DANIELLE STEEL CSODÁLATOS KEGYELEM

Átírás

1 DANIELLE STEEL CSODÁLATOS KEGYELEM

2 Első fejezet Sarah Sloane belépett a San Franciscó-i Ritz-Carlton báltermébe, és ámulva nézett körül. A krémszínű damasztabrosszal leterített asztalokon csillogva szórták a fényt az ezüst gyertyatartók, evőeszközök és kristályok. Egy külső cég adományként sokkal kedvezőbb feltételekkel adta bérbe őket erre az estére, mint a szálloda. A tányérok peremén aranyszegély futott körbe. Minden teríték mellé ezüstpapírba csomagolt ajándékot helyeztek el. Apró ezüstkeretbe illesztették az elefántcsontszínű nyerspapírt, melyre kalligrafikus betűkkel írták rá az étrendet. A pici aranyszínű angyalokkal díszített névkártyák is ott voltak, ahová Sarah nagy gonddal elkészített ültetési rendje megkívánta. Az aranyszponzorok asztalai három sorban foglalták el a terem első részét, s utánuk következtek az ezüstök és a bronzok asztalai. Minden székre egy csodálatosan szép táncrendet, valamint egy árverési katalógust és egy számmal ellátott táblácskát tettek. Sarah ugyanazzal a minden részletre kiterjedő gondossággal és pontossággal szervezte meg ezt az eseményt is, mint minden mást, és pontosan ugyanúgy, ahogy New Yorkban szokta lebonyolítani az ilyen jótékony célú rendezvényeket. Minden apró részleten rajta hagyta a keze nyomát, s ahogy most végignézett az asztalok arany- és ezüstszalagokkal díszített krémszínű rózsáin, a látvány sokkal inkább egy esküvői, mintsem egy jótékonysági vacsora benyomását keltette. A rózsákat a város legjobb virágkereskedőjétől szerezte be a rendes ár harmadáért. Saks divatbemutatóval jön, Tiffany modelleket küld, akik az ékszereit viselve vonulnak majd át a vendégekkel tele termen. Méregdrága tételeket bocsátanak aukcióra: éksze-

3 reket, egzotikus utakat, sportfelszereléseket, hírességekkel való találkozásokat, valamint a szálloda előtt parkoló fekete, a tetején óriási arany szalagcsokorral díszített Rangé Rovert. Valaki nagyon boldog lesz, ha az est végén beülhet a kormány mögé, és ezzel mehet haza. És még boldogabb lesz a kórház újszülöttosztálya, amelynek a javára rendezik a jótékonysági estet. Sarah második alkalommal szervezte meg javukra a Legkisebb Angyalok Bálját. Az első után a belépőkből, az aukcióból és az adományokból több mint kétmillió dollárt kaptak tisztán. Sarah azt remélte, hogy a mai estéből összejön a hárommillió. A cél elérését magas színvonalú szórakoztató műsorral is igyekeztek elősegíteni. Tánczenekart szerződtettek, amely egész éjszaka élőzenét fog szolgáltatni. A bizottság egyik tagja egy hollywoodi zenei főfejes lánya volt. A papa megnyerte előadónak Melanie Free-t, ami lehetővé tette, hogy drágán adják el a jegyeket, különösen a szponzorok asztalainál. Melanie három hónappal ezelőtt nyert Grammyt, és a maihoz hasonló egyszemélyes fellépéseiért általában másfél milliót szokott kapni. Ezt a mai fellépését ajándékba adja, csak a zenekar meg a technikusok utazásának, szállásának, étkezésének és egyebeknek a költségeit kell megtéríteni. Ez is nagyjából háromszázezer dollárjukba fog kerülni, ami természetesen nagyon olcsó ár, tekintve a fellépő személyét és fantasztikus sikerű előadásait. Mindenki el volt ragadtatva, amikor megkapta a meghívót, és meglátta, ki fog műsort adni. Jelenleg Melanie Free volt a legtrendibb énekesnő az egész országban, nem beszélve káprázatos külsejéről. Sorozatos sikerei révén a ma is mindössze tizenkilenc éves Melanie pályája az elmúlt két évben üstökösként ívelt fel. A mostani Grammy már csak hab volt a tortán, és Sarah őszinte hálát érzett azért, hogy mindezek ellenére hajlandó ingyen fellépni a jótékonysági estélyen. Leginkább attól félt, hogy az utolsó pillanatban le fogja

