Magyar irodalom és gyermekirodalom

Átírás

1 Babeş-Bolyai Tudományegyetem Távoktatási Központ Pszichológia és Neveléstudományok Kar Tanító és Óvodapedagógus Szak Magyar irodalom és gyermekirodalom Tanulmányi útmutató IV. félév dr. Antal Sándor adjunktus

2 TARTALOMJEGYZÉK Tantárgyismertető Bevezetés, fogalomértelmezések Irodalom és nevelés az összebékítés parancsa Nemzeti irodalom és globalizáció Irodalomelméleti alapfogalmak Mi az irodalom? - Kérdésfelvetések Értelmezési lehetőségek Irodalom -- szépirodalom Irodalom = a szó művészete Irodalomtudomány - nyelvtudomány Művészi nyelvhasználat?? köznyelv Az irodalom mint értékteremtő / értékhordozó Az esztétikai értékek és az ízlés A tanulást, rögzítést szolgáló kérdések, feladatok:.24 *Beküldésre javasolt feladat: A visszatükröző művészeti irodalom Alkalmazott művészeti irodalom A szépművészeti irodalom Az irodalom művészetfajai és az esztétikai érték Az esztétikum érzékelhetősége Az esztétikai érzékelés, esztétikai értékelés, esztétikai érték - viszonylatok Az esztétikai minőségek A tanulást, rögzítést szolgáló kérdések, feladatok:.36 *Beküldésre javasolt feladat: A magyar gyermekirodalom kezdetei A klasszikus magyar gyermekirodalom Benedek Elek a modern magyar gyermekirodalom megteremtője A tanulást, rögzítést szolgáló kérdések, feladatok:.48 *Beküldésre javasolt feladat: Gyermek- és ifjúsági irodalmunk a századfordulótól napjainkig Irodalom és gyermekirodalom kapcsolata egy gyermekközpontú irodalomszemlélet lehetséges irányai Változatok a gyermek-képre Szemelvények a századforduló és a XX. század elejének gyermekirodalmából A gyermekköltészet új útjai a XX. század derekán A modern magyar gyermekirodalom A kortárs gyermekirodalom Nemes Nagy Ágnes ( ) Weöres Sándor ( ) Fekete István ( ) Lázár Ervin ( ) Kányádi Sándor (1929) Fodor Sándor (1927 -) A tanulást, rögzítést szolgáló kérdések, feladatok: 82 *Beküldésre javasolt feladat: 82 2

3 Tantárgyismertető Babeş Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár Kar: Lélektan és Neveléstudományok Kar, Óvoda- és Iskolapedagógus Tanár Szak, Székelyudvarhely Egyetemi év : 2007 / 2008 Félév : 4.. Általános információk az előadásokról, szemináriumokról, szak- vagy laborgyakorlatokról Tantárgy neve: Magyar irodalom és gyermekirodalom, az elbeszélés technikái Kódszám: PIE 2405 Kreditszám: 6,5 Helyszín: Tanítóképző Főiskola épülete, Márton Áron tér 2. sz. -- Órarend: kedd, Az előadás, szeminárium, szak- vagy laborgyakorlat tituláris oktatója Név, tudományos fokozat: Antal Sándor dr. Elérhetőség: Odorheiu Secuiesc str. Păcii 8 / 10. sandor.antal@gmail.com T: , M: Fogadási óra: szerda 14 órától. A tantárgy leírása: A tantárgy célpontjai: Az irodalomelméleti alapfogalmak elemi szintű ismertetése, különös tekintettel az irodalomtudomány azon tételeire, amelyeknek pedagógiai vonzatuk van. Az alapvető esztétikai minőségek tartalmi jegyeinek feltárása, illetve azon nyelvi eszközöknek az ismerete, amelyek a poétikai funkciójú nyelvhasználatot kialakítják: az ismertebb hangzó formaeszközök, szóképek, alakzatok A gyermekirodalom sajátos jegyeinek feltárása, a magyar gyermekirodalom néhány jelentős alkotásának megismerése 3

4 A tantárgy tematikája A félév 14 hetének megfelelően, az előadások témáit a következők szerint rendeztem: 1. Az irodalmi / esztétikai nevelés. Az irodalomtanítás esélyei. Irodalom és nevelés az összebékítés parancsa. 2. Mi az irodalom? Kérdésfelvetések. Az irodalom különböző szempontú megközelítései 3. Az irodalom, a szó művészete. 4. Az irodalom mint értékteremtő / értékhordozó Esztétikai alapkategóriák, esztétikai értékek, az esztétikum érzékelhetősége 5. A visszatükröző művészeti irodalom. Az alkalmazott művészeti irodalom és válfajai 6. A szépművészeti irodalom és jellemzői az esztétikai érték mint domináns értékalakzat 7. A poétikai funkciót biztosító nyelvi kifejezőeszközök szóképek és alakzatok 8. Műfajelméleti alapfogalmak 9. Verstani alapismeretek, a magyar versrendszerekről 10. A magyar gyermekirodalom kezdetei 11. A klasszikus magyar gyermekirodalom 12. Benedek Elek a modern magyar gyermekirodalom megteremtője 13. Gyermek- és ifjúsági irodalmunk a századfordulótól napjainkig -- Szemelvények a XX. század magyar gyermekirodalmából 14. A kortárs magyar gyermekirodalom A tantárgy által biztosított szakértelem: A tantárgy tanulmányozásával a hallgatók: - ismerik és tudatosan használják az alapvető irodalomelméleti fogalmakat: poétikai funkciójú közlés, ennek a tényezői, a művészi kifejezés eszközei 4

