Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány

Átírás

1 Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány Magyarország és más kelet-közép-európai országok nemzetközi versenyképességének alakulása a rendszerváltástól napjainkig Magyarország külgazdasági versenyképessége kelet-közép-európai összehasonlításban Készítették: Oblath Gábor Bartha Attila Nagy Ágnes Vakhal Péter Közremőködött: Gyukics Rita Pécseli Mariann Budapest, október 15.

2 Készült a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Kopint Konjunktúra Kutatási Alapítvány között létrejött kutatási támogatási szerzıdés keretében KOPINT Konjunktúra Kutatási Alapítvány Budapest, Nagymezı utca Telefon: , Fax: katalin.nagy@kopint-tarki.hu 2

3 Tartalomjegyzék Vezetıi összefoglaló Bevezetı A nemzetközi versenyképesség értelmezése, mérése és Magyarország közelmúltbeli versenyképességének kérdései A nemzetközi versenyképesség jelentései Magyarország nemzetközi versenyképessége kétféle hipotézis Makrogazdasági folyamatok, piaci részesedések és a versenyképesség alakulása hat új EU-tagországban a rendszerváltás óta Makrogazdasági folyamatok és versenyképesség Világkereskedelmi részesedések folyó és változatlan áron Az import részesedése az összes felhasználásban és a versenyképesség egyfajta szintetikus mutatója Exportteljesítmények az Európai Unió intern és extern kereskedelmében Részesedések az EU kereskedelmében A relatív külgazdasági teljesítmény szintje (a makrogazdasági és a külgazdasági teljesítmény egybevetése) Ár- és volumenalakulás és a cserearányok változása A kivitel regionális (re-)orientációja A hazai versenyképesség összehasonlító vizsgálata CMS-elemzés alapján Mit jelent és mit jelez a CMS-elemzés? Hat új EU-tagország versenyképessége az EU importjában A Visegrádi országok extern EU kivitelének versenyképessége az EU extern kivitelének fényében Az EU-ba irányuló, fejlett technológiát megtestesítı kivitel és annak versenyképessége Magyarország és Csehország összehasonlítása A külkereskedelmi egységértékek változása és szintbeli összehasonlítása: indoklás és néhány illusztráció A kiviteli és behozatali ár- (egységérték-) szintek változása viszonylatonként A kiviteli és behozatali egységértékszintek alakulása viszonylatonként: illusztratív számítások Összegzés A versenyképesség minıségi (intézményi és környezeti) tényezıi A kelet-közép-európai országok versenyképességét alakító intézményi és környezeti tényezık a Világgazdasági Fórum Globális Versenyképességi Jelentéseinek tükrében A kelet-közép-európai országok versenyképességét alakító intézményi és környezeti tényezık az IMD versenyképességi jelentéseinek tükrében A kelet-közép-európai országok versenyképességét alakító intézményi és környezeti tényezık a Világbank Doing Business felmérésének tükrében A minıségi versenyképesség ökonometriai megközelítése Összegzés, hazai tanulságok és a további vizsgálat lehetséges irányai Mellékletek az egyes fejezetekhez FÜGGELÉK F1. Alternatív reálárfolyam-indexek F2. Feldolgozóipari mőködıtıke-beáramlás (FDI) és feldolgozóipari export Melléklet a 2. függelékhez Hivatkozások

4 Vezetıi összefoglaló Tanulmányunkban a versenyképességet az országok relatív külgazdasági (nemzetközi) teljesítményeként értelmeztük. A munka elsı részében az 1990-es évek elejétıl a makrogazdasági folyamatok így a reálgazdasági és árszintfelzárkózás, a világkereskedelmi részarányok, valamint az importbehatolás mutatói és az utóbbi kettı kombinációja alapján igyekszünk értelmezni és azonosítani hat kelet-közép-európai (KKEU-i) ország [a visegrádi négyek (V4), valamint Bulgária és Románia] külgazdasági versenyképességének javuló, illetve romló periódusait. Az elsı megközelítés keretében a reálgazdasági felzárkózás megakadásának azon idıszakait határozzuk meg, amelyeket az árszintfelzárkózás elıreszaladása (a valuta túlzott reálfelértékelıdése) és a kereskedelmi mérleg számottevı romlása elızött meg az ilyen helyzeteket a versenyképesség romlásaként értelmezzük. A második megközelítés a makrogazdasági folyamatok bel- és külgazdasági