészeljük. Metszéslapjukon a kéregállományt (vastagság) és a szivacsos állományt, a csontgerendák tömörségét (osteoporosis, osteosclerosis), elmeszesedését, és a velőüreg nagyságát vizsgáljuk. Leírjuk a vörös csontvelő színét (mycotoxicosis esetén szürkés színű), konzisztenciáját. Az epiphysisek metszéslapján, elsősorban a sípcsont (os tibiotarsale, tibiotarsus) proximalis epiphysisén, az epiphysisporc szélességét, esetleg el nem meszesedett csontszövet (osteoid, csontmatrix) jelenlétét, valamint a meszesedési vonalat vizsgáljuk. Chondrodysplasia esetén a tibiotarsus és a tarso-metatarsus proximalis részén az epiphysisporc alatt terjedelmes és szabálytalan alakú porcsziget képződik, amely miatt a két csont elgörbül. Angolkór következményeként a láb hosszú (csöves) csontjainak epiphysisporca megszélesbedik és egyúttal közelében széles, el nem meszesedett, késsel könnyen metszhető csontszövet (osteoidszövet) képződik, a meszesedési vonal eltűnik. Ez különösen kifejezett a sípcsont proximalis epiphysisében. Az inak, ínhüvelyek, nyálkatömlők vizsgálata a lábvégek alakbeli eltérése esetén különösen fontos (tenosinovitis, C-vitamin-hiány, D-hypervitaminosis, perosis, uricosis; 288., 289. ábra) ábra - Inak, az ínhüvely feltárása 227

246 289. ábra - A lábszárcsont proximalis epiphysisének hosszanti felvágása 228

247 A keltetéskor befulladt tojások vizsgálata. Az Állat-egészségügyi Szabályzat 69. -a előírja, hogy a mezőgazdasági üzem keltetőállomásának egy termelési folyamat alatt törzsállományonként két-két alkalommal db, kistermelőtől való vásárlás esetén pedig háromhavonta az állomány nagyságától függően 20, 50, illetve 100 befulladt tojást kell mikrobiológiai vizsgálat céljából a területileg illetékes Állat-egészségügyi Állomásra küldeni. Ajánlatos egyúttal a bakteriológiai, mycologiai vizsgálat elvégzése után az embriók egy részét is felboncolni és elsősorban a genetikai vagy keltetéstechnológiai hibára utaló fejlődési rendellenességeket és egyéb kóros elváltozásokat (pl. A-avitaminosis jeleként zsigeri köszvényt, C-vitaminhiányra utaló ínelváltozásokat) felderíteni. *** A madarak boncolásához példaként mellékelt kóros szervi elváltozásokat a boncolási eljárás sorrendjében a ábra szemlélteti ábra - Bőr alatti kötőszövet emphysemája brojlercsirkében (magyarázat a 291. ábra aláírásában) 229

248 291. ábra - Bőr alatti kötőszövet emphysemája brojlercsirkében. Levegővel (gázzal) telt, szeldelt bőr alatti üregképződés. A levegő a hasi légzsák csípőízületi tájékán levő kitüremkedésének, a diverticulum femoralenak átszakadása révén jutott ki a légzsák üregéből a bőr alá 292. ábra - Galambhimlő fészeklakó fióka has- és mellkasfalának bőrében 230

249 231

250 293. ábra - Idegen anyagnak (olajos adjuváló és vivőszerű vakcinának) a nyaktájék bőre alá való befecskendezése után kialakuló granulomák (oleogranulomák) tyúk fejtájékán; a fej alakja eltorzult 294. ábra - Súlyos kötőhártya- és pislogóhártya-gyulladás lúdban. A harmadik szemhéj (a pislogóhártya) felületén fibrines-gennyes izzadmány látható (az alsó és a felső szemhéjből egy-egy részlet kimetszve). A gyulladást kémiai ártalom (úsztatómedencék vizének oltott mésszel nem megszokott módon való kezelése) okozta 232

251 295. ábra - Derzsy-féle betegség. Szívizom-elfajulás, heveny általános egyszerű szívtágulat. A savós testüregben nagy mennyiségű, kocsonyaszerű exsudátum 296. ábra - Vesefibrosis lúdban (ochratoxicosis következménye). Reparatióval való gyógyulás következménye 233

252 297. ábra - Lúd egészséges párzószerve (phallusa) erektált állapotban 298. ábra - Elhalásos phallusgyulladás (gúnárban) 234

253 299. ábra - Fertőző bronchitis. Tojókori fertőzöttség. Inaktív petefészek és tojócső 300. ábra - Adenovírus okozta egg drop syndrome EDS tyúkban. Tojásrakás intenzív szakában való fertőződés. A híg, vízszerű hasmenés (hurutos bélgyulladás) mellett a tojócsőben enyhe savós gyulladás. A savós testüregben tojásképződés zavara (mészhéjképződés zavara) és egyúttal antiperisztaltika miatt rendellenes tojások 235

254 301. ábra - Tojócsőgyulladás lúdban. A felvágott nemi szerv üregében halmokban, fibrinből és mirigyváladékból álló tartalom 302. ábra - Baromfipestis. Vérzések a mirigyesgyomor mély propriamirigyeinek kivezető nyílása körül ),a Peyer-plakkokban kialakult diphteroid pörkök és fekélyek a bél savóshártyáján barnásvörös színükkel feltűnnek és elődomborodnak ( ). Meckel- 236

255 303. ábra - Lymphoid leukosis tyúkban (lép, máj); mellette normális nagyságú szervek 304. ábra - Marek-féle betegség tyúkban. Heveny v. visceriális v. daganatos forma. A májban multiplex daganatos gócok 237

256 305. ábra - Általános (zsigeri) köszvény (uricosis) tyúkban. A savóshártyában a bőr alatti és az izmok közötti kötőszövetben húgysavas sók (fehér színű bevonat) lerakódása (Sályi Gy. után) 306. ábra - Műanyagzsinór (igen vékony damil horgászzsinór) okozta nyelvgyökle fűződés lúdban. Az elhullás oka: fulladás 238

257 307. ábra - Pneumomycosis (penészgombák okozta gócos tüdőgyulladás) naposlibában (Kardeván A. után) 308. ábra - Petefészek tüszőinek elfajulása és gyulladása tyúkban, baromfityphus esetén. A tüszőtok megvastagodott, ráncolt, az érett tüszők alakja eltorzult 239

258 Vaginitis lúdban 310. ábra - Gümőkóros gócok idős tyúk tibiotarsalis csontjának metszéslapján 240

259 311. ábra - Secundaer panmyelophthisis (panmyelopathia) tyúkban mycotoxicosis következménye. A sötét színű csontvelő egészséges tyúkból származik. A csontok architektúrája normális 312. ábra - Angolkór kacsában. A puha, gumiszerűen hajlítható csőr káváinak eltorzulása 241

260 313. ábra - Chondrodysplasia tibiotarsus proximalis epiphysisében brojlercsirkében (rendellenes porcszövetfelszívódás és -átépítődés miatti csontnövekedési zavar). Az epiphysisporc elégtelen vascularisatio miatt hiányosan olvad be, a spongiosába benyúló porcterületek kialakulásában a végtag túlterhelése mellett számításba veszik a fusariotoxicosist is. A kép szélén egészséges csont (c) 314. ábra - Osteopetrosis (polyostoticus ecchondromatosis). Az ujjak csontjának kivételével a csontok megvastagodtak 242

261 315. ábra - Súlyos mértékű köszvény tyúkban. Az ujjpercízületekben, az ínhüvelyekben, a tartószalagok (a retinaculum tendinis) körüli szövetben húgysavas só kicsapódása 316. ábra - Perosis növendék fácánban. A jobb oldali lábvég kifelé fordul, az inak (a m. gastrocnaemius és az ujjhajlító izmok inainak együttese) a tibiotarsus csont ínvályújából medialisan kicsúsztak (luxálódtak) 243

262 317. ábra - Aszkorbinsav- (C vitamin) hiány következtében kialakult ínbetegség libában C-vitamin-hiány esetén zavart a collagenrost-képződés. Az inak és a tartószalagok megnyúlnak, a végtag elemeit normális állásba hozva hullámos lefutásúak (A). A mozgászavarban szenvedő állat végtagja (A) mellett a kontrollé (B) 318. ábra - Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma; Marek, 1907). Klinikailag jellegzetes testtartás a n. ischiadicus a plexus sacralis elváltozásainak következtében 244

263 319. ábra - Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma). A bal oldali plexus brachialis és idegágainak (n. radialis, n. axillaris, nn. subscapulares) megvastagodása 320. ábra - Marek-féle betegség tyúkban (klasszikus v. neurális v. idült forma). A jobb oldali 2. ágyéki ideg ( ), a plexus lumbalis ( ), a plexus sacralis (plexus ischiadicus) us (trunci ischiadici) megvastagodása (lymphoblastok, valamint heteromorf, különféle érési stádiumban levő lymphocyták szöveti jelenléte miatt). C = combcsont feje 245

264 321. ábra - Súlyosbelső szemgyulladás (uveitis) kialakulása tyúkban többször alkalmazott Marek-féle betegség elleni vakcináció után. Az üvegtest helyén savósfibrines izzadmány 322. ábra - Az agykoponya szivacsos szerkezetű, levegőt tartalmazó (pneumatikus) csontjainak (az ékcsontnak, a falcsontnak, a halántékcsontnak) fibrines gennyes mivel madarakban sziklacsont nincs a halántékcsont foglal magába) ugyancsak heveny gyulladás jelei ( ) 246

265 7. A magzatok, a magzatburkok és az újszülött állatok boncolása Az elvetélt magzatokat feltétlenül magzatburkaikkal együtt vizsgáljuk. A magzatburkok elváltozásai adnak ugyanis a legtöbb lehetőséget olyan további kiegészítő vizsgálatokra, amelyekkel a vetélés oka pontosan tisztázható. A magzatok és burkaik vizsgálatakor mindig gondoljunk arra, hogy fertőző természetű elvetéléssel is állhatunk szemben, amelynek tisztázásához mikrobiológiai és szövettani vizsgálatra okvetlen szükség van. Ezért úgy őrizzük meg az anyagot, hogy a későbbi vizsgálatokat ne akadályozzuk. A magzatok kórbonctani vizsgálatához mindig húzzunk gumikesztyűt, mert olyan kórokozók (brucellák, listeriák, leptospirák, toxoplasmák stb.) lehetnek nagy számban a vizsgálati anyagban, amely iránt az ember is fogékony. A magzatburok vizsgálatát, ha üregében még magzatvíz található, a magzatvíz vizsgálatával kezdjük. Leírjuk annak mennyiségét és minőségét (átlátszó, zavaros, savós-fibrines, gennyes izzadmány). Ezután a magzatburkokat kiterítjük és megfigyeljük, hogy lemezeikben található-e bővérűség, vérzés, savós-kocsonyás beivódás, elhalás, izzadmánnyal való fedettség. Ezen magzatburok-elváltozásokon kívül a placenták elhaltak és fibrines-gennyes izzadmánnyal fedettek lehetnek (brucellák, Campylobacter, chlamydiák okozta elvetélés). A placenta állományában az elhalást körülírt területeknek vagy az egész placentának a fakósárga színéről és morzsalékony anyaggá való átalakulásáról ismerjük fel. Juhok magzati placentájában mutatkozó kölesszemnyi, szürkésfehér, meszes gócok toxoplasmák okozta vetélésre hívhatják fel a figyelmet. A magzat koránakmegállapítása céljából annak fejlettségét, szőrözöttségének fokát vagy hiányát vizsgáljuk. Megmérjük a magzat törzsének a hosszúságát (a tarkótájéktól a faroktőig) és a magzat testtömegét. Megnézzük, hogy nem látható-e rajta fejlődési rendellenesség (agyvelővízkór, végtagok hiánya stb.). Néha a magzat elhalt és beszáradt (mumifikálódott), máskor ellágyult (macerálódott). A koca magzatai különböző fejlettségi korban halhatnak el leptospirosis, brucellosis és a SMEDI kórkép alkalmával. Ilyenkor egymás mellett találhatók a régen elhalt, mumifikálódott és a frissen elhalt magzatok. Előfordul, hogy az elhalt magzat már a méhen belül rothadásnak indul, körmérete erősen megnövekszik, sercegő tapintásúvá válik, szőre hullik és édeskés, kellemetlen szagú lesz (emphysemás magzat). Megnézzük a köldökzsinór és a -csonk állapotát (ép, beszáradt vagy gyulladás jeleit mutatja). Megfigyeljük a bőr állapotát valamint a szőrzet mennyiségét, minőségét, esetleges hiányát. A magzat éretlenségének jelei: a lómagzat köldöktájéka és combjának belső felülete szőrtelen vagy ritkán szőrözött; 247

266 szarvasmarha-magzat köldöktájéka ritka, rövid szőrrel borított, a fogó (i 1) és a belső középfog (i 2) a fogínyt nem törte át; a juh- és kecskemagzat hasfala és a köldöktájéka hiányos szőrözöttségű; a sertésmagzat 1 kg-on aluli testtömegű, a bőre igen vékony, a szőrzet hiánya vagy részleges kialakulása jellemzi. A testfelület gennyes izzadmánnyal fedett lehet (brucellosis). Szarvasmarhamagzat bőrében kisebb-nagyobb kerek szürkés plakkok (penészgombák), néha megvastagodás, pikkelyezettség fordulhat elő (ichthyosis congenita). A bőr alatti kötőszövetbensárga elszíneződést szarvasmarha-, juh- és sertésmagzatokban leptospirosis, a lómagzatban rhinopneumonitis következtében találunk. A különböző kóroktanú vetélések hatására gyakori a bőr alatti kötőszövet többnyire vörhenyes savóval való beszűrődése. Újszülött állatokban a sárgaság okának a tisztázása céljából ki kell zárni az immunbiológiai alapon nyugvó isohaemolyticus anaemia alkalmával létrejött súlyos sárgaságot (icterus neonatorum gravist). Ez csikóban és malacban a föcstej (kolosztrum) felvétele után alakul ki. A nyirokcsomók duzzadtak lehetnek brucellosis következtében. A hasüreg megnyitásakor vigyázzunk, mert benne esetleg szabad tartalom (vörhenyes, fibrincafatokat tartalmazó savó) is lehet (brucellosis, rhinopneumonitis). Megtekintjük a hashártya fali és zsigeri lemezét (esetleg vérzések láthatók alatta brucellosis miatt), valamint a köldök vérereit és a húgyindát (az urachus-t). A lépet és a májat kiemeljük a hasüregből. Lépduzzanatot egyes baktériumok, chlamydiák; a lép burka alatt vérzéseket vírusok (rhinopneumonitis, fertőző rhinotracheitis) okozta vetélés esetén észlelhetünk. A Malpighitestekben a lymphocyták karyorrhexise miatt matt fényű terület lehet (lómagzatban, rhinopneumonitis esetén). A máj duzzanata és állományában gyulladásos-elhalásos gócok jelenléte lómagzatokban Salmonella abortusequi előidézte vetéléskor, sertés- és szarvasmarha-magzatokban brucellosis, sertésben ezenkívül Aujeszkyfélebetegség vírusa okozta vetélés esetén észlelhető. A tisztán elhalásos, gombostűfej nagyságú, elmosódott határú, szürkésfehér gócok lómagzat májában a ló rhinopneumonitise, borjúmagzatokban fertőző rhinotracheitis következményeként találhatók. Juhmagzatok májában campylobacteriosis (vibriosis) esetén néhány milliméter, esetleg akár 1 2 cm átmérőjű, kissé elmosódott határú elhalásos gócok figyelhetők meg, amelyek területén a máj felülete kissé besüpped. Minden állatfaj gyomortartalma jól felhasználható mikrobiológiai vizsgálat céljára. A gyomor és a belek nyálkahártyájábanvérzések, elhalásos területek előfordulását vizsgáljuk. A vesékben vérzések (rhinopneumonitis) és sárgásszürke elhalásos, gyulladásos-elhalásos gócok (leptospirosis) lehetnek. A leptospirákat a magzatok veséiből és májából kíséreljük meg kimutatni. A tüdőt légtelenség, vizenyő, esetleg hurutus gyulladás előfordulása szempontjából vizsgáljuk. A tüdőből egy darabot vízzel telt edénybe dobunk és figyeljük, hogy az elmerül-e (légtelen) vagy részben alámerülve úszik a víz felszínén (úszópróba). Vírusos eredetű vetélések alkalmával interstitialis pneumonia vagy magzatvízaspiratio okozta hurutos-elhalásos tüdőgyulladás észlelhető. A szívburokban izzadmány, a szív külső hártyáján vérzések jelenlétét vizsgáljuk. Szükség esetén a jobb pitvarból a bal pitvarba vezető foramen ovalét is megtekintjük. 248