4 mondani. Sok sztár és énekes tette meg, hogy a jótékony célú rendezvényeken való közreműködést a kezdés elótt pár órával visszamondta. Melanie ügynöke azonban megesküdött, hogy ő ott lesz. Izgalmas estének ígérkezett hát ez a mai, a sajtó is nagy erőkkel vonult ki rá. A bizottság még azt is elérte, hogy néhány sztár átrepüljön Los Angelesből, és a helyi előkelő társaság valamennyi illusztris alakja is vásárolt jegyet. Az elmúlt két év legjelentősebb és legtöbb hasznot hozó jótékony célú rendezvénye volt ez a mai itt, San Franciscóban - és a közvélemény egybehangzó állítása szerint a legszórakoztatóbb is. Sarah annak következtében kezdte támogatni az újszülöttosztályt, amit ő maga élt át három évvel ezelőtt, a lánya születésekor. Molly, az első gyermeke, három hónappal korábban jött a világra. A terhessége alatt minden a legnagyobb rendben volt, Sarah remekül nézett ki, és úgy is érezte magát. Harminckét évesen nem is feltételezte, hogy bármi baj lehet, egészen addig, amíg egy esős éjszakán vajúdni nem kezdett. Másnap megszületett Molly. Két hónapot a kórház koraszülöttosztályán, inkubátorban töltött, s ezalatt Sarah és a férje, Seth jóformán el sem mozdultak mellőle. A kismama beköltözött a kórházba, és végül sikerült is minden károsodás és születési rendellenesség nélkül, épen és egészségesen kihoznia lányát a kórházból. A ma már hároméves, vidám, cserfes Molly ősszel óvodába megy. Második gyermeke, Olivér - Ollie - tavaly nyáron született, szerencsére problémamentesen. Aranyos, pufók, folyton nevető kilenc hónapos fiúcska. Sarah és a férje életében a gyerekeik jelentették a legfőbb örömet és boldogságot. Sarah jelenleg főállású anya volt, ezenkívül az egyetlen komoly munkát az évenként egyszer megrendezett jótékony célú est jelentette számára. Sarah és Seth hat évvel ezelőtt ismerték meg egymást a Stanford Business Schoolban, ahová mindketten New Yorkból érkeztek. A diploma megszerzése

5 után összeházasodtak, és San Franciscóban telepedtek le. Seth a Szilikon völgy ben kapott állást, és amikor Molly megszületett, elindította saját, néhány nagybefektetőnek szánt árfolyam-fedezeti alapját. Sarah úgy döntött, nem vállal munkát. Rögtön a nászéjszakájukon terhes lett Mollyval, és otthon akart maradni a gyerek mellett. Öt évig dolgozott elemzőként a New York-i Wall Streeten, mielőtt megkezdte volna tanulmányait a stanfordi üzleti főiskolán. Most néhány évre ki akart szállni, hogy kiélvezhesse az anyaságot. Sethnek minden képzeletet felülmúlóan bejött a számítása a vállalkozásával, így neki semmi oka nem volt arra, hogy munkába álljon. Seth harminchét évesen már tekintélyes vagyont szerzett, és fényes csillagként ragyogott mind a San Franciscó-i, mind a New York-i pénzügyi körök egén. Pacific Heightsban vásároltak egy öbölre néző gyönyörű, vörös téglás házat, melyet teleraktak a kortárs képzőművészet nagyjainak - Calder, Ellsworth Kelly, de Kooning, Jackson Pbllock és néhány ígéretes ismeretlen - műveivel. Sarah és Seth élvezték San Franciscó-i életüket. Az ideköltözésük nem ütközött semmiféle akadályba, mivel Seth pár éve elveszítette mindkét szülőjét, Sarah szülei pedig Bermudára költöztek, így rokoni szálak már alig kötötték őket New Yorkhoz. Mindkét parton mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy Sarah és Seth végleg San Franciscóban akarnak letelepedni, emelve ezzel a város üzleti és társasági életének fényét. Az egyik rivális üzleti vállalkozás még állást is kínált Sarahnak, ám ő minden idejét Oliverrel és Mollyval kívánta tölteni - és persze Sethszel, ha éppen ő is szabad volt. A férje épp most vett egy repülőgépet, egy G5-öst, és gyakran repült vele Los Angelesbe, Chicagóba, Bostonba és New Yorkba. Nagyszerű életük volt, mely évről évre szépült és gazdagodott. Noha mindketten kényelmes körülmények között nőttek fel, korántsem éltek olyan pazar életet, mint most. Sarah időnként aggódott is, hogy talán túl sokat

6 költenek. Ott volt például a mesés házuk Tahoe-ban, és most még a saját repülőgép is... De Seth állította, hogy jól van ez így, azért keresi azt a rengeteg pénzt, hogy élvezzék az életet. És ő csakugyan élvezte is. Ferrarival járt, Sarah pedig egy Mercedesszel, amely kiválóan megfelelt neki és a gyerekeknek. De azért megnézte a ma éjjel árverésre kerülő Rangé Rovert. Említette is Sethnek, hogy milyen klassz. Nem beszélve arról, hogy a pénz jó helyre kerülne, ami mindkettőjük szívügye volt. Elvégre az újszülöttosztály mentette meg Molly életét. Ha akkor egy kevésbé korszerűen felszerelt kórházba mennek, ma nem lenne egy hároméves, imádnivaló lányuk. Sarah hálából kezdte el megrendezni ezeket a jótékonysági célú vacsorákat. A kiadások elszámolása után is óriási hasznot könyvelhettek el. Seth egymaga kétszázezer dollárt fizetett be kettőjük nevében. Sarah nagyon büszke volt rá. Mindig is büszke volt a férjére, és ez a mai napig nem változott. Ó volt életének vezérlő csillaga, s még négyévi házasság és két gyerek után is szerelmesek voltak egymásba. Már megfordult a fejükben, hogy megpróbálkoznak egy harmadik gyerekkel. Sarah az elmúlt három hónap alatt minden szabad percében a jótékonysági est szervezésével volt elfoglalva, de augusztusra már kibéreltek egy jachtot Görögországban, és úgy gondolta, az tökéletes idő lenne arra, hogy újból teherbe essen. Lassan körbejárta az asztalokat a bálteremben, és a saját listája alapján ellenőrizte a helykártyákon szereplő neveket. A Legkisebb Angyalok Bálja sikerét részben a páratlanul elegáns szervezés magyarázta. Mindent összevéve első osztályú társasági esemény volt. Az ezüst-, majd az aranyasztalok felé haladva két hibát talált, s nyomban ki is cserélte a névkártyákat. Épp végzett az utolsó asztalok ellenőrzésével, s indult, hogy megnézze az est végén átadásra kerülő ajándékcsomagokat, melyeket a bizottság hat tagja készített össze, amikor meglátta, hogy a terem túloldaláról a bi-

