Szektorelemzés: Pozitív az egyenleg, de akadnak még tennivalók Interjú: Hazai bankvezérek a válság tanulságairól

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Szektorelemzés: Pozitív az egyenleg, de akadnak még tennivalók Interjú: Hazai bankvezérek a válság tanulságairól"

Átírás

1 A Bankárképzô féléves szakmai kiadványa II. évfolyam 1. szám május Szektorelemzés: Pozitív az egyenleg, de akadnak még tennivalók Interjú: Hazai bankvezérek a válság tanulságairól

2 Tartalom Beköszöntô... Bankpiaci körkép... Indul az árverseny Szektorelemzés... Pozitív az egyenleg, de akadnak még tennivalók Interjú... Hazai bankvezérek a válság tanulságairól Jogi sarok... Újabb kihívások előtt Impresszum Kiadó: Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt. Felelős kiadó: Dr. Tóth Judit, az NBK vezérigazgatója A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Száz János Főszerkesztő: Dr. Szapáry György Felelős szerkesztő: Kalfmann Petra, Madar László, Marsi Erika Szerkesztő: Király Katalin Idegen nyelvi szerkesztő: Bob Dent Szerkesztőségi titkár: Kopasz Márta Fordítás: MGS Office Solutions, Mészáros Gábor Szerkesztőség: Nemzetközi Bankárképző Központ Zrt., 1021 Budapest, Tárogató út 2 4., telefon: (+36-1) , Tervezés és nyomdai előkészítés: Little Big Communication Kft., 1015 Budapest, Batthány u. 48., web: Nyomás: Re-Noir Nyomdaipari Szolgáltató Kft., 1112 Budapest, Kőérberki u. 36., levelezési cím: 2043 Budaörs, Pf Tartalom

3 Beköszöntô A tavalyi évben meglehetősen változékony és nem mindig kiszámítható környezetben indította el a Nemzetközi Bankárképző Központ Banking című kiadványát, amelynek a második számát tartja a kezében az olvasó. Voltak kétségeink, hogy ebben a gyorsan változó információs környezetben képesek vagyunk-e olyan rövid, mégis átfogó, stratégiai szempontból fontos elemzéseket, információkat megjelentetni, amelyek a döntéshozók számára értékelhetők és fontosak. Az első kiadvány megjelenése után kapott pozitív visszajelzések segítettek abban, hogy kétségeink mára már háttérbe szoruljanak. Előző kiadványunk tematikájában az útkeresésre koncentrált, jelen számunk a továbblépés lehetőségeit kutatja. Ennek tükrében több bank vezetőjével készítettünk interjút; a válaszokból kiderül, hogy a pénzintézetek a tapasztalatok levonása mellett már a jövőbeli stratégiákra és tervekre koncentrálnak. Mint a bankvezetők válaszaiból látható, nincs egységes recept a jövőre, de abban mindenki egyetért, hogy más alapokon és más módon, de újraépül a pénzügyi közvetítés, mert az elengedhetetlen a gazdaság fejlődéséhez. Az útkeresés utáni továbblépést nagyban befolyásolja, hogyan fog alakulni a jövőben a nemzetközi szabályozás, azaz a Bázel III. mennyiben segíti vagy gátolja Magyarország pénzügyi penetrációjának mélyülését. Ennek megértéséhez nyújt segítséget a tervezett változásokat ismertető Jogi sarok rovatunk. A Bankpiaci körkép és a Szektorelemzés kiadványunk állandó rovata, így akár az előző, a jelenlegi számunkban is szerepel. A piaci elemzések az elmúlt időszak nehézségei ellenére pozitív egyenleget mutatnak a pénzügyi szektor teljesítményéről, habár a legnagyobb feladat, a hitelezés új alapokra helyezése még komoly kihívásokat sejtet. Bízunk benne, hogy az elemzések hasznos segítséget nyújtanak az olvasóknak a bankpiaci tendenciák megértéséhez. Dr. Szapáry György főszerkesztő Beköszöntő 3

4 Indul az árverseny A lakossági hitelezés kockázatait behatároló jogszabály életbe lépésével a bankok hitelezési sztenderdjei közös alapokra kerülnek, így a verseny meghatározó tényezője a következő időszakban az árverseny lehet eközben átélhetjük a forinthitelpiac újjáéledését is. A bankpiac közvetítői tevékenységének mélységét jelző mutató, a bankszektor mérlegfőösszegének GDP-arányos értéke a tavalyi évhez képest mérsékelten emelkedett, év végén 119,4%-ot 1 ért el. Az adat a teljes eszközállomány alig több mint 2%-os bővülése és a nominális GDP 1,7%-os csökkenése mellett javult. A teljes hitelállomány GDP-arányos értéke év végéhez képest 3 százalékponttal, 73,2%-ra csökkent. A lakossági hitelek GDP-arányos értéke 27,3%-ra nőtt, a vállalati hiteleknél ugyanez az arány 25,6%-ra esett vissza. 3 25% 2 15% 1 5% 1. A hitelek GDP-arányos alakulása lakossági hitelek vállalati hitelek Forrás: PSZÁF, KSH A betétállomány GDP-arányos értéke eközben közel 1 százalékponttal emelkedett 48,3%-ra: a lakossági betétállomány esetén a mutató értéke alig 2 százalékponttal 24,6%- ra emelkedett, míg a vállalati betétállományra a mutató minimális javulással 14%-ra nőtt. Az MNB stabilitási jelentése szerint a magánszektor mérlegalkalmazkodása a tavalyi évben két tényezőn keresztül játszódott le: egyrészt nagymértékben visszafogták a hitelfelvételt, másrészt a nettó megtakarítások ugrásszerűen megemelkedtek, mivel a lakosság és a vállalkozások is nagyobb mértékben fogták vissza a fogyasztást és a beruházásokat, mint a visszaeső jövedelem mértéke. A tavalyi megtorpanást követően a lakossági hitelszegmensben az MNB idén februárban készített hitelezési felmérése 2 szerint a hitelvolumenek bővülése várható 2010 első felében az alábbi indikációk alapján: 2009-ben a volumenek csökkenését a kereslet és a kínálat erőteljes szűkülése egyszerre erősítette, ám 2010 első fél évére az intézmények a kínálat bővülését vetítik előre, ami az állománynövekedési elvárásokkal magyarázható. (A fogyasztási hitelek piacán a megkérdezett bankoknak több mint 65 százaléka jelezte, hogy a következő fél évben növekedésre számít, míg a lakáshitelpiacon a megkérdezettek több mint 5-a jelzett fellendülést.) 4 Bankpiaci körkép

5 Az elmúlt időszakban a kereslet kisebb bővülése már megfigyelhető volt, ám tovább kell ösztönözni; ezt elsősorban a kamatkörnyezet további javulása támogathatja. A tavalyi év során a hitelezési sztenderdeken (nem ártényezőkön) jelentősen szigorítottak a bankok, ezeknek a további erősödése már nem várható. Ugyanakkor az első fél év során hatályba lépő rendeletek miatt a hitelezési sztenderdek gyengítése sem kerülhet szóba, viszont a bankok a kamatok és díjak csökkentése révén az ártényezők javulását vetítették előre. A hitelezési kedv várható fellendülését támasztja alá az a tény is, hogy a bankok nem várják a portfóliók további romlását. A lakosság a kedvezőtlen gazdasági környezet okozta jövedelemcsökkenés és bizonytalanság hatására csökkentette a fogyasztását, így a fogyasztás/jövedelem mutató a 2008-as 91%-ról 85%-ra esett vissza. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a lakosság 2009-ben nemcsak a fogyasztását fogta vissza, hanem ennek a finanszírozását saját jövedelméből és megtakarításaiból fedezte, és kevesebb hitelt vett fel, így a hitel/fogyasztás mutató negatívvá vált. 92% 9 88% 86% 84% 82% 8 78% 76% 2. A fogyasztás és a hitelezés kapcsolata 2001 Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q Q3 C/Y háztartási hitelfl ow/háztartások fogyasztása (jobb tengely) A hitelkereslet növekedését eredményezheti, hogy a lakossági forinthitelpiac a folyamatos jegybanki kamatvágásoknak köszönhetően az európiac versenyképes alternatívájává kezd válni: a szabad felhasználású jelzáloghitelek piacán idén tavasszal már kiegyenlítődtek az átlagos hitel-költség mutatók. 18% 16% 14% 12% 1 8% 6% 4% 3. A jelzáloghitel-kamatok alakulása 1 8% 6% 4% 2% 2% Forrás: MNB 2008 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 02 lakáscélú HUF szabad felhasználású HUF jegybanki alapkamat lakáscélú EUR szabad felhasználású EUR Forrás: MNB A fentiekben említett felmérés szerint a vállalati hitelszegmensben már nem ilyen egyértelműek a várakozások: a bankok válaszai alapján további óvatos hitelezési tevékenységre lehet számítani, főként azért, mert ebben a szegmensben a portfóliók további romlását vetítik előre az intézmények, így csak a jó hitelképességű, erősen szelektált ügyfelek szűk körének kívánnak hitelezni, és a nem árjellegű tényezők szinten tartása mellett hajlandók az árjellegű tényezőkben enyhíteni. A felmérés főbb üzenetei: Enyhítő tényezőként jelenik meg a piaci részesedés bővítésének igénye, ami a felmérés egyik újdonsága: a kis- és mikrovállalatokhoz kihelyezni kívánt hitelmennyiség nettó értelemben vett növelését a válaszadók közel 7-a jelezte, míg 6-a hajlandó hitelt nyújtani a nagy- és közepes vállalatoknak. Az árjellegű tényezőkben jelentősebb mozgások várhatók: a válaszadók 44%-a utalt a kockázatos ügyfeleken lévő prémium szigorítására, mindemellett megkezdődött a forrásköltség feletti kamatfelár enyhítése is, amely a bankok várakozásai szerint nagyobb arányban jelentkezik majd a nagy- és középvállalkozásoknál. A hitelkereslet ugyan csökkent az utolsó fél évben, de azt várják, hogy a nagy és középvállalkozások érdeklődése elsősorban a rövid lejáratú forinthitelek iránt megélénkül. A projekthitelezés tavaly jelentkező visszafogását és szigorítását követően enyhülés az első félévben nem várható. 16% 14% 12% 1 8% 6% 4% 2% 4. A vállakozói hitelkamatok alakulása 2008 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 02 folyószámla HUF egyéb hitel HUF folyószámla EUR jegybanki alapkamat egyéb hitel EUR Forrás: MNB A vállalati hitelek átlagos hitelköltségének alakulását tekintve, az euróhitelek a kedvezőbb alapkamatszintek miatt még mindig kedvezőbb finanszírozást jelentenek. Emellett a jelzett kamatfelár-csökkentés már érzékelteti hatását: a forint- és euróhitelek közötti kamatfelár kisebb csökkenése már megfigyelhető az év eleji adatok alapján. Kalfmann Petra NBK, igazgató 1 Az MNB adatai szerint a teljes hitelintézeti szektorra számítva a mutató értéke 131%. 2 Felmérés a hitelezési vezetők körében a bankok hitelezési gyakorlatáról (2010. február, MNB) Bankpiaci körkép 5

6

7 Pozitív az egyenleg, de akadnak még tennivalók A hazai bankok tevékenysége 2009-ben elsősorban a portfóliók megmentéséről szólt: a lakossági portfóliók romlása augusztusra szektorszinten stabilizálódott, és az év második felében már jutott energia az elvesztett állományok részbeni visszaépítésére is. 1 Stagnáló aktivitás Míg a bankszektor első félévében erőteljesen csökkenő aktivitást mutatott, a második félév eredménye már bizakodásra adhat okot a növekedés szempontjából, amelynek eredményeként a teljes mérlegfőösszeg árfolyamváltozással korrigált állománya szinten maradt, pontosabban 1,1%-os bővülést ért el év végéhez képest. A második félévet alapvetően a volumenek stagnálása, illetőleg az év végén annak kisebb bővülése jellemezte. A bővülés alapját a forinteszközök 6,7%-os növekedése alapozta meg, míg a devizaeszközök állománya 3 4,8%-kal csökkent. A nagy piaci szereplők közötti sorrend jelentősen megváltozott év végéhez képest: a 2009-es év nyertese egyrészt az OTP, amely megerősítette piacvezető szerepét, valamint az MKB, az Erste és az OTP Jelzálogbank. Piaci részesedést veszített a K&H, a CIB és a Raiffeisen, míg az UniCreditnek sikerült megtartania piaci pozícióját. Mindezek eredményeként az alábbi sorrend alakult ki a nagy szereplők között: a piacvezető OTP-t szoros egymásutánban a K&H, az MKB és az Erste követi; a év végére harmadik helyre felnövő CIB visszaesett az Erste mögé, míg a tavaly még ugyancsak az Erste előtt az ötödik helyet elfoglaló Raiffeisen mérlegfőösszege a CIB-től is jelentősen elmarad. Több mint egy százalékponttal növelte piaci részét az OTP Jelzálogbank, amelyet az UniCredit követ. A középmezőnyben jó eredményt ért el az FHB Jelzálogbank és az AXA. (Mrd Ft) 40, Mérlegfôösszeg-növekedés (éves bázis) 3 25% 3. A mérlegfôösszeg szerinti piaci részesedés 35,000 30,000 25% ,000 20,000 15,000 15% 1 15% 1 10,000 5,000 5% 5% 0 5% 2007 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 01 OTP K&H MKB Erste CIB Raiffeisen OTP Jelzálog Unicredit BB FHB Jelzálog Citi BNP Volksbank AXA ING állomány növekedési ütem korrigált növekedési ütem 2008 Q Q4 8% 6% 4% 2% 2% 4% 6% 2. A hitelállomány havi növekedési üteme Forrás: MNB 2008 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 01 vállalati hitelek lakossági hitelek Forrás: MNB Forrás: BankAdat Hitelek Lakossági piac A lakossági hitelállomány árfolyamváltozással korrigált volumene alig marad el a év végi értéktől: összesen 42 milliárddal csökkent az állomány. A devizatételek éves 2,4%-os csökkenését a forinthitelek 3%-os növekedése nem volt képes kiegyenlíteni, ezek együttes hatása eredményezte a csökkenést. A lakossági hitelezés szinte minden szegmensében visszaesett a kereslet, csupán az áruvásárlási hitelek és a folyószámlahitelek volumene nőtt a tavalyi év során; ez utóbbinak egy része összefüggésben állhat a fizetési problémákkal küzdő adósok számára technikailag folyószámlahitelként nyújtott, kényszer áthidaló hitelekkel. A jelzáloghitelek teljes állománya 0,6%- kal csökkent: mind a lakáscélú, mind a szabad felhasználású hitelek volumene hasonló mértékű visszaesést mutatott. A lakáscélú hitelek volumencsökkenésében szerepet játszott az állami támogatások megszüntetése; igaz, a kereslet is vissza- Szektorelemzés 7