5 - ismerik a gyermekirodalom fogalmát, sajátos jellemzőit, ill. magyar gyermekirodalom fejlődésének főbb állomásait, jelentősebb alkotóit, műveit - az elsajátított irodalomelméleti / irodalomtörténeti ismeretek birtokában képessé válnak a gyermekirodalmi alkotások hozzáértő interpretálására. Az előadásokon, szemináriumokon és laborgyakorlaton használt módszerek:. Az előadás, szemléltetés és magyarázat módszerét az elődások során az elméleti ismeretek kialakítása és elmélyítése céljából, a szemináriumokon a beszélgetés, szemléltetés és gyakorlás módszerét használjuk.. A tantárgy oktatási folyamatában használt eszköztár: Írásvetítő, fóliák, irodalmi, gyermekirodalmi szemelvények Alapozó szakirodalom Bauer Gabriella (1994): Gyermekirodalom. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Bárdos J. Galuska L. P. Steklács J. Szilágyi J. (2002) Irodalmi alapfogalmak. Kecskeméti TFK Nyomda, Kecskemét. Benedek Marcell (1982): Irodalmi hármaskönyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. Kiss Judit (1999): Bevezetés a gyermekirodalomba. Erdélyi Tankönytanács, Kv. Komáromi Gabriella (2000): Gyermekirodalom. Helikon Kiadó, Budapest. Kriza János (1975): Vadrózsák. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. Magyar nyelv és irodalom (1997): Pannon Enciklopédia. Dunakanyar Kiadó, Budapest. Nagy Olga (1978): A táltos törvénye. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest. Péczely L. (1997) Bevezetés a műelemzésbe Propp V. J. (1995): A mese morfológiája. Osiris-Századvég, Budapest. Szabó Zoltán (1970): Kis magyar stílustörténet, Kriterion, Bukarest. Szerdahelyi István (1996): Irodalomelmélet mindenkinek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Témakörök, kurzusok 1. kurzus: 1. Az irodalmi / esztétikai nevelés. Az irodalomtanítás esélyei. Irodalom és nevelés az összebékítés parancsa 5

6 Kulcsfogalmak: irodalmi műveltség, irodalom és tanítás, a pedagógus felelőssége, nemzeti irodalom és történelem, nemzet és közösség Bibliográfia: Szerdahelyi I. (1996). Irodalomelmélet mindenkinek (15 20) Péczely L. (1997) Bevezetés a műelemzésbe (12 26) 2.kurzus: Mi az irodalom? Kérdésfelvetések. Az irodalom különböző szempontú megközelítései. Kulcsfogalmak: kommunikáció, információ, közlésszerepek, a kommunikáció tényezői a szépirodalmi szöveg mint üzenet, az irodalom szűk és tág értelem-lehetősége, kapcsolata más művészeti ágakkal Bibliográfia: Bárdos J. Galuska L. P. Steklács J. Szilágyi J. (2002): Irodalmi alapfogalmak (7 15) Szerdahelyi I. (1996). Irodalomelmélet mindenkinek (20 59) 3-4. kurzus: Az irodalom, a szó művészete. Az irodalom mint értékteremtő / értékhordozó Esztétikai alapkategóriák, esztétikai értékek, az esztétikum érzékelhetősége Kulcsfogalmak: az esztétikum, az esztétikum érzékelhető formái, az esztétikai minőségek: szép, rút, Bibliográfia: Péczely L. (1997) Bevezetés a műelemzésbe ( ) Szerdahelyi I. (1996). Irodalomelmélet mindenkinek ( ) 5 7. Az irodalom művészetfajai: A visszatükröző művészeti irodalom.az alkalmazott művészeti irodalom és válfajai A szépművészeti irodalom és jellemzői az esztétikai érték mint domináns értékalakzat A poétikai funkciót biztosító nyelvi kifejezőeszközök szóképek és alakzatok Kulcsfogalmak: szórakoztató irodalom, agitatív irodalom, giccs, szennyirodalom, a szépség és válfajai, trópusok, megszemélyesítés, hasonlat, metafora, szinesztézia, allegória, szimbólum, hangzó formaeszközök. Bibliográfia: Bárdos J. Galuska L. P. Steklács J. Szilágyi J. (2002): Irodalmi alapfogalmak (59 68) Péczely L. (1997) Bevezetés a műelemzésbe ( ) 6

7 Szerdahelyi I. (1996). Irodalomelmélet mindenkinek ( ) 8. kurzus Az irodalmi műfajok kérdése Kulcsfogalmak: Műnemek és műfajok, az epika, dráma, líra műfaji jellemzői, műfajhatárok átjárhatósága, a műfajok kérdése a kortárs irodalomban Bibliográfia: Bárdos J. Galuska L. P. Steklács J. Szilágyi J. (2002): Irodalmi alapfogalmak (49-56) Péczely L. (1997) Bevezetés a műelemzésbe ( ) Szerdahelyi I. (1996). Irodalomelmélet mindenkinek ( ) Zabó Z. (szerk.) (1996) Irodalomismereti szótár (96) 9. kurzus: Verstani alapismeretek, a magyar versrendszerekről Kulcsfogalmak: ritmus, ritmuselemek, verssorok, ütemhangsúlyos verselés, időmértékes verselés, versláb, ütem, Bibliográfia: Bárdos J. Galuska L. P. Steklács J. Szilágyi J. (2002): Irodalmi alapfogalmak (70 74) Péczely L. (1997) Bevezetés a műelemzésbe ( ) Szerdahelyi I. (1996). Irodalomelmélet mindenkinek ( ) 10. Kurzus: A magyar gyermekirodalom kezdetei Kulcsfogalmak: az olvasó gyermek, népköltészeti hatások, az önálló fejlődés útvesztői, beavatási rítusok, a felnőtté válás állomásai Bibliográfia: Komáromi G. (2000) Gyermekirodalom (99-105) Tarbay E (1999): Gyermekirodalomra vezérlő kalauz (46-64) Vita Zs., Józsa M.(szerk., 1996): Gyermek- és ifjúsági irodalom (67-83) 11. Kurzus: A magyar gyermekirodalom klasszikusai, Kulcsfogalmak: klasszikus irodalom gyermekirodalom, gyermekközönség felnőtt olvasó, tematika, megformálás életkori sajátosságok, Bibliográfia: Tarbay E (1999): Gyermekirodalomra vezérlő kalauz ( ) Komáromi G. (2000) Gyermekirodalom (27-32) Vita Zs., Józsa M.(szerk., 1996): Gyermek- és ifjúsági irodalom (88-113) 12. Kurzus: Benedek Elek, a modern gyermekirodalom születése, a századforduló gyermekirodalma, a meseregény 7

