Van okunk félni... 2 Hasonlóan gondolkodol... 3 Amikor mozdulni kell... 5 Az elmaradt rendszerváltozás és az euro. 6 Dübörögve a gödörbe?...

Átírás

1 Van okunk félni Hasonlóan gondolkodol Amikor mozdulni kell Az elmaradt rendszerváltozás és az euro. 6 Dübörögve a gödörbe? A TARTALOMBÓL: Mert ami itt folyik Keller klán az állami vállalatoknál Játék a széleken A dolgokat a nevükön kell nevezni Miért tele a gatya? Hungarikum Ki hülyíti a polgárt? Nyílt levél Kóka Jánosnak Mi ez, ha nem államcsõd? Hazánk jéghegy felé tart Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a és a weboldalakról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást! JHF könyvek a NETEN!!!

2 Három és fél év eredménye Ha egyszer elfogulatlan történészek fognak ítéletet mondani a os kormányidõszakról, akkor ennek az értékelésnek egyik legfontosabb eleme az lesz, hogy Magyarországra visszatért a félelem. Eleve rosszul kezdõdött a ciklus, mondhatjuk: bûnben fogant A megelõzõ választási kampányban az MSZP és az SZDSZ tolvajnak kiáltotta ki az ország másik felét, és ez a súlyos vád azóta is mérgezi az életünket. Keller László volt a párt ökle, õ gyanúsítgatott és leplezett le szakmányban olyanokat, akiknek semmiféle bûnük sem volt, kivéve azt, hogy hivatalt vállaltak Orbán Viktor kormánya alatt. Medgyessy Péter kormánya annak köszönheti hatalomra kerülését, hogy sikeresen hitette el az ország felével, az Orbán-adminisztráció tolvajokból áll. Noha nem Medgyessy szájából hangzott el, hogy tolvajbanda de ez a szó azóta sem múlt el nyomtalanul. És tökéletesen jellemzi 2002-es közállapotainkat, akárcsak a balsajtó által feledésre ítélt, ám minden jogállamban példátlan szerepû ProWare kft. mûködése. A folytatást ez a rágalom determinálta. Két esztendõ telt el rendõri vegzatúrákkal, ügyészségi eljárásokkal, illetve ezek ma is folynak. Változás csupán annyi, hogy június után a koalíció, európai parlamenti választási veresége miatt, taktikát váltott. Gyurcsány Ferenc kormánya csöndben folytatja a rendõrállami gyakorlatot. Eljárások folynak és kezdõdnek, kitapinthatóan azzal a céllal, hogy a mindent eluraló kormányzati kommunikáció számára legyen jövõre választási gyúanyag. Az elmúlt kereken 42 hónapban azonban többször is föllebbent a fátyol. Emlékszünk még Szász Károly megveretésére? Medgyessy álságos sajnálkozására? Aztán a hatalom támadására Szász ellen? Nem tanácsos elfelejteni a többi intézményvezetõ sorsát sem. Mellár Tamás statisztikai hivatali elnöktõl a legutolsó kistérségi menedzserig mindenki félhetett. Alkotmányos jogokat tiportak sárba. Elképesztõ sajtóperek folytak, ellenzéki újságírók ellen. Hatalmi eszközökkel védik a marxista történelmi kánont, miközben nem elõször és bizonnyal nem utoljára holtukban sajátítanak ki nagy magyarokat. A miniszterelnök letegezi azt a Nagy Imrét, akinek elárulásából született családja mai befolyása. Holtában alázzák meg Bibó István szellemét. Az állam ezenközben afféle útonállóként kezd viselkedni. Nem teljesíti szerzõdéses, illetve törvényes kötelezettségeit. Nem adják vissza az áfát, nem fizetik ki az elnyert pályázati pénzeket, nem utalják át a törvényben megszabott támogatásokat. Volt másféle útonállás is. A Kulcsár-ügyben született elsõ, és sokak szerint egyedül hiteles vallomások alapján az egész világraszóló bûnügy az MSZP köré fonódik. A párt prominensei közül túl sokan kerültek szóba ahhoz, hogy hihessünk a véletlenben. Nem szent sem a diplomáciai titok, sem a nemzetbiztonsági. Üldözik az államgépezetben megbúvó titkos fideszeseket. Az MSZP, bízva elsöprõ médiafölényében, hosszú agymosásba kezdett. A kampányt szeptember elején elkezdték, és azóta tervszerûen folytatják. Az MSZP mostani kampányát szabatosan a totális politikai médiaháború terminussal írhatjuk le. Azért nevezhetjük háborúnak, mert nem önmagukat, illetve az országot építõ, hanem politikai ellenfelüket romboló, gyûlöletkeltõ kampányt folytatnak. Azért mondhatjuk médiaháborúnak, mert a haderõ szerepét a kormányzat által uralt média tölti be. Végül pedig azért totális, mert a sajtó teljes vertikumára kiterjed. Már régen túlvannak azon, hogy a politikai napi- és hetilapokban, rádiókban és tévékben kampányoljanak. A Fidesz elleni gyûlöletkeltésben szerepet kapott már a Nõk Lapja, a Nemzeti Sport, kiterjed ténykedésük a programmagazinokra is. Amikor négy éve az egyik szexlap jött ki a kampányban Orbán Viktor elleni nagy cikkel, akkor még csak csodálkoztunk, most már tudhatjuk, akkor sem volt véletlen. Ideje beletörõdni: naivság azt remélni, hogy bárki, bármi tabu. És bizony rögzítenünk kell azt is, hogy az emberek jól érzékelhetõen félnek. Félnek, és nem csupán az egzisztenciájuk miatt (erre építi kampányüzeneteit mindkét párt, amikor a biztonság szlogenjét ismételgeti). Éppen azok félnek jobban, akiknek van valami vagyonuk, akiknek van veszítenivalójuk. Õk rettegnek attól, hogy nyilvánosan színt valljanak a mostani kormányzat ellenében, illetve az ellenzék mellett. Kivétel nélkül arra hivatkoznak, hogy féltik a cégüket, a szerzõdésállományukat, a helyzetüket. A legújabb hír szerint Keller elvtárs nagyon okos és tisztességes, ezért én nem is merek semmit sem mondani, nehogy a bíróságon találjam magam. Azt is csak halkan kérdezem meg, hogy mi tartott egy hétig annak a cáfolatnak a megalkotásán, hogy a felesége nem a titkárnõje, és nem is volt az soha ki hinné, hogy ez ilyen bonyolult kérdés. Félelemben élünk, és a félelem megeszi a lelket. Forrás: Nyíri jános gondola Vietnam, Irak. Jogos, vagy csak belelátott a párhuzam? Az Amerikai Nemzeti Archívum, miután lejárt a titkosítás ideje, olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, amelyek szerint az Egyesült Államok hamis hírszerzési adatok alapján indította meg annak idején a vietnami háborút. A körülbelül ötvenezer oldalnyi dokumentumban a Nemzetbiztonsági Tanács feljegyzései, táviratai, jelentései is megtalálhatók, de még más ügyek is, és ezekbõl az derül ki, hogy a Tonkin-öbölbeli incidens nem is történt meg ben ugyanis a Johnson-kormányzat azt állította: augusztusban a vietnamiak megtámadták az amerikai Maddox hadihajót a dél-kínai tengeren, a Tonkin-öbölben. Két nappal késõbb állítólag ismét támadás érte az amerikaiakat, állítólag ugyanott. Ám most feketén-fehéren kiderült, hogy egyetlen támadás sem volt az öbölben, hanem a hírszerzés félrefordított valamit a vietnamiak távirataiból, és ráadásul rosszul is elemezte a helyzetet. Mindenesetre, az amerikai kongresszus akkor erre hivatkozva fogadta el az úgynevezett Tonkin-öböl Határozatot, amely tulajdonképpen megindította az amerikai szerepvállalást Vietnamban. Errõl egészen részletesen ír 1969 szeptemberében keltezett, és most nyilvánosságra hozott emlékeztetõjében Henry Kissinger, aki akkor nemzetbiztonsági tanácsadó volt. Ezeket a most nyilvánosságra került dokumentumokat egyébként pár évvel ezelõtt már tanulmányozta egy történész a Nemzetbiztonsági Tanácstól. Õ meg is állapította, hogy a hírszerzési és elemzési tévedések garmadája vezetett a háború kirobbanásához. De jelentését mindmostanáig nem akarták nyilvánosságra hozni, mondván, hogy kézenfekvõ párhuzamokat lehetne vonni a vietnami és az iraki háború megindítása, illetve megindításuk körülményei között. Forrás: Járai Judit (Washington), MR 2 jó ha figyelünk

3 avagy Fiatal, baloldali ifjúkommunisták tündöklése és bukása Fejünk felett politizálnak a csókosok. A Hír Televízió Célpont címû mûsorában kis ízelítõt kaphattunk abból, milyen is az új generáció szocialista párti megfelelõje, a gusztosék puszi pajtásaként a média nagy nyilvánossága elõtt igazán most debütáló, az egykori KISZ-es fiúk által kinevelt fiatal baloldal. Sok jóra nem számíthatunk. Már az Újhelyi-féle bagázsnál is láthattuk, mennyire fontos szerepet játszik náluk a pénz- és hataloméhség, az elérendõ és megvalósítandó vágyálmok tízes toplistáján minden bizonnyal a dobogós helyek valamelyikén végez. Az ifjúkommunisták, ó pardon, a fiatal baloldaliak ellenállhatatlan vágyat éreznek az államszocializmus idején kiépített és a magánszocializmus által tovább terebélyesített kapcsolatrendszer révén történõ munkanélküli meggazdagodás iránt. A sajátosan belterjes utódpárti véd- és dacszövetség vigyáz a család tagjaira, ahogyan azt a Keresztapa filmekben oly jól bemutatta Coppola. Egyébként nagyon úgy tûnik, hogy az országot újabban saját hitbizományuknak tekintõ vörös milliárdosok arrogancia és gátlástalanság tekintetében szemrebbenés nélkül felveszik a versenyt a maffiózókkal. Ebben a sajátosan szervezõdõ nagy családban egy a lényeg, hogy te is hasonlóan gondolkodol! És hát qrvára nem mindegy, de jó csajok is vannak ám az MSZP-ben, dögivel, és mivel a buli színe a vörös, a végén úgy is mindenki a medencében köt ki mezítelenül, enyhülést keresve a hûs habokban, levezetendõ a fölös feszültséget, amirõl természetesen csakis és kizárólag Orbán Szélkakas Viktor, meg az a rohadt Változás 2006 Fidesz tehet. Fejünk felett politizálnak a csókosok. Hiller Szélvész Pisti, a marionett-bábúként funkcionáló, papíron szoci áldemokrata pártelnök sietve elhatárolódik. Szabad demokrata haverjaihoz hasonlóan, ha máshoz nem is, de ehhez nagyon ért. Az országos ifjúkommunista fõ hallja kend, ó pardon, a fiatal baloldaliak országos fõmuftija pedig a videó-felvételen látottakkal és hallottakkal ellentétben állítja, hogy szó sem volt ilyesmirõl. A rendõrség is megszólal az ügyben, hogy õket bizony egy árva befolyásoló nem sok, de annyian sem befolyásolták. Az, hogy mit láttunk és mit hallottunk, a kutyát nem érdekli. Magasságos és szentséges Freedom House! Hát hol a jó büdös francba vagy ilyenkor, amikor úgy kellenél, mint egy falat kenyér az éhezõnek, vagy egy korty víz a sivatagban szomjúhozónak?! Nem tudom, emlékszik-e a tisztelt Olvasó arra az esetre, ez még a boldog békeidõkben, az MTV által jegyzett Éjjeli menedék címû mûsor létezésekor történt, amikor néhány, kórháztüntetésre lyukas nemzeti trikolórral igyekvõ honfitársunkat a rendõrök bekasztliztak egy rabomobilba? Sajnálatos módon az eseményen jelenlévõ újságíró videó-kamerája végig mûködött, legitimálva ezzel a rendõrviccek létjogosultságát. No, mármost az esetben nem is ez volt a legérdekesebb, hanem az, hogyan védekezett az eljáró rendõrök parancsnoka, amikor az ügy bírósági szakba jutott. A tárgyaláson levetítették a vágatlan felvételt, mire a rendõr aszonta, hogy a felvétel elfogult. Ilyen van?! Van! Csak itt! Csak Önöknek! És csak Magyarországon! Hajrá Magyarország! Hajrá Európai Unió! A csak most -ot azért nem írtam bele, mert láthatjuk, megint és újra meg újra el, és meg akarják magyarázni nekünk, hogy mit láttunk és mit hallottunk. Még mindig hülyének, még mindig kiskorúnak néznek és tartanak minket. Nem tudom Önök hogy vannak vele, de én ezt a magam részérõl személyes sértésnek veszem. És akkor csodálkozunk azon, hogy az ilyen esetek láttán a minden jóravaló magyar ember zsebében alapfelszerelésként ott tartózkodó bugylibicska készenléti üzemmódban azonnal és magától aktiválódik, azaz kinyílik? Hát nem csodálkozunk, kérem tisztelettel. De haladunk tovább a magánszocializmusnak a romlás virágaival szegélyezett, valamint hazugságokkal és szenvedéssel kikövezett útján, hogy ezzel a csodás képzavarral éljek. Fejünk felett politizálnak a csókosok. Amit 2002-ben a Testnevelési Egyetemen Orbán Viktor elmondott emlékezetes beszédében, és Megyó hatalomra jutásával még csak sejthettünk, nevezetesen, hogy a Magyar Köztársaság új államformája Magyar Részvénytársaság lesz, azt most a 42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal gumit görgetõ Kóka Pannon Puma János félreérthetetlenül és végérvényesen a tudtunkra is adta, hogy aszongya: Üzletember vagyok, a cégem a Magyar Köztársaság No, valami ilyesmire gondoltam, amikor arról beszéltem, hogy ezek az emberek saját hitbizományuknak tekintik ezt a 93 ezer jó ha figyelünk 3

4 km²-nyi földdarabot. A rabszolgák meg kussoljanak. Elvégre klasszikus korban élünk. Egyeseknek klassz, a többieknek meg kuss os választási gyõzelmük esetén valószínûleg turbófokozatra kapcsolnak, felhágnak a nagy kék-vörös project következõ lépcsõfokára és az Rt-t minden bizonnyal egy internacionalista kozmopolita holdinggá alakítják majd át. Bár, a fene se tudja, mit forgat a fejében a hangulatember mûminiszterelnök. Újabban legalábbis a közvélemény-kutatások mintha ezt mutatnák nagyon úgy néz ki, megelégelte a Horn-érában oldalnehezékül szegõdött törpeminoritás zavaróan állandósult közbeszólásait és valószínûleg a zsarolási potenciállal, mint rizikófaktorral is számolt. Márpedig és ezt láthattuk a milliárdos bizniszmen nagyívet befutott politikai karrierje során is aki Fletót akadályozza céljainak elérésében, azt szemrebbenés nélkül eltakarítja az útból, kivásárolja alóla a talajt, beledöngöli a betonba (épülnek az autópályák, nem igaz?) és mire kettõt pillant azon kapja magát, hipp-hopp, ki is esett a pixisbõl. Így megy ez Francisconál. Lendületbõl dübörög. Fejünk felett politizálnak a csókosok, miközben mi továbbra is némán tûrjük, hogy hülyét csináljanak belõlünk. Csacsog a felszín, miközben vészjóslóan hallgat a mély. Pedig a nagyságos és fényességes Brüsszeli Porta már az emberét is ide kellett, hogy küldje, kiosztandó az igazgatói rovót ennek a Fletó gyereknek, mer itt bizony nem járja az olyan pofátlan viselkedés, hogy szemrebbenés nélkül belehazudunk a másik képébe, ráadásul többször is, de nem ám! Senki sem szólt a mûminiszterelnöknek a kreatív-teambõl, hogy aszongya: Papa, ez itten nem a Szovjet-, hanem az Európai Unió! Nem a KGST, hanem a Közös Piac! Itt a tett az elsõ, a szó csak a második! Fletó azonban, ahogyan azt a nagy elõdtõl, a kis-nagy embertõl, a Horn Gyula-díjas Horn Gyulától tanulta, elegáns öltönyében megrántja a vállát és aszongya: Mi a francot akar tõlünk Európa? Én ugyan nem vagyok miniszterelnök, csak egy egyszerû állam- vagy álom (?) polgár, de gondolom valami olyasmit akarhat, hogy ha már be evett minketarossebebbearohadt Európai Unióba, amibõl eddig csak hátrányunk származott, akkor méltóztatnánk végre európaiul is viselkedni. Gondolom én. Persze lehet, hogy megint velem van a baj és túlontúl leegyszerûsítem a dolgokat, az én pórias szemlélet módommal nem látom összefüggésében a történéseket és a világ eseményeinek folyását. Errõl viszont nem én tehetek, ugyanis a valahol gályán evezõ rabszolga és az igavonó barom status quója között elhelyezkedõ, agyon adóztatott ún. honi középosztály tagjaként csak erre fussa. Az már csak hab a tortán, hogy még az amerikai elnököt is meghazudtolta ez a szépember. Jelen helyzetben csak egyet tehetünk! Készüljetek! Ha eljön az idõ, mindenkinek el kell menni! Szavazni! És a megfelelõ helyre behúzni azt a nyavalyás X-et! Mert megérdemeljük! Végre! (Újabb négy évet ezekkel már nem bírunk ki!) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára A magyarok háromnegyede nem beszél egy idegen nyelvet sem - derült ki egy, az Európai Uniónak készült felmérésébõl. Akik beszélnek valamilyen nyelvet, azok közül a fõvárosi fiatalok angolul tudnak. jelenleg az EU minden második állampolgára beszél legalább egy idegen nyelvet. A magyarok háromnegyede nem beszél egy idegen nyelvet sem - derült ki a TNS Opinion & Social közvélemény-kutató Európai Bizottság számára készített felmérésébõl. Magyarországon a megkérdezettek 71 százaléka válaszolta, hogy nem beszél egy idegen nyelvet sem, és csak 29 százalékuk mondta, hogy legalább egy idegen nyelvet már elsajátított. Az összesített eredmények arra is rámutatnak, hogy jelenleg az EU minden második állampolgára beszél legalább egy idegen nyelven. Mivel az EU lakosságának 13 százaléka angol anyanyelvû, ez azt jelenti, hogy az Unió teljes felnõtt lakosságának szinte fele beszél angolul. A legelterjedtebb nyelvek között van még a német, amit 12 százalék beszél idegen nyelvként, és 18 százalék vallja anyanyelvének. Magyarországon az angol csak a második legnépszerûbb beszélt nyelv, mert a német egy kicsivel még mindig megelõzi. Az orosz és a francia kivételével az összes többi nyelvet beszélõk aránya egy százalék alatt marad, ami messze esik az európai átlagtól. További jellegzetesség, hogy mind az angol, mind a német esetén a fiatalok és a budapestiek jóval magasabb arányban beszélik ezeket a nyelveket, mint az országos átlag. A tíz új tagállam felvételével sokkal változatosabbá vált az Európai Unió nyelvi térképe, és ezzel párhuzamosan a lengyel és az orosz is megjelent az Unióban leggyakrabban használt nyelvek között. Országokra lebontva, a 16 tagállamon belül az angol a legszélesebb körben beszélt nyelv, és az angolt említik leggyakrabban elsõ idegen nyelvként is. Egyedül Szlovákiában nem jelölték meg az angolt a három leggyakrabban beszélt nyelv között. Forrás: Origó 4 jó ha figyelünk