267 3. fejezet - A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja A gyakorló állatorvos működése folyamán gyakran kerül olyan helyzetbe, hogy a diagnosztikai munkához vizsgálóintézetet kell vagy ajánlatos igénybe vennie. Ilyen esetek: szaktudása vagy technikai felkészültsége a pontos diagnózis felállításához nem elegendő; a diagnózis csak kiegészítő laboratóriumi vizsgálatokkal lehetséges; a megbetegedés jellege (pl. takarmányártalom) vagy egyéb körülmény (pl. előzetesen adás-vétel történt) egy későbbi jogvita lehetőségét rejti magában és a jogvita eldöntését megkönnyíti az intézeti diagnózis; az Állat-egészségügyi Szabályzat vagy az állat-egészségügyi hatóság a mintaküldést elrendeli. (A mintát általában a területileg illetékes állat-egészségügyi intézetbe kell küldeni, az ettől eltérő eseteket külön feltüntettük.) Az Állategészségügyi Szabályzat (41/1997. (V. 28.) FM. r. 24. sz. függeléke) írja elő kórbonctani vizsgálatra a mintaküldési kötelezettséget. Ezek közül könyvünkben külön is kiemeljük a következő betegségekre vonatkozó előírásokat: Ragadós száj- és körömfájás, hólyagos szájgyulladás (US) és a sertések hólyagos betegsége (SVD)gyanúja esetén élő, beteg állatból lehetőleg nem szennyezett, legalább 1 g-nyi hólyagfalat kell vizsgálatra küldeni, előnyös néhány ml antibiotikumot (ml-enként 100 NE penicillint, 100 mikrogram streptomycint) tartalmazó fiziológiás konyhasóoldatban, esetleg 1:1 arányú, 7,2-7,8 ph-jú glicerin-foszfátpuffer oldatban. Elhullott állatokból az elváltozott részeket (lábvéget, csecsbimbót, nyelvet, fiatal állatokból mindenképpen szívet) kell küldeni. A küldeményt frissen jég között, vagy hűtőtáskában, hatóságilag lezárt küldeményként az Országos Állategészségügyi Intézetbe (a továbbiakban OÁI-be) (futárral!). Az intézetet a mintaküldés tényéről előzetesen értesíteni kell. A kísérőiratot ebben az esetben nem szabad a csomagban elhelyezni. Juhhimlő és kecskehimlő gyanúja esetén vizsgálatra küldendő az egész hulla vagy az elváltozást mutató szervek és bőrterületek (esetleg élő állatból kimetszett bőr). Klasszikus sertéspestis, afrikai sertéspestis gyanúja esetén vizsgálatra küldjük az egész hullát, vagy ha az egész test nem áll rendelkezésre, akkor valamennyi belső szervet, de legalább a lépet, a veséket, az emésztőcsövet a hozzátartozó nyirokcsomókkal, a garatfallal és a tonsillákkal, valamint okvetlenül a fejet is kell küldeni. (A vizsgálati anyagot az OÁI-be vagy klasszikus sertéspestis esetén más kijelölt referencia laboratóriumba kell küldeni). Madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) a baromfipestis (Newcastle betegség) gyanúja esetén friss egész hullákat vagy élő beteg állatokat, sinusváladékot és előírás szerint vett vérmintákat. Gümőkor gyanúja esetén a nagyobb testű emlős állatból (szarvasmarhából, sertésből) az elváltozott szervek a hozzá tartozó nyirokcsomókkal, a kisebb testű emlősök és a madarak esetén az egész hullát az OAI-be kell küldeni. Paratuberculosis gyanúja esetén az elváltozott bélszakaszt a hozzá tartozó nyirokcsomókkal, de enélkül is mindenképpen a középbél utolsó harmada a csípőbél és a vakbél a hozzátartozó nyirokcsomókkal az OÁIhe kell küldeni. Paraallergiás reakció okának kiderítésére a leölt állatok tonsilláit, garat körüli, bélfodri és májkapui nyirokcsomóit az OAI-be kell küldeni. Fertőző sertésbénulás gyanúja esetén az egész hullát vagy a fejet és a gerincoszlopot (nyaki és ágyéki szakasz) megnyitatlan állapotban kell vizsgálatra küldeni. Küldjünk élő klinikai tünetet mutató állatot is az OÁI-be. 249

268 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja Veszettség gyanúja esetén az elhullott vagy kiirtott állat fejét kell vizsgálatra küldeni. (Élő állatot vagy abból származó mintát laboratóriumba nem szabad szállítani.) Szarvasmarhák, juhok és kecskék szivacsszerű agyvelőbántalma (BSE, surlókórscrapie) gyanúja esetén az egész hullát vagy szerveket (mindenképpen fejet, lépet és a csípőbelet a hozzátartozó nyirokcsomókkal együtt) kell küldeni. Sertések szaporító- és légzőszervi tünetegyüttese (PRRS) gyanúja esetén egész hullát, vagy szerveket (valamennyi belső szervet; de mindenképpen a légutakat és az ivarszerveket); magzatokat és magzatburkokat kell küldeni. Brucellosis gyanúja esetén a. az egész magzatot vagy annak szerveit (a lekötött gyomrot, a tüdőt, a májat, a vesét) és az egész magzatburkot (coyledont), a korán ellett vagy megellett állatból egész magzatburkot, vagy elváltozott magzatburok-részletet kell küldeni. (Az anyaállatból egyidejűleg vér- és tejmintát kell küldeni, amelyet 2 3 hét múlva azonos jelzéssel és kimutatással ellátva meg kell ismételni.) b. A brucellosis idült szervi alakja esetén az elváltozott szervet (herét, méhet, csigolyát, ínhüvelyt, tőgyet stb.) vagy szervrészletet; esetleg szervváladékot (ondót, tejet, méhváladékot, sipolyváladékot stb.) kell küldeni. Kacsapestis (a kacsa vírusos bélgyulladása) gyanúja esetén egész hullákat vagy élő beteg állatokat küldjünk. Aujeszky-betegség gyanúja esetén egész hullákat vagy szerveket (garatfalat, tonsillákat, gége-, légcső-, tüdőrészletet, fejet) küldjünk. Lépfene gyanúja esetén egész hullát vagy szerveket (lépet, elváltozást mutató szerv- vagy testrészeket; bőrrel fedetten fülkagylót, csöves pl. csüdcsontot) küldjünk. Enzootiás bovin leukosis gyanúja esetén egész hullát vagy az elváltozást mutató szerveket (szervrészleteket) nyirokcsomókat, de mindenképpen a jobb szívfülcsét, oltógyomor-, lép-, máj-, veserészletet, egy bélfodri és két testtájéki nyirokcsomót kell küldeni. Napos tenyészbaromfit fogadó nagy létszámú baromfitelepen az állatorvos köteles a nevelés első öt napjában elhullott egyedek közül legalább egy alkalommal az illetékes állat-egészségügyi intézetbe napi 10 hulláig valamennyi hullát, hulláig legalább 10 hullát, napi 51 hullán felül minden ötödik, de egyidőben legfeljebb 50 hullát beküldeni (baromfityphus szempontjából történő ellenőrzés). Állatmérgezések esetén elhullott állatokat vagy azok szerveit, továbbá a mérgező hatás gyanúját keltő takarmányt, ivóvizet és egyéb anyagot kell vizsgálatra küldeni. Oltási baleset vagy oltással kapcsolatos megbetegedés és elhullás esetén hullát vagy szerveket, vagy az állatokból származó egyéb mintát kell OAI-be, oltóanyagmintát pedig egyidejűleg az Állatgyógyászati Oltóanyag- Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézetbe küldeni. (Az itt fel nem sorolt más bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek esetében amint ezt már jeleztük az Állategészségügyi Szabályzat 24. sz. függelékében leírtak az irányadók.) A hullák és hullarészek szállításának, illetve vizsgálatra való beküldésének szigorú, elsősorban biztonságot szolgáló állat-egészségügyi szabályai vannak (lásd: 47/1997. (V. 28.) FM. rendelettel kiadott Állategészségügyi Szabályzat 25. számú függelékét). 1. A kórbonctani vizsgálatra szánt hullák, hullarészek beküldésének a módja 1.1. A vizsgálati anyag kiválasztása 250

269 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja Kisebb állatokat leghelyesebb egészben, felboncolatlanul beküldeni. Csomagoláskor természetesen levághatjuk a hosszú végtagokat (borjú, csikó esetén), amelyeket ugyancsak a csomagban helyezünk el. Felboncolatlanul küldjük be a halva született vagy a vetélt magzatokat, valamint ezekkel együtt okvetlenül a placentáikat is. Nagyobb állatok (ló, csikó, szarvasmarha, borjú, juh, sertés) hulláiból egyes esetekben elég csak a belső szerveket (esetleg természetes összefüggésükben meghagyva), vagy az egyes szervekből csak részleteket beküldeni. A szervrészletek is lehetnek azonban összefüggők, így pl. idegentest okozta recésgyomorátfúródáskor a kiürített recésgyomorrészlet (az átfúródás helyével), összefüggésben a kialakult járattal, illetve más szervrészletekkel (pl. rekesz-, tüdőrészlettel vagy szívvel). Ha a központi idegrendszer bántalmazottságára gyanakszunk, okvetlenül küldjük be az agyvelőt, még helyesebb, ha az egész fejet, illetve a központi idegrendszert a csontos vázban küldjük. A belső szerveken kívül mindenképpen küldjünk bakteriológiai vizsgálatra egy csöves csontot is. Rendkívül hasznos, ha egyszerre több hullát (vetélt magzatot), hullarészt küldünk vizsgálatra. Az Állat-egészségügyi Szabályzatnak megfelelő számban vizsgáltassunk hullát napos madarak elhullásakor, mert az egész állományra vonatkozó kórisme csak így állapítható meg A vizsgálati anyag csomagolása A hullákat vagy a hullarészeket csak kihűlés vagy lehűlés után helyes becsomagolni, mert egyébként a vizsgálati anyag igen gyorsan befülled, rothadásnak indul. Különösen hamar füllednek be a dús gyapjúval fedett bőrükben szállított vagy tárolt juhhullák. Éppen ezért azokat szállításuk előtt célszerű lebőrözni, esetleg kizsigerelni, és a vizsgálati anyagot lehűtve gondosan csomagolni. A csomagolásnak olyannak kell lennie, hogy a küldemény ne árasszon bűzt, tartalmából semmi ki ne hullhasson és ki ne szivároghasson, a göngyölegként használt üveg össze ne törhessen, tehát az se a szállítóeszközt, se a szállítót vagy más személyt ne szennyezhessen. A csomagolást vagy maga az állatorvos, vagy más állategészségügyi képesítéssel rendelkező szakember (állat-egészségügyi üzemmérnök, állat-egészségügyi technikus, állategészségőr, felcser) végezze, de ez utóbbi esetben az állatorvos annak szakszerűségét ellenőrizze. A hullákat ládába csomagoljuk. A göngyölegnek olyan méretűnek kell lennie, hogy bőven legyen hely a különféle csomagoló, törést gátló, illetve nedvszívó anyagok számára is. Ahhoz ugyanis, hogy a hullából kiszivárgó nedvek szétfolyását megakadályozzuk az szükséges, hogy a hullát (üvegedényt) legalább 5 cm vastagságban valamilyen jó nedvszívó, törést gátló tulajdonságú anyaggal körülvegyük. A legjobb ilyen anyag a fűrészpor, a korpa, a tőzegpor, a fagyapot, a moha, a laza hullámpapír, a faforgács stb. Csökkenthető az állathullák természetes testnyílásaiból a nedvek kiszivárgása, ha azokat kitöltjük nedvszívó anyaggal és nedvet át nem eresztő anyaggal befedjük. Még nagyobb gondosságot igényel, ha csak hullarészeket csomagolunk. Csomagolásuk előtt a vért leitatjuk, majd ládába helyezésük előtt hártyapapírba, műanyag zsákba, sőt veszélyes, esetleg emberre is veszélyes betegség (zoonosis) gyanúja esetén még fertőtlenítő szerrel átitatott ruhába is be kell göngyölni úgy, hogy a fertőtlenítőszer ne érintkezzék a vizsgálati anyaggal. (Veszettség gyanúja esetén a fej csomagolásmódját lásd később a Mikrobiológiai vizsgálat fejezetben.) A megfelelő erősségű ládát (kartondobozt) oly módon kell lezárni, hogy az szállítás közben semmiképpen se nyílhasson ki. A ládát ezenkívül célszerű még külön zsineggel is körülkötni, és a zsineg végét lepecsételt szalaggal leragasztani A vizsgálati anyag szállítása A vizsgálati anyagot a vizsgálóintézetbe az állatorvos szállíthatja személyesen, küldheti küldönccel (futárral) vagy csomagként, postán. A csomagolással és szállítással kapcsolatos költségeket az állattulajdonos, vadon élő állatok hulláinak szállításakor a vadásztársaság, egyéb esetben a helyi szakigazgatási szerv (a helyi önkormányzat) viseli. Postán a küldeményeket csak csomagként szabad feladni (levélként még az 500 g-nál kisebb tömegű küldeményeket sem). A csomag címoldalára, azt egészen elfedő, sárga vagy más, de figyelemfelkeltő színű papírlapot kell felragasztani, és erre a cím és a feladó megjelölésen túl még a következő nyilatkozatot is rá kell írni: Felelősséget vállalok azért, hogy a küldeményt az Állategészségügyi Szabályzatban foglalt előírásoknak megfelelően csomagolták. A nyilatkozatot az állatorvosnak alá kell írnia és le kell bélyegeznie. Üveg göngyöleg esetén a Törékeny! jelzést is rá kell írni (323. ábra) ábra - Hullák és hullarészek csomagolásmódja postán való szállításhoz. A csomagot sárga színű lap borítja (magyarázat a szövegben) 251