8 Kulcsfogalmak: gyermekközönség új gyermekszerepek, új olvasói elvárások, a meseregény műfaji jellegzetességei, a gyermek évszázada? Bibliográfia: Vita Zs., Józsa M.(szerk., 1996): Gyermek- és ifjúsági irodalom ( ) Tarbay E (1999): Gyermekirodalomra vezérlő kalauz ( ) Komáromi G. (2000) Gyermekirodalom ( ) Kiss J. (2000) Bevezetés a gyermekirodalomba (53 73) Kurzus: A XX. századi magyar gyermeklíra A kortárs magyar gyermekpróza Kulcsfogalmak: a meseregény továbbélése, a gyermeki szerep átértékelődése, az irodalomfunkciók súlypontjainak cseréje (játék, esztétikum, didakticizmus viszonya) Bibliográfia: Tarbay E (1999): Gyermekirodalomra vezérlő kalauz ( ) Komáromi G. (2000) Gyermekirodalom ( ) Vita Zs., Józsa M.(szerk.,1996): Gyermek- és ifjúsági irodalom ( ). Részfelmérések/parciális vizsgák és találkozások terve/beosztása:. Felmérés módja: - Zárthelyi félévi vizsga 70% - szemináriumi dolgozat, koreferátum, aktív részvétel 30% Értékelési szempontok: Zárthelyi félévi vizsga Az alapvető általános nyelvészeti, valamint leíró nyelvészeti kérdések 70 % Szemináriumi dolgozat, koreferátum, aktív részvétel : a hallgatók nagy része egyéni dolgozatot készít azok, akikre nem kerül sor a 14 szemináriumi órán, széljegyzetet készítenek a dolgozatokhoz, részt vállalnak a szemináriumi munkában 30 %-a a végső jegynek. Szervezési részletek, kivételes esetek kezelése: 8

9 Jelenlét (esetenként), vizsgára való jelentkezés feltételei : / a szemináriumi órákról való hiányzás nem érheti el az óraszám 33 %-át a kurzusokon ez az arány 50 % Pótolási lehetőségek: a pótszesszióban újravizsgázhat, vagy a következő, megfelelő félévben pótolja az elmaradásokat Vizsgán való csalások következményei, óvások megoldása : A vizsgai csalás általában a vizsgáról való kizárást eredményezi. Az esetleges óvásokat írásbeli vizsgán - az eredmények nyilvánosságra hozatalát követő napon oldjuk meg. A szóbeli vizsgán erre nincs se szükség, se lehetőség. Útmutató a jegyzet használatához: A nyomtatott tanulmányi útmutató a félévi záróvizsga tananyagának csak egy bizonyos részéből nyújt ízelítőt. Ezt kiegészíti az elektronikus módon, CD-re rögzített anyagrész. A műfaj-jelleg, mindazonáltal megmarad, ti. a kettő együttesen is csak eligazító, útmutató jellegű. Minden *-gal jelölt, beküldésre javasolt feladat szerepel a nyomtatott tanulmányi útmutatóban. Ezek közül minden hallgatónak ki kell választania 3 (három) feladatot, és ezeket a kontakt-órán megbeszélt rend szerint le kell adnia. 9

10 1. Téma 1. Bevezetés, fogalomértelmezések Kulcsfogalmak: Az irodalmi / esztétikai nevelés, az irodalomtanítás esélyei, irodalom és nevelés az összebékítés parancsa, nemzeti, közösségi kultúra, nemzeti értékek és globalizáció, magyar irodalmiság és történetiség Amint a jegyzet tantárgyi megnevezése is jelzi, két fő tárgykörben nyújt tájékoztatót, amely témák szoros kapcsolatban vannak ugyan, itt mégis a hasznos didakticizmus jegyében különválasztjuk. Az irodalom fejezetben azok az irodalomtudományi, irodalomelméleti ismeretek szerepelnek, amelyek az irodalom értékeinek a felismerése megérzése útján a fokozatos irodalomértésig, a teljesebb befogadásig vezetik az olvasói tudatot. Ez a megismerési, kognitív folyamat jelen esetben, a tanítói szakmára/hivatásra készülő hallgató esetében, jóval több, mint az önművelés belső igényét kielégítő egyéni ambíció. Hiszen jövendő munkája során ugyanezen az úton kell tanítványait végigvezetnie: a rácsodálkozó, belefeledkező tetszéstől, a szép volt tagolatlan megborzongásától a szépség titkainak a feltárásáig, az új, teljesebb szépségek felismeréséig, majd újak kereséséig. Egyszerűbben fogalmazva, a szó művészetében járatos, tudatosuló olvasói magatartást kell majd a 6 11 éves korú gyermekekben megalapoznunk. Ennek pedig elengedhetetlen feltétele, hogy a tanító rendelkezzen egy viszonylag átfogó látásmóddal az irodalmiság létformájáról, a művészi hatás és befogadás rejtett működéséről, az egyes műalkotások sajátos jegyei fölé vagy mellé rendelhető esztétikai minőségekről. Legyen képes megfelelő módon, készség szintjén használni azt a híd szerepű metanyelvet, amelyen átjárhat a mindennapi tapasztalati világból a műalkotások teremtett világába és onnan vissza, anélkül, hogy bármelyik part értékrendjében bár a legkisebb rombolást is végezné. Azt az érzést kell a kis tanítványok lelkében majd kialakítania, hogy a mindennapi életük része lehet Három Matyi is, ez a kis hős, aki emberségből jelesre vizsgázott, és ez még akkor is így van, ha a napi tapasztalatok ezt százegyszer is megcáfolják. Ez a magatartásleképzés, az irodalmi hős áthozása saját világunkba, a gyerekek világába - nos ez korántsem történhet mechanikusan, egyszerű utánzással, hiszen egy művészi, teremtett világ és egy más törvények szerint szerveződő köznapi világ szembesüléséről van szó. A szépirodalmi művek elemzését végző tanítónak éppen ezt az első szakaszt kell meghaladnia a IV. osztályt végző diákokkal: az irodalmi műben csak önmagát szemlélő naív olvasó magatartását. A mások arcában is fürdő tekintet alakítása, a tanuló önnön személyiségének teljesebbé formálása irodalmi nevelésünk legfontosabb távlati célja. 10

