Az áruforgalom Árnyékában

Átírás

1 Az áruforgalom Árnyékában Ferenczi Imre RÉSZLETEK A BEREGSZÁSZI VÁROSI KERESKEDELEM TÖRTÉNETÉBİL (1945, 1967) 1

2 Tartalom Bevezetı 1. Epigráf 3 oldal 2. Egy kis ízelítı a közelmúltból (1945) 4 oldal 3.Hogyan lett az egybıl kettı (1967) 8 oldal 4. A szétválás pillanatai 10 oldal vége befejezı körülmények 20 oldal 6. Tanulságok 25 oldal 7. Felhasznált irodalom 28 oldal 8. Utólagos megjegyzés 29 oldal 2

3 A jelen cselekményei általában egy vagy néhány adott személy köré fonódnak, akik tevékeny közremőködésükkel befolyásolják, tervezik, irányítják és végrehajtják az adott pillanatokban az élet mozzanatait, amelyek idıvel a múlt történéseivé válnak. Ezért nagyon fontos, hogy ezekkel, a személyekkel kapcsolatosan mindig megırizzük a szellemi éberségünket, nehogy a ló egyik vagy a másik oldalára esve lovagoljuk meg a kutatás tárgyát, azaz a leírásukkal kapcsolatos feladatunkat. Így a feltárásaim, az adatokkal való ismerkedéseim folyamán, számomra soha sem e személyek iránti ellenszenv, vagy szimpátia, esetleg hozzájuk főzıdı emberi gyengéik, gyermekkori élményeik, beteges hajlamaik, stb. a lényegesek, hanem az, amit ezek a személyek a közösség érdekében tettek, vagy valamilyen oknál fogva elmulasztottak tenni. Bár a lényeg teljes megértése szempontjából ezek olykor fontosak lehetnek, mégis igyekeztem elkerülni a történtekkel összefüggésben nem lévı emberi sajátosságokat és szint vallani minden felesleges érzelmi megnyilvánulás nélkül egy olyan történet megírásában, amelynek magam is közvetlen szemlélıje és tevékeny résztvevıje voltam több évtizeden át. Eközben, ha feltárásaim közben mégis valami éktelenkedni látszik, azt tudatosan tettem, hogy az elfáradt olvasó figyelmét, egy pillanatra az eltereléssel megpihentessem, hogy újra nekilendülve, az üggyel kapcsolatosan megpróbáljam befogadóbbá tenni. Persze, nem teljesen biztos, hogy szavatolni tudom az elfogulatlan megítélést, mindazok ellenére, hogy erre divatos nyelven szólva: İszintén törekedtem. Ennek érdekében, olykor az igazi saját véleményemrıl is lemondtam. Ezért, ha esetleg valahol mégis hibáztam, saját mentségemre legyen mondva, azt nem tudatos célból tettem, aminek folytán a történet megírásával kapcsolatos minden eltérést és a vele kapcsolatos megjegyzést: pontatlanságot: név és idıelírást, stb. szívesen fogadok, a megfelelı helyesbítés és hibahelyrehozás, a történet valódibb képének kialakítása. 3

4 Bevezetı Egy kis ízelítı a nem egészen közeli múltból (1945) október 26 án a Szovjet Hadsereg (pedig akkoriban az emberek többsége nem így ismerte, hanem orosz hadsereg) elfoglalja (ahogyan a késıbbi kiadványokban olvasom felszabadítja) Beregszászt. Az utóbbi zárójelben mondottat azért nem tudom állítani, mert gyakorlatilag senki sem volt zárkában, azon a néhány elızetesben lévın kívül, akik bőncselekmény határozott gyanúja miatt hatóságilag letartóztatásban voltak. Azt pedig, hogy a több pártrendszer mőködése mellett, a helyi lakosság bármelyik nemzetiséghez tartozója le lett volna igázva, hazugságok nélkül aligha volna helyes állítani, amire semmilyen feltétellel nem vállalkozhatom. Viszont azt, hogy akárcsak a mai, úgy az akkori demokráciának is voltak lápos területei, amit szüleim elbeszéléseibıl, családunk történeteibıl meggyızıdéssel, és nyugodt lelkiismerettel állíthatok. Igaz ugyan, hogy kiszabadult korábban munkatáborba elhurcolt több százezer zsidó vallást gyakorló izraelita, de ezzel párhuzamosan, a szabadságuk elnyerésével egész életükre megvonták tılük a legfontosabb emberi jogukat, a szabad vallásgyakorlást, amihez a legjobban kötıdtek. Továbbá, úgyszintén elvesztették a tulajdon birtokláshoz és szerzéshez való jogaikat, és persze nemcsak ık, hanem a szocialista táborba kerültek mindannyian. Így az egyik jogtalan állapotból a másikba való kerülés, mennyire felel meg a felszabadulás jogi fogalmának, mindenki döntse el egyedül. Mert személyesen, ezt a fajta felszabadulást, megkérdıjelezném már annál az oknál fogva is, hogy akkor miért volt szükség, és kényszerült átfogó gazdaság politikai forradalomra, azaz a rendszerváltoztatásra az 1980 as évek végén a szocialista tábor, majd az 1990 es évek elején a Szovjetunió? Szerintem, az pedig egyáltalán nem vitatható, hogy Beregszász elfoglalásával a Szovjetunió egyben nemcsak a hatalmát és politikai befolyását, de egy ici picit a határait is kiterjesztette, mivel a város korábban Magyarországhoz, Csehszlovákiához és más országhoz is tartozott, többek között olyanokhoz is, amelyek közül egyik másik, a jogos tulajdonosán kívül, mindig az erısebb kutya b.. jogán vették birtokukba. Eközben rá se hederítettek a helyi lakosság esetleges kérelmére, hogy már a közös jogaikról vagy a történelmi igazságosságról ne is beszéljünk. Eközben Beregszász néhány életben maradt vörös hangú buzgólkodója azon ügyeskedik, és tevékenyen közrejátszik, hogy miként csatolják a vidéket Szovjet Ukrajnához, mintha az már tartozott volna valaha is hozzá. Nem vagyok történész, de azt egészen biztosan tudom, hogy ez a terület az Ukrán Állam megalakulását és magának az ukrán nemzetiségnek a történelmi arénán való megjelenését megelızıen már több száz éve Magyarországhoz tartoztak. Mivel a háború befejeztével, a korábbiakban tartozók egyikéhez sem csatolták a vidéket, akik történelmileg esetleg jogos örökösei lehettek volna a vidéknek, ezért új örökösként a Szovjetunió a felszabadítók zászlaja alatt, mint elfoglaló, azaz saját területét bıvítıként jelentkezett. Különben is, milyen felszabadító háború az olyan, amely a gyıztes diktatórikus befolyásával és területének kiterjesztésével jár, aminek következtében elvesztik az emberek keserves munkájuk árán szerzett tulajdonukat és több tízezer ember, évtizedeken keresztül nem látogathatja szabadon a legközelebbi hozzátartozóit, amit a gyıztes hatalom a saját erıszakos akaratából a demokrácia zászlaja alatt gyakorol. Eközben ártatlanul visznek el több tízezer embert három napos munkára, ahonnét a nagy részük soha nem tér vissza a családjához, mert odavész. Végül mennyire érezheti magát szabadnak az olyan ember, aki 4