7 zottság alelnöke tart feléje izgatott arccal. A magas termetű, szép szőke nő egy nagyvállalat vezérigazgatójának volt a felesége. Amolyan státusszimbólum. A huszonkilenc éves egykori New York-i modellnek nem voltak gyerekei, és nem is akart gyerekeket. Ambicionálta, hogy benne legyen a bizottságban, mivel ez egy nagyszabású jótékonysági akció volt, mellesleg nagyon jó mulatság. Időközben kiderült, hogy remekül kijönnek egymással, és így a két nő összebarátkozott. Egy barna, egy szőke. Sarahnak hosszú, egyenes szálú, sötétbarna haja, tejfehér bőre és hatalmas zöld szeme volt. Még így, haját lófarokba kötve, festetlen arccal, pólóban, farmerban és vietnami papucsban is gyönyörű fiatal nő volt. Nem sokkal múlt déli egy óra; hat óra múlva egyik nőre sem lehet majd ráismerni, de most még keményen dolgoztak mindketten. - Itt van! - súgta széles mosollyal Angéla. - Ki? - kérdezte Sarah, felírótábláját a csípőjén megtámasztva. - Tudod! Melanie! Most érkeztek. Felkísértem a szobájába. Sarah megkönnyebbült a hírtől, hogy megérkeztek időben, azon a magángépen, amelyet a bizottság bérelt, hogy iderepítse Melanie-t és szűkebb környezetét lx>s Angelesből. A zenekar és a technikusok kereskedelmi géppel jöttek, és már két órája elfoglalták a szobáikat a szállodában. Melanie, a legjobb barátnője, a menedzsere, az asszisztense, a fodrásza, a fiúja és az anyja a magángéppel érkeztek. Es meg van elégedve? - kérdezte aggódva Sarah. Kaptak egy előzetes listát, amelyen szerepelt Melanie minden kívánsága, beleértve a Calistoga ásványvizet, az alacsony zsírtartalmú joghurtot, tucatnyi különböző természetes élelmiszert és egy karton Cristal pezsgőt. A huszonhat oldalas lista tartalmazta Melanie valamennyi személyes szükségletét, az anyja számára készítendő ételeket, de még a fiúja kedvenc sörmárkáját is. És további negyven oldal szólt a zenekarról, vala-

8 mint az összes elektronikus és hangfelszerelésről, amire csak szükségük lesz a színpadon. Éjfélkor állították be azt a zongorát, amelyet Melanie a fellépéséhez kért. Úgy tervezték, hogy kettőkor kezdenek próbálni. Addigra mindenkinek el kell tűnnie a bálteremből, ezért fejezte be Sarah egy órára az ellenőrző körútját. - Igen. A fiúja kicsit fura, a mamája meg halálra rémített. De a barátnője aranyos. És Melanie tényleg gyönyörű, és nagyon kedves. Sarahnak is ez volt a benyomása, amikor telefonon beszélt vele. Ez csak egyszer fordult elő, a többi alkalommal a menedzserrel beszélt, de egyszer mindenképpen személyesen akart köszönetet mondani Melanienak, amiért elvállalta ezt a fellépést. És végre elérkezett a nagy nap. Melanie nem mondta le egy másik fellépés miatt, a gép nem zuhant le, mindenki időben megérkezett. Még az idő is melegebb volt a szokottnál. Valójában május derekán San Franciscóban ritkaság volt ez a New York-i nyári napokat idéző párás forróság. Sarah tudta, hogy nem fog sokáig tartani, de a meleg éjszakák mindig afféle fesztiválhangulatot teremtettek a városban. Egyedül az érintette kellemetlenül, amikor valaki megjegyezte, hogy az ilyen napokat tartják San Franciscóban földrengéses időnek". Az illető viccnek szánta, ám ő nem találta mulatságosnak a megjegyzést. Egyedül a földrengések aggasztották, amióta a városba költöztek, de mindenki megnyugtatta, hogy csak nagy ritkán fordulnak elő, és azok is csak kisebbfajta földmozgások. A hat év alatt, amióta az Öbölben laknak, még egyszer sem tapasztalt földrengést. így aztán nem foglalkozott tovább a földrengéses időjárással", anélkül is volt épp elég gondja. Mint például most a sztárénekesnő és övéinek megérkezése. - Szerinted fölmenjek hozzá? - kérdezte Angélától. Nem szeretett volna sem tolakodónak, sem udvariatlanul közömbösnek látszani. - Úgy gondoltam, hogy itt fogadom, amikor lejön a kétórai próbára.