11 A műalkotás teremtett világa Három Matyi Valóságos világ a 6 12 éves kisdiák Abba az irányba kell a tanulók figyelmét terelnie, hogy a műalkotásban másokat is, a társait, a számára egyre táguló világot is meglássa, nyilván önmagát is mások viszonylatában. Ennek a metanyelvi tudásnak a birtokába juthat a hallgató, ha járatos lesz az esztétikai minőségek világában (szépség és válfajai, rútság és változatai,...) és ezeket a minőségeket megteremtő nyelvi (stílus)eszközök (művészi képek, alakzatok, hangzásbeli és képi eszközök) világában is. A gyermekirodalom-rész a tanító- és óvóképzés sajátosságának megfelelő módon egészíti ki az irodalmi ismereteket. Azokra a művekre, műfajokra figyel, amelyeknek befogadói a kisiskolások, a serdülő fiatalok. Ezen alkotások megfelelő elemzéséhez, feldolgozásához kínálnak elméleti fogódzókat az irodalomelméleti fejtegetések Irodalom és nevelés az összebékítés parancsa Meglódult értékrendszerű vagy éppen a teljes értékhiány veszélyeit hordozó korunkban a tanítónak nemcsak fogékonynak kell lennie az esztétikum és a pozitív erkölcsi értékek iránt, hanem megfelelő ismeretekkel kell rendelkeznie, hogy fogékonnyá tudjon tenni másokat, a gyermekeket is. A repetitio jegyében, nem l art pour l art ismeretek, készségek kialakítása a jegyzet célja, hanem egy célirányos nevelői munkában működtethető ismeretrendszer körvonalazása. A jegyzet mind az irodalmi, mind a gyermekirodalmi részekre érvényes módon távolról sem a teljesség igényével készült. Témákat, továbbgondolásra, -kutatásra ingerlő kérdéseket nyit meg, amelyekre a hallgatók, a megjelölt szakirodalom felhasználásával keresik a válaszokat. A jegyzet irodalomtörténeti szemléletű részeinek célkitűzése a magyar irodalmi műveltség kiegészítése, elmélyítése, elsődlegesen a gyermekirodalmi vonatkozásokkal. Érettségi vizsga utáni irodalomtörténeti vizsgálódásról lévén szó, természetszerűleg nem követi középiskolai tananyag logikáját. Számolnunk kell ugyanakkor azzal a ténnyel is, hogy az irodalom tanulmányozásának, korábban általános történeti jellege fokozatosan elveszíti uralkodó paradigma-jellegét, átadva a helyét az irodalmiság más megnyilvánulásait felszínre hozó diskurzusoknak (lásd hatás és befogadás-elméletek, különböző szövegtani interpretációmodellek, kommunikációelméleti megközelítések stb.). Mindezen háttérinformációk mellett, 11

12 ezekkel együtt kíséreljük meg belehelyezni az egyes műveket az irodalmi élet objektív és rejtett kronologikus rendjébe, arra is törekedve egyszersmind, hogy összevessük az ún. történeti olvasatokat vagy az olvasatok történetiségét a harmadik évezredbe lépő ember olvasatával. A nyilvánvaló eltérések érzékelése a valódi, az irodalomtörténet szempontjából hírértékű történetiség hordozói lehetnek. Az irodalomtörténeti szemlélet indoklásában óhatatlanul ki kell térnünk egy szélesebb hatókörű összefüggés felvázolására is: a magyar irodalom és történelem, az irodalom, a magyar nép és nemzet történetének nyilvánvaló interferenciájára. Ezt a sok évszázados hagyományt, a törvényszerű, néha kényszerű vagy vállalt összefonódást szemlélve, ezt mint valós tényt elfogadva, egyenesen megkerülhetetlen a magyar irodalom történeti szemlélete. Nem fogadható el az az egyszerűsítő, vulgárisan formalista szemlélet, amely a magyar irodalomtörténeti stúdiumot elmarasztalva, teljességgel meghaladottnak tekinti az irodalmi művek és a társadalom kölcsönhatásának történetét követő irodalomtudományt. Irodalmi műveltségünknek hiteles és pontos tartozéka annak a tudatosítása, hogy a magyar írónak, költőnek ritkán adatott meg a könnyű vitorla, mely vigye őt gáncstalan művészet sima hullámain. Még ez, a Kosztolányi munkásságát méltató nekrológ-rész is csak részben igaz, hiszen Kosztolányi vallott talán leghitelesebben egyén és közösség, ember és nyelv elválaszthatatlan, örök-szép egymásrautaltságáról: Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok életem legnagyobb eseménye, amelyhez nincs fogható. Nem külsőleg valami, mint a kabátom, még olyan sem mint a testem Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedül való életben csak így nyilatkozhatom meg igazán 1 Csak így, általa, egy közösség jelrendszereként és értékrendszereként felfogott nyelv által, fordíthatnánk döcögő értelmezésre az idézetet. De idézhetném a társadalmi, történeti látásmód ellen gyakran kisajátított másik nyugatos költőt, Babits Mihályt is, akinek elefántcsonttorony-költészetét csak a forma győzelmeként láttatják a hamis méltatások. A teljességre törekvő Babits-képbe odakívánkozik a vak dióhéjból kitörni szándékozó, a cselekvő humánum útját még nem lelő házát bekerítő gazda képe is. Igazi aduként, az Úr szándéka előtt megtörten meghajló, majd megerősödve szolgáló Jónás arca sejlik fel, aki máig ható érvénnyel szól mindannyiunkhoz, a bűnösök közt néma cinkosokhoz. 1 Péterfy M.(szerk., 1999):