5 saját otthonában még teremtı Istenére is csak zárt ajtók mellett félelemmel gondolhatott, ahol csak éhbérét dolgozhatott és egyetlen érték a politikai elvhőség volt mérvadó. Mivel voltak magyarázhatók ez ellen a felszabadító hatalom ellen kirobbant népi forradalmak Közép Európa több országában? A másik fontos kérdés nagyobbak részére, hogy miként konzerválódhatott a szocialista tábor országaiban, köztük a Szovjetunióban is, az a maradi tulajdonjogi szemlélet, amely lehetıvé tette és megengedte, hogy a köztudatban olyan meggyızıdések és gondolkodásmódok, mint a peresztrojkában, utat törjenek maguknak. S ha már a Szovjetunió egy felszabadult politikai államrendszer volt, akkor az USA miért törekedett a végleges felszámolására, ha pedig nem volt szabad, akkor egy nem szabad állam végrehajthat e felszabadítást, indíthat e felszabadító mozgalmakat? Szóval még az én tekintettemben is, aki nem történész, sok a kérdıjel, de ezekre ezért ne én adjam meg a választ, már csak azért sem, mert nem ez a valódi célja a dolgozatomnak. Ezért, hogy mennyire voltak ezek a mozzanatok igazságosak, ne a Nagyok, hanem azt mindig az ott élı emberek belsı értékrendje döntse el, mint azt is, hogy ki kinek elfoglaló és felszabadító, és minden esetben a többség döntse el, hogy ezen a téren milyen megállapítások uralkodjanak. Ezért ezt a vitát teljesen új kelető megoldásban látom. De mivel a kérdés még a téma kiegészítı részét sem képezi, ezért eltérnék a további traktálásától. Ami vitathatatlan, hogy a háborút befejezıen, annak ellenére, hogy a várost különös és végzetes harci mozzanatok a vasútállomás és környékét érı bombázásokon kívül nem érték, az új hatalom eléggé elárvult kereskedelmi hálózatot nyert örökségül. Ugyanis a város kereskedı rétegének elpusztulása több irányú volt. Az egyik a zsidók internálásával, a másik pedig a háború után még életben maradt tehetısebb magyar kisiparosok és kereskedık elhurcolásával kapcsolatos, amit majd az államosítás követ. De áldozatokká vált a lakosság más rétege is. Így a gyıztes hatalom az üzletek, ingatlanok legnagyobb részéhez, szinte az egészéhez gyakorlatilag úgy jutott, hogy azokat államosítás címén magához kaparintotta. Így óriási áldozatot fizetve olyan bőnért, amit soha el nem követettek, elvéve ezzel tılük az emberi felemelkedés utolsólehetıségét. Akiknek sikerült életben maradni, azok száma egészen elenyészı, már csak azért is, mert maga Beregszász egy kis lélekszámú város volt a háború elıtt. Az Interneten fellelt adatok szerint az 1941 es népszámlálás szerint a városban lakos élt, köztük magyar nemzetiségő.(az ellenük alkalmazott a lehetı legszélesebb retorziók, a gazdasági kilátástalanság révén ez a létszám 2001 re ra csökkent. Külön figyelmet érdemelnének, ezeknek a fellelhetı adatoknak az elemzése, fıként a belılük leszőrhetı tanulságokkal) Az akkori idıket figyelembe véve a város természetszerően és harmonikusan illeszkedett bele az Anyaország közgazdasági érhálózatba. Ezért Beregszász olyan kis és nagyipari, valamint kereskedelmi és szolgáltatói szférával, és infrastruktúrával rendelkezett, amilyet a pénzügyi helyzete megengedett és a lakosság igénye megkövetelt. Ezen oknál fogva, bizonyos kis és vidéki város sajátossággal rendelkezett, aminek ellenére a kereskedıi szakma komoly és egy életre szóló hívatásnak bizonyult, ha a mögötte álló személy megfelelt az elvárásoknak. Ez pedig azt jelentette, hogy kevésnek bizonyult a tudás, és a szorgalom, e mellett tisztességesnek és becsületesnek kellett lenni. Erre számtalan példát lehetne felhozni igazolásul. Azonban mostan elégedjünk meg a Debreceni Bertalan személyében felhozott példaképpel, de mellette említhetnénk Dancs Ferencet, id. Záhn Józsefet, Spiegel Sándort, Richter Gyulát, stb., akik eszményképpé váltak a helybeliek számára. İk ugyanolyan sajátosságokkal rendelkeztek, akár Debreceni Bertalan. Hozzájuk hasonló élı alapot kapott a Beregszász kereskedelme 1945 ben, amit családi levéltári anyagokkal is lehet igazolni. 5

6 Ez az okirat, Debreceni Bertalan nevére szóló bizonyítvány, hogy mint főszer és vegyeskereskedı tanonc, hivatalosan egy évig tanulta a szakmát, ezért a késıbbiekben, a szovjet éra alatt nem követelték tıle a kereskedelmi tanintézmény elvégzését, de ha mód volt rá, szívatás képen szívesen küldözgették továbbképzı tanfolyamokra, ahol inkább a pedagógusok tanultak tıle, mint sem fordítva. Az alábbi fotó, amely megint csak a családi archívum részét képezi, a Beregszászi KIE (Kisipari Egyesület) végzıseit ábrázolja. Köztük van Berti bácsi is, de ténylegesen melyik az a személy, amely ıt ábrázolja, sajnos nem tudtuk megfejteni. Ezért a jobb szemléltetés kedvéért egy húsz huszonöt évvel ezelıtt készült igazolvány képpel egészítettük ki. Debreceni Bertalan példáján szemléltetve nemcsak egy határozott mennyiségő közgazdasági jellegő ingatlan: üzletek, mőhelyek, raktárak, üzemek és különbözı ingóságok 6

7 kerültek a szovjethatalom olvasztótégelyébe, de a még élıben maradt szakember gárda is, akik a késıbbiekben a megtermelt javak forgalmazását megszervezték és eladták, és a társadalmat pénzhez juttatták. Természetesen Debreceni Bertalan nem egyedüli beregszászi volt, akire a hatalom támaszkodott. Közöttük voltak a késıbbiekben olyan veterándolgozók, mint Vágányi Jenı, id. Záhn József, id. Dancs György, Heisler Béla Heiem), és sokan mások, akikrıl, amennyiben lehet, még majd szólunk. Velük kapcsolatosan, amit fontosnak tartok megjegyezni, hogy többen közülük megjárták a német koncentrációs és a szovjet munkatáborokat. Debreceni Bertalan nem volt magasra törekvı ember. Mindössze, amit elvállalt az egy kisebb üzlet. Igaz, szerénysége révén nem is nagyon kényeztetgették különbözı zsírosabbnál zsírosabb falatokkal, azokat inkább az erıszakosabbjai csipdesték le finoman. Ezért Berti bácsinak, a szakmai rátermettsége, alázatos és minden tekintetben mővelt és okos kereskedınek, aki nem tartott agarakat, így neki csak a 12 es, 19 es, 46 os, és hosszú éveken keresztül a Kinizsi utca sarkán lévı 32. sz. Élelmiszer üzlet jutott. Így, a könnyekkel áztatott kereskedelmi mőszaki hálózat könnyő prédája lett az addig gyakorlatban teljesen ismeretlen hatalomnak, amelynek akkoriban megfelelı ismeretek hiányában és az élet kényszerítı hatása révén sokan lettek igazi támaszai a lakosság közül, mivel tájékozottságuk csak hamis illúziókból táplálkozott vagy e fajta ismeretekkel egyáltalán, nem rendelkezett. A város április 10-re 11 ezer lakosból, néhány apró kisipari termelési mőhelyébıl, három téglagyárból, dohányfermentáló és feldolgozó üzembıl, a malomból és a vágóhídból állt, amelyekben összesen 280 ember dolgozott, amihez még hozzá lehetett számítani a környék mezıgazdasági, szılı és bortermelési lehetıségeit, amelyek nagy vonalakban, legkevesebb szinten ki is elégítették az akkori lakossági igényeket a fogyasztás szinte minden területét. És ezzel majdnem ki is merült a vidék lakosaink foglalkoztatási lehetısége. Mindezt a háború utáni gyıztes hatalom szocializmus népszerősítésének érdekében terjesztette. Viszont az itt ott, különbözı helyeken felbukkanó statisztikai adatok, kezdeti idıszakra teljesen nem vágnak össze, mert sokkal korábbi idıre visszamenıleg az 1925 ös májusi sztrájk idején az irodalom 500 dolgozó munkabeszüntetésérıl beszél. Az említetteken kívül még számolódott 24 kereskedelmi egység, többek között 16 élelmiszer és iparcikk üzlet, 2 étterem, 3 étkezde és 3 kocsma. Az utóbbiak közül az egyik a Jónás, a másik pedig a Hubert kocsma lehetett, amelyekre még az én korombeliek is emlékezhetnek. Az üzletek hasznos területe, beleértve azok üzlet és raktár terét, megközelítette a 945 négyzetmétert. Továbbá rendelkezett még a város egy 314 négyzetméteres savanyító üzemmel és 194,2 négyzetméter több raktárból álló helyiségekkel. Ezekhez, a lehetıségekhez társult még az a három gépkocsi és egy lovas szekér, amelyek teherbíró képessége nem haladta meg hét tonnát. Ezen az ingatlan és mőszaki bázison kezdett el mőködni a város kereskedelme a háborút követı években, amit az úgynevezett Vojentorg azaz a katonai kereskedelem vett a kezébe és majd csak évek múltán alakult meg a városi kereskedelem. Így figyelembe véve az üzletek számát és összterületét, mivel más adatok nem álltak rendelkezésre, nem nehéz megállapítani, hogy azok többsége apró, és kis korszerőtlen helységekbıl állt. Feltehetıen hőtıkamrával a pincehelyiségeken kívül, ahol a jegeléseket végezték, nem rendelkezett egyetlen üzlethelyiség sem. A gyorsan romlandó árú: tej és hústermékek hőtését különbözı rövidtávú módszerekkel végezték. Abban az idıben, ami igazán elfogadhatónak ígérkezett az a jegelés bizonyult. Így ezt a módszert a legszélesebb körően alkalmazták úgy a vállalatnál, mint a városi lakosság körében, mivel a jég téli idıben való elıállítása, szakszerő tárolása a meleg szezonban és árusítása beletartozott a szolgáltatások keretébe. 7