8 esett, mivel a második negyedévben sem volt megfigyelhető jelentős állománybővülés. Az év során egyedül a forintalapú szabad felhasználású hitelek mutattak mérsékelt volumenbővülést (15 milliárdos emelkedés, ami az állományra vetítve 45%-os növekedést jelent). (Mrd Ft) 9,000 8,000 7,000 6,000 5,000 4,000 3,000 2,000 1, A lakossági hitelállomány éves növekedési üteme 2008 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 01 állomány korrigált devizanövekedési ütem forintnövekedési ütem teljes növekedési ütem A lakáscélú jelzálogpiaci szereplők közötti sorrend változatlan: piacvezető az OTP Jelzálogbank, továbbra is második az Erste, több mint 1-os volumenbővüléssel; őket követi a K&H és a CIB szinte változatlan volumenekkel, az MKB, amely 6%-kal növelte állományát, majd a Raiffeisen és az FHB Jelzálogbank. A középmezőny nagy nyertese az AXA, amely több mint 4-os állománybővülést ért el 2009 során, valamint az UniCredit 2-os és a Volksbank 3-os bővüléssel. A folyószámlahitelek állománya 17,5%-kal növekedett 2009-ben. A piac nagy nyertese a Raiffeisen, amely egy év alatt két és félszeresére növelte portfólióját, ezzel megduplázva piaci részesedését (16%), és megerősítve második pozícióját az OTP mögött, amely ugyancsak több mint 1-os növekedést ért el, ám még mindig uralja a teljes piaci állomány 36%-át. A követő bolyban, de már 1 alatti piaci részesedéssel található a Budapest Bank és az Erste, közel 25%-os portfóliónöveléssel, majd a CIB, a K&H, az UniCredit és az MKB. A piacvezetők szinte mindegyike, különböző mértékben ugyan, de csökkentette vállalati hitelállományát, egyedül az MKB kivételével Forrás: MNB A személyi hitelek állománya éves szinten 7,6%-kal csökkent: a forintállomány ugyan közel 7%-kal bővült, ám a devizaállomány 25%-os csökkenést mutatott. Az áruvásárlási hitelek szegmensében a forint- és a devizaállomány is növekedett 2009 során: előbbi 5,6%-kal, utóbbi pedig 21,6%-kal. Mindeközben a banki gépjármű-vásárlási hitelek állománya összességében 11,4%-kal csökkent: a kis arányú forinthitelek állománya közel 3-kal bővült, míg a devizaállomány 14%-kal csökkent. Az egyéb hitelek állománya nagyjából szinten maradt, alig egy százalékkal csökkent a teljes állomány: a forintállomány kisebb bővülését a devizaállomány hasonló mértékű csökkenése ellensúlyozta. A piaci szereplők teljesítményének értékelését nehezíti a fogyasztási (vagyis a személyi, az áruvásárlási és a gépjármű-vásárlási), valamint az egyéb hitelek piacán, hogy a szabad felhasználású jelzáloghitelek egyik vagy másik kategóriába sorolását is megengedi a felügyeleti útmutató, így a piaci gyakorlat is változatos. A fogyasztási hitelek piacán ugyanazok a meghatározó szereplők 1 feletti részesedéssel, mint év végén: az Erste, az OTP Jelzálogbank, a K&H és az OTP; míg az Erste egy év alatt 8%-kal bővítette portfólióját, az OTP közel 1-kal csökkentette azt. Következik a Raiffeisen 1 feletti portfólióvesztéssel, az AXA, amely szabad felhasználású jelzáloghitel-portfólióját közel 25%-kal növelte, a Budapest Bank, az MKB, az UniCredit és a CIB. Az egyéb hitelek piacán az OTP a két és félszeresére növelt állományával átvette a piacvezető szerepet a Raiffeisentől, így a teljes piac 37%-át uralja, míg a Raiffeisen ugyan csökkentette portfólióját, ám így is a teljes állomány közel 2-át tulajdonolja. A harmadik helyen szerepel még 1 feletti részesedéssel a KDB; a középmezőnyben őket követi a Commerzbank, az FHB Jelzálogbank, a Volksbank (amely megfelezte portfólióját), az MKB és az Erste % 2 15% 1 5% 2008 / 01 OTP Jelzálog 5. A lakossági hitelek éves növekedési ütemei 2008 / 03 jelzálog 2008 / / / / 11 Vállalati piac A vállalati hitelek állománya a tavalyi év során 6,2%-kal csökkent. A devizaösszetétel ebben a szegmensben is a forinthitelek javára mozdult el: míg a forinthitelek állománya éves szinten 3,7%-kal csökkent (és az éves növekedési ütem tavaly augusztus óta folyamatosan javuló tendenciát mutat), addig a devizahitelek állománya jóval nagyobb mértékben, 8%-kal esett vissza / / / / / 09 személyi hitel áruvásárlási folyószámla 6. A lakossági hitelállomány szerinti piaci részesedés Erste K&H OTP Raiffeisen CIB MKB AXA BB UniCredit 2008 Q Q4 FHB Jelzálog Volksbank 2010 / 01 Forrás: MNB Cetelem FHB Ker. bank Forrás: BankAdat 8 SZEKTORELEMZÉS

9 (Mrd Ft) 9,000 8,000 7,000 6,000 5,000 4,000 3,000 2,000 1, A vállalati hitelállomány éves növekedési üteme 2008 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 01 állomány korrigált devizanövekedési ütem A piacvezetők szinte mindegyike, különböző mértékben ugyan, de csökkentette vállalati hitelállományát, egyedül az MKB kivételével. A sorrend így a következőképpen alakult: 17-18%-os piaci részesedéssel piacvezető a CIB és az MKB, majd következik 1 feletti piaci részesedéssel a Raiffeisen, a K&H és az Erste, amely így megelőzte az 1-os részesedéstől éppen elmaradó UniCreditet, valamint az OTP. A középmezőnyt erősíti a Budapest Bank, a Volksbank és a Commerzbank. A kulcságazatoknak számító szektorok közül a feldolgozóipari tevékenység finanszírozása 1-kal, a kereskedelemi tevékenység finanszírozása 2-kal esett vissza, míg az ingatlanügyek, gazdasági szolgáltatási tevékenység finanszírozása alig csökkent év végéhez képest. Jelentősebb állománybővülés volt tapasztalható az építőipar (21%) és a szállítás, raktározás szegmensben (15%), miközben a mezőgazdaság finanszírozása továbbra sem a legvonzóbb tevékenység: a bankszektornak az ágazattal szembeni kitettsége 11%-kal csökkent. A kkv-hitelállomány közel ugyanakkora mértékben csökkent, mint a vállalati hitelek állománya: 6,7%-os volt a visszaesés. A különböző méretű vállalkozások közül leginkább a mikro- és a középvállalkozások szorultak háttérbe a bankszektorban: míg az előbbiek állománya 6,1%-kal, az utóbbiaké 13,2%-kal csökkent; eközben a kisvállalkozásokkal szembeni kitettség állománya éppen szinten maradt forintnövekedési ütem teljes növekedési ütem Forrás: MNB A piaci szereplők kkv-stratégiája igencsak változatos volt 2009-ben. Az eredmények értékelését nehezíti azonban, hogy a bankok kkv-szegmentációja jelentősen eltér egymástól, és a felügyeleti útmutatóban alkalmazott kkv-mérethatárok sem fedik a valós piaci méreteket: a felügyeleti középvállalati mérethatár a belső szegmentációkban már többnyire a nagyvállalati szegmensnek feleltethető meg. A teljes kkv-portfóliót tekintve a legnagyobb, 1 feletti részesedéssel rendelkező szereplők sorrendben az OTP, a K&H, az UniCredit és az Erste: ezek közül egyedül az OTP növelte kkv-állományát az év során, a K&H viszont 2-nál is nagyobb mértékben csökkentette a kitettségét. A követő mezőnyben az MKB és a Raiffeisen kisebb portfóliócsökkenés mellett megtartotta piaci részesedését; a CIB ugyancsak nagymértékben, közel 3-kal csökkentette portfólióját, míg a Volksbank jelentős portfóliónöveléssel közelítette meg a CIB részesedését. A szegmenseket tekintve: mikroszegmensben 1 feletti részesedéssel piacvezető az OTP, a Raiffeisen, az Erste és az UniCredit; ezeket követi az MKB, a Volksbank, a K&H és a CIB. A kisvállalkozások szegmensében 2-os részarányhoz közelít az Erste és az MKB, 15-1 között van az OTP és a K&H; majd következik a CIB, az UniCredit, a Raiffeisen és a Volksbank. A projekthitelek bruttó könyv szerinti állománya év végéhez képest 14%-kal bővült, ami szinte teljes egészében az első negyedév állománynövekedésének tulajdonítható; ez alapvetően a 2008 végén már jóváhagyott és 2009 elején folyósított állományokból adódhatott. A projekthitelezés év eleji leállításának az eredményeképpen később az állomány nem változott, a projekthitelezés szinte teljes egészében befagyott. (Mrd Ft) A bankszektor portfólióminősége jelentős romlást mutatott 2009 során, ennek a dinamikája szektoronként is eltért. 9. A 2008 és 2009 egyes negyedéveiben folyósított kkv-állományok közötti különbözet A kkv-hitelek éves növekedési ütemei (db) Q1 Q2 Q3 Q4 2 mikrovállalkozás kisvállalkozás középvállalkozás / / / / 09 mikrovállalkozás 2007 / / / / 09 kisvállalkozás 2008 / / / / 09 középvállalkozás 2009 / 12 Forrás: PSZÁF Forrás: PSZÁF Betétek A lakossági betétek állománya a 2009-es év során közel 390 milliárd forintos bővülést mutatott (az árfolyamváltozással korrigált állományváltozás ennél 50 milliárddal kevesebb). Az év során előszeretettel alkalmazott betéti akciók hatására a devizabetétállománynak az árfolyammal korrigált növekedési rátája meghaladta a 1-ot, ezzel 110 milliárdos állománybővülést eredményezett. A forintbetétek növekedési üteme eközben az év során tapasztalható, két számjegyű növekedési ütemről egy számjegyűvé olvadt, az éves növekedési ütem év végére 3,8%-ra csökkent, a teljes állomány pedig 230 milliárddal bővült. Szektorelemzés 9

10 A betétek futamidő szerinti bontása érdekes képet mutat: év/ év alapon a teljes betétállomány gyarapodását a lekötött betétek növekedése adta, azaz 2009 során a lekötött betétek állománya 390 milliárddal emelkedett, ez 7%-os éves növekedési ütemnek felel meg, míg a folyószámla-állomány nem változott. A lakosság ezek szerint a 2008-as kamatakciózás során a szektorba áramlott, lekötött betétállományt 2009 során nagyrészt benn tartotta a szektorban, a növekedést pedig részben a rövid kamatozó értékpapírok és a tőzsdei részvények eladásából, illetőleg több megtakarításból érte el A lakossági betétek havi állományváltozása 2008 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 01 lekötött betét folyószámla A teljes lakossági betétállomány több mint egyharmadát az OTP birtokolja, és részesedését stabilan tartja. A követők 8-1 körüli részesedéssel a CIB, az Erste, a K&H és a Raiffeisen; ezek közül az Erste volt képes jelentősen növelni betétállományát, így piaci részesedésben megelőzte a K&H-t; a Raiffeisen viszont jelentős betétállományt vesztett, így került a tavalyi harmadik pozícióból a K&H mögé. A középmezőnyben a tavalyi évhez képest változatlan sorrendben következik az MKB, az UniCredit és a Budapest Bank. A látra szóló lakossági betétek piacán is egyeduralkodó az OTP 4 feletti részesedésével, 1 felett van a K&H, majd közel azonos állománynyal következik az Erste és CIB. Az év során ezen szereplők közül viszont csak a CIB volt képes növelni állományát (16%-os bővülés), míg a többiek mind 7-8% körüli portfólióvesztést szenvedtek el. Az év nagy nyertese a piacra újdonságot hozó AXA, amely a VIP betétszámla-konstrukcióval közel 5%-os piaci részesedést hasított ki, megelőzve a Raiffeisent is; utánuk következik az MKB és a Budapest Bank. Kivétel nélkül minden intézmény növelte az értékvesztés-állományát, a nagybankok átlagosan megduplázták tartalékaikat. Forrás: PSZÁF A lekötött lakossági betétek piacán az OTP őrzi 3 feletti részesedését; 1 feletti részesedéssel következik a CIB és az Erste, amely a második félévben jelentősen növelte állományát, így került a Raiffeisen elé; majd közel azonos, 7% körüli részesedéssel következik a K&H, az előrelépő UniCredit és az MKB. A vállalati betétek állománya az év során 6,3%-kal csökkent, a nagy piaci szereplők között pedig tovább élesedett a verseny, az első öt helyezett mindegyike 1 feletti piaci részesedéssel bír: sorrendben a K&H, OTP, MKB, UniCredit és a CIB. Ezen szereplők közül egyedül a CIB-nek csökkent jelentősen az állománya, a többi szereplő közül nagyobb mértékben az OTP és az MKB volt képes növelni az állományát, így az élmezőny még közelebb került egymáshoz. Az UniCredit saját teljesítményének és a CIB portfóliócsökkenésének köszönhetően került a negyedik helyre, míg a Raiffeisen a CIB mögé sorolódott. A középmezőnyben a pozícióját megerősítő Erste és a Budapest Bank található. Likviditás A bankrendszer likviditási pozícióját jelző, szektorszintű hitel/betét mutató év végéhez képest jelentősen javult: 162%-ról 151%-ra csökkent. Ennek eredményeként a nagybankok közül már egy sem rendelkezik 20 feletti mutatóval, sőt a K&H és a Raiffeisen kivételével mindegyik szereplőnek javult a likviditási pozíciója; ám az ő esetükben is csak kisebb mértékű romlás volt megfigyelhető. A javulás igaz külön a forint- és a devizapozíciókra vetített mutatóra is: a forint hitel/betét mutató értéke 61%-ról 59%-ra, míg deviza esetén 46-ról 41-ra mérséklődött A hitel/betét mutató alakulása 2008 / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 12 forint összesen deviza (jobb) Az aktivitás csökkenésével együtt a külföldi források mértéke is visszaesett, ez nagyrészt az anyabanki finanszírozástól függött: a teljes állomány egy év alatt 5%-kal mérséklődött, míg a teljes forrásállományon belül ezek a források összesen még mindig 3-ot tesznek ki. Portfólióminőség A bankszektor portfólióminősége jelentős romlást mutatott 2009 során, ennek a dinamikája szektoronként is eltért. A teljes állományban a problémás (átlag alatti, kétes és rossz) hitelek állománya a kétszeresére nőtt, ennek eredményeképpen a problémamentes (és külön figyelendő) állomány aránya a teljes minősített állományon belül 97,1%-ról 94,2%-ra csökkent. A legnagyobb arányban a külön figyelendő állomány növekedett, így aránya 4%-ról 11%-ra nőtt. A lakossági portfólió az év első és harmadik negyedévében romlott erőteljesen, ekkor az átlag alatti, kétes és rossz állomány is jelentősen emelkedett, ami azt mutatja, hogy az Forrás: PSZÁF 10 SZEKTORELEMZÉS