270 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja Kísérőirat. Minden vizsgálati anyaghoz kísérőiratot kell mellékelni. Az eltérő vizsgálatokra küldött mintákhoz külön-külön kísérőiratot kell mellékelni még akkor is, ha ugyanabban a csomagban helyezik el. A kísérőiratnak a kért vizsgálat jellege szerint a következőket kell tartalmaznia: A vizsgálati anyag megnevezését; a származási helyét (telep, üzemegység), az állattulajdonos nevét és címét; a beküldő állatorvos nevét és pontos címét (telefon, telex is); a vizsgálat indokait, célját és irányát; a kórelőzményi adatokat (a helyszíni vizsgálat eredményét és az annak alapján kialakított véleményt); a más laboratóriumokba történt mintaküldés tényét és az ottani vizsgálat eredményét; a megbetegedett állatcsoport létszámát, korát, hasznosítási irányát, a tartási és takarmányozási körülményeket; a betegség jelentkezésének időpontját, a jellemző tüneteket, a betegség lefolyását, a megbetegedett és elhullott állatok számát, a naponkénti elhullások alakulását, a boncolt hullákban talált elváltozásokat; az eddig elvégzett egyéb vizsgálatokat és azok eredményét; 252

271 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja az alkalmazott gyógykezelést (időpont, gyógyszer, adag) és annak eredményét; a preventív immunizálások tényét (időpont, oltóanyag, adag); az állomány minősítését (fertőzöttség, mentesség); takarmányártalom vagy mérgezés gyanúja esetén a takarmányváltoztatás tényét, időpontját, mérgező növények vagy egyéb méreganyagok felvételének lehetőségét; legelőváltozás, állatmozgatás, meghajtás gyanúját vagy tényét, a tartástechnológia (fűtés, szellőzés, vízellátás, takarmányozás) zavarait; anyaállatok esetén a vetélés körülményeit vagy a termékenyítés időpontját stb.; a közegészségügyi szempontból veszélyes betegségre (pl. veszettségre) irányuló vizsgálat esetén az állattal érintkezésbe került és a mintavételben, boncolásban, mintaszállításban közreműködő személyek nevét és pontos címét. Különösen nagy gondosságot igényel a kísérőlevél megírása szavatossági kérdésekben vizsgálatra küldött anyagok esetén, amikor az átvétel idejének közlésén kívül minden olyan adatra tanácsos a vizsgálóintézet figyelmét felhívni, amely az eset tisztázását elősegítheti (pl. a vásárlás és a szállítás idején milyen volt az időjárás, mennyi ideig tartott a szállítás, és milyen körülmények között, mikor etették és itatták az állatot, milyen távolságra szállították stb.) 2. Egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok kiválasztása és beküldésének a módja A hullák boncolásakor talált lelet önmagában a legtöbbször nem elég a kórisme megállapításához, a boncolást kiegészítő diagnosztikai vizsgálatrais szükség lehet. Különösen áll ez olyan esetekre, amikor elsősorban bizonyos fertőző betegségek kapcsán a hullában nem is várható szabad szemmel észlelhető, jellegzetes elváltozás (pl. veszettség, fertőző sertésbénulás stb.). Természetesen ezek a kiegészítő (laboratóriumi) vizsgálatok meghaladják a gyakorló állatorvos feladatkörét. Elvégzésük ezért speciálisan képzett szakemberek feladata. Szükségszerű ezért, hogy a gyakorló állatorvos az állat-egészségügyi intézményektől kiegészítő vizsgálatokat kérjen. Szabály írja elő, hogy vizsgálati anyagot laboratóriumba csak állatorvos küldhet. Vizsgálati célból mintát állatorvoson kívül csak állat-egészségügyi képzettséggel rendelkező szakember (állategészségügyi üzemmérnök, állat-egészségügyi technikus, állategészségőr, felcser) vehet. A leggyakrabban kért vizsgálatok: fénymikroszkópos szövettani vizsgálat; elektronmikroszkópos vizsgálat; mikrobiológiai (virológiai, bakteriológiai, mikológiai és immundiagnosztikai) vizsgálat; parazitológiai vizsgálat; toxikológiai vizsgálat; növénytani vizsgálat; biokémiai vizsgálat. A kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokhoz is megfelelő kísérőirattal ellátott, szakszerűen kiválasztott, a rendelkezéseknek megfelelően csomagolt, vizsgálatra alkalmas állapotban lévő anyagot kell az állatorvos által személyesen vinni, vagy postán, illetve küldönc (futár) útján a vizsgálóintézetbe eljuttatni. Ezek a kiegészítő vizsgálatok természetesen nem helyettesítik, hanem kiegészítik a gyakorló állatorvos által a helyszínen végzett klinikai vizsgálatokat, illetve az észlelt boncolási leletet Fénymikroszkópos szövettani vizsgálat 253

272 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja A szövettani vizsgálatra küldött anyag elsősorban a boncolási anyagból származik, bár adódhat a gyakorló állatorvos által végzett kiegészítő diagnosztikai eljárások és biopszia kapcsán nyert anyagból is. Így a kísérleti állatoltáshoz felhasznált kísérleti állatokból (pl. baromfihimlőre irányuló vizsgálatkor a kísérleti állat bőréből, az oltás helyéről kimetszett darab; vagy takarmányetetési kísérletek folyamán a kísérleti állatok szerveiből félretett anyag). A gyakorló állatorvos végezhet próbakimetszést (pl.nyirokcsomóból, bőrből) vagy különféle egyéb módon vehet biopsziás anyagot (tűbiopsziás, harpunás anyag, méhkaparék stb.). Ugyancsak szövettani vizsgálatra kerülhetnek a húsvizsgálatkor a különféle szervekben észlelt kóros elváltozások is. Műtétekkel eltávolított szervrészletek, szervek (pl.: here és mellékhere, ovariotestis, hysterectomia folyamán eltávolított méh, különféle daganatok, tonsillák, szemgolyó, resecált béldarab stb.) ugyancsak szövettani vizsgálatokat igényelnek. A szövettani vizsgálat céljára szánt anyagot annak kivétele után a lehető legrövidebb időn belül rögzítő- (fixáló- ) folyadékba kell tenni. Késlekedés esetén a halál után azonnal meginduló autolysis, autodigestio és rothadás rontja a szövettani vizsgálat értékét. Így pl. ha az epehólyag az állat elhullása után kb. 10 perc múlva kerül rögzítőoldatba, a szövettani vizsgálat folyamán a nyálkahártya hámsejtjeiben magfestődést már nem lehet látni. Más szervekben, pl. a bendőben, az autolysis jelentkezése mellett a hám még fel is ázik (macerálódik). A bél lumenében lévő kocsonyaszerű nyálka is hamar elfolyósodik. Ha későn tesszük a vizsgálati anyagot a rögzítőoldatba, akkor nemcsak a szervek szerkezete bomlik fel, hanem az esetleg bennük lévő és szövettani kimutatásra váró kórokozók (pl. leptospirák, borreliák) is szétesnek, feloldódnak. A szövettani vizsgálatra kerülő anyag kiválasztásával és rögzítésével kapcsolatos lényegesebb tudnivalók még: A szövettani feldolgozásra szánt anyag ne legyen roncsolt, tehát kivágáskor lehetőséghez képest ne zúzzuk. A kivágásra váró szervdarabka roncsolódását elkerülhetjük, ha erre a célra külön jól élesített kést (szikét, borotvapengét) használunk. A biopsziás anyagunk akkor jó, ha a kimetszett szervdarab jól összeálló, hengeres, a kaparék pedig jó darabos. A vizsgálatra szánt anyag ne legyen túl nagy és vastag (leghelyesebb 0,5 1 cm széles, kb. kockacukor nagyságú darabokat kivágni), mert egyébként a rögzítő anyag a mélyebb rétegeket nem járja át, a fixálás nem lesz tökéletes, és a szervdarabban autolysises folyamatok lépnek fel. Bizonyos esetekben a szerveket egészben vagy szomszédságukkal összefüggésben kell rögzíteni, esetleg nagyobb szervrészek rögzítése válik szükségessé. Ilyenkor az anatómiai viszonyokra vagy a kóros elváltozásokra ügyelve a szervekben bemetszéseket kell végezni pl.: az agy- és a gerincvelőt 1 2 cm-enként 3/4 részéig harántul be kell metszenünk, a bélrészlet üregét pedig vízzel óvatosan átmossuk, majd lazán vattával béleljük, vagy a kórosan elváltozott területeket környezetükkel együtt fixáljuk (pl.: szarvasmarha recésgyomrának átfúródásakor). A szervdarabkák kimetszésekor ügyeljünk arra, hogy a kisebb terjedelmű elhalás a kimetszett rész középtájékára essék (ezt közölni kell a kísérőiratban); teljesen elhalt, elsajtosodott anyagot ne küldjünk szövettani vizsgálatra (nagyobb elhalás esetén a széli részből úgy metsszünk ki, hogy ép és elhalt terület is kerüljön a kimetszett anyagba); üreges szervekből (a méhből, a kisállatok beléből, a nyelőcsőből) teljes keresztmetszetet készítsünk. A nagyobb béldarabot felvágás után kartonlapra varrhatjuk úgy, hogy a lap és a szerv savóshártyája közé vékony rétegben vattát, papírvattát helyezünk; a daganatból több helyről vágjunk mintát; tályogfalat, idült kötőszövetes megvastagodásokat merőlegesen metsszünk ki (a reális méretfelvétel miatt) A rögzítőfolyadék a rögzítendő anyaghoz képest bőséges, szörös mennyiségű legyen. Arögzítőfolyadékot tartalmazó, jól záró edény aljára gézt rétegezzünk, hogy a szerv letapadását megakadályozzuk, és hogy a fixálófolyadék egyenletesen hatoljon be az anyagba. Ha több szervdarabkát rögzítünk egy edényben, azokat az összetapadás megakadályozása végett darabonként külön-külön gézbe csomagoljuk. Ha az edényben többféle anyagot rögzítünk, a gézbe kötött anyag mellé tegyünk grafit ceruzával megfelelően jelölt kartonlapocskát. Nem helyes a már fixált anyagot a rögzítőfolyadékból kiemelni, s így (rögzítőfolyadék nélkül) csomagolva küldeni, mert az rendszerint beszárad és szövettani vizsgálatra alkalmatlanná válik. 254

273 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja A rögzítőszerünk lehetőleg formaldehidoldat legyen. Aformaldehidoldat (a formaldehydum solutum, formol, formalin) olcsó, a mindennapi szövettani diagnosztikában általánosan használt, jól diffundáló, a fehérjéket hamar kicsapó, kitűnő fixálószer. Aszövettani feldolgozásra kerülő szervek rögzítésére a kereskedelemben kapható formaldehydum solutum ( tömény formalin ) 4, 8, vagy 10%-os vizes oldatát használjuk, (ennek megfelelően a formaldehidoldatot 1:9, 1:7 vagy 1:3 arányban kútvízzel hígítjuk). Megfelelő töménységű formalinoldatban anyagunk évekig is eltartható. Ehhez azonban célszerű a rögzítés alatt álló anyagról a 8 vagy 10%-os formalint 1 2 nap után leönteni, az edényt 4%-os formalinnal újból felönteni és az anyagot ebben megőrizni, tárolni. Tudományos vizsgálat, vagy bizonyos anyagok kimutatása céljából egyéb rögzítőszert is használunk, amelyeket szövettani technikai kézikönyvek adnak meg. Gyakorlati körülmények között a formaldehidoldat mellett etil-alkoholt használunk még rögzítőszerül, amelyet 70-80%-os oldat- vagy abszolút (közel 100%-os) koncentrációban alkalmazhatunk (az utóbbi koncentrációjút pl. glikogén vagy húgysavas sók kimutatása stb. céljából való rögzítéshez). Azalkohol hígításának mértékét egyszerű képlet alapján számolhatjuk ki: ahol: a = a készítendő oldat mennyisége; b = a kívánt koncentráció (%-ban); c = a rendelkezésre álló, magasabb koncentrációjú, tehát hígítandó alkohol, %; x = a rendelkezésre álló alkoholból szükséges mennyiség Pl. ha 100 ml (a) 70%-os alkoholra (b) van szükség; rendelkezésre áll 96%-os alkohol (c), akkor vagyis 100 ml 70%-os töménységű alkohol készítéséhez 73 ml 96%-os alkoholt kell 100 ml-re (27 ml vízzel) kiegészíteni. Sokszor jó szolgálatot tehet, ha a fixált szervdarabokon kívül egyúttal fixálatlan állapotban is küldünk be friss anyagot, mert így a szövettani vizsgálatokhoz esetleg speciális rögzítőszerek is alkalmazhatók, és a laboratóriumoknak módjában áll esetleg olyan más kiegészítő vizsgálatokat is elvégezni, amelyek a rögzített anyaggal már nem lehetségesek (pl. kísérleti állatoltás, mikrobiológiai vizsgálat) Elektronmikroszkópos vizsgálat A diagnosztikai vizsgálat céljából elektronmikroszkópos vizsgálatra szánt anyag ki választásakor okvetlenül ügyeljünk arra, hogy azt lehetőleg diagnosztikai célból leölt, vagy egészen frissen elhullott állat szerveiből vegyük. Legjobb a biopszia útján nyert anyag, vagy frissen vett váladék (bélsár) vagy curettage-zsalnyert kaparék. Diagnosztikai munkánkat meggyorsíthatja az elektronmikroszkópos vizsgálat: a bélsárból történő kórokozó (elsősorban vírusok) direkt kimutatásakor (immunelektronmikroszkópos vizsgálatok); baktériumok, véglények kimutatásakor; különféle szervekből (a bél enterocytáiból, bőrbeli elváltozásokból, parenchymás szervekből, nyirokcsomókból, tüdőből, húgyhólyaghámból, idegrendszerből, a vér lymphocytáiból stb.) a vírusnak és egyéb kórokozóknak direkt módon való lefényképezésekor (pl.: herpes-, pox-, parapox-, myxo-, reo-, adeno-, esetleg corona-vírusok; Bacillus piliformis, toxoplasmák stb.). 255

274 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja az egyes sejtek, sejtorganellumok stb. vizsgálatakor: az immunkomplex-betegségek tanulmányozásakor (pl. vese-glomerulopathia vizsgálatakor); a kóros anyagoknak a szervekben való lerakódásakor és képződésekor (pl. amyloid, fibrin, collagenrost stb.); a cytopathologiai vizsgálatok stb. folyamán. Gyakorlati körülmények között a diagnosztikai célból végzett elektromikroszkópos vizsgálathoz a vizsgálatra szánt szervből éles borotvapengével kimetszett, 1 2 mm 3 nagyságú mintát 4%-os neutrális formaldehidoldatban rögzíthetjük. Laboratóriumi körülmények között 2%-os glutáraldehidoldatban két órán át való rögzítést alkalmazunk. Az elektronmikroszkópos vizsgálat céljára elsősorban kistestű állatok esetén élő, beteg állatot célszerű a laboratóriumba eljuttatni. Kísérőlevél-minták szövettani vizsgálat kéréséhez Dr. Z. L. körzeti állatorvos Zalagyarmat Tel.: 2 Ikt. sz.: 28/1992. Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani tanszéke Budapest István u Kérem szíveskedjék a mellékelten, 10%-os formaldehidoldatban beküldött anyag szövettani vizsgálatát elvégezni. A vizsgálati anyag Tóth János (Zalagyarmat, Kossuth L. u sz. alatti lakos) tulajdonát képező, 8 éves magyar tarka tehén jobb oldali szemhéjáról f. hó 29-én műtéttel eltávolított, kb. férfiököl nagyságú, kifekélyesedett, daganatszerű képletből származik. Az állat általános állapota jó, a jobb oldali fültő alatti nyirokcsomó a normálisnak kb. kétszeresére megnagyobbodott, sima felületű. A tehén előrehaladottan vemhes. A 2 hete elvégzett intracutan tuberkulinpróba eredménye negatív volt. Zalagyarmat, március 30. (P. H.) Dr. Z. L. körzeti állatorvos P Állami Gazdaság Pusztaszerdahely Tel.: P-26 Telex: PL