8 Persze, a falusi lakosság igyekezett a maga sajátos módján megoldani az élelmiszerhőtést, mivel a piac mőködtetése szabad árusítási területnek számított. De az élelmiszerek felhasználási idejének meghosszabbítása ugyanúgy továbbra is az egyik legkomolyabb feladatnak számított. Nem tartozik a tárgy, azaz a téma ismertetéséhez, de az érdekesség kedvéért szeretném megemlíteni, hogy mivel a falusi lakosság az esetek többségében nem jutott nyári idıben jéghez, ezért a félkész és készélelmiszerek hőtését leginkább az ásott kutakban, pincékben való tárolásával oldották meg. Mondjuk, a tej városba szállítása alkalmával pedig a hőtést hüllık alkalmazásával igyekeztek megoldani, hogy az idınap elıtt ne savanyodjon meg. Ezt a tárolási módszert a városon is jól ismereték, mint ahogyan a friss hús és halfélék csalán között való tárolását is. Ezek a tárolási módszerek a piacot jobban ellátottá és egészségügyi szempontokból megbízhatóbbá tették, ami dinamikusabb fejlıdést hozott magával Hogyan lett az egybıl kettı (1967) Elı mozzanatok Amikor valamilyen gazdasági egység hatékony tevékenysége már csak alig vagy egyáltalán fokozható, esetenként szakosításhoz folyamodnak, ami úgy néz ki, mint amikor egy tıke szılıt omlítással vagy egy már növekedésében megállt fát több kisebb részre törnek és ezen részeket meggyökeresítik, hogy tovább gyarapodjanak. Hasonló gazdasági megoldás elıtt állt a Beregszászi Városi Kereskedelem 1967 kezdetén, aminek következtében az év közepén véglegesen kettéválasztják a vállalatot. A rendeleteket tanulmányozva, kíváncsiak voltunk, hogy ezzel kapcsolatosan milyen írásbeli elızményekre találunk, azon kívül, hogy bizonyosan komolyan mérlegelték a körülményeket, az átadandó kereskedelmi egységek listáját. Azonban, mint ahogyan azt a tények igazolják, semmilyen különleges elıkészületre nem találtunk, mivel azok egyáltalán nem voltak vagy pedig más csatornán folytak, amelyek az okmányok tárolása alkalmával esetleg elkallódtak. Az év elsı negyedének végén, a vállalat korábbi megrendelésére, megérkezik négy végzıs diák, köztük egészen véletlenszerően Orbán Sándor egyedül a Beregszászi járásból, a többi három idegenek. Ilyen nagyszerő központi megoldásokkal tették egyre bonyolultabbá a vállalat dolgozóinak lakásellátását, tették lehetetlenebbé a helybéliek számára a szakmai elıre jutást, tetızték a az ilyen jellegő gondokat, mert elsı sorban, a frissen érkezıket kellett minden féle szempontokból elıtérbe helyezni és igényeiket kielégíteni., ami mintha a helyi dolgozóknak harmadrangú értékelést adott, akik képtelenek a teljesítmények fokozására. Pszichikailag végtelen lesújtó volt tapasztalni az ilyen és az ehhez hasonló mozzanatokat a vállalat dolgozóinak, legyen az bármilyen nemzetiségő. Nem igaz, hogy az ilyesmit csak a helybéliek tapasztalták meg, és az ilyen gombócok lenyelésén egy kettıre túl tették magukat, esetleg a kevésbé érzékenyek. Orbán Sándor szerencsésnek mondhatta magát, lehet, mert Komszomol vagy esetleg Párttag volt, ezzel némi kedvezményt, elınyt és esélyt kapott, hogy egybıl a 47. sz. üzletbe került, ahol V. I. Kvák volt az üzletvezetı, aki sok tekintetben üdvözölte e helyi szakembereket és munkaerıt, ami azt jelentette, hogy az ukrán nemzetiségő üzletvezetı létére, szeretett magyarok beosztottakkal dolgozni. Ezért, hálából, sokan még az ukránok közül is nem Vaszil Ivánovicsnak, hanem Laci bácsinak szólították. Persze, az ilyen 8

9 állapotoknak fennállt az ellenkezıje is, amikor a bekerültek győlölködéseket, igyekeztek vetni, amiért az élet késıbb, vihart aratatott velük. Nagyság, azaz méret tekintetében a 47. sz. üzlet a közepes üzletek közzé sorolható, annak ellenére, hogy mondjuk az Arany Kalász élelmiszerüzlet a mindössze 420 négyzetméter eladóterével, akkor még egyedülinek számított az élelmiszerüzletek hálózatában, és 3,5 szor volt akkora, mint az elızıleg említett. De az ilyen négyzetméter eladótérrel rendelkezı üzletek képezték többségében a vállalatot. Igaz voltak apró, a munkafeltételeknek nem igazán megfelelı üzletek is szám szerint bıven, de ezek bezárása, ha lassú tempóval is, de szem elıtt volt. Viszont egy szakember fejlıdése szempontjából nem mindegy, hogy egy kis közösségbe vagy közepesbe kerül, és hol helyezkedik el az üzlet, a bel- vagy a külvárosban, és természetesen milyen a feladatköre, havi átlagforgalma, stb.? Mert az elıbbi esetben jobban szem elıtt van az ember, és a rívalitás lehetıségei is nagyobbak. Szerintem ezek egy olyan férfi dolgozó számára, akinek bizonyos elképzelései vannak a jövırıl, az elımenetelrıl, igen fontosak. Mert szép volt, amikor a fiatalok egyike másika össze tudta egyeztetni a jövıbeli elképzeléseit a politika elvekkel, de gondoljunk azok helyzetébe is, akik ezzel a ténnyel, mint egyetlen ilyen lehetıséggel, nem tudtak megbarátkozni, vagy eleve nem rendelkeztek hasonló igyekezetekkel. Ezért a diktatúra keményvonalas politikája révén, az ilyen emberek egész életüket kényszerpályán töltötték, eközben jó, ha azért bizonyos mértékben és megfelelı irányba befolyásolni tudták. Így nem váltak teljesen a hatalom kiszolgáltatottjaivá, ami gyakran megesett még azokkal is, akik elvhőségük vagy annak elképzelése révén megalkuvást kötöttek vele és napszámosukká kötelezték magukat egy életre, mi több kaméleon módjára változtatták véleményüket, olykor még nevüket is, ha az érdekük úgy kívánta. Mert voltak ilyenek, akik ma, hogy feledtetni tudják a múltban elkövetett hibáikat és bőneiket, még nagyobb igyekezettel tolják a rendszerváltozás szekerét. Mert bizonyos fordulatok révén szembe kellett nézniük olyan dolgokkal, amelyek nem mindig voltak kellemesek a léleknek, rajtuk sokszor a pia, narkó sem nagyon tudott segíteni, hogy lelkileg egyensúlyba kerüljenek önmagukkal. Ez a jobbik esett, mert végül valamit mégis beláttak, ha nem mást a saját képességeik határait vagy a kilátástalan jövıt, amely elıtt tehetetlenül vergıdtek. Ám akadtak olyanok is, akik macska módjára, talpra estek, mintha mi sem történt volna. De ne mélyedjünk tovább ebbe az eléggé kényes kérdésbe, mert nem mindenki számára kellemes visszaemlékezni a múlt minden mozzanatára. Inkább szóljunk még néhány szót azokról az esetekrıl, amely a kiskereskedelmi és a közétkeztetési hálózat szétválását megelızte, amelyek nem egészen átlagos jellegő pillanatoknak: munkafelvétel, elbocsátás, szabadságolás, stb., parancsoknak számítottak. Ilyen rendelet volt Kerényi Gyula mőszaki ellenıri beosztásba való felvétele, ami bizonyosan nem baráti gesztus eredménye, hanem a vállalat építkezésével kapcsolatos, ahol már kevésnek bizonyult egyes személyek, köztük az építészeti mérnök, az igazgató szakértelme és felelıssége, ezért komolyabb ténymegállapításokra volt szükség a hibák elkövetésének megelızésére. E. V. Kvák az ingatlan fejlesztések folyamán, ahol az építkezések mőszaki megoldásokat igényeltek, szerette a váratlan meglepetéseket nem okozó kivitelezést, ami azt jelentette, hogy mindig ragaszkodott a mérnöki elképzelések pontos mőszaki számításokkal való alátámasztásához és az ellenırzést a lehetı legmegbízhatóbb személyre, bízta. Így, vagy hasonló ok ürügyén került Spiegel Ignác mellé mőszaki ellenırként Kerényi Gyula, aki a késıbbiek folyamán építésze lesz a vállalatnak. Személyével kapcsolatosan, csakis ilyen hozzáállásnak volt köszönhetı, hogy az egész vezetıi tevékenysége folyamán, akár az új építkezések, akár a régi ingatlanok felújítása során elkerülte a szerencsétlenség, és már eleve egy ilyen tényezı komoly emberi és vezetıi sikernek könyvelhetı el, ami leginkább szellemi éberségébıl és felelısségébıl fakadt. 9