11 év elején problémássá váló hitelek az év során tovább romlottak, így arányuk 3,1%-ról 7,5%-ra emelkedett. Az utolsó negyedévben pedig a külön figyelendő állomány nőtt jelentős mértékben. A külön figyelendő állomány utolsó negyedéves, kiugró növekedésére két magyarázat kínálkozik: Az első negyedévet érintő devizasokk miatt fizetési problémával küzdő ügyfelek számára szinte minden bank átmeneti fizetési könnyítéseket alkalmazott, akár rövid távú moratórium, akár fizetésátütemezés formájában; a banki tapasztalatok szerint ezeknek az ügyfeleknek a nagy része újból késedelembe esett az átmeneti segítség lejártát követően. Az év közben folytatott felügyeleti vizsgálatok egyik eredménye, hogy az átstrukturált hitelekre prudensebb értékvesztés-képzési eljárást vár el a PSZÁF, ennek eredményeképpen minden átstrukturált hitelt automatikusan át kellett sorolni a külön figyelendő kategóriába már a tavalyi év során. Az első negyedéves devizasokk hatására a lakossági jelzálog-portfóliók romlása a felügyeleti adatok tanúsága szerint augusztusra zuhant mélypontjára: a késedelem nélküli szerződések aránya a szerződések darabszáma alapján ekkor volt a legalacsonyabb (77%); azóta kisebb javulás és stagnálás jellemzi a portfóliót. Ezen időpont óta a 30 és a 90 napon túl lejárt szerződések darabszáma is csökkenést mutat. Mindez azt bizonyítja, hogy a bankok hatékony támogatást nyújtottak a fizetési késedelembe esett ügyfeleiknek, és egyelőre sikeresen alakították át a problémás hiteleket. Ami viszont kedvezőtlen trendet vetít előre a számok vizsgálatakor, az a végrehajtásra átadott lakóingatlanok és az eljárás során értékesített ingatlanok számának aránya. A felügyeleti adatok alapján 2009-ben több mint 5500 ingatlant adtak át végrehajtásra, ám ebből mindössze 91 esetben történt sikeres ingatlanértékesítés. Részint ez, részint az, hogy a bankok 2009 során eleve önmérsékletet tanúsítottak a végrehajtások kezdeményezésében, arra enged következtetni, hogy az ingatlanok másodpiacán elhúzódó pangásra lehet számítani. 7% 6% 5% 4% 3% 2% 1% 12. A 90 napon túl lejárt jelzálog-követelések alakulása % 22% 21% 2 19% 18% 17% így ezeknek a teljes állománya 5,3%-ról 9,2%-ra emelkedett. Az utolsó negyedévben a külön figyelendő állomány három és félszeresére emelkedett, ami ugyancsak a felügyelet értékvesztésre vonatkozó elvárásaival magyarázható. Egyrészt a felügyelet az átstrukturált hitelekre a vállalati szegmensben is megköveteli a legalább külön figyelendő kategóriába történő sorolást, másrészt a bullet típusú projekthitelek 4 minősítését ugyancsak szigorították: ezek esetében is kötelező elvárás a külön figyelendő kategóriába sorolás, valamint a legalább 2%-os értékvesztés képzése. Ennek eredményeképpen a külön figyelendő állomány aránya 22%-ra nőtt. A kkv-állományok minősége komoly problémákat sejtet: darabszámra vetítve a kkv-hitelek 19%-a 90 napon túli késedelemben volt év végén (a év végi érték 13%), ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy minden ötödik kkv-hitel nem teljesít. Volumenarányosan az érték 9,7%, vagyis a 90 napon túl késő állomány majdnem megduplázódott. Tovább rontja a képet az, hogy az éven túli késedelemben lévő állomány 2,4%-ról 4,4%-ra emelkedett. Összességében elmondható, hogy amíg a lakossági portfólióromlását a bankok átmenetileg hatékonyan voltak képesek kezelni, a gazdasági környezet romlása miatt fizetési problémákkal küzdő kis- és középvállalkozások helyzetét az intézmények nem voltak képesek orvosolni a hitelezési feltételek hirtelen és nagyarányú szigorításával részben maguk is hozzájárulhattak a portfóliók romlásához. Ez rávilágít a kkv-k általános helyzetére is: sokktűrő képességük rosszul vizsgázott. A bankszektor átlagában a teljes hitelportfólióra megképzett értékvesztés 3,6%-ra emelkedett a év végi 1,7%-os szintről. Kivétel nélkül minden intézmény növelte az értékvesztés-állományát, a nagybankok átlagosan megduplázták tartalékaikat. 2 18% 16% 14% 12% 1 A devizasokk miatt fizetési problémával küzdő ügyfelek számára szinte minden bank átmeneti fizetési könnyítéseket alkalmazott, akár rövid távú moratórium, akár fizetésátütemezés formájában. 13. A 90 napon túl lejárt kkv-követelések alakulása 58% 56% 54% 52% 5 db állomány értékvesztés/90 napos állomány (jobb) Forrás: PSZÁF A vállalati portfólió összetételének dinamikája is folyamatos portfólióromlást mutatott 2009-ben. Az év során az átlag alatti és kétes állomány szinte megduplázódott, míg a rossz állomány 4-kal bővült, 8% 6% 4% 2% db állomány értékvesztés/90 napos állomány (jobb) 48% 46% 44% 42% Forrás: PSZÁF Szektorelemzés 11

12 5% 4% 3% 2% 1% 14. Az értékvesztés/hitel állomány alakulása A bankszektor sajáttőke-arányos jövedelmezősége (a fióktelepek nélküli állományt számítva) év/év alapon a tavalyi 11,3%-ról 9,4%-ra csökkent. Tőkearányosan a nagybankok között 2009-ben az Erste a legjövedelmezőbb: 15%-os ROE-t ért el (ennél magasabb értéket csak az OTP Jelzálogbank volt képes teljesíteni). Ezután következik 1 feletti mutatóval az FHB Jelzálogbank, a 2008-hoz képest jelentősen javuló OTP, a Budapest Bank és az ugyancsak javuló K&H / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / 12 teljes hitelállomány vállalatok lakosság Jövedelmezőség A bankszektor adózás előtti eredménye az előzetes adatok alapján 306 milliárdos értéket ért el 5, ami a év végi értékhez képest 5,5%-os emelkedés. A nem auditált adatok alapján az adózás előtti eredménytömeg 5-át az OTP Csoport tulajdonolja, év/év alapon a szektorban a legjelentősebb növekedést az OTP és az OTP Jelzálogbank érte el: előbbi megduplázta, utóbbi két és félszeresére növelte a év végéhez képest elért eredménytömeget. A harmadik helyet az Erstétől megörökölte a Citibank (amely az AXA-val együtt 2009 januárja óta fióktelepként működik); teljes eredményét majd 4-kal növelve, a bankszektor teljes adózás előtti eredményének több mint 9%-át birtokolja. Negyedik így az Erste, amelynek 2008-hoz képest több mint 2-kal csökkent az eredménye. A következő a K&H, amely viszont 25%-kal javította az eredményét, megelőzve így a tavaly a nagybankok között még a harmadik helyre sorolt UniCreditet. Eredményoldalon kevésbé sikeresen teljesített a Raiffeisen, a CIB és az MKB: 2008-hoz képest ezek a bankok a teljes adózás előtti eredménytömegük nagy részét elveszítették 2009 során során több nagybank is célul tűzte ki a kockázattal korrigált eszközérték csökkentését, és ezt sikerrel hajtották végre. Forrás: PSZÁF Az eredmény összetevői közül a kamateredmény 16%-kal bővült, a nem kamateredmény pedig 65%-kal; ebben jelentős szerepet játszott a pénzügyi és befektetési szolgáltatások eredményjavulása, amely részben az átértékelődő állampapír-portfóliókon elért, részben pedig a devizahitelekhez kapcsolódó devizakonverzióból adódó eredménynek köszönhető. A működési költségek állománya éves szinten 2%-kal csökkent, míg az értékvesztés- és céltartalék-állomány éves szinten a háromszorosára nőtt. A bankszektor feszített ütemben javította relatív hatékonyságát: a szektorszintű költség/bevétel (cost/income) arány 42,6%-ra csökkent a 2008-as 51%-ról. A nagybankok közül kivétel nélkül mindegyik javította cost/income mutatóját, a legjobb eredményt az OTP érte el, egyedüliként sikerült 4 alatti mutatóértéket elérnie; 5 alatt teljesített az UniCredit, az Erste, az MKB és a Raiffeisen. 45% 4 35% 3 25% 2 15% 1 5% OTP Jelzálog Erste FHB Jelzálog OTP 15. ROE (yoy) BB K&H Az eszközarányos jövedelmezőség is romlott: a év végi 0,88%-ról 0,75%-ra csökkent a szektor ROA-mutatója. Eszközarányosan a legjövedelmezőbb az OTP: 1,71%-os ROA-t produkált a 2008-as 0,97% helyett. A nagybankok közül még a Budapest Bank és az FHB Jelzálogbank ért el 1% feletti ROA-t; igaz, 2008-hoz képest enyhén romlott mindkét intézmény mutatója. A nagyban-kok közül sorban a következő legjobb eredményt az Erste érte el, jelentősen rontva a mutatóján 2008-hoz képest; követi az UniCredit és az enyhén javuló K&H. 1.8% 1.6% 1.4% 1.2% % 0.6% 0.4% 0.2% 0. OTP OTP Jelzálog BB FHB Jelzálog Általánosságban elmondhatjuk, hogy a bankszektor átlagos nettó kamatmarzsa (net interest margin NIM) év végéhez képest kis mértékben ugyan, de javult: 2,7%-ról 2,8%-ra emelkedett. A lakossági és a vállalati szegmensben is csökkentek a hitel- és betétkamatok az év során, kiegyenlítve egymás hatását, ennek köszönhető, hogy a nettó kamatmarzs csaknem szinten maradt. UniCredit UniCredit Jelzálog 2008 Q Q4 16. ROA (yoy) Erste UniCredit UniCredit Jelzálog K&H 2008 Q Q4 Cetelem Raiffeisen Raiffeisen CIB MKB Forrás: BankAdat CIB MKB Forrás: BankAdat 12 SZEKTORELEMZÉS

13 (Mrd Ft) A nettó kamatmarzs alakulása % 4% 3% 2% 1% kamateredmény NIM Tőkehelyzet A bankrendszer átlagos tőkemegfelelése a év végi 11,2%-os szintről 12,9%-ra nőtt. A mutató javulása két öszszetevő együttes hatásának köszönhető: 7%-kal csökkent a hitel-, piaci és működési kockázatokra tartalékolandó tőkekövetelmény minimális szintje, amit egyrészt az aktivitás csökkenése okozott, másrészt az, hogy 2009 során több nagybank is célul tűzte ki a kockázattal korrigált eszközérték csökkentését, és ezt sikerrel hajtották végre; emellett közel 7%-kal nőtt a kockázatok fedezésére figyelembe vehető szavatolótőkeállomány, az anyabanki hozzájárulásoknak köszönhetően. Értékelés Bár 2009 jelentős kihívást jelentett a bankoknak, a bankrendszer 2009-es, nem auditált számait nézve, az az első érzésünk, hogy nagy változások nem történtek a tavalyi évben: stagnáló aktivitás, kisebb eredményjavulással fűszerezve. Az egyedi teljesítményeket vizsgálva, már láthattunk érdekes trendeket: az egyenleg mégis pozitív, úgy tűnik, az év során több intézmény volt képes hatékonyan megküzdeni a válsághelyzetből adódó problémákkal, mint ahányan még előtte állnak ennek a feladatnak. Ennek eredményeképpen a részpiacok szereplőinek sorrendje sok esetben jelentősen megváltozott. A vártnál kedvezőbb teljesítmény ellenére még 2010-ben is sok teendője lesz a bankszektornak, többek között a meglévő, problémás portfóliók kezelése és a hitelezés új alapokra helyezése. Kalfmann Petra NBK, igazgató Forrás: PSZÁF 1 A szektor összesített állományi adatainak forrása a Magyar Nemzeti Banknak a teljes hitelintézeti szektorra kiterjedő monetáris mérlege, míg a szektort jellemző eredmények alakulását, valamint az egyedi banki adatokat a Bankszövetség BankAdat adatbázisa, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének statisztikai idősora alapján határoztuk meg. Az egyedi banki adatok és a felügyeleti adatok is előzetes, nem auditált év végi adatok. 2 A bankszektor fogalmán a magyarországi hitelintézetek és fióktelepek összességét értjük. 3 A devizatételek növekedési ütemét minden esetben az árfolyamváltozással korrigált állományokra számítjuk. 4 Nettó hitelállomány/betétek 5 Ezekhez a hitelekhez meghatározott, egyedi kamatfizetés tartozik, s a tőkét a lejáratkor kell megfizetni. 6 Az érték a fióktelepek adózás előtti eredményét is tartalmazza.

14 Marko Voljč, a KBC közép-európai és oroszországi üzleti egységének vezetője Patai Mihály, az UniCredit Bank vezérigazgatója Papp Edit, az Erste Bank elnök-vezérigazgatója Hazai bankvezérek a válság tanulságairól A közelmúlt és a jövendő stratégiájáról kérdeztünk nagy tapasztalattal rendelkező vezetőket: Erdei Tamást, az MKB Bank elnök-vezérigazgatóját, Felcsuti Pétert, a Raiffeisen Bank vezérigazgatóját, Papp Editet, az Erste Bank elnök-vezérigazgatóját, Patai Mihályt, az UniCredit Bank vezérigazgatóját és Marko Voljčot, a KBC közép-európai és oroszországi üzleti egységének vezetőjét. 1. Menjünk vissza az időben! Ha a mai tudásával és tapasztalatával rendelkezne, és újból 2006 őszét írnánk, mi az, amit másképpen tenne? Erdei Tamás: Előre szeretek tekinteni, nem pedig visszafelé. A múltban történtek elemzése a gazdaságtörténészek feladata, a magam részéről a jelen problémáinak a megoldását tekintem a legfontosabbnak. A magyar bankszektorban ben igen erős volt a verseny mind a lakossági különösen a devizában nyújtott hitelezés, mind a vállalati hitelek piacán. Ma azt illene mondanom, hogy amenynyiben előre látjuk a jövőt, már akkor is csak forinthiteleket folyósítottunk volna. Ugyanakkor a konkurencia továbbra is hitelezte volna devizában az ügyfeleket, az MKB Bank pedig jelentős versenyhátrányt szenvedett volna. Ugyanez igaz a vállalati, különösen az ingatlanfejlesztések piacára, ahol korábban a másodlagos piac is megfelelő kivonulási lehetőséget biztosított a bankoknak. Ma azoknak az ingatlanfejlesztéseknek, amelyekért korábban versenyeztek a bankok, egy részét a beruházók leállították, sokszor befejezni sem lehet az építkezéseket, és a kiszállásra sincs lehetőség. Minden helyzetet a megfelelő időben és környezetben szükséges vizsgálni. Ennek megfelelően arról érdemes beszélni, mit kell tenni a válság után, és milyen tanulságai vannak ennek a periódusnak. Felcsuti Péter: Valójában egyetlen dolgot tennék másképp: igyekeznék jóval szilárdabb kockázatkezelési struktúrát felépíteni annál, mint ami akkor megvalósult. Hogy ez akkor nem történt meg, az alapvetően a fókuszhiányra vezethető vissza egy olyan viharos üzleti növekedési időszakban, ahol mivel a szellemi és vezetői kapacitások végesek erre nem jutott elégséges energia és figyelem. Kockázatkezelés alatt a teljes infrastruktúrát értem: az előszűrést, a hiteljóváhagyást, az utógondozást, a behajtást és a work-outot is. Ennek a folyamatnak minden szakaszán lehet az ismert technikákkal minimalizálni a várható vagy a tényleges veszte- 14 Interjú

15 Felcsuti Péter, a Raiffeisen Bank vezérigazgatója Erdei Tamás, az MKB Bank elnök-vezérigazgatója séget, valamint nagyon fontos ezeknek a folyamati lépéseknek az összehangolása is. Természetesen ezt a válság hatására rohammunkával építettük, illetve építjük fel. Ugyanakkor nem elég, ha kiépítjük ezt a struktúrát, szabályzatokat hozunk létre, fejlesztünk, embereket veszünk fel; egy szilárd kockázatkezelési kultúra kialakítása sokkal több időt igényel. Papp Edit: Igazából semmit, ugyanis az akkori piaci viszonyok mellett lényegében másképpen nem is működhettünk volna, mint ahogy tettük. Ez volt az az időszak, amikor a likviditás az utcán hevert, a fogyasztás élénkülése töretlen volt, a tőkearányos jövedelmek a banki szektorban versenyeztek egymással, de szerencsére még nem értük el azokat a rendkívül kockázatos termékeket és amerikai struktúrákat, amelyekből a válság kiindult. Összességében azt mondhatom tehát: lehet, hogy néhány apróbb dolgot másképpen kellett volna tennünk, de a stratégiai lépéseink mindvégig helyesek voltak. Az Erste azért volt képes sikeres válságkezelésre és jó válaszokat adni a kihívásokra, mert már ebben az időszakban is gondosan ügyelt a prudens hitelezésre, így a kialakított portfólió mindvégig kezelhető maradt. Emellett kiemelt figyelmet szenteltünk a likviditásmenedzsmentnek, ami szintén jó döntésnek bizonyult. A válság azt is bizonyította, hogy az alaptevékenységre összpontosító, a költséghatékonyságot középpontba állító üzletpolitika a helyes irány. Persze, számos tanulságot levontunk mi is. Fontosnak tartom a felelős hitelezés gondolatát, de az biztos, hogy akkori fejjel, az adott piaci körülmények között nehezen lehetett volna lényegesen másfajta hitelezési tevékenységet folytatni úgy, hogy közben megfeleljünk az ügyfelek és a részvényesek elvárásainak is. Patai Mihály: Két dolgot csináltam volna másképp mai fejjel: egyrészt leállítottam volna a svájcifrank-alapú jelzáloghiteleket (amelyeket mi egyébként csak 2006 tavaszán indítottunk el), és sokkal óvatosabban kezeltem volna a külföldi befektetők ingatlanfejlesztési célú projektjeinek a finanszírozását. A piac problémáinak a túlnyomó része itt koncentrálódik. A hitelezés visszafogása persze a gazdasági és jóléti növekedés ütemének csökkenésével, ezáltal a bankok körében is alacsonyabb jövedelmezőséggel járt volna, mégis úgy gondolom, hogy az említett tényezőkre hamarabb nagyobb figyelmet lehetett volna fordítani. Ma már tudom, hogy észre kellett volna vennünk például az ingatlanforgalmazás labilis egyensúlyának intő jeleit. Másrészt nemzetközi szinten is igaz, hogy a bank jó hírnevének csorbulása komoly kockázattá érlelődött. Az elmúlt időszakban különösen a nemzetközi bankokkal szemben kialakult, bankárellenes hangulatot kellett volna jóval hamarabb érzékelni, és megfelelően kezelni. A válság azt is bizonyította, hogy az alaptevékenységre összpontosító, a költséghatékonyságot középpontba állító üzletpolitika a helyes irány. (Papp Edit) Marko Voljč: Ez akadémikus, ugyanakkor nagyon hasznos kérdés a következő, de remélhetőleg nem a közeljövőben bekövetkező válságok szempontjából, amelyekre így talán képesek leszünk jobban felkészülni. Valószínűleg hasonlóak a válaszaim, mint a legtöbb gyakorló bankárnak a világon: sokkal jobban odafigyeltünk volna a kockázatok megértésére és a megfelelő kockázatkezelés kialakítására. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy el kellett volna zár- Interjú 15