5 Dr. Mánya Kristóf, a mátrai polgári körök szövetségének vezetõje, kórházi fõorvos és gyermekgyógyász. Miért kellett szakítania a Fidesszel? Tévedés, hiszen a Fidesz szakított velem és még szakított több olyan képviselõjével, akik nemzeti konzervatív keresztényi elkötelezettségûek voltak. Ezért került sor az én kizárásomra is, amit Kövér László egy személyben döntött el. Ami a polgári köröket illeti, ott a helyzet nagyon heterogén. Egy biztos, a polgári körök tagságának jelentõs része nem érti, miért nem szavazták meg a Körömi Attila képviselõ által benyújtott törvényjavaslatot, és mi történt szeptember 26-án, a Románia EU-csatlakozási szavazásán. Tudatos ez a magatartás, hogy a nemzeti gondolkodású emberektõl megszabadul a Fidesz? Az, hogy nemzeti, tehát magyar gondolkodású valaki, nemcsak a Kárpát-medencei sorskérdések vállalását jelenti, de a magyar közszolgáltatások védelmét is, ideértve a közoktatást, felsõoktatás privatizációjának leállítását, a magyar kórházak védelmét. Sajnos ezekben a kérdésekben a Fidesz kormányzása idején sem volt elég következetes. Valójában már akkor érzékeltem, hogy légüres tér keletkezett körülöttem. Ami a polgári köröket illeti, ma már nem rejtik véka alá a véleményüket. Bizony ki merik mondani, hogy nem értik Orbán Viktort. Két évvel ezelõtt, az októberi forradalom évfordulóján Orbán Viktor a Széna téren azt mondta, hogy szólok, amikor mozdulni kell. Nos hát érthetetlen számukra és számomra is, hogy erre miért nem került sor? Talán nem lett volna okunk a mozdulásra? Talán szeptember elején, amikor Gyurcsány sportminiszter egy szûk pártcsapatnak az élén pucscsot hajtott végre, az nem volt elég figyelmeztetõ jel, hogy itt visszafordíthatatlan dolog veszi kezdetét? Miért kellett ehhez némán asszisztálni a Fidesznek? Ami azóta történt az országgal, velünk, még mindig nem elég ok a mozdulásra? Lehet, hogy az a furcsa helyzet fog elõállni, hogy a polgári körök elfordulnak a választásokon a Fidesztõl, mert a Fidesz elárulta õket? Hende Csaba és az õ véleményén lévõ polgári körök, valamint azok vezetõi hivatalosan talán kitartanak a Fidesz mellett, hiszen a rendezvényeken megjelennek, igaz, alig-alig szólalnak meg. De Hende Csabát már régóta nem látjuk a szimpla polgári körös rendezvényeken. Megjegyzem, ezt olyan nagyon nem bánjuk. Így azok az emberek, akik radikálisan gondolkodnak, többek között az erdélyi magyarság ügyében, vagy a délvidéki kérdésben, már nem látják a markáns és nemzeti sorskérdésekkel foglalkozó Fideszt. Én úgy tapasztalom, hogy a polgári körök sokfélék. Nem lehet egy az egyben a Fidesz szavazóbázisának tekinteni õket. Ezek után számomra világos, hogy miért pont a MIÉP-Jobbik Harmadik Utat támogatja. Nyilvánvaló, igen. Mit gondol, azok az emberek, akiktõl fideszesként támogatást kapott, követik-e Önt a radikális oldalra, és támogatják-e a Harmadik Utat a jövõ évi választásokon? Ez valóban az egyik legnagyobb kérdés, de a 2002-es választási csalásokat nagyon sok fideszeséspolgárikörösaktivistanemtudja elfelejteni. Pontosabban fogalmazva, mivel ez ellen a Fidesz semmit nem tett, ezek az emberek meghasonlottak. Nyilván nem a vezér, Orbán Viktor vezetõi tulajdonságai változtak meg. Inkább az lehet a probléma, legalábbis úgy tûnik, mintha mára már nem a korábbi Orbán Viktor vezetné a Fideszt, hanem sokkal inkább egy holdudvar. Nem akarok neveket mondani, de mindenki tudja, hogy van egy erõsen liberális Fidesz-vezérkar, amelyik elsõsorban a multinacionális tõke magyarországi képviselõjeként fogható fel. Voltak ennek elõjelei a Fidesz kormányzása idején is, például a médiaügyekre és a sportminiszter Forma-1-es ügyére gondolok. Ezek részletkérdésnek tûnhetnek, de nekem már akkor volt egy sejtésem, hogy itt valami nem stimmel. Magyarországon látszik egy politikai sztár- vagy vezérkultusz kiépítésének szándéka. A keresztény, nemzeti elkötelezettségû választóknak el kell dönteniük, hogy ez a vezérkultusz mire elég. De egy biztos, a Harmadik Útra szükség van. Mégpedig több okból is. Nem fordulhat elõ, hogy Magyarországon ez a kétpártrendszer megszilárduljon. Mert ebbõl hipp-hopp egypártrendszer lehet? Igen. A polgári körök vendége volt a nyáron Ángyán József, aki megállapította, tõkepártok vannak csupán a mai magyar parlamentben. Szükséges, hogy a magyar élet védelmére, a magyar közszolgáltatások védelmére, és a globális gõzhenger ártalmainak ellensúlyozására alkalmas kormány alakuljon Magyarországon. Ha ez csak egy egyszínû MSZP- vagy Fidesz-kormány lesz, akkor kizártnak tartom, hogy a nép védelme érdekében szükséges kormányzati lépések megtörténhessenek. Egy átalakulóban lévõ világpiac kihívásai között kellene helytállnia ennek az országnak, miközben teljes mértékben eladósodott, demográfiai mélyponton van, gazdasága, különösen a középosztály által képviselt kis- és középvállalkozói réteg teljes megsemmisülés elõtt áll. Ezeket a kérdéseket nem akarja igazán sem az MSZP, sem a Fidesz megoldani. Csupán szlogeneket szajkóznak. Igaza lehet Orbán Viktornak abban, hogy új politikára, új gazdaságra és új államra van szükség. De hangsúlyozom, ez az új állam föltétlenül a rend jegyében kell hogy foganjon, hogy az új gazdaság a magyar középosztály boldogulását elhozó gazdaság kell legyen. Nem az az új politika, hogy kevesebb politikus legyen, hanem több államférfire lenne szükség. Talán ha ezt is elmondaná Orbán Viktor, a polgári körök világában az elõbb említett kiábrándulás nem lenne olyan nagymértékû. Ön nagyon sokat tett mint kórházi fõorvos a kórházprivatizáció ellen. Mint kórházi fõorvos nem tehettem volna eleget, viszont mint parlamenti képviselõ már akkor elleneztem a nagytõkések érdekeit kiszolgáló torz kórházi törvényt. Nyugodt lelkiismerettel tettem, hiszen 25 éven keresztül a képviselõségemet megelõzõen, mint közszolga egy kórházban, biztosan állíthatom, hogy nem a privatizáció jelenti a magyar egészségügy összes gondjának a megoldását. A Harmadik Út programjában lesz válasz erre a problémára. Köszönöm. Oláh János József (szerkesztett változat) NÖVELNÉK A JÁRULÉKTERHEKET ISMÉT ÍGÉRETÉT SZEGI A MEDGYESSY GYURCSÁNY KORMÁNY? A minimálbér helyett a minimálbér másfélszerese után kellene januártól nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetnie azoknak a vállalkozóknak, akiknek a járulékköteles jövedelme eléri a minimálbért áll egy MSZP SZDSZ-es módosító indítványban. A változtatás ellentmond a kormány korábbi ígéreteinek, miszerint a járulékok csökkentésével enyhítenek a vállalkozások terhein. A minimálbér helyett a minimálbér másfélszerese után kellene januártól nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot fizetnie azoknak az egyéni és társas vállalkozóknak, akiknek a járulékalapjául szolgáló jövedelme eléri a minimálbért ez derül ki a jövõ évi büdzséhez benyújtott MSZP SZDSZ módosító indítványból. A javaslatot a beterjesztõk azzal próbálják igazolni, hogy szerintük a vállalkozások kevesebb járulékot fizetnek, mint a foglalkoztatottak, holott kereseti, jövedelmi viszonyaik alapján ez nem indokolható. Kiszivárogtatott hírek szerint az újabb tehernövekedést mind az MSZP, mind az SZDSZ frakciója támogatja. Ismeretes: a Medgyessy-Gyurcsány kormány többször ígéretet tett arra, hogy a járulékok csökkentésével igyekeznek enyhíteni a vállalkozások terhein. 100 milliós támogatás a tõzsdére készülõ cégeknek Sok esetben teljesen lenullázzák az államháztartási tartalékot a keddi részletes vita végéig a 2006-os költségvetéshez benyújtott közös koalíciós módosító javaslatok. A gazdasági tárca fejezeti államháztartási tartalékának terhére 100 millió forintos támogatáshoz juthatnak a tõzsdére készülõ cégek. Szintén a fejezeti tartalékot érinti az Országgyûlés költségvetésében a köztisztviselõi illetményalap tervezett változásának 321 millió forintos átvezetése, amely miatt teljesen kiürül a hiánytúllépés elleni biztosítéknak szánt keret. (Napi Gazdaság, Magyar Nemzet Online) jó ha figyelünk 5

6 A következõ kormánynak a legszélesebb nemzeti összefogással a teljes korrekcióra kell programot adnia A lassan egy évtizede folyamatosan hiszterizálódó közéletünkben egyre magasabbra csapnak az euró bevezetése körüli indulatok. Az itt következõ írás arra tesz kísérletet, hogy a kérdés néhány olyan elemére világítson rá, amelyek az uralkodó közbeszéd nyelvén, mint mindig, kibeszélhetetlenek maradnak. A mai magyar társadalom egy négyszintû válságtér csapdájában vergõdik. A felszín felõl a mélyrétegek felé haladva ezek a következõk: a közbeszéd válsága; a rendszer válsága; a társadalmi újratermelés válsága; végül a legmélyebb szint, az önmagát globalizációnak nevezõ nyugatias létmód válságának megjelenése a magyar társadalom értékmezõiben. Ahhoz, hogy megértsük az euró bevezetése kapcsán elõálló feszültségeket és az ebben rejlõ fenyegetõ veszélyeket, elõször a válságtér szintjeinek belsõ dinamikáját kellene átlátnunk, így, ha nagyon vázlatosan is, de elõször erre teszek kísérletet. A közbeszédnek a felszínen mindenki által megtapasztalható válsága ma egy verbális polgárháború színterévé teszi az országot. A játékelmélet negatív végösszegû játszmának, a szociálpszichológia romboló konfliktusnak nevezi ezeket a helyzeteket, amelyek legfõbb jellemzõje, hogy a szereplõk egyre nagyobb részében alakul ki az a hamis tudat, hogy ha többet tud ártani a másiknak, mint az neki, akkor õ nyert. Miközben mindez egy közösség, jelen esetben az egész nemzet önmegsemmisítésének legbiztosabb módja, csak mire ezt a közösség felismeri, általában már késõ, és nem lehet megakadályozni a láncreakciószerû szétesést. A magyar társadalom még nem tart itt, de tíz éve úton van efelé. Jogosan merül fel a kérdés: mi ennek az önpusztító ámokfutásnak az oka? A válasz megtalálásához azonban egy szinttel mélyebbre kell hatolnunk: ez a rendszerválság szintje. Merthogy a rendszerváltozás rendszere mély válságban van. A politikai osztály számára viszont ez azért bevallhatatlan, mert bár ádáz belsõ küzdelmet folytat, de legitimitását abból a feltételezésbõl nyeri, hogy történelmi érdeme van egy jó rendszer létrehozásában. Ha viszont a rendszerrõl kiderül, hogy alkalmatlan keret a magyarság számára önmaga sorsának jobbra fordításához, akkor ez a rendszerváltó elitek közös felelõsségét, közös kudarcát, egyszersmind közös bukását is jelentené. Ezt elkerülendõ közös a (hamis és romboló) érdekeltség is abban, hogy a felszínen megmutatkozó verbális polgárháború kavargó köde jótékony homályba vonja: nem egyszerûen az egyes kormányok szoktak megbukni, hanem maga a rendszer van megbukva. Bogár László De vajon mitõl omlott össze a rendszerváltozás rendszere, illetve miért tekinthetõ ab start bukott rendszernek? A rendszer fõként azért tekinthetõ ab start bukottnak, mert nemcsak megválaszolni nem tudta a magyarság sorskérdéseit, hanem lényegében feltenni sem. (A felszín verbális polgárháborúja pedig folyamatosan rontja is a megfogalmazhatóság feltételeit.) Melyek ezek a sorskérdések? A nemzet spirituális talapzatának megállíthatatlan pusztulása, népesedési folyamataink szétesése, az egészség leromlása, a nemzedékek közötti elemi szolidaritási kötések felfeslése, a környezet roncsolódása, benne a föld, a víz, a levegõ, vagyis az élet alapvetõ feltételeinek elmocskolódása. Csekély vigasz, hogy mindezzel a magyarság nincs egyedül, és ez vezet át minket az utolsó, negyedik létszinthez, a nyugatias létmód általános válságához, amely belsõ viszonyainkban tükrözõdik. Az úgynevezett rendszerváltozás ugyanis nem volt más, mint a politikai osztály kollaboráns csoportjainak összehangolt akciója Magyarországnak a globális hatalmi rendbe való visszaillesztésére, nagyjából egy átlagos latin-amerikai ország szintjén. Az itt említett válságszintek pusztító örvényeibõl egy olyan Európa jelenthetné a kiutat, amely képes mindennek a felismerésére és mint világhatalmi fõszereplõ a visszafordítására. Az Európához és az euróövezethez való csatlakozás igazi tétje valójában ez. Európa azonban ma végzetesen megosztott. No nem a bal-jobb hamis törésvonalai mentén, éppen ellenkezõleg. Az úgynevezett bal- és az úgynevezett jobboldal van mindenütt megosztva aszerint, hogy elfogadja-e a the business of the business is the business cinikus és hamis logikáját, vagy megpróbálja az ökoszociális piacgazdaság kiegyensúlyozó mechanizmusait érvényre juttatni. Ez tehát az erõtér, ahol az euró bevezetése körüli hamis narratívák vívják reménytelennek látszó küzdelmüket a magyar politikában. És most mindennek alapján próbáljuk egy fél évszázada tartó vészjósló folyamaton keresztül modellezni, hogy mirõl is szól a történet. Az eltelt ötvenöt év során Magyarországon folyamatosan nyílik az olló a tõketulajdonosok és a munkaerõ-tulajdonosok hatalmi pozícióját tekintve. Ez azt jelenti, hogy az egy keresõre jutó nemzeti jövedelemhez képest az egy keresõre jutó reálbér egyre inkább elmarad. Itt ne tévesszen meg senkit, hogy az úgynevezett szocializmus idõszakában állítólag nem voltak tõketulajdonosok. Lévén az a rendszer politikai kapitalizmus, csak annyi volt a különbség, hogy egy oligarchikus kisebbség kollektív magántulajdonában voltak a tõkejavak. Rendszerek, kormányok jönnek-mennek, ám a munkaerõ-tulajdonosok folyamatosan növekvõ kifosztottsága állandó. Sõt meglepõen állandó, mert majdnem pontosan illeszkedik az évi kétszázalékos trendhez. Mintha a hatalmat gyakorlók pontosan tudnák, hogy nagyjából ilyen ütemben lehet a kifosztást növelni a polgárháborús lázadás komolyabb veszélye nélkül. Van azonban két olyan idõszak, amikor a türelmetlen elitek néhány év alatt robbanásszerûen növelik a kifosztási rátát. Az 1945-ben bevezetett rendszer is öt év elteltével, 1950-ben és az 1990-ben bevezetett rendszer is öt év elteltével növeli rövid idõ alatt brutálisan a kifosztást. Kísértetiesen azonos a két történet abban is, hogy a polgárháború rémétõl megrettent elitek hat évvel késõbb minden idõk legmagasabb reálbéremelésével próbálják elkerülni a robbanást, , illetve 2001 és 2003 között. Mindkét alkalommal több mint 30 százalékos reálbéremelést hajtanak végre három év alatt, aminek jellemzésére talán csak annyit, hogy az 1996-os reálbér szintén körülbelül 30 százalékkal magasabb, mint az 1957-es, tehát a 39 évvel (!) azelõtti érték. A helyzet tehát úgy áll, hogy a 2004-es reálbérek még a gigantikus emelések után is csak az 1978-ban egyszer már elért szintre, vagyis a 26 évvel azelõtti nívóra tudtak felvergõdni. Ehhez azonban hozzá kell tenni, hogy azért az ugyanannyiért egy átlag keresõnek kétszer annyit kell dolgoznia, mint 1978-ban, plusz a latin-amerikai szintre nõtt jövedelemkülönbségek miatt a magyar társadalom alsó 50 százaléka ma nagyjából az 50-es évek végének szintjén vegetál. Az euró bevezetésének igazi kérdése lényegében az, hogy a polgárháborús robbanás kockázata nélkül az állami költségvetés rendbetételének terheit lehet-e Rákosi és Bokros 6 jó ha figyelünk