10 Kvák Emil egész életében tanult, egyrészt a kihívások, amelyre vállalkozott, ezt követelték tıle, másrészt a megismerés iránti belsı vágya ösztökélték erre, amire másokat is ösztönzött, és buzdított. Szerette az ifjúságot, mert bennük nagyobb lendületet látott. Így mozgósította maga körül az életet szebb és magasabb teljesítményre. Ebben egyedüli fegyvere a rábeszélés és a meggyızés fegyverét tartotta a legemberibbnek. Nem szerette és a szó szoros értelmében utálta az erıszakot, erre tanította a beosztottait is. És ez nem valami, halála utáni pátosz, hanem szent igaz, amit ma élı beosztottjai is bizonyíthatnak, akik legtöbbjei egyaránt, mint embert és vezetıt szerették és tisztelték. Szeretett elbeszélgetni az emberekkel: a legalacsonyabb beosztásútól a legmagasabbakig. Viszont kerülte a felesleges szószátyárságot, ezért ha mondjuk behívatott valakit a szobájába, csak akkor kínálta hellyel, ültette le, ha hosszabb szakmai díszkurzusról volt szó, de egy - egy ünnep alkalmával, a közelebbi munkatársaival szívesen felhajtott egy pohárkával, elbeszélgetett az élet dolgairól, hogy enyhítse maga körül a feszültséget, és megnyerje a bizalmukat, mert aki munkaközösség vezetésére vállalkozik, erre is szőksége van. Ebben az évben az okmányok mélyebb tanulmányozására csak azért vállalkoztam, mert kíváncsi voltam, hogy azokból mennyire tőnik ki egy olyan fontos gazdaságpolitikai határozat végrehajtása, mint amely elıtt néhány nappal a Beregszászi kereskedelmi Vállalat állt. Ezért Slésinger E. tanfolyamra való küldését csak annyiban találjuk érdekesnek, hogy ı ekkor a Nyírfakávézó pincére, amit annak bizonyítékaként hoztunk fel, hogy létezett ilyen vállalat a Gyermek Áru üzlet pincehelyiségében, ahol a kezdettıl fogva több érdekes és tehetséges szakember: pincér, cukrász, bárpultos dolgozott vagy sajátította el a szakma csínja bínját. Utólag, ha nem is egészen pontosan, de nyilvánvalóvá vált, hogy a kávézót valamikor az 1960 as évek elején nyitották meg, amely igencsak fontos eseménye lett a városnak. A szétválás nagy pillanatai Bármely kiskereskedelemi egység, vállalat, egy bizonyos fejlıdési szint után befektetések és újítások, azaz ráfordítások nélkül, vagy azokkal csak rövidebb távon valósítható meg, mert egy idı után az üzletek a folyamatos erkölcsi és anyagi elöregedésük révén elvesztik varázsukat, vonzási tulajdonságukat. Ez a jelenség bekövetkezhet, még a szocialista áruhiányos kereskedés feltételei mellett is, ami már egyszerő közgazdasági, kereskedıi fogásokkal, újabbnál újabb kiszolgálási formák bevezetésével, és az üzletek területének növelésével egy idı után már egyre nehezebben oldhatók meg. De ettıl függetlenül vannak olyan gazdálkodási fogások, amelyek révén tovább fokozhatók a több irányú tevékenységet betöltı kereskedelmi vállalatok hatékonysága. Az alábbiakban erre szeretnék kitérni. A háború után a ezer lélekszámú Beregszászban, a gyér kiskereskedelmi hálózatot és az akkor meglévı vendéglátó ipari egységeket, egy közös vállalatba egyesítették. Közgazdasági nyelven úgy is lehetne mondani, hogy tıkeösszpontosítást hajtottak végre, a vezetés hatékony kihasználásának érdekében. Ebben a formában a Beregszászi Városi kereskedelmi, hol Vegyeskereskedelmi vállalatként több mint két évtizedig együtt fejlıdött. Ez az erısen központosított állapot azonban, egy bizonyos fejlıdési idıszak után szigorúan behatárolta, akár úgy is kifejezhetném magamat, hogy gúzsba kötötte az egyesített vállalatot, további fejlıdését szerteágazóan akadályozta. Sok víznek kellett lefolynia a Tiszán, amíg erre a Szovjetunióban, húsz év múltán (a II. Világháborút követıen) felfigyeltek. Ezért ezt az Ukrán Kereskedelmi Minisztériumban és a Megyei Kereskedelmi Igazgatóság 1967.május 22 ikén kelt 100 sz. parancsa rendelete értelmében úgy határoztak, 10

11 hogy a városi kereskedelmet Beregszászban, amelyben benne foglaltatott korábban a vendéglátó - ipari hálózat is, hogy az egyiknek meghagyva a másiknak pedig teljes jogi önállóságot biztosítva kettéosztják: városi kereskedelemi vállalatra és közétkeztetési kombinátra. A fenti határozatból kiindulva és a Beregszászi Városi Kereskedelem július 1 én kelt 39. sz. belsı határozata értelmében átvezérelnek 13 közepes szintő vezetıt, köztük: M. I. Szavkó közgazdászt, L. V. Dörda konyhai elıadót, Szappanos Rozália könyvelıt, Ny. Sz. Filonová pénzügyi csoportvezetıt, T. A. Bazsová fıkönyvelıt, N. Gr. Stern számviteli csoportvezetıt, A. N. Dembiczkájá fıkönyvelıt, Hoch Klári könyvelıt, és I. M. Kocsetková közgazdasági csoportvezetıt, aki a tervezési (közgazdasági) osztály szerepét tölti be. Mivel ı katonatiszt feleség, és férje rövidesen új megbízatást kap, ezért rövidesen követi ıt, és a megüresedett tervezési osztály vezetıi székében Hoch Klári könyvelı lesz az utóda, aki Izraelbe való végleges elutazása okán szintén nem sokáig melegíti ezt a helyet. Itt szeretném megjegyezni, hogy az 1950 es évek vége és az 1970 es évek eleje volt az a periódus, amikor a helyi közepes szakemberek a legtevékenyebben követelték maguknak a helyet a vezetésben. Bár a vége jócskán kicsúszik az 1967 es évbıl, de mégis érdemesnek tartottam megjegyezni ezt a véleményemet. Igaz, ehhez nem egészen megalapozottan hozzájárultak azok a közgazdasági fejlesztések, amelyek Beregszászban történtek. De hadd folytassam a kereskedelemmel. Bár Ny. Sz. Filonová fıkönyvelı korábban férjhez ment Babják?, de annak nevét hivatalosan nem vette fel. Így leánykori nevét megtartotta egész életén át. A másik érdekesség, amit tapasztalni lehetett, hogy lágy és halk szavú vezetıként könnyen megbirkózott feladataival és ellentétben N. Gr. Stern - el, aki felvette ugyan férje nevét, és inkább határozott hangúnak nevezném, aki merészen kiáll a véleményéért, egy osztályon dolgoztak, de mind kettıjük intelligenciája soha nem engedte, hogy elszabadult lovakon száguldozzanak. A másik pedig az, hogy egyikük sem tanult meg magyarul, bár beosztottjaik java része magyar ajkú volt. A fennemlített személyeken kívül még átirányításra került a Mezıgazdasági részleg 7 dolgozója: Belián Mihály részlegvezetı, I. A. Regykó állatorvos, valamint Nagy Zoltán, Kiss Béla, Bakó András gondozók. Átadásra került az autógarázs egy része Román Vlagyimir vezetésével. Mivel ı a továbbiakban a Szovjet Hadsereg és Flotta Önkéntes Társadalmi Szervezetének (DOSZÁF) helyi vezetıje lesz, így ıt ebben a beosztásban majd Jakubovics Gábor követi, de ı sem vonul innét nyugdíjba, mert a cukrászszakma sokkal jobban érdekli, mivel Izraelbe való végleges kiutazásra készülnek. Ezért ennek érdekében feladja a vezetıi állását és késıbb a készülıdést tett is követi, egész családjukkal elhagyják Beregszászt. Továbbá átvezéreltek még 287 hálózati dolgozót, közöttük Raizman Anikó a göngyöleg raktár könyvelıjét, Fekete Géza áruszak - ismerıt, valamint 285 éttermi és étkezdei dolgozót: pincért, büfést, takarítót, mosogatót, szakácsot, mozgóárust, stb. és néhány alárendelt vállalati igazgatót. Név szerint nem soroljuk, de a késıbbiekben egyikük - másikuk nevével, amennyiben érintettek lesznek bizonyos folyamatokban, megismerkedünk A Beregszászi Városi Kereskedelem megosztásával kapcsolatos határozat igazi jelentıségét, és hatékonyságát a további pozitív változások szempontjából, még rosszakarat 11