16 kózni a kockázatvállalástól, de jobban oda kellett volna figyelni a kockázatos kihelyezésekre. A lakossági üzletágban ebben az időszakban a bankok a hitelkihelyezésben százalékos bővülést értek el, hiteleztek svájci frankban, sőt akár japán jenben is. Óvatosabban kellett volna kezelnünk ezeket a devizákat, és vélhetően csak euróalapú devizahiteleket lett volna szabad kihelyeznünk. Jobban meg kellett volna vizsgálni az ügyfél fizetőképességét, természetes devizafedezettségét és a biztosítéki hátteret is. Normális helyzetben én karmester típusú vezető vagyok szeretem delegálni a feladatokat, felelősségeket, de ezekben a válságos időkben a közvetlen irányítás szerepe nagyon felértékelődött. (Felcsuti Péter) A vállalati oldalon nagyobb hangsúlyt fektettünk volna arra, hogy távol maradjunk az olyan kockázatos szektoroktól, mint az ingatlanfejlesztés és a turizmus, mert ily módon kevésbé lettünk volna sebezhetőek a visszaeső gazdasági ciklusban. Véleményem szerint tanultunk az elmúlt időszakból, noha a szektort alapjaiban nem rázta meg a válság. Még akkor is azt gondolom, hogy óvatosabbnak kellett volna lennünk 2007-ben és 2008 első felében, ha a K&H konzervatívabb volt a szektor átlagánál folyamán a bank irányításában mi jelentette a legnagyobb kihívást? ET: Sokféle krízist éltem már meg a pályám során, például az ázsiai, a dél-amerikai vagy az orosz válságot utóbbi közvetlenül is érintette az MKB Bankot, de azok egészen másképpen zajlottak le. Személy szerint nem hittem el, korábban pedig végképp nem gondoltam volna, hogy a nemzetközi pénzpiacok egyik napról a másikra gyakorlatilag kiszáradnak, hogy a likviditással együtt a bankok közötti bizalom is eltűnik, amelynek következményeként egyes országokban megszűnt a bankok közötti együttműködés lehetősége. Ez óriási sokként érte a bankszektort, hiszen hozzászoktunk egy olyan környezethez, ahol korlátlan mennyiségű likviditás állt a rendelkezésünkre a refinanszírozáshoz, és csak a forrás árának, illetve a futamidejének az optimalizálásával foglalkoztunk. Ennek következményeként volt egy olyan időintervallum, amikor nem volt könnyű megfelelően vezetni a bankot, biztosítani a szükséges napi likviditást, devizaswapokat kötni, eleget tenni az ügyfelek igényeinek. Amikor először néztünk szembe a válsággal, akkor minden bankvezetőnek azt kellett elsődlegesen megoldania, hogy az általa vezetett bank likvid maradjon, továbbá ne veszítse el ügyfelei bizalmát. Ezt a viszonylag rövid időszakot szerencsére sikerült jól menedzselni, amihez az is hozzájárult, hogy a Magyar Nemzeti Bank is biztosította a megfelelő likviditást. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy az ügyfelek pénze soha nem volt veszélyben: míg a devizaforrások kérdésessé váltak, forintban korlátlan likviditás állt rendelkezésre. A problémát a periódusokon átívelő, alapvetően a kiadási reformok elmaradása miatt is laza fiskális politika és a gyakran vele nem koherensen érvényesülő, monetáris politika hibájának tulajdonítom; emiatt alakulhatott ki ilyen mértékű kamatkülönbözet a forint és a deviza között. Ennek következményeként az ügyfelek forintban akartak betétet elhelyezni, devizában pedig hiteleket felvenni. A bank szolgáltató intézmény: az a feladatunk, hogy természetesen a megfelelő prudenciális feltételeknek eleget téve kiszolgáljuk az ügyfeleinket. Személyes meggyőződésem, hogy lehetett volna ugyan korlátozásokat, tiltásokat bevezetni, kizárólag adminisztrációs intézkedésekkel azonban nem lehet gazdasági törvényszerűségek ellen védekezni. Miközben a pénzügyi válság már elmúlóban van, és bár nem ugyanazokon az árakon, a piac normalizálódott, a forrásokhoz többé-kevésbé hozzá lehet jutni, a reálgazdasági válság újabb kihívások elé állította a bankokat és a bankrendszereket az egész világon. Ez eszközoldali átárazódást jelent, amely befolyásolja a profitot és a minőséget is: a reálgazdasági válság hatására magasabb lett a munkanélküliség, csökkentek a vállalatoknál a jövedelmek, a költségtakarékoskodás jelentősége megnőtt. Következésképpen az ügyfelek egy részének mind a lakossági, mind a kis- és középvállalati szegmensben nehézséget jelent a hitelek visszafizetése. A nagyvállalati ügyfelek esetében a projektfinanszírozást kivéve kevésbé volt érzékelhető a portfólió romlása; esetükben inkább átütemezési feladatokat kellett megoldani. Hitelezési veszteségeik minimalizálása érdekében a bankok a biztosítékokra támaszkodhatnak, ugyanakkor a válság során ezeknek a piaca is beszűkült, értékük lecsökkent, tehát az exitlehetőségek megszűntek. Mindezek nagymértékű céltartalékolási kötelezettséget hárítanak a bankokra, amely csökkenti a profitot. Ilyen esetben természetes, hogy a bankok módosítják üzleti stratégiáikat, visszafogják hitelezési tevékenységüket, amely azonban tovább mélyítheti a válságot. FP: Saját tevékenységünk értékeléséhez főleg, amikor ennek a tevékenységnek van egy határozott iránya húsz évig, majd a huszonegyedik évben teljesen megváltozik fel kell tennünk a kérdést, hogy valóban rendben volt-e az előző két évtized. A 2009-es év egyetlen banknak sem a legjobb üzleti éve, mint ahogyan a Raiffeisen Banknál sem, de az egyáltalán nem mindegy, hogy hová pozícionáljuk. Két lehetséges interpretációja kínálkozik. Az egyik megközelítésben azt mondhatjuk: 2009 olyan rossz volt, hogy az utólag megkérdőjelezi az előző 20 évet, különösen azokat a bankokat tekintve, amelyek ebben az időben csődbe mentek, illetve elvesztették a tőkéjüket. Vagy vélekedhetünk úgy is, hogy 2009 nem írja felül, de utólag árnyalja a megelőző két évtizedet, mert 2009-ben a megnövekedett hitelezési veszteségeket azokon az eszközökön szenvedtük el, amelyeket a megelőző 20 évben gyűjtöttünk, és amelyeken korábban jelentős nyereséget mutattunk ki. Én úgy gondolom, hogy a mi esetünkben a második értelmezés helytálló; mert ahogyan más magyarországi nagybank, úgy a Raiffeisen Bank sem vesztette el a tőkéjét. Igaz, hogy a hitelintézetek a tőkéjük árát már nem keresték meg a hagyo- 16 Interjú

17 mányos banküzemi értelmezésben, de nem is voltak veszteségesek, és fel sem merült, hogy a tőkéjüket elvesztették volna. Ebben az időszakban olyan eseményekkel találkoztunk, amelyekre nem lehetett felkészülni, és én sem ezekre készültem. Két dolgot szeretnék megemlíteni: egyrészről az események hihetetlen intenzitással követték egymást, főleg azért, mert egy ideig nagyon nehezen lehetett definiálni, értelmezni, hogy mi is történik. Másodszor pedig, amikor már megértettük, akkor rugalmasan, gyorsan kellett reagálni, és hamar irányt váltani. Az expanziót, a növekedést, az értékesítést hangsúlyozó üzleti modellről hirtelen át kellett állni a védekező stratégiára. Védeni kellett a bank mérlegét, likviditását, tőkéjét, a veszteségek csökkentésére kellett törekednünk, és rövid távú költségtakarékossági intézkedéseket kellett hoznunk úgy, hogy közben a magyar gazdasági helyzet is ingatag volt. Normális helyzetben én karmester típusú vezető vagyok szeretem delegálni a feladatokat, felelősségeket, de ezekben a válságos időkben a közvetlen irányítás szerepe nagyon felértékelődött. PE: A legnagyobb kihívás az volt, hogy kellőképpen gyorsan érzékeljük a környezet változásait, és képesek legyünk ezekre nagyon gyorsan érdemi válaszokat adni. Ha kell, akkor pedig teljesen másképp viselkedjünk, mint korábban, vagy ahogyan az első pillanatban logikusnak tűnne. Jó példa erre az ingatlanalap: egészen másképpen kezeltük a problémákat, mint ahogyan a piac nagy része tette, és az idő minket igazolt. Abban az időszakban az volt az egyik fő kérdés, hogy melyik piaci szereplő mögött áll olyan anyavállalat, amely mind tőkével és likviditással, mind pedig stratégiával támogatja a leányvállalatát. Nagyon jó érzés volt és biztonságot jelentett, hogy bár a világot járó, osztrák főnökeimnek folyamatosan úgy emlegették Romániát és Magyarországot, mint a régió két leginkább katasztrofális helyzetű államát, soha fel sem merült, hogy ne adjanak megfelelő mennyiségű likviditást és tőkét. Anyavállalatunk, az Erste Csoport az első pillanattól kezdve azt mondta: nem húzza be a kéziféket, biztosítja a banküzem működését mindenhol, költséget csökkent és racionalizál, de nem úgy, hogy alkalmazottakat bocsátana el. Így végül a kiszáradó bankközi pénzpiacok negatív hatásait anyavállalatunk segítségével képesek voltunk kezelni. Ez rendkívül nagy segítségnek bizonyult, és természetesen ilyen stabil háttérrel könnyebben birkóztunk meg a válság hatásaival. Ezen a ponton számunkra a betétgyűjtés és a hitelezés azonnali újragondolása vált elsődlegessé, ami mégiscsak kellemesebb terhet jelentett, mint ha likviditási gondokkal kellett volna szembenéznünk. Az anyavállalat az osztrák állami tőkeinjekciót választotta, így nem volt szükség a hitelállomány csökkentésére, sőt növelni is lehetett azt. Ez a stabil háttér pedig számunkra azt jelentette, hogy oda tudtunk állni egy-egy jó projekt mögé, és nem kellett kiszállnunk az ígéretes ügyfelek vagy ügyfélcsoportok finanszírozásából. Sok piaci szereplővel ellentétben, megengedhettük magunknak, hogy azt mondjuk: bár most válság van, de legyen olyan programunk, amelynek az elsődleges célja az ügyfelek életben tartása. Megfogalmazhatom így is: előre menekültünk, és arra koncentráltunk, hogy képesek legyünk megújulni, és ismét az alaptevékenységeinket helyezni előtérbe. A válságból is győztesen szerettünk volna kijönni, ami igen kockázatos, hiszen nagyot is lehetett volna bukni egy nem megfelelő döntéssel. Most úgy látom, jól döntöttünk, és szerencsénk is volt, bár egy-két évre még szükség lesz, amíg bebizonyosodik, hogy helyes stratégiát választottunk-e. PM: A legnehezebb, legösszetettebb feladat a korábban már említett, banki reputációs kockázat kezelése volt. Kezdem az álhírekkel, amelyeknek a terjedésekor nemcsak a piacot, hanem a kollégákat is meg kellett nyugtatni. Még olyan elképzelhetetlen, végképp megalapozatlan cikkek is megjelentek a nemzetközi, ennek következtében a magyar újságokban, mint például, hogy egyes név szerint említett bankok, illetve bankcsoportok hamarosan csődbe mennek. Ezek az álpróféciák természetesen nem következtek be más európai országokban sem; a magyar bankrendszer pedig az egyik legstabilabb hitelintézeti szektor a világon. Ennek ellenére a közbeszéd és a média itthon is hirdette, hogy melyik az a bank, amelyik éppen tönkremegy, miközben a magyar a bankrendszer tőkeerős és stabil volt. Gondolom, nem szorul bizonyításra, hogy csak a nyugodt, az igazukban, stabilitásukban bízó kollégák voltak képesek megnyugtatni a fiókokban a médiasújtott ügyfeleket is. Azt is nehéz volt elmagyarázni a kollégáknak, hogy a bankárszakmában új fejezet kezdődik (amely egyébként már elindult), s ennek a legfontosabb jellemzője az, hogy a szabályozói környezet, valamint a fogyasztók érzékenysége megváltozik, ennek következtében a fogyasztó és a bank kapcsolata is jelentősen módosul. Ma a bankszektor szereplői nemcsak a nyereség, hanem legalább ugyanolyan súllyal a kockázat oldaláról is figyelik a hitel-betét mutatót, s az jelentősen befolyásolja aktivitásukat is. (Patai Mihály) Amit mások válságnak neveznek, azt én jobban szeretem trendfordulóként emlegetni. Ez ugyanis hívebben fejezi ki, hogy egy kulturális váltás indult el a bank-fogyasztó kapcsolatban, amelynek a hatása nyilvánvalóan néhány év múlva lesz érzékelhető a maga teljességében, de például a szabályozásban már történtek változások az idei év első felében. Ilyen a magatartási kódex és a felelős hitelezésre vonatkozó szabályok hatályba léptetése. Máris látható, óriási változás, hogy az UniCredit Bank nem nyújt svájcifrank-alapú hitelt magánszemélyeknek, illetve jövedelemigazolás nélkül egyáltalán nem hitelezünk. Vagy ide tartozik az is, hogy mi magunk keressük fel hiteladós ügyfeleinket, hogy szükség és igény szerint átütemezésre vagy a fizetéskönnyítés más módszerére dolgozzunk ki megoldásokat. Tehát nem egy újabb termékünk eladása miatt keressük, hanem a meglévő kapcsolat, a közös érdekek fenn- Interjú 17