13 Én inkább ültem volna itt a pusztán, sorvadva, mint ma, gyökéren és sáskán De böjt s jámborság néked mint a pélva, mert vétkesek közt cinkos aki néma. Atyjafiáért számot ad a testvér: nincs mód nem menni ahova te küldtél. Hozzám már hűtlen lettek a szavak, vagy én lettem mint túláradt patak oly tétova céltalan parttalan s ugy hordom régi sok hiú szavam mint a tévelygő ár az elszakadt sövényt jelző karókat gátakat. Óh bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos útakon vinni tenger felé, (Babits M.: Jónás könyve. 3. rész) (Babits M. : Jónás imája) A kiragadott, de általános érvényű példákat jelképesen is zárhatjuk a Héjjasfalva felé tartó Petőfi megidézésével, akinek utolsó gondolatait mintegy átértelmezte azonos című versében Szilágyi Domokos. Sok-sok, messzire mutató üzenetet kódol ez a létértelmező nagy vers. A kiábrándult, hitevesztett XX. századi emberiség könyörgő sirámaként is értelmezhető: Szemből szívem, egyem, valóm Hadd lássalak még meghalón Érezzelek, tapintsalak. Aztán nincs már kín, nincs salak. A soha el nem érhető bizonyosság, a világszabadság hitében vállalt halál rendíthetetlen etikai magatartást sugall. Petőfi szemből-halál -vállalása ugyanúgy része az irodalmunknak, mint tettértékű szavalata, a Nemzeti dal toborzó ereje azon az esős 48. március 15-i reggelen Nemzeti irodalom és globalizáció S ha már szóltunk irodalom és nemzeti történelem, irodalom, nyelv és közösség évszázados egymásra utaltságáról, nem mellőzhetjük a jelen nagy kihívását, a nemzeti irodalmak és globalizáció viszonyát sem. Egy tantárgyismertető nem vállalkozhat a kérdés 13

14 komplex vizsgálatára, a teleológia, a célszerűség felől viszont fel kell tennünk néhány kérdést, illetve kell keresnünk a lehetséges válaszokat. A kérdés egy kissé kiélezve így hangzik: van-e létjogosultsága az integráció elvét valló korunkban a nemzeti irodalom/gyermekirodalom tanulmányozásának? A szónokiasan hangzó kérdés úgy vélem valóban az is, azaz a kérdés nem eredeti funkciójában él, hanem igen erős kijelentésként hat. A bizonyosság erejével hirdeti, hogy talán sokkal inkább, mint bármikor, most az ezredváltón van szükségünk felismerni és másokkal is (f)elismertetni a magyar kultúra színfoltját Európa színes palettáján. Ebben a hitünkben újból a több mint másfél évszázados példa erősíthet. A magyar reformkorszak legnagyobbjait a haza és emberiség az egyén és nagyvilág mai kérdései foglalkoztatták. A közismert Vörösmarty- vagy Petőfi-versek helyett egy kevésbé ismert, de telitalálatnak számító részletet idézünk Kölcsey Parainesiséből: Szeretni az emberiséget: ez minden nemes szívnek elengedhetetlen föltétele. Az emberiség egésze nem egyéb számtalan háznépekre oszlott nagy nemzetiségnél, melynek mindenik tagja rokonunk, s szeretetünkre és szolgálatunkra egyformán számot tart. Azonban jól megértsd! az ember véges állat, hatása csak bizonyos jól meghatározott körben munkálhat. Azért ne hidd, mintha Isten bennünket arra alkotott volna, hogy a föld minden gyermekeinek egyforma testvérök, s a föld minden tartományinak egyforma polgáruk legyünk Sohasem tudtam megérteni: kik azok, kik magokat világpolgároknak nevezik? Az emberi tehetség parányi láng, amely egyszerre keskeny kört tölthet meg fényével. Bizonyos helyhez kell azért kapcsoltatnunk, hogy azt jótékony világítással állandóul boldogíthassuk Leonidas csak egy Spántáért, Regulus csak egy Rómáért, Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. (Kölcsy F.: Parainesis Kölcsey Kálmánhoz) A legfőbb érték, az élet ilyetén feláldozásának hősi szépsége napjainkban hamisan csengő szónoki fogassá degradálódott ugyan, mégis kell beszélnünk a szellem, a kultúra egyéni és közösségi felelősségéről. A horatiuszi arany középszer szellemében a pedagógiának választania és vállalnia kell valamely értékrendszert. A magyar irodalom/gyermekirodalom ehhez a választott vállaláshoz egy lehetőséget kínál. 14