12 mellet is nehéz lenne alul értékelni. És hogy ne így értékelje ezt a mind a két fél, azaz vállalat számára nagyszerő változásokat, hozó döntést, amelynek eleinte bizonyosan E. V. Kvák, mint igazgató aligha örült, de feladatai a jövıt illetıen kissé leegyszerősödtek. Ugyanis nem kétséges, hogy az elmúlt 10 év alatt rengeteg energiát fektetett mind a két ágazat fejlesztésébe, így egyáltalán nem feltőnı, ha mind a két hálózat a szívéhez nıtt. Mert ha az igazgató nem is volt szülötte a városnak, amit tett, azt nagy bizonyossággal lehet állítani, hogy szívvel lélekkel, jó kedélyében, tehát odaadással tette, végezte, amiért környezete hamar befogadta, megkedvelték: Errıl számtalan esett, mosolyogtató történet tanúskodik. A fent említett határozat értelmében a közétkeztetési kombinát részére átadásra kerültek nemcsak a már mőködésben lévı vendéglátó ipari egységek, de a már épülıben lévı és a befejezés szakaszához közeledı Fehér Kı és Fácán Csárda éttermek is. Az újonnan alakult közétkeztetési kombinát igazgatói székébe rögtön Mihail Szemjonovics Ljaskó került, aki ezt megelızıen a járási fogyasztási szövetkezetnél dolgozott különbözı vezetıi beosztásokban. Innét hozta magával igazgatóhelyettesnek Andrej Kosztákot, aki kitartóan szolgálta a vállalatot. A vezetıség többi tagja szinte egy az egyben már adott volt, mint ahogyan a mőszaki bázis nagy része is köztük a konyhák, büfék, kocsmák, ellátását végzı lerakat is, amely eléggé elhanyagolt állapotban töltötte be szerepét az akkori Lenin utcán egy egészen kicsi, és rosszul mőködı mélyhőtı kamrával, amelyben csak átmenetileg lehetett tárolni a gyorsan romlandó élelmiszereket még téli idıben is. Ebbıl adódóan, amíg át nem költöztek végleges helyükre a mai Bocskai utcába, a továbbiakban akadt a vállalatnak gondja az egészségügyi hatósági szervekkel bıven. Azonban a régi a tejüzem helyén, amelyet saját igényük szerint átalakítottak, átmenetileg megszőntek az e fajta gondok. A tejüzemet pedig egy rossz határozat értelmében jogosan kipenderítették a város külterületére, de a vasútvonalon túlra és tıle messzebb, hogy a kenyérgyárral együtt nap, mint nap megküzdjenek gyorsan romlandó termékeik szállítása közben a rendszeres sorompó lezárásokkal, miközben a fuvarvállat a legelemibb eszközét tudta csak biztosítani az áruszállításnak: a gépkocsiba való be és kirakodást, és magát a szállítást. Szomorú volt nézni, ahogyan a vasút, élvezve felsıbbrendő helyzetét, ahogyan kiszolgáltatta ezeket, a vállalatokat és vele együtt az egész város lakóit. Ezzel szemben nem volt vezetıje, aki ezt a gondot véglegesen meg tudta volna oldani hosszú távon, mert mindössze ezzel kapcsolatosan csak a szólapátolás folyt, de az, magas szinten. A vendéglátó ipari vállalat átadásáról, és néhány hozzá kötıdı mozzanatról, bár nem nagyon tartozik a történethez, azért érdemes néhány szót ejteni, különösen az éttermek a beindítása elıtti, és az azt követı idıszakról, mert azok a késıbbiek folyamán igen fontos turisztikai és vendéglátó-ipari egységeivé váltak a vidéknek. Az elızményekrıl csak röviden annyit, hogy mind a két étterem megtervezésének ötlete, és az építkezések irányítása E. V. Kvákhoz, és az akkoriban az egész Unióban felkapott és élénken tevékenykedı Homoki József építészhez főzıdött. Homoki József építész, aki leginkább feleségével együtt dolgozott, mint a legtöbb mővész érdekes sajátosságú szakembernek számított Beregszászban, akire hamar felfigyeltek Kijevben, Moszkvában, és Leningrádban egyaránt. Ezért számára rövid idın belül szőknek bizonyultak a város és az Únió adta lehetıségek. Viszont Homoki József és felesége munkájához más beregszászi intézmények és egységek építészeti feladatainak megoldása is főzıdnek, köztük a volt Nyírfakávézó és nem utolsó sorban a Járási Mővelıdési Központ, amelyet Medveczki Miklós festımővésszel végezték közösen. Az épület homlokzatát Iván és Larissza Brovdi fémbıl vert dombormőve díszíti, amely a háború után Beregszászi Városi Kereskedelemi Vállalat árulerakataként mőködött, és ezt megelızıen pedig a zsidó hitközség egyik temploma volt. A Nyírfakávézóról még annyit, hogy az a Hısök terén, a Gyermekáruház pincehelyiségeiben mőködött, és az 1960 as évek végén és elején, a vidék fiataljainak 12

13 legnépszerőbb szórakozási és gyülekezıhelye volt. Az elsı években, különösen ebédidı táján, a munkaidı végeztével elég bonyolult dolog volt ide bejutni. A kávézó érdekességének nevezném, hogy a nyírfával teljes egészében dekorált teremhez szők menüvel és kész konyhatermékkel rendelkezı látványkonyha, és bár tartozott. Az elıbbiben kirántott hús sült krumplival és vitaminsaláta díszítéssel törzsvendégek megrendelésre, és állandó jelleggel pedig virsli knédlivel és párolt káposztával. A virsli hiányát szafaládéval vagy pedig párolt és pácolt karajjal helyettesítették. Büfétermékek között egyaránt szerepeltek a cukrász mőhely és üzemi készítmények voltak rendelhetık. Az utóbbiban feketekávé, és rövid italok: vodka, konyak, likırök és minıségi borok voltak kaphatók. Az már nem a kávézó érdekessége, hanem inkább Jakubovics Gáboré, aki garázsfınökként dolgozott a közétkeztetési vállalatnál és végleges Izraelbe való kiutazása elıtt itt, a kávézó cukrászmőhelyében tanulta el Barta Gabitól a cukrász mesterséget. Nem kétséges, hogy a kávézó belsı terének kivitelezése hagyott maga után némi kívánni valót, mert a bútorzat nem egészen volt összhangban az építészeti elképzelésekkel, de ezért a csekély hiányosságért, a hangulatos világítás és maga a szórakozási lehetıség kárpótolta a vendégeket. De az üzemeltetés folyamán, mivel bizonyos építészeti gondok: klíma, szennyvíz elvezetési, és szigetelési, merültek fel, ami fizikailag is megnyilvánult: magas páratartalom, rossz levegı, kellemetlen szagok, ezért a látogatottsága folyamatosan csökkent. Így nem okozott nagyobb fizikai gondot a bezáratása, már csak azért is, mivel az ott dolgozókat átvezényelték a Munkácsi utca, a mai Illyés Gyula Színház épületében nyíló Tejcsárdába, amely késıbb sikeresen mőködött Kovács Manyi szakácsnı vezetésével. Ezt követıen Homoki József és családja nemsokára elhagyta Beregszászt, mint Szent Pál az oláhot, szinte egyik napról a másikra az Anyaországban érezte magát, abban a reményben, hogy gazdag fantáziája révén, ottani élete szebben és jobban fog terebélyesedni. Feltehetıen bevált, mert ezek után már keveset lehetett hallani róla, hogy különösebben tovább ápolta volna kapcsolatait a várossal, de maradtak azért szállak, akikkel nem szakították meg teljesen az érintkezésüket, köztük a közvetlen rokonaik és Szlivka József családja, a járás egykori építészeti osztályának vezetıje, aki az 1990 ben szintén kereket oldott. Igaz, ı nem volt Beregszász szülöttje, mint Homoki József építész. Közvetlen az éttermekrıl is ejtenék néhány szót. A Fehér Kı étterem Beregszász központjában lévı Arany Kalász üzlet elsı emeleti helyiségeibe került betervezve, és megépítve és ugyancsak Homoki József építész által, amely abban az idıben talán túl nagyszerőre is sikerült. Ebben nem kis mértékben játszott szerepet az a tény, hogy az étterem egyik falra került pannót, Medveczki Miklós képzımővész készítette, amely Tompa Mihály ismert magyar költı nagyszerő városunk létrejöttének legendájáról szóló költemény néhány alap mozzanatának figyelembe vételével került sor a kivitelezésre. Az igazán jól sikerült képes szemléltetéshez vers részletek is kerültek, hozzá magyar és szláv nyelven, nem lett belıle nyelvtörvényi botrány. Az viszont tény, hogy egyes piros könyvesek, és elkorcsult nacionalista szemléletüket elvhőségük mögé rejtı magánszorgalmú párton kívüliek ferdeszemmel tekintgettek a helyi magyarok lelkét kellemesen cirógató, jól esı és szíveket derítı látványra. Különösen borzolta a kedélyeket, ha még mind ehhez szólt a zene és a hangszórókból Máthé Péter, Szécsi Pál, Kovács Kati, vagy az Omega, Apostol, Neoton famillia dalai hallatszottak olyan kiváló helyi zenészek tolmácsolásával, mint Arnóczki Zoltán és felesége Magduska, akik a vidéknek kiemelkedı mővészi egyéniségeinek bizonyultak. A Beregszásziak kimondottan imádták ezt a népszerő házaspárt, akik remekül és mővészien tolmácsolták az Anyaország hagyományos és modern zenei életét. És azt hiszem, hogy nem tévedek, de a késıbbiekben bizonyosan hiányzott a számukra ez a méltó elismerés új otthonukban, ahová eltávoztak, ahol esetleg gazdagabban éltek. 13