18 tartása, ápolása érdekében. Ilyen értelemben a változás hatása már érezhető a mindennapi bankolásban, de a kulturális váltás hatása teljes körben csak hónapok, egy-két év múlva jelentkezik majd. MV: Személyes véleményem az, hogy a banki szervezeten belül már jóval korábban el kellett volna kezdeni tudatosítani a kollégákban, hogy erős, jelentős és lehetőségekben gazdag szervezet vagyunk a piacon. Hamarabb és gyorsabban kellett volna felépíteni azt a magas színvonalú, teljesítményorientált vállalati kultúrát, amit kialakítottunk, mert úgy felkészültebben ért volna minket a válság 2008 végén. Számomra a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy mind a lakossági, mind a vállalati ügyfeleket biztosítsuk arról: itt vagyunk, és készen állunk arra, hogy kiszolgáljuk őket. Nyitottabbá kellett válnunk, nagyobb hangsúlyt kellett fektetnünk arra, hogy aktív kapcsolatot tartsunk az ügyfelekkel, és kezdeményeznünk kellett, hogy minden egyes ügyfélnél azonosítsuk a lehetőségeket és a kockázatokat. A bizalmon alapuló, nyitottabb gondolkodás jellemzi a magas szintű, teljesítményorientált vállalati kultúrát, amelyben a kialakult problémákat sokkal rövidebb idő alatt lehet orvosolni. Ha már 2006-ban így gondolkodtunk volna és nemcsak 2008-ban, akkor kedvezőbb pozícióban lettünk volna a válság idején. Amikor a tavalyi évben aláírtuk a magatartási kódexet, akkor, abban a pillanatban nagyon jó érzés volt bankárnak lenni. (Marko Voljč) Egy bank számára az egyik legfontosabb kérdés a bank jó hírnevének a kezelése, nemcsak a válság időszakában, hanem azt megelőzően is, de különösen olyankor, amikor megváltozik a bankok társadalmi megítélése. Mi ugyan mindig is figyelmet fordítottunk erre, és tudtuk, hogy a szabályozás és a fogyasztóvédelem erősödik; mégis alulbecsültük a reputációs kockázat fontosságát más banki (hitelezési, piaci, működési) kockázatokkal szemben. A reputációs kockázatot nagyon nehéz mérni és kezelni éppen ezért nagyon nehéz felkészülni rá. A válság sok mindenre megtanított bennünket; például megmutatta, hogy az egyes bankok, illetve bankrendszerek milyen hibákat követtek el, illetve rávilágított arra, hogy az ügyfelek érzékenységét nem szabad alábecsülni. Bízom abban: a válság ráébresztett bennünket arra is, hogy nem lehet ugyanúgy működni, mint a korábbi időszakban, szerényebbnek és sokkal nyitottabbnak kell lennünk az ügyfelekkel való együttműködésben. Persze, ehhez hozzátartozik az is, hogy a szabályozás és a fogyasztóvédelem erősítése jelentős költségeket hárít a bankokra, ezek miatt pedig a jövedelmezőség is csökkenni fog. A legnagyobb kihívás azt elérni, hogy elégedettek legyenek az ügyfelek, hiszen egy elégedett ügyfél nem igényli a szabályozás erősítését, nem fordul a szabályozóhoz vagy a sajtóhoz, hanem normális, sőt egyre erősödő bank-ügyfél kapcsolatot szeretne fenntartani. Egy elégedett ügyfél a legjobb garancia egy bank reputációs kockázata ellen. 3. Hogyan értékeli: miként reagált a szektor, és hogyan változtatta meg a bankpiaci szereplők magatartását az elmúlt két év? ET: Vezetőként nagyon nehéz az ilyen helyzeteket kezelni, hiszen a bankszakma normális körülmények között sem tartozik a legnépszerűbbek közé. Válságos időkben pedig csak fokozódik a bankárellenes hangulat. Szeretném hangsúlyozni: míg az amerikai bankok megsegítése az adófizetők pénzének a felhasználásával történt, addig Magyarországon nem volt szükség efféle eszközökre. Szintén szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a magyar bankrendszer fejlettségi szintje nem azonos egy amerikai, angol vagy német bankrendszerével, tehát még nem volt elegendő idő arra, hogy különböző standard magatartásformák kialakuljanak. A válság hatására elindult egy nagyon gyors, határozott irányú szabályozási, illetve önszabályozási folyamat, amely sokkal jobban kontrollálja a bank és az ügyfél kapcsolatát. Ezek a közös, kompromisszumokon alapuló megállapodások például a magatartási kódex javították a bankok közötti együttműködést, és ez véleményem szerint kifejezetten pozitív eredmény. Fajsúlyos és egyelőre megoldatlan probléma a biztosítékok érvényesítése; ebben a kérdésben elsőrendű fontosságúnak tartom az üzleti és szociálpolitikai szempontok világos elkülönítését. A bankrendszer üzleti megoldásokban gondolkodik, ilyen megfontolások alapján próbálja a nem teljesítő hiteleket átstrukturálni (például hitelátütemezéssel vagy különböző kedvezményekkel). Ugyanakkor a bankrendszernek portfólióromlás esetén amikor már nem áll rendelkezésre egyéb lehetőség az adósságok rendezésére érvényesítenie kell a biztosítékokat. A szociálpolitikai kérdésekre nem a bankrendszertől várható a válasz, ezek az állam feladat- és felelősségi körébe tartoznak. FP: Még nincs vége az átmeneti időszaknak. Az egyes bankok különösen a külföldi tulajdonban lévők eltérő helyzetben vannak, még nem mindenki fejezte be az önvizsgálatot, az intézmények jelenleg is átalakulóban vannak. Vannak, amelyek ebben a folyamatban előrébb tartanak, vannak, amelyek hátrébb, és olyanok, amelyek egy közbenső kategóriában sorolhatók. Azt gondolom, hogy a Raiffeisen valahol ez utóbbiak között helyezkedik el. A következő egy-másfél év a bankok pozíciókereséséről fog szólni, és a legfontosabb feladatuk az üzleti modelljük újjáépítése lesz. Kevesebbet foglalkozunk majd a piaci részesedéssel, és többet a kockázatkezeléssel és a költséggazdálkodással. Körülbelül fél év múlva pedig majd el kell kezdenünk újra azzal törődni, hogy hol is van a helyünk a piacon. Érdekes, hogy a piaci részesedés szempontjából nem történt jelentős átrendeződés sem a lakossági, sem a vállalati szegmensben, sem betét-, sem eszközoldalon. Persze vannak agresszívabb szereplők, akiknek a piaci részesedése jelentősen javult, de ma ugyanúgy hét-nyolc nagybank van Magyarországon, mint korábban, és a Raiffeisen helyzete sem változott meg jelentősen. De jelenleg nem is a verseny és a profit a legfontosabb. 18 Interjú

19 PE: Az elmúlt időszakban gyökeresen megváltozott a világ. A bankok 2006-ban még magától értetődően követendő célkitűzéseinek a java részéről 2009-re kiderült, hogy vannak azoknál jóval lényegesebb szempontok. Mondok egy egyszerű példát: tavaly már nem a piaci részesedés volt a legfontosabb, hanem a tőkehatékonyság, a tőkefelhasználás és a likviditás. Ki gondolta volna ezt 2006-ban, amikor szinte korlátlan mennyiségű pénz volt a világban? Mára teljesen megváltozott a helyzet, visszatértünk az alapokhoz, az ősbankinghoz : előbb szerezzük meg a forrásokat, mert akkor lesz jobb a bank reputációja. A külső környezeti változások hatására egészen más értékek váltak fontossá és meghatározóvá a belső banki működésben is. Az akkori piaci körülményekhez alkalmazkodva, a legtöbb bank úgy működött Magyarországon, hogy rövid forrásokból hosszú eszközöket helyezett ki. Nekünk viszonylag egészségesebb volt a mérlegszerkezetünk, hiszen a tudatos mérlegtervezésünk előírta a középlejáratú finanszírozást is. Az persze természetes, hogy bizonyos követelményeket az eszköz-forrás arányban el kell érni, és az sem lehet kérdés, hogy ezt szabályozni kell. Világosan látszik az is, hogy minél több az adott tevékenységhez vagy kockázathoz kapcsolható tőkeelem, annál biztonságosabbnak minősül egy bank; így válság idején természetes módon minden szabályozás a tőkére irányul. Érdemes persze figyelembe venni azt is, hogy nem a kereskedelmi banki tevékenység volt a válság közvetlen okozója, és ha nagyon megemelkedik a tőkekövetelmény a likviditási szempont miatt, akkor a kereskedelmi banki tevékenység szenvedi meg leginkább a szabályozást. A túlságosan szigorú tőkekövetelmény elvezethet egészen odáig, hogy megint a befektetési banki struktúrák felé mozdulnak el a piaci szereplők. Ez pedig nem lehet cél, hiszen ezeknek a struktúráknak az az egyik fontos jellemzője, hogy kiveszik a mérlegekből a kockázatokat, mert csak így képesek megfelelően működni. Innen pedig már csak egy lépés lenne, hogy újra bonyolult, kockázatos, az ügyfelek elől jól elrejtett csapdákat tartalmazó instrumentumok jelenjenek meg, amelyekért persze senki sem vállal felelősséget. Másrészt a kereskedelmi bankokra vonatkozó, szigorú szabályozási elképzelések az árak megemelkedése miatt korlátozhatják a bankok hitelezési tevékenységének növekedését. Ennek a negatív hatása elsősorban a kis- és középvállalatokat érintheti, hiszen azok érdemben csak banki forrásokból képesek magukat finanszírozni. A kötvénykibocsátás számukra nem járható út, mivel nemhogy befektető, de még felvevő sem lenne a papírjaikra, hiszen ez a piac nem elég nagy Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a kis- és középvállalatok csak drága banki finanszírozáshoz férhetnének hozzá, és egyáltalán nem biztos, hogy azt hatékonyan képesek lennének kitermelni. Érthető és elfogadható, hogy a válság hatására változik a szabályozás, de könnyen előfordulhat, hogy ezek a változások nem a jó irányba terelik a bankrendszert, nem a gazdaságélénkítést segítik. Pedig nyilvánvalóan ez is cél lenne. A hitelezés a lakosságot is fogyasztásra ösztönzi: így van egy GDP-növelési és gazdaságélénkítési funkciója, ezt a szabályozásnál mindenképpen figyelembe kell venni. Úgy gondolom, hogy a törvényalkotási munkának tovább kell folytatódnia, mivel a szabályozási kérdések még nem zárultak le globális, uniós és hazai szinten sem. Ugyanakkor be kell látnunk, hogy az, ami vagy a bankok, vagy az ügyfelek, vagy a szabályozók szerint nem elég egyértelmű, az valószínűleg nem is működik majd kielégítően, így vélhetően előbb-utóbb újra elő kell majd venni bizonyos kérdéseket. Amit mások válságnak neveznek, azt én jobban szeretem trendfordulóként emlegetni. (Patai Mihály) PM: A szektorban a piaci részesedés amely az elmúlt évben mindig is a legfontosabb mérőszám volt a menedzsment szemében az utóbbi két évben kevésbé jelentős tényezővé vált. A banki magatartásban egyrészt szinte tankönyvi követelményként a bankmenedzsment költség iránti érzékenysége vált meghatározóvá. Szakszavakkal: a cost-income ratio (költség-bevétel arány) szerepe megnőtt. Ennek megfelelően, ahogyan az aggregált eredmények is mutatják, minden egyes bankban előtérbe került a költséggazdálkodás. Az UniCredit Bank is jelentős költségcsökkentést hajtott végre, és sikerült új, hatékonyabb költségbázist kialakítania. A költségek csökkentése mellett megnőtt a forrásgazdálkodás, a finanszírozási képesség jelentősége, amelynek alapvető jelzőszáma a hitel-betét arány. Ma a bankszektor szereplői nemcsak a nyereség, hanem legalább ugyanolyan súllyal a kockázat oldaláról is figyelik a hitel-betét mutatót, s az jelentősen befolyásolja aktivitásukat is. A banki menedzsmentek legfontosabb feladata tehát a megfelelő költséggazdálkodás és likviditásmenedzsment volt az elmúlt két évben. Jelenleg a bankrendszerben már nincsenek olyan problémák, amelyekkel eddig ne szembesültünk volna. A bankrendszer egyes szereplői ennek az útnak más-más szakaszán járnak, s úgy vélem, akadnak olyanok, akik még nem mindenben választották a megfelelő lépéseket de ez a bankrendszert magát már nem fogja negatív irányba terelni. MV: Mint a banki szektor egyik szereplője, nem válaszolhatok teljes mértékben objektíven erre a kérdésre. Ha azonban 2006-ban bárki azt mondta volna, hogy olyan helyzet állhat elő, mint amilyenbe egy viszonylag konzervatív fiskális politika mellett kerültünk, és a gazdasági visszaesés is elkezdődik, még mielőtt a globális válság elérné Magyarországot, akkor én arra számítottam volna, hogy a banki portfóliók minősége jelentősen romlani fog, különösen lakossági oldalon a nagy mennyiségben kihelyezett devizaalapú hitel miatt, de ugyanígy vállalati oldalon is. Úgy gondoltam volna, hogy ezen a teszten valószínűleg sok bank elbukna. De most, 2010-ben, a kemény időszakot követően azt mondhatom, hogy a legtöbb bank életben maradt, megfelelően likvid, szilárd tőkével rendelkezik, és viszonylag jól működik. Tehát a kérdésre az a válaszom, hogy a magyar bankszektor a válság- Interjú 19

20 ra kifejezetten jól reagált. A válságot megelőzően a bankok megfelelő menedzsmenttel és szilárd tőkével rendelkeztek. Tudatosan alkalmazták a különböző kockázatkezelési technikákat, illetve a külföldi tulajdonú bankokat az anyabankok képesek voltak teljes körűen támogatni mind tőkével, mind likviditással. Mindezek azt mutatják, hogy a pénzügyi és gazdasági válság ellenére a magyar bankrendszer stabil maradt, tehát nincs miért szégyenkeznie. Az elmúlt 18 hónapban a bankok viselkedése nagyot változott. Először 2008 végén és 2009 elején, a nagy bizonytalanságok időszakában, amikor még az sem volt biztos, hogy az anyabankok képesek-e a kialakult helyzetet kezelni; a teljes piac befagyott, a hitelezési aktivitás csökkent, a bankközi piac gyakorlatilag leállt. Egy elégedett ügyfél a legjobb garancia egy bank reputációs kockázata ellen. (Marko Voljč) A kormányzati lépések és a betétesek védelme segítette a bankokat a túlélésben, ugyanakkor a bankok nagyon zárkózottakká váltak, és szinte megszűnt a hitelintézetek közötti együttműködés. Ezután, 2009 tavaszától az év végéig a pénzügyi szektor realizálta, hogy a pénzügyi válság véget ért, és el kell kezdeni a portfólió rendezését úgy, hogy közben világossá vált: a szabályozáson is változtatni kell. Így jött létre a magatartási kódex, amelynek a kidolgozásában a kormány, a felügyelet, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium is részt vett. A bankok is egyetértettek abban, hogy szükséges egy olyan szabályrendszer kidolgozása, amely világosan rögzíti a banki magatartásformákat. Amikor a tavalyi évben aláírtuk a magatartási kódexet, akkor, abban a pillanatban nagyon jó érzés volt bankárnak lenni. Jelenleg azt látom, hogy most, 2010-ben, amikor már kezdünk visszatérni a normális üzleti aktivitáshoz, ebben a versenyző környezetben a kereskedelmi bankok körében megvan az akarat a szorosabb együttműködésre. 4. Rövid- és középtávon változtak-e a célok, illetve a banki stratégia? Ha igen, akkor mennyiben, és melyek a változások fő okai? ET: 2010-et transzformációs évnek tekintem, amikor új bankolási elvek alakulnak ki a bankok középtávon beszűkülő mozgásteréhez igazodva. A végtelen likviditás megszűnik, és minden korábbinál nagyobb figyelmet szükséges fordítani a mérlegegyensúly kialakítására, megőrzésére. Míg az elsődleges források szerepe megnő, vagyis nagyobb jelentősége lesz az ügyfélbetétek gyűjtésének, addig a hazai és nemzetközi pénzpiacok csak kiegészítő szerepet tölthetnek be a banki forrásgazdálkodásban. A bankszektornak jobban oda kell figyelnie a lejárat és a devizanem összhangjára; a tőke mint biztonsági elem pedig jelentősen felértékelődik. A jövőben a bankoknak lényegesen szigorúbban szabályozott környezetben kell működniük. Ennek következményeként a kockázatos kihelyezések száma csökken, és mivel jelenleg a hitelezési aktivitás is alacsony, ezért a banki profitabilitás is mérséklődni fog. Meggyőződésem, hogy a lakossági üzletág mellett ésszerű kockázatkezeléssel a vállalatok finanszírozása is nagyon fontos feladata a bankoknak. FP: Ha félretesszük a számviteli megközelítést, stratégiai értelemben 2009 nagyon sikeres év volt. Rengeteget tettünk azért, hogy a szervezetet felkészítsük egy új fejlődési szakaszra; tevékenységünk eredményességét 2010 első három hónapja is visszaigazolni látszik. Figyelembe véve a gazdasági előrejelzéseket, valamint a bankszektor teljesítményének előrejelzéseit és a 2009-ben elvégzett feladatokat, elmondhatjuk, hogy 2009 nagyon hasznos és tanulságos év volt. A bankok életét egyfajta gyors ütemű növekedési trend jellemezte az elmúlt évben, 2009 ennek a végére tett pontot. A következő időszak egy új fejlődési szakasz lesz, lassabb ütemű és megváltozott összetételű növekedést hoz. Költségekre, kockázatkezelésre, cross sellingre (keresztértékesítésre) optimalizáló üzleti modell várható a világban, Magyarországon és valószínűleg a bankszektorban is. Ahogy azt korábban is említettem, mi egy köztes szakaszban vagyunk, és egyelőre inkább a napi operatív feladatokkal foglalkozunk, mint stratégiával. Ugyanakkor úgy vélem, hogy már nem vagyunk messze attól, hogy újra képesek legyünk stratégiáról is gondolkozni. Természetesen vannak bizonytalansági tényezők: például az, hogy a tulajdonosainknál átrendeződés, átalakulás zajlik, valamint az is, hogy 2010 végén lejár az én szerződésem is. PE: A stratégiai célok szempontjából nem hozott lényeges változást az elmúlt időszak: az Erste Bank változatlanul a lakossági nagybankok élcsapatához óhajt tartozni. Ugyanakkor lényegesen megváltoztak a gazdálkodási körülményeink; emiatt a viselkedésünk, a hozzáállásunk, a termékszerkezetünk is módosult vagy módosulni fog, vagyis folyamatosan és rugalmasan alkalmazkodunk a piaci környezethez és az igényekhez. Tulajdonosunk stratégiája annak ellenére, amit tavaly egész évben hallott különböző londoni befektetőktől továbbra is változatlan: az, hogy az Erste Magyarországon is a bankpiac meghatározó szereplője maradjon. PM: Az UniCredit Bank éppen a tervezésnél tart, így erre a kérdésre majd a stratégiánk kialakítását követően tudok részletesebben válaszolni. Mivel Közép- és Kelet-Európában a banki penetráció alacsonyabb, mint a nyugat-európai országokban, ezért mi arra számítunk, hogy Magyarországon a bankszektor növekedése mindig is meghaladja majd a GDP növekedését. Ennek megfelelően átmeneti, megváltozott, közbenső állomásokkal ugyan, de a hosszú távú cél vagyis a bank piaci pozíciójának további erősítése továbbra is változatlan. Ez jelentheti azt is, hogy kedvezőbb makrogazdasági környezetben megindulhatnak az új fióknyitások és a bővülés, de addig is, a megváltozott környezetben nekünk erre elő 20 Interjú