15 2. Téma 2. Irodalomelméleti alapfogalmak Kulcsfogalmak: irodalom, szépirodalom, írásbeliség, szűk és tág értelmezések, érték és funkció, irodalom és nyelv kapcsolata, irodalom és kommunikáció, értékteremtés, értékalakzatok, esztétikai értékek, 2.1. Mi az irodalom? - Kérdésfelvetések Az irodalom fogalmának értelmezési kísérletei során egy eléggé gyakori jelenség ismétlődik újra, az ti., hogy egy viszonylag sok szövegösszefüggésben használt szónak az önálló jelentéskörét igen nehezen sikerül behatárolnunk. Nemcsak a didaktikus szemléletmód, hanem az irodalommal való foglalkozás áhított objektivitása is igényli, hogy egy lényegre törő kérdéssel indítsunk: Mi az irodalom? Az irodalmi művek végtelen sorozata? A műveket létrehozó alkotók, akiket valamilyen titokzatos aura választ el tőlünk, közönséges halandóktól? Mi magunk is, mint olvasók részei vagyunk az irodalomnak? A gondolatnyitó kérdéseket igen hosszan sorjázhatnánk eladdig, míg eljutnánk az irodalommal valamilyen kapcsolatba hozható dolgok valóságos szakirodalmáig. Ily módon az irodalom-tárggyal foglalkozó stúdium maga is irodalommá válhat. Beírom a kerek világot parafrazálhatnánk méltatlanul elfelejtett utazó sorstársunkat, Balázs Ferencet. A másik véglet tanújaként Pilinszkyt idézhetnők, aki az egymásra figyelő nyitott szeretetet mint legfőbb értéket a hallgatással, a meghallgatással kapcsolja össze, minden másról, enyhe malíciával mondja: a többi csak irodalom azaz nem épp olyan fontos. Az irodalom-értelmezésre vállalkozó szakirodalom megpróbál ugyan túljutni a kényelmetlenül nyitott kérdések sorozatán, a mi kísérletünkben azonban a kérdések újbóli felvetésének szakmai, szakma-etikai háttere is van. Az irodalmat is tanító pedagógus nagy valószínűséggel kerülhet olyan helyzetbe, a tanítvány választja ki és teszi fel a felkínálkozó kérdésekből valamelyiket az irodalmiságra vonatkozóan. Az indoklás eme vetületét nevezném szakmainak; a szakmai-etikai kívánalmat úgy értelmezem, hogy a hiteles pedagóguslét megkívánja az önmaga számára megfogalmazott kérdéseket, illetve a válaszkeresés intellektuális tevékenységét. Mi hát az irodalom? A Világirodalmi lexikon megfelelő szócikkéből idézek: A szó eredeti és ma is használt legtágabb értelmében a maradandóan rögzített és szélesebb körű 15

16 nyilvánosság számára szóló szövegek összessége A lexikonszerű tömörítés három összetevőjét vizsgáljuk meg közelebbről: a) legtágabb értelmezés ; b) maradandó rögzítés; c) széleskörű nyilvánosság (mint címzett) Értelmezési lehetőségek A legtágabb értelem rejtetten azt is jelenti, hogy van az irodalomnak egy szűkebb fogalomköre. Az ehhez való eljutás útja egyúttal az irodalom fogalmának időbeni fejlődéstörténete is. Az eredeti, tág értelmezésben az ún. társadalmi tudatformák, szellemi konstrukciók: politika, jog, erkölcs vallás, filozófia, tudomány, művészet eredményeinek a foglalataként jelentkezik. Ehhez a hatalmas beláthatatlanul gazdag szöveghalmazhoz még hozzárendelhetők az ún. napi aktualitások, hírek, tudósítások, illetve azok a szövegek, amelyek megnyugtatóan egyetlen, eddig érintett csoportba sem sorolhatók, amelyeknek fő célja az olvasók szórakoztatása. A maradandó rögzítés kívánalma ugyancsak tágan értelmezendő, hiszen a klasszikus írásos rögzítés mellett olyan maradandó rögzítésformákkal is találkozunk, mint a kollektív emlékezet (lásd folklór-szövegek) vagy a legújabbkori technika eszközei (hang- és képrögzítés változatos módjai). A széleskörű nyilvánosság időben változó hatásköre talán éppen napjaink elektronikus médiájának köszönhetően a legszélesebb sávot ölel át az így értelmezett irodalom címzettjeinek tömegéből. A tág értelmezés tárgyi és hatásköri bemérhetetlensége, de a tantárgyként vizsgált irodalom didaxisa (is) szükségessé teszi irodalom-fogalom határainak kijelölését. Az irodalom érték- és funkciószemléletű rétegződésével kell kezdenünk, amely alapján a művészi értéket és funkciót betöltő irodalom különválik a nem művészi szövegektől. A fogalmak történelmi áttöltődésének jó példája az a tény, hogy az európai kultúra bölcsőjétől, az antikvitástól kezdődően a XVIII. századig a művészi értékű irodalmat a költészet, a nem művészit a próza terminussal jelölték. A XVIII. századtól kezdődően kerül fokozatosan a két fogalom egy új fölérendelt fogalom körébe a bonae litterae, a belles lettres a szépirodalom gyűjtőfogalma alá mint jelen eetben nem releváns megjelenítési módok (verspróza). A korábban jelzett fogalomfejlődés során így értünk el az irodalomtudomány mai irodalom-tárgyáig, a szépirodalomig, mint az irodalom-fogalom szűkebb értelméig. 16