7 kifosztásnövelési kísérleténél is brutálisabb módon ráterhelni a történelmi mélypontra jutott vesztes többségre. Az ugyanis nem kérdés, hogy az úgynevezett államháztartási reform, strukturális reform és egyéb félrevezetõ nyelven megfogalmazott törekvések egyértelmûen ebbe az irányba mutatnak. Mint ahogy az is, hogy a személyi jövedelemadó 1987-es bevezetése óta a felsõ adókulcs 24 százalékponttal csökkent, miközben az ezzel adózók jövedelmei sokszorosukra nõttek, a vesztes többség alsó kulcsa változatlan maradt, pedig az ezzel adózók ma reálértékben kevesebbet keresnek, mint 1987-ben. Az kétségtelen tény, hogy az eurócsatlakozás kérdése csupán láthatóvá tett valamit, ami enélkül is a felszínre tört volna idõvel. Ám a politikai osztály egésze egyre sikeresebben manõverezi bele magát egy olyan látványos kudarcba, amelynek következményei valóban beláthatatlanok. Mind világosabbá válik ugyanis, hogy a fõszereplõ nem az államháztartás deficitje, hanem az a gigantikus társadalom-újratermelési deficit, amely legalább hatvan éve, de inkább kilencven éve halmozódik és torlódik egymásra. Az is kiderült, hogy a magyar gazdaság veszedelmesen meghasadt állapotban van. Ahogyan arra Matolcsy György, Lóránt Károly, Varga István és Szakolczai György kitûnõ írásaikban rámutattak, a hazánk területén mûködõ multinacionális tõkestruktúrák úgy használják ökoszociális értékmezõinket, hogy az annak egyszerû újratermeléséhez szükséges költségeket sem térítik meg. Adóik olyan alacsonyak, kedvezményeik pedig olyan magasak, hogy itt állomásozásuk ökoszociális értelemben ilyen feltételek mellett deficites a magyar társadalom számára. És valójában ez a deficit jelenik meg az államháztartás vészesen növekvõ hiányában is. Az államnak ugyanis mindenképpen mûködtetnie kell a humán reprodukciós nagy rendszereket, hisz a jól képzett, testileg-lelkileg egészséges ember a munkaerõ-alapanyag a multik számára is. Csakhogy az általuk fizetett bérekben nincs benne az egyén újratermeléséhez nélkülözhetetlen családüzem mûködtetésének fedezete, az államnak fizetendõ adóikban pedig nincs benne a közüzemi ráfordítások (egészségügyi-szociális, oktatási-kulturális rendszerek) mûködtetésének a fedezete. Vagyis a teljes csõd és összeomlás felé halad mindkét nemzeti szintû humán reprodukciós üzem: a család és utolsó nemzeti védmûvünk (Czakó Gábor), az állam. A politikai osztály által közösen gerjesztett verbális polgárháborúval azonban nemcsak a fenti összefüggések maradnak láthatatlanok, hanem olyan külsõ hatalom-gazdasági hiszterizálódás indulhat el, amely minden elképzelhetõnél rombolóbb módon, ahogy a mainstream fogalmaz, a piacok büntetésével vált ki ellenõrizhetetlen helyzetet. Olyan helyzetet, amelyben az államot és a családot is végzetes sérülések érhetik. Tekintettel arra, hogy 2006 tavaszáig most már minden szempontból csak a helyzet folyamatos romlására számíthatunk, a politikai osztály kollektív felelõssége rohamosan nõ. Be kellene látniuk, hogy bárki nyeri is a következõ választásokat, felhatalmazása kizárólag arra szól, hogy az itt elemzett négyszintû válságteret, az úgynevezett rendszerváltozás csõdjét bevallja, és a legszélesebb nemzeti összefogással programot adjon az átfogó rendszerkorrekcióra. Minden eddiginél pusztítóbb válságra és biztos bukásra számíthat az, aki ezt nem érti meg, vagy megérti, de gyõzelmét nem erre akarja használni. A szerzõ író, közgazdász Forrás: Bogár László MN JOSÉ MANUEL DURAO BARROSO AZ ÚJ TAGORSZÁGOKRÓL Az új tagországok dinamizálták Európát, amit fejlõdésük támogatásával kell viszonozni. Elkezdõdött a ráhangolás, a magyarországi nagykoalíció bevezetése. A MIÉP-Jobbik Harmadik Út nyilatkozata Miközben a két nagy párt bohócai és vezérszurkolói egymás haját tépik a porondon, a háttérbõl a nyilvánosság elé húzódva fokozatosan szivattyúzzák bele a közvéleménybe egy nagykoalíció lehetségességét. Eltelik néhány hét, és elkerülhetetlennek fogják nyilvánítani ezt a megoldást. Természetesen a német példára hivatkozva. Mindennek semmi köze sincs a magyar társadalom valódi szükségleteihez, igényeihez, aktuális és történelmi sorskérdéseinek megoldásához. A német nagykoalícióra való hivatkozás azért hamis, mert azt a német jóléti állam lebontásának globális parancsa teszi indokolttá. Ezt a mûveletet egyik nagy párt sem meri egymagában végrehajtani. Ez egy kényszer, amit ráerõszakolnak a németekre. A német jóléti állam évtizedes felhalmozás közben alakult ki. A német munkásoknak, kispolgároknak, értelmiségnek, a társadalom legszélesebb rétegeinek is módjuk volt felhalmozni, takarékoskodni és különbözõ mértékben tõkéssé válni. Ezt a felhalmozott tõkét akarja most elvenni tõlük a globális piac, az amerikai tõkés társaságok és bankok hatalma. A német nagykoalíció tulajdonképpen védekezés és Németország felszámolásának közös lassítása. Magyarországon 1945 óta nincs felhalmozás, polgárosodás, ellenkezõleg: folyamatos a padláslesöprés és az eladósodás. Itt a nagykoalíció az eddig közösen, hajtépés közben elkövetett bûnök takargatására szolgálna. Magyarországon 1945 óta csak kiváltságos kevesek számá- ra volt jólét, és most gyarmati, de inkább banánköztársasághoz hasonló viszonyok uralkodnak. Magyarországon mindenekelõtt rendet kell teremteni, és meg kell szüntetni az összefonódott MSZP-Fidesz-SZDSZelit törvénytelen rablásait, féktelen kizsákmányolását. Hazánkban nem a német, hanem a lengyel példát kell követni. Felülvizsgálni a törvénytelen úton, csalással és korrupcióval történt vagyonszerzéseket, meg kell büntetni a rablókat és a csalókat, és vissza kell adni a magyar emberek törvényességbe és igazságosságba vetett hitét. Az egymással civakodó porond-elit éppen ettõl fél. Ezt legutóbb Stumpf István, volt kancelláriaminiszter árulta el a televízióban, amikor azt fejtegette, hogy nagykoalícióra csak a tíz százalékot elérõ MIÉP- Jobbik Harmadik Út szövetség tízszázalékos választási eredménye szoríthatná rá a két nagy pártot. Ez nevetséges freudi elszólás volt, a félelem kibökése. Nehogy a Rend programjával indulókat be kelljen venni valamilyen kormányba, mert akkor vége a szabadrablásnak, és el kell viselni a nemzetközi tõkés központok, Tom Lantosék, Bronfmannék és Ariel Saronék roszszalló megjegyzéseit. Inkább Gyurcsány? Egy nagykoalíció egyébként a Fidesz végét jelentené. Azok a nemzeti gondolkodású emberek, akik most még, ha fenntartásokkal és vonakodva is, hisznek nekik, nemhogy elfordulnak tõlük, hanem - bocsánat a kifejezésért - köpni fognak rájuk. Csurka István jó ha figyelünk 7

8 Dübörgõ gazdaságot, üzleti szellemû adminisztrációt akarok sugározta minap a rádió Kóka János miniszter óhaját. E bulvárstílus látványos ugyan, de el is fedheti a tényeket. Dübörgõ légkalapács, lavinamoraj, sírba hulló rögök, nyulak terelése a puskacsõ elé mind-mind zajjal jár, akárcsak valamikor Csepel zúgása, amelyre a Váci út felelt, az ünnepeken meg a vonat zakatolt. Aligha ezekre gondolt a miniszter, amikor igen rokonszenvesen elõrebocsátotta a riportban, hogy az életminõség javításához a gazdaságot csakis (zajos?) eszköznek tekinti. Ezzel az eszközzel azonban ártani, pusztítani is lehet, a hidegháborúban egyenesen a legfõbb fegyver volt. Amennyiben az új politikai generáció dübörgõ önbizalmával nem ismeri fel a mítosz és a valóság közti különbséget, és hagyja magát erõs érdekérvényesítésektõl befolyásolni, akkor gazdasági fegyvere fordítva is elsülhet. Erre a veszélyre utalnak a miniszter szavai: nézete szerint a gyorsan növekvõ nemzeti össztermék (GDP) több jövedelmet, több forrást ad életünk javításához, ami által utolérhetjük Európa jobbjait. A célunktól elsodorhat az a nézet is, hogy az államnak nem szabad beavatkoznia a gazdaságba, a jövedelem termelésébe és elosztásába, mert az csakis rossz lehet, mint például a Kert-Magyarország programja. Csupán az adót kell mérsékelni, az egészségügy, az oktatás, az adminisztráció pazarlását kell megszüntetni, valamint gyorsítani kell az adminisztráció munkáját a vállalkozók kiszolgálására. A gazdasági tárca vezetõje a patriotizmust nem tekintette elvetendõnek, de véleménye szerint egy kis, nyitott ország nem ellensúlyozhatja a külsõ befolyást, a vállalkozások támogatása sem megengedhetõ. Igaz, szívesen lobbizik a magyar nagyvállalatokért a szomszédban, és a kis cégeknek tõke, hitel, piac szerzéséért az uniós kifizetések gyorsítására, és egy jobb közbeszerzési törvényért. A riporterek azonban adatokra hivatkozva kérdezték: miért véli úgy a miniszter, hogy tíz év alatt felzárkózhatunk a mai német osztrák bérszintre? Holott fele termelékenység mellett négyszer-nyolcszor kisebb a bérünk: öt évvel ezelõtt az osztrákok átlag tizennégyszer 570 ezer forintot kaptak tehát 8 millió forintot évente, míg nálunk 12 hónapra 160 ezer volt az átlagfizetés, azaz 2 millió forint. A miniszteri válasz szerint évi 4-6 százalékos, kétszeresen gyorsabb GDP-növekedéssel e távolság leküzdhetõ, a bérköltségünk öt év alatt már a németek 40 százalékára emelkedett. Elõbb essünk túl az érvelés kisebb tévedésein, majd vegyük elõ a számokat a tévtanok felismeréséhez! Az átlagbérünk nem háromszorozódott meg öt év alatt, valami baj van az összevetéssel. A Kert-Magyarország program is csak kellett volna például a nyugati piacra való átálláshoz, és a saját piacunk hatékony termeléssel való védelmére. (A hollandok a magyar virágpiacra programmal érkeztek, az olaszok húszéves, 2 százalékos kamatú hitelt kaptak a privatizációnkhoz. Mi hittünk a tanácsoknak, és az ellenkezõt tettük, hatalmas kamat, visszavont hitelek, pénzszûkítés, elképesztõ csõdtörvény, a munkahelyek védelmének hiánya, tévtanok tömege, éppen, amikor az átalakuláshoz forrás, szervezett aktivitás kellett volna.) Így lett 2003-ra a társasági tulajdon (hitelintézetek nélkül) 44,83 százaléka külföldieké, míg belföldi magánszemélyeké csupán 13,49, dolgozói kézbe került 0,22 és maradt állami 13,83 százalék. Így csökkent az állam pénzügyi eszközeinek állománya nyolcadára, a GDP 1980-as 162 százalékáról mára a 21 százalékára. A miniszteri vélemény szerint nem szabad támogatni a vállalatokat, mégis épp a kiemelt nagyok javára billent a mérleg. A 2004-ben kifizetett 58,4 milliárd forint támogatásból a 281 külön adózó, kiemelt vállalat 56,3 milliárd forintot kapott, a 225 ezer többi alany pedig 2,1 milliárdot. Lám, lám, a szólamok és a valóság?! Térjünk azonban a fajsúlyosabb mítoszokra. Tévedések szomorújátéka Veszélyes nézet, hogy a kis gazdaság tehetetlen és nem érvényesítheti érdekeit. Ténykérdés, hogy nem vagyunk kisebbek, mint szomszédaink, vagy az uniós államok többsége. Kisebb gazdaság még tudatosabb stratégiával nyer teret, mint például Tajvan és Szingapúr a nagy Kína, Japán az Egyesült Államok közegében. A 23 milliós Tajvan a mienkhez képest kilencednyi hasznos területen a világ negyedik gazdasága lett. Szingapúr, amely közötti felemelkedésének történetét Li Kuan Ju, korunk nagy államférfia A harmadik világból az elsõbe címû, magyarul is olvasható mûvében mutatta be. Miért nem figyelünk fel arra, hogy a Bolíviát tönkretevõ modell, amelyet mint gazdasági csodareceptet egyetlen éjszaka fordítottak le lengyelre, mekkora pusztítást végzett? Ez az egyik konstruktõr, Brzezinski által a szocialista országokba való behatolásnak és gazdaságuk feloldásának nevezett folyamat az általa is szörnyûnek minõsített szegénységet kiváltva vajon mikor, milyen úton kerül felszámolásra? Egyre messzebb Kolozsvártól Az ENSZ-közgyûlésen a saját szegénységünkrõl szemérmesen hallgattunk, holott megérkeztünk a harmadik világba az alábbi számok szerint. Csakhogy a felismeréshez szembe kell néznünk tévedéseinkkel. A világban kószáló tõke sehol sem a helybeliek életminõségéért kopogtat, hanem onnan visz többet, ahol hagyják. A több abból származik, hogy a helybelié a kevesebb. Egy nemzet és kormánya az érkezõ tõkével kötendõ alku során a túloldalon kell álljon. A gyenge államot épp e tõke várja el, holott erejével szembe erõt kellene állítani, az erõhöz gazdasági fegyverek kellenek, amellyel az állam rendelkezik. Tehát a védelem nem elzárkózás, hanem a helybeliek erõs, fokozott aktivitása, amely nem hagy teret a kiszolgáltatottságból profitáló tõke étvágyának. A fokozott aktivitás csak szervezett lehet, amely konkrét tervezést kíván, és nem vágyak, szólamok rendszerezését. Ezt tanulhatjuk Ázsia sikeres kis országaitól. Amennyiben mi nem tervezünk, úgy mások tervezik meg jelenünket és jövõnket. Ez nem fikció. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és egy londoni kutatóintézet már egy évtizede olyan szimulációs modelleket mûködtet, amellyel az országok gazdasági-társadalmi folyamatait a különféle gazdasági beavatkozások függvényében modellez. Azt is látták, látják, mi nem sikerült a javunkra. Nem reklamálnak, mert megvannak a haszonélvezõk is. Õk modelleznek, a világmodellben nem lehetünk fehér folt. Számítással kitûnne, hogy mítosz annak vélelme, miszerint a GDP növekedése többletjövedelmet eredményez. Láthatnánk, hogy baj van a GDP 4-6 százalékos növekedésétõl várt felzárkózással, akárcsak a felkéredzkedõ menyecskének a megérkezéssel. (Kérdi a kocsist, messze van Kolozsvár? Nem a. Többórás zötykölõdés után: messze van Kolozsvár? Bizony már messze.) A 70-es években az osztrák bér és termelékenység 70 százaléka körül jártunk. Ma is a termelékenységünk az ottani 57 százaléka, de az egységnyi termékre jutó munkaköltség nálunk a belépés elõtti 15 uniós ország átlagának 27 százaléka. Az akkori szocialisták tíz évet mondtak a felzárkózásra, a maiak is. Csakhogy szemben jött az IMF kocsija, mi meg felültünk rá. Az ellenirányú menetelést iparáganként áttekinthetnénk. Nézzük például a közúti jármûgyártást, majd a híradástechnikát. A Csepelt, a Rábát, az Ikaruszt és háttériparát elsodorta a pénzügyi örvény, jött a Suzuki, a GM, az Audi stb., majd beszállítóik közül is néhány ben és 2003-ban 42, illetve 45 nagy gyártó összevont mérlege szerint 1999-ben 1063 milliárd forint árbevételbõl minimális, 1 százalékos volt a belföldi eladás alkalmazott mellett ban már több mint 20 ezer fõ 1514 milliárdos árbevételt realizált, amely fejlõdésnek tekin- 8 jó ha figyelünk