21 kell készülnünk. Az UniCredit Bankban a lakossági expanzió mindig is szakaszosan történt; tavaly 19 további fiók nyitásával egy szakaszt lezártunk, és az elemzéseket követően majd el kell döntenünk, hogy mikor kezdődhet egy újabb növekedési periódus. Nyilván meglesznek a múlttól eltérő sajátosságai. MV: A K&H Bank 2006 végén igen ambiciózus stratégiával tervezte a lakossági fióknyitásokat. Amikor átvettem a bank vezetését, akkor 160 fiókja volt, most 242; a bank jelenleg is a második legnagyobb szereplő Magyarországon ebben a szegmensben. Az elmúlt időszakban sokan mondhatták volna, hogy ez rossz stratégia, hiszen úgy látszott, hogy a pénzügyi és gazdasági válság eléri Magyarországot is. Ennek ellenére mi úgy gondoltuk, az a feladatunk, hogy a piacon tovább erősítsük a pozíciónkat, felkészülve a válság utáni időszakra. A tulajdonosaink is azt várták tőlünk, hogy az ügyfeleink kiszolgálása közben fokozottabb figyelmet fordítsunk a banki likviditás menedzselésére. Ugyanakkor talán mi vagyunk az egyetlen bank Magyarországon, amelynek a hitel/betét mutatója 10 alatt van, vagyis a betéteink jelentik az elsődleges forrásainkat, azok jelentősen nagyobb volumenben állnak rendelkezésünkre, mint amekkora hitelállománnyal rendelkezünk. Azt gondolom, hogy a válságot követő időszakban, amikor a likviditás szerepe sokkal hangsúlyosabb, azok a bankok lesznek sikeresek, amelyek megfelelő betétállománnyal rendelkeznek. Vállalati oldalon határozottan tartjuk a stratégiánkban kitűzött pozíciót, vagyis azt, hogy a K&H Bank legyen az egyik piacvezető szereplő. Persze, nekünk is van olyan kitettségünk, amellyel foglalkozni kell, de regionálisan és szektorszinten mindig is lesz néhány olyan vállalat, amellyel problémák adódnak; ugyanakkor a K&H Bank képes volt megtartani a piacvezető főbanki pozícióját a vállalati szegmensben. A banki hitelezésben a kkv az egyetlen olyan szegmens, amely még mindig nem fejlődik eléggé, pedig ez lehetne a gazdasági növekedés gerince. Az egyébként is gyenge kkv-kat súlyosan érintette a válság, és nekünk, a bankoknak többet kell tennünk értük. A K&H mint a második legnagyobb bankpiaci szereplő, szeretne első számú pénzintézetté válni ebben a szegmensben. Összességében tehát a banki stratégiánk továbbra is az, hogy a lakossági szegmensben tartsuk a második pozíciót, a vállalati szegmensben továbbra is vezetők legyünk, és a kkv-szegmensben is domináns szereplővé váljunk. Igen erős és jó a kapcsolatunk a K&H Biztosítóval, és úgy gondolom, így együtt jó pozícióból indulunk a gazdasági fellendüléskor. 5. Mi a víziója a bankszektor jövőjéről Magyarországon? Hogyan ítéli meg a bankok szerepét a gazdaságban, van-e még hiányérzete a szabályozásban? ET: Hogy milyen lesz négy-öt év múlva a magyar bankrendszer, az alapvetően az európai bankrendszertől függ. Jelenleg kétféle irányt látok: egyfelől az Európát lefedő bankok nagy globális szervezetekké olvadhatnak össze, másfelől pedig csak néhány globális hálózat alakul ki, amelyek mellett megnő a lokális bankrendszerek jelentősége. Személy szerint a második forgatókönyv megvalósulására látok nagyobb esélyt. A bankrendszer nem fogja elfelejteni ezt a válságot, tanult belőle; de a szabályozás túlzott megerősítését nem tartom jó iránynak. Ez ugyanis azzal járhat, hogy a nem szabályozott piacokon és intézményeknél újra és újra megjelennek a pénzügyi innovációk. Ezzel összefüggésben fontos kiemelni, hogy nemcsak a kereskedelmi bankokat kellene szabályozni, hanem azokat a pénzügyi intézményeket is, amelyekre jelenleg nem vonatkoznak ilyen regulák. Másrészt a tevékenység-tőke összefüggést kellene vizsgálni: bizonyos tevékenységeket csak igazi tőkével lehessen finanszírozni, és kizárólag olyan ügyfeleket hitelezhessenek, akik valóban mernek kockázatot vállalni. Harmadrészt: mivel a spekuláció nagy károkat okozhat a reálgazdaságban, ezért ennek a szabályozását elsődleges feladatnak tartom. Visszatértünk az alapokhoz, az ősbankinghoz : előbb szerezzük meg a forrásokat, mert akkor lesz jobb a bank reputációja. (Papp Edit) FP: A vezető, fejlett országokban nagyon komoly politikai-ideológiai viták folynak arról, hogy mi a bankok feladata. Vajon a bankok olyanok legyenek, mint egy közszolgáltató, vagy maradjanak olyan színes, izgalmas és érdekes vállalkozások, mint most? Erős nyomás nehezedik a bankokra, hogy bizonyos tevékenységeket ne végezzenek, legyenek sokkal egyszerűbbek, sokkal inkább szolgálják a közjót, hiszen ahogyan a válság bebizonyította a magánprofit és a közjó között korántsem egyértelmű a viszony. Mivel a magyar bankrendszer nem autonóm, hanem követő bankrendszer, ezek a viták a hazai bankok helyzetét is meghatározzák majd, így egyebek között a magyar bankrendszer növekedési lehetőségei is sokkal szerényebbek lesznek et transzformációs évnek tekintem, amikor új bankolási elvek alakulnak ki a bankok középtávon beszűkülő mozgásteréhez igazodva. (Erdei Tamás) Ismert, hogy rengeteg állami pénz került a bankrendszerbe Amerikában és Európában is érdekes módon Magyarországon nem, így izgalmas kérdés lesz, hogy az állam tulajdonosi szerepvállalása hogyan hat a bankrendszer átalakulására. A konszolidációs folyamat a világban talán a végéhez érkezett: immáron nem lehet cél túl nagy bankokat létrehozni, vagyis az is előfordulhat, hogy kisebb szereplőkre darabolják fel a meglévő bankokat. Az pedig már további kérdés, hogy egy kisebb külföldi banknak ugyanolyan fontos-e a mi régiónk, mint Interjú 21

22 most; így tehát ez jelenthet átalakulásokat a magyar bankszektorban is. Az a meggyőződésem, hogy az eddigieknél is jobban felértékelődik az ügyfelekkel való szerződéses viszony, a termékek transzparenciája, és még sok minden más, ami a fogyasztó érdekeinek védelmét szolgálja. Ebből következik, hogy a fogyasztóvédelem egy erős, új vonulata lesz a kereskedelmi bankok tevékenységének, erősebb szabályozási rendszerre kell számítanunk, és a hitelek kockázatosságát nagyobb mértékben kell majd tőkével fedeznünk; tehát a nyereség abszolút összege és a tőkére vetített értéke is valószínűleg csökkeni fog. Összességében én egy szürkébb, kevésbé dinamikus, nyereséges, de sokkal stabilabb bankrendszert látok a jövőben. Személyesen azt a tanulságot vontam le az elmúlt időszakból, hogy nagyon rugalmasan kell kezelni a változásokat, és nagyon nyitottnak kell lenni azért, hogy gyorsan reagálhassunk a megváltozott környezetre. A múltban történtek elemzése a gazdaságtörténészek feladata, a magam részéről a jelen problémáinak a megoldását tekintem a legfontosabbnak. (Erdei Tamás) PE: Úgy látom, hogy a szabályozást illetően jó úton járunk, a munkát persze folytatnunk kell, de ezen a téren nincs hiányérzetem. Sokkal inkább nyitott kérdés, hogy a piaci szereplők mit tehetnek, mit tegyenek azért, hogy helyrebillentsék a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos ismerethiányt. Nem kell a pénzügyekhez minden ügyfélnek alaposan értenie, de annak, aki bármelyik bank valamely szolgáltatását igénybe veszi, tisztában kell lennie azzal, hogy mit vállal. A cél az lenne, hogy ebben a tekintetben ne lehessen a bankrendszerről komoly kritikákat megfogalmazni; amelyek persze nemcsak a bankokról, hanem a rájuk vonatkozó előírásokról is szólnak. A tájékoztatási feladatokat illetően persze van már előrelépés, de tény, hogy a termékeket általában nem használják még könnyed biztonsággal az ügyfelek. Ez a kérdés folyamatosan napirenden van, és kell is, hogy maradjon, amíg lényegi eredményeket nem sikerül elérnünk. Egyértelmű, hogy a bankok mellett sokat tehetnek az ügy érdekében a szektoron kívüli szereplők is például egy újragondolt oktatási rendszer segítségével. Amíg az ügyfeleink általános képzettsége hiányos a pénzügyi szolgáltatások területén, addig a banki tevékenység kockázata Magyarországon számottevőnek mondható. Ami a bankszektor jövőjét illeti, szerencsére a válságban nagyon jó példák és kezdeményezések bizonyították, hogy milyen sikeres lehet egy-egy bankközi együttműködés. A bankszakma persze versengő pénzintézetekből áll és természetéből fakadóan a versengésről is szól, mégis azt szeretném, ha nem ellenfélként tekintenénk egymásra. A válság komoly tanulsága lehet az, hogy a párbeszéd, a közös gondolkodás hiánya előbb-utóbb problémákhoz vezet. Ez igaz az ügyfél és bank, a bank és bankszövetség, vagy akár a szövetség és a hatóságok (PM, PSZÁF stb.) viszonyára szakmai szinteken is. Nem szabad megengednünk, hogy a szektor állandó harctér legyen, ahol időről időre legyőzik ugyan egymást a felek, de valójában senki sem győz, csak folyamatosan veszít. Ezen a területen még sok teendőt látok magunk előtt. PM: Határozott véleményem, hogy a magyar bankrendszer stabilitása példamutató volt az elmúlt két évben, ezért én a magyar bankrendszer fejlődését ténynek tekintem. Úgy gondolom, hogy a főszereplők már megjelentek a magyar piacon, így új, nagy főszereplőkre nem számítok, esetleg kevesebbre. Úgy gondolom, hogy az állam mint tulajdonosi érdek képviseltetni fogja magát a bankrendszerben, a szabályozási környezet pedig tovább szigorodik, amivel én határozottan egyet is értek. Hiányérzetem a nem banki hitelnyújtók szabályozásának és kezelésének kérdésében van. Jelentős azoknak a piaci szereplőknek a száma, akik akár legálisan, akár nem úgy, de szintén hitelt nyújtanak a lakosságnak, s magatartásuk sokszor erőteljesen megkérdőjelezhető. A fogyasztók sokszor banknak vélik ezen intézményeket, mivel hitelt nyújtanak. Ezért az ilyen vállalkozások nem etikus magatartása a bankok megítélését rontja, s jelentős reputációs kockázatot jelent. Gondolok itt például a kilakoltatás problémájára. Mint a Bankszövetség alelnökének, számtalanszor nekem szegezik a kérdést, hogy a bankok miért lakoltatnak ki. Ezzel szemben a tény az, hogy a kilakoltatásoknak mindössze 8 százaléka származik a nagybankok hiteleiből. A kilakoltatások közel 70 százaléka kapcsolódik az APEH-hez és a közszolgáltatókhoz, valamivel több, mint 20 százaléka pedig a pénzügyi szektor előbb említett, felügyelt és nem felügyelt, egyéb intézményeinek a hiteleiből származik. Ez olyan probléma, amely tehát nem a bankok hiteleiből adódik, mégis az egész bankrendszer reputációjának árt. Mi az UniCredit Bankban, a nehéz anyagi körülmények közé került családok helyzetére tekintettel, már jóval minden erre vonatkozó szabályozást megelőzően leállítottuk az egyébként is csak kivételszerűen előforduló kilakoltatásokat. Az is fontos kérdés, hogy vajon a bankszektor túljutott-e már a nehezén. Mi tavaly négyszer több céltartalékot képeztünk, mint 2008-ban; idén az első negyedévben mintegy 8 százalékkal kevesebbet, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A lényeg tehát, hogy nem romlik a helyzet, sőt nagyon szerény javulás is érzékelhető. Ha a céltartalékolási kötelezettségből következtetek a szektorokra, akkor például a munkahelyek szempontjából is oly jelentős kkvszektorban én nem látok túl nagy problémát. Igaz, hogy a mi bankunkban a kkv-k túlnyomó része hagyományosan erős, osztrák vagy német kapcsolatokkal rendelkező, vagy a hazai gazdaság stabilabb területein működő vállalkozások. Az UniCredit Bank jelentős mértékben finanszírozza a nagyobb vállalatokat is, és ennek a szegmensnek a kapcsolatrendszerét figyelve sem azt látom, hogy a magyar kkv-k ne tudnának megerősödve kikerülni az utóbbi időszak megpróbáltatásaiból. Az igazi gondok két területre összpontosulnak: egyrészt a főként külföldi befektetők által indított ingatlanprojektek hiteleire és a svájcifrank-alapú, szabad felhasználású jel- 22 Interjú

