Az európai betegbiztonsági oktatással és képzéssel kapcsolatos főbb megállapítások és ajánlások

Átírás

1 Az európai betegbiztonsági oktatással és képzéssel kapcsolatos főbb megállapítások és ajánlások Az Európai Bizottság betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoportján belüli, betegbiztonsági oktatásért és képzésért felelős alcsoport munkája A jelentés a programok, modulok, tanfolyamok, műhelymunkák, rendszerek és szemináriumok elemzését tartalmazza, ahogyan azokat az Európai Bizottság betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoportjának tagjai feladatuk végzése során biztosították a munkacsoport betegbiztonsági oktatásért és képzésért felelős alcsoportjának koordinálása mellett. A bejelentett kezdeményezéseket különböző szinteken (helyi, regionális, nemzeti, egyéb) alkalmazzák, azok a biztonságos ellátás különböző koncepcióira összpontosítanak, és a tanulók különféle típusaira irányulnak. Ily módon inkább a lakosság, az oktatási környezet és a szakpolitikai döntéshozók tájékoztatására szolgálnak, semmint befolyásolásra vagy jó példaként való bemutatásra. Minden kezdeményezést a nemzeti viszonyokhoz, elvárásokhoz és finanszírozáshoz kell igazítani. Oldal: 1

2 TARTALOMJEGYZÉK 1. HÁTTÉR A MÓDSZER A BETEGBIZTONSÁGI OKTATÁS ÉS KÉPZÉS CÉLJA ÉS SZEREPE OKTATÁSI ÉS KÉPZÉSI PROGRAMOK SZERVEZÉSE EURÓPÁBAN Felelősségvállalás és irányítás Nemzeti előírások A betegbiztonsági oktatás jellege Célközönség Oktatói kapacitások Szervezés Értékelés TARTALOM Főbb tanulási eredmények KAPCSOLÓDÓ OKTATÁSI MÓDSZEREK ÉS TEVÉKENYSÉGEK Példa Németországból Példa Dániából (1) Példa Dániából (2) Példa Spanyolországból Példa Az Egészségügyi Ellátás Minőségéért Nemzetközi Társaságtól (ISQua) A MEGVALÓSÍTÁS AKADÁLYAI A MEGVALÓSÍTÁS SIKERTÉNYEZŐI AJÁNLÁSOK Mellékletek melléklet: Űrlap melléklet: Glosszárium Táblázatok táblázat: Az oktatási tevékenységek válaszadók által beküldött példái táblázat: Szervező testületek szintje táblázat: Az oktatás, képzés típusa táblázat: Célközönség táblázat: Oktatói kapacitások, képzés és érdeklődés táblázat: Tanítási módszer, időtartam és a részvételből származó képesítés táblázat: Az oktatási program és a résztvevőknek adott képesítés értékelése táblázat: A megvalósítás akadályai Oldal: 2

3 1. HÁTTÉR 2013-ban a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoport 1 a betegbiztonsági oktatással és képzéssel kapcsolatos ajánlások kidolgozását kezdeményezte. Ezt a döntést az vezérelte, hogy a tagállamok csak csekély mértékben tettek eleget a 2009/C 151/01 tanácsi ajánlásban 2 leírt követelményeknek. Az ajánlás céljai szerint a tagállamok feladata: Az egészségügyi dolgozók megfelelő szinten folytatott betegbiztonsági oktatásának és képzésének támogatása az alábbiak révén: a) valamennyi egészségügyi szakember, egyéb egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi létesítmények érintett vezetői és adminisztratív személyzete számára multidiszciplináris betegbiztonsági oktatás és képzés ösztönzése; b) a betegbiztonság témakörének beépítése a képesítés megszerzésére irányuló, illetve a posztgraduális oktatási programba, valamint az egészségügyi szakemberek munkahelyi képzésébe és folyamatos szakmai továbbképzésébe; c) a betegbiztonság terén az alapvető kompetenciák, nevezetesen a biztonságosabb ellátáshoz szükséges alapismeretek, alapvető hozzáállás és készségek fejlesztési lehetőségeinek vizsgálata annak érdekében, hogy ezeket megismertessék valamennyi egészségügyi dolgozóval, valamint az érintett vezetőkkel és adminisztratívszemélyzettel; d) valamennyi egészségügyi dolgozó tájékoztatása a betegbiztonsági előírásokról, a műhibák és a károsodás előfordulásának csökkentését vagy megelőzését szolgáló, érvényben lévő kockázatcsökkentő és biztonsági intézkedésekről ideértve a legjobb gyakorlatokat is, valamint a dolgozók szerepvállalásának szorgalmazása; e) az egészségügyi szakmai oktatásban részt vevő szervezetekkel való együttműködés annak biztosítása érdekében, hogy a betegbiztonság kellő helyet kapjon a felsőoktatási intézmények tanterveiben, valamint az egészségügyi szakemberek folyamatos oktatásában és képzésében, ideértve az ahhoz szükséges készségek kialakítását is, hogy a betegbiztonságnak a rendszer megváltoztatásán keresztül történő javításához szükséges viselkedéses változások irányíthatók legyenek és bekövetkezzenek.. Az Európai Bizottságnak a tanácsi ajánlás végrehajtásáról szóló évi jelentése 3 szerint az ajánlás által célul kitűzött területek közül az oktatási és képzési intézkedések végrehajtásában mutatkozik a legnagyobb elmaradás, a betegek felelősségvállalásának ösztönzésével és a nemkívánatos eseményekre vonatkozó jelentéstételi és tanulási rendszerek létrehozásával együtt. Ez a dokumentum ajánlások formájában iránymutatást ad a tagállamoknak az egészségügyi szakembereket és vezetőket célzó betegbiztonsági oktatás és képzés bevezetéséhez és végrehajtásához, összhangban a évi tanácsi ajánlás követelményeivel. Az ajánlások számba veszik a betegbiztonsági oktatás és képzés terén bejelentett kezdeményezéseket, amelyeket 27 európai ország (26 uniós tagállam és Norvégia) és kilenc európai szakmai szövetség (NGO) példáival és tapasztalataival illusztrálnak, és amelyek az Európai Unió betegbiztonsági hálózati projektjének (EUNetPaS 4 ) oktatási munkacsoportja által végzett munka során szerzett tapasztalatokon alapulnak, és figyelembe veszik a WHO több szakterületet felölelő betegbiztonsági tantervre vonatkozó útmutatóját Oldal: 3