9 tendõ az infláció ellenére is. Csakhogy 1999-ben a bevétel 1,8 (!) százaléka volt a bérkifizetés, ami járulékokkal együtt is csak 2,75 százalék. Majd 2003-ban a bevétel 3 százaléka, a járulékokkal 4,5 jutott a dolgozóknak, köztük a nagy fizetésû külföldi vezetõkének. A belföldieket illette még az adó: 1999-ben 1,8 milliárd forint a 125 milliárd forint nyereségbõl, annak is csupán 1,4 százaléka ban 142 milliárd forintos eredménybõl már 5,4 százalék volt az adókötelezettség, azaz 7,7 milliárd forint. A felzárkózás szempontjából figyelmet érdemel, hogy 1999-ben e jármûgyártók 206,8 milliárd forint elõállított GDP-bõl 84,7 százalékot elvittek, helyben maradt a GNI, ami csak 15,3 százalék ban javult az arány 27 százalékra, 78,6 milliárd forint maradt itt a 292,6 milliárd forint GDP-bõl. Azaz a külföldi tõke a jövedelem sokkal nagyobb hányadát odaviszi, akiket a többszörösen kisebb hányaddal utol akarunk érni. Ami a törekvés ellenére belátható, hogy matematikai képtelenség. Hasonló a helyzet a híradástechnikai iparban ben negyven nagy exportõr-importõr vállalat összevont árbevételének 3,4 százaléka volt a bér, 2003-ban ötven vállalaté már csak 2,8 százalék. A GDP 53,5 százaléka maradt helyben korábban, ami jó arány, de 2003-ra már csak 37,4 százalék. Látható tehát, hogy az exportpiacra termelõ külföldi tõke jövedelmébõl az itt hagyott bér és az adó marginális. Sokkal több jut oda, ahova felzárkózni akarunk. Ezt a tényt azonban eltakarja az összevont GDP-mutató, magunkénak mutatva ki a másét. Hatalmas üzletben voltunk benne büszkélkedhetünk, csakhogy elfelejtjük megemlíteni, hogy vesztettünk. Ugyanis az a ezer ember sokkal több itthon maradó értéket állíthatna elõ jól megszervezett munkával. Az autók összeszerelése a dolgozónak passzíva, az aktívája a bér és az adó, abból kell megújulnia, felhalmoznia. Csakhogy a tõkének az az érdeke, hogy ezt tartósan leszorítsa. Nemcsak az adott üzemben, hanem országosan. És ezért nem szereti a nagy létszámú hazai, például MRP-tulajdont, mert rossz példát mutathat. Ám a 98 százalékban külföldi tulajdonba került bankjaink segíthetnek a finanszírozás drágításával, mérséklésével. Vagyis folyamatosan leszakadunk, felzárkózás helyett. Hogyan is gondoljuk, hogy a pár százalékos bérhányadból, a töredéknyi hazai magántulajdonú tõke hozamából pótoljuk a humántõke amortizációját, a környezetünk fejlesztését, az uniós árszinten a fogyasztást? Felmerülhet persze az is, hogy rosszak a példák. Az egész gazdaságunk, a mezõgazdaság, az ipar, a kis- és nagykereskedelem, a szállítás, a távközlés, a pénzügyek, a kutatás, a szórakoztatás, az ingatlanforgalmazás 2003-as összesített mérlege szerint milliárdos bevétel 6,6 százaléka bér, ami járulékokkal együtt 10,5 százalék, azaz 4443 milliárd forint. Az adókötelezettség 14,1 százalék, vagyis 2537 milliárd forint. A 8546 milliárd forint a GDP-bõl belföldön marad, a GNI, 80,7 százalék, tehát 6897 milliárd forint. Vagyis a külföldi tõke elviszi az ötödöt. Miután negyedszázada, ban minden GDP belföldi volt, a korrekt összehasonlításban most is GNI-t kell számolni. Így negyedszázad alatt jó esetben stagnáltunk a jövedelem-elõállításban, csakhogy egyenlõtlenebbül osztjuk el. Ezt érzik az emberek. Itt a szegénységünk oka, a toporgás. Valójában leépülés, ugyanis a GDP nem veszi számba az amortizációt. Negyedszázad alatt pedig sokat koptunk, az állapotunk és szellemünk egyaránt. És mindezt nem látjuk, ha csak a GDP-re figyelünk. És azt sem, hogy egyre mélyebbre hantolt egész kutyatemetõn sétálunk. Becsléssel nõ a büszkeség, és jobban alszunk A nemzeti számlák részletei szerint a GDP másik megtévesztõ tulajdonságát a jövedelem fogalma mutatja. Az 1980-as GDP-ben a mezõgazdaság 20 százalék, a kereskedelem, a vendéglátás, a szállítás, a posta és a távközlés ugyancsak 20, a bányászat, az ipar, az energia, a vízellátás 40, az építés 8 és az egyéb szolgáltatás 12 százalék volt kerekített számokkal. Ma az egyéb szolgáltatás majd négyszeresére nõtt, 45 százalék, a mezõgazdaság töredékre zsugorodott, 3,3, a kereskedelem és társai 22, a bányászat, az ipar, az energia, a víz csak 25, az építés 4,7 százalék. Hogy mitõl csökkent a mezõgazdaság és az ipar, azt tudjuk, de mitõl nõtt az egyéb szolgáltatás? Egyéb szolgáltatásból eredõ jövedelem például a kormányzati munka, az egészség beszerzése, a tudás elnyerése, amely csak költségek útján mérhetõ érték az úgynevezett bruttó kibocsátásban és az ebbõl számított jövedelemben. Amit a költségvetés terhének tartunk, az nemzeti jövedelem is, a GDP része, mégpedig a ráfordítás alapján. Tehát ha nagyobb az orvosok bére, nagyobb a GDP. Csakhogy a külföldi tõke nem szeretne többet fizetni a maga területén, így a közszférában sem ildomos a béremelés, azaz a GDP-növelés. Nos, ezért nagyobb a GDP nyugaton, ott, ahol ugyanúgy dolgozik nap mint nap a tanár, az orvos, a benzinkutas és szinte mindenki, akinek munkája van. Nálunk azért kisebb a GDP, mert alacsonyabb a bérszint, és kevesebb a befizetett járulék, és ezért kevesebb az egészségügy, az oktatás stb. nemzetijövedelem-termelése. Emellett sokan inaktívak, mert a külföldi tõkének nem kellenek, az állam pedig nem szervez értékteremtõ munkát számukra. Az oksági kapcsolat mintha más lenne a közhiedelemben elterjedthez képest. A probléma azonban sokrétûbb. A statisztika ugyanis háztartásnak nevezi az egyéni vállalkozókat is, akik tényleg termelhetnek segítõ családtagjukkal, de a háztartás is termelõüzem szerinte. Az APEH 2003-ban fõ- és mellékfoglalkozású nyugdíjas vállalkozót regisztrált. Az átalányadózók forint évi jövedelmet vallottak be, a tételesek fejenként forint veszteséget. Így az egyéni vállalkozók 8,6 milliárd forint jövedelemvesztést mutattak ki a háztartásokba sorolva, a statisztika mégis becslésekkel 3022 milliárd forint elõállított jövedelemrõl tud, a GDP 17 százaléka körüli értékrõl. Ez körülbelül harmada a 9106 milliárd forint vállalati GDP-nek (amelyben más alanyok is vannak, mint a fenti összesítésben). Például tyúkok a kertben saját fogyasztásra, de talán aranyárban? Az egész vállalati szektor jövedelemtermelésének több mint harmadát otthon állítjuk elõ? Mikor, ki? Kiderül, ha elemezzük a nemzeti számlákat. Csak példaként: mint tudjuk, sokan alszanak saját lakásukban, házukban. A statisztika szerint bérbe adjuk magunknak, és bérbe vesszük magunktól a lakások forgalmi értékébõl és alapterületébõl számított áron. Mindezt anélkül, hogy bárki is tudna errõl ban például 965,4 milliárd forintért aludtunk saját ágyunkban. Vagyis a statisztika feltalálta az álomban termelt és ott nyomban elfogyasztott jövedelmet, így nõ a GDP is. Hacsak 5-10 százalékkal le- vagy felbecsülve altatjuk magunkat, a politika büszkén jelentheti, hogy a GDP 3,9-rõl 4,1 százalékra emelkedett. A statisztika ezt hívja imputálásnak. Így néz ki egy ország GDP-je, mely amputálta iparát és imputálja álmát. Csak ne kelljen a hulló rögök dübörgésére ébredni A szerzõ mérnök-közgazdász Varga István MN RÉGI LECKE Kínos Marxot idézni, de most, az uniós osztozkodáskor mintha idõszerû lenne, amit a kapitalizmusról mondott: a nagy halak megeszik a kis halakat. KISZ-titkárokból lett kapitalisták, politikusok figyelmébe! Forrás: Ludwig Emil MNO jó ha figyelünk 9

10 Úgy sejtem, nem igazán jött össze az Index mai próbálkozása. Legalábbis annak az a része, amelyet elismertek; hogy tudn illik baj van, mert szerintük már a vízcsapból is Gyurcsány Ferenc csorog. Mit csorog, mit folik egyenesen ömlik. Mint afféle gyurcsfõnyomó-repedés; ázunk is, rendesen. És, ahogy ezt már megszokhattuk, nem kármentés történik, hanem emelkedik a közmûdíj. Azért drágább a sztráda, mert hosszabb; azért emelkedik a vízdíj, mert a csapból is Gyurcsány folyik... Ez nagyjából ennyire egyszerû... Ezért nem jöhetett össze ez a próbálkozás. És azért, mert lényegében életszerûtlenné vált. Hiszen felülírható-e egy valódi ámokfutás? Mert, miközben az Index e kis ötletét valósította meg, rakosgatták kézirataikat, szépen, sorban, aközben Gyurcsány - nem pihent. S aki másnap rákattintott az Internet híroldalára, az a következõket olvashatta: Gyurcsány visszautasítja, Gyurcsány letöri a munkanélküliséget, Nem gyûjtöttek aprót Gyurcsány anyjának, Gyurcsány: mi a fenét akar tõlünk az EU?, Gyurcsány igazságosabb világot teremtene... S ez még nem is a legteljesebb merítés az adott óra kínálatából. Mert friss hírek aztán vannak. És jönnek. Születnek. Nem gyõzzük kapkodni a fejünket e fene nagy kiállástól. Épp csak az a baj, hogy - én, személy szerint - továbbra is bizonytalan vagyok. Hogy akkor most merre is az arra...? Mert a mezõgazdasági kormányzat célja, hogy Magyarország mint agrárország teljes mértékben önellátóvá váljék élelmiszerekbõl, s a termelés egyharmada a határokon túl találjon gazdára - halljuk Gráf József kijelentését, s ez bizony összecseng azzal a régóta hangoztatott (de nem épp szocialista oldalról...) hangoztatott nézetekkel, hogy így és most továbbra is baj van a mezõgazdasággal. És bajban vannak, lesznek, maradnak az abból megélni akarók. Majd azt olvasom, hogy jövõre és azt követõen is nõ a magyar államháztartás bruttó össztermékhez (GDP) viszonyított hiánya, amely 2007-re eléri a 6,9 százalékot az idei 6,1 és a jövõ évi 6,7 százalék után - prognosztizálta Brüsszelben csütörtökön kiadott õszi elõrejelzésében az Európai Bizottság. De Michal Dybula, a BNP Paribas befektetési csoport térségi stratégája a brüsszeli bizottsági prognózis elhangzása után az MTI-nek azt mondta: figyelembe véve egyebek mellett a nyugdíjak igen jelentõs jövõ évi emelésérõl tett elõzõ napi bejelentést vagy az MNB hét eleji konvergencia jelentésében foglaltakat, az EU által felvázolt deficitpálya meglehetõsen jóindulatú. Az elemzõ saját alapeseti forgatókönyve szerint a politikai ciklus miatt különösen 2006 elsõ fele lesz kiábrándító a költségvetés szempontjából. A választások utáni kormánynak azonban gyorsan lépnie kellene, nemcsak a rossz költségvetési teljesítmény miatt egyre idegesebb befektetõk miatt, hanem azért is, mert a hiány igen jelentõs teherré válhat a további gyors magyarországi gazdasági növekedésen és fejlõdésen. Veres pénzügyminiszter már a brüsszeli jóslattal sem értett egyet, az utóbbit, gondolom, még felháborítóbbnak tartja. Ám ettõl függetlenül is mélyponton a forint, olvashattuk a mai beszámolókban. Szóval, mondom, gondban vagyok - bár ez nem igaz. Értem én, hogy miért az a vezetõ hír: Gyurcsány ezt meg azt mondta. Hogy meg ne halljuk az igazságot. De törjön le a keze annak, aki ezt, ebben a formában, megszavazza majd... Tamási Orosz János mkdsz.fw.hu Függetlenként vagy a MIÉP-Jobbik Harmadik Út képviselõjeként szólíthatom Körömi Attila országgyûlési képviselõt? Meglehetõsen egyedi és sajátos az én helyzetem a parlamenten belül, hiszen független országgyûlési képviselõ vagyok, ugyanakkor örömmel figyelem a MIÉP-Jobbik Harmadik Út összefogását. Hogyan jutott el odáig, hogy a Fideszbõl kilépve a Harmadik Úthoz csatlakozzon? Kézzelfoghatóak az okai. A Fidesz egyre-másra adta fel azokat az ügyeket, amelyek miatt valójában a szavazók bizalmát elnyerte. Akár a honvédséggel kapcsolatos - pl. a sorkatonaság megszüntetése - ügyekre gondolunk, akár az iraki szerepvállalásra, de mondhatnám a határon túli magyarok kettõs állampolgárságának az ügyét. Lehetne a sort folytatni, hogy mi mindent hagyott parlagon heverni a Fidesz, de ha ezeket valaki fel akarta karolni, azt viszont nem tûrte el. Hogy e mögött tudatos politikai mérlegelés húzódott-e meg, vagy pedig a Fidesz visszatért liberális önmagához, ezt nem tudom teljes bizonyossággal megmondani. Szerintem nemzeti értékekben és érdekek képviseletében gondolkozó képviselõnek ekkor föl kell állnia és ott kell hagynia a pártját, még akkor is, ha a pártelhagyás az emberek szemében devianciának tûnik. Amikor Csurka István felvetette az összefogást a Jobbik és a MIÉP között, úgy találtam, hogy ez az érdeke a nemzeti oldalnak. Úgy látom, hogy mind a két párt elnöksége ebben kellõ mértékben eltökélt, és 2006 tavaszán óriási esély nyílik meg a nemzeti oldal számára önálló frakcióként a parlamenti képviseletre. Bízik-e abban, hogy a választópolgárok észreveszik: a Fidesz becsapta õket és ezért a MIÉP-Jobbik Harmadik Utat választják? A beszélgetések során azzal szembesülök, hogy a Fidesz nagymértékben lefogta a 2002-es tavaszi választási vereség utáni polgári körök mozgalmon keresztül a nemzeti oldal kezét és gondolkodását, csupán üzeneteivel, de nem a tettekkel és cselekedetekkel. Pontosan tudják rólam, hogy bármikor bárkinek meg tudom mutatni az összes szja-bevallásomat, senkinek nincs egy huncut krajcára sem a zsebemben, senkinek a zablája nincs a számban. Mégis, az elején, sokan mondták, hogy látjuk a Fidesz súlyos hibáit, de mégsem kellene megbontani a jobboldalt. Nehéz elmagyarázni, hogy itt nem a jobboldal megosztásáról van szó. Egész egyszerûen a sokat akar a szarka, nem bírja a farka jó közmondás. Annyira jó, hogy bárki megszívelhetné, ugyanis egy párt a centrumtól a nemzeti radikalizmusig nem markolhat föl mindenkit. Így a Harmadik Út megalakulásával hatalmas sanszot kapott a nemzeti oldal, de az összefogás önmagában még nem lesz elég ahhoz, hogy a parlamentbe kerüljön. Azt mindenkinek tudni kell az összefogás tagjaként, hogy fantasztikusan nagy munkát kell végezni ahhoz, hogy azt az érdekhálót áttörjük, amely a késõbbiekben még inkább mozgósítani fog min- 10 jó ha figyelünk