9 - Elég, ha bedugod a fejed az ajtón, és beköszönsz neki. Melanie és a barátai két nagy lakosztályt foglaltak el, továbbá öt szobát a klubszinten. A zenekar és a technikai személyzet egy alsóbb szinten lett elhelyezve. Sarah bólintott, a felírótáblát betette a táskájába, és egy perc múlva már a liftben volt, útban a szálloda klubszintje felé. Nekik is ott volt egy szobájuk Sethszel, úgyhogy a saját kulcsával nyitotta ki a liftet. Más útonmódon nem lehetett feljutni arra a szintre. Úgy gondoltál Sethszel, hogy egyszerűbb lesz a szállodában átöltözniük, mint hazarohanni, majd vissza. Megállapodtak a bébiszitterrel, hogy ottmarad éjszakára a gyerekek mellett, s így ők egy kellemes szabad este elé nézhettek. Sarah már alig várta a másnapot, amikor majd az ágyba rendelhetik a reggelit a szobaszerviztől, és nyugodtan megbeszélhetik, mi minden történt az éjszaka. De most még csak reménykedett, hogy minden rendben megy majd. A klubszint hatalmas halljában szállt ki a liftből. Már ki voltak rakva a sütemények, szendvicsek, gyümölcsök, palackozott borok, és felállítottak egy kis bárt is. Kényelmes karosszékekben ülve lehetett telefonálni, mindenféle újságot lapozgatni, a hatalmas képernyőjű televíziót nézni, s egy asztal mögött csak azért ült két nő, hogy a vendégek rendelkezésére álljanak, ha azok asztalt akarnak foglaltatni valahol, vagy a városról szeretnének megtudni valamit, esetleg útbaigazítást, manikűrt, masszázst vagy egyebet óhajtanak rendelni. Sarah őket kérdezte meg, merre van Melanie szobája, majd továbbment a hallban. Melanie, hogy elkerülje a biztonságiak és a rajongók zaklatását, az anyja lánykori nevén, Hastings néven regisztráltatta magát, így tettek minden szállodában, akárcsak több más sztár is, akik ritkán jelentkeztek be valahová a saját nevükön. Sarah óvatosan bekopogtatott a lakosztály ajtaján,

10 ahová a hallban ülő nők eligazították. Hallotta, hogy odabent szól a zene, és kisvártatva egy nyakpántos felsőt és farmert viselő alacsony, zömök nő kinyitotta az ajtót. Sárga jegyzettömb volt a kezében, egy toll a hajába tűzve, s a karján egy estélyi ruha lógott. Sarah sejtette, hogy Melanie asszisztense lehet, akivel szintén beszélt már telefonon. - Fam? - kérdezte, mire a nő elmosolyodott, és bólintort. - Én Sarah Sloane vagyok. Csak be akartam köszönni. - Gyere be - felelte nyájasan a nő, és bevezette Saraht a nappaliba, ahol teljes volt a felfordulás. Vagy fél tucat nyitott bőrönd hevert a padlón, tartalmuk szanaszét szórva a szobában. Az egyik telis-tele szorosan testhez simuló holmikkal, a többiből cipők, csizmák, farmernadrágok, táskák, topok, blúzok, egy kasmírstóla és egy játék mackó zúdult kifelé. Olyan volt az egész, mintha egy egész női kórus ömlesztette volna ki a padlóra a cuccait. És a holmik mellett egy tündérforma kis szőke lány csücsült. Fölpillantott Sarahra, azután tovább turkált az egyik csomagban, láthatóan egy bizonyos dolog után kutatva. Nem tűnt könnyű feladatnak megtalálni valamit a ruhakupacokban. Sarah elbizonytalanodva nézett körül a szobában, s ekkcr végre meglátta a heverőn edzóruhában elnyúló, fejét a barátja vállára hajtva pihenő Melanie Free-t. A fiú, egyik kezében egy pohár pezsgővel, szorgosan nyomkodta a tévé távirányítóját. Csinos fiú volt, Jakenek hívták. Sarah azt is tudta róla, hogy színész, aki a közelmúltban drogproblémája miatt hagyta ott az egyik sikeres tévéshow-t. Halványan rémlett neki, hogy most jött ki az elvonóról, és valóban józannak tűnt, ahogy most rámosolygott. De a pezsgősüveg ott volt a lába mellett, a padlón. Melanie felállt, és odament Sarahhoz, hogy köszöntse. így, smink nélkül, még fiatalabbnak látszott, mint amennyi volt. Simán elment volna egy hosszú aranyszőke hajú üzen hat évesnek. A barátja koromfekete tüskés frizurát viselt, és mielőtt

11 Sarah egy szót is szólhatott volna bármelyikükhöz, ott termett a semmiből Melanie anyja, és olyan erővel rázta meg Sarah kezét, hogy szinte fájt. - Helló, Janet vagyok. Melanie mamija. Tetszik nekünk ez a hely. Köszönjük, hogy mindent beszereztél, amit felírtunk a listára. Az én kicsikém szereti, ha családias környezet veszi körül, tudod, hogy van - hadarta széles, barátságos mosollyal. Csinos, jó negyvenes nő volt, arca még nyomokban őrizte a régi szépségét, de csípőben már alaposan megszélesedett. Kicsikéje" mindeddig egy szót sem szólt. De nem is jutott volna szóhoz csacsogó mamijától. Janet Hastings élénkpirosra festett haja szinte bántotta a szemet, és különös ellentétben állt lánya hamvasszőke hajával s már-már gyerekes arcával. - Szia - köszönt Melanie halkan. Egyáltalán nem tűnt sztárnak, sokkal inkább keltette egy hétköznapi, helyes tizenéves lány benyomását. Sarah mindkettőjükkel kezet fogott, s miközben a mama tovább csiripelt, két másik nő sétált át a szobán. A fiú ekkor felállt, és odaszólt, hogy lemegy a konditerembe. - Nem szeretnék zavarni, hadd helyezkedjetek el nyugodtan - szólt Sarah Melanie-hoz és az anyjához, majd egyenesen a lánynak szegezte a kérdést: - Továbbra is kettőkor akartok próbálni? Melanie bólintott, majd az asszisztensére nézett. - A fiúk azt mondják, ők negyed háromra tudnak felállni - közölte a menedzser az ajtóból. - Elég, ha Melanie háromra megy le. Összesen egy órára lesz szükségünk, hogy lássa, milyen a terem akusztikája. - Jó lesz így - mondta Sarah. Egy szobalány érkezett, hogy elvigye Melanie csupa tüll és flitter fellépőruháját kivasalni. - A bálteremben foglak várni benneteket, hogy lássam, minden megvan-e, amire szükségetek lesz - tette még hozzá. Neki négyre kellett a fodrászhoz érnie, hogy megcsinálják a haját és a körmeit, majd hatra vissza a szállodába, hogy hétkor már felöltözve jelenhessen meg a bálteremben, s egy