23 záloghitelekre. Az ezek kapcsán kidolgozott megoldásaink a néhány évvel ezelőtti bankolásban még egyszerűen nem léteztek, a jövő stabilitását viszont egyértelműen tovább fokozzák. MV: Ellentétben azzal, amit néhány évvel ezelőtt gondoltam, most nem hinném, hogy lenne olyan erő, amelyik jelentősen átrendezné a magyar bankszektor szereplőit. Van egy nagyon erős, domináns hazai bankunk (regionális hálózattal), és van hat-hét külföldi tulajdonban lévő, nagyobb banki szereplő, amelyek alapvetően a 2-6. helyért versenyeznek egymással. Ez a verseny továbbra is folytatódik. Nem érzem, hogy volna lehetőség összeolvadásra, szétválásra. Az ügyfelek számára ez az erős, kiélezett verseny egy egészséges bankrendszert jelent, amelynek eredményeként a kamatrés kisebb lesz, ugyanakkor a pénzügyi termékek és szolgáltatások minősége javulni fog. A bankszektor továbbra is olyan szektor lesz, ahol lehet jövedelmet termelni, de a kiemelkedően magas, százalékos tőkearányos nyereség megszűnik. A banki vezetők és a tulajdonosok elégedettek lesznek, ha a banki tőkearányos jövedelmezőség 15-18% körül alakul majd. Az a visegrádi négyek országaihoz képest magas kamatmarzs, ami eddig létezett Magyarországon, a jövőben beszűkül. Legtöbbünk ma már sokkal jobban érti a banki kockázatokat; jó kockázatkezeléssel és költségmenedzsmenttel pedig a válság előtt meglévő és a válságban kiéleződő problémákat meg lehet oldani és lehet kezelni. A szabályozási környezet, ahogyan más országokban is, erősödni fog ezt nem lehet megkerülni, a bankoknak el kell fogadniuk. Még akkor is, ha ez jelentős költségekkel jár. Ugyanakkor bízom benne, hogy ezek olyan változásokat hoznak, amelyek valóban szükségesek, jogosak és megfelelőek, ugyanakkor végül nem fogják a magyarországi pénzügyi szolgáltatók versenyét korlátozni. A válságot követő időszakban azok az intézmények lesznek előnyben, akik a legjobban képesek beépíteni a működésükbe a szabályozás változásait, és ennek megfelelően fognak működni. Én úgy vélem, hogy a magyarok szinte mindig jóval sötétebben látják a helyzetet, mint amilyen az valójában. Elég csak megnézni a külföldi elemzők írásait, azok sokkal kedvezőbben nyilatkoznak az országról, mint az itteniek. Szerintem a pozitív gondolkodás, az önbizalom az, amiben a magyaroknak még fejlődniük kell. Az interjúkat a Nemzetközi Bankárképző Központ munkatársai készítették: Marsi Erika NBK, alelnök Kopasz Márta NBK, szenior tanácsadó

24

25 Újabb kihívások elôtt A pénzügyi válságot követő, lázas szabályalkotás következő hulláma a bankszektor pénzügyi és gazdasági stresszhelyzetekkel szembeni ellenálló képességének növelését érinti. Az a célja, hogy ezzel csökkentse a kockázatok továbbterjedésének valószínűségét a pénzügyi piacokra és a reálgazdaságra. Az uniós javaslatcsomag a Bázeli Bizottság által kiadott nemzetközi ajánlástervezetekhez igazodva a szavatolótőke fogalmi szigorítását és veszteségviselő képességének megerősítését, továbbá a likviditási követelmények harmonizálását helyezi a fókuszba. A komplex javaslatcsomag a 2008-ban bevezetett tőkemegfelelési irányelv (Capital Requirements Directive CRD) rendelkezéseit módosítja immár a negyedik alkalommal. A szavatolótőkét és likviditási sztenderdeket érintő módosításokon túl a szabályozás sokat kritizált prociklikusságának mérséklésére bevezet egy új intézkedést, a szavatolótőke megőrzését célzó tőkepuffert, illetve a gyors növekedés és a potenciális, magas veszteségek csökkentése érdekében tőkeáttételi korlátokat állít fel. A javasolt módosítások előreláthatólag 2012 végén esedékes, együttes beveztése az intézmények tőkeigényét várhatóan lényegesen megemeli, és sok esetben szükségessé teheti az eddig követett üzleti modell és finanszírozási struktúra újragondolását. Szavatolótőke A szavatolótőkére vonatkozó, legújabb javaslat felülírja a teljes szavatolótőke-szabályozást. A javaslat megszünteti a harmadik szintű kiegészítő tőkét, az egyes járulékos tőkeelemek közötti különbségtételt és szigorúbb, részletes előírásokkal szabályozza a tőkeelemek elismerhetőségét. Változik az 1988 óta kőbe vésett, 8%-os tőkemegfelelési mutató, az alapvető és járulékos tőke aránya, és módosulnak az alapvető tőkeként elismerhető, hibrid tőkeelemekre vonatkozó korlátok is. A válság tapasztalatai alapján az Európai Bizottság az eddiginél magasabb mutatók meghatározását tűzte ki célul, hogy erősödjön az intézmények veszteségviselő képessége. E mutatók kalibrációjára a közelmúltban lefolytatott hatástanulmány eredményei alapján tesznek javaslatot 2010 második felében. A javaslatban szerepel az a hazai intézményeket is érintő, további fontos módosítás, hogy a nagykockázati limitek alapját képező, teljes szavatolótőke helyett várhatóan az elismerhető hibridek figyelembe vételével számított alapvető tőkéhez kell majd a nagykockázati kitettségeket viszonyítani. További szigorítás, hogy minden prudenciális levonás a hibrid tőkeelemek figyelembe vétele nélkül vett alapvető tőkéből történik majd az eddigi alapvető és járulékos tőkéből történő, százalékos levonás helyett. Mivel a javaslat előírja a nem részvénytársasági formában működő intézmények tőkeelemeinek elismerésére a részvénytőkére vonatkozó követelmények teljes körű alkalmazását, a szövetkezeti hitelintézetek részjegyeinek alapvető tőkeként való elismerése is kérdésessé válik azok visszaválthatósága miatt. Az új előírások átmeneti rendelkezései fogják meghatározni a már kibocsátott, de az új szabályozásnak nem megfelelő hibrid tőkeelemek elismerésének mértékét is, mivel a lejárattal rendelkező, illetve a visszafizetésre ösztönzőket tartalmazó, hibrid tőkeelemek nem sorolhatók majd az alapvető tőkeelemek közé. Jelzálog-hitelezés A hazai hitelintézetek számára kedvező fordulat a szabályalkotásban, hogy a devizaalapú lakossági jelzálog-hitelezés tőkekövetelményének jelentős szigorítását eredményező többlettőke-előírás javaslatát az unió valószínűleg elvetette, és a kérdéskör nem szerepel az irányelv módosítását célzó, legújabb konzultációs dokumentumban. A korábbi konzultáció során beérkezett észrevételek erősen bírálták a tervezetet, és a kérdést az unió várhatóan a fogyasztóvédelem hatáskörében rendezi majd. Továbbra is él azonban az a korábbi javaslat, amely szigorúbb, és európai szinten egységesen meghatározott LTV-mutató (loan-to-value hitelfedezeti arány) bevezetését tervezi a lakossági jelzáloghitelek kedvezményes, 35%-os súlyozásának feltételeként függetlenül a hitel denominációjától. A javaslat emellett az ugyancsak európai szinten egységesen meghatározott LTI-korlát (loan-to-income jövedelemarányos törlesztési képesség) bevezetését is szorgalmazza, szintén a kedvezményes súlyozás feltételeként. E mutatók pontos fogalmi háttere még tisztázásra szorul. Változik az 1988 óta kőbe vésett, 8%-os tőkemegfelelési mutató, az alapvető és járulékos tőke aránya, és módosulnak az alapvető tőkeként elismerhető, hibrid tőkeelemekre vonatkozó korlátok is. Ezek a szigorítások azonban várhatóan érdemben nem érintik a hazai bankokat, hiszen a magyar szabályozásban már az irányelv átültetésekor az uniós átlagnál valamivel magasabb, 7- os LTV-mutató szerepelt. A hitelezés általános, nem csak a kedvezményes súlyozással megállapított feltételeit pedig a devizában fennálló hitelek esetében a közelmúltban tovább szigorították a körültekintő lakossági hitelezésre vonatkozó előírások. Az egységes mutatók bevezetésének terve pedig megbukhat a tagállamok ellenállásán, hiszen azok a piaci sajátosságaiknak megfelelő prudenciális szabályozáshoz ragaszkodnak a jelzáloghitelezés területén az Európai Bizottság maximumharmonizációs törekvései ellenére. jogi sarok 25

26 Likviditási követelmények A likviditási követelmények jelenleg nem harmonizáltak az unióban, eltérő tagországi szabályozások léteznek. A pénzügyi válság nyomán a likviditási kockázatra vonatkozó kockázatkezelési előírások már bekerültek a szabályozásba, a mostani módosítással pedig a Bázeli Bizottság javaslataival összhangban, európai (és nemzetközi) szinten egységes, kvantitatív követelményeket vezetnek be. A rövidtávú, likviditásfedezeti követelmény szerint egy 30 napos stresszforgatókönyvet feltételezve kell az intézményeknek likvid eszközökkel fedezniük a nettó forráskiáramlást. A javaslat rögzíti a tervezett likvid eszközök körét és a kiáramló források feltételezett mértékét. A követelményt nem kell tételesen devizánként teljesíteni, de a felügyeleti hatóságok felülvizsgálják, hogy az intézmény likviditási igényeinek megfelelő devizában rendelkezésre állnak-e a szükséges likvid eszközök. A stabil nettó finanszírozási követelmény egyéves időszakra vonatkozóan követeli meg az eszközök és függő kötelezettségek stabil forrásokkal való finanszírozását. A szabályozás itt is rögzíti a figyelembe vehető stabil források körét, és az eszközök fedezettségi követelményének mértékét szintén meghatározza. A devizaalapú lakossági jelzálog-hitelezés tőkekövetelményének jelentős szigorítására vonatkozó javaslatot az unió valószínűleg elveti. A likviditási követelményeket egyedi alapon és az EU-szintű hitelintézeti anyavállalat szintjén konszolidált alapon is teljesíteni kell. Lehetőség nyílik az egyedi szintű előírások alól történő felmentésre is; a felmentésről a csoportot felügyelő hazai ország és a leányvállalatot felügyelő fogadó ország hatósága együttesen dönt, egyet nem értés esetén pedig a fogadó ország hatóságának döntése érvényesül. A hazai bankok számára a csoporton belüli betétek és hitelek, kötelezettségvállalások likviditási szempontú kezelése kiemelten fontos, hogy oly módon valósuljon meg, amely szimmetrikusan veszi figyelembe ezeket a tételeket a csoporttagok között. A javaslatban a rövid távú stresszlikviditási mutató kialakítása során a likvid eszközök bővítése lenne kívánatos (pl. jegybankképes értékpapírok) és olyan nettó forráskiáramlási feltételrendszer, amely a csoporton belüli likviditástámogatási rendszereket nem érinti hátrányosan. A javaslat érinti még a fióktelepek likviditási kockázatának felügyeletét is, amely az egységes likviditási követelmények megteremtésével átkerül a hazai ország felügyeletéhez. Tőkeáttételi mutató A tőkeáttétel korlátozását már régóta tervezik az unióban, és bevezetéséhez a pénzügyi válság tapasztalatai adtak lendületet. A válság során megfigyelhettük, hogy a magas tőkeáttétellel működő bankok jelentős veszteségeket szenvedtek, és a tőkeáttétel gyors leépítésére kényszerültek, ami tovább mélyítette a pénzügyi válságot, és a hitelszűke miatt a reálgazdaságban is éreztette a hatását. A javaslat indoklása szerint, mivel a kockázatalapú tőkekövetelmény-szabályozás a tőkeáttétel korlátozására nem alkalmas eszköz, ezért vezetnek be egy nemzetközileg összehasonlítható, a számviteli rendszerek eltéréseit kiszűrő tőkeáttételi korlátot. A javaslat szerint a tőkeáttételi mutató a hibrid tőkeelemek figyelembe vétele nélkül számított alapvető tőkéhez viszonyítaná a számviteli kimutatások szerinti mérlegen belüli kitettségek és mérlegen kívüli kitettségek értékének összegét; a kockázatcsökkentő technikák, így a nettósítás hatásai sem érvényesülnének. A korlátot a minimum tőkekövetelmény alkalmazási szintjein, azaz egyedi, tagállami szintű (szub)konszolidált és európai konszolidált szinten is teljesíteni kell. Egyelőre azonban még nem ismert a tőkeáttételi mutatóra vonatkozó számszerű követelmény. Anticiklikus intézkedések A közelmúltban továbbfejlesztették az unióban a tervezett anticiklikus intézkedések körében kidolgozott, dinamikus értékvesztésképzésre vonatkozó koncepciót. A legújabb javaslatban elemzik ennek megvalósíthatóságát az értékvesztésképzésben várhatóan megvalósuló, nemzetközi számviteli módszerek fényében. Ebből arra következtethetünk, hogy a számviteli háttér alakulásának mikéntjétől függetlenül, európai szinten mindenképpen be kívánják vezetni a dinamikus értékvesztésképzést. Bár a Bázeli Bizottság szorgalmazza a felmerülő veszteségen alapuló értékvesztésképzésről történő elmozdulást a nemzetközi számviteli sztenderdeket kidolgozó bizottságnál, az IASB egyelőre a prudenciális szemléletű, várható veszteség alapú módszer helyett egy másik, eltérő veszteségmeghatározást és becslési időszakot alkalmazó megközelítést (expected cash flow ECF) támogat. A dinamikus értékvesztésképzés megvalósításához legjobb megoldást kínáló, várható veszteség alapú értékvesztésképzés nemzetközi, egységes alkalmazása számviteli célokra így erősen kétséges. Az uniós szabályok a bankok prociklikus viselkedésének mérséklésére a dinamikus tartalékolás mellett alternatív vagy kiegészítő intézkedésként a szavatolótőke-követelmény szintjét is megemelnék. Egy olyan tőkepuffer képzését javasolják, amelylyel a jó időkben felhalmozott, többlet szavatolótőke fedezetet nyújthatna a válság idején elszenvedett, nem várt veszteségekre a tőkekövetelmény-előírások megsértése nélkül. A javaslat szerint azon bankok esetében, amelyeknek a szavatolótőkéje nem éri el a tőkekövetelmény és a tőkepuffer összegét, korlátoznák az osztalékfizetést, sajátrészvény-vásárlást, továbbá a banki prémiumok kifizetését is. A kifizetések korlátozásának mértéke párhuzamosan növekedne a szavatolótőkének a minimum tőkekövetelmény szintjéhez történő közelítésével. A tervezet nem kidolgozott, hiszen sem a tőkepuffer mértékére, sem képzésének módjára, illetve a tőkepuffer megsértésének az esetére előirányzott korlátozások mértékére sincs még javaslat. Az sem tisztázott, hogy mely tőkekövetelményhez a minimum tőkekövetelményhez vagy a felügyeleti felülvizsgálat eredményeként esetlegesen előírt többlet tőkekövetelménynyel megnövelt követelményhez kell a tőkepuffert hozzáadni. Az viszont várható, hogy a tőkepuffert alapvető tőkével kell 26 jogi sarok

27 fedezni, és az előírást elsősorban konszolidált szinten kell alkalmazni. A tagországi felügyeleti hatóságoknak azonban jogukban állna egyedi szinten is megkövetelni a tőkepuffert elérő szavatolótőke tartását annak érdekében, hogy biztosítsák a csoport meghatározott részében a megfelelő szavatolótőke szintjét. Rendszerszinten jelentős intézmények A dinamikus tartalékoláson kívül a javaslat másik EUspecifikus eleme a rendszerszinten jelentős pénzügyi intézmény fogalmának bevezetése. Ezen intézményekre szigorúbb prudenciális követelményeket kívánnak alkalmazni a jövőben, és fontolgatják a végezhető tevékenységek körének és az intézmény méretének korlátozását is. Kérdés azonban, hogy szükséges-e ezeknek az intézményeknek a megkülönböztetett kezelése, hiszen a közeljövőben felálló, jegybanki és felügyeleti együttműködésben működő makro- és mikroprudenciális felügyeleti rendszer pontosan a rendszerkockázatok figyelését célozza és csatornázza be az intézményi felügyeleti tevékenységbe. Ezen túl pedig a méret és tevékenység korlátozására irányuló törekvések nemcsak az uniós intézmények nemzetközi versenypozícióját ronthatják, hanem az magával az uniós versenyjog szellemével is ellentétes. A módosítások bevezetése Láthatjuk, hogy a konzultációra bocsátott témák nem mindegyike kiforrott javaslat. A részletszabályok kidolgozásához, az egyes számszerű előírások kalibrációjához, a szabályozás finomhangolásához az Európai Bankfelügyelők Bizottsága (CEBS) által koordinált hatástanulmány eredményeit fogják alapul venni a szabályalkotók. Az Európai Bizottság a jelenlegi és a korábbi javaslatokra építve, de nem feltétlenül teljes körűen terjeszt majd elő hivatalos módosító javaslatot 2010 őszén. A tervezetet várhatóan a magyar EU-elnökség alatt, 2011 első félévében egyeztetik a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel. Az ütemterv szerint így a módosítások végleges formáját 2011-ben fogadhatja el az unió. A módosítások bevezetésének időpontja még kérdéses, a tervek szerint a teljes javaslatcsomag 2012 végétől alkalmazandó. Elképzelhető azonban, hogy a céldátumot elhalasztják, illetve a módosításokat szakaszosan vezetik be a pénzügyi szektor és a gazdaság felépülésétől függően. Megjegyzésre érdemes, hogy a javaslatokat igen erős nemzetközi bírálatok érték a szektor jelentős szereplőitől, így az uniós szabályozási egyeztetések lezárulásáig a bemutatott módosítások tartalmi része akár számottevően is változhat. A módosításokat 2012 folyamán ültetik át a magyarországi szabályozásba, és várhatóan a törvények és rendeletek széles körét érintik majd. Bármennyire is mozgó célpont azonban a javaslat, érdemes időben elkezdeni a felkészülést a várható szigorításokra, és felmérni az új szabályok lehetséges hatásait, hogy megalapozzuk a jövőbeli megfelelés biztosítását. Kardosné Vadászi Zsuzsanna PSZÁF, vezető szabályozási referens

Külföldi bankok fiókosodása kell-e félnünk tőle?