vonatkozásait megjelenítı mutatórendszer alkalmazására támaszkodik, a harmadik pedig a világkereskedelmi export részarányainak változása mellett azt is figyelembe veszi, hogy az országok importja hogyan alakul a teljes (belföldi plusz export) felhasználáshoz viszonyítva. Ez utóbbi megközelítés alapján kapott eredmények különösen Magyarország esetében erısen függnek attól, hogy folyó vagy változatlan áron mért részarányokat hasonlítunk-e össze. A tanulmány következı része a 2000-es évekre, valamint a V4-csoportra összpontosít, és az EU egésze intern és extern kereskedelmének keretében értelmezi az országok relatív teljesítményét. E megközelítés alapján kitőnik, hogy a hazai gazdaság viszonylagos exportteljesítményének megítélése nemcsak attól függ, hogy azt folyó vagy változatlan áron mérjük (az utóbbi esetben sokkal kedvezıbb), hanem attól is, hogy az EU intern vagy extern kereskedelméhez viszonyítunk-e (az elıbbi esetben kedvezıtlen, az utóbbiban kedvezı a relatív hazai teljesítmény). A továbbiakban az ún. Constant market share analysis módszerre (CMSelemzésre) támaszkodva vizsgáljuk két viszonylatban a versenyképességi hatást, kitérünk a kivitelben megtestesülı high tech részarányára, s annak versenyképességi hatására. Az EUn belüli forgalomban egyértelmően kimutatható a hazai kivitel versenyképességének csökkenése a 2000-es években (miközben a többi országé javult), ellenben az EU extern kivitelben (Lengyelországhoz hasonlóan, de Csehországtól és Szlovákiától eltérıen) számottevıen erısödött a hazai versenyképesség. A 2000-es évek elején az EU intern kereskedelmében rendkívül magas volt a hazai high-tech kivitel részesedése, de kiemelkedı pozíciónk elsısorban Csehország elıretörése nyomán erodálódott a 2000-es években. Ugyanakkor annak is vannak jelei, hogy az EU új tagországaival folytatott kereskedelemben elsısorban a gépkivitelben teret nyertünk. Ezt követıen három viszonylat régi, illetve új EU-tagországok, valamint az EU-n kívüli kereskedelem szerint elemezzük a külkereskedelmi ár-, cserearány- és volumenindexeket, továbbá a külkereskedelmi egységértékek színvonalának összehasonlítására irányuló számításokat is végzünk. Azt találjuk, hogy Magyarországnak nemcsak a kiviteli, hanem a behozatali árai is kevésbé emelkedtek a többi visegrádi országénál, de az exportárak változásában nagyobb volt a hazai lemaradás, és országunk volt az egyetlen, amelynek külkereskedelmi cserearányai valamennyi viszonylatban romlottak. A viszonylatonkénti ár- és volumenváltozásokat egybevetve az a kép alakul ki, hogy az új tagországokkal folytatott, valamint az EU-n kívüli kereskedelem volumenváltozásaiban megtérült a hazai exportárak lemaradása (illetve a cserearányromlás), ez azonban nem érvényes a régi EU-tagországokkal lebonyolított kereskedelemre. Részben e talány megoldását célozták azok a kísérleti számításaink, amelyek a gépkiviteli egységértékszintek összehasonlítására irányulnak. Elızetes eredményeink szerint 2000-ben kiemelkedıen magas volt a Németországba irányuló 4

5 hazai gépkivitel átlagos egységértékszintje; a 2000-es években tapasztalt abszolút, illetve relatív (más országokhoz viszonyított) mérséklıdés ennek korrekcióját jelenthette. Végül a versenyképesség intézményi-környezeti ( minıségi ) tényezıit vizsgáljuk, többféle forrásból származó elismerten eklektikus mutatórendszerekre támaszkodva, majd ökonometriai elemzés alapján igyekszünk egzaktabb képet adni a minıségi versenyképesség alakulásáról. Az intézményi és környezeti tényezık eklektikus mutatókon alapuló összehasonlításakor természetesen el kell tekintenünk a versenyképességnek a tanulmány elején adott meghatározásától, hiszen ebben az összefüggésben számos olyan indikátort is vizsgálni kell, amely csak távoli kapcsolatban áll a külgazdasági teljesítménnyel. Ezek a mutatók általában azt jelzik, hogy Magyarországot 2000-ig egyértelmő pozíciójavulás, ezt követıen viszont határozott és súlyos pozícióromás jellemezte; a többi országról viszont sokkal összetettebb a kép. Az ökonometriai elemzésnek az a célja, hogy a többé-kevésbé