14 Így az étteremnek, amelyhez finom konyhamővészeti termékek, amit helyben készítettek, és azokhoz kifogástalan kiszolgálás is társult, akkoriban nem nagyon akadt párja a megyében. És amikor egy egy rendezvényen megszólalt a zene és összeölelkeztek a párok, leoltották a villanyt, és helyébe bekapcsolták a hangulatvilágítást, sokak szemei a falra vetültek, ahol ıseik melegedtek, tanakodtak a tőznél és itt pattant ki a remény szikrája szívükben, hogy várost alapítsanak, életüknek értelemet adjanak, kiteljesedjenek. Más éttermek hasonló jó sajátosságokkal nem nagyon rendelkeztek, ha igen, akkor azok nem minden esetben fértek a jó ízlés keretei közzé. Mondjuk, a jóval korábban a Linner doktor kastélyában, a járási fogyasztási szövetkezet által mőködtetett Pacsirta étterem, amelyben Beregszász egykori polgármestere Zsupán József gitárosként játszott, akkoriban nemcsak konyhamővészeti hírességeivel, de pikáns történeteivel is vonzotta a közönséget, amire végül a hatóság is kénytelen volt odafigyelni és bizonyos lépéseket tenni az erkölcs védelmében. Mindez még kíváncsibbá tette az érdeklıdıket, amitıl még jobban beindult a vendéglátás, amely azért, ha lassan is, de a késıbbiekben elveszítette varázsát. Mivel a Pacsirta éttermet egy idıre bezárták, így az ide visszajáró vendégeket, késıbb lassan a Fehér Kı étterem, és többiek felszívták, amit mind jobban megkedveltek, már csak azért is, mert az a belvárosban üzemelt. A nagyszerő ízléssel mészkıbıl épített hirdetıfallal rendelkezı és színes neonfénnyel ellátott étterem épülete szervesen épült be a város építészeti jellegzetességei közzé, mi több könnyen megközelíthetınek bizonyult. Ezért, ha még nem is rendelkezett olyan varázzsal, mint korábban Pacsirta étterem, ahol az egyetlen nosztalgia WC elıtt gyakran sorban kellett várakozni a vendégeknek vagy pedig a domboldalon lévı szılıbokrok között kellett helyet ker4esnie, ahol a következı menü részére a vendég helyet készíthetett, ami esıs idıben, az agyagos és síkos domboldalon, eléggé kétes kimenetelő vállalkozásnak számított. Az igazi érdekessége a Pacsirta étteremnek azért még sem ezek voltak, hanem a pinceborozó, amelynek valóban nem akadt párja a megyében. Azonban a pikáns és habzó történetektıl eltekintve, az étterem akkoriban Beregszász igazi érdekességének számított, amelyet a különleges és esztétikai belsıépítészeti megoldásnak, a hangulatos megvilágításnak és nem utolsó sorban az ott árusított helyi boroknak és a személyzet színvonalas kiszolgálásának köszönhetett. A Fehér Kı étteremhez két bár: földszinti és az éteremhez közeli, Beregvidéki stílusban berendezett bankett terem, tágas és jól berendezett konyha, kissé kifogásolható akusztikájú zenész pódium valamint jó ízléssel kivitelezett higiéniai rész tartozott villanytörülközıkkel, tükrökkel, angol WC vel, stb.. A Fehér Kı étteremben a kiszolgálás minısége sok esetben Pap Jolán mesterszakácsnınek, Imre Böske bárpultos nınek, Román Ferenc, Ember István, Bojtos Sándor, Kobály Márta, Bródi János, Balogh Lajos pincéreknek, és Pethı András ügyvezetı valamint a Fácán csárdában Gábor László és feleségének köszönhetıen a lehetı legmagasabb színvonalúnak bizonyult. Többen közülük Kijevi Metró étteremben gyakorolták be a szakma csínja binját, ahol nagy megelégedésre, számos külföldi küldöttséget is kiszolgáltak. Ezt egyidejőleg nemcsak a helyi magyarság, hanem a megye akkoriban itt randevúzó elıkelıi, a Szovjetunióból, de különösen a Balti Köztársaságokból ide özönlı turisták igazoltak a leginkább. Azonban sajnálatosnak bizonyult, hogy megfelelı turistaútbaigazítók: térképek, prospektusok hiányában, a lakosság igazi vendégszeretete mellett is, néha keresztbe kasba járták a várost, amire célba értek. De nem maradtak el a szakácsmővészet tolmácsolásában Márta Csabán és Olga Svardák sem, akik fı különlegességének az orosz konyha egyik nagyon ízletes korhely levese, az Okroska, és a Rasszolnyik valamint az ukrán borscs bizonyult. Az utóbbihoz fokhagymás és pirospaprikás szaftba mártott, úgy nevezett pompuskát, köttestésztát adtak, ami 14

15 nemcsak színekben és ízekben volt gazdag, de rendkívül étvágygerjesztınek, táplálónak is ígérkezett a vendégek számára. Ezért nem csoda, ha bizonyos tekintetben ezek az éttermek nem kis érdeklıdést tanúsítottak politikai megbízhatóság szempontjából. Állítani nem állítom, de tudomásom szerint az esti repertoárokat rendszeresen egyeztetni kellett a helyi hatalom képviselıivel. Hogy milyenmértékő volt ezek ellenırzése, és hatékonyságuk, azt már csak a közvetlen érintettek tudnák megmondani, akikkel nem sikerült találkoznom. Igaz ilyen találkozásokra és vizsgálatokra nem is törekedtem. Az viszont szent igaz, hogy a zenekar alkalmankint szívesen teljesítette a vendégek kívánságait, amennyiben ismert zeneszámokról volt szó, attól függetlenül, hogy az orosz, ukrán, zsidó vagy bármely más nemzetiséghez kötıdött. A megnyitás után, az étterem igazgatói székébe akkor 1968 november 7 - én Fekete Géza, a vállalat áruismerıje, a csárdába pedig Kincs Gábor került, akik közül az elıbbi egyben a szakszervezeti elnöke is lett a közétkeztetési vállalatnak. Buzgó és odaadó természetének köszönhetıen ezeket, a tisztséget hosszú évekig megırizte. A nem egészen jól sikerült mőkedvelı felvételen némileg kivehetı a bejárat fölött elhelyezett neon reklám, amely nemcsak nappal, de esti idı alkalmával is kiválóan mőködött és igazán nagyvárosi hangulatot kölcsönzött Beregszász belvárosának és az étteremnek egyaránt. Bár a pillanat felvételen a szemetes kukák látszanak, mégis kissé regényesnek tőnik a derő, amit sugároz. Ez pedig az általam leírtakat igyekszik igazolni. 15

16 Mennyire más hangulatot sugároz ma ugyanaz az étterem, igaz a körülötte lévı fák kissé megnehezítették egy jobb felvétel készítését. Mára, feltehetıen a vendégek nagyobb kényelme kedvéért a meglévı régi fıbejárathoz, külön még egy bejáratot építetett az új tulajdonos. Hogy mennyire illeszkedik bele így az étterem és az egész épület az új megoldásokkal a belváros építészeti stílusába, nem az én gondom eldönteni. Nekem, az ízlések és pofonok jogán, még a szemét kukát is látható fotón, jobban tetszik az étterem. Persze ez saját és korábbi megszokottságból táplálkozó és szubjektív vélemény. A szovjet korszak arany korszakának lehetett ebben az idıben nevezni a Kárpát étterem mőködését is, amelyet jó néhány évig Gölner Gusztáv vezetett. Kevesekrıl vallott az igazgató akkoriban olyan hangon, mint ahogyan ezt Mári Lobojkó szakácsasszonnyal kapcsolatosan tette, akit: Igazi Úri Asszony - nak titulált a háta mögött, mert rendkívül jó ízléső, gyors, pontos és nagyon pedáns szakácsnıként tartották számon. Ugyanis neki volt sok mindenben köszönhetı, hogy az étterem munkanapokon kénytelen volt áttérni a napi menü ebédkészítési kiszolgálási módszerre, hogy el ne veszítsék a vendégek többségét, mert ezzel lényegesen felgyorsították a kiszolgálást, miközben az itt készített ételek minısége sem romlott. De vajon csak az igazgató Gölner Gusztáv és a szakácsnı Mária Lobojkó adták meg az étterem sóját és borsát? Nem, mert itt dolgozott egy sor kiváló pincér is, köztük az örökösen szolgálatkész, alacsony pirospozsgás arcú és kissé bozontos szemöldökő Jenei Gabi bácsi, aki ezeréves fekete öltönyében és csokornyakkendıjében, mintha most ugrott volna ki a gyufásskatulyából, úgy száguldozott a teli megrakodott tálcával, mint egy kínai zsonglır. Nála mindig volt hitel, fejbıl tudta az összes hitelezıi nevét, és hogy ki mennyivel tartozik neki. Nem tartott fekete könyvet, mert a hitelt csak a saját szakállára adta. Nagy ünnepek, különleges rendezvények alkalmával bérmentesen be bejárt segédkezni, nem tudta abba hagyni. Jól esett, ha elbeszélgethetett régi és kedves vendégeivel. A Kárpáti étterem ma, amelynek a peresztrojka idején új, az Arany Páva nevet adták. Sajnos a nem egészen jól szemszögbıl készült fotón kevéssé lehet érzékeltetni a felvétel jobb oldali részen lévı teraszt, amelyhez régebben a bejárat lépcsızete is társult, amit mostanra felszámoltak, de az építéstıl meglévı és nem mőködı bejáratot tették a vendégek számára a terem megközelítésére lehetıvé. Ezek az eredmények azért némileg arról is tanúskodnak, hogy a közétkeztetési kombinát vezetısége hamar gatyába rázta magát a közösséget és igyekezett ura lenni a helyzetnek. Ebben rendkívül sokat segítettek akkoriban Lidia Dörda, Elizaveta Dankánics és Mária Szavkó fıtechnológusok és természetesen Grósz Edit és Sechter Jutka laboránsok, akik 16