4 Az ajánlások ismertetik a bejelentett oktatás és képzési tevékenység során szerzett tapasztalatokat és felsorolják a végrehajtásához szükséges tényezőket ez a rész a megállapodás szerinti, a mellékelt űrlapon meghatározott jellemzőkre épül. 2. A MÓDSZER A jelentés több szakaszban készült, a következő szakértők iránymutatása mellett: Prof. Cordula Wagner, NL Prof. Doris Østergaard, DK Prof. Brian Capstick, UK. A munka az európai betegbiztonsági oktatás és képzés terén lezajlott közelmúltbéli tevékenységek és bevált gyakorlatok példáinak feltérképezésével kezdődött. Ebből a célból egy űrlaptervezet került kiküldésre az oktatásról és képzésről szóló jelentéstételhez, illetve az oktatási és képzési alcsoport általi véleményezésre. Az alcsoport észrevételeit is figyelembe vevő módosított változat ezután nemcsak az oktatási és képzési alcsoportnak, hanem a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoport más tagjainak is kiküldésre került. A válaszok megvitatására október 29-én egy telekonferencia keretében került sor, és azokat a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoport november 4-i ülésén mutatták be. A munka eredményeit az alcsoport február 13-i ülésén vitatták meg, a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoportnak pedig a február 14-i és március 13-i ülésen mutatták be. A betegbiztonsági oktatással és képzéssel kapcsolatos módszerek gazdag tárházát 27 ország (26 tagállam és Norvégia) és kilenc európai szakmai szövetség osztotta meg egymással. Ezzel együtt látni kell, hogy a jelentés nem mutatja be az európai betegbiztonsággal kapcsolatos oktatási és képzési tevékenységek teljes spektrumát. A betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoport ülésein elhangzottak alapján döntést hoztak a jelentésben foglalt tevékenységek/kezdeményezések típusairól és kategóriáiról, nevezetesen arról, hogy fel kell-e sorolni az alap- és kórházi ellátáshoz kapcsolódó munkahelyi képzéseket, a fogorvosi gyakorlatot és a folyamatos szakmai továbbképzést, feltételezve, hogy az infekciókontrollal, a biztonságos gyógyszerezéssel, az újraélesztéssel, az agresszióval és az eleséssel kapcsolatos képzéseket a tagállamok és Európa belső oktatási rendszerei keretében rendszeresen biztosítanak több szakmát felölelő munkahelyi hallgatóságok részére. Ennek eredményeképpen az a döntés született, hogy a tagállamok és szakmai szövetségek által nyújtott, szervezeten belüli képzési tevékenységek bizonyos eredményeit megtartják a csatolt táblázatokban a tevékenységek által lefedett területek illusztrálására és a jelentéshez hozzájáruló felek elismeréseképpen. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a képzések szabályozottságának hiánya miatt magukat az ajánlásban szereplő képzési tevékenységeket nem támogatjuk. Alapelv: A jelentésnek nem célja, hogy a teljesség igényével mutassa be az Európában zajló betegbiztonsági oktatási és képzési tevékenységeket/kezdeményezéseket, csupán gyakorlati megoldásokat ismertet a tanácsi ajánlás pontjainak végrehajtására, és ezeket a jelentésben szereplő példákkal, valamint helyes gyakorlatokat bemutató példákkal illusztrálja az európai országok Oldal: 4

5 betegbiztonsági oktatási és/vagy képzési rendszeréből. Ide tartoznak a felsőoktatási tantervek keretében kínált oktatási és képzési tevékenységek/kezdeményezések, a különféle szervezetek által kínált formális és informális folyamatos szakmai továbbképzések, valamint az egészségügy keretein belül kínált tevékenységek. Ezen túlmenően a jelentés olyan témákat is érint, mint az oktatási tevékenységek végzéséhez szükséges szervezeti/intézményi erőforrások, az oktatói kapacitások, a hallgatókra mint a jövő egészségügyi szakembereire való összpontosítás fontossága, az egészségügyi vezetők és szakemberek képzésének mint az egész életen át tartó tanulás lehetőségének a hangsúlyozása, a betegek bevonása (pl. miként használhatók fel a betegek tapasztalatai és történetei oktatási eszközként), a szakmai csoportok, valamint a szakemberek és a betegek közötti kommunikáció, valamint az olyan értékek, mint az elszámoltathatóság vagy az együttérzés. 3. A BETEGBIZTONSÁGI OKTATÁS ÉS KÉPZÉS CÉLJA ÉS SZEREPE Az egészségügyi szakemberek köztük az orvosok, fogorvosok, nővérek, szülésznők és gyógyszerészek kiterjedt tanulmányokat folytatnak azért, hogy aztán betegeket diagnosztizálhassanak, kezelhessenek és ápolhassanak. E szakemberek alapképzése a betegbiztonságot érintő tartalom tekintetében az európai országokban részben hasonló, és ösztönzi a külföldön tanuló szakemberek közötti eszmecserét, valamint lehetővé teszi a más tagállamba költöző szakemberek képzettségének automatikus elismerését. Jelenleg kevés információ áll rendelkezésre a szakembereknek az alapképzés, illetve a későbbi továbbképzés során nyújtott betegbiztonsági oktatásról. A betegbiztonsági oktatás az ismeretek, attitűdök és készségek megszerzésére összpontosít, így mozdítva elő a viselkedésmód megváltozását és ezáltal a biztonságosabb ellátást. A betegbiztonsági alapelvek nem szakmai jellegű, nem szakterületfüggő készségeket is magukban foglalnak, amelyek így minden egészségügyi szakemberre vonatkoznak, bár az átadott tudás időnként a szakemberek specializációjához kapcsolódik. Néhány példa a betegbiztonsághoz kapcsolódó oktatási témákra: váratlan események jelzése, az emberi tényezők fejlesztése, valamint az egészségügyi szakemberek közötti, illetve a betegek felé történő információátadás (Jansma, ). A váratlan események bejelentése az olyan magas kockázatú ágazatokra jellemző, mint a légi közlekedés vagy a petrolkémiai ipar. A jelentéstételi rendszerek hatékonysága olyan egészségügyi szakembereken alapul, akik felismerik a kockázatos szituációkat, tisztában vannak a jelentéstétel és a váratlan eseményekből levont tanulságok jelentőségével, és tudják, hogy kinek kell jelenteni a rendszerben fellépő váratlan eseményeket. Az oktatás sokat segíthet e feltételek teljesítésében és az aktív jelentéstételi kultúra megvalósításában. Az emberi tényezőkkel foglalkozó tudomány által vizsgált emberi esendőség szintén fontos, az egészségügyi szakemberek által megismerendő téma, ám az gyakran nem képezi az alapképzés és a tanterv részét. A betegekkel folytatott kommunikáció egyes tematikákban szerepel, az egészségügyi szakemberek közötti kommunikáció, illetve a kommunikációs hibák mögött rejlő okok és a nem kielégítő multidiszciplináris együttműködés azonban még nem része a normál tanterveknek. 5 Jansma JD, Wagner C, Bijnen AB. A patient safety curriculum for medical residents based on the perspectives of residents and supervisors. (Betegbiztonsági tanterv rezidensek számára a rezidensek és felügyelők szempontjai alapján.) Journal of Patient Safety 2011, 7(2), o. Oldal: 5