puha mutatók alapján képzett pontszámok és rangsorok után számszerően is azonosítsuk a minıségi versenyképesség hatását a V4-országok kivitelében. Az elemzés eredménye Magyarország esetében egybevág a más forrásokból származó információkkal, de például Lengyelország és Szlovákia esetében némileg eltér azokétól. Munkánk arra mutat rá, hogy az országok versenyképessége még akkor is többféle módon megközelíthetı, számszerősíthetı és értelmezhetı jelenség marad, ha jelentését a külgazdasági (nemzetközi) versenyképesség fogalmára szőkítjük le. Mivel nem létezik olyan átfogó mutató, amely alkalmas lenne a versenyképesség valamennyi metszetének kifejezésére, nincs ok csodálkozni azon, hogy végül is nem jutottunk kategorikus megállapításokra arra vonatkozóan: hogyan alakult Magyarország és más kelet-közép-európai országok versenyképessége egyes idıszakokban a rendszerváltástól napjainkig különösen a 2000-es években. Minél több oldalról közelítettük meg a kérdést, annál összetettebbé és árnyaltabbá esetenként annál ellentmondásosabbá vált mind a régió egészére, mind pedig a térség országaira vonatkozó kép. Gyakran egyazon megközelítés alapján is eltérı megállapításokra juthatunk attól függıen, hogy a lehetséges módszerek, illetve mutatószámok közül melyiket tekintjük mérvadónak. Arra a nagyon is releváns kérdésre tehát, hogy egyes periódusokban hogyan alakult a vizsgált országok versenyképessége, csak úgy adhatunk megalapozott és többékevésbé egyértelmő választ, ha hozzátesszük: milyen nézıpontból értelmezett versenyképességrıl beszélünk, és milyen/melyik megközelítésre (módszerre) támaszkodik a válaszunk. Miközben hangsúlyozzuk, hogy a nézıponttól, illetve módszertıl függıen egyes országok esetében egy-egy idıszakon belül egyszerre mutatkozhatnak a versenyképesség javulásának és romlásának a jelei, semmiképpen sem állíthatjuk, hogy eleve lehetetlen vagy értelmetlen volna a részletektıl eltávolodva a nagy képre vonatkozó általános megállapításokat tenni. A versenyképesség általában vett javulására vagy romlására vonatkozó nagyvonalú megállapítások azonban a tágan értelmezett szakmai ítéletalkotás körébe tartoznak, és nem tekinthetık tudományos természető állításoknak. Magyarország példáját tekintve vállalhatónak tartjuk azt az általános megállapítást, hogy az ország nemzetközi versenyképessége mind saját korábbi teljesítményéhez viszonyítva, mind szőkebb és tágabb regionális összehasonlításban kiemelkedıen javult az 1990-es évek második felében. Ilyen természető megállapítás azonban nem tehetı arról, hogy mikor akadt meg a versenyképesség javulása, mivel az erre vonatkozó indikációk egymásnak ellentmondanak. Hasonló okokból nem lehet választani a tanulmány elején megfogalmazott a hazai versenyképesség 2000-es években bekövetkezett változásához kapcsolódó két markáns hipotézis között. (Az egyik szerint a versenyképesség romlására, a másik szerint sikeres adaptációra utalnak a folyamatok.) A versenyképesség javulásának és romlásának jeleit ugyanis egyaránt azonosítottuk, továbbá a javulás egyik fontos jele az EU új tagországaiban 5

6 tapasztalt elıretörés is többféle módon értelmezhetı (magunk ezt kedvezınek, a régión belüli versenyképesség erısödésére utaló indikációnak tekintjük). A nemzetközi versenyképesség általában vett javulásának viszonylag egyértelmő példái közül Csehországnak és Szlovákiának a 2000-es években felmutatott teljesítményét kell kiemelni. Bár az idıszakon belül akadnak ezzel ellentétes, megakadásra utaló jelzések is, a nagy képet a két ország versenyképességének számottevı erısödése határozza meg. Ez Lengyelországra inkább után, Bulgáriára és Romániára viszont a 2000-es évek elejétıl ig terjedı idıszakra érvényes. A hazai gazdaság versenyképességére vonatkozó fıbb következetéseink az 1990-es évek második felében tapasztalt változásokhoz, az ezredfordulóra kialakult helyzethez, valamint a 2000-es években tapasztalt folyamatok értelmezéséhez kapcsolódnak. Az 1990-es évek második felében valamennyi megközelítés és indikátor a magyar gazdaság nemzetközi versenyképességének