275 Ikt. sz.: 146/1992./dr. Tóth János A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja Országos Állat-egészségügyi Intézet Budapest Tábornok u Kérem szíveskedjék a P i Állami Gazdaság borsósi üzemegységéből származó vetélt sertésmagzatok és placentáik kórbonctani diagnosztikai vizsgálatát elvégezni. A szóban forgó üzemegységben 80 előrehaladottan vemhes előhasi koca van. A kocákat f. hó 10-én szállították a telepre. A mai napon 3 koca elvetélt. Egy-egy koca vetélt magzatai különböző korban elhaltak voltak, közülük némelyik már macerálódott. Egyúttal szerológiai vizsgálatra azonos jelzéssel az elvetélt kocákból vért, szövettani vizsgálatra pedig az általam a telephelyen felboncolt frissebb magzathullákból vese-, máj-, valamint placenta-részleteket küldök. Ez utóbbiakat 10%-os formaldehidoldatban rögzítettem. A gazdaság szarvasmarha- és sertésállománya brucellosistól mentes. A kocák takarmánya jó minőségű kocatáp. Ivóvizet a telepen lévő ásott kút szolgáltat. Pusztaszerdahely, április 25. (P. H.) Dr. T. J. vezető állatorvos 2.3. Mikrobiológiai vizsgálat Mikrobiológiai (virológiai, bakteriológiai, mikológiai) vizsgálatra kisállatokból egész hullát, illetve élő, beteg állatokat küldjünk. Nagyobb állatok közül a szopós malacok, bárányok hulláit ugyancsak egészben, felbontatlanul küldjük be. (Szopós malacokból és bárányokból tömeges megbetegedés esetén virológiai vizsgálatra ugyancsak küldjünk egyúttal élő, beteg állatot is!) Egyes fertőző állatbetegségek megállapítása céljára szolgáló vizsgálati anyag beküldését az Állat-egészségügyi Szabályzat írja elő, ezért itt a mikrobiológiai vizsgálatra való anyag küldésének csak az általános szempontjait ismertetjük. Vírus okozta heveny vérfertőzést, tüdőgyulladást, nyálkahártya-elváltozást, esetleg bőrkiütést okozó megbetegedés esetén: lépet, májdarabot, légcső- és tüdőrészletet, bélrészletet, hörgők körüli és bélfodri nyirokcsomót, egy bőr alatt helyeződő nyirokcsomót, kötőhártya-részletet, szívizomrészletet, vesét, elváltozott nyálkahártya- vagy bőr- (hólyag, duzzanat) részletet (8 20 cm 2 -t), vért, vizeletet, tejet küldjünk vizsgálatra. Tárgylemez-lenyomaton: kötőhártya-, légcsőnyálkahártya-, húgyhólyag-nyálkahártya-, Ammon-szarvlenyomatot, több vérkenetet küldhetünk. A vírusdiagnosztikai vizsgálat csak úgy lehet eredményes, ha a mintákat (szervmintákat, bélsármintát) friss hullából (esetleg biopsziával nyert szervdarabot élő, beteg állatból) veszünk, és azt igen hamar (pár órán belül), hűtve juttatjuk el a laboratóriumba. Larski (1971) azt ajánlja, hogy kétszer desztillált vízzel készített 2,1%-os citromsavoldatból 9,15 ml-t, 2,84%-os Na 2HPO 4-oldatból 90,85 ml-t keverjünk össze és így olyan pufferoldatot nyerünk, amelynek ph-ja 7,4. Ezt a 100 ml oldatot keverjük azonos mennyiségű glicerinnel, majd szétosztva kisebb mennyiségekre sterilizáljuk 30 percig, 98066,5 Pa (= 1 atm.) túlnyomáson. Baktérium okozta heveny vérfertőzéses megbetegedés gyanúja esetén lépet, májdarabot, tüdőrészletet, esetleg bélrészletet, vesét, elváltozást mutató vagy az illető szervhez tartozó nyirokcsomót, a lábvég egyik csövescsontját, esetleg fülkagylórészletet küldünk vizsgálatra. A különféle fertőző természetű betegségek idült alakjának gyanújakor azelváltozott szervet (szervrészletet) és a hozzá tartozó nyirokcsomók közül a legrégibb és a legfrissebb keletű elváltozást mutatót küldjük vizsgálatra. 257

276 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja Így pl. idült sertésorbánc gyanújakor szívet, vesét, megnyitatlan ízületet; gümőkór, paratuberculosis gyanúja esetén az elváltozott szervet és a hozzá tartozó nyirokcsomókat küldjük el. Clostridium perfringens okozta enterotoxaemia gyanújakor lekötött vékonybélszakaszt vagy vékonybéltartalmat, bélfodri nyirokcsomókat, s ha lehetséges vizeletet, egyúttal szövettani vizsgálatra formaldehidoldatban vese-, és májdarabkát, valamint agyvelőt küldjünk. Vetélések esetén magzatokat egészben és velük együtt okvetlenül (!) magzatburkot is, vagy a magzatburokból az elváltozott chorionrészletet (sertés- és szarvasmarhamagzatból egyúttal szövettani vizsgálatra 10%-os formaldehidoldatban magzatok veséiből, májából részleteket). A vetélt anyaállatból vérminta beküldése is előírás. A központi idegrendszer bántalmazottságára utaló tünet esetén agyvelőt vagy ha az agyvelő kivételének technikai akadálya van, vagy veszettségre gyanakszunk, az egész fejet, fertőző sertésbénulás gyanúja esetén az egész központi idegrendszert felnyitatlan állapotban küldjük vizsgálatra. Előbbi esetben a nyúltagyvelő mögött a gerincvelőt átvágjuk, a fejet egészben 0,5%-os karbolsavval (fenollal) átitatott ruhadarabba csavarjuk, lehűlése után műanyagzacskóba (zsákba) tesszük, majd még 5%-os formalinnal átitatott ruhába göngyölve nedvszívó anyaggal kibélelt ládában szállítjuk. Ha az agyvelőt kiboncoltuk, az lehűlés után patent üvegben, műanyag zacskóban (kívülről lehetőleg jégpakolással) megfelelő csomagolás esetén szállítható. Célszerűbb azonban a helyszínen boncolt agyvelőnek egy részét szövettani vizsgálat céljára 10%-os formaldehidoldatban, (az Ammon-szarvból egy szeletkét 70 96%-os etilalkoholban is), virológiai vizsgálat céljára pedig a többi részt mielőtt vizsgálóintézetbe eljuttatni. Küldjünk egyúttal áll alatti nyálmirigydarabkát is. Mikrobiológiai vizsgálatra való küldés esetén ajánlatos mindig élő, beteg állatokból (az állomány több egyedéből) vért és vizeletet is küldeni. Tej minta vagy orr-gége-végbéltampon, tartósítószert nem tartalmazó steril csőbe vett vérminta küldése is okvetlen szükséges Parazitológiai vizsgálat A minta lehet bélsár, vér, vérsavó, vizelet, nyál, bőrkaparék, váladékok (orr-, kötőhártyatasak-, hüvely-, méhváladék), izom és elváltozást mutató egyéb szerv, illetve kistestű állat egész hullája. A hullákból a végbélből (a madarak kloákaüregéből) vett bélsarat küldjünk parazitológiai vizsgálatra. Ha több hulla áll rendelkezésre, a vizsgálati anyagot a frissebb hullákból vegyük. A bélsárminta legalább nagydiónyi (kb g) legyen. Általános parazitológiai vizsgálat elvégzéséhez azonban ennek a mennyiségnek többszöröse szükséges. A bélsármintát széles szájú (opodeldok) üvegbe tegyük és jól tömöszöljük (a levegő kipréselése!) és zárjuk le. Szükségből fém- vagy műanyag dobozokba, gyógyszertári faháncstégelybe, gyufaskatulyába, műanyag zacskóba stb. is csomagolhatjuk a koprológiai vizsgálatra szánt anyagot. A peték embrionálódását az anaerob körülmények megteremtésén kívül (erős letömöszölés) megakadályozhatjuk úgy is, hogy a bélsárhoz kevés 8 10%-os formaldehidoldatot adunk és azzal jól elkeverjük. A bél üregében vagy más szervekben talált fiatal vagy kifejlett parazitákat (fonálférgeket, galandférgeket stb.) a hulla boncolásakor, illetve a béltartalom és az oltógyomortartalom dekantálása alkalmával összegyűjthetjük és pontos meghatározásuk céljából intézetbe küldhetjük. Ebből a célból a dekantálás folyamán nyert férgeket élettani konyhasóoldatban fürdetjük (letisztítjuk), majd konzerváló (rögzítő-) oldatba helyezzük. A különféle fonálférgek, mételyek, ízeltlábúak konzerválására 3 4%-os formaldehidoldatot, 70%-os etil-alkoholt, 3 5% glicerint tartalmazó 70% etil-alkoholt vagy konyhasót tartalmazó formaldehidoldatot: 30 g tömény formaldehydum solutum, 7,5 g natrium-chloratum, ad 1000 g aqua destillata (Barbagallo-oldatot)használhatunk. Jól tárolhatók a gyomor vagy a bélcső férgei még a következő összetételű folyadékban is: 20 ml 96%-os etil-alkohol, 6 ml tömény (36 40%-os) formaldehidoldat, 1 ml tömény ecetsav, 40 ml desztillált víz. Vért illetve vérkenetet vérsejt- és vérélősködők kimutatására, illetve minőségi vérkép elemzése céljából küldünk. Vérmintát csak egészen friss hullából, esetleg diagnosztikai célból való leöléskor (elvéreztetéssel kiirtáskor) vegyünk. A vért vér- (kém-) csőbe tegyük és gátoljuk az alvadását (pl. 3,5 %-os nátrium-citrát-oldattal vagy heparinnal). A vérkenetet levegőn szárítjuk és így küldjük vagy metil-alkohollal (metanollal) fixáljuk is. Vizeletet kémcsőben küldjünk, amelyet lehetőleg gumidugóval zárjunk le. Esetleg centrifugált üledéket tárgylemezre cseppentve, rászárítva mellékeljünk. 258

277 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja Ha izom vagy egyéb szervrészletet küldünk parazitológiai vizsgálatra, a natív vizsgálati anyagunk mellé szövettani vizsgálat céljából okvetlenül mellékeljük a boncoláskor általunk kimetszett és formaldehidoldatba tett anyagot is. Váladékokat (kötőhártya-, hüvely-, méh-, torok-, orr-, garatváladék) megfelelő összetételű öblítőfolyadékban küldjünk (lásd a járványtani, parazitológiai és szülészeti könyvekben). Egész hullát a boncolásra szánt anyagok szabályai szerint csomagolva küldjünk, a lehető leggyorsabban intézetbe. A parazitológiai vizsgálatokhoz is részletes kísérőiratot kell mellékelnünk (a nyáj, a legelő, illetve a környezet vizsgálata!) Toxikológiai vizsgálat Toxikológiai vizsgálatra többnyire hullát (hullarészt) vagy takarmánymintát szoktunk beküldeni. Akkor küldünk toxikológiai vizsgálatra anyagot, ha a kórelőzményi adatok szerint az állatok mérgező természetű anyaghoz jutottak, vagy ha boncolással nem látjuk igazoltnak az olyan fertőző vagy egyéb természetű betegségeket, amelyek hirtelen (tömeges) megbetegedést vagy elhullást okozhattak volna. Tekintettel arra, hogy a legtöbb halálra vezető mérgezés hatására nem alakul ki jellegzetes kórbonctani lelet, sőt olykor a boncolási lelet negatív is, ezért a kórelőzményi adatoknak és a klinikai tüneteknek a mérgezés megállapításakor nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk. A toxikológiai vizsgálatra küldött anyagok (hullák, hullarészek és takarmányminták) kísérő iratában a szokásos kórelőzményi adatok mellett közölni kell a gazdaságban használatos csávázó- és növényvédő szereket, ki kell térni az istállók fertőtlenítésére, illetve az állatok kémiai szerekkel (pl. külső élősködők ellen) való kezelésének módozatára, valamint minden olyan tényezőre, amely a vizsgálóintézet munkáját helyes irányba tereli, megkönnyítheti. Közöljük, hogy milyen méregre gyanakszunk, vagy történt-e a környéken dúvad- vagy rágcsálóirtás. Mérgezésre irányuló vizsgálatokhoz a következők küldendők be: Kisebb állatot leghelyesebb felbontatlanul, egészben beküldeni; nagyobb állatból lekötött gyomor és bélcső (gyomor- és bélrészlet, gyomor- és béltartalomnak egy része, kb. 1/2 1 kg vagy liter), májdarab, lép, vese, tüdő- és szívizomdarab. Idegrendszeri tünetek jelentkezése esetén az agyvelőt is be kell küldeni (konyhasó, alkaloidák, barbiturátok kimutatása céljából); sokszor megkönnyíti a vizsgálatot, ha hányadékot, a gyanús eleségből maradékot, a néhány nappal visszamenőleg adott takarmányból mintát is küldünk; a hulla véréből és vizeletéből, esetleg a tejéből is mellékeljünk külön-külön jól zárt üveg edényben (kémcsőben) csomagolva mintát; ha az anya és az újszülött (szopós) állatok is elhullanak, ne csupán az anyából küldjünk anyagot, hanem küldjük be a szopós állat hulláját is egészben. Olykor élő állatból kell vizsgálati anyagot beküldeni pl. lóversenyek alkalmával az esetleges doppingolás megállapításra, illetve kizárása céljából váladékot, leggyakrabban nyálat. A vizsgálatra küldött anyaghoz ne adjunk konzerváló, fertőtlenítő oldatot, és azt előzőleg jól kiáztatott és bő vízzel elmosott, tiszta, jól záró, száraz edénybe helyezzük el. Az edényt gondosan lezárva, lekötve és lepecsételve, felirattal ellátva személyesen, megbízható küldönccel, vagy postán juttassuk el a vizsgálóintézetbe (az Országos Állat-egészségügyi Intézetbe, Budapest, XIV. Tábornok u. 2. vagy a területileg illetékes intézetbe: Békéscsabára, Debrecenbe, Kaposvárra, Miskolcra, Szombathelyre). Igazságügyi esetekben mintát tanúk, esetleg hatósági közeg jelenlétében vegyünk. Oltási baleset vagy oltással kapcsolatos megbetegedés és elhullás esetén a vizsgálati anyagot (hullát, szervet, szervrészletet, az oltás helyét, váladékokat stb.) egységesen az Országos Állategészségügyi Intézetbe (Budapestre); az oltóanyagból mintát pedig az Állatgyógyászati Oltóanyag, Gyógyszer- és Takarmányellenőrző Intézetbe (Budapest, X. Szállás u. 8.) kell beküldeni. Mindkét intézetet tájékoztatni kell a másik intézetbe történt mintaküldésről és természetesen a kórelőzményről. Fontos, hogy a használt oltóanyag termelési számát is közöljük. Kísérőlevél-minta toxikológiai vizsgálat kéréséhez 259