Külföldi bankok fiókosodása kell-e félnünk tőle? Fáykiss Péter, Grosz Gabriella, Szigel Gábor Külföldi bankok fiókosodása kell-e félnünk tőle? MNB-tanulmányok 6. 2013 Fáykiss Péter, Grosz Gabriella, Szigel Gábor Külföldi bankok fiókosodása kell-e félnünk

Részletesebben

OTP Bank Nyrt. Időközi vezetőségi beszámoló 2015. első negyedéves eredmény. Budapest, 2015. május 15.

OTP Bank Nyrt. Időközi vezetőségi beszámoló 2015. első negyedéves eredmény. Budapest, 2015. május 15. OTP Bank Nyrt. Időközi vezetőségi beszámoló 2015. első negyedéves eredmény Budapest, 2015. május 15. KONSZOLIDÁLT ÖSSZEFOGLALÓ 1 ÉS RÉSZVÉNY INFORMÁCIÓK Eredménykimutatás (millió forint) 2014 1Q 2014 4Q

Részletesebben

MAGYAR NEMZETI BANK 2O14 1054 BUDAPEST, SZABADSÁG TÉR 9.

MAGYAR NEMZETI BANK 2O14 1054 BUDAPEST, SZABADSÁG TÉR 9. Ki ad ja: Ma gyar Nem ze ti Bank Fe le lős ki adó: Hergár Eszter 154 Bu da pest, Sza bad ság tér 9. www.mnb.hu A Magyar Nemzeti Bankról szóló 213. évi CXXXIX. törvény a Magyar Nemzeti Bank elsődleges céljaként

Részletesebben

VÁLLALATI VÁLASZOK A GAZDASÁGI VÁLSÁGRA A MAGYAR ESET

VÁLLALATI VÁLASZOK A GAZDASÁGI VÁLSÁGRA A MAGYAR ESET VÁLLALATI VÁLASZOK A GAZDASÁGI VÁLSÁGRA A MAGYAR ESET. 1 / 32 Vállalati válaszok a gazdasági válságra a magyar eset A tanulmányt írták: Czibik Ágnes elemző, GVI (e-mail: agnes.czibik@gvi.hu) Makó Ágnes

Részletesebben

NEM KONVENCIONÁLIS JEGYBANKI ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA MAGYARORSZÁGON ÉS KÜLFÖLDÖN NÉHÁNY TAPASZTALAT

NEM KONVENCIONÁLIS JEGYBANKI ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA MAGYARORSZÁGON ÉS KÜLFÖLDÖN NÉHÁNY TAPASZTALAT BIHARI PÉTER NEM KONVENCIONÁLIS JEGYBANKI ESZKÖZÖK ALKALMAZÁSA MAGYARORSZÁGON ÉS KÜLFÖLDÖN NÉHÁNY TAPASZTALAT A szerző a nem konvencionális jegybanki eszközök alkalmazásának gyakorlatát vizsgálja, valamint

Részletesebben

OTP Bank Nyrt. Féléves jelentés 2014. első féléves eredmény. Budapest, 2014. augusztus 15.

OTP Bank Nyrt. Féléves jelentés 2014. első féléves eredmény. Budapest, 2014. augusztus 15. OTP Bank Nyrt. Féléves jelentés 2014. első féléves eredmény Budapest, 2014. augusztus 15. KONSZOLIDÁLT ÖSSZEFOGLALÓ 1 ÉS RÉSZVÉNY INFORMÁCIÓK Eredménykimutatás (millió forint) 2013 1H 2014 1H Y/Y 2013

Részletesebben

Unortodox javaslat a deviza- és forintalapú jelzáloghitelek rendezésére

Unortodox javaslat a deviza- és forintalapú jelzáloghitelek rendezésére 2013. TIZENKETTEDIK ÉVFOLYAM 6. SZÁM 469 BERLINGER EDINA WALTER GYÖRGY Unortodox javaslat a deviza- és forintalapú jelzáloghitelek rendezésére Cikkünkben először bemutatjuk a hazai jelzálog-portfólió fő

Részletesebben

Az ingatlanalapok jogi szabályozása és gazdasági helyzete

Az ingatlanalapok jogi szabályozása és gazdasági helyzete 528 HITELINTÉZETI SZEMLE SZŰCS JÓZSEF Az ingatlanalapok jogi szabályozása és gazdasági helyzete Tanulmányomban a pénzügyi szféra meghatározó szereplőjével, az ingatlanbefektetési alappal foglalkozom, bemutatom

Részletesebben

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM

BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, 2015.2.26. SWD(2015) 36 final BIZOTTSÁGI SZOLGÁLATI MUNKADOKUMENTUM 2015. évi országjelentés Magyarország a makrogazdasági egyensúlyhiányok megelőzéséről és kiigazításáról szóló

Részletesebben

A nemteljesítési valószínűség és az optimális PTI-szint modellezése egy háztartási kérdőíves felmérés felhasználásával

A nemteljesítési valószínűség és az optimális PTI-szint modellezése egy háztartási kérdőíves felmérés felhasználásával Balás Tamás, Banai Ádám, Hosszú Zsuzsanna A nemteljesítési valószínűség és az optimális PTI-szint modellezése egy háztartási kérdőíves felmérés felhasználásával MNB-tanulmányok 117. 2015 Balás Tamás,

Részletesebben

A lakossági portfólió át ren dezés szerepe az állam finanszírozásában*

A lakossági portfólió át ren dezés szerepe az állam finanszírozásában* Hitelintézeti Szemle, 14. évf. 1. szám, 215. március, 8 11. o. A lakossági portfólió át ren dezés szerepe az állam finanszírozásában* Kékesi Zsuzsa Kóczián Balázs Sisak Balázs A válságot követően 214 végéig

Részletesebben

A Növekedési Hitelprogram első szakaszának igénybevétele

A Növekedési Hitelprogram első szakaszának igénybevétele A Növekedési Hitelprogram első szakaszának igénybevétele Összegzés A Magyar Nemzeti Bank 2013 áprilisában hirdette meg a Növekedési Hitelprogramot. A három pillérből álló program első két pillérének célja

Részletesebben

A magyar gazdasági válság és válságkezelés néhány történeti és nemzetközi aspektusa

A magyar gazdasági válság és válságkezelés néhány történeti és nemzetközi aspektusa Lentner Csaba A magyar gazdasági válság és válságkezelés néhány történeti és nemzetközi aspektusa A magyar gazdaság két évtized alatt végbement jelentõs mértékû nemzetközi beágyazódottsága alapján az országot

Részletesebben

TANULMÁNYKÖTET A NÖVEKEDÉSI HITELPROGRAM EDDIGI EREDMÉNYEIRO L

TANULMÁNYKÖTET A NÖVEKEDÉSI HITELPROGRAM EDDIGI EREDMÉNYEIRO L TANULMÁNYKÖTET A NÖVEKEDÉSI HITELPROGRAM EDDIGI EREDMÉNYEIRO L Növekedési Hitelprogram Az első 18 hónap Jelen kiadvány a mintegy másfél éve elindított Növekedési Hitelprogramot és annak eddigi eredményeit

Részletesebben

A kis- és középvállalkozások. fejlesztésének

A kis- és középvállalkozások. fejlesztésének A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 2007 2013 A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája 2007 2013 A kis- és középvállalkozások fejlesztésének stratégiája (2007 2013)

Részletesebben

J E G Y Z Ő K Ö N Y V

J E G Y Z Ő K Ö N Y V J E G Y Z Ő K Ö N Y V Készült a Danubius Szálloda és Gyógyüdülő Nyilvánosan Működő Részvénytársaság (1051 Budapest, Szent István tér 11.) 2011. április 18-án megtartott évi rendes közgyűlésén helye: Hotel

Részletesebben

Pénzügyi válságok a kilencvenes években egy évtized tanulságai

Pénzügyi válságok a kilencvenes években egy évtized tanulságai Botos K. (szerk.): Pénzügyek a globalizációban SZTE GTK 2004. JATEPress, Szeged, 32-45. o. Pénzügyi válságok a kilencvenes években egy évtized tanulságai Halmosi Péter 1 A kilencvenes évek elején a világgazdaságot

Részletesebben

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KERESKEDELEM ÉS MARKETING SZAK. Nappali tagozat. Marketingkommunikáció szakirány

BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KERESKEDELEM ÉS MARKETING SZAK. Nappali tagozat. Marketingkommunikáció szakirány BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR KERESKEDELEM ÉS MARKETING SZAK Nappali tagozat Marketingkommunikáció szakirány A KVINT-R KFT. NYOMTATÓPIACI MARKETINGSTRATÉGIÁJÁNAK, - AKTIVITÁSÁNAK ELEMZÉSE,

Részletesebben

Hoffmann Mihály Kékesi Zsuzsa Koroknai Péter: A jegybanki eredmény alakulása és meghatározó tényezői*, 1

Hoffmann Mihály Kékesi Zsuzsa Koroknai Péter: A jegybanki eredmény alakulása és meghatározó tényezői*, 1 Hoffmann Mihály Kékesi Zsuzsa Koroknai Péter: A jegybanki eredmény alakulása és meghatározó tényezői*, 1 A monetáris politikai döntéshozatalkor a jegybank elsősorban az árstabilitás elérését tartja szem

Részletesebben

GÁSPÁR PÁL: NÖVEKEDÉS ÉS EGYENSÚLY: A SZÜKSÉGES FORDULAT(OK) 2002. SZEPTEMBER

GÁSPÁR PÁL: NÖVEKEDÉS ÉS EGYENSÚLY: A SZÜKSÉGES FORDULAT(OK) 2002. SZEPTEMBER GÁSPÁR PÁL: NÖVEKEDÉS ÉS EGYENSÚLY: A SZÜKSÉGES FORDULAT(OK) 22. SZEPTEMBER Tartalomjegyzék Bevezetés 3 I. A növekedési és egyensúlyi problémák: folyamatok és okok 4 I.1. Lassuló és változó szerkezetű

Részletesebben

Hat stratégiai ok a tőzsdére lépés mögött az elmúlt öt év bevezetéseinek tapasztalata 1

Hat stratégiai ok a tőzsdére lépés mögött az elmúlt öt év bevezetéseinek tapasztalata 1 556 LESTÁR MIKLÓS Hat stratégiai ok a tőzsdére lépés mögött az elmúlt öt év bevezetéseinek tapasztalata 1 A cikk a tőzsdei jelenlét és a vállalati stratégia kapcsolatát vizsgálja a mai magyarországi viszonyok

Részletesebben

KÖZ, TEHER, ELOSZTÁS TÁRKI MONITOR JELENTÉSEK 2008. Budapest, 2008. március SZERKESZTETTE SZIVÓS PÉTER TÓTH ISTVÁN GYÖRGY

KÖZ, TEHER, ELOSZTÁS TÁRKI MONITOR JELENTÉSEK 2008. Budapest, 2008. március SZERKESZTETTE SZIVÓS PÉTER TÓTH ISTVÁN GYÖRGY KÖZ, TEHER, ELOSZTÁS TÁRKI MONITOR JELENTÉSEK 2008 SZERKESZTETTE SZIVÓS PÉTER TÓTH ISTVÁN GYÖRGY Budapest, 2008. március A kutatást a TÁRKI Zrt. a Miniszterelnöki Hivatal megrendelésére készítette A kutatásban

Részletesebben

Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg 8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A Telefon: +36-92-509-900

Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg 8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A Telefon: +36-92-509-900 Gazdálkodási Kar Zalaegerszeg 8900 Zalaegerszeg, Gasparich Márk u. 18/A Telefon: +36-92-509-900 FELHASZNÁLÁSI FELTÉTELEK (felhasználási engedély) Ez a dokumentum a Budapesti Gazdasági Főiskola Gazdálkodási

Részletesebben

Makrogazdasági politika és szociálpolitika az EU 15-ben az elmúlt két évtizedben *

Makrogazdasági politika és szociálpolitika az EU 15-ben az elmúlt két évtizedben * Jean-Paul Fitoussi Éloi Laurent Makrogazdasági politika és szociálpolitika az EU 15-ben az elmúlt két évtizedben * A tanulmányban a makrogazdasági politika és a szociális modellek közötti kapcsolat elmúlt

Részletesebben

A SIKERES KISVÁLLALKOZÁS BEMUTATÁSA

A SIKERES KISVÁLLALKOZÁS BEMUTATÁSA Budapesti Gazdasági Főiskola KÜLKERESKEDELMI FŐISKOLAI KAR Gazdaságdiplomácia és nemzetközi menedzsment szak Nappali tagozat Szakdiplomácia szakirány A SIKERES KISVÁLLALKOZÁS BEMUTATÁSA AZ MTM AUTÓSISKOLA

Részletesebben

Nagy Márton Szabó E. Viktor: Az amerikai másodrendû jelzáloghitel-piaci 1 válság és hatásai a magyar bankrendszerre

Nagy Márton Szabó E. Viktor: Az amerikai másodrendû jelzáloghitel-piaci 1 válság és hatásai a magyar bankrendszerre Nagy Márton Szabó E. Viktor: Az amerikai másodrendû jelzáloghitel-piaci 1 válság és hatásai a magyar bankrendszerre Az elmúlt éveket jellemzõ magas kockázati étvágy mellett a bankok értékpapírosítási tevékenysége

Részletesebben

Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020

Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020 Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020 Tartalom 1 Köszöntő... 4 2 Bevezetés... 6 3 Tervezési és végrehajtási alapelvek... 8 3.1 A tématerület pontos definiálása a tervezés során...

Részletesebben

Amit nem árt tudni az államadósságról

Amit nem árt tudni az államadósságról 1 Amit nem árt tudni az államadósságról Neményi Judit Folyik a parlamenti vizsgálat. Ki a felelős, hogy megnőtt az államadósság? A Széll Kálmán Terv (SZKT), amiből kinőtt Magyarország 211-es Konvergenciaprogramja,

Részletesebben

Szabályozás a pénzügyi válság(ok) után (között): kényszer és lehetõség

Szabályozás a pénzügyi válság(ok) után (között): kényszer és lehetõség Bánfi Tamás Kürthy Gábor Bánfi Attila* Szabályozás a pénzügyi válság(ok) után (között): kényszer és lehetõség ÖSSZEFOGLALÓ A Pénzügyi Szemle LV. évfolyamának 4. száma mintegy tematikus számként öt tanulmányában

Részletesebben

TÁMOGATOTT LAKHATÁSI PROGRAMOK KITERJESZTÉSÉNEK ÉS MÁS LAKÁSTÁMOGATÁSOKKAL VALÓ ÖSSZEHANGOLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI

TÁMOGATOTT LAKHATÁSI PROGRAMOK KITERJESZTÉSÉNEK ÉS MÁS LAKÁSTÁMOGATÁSOKKAL VALÓ ÖSSZEHANGOLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Készítette: Fehér Boróka, Somogyi Eszter, Teller Nóra TÁMOGATOTT LAKHATÁSI PROGRAMOK KITERJESZTÉSÉNEK ÉS MÁS LAKÁSTÁMOGATÁSOKKAL VALÓ ÖSSZEHANGOLÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Hajléktalan emberek társadalmi és munkaerő-piaci

Részletesebben