17 Lehetőségünk van ezáltal a tág fogalomkörben elhatárolni a szakirodalomtól, a hírlapirodalomtól, illetve a szórakoztató irodalomtól Irodalom -- szépirodalom Nem érdektelen visszakanyarodnunk a szépirodalom genéziséhez (születéséhez), amelynek felhajtó erejét a műveket szervező értékstruktúrák sajátos összetételében véltük megtalálni. Tömörítve, az esztétikai értékösszetevő fokozatos térnyerése jellemzi a különválasztott szépirodalmat. Ugyanakkor az is igaz, hogy a szakirodalom, a hírlapirodalom és főként a szórakoztató irodalom sem teljesen közömbös az esztétikai minőségekkel szemben. Csupán ez utóbbi értékek alárendelt szerepet kapnak, ti. ezekben a művekben az igazság, a hasznosság, az erényesség, vagy éppen az érdekesség jelölik ki a fő értékirányt. Példaként egy új tudományos felfedezés uralkodó jellegű igazság-, esetleg hasznosságelvét említhetném, amely széleskörű társadalmi nyilvánossághoz nem tud a maga tisztán dezantropomorf szemléletében eljutni; szüksége van az érdekesség motiváló erejére, netán a szemléletes kifejezés affektív hatására. Az értékminőségek egymásmellettisége miatt beszélhetünk az imént különválasztott irodalmak közti átmeneti formák igen gazdag skálájáról. Az irodalomszociológia, de a pedagógia (szép)irodalom-szemléletében is, adott ponton felértékelődhet (vagy éppen fordítva, leértékelődhet) a szórakoztató irodalom. Amennyiben az olvasásvágyat kialakítja, az olvasóvá nevelést elindítja ez a fajta irodalom, fontos szerepet játszhat. Jó esetben, gyerekméretű lábbeli szerepében tűnik fel (majd le), amely a éves gyerek számára a kényelmes, biztonságos járást biztosítja, de amelyet éppen olyan esztelenség 18 éves korában a lábára erőltetni, mint gyerekként a 42-es félcipőben járatni (lásd Dosztojevszkij mint negyedikes háziolvasmány). Nem véletlen, hogy a szépirodalom szűkkörű értelemképződése a XVIII. századra nyúlik ki, ugyanis a korábbi írásokra az értékszinkretizmus volt a jellemző. Az irodalomnak ez a belső tagolódása nem elszigetelt jelensége Európa szellemi életének, hiszen közismert az a fejlődésvonal, amely a zseniális festő, repülőgép-konstruktőr és kerékpár-tervező Leonardo da Vincitől húzódik a mai Nobel-díjas kutatóig, aki talán sosem hallgatott Mozartot, de az eset fordítottja is ugyanilyen igaz: a nonfiguratív festő lehet, hogy nem ismeri a kinematika alaptörvényét. Az esztétikai értékösszetevő dominanciáján nyugvó szépirodalom markáns különválasztása nemcsak a többi irodalmi mű vonatkozásában nehéz. Az egynemű értékminőség mint a művésziség hordozója a szépirodalmat kapcsolatba hozza az ún. társművészetekkel: a zenével, a képzőművészetekkel, a táncművészettel, a színházzal, a filmművészettel. E két 17

18 utóbbi művészeti ágban az irodalom amolyan alkalmazott, kiegészítő művészeti ágként szerepel Irodalom = a szó művészete Az irodalom mibenlétét körüljáró próbálkozásaink rendjén igen termékeny tételezésként folytatható az irodalom = művészet megfeleltetés. Közismert a sommás meghatározás, miszerint az irodalom a szó művészete. Eszerint a különböző művészeti ágak elkülönítésének alapja lehet az alkotó rendelkezésére álló anyag. A hangok harmóniáját vagy diszharmóniáját a zeneszerző, a színek összjátékát a festő használja ki, a tér és formák megfeleltetését a szobrász, az építész végzi ezek analógiájára az irodalmi alkotás alapanyaga a szó. A művészetek rendszerezésére vállalkozó esztétikai kutatások egyik visszatérő problémája, hogy a művészetekben fontos szerepet játszó érzékszervek alapján kialakítsa a látás, illetve a hallás művészete -- csoportokat. A két csoport magvát vélhetően a képzőművészetek, illetve a zene alkotja. De hol helyezhető el ebben a rendszerben az irodalom? Éppen az alapanyag, a szó természetéből adódóan, azt érdemesebb inkább vizsgálni, hogy az irodalom a külső vagy a belső szemlélethez köthető-e inkább. A szavak által megteremtett világ a belső érzékelés által válik második valósággá, így az irodalmi művek befogadása a belső képlátás, belső beszéd révén valósul meg. Az irodalom, a művészetek és a pszichológia érintkezési felületei kínálnak egy újabb információkat az irodalomértéshez. Az irodalomtudományi paradigmák korábbi kísérleteihez meghatározó módon járul hozzá napjainkban a nyelvtudomány. A kapcsolatteremtés ugyan igen korai előzményekre tekint vissza (Arisztotelész, Szt. Ágoston ) az igazi áttörést mégis a XX. század nyelvészeti iskolái hozták: a század eleji strukturalizmus, a kommunikációelmélet, majd a század utolsó évtizedeinek megannyi új nyelvfilozófiai iskolája (hermeneutika, recepcióesztétika, dekonstrukció ). A kommunikációelméletet megalapozó strukturalizmus valóságos irodalomtudományi iskolát teremtett. A nyelvtudományok és az irodalom kapcsolódási felületét mintegy felkínálta a nyelv mint közös alapanyag, illetve a szemiotikában a jeltárgy fogalma, amely származhat ugyanúgy a tapasztalati világ tényeiből, de vonatkozhat műalkotás-tárgyra is. Mint ahogy a kommunikáció alaptényezői az adó és vevő, illetve az üzenet is lehetnek a köznyelvi közléscserének a meghatározó összetevői, de az irodalmi kommunikációban betölthetik a szerző, olvasó, mű -- szerepeket is. 18

19 2.3. Irodalomtudomány - nyelvtudomány A nyelvtudományok felől közelítve, az irodalom sajátos, poétikai funkciót betöltő nyelvhasználati mód, olyan beszéd, amelyben szimultán módon érvényesülnek a közlés referenciális (külső valóságra vonatkozó), affektív (a közlő érzelmi állapotára utaló), illetve a poétikai (az üzenetre, illetve a kódra, a nyelvre magára visszautaló) funkciók. A közlőt, az írót körülvevő referencialitás sajátosan értelmezendő, ugyanis a műalkotás valóságvonatkozásai egy, a mű által teremtett világban érvényesek. Mind az alkotás, mind a befogadás folyamatában tetten érhető az alkotói/befogadói tudat állandó síkváltása, vibrálása a konkrét tapasztalati világ tényei, illetve a művészi nyelvhasználat által megidézett másik világ között. Ezzel el is értünk az irodalom = sajátos kommunikáció egyik kulcsfogalmához, a sajátos kódoláshoz, illetve dekódoláshoz, vagyis ahhoz a művelethez, amelyben a közölni kívánt információ egy meghatározott jelrendszer révén jelekké, jelzésekké válik, illetve az olvasói tudatban ugyanez a folyamat fordított irányban lezajlik. A kortárs irodalomtudományi iskolák a vizsgálódás súlypontját egyre inkább az utóbbi folyamatra, a dekódolásra, az olvasó és a mű kapcsolatára helyezik. A befogadás- és hatásesztétikai kutatásokból fokozatosan kiszorul a szerző mű kapcsolat, a költő ezt vagy amazt akarta kifejezni -szemlélet. Az olvasó az irodalmi művel mint komplex jellel vagy jelkomplexummal találkozik, melyben világosan el kell különítenie a jel összetevőket. (Jelen esetben az olvasót nem az ún. mezei olvasóval azonosítom, hanem az irodalmat megértő, azt másokkal is megértető pedagógussal.) A jelhordozó a szignál vagy jelölő az a fizikai jelenség, amely érzékelhető és a jel rögzítésére és továbbítására alkalmas ezek a nyelvi kommunikációban a hallási vagy látási ingereket kiváltó beszédhangok, illetve írásképek. A jelentés olyan viszonyfogalom, amely valamely jelrendszerben a jelhordozó és a jeltárgy közti kapcsolatot teremti meg. Ez utóbbi jeltani kategória, éppen mobilitásánál fogva válik a művészi szöveg vizsgálatában kulcsfogalommá. A szépirodalom nyelve azt a lehetőséget használja ki, hogy a szövegkontextus hatására a szavak értelme és jelentése elválik, azaz a jelentéskonstituálás nem ugyanazon szabály szerint történik, mint a köznapi vagy tudományos szövegben. A lexikális jelentéstől eltérő jelentések létrehozásáról van szó. A másodlagos vagy átvitt jelentések különlegesen fontos szerepet kapnak az irodalmi szövegkontextusban, illetve éppen ezen jelentések létrejötte révén válik a szöveg művészivé. 19

20 2.4. Művészi nyelvhasználat?? köznyelv Az a kérdésfelvetés szolgálta ezt a különös ábrás alcímet, mely kétségessé teszi a kétféle nyelvhasználat ilyetén szembehelyezését. A képzőművészetekkel vagy a zeneművészettel való egybevetés óhatatlanul felveti az ún művészi alapanyag kérdését, azaz mi az, amivel a művész dolgozik. Akár a festő, akár a zenész esetében a színek, a formák, ill. a zenei harmóniák/diszharmóniák, mint rendelkezésre álló alapanyagok nincsenek közvetlen kapcsolatban a műélvező közvetlen tapasztalati világával. A nyelv művésze viszont és a mindennapok embere ugyanabból az anyagból merít, akár verset ír, akár káromkodik. Korábban a másodlagos, átvitt jelentések művészetteremtő lehetőségéről szóltunk. Ez, természetesen nem jelenti azt, hogy az ún. közismert, szokványos átvitt jelentések használata már művészi nyelvhasználat. Bár mindennapi beszédünk is gyakorta használ olyan köznyelvi metaforákat, mint a szeg feje, a harisnya szeme, illetve ugyanilyen közhelyszerű metonímiákat, pl. a barátom jó fej, a falu csendes stb. Ezekkel szemben a művészi nyelvhasználatban az elsődleges és az átvitt jelentés közti kapcsolat egyedi, különös, ugyanakkor alkalmi jellegű, újszerű. A jelentésátvitelt lehetővé tevő fogalmak közti szakadék mélysége bizonyos mértékig fokmérője lehet a művészi kép intenzitásának: Elmúlni ily pillangó lét után, Eltűnni és nem tudni, hogy hova? (Vajda János: Emléksorok) A pillangó lét szerkezetben két, igen eltérő lexikális jellemzővel leírható fogalom kerül egymás mellé: az élő világ kis törékeny, leheletfinom lénye metaforikus képe lesz a lét bonyolult, filozófiai, nagy dimenziójú kategóriájának. Ebben a művészi szövegben viszont megteremtődik az a közeg, amelyben a kompatibilissá válik a két fogalom: az alapjelentést hordozó lét elveszíti a szokványos, lexikális jellemzőinek nagy részét, és igen sebezhető tünékeny elemmé válik. A zárt metafora pillangó-képe mintegy rátelepszik az alaptagra, és új, szokatlan mezőösszefüggésbe helyezi: Színes, tarka ugyan ez az emberi lét, de ugyanolyan csalóka, mint a csapongó lepke, és lehetetlen nem gondolnunk a hernyóra, amelyből lepke lesz és az ugyanilyen visszataszító bábra, amivé válik. Alkalmat teremt ez a képi kivetítés, hogy emberi létezésünk különös 20