Szabó Lajos gyökerei a nyugati képzőművészetben. és képeinek problematikája

Átírás

1 Szabó Lajos gyökerei a nyugati képzőművészetben és képeinek problematikája Egyed László Az alábbiakban két témával szeretnék foglalkozni. Egyfelől bemutatnám, hogy Szabó Lajos képei milyen sok szálon vezethetők le a nyugati művészetből. Mennyire benne volt mindez a levegőben 1954-ben, amikor elkezdte készíteni kalligráfiáit. (Nyugati művészet alatt az európait és az északamerikait értem.) Másfelől, ha érintőlegesen is, de foglalkoznék a lapok kvalitásának értelmezési nehézségeivel.

2 I. Azt hiszem, a felületes és laikus néző is rögtön a keleti kalligráfiákra asszociál Szabó kalligráfiái láttán. Ezért, bár azzal kezdtem, hogy a művek nyugati integráltságával fogok foglalkozni, először tisztázni szeretném, mennyiben, milyen jelek alapján kötődnek a keleti művészethez. Azt nem tudom megmondani, hogy a kínai vagy a japán művészetet tekintette-e közvetlen előzményének. Ehhez nem találtam adatot, de feltételezem, inkább a kínait, mert ekkoriban (szemben a XlX. századi közízléssel) a kínai művészetet érezték magasabb rendűnek. A távol - keleti kapcsolatra nem csak a műfaj, és a (többnyire) fehér alapon fekete jel utal, hanem a sokszor felülről lefelé tartó aláírás is.

3 Olykor nyíltan rájátszik a keleti analógiára: De legtöbbször a kalligráfiák kompozíciójukban eltérnek a keleti mintától. Ott ugyanis a jeleket egy virtuális négyzetbe kell komponálni.

4 A távol - keleti hatás régóta jelen van az európai művészetben. Már Rembrandt is készített grafikákat indiai miniatúrák hatására. De csak a XlX. századtól beszélhetünk a távol - keleti művészet kultuszáról. Manet Zoláról festett portréja hátterében egymás mellett látható reprodukció Manet Olimpiájáról, egy Velázquez - képről, és mellettük megjelenik két japán fametszet.

5 Van Goghra is hatott a japán művészet. Egy metszetről szabad másolatot is készített. De ismerünk olyan Van Gogh - képet is, ahol szintén nyilvánvaló a keleti hatás. A japán-kínai művészet erős hatása a XX. század művészeire kimutatható, de ezzel kicsit később foglalkozom.

6 II. Vegyük górcső alá a betű, illetve a kalligráfia és a kép kapcsolatát! Ezt két irányból is tehetjük. Egyfelől betű a képben, másfelől a betű mint kép is fontos megközelítés. Ez utóbbira kézenfekvő példák az iniciálék. A XX. század második felére Robert Indiánál ez így néz ki:

7 Ő szobrot is csinált belőle:

8 A kalligrammát (képverset) már az ókorban ismerték. Lássunk egy kora-középkori, egy barokk és egy XVlll. századi példát:

9 Ezt a műfajt élesztette újra Apollinaire. Weöres Sándor:

10 Nagy László: Dürer sokszor használta az írott szöveget képi elemként. Mint tipográfus, betűtípust is tervezett, amely azóta is az ő nevét viseli.

11 Dürert a betű kompozícióban betöltött szerepe is foglalkoztatta. Egyrészt a nyomtatás betű - képe: Másrészt a betű a festményben, illetve a képet kiegészítő, de ahhoz szorosan hozzátartozó, azzal egységet alkotó, kézzel írott szöveg:

12 Leonardo lapjain is megfigyelhető, ahogy a rajz és a hozzájuk írott jegyzet együtt alkotnak egységet. Az írott szöveg ritmusát követik a rajzok és/vagy fordítva. A XX. században is sok hasonló példa van kép és szöveg egységére. Picasso:

13 Braque: Matisse:

14 Twombly: Beuys: Basquiat:

15 Ef. Zámbó: De könnyű példát találni a kép és a kézírás egységére az íróknál is. Ez egy Victor Hugo - lap:

16 Kassáknál: A kézírás a képben a legtöbb Klee-rajznál okvetlenül összetartozik. Szinte valamennyit úgy applikálta, hogy a képen kívüli sorai hozzátartozzanak a műhöz.