278 Dr. P. B. A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja körzeti állatorvos Baja Tóth Árpád u. 26. Ikt. sz.: D/31/1987. Országos Állategészségügyi Intézet Kémiai Főosztály Budapest Tábornok u Kérem, szíveskedjék a bajai Új Élet Mg. tsz. (Baja, Vörösmarty u. 17.) tulajdonát képező, f. hó 8-án elhullott öt sertésből a boncoláskor félretett anyag (gyomor- és béltartalom, máj-, vese-, szívizomrészlet és fej), valamint a sertések takarmányozására használt árpából vett minta toxikológiai vizsgálatát elvégezni. A termelőszövetkezet sertéstelepén az egyik, 150 egyedből álló süldőfalkában f. hó 4-én az állatok többségén hasmenés jelentkezett. F. hó 5-én kb. 25 egyed hasmenése fokozódott, az állatok általános állapota rosszabbodott, f. hó 6-án az utóbbi állatoknál már a központi idegrendszer bántalmazottságára utaló klinikai tünetek is jelentkeztek (körmozgás, úszómozgás stb.) és f. hó 8-án reggelre közülük öt állat elhullott. A sertéshullák boncolásakor heveny gyomorgyulladást, elhalásos vastagbélgyulladást, vese- és májelfajulást, ezenkívül heveny szívtágulatot és heveny tüdővizenyőt állapítottam meg. A termelőszövetkezetben jelenleg vetik az őszi búzát és árpát. A vetőmag csávázására a Higosan-nevű csávázószert használták. A csávázott vetőmagot átmenetileg közös magtárban tartották az állatok etetésére használt búzával és árpával. A körzetemben fertőző sertésbetegség jelenleg nincs. Baja, október 9. (P. H.) Dr. P. B Növénytani vizsgálat körzeti állatorvos Növénytani vizsgálatra akkor küldünk anyagot, amikor arra van gyanúnk, hogy az állatok előzőleg olyan növényekből ettek, amelyek megbetegítő, illetve mérgező hatásúak, és elhullásukat okozhatják. Ilyen irányú vizsgálatokhoz előgyomor-, és gyomortartalmat, (illetve madarakból begy-, mirigyesgyomor-, és zúzógyomortartalmat) küldünk. A bendőtartalomból több helyről vegyünk, főként ép, illetve felismerhető növényi részeket (szárat, levelet, magtermést). A hulla száj- és garatüregében, nyelőcsövében, esetleg a szája környékén a bőrre tapadva is találhatunk növényi részeket, amelyeket ugyancsak küldjünk be. Ha a bendő- (a gyomor- és a begy-) tartalomban lévő növényi részeket szabad szemmel (lupéval) nem lehet azonosítani, a vizsgálóintézet a növényi részek szövettani vizsgálatához folyamodik. A vizsgálati anyagot jól záródó üveg edénybe (patent üvegbe) helyezve küldjük be. Növényszövettani vizsgálatra a szárat, a levelet és a magtermést szárított állapotban, vagy 50 70%-os etil-alkoholba téve küldhetjük. Egyidejűleg az állatok etetésére használt szálastakarmányból legalább 1 kg-ot, az állati eredetű vagy szemes, illetve a darált takarmányból legalább 250 g-ot küldjünk vizsgálatra. A legelő több területéről vegyünk növénymintát (kb. 2 kg-ot). Részletes kísérőlevél ugyancsak mellékelendő Biokémiai (és fizikai) laboratóriumi vizsgálat 260

279 A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja A kórbonctani diagnosztikai munka során ma már mindenütt nélkülözhetetlen olyan egyszerűen kivitelezhető laboratóriumi vizsgálat elvégzése, amelyhez vagy könnyen beszerezhető vegyszerek (szulfoszalicilsav, Lugololdat, kénsav, NaOH-oldat) vagy többféle anyag meghatározásához felhasználható, kereskedésben kapható tesztpapírcsíkok állnak rendelkezésre (lásd: 36. kép; 28. ábra). 36. kép. Adenovirus okozta betegségben elhullott négy juh hullájának boncolásakor azok húgyhólyagjából vett vizelet. A piros jelzésűek sulfo-salicilsav próba után (különböző mértékű proteinuria jelei) A következőkben a boncolás helyszínén a boncoláskor elvégezhető és a diagnosztikai munkát lényegesen segítő vizsgálatokat ismertetjük. Vizeletből: fehérje (szulfoszalicilsavval, teszttel); patológiás fehérje: Bence Jones-fehérje (hőkezeléssel: kicsapódik 60 C oldódik); genny; glükóz (teszttel); ketonanyag (teszttel); vér, illetve hemoglobin (teszttel); ph (papír ph mérővel, teszttel); vanilmandulasav (VMA) meghatározás (katekolaminok bomlástermékei) Bendőfolyadékban: ph; Bélsárból: vér (teszttel); Hasüregi kóros folyadékban: 261

280 fehérje; A kórbonctani és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatra szánt anyagok beküldésének módja glükóz; vér; ph; Tejből: ketonanyag (teszttel); Liquor cerebrospinalisból: fehérje; glükóz; Szemcsarnok vizéből: K, Na, Mg, ketonanyag stb.) Vannak olyan módszerek is, amelyekhez a vizsgálati anyagot laboratóriumba kell megfelelő feltételek (pl. hűtőtáskában oxigéntől, illetve levegőtől elzárva, itatóspapírra való rászárítással stb.) mellett szállítani: pl. véranalízishez; bendőfolyadék-elemzéshez; immunglobulinok meghatározásához (vérplazmát, hasüregi folyadékot); maradéknitrogén meghatározásához (vért, szem-csarnokvizet); sav-bázis egyensúly vizsgálatához (kérődzők vizeletét hűtve, timollal tartósítva); hemoglobin (oxi-, karboxi-, methemoglobin) vizsgálatához (vért, vizeletet, más váladékot); porfirin kimutatásához (vizeletet, csontot); húgysav meghatározásához (vérplazmát vagy vérszérumot); vércukor meghatározásához (alvadásában gátolt teljes vért hűtve, 4 órán belül; különben triklór-ecetsavval fehérjementesítve); lipidek (karotinoidok, szteroidok, foszfatidák stb.) meghatározásához; hormonok meghatározásához (belső elválasztású mirigyek betegségei, gonádok betegségei stb.) vért, vizeletet; enzimmeghatározáshoz (izomzatból, májból felszabaduló enzimek) vérplazmát, vérszérumot. 262

281 4. fejezet - Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez 1. Általános szerkesztési szempontok Az állati hullák és szervek boncolásakor mindig készítsünk a boncolás helyén részletes feljegyzéseket, vagy adott esetben részletes boncolási jegyzőkönyvet. Ez utóbbit akkor kell az állatorvosnak készíteni, ha olyan állat hulláját boncolja: amelyet hatósági rendelkezésre öltek le; amely kötelező védőoltás következtében hullott el; amely lábon hajtás, vasúton* 1 és egyéb módon történő szállítás közben hullott el vagy kényszervágták; amelyet vasúti pályatesten, országúton stb. találtak; amely bejelentési kötelezettség alá tartozó állatbetegség valamelyikében hullott el; amelynek boncolását mezőgazdasági üzem, intézmény vagy magánfél szavatossági szempontból kéri; amelynek boncolását rendőrhatóság kéri; amely állat elhullásának körülményei tisztázatlanok, vagy mulasztás és bűnös tevékenység gyanúja merül fel stb. A boncolási jegyzőkönyvet úgy kell megszerkeszteni, hogy a benne foglalt leírás egyértelmű, világos, szabatos, pontos és hű legyen. A boncolás folyamán látottakat akkor lehet hűen leírni, ha azokat mindjárt tollba mondjuk. Ez a gyakorlatban nagyon nehezen keresztülvihető, mert a boncolást nagyon elnyújtja, azonkívül megfelelő környezet sem áll ehhez rendszerint rendelkezésre. Ha ez nem lehetséges, a boncolás befejezése után a helyszínen okvetlenül készítsünk részletes feljegyzéseket, jegyzeteket, mégpedig úgy, hogy azokat a szerveket, amelyekben lényeges elváltozásokat találtunk úgy írjuk le, mint ahogy azt majd lehetőleg még aznap a jegyzőkönyvbe foglaljuk. A többi szervre vonatkozó észleletünket pedig rövidítve, főbb vonásokban írjuk le. Igen fontos, hogy a helyszínen a hulla eltakarítása előtt rögzítsünk minden olyan adatot, amelyeket hazatérve esetleg elfelejtenénk pl.: a szervek tömegét, a különféle méreteket (szíven felvett méreteket, a tályogfal vastagságát). Mindenkor szükség van a részletes feljegyzésre már csak azért is, mert esetleg a fél kérésére később a hulla boncolásáról részletes jegyzőkönyvet kell szerkeszteni, vagy peres ügyekben a bíróság megkeresésére a boncolási eredményről később írásban véleményt kell adnunk. Természetesen az állat pontos leírását is mindig igen gondosan, kellő részletességgel a boncolás helyén adjuk meg. A jegyzőkönyvnek tárgyilagosnak és kellően részletesnek kell lennie, vagyis tartalmaznia kell a szervek állapotára vonatkozó észleleteinket olyan módon, hogy az, aki a jegyzőkönyvet olvassa, a kórismét a leírásból meg tudja állapítani, és az elváltozások kiterjedésére, jelentőségére vonatkozóan is tiszta képet tudjon alkotni. A tárgyilagos leírás érzékszervi észrevételeinkről számol be. Nem akkor tárgyilagos a jegyzőkönyv ha a leírásban megnevezzük a kóros elváltozást pl. a tüdő elülső alsó lebenyei krupposan beszűrődtek, hanem ha az észleleteinket részletezzük is, vagyis az elváltozást, jelen esetben a tüdő állapotát, bizonyos sorrendben (alak, nagyság, szín, tapintat, metszéslap) leírjuk. A részletes leírásra különösen azoknál a szerveknél ügyeljünk, amelyekben kóros elváltozások vannak. A jegyzőkönyvben meg kell azonban emlékeznünk azokról a szervekről is, amelyekben szabad szemmel nem találunk kóros elváltozást. Ha a hulla egyes szervei előrehaladt autolysis és rothadás jeleit mutatják (elszíneződés, ellágyulás, bűzös gázhólyagokkal áthatottság stb.), és emiatt nem tartjuk érdemesnek leírni, jegyzőkönyvünkben akkor is meg kell emlékeznünk e szervről; pl.: a máj előrehaladottan rothadt állapotban van ; vagy a máj rothadt, vizsgálatra alkalmatlan állapotban van. 1 * A vasúti szállítás közben elhullott vagy kényszervágott állatot a menetirányban legközelebb fekvő vasútállomáson a hatósági állatorvosnak meg kell vizsgálnia, majd a vasútállomás vezetőjét az elhullás, kényszervágás okáról értesíteni. 263

282 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez A jegyzőkönyv ne legyen túl bő, de szűkszavú se! Rendszerint boncolás közben alakul ki az, hogy melyik szervről kell részletesen, és melyikről röviden írni. A túl bő jegyzőkönyv sokszor akkor alakul ki, ha nagyon óvatos a jegyzőkönyv szerkesztője, ilyenkor pl. helytelenül úgy írja le a húgyhólyagban lévő kb. 500 ml normális vizeletet, hogy a húgyhólyagban kb. 500 ml, hígan folyó aranysárga színű, átlátszó, szúrós szagú folyadék található. Nem biztos, hogy a bő jegyzőkönyv mindent tartalmaz, ami fontos, mert ha pl. a recésgyomor-átfúródás és következményes fibrines-eves hashártyagyulladás következtében elhullott szarvasmarha boncolásakor felvett jegyzőkönyvben le van írva a fenti részletességgel a húgyhólyag tartalma, de hiányzik az idegentest okozta járat pontos leírása, a jegyzőkönyv rossz, nem elég részletes. A tárgyilagosságra való törekvésünk mellett tisztában kell lennünk azzal, hogy érzékszervi észleletünk közlése többé-kevésbé szubjektív adatokat szolgáltat. Közlésünk csak akkor objektív, ha pl. megszámlálható gócról, mérhető (tömeg, hosszúság) dolgokról írunk, ismert tárgyakhoz hasonlítunk valamint (pl. dió nagyságú; forintosnyi) vagy pl. leírjuk a bélcsőben található férgek számát és fejlettségét. Tárgyilagosságunkat növeli, ha bizonyos esetekben pontos méréseket végzünk pl. heveny gyomormegterhelés gyanúja esetén a hulla gyomortartalmát ténylegesen megmérjük. A boncolási jegyzőkönyv érthető, szemléletes legyen. Ezen azt értjük, hogy a jegyzőkönyv olvasója a leírtakat minden nehézség nélkül rekonstruálni tudja. Jegyzőkönyvünk érthetőségét nagymértékben javítja, ha a főbb vonásokban megegyező elváltozásokat együtt írjuk le (pl. különféle nagyságú, de azonos jellegű tüdőgyulladás jelei a tüdőben). Az is elősegíti a jegyzőkönyv érthetőségét, ha az összetartozó elváltozásokat a boncolási technikától és a leírás megszokott sorrendjétől eltérően írjuk le. Pl. idegentest okozta folytonossági hiányt, illetve a különféle szervekben keletkezett járatokat folyamatosan írjuk le. A jegyzőkönyvben, kerülve az idegen szavakat, lehetőleg mindent magyarul és jelen időben írjunk le. Idegen (latin-görög) szakkifejezés csak akkor szerepeljen a jegyzőkönyvben, ha a fogalomra megfelelő magyar nyelvű elnevezés nincs, vagy ha a szakmai biztonság úgy kívánja, hogy a magyar kifejezés után zárójelben ott legyen az idegen kifejezés is. Nem elégséges, ha megfigyeléseinket tárgyilagosan, szabatosan le tudjuk írni, hanem a boncoláskor felvett jegyzőkönyvnek megfelelő formát is kell adnunk (a vázlatot lásd később). A hullák vagy a szervek boncolásakor felvett okiratnak a Boncolási jegyzőkönyv címet adjuk. A boncolási jegyzőkönyv részeit külön-külön meg kell szerkeszteni. A bevezető részben (a fejrészben) leírjuk, hogy hol, mikor, kinek a tulajdonát (lakáscím is) képező, milyen fajú állatnak (vagy szervének) boncolása alkalmával vettük fel (készítettük) a jegyzőkönyvet. Jelöljük meg ki végzi a boncolást, és rajta kívül még ki van jelen. A kórelőzmény (anamnesis) tulajdonképpen az állat előéletére vonatkozó, elsősorban az elhullás szempontjából összegyűjtött, lényegesebb adatok összessége, amely tartalmazza az állat: rendeltetését (tenyészállat, igavonó állat stb.); tartási körülményeit; takarmányozásának módját (illetve a takarmány minőségi leírását); élete folyamán elszenvedett esetleges baleseteiket (pl. 6 hónappal ezelőtt egy teherautó elütötte stb.), betegségét, és közvetlenül az elhullása előtti időre vonatkozó adatokat (beleértve az esetleges gyógykezelés módját is); az elhullásának (leölésének vagy kényszervágásának) idejét. 2. A boncoláskor felvett okirat (jegyzőkönyv) szerkezete A boncolási jegyzőkönyv elkészítéséhez figyelembe veendő szempontokat az 1. táblázatban foglaltuk össze. A kórelőzmény ne legyen terjedelmes, és a tulajdonos (a gondozó, a szemtanú stb.) által elmondott tényeknek csupán az általunk mérlegelt adatait tartalmazza. A kórelőzménybe okvetlenül vegyük be, hogy mikor (melyik órában) és milyen körülmények között hullott el, illetve mikor ölték le az állatot. A leölést ki (melyik szerv) milyen célból rendelte el. Ha az állatot hatósági rendeletre ölték le, okvetlenül írjuk be a kórelőzménybe az állat leölését elrendelő határozat iktatási számát is, nevezzük meg, hogy milyen célból ölették le az állatot pl.: hatósági rendelkezésre, kórmegállapítás céljából; hatósági rendelkezésre, takonykór gyanúja miatt stb. 264