17 rendszeresen több vonalon: érzékszervi és kémia módszerekkel is ellenırizték a félkész és kész ételek minıségét. Az eredmények azért nem maradtak titokban, mert feltártak vállalati tálalása az elsı győlésen nyilvánosságot kapott. Természetesen nem vehetı el eközben M. Sz. Ljaskó és Andrej Koszták érdemei sem, akik a járási fogyasztási szövetkezet neveltjeiként kerültek az állami kereskedelem, azaz a közétkeztetési kombinátba, és a karmesteri pálcát a kezükben tartották. Kétségeken kívül, hogy az elvárásoknak mindannyian meg akartak, felelni. Mivel mind a ketten, és a vezetıségbıl még többen kárpátaljaiak voltak, ezért az alárendelt vállalatok sajátosságain érezni lehetett a helyi jellegzetességek visszatükrözıdését, aminek a vállalatok vonzó tulajdonságaikat részben köszönhették. Mondjuk a Fehér Kı étterem konyhakülönlegessége a meleg elıételek, a levesek szők választéka határozott minıségőnek volt mondható, amit azok összetevıi, és készítési módszereik biztosítottak. Egyszerőségükbıl eredıen könnyen ellenırizhetıeknek bizonyultak. A baromfi leveshez metélt, a sertéshúsból - kocka, és marhahúsból készítetthez pedig eperlevél dukált. Ezen kívül még két levesfélét: rásszolnyikot és borscsot készítettek. A második fogások között leginkább a Munkácsi snicel, ami nem volt más, mint egy párizsi szelet kombinált körettel: sült krumpli, párolt sárgarépa és zöldborsó, friss zeller és vitamin saláta és kisebb adag bundás szelettel volt a legnépszerőbb. A másik kitőnı eledel és kedvenc fogás, az úgynevezett - Kristály fasírozott, amit darált sertéshúsból és valódi erdei gombából készítettek megfelelıen vegyes garnírral kiegészítve és díszítve tálaltak. Az utóbbi jellegzetessége, hogy a fasírozottakat palacsintatésztába bundázták, és úgy sütötték ki, amelynek elızıleg hosszúkás háromszögő formát adtak, mert így sokkal lenyőgözıbben mutatott a körettel. Mindez nagyon imponáló volt a vendégek számára, hogy az ásványvíz, üdítık, borok, a legfontosabb főszerek: só, bors, mustár, a kenyér tálcán illedelmesen tiszta szalvétával letakarva, a virág már az asztalon felszolgálva várta az érkezıket. Mindez lényegesen felgyorsította a kiszolgálást, és a vendéglátó ipari egység áteresztı képességét a nap folyamán, különösen déli idıben és nem okozott nagyobb gondot a vendégfogadás, amely bevált módszerként lett elfogadva. Ezek után, a napközben jól kiszolgált és elégedett vendég, ha este kedve támadt, szívesebben tért ide vissza. Azonban ne feledkezzünk meg az emberi tényezıkrıl: a rátermettségrıl a gyors, elızékeny és udvarias kiszolgálást, amiben benne foglaltatott a kulturáltság. Az utóbbi pedig összeegyezhetetlennek számított a tisztességtelen és becstelen vendégelszámolással. A Fácán étterem, amely kiváló konyhával, pinceborozóval, söntéssel, vadászteremmel, bárhelyiséggel, aztán két étkezı teremmel, köztük egy modern lengyel bútorral berendezett a fiatalok részére 1969 tavaszán lett beindítva nem kis izgalmak közepette, amelynek elızményei egy kommunista munkaszombat kellıs közepébe nyúlnak, amikor a vállalat egész irodai személyzete és a még építési ügyekben kevésbé tájékozódott igazgató kivonult takarításra, akinek váratlanul el kellett távoznia Ezt követıen segítségül egy traktoros földgyalu is érkezett, amit a túlbuzgó helyettesek, akikbıl bıven akadt hirtelenjében, a takarítás hatékonysága kedvéért az aszfaltozott lapos tetıre irányítottak, ahová késıbb kemping tábor épült volna az étterem jobb kihasználása érdekében,. Ezért, mivel könnyen megközelíthetı volt az épület teteje, a fiatal traktoros pillanatokon belül a tett helyen termett, és elvégezte a szemétlapátolást, amivel addig ember küszködött. A gyors takarítást követıen, akár mindenki haza is mehetett volna, ha utána nem következik egy kis piaparti. Amikor az igazgató visszaérkezet jó néhány perc múlva már adott volt a helyzet, úgy az egyik, mint a késıbbiek folyamán kiderült a másik téren is. Ekkor még senki nem gondolt rosszra, csak késıbb derült fény az óriási bajra, amikor a pinceborozóban az ısszel beálló esızéseket követıen, az akkor még Beregszászban élı nagyszerő cigányprímás, Csőri Sándor és zenekara nyakába nem aranyesı csurgott a megroncsolódott szigetelésen keresztül, hanem csúnya lé. Így a Fácán Csárda 17

18 étterem, amely ugyanolyan népszerőségnek örvendett, mint a másik, a Fehér Kı, kezdte folyamatosan elveszíteni a népszerőségét és vakvágányra futott. Pedig akkoriban a konyhán dolgozó Irina Prodán mesterszakács és Kincs Gábor ügyvezetı igazgató szinte a lelküket kitették a vendégekért. Imre Böske, a hírneve ellenére néhány év múltán az Anyaországba távozott, ebben késıbb vagy kissé korábban a híres prímás Csüri Sándor és családja követte, aki majdan, ha egy egy beregszászival Budapesten összefutott, kedélyesen mesélte irigylésre méltó éjszakai zenész életét, amiben lehetett is valami, mert a késıbbiekben nem sokat látogatott a faképnél hagyott Beregvidékre. Viszont a híres prímás itt maradt zongorista lánya és veje már nem tudták pótolni az öregszülık által hagyott őrt, amit a csárda borozójának tönkremenetele, az évek folyamán történı lelombozódása csak fokozott. Sok és jó hírnevet szerzett a városnak a Halászcsárda, az úgynevezett Akvárium, amelynek kivitelezése szintén E. V. Kvák és feltehetıen Homoki József építész nevéhez főzıdik. A halászcsárda, ez az egészen kicsi, mindössze férıhelyes vendéglátó ipari egység a Vérke híd alatt lett megépítve az 1960 as évek közepén. Már nagyszerőnek bizonyult az a megoldás magában, hogy Akváriumnak nevezték és az építészeti jellege is kissé hasonlított a megnevezéséhez, és mivel három irányból lehetett megközelíteni, csak növelte a népszerőségét. Az viszont még nagyobb ötletnek bizonyult, hogy rászoktassa a helybéli lakosokat az egészséges étkezésre, halból készült ételek fogyasztására. Elnézem a mai látványpékségeket, a halászcsárda az 1960 as évek közepén igazi látványkonyhának számított, mert az akváriumból a fogyasztó maga választotta ki a halat és a szemei elıtt sütötték azt ki, miközben csepegett a nyála, hogy mihamarabb az étkezéshez foghasson. A közétkeztetési egység nyári idıben kiváló terasszal rendelkezett, ami lényegesen megnövelte az áteresztıképességét és természetesen így a forgalmát is, ami leginkább igazolta a népszerőségét. Főtéssel ugyan nem rendelkezett, de ezt nagyszerően pótolták a konyha villanytőzhelyei, és a bárban rendelkezésre álló szeszesitalok választéka. A halászcsárda megvilágítását is csak jobbnyira rossz idıben és a téli korareggeli és délutáni idıben használták, mert természetes fénybeáramlásának lehetısége a lehetı legjobban ki volt használva, mivel a helyiség déli oldala teljesen és magasan kirakatüveggel volt megépítve. A halászcsárda egészen szők menüvel rendelkezett, mert mindössze pontyból halászlét és főszeres hagymametélttel töltött sült halat állítottak elı. Ezen kívül az év külön meghatározott szakában kapható volt füstölt és sült pisztráng. A behatárolt rövid idıszak a haltenyésztéssel és szaporítással járó technológiából eredt. A zökkenımentes mőködéshez a halakat a Munkácsi járási Záluzsi Halkombinát és a pisztrángot pedig a szolyvai járás egyik mesterséges halastava biztosította. Természetesen sok gonddal járt a csárda üzemeltetése, mert a kis mennyiségő halszállítás miatt, a termelık nem vállalták a szakszerő szállítást, mivel ilyen eszközzel nem rendelkeztek. Ezért ezt a feladatot a megnyitás után a szétválásig a városi kereskedelem, majd pedig a közétkeztetési kombinát végezte az erre a célra átalakított K 750 es csónakos motorkerékpáron vagy olykor Moszkvics 420 as furgonnal. Ezekre fedıvel ellátott fa vagy vashordókat helyeztek, amibe a rakodási színhelyen a mérés után a halakat átöntötték, majd km t zötykölıdtek Beregszászig, ahol közepes 4 6 ig 0C tárolták az elkészítés idıpontjáig, de nem több, mint 4 5 napig. Ezekhez pedig a Beregszászi Borüzem borait: fehér és vörös hordóst, és az üvegesek közül: a Beregivszke, Szerednyánszke, valamint a Sztolove fogyott a leginkább, mert ezek passzoltak ízük és zamatuk szerint az ételekhez. Persze kaphatók voltak más márkás borok, mint a Trojándá Zákárpáttyjá, stb., amit a bı zsebő turisták vásároltak, és természetesen bemelegítınek kapható volt vodka is. 18