6 A multidiszciplináris együttműködés számos elemből áll és különleges figyelmet igényel a betegbiztonsági oktatásban (Jansma, ): Légy csapatjátékos, saját munkakörnyezeteden kívül is. Vond be a betegeket és gondozóikat aktívan az ápolói csapatba, és számíts rájuk a biztonságos ellátás megvalósításában. Szólalj fel. Vitassátok meg a konfliktusokat. Aknázd ki a csapatodban rejlő képességeket. Vegyél részt a feladatok koordinálásában és a csapaton belüli kommunikációban. Vállalj eseti vezető szerepet, vagy bátoríts másokat erre, hierarchiától függetlenül. Használd fel a csapat és a környezet erőforrásait (információk, csapattagok, beteg, orvostechnikai eszközök és támogató szolgáltatások) a biztonságos és hatékony munkavégzéshez. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) útmutatót dolgozott ki a betegbiztonsági tantervek kialakításához: (szakmaközi kiadás). Az útmutató célja, hogy az abban leírtakat beépítsék a meglévő egészségügyi oktatási tantervekbe, ám a végrehajtása akadályokba ütközik. Az útmutató 11 témát ölel fel (1. szövegdoboz) a betegbiztonsági oktatás területén. Az oktatóknak számos oktatási megközelítést mutat be, így az előadást, a kiscsoportos tanulást, az adott esetre épülő beszélgetéseket, a szerepjátékot és a szimulációt. 1. szövegdoboz 1. téma: Mi a betegbiztonság? 2. téma: Miért fontos az emberi tényező figyelembevétele a betegbiztonságban? 3. téma: A rendszerek, valamint a komplexitás beteggondozásra kifejtett hatásának megértése 4. téma: Az eredményes csapatjátékos. 5. téma: Hogyan tanuljunk a hibákból a kedvezőtlen következmények megelőzésére? 6. téma: A klinikai kockázatok megértése és kezelése. 7. téma: Eredményesebb ápolás minőségfejlesztési módszerekkel. 8. téma: A betegek és a gondozók bevonása. 9. téma: Fertőzésmegelőzés és infekciókontroll. 6 Jansma JD. Patient safety education for medical residents. (A betegbiztonság oktatása rezidensek számára.) Doktori értekezés. Amsterdam, VUmc, 2011 Oldal: 6

7 10. téma: Betegbiztonság és invazív eljárások. 11. téma: A gyógyszeres kezelés biztonságának fokozása 4. OKTATÁSI ÉS KÉPZÉSI PROGRAMOK SZERVEZÉSE EURÓPÁBAN 4.1. Felelősségvállalás és irányítás Az oktatási és képzési alcsoport tagjai és a betegbiztonsággal és az ellátás minőségével foglalkozó munkacsoport egyéb tagjai ismertették azokat a szereplőket, akik az egyetemi/főiskolai hallgatók, az egészségügyi szakemberek és az egészségügyi vezetők oktatásáért és képzéséért elsősorban felelősek. A következő válaszlehetőségek voltak: Egészségügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium, közigazgatási egységek, pl. régiók, tudományos orvosi társaságok, egészségügyi szervezetek, egyéb (kérjük, nevezze meg). A legtöbb bejelentett uniós oktatási és képzési tevékenységet nemzeti (minisztériumok, egyetemek és egészségügyi/szakmai szövetségek) és helyi (egészségügyi szervezetek) szinten szervezik. Egyes tagállamokban és Norvégiában a régiók mint közigazgatási egységek felelnek posztgraduális képzésért és a továbbképzésért (a melléklet 2. táblázata). A nemzeti szintű betegbiztonsági oktatást általában az egészségügyi és oktatási minisztériumok, az egyetemek, egészségügyi főiskolák, nemzeti intézetek, szakmai szövetségek, nemzeti minőségügyi és betegbiztonsági ügynökségek, nemzeti akkreditációs szervek, tudományos orvosi és ápolói társaságok és egyesületek, valamint tanácsadó szervezetek nyújtják. A helyi szintű képzés a szervezeten belüli oktatási rendszerekhez kapcsolódik a kórházakban és más egészségügyi szervezetekben, intézményekben. Az alábbi 2. szövegdoboz részletesebb információkat és megjegyzéseket tartalmaz az irányítással és a felelősségvállalással kapcsolatban. 2. szövegdoboz Ausztria: minden fenti intézménynek (Egészségügyi Minisztérium, Oktatási Minisztérium), közigazgatási egységnek, pl. régiónak, tudományos orvosi társaságnak, egészségügyi szervezetnek van felelőssége, továbbá az egyetemeknek is, amelyek bizonyos autonómiával bírnak tantervük alakításában. Az Egészségügyi Minisztérium biztosítja a jogi keretet az orvosok és más egészségügyi dolgozók oktatásához. Az egészségügyi vezetők nem tartoznak az Egészségügyi Minisztérium feladatköréhez. Belgium: a szövetségi (nemzeti) kormány dönt az alapvető tartalomról, ugyanakkor a régiók/közösségek szervezik meg és irányítják a különböző programokat az egyetemeken és a felsőoktatási intézményekben (ápolás stb.). Bulgária: az egészségügyi szakemberek oktatásáért az Egészségügyi Minisztérium, az Oktatási Minisztérium és az egészségügyi szervezetek felelnek helyi szinten. Oldal: 7