17 A XX. század elejétől a betű egészen új, önálló képi szereplővé vált. Néhány példa. Braque: Schwittwers:

18 Kassák: Picasso:

19 Klee: Doesburg:

20 Csak a XX. századtól ismerek olyan képzőművészeti alkotásokat, ahol "értelmetlen" kalligráfia lesz a kép tárgya. Picasso, 1941 Bissier, 1943

21 Tobey, 1948 Michaux, 1952

22 De talán előzménynek tekinthetjük Picasso 1949-es fényrajzait is: III. Próbáljuk most másfelől megközelíteni a Szabó - lapokat. Az XX. század eleje, az izmusok óta gyakori művészi program, hogy egy kis részlet értelmező kontextus nélküli kidolgozása önálló képi téma legyen. Goyánál még szükség volt felismerhető képi elemekre, Yves Kleinnek már elég maga a monokróm felület.

23 Vagy gondolhatunk Malevics Fehér alapon fehér, vagy Mondrian szinte bármely képére. Hasonló szempontok alapján keressünk néhány előképet Szabó vonalkultúrájára. Ez egy Leonardo rajz részlete:

24 Rembrandt: Szintén Rembrandt:

25 Ingres: A vonalfajtákat, azok viselkedéseit Klee fel is dolgozta, s ez megjelent a Bauhaus kiadásában. Ezt a kiadványt Szabó ismerhette. (Az illusztráció egy későbbi, magyar kiadásból való.)

26 IV. Szabó Lajost gyakran az antropomorf ábrázolás is foglalkoztatta: a kalligrafikus vonalakat úgy rendszerbe helyezni, hogy egy arcot idézzenek meg. Ezek előzményét megtaláljuk Picasso fényrajzainál:

27 Gyakran Kleenél: Egyébként Picasso a "kalligrafikus vonalakból arc" kérdésre más megoldást is talált:

28 V. Az ötvenes évektől általános lett a művészek körében a kalligráfiákat (gyakran a keleti kalligráfiák hatására) képpé tenni. Ez az irányzat a New York-i iskolából indult, de Európában is sok követőre talált. Motherwell: Tobey:

29 Bissier: Pollock: Michaux:

30 Jasper Johns: Twombly: Néhányan a magyarok közül. Korniss:

31 Frey Krisztián: Nádler:

32 VI. Szabó Lajos műveinek utóéletére áttérve, kalligráfiáinak hatása megfigyelhető Tandori rajzain: Mára a betű képi vagy tipográfiai használata talán minden korábbinál kifinomultabb, rafináltabb lett. Találkozhatunk vele szinte mindenütt. Az alkalmazott grafikában: A művészi tipográfiában:

33 A Szabóéhoz közeli gondolkodás megjelenik akár egy logóban: Vagy szinte minden sarkon, a grafittikben:

34 Elemzésem célja annak megmutatása volt, hogy Szabó Lajos kalligráfiái nem jelentik sem kezdetét, sem végpontját valamilyen képi gondolkodásnak, hanem gyakorlatilag matematikai pontossággal beilleszthetők egy folyamatba, rajz, betű és szöveg közös kompozíciós szerepébe a képzőművészetben. VII. A lapok kvalitásának megítélése számomra megoldhatatlan feladat. Közhely az az állítás, hogy a művészi produkciók értékét csak az utókor döntheti el. Szeretjük ezt a látványos kijelentést az összes korra kivetíteni. Holott, ha megvizsgáljuk az európai művészetet a reneszánsztól, akkor azt látjuk, hogy egész a romantikáig, nem létezik ez a távolság a művész és kortárs közönsége között. Leonardo, Michelangelo, Caravaggio, Dürer, Rubens, Velázquez korabeli elismerése hasonló volt a maiéhoz. (Ez alól csak Rembrandt volt kivétel, de ezzel most nem foglalkozom.) A romantikáig, bár egyre individuálisabb lett a képzőművészet nyelve, megmaradt az az alapvető elvárás, hogy a művésznek - bár ez a kifejezés nem létezett - a szakmáját a legmagasabb szinten kell birtokolnia. Giottónak szabad kézzel egy hibátlan kört kellett rajzolnia, hogy felvegyék a festő céhbe. Számomra azóta is ez a legegzaktabb definíciója a művész felé való elvárásnak. Világossá teszi, hogy a "művészetről" semmit sem tudunk, de ha a művész eszközeinek maradéktalan ura, akkor elfogadjuk a produkcióit. A XX. században teljes lett a paradigmaváltás. Az izmusok nem egy képviselője deklaráltan elutasította a szakmai felkészültséget, helyette az ihletet, az intellektuális virtuózitást, illetve az eredetiséget tette meg a művészet előfeltételének.

35 Ilyen ideológiai közegben természetesen nincs értelme Szabó Lajoson számon kérni, hogy tudott-e portrét rajzolni. A kalligráfiák keleti elvárásait sem kérhetjük számon ezen lapok alkotóján. A nyugati művészetben nincs meg ez a tradíció, nincs mihez viszonyítani. Így hát csak a szubjektív vélemény marad. Nekem tetszik.