283 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez Tartalmaznia kell a kórelőzménynek természetesen azt is, hogy az állat elhullása előtt mennyi ideig volt beteg, milyen klinikai tüneteket mutatott, milyen betegségben szenvedett (klinikai diagnózis), milyen gyógy- (preventív-) kezelésben, vakcinázásban részesült. A vele együtt tartott állatok egészségi állapotára vonatkozó adatokat, és minden olyan adatot, amelyet az állat elhullása szempontjából lényegesnek tartunk (pl. korábbi immunbiológiai vizsgálatok eredménye stb.), ugyancsak jegyezzük fel. Ajánlatos még arról is megemlékezni, hogy az állat hulláját a boncolás bekövetkeztéig hol és hogyan tárolták. (Pl. állásból kihúzva tűző napon, vagy árnyas helyen vízzel meglocsolt szalmával, zöld gallyal letakarva stb.) Ne felejtsük el azt se feljegyezni, ha erre megítélésünk szerint szükség van, hogy mikor és hol vásárolták az állatot, milyen körülmények (út, hőmérsékleti, illetve időjárási viszonyok) között, hogyan szállították, és mennyi ideig tartott a vásárlás után a szállítás (a lábon hajtás, vonaton vagy gépjárművön való szállítás stb.). 1. táblázat - A boncolási jegyzőkönyv összeállításának szempontjai Tartalmi rész Jegyzőkönyvi szempontok Bevezetés A boncolás helye: A boncolás ideje: Az állat tulajdonosának neve lakhelye (helység, utca, házszám): A boncolást végzi: A boncolásnál jelen van: Kórelőzményi adatok (anamnesis): A hulla leírása (nationale): A boncolási lelet leírása Külső vizsgálat: Belső vizsgálat: A boncolást kiegészítő diagnosztikai vizsgálat Szövettani vizsgálat: Mikrobiológiai vizsgálat: Parazitológiai vizsgálat: Toxikológiai vizsgálat: Biokémiai vizsgálat: Kísérleti állatoltás: Kórismeret: a betegség, a kóros elváltozás megnevezése Szakvélemény Záradék Kórjelzés (diagnosis): Vélemény: Lezárva: (P. H.) A boncoló állatorvos aláírása beosztásának megjelölése A hulla leírása (a nationale felvétele). A boncolás előtt a hullát azonosítani (agnoszkálni) kell, vagyis le kell írni az állatot. A leírásban szerepelni kell az állat: fajának, fajtájának, életkorának (esetleg a testtömegének), 265

284 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez nemének (ivarának), színének, jegyeinek, bélyegeinek, az esetleges testi hibáinak, különleges esetekben az orrtükör vagy a szutyak lenyomatának és a kemény szájpadlás lenyomatának. Az állatok életkorának meghatározásakor lehetőleg a fogazat vizsgálatára támaszkodjunk, mert az állatkísérő lap ( december 31-ig a Marhalevél volt helyette)* 2 adatai sokszor hibásak lehetnek vagy szándékos megtévesztésről van szó. A különféle jegyek és bélyegek felkutatása, pontos leírása sokszor nehéz, de mindenképpen elvégzendő munka. Jegyek: pl. lámpás, hóka, piszra, szárcsa, csillag, gyűrűs csillag, kesely, hermelinkesely, szőrforgók, -lécek és -fésűk, szarugesztenyék stb. Bélyegek: pataszám, szarvszám, fülszám, fülkrotália szám (Magyarországon 1972 óta kötelezően meg kell jelölni műanyag krotáliával a jobb fülén minden kéthetesnél idősebb szarvasmarhát), a fül bőrének vagy a száj nyálkahártyájának tetoválása, a bőrbe történő betűk, számok vagy minták beégetése, fülcsipkék stb. adatainak feltüntetése). A jegyeket (pl. hóka, piszra, szárcsa, csillag) nem elég megemlíteni, hanem azokat helyeződésüknek és kiterjedésüknek megfelelően le is kell írni. A testi hibák lehetnek: csonkított farok, hímvessző és fül, enucleált szem stb. A boncolási lelet leírása két részre tagozódik: a külső és a belső vizsgálatra. Ezek a részek a boncolás sorrendjében tartalmazzák az egyes szervekre vonatkozó adatokat, amelyeket az állatorvosi kórbonctan szemszögéből megkívánunk. Nem lehet célunk itt valamennyi szervre vonatkoztatva megadni az összes normális és kóros alaki és fizikai sajátosságokat, ezeket ugyanis az anatómiai, illetve a kórbonctani tankönyv tárgyalja. Itt a szervek leírásának csupán néhány, lényeges szempontjára hívjuk fel a figyelmet. A parenchymás és egyes más szervek (lép, máj, vese, szív, nyelv, izomzat, nyirokcsomó, here, petefészek stb.) leírásakor a következő sorrendet kövessük: alak; nagyság (esetenként a tömeg); szín; felület; tapintat; metszéslap: színe; felülete; szerkezete; nedvtartalma; állománya: szakíthatósága (egyes szerveknél), az állomány (pl. a léppulpa-állományának) kikaparhatósága; Azelőzőeken kívül a különböző szervek vizsgálatakor értelemszerűen a következőkre legyünk még figyelemmel: a bőr vastagságára, szőrrel (tollal) való fedettségére, épségére; a lábvégek épségére, patkoltságára, paták állapotára; a kötőhártya ráncoltságára, vérereinek állapotára; a szemgolyó vizsgálatakor a szaruhártya átlátszóságára, épségére, feszességére; a természetes testnyílások (és a köldök) állapotára; 2 * évi XVI törvény jelent meg a marhalevél kiváltásáról és kezeléséről 266

285 a vér alvadtsági fokára, fedőképességére; Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez a nyirokcsomóknak akörnyezetükben való elmozdíthatóságára; a savóshártyák simaságára, átlátszóságára; a lép metszéslapján a pulpaállomány kikaparhatóságára; a vesében a burok levonhatóságára, a kéregállomány(!) szakíthatóságára, a metszéslapon a három állomány elkülönültségére; a nyálkahártyával rendelkező szervek, üregek leírásakor (a gyomor, a bél, a méh, az epehólyag, az orr melléküregei, az orrüreg, a légzsákok, a húgyhólyag stb. leírásakor) tekintettel vagyunk: a normális vagy rendellenes tartalom (bennék) esetén a mennyiség (tömeg- vagy térfogatméréssel), a szín, az összeállás, a minőség (konzisztencia), a szag stb. leírására; a nyálkahártya állapotára, színére, erezetes belövelltségére, ráncoltságára, a ráncok nagyságára, elsimíthatóságára (könnyen, nehezen), vastagságára; a szerv falának (izmos és csontos falának) állapotára; a tüdő vizsgálatakor figyeljük, hogy a bemetszéskor serceg-e, a metszéslapról levont, a kés lapjára jutó folyadék milyen, légbuborékot tartalmaz-e; a csontok szilárdságára, a kéreg és a szivacsos állomány egymáshoz viszonyított arányára, vastagságára, az ízületi-, és az epiphysisporc épségére, vastagságára, az epiphysisporc alatt lévő meszesedési (csontosodási) vonal állapotára stb. figyeljünk. 3. A kóros elváltozások leírása A szervek alaki leírására vonatkozó szabályok akkor sem változnak meg lényegesen, ha bennük kóros elváltozások találhatók. A boncolás szabályai szerint ilyenkor is le kell írnunk alakjukat, nagyságukat, színüket, metszéslapjukat stb., természetesen a talált kóros elváltozásokkal együtt. Ha a szerv alakja eltér a normálistól, úgy írjuk azt, hogy eltorzult, vagy ha alakja valamilyen ismert tárgyhoz, dologhoz válik hasonlóvá, azzal jelöljük meg, esetleg különböző irányban különféle méreteket (átmérőket, körméreteket, tömeget) veszünk fel rajta. A szerv nagyságára vonatkozó kismértékű eltéréseket csak az tudja megítélni, akinek a boncolásban kellő jártassága van. Pontos megítélést egyébként is csak a tömegmérés adhat. A gyakorlati viszonyok között (tehát nem intézetben) történő boncoláskor elégséges, ha azt jelöljük meg, hogy a szerv normálishoz viszonyítva megkisebbedett vagy megnagyobbodott. Ha a normálistól eltérő méretváltozás nagymértékű, azt is jeleznünk kell, hogy pl. a máj a normálishoz képest pl.: két- vagy háromszorosára nagyobbodott. Ha pontos mérést vagy megszámlálást nem végeztünk, a számszerű megjelöléskor mindig írjuk a szám elé a körülbelül (kb.) szót is. Ha a szervek színe a felületen vagy a metszéslapon nem egységes, először azt a színt jelöljük meg, amelyből területileg több van, és a más, eltérő színt (helyeződés, kiterjedtség megjelölésével) csak azután írjuk le. Pl. A máj felülete általában (vagy írhatjuk, hogy túlnyomórészt) barnavörös színű. A felületén azonban nagy számban, nagyjából egyenletesen elszórtan (10 X 10 cm-nyi területen 2 3) kb. tízfilléres nagyságú, a felületen besüppedő kékesvörös területek láthatók. Ne komplikáljuk túl a színeket, illetve ne vonjunk össze kettőnél több színt. A színek megjelölésekor azonban árnyalati különbségekre is utalhatunk: pl. halvány-, élénkvörös. Olykor a felület vagy a metszéslap színe mellett leírjuk a simaságát, egyenetlenségét, a felület tükröződését, fényét is: matt vagy tompa fényű, csillogó felületű, nedvesen fénylő stb. Kóros körülmények között az ugyanazon szerv különböző részeinek a tapintata sem mindig egységes. Ilyenkor ugyanúgy járunk el, mint azt a szín megítélésekor tettük. A máj általában (nagyobb részén) rugalmasan tömött tapintatú, az állományban lévő góc azonban tömött. Normális és kóros tapintatot nem különböztetünk meg, hanem leírjuk, hogy a tapintat a normálistól eltérő, és ezután konkrétan megadjuk, hogy milyen. Pl. a normális lép tapintata petyhüdt. A normálistól eltérő kutyatüdő pl. hurutos tüdőgyulladás esetén lépszerű tapintatú (petyhüdt). Tehát a petyhüdt tapintat a lépen normális, a tüdőn már kóros. A kórbonctani leírásban a tapintat megjelölésére használatos kifejezések: petyhüdt, lépszerű, rugalmasan tömött, tömötten rugalmas, közepesen 267

286 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez tömött, lágyan rugalmas, feszesen rugalmas, rugalmasan feszes, dobszerűen feszes, hullámzó, tésztaszerű, pehelypárnaszerű, tömött, májszerű, májszerűen tömött, mirigyszerű vagy mirigyes, kemény. A szervek metszéslapján a színbeli eltérésekre, nedvtartalomban mutatkozó elváltozásokra, az előzőekben leírtak az irányadók. A szakíthatóság megjelölésére kóros esetben: könnyen, nehezen szakítható, szívós kifejezést használjuk. A lép pulpája kóros esetben könnyen vagy nehezen kikaparható; elődomborodó, sima vagy besüppedő. A metszéslapon a szerv szerkezete kóros esetben elmosódott vagy pl. vérpangás esetén erősen kirajzolódott stb. lehet. A kóros tartalom leírása: Ha a gócos jellegű elváltozások könnyen megszámlálhatók, számszerűen megadjuk, hogy összesen hány vagy pedig pl. egy tenyérnyi (= kb. 10 X 8 cm-es) területen hány található belőlük. Ezenkívül leírjuk a gócok alakját, nagyságát (1. később), színét, tapintatát, környezetükből való elhatároltságát (van-e heveny vagy idült demarkációs udvara; a daganatgóc infiltráló jellegű-e, környezetét, metszéslapját (állomány, szín, nedvtartalom, összeállás stb.). Az erosiók és a fekélyek számát, alakját, nagyságát, környezetét, mélységi kiterjedtségét, szélét, alapját, felületét írjuk le. A savós, véres, gyulladásos beszűrődések kiterjedését, környezetét, színét, tapintatát, metszéslapjuk állományát, a felrakódások minőségét, levonhatóságát stb. adjuk meg. Kóros tartalom és a szabad tartalom lehet: szilárd, aminek számát, alakját, nagyságát, színét, tapintatát, összeállását (szilárdságát), összetételét, helyeződését, környezetét tüntetjük fel; gáz, amelynek mennyiségét, színét (ha van), szagát; folyadék, amelynek mennyiségét, színét, átlátszóságát, minőségét, szagát, gennynél a sűrűségét írjuk le. A folyékony tartalom (pl. gyulladásos izzadmány) mennyiségét vagy kilogrammban, vagy literben tüntetjük fel. A gócok, daganatszerű képletek, idegentestek, bélkövek stb. nagyságát vagy tömeg- vagy hosszúsági mértékben fejezzük ki, vagy valamihez hasonlítjuk. A kórbonctanban gyakran használatosak az összehasonlítások: kb. emberfej, csecsemőfej, ököl, gyermekököl, dió, őszibarackmag, gesztenye, mogyoró, cseresznye, borsó, bors, kölesmag, kendermag, tűszúrásnyi, libatojás, tyúktojás, galambtojás, mandula, tökmag, bab, lencse, árpaszem, búzaszem nagyságú. Használatos még a tűszúrás, a gombostűfej, az üveg gombostűfej, a ceruza, a noteszceruza, a lúdtoll, a gyufa, a pókhálószerű stb. összehasonlítás is. A területet tenyérnyi, gyermektenyérnyi, forintosnyi, tízfilléres nagyságú stb. kifejezésekkel írjuk le vagy centiméterben adjuk meg nagyságát. Megjegyzés: A jegyzőkönyvhöz mellékelhetünk fényképfelvételeket (a hulláról, az elhullás helyéről, a talált kóros elváltozásokról stb.), vagy a boncolás folyamán a hullában talált idegen tárgyakról, a recésgyomor falát átfúró idegen testekről, a hullában talált golyós fegyverből kilőtt lövedékről, a bélcsőben talált idegen tárgyakról, konkrementumokról stb. A boncolást kiegészítő különféle diagnosztikai vizsgálatok adatait a boncoló állatorvos természetszerűleg csak később, a vizsgálat befejezése, a vizsgálati lelet kézhezvétele után tudja a jegyzőkönyvbe bevezetni. Célszerű, a kiegészítő diagnosztikai vizsgálat leletét saját megfogalmazással, a klinikai tünetek, a boncolási lelet és a kórelőzményi adatok figyelembevételével és mérlegelésével a jegyzőkönyvbe felvenni, azzal a megjegyzéssel, hogy a vizsgálatot végző intézet nevét, emellett még a hivatalos értesítő levél számát és keltét is feltüntetjük. Pl. A hulla agyvelejéből az Országos Állategészségügyi Intézet az IX. hó 9-én kelt, 642/4/1982/Cs/JM számú értesítése szerint szövettenyészetben az Aujeszky-félebetegség vírusát mutatta ki. 4. A kórisme és a vélemény A kórisme (diagnózis, kórjelzés) rész a betegség, illetve a kóros elváltozások megnevezését tartalmazza. A kórismét szabatosan, kórbonctani szempontból szakszerű megjelöléssel adjuk meg. Először a szervekben talált 268