8 Ciprus: Az Oktatási Minisztérium felel a képesítés megszerzésére irányuló oktatásért; az egészségügyi szakemberek és egészségügyi vezetők esetében a felelősséget az Egészségügyi Minisztérium, valamint a tudományos társaságok, egészségügyi szakmai szövetségek és a szabályozó szervek viselik Dánia: Az egyetemek és az orvosi karok felelősek a képesítés megszerzésére irányuló oktatásért (a betegbiztonság területén is), míg az egészségügyi szakemberek képzése a Nemzeti Egészségügyi Testület, a régiók és az egészségügyi szervezetek felelősségi köre. A szakorvosok képzésének feladatköre megoszlik a régiók, a szakemberek és a közigazgatási szervek között. Egyesült Királyság: A felelősséget az Egészségügyi Minisztérium, a közigazgatási egységek, a tudományos orvosi társaságok, az egészségügyi szervezetek és mások viselik. Orvostanhallgatók és orvos gyakornokok: az Általános Orvosi Tanács (GMC) ötévente kiad egy dokumentumot Tomorrow s Doctors (A jövő orvosai) címmel, amely meghatározza, hogy az orvosoknak mely tanulási eredményeket kell felmutatniuk a praktizáláshoz. Ezeket minden orvosi iskola felhasználja saját tantervének kidolgozásához. Szakorvosok/konzulensek: Királyi Kollégiumuk (szabályozó szerv) ötévente kiad egy specializált tantervet erre nem egyszerre, hanem lépcsőzetes rendszerben kerül sor. Ezeket részben a Királyi Kollégiumok, részben más szervezetek készítik el, ám az utóbbiakat a Királyi Kollégiumnak akkreditálnia kell. Ápolók és egészségügyi szakmai munkatársak (AHP): hasonló szabályozó szervük tanulási eredményeket ad ki, a szolgáltatók pedig ezeket megtestesítő tanterveket dolgoznak ki. Vezetők: sokkal inkább ad hoc jellegű. Bevezető képzés az NHS-be felvett pályakezdőknek egyes vezetők olyan klinikai orvosok, akik elhagyták klinikai területüket ezért a képzésért viselt felelősségük változó. Észtország: Oktatási Minisztérium, egészségügyi szervezetek Finnország: Az Egészségügyi Minisztérium felel az orvosok és fogorvosok posztgraduális oktatásáért, az Oktatási Minisztérium a képesítés megszerzésére irányuló tanulmányokért, a közigazgatási egységek, pl. a régiók, valamint a tudományos orvosi társaságok pedig a folyamatos szakmai továbbképzésért. Franciaország: A Felsőoktatási Minisztérium feladatkörét képezi az orvosok, gyógyszerészek, fogorvosok és szülésznők oktatása. Az Egészségügyi Minisztérium felel az egyéb egészségügyi szakemberekért (ideértve a műszaki és vezetői feladatköröket is). Az egyéb szervek is együttműködnek, köztük a Nemzeti Egészségügyi Hatósággal. Horvátország: Tudományos, Oktatási és Sportminisztérium, tudományos orvosi társaságok (egészségügyi szakembereknek szervezett képzés), egészségügyi szervezetek, valamint orvosi, ápolói és szülésznői kamarák. Ezenkívül az Egészségügyi és Szociális Jóléti Minőségügyi és Akkreditációs Ügynökség is felel a betegbiztonsági oktatásért és képzésért. Magyarország: A felelősséget az Emberi Erőforrások Minisztériuma viseli (ide tartozik a képesítés megszerzésére irányuló oktatásért felelős felsőoktatási államtitkár és az egészségügyi szakemberek és vezetők képzéséért felelős egészségügyi államtitkár is). Németország: Az egyetemi/főiskolai hallgatók (orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek és fizioterapeuták) oktatásáért és képzéséért az Egészségügyi Minisztérium visel felelősséget. Ugyancsak Oldal: 8