19 Abban az idıben a reklám mindössze a környéken erısen terjengı és nyálfakasztó ételillatból és az emberek által egymásnak átadott szóbeszédbıl állt, és mégis se szeri, se száma nem volt a vendéglátásnak, mert az itt Csada Sándorné bárpultosként és szakácsnıként dolgozó Kovács Manyi nemcsak az ételkészítés, de a vendégekkel való bánásmód fortélyait is nagyon jól ismerték. Ezekért, mivel ezek a vendéglátó ipari egységek folyamatosan felbomlottak, késıbb Manyika a Nyírfakávázóban és a Munkácsi utcai Tejcsárdában dolgozott, ahol korábbi vendégei még Ungvárról is felkeresték. Mára a halászcsárdának csak a hőlt helye maradt, de a megközelítéséhez épített lejárat váza még megmaradt, a többi része az enyészetté lett. Ez alatt a boltív alatt helyezkedett el a halászcsárda konyhája és vendégfogadó terme. A jobb oldali boltív alatt, amelynek a felvétel közelsége és fák törzse miatt csak a Vérke kanális töredéke látható. Abban az idıben a Beregszászi Borgyár igazgatója V. I. Vas volt és a kiszállító pedig Komonyi Sándor és az étkekhez eléggé jól simuló borokat, úgymond az elsı füttyentésre, ki is szállították, különösen, ha még elı volt készítve és kiválogatva a göngyöleg, ha nem kellett sokáig várakozni a rakodással. Komonyi Sándor az egész életét a Beregszászi Borüzemnek adta, nyakig úszott a piában, de nem hiszem, hogy az életben bárki, nem az, hogy részegen, de még spiccesen is látta volna. Pedig igazán megtehette volna, mert a város területén lévı közel 100 kereskedelmi egységet ı szolgálta ki és operativitásáért senki sem sajnálta volna, hogy megkínálja. Igaz, volt, aki köszönömöt sem mondott neki, mi több még szívatással is próbálkozott. Persze az olyan helyeken, mint a halászcsárda nem merültek fel nézeteltérések, pedig a nagy sietségekben elıfordulhatott volna. A csárdában a vendégek egyszerő és gyors kiszolgálása sem tette lehetıvé olykor a sorok felszámolását, mert úgy vonzotta a környék ínyenc kajára vágyók és az idegenbıl Beregszászba cseppent turisták táborát, akár a lépes méz a méhet. Némi mellékes kereset reményében, olykor olykor itten zenészek is be bekukkantottak, ami csak fokozta a jó hangulatot és a velejáró hírnevet. Így az alig 200 méterre, a Sztyefánik utca elején lévı Kijózanítóban is elıfordult, hogy teltház lett. Ezért a csárda lejárata fölött lógó szegényes cégér, szinte felesleges volt. Mivel a további történetek már nem kapcsolódnak a kereskedelmi vállalathoz, ezért eltérnék ismertetésüktıl. Ezeket is csak, mint érdekességeket tettem a szólás tárgyává, hogy kissé nagyobb betekintést nyerjenek az olvasók az akkori idık történéseibe, amelyek azért nem voltak örökké megrázkódtatóak, habár sok nehézségre, szomorú történetre az idı fátyla borul és megédesíti azokat. 19

20 1967 vége - befejezı körülmények Természetesen, nagyot lélegezhetett nemcsak az igazgató Kvák Emil, akinek neve az elıbbiekben keveset hangzott, de a legtöbbet tett, de az egész városi kereskedelem kötelékei között maradt vezetıség, amikor túl adtak a közétkeztetési hálózaton, amely rendkívül sok és szerteágazó feladatokkal, és gyakran nem kevés bosszúsággal járt. Az egyik közöttük az állandó jellegő fokozott egészségügyi követelmény, a másik pedig az állandó jelleggel hiányzó építési anyagok, aminek okán szinte lehetetlen volt kielégíteni az elvárásokat. Az erıs központosított vezetés mellett a közétkeztetési hálózat áruellátását sem lehet nevezni leányálomnak, mert bármely eleség összetevıjének a hiánya, egy rossz minıségő ételkészítés vagy annak a teljes meghiúsítása lett következménye, ha nem futott be idejében a szükséges nyersanyag, ami rendkívül gyors és határozott cselekvéseket követelt a közétkeztetési egységekben, úgy a vezetéstıl, mint a konyhai beosztottaktól. Mert a kiskereskedelmi vállalat bármelyikében, ha hiányzik például a fagylalt, akkor késıbb vagy néhány nap múlva lesz, ami nem von maga után semmilyen végzetes helyzetet. Mert egy fagylalt hiánytól esetleg a napi bevétel lesz némileg kevesebb. Viszont egy közétkeztetési vállalatnál, ha nem készül el idejében az ebéd, az már elégedetlenségekre, és következtetésekre ad okot. Mert a korgó gyomor a legszigorúbb bíráló. Ez pedig rosszul befolyásolja az illetékes egységrıl kialakított véleményt. Mert az azelıtt napi csalódás tudatában a vendég már másnap meggondolja, hogy menjen e abba az étterembe, ahol sikertelenül járt, vagy sem. Így a beregszászi városi kereskedelemnél okkal ültek örömünnepet és koccintottak a jövıre, amint véget értek az átadással járó ügyes bajos dolgok. Ezt követıen elsırangú feladatuknak tekintették, hogy rendet teremtsenek a ház körül, ami a megmaradt személyzeti állomány gatyába rázásába és az alapfizetések a megfelelı kerethez való igazításában nyilvánult meg igazában. A kiskereskedelmi hálózat számviteli csoportjának vezetıje 100 rubeles alapfizetéssel Barát Anikó, és a pénzügyi, de inkább mondanám bér és számfejtési csoportvezetı szintén 100 rubeles alappal Káel Irénke lett. Itt szeretném megjegyezni, hogy mind a kettıjük rendkívül rátermett és tehetséges szakembernek bizonyult. Mondjuk Káel Irénke ezt a beosztását egész nyugdíjba vonulásáig, megtartotta. Sajnos ez nem mondható el Barát Anikóról, akinek személyi életében a késıbbiekben nem minden úgy történt, mint ahogyan ı maga is elvárta volna, ami szükségszerő lépések meghozatalára kényszeríttette. Közgazdász pénzügyi szakemberek lettek 80 rubeles alapfizetéssel A. V. Papfalusi, és fı számviteli szakemberek M. M. Alfeldi, Patai Gizella, és Kosinszkiné Olga ugyancsak 80 rubeles kezdı fizetéssekkel. Továbbá erkölcsi és anyagi megerısítést kapott az építıcsoport mérnöke Spiegel Miklós 145 rubeles fizetés megállapítással, amiben nem kis mértékben benne volt az igazgató elismerése az eddigi építı tevékenységével kapcsolatosan, amiben egyben benne foglaltatott a hozzá főzött reménye a további feladatokat illetıen. Ez kétséget kizáróan E. V. Kvák a nagy bizakodó jellemét is igazolja, mert közeledıben van a Jubileum Nagyáruház bıvítését követı megnyitása. Persze erre még várni kell jó néhány hónapot. A Nagyáruház megnyitását megelızıen kerül V. I. Sztáver, Káel Lonczi, Hollender E., Császár E?, Csémi M., és Jánosi Ibolya, elárusító-tanulók eladóvá való átminısítésére, amit az október 29 ikei 57/a sz. parancsban rögzítenek. Ebben az 57/a számú parancsban kap helyet, de más paragrafus alatt Goldberger Hermus fıeladóból a Méteráru osztály vezetıjévé, valamint Teodozij Cikáló a 44. sz. üzlet 20