287 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez elváltozások részletes felsorolása, és utána, aláhúzva, a betegség megjelölése következik. Lehet csupán végső diagnózist (pl. sertéspestis) is megadni. A kórjelzésben a boncolási leletben részletesen leírt elváltozásokat és a kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok eredményét vagy úgy soroljuk fel, hogy előre vesszük az általunk legsúlyosabbnak tartottakat (amelyek közvetlenül az állat elhullását okozták), vagy rangsorolás nélkül, a jegyzőkönyv leírási sorrendjében tüntetjük fel azokat. Ha boncoláskor kóros elváltozásokat nem észleltünk és az egyes kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok eredménye is negatív, azt is jeleznünk kell pl.: A boncolás és az elvégzett kiegészítő diagnosztikai vizsgálatok (a parazitológiai és a bakteriológiai vizsgálat) eredménye negatív volt. A kóros elváltozások megnevezése, azon kívül, hogy szakszerű, világos és egyértelmű legyen, utaljon az elváltozás helyére, jellegére, esetleg az azt létrehozó okra is.a kóros folyamat idejére (tartamára) heveny, félheveny, idült jelzőkkel utaljunk. Ha pontos, számszerű adatokkal kívánjuk a folyamat időtartamát megadni (pl. törvényszéki esetben) az a Vélemény című részhez kerüljön, megfelelő szakmai érveléssel. A kóros elváltozások súlyosságát, kiterjedtségét isjelezzük: enyhe fokú, súlyos fokú, kis kiterjedésű, kiterjedt, nagy kiterjedésű, mélyre terjedő, felületes, körülírt, általános, diffúz stb. A kórjelzésben megnevezett elváltozásokat magyarul írjuk le. Zárójelben azonban feltüntethetjük az elváltozások idegen nyelvű szakmai (latin-görög) nevét is. Ha az elváltozásoknak nincs magyar megnevezése, az elfogadott latin-görög jelölést alkalmazzuk. Példák: 1. Heveny nyirokcsomó-gyulladás; heveny septicus hyperaemiás lépgyulladás; heveny savós májgyulladás; finom fibrinszálak a bélkacsok között; heveny gyomorgyulladás; heveny savós-fibrines ízületgyulladás; heveny vérfertőzéses sertésorbánc. 2. Pasteurellák okozta kiterjedt heveny kruppos tüdőgyulladás. 3. Orsóférgesség, vérfogyottság, kis kiterjedésű heveny hurutos tüdőgyulladás. 4. Sertéspestis (Pestis suum) 5. A bal pitvarkamrai billentyűre kiterjedő idült szívbelhártya-gyulladás (endocarditis thromboulcerosa valvulae atrioventricularis sinistra), tüdővizenyő (oedema pulmonum), heveny szívtágulat (dilatatio cordis acuta). A véleményre vonatkozólag általánosságban csak annyit jegyezzünk meg, hogy az érthető (világos), szabatos és lehetőséghez képest határozott, de ne elhamarkodott legyen. Ügyeljünk arra, hogy az állásfoglalásunk indoklásában felhozottak összhangban legyenek a jegyzőkönyvben leírtakkal. A latin kifejezéseket és a tudományos fejtegetéseket kerüljük. Ha határozottan nem tudunk állást foglalni, ezt is nyíltan írjuk meg. Egyes esetekben a negatívumok hangsúlyozása igen fontos lehet: pl. cryptogeneticus tetanus esetén okvetlenül említsük meg, hogy olyan jellegű sérülést a boncolás folyamán nem találtunk, amely a tetanus kórokozójának az elszaporodására gyanús lett volna. Ha jegyzőkönyvünket jól szerkesztettük, a leírásunk szabatos és kellő részletességű, még ha állásfoglalásunk, véleményünk vagy akár a kórisménk nem is helyes, a jól megszerkesztett jegyzőkönyv és a tárgyilagos, szakszerű leírás alapján a felülvéleményező szakember, vagy testület (az Állatorvostudományi Egyetem Igazságügyi Felülvéleményező Bizottsága), a tudomány mindenkori állásának megfelelően tud nyilatkozni, és jegyzőkönyvünkkel nem vallunk szégyent. A jegyzőkönyvet lényegében akkor záradékoljuk, amikor a kiegészítő diagnosztikai vizsgálatokat elvégeztük, vagy az ilyen irányú vizsgálatok eredményéről megkaptuk az írásbeli(!) értesítést, és azt bevezettük a jegyzőkönyvbe. Az esetek nagy részében tehát a boncolás napján nem tudjuk a jegyzőkönyvet lezárni. Vigyázni kell azonban arra, hogy a bevezető részben az az időpont marad, amikor a leíró rész felvételre került, a záradékban pedig az, amikor a kiegészítő diagnosztikai vizsgálat eredményét (a negatív eredményt is) már beírtuk és a véleményünket elkészítettük. A záradékot általában a székhelyen készítjük, így ez szerepeljen a jegyzőkönyv záradék részében pl.: Lezárva: Pusztaszerdahely, október 12-én. A hely és a pontos dátum után aláírjuk és lebélyegezzük a jegyzőkönyvet. 5. Boncolási jegyzőkönyvminták Boncolási jegyzőkönyv 269

288 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez Felvétetett Derecskén, augusztus hó 31-én, H. G. (Derecske, Krúdy Gy. u. 6. sz. alatti lakos) tulajdonát képező sertés hullájának boncolása alkalmával. A boncolást végzi: dr. J. F. A boncolásnál jelen van: L. J., és K. H. S. Kórelőzmény: a tulajdonos elmondása szerint a boncolásra kerülő sertés, egy napig tartó étvágytalanság után, ma reggelre elhullott. A tulajdonos átmeneti étvágytalanságra gondolt, ezért állatorvost nem hívott. A hulla leírása: kb. 9 hónapos (kb. 110 kg-os), magyar nagy fehér hússertés fajtájú, ártány sertés. Külső vizsgálat: korához és fajtájához viszonyítva közepesen fejlett, jó tápláltsági állapotban lévő állat hullája. A hullamerevség mind a fej, mind a végtagok izmain fennáll. A hastájékon, a combok belső felületén és a füleken a hulla bőre diffúzan kékesvörös, egyéb területeken szürkésfehér, ép. A lábvégeken és a túrókarimán kóros elváltozás nem észlelhető. A látható nyálkahártyák szürkés rózsaszínűek, épek. Mindkét szem kötőhártyája kissé duzzadt, kipirult, erezetesen belövellt, nedvesen fénylő. Mindkét szemgolyó ép, a szaruhártya átlátszó. Belső vizsgálat: a bőr alatti kötőszövet zsírszövettel bőségesen átszőtt. A vér sötétvörös, közepesen alvadt. Az áll alatti, a haskorci és a felületes lágyéki nyirokcsomók mérsékelten megnagyobbodtak, szürkésvörös színűek, rugalmasan tömött tapintatúak, környezetükben elmozdíthatók. Metszéslapjuk bőnedvű, szürkésvörös, szerkezetük kissé elmosódott. A csontvázizomzat metszéslapja barnavörös, közepes nedvtartalmú, szerkezete jól látható, állománya középkönnyen szakítható. A hasfal közepesen feszes. A hasüregben kb. 150 ml, hígan folyó, szalmasárga színű, átlátszó folyadék van. A hashártya mindkét lemeze sima, fényes, átlátszó. A vékonybélkacsok között nagyszámú, pókhálószerű, könnyen leválasztható és szakítható fibrinfonál található. A lép kb. négyszeresére megnagyobbodott, nehéz, felülete sima, burka feszes, sötét kékesvörös színű, szélei tompán lekerekedtek, tapintásakor enyhe nyomásra ropogás (a pulpaállomány surranása) érezhető. Metszéslapja barnavörös, a pulpája a metszéslapra elődomborodik, könnyen kikaparható. A gyomorban kb. egy kg árpadarából álló tartalom van. A gyomortartalom közepesen összeállt, felületén bőséges nyálka található. A gyomor nyálkahártyája általában szürkésfehér, 1 mm vastag. Az alapi részen azonban kb. két tenyérnyi területen duzzadt, haragosvörös színű, erezetesen belövellt, vastagsága 2,5 mm. Felületét ezen a területen bőséges, tapadós, zavaros nyálka borítja. A gyomor nyirokcsomói mérsékelten duzzadtak, metszéslapjuk szürkésrózsaszínű. A vékonybél nyálkahártyája szürkésfehér, vastagsága kb. 0,5 mm. A vékonybélfodri nyirokcsomók normális alakúak és nagyságúak, szürkés színűek, rugalmasan tömött tapintatúak, metszéslapjuk szürkésfehér, egynemű, közepes nedvtartalmú. A vastagbélben megszokott mennyiségű, a közepesnél tömöttebb összeállású a tartalom. A vastagbél nyálkahártyája zöldesszürke, tenyérnyi nagyságú foltokban duzzadt, kipirult és erezetesen belövellt. A vastagbélfodri nyirokcsomókban kóros elváltozás nincs. A máj normális alakú, mérsékelten megnagyobbodott, élénk barnavörös színű. Felülete szemecskézett. Tapintata merev (a megszokottnál tömörebb), metszéslapja barnavörös, sima, bővérű (bőnedvű), állománya könnyen szakítható (törékeny). A vesék normális alakúak és nagyságúak, világos barnavörös színűek. Metszéslapjukon a három állomány jól elkülönül, a kéregállomány világos barnavörös, középkönnyen szakítható, a vese burka középkönnyen levonható. A vesemedence nyálkahártyája porcelánfehér, ép. A húgyhólyag üres, nyálkahártyája mérsékelten duzzadt, málnavörös színű, erezetesen belövellt. A mellüregben kóros szabad tartalom nincs. A mellhártya mindkét lemeze sima, fényes, átlátszó. Mindkét tüdőszárny normális alakú és nagyságú, a megszokottnál nehezebb, halvány téglavörös színű, kevésbé lágyan rugalmas tapintatú. A tüdő bemetszéskor kevéssé serceg. A metszéslap sima, bő nedvtartalmú, a metszéslapról levont folyadék kevés légbuborékot tartalmaz. A szívburokban kb. 10 ml, szalmasárga, áttetsző savószerű folyadék van. A szív normális alakú, szélességi átmérője kissé megnagyobbodott, jobb kamrája enyhén kitágult, külső hártyája sima, fényes, átlátszó. A koszorúsbarázdák mentén a szív külső hártyája alatt néhány gombostűfejnyi vérzés látható. A szív belső hártyája sima, fényes, átlátszó. A szív két- és háromhegyű, valamint a félhold alakú billentyűi hártyásak, ép szélűek; az ínhúrok feszesek, épek, a szemölcsizmokon jól tapadnak. A szívizomzat metszéslapja barnavörös, közepes nedvtartalmú, szerkezete megtartott, állománya középkönnyen szakítható. A jobb kamra fala a megszokottnál keskenyebb, izomgerendái kissé ellapultak. A végtagízületek üregében a tartalom a megszokottnál hígabb, kissé megszaporodott és enyhén zavaros. A synovialis hártya élénkvörös, kissé savósan beivódott. A száj- és a nyaki, valamint az egyéb szerveken kóros elváltozás nem található. 270

289 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez Bakteriológiai vizsgálat: A hulla lépéből, veséjéből és csontvelejéből a m.-i Állategészségügyi Intézet szeptember 1-jén kelt 896/1986. sz. értesítése szerint sertésorbánc baktériumokat tenyésztett ki. Kórisme: heveny septicus (hyperaemiás) lépgyulladás; fibrinszálak a vékonybélkacsok között; heveny gyomorhurut; heveny savós májgyulladás; vérzések a szív külső hártyája alatt; a jobb szívkamra heveny tágulata; heveny savós ízületgyulladás; a bőr alatti kötőszövetben helyeződő nyirokcsomók heveny duzzanata. Heveny vérfertőzéses sertésorbánc (rhusiopathia suis acuta). Derecske, szeptember hó 3. Dr. J. F. körzeti állatorvos Boncolási jegyzőkönyv Felvétetett az Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani tanszékén, szeptember 18-án, Sz. K. (F K. L. utca 10.) tulajdonát képező ló hullájának boncolása alkalmával. Kórelőzmény: a tulajdonos szóbeli közlése szerint a lovat szeptember 13-án vásárolta. Szeptember 18-án a ló fuvarozás közben hirtelen elvágódott és elpusztult. A hulla leírása: fogazata alapján kb. 9 éves, sodrott, pej kanca. Hátulsó bal lába csüdben kesely. A homlok közepén, a belső szemzugokat összekötő egyenes fölött 3 cm-re szőrforgó, amelyből fölfelé 4 cm hosszú és kb. 1,5 cm széles, nagyjából téglalap alakú, környezetében gyéren tűzött fehér folt húzódik. Az orrhát alsó harmadában, az orrnyílások felső szélét összekötő egyenes fölött 9 cm-re kezdődő, az orrhát középvonalától 1 1 cm-re jobbra és balra eső, 2 cm hosszan és 1,5 cm szélesen fölfelé húzódó egy-egy tűzött fehér folt látható. A paták palaszürkék, a hátulsó bal lábon a szaru viaszsárgán sávozott. Külső vizsgálat: közepesen fejlett, közepes tápláltsági állapotban lévő állat hullája. A hullamerevség mind a fej, mind a végtagok izmain fennáll. A bőrön és a szőrzeten kóros elváltozás nem látható. A száj, az orr, a végbél és a hüvely nyálkahártyája halvány szürkésvörös. A kötőhártya halvány rózsavörös, könnytől fénylő. A paták épek, régebben patkoltak. Belső vizsgálat: a bőr alatti kötőszövet zsírral közepesen átszőtt. A vér sötétvörös, rosszul alvadt. Az áll alatti nyirokcsomó borsónyi-babnyi, közepesen tömött tapintatú lebenyekből áll. Atöbbi testtájéki nyirokcsomó is normális alakú és nagyságú, tömötten rugalmas tapintatú. A testtájéki nyirokcsomók metszéslapja szürkésfehér és közepes nedvtartalmú. A vázizomzat metszéslapja világos barnavörös, közepes nedvtartalmú, szerkezete jól látható, állománya középkönnyen szakítható. A hasfal mérsékelten feszes tapintatú. A hasüregben kb. 300 ml, szagtalan, átlátszó, híg folyadék található. A hashártya fali és zsigeri lemeze sima, fényes, átlátszó. A hasüregi szervek helyeződése normális. A lép rendes alakú, kissé megnagyobbodott, szélei lekerekedtek, színe kékesszürke, tapintata kevésbé petyhüdt. Metszéslapja sötétvörös, bővérű pulpája a metszéslapra kissé elődomborodik és középkönnyen kikaparható. A gyomorban kevés gáz és egy vödörnyi jól rágott, savanykás szagú szálas- és szemestakarmányból álló tartalom van. A gyomor nyálkahártyája az alapi részen halvány szürkésvörös, könnyen elsimítható ráncokat vet, vastagsága kb. 1 mm. A nyelőcsői rész nyálkahártyája szürkésfehér, a pylorusé enyhén sárgásszürke árnyalatú, ép. A vékonybélben közepes mennyiségű sárgásszürke, hígan pépes tartalom van. A vastagbélben megszokott mennyiségű, és összeállású, jól rágott tartalom található. A vékony- és a vastagbelek nyálkahártyája forintosnyitízforintosnyi területeken foltokban kissé duzzadt, kipirult, erezetesen belövellt. A nyálkahártya vastagsága általában kb. 0,5 mm, az erezetesen belövellt területeken kb. 1 mm vastag. A bélfodri vérerek kitágultak, vérrel teltek. A bélfodri nyirokcsomók: normális alakúak és nagyságúak, szürkésvörösek, tömötten rugalmas tapintatúak, metszéslapjuk szürkésfehér, egynemű, közepes nedvtartalmú. A máj normális alakú, kissé megnagyobbodott, sötét barnavörös, közepesen tömött tapintatú. Metszéslapja sötét barnavörös, bővérű, állománya középkönnyen szakítható. A vesék normális alakúak, kissé duzzadtak, sötét barnavörös színűek, metszéslapjukon a kéregállomány sötét barnavörös, bővérű, szerkezete kissé elmosódott, a vesék kéregállománya középkönnyen szakítható, burkuk középkönnyen levonható. A vesemedence üregében közepes mennyiségű, szürkésfehér, zavaros nyálkás, megszaporodott tartalom van, nyálkahártyája szürkésfehér, ép. A húgyhólyag közepesen feszes, vizelettel közepesen telt. A méh normális alakú és nagyságú, petyhüdt, nyálkahártyája szürkésfehér, ép. A normális alakú és nagyságú petefészkekben régi keletű sárgatestek figyelhetők meg. 271