11 Keller László 2002-es közpénzügyi államtitkári kinevezése óta családjának tagjai felkerültek a Szerencsejáték Rt., a Magyar Fejlesztési Bank, a Budapest Airport és az Országgyulés fizetési listájára. A volt államtitkár szerint ez családi ügy, a magánéletet pedig el kell választani a politikától. A kormányváltás óta Keller László lánya, veje és unokaöccse is nagy állami cégnél helyezkedett el, volt államtitkársági titkárnõje pedig idõközben már mint feleség lett a képviselõ államilag fizetett asszisztense. SZERENCSÉS LÁNY 2003-ban, háromnegyed évvel a közpénzügyi államtitkárság létrehozása után kapott nyilvánosságot, hogy Keller László lányát az állami tulajdonban lévo Szerencsejáték Rt. vette alkalmazásba. Keller Krisztina az akkori sajtóhírek szerint személyügyi munkatársként kezdett dolgozni a cégnél. A Szerencsejáték Rt. szóvivõje akkor azt állította, hogy a megfelelõ végzettséggel rendelkezõ Keller-lányt nem kiemelt státuszban vették fel. Az elmúlt idoszakban Keller Krisztina férje szintén állami cégnél helyezkedett el. A volt államtitkár veje a Budapest Airport Rt. kontrolling osztályán dolgozik. ÁTMENT A SZOMSZÉDBA A közpénzügyi államtitkárság megszûnése miatt kellett új állás után néznie Keller unokaöccsének, aki addig a MeH keretéin belül muködõ üvegzsebtitkárság alkalmazottja volt. Szõke Péter 2004-ben a Magyar Fejlesztési Bankhoz került, ahol az agrárfinanszírozási osztály munkatársa lett. FELESÉG ÉS TITKÁRNÕ Szintén az államtitkárságon dolgozott titkárnõként Keller mellett Csernyák Krisztina, akit a politikus a közelmúltban feleségül vett. A személyes kapcsolat és a szakmai együttmûködés folytatódott a Gyurcsány- kormány idején is, annak ellenére, hogy az új miniszterelnök már nem tartott igényt a közpénzügyi államtitkár munkájára, és 2004 augusztusa után nem kínált fel újabb kormányzati tisztséget Kellernek. Volt titkárnõjét az egyszerû képviselõnek visszaminõsített Keller továbbra is alkalmazta személyi asszisztensként. Varjú László, az MSZP frakcióigazgatója az Indexnek elmondta, hogy Csernyák Krisztina már hosszabb ideje dolgozott megbízási szerzõdéssel a frakciónak, az idén pedig átminõsítették, és köztisztviselõként lett a frakció alkalmazottja. A szerzõdés a jövõ évi választásokig érvényes. POLITIKA ELVÁLASZTÁSA A MAGÁNÉLETTÕL Keller László az Index érdeklõdésére nem kívánt reagálni családtagjainak munkahelyeire vonatkozó kérdésünkre. Az MSZP-s képviselõ szerint ez a családra tartozik, a magánéletet pedig el kell választani a politikától, ezért az Index se vájkáljon a hozzátartozók ügyeiben. Forrás: Bohus Péter, Spirk József Index den energiát, hogy egy ilyen nemzeti erõt lehetõleg távol tartson a parlamenttõl. Mégis azt kell mondjam, hogy az utóbbi idõben mintha megtört volna a jég, és egyre többen érdeklõdnek a Harmadik Út iránt, még ha viszonylag friss is az összefogás, de önmagában a tiszta nemzeti politizálás iránt nagyon nagy az igény. A pártalapítványok támogatásával kapcsolatos parlamenti felszólalása figyelemre méltó. Nem is kaptam tapsot, nem is számítottam rá, furcsa is lett volna. 1-2 évvel ezelõtt az Országgyûlés megszavazta a négy parlamenti párt alapítványainak támogatását. A rendes éves támogatáson túl, melyet a pártok a párttörvény alapján kapnak, pl. az MSZP 969 millió forintot, a Fidesz 917 milliót, az MDF 284 millió forintot. Emellett még költségvetési támogatást szavaztak meg maguknak, közel 1 milliárd forintnyit. Én azt mondtam, hogy tarthatatlan, hogy az emberek adóforintjából pártalapítványokra költsenek pénzt, miközben látszólag egymás haját tépik a képviselõk az Országgyûlésben minden 10 filléren. Én azt kértem mind a négy párt országgyûlési képviselõjétõl, hogy gondolják végig, szüntessék meg a négy pártalapítvány támogatását, ezt a pénzt inkább adják oda az 1938-ban alapított Magyarok Világszövetségének, illetve a pécsi vérellátó regionális központ fölépítésére. Ma a véradás Magyarországon nemzetstratégiai kérdéssé vált, mind a vérhiány, mind a vérplazmagyártás, mind pedig a gyógyításban betöltött szerepe miatt. Ez az elsõ lépés, amit a pártoknak meg kell tenniük. Nem volt túl nagy sikere. Valóban nem. De azt el kell ismerni, hogy két bizottságban legalább azt a határt átlépte, hogy plenáris ülésen szavazni kell róla. Kíváncsian várom a két javaslat késõbbi sorsát. Ön Pácin MIÉP-es polgármestere éhségsztrájkja kapcsán is felemeli a szavát. Így van, illetve napirend után fogok szólni a költségvetési szavazást követõ héten. A költségvetés módosításának egy késõbbi fázisában módosító javaslatot nyújtok be. Ez azért fontos, mert amíg a nagy tiszai árvizek, belvizek, áradások nem köszöntöttek kétszer egymást követõ évben az országra, már kezdtük elfelejteni, hogy van Alföld is. Márpedig az országnak a gerincét, tartását ez a tájegység adta, és nem hagyhatom, hogy a jelenlegi kormánynak a Vásárhelyi-terve, amelyet az ellenzék is támogatott, egyszerûen el legyen felejtve, az ott élõ embereket cserben hagyják. Én annyit tudok tenni az ügyben, hogy az Országgyûlésben szólok errõl a problémáról az érdekükben, és a költségvetéshez pedig módosító javaslatot nyújtok be. Most ennyit tehetünk, de reméljük, hogy 2006 után, amikor teljesen világos és tiszta kép alakul ki, benn lesznek a Harmadik Út képviselõi, akkor a Tisza mellett élõknek, mint ahogy az ország más részein élõknek is, sokkal többet tudunk segíteni. Sokszor túlontúl bíztunk a kormányok éleslátásában. Ezt a hibát többször nem szabad elkövetni. Én bízom önökben. Oláh János József (szerkesztett változat) (forrás: jó ha figyelünk 11

12 Kíváncsi vagyok. A nagy, felfokozott ricsajban, kampányzajban, ebben a végtelenül infantilis lökdösõdésben és tolongásban lesz-e picinyke csend, békülékeny tûzszünet? Megállni, emlékezni fog-e még valaki a szégyenteljes modernkori Mohácsra, a fekete felkiáltó jelre, a tavaly december 5-i népszavazás mementójára? Az össznemzeti kudarcra? Lesz még aki tud, mer és akar visszaemlékezni? A soha nem feledhetõ tanulságokra? Vagy csak zavarodott, kényszerû, monoton csendességben beleszürkül ez a nap is a távolodó múlt emlékezetébe? Reméljük nem így történik! Reméljük, sokan leszünk, akik õrzõlángokkal körberakják, féltõ kezekkel vissza óvják a trianoni határok mentén fellobbanó kicsiny mécsesek léleklángjait. Reméljük, sokan lesznek, akik tovább õrzik szívükben a szeretett fényt, az eltompuló, érzéketlen történelem sötét labirintusaiban. Elvánszorgott egy újabb keserves esztendõ, lassan kimúlt egy rossz év, de a bánat egyre növekszik. Ahelyett, hogy visszaszorulna, egyre csak kiteljesedik a nemzet növekvõ válsága. Egyre tarthatatlanabb az útirány, a cél, a végállomás, mely felé akaratunk ellenére sodródunk, egyre távolabb kerülünk hajdan volt tiszta önmagunktól. Idegen érdekek által rohanunk a végzet felé, valami távoli, kusza és zavaros vidékre. A hontalanság rezervátumaiba. Él bennünk mégis a kényszer. Vissza kell találni a gyors aranyszarvas által kitaposott ösvényre! Amikor a nyilazó harcos kifeszíti a húrt, amikor megfeszül az izomzat, amikor rebbenés nélküli a tekintet, akkor végtelenül leegyszerûsödik minden kérdés. Elõttem vagy mögöttem?! Ez lesz az utolsó és végsõ üzenet! A BRUTÁLIS VALÓSÁG A következmény, a számonkérés és felelõsségre vonás nem maradhat el! A kifosztottság és elnyomorodás arányai jól érzékelhetõek. Az egykori pártállami vagyon legjelentõsebb része száz család kezében összpontosul! A kapcsolati tõke sikeresen összeboronálta az ellopott pénzt és a hazugságokra alapozott politikát. Az eltorzult aránytalanság minden szintre kivetíthetõ. Szanyi szerint például az agrártámogatások 90%-át mindössze száz lobbista kezeli. Saját zsebekbe! Koncentráció, monopolhelyzet, hegemónia, ez az üdvözítõ irányelv! Mert ne feledjük, ebben a modern, globalista gyarmatosításban - melynek uralkodó ideológiája a gátlástalan neoliberalizmus - megvalósult a tökéletes alávetettség! A terjeszkedõ nyomulásnak az Egyesült Államok a központja, angol az anyanyelve, média a terjesztõje, pénz az istene, katonai erõszak az ereje, hatalmának elapadhatatlan gazdasági forrásait a banki és kereskedelmi szektorok szolgáltatják, ahol a profitot kiégett, kizsigerelt, minimálbérrabszolgák termelik újra, monoton egyhangúsággal. Az élõsködõ fel- és alrendszerekben minden hatalom néhány ember kezében összpontosul, õk tartják kezükben a provinciák komprádor vezetõit. A technokrata, modern szervezettség tökéletes, terjed akár az önfelzabáló pestis, a szélrózsa minden irányába. Ami biztató, hogy formálódik, szervezõdik a nemzetállami kirablással szembeni nemzetközi ellenállás. Az antiglobalisták is globálisan támadnak vissza, szerte a világon! A KÉPMUTATÁS MAGASISKOLÁJA Ebben a kritikus és önromboló válsághelyzetben cseppet sem meglepõ a köztársaság elsõ számú puccsistájának nyilatkozata, amely a párizsi tüzekre és az eljövendõ éhséglázadásokra utalt. Miközben Heller káros hegemóniáról, Ferge terjeszkedõ gettókról beszél, addig Gyurcsány megszorítás és unióellenes színjátéka úgy hat, mint Orbán felkomponált cigányés munkásgyûléseken való reinkarnálódása. Nem más, mint álságos, osztályharc nélküli üzenet ez a vesztesek felé: minden nyilvánvaló baj, csõd és összeomlás ellenére, mi tudjuk, merjük, tesszük! Mint tizenöt éve állandóan, szavazzatok ránk, mert mi megoldjuk a növekvõ gondokat! A begyûrûzést! A munkavállaló és szakszervezet ellenes globáltechnokraták igencsak észnél vannak, akár a felfuvalkodott Kóka. Mert ha a testileg és szellemileg elnyomorodott nép egyszer magához térne, akkor annak szigorú, büntetõjogi felelõsségre vonás, vagyonelkobzás és közügyektõl való végleges eltiltás lenne a következménye. Ezért nem szabad felébredni a rémálomból, ezért folyik inkább tovább gõzerõvel a figyelemelterelõ hadmûvelet. A kormány és annak kormányon lévõ látszatellenzéke, lényegi kérdések helyett, inkább érzelmi, indulati szintre tereli az álvitákat. A nemzeti szimbólumok bemocskolásán túl most bõszen nekirontott a történelmi egyházaknak, szét kívánja választani a nem létezõ állami és egyházi összefonódást. Gusztusos! Az SZDSZ mialatt közpénzeken nyílt, keresztény-, magyar- és nemzetellenes politikai diverziót folytat, most másra mutogat! Inkább elõl járhatna a példával, kártékony közéleti tevékenységét a saját párttagjai által befizetett tagdíjakból finanszírozhatná. Az így bekaszált néhány ezer forint mellett, esetleg láthatóvá tehetné - a Lop Stop program keretein belül - a párt átláthatatlan pénzügyi holdudvarát, hátha felbukkannak a destruálásra szánt milliárdok! Az SZDSZ igazán verhetné a harci dobokat a roncs-állam, és a túlburjánzott pártpolitika beteges összenövése ügyében. Akár. Abban, hogy az általa képvi- 12 jó ha figyelünk

13 selt nyálas, liberál-állami befolyás ne kezdje ki az egyházak jól mûködõ szervezeti és hitéletét. Különösen akkor, ha az ateista törpepárt saját kisegyházat és számos szektát üzemeltet. Kuncze és Gusztos éppen azon történelmi egyházak jószolgálati tevékenységébe törli bele sáros, makkos cipõcskéjét, amelyek az állam összeomlását követõen, egyre nagyobb közfeladatokat vállalnak át az oktatás, a kultúra, az egészségügy és a szociális gondoskodás területein. Sajnálatos, de mindig ott jelenik meg jól mûködõ értékképviseletként az egyház, ahol a szadizó liberálisok már mindent leromboltak. A sárga földig! Az SZDSZ társadalmi elértéktelenedésével szemben, ma már az egyház az egyetlen pozitív alternatíva! A keresztény vallás maradt az egyetlen koherens erkölcsi rendszer, amelyrõl visszaverõdik a globalizmus képmutató, emberi jogokba becsomagolt kártékonysága. AZ INGA NEM ÁLL MEG! Egy olyan világban, ahol a tömeggyilkos Kádár a szupersztár, ahol zavartalanul mûködhetnek a beveresedett számlagyárak, ahol kitüntetett hírértéke van a megnémult Orbán váratlan megszólalásának, ahol Kuncze a parádés giccsmagyar, ahol MDF-körüli pályára állítják Anettkát, ahol poligráfos kezelésre szorulnak a hazudozó politikusok, nos ott inkább illene végsõkig megbecsülni a tradicionális erkölcsi parancsolatokat megjelenítõ egyházakat. A jelenlegi koraszülött, poszthülye kampányban ez persze nem szempont. A módszeresen lebutított lakossághoz, most határozott következetességgel hozzábutítják a direkt marketinggel leépített üzenetet. Eddig csak az erkölcsi példaadás és a morális következetesség volt fényévnyi távolságra a közélet szereplõitõl, most már az intellektuális értelem is elérhetetlen távolságba került. Már nem elég hazudni, hülyének is kell látszani! A huszonötös IQ-val felfogható politikai üzenetek lementek kutyába, elérték Gyõzike és Anettka színvonalát. A bárgyú szappanoperákon szocializálódott lakosság kapkodhatja a fejét, mialatt kedélyesen elkártyázzák maradék jövõjét! Térdig állva a baromságok tengerében, senki sem kérdezi meg az elõrehozott luxuskampány egetverõ költségeit! A reklámok, aláírásgyûjtések, konzultációk, kongresszusok, identitáskeresések, amerikanizált valóságshow-k, a szélkakasos és narancspöttyös idiótaságok szerény becslések szerint is már most megközelítik a százmilliárdos nagyságrendet. A demokrácia drága dolog, de honnan, kitõl, mibõl, milyen eltitkolt, bûnös forrásokból, pártbeltenyészetekbõl származik ez az összeg, és mibõl telik minderre ezeknek a semmirekellõ, csaló pártoknak - nos ezt senki sem tudhatja! A hihetetlen méretû flancolás és rongyrázás mellett, közel ötmilliónyi embernek az a napi gondja, hogy mibõl fizesse be a besárgult csekkeket, mibõl vegyen némi élelmet vagy szerény ajándékot karácsonyra. Épeszû ember a jelenlegi kampány pazarlását, ízléstelenségét és értelmetlenségét szemlélve, biztosan nem szavazna ezekre a parazita, parlamenti pártokra! Nem véletlen a teljes elfordulás a politikától. Az, hogy a lakosság közel 60% érdekképviselet nélküli, politikai hontalan! Az MSZP kormányon lévén oda- és visszajátssza, megcsapolja a közpénzeket. Miközben a Fidesz eljátssza a leszegényedett jófiú szerepét, s önsegélyezõ gyûjtést szervez a kisnyugdíjasok körében. Szégyen! Teszik mindezt közösen, az Állami Számvevõszék orra elõtt, kartellbe tömörülve, a maffiaszerû, rejtõzködõ pártlobbik legnagyobb örömére! A választások végeztével nyilván senki sem marad vesztes az átvert, bepalizott lakosságon kívül. A hátsó, pártcégeken átfuttatott, magánzsebekben landoló, visszaosztott közpénzek kapcsán, minden pártvezér súlyos tíz- és százmilliókkal gazdagodik. Híznak a titkos svájci bankszámlák! Az látható, hogy az anti- politika, az anti-politikus mellett, itt az ideje az anti-kampánynak is! Az örök vesztes lakosságot a lehetõ legpuritánabb, legköltségkímélõbb eszközökkel kell megszólítani. Találjon egymásra a rendszeren túli politikai üzenet, a rendszeren kívül rekedt, értelmes választók tömeges akaratával! A FELÉRTÉKELÕDÕ ANTILIBERALIZMUS Miközben javában tombol a belharc, addig az üzenetek mellett egyre üresedik a politika porondja is. A két nagy monstrum-párt kiszorított, kiölt minden alternatív életet a centrumból. Végleg esélytelenné vált a folyamatos párttevékenységet felmutatni képtelen Kupa-tanács, szertefoszlott az utolsó bor-kommandóra alapított kisgazda illúzió. Az MDF is csendben kivérzett, kihúzták talpa alól a Földit. A nagy sárdobálás során soha nem látott mértékben felerõsödtek az ellentétes politikai pólusok. Egyfajta látványos versenyfutás folyik mindkét oldalon egy részben szalonképessé tett, radikális, antiglobalista erõ létrehozására. Felkészülve az egyre fokozódó társadalmi elégedetlenségekre, az MSZP elemi érdeke lett, hogy megerõsödjön a Vajnai-féle modernizált, radikális, úttörõ, baloldali kezdeményezés. Ezt készíti elõ, hihetetlenül ügyesen Krausz, Gazsó, Szalai és TGM akkor, amikor átfogó kritikáját adják a jelenlegi neoliberális kormányzatnak. Új szocialista, antiglobalista ideológiájukkal tökéletesen bepozicionálják az eljövendõ egérutat! (A közvélemény- kutatásokban már most igen jól áll a megújult Munkáspárt!) Az MSZP esetleges választási vereségét követõen, ide is át lehet menteni kritikus, újbaloldali reformerõket, kimentve és elbujtatva õket a felelõsség elõl. Ennek a friss képzõdménynek a legádázabb ellenfele az SZDSZ lehet, mert életképes és társadalomkritikus munkáspárti tömörülés esetén politikai léte értelmét veszítené. Oly mértékben leharcolódott és feloldódott már a gyurcsányi kormányzásban a töpörtyûk szövetsége, hogy nincs semmiféle létjogosultsága az általa képviselt másságnak. Az SZDSZ örök és beteges ellenzéki attitûdje tovább már nem fokozható. A párt szellemisége már gátja mindenfajta fejlõdésnek, legfeljebb a jobboldalon hasznosítható, ha átmegy kártékony csendestársnak a Fidesz farvizére. Három párti parlament és kvázi politikai patthelyzet esetén vészesen megnõhet ennek az esélye! Az MSZP tehát nem bántja, inkább elõsegíti saját modernizált kommunistáinak az antiglobalista megtérést. Új frontot nyit, miközben a hataloméhes Fidesz minden lehetséges partnert összerombol. Amíg a baloldalon politikailag korrekt a radikalizmus, addig a jobboldalon jó ha figyelünk 13