12 utolsó, gyors ellenőrzés után fogadhassa a vendégeket. - Tegnap este meghozták a zongorát. És ma reggel fel is hangolták. Melanie elmosolyodott, újból bólintott, majd ledobta magát egy székre. A bőröndök mellett a földón üldögélő barátnő diadalmasan rikkantott egyet. Sarah hallotta, hogy valaki Ashleynek szólította; ugyanolyan kislányos külseje volt, mint Melanie-nak. -Megvan! Fölvehetem ma este? - Egy testhezálló, leopárdmintás ruhát mutatott fel ragyogó arccal. Melanie biccentett, Ashley pedig újabb elégedett kuncogást hallatott, amikor megtalálta a ruhához illó vastag talpú, húszcentis sarkú cipőt. El is futott, hogy felpróbálja a cuccokat, Melanie pedig szégyenlős mosollyal nézett Sarahra. -Ashley és én ötéves korunk óta együtt jártunk óvodába és iskolába - magyarázta. - Ő a legjobb barátnőm. Mindenhová eljön velem. - Sarah akaratlanul is arra gondolt, milyen furcsa dolog így élni. Mint egy vándorcirkusz, hotelszobákban és a színfalak mögött. A Ritz elegáns lakosztályában percek alatt fel tudták idézni a kollégiumi diákszobák hangulatát. És attól kezdve, hogy Jaké elvonult a konditerembe, már csak nők maradtak a szobában. A fodrász egy sűrű vendéghajat próbált hozzá Melanie szőke hajához. Tökéletesen passzolt az igazihoz. - Köszönöm, hogy elvállaltad - nézett Sarah mosolyogva Melanie szemébe. - Láttalak a Grammy díjátadón, fantasztikus voltál. Most is el fogod énekelni a Ma este ne hagyj egyedül"-t? - Igen, el fogja - válaszolta az anyja, miközben lánya kezébe nyomott egy üveg Calistoga vizet. Úgy állt be Melanie és Sarah közé, és úgy beszélt helyette, mintha a szép szőke szupersztár nem is létezne. Ő nem is szólt többet, hanem leült a kanapéra, fölkapta a távirányítót, ivott egy nagy kortyot a vízből, és bekapcsolta a tévét - Szeretjük azt a dalt - mondta Janet széles mosollyal.

13 - Én is - felelte Sarah, kicsit megütközve a nő erőszakosságán. Úgy tűnt, ó irányítja a lánya életét, és mintha önmagára is úgy tekintene, mint aki éppúgy része lánya sztárságának, mint maga Melanie. A lányának láthatóan nem volt ellenére a dolog, nyilván már hozzászokott. Pár perc múlva újra bebillegett a szobába leopárdmintás cipője sarkain, immár a kölcsönruhában a barátnő. Kicsit nagy volt rá. Rögtön letelepedett gyerekkori barátnője mellé a kanapéra, és most már együtt bámulták a tévét. Lehetetlenség volt rájönni, ki ez a Melanie. Mintha nem is lett volna saját személyisége, se hangja, kivéve, ha énekelt. - ludod, annak idején showgirl voltam Las Vegasban árulta el Janet Sarahnak, ő pedig megpróbált olyan arcot vágni, mint akinek nagyon imponál a dolog. Könnyen el is tudta hinni, tekintve hogy Janet épp az a típus volt, eltekintve a farmernadrágba préselt dús idomoktól és a tekintélyes méretű keblektől, amelyekről sejtette, hogy nem az eredetiek - és igaza volt. Melanie is feltűnő jelenség, de még elég fiatal, hogy ne szoruljon másra, mint saját karcsú, feszes, szexi alakjára. Janet már túlvolt a fénykorán. Bőven. Robusztus alakjához nagy hang és ehhez illő személyiség társult. Sarah nem győzött mentségeket keresni, hogy sürgősen elhagyhassa a szobát, miközben Melanie és barátnője megbabonázva meredtek a képernyőre. - Odalent találkozunk, és megnézzük, mindent rendben előkészítettek-e a próbához - szólt Janethez, belátva, hogy Melanie civil életében ő mindennek a tudója és intézője. Gyorsan kiszámolta, hogy ha húsz percet töltött velük, még időben el tud jutni a fodrászhoz. Addigra minden egyéb készen lesz itt, és valójában már készen is volt. - Akkor ott találkozunk - felelte sugárzó mosollyal Janet, Sarah pedig kisietett a lakosztályból, s elindult a saját szobája felé. Beérve pár percre leült, hogy megnézze a mobiltele-