290 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez A mellüregben kb. 200 ml, szalmasárga, áttetsző folyadék található. A mellhártya fali és zsigeri lemeze sima, fényes, átlátszó. A tüdő normális alakú, kissé megnagyobbodott, kékesvörös színű, tapintata a megszokottnál kevésbé lágyan rugalmas, bemetszéskor kevésbé serceg, metszéslapja sima, sötétvörös, bővérű, a metszéslapra sok habos folyadék ömlik. A hörgők és a légcső nyálkahártyája sötétvörös színű. A légcsőben vörhenyes, szappanhabra emlékeztető tartalom található. A szívburokban kb. 100 ml, kissé vörhenyes, áttetsző savó található. A szív, különösen szélességi átmérőjében erősen megnagyobbodott. Mindkét kamra ürege kitágult és véralvadékot tartalmaz. A bal kamrában a fali szívbelhártya a félhold alakú billentyűk alatt, nagyjából ovális alakú, mintegy 12 cm hosszú és 9 cm széles területen egyenetlen felületű és kb. 2 2,5 mm-nyire megvastagodott, szívós, átlátszatlan. Az aorta félhold alakú, billentyűi mintegy 2 3 mm-nyire megvastagodtak, átlátszatlanok, szívósak, megrövidültek, deformálódtak, szélük és felszínük erősen egyenetlen. A szív többi üregében a szív belső hártyája sima, fényes, átlátszó. A tüdőartéria félhold alakú billentyűi hártyásak, ép szélűek. A pitvarkamrai billentyűk hártyásak, ép szélűek, az ínhúrok feszesek, épek. A bal kamra falának izomzata, a koszorúsbarázda alatt 4 cm-rel mérve, 4,8 cm, a jobb kamráé 1 cm vastag. A szívizomzat metszéslapja világos barnavörös, közepes nedvtartalmú, állománya középkönnyen szakítható. A jobb kamra üregében az izomgerendák a megszokottnál kevésbé emelkednek be. A száj- és a nyaki szerveken, valamint egyéb szerveken kóros elváltozás nem észlelhető. Szövettani vizsgálat: az aorta félhold alakú billentyűi egyenetlen felületűek, állományukat szabálytalanul elrendeződött, hol tömöttebben, hol ritkábban helyeződő, collagen rostokat tartalmazó kötőszövet szövi át. A szív belső hártyájában, a bal kamra elváltozott területein, a collagenrostos kötőszövet szintén megszaporodott. Az aorta félhold alakú billentyűiben és a bal kamra fali endocardiumában képződött kötőszövet többnyire sejtekben szegény, helyenként azonban még sejtdús granulatiós szövet is megfigyelhető. A képződött kötőszövetben újonnan képzett rugalmas rostok is kimutathatók. Az aorta félhold alakú billentyűinek vastagsága (gyorsított eljárással paraffinba ágyazott szövetekből készült metszetben mikrométerrel mérve) 1,3 1,9 mm. A csontvázizom különböző helyéről (így többek között a tömeges farizmokból) vett minták, valamint a vese szövettani vizsgálata kóros elváltozást nem derített ki. Bakteriológiai vizsgálat: a hulla lépéből és májából végzett bakteriológiai vizsgálat negatív. Kórisme: heveny általános szívtágulat; a szívben a bal kamra izomzatának túltengése; az aorta félhold alakú billentyűire és a bal kamra belső hártyájára kiterjedő idült szívbelhártya-gyulladás; heveny pangásos bővérűség a lépben, a májban, a tüdőben és a bélcsatornában; heveny tüdővizenyő. Vélemény: A boncolási lelet és a szövettani vizsgálat eredménye alapján megállapítható, hogy az állat közvetlen elhullása a vérkeringés heveny összeomlására vezethető vissza. Erre utalnak a különféle szervekben (a májban, a lépben, a bélcsatornában, a tüdőben) a heveny vérpangás jelei, valamint a nagyfokú heveny szívtágulat és a heveny tüdővizenyő. A heveny vérkeringési elégtelenség létrejöttében, az esetleges alkalmi segítő tényezők (nehéz munka végzése stb.) mellett, döntő szerepe volt a bal szívfélben talált elváltozásnak, az idült szívbelhártya-gyulladásnak. Az idült, illetve a reparatio előrehaladott stádiumában lévő szívbelhártya-gyulladás következményeként az aorta félhold alakú billentyűi oly súlyos elváltozást (megvastagodást, alakváltozást, megrövidülést) szenvedtek, amelyből billentyűelégtelenségre (billentyű-insufficientiára) kell következtetni. Az aorta félhold alakú billentyűinek hiányos záródására utal elsősorban az, hogy a szív bal kamrájának fala, a billentyűelégtelenség ellensúlyozása miatt, jelentős mértékben túltengett. A bal kamra falának vastagságára vonatkozó méretek megítélésében azt is figyelembe kell venni, hogy hevenyen kitágult és így elvékonyodott falú szívről van szó, amely a túltengő szívre utaló méreteket csökkentette. A bal kamra falának a hullában mért vastagsága (4,8 cm) azonban így is meghaladja a normális, kb. 4,5 cm-es méretet. A szív működését egyébként a szív belső hártyájának fali részén lezajlott idült gyulladás is nagymértékben nehezítette. Figyelembe véve azt, hogy az aorta félhold alakú billentyűin és a bal szívkamra belső hártyáján lezajlott gyulladás a reparatio előrehaladott stádiumában volt, sőt az újonnan képződött kötőszövetben már rugalmas rostok is kimutathatók voltak, és már jelentős mértékű szívizomtúltengés is mutatkozott, kétségtelenül igazolható, hogy a szívbillentyűk és a szív belső hártyájának elváltozása már legalább négy héttel az állat elhullása előtt, tehát az állatnak szeptember 13-án történt átvétele előtt indult fejlődésnek. Az eset megítélése szempontjából nem hanyagolható el, hogy ún. bénulásos myoglobinaemiára utaló elváltozásokat (pl. a csontvázizomzatban Zenker-féleelhalást, myoglobinuriát) sem a boncolás, sem pedig a szervek szövettani vizsgálata folyamán nem lehetett észlelni, amelyek a ló szakszerűtlen, megerőltető igénybevételére és az állatnak ebből kialakuló heveny megbetegedésére utaltak volna. 272

291 Útmutatás a boncolási jegyzőkönyv szerkesztéséhez dr. N. S. s. k. egyetemi tanársegéd Záradék: Ezen jegyzőkönyv szó szerint megegyezik az Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani Tanszékén felvett 1679/1970./IX. 18. számú jegyzőkönyvvel. Budapest, december 3. dr. H. A. egyetemi tanár, tanszékvezető 273

292 5. fejezet - Függelék 1. A fogak elnevezése és jelölése A tejfogak (dentes decidui) jelölésére kisbetűket, a maradandó fogakéra nagybetűket használunk. I (dentes incisivi) = metszőfogak C (dentes canini) = szemfogak (agyarfogak) P 2 4 (dentes praemolares) = előzápfogak PL (dens lupinus) = farkasfog M (dentes molares) = zápfogak Metszőfogak: I 1 = fogófog I 2 = középfog (kérődzőknél a belső középfog) I 3 = szegletfog (kérődzőknél a külső középfog) I 4 = szegletmetszőfog (kérődzőknél); a C-nek felel meg C = szemfog (agyarfog v. ebfog) Őrlőfogak-(zápfogak) elnevezése. Általános fogképlet. P 1 = első előzápfog (ún. farkasfog a maxillaris fogsorban) P 2 = második előzápfog P 3 = harmadik előzápfog P 4 = negyedik előzápfog M 1 = első valódi zápfog M 2 = második valódi zápfog M 3 = harmadik valódi zápfog 2. A házi emlősállatok fogképletei és életkorának meghatározása a fogak alapján 2. táblázat - A házi emlősállatok tejfogképlete (összefoglaló táblázat) 274

293 Függelék Állatfaj Fogív i c p A tejfogak száma Ló f/a 3/3 1/1 3/3 28 Kérődzők f/a 0/4 0/0 3/3 20 Sertés f/a 3/3 1/1 3/3 28 Kutya f/a 3/3 1/1 3/3 28 Macska f/a 3/3 1/1 3/2 26 Házinyúl f/a 2/1* 0/0 3/2 16 * = az egyik (az elöl helyezkedő maxillaris) a méhen belül kiváltódik f = felső (maxillaris fogív) a = alsó (mandibularis fogív) Megjegyzés: kérődzőknél az i 4 a c-nek felel meg 3. táblázat - Kifejlett korú emlős háziállatok fogképlete (összefoglaló táblázat) Állatfaj Fogív I C P M A maradó fogak száma Ló f/a 3/3 (1/1) 3/3 3/3 40 (36 ) Kérődzők f/a 0/4 0/0 3/3 3/3 32 Sertés f/a 3/3 1/1 3/3 3/3 44 Kutya f/a 3/3 1/1 2/3 2/3 42 Macska f/a 3/3 1/1 1/1 1/1 30 Házinyúl f/a 2/1 0/0 3/3 3/3 28 f = felső (maxillaris fogív) a = alsó (mandibularis fogív) I = dentes incisivi (metszőfogak) C = dentes canini (szemfogak, agyarfogak, ebfogak) P = dentes praemolares (előzápfogak) P 2 4 P 1 = dens lupinus (farkasfog) M = dentes molares (zápfog, őrlőzápfog) Megjegyzés: 275

294 Függelék a farkasfog (P 1) kihasadása esetén a lő fogainak száma változik (+ 2); házinyúl apró (az első mögött a fogíny vonalában elhelyezkedő) maxillaris metszőfoga váltódik; a szarvasmarhában az I 4 a C-nek felel meg. 4. táblázat - Adatok a sertés életkorának meghatározásához Életkor hasadása A fogak váltása Egyéb 1 3 napos i 3 c A köldökcsonk megvan 1 hetes p 3 fölül p 4 A köldök pörk nélküli hegesedett 3 hetes i 1 fölül, alul p 3 p 4 6 hetes i 2 alul p 2 felül, alul, p 3 fölül 4 hetes p 3 alul, i 2 felül 6 hónapos M 1, farkasfog (P 1) 9 hónapos M 2 I 3 C 12 hónapos I 1 15 hónapos P 2, P 3, P 4 18 hónapos I 2 22 hónapos M 3 3 évesnél idősebb Valamennyi fog erősen lekopott 324. ábra - Sertés mandibulirais fogíve 276

295 Függelék 5. táblázat - Adatok a szarvasmarha életkorának meghatározásához Életkor A fogak hasadása váltása rágólap nagysága Egyéb 2 6nap i 1, i 2, i 3 A köldökcsonk beszáradt, a talpvánkos leesik 7 10 nap i 4 A köldökcsonk leesett 2 3 hét p 2, p 3, p 4 i 1 i 4 tetőcserépszerűen egymásra tolódott A köldökcsonk helyén pörk 5 6 hó M 1 i 1 i 4 éle kopott 1 1 1/2 év M 2 i 1 i 4 nyelvi felszínén a zománc egészen lekopott 1 3/4 év I /2 év M 3 I 2, P 2, P 3, P 4 3 év I 3 4 év I év I 1 I 4-en a nyelvi felszín fele 9 10 év a nyelvi felszín egész felülete év megkisebbedik 277

296 Függelék Életkor A fogak hasadása váltása rágólap nagysága Egyéb 15 év gömbölyű csonkok Lásd a 325. ábrát is Megjegyzés: szarvasmarhában az I 4 a C-nek felel meg 6. táblázat - Adatok a juh életkorának meghatározásához Életkor A fogak hasadása váltása rágólap alakja 1 3 nap i 1, P nap i hét i 3, P hét i 4, P 4 3 hó M hó M 2 1 1/4 év I 1 1 1/4 1 3/4 év P 2, P 3, P 4 2 év I 2 2 3/4 év I 3 3 1/2 év I év téglalap 6 év négyzet 7 8 év kerek Lásd a 325. ábrát is Megjegyzés: a p P 4 a c-c-nek felel meg 325. ábra - Kérődzők mandibularis fogíve 278

297 Függelék 7. táblázat - Adatok a ló életkorának meghatározásához Tejfog Állandó fogak Életko r Kihasa d kopás nyelvi felszín hasadá s váltás kopás kupanyom ajaki nyelvi kupa eltűnik alakja eltűnik felszínen megny om alakja metszőf og rágólap alakja 3 14 nap i 1 p 2p 3p hét i 2 i hó i 3 p 2 p 4 i hó i 3 M 1 2 év M 2 2 1/2 év I 1P 2P 3 3 év M 3 I 1 3 1/4 4 év I 2P 4 I 1 279

298 Függelék Tejfog Állandó fogak Életko r Kihasa d kopás nyelvi felszín hasadá s váltás kopás kupanyom ajaki nyelvi kupa eltűnik alakja eltűnik felszínen megny om alakja metszőf og rágólap alakja 4 1/2 év C I 3 5 év I 2I 3 6 : 3 5 1/2 év I 2I 3 6 év I 1 7 év I 2 8 év I 3 5 : év év év év I 1 I 2 I 3 5 : év 4 : év 3 : 6 24 év Lásd még: a ábrákat is 326. ábra - Ló mandibularis fogíve 280

299 Függelék 327. ábra - Ló metszőfogának (I 1 ) csiszolata. 1. (c) cementállomány, 2. (z) zománcállomány, 3. (d) dentinállomány, k) kupa, p) fogpulpa ürege 328. ábra - L zápfogának rágófelülete és hosszanti metszete. 1. mandibularis fog, 2/a, 2/b maxillaris fog, c) cementállomány, z) zománcállomány, d) dentinállomány, p) fogpulpa ürege 281