kimagasló erısödését mutatja: e tekintetben a felzárkózás és a relatív árszint kapcsolatán, a folyó, illetve változatlan áron mért külsı és belsı piaci részesedésen, valamint a költség- és minıségi versenyképességen alapuló jelzıszámok között nincsenek ellentétek. A versenyképesség számottevı javulása az 1990-es évek közepén megvalósított makrogazdasági stabilizációt követı a többi országét meghaladó, illetve meg is elızı jelentıs tıkebeáramláshoz köthetı (lásd a 2. függeléket). A versenyképességet erısítı folyamatok nyomán azonban az ezredforduló tájára egyfajta koraérett [Jánossy Ferenc (1969) más összefüggésben használt kifejezésével: kvázi fejlett ] szerkezet jött létre a magyar gazdaságban és kivitelében. Koraérettségen azt értjük, hogy a kivitel szerkezete a gazdaság általános fejlettségéhez mérten elıreszaladt. Ennek fontosabb jelei a következık: 1. a feldolgozóipari FDI kiemelkedı aránya a feldolgozóipari hozzáadott értékhez képest; 2. a magas technológiát megtestesítı termékek, illetve a gépkivitel kiemelkedı aránya az összexportban; 3. a nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas egységérték- ( ár -) szintek a gépkivitelben. A 2000-es évek folyamatainak egyik lehetséges magyarázata, hogy az elmúlt években e koraérettség egyfajta korrekcióját tapasztalhattuk. Gazdaságunk nemzetközi versenyképesség-csökkenésének egyik jelének tőnhet, hogy a 2000-es években hátrább szorultunk az EU-15 intern kereskedelmében (különösen az EU-csatlakozás után). Csakhogy ben Magyarország kiviteli részesedése, más országokkal összehasonlítva, aránytalanul magas volt az EU-15 importjában, amiként az EU15 részesedése is aránytalanul magas volt Magyarország kivitelében. Ugyanakkor ebben az idıszakban versenyképességünk javult egyes korábban mellızött piacokon: az EU-n kívüli kereskedelemben és a szomszédos országok körében: EUcsatlakozásunk fıként az utóbbi térség felé terelte a hazai kivitelt. Mindent egybevetve a hazai gazdaság versenyképessége a 90-es évek második felében messze többet javult, mint bármely más környezı országé. A 2000-es években viszont KKEU-i versenytársaink nemcsak behozták relatív lemaradásukat, hanem sok tekintetben jobban is teljesítettek ez a hazai versenyképesség viszonylagos gyengülését jelenti. Mindamellett, e relatív gyengülés megítélése erısen függ attól, hogy milyen kontextusban értelmezzük. Szélesebb az Európai Unió egészére kiterjedı összehasonlításban ugyanis egyáltalán nem romlott a hazai versenyképesség. Régiós összehasonlításban pedig csak a folyó áron mért külsı piaci részesedés mérsékelt emelkedése utal erre a volumenváltozásokban nem tapasztalható számottevı lemaradás. A többi országétól elmaradó mértékő árszintemelkedésre viszont magyarázatot adhat az a körülmény, hogy a 2000-es évek elején lényegesen magasabb szinten álltak a hazai kiviteli egységértékek, mint a környezı országokban. 6

7 1. Bevezetı Tanulmányunk hat kelet-közép-európai új EU-tagország nemzetközi versenyképességének alakulásáról, annak makrogazdasági hátterérıl és tényezıirıl kíván képet adni a rendszerváltozástól napjainkig. Ugyanakkor arra is törekszik, hogy a hazai gazdaság nemzetközi versenyképességét jellemzı fejleményeket a kelet-közép-európai (KKEU-i) országokkal összehasonlítva értelmezze; így írásunkban a KKEU-i térség egészére jellemzı folyamatokról és az azokhoz viszonyított hazai specifikumokról egyaránt szólni kívánunk. Elıször hat ország folyamataival foglalkozunk: a visegrádi négyek (V4: Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia) mellett a két legutóbb csatlakozott EU-tagország (Bulgária és Románia) fejleményeit is áttekintjük. Amint azonban a versenyképesség makrogazdasági hátterének áttekintése alapján látni fogjuk (3. fejezet), a két országcsoportot jellemzı folyamatok olyannyira különböznek egymástól, hogy együttes kezelésük közgazdaságilag nem indokolt. Ezért a késıbbiekben elsısorban a V4-országok összehasonlító elemzésére összpontosítunk, de az elemzés egyes pontjain kitérünk az EU két legújabb tagországára is. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a versenyképesség részletesebb elemezéshez szükséges külkereskedelmi adatok általában csak az 1990-es évek közepétıl, illetve végétıl állnak rendelkezésre, így a rendszerváltozást követı elsı idıszakról csak a makrogazdasági statisztikák alapján adhatunk áttekintést. Munkánk elején néhány, a nemzetközi versenyképesség értelmezéséhez és méréséhez kapcsolódó nélkülözhetetlen fogalmat tisztázunk; ennek keretében a hazai gazdaság versenyképességének alakulásáról kétféle hipotézist fogalmazunk meg, amely késıbbi elemzéseinkhez támpontot kínálhat. A következı lépésben a reálgazdasági, illetve árszintfelzárkózás, továbbá egyes makrogazdasági folyamatok, majd az import belsı és a kivitel külsı piaci részesedésének alakulása alapján igyekszünk képet adni a vizsgált országok versenyképességének változásairól. Ezt követıen térünk rá a számunkra releváns bontásra (az EU-n belüli és azon kívüli kereskedelemre), s így vizsgáljuk a piaci részesedések alakulását folyó és változatlan áron, továbbá kitérünk a cserearányok változásaira is. Látni fogjuk, hogy a 2000-es években a hazai kivitel volumene más kelet-közép-európai országokhoz hasonlóan teljesített, a lényeges különbség a kiviteli árak alakulásában mutatkozik, ami okkal veti fel a kérdést: exportáraink emelkedésének versenytársainkhoz viszonyított lemaradása, illetve cserearányaink romlása vajon a hazai versenyképesség gyengülését jelenti-e? Ezt a kérdést vizsgálva, elıbb az úgynevezett CMSA- (constsant market share analysis) módszerrel vizsgáljuk a versenyképesség alakulását; itt térünk ki a kivitel technológiai összetételére és annak változásaira. A következı lépésben foglalkozunk a viszonylati ár- és cserearányindexekkel, továbbá a külkereskedelmi egységértékek szintjének összehasonlításával. A továbbiakban a versenyképesség intézményi/minıségi mutatóit hasonlítjuk össze, végül ökonometriai módszerekkel igyekszünk azonosítani a kivitel alakulását meghatározó tényezık számszerő hatását. A Függelék kiegészítı információkat tartalmaz: elsı része a különbözı módokon számított reálárfolyam-indexekkel, a második az FDI-beáramlással foglalkozik. 7

8 2. A nemzetközi versenyképesség értelmezése, mérése és Magyarország közelmúltbeli versenyképességének kérdései 2.1. A nemzetközi versenyképesség jelentései A gazdaságok versenyképessége a nemzetközi összehasonlító elemzések egyik leggyakrabban, egyszersmind talán legtöbb értelemben (sıt, olykor értelmezés nélkül) használt közgazdasági fogalma. Némely tekintélyes közgazda (például Paul Krugman, 1994) szerint a nemzetgazdaságok szintjén a versenyképesség értelmezhetetlen, egyes nagyszabású összehasonlító projektek keretében (pl. World Economic Forum: Global Competitiveness Report) viszont oly mértékben tágul ki a versenyképesség jelentése, hogy annak tartalma összeolvad a gazdaság hosszú távú (potenciális) növekedését meghatározó tényezıkével. A hazai gazdaság és más kelet-közép európai országok versenyképességének összehasonlító elemzésére irányuló munka kiindulópontjaként ezért azt kell tisztázni, hogy a továbbiakban mit jelent, és mit nem jelent a versenyképesség fogalma. Értelmezésünk szerint a nemzetközi versenyképesség alapvetıen az országok relatív külgazdasági teljesítményét, illetve azokat a tényezıket jelenti, amelyek befolyást gyakorolhatnak a külgazdasági teljesítményre. Ebbıl a meghatározásból nem az következik, hogy a versenyképesség kizárólag az export teljesítményét jelentené, hanem az, hogy felfogásunk szerint a nemzetközi versenyképesség nem azonosítható a gazdaság általános relatív teljesítményével (például a más országokhoz viszonyított GDP-növekedéssel, termelékenységváltozással, növekedési potenciállal vagy a fejlett országokhoz való gazdasági felzárkózás sebességével). Természetesen a gazdaságok általános, illetve külgazdasági teljesítménye számos szálon függ egymástól, fontos azonban, hogy a kettıt mind fogalmilag, mind pedig empirikus mutatóit tekintve világosan megkülönböztessük egymástól. Az általános gazdasági teljesítmény, valamint a nemzetközi