14 fonjára érkezett üzeneteket. Melanie lakosztályában kétszer is érezte a rezgőre állított mobil vibrálását, de nem akarta felvenni. Az egyik üzenet a virágüzletből érkezett, s arról szólt, hogy négy órára megtöltik a báltermen kívül felállított négy hatalmas padlóvázát. A másikat a tánczenekar küldte, s ebben megerősítették, hogy este nyolckor kezdenek. Azután hazatelefonált, hogy minden rendben van-e a gyerekekkel, mire a bébiszitter igenlően válaszolt. Parmani aranyos nepáli nő volt, Molly születése óta dolgozott náluk. Sarah nem akart bentlakó segítséget, mert élvezte, hogy maga gondozhatja a gyerekeit, így Parmani csak nappalra jött, hogy segítsen neki, s ha Sarah és Seth elment valahová, olyankor este is ottmaradt a gyerekekkel. Ritkán kellett az éjszakát is náluk töltenie, de az ilyen alkalmakkor, mint ez a mai is, boldogan kisegítette Saraht. Tudta, milyen fontos neki a mai este, és hogy hónapok óta keményen dolgozott azért, hogy sikerüljön. Sok szerencsét kívánt neki, mielőtt letették volna a telefont. Sarah szeretett volna Mollynak is köszönni, de a kicsi még nem ébredt föl a délutáni alvásból. Mire befejezte a telefonálást, megnézett néhány jegyzetet a felírótábláján és átkefélte rémes állapotban lévő haját, már mehetett is vissza a bálterembe, hogy találkozzon Melanie-val és a próbára érkező stábjával. Közölték vele, hogy Melanie a próba megkezdése után már nem akar senkit sem látni a teremben. Most, hogy találkozott velük, óhatatlanul is megfordult a fejében, valójában nem a mama adta-e ki a parancsot- Melanie nem olyan lánynak tűnt, mint akit érdekel, hogy ki van körülötte. Ügy látszott, mintha teljesen mindegy lenne neki, hogy mi történik, ki jön be, ki megy ki, és ki mit csinál. Tálán éneklés közben másmilyen lesz, gondolta Sarah. Mert most egy engedelmes gyerek közönyössége és passzivitása jellemezte - túl azon, hogy elképesztő hangja volt. Sarah is, mint mindenki, aki jegyet vett, alig várta, hogy hallja őt énekelni ma éjszaka.

15 Amikor belépett a bálterembe, a zenekar már ott volt Körben állva beszélgettek, nevetgéltek, miközben a technikusok kirakodták és felállítgatták a felszerelést. Már nem sok kellett hozzá, hogy elkészüljenek. Végignézve a zenekar nyolc tagján Sarah emlékeztette magát, hogy az a csinos szőke lány, aki odafönt az emeleti lakosztályban a tévét nézte, pillanatnyilag a világ egyik legnagyobb énekes sztárja. Ennek ellenére egyáltalán nem voltak sztárallűrjei, és csöppet sem viselkedett fölényesen. Egyedül a népes udvartartása volt árulkodó. Nem voltak a legtöbb sztárra jellemző rossz szokásai, és nem viselkedett bántóan. A tavalyi Legkisebb Angyalok Bálján fellépő énekes óriási patáliát rendezett valami hangosításprobléma miatt, hozzávágott egy vizespalackot a menedzseréhez, és azzal fenyegetőzött hogy itthagyja őket. A problémát megoldották, de Sarah halálra rémült, hogy a nő az utolsó pillanatban képes lesz lemondani a fellépést. Melanie jó természete hihetetlen megkönnyebbülést jelentett számára, akármit követelt is a nevében az anyja. Még várt tíz percet, s ezalatt a technikusok végeztek a munkával. Kíváncsi volt, vajon el fog-e késni Melanie, de megkérdezni nem merte. Diszkréten megérdeklődte, hogy a zenekar megkapott-e mindent, amire szükségük volt, és amikor megtudta, hogy igen, leült egy távolabbi asztalhoz, hogy ne legyen útban, és várta Melanie megjelenését. Négy előtt tíz perccel lépett be a terembe, és Sarah tudta, hogy el fog késni a fodrásztól. Aztán meg majd rohanni fog, mint egy eszelős, hogy időre elkészüljön. Ám első a kötelesség. Melanie vietnami papucsban, szűk pólóban és levágott szárú farmerban ballagott be, a haja hatalmas műanyag csattal feltűzve egy csomóba a feje tetején, \fele jött a barátnője, mögötte az anyja, az asszisztense, a menedzsere, s legvégül két marcona testőr. Jaké, a barátja, nem jött velük. Ialán még a konditeremben volt. Melanie tűnt a csapat legjelentéktelenebb tagjának, szinte észre sem lehetett venni őt. A dobos a