14 ez maga az életveszélyes, szélsõséges, fasiszta csõcselék! Ezt az álláspontot tudatosítja, erõsíti tovább a Fidesz is! MIÉRT NEM LEHET JOBB A JOBB? A polgári szövetség jelenleg teljesen magára maradt önmaga sokszínûségével. Az erõszakkal és ígéretekkel bekebelezett szervilis párt-torzók, nem jelentenek valóságos politikai alternatívát. Az MDF felmorzsolását követõen, most nyilván a Harmadik Út kerül a célkeresztbe! Alantas politikai megkörnyékezések, egzisztenciális bezsarolások, durva beszólások, kényszerû pacifikálások váltogatják majd egymást. Az elhallgattatások és kirekesztések gyakorlata mellett a Fidesz folytatni fogja szokásos kettõs és többes kommunikációját, az ellenségképektõl az összefogásig. Miközben a Demokrata az ötvenes évek szabadnépes stílusában csak rosszat tud írni a nemzeti radikálisokról, miközben a Magyar Nemzetben és a HírTV-ben megjelenik egy-két eltévedt, kósza híradás, addig az uniókritikus, antiglobalista nacionalisták tényleges szerepe, fontossága, helyzet- és programértékelése a szõnyeg alá van rugdosva. (A megosztást jól példázza, hogy a Jobbik mellett a MIÉP egyáltalán nem szerepel a polgári sajtóban!) A kétpárti szisztémában mûködõ médiában szinte teljes a Fidesztõl jobbra lévõ terület cenzúrája. A szellemi holdudvarban persze már itt is megjelennek tárgyilagos, realista hangok. Stumpf láthatóan alternatívákat keres. Zárug Péter Farkas a kétpártrendszer tragédiájáról ír, ahol a néma többségnek nincs semmiféle érdekérvényesítõ képessége. Fricz Tamás a polgárháború elõtti csendrõl, a dermesztõ társadalmi inaktivitásról, Bogár László pedig a teljes rendszerváltó, kollaboráns elitrõl mond megsemmisítõ kritikát. Gondolataikban közös az, hogy a látható diagnózison túl, gyökeres megoldást egyikük sem javasol. Mindannyian csak és kizárólag csak a felszínes hatalmi változásban, a Fidesz ismételt kormányra kerülésében látják a garanciákat. Mindenki szemellenzõs, korlátozott reformokról ábrándozik, eltusolt közös felelõsségrõl, miközben terjed a káosz, nyakunkon a társadalmi katasztrófa elõszele. Megkésve ugyan, de már mindkét oldal józanabb értelmiségiei kimondják a döbbenetes igazságot: elhazudott rendszerváltás, szörnyû arányú nyomor, elszegényedés, leszakadás, zsákutca, permanens válság, kiüresedés, képmutatás, eldologiasodás, értékvesztés, neoliberális diktatúra, ellensúly nélküli globális tõke, szolidaritás hiányában védekezni képtelen társadalom, verbális polgárháború, kettészakadt ország, süllyedõ nemzet, pusztuló közösségek, elfogyó népesség, szétforgácsolódó erkölcsiség, megsemmisülõ természeti környezet, önfelzabálás, ahol már nem terhelhetõ tovább a vesztesek hatalmas tömege. Ez a látlelet, amit az emberek többsége még nem tud, de már érzékel! Szavak, szavak, szavak, gondosan bezárt értelmiségi jajkiáltások, miközben minden vánszorog tovább a maga végzetes útján. VERSENYFUTÁS AZ IDÕVEL A nagy politikai versenyfutásban ismét vesztésre állunk. Megnyerhetjük ugyan a tavaszi választásokat, de a baloldal mindig történelmi lépéselõnyben marad. Akár az átkos idõkben, most ismét csak náluk nyomulnak a reformerek, az újítók, a bátrak, a jövõbe látók, az összefogásra kész csapatjátékosok, a megbocsátók, a merészen kísérletezõk, akik elébe mennek az eseményeknek és felkészülnek idõben, minden lehetséges változásra. Nálunk meg itt marad valami antikreatív, korszerûtlen, múltba révedõ, szemellenzõs és vaskalapos konzervativizmus, amely csak a hatalom mágiáját érzékeli, de képtelen a valódi társadalmi kihívásokkal szembeni kíméletlen õszinteségre. Ellustulva, szellemileg elernyedve, inkább összeesküvés-elméleteket és felnagyított ellenségképeket keresnek és találnak mifelénk, semmint potenciális szövetségeseket. A jobboldal vezetõ ereje inkább elhatárolódik saját nemzeti érdekvédõ, radikális, keresztény nacionalistáitól, inkább létezésükben veszélyes fasisztáknak bélyegzi õket, semmint szövetséget vagy békülékeny háttéralkut kötne velük. A jobboldal sokszorosan gyávább, képmutatóbb és kirekesztõbb baloldali tükörképénél! Még saját tudatalattiját sem meri felvállalni! Ez lesz a veszte. A megoldás számunkra egyszerû. A vesztesek felé folytatnunk kell a kinyújtott kéz politikáját. Bátran és határozottan mennünk kell elõre, mert a Harmadik Út igazsága megteremtheti a Negyedik Köztársaságot, a morális forradalom hazai gyõzelmét! Nem kell szégyenkeznünk, mi erõs törvényességet, rendszeretõ közösséget, nacionalista nemzetállamot akarunk! Olyan élhetõ, büszke és független jogállamot, amely befelé gondoskodik, de kifelé saját érdekei szerint, harcosan globalizál! A Harmadik Útnak bátran csatlakoznia kell a nemzetközi antiliberális chartához, miközben hazája alkotmányába beemeli a Szent Koronát övezõ tradíciókat, a kereszténység erkölcsét és a bûntõl elrettentõ halálbüntetést! Ez a Köztársaság segély helyett mindenkinek munkát és értelmet ad, miközben korlátozza a fekete tõkét! Üldözi a bûnt és a gonoszságot, miközben képviseli a többségi társadalom érdekeit! Ennek az új államnak helyén lesz a szíve, a lelke és az értelme. Ez az új korszak bármennyire fájdalmas lesz is, kegyetlenül igazságos lesz, eltakarítja a romokat! Errõl érdemes beszélnünk a választások elõtt. A tavaly december 5-i népszavazás, minden felelõs nemzeti erõt erre kötelez! Forrás: Molnár Tamá 14 jó ha figyelünk

15 A Fidesz infantilizálódása A nemzeti erõknek tudatosan vállalt ellenzéki szerepre kell felkészülniük Közepes kormányzás, és a szavakkal ellentétes tettek Többet lát, és jobban jár az, aki távolabbról tekint a nagyobb ellenzéki párt november 6-án indult narancssárga reklámhadjáratára. Még pontosabb a kép, ha a látómezõt tovább szélesítjük, és reálisan értékeljük az elõzõ kormányzati ciklus eredményeit. Ha a wermeri kommunikáció által eltérõ vastagságban szemünk elé vont hályog oszlásával legalább utólag észrevesszük az elõzõ országgyûlés és kormány nem több mint közepes teljesítményét. Ha az ország akkori helyzetére kézenfekvõ és elvárható válaszokat nyújtó országgyûlési és kormányzati munka elvárható eredményeit nem állítjuk be nemzet- és országmegváltó tettek sorozataként. Mert egész egyszerûen nem volt az, és ez minden fölhorgadással számolva is kijelenthetõ. Éppen elegen szenvedtek azon ciklus alatt is ennek felismerésétõl, a többet és jobban tenni szándékának háttérbe szorításától az országgyûlésen belül és azon kívül is. Ezért a fél országot elvarázsló 2002-es rózsaszín álom nem csupán Wermer András távozását, de a nemzetben gondolkodó odafigyelõk kijózanodását is magával hozta. Még élesebb lesz a kép, ha visszagondolunk a 2002 tavaszán sárba dobott kormányrúdra, az azt követõ eseményekre, és ha számba vesszük az elmúlt évek legfontosabb tényeit. Gondoljunk csak az országot alávetettségbe taszító rendszerváltoztató privatizációs ügyletek, különösen az energiaszektor privatizációs szerzõdéseinek felülvizsgálatára, valamint a teljes privatizációs leltárt tartalmazó Fehér Könyv elkészítésére tett, és sok szavazatot hozó 1998 eleji választási ígéretekre; ezzel szemben kormányra kerülvén a semmire. A Szent Korona országházi elhelyezésére; ezzel szemben az ország és a nemzet történelmi léptékû biztonságát jelentõ magyar termõföld uniós kiajánlására, ezzel a történelmi alkotmány megtagadására. A Van élet az Unión kívül is kijelentésre; ezzel szemben Brüsszel globális törekvései elõtt a naponkénti hajlongásra. Az amerikai héjaérdekeket szolgáló iraki kalandhoz való csatlakozás támogatására. Nem férfi, aki nem volt katona kijelentésre; ezzel szemben az ország védelmi képességét szavatoló sorozott haderõ puccsszerû és kockázatos megszüntetésében való részvételre. A rendteremtõ kardok szikráztatására, a szájhõsök magamutogató politikai hangoskodására; ezzel szemben kormányzás alatt a bûnös folyamatokhoz való asszisztálásra, majd ellenzékben a miniszterelnök-cserére való bénult rácsodálkozásra. Az ugatós kutya nem harap népi bölcsesség igazságára. Az állampolgársági népszavazásban való kétarcú részvételre. A szeptember 26-ának határokon átívelõ gyávaságára és hazugságára. A jobb- és baloldal élet-halálharcát mímelõ országos ütközetekre; ezzel szemben az MSZP-vel és az SZDSZ-szel való városi és megyei mutyizások, a pártkasszákat és magánzsebeket fedõ fátylak épphogy fellebbenésére. És a sor bõvíthetõ... Nehogy alkalmasabb, felelõs politikai vezetõk váljanak láthatóvá Gondoljunk csak a párt vezetõinél nem a pozícióért, a pénzért és pénzzel, hanem a megyéjük és az ország helyzetével kapcsolatos valódi mondanivalóval jelentkezõ képviselõktõl konokul megtagadott konzultációkra. A helyismereten és munkatapasztalaton nyugvó javaslatok, meglátások, kérések lesöprésére; akár kormányon, akár ellenzékben. A párt vezetõinek megközelíthetetlenségére. A deviancia, a silányság és az értéktagadás párton belüli térnyerésének megtûrésére, segítésére; ezzel szemben a bõrüket és családjuk becsületét vásárra vivõ, a nemzet, erkölcs és felelõsség mentén dolgozó képviselõk kifacsarására, elszigetelésére, elárulására, sínylõdésre ítélésükre. A jobboldali egyeduralom megszerzése érdekében a magyar társadalmi tagozódást leképezõ történelmi magyar pártok szándékos tönkretételében való részvételre. Ezzel a rokon pártok közötti ellenõrzés és megújulási kényszer megszüntetésére. Azaz nem nemzetben, nem társadalomban, nem összefogásban, hanem kizárólag oldalban, párthatalomban és hatalomban való gondolkodásra. A magyar és az európai társadalomtól idegen amerikai import termékre: az értéklúgozott és agresszív zsákmány-kétpártrendszer erõltetésére, a kétpárti bilincsre ítélt társadalomra. Ha úgy tetszik: Magyarország politikai kényszerzubbonyba zárásának tervére. Június 7-ére: az elcsalt és az országra hazudott rendszerváltoztatás törvénytelenül kierõszakolt újrahitelesítésére. A június 7-i dicstelen országházi attakra, egy hamis mítosz felmelegítésére, hogy nehogy kicsússzon a kézbõl a politikai osztály hatalma. Nehogy alkalmasabb és nemzetben gondolkodó felelõs vezetõk váljanak láthatóvá, nehogy újat és igazat hozzon a közélet, nehogy romba dõljön az egy személyre épített mûvi tákolmány. Az állampárt által felhalmozott dollár-tízmilliókra rúgó hitel visszafizetéséhez és a sztálini alkotmányhoz tíz körömmel ragaszkodó elit korrupt tizenöt éve után, a politika tisztességének hiányában törvényszerûen csak 2005 õsze lehet a végtermék. Ezt az õszt kapta ajándékba az ország az eddigi hallgatásért. Az elõállt helyzetért az úgynevezett értelmiség egyetemleges felelõssége megkerülhetetlen. Silányság, üres demagógia ömlik a nyakunkba. Pedig az emberek meggyõzhetõek, az élet formálható, ha a hatalom vagy a hatalom várományosainak tisztessége megkérdõjelezhetetlen. Ellenkezõ esetben a hatalom kizárólag a nép kegyeit keresi, Kádár népeinek kegyeiért esedezik, és nemzeti konzultációtfolytat.porthintaszemekbe.holott egyetlen kérdést sem szükséges föltenni ahhoz, hogy megtudjuk, mit is akarnak az emberek egy kifacsart országban, hiszen tudjuk azt magunktól is: erkölcsi rendet. Az is ezt szomjúhozza mélyen, aki most csak rácsodálkozik a válaszra. A panellakók félrevezetése, és a narancssárga fõpapok Ha tudnák a panelházak lakói és a zászlólengetõk, ha tudnák az emberek, hogy hátuk mögött ugyanúgy minõsítik ma is õket a konzultálók, ahogy 2002-ben tették. Ha tudnák, hogy micsoda hazug orwelli társadalom építésében használják õket igavonóként. Ha tudnák, hogy palack borokért, üres hívságokért keresztbe-kasul adják-veszik a lelkeket a Tisztelt Házban. Ha tudnák, hogyan bokáztatják a sajtót: csak igaz szó ne hangozzék, csak igaz gondolat ne kapjon teret. Ha tudnák, akkor jó idõre hátat fordítanának ennek a végtelen mélységû tisztességtelenségnek. De nem teszik, mert meglett emberként már leborultak a jó ha figyelünk 15