versenyképesség megkülönböztetése különösen azokban a helyzetekben lehet fontos, amelyek Magyarországot a ös, majd pedig a 2006-ot követı idıszakban jellemezték. Az elsı periódusban a hazai gazdaság egésze viszonylag gyorsan növekedett (2003-ig a fejlettebb EU-tagországokhoz való reálgazdasági konvergenciája is kiemelkedıen gyors volt), e mögött azonban jórészt fenntarthatatlan fiskális expanzió állt. Kérdés, hogy mi történt eközben az ország külgazdasági versenyképességével javult-e vagy romlott? A évi fiskális kiigazítás után éppen ellentétes makrogazdasági folyamatoknak lehettünk tanúi: a gazdaság általános relatív teljesítménye jelentısen gyengült (a belföldi kereslet visszaesése miatt a gazdasági növekedés üteme számottevıen lassult), de vajon eközben az ország külgazdasági versenyképessége is romlott-e? Ezekre a fontos kérdésekre csak akkor remélhetünk választ, ha elválasztjuk egymástól az általános gazdasági teljesítmény és a külgazdasági versenyképesség jelentését. Ez a példa mindjárt azt is jelzi, hogy ebben a munkában az országok nemzetközi versenyképességét eltérıen például a növekedési potenciáltól vagy a gazdasági felzárkózástól nem hosszú, hanem rövid távú (legfeljebb középtávú) jelenségként értelmezzük. A versenyképességnek vannak ugyan tartós, hosszabb távon érvényesülı feltételei (ilyen lehet az intézményi/minıségi versenyképesség), továbbá egyes indikátorai trendet is mutathatnak (például a kivitel külsı piaci részesedése), de ennél fontosabb, hogy a versenyképességet 8

9 befolyásoló tényezık közül a legtöbb rövid távon is jelentısen változhat (gondoljunk a nominális, illetve reálárfolyamok kilengéseire, vagy az FDI-beáramlás nagyobb hullámai nyomán belépı exportkapacitásokra). Egyes elemzések szempontjából indokolt lehet a rövid, illetve hosszú távú versenyképesség megkülönböztetése, a következıkben azonban fıleg a rövidebb távval foglalkozunk. Ebben a keretben van tehát értelme annak az imént feltett kérdésnek, hogy 2006 után változott-e a hazai gazdaság versenyképessége a megelızı néhány évvel összehasonlítva. Értelmezésünk szerint a nemzetközi versenyképesség alakulása a külkereskedelmi, illetve a folyó fizetési mérleg egyenlegével (vagy azok változásával) sem azonosítható. Ezzel a kérdéssel a tanulmány 3. fejeztében részletesebben is foglalkozunk, jelentısége miatt azonban már itt is szólni kell róla. Jóllehet léteznek olyan konstellációk, amelyekben a versenyképesség javulása a külgazdasági egyenleg javulásával is együtt jár (illetve a versenyképesség romlását a külsı egyensúly romlása kíséri), a kettı között nincs közvetlen kapcsolat; összefüggéseik sokféle áttétel közvetítésével érvényesülnek. A külsı egyensúly ugyanis a termelés és a belföldi felhasználás viszonyán múlik, a versenyképesség viszont alapvetıen azon, hogy a hazai termelık nemzetközi versenytársaikhoz képest hogyan teljesítenek (például tudják-e emelni részesedésüket a külsı piacokon). A nemzetközi versenyképesség megítéléshez annak ismerete is fontos lehet, hogy miként alakul a hazai termelés aránya az importhoz viszonyítva erre is ki fogunk térni. Itt csak azt hangsúlyozzuk, hogy az importhányad emelkedése (az importbehatolás ) a nemzetközi integráció természetes folyománya, ezért önmagában nem értelmezhetı versenyképességi jelzıszámként. A kivitel külsı piaci részesedésével együtt vizsgálva azonban fontos ismereteket nyújthat a nemzetközi versenyképesség alakulásáról. Az eddigiekbıl egyenesen következik, hogy a relatív külgazdasági teljesítményként (illetve az azt befolyásoló tényezıkként) értelmezett nemzetközi versenyképesség nem fejezhetı ki egyetlen mutatószámmal. A versenyképesség sokféle oldalról és többféle statisztikai mutatóval leírható jelenség, és elızetesen nem zárható ki, hogy az indikátorok jelzései akár ellent is mondhatnak egymásnak. Ez a probléma azonban nem csupán a versenyképesség gyakorlati értelmezésekor merül fel. Például a versenyképesség gondolatához sok szálon kötıdı a 3. fejezetben tárgyalt reálgazdasági felzárkózás koncepciója is többféle módon értelmezhetı, illetve számszerősíthetı, de ez nem akadálya annak, hogy értelmes és statisztikai eszközökkel kezelhetı fogalomnak tekintsük. A versenyképesség empirikus értelmezésének egyik iránya a következményekbıl indul ki: ez a megközelítés hasonlít a feltárult komparatív elınyök (RCA, revealed comparative advantage) azonosítását célzó elemzések szemléletéhez. Ennek példája, hogy az exportversenyképesség javulását a hazai kivitel külsı piaci részesedésének emelkedéseként (hasonló induló helyzető országok esetében a többiekét meghaladó emelkedésként) értelmezzük, illetve mérjük. Ez a megközelítés sokféle módon finomítható, illetve pontosítható. Például a piaci részesedés, illetve annak alakulása normálható a gazdaság relatív összteljesítményének alakulásával (lásd a 4. fejezetet); továbbá a kivitelnek a piacok bıvüléséhez viszonyított változása dekomponálható egyfelıl keresleti (termék-, illetve piaci) hatásra, másfelıl e tényezık által nem megmagyarázott részre, amely utóbbit versenyképességi hatásnak tekinthetünk. (Ez utóbbi példája a constant market share CMS elemzés; lásd az 5. fejezetet.) 9

10 Az empirikus értelmezés/elemzés másik iránya a nemzetközi versenyképesség tényezıire helyezi a hangsúlyt. Ez a megközelítés a különbözı módokon értelmezett reálárfolyamindexeknek (ár-, illetve költség-versenyképességi mutatóknak) a számszerősítését állítja elıtérbe (lásd az 1. függeléket). Végül külön kell szólni azokról a szintetikus versenyképességi mutatókról, amelyek nagyszabású nemzetközi összehasonlító projektek outputjaként állnak elı, amelyeknek azonban közgazdasági tartalmuk nem mindig igazán világos. Ennek ellenére gyakran elırejelzıi, illetve magyarázó változói lehetnek egyes országok külsı piaci részesedésváltozásának. Ezek a mutatók elsısorban a versenyképesség statisztikailag olykor nehezen megragadható, puha (gazdasági-környezeti, intézményi) feltételeirıl adhatnak képet, amelyek a szélesen értelmezett minıségi versenyképesség összetevıinek tekinthetık. Ezekkel a mutatókkal, az általuk mutatott képpel a 7. fejezetben foglalkozunk. A minıségi versenyképességnek azonban lehetséges egy szőkebb értelmezése is, amely nem a tágabb makrogazdasági környezetet, hanem a külkereskedelmi versenyben a nem ár- /költségtényezıket (termékminıség, a termék technológiai színvonala, a kapcsolódó szolgáltatások színvonala stb.) foglalja magába. 1 Amint bemutatjuk majd, a piaci részesedés, illetve annak változása folyó és változatlan áron egyaránt értelmezhetı és számszerősíthetı. Az, hogy a folyó áron mért piaci részesedés gyorsabban nı, mint volumenben mérve, együtt járhat azzal, hogy az ország árversenyképessége romlik, de a kivitel minıségi versenyképessége javul. Az pedig, hogy a volumenben mért piaci részesedés változása más országokkal összehasonlítva nagyobb mértékő, mint amit folyó áron tapasztalunk, jelezheti az ár- (költség-) versenyképesség javulását, de a minıségi versenyképesség relatív romlását is takarhatja. Vagyis korántsem egyértelmőek a következmények, illetve a tényezık felıl értelmezett versenyképességi mutatók közötti összefüggések. A mutatkozó ellentét feloldását segítheti a minıségi versenyképesség nem mai kelető koncepciója, amellyel kapcsolatban azonban gyakoriak a félreértések. Nemcsak gazdasági tárgyú publicisztikákban, hanem szakmai írásokban is gyakran találkozhatunk azzal a gondolattal, hogy amíg korábban elsısorban az ár-, illetve költség-versenyképeség számított, mára sokkal fontosabbá vált a nemzetközi áru- és szolgáltatáskereskedelemben a minıségi így az export technológia-, illetve humántıke-tartalmában, vagy a szolgáltatások színvonalában kifejezıdı versenyképesség. Az ilyen típusú megállapítások több szempontból is leegyszerősítık. Egyrészt ugyanis az ár- és költségverseny máig uralja a feldolgozóipari termékek nemzetközi kereskedelmének túlnyomó részét, ezért az országok ár- (költség-) versenyképessége továbbra is meghatározó befolyást gyakorol relatív külsı és belsı piaci teljesítményükre. Ha ez nem így lenne, akkor nyilván nem olvasnánk és hallanánk azokat a panaszokat, amelyek az olcsó bérő ázsiai országok versenyét okolják egyes feldolgozóipari ágazatok belföldi és külföldi térvesztéséért a fejlett ipari országokban. 1 A szőkebben, illetve szélesebben értelmezett minıségi versenyképesség között azon az alapon teszünk különbséget, hogy amíg az elıbbi közvetlenül valamely termékhez/szolgáltatáshoz (vagy más megközelítésben a termelı/exportáló vállalat tevékenységéhez/teljesítményéhez) köthetı, addig az utóbbi a vállalkozások általános gazdálkodási és intézményi környezetét befolyásolja. 10