16 kezébe kapott egy dobozos kólát, fölpattintotta, meghúzta, majd fölugrott a színpadra, és hunyorogva végignézett a termen. Azokhoz a helyekhez képest, ahol koncertezni szokott, cz igencsak kicsinek tűnt. Sarah gondoskodott róla, hogy a bálterem barátságos, meghitt hangulatot árasszon, és még szebb lesz, ha majd elhomályosulnak a fények, és csak a gyertyák világítanak. Most még teljes fényerővel égtek a lámpák, és miután Melanie körülnézett, hátrakiáltott az egyik technikusnak. - Kapcsold le a lámpákat! Láthatóan kezdeti feléledni. Sarah tanúja volt annak, ahogy magához tért, és óvatosan közelebb ment, hogy szót váltson vele. Melanie mosolyogva pillantott le rá. - Minden rendben? - kérdezte Sarah, és közben megint olyan érzése volt, mintha egy gyerekhez beszélne. Azután emlékeztette magát, hogy Melanie csakugyan tinédzser, még akkor is, ha sztár. - Király. Minden szuper - felelte Melanie olyan aranyosan, hogy Sarah egészen meghatódott. - Köszönöm. A fiúk is meg vannak elégedve mindennel? Melanie magabiztosan pillantott hátra a válla fölött. Látszott rajta, hogy a színpadon elemében van. Itt Ő volt a legjobb. Ezt a világot ismerte, még ha sokkal szebb volt is, mint azok a helyek, ahol általában fellépett. létszett neki a lakosztály, és így volt vele Jaké is. - Mindent megkaptatok, fiúk, amit kértetek? - szólt hátra a zenekarnak. A fiúk bólogattak, mondták is, hogy igen, mindent megkaptak, és már hangolták is a hangszereiket. Melanie eközben megfeledkezett Sarahról, és már a zenekarral egyeztetett az első számról, és hogy milyen sorrendben következzen a többi, beleértve a legújabb, listavezető számát is. Sarah rájött, hogy itt már nincs rá szükség, s végre elindult. Négy óra elmúlt öt perccel, tehát fél órát fog késni a fodrásztól. Kérdés, hogy lesz-e ideje manikűröztetni is. Nem biztos.

17 Épp kilépett a bálterem ajtaján, amikor megállította az egyik bizottsági tag azzal, hogy van egy kis gond az előétellel. Nem érkeztek meg a kért osztrigák, s ami van, az nem elég friss, valami mást kell kitalálni helyette. Végre valami apróság; Sarah nagyobb problémára számított. Megkérte a nőt, döntse el ó, mi legyen az osztriga helyett, csak ne kaviár vagy olyasmi, ami felboríthatja a költségvetésüket, s azzal már rohant is egyenesen be a liftbe, aztán át a szállódé előcsarnokán, hogy megkérdezze a portástól, hová tette le a kocsiját. A reggeli busás borravaló megtette a magáét, a kocsi egészen közel volt. Kihúzott a California Streetre, és balra fordulva elindult felfelé a Nob Hillre. Negyed óra múlva beesett a fodrászához, s nem győzött mentegetőzni, amiért így elkésett. Ekkor már négy óra harmincöt volt, és legkésőbb hatkor indulnia kellett. Eddig abban bízott, hogy háromnegyedre készen lesz, de erre már nem volt semmi esélye. Gyorsan hoztak neki egy pohár ásványvizet, majd egy csésze teát. Mihelyt megmosták a haját, a manikűrös is munkához látott. - És milyen Melanie Free élőben? - kérdezte valami zaftos pletykában reménykedve a fodrász. - Jaké is vele van? - Igen - válaszolta diszkréten Sarah. - És nagyon helyes kislánynak látszik. Biztosan kitesz magáért ma este. Becsukta a szemét, és minden erejével azon volt, hogy el tudjon lazulni. Hosszú és remélhetőleg sikeres éjszakának néz elébe. Alig várta, hogy elkezdődjön. Miközben Sarah hajából csillag formájú strasszokkal teletűzdelt elegáns csavart kontyot fésültek, a szállodába megérkezett Everett Carson. A montanai származású, százkilencven centi magas, szikár férfi külsőre ma is ugyanaz a cowboy volt, aki hajdan, fiatalkorában. Fésületlen haja a kelleténél kicsit hosszabb, farmernadrágjához fehér pólót és cowboycsizmát viselt,

18 melyről azt állította, hogy szerencsét hoz neki. A fekete gyíkbőr csizma régi volt, viseltes és nagyon kényelmes. Nagy becsben tartotta, ezt akarta viselni a szmokinghoz is, amelyet a magazin bérelt neki ma éjszakára. A recepciónál megmutatta az újságíró igazolványát, mire mosolyogva közölték vele, hogy már várták. A Ritz-Carlton jóval fényűzőbb hely volt, mint azok a szállodák, ahol Everett rendszerint megszállt. Ez a fajta munka, és a hollywoodi pletykalap, a Scoop, új volt számára. Évekig az Associated Press haditudósítójaként dolgozott, és miután otthagyta őket, egy évre teljesen leállt. Végül valami munkát kellett szereznie, így került ehhez a laphoz. Ennek épp három hete. Eddig három rockkoncertről, egy hollywoodi esküvőről és egy jótékonysági rendezvényről tudósított. A mai este lesz a második. Nem éppen az ó világa. Ezekben a szmokingokban kezdte úgy érezni magát, mint valami pincér. Kimondottan hiányoztak neki azok a nyomorúságos körülmények, amelyekhez az AP tudósítójaként huszonkilenc év alatt hozzászokott és jól érezte magát. Nemrég töltötte be a negyvennyolcat, és tudta, hogy értékelnie kellene a szépen berendezett kis szobát, amelybe bevezették, és ahol ledobhatta ütött-kopott útitáskáját, amely bejárta vele az egész világot. Talán ha becsukja a szemét, azt képzelheti, hogy újra Saigonban van, vagy Pakisztánban, Új-Delhiben... Afganisztánban... Libanonban... a háború dúlta Boszniában. Váltig kérdezgette magát, hogy egy magafajta fickó hogy juthatott odáig, hogy jótékonysági rendezvényekre és hírességek esküvőjére járkáljon. Kegyetlen és szokatlan büntetés volt ez számára. - Köszönöm - mond ta az alkalmazottnak, aki a szobájához kísérte. Az íróasztalon heverő brosúrára, mely az újszülöttosztályt mutatta be, valamint a Legkisebb Angyalok Báljának a sajtó számára összekészített promóciós anyagára ügyet sem vetett. Ót azért küldték ide, hogy képeket készítsen a hírességekről és Melanie fellépéséről. A munkáját el fogja végezni. A szerkesztő