16 KISZ-esekhez hasonlóan munkahelyet sosem látottak, két lábon járó életet sosem próbáltak elõtt. Leborultak a manipuláció oltára elõtt, és a Fidesz kormányozni fog: egyedül, vagy a mai hatalommal koalícióban. Mégis, arra a pártra, amely önmagát is infantilizmusba hajszolja már nem szabad egységes nemzetben gondolkodó, az emberekre valóban odafigyelõ közéleti munkát alapozni. A Fidesz - csakúgy, mint az MSZP - már nem képviselni akar, hanem a pénz szagával átitatott hatalmi téboly uralja lépéseit. Ennek adta végsõ tanújelét november 6-án. Amikor a narancssárga ukrán forradalom copyrightja nyomán meghirdette a narancssárga nyuszifülek infantilis és gyermeteg kampányát. Kezdetét vette az Ukrajnából importált, az ukrajnaihoz hasonlóan biznisszé tehetõ amerikai találmány: a narancssárga kampány. Zakatol a narancssárga ház, narancssárga gondozói által eltervezett irracionális narancssárga mulatság. A zászlólengetés szerepét a narancssárga révület vette át. A nemzeti mézesmadzag a plakátarcok csuklóján hívogat. Ez most a politikai trendi. Összességében profi munka, mint Ukrajnában. Úgy hat, mint a kábítószer. Mint Ukrajnában. Az lesz a vége, mint Ukrajnában. Nem gyõz a nemzet, de nyer a párt és a narancssárga kegytárgyakat áruló kufárok; majd az ígéretek szertefoszlanak, mint Ukrajnában. Ahol a narancssárga elnök már vadkapitalizálni, privatizálni akar. Hasznos munka. A trikolor sarokba vetve, és minden politikai mondanivaló egy színben sûrûsödik össze, a narancssárgában, mint szimbólumban. A profiknál nincs véletlen, a narancssárga szín istenséggé tétele sem az. Ezért végre tudni kell, hogy hol vannak templomaitok, kik a fõpapjaitok, milyen isteneket imádtok? Tárjátok föl az ügynökmúltat, tegyétek láthatóvá a vagyonokat, mutassátok meg a megbízási szerzõdéseket. Hagyjátok élni a települési közösségeket, engedjetek szabad utat a szellemi teljesítménynek, de mindenek elõtt biztosítsátok a sajtó szabadságát. Mert nem lehet büntetlenül visszaélni, még az emberek vak bizalmával sem. A nemzet Magyarországa Németh László szellemiségére építhetõ A közepes kormányzást rózsaszín álom váltotta hát fel, és a most véget érõ négy évre a narancssárga ködnek kellene válaszul érkeznie? Hogy már egy alig elfogadható kormányzás is üdítõleg hasson, és elégedett tapsokat gerjesszen? Nem, de nyugalom, mert hamis válaszként a narancssárga istenség tavasszal megérkezik. Mégis fölteszem a kérdést: milyen helyzet az, ha a kertek alatt ólálkodó farkasok, vagy a nyájban báránybõrbe bújva elvegyült farkascsorda közül kell választani? Ám lesz élet 2006 után is, és a beteg magyar pártstruktúra nem késõn bekövetkezõ összeomlása miatt ezen a megmaradt életen lesz újjáépíthetõ egy igazságos és becsületes társadalmi és politikai berendezkedéshez, a történelmi alkotmányhoz visszatalált Magyarország, a szervezett állam. Amit erõsíteni és védeni kell. Már senki nem gondolhatja komolyan, hogy a nemzet ügye a mai ellenzék hitbizományává tehetõ. A nemzet felemelkedésének célja nem viszonylagos cél. Nem jobb, nem valamivel jobb Magyarországot kell építeni, hanem csak jó és igaz Magyarországra vágyhatunk. Ezért a nemzetben gondolkodó erõk csak ellenzéki szerepre készülhetnek 2006 tavaszától, Magyarországon még nem tapasztalt, kíméletlenül számon kérõ ellenzéki szerepre, hogy erre a munkára építve 2010-re Németh László szellemiségére épített munka kormányozhassa Magyarországot. Forrás: Körömi Attila, országgyûlési képviselõ, a Jobbik pécsi elnöke 16 jó ha figyelünk

17 Tisztelt IndyMedia! Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy a parlament által a napokban tárgyalt lobbi törvény l=37&p_izon=17795 efogadását leginkább szorgalmazó szervezet nem elfogulatlan. Az Elsõ Magyar Lobbi Szövetség alelnöke Kopiás Gábor szcientológus; mitöbb a Wise (World Institute of Scientology Enterprises) cégként funkcionáló Kopiás konzultingon kívül a szintén Wise cégként mûködõ és egyben WISE cégeket gyártó céggel is szoros kapcsolatban áll, a napokban általam kapott információm szerint annak elnöke vagy volt-elnöke. E cég vélhetõen a - szintén Wise - COMLINE Üzleti Oktató és Tanácsadó Iroda, bár információm nem 100%-os e téren. ry.html A kopias.hu-n már nem található információ a cégrõl, azonban a google keresõ által kiadott linkek tárolt oldalain lehet utána nézni. A comline.hu (talán) címlapján szerepel, hogy wise cég. Kopiás Gábor egyik célja, mint ahogy egyik konferencián jelezte is, hogy az 1%-hoz 1,5%-ot rak[jon:szerk] hozzá az állami költségvetés, mely nagy pénzügyi növekedést biztosíthatna a szcientológiai egyháznak. A lobbi törvény nem véletlenül nem szabályozza egyértelmûen, hogy a törvény kizárólag a jogalkotási folyamatokra vonatkozik (egyéb folyamatokra nem), valamint hogy a lobbistákat összefogó szervezet nem állami szerv. Íly módon, ha elég sikeres lesz a érdekérvényesítõ tevékenysége, a magát Elsõ Magyar Lobbi Szervezetnek nevezõ társulás vegye a kezébe. Lobbi tevékenysége máris a legerõsebbnek tekinthetõ, hiszen a Parlamentben a napokban szervezett az Országgyûlés Civil Irodájával együtt egy tájékoztatót/vitát, amelyen domináns szerveként lépett fel, mintha automatikusnak tekintené, hogy ha megnyílik a lehetõség, hogy civil szervezet kontrollálja a lobbizást, akkor automatikusan nem más, mint õk lehetnek azok. Ennek megfelelõen természetesen azt kommunikálják, hogy õk nem lobbiznak. Az Elsõ Magyar Lobbi Szervezet elnöke Vass László alapító tagja és alelnöke Sándor Péter kik feltehetõen nem szcientológusok; Vass Lászlóról azt gondolom, hogy teljes bizonyossággal nem az. Nem véletlenül nem vonatkozik a törvény tervezet a civil szervezetekre, hiszen azok adott esetben a pénzügyi megfontolásokkal ellentétes gondolkodásmódot is képviselhetnek, mely a szcientológusok érdekével ellentétben áll. Felmerül a kérdés, hogy az Igazságügyi Minisztérium miért nem egyeztetett a szokásos módon a lobbi törvénytervezet benyújtását megelõzõen a pártokkal? Elgondolkodhatunk azon is, hogy ki az, aki a törvényt ilyen módon szerkesztette, és milyen kapcsolatban áll az a szcientológus egyházzal, Kopiás Gáborral, vagy akár a Dianetika irodával. A szcientológia azért veszélyes társadalmunk számára, mert követõit kizsákmányolja, rendkívül magas díjú képzésekbe csábítja tagjait (pl. a Freewings mediterrán tengeri óceánjáróján $-ba kerül egy képzés, melyért tagjai mindent megtesznek, eladva házukat, autójukat is akár. A wise cégek trénerei (szcientológusok) kijelentik legjobb tudomásom szerint, hogy az õ szervezési ábrájuk osztályai szerint kellene a kormánynak, a közigazgatásnak is mûködnie, és minden befolyásukat latba vetik, hogy elérjék ezt. A bekebelezett wise cégeket örökös pénz utáni robotikus hajszába kergetik, tagjaiba belesulykolja a mindenek fölötti hatalom elérésének eszméit. A szcientológia valójában egy pénzt gyártó vállalkozás, mely a nehezebb felelõsségre vonás és pl. az adózás és a felajánlható 1%-ok miatt titulálja magát vallásnak. Alapítója L.R.H. szci-fi írással is foglalkozott. A szcientológia magasan képzett emberei az Operative Thetan-ok, kik pl. az OPIII. képzésen megtudhatják, hogy Xenu nevû világuralkodóról szóló mesét, melyben LRH játssza az embereket megmentõ jó szereplõt és Xenu a gonoszt. sid=2222&dekey=xenu&gwp=8&curtab=2222_1 A szcientológia az Istenhitet a kiiktatandó R6-os implant-nak nevezi, Jézust pedig az egyik magasabb OT képzésen pedofilnak kell elfogadni. A pszichiátereket egy ûrbéli uralkodó kontroll-szervezetének gondolják, és a CCHR nevû szervezetükkel lépnek fel ellenük. Az információkat kérem, saját érdekükben a lehetõ legóvatosabb módon ellenõrizzék; továbbá kérem identitásom eltitkolását (minden szóba jöhetõ fórum elõtt) érthetõ okokból. Üdvözlettel, B. Gy. (forrás: indimedia.hu) jó ha figyelünk 17

18 B.: Makovecz Imre ma 70 éves, Isten éltesse sokáig, mondjuk ebbõl az alkalomból, és ebbõl az alkalomból készített vele beszélgetést Molnár Pál. Kollégám fölfigyelt arra, hogy a világhírû építõmester irodájában két kard is függ a falon, az elsõ kérdése tehát az volt, hogy ma mennyire idõszerû jelképek ezek? Makovecz Imre: Semennyire azért nem idõszerûek, mert a magyar társadalom azokkal a diszkriminatív tartós 15 éve tartó intézkedésekkel szemben, nem karddal viselkedik, hanem szelíd, polgári önfegyelemmel, hogy egy példát mondjak. Amikor a parasztok feljöttek Budapestre, a Felvonulási térre, és fegyelmezett szép sorokba állították a traktorjaikat és kihívtak, hogy beszéljek hozzájuk és én azzal kezdtem, hogy maguk mit keresnek itt? És nem értették a kérdést, mondom ezekkel traktorokkal a Parlament lépcsõjén föl lehet menni, a bejáratig, majd akkor értik, hogy maguk mit akarnak, addig amíg fegyelmezetten itt állnak nem. Magyarul, nem vagyunk kardos nép. R.: Életének elsõ hét évtizede letelt, kényelmesen hátra dõlhet-e a székében és rendezheti-e emlékeit? Makovecz Imre: Az ember hogyha nem közönbös az embertársai iránt, és egy életen keresztül tényleg a dolgok szolgálati oldalára áll, akkor ha tetszik ha nem, egy idõ után nem a személyes vonzalmai szerint él, nem az idõ egyenértéknek megfelelõen gazdálkodik az életével, hanem nem vigyázz akkor azt kell tennie amit a többiek megkövetelnek tõle, akik nincsenek tekintettel az évszámokra. Annak ellenére, hogy az utóbbi idõben amióta a politika elhanyagolja a polgári köröket, annak a 13 ezernek a létrejöttében én két évet adtam az életembõl, napi 3-4 elõadáson, abbol a célból, hogy a politikai életben megjelenõ megélhetési politikusocskák kikerüljenek és valbóan a közélet iránt érdeklõdõ és az tenni is alkalmas emberek kerüljenek oda, akár úgy is, hogy a Fidesz alapszervezeteit fel kell számolni, és újakat kell létrehozni. Ez nem következett be, hanem ezt a különös folyamatot, amit a pártvezetõje indított el, sikerült megakadályozni, és a polgári körök ma talán a választások elõtt újra igénybe lesznek véve, azonban valójában nem járultak hozzá és nem tudnak hozzájárulni Magyarország megújulásához. Megújulás, talán túlzás is ez amit mondok, hogy csökkenjen az a diszkrimináció, ahogy az itt élõ emberek életkörülményeit alapvetõen befolyásolják. Az alaphelyzetet az én számomra Pozsgay Imre világosította meg, aki azt mondta, hogy 1949-ben az államosítás idején jött létre egy rendelet amely attól kezdve minden az országban termelt értéket a kormányok fennhatósága alá helyez és attól kezdve elosztási politika következik. Ez nem változott meg Magyarországon, nekem milliárdosok ne osztogassanak, akik a kongresszusokon vigyázzba állnak a kongresszus elején és millirdjaikat elfelejtve azt éneklik, hogy föl-föl ti rabjai a földnek, föl-föl te éhes proletár. Nekem ehhez van humorom, de gyomron nincs. R.: Az elsõ hét évtized letelt, hány évtized kell még ahhoz, hogy a világhírû magyar Makovecz Imre, a magyarok fõvárosában Budapesten is tervezhessen? Makovecz Imre: Tegnap este a pesti Duna parton a Mûvészetek Palotájában voltam, és egy csodálatos angol zongoristának Mozart játékát hallgattam meg egy olyan épületben amelyben nincsen építészet, csak egy bizonyos ízlés színten, számítógépekkel kidolgozott belsõ építészeti ízlésvilág uralkodik, amelynek nincsen építészete, nincsen szerkezete, nincsen hierarchiája az egyes tereknek hanem egy olyan képi világot jelenít meg, amelyik a relativizált világnak a képe. Mellette ott van a Nemzeti Színház amelyet egy amator szolnoki hölgy tervezett meg, bizonyos politikusok jóvoltából. Fölötte lakóépületek épülnek amelyeknek lodzsája acélból készülnek, ebbe a világba én nem is kívánkozom. Én meg vagyok elégedve azzal, hogy az elcsatolt területeken Romániában, Szlovákiában, és egyéb helyeken dolgozhatok annak ellenére, hogy a cégem, az épp hogy képes fenntartani magát, mert az ember ha Romániában dolgozik akkor nem tud annyi pénzt kérni amennyit kellene ahhoz, hogy képes legyen egy cég olyan diszkriminatív adózási rendszer mellett kérnie amely Magyarországon jelenleg érvényes. R.: Ami a Budapestrõl kitiltottakat illeti, Ön elõkelõ társaságban van, Teleki Pál, Wass Albert, sõt újabban a Turul is Önnel van egy frontvonalban. Hogy lehet az, hogy a magyarok nem tudják még a saját fõvárosukban sem megvédeni elemi értékeiket? Makovecz Imre: Hála Istennek a XII. kerületi önkormányzat vezetõje elég érett volt ahhoz, hogy tudja, hogy hogyan kell egy ilyen I. világháborús relikviát elhelyezni egy nagyon kellemes és szép helyen. Meggyõzõdésem, hogy sosem fogják lebontani hiába megy a sikoltozás. Én erre csak egy példát tudok mondani, hogy még a 70-es évek végén, 80-as évek elején Bakra kellett egy faluházat terveznem ahol is a tervezett faluház helyén valaha egy Turul madár állott, az I. világháboros katonai halottaik emlékére, melyet ugye a fordulat éve után, a Lenin fiúk összedöntöttek, és eltüntettek mint annyi ezret Magyarországon. Én oda egy kiterjesztett szárnyú hatalmas madarat terveztem, és azt mondtam, hogy ezt döntsétek le fiúk. Nem hiszem, hogy sikerre vihetõ a szent szellemnek az eltakarítása, az útból mert a kiterjesztett szárnyú madár, a szent szellemet testesíti meg, és teljesen mindegy, hogy keresztény vagy õsmagyar kategóriában keressük a szent szellemnek a funkcióját ebben az országban. Ez az ország a Kárpát medencében az is a vezetõ szellemet hordozza, amire a Kárpát medencének szüksége van, annak ellenére, hogy nemzettestvéreit elárulták szlovákok, románok és többiek, ezzel hálálták meg az ezer éves toleranciát, amivel a magyarság a mai napig is biztosította azt, hogy szerbül, horvátul, szlovénül, románul, szlovákul és ruszinul lehet beszélni. R.: Ön seregnyi templomot tervezett itt a Kárpát medencében, mint templomtervezõ mit gondol akkor amikor éppen ezekben a napokban megint azt hallhatjuk, hogy az egyház feudális csökevény és néha éppen azok mondják ezt akiknek az édesapjuk vagy az édesanyjuk a 40-es 50-es évek fordulóján is részt vett az egyház üldözésben. Makovecz Imre: E körül a dolog körül nem lehet viccelni nem azért mert én bármilyen fenyegetést hozhatnék ebben az ügyben, hanem azért mert a legszentebb valóságot sértik ezzel a támadással. Tudniillik történt az isz. kezdetén valami különös dolog volt egy 30-s évekbeli járó fiatalember akit római kivégzõ eszközökkel kivégeztek és amikor ez sikerült akkor tanítványai kétségbeesve és rettegve a zsidóktól bezárkóztak egy házba. Lukács írja ezt le, és egyszercsak a falon keresztül átjött elõször írja Lukács, kísértetnek nézték, de azt mondja, éhes vagyok adjatok valamit enni, és volt valami hal meg kenyér, írja Lukács, és szemük láttára evett és nem sokkal egy hónap után a szemük láttára az átalakult testben elment abba az országba, amelyet õ egész életében emlegetett. Pilátusnak is azt mondta, hogy az én országom nem e világból való. Ez az emberiség elképesztõ sansza arra, hogy akaraterejével és - 18 jó ha figyelünk