11 Másrészt viszont sem a jelenség, sem pedig a gondolat nem új: a különbözı szemlélető versenyképességi mutatók között lehetséges konfliktusra eredetileg Káldor Miklós (1978) hívta fel a figyelmet. Ma is Káldor-pardoxonként hivatkoznak arra a konstellációra, amelyben a piaci részesedés emelkedését romló ár/költség- versenyképesség, illetve a piaci részesedés csökkenését javuló ár/költség-versenyképesség kíséri. 2 Ugyanakkor, ahogyan a Káldor által vizsgált idıszakban (az es években), úgy napjainkban is számottevı bizonytalansággal jár a minıségi versenyképesség makroszintő javulásának/romlásának azonosítása. Napjainkban a minıségi versenyképesség javulása példájaként Olaszországra szokás hivatkozni. Az ország kivitele változatlan áron alig emelkedett, folyó áron azonban számottevıen bıvült. Olaszország ár- és költség-versenyképessége egyértelmően romlott, de több, a közelmúltban készült tanulmány is felvetette, hogy a megfigyelt jelenségek hátterében az olasz kivitel szerkezeti és minıségi átalakulása is állhat. 3 Csakhogy egyáltalán nem egyértelmő, hogy e minıségi versenyképesség-javulás átmeneti vagy tartós jelenségnek tekinthetı-e, ahogyan az sem, hogy a kivitel értéke hosszabb távon is emelkedhet-e anélkül, hogy közben volumene alig változik Magyarország nemzetközi versenyképessége kétféle hipotézis Magyarország közelmúltbeli relatív exportteljesítménye Olaszország esetének az inverze: annak példája, hogy a kivitel növekedése folyó áron (euróban) alig különbözik a volumenben mért változástól. Ez vajon az ország minıségi versenyképességének romlását jelzi-e? Vagy pedig azt, hogy sikerült fokozni ár-/költség-versenyképességünket, ami viszont lehetıvé tette a kivitel volumenének látványos növekedését? 4 Természetesen nem gondoljuk, hogy az ilyen, vagy-vagy típusú kérdésekre egyértelmő válaszokat lehet adni. Ezek fıként arra jók, hogy viszonylag egyszerő hipotéziseket fogalmazhassunk meg Magyarország közelmúltbeli külgazdasági teljesítményének és versenyképességének alakulásával kapcsolatban, amelyek a késıbbiekben árnyalhatók és kiegészíthetık. A kiindulópontot és a viszonyítási alapot természetesen az jelenti, hogy az 1990-es évek második felében Magyarország mind általános makrogazdasági, mind pedig külgazdasági teljesítményét tekintve egyértelmően Európa (és nem csupán Kelet-Közép-Európa KKEU) sztárja volt. Az ország makrogazdasági összteljesítménye és annak nemzetközi megítélése a 2000-es évek elejét követıen azonban látványosan romlott méghozzá nemcsak az elızı évtized második felével, hanem kelet-közép-európai partnereinkkel/versenytársainkkal összehasonlítva is. A gazdaság összteljesítményérıl alkotott negatív kép pedig könnyen rávetülhet a külgazdasági teljesítmény/versenyképesség megítélésére is, holott amint korábban hangsúlyoztuk ezek ugyancsak különbözı dolgok. A 2000-es években tapasztalt hazai külgazdasági teljesítménynek kétségkívül lehetséges egy olyan értelmezése, amelyik belesimul a gazdaság egészének folyamatairól alkotott összképbe. Van azonban alapja egy másfajta interpretációnak is, amely szerint a vállalati azon belül az exportáló szektor (a gazdaságpolitika szélsıséges kilengései közepette és ellenére) voltaképpen sikeresen alkalmazkodott a 2000-es évek kihívásaihoz. 2 Lásd pl. Felipe (2005). 3 Lásd pl. Lissovolik (2008) és az ott hivatkozott írásokat. 4 Egy további lehetıség, hogy a hazai exportárak stagnálásának hátterében a külföldi tulajdonban lévı vállalatok transzferárai állnak ezzel azonban ebben a munkában nem foglakozunk. 11