19 azt mondta, a lap számára ez nagy üzlet, tehát itt van, és tenni fogja a dolgát. Kivett egy üveg limonádét a minibár hűtőjéből, kinyitotta és meghúzta. A tökéletes ízléssel és hihetetlen eleganciával berendezett szobából a szemközti épületre lehetett látni. Sóvárogva gondolt azokra a koszos, zajos és büdös patkányfészkekre, amelyekben harminc éven át az éjszakákat töltötte, Új-Delhi sikátorainak szegénységszagára, és mindazokra az egzotikus helyekre, ahová pályájának három évtizede alatt elvetődött. - Nyugalom, Ev - intette magát fennhangon. Bekapcsolta a CNN-t, és az ágy végébe telepedve előhúzott a zsebéből egy összehajtogatott papírlapot. Az internetről nyomtatta ki indulás előtt, a Los Angeles-i szerkesztőségben. Szerencsés napja van, gondolta. Egy sarokkal arrébb, a California Streeten lévő templomban, az Old St. Marvben lesz egy összejövetel. Hatkor kezdődik, eltart egy órát, hétre, amikor a jótékonysági est elkezdődik, vissza is ér a szállodába. Ez azt jelenti, hogy ha nem akar elkésni, szmokingban kell mennie az összejövetelre. Nem szerette volna, ha valaki bemószerolja a szerkesztőknél. Még túl korai lenne levágni a kanyarokat. Mindig is ezt csinálta, és rendszerint megúszta a dolgot. De akkoriban még ivott. Azóta új életet kezdett, és még nem akarta feszegetni a határait. Jó fiú volt, lelkiismeretes és becsületes. Olyan érzése volt, mintha újra óvodába járna. Azok után, hogy lövészárkokban haldokló katonákat fényképezett, miközben bombák potyogtak körülötte, meglehetősen unalmasnak tűnt egy San Franciscó-i jótékonysági rendezvényről tudósítani, még ha mások élveznék is a dolgot. Ő sajnos nem tartozott közéjük. Neki ez a munka inkább megpróbáltatást jelent. Sóhajtott, kiitta a maradék limonádét, az üveget behajította a papírkosárba, ledobálta a ruháit, és beállt a zuhany alá. Jólesett a testén végigfolyó víz. Los Angelesben for-

20 róság volt, itt fülledt meleg. A zuhanyozóból a légkondicionált szobába lépve mindjárt jobban érezte magát; rá is szólt magára, hogy fölösleges nyafognia. Felöltözött, és ha már ilyen elit helyre került, megette az éjjeliszekrényére odakészített csokit, sót még a minibárban lévő süteményekből is bekapott egyet. A tükör elé állva megtűzte a csokornyakkendőjét, és felvette a kölcsönzőből kivett szmokingkabátját. -Úristen, úgy nézel ki, mint egy zenész... vagy mint egy gentleman vigyorgott a tükörképére. - Nem is... mint egy pincér... Na jó, ebből elég. Átkozottul jó fotós volt, egyszer még Pulitzert is kapott. Több képe is felkerült a Time magazin címlapjára. Neve volt a szakmában, de az ivással egy időre mindent tönkretett. De legalább ezen változtatni tudott. Hat hónapot töltött rehabon, majd még ötöt egy asram meditációs központban, hogy rájöjjön, mit kezdjen az életével. Mostanra úgy gondolta, hogy rájött. Az ivással egyszer s mindenkorra felhagyott. Egyszerűen nem tehetett mást. Amikor elérte a gödör fenekét, kis híján elpatkolt egy bangkoki turistaszállón. Az a nő, akit felszedett, mentette meg és tartotta életben, amíg a mentősök megérkeztek. Azután egy újságíró kollégája tette föl a repülőre vissza, az Államokba. Az AP azon nyomban kirúgta, mivel már három hete nem dolgozott, s abban az évben vagy századszorra lépte túl az összes lehetséges határidót. Ez végképp betette nála a kaput, úgyhogy jobb meggyőződése ellenére egy harmincnapos elvonöra ítélte magát. Csak ott, a helyszínen döbbent rá, milyen rosszul áll a szénája. Vagy a teljes absztinencia, vagy a halál. így aztán hat hónapig maradt bent, és inkább az absztinenciát választotta, mintsem hogy a legközelebbi tivornyázásba belehaljon. Azóta felszedett pár kilót, majd kicsattant az egészségtől, és naponta járt AA-összejövetelekre, olykor egy nap háromra is. Ezek a találkozók ma már nem azt jelentették számára, mint kezdetben, de arra gondolt,