19 az akaraterõ az nemcsak egyéni hanem közössgi is - fölemelkedjen a magasabb én segítségével egy olyan színvonalra amely képes ezt a világot a teremtett világot megváltoztatni, és alkalmassá tenni arra, hogy ebbe a bizonyos másik országba, átmenjen mindenestül. Ez a sanszunk és ez a különös misszió ez a magyar népben tapasztalataim szerint türelmével, szívósságával benne van. Az úgynevezett egyesült keresztény seregek amikor felszólították az országot Pest, Kiskun megyében, Esztergomtól Kecskemétig, összesen 60 ezer embert találtak, temetetlen halottak, dögök megmûveletlen földek, és ebbõl talpra állt holott azt megelõzõen Buda elfoglalása után már nem létezett magyar államiság, idegen királyokkal, a magyar arisztokrácia teljes lecserélésével, idegen arisztokráciával állt talpra és most is ez a folyamat indult el. Az ellenfeleink megnyugtatásra közlöm épül a második Magyarország, és ehhez õk nem férnek hozzá. Turul ide, megváltás oda, Jézus Krisztus ide, stb. Meg vagyok róla gyõzõdve, hogy én már nem érem meg, hogy ez az ország fényes, erõs és elegáns lesz annak ellenére hogy mindent megtettek azért, hogy elveszítse eleganciáját, elveszítse életre valóságát, nem hiszek ezekben a sátáni erõkben. R: Éppen ezt a jó folyamatot erosíti-e,hogy Ön néhány társával a napokban magyar ünnepek bevezetését határozta el, és javasolta többek között az erdélyi hágók ünnepét is föl kellene eleveníteni, Mekkora erre az esély? Makovecz Imre: Az esély az rendkívül kicsi, viszont a lehetõség az óriási, nem hágókkal kéne kezdenünk, Medgyasszai István zseniális magyar építész, a Citadella helyére ami egy összetákolt undorító katonai létesítmény, semmi köze a mûemlékekhez mert, ronda szürke és gusztustalanul van összeépítve. Az osztrákok 49. után azért építették, hogy ágyútûzzel kézben tartsák Pestet. Mi ezt mûemlékként nyilván tartjuk, és meghagytuk azt az ambivalens szobrot amelyik a románok árulása után, a II. Ukrán hadsereg délkeletrõl betörõ erõinek állít emléket, noha azért ambivalens mert eredetileg a kormányzó helyettes tiszteletére készítette a szobrász. A mai napig nem nyúlunk ehhez. Medgyasszai István magyar panteonját meg kell építeni, elsõ lépésben a Gellért-hegy tetejére és abban a pillanatban Budapest alaphangulata megváltozik. Medgyasszai Istvánnak a terveit kéne elõvenni amelyek gyönyörûek és méltó lenne a hely arra, hogy a legszentebb, és a legnagyszerûbb itt élt embereknek az emlékét felevenítse. Ezzel kellene kezdenünk, tehát a közepével kellene kezdenünk, és utána kell elmenni a hágókhoz, de a hágók és eközött az épület és gesztus között összefüggés van, természetesen. B.: A ma 70. éves Makovecz Imrével beszélgetett MOlnár Pál, aki a közelmúltban könyvet is írt a mesterrõl az Országépítõ címmel. A kötetet együtt mutatják be az Éghajlat Könyves Kávéházban a Karinthy Frigyes út 9-ben szerdán délután fél ötös kezdettel. Forrás: Vasárnapi Újság avagy válasz az Orbán Viktor teljes foglalkoztatottságot ígért témájú hírre Amint az MSZP sem árulta el, hogyan képzeli az ígéretei gazdasági alátámasztását, úgy a Fidesz sem sejteti, mit akar tenni, hogy a gazdasági helyzet JÓ IRÁNYBAN MEGVÁLTOZZON Magyarországon. Márpedig, ha az ellenérdekû és kapzsi szomszédomnál van a bukszám, csak õ költhet belõle, hiszen én akartam ( feles törvénnyel!), hogy a bukszám tõlem független legyen, akkor hiába ígérgetek akármilyen játékot a gyerekemnek, nem fogom tudni megvenni. Lehet, hogy még vacsorára sem ad a szomszéd, csak ha - az õ szabályai szerint - sikeresen megpályázom. Amíg vissza nem vesszük a bukszánkat, és alkotmányos jogunknál fogva, amely szerint mi függetlenek vagyunk (más hatalmaktól!), saját állami pénzt nem bocsátunk ki, addig semmi olyat nem tudunk venni a gyerekünknek, amit csak mi tartunk fontosnak. A kapzsi szomszéd vörös futószõnyeget vetet velünk az elõszobánkba, hogy azon járhasson át saját áruival a túlsó szomszédunkhoz, de ha a szõnyeg ára nagyon megterheli a mi bukszánkat, ami az õ zsebében van, akkor megcsóválja a fejünket, és nem ad nekünk pénzt a saját bukszánkból! Abszurdum. Mégis, ez a valóság! Kevesebb itteni képviselõre azért van szüksége - a kapzsi szomszédnak, - hogy kevesebb képviselõvel kelljen bíbelõdnie, azért, hogy azt szavazzák meg a mi parlamentünkben, ami csak õneki jó, de nekünk, a képviselõk megválasztóinak NEM JÓ. Hátha egyre több képviselõnek nyílik ki a szeme, és lesz lelkifurdalása, hogy mekkora, egyre csak növekvõ (a kamatos kamatszámítás szerinti mértékben egyre csak növekvõ) kárt okozott, vagy okozna - a saját választóinak. Hát ezért legyenek a képviselõink egyre kevesebben, - így végül mégiscsak visszajuthatunk a kapzsi szomszédnak legkényelmesebb egyszemélyi diktatúrához, amikor csak egyetlen ország"vezetõnek" (lásd: Kádár J.) nyújtja be a számláját, hogy na ezt fizesd ki, Janikám. Ne felejtsük el, hogy AZT a rendszert is DEMOKRÁCIÁNAK nevezték... Hja, hogy akkor az a szomszéd keleti volt, az új meg nyugati? Secko jedno. Egy betû a különbség: a korábbi tankokkal diktált, a mostani bankokkal teszi. Megjegyzem: az új a rosszabb, mert pl. Luther Márton ( ) több írásában szenvedélyesen fordul szembe az uzsorával és a monopóliumokkal: Azért az uzsorás és a fösvény bizony tisztességtelen ember, bûnözõ, voltaképpen nem is emberi! Emberevõ farkas, rosszabb, mint az összes zsarnok, gyilkos és rabló, csaknem olyan gonosz, mint maga az ördög! Ugyanis nem ellenségként közelít, hanem mint barát, mint polgártárs a gyülekezet védelmében és békéjében, és mégis rabol és gyilkol, - iszonytatóbb minden ellenségnél és gyilkos tûznél. Ha az útonállókat, gyilkosokat, viszálykodókat kerékbe törik és lenyakazzák, elõbb kéne minden uzsorást - és eleinte milyen sokat! - kerékbe törni és kínpadra vonni, - minden fösvényt elkergetni, kiátkozni, lefejezni... Luther abból indult ki, hogy az uzsora (=kamat) - függetlenül a nagyságától - mindenütt folyvást nõ, ahol pénzt adnak kölcsön, és ezért többet és jobbat követelnek, vagy szednek be, és hogy az uzsora drágaságot eredményez, és rövid idõn belül felfalja az egész földet. Luther próféta volt. Ma hallottam a hírekben, hogy az amerikai elnök már Mongóliába látogat... Visszatérve a minél kevesebb országvezetõ kívánalmához: voltak már nekünk másféle egyszemélyi vezetõink, az Árpád-házból, aztán más házakból is, de Mohácsig tulajdonképpen európai nagyhatalom volt Magyarország, mert nem parancsolt neki senki. Kapzsi szomszédunknak nagyon nem jönne jól, ha kijelentenénk, hogy adja vissza a bukszánkat, mi újra ÖNÁLLÓ nemzet vagyunk, - az akarunk lenni, - és fizesse meg nekünk az elõszobánk vörös szõnyegét, ha éppen olyanon akar átjárni rajtunk. Álljunk a sarkunkra, és mondjuk meg, nekünk még nem telik vörös szõnyegre, hiszen a többi szobánk még döngölt agyagpadlós, elõbb azokat kellene beszõnyegezni. Még arra is megkérhetnénk szépen, hogy kenyeret, paprikát, tejet, húst NE HOZZON NEKÜNK, mert az nekünk is van (bõven lehetne...). Szóval: a választópolgároknak JOBBAN kellene LÁTNIA, mi folyik a fejük fölött, - és mi NEM történik meg a helyzete javítására! KSM jó ha figyelünk 19

20 Az, amit felénk politikának neveznek Lokál-bulvár Ez égõ, vazze! Tombol nálunk a felhevült hülyeség, vazze. A tõsgyökeres hungarikum, vazze. Büszkék lehetünk magunkra, mert halottak napján Jimmy és Kádár elvtárs kapta a legtöbb koszorút a temetõkben, vazze. A színházban Sztálin oratóriumot játszanak, mialatt a Keleti pályaudvar vakvágányán SSkeretlegény és csendõr õrmester õrködik, vazze. Ez ilyen ország, vazze! Visegrád a bûnözés fellegvára, de közben fényes nappal, esztelenül meztelenül, pornófilmet forgatnak a lábasjószágok, vazze. Árpád alatt, a Hõsök terén, vazze! Keményet kaszál a fõvárosi önkormányzat. Vazze! A Demokrácia Központ meg közben rázta a Gönczöt, átutalt Irakba 72 darab tankot szétlövésre, vazze. Mert gazdagok vagyunk, nem? Vazze. Ezt nem hallotta senki? Vazze! Pedig itt nincs titok, a nemzetbizonytalanság az összes parlamenten kívüli pártot lehallgatja, vazze. A munkatársakon meg biztonsági okokból elvégezték a gépesített hazugságvizsgálatot, vazze. Már magukban sem bíznak, vazze! Minden külsõ, belsõ zavart elhárítanak, még a Magyar Nemzet is nemzetbiztonsági kockázat, vazze. Nem úgy, mint a kereskedelmi forgalomba hozott kínai rákkeltõ cumik, vazze. A tömeges és halálos cumiztatást rendre eltitkolják, vazze. Akár a cigánybandák éjszakai lincselését a Nyugati téren, vazze. Errõl semmit sem akar tudni TGM, vazze. Senki sem tiltakozik, mert ez nem rasszizmus meg etnikai bûnözés, vazze. Csak eseti antiszociális kisiklás, vazze. Pisztollyal, bikacsökkel, konyhakéssel, vazze. 135 darab KRESZ-tábla megélhetési megfújása sem okoz fejtörést senkinek, vazze. Itt szeretni kell Bejja asszonyt, aztán a megbékélés jegyében ellátogatni a frissen avatott Oláh Ibolya múzeumba, vazze! Érted, vazze? Nem érted, vazze? Na látod, vazze! Most miután már alig maradtunk, vazze. Gondolkodjon el mindenki, hogy inkább nemzetiséggé vagy vallássá zsugorodjon össze a magyar, vazze. Vagy csak sima megélhetési kisebbséggé, vazze? Égõ ez, vazze! Maszopot a Pecsába, mert megérdemlem! Naná, hogy felnyikorog a forgószélben a feketére mázolt szélkakas. A folyton önmagára tematizáló Gyurcsány lendületesen leroskad Orbán elé a patkóban, akár a Klubrádió száguldó riportere. Naná, hogy Hankook, mérgezi a levegõt, arca megnyúlik, mint az összerágott gumicsont. Az ellenzék ondolált, enervált vezére hátrahõköl, Harrachra vált. Naná, hogy nem érti, ahogyan a dinamikus szociális disznóság rávetül a vigyorgó, populista pojáca rémképére. A miniszterelnöki torzó felkiált, kezeit halálos ölelésre tárja: - Naná, hogy találjunk egymásra! Édesen, kettesen, piros pacsizva, nagykoalíciózva. Hátha közben összegabalyodik, egymásba fonódik a garanciatörvénybe beleszületett bébikötvény, a látványos mentõöv. Naná, hogy ez maszlag, miközben süllyedünk. A nagy, látványos kibékülés láttán az amerikai kampánytanácsadók felszisszennek, Szélvész Pisti elviharzik, Lendvainak magától leszárad a keze. Naná, hogy nem elég hatékony a politikai génmanipuláció csodafegyvere! Távolabb, akár a fuldokló amõba, sejtelmesen kibontakozik egy erotikus baloldali kvízjáték. Vetkõzõ nõ vonaglik a feltett bárgyú antiszociális kérdésekre. Naná, hogy rátekeredik a rúdra! Nem Kóka, de meztelen akár Orbán, az anyaszült Madonna. Sirály! Dübörög, tombol a fergeteges remix basszusa, a vereség haladó dallama. Naná, hogy Viktória! Fresh, tánc,dj,cool,fény,zene.eszementenropják a jó csajok és a jó pasik, rövid nadrágjában huncutkodik a betyár Tóbiás dödöle. Naná, hogy Hollywood, akció, kaland, bátorság, ez most a felmeredezõ vérpiros érzés. Naná, hogy jól áll nekik! Odakinn, bágyadt vörös festék csurog le az ajtón. Senkit sem érdekel, dáridózik a bordélyház. A Köztársaság tér tetején lassan, nehézkesen, Washington felé fordul a befeketített szélkakas. Borzolja tollait. Pirkadozik. Naná, hogy a remény hal meg utoljára.miaz,hogy.nagyonis! A giccses, szadizó kulturalizmus Ez itt mucsa! Vágod? Kuncze nagy kackiás bajusszal, bõgatyában és füttyentõs barackkal felhímezteti magát a sparhelt mögötti falvédõre. Vágod? Mögötte elsápadt kék színben felfakul a Sziklás hegység horgolt sziluettje, a lenyugvó nap erõtlen fényében. Vágod? Felette sokszínûen pompázó, körözõ dögkeselyûk. Vágod? A mély-más képmás pártfõnök nagy buksi fejét, kézzel hímzett párnácskákra hajtogatja. Lábainál selyemgombolyaggal játszadozó cirmos cicák, kidugott piros nyelvecskékkel, a kikeményített, bevasalt terítõkön. A szív önkéntelenül meghasad a sok túlburjánzó matyótól! Vágod? Olyan idillikus, mûpálmás, mûhomokos oázis ez, mint egy kiretusált óvodai játszadozás, mint egy kiollózott, dohos kifestõkönyv. Vágod? A törzsfõnök, Kiszel Kuncze homloka kissé redõzik a rárakodó, feltornyosuló, undok gondoktól. Fejében kozmopolita, posztmodern hakni kavarog. És Donatellácska! Vágod? Szinte látszik rajta az õrült örlõdés, a két malom. A cukipofa falvédõn hátrébb fellelhetõ még számos kisebb antimucsai. Fodor kiskorú, hamvas õzikét szopiztat, Klárika Turult kerget lepkehálóval, Gusztos Petike dacosan perselyt rázogat, Eörsi Pistike pedig piros pettyes mérges gombákat szedeget kosarába. Vágod? Bájos, pajkos magára ébredése ez az öntudatos, sokszínû másságnak! Vágod? Fónagy és Kovács, mint két aranyos bólogató fejû, mûanyag kutyuska is ott hancúrozik a Mazsihisz kitüntetéseivel. Az ablakba. Vágod? A szépen hímzett faliképet kicsit beárnyékolja a párt- és árnyékállam picinyke rasszista felhõcskéje és hitgyüli bolondos kritikája, de a kirekesztõ borún végül átsugárzik a könnyezõ derû. Vágod? Szinte már érzékelhetõ a nyitott, olcsó és kispártok nélküli mucsa, ahol a szörnyûséges kapitalizmust felváltja majd az optimista kulturalizmus, a permanens, preventív bozótharc! Vágod? Kuncze elégedetten hátradõl a szétbatikolt párnákon, fényûzõ neoliberális reformokról álmodozik, arcán szétfolyik az álforradalmi mécsfény kisugárzása. Vágod? A falvédõ apró, kézimutyizással készült. A végterméket multinacionális multikultúraként bátran rá lehet teríteni az elbutított mucsára. Sõt, le is lehet térdepelni elõtte, a felfokozott hatás kedvéért! Vágod? Figyusz, mert hülye azért nem vagyok! Kedves Barátaim! Engem ünneplõ sokadalom! Ezt még fél lábon is nehéz kibírni! Ennyi szétplagizált nyugodt erõt, kedves barátaim, ennyi csuklóra tekeredett mûanyag tömegcikket, ennyi szétkorosodó Viktóriát régen láttam egy rakáson! Kedves Barátaim! Ne dõljetek be a hazug közvélemény-kutatásoknak, és ne higgyetek az amerikai tömegkultúra álságos ígéreteinek. Ez nem a LOST, az eltûnt kétharmados remények címû szappanopera. Barátaim! Itt nem hangozhat el a Született feleségek sorozat jelmondata, mi- 20 jó ha figyelünk