9 elsősorban az Egészségügyi Minisztérium feladatköre az ápolók és szülésznők oktatása és képzése. Ők egyfajta szakképzésben vesznek részt ápolóképző iskolákban. Olaszország: Az Oktatásügyi Minisztérium és az egyetemek felelnek a képesítés megszerzésére irányuló oktatásért és képzésért. Az egyetemi diploma megszerzése után minden egészségügyi szakembernek kötelező részt venni egy továbbképzési programon, amelynek során évente meghatározott számú kreditpontot kapnak nemzeti, regionális és helyi szinten meghatározott témakörökben; az egyik ilyen témakör a betegbiztonság. Tavaly óta az Egészségügyi Minisztérium ellenőrzi, hogy hány tanfolyamot szerveznek e témakörök szerint; ezek egy része a betegbiztonság területéhez kapcsolódik. Lengyelország: Általánosságban az Egészségügyi Minisztérium felelős, továbbá a képesítés megszerzésére irányuló programokban az egyetemek. A Posztgraduális Egészségügyi Oktatási Központ (CMKP) felel a posztgraduális képzésért és az egész életen át tartó tanulásért. A betegbiztonsággal egyelőre nem foglalkoznak külön modulok valamennyi oktatási és képzési szinten. Lettország: Az egyetemi/főiskolai hallgatók, egészségügyi szakemberek és egészségügyi vezetők orvosi képzéséért az Egészségügyi Minisztérium és az Oktatási Minisztérium felel. Az egyetemek felelnek a képesítés megszerzésére irányuló oktatási és képzési folyamatért. Málta: A posztgraduális képzési programok kapcsán a felelősség megoszlik az Egészségügyi Minisztérium, a tudományos orvosi társaságok, az egészségügyi szervezetek és az egyetemek között. Norvégia: Az egészségügyi szakemberek oktatásáért és képzéséért az Oktatási és Kutatási Minisztérium felel. Az oktatási rendszer nemrégiben változásokon ment keresztül. Az Egészségügyi Igazgatóság felügyeli a szakorvosi képzés struktúráját és tartalmát, valószínűleg ennek részét fogja képezni a betegbiztonság is. Ma a betegbiztonság a négy orvosi iskola közül egyben kötelező tantárgy (Oslói Egyetem). Létezik egy ötéves nemzeti betegbiztonsági program is, amely a minőségfejlesztésre is kiterjed, és amelynek a középpontjában az egészségügyi ellátáson belüli betegbiztonság áll. Románia: Az egyetemi/főiskolai hallgatókért az Oktatási Minisztérium felel; az egészségügyi szakemberek és egészségügyi vezetők az Egészségügyi Minisztérium és a tudományos orvosi társaságok felelősségi körébe tartoznak. Spanyolország: Az Oktatásügyi Minisztérium felel az egészségügyi szakemberek képesítés megszerzésére irányuló oktatásáért. Az Egészségügyi Minisztérium (bizonyos területeken) és a régiók felelősek az egészségügyi szakemberek továbbképzéséért. Svédország: A felsőoktatásért a képesítés megszerzésére irányuló és a posztgraduális oktatás terén egyaránt az állam felel. Az oktatási intézmények ugyanakkor viszonylag nagy önállósággal bírnak tanterveik kidolgozásában, feltéve, hogy teljesítik a felsőoktatási rendeletben (az egyes szintekhez) meghatározott általános követelményeket. Számos orvosi és ápolóképző iskola működik. A svéd egészségügyben az egészségügyi szolgáltató felel a szakmai továbbképzésért. Svédországban 21 független megyei tanács/régió működik, amelyek finanszírozzák és szervezik az egészségügyet, az egészségügyi magánszolgáltatókra is kiterjedően. A fentiek miatt igen bonyolult bemutatni az egészségügyi szakemberek és hallgatók különböző kategóriái számára nyújtott betegbiztonsági oktatást és képzést. Az alábbi válaszok értelmezésekor figyelembe kell venni a téma szerteágazó jellegét, és azok csak általános ismertetésnek és példának tekintendők. Az Egészségügyi és Szociális Minisztérium a Nemzeti Egészségügyi és Jóléti Hivatalon keresztül előírásokat bocsát ki az egészségügyi dolgozók részére. Oldal: 9

10 Az Oktatási és Kutatási Minisztérium felel a képesítés megszerzésére irányuló oktatásban és ápolóképző iskolákban tanuló hallgatók oktatásáért. A betegbiztonság területén nincs hivatalos nemzeti tanterv a hallgatók különböző kategóriáira vonatkozóan. Ugyanakkor minden orvosi és ápolóképző iskola tananyagában szerepel a betegbiztonság, igaz, a témakör oktatásának módja más és más. Közigazgatási egységek, pl. régiók: az egészségügyi ellátásért viselt megyei tanácsi felelősségnek részét képezi a betegbiztonság szavatolása és az egészségügyi alkalmazottak szakmai továbbképzése. Tudományos orvosi társaságok: A Svéd Orvosi Társaság és a Svéd Ápolói Társaság együttműködést kezdeményezett az egészségüggyel kapcsolatos alapkompetenciák kapcsán. Meghatározták a csapatmunkához és a fejlesztési munkához szükséges alapkompetenciákat. A betegbiztonsághoz és a betegközpontú ellátáshoz szükséges alapkompetenciákat 2014 folyamán fogják meghatározni. Az egészségügyi szervezetek is nyújtanak képzési tevékenységeket munkatársaik számára. Szlovákia: Az Oktatási, Tudományos, Kutatási és Sportminisztérium felel az egyetemeken és főiskolákon zajló felsőoktatásban részt vevő egészségügyi szakemberek oktatásáért. Az egészségügyi ellátásban érvényesülő betegbiztonság kifejezetten részét képezi néhány választható, gyakorlati készségekre irányuló tartárgynak; ilyen például a fertőzésmegelőzés és infekciókontroll, az egészségügyi ellátásban használt minőségfejlesztő eszközök, az ápolásra is kiterjedően, az invazív eljárások és gyakorlatok kockázatai, a gyógyszerek mellékhatásai. Az Egészségügyi Minisztérium felel a betegbiztonsággal kapcsolatos, a képesítés megszerzésére irányuló oktatásért. Az egészségügy biztonsága és minősége részét képezi a specializált tanulmányi programok minimális követelményeit, a tanúsítási programok minimális követelményeit és a továbbképzési programok minimális követelményeit meghatározó, módosított 12422/2010-OL számú egészségügyi minisztériumi rendeletben közzétett minimális oktatási szabványnak. A betegbiztonságra nem vonatkozik külön nemzeti tanterv. Az egészségügyi ágazat szakmai szervezetei foglalkoznak ezzel a kérdéssel a folyamatos, egész életen át tartó tanulás összefüggésében Nemzeti előírások A nemzeti jogszabályok és előírások nem foglalkoznak közvetlenül a betegbiztonsággal kapcsolatos oktatási és képzési tevékenységekkel, ám kapcsolódó fogalmak és témakörök gyakran jelennek meg elszórva a tagállamok különböző normatív aktusaiban és előírásaiban. Ezek többnyire a minőséghez mint olyanhoz és az infekciókontrollhoz kapcsolódnak. Háttérvitaanyag: Felvetődött a kérdés, hogy a tagállamoknak szükségük van-e nemzeti jogszabályokra a betegbiztonsági oktatás és képzés létrehozásához és kidolgozásához, illetve hogy ezt egyáltalán kell-e törvényi úton szabályozni. Hiszen itt másról van szó, mint a tantervek megváltoztatásáról. Dániában és néhány más országban a betegbiztonság területe hozzátartozik néhány szakágazat specializációjához. A 3. szövegdoboz részletes információkat tartalmaz a betegbiztonsági programok nemzeti előírásaival kapcsolatban. 3. szövegdoboz A betegbiztonsági oktatást és képzést nemzeti jogszabályok és előírások szabályozzák? IGEN: Oldal: 10

11 Ausztria: (Az oktatás és a képzés az Egészségügyi Minisztérium kompetenciája és szabályozás alatt áll). Egyesült Királyság (Szakterületenként változó bizonyos mutatók minden tantervben megtalálhatók, a mértékben és a részletességben azonban eltérések mutatkoznak). Franciaország: (Az oktatás és a képzés a Felsőoktatási Minisztérium és az Egészségügyi Minisztérium kompetenciája, és a betegbiztonsági és ellátásminőségi oktatás szabályozás alatt áll). Németország: Mintegy 20 egészségügyi szakma egyebek mellett az orvosok (orvosi alapképzés), fogorvosok, gyógyszerészek, ápolók és szülésznők betegbiztonsági oktatását és képzését nemzeti jogszabályok és előírások szabályozzák. Minden más egészségügyi szakma egyebek mellett a szakorvosok (orvosi szakképzés) esetében a betegbiztonsági oktatást és képzést a 16 német Bundesland (szövetségi állam) jogszabályai és előírásai szabályozzák. Svédország A betegbiztonsági (2010:659) törvény egyértelműen tartalmazza, hogy az egészségügyi szolgáltatók felelősséget viselnek a betegbiztonságért. Szlovákia: A betegbiztonsági oktatás részben szerepel a specializált tanulmányi programok minimális követelményeit, a tanúsítási programok minimális követelményeit és a továbbképzési programok minimális követelményeit meghatározó, módosított 12422/2010-OL számú egészségügyi minisztériumi rendelettel kiadott több posztgraduális tantervben. A betegbiztonsággal kapcsolatos témakörök szerepelnek a képesítés megszerzésére irányuló oktatásban is az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges kompetenciáról szóló 296/210. számú kormányrendelet szabályozásának megfelelően. NEM: Belgium (A betegbiztonság nem szerepel konkrétan az orvosok és ápolók tantervében. A szövetségi egészségügyi közszolgálat ugyanakkor kidolgozott egy nemzeti iránymutató programot a betegbiztonsághoz kapcsolódó témákban. A program az alapvető betegbiztonsági ismeretekre (például kiváltó okok azonosítását célzó elemzés és hibamód- és hatáselemzés), valamint a minőségről és a betegbiztonságról szóló második többéves programhoz ( ) kapcsolódó konkrétabb témákra vonatkozó műhelymunkából áll, ideértve a magas kockázatú gyógyszeres kezelést, a biztonságos sebészetet, a betegek azonosítását, a szabadságelvonást, a betegek és a család tudatosságának növelését és az integrált ellátást. E tevékenységekhez szoros együttműködést hoztak létre nyolc belga egyetemmel). Bulgária (A betegbiztonsági oktatás és képzés egyes elemei elszórtan megtalálhatók számos normatív aktusban és programban, ugyanakkor nincs egyetlen konkrét, kifejezetten a betegbiztonsági oktatással és képzéssel foglalkozó dokumentum). Ciprus (Részben: a betegbiztonsági oktatásról említést tesznek az ápolókról és szülésznőkről szóló évi törvény előírásai. Az előírások egyértelműen tartalmazzák, hogy az ápolóknak és szülésznőknek rendelkezniük kell a betegbiztonság fenntartásához szükséges ismeretekkel. Ugyanez a törvény előírja az ápolók és szülésznők működési engedélyének négyévenkénti megújítását. Ez biztosítja a folyamatos szakmai továbbképzést, amelynek végső célja a betegbiztonság szavatolása). Dánia (2015-től a betegbiztonság az orvostanhallgatók tantervének részét képezi az egyik dán egyetemen. A szakorvosi képzésben az orvosok hét szerepkörével foglalkozunk (a Can Med szerepkörök módosítása). E szerepkörök közé tartozik a munkatársi, kommunikátori, vezetői és szakmai szerepkör. A szerepkörök a betegbiztonságra is kiterjednek, és a nem szakmai ismeretek ezekbe a szerepkörökbe vannak beágyazva. A nem szakmai ismeretek közé tartozik a Oldal: 11

12 helyzetfelismerés, a döntéshozatal, a kommunikáció, a csapatmunka és a vezetői készség. A szakirányú képzés a Nemzeti Egészségügyi és Jóléti Hivatal hatáskörébe tartozik). Észtország Finnország Horvátország (A betegbiztonsági oktatás részben szerepel a nemzeti jogszabályokban: Az egészségügyi ellátás minőségéről és a szociális jólétről szóló törvény). Magyarország (A betegbiztonsági képzés nem szerepel konkrétan az orvosi oktatási tantervekben. Az intézmények azonban képzéseket tarthatnak (pl. a betegbiztonság témájában), amennyiben akkreditálja őket a Magyar Akkreditációs Bizottság (a felsőoktatásban) vagy a Felnőttképzési Akkreditáló Testület (a felsőoktatáson kívül). Olaszország (A betegbiztonsági oktatást és képzést nem szabályozzák nemzeti jogszabályok és előírások; jelen pillanatban nincsenek érvényben szabályok e terület oktatására vonatkozóan. Az állam és a régiók közötti 20/12/2012. számú új megállapodással ugyanakkor az olasz Egészségügyi Minisztérium világos útmutatást ad a régióknak a betegbiztonsági képzési terv meglétével kapcsolatban. Továbbá néhány egyetemen mesterszintet is meghatároz ezen a területen). Lengyelország (az infekciókontrollal kapcsolatos képzés kivételével.) Lettország (Részben. Hasznos lenne a betegbiztonsági oktatásra és képzésre, valamint a programok akkreditációjára vonatkozó jogszabályok megalkotása). Málta Norvégia (Egy, az egészségüggyel és az ellátással kapcsolatos oktatási formák jövőbeli megszervezésével és struktúrájával foglalkozó közelmúltbéli fehér könyv szerint változásokra van szükség annak érdekében, hogy ezek az oktatási formák igazodjanak a lakosság igényeihez. Számos intézkedést javasoltak, amelyek jelenleg végrehajtási szakaszban vannak. Az egyik intézkedés szerint az egészségügyi és ellátási szolgáltatás szereplőinek nagyobb és strukturáltabb szerepet kell biztosítani a különböző oktatási tartalmak kialakításában. Ezenkívül léteznek olyan folyamatok, amelyek megkísérlik javítani az egyes szakmák gyakorlati képzésének minőségét. Ehhez együttműködésre van szükség az oktatási intézmények és az egészségügyi és ellátási ágazat között, ahol a gyakorlati képzésre sor kerül). Portugália Románia Spanyolország (Néhány egyetem betegbiztonsági modulokat dolgozott ki az orvostanhallgatók számára. A területet nem szabályozzák konkrét előírások). Szlovákia (A betegbiztonsági oktatás részben szerepel a 12422/2010-OL számú egészségügyi minisztériumi rendelettel kiadott több posztgraduális tantervben.). A fenti megállapítások jól tükrözik a betegbiztonsági oktatás és képzés kötelező státuszát: egyetlen tagállam sem ismeri el kötelező tárgyként a részleteket lásd a 4. szövegdobozban. 4. szövegdoboz A betegbiztonsági oktatás és képzés kötelező tárgy az országban? IGEN: Ausztria (bizonyos mértékben), Dánia (egyes régiók megkövetelik, hogy a nemkívánatos eseményeket kezelő egyéni gondozók elvégezzenek egy betegbiztonsági tanfolyamot. Oldal: 12

13 A betegbiztonság részét képezi a szakorvosi képzési programok tantervének.). Franciaország (a betegbiztonság évek óta kötelező a nem orvosi oktatásban. Az utóbbi időben jelentősen növelték a szerepét az orvosi tanulmányokban országos rendelet, április. Németország (a betegbiztonsági oktatás és képzés hallgatólagosan kötelező jellegű Németországban: minden német egészségügyi szakma oktatásának végső célja a betegbiztonság. Jóllehet a betegbiztonság szó nem szerepel kifejezetten az egészségügyi szakmák oktatására és számonkérésére vonatkozó különböző törvényekben, azok tartalmaznak betegbiztonsággal kapcsolatos témaköröket. Ilyen például a minőségbiztosítás témaköre. Portugália (egészségügyi szervezetekben és bizonyos egészségügyi szakmákban.) Szlovákia (a betegbiztonság az egészségügyi szakemberek képesítés megszerzésére irányuló oktatásában és továbbképzésében használt tantervek részét képezi). NEM: Belgium, Bulgária, Horvátország, Ciprus, Finnország, Magyarország; Olaszország, Lettország (az infekciókontrollal kapcsolatos képzés kivételével); Málta, Norvégia, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Spanyolország, Svédország (a képesítés megszerzésére irányuló oktatásban, valamint az egészségügyi szakemberek és vezetők oktatásában hivatalosan nem írják elő a betegbiztonsági modulok vagy képzés tananyagba való beépítését. Ugyanakkor erre egyre inkább sor kerül úgy a képesítés megszerzésére irányuló oktatásban, mint posztgraduális szinten. Kurzusokat szerveznek az orvosi szimuláció, a kiváltó okok azonosítását célzó elemzés, a kockázatelemzés, a kórtörténetelemzés, a biztonsági kultúra mérése stb. területén. A Svéd Orvosi Társaság nemrégiben országos tisztifőorvosi tanfolyamot indított). Egyesült Királyság (a betegbiztonság nem kötelező, de megtalálható a tantervekben). Háttérvitaanyag: Norvégiában folyamatban van az egészségügyi oktatás megváltoztatása, ugyanakkor az egészségszolgáltató szervezet számára kötelező a betegbiztonság és a minőség szisztematikus kezelése, ezért az egészségügyi szakembereknek és vezetőknek azt meg kell tanulniuk. Talán a tagállamoknak nem is jogszabályokra, hanem a nemzeti programok eszközére van szükségük? 4.3. A betegbiztonsági oktatás jellege A legtöbb bejelentett oktatási és képzési tevékenységet posztgraduális szinten, továbbképzési modulok keretében biztosítják. A képesítés megszerzésére irányuló oktatásra vonatkozóan csak nyolc tagállam és Norvégia készített útmutatót, így a képesítés megszerzésére irányuló oktatási modulok tekintetében további példákra, illetve az ilyenekkel rendelkező tagállamoktól való tanulásra van szükség. Németországban létezik egy folyamatos, széles körű kezdeményezés Nationaler Kompetenzbasierter Lernzielkatalog für die Medizin címmel (Gesellschaft für Medizinische Ausbildung/ GMA, Medizinischer Fakultätentag/MFT). Ennek egyik célja a betegbiztonság témakörének integrálása egyetemek/orvosi iskolák szintjén. A 3. táblázat a betegbiztonsági oktatás típusait mutatja a válaszadók által beküldött információk alapján. Háttérvitaanyag: Hiányosak az információk a kulturális változásokkal kapcsolatos oktatás és képzés példáival kapcsolatban hogyan ágyazható be a betegbiztonság a betegbiztonsági kultúrába, és hogyan kezelhető a tökéletlen szakmai kultúra, ideértve a tagállamok, régiók és szakmai kultúrák közötti kulturális/nemzeti különbségeket. Ez vonatkozik a kultúra kiépítését szolgáló eszközök használatában szerzett tapasztalatra is. Néhány ország már elkezdte a folyamatos gondolkodást ezzel kapcsolatban és részt vesz a betegbiztonsági kultúrára irányuló felmérésekben, pl. Belgium, Norvégia, Oldal: 13

14 Dánia, Egyesült Királyság. Egy másik téma az, hogy mely területeken lenne a leghasznosabb a betegbiztonság témakörének beépítése Célközönség A megadott információk megfelelnek a 4. táblázatban felsorolt oktatási típusoknak. A bejelentett betegbiztonsági oktatási és képzési tevékenységek többségét egészségügyi vezetők részére nyújtják, nem pedig ápolók, orvosok, fogorvosok, szülésznők vagy más egészségügyi szakemberek részére (ide tartoznak az új kórházi munkatársak és az érdeklődők, a rezidensek, a vezető beosztású klinikai szakorvosok, a posztgraduális képzésben részt vevők). Olaszországban a betegbiztonsági kurzusok minden egészségügyi szakember számára nyitottak, bár némelyik konkrét célközönséghez szól, és az egyes kategóriák speciális kompetenciái miatt csak az ápolók, szakorvosok vagy egészségügyi vezetők számára elérhetők. Számos országban a gyógyszerészekre vonatkozóan jelentették be a legkevesebb oktatási és képzési tevékenységet. Háttérvitaanyag: A kommunikáció vonatkozásában: a betegbiztonsággal kapcsolatos átfogó oktatásnak korai szakaszban és széles körben kell megtörténnie. A kommunikáció egyebek mellett nyíltságot jelent a betegek kérdésfeltevésre való buzdítását célzó folyamatban. A képesítés megszerzésére irányuló oktatásban ugyanakkor a betegek érdekképviseleteinek az egészségügyi szakemberek képzéséért való felelőssé tétele nehéz folyamat, számos akadállyal, és ezért korlátozott gyakorlati hatással. Mivel azonban a betegbiztonsági képzés végső kedvezményezettei a betegek, a tantervek kidolgozásába való bevonásuk elengedhetetlen, és azt minden adandó alkalommal értékelni és ösztönözni kell. A betegek és szervezeteik szerepe A krónikus betegséggel küzdő betegek tapasztalati ismereteket szereznek betegségükről és annak kezeléséről, ami értékes forrás lehet az egészségügyi szakemberek számára elvárásaik és szempontjaik megértésében és a betegközpontú megoldások kidolgozásában. Felelősségvállalásuk és részvételük ösztönzése az egészségügy valamennyi szintjén kulcsfontosságú a betegbiztonsági kultúrának az egészségügyi rendszerbe való becsepegtetéséhez, illetve a biztonságos ellátás megvalósításához úgy egyéni, mint kollektív szinten. Egyéni szinten a betegek személyes felelőssége értékes erőforrás a rendszerben található űrök és hibák azonosításához és a végső biztonsági korlát szerepének betöltéséhez. A felelősségvállalás ösztönzésének legfontosabb elemei a minőségi tájékoztatás, az egészségügyi ismeretek és a betegjogok tiszteletben tartása. A szakembereket ki kell képezni a betegek meghallgatása és a velük való hatékony kommunikáció tekintetében, elismerve a betegekkel végzett közös munkával járó előnyöket. Az egyéni betegek a betegségükkel, a kezelési lehetőségekkel és a betegbiztonsággal kapcsolatos képzés útján támogathatók. A beteg részére kifejlesztett oktatási anyagok közé tartozik a Dán Betegbiztonsági Társaság által kiadott Betegek könyve és a lengyel Nemzeti Egészségügyi Minőségértékelési Központ nemrégiben megjelent Helló, egészségügy és Az én kórházam akkreditált kórház című kiadványai. A betegszervezetek is nyújtanak képzéseket. Erre Bulgária az egyik példa, ahol a Nemzeti Betegszervezet egy Betegek Egyeteme nevű intézményt működtet, amely különböző betegségekhez kapcsolódó tájékoztatást és támogatást nyújt, és amelynek célja a betegek arra való megtanítása, hogy felügyeljék saját betegségüket és eligazodjanak az egészségügyi rendszerben. A képzés keretében kifejezetten betegek részére kidolgozott tájékoztatásra, az egyes Oldal: 14

15 betegségekre irányuló képzésre és a tapasztalatok más betegekkel való megosztására kerül sor 7. Spanyolországban a betegek számára nemrégiben létrehozott iskolai hálózat különböző régiók betegképző iskoláit fogja össze (Baszkföld, Katalónia, Andalúzia, Murcia és Galícia). Céljai: együttműködés, tapasztalatcsere és a hálózatépítés előmozdítása, az ismeretek elsajátítását elősegítő képzési tartalmak és programok, amelyek célja az állampolgárok öngondoskodásért és betegségfelügyeletért érzett felelősségének növelését elősegítő készségek megszerzése Kollektív szinten a betegszervezetek kulcsszerepet játszanak a tagjaik tapasztalatainak becsatornázásában, álláspontjuk és aggodalmaik képviseletében és annak biztosításában, hogy a szolgáltatásokat a betegek igényeinek és preferenciáinak megfelelően alakítsák ki. A betegszervezetek betegképviselőket is kijelölnek az olyan tevékenységekben való részvételre, mint az egészségügyi szakemberek oktatása. 8 Az Andalúz Közegészségügyi Iskola képzései bővítik a betegek ismereteit és készségeit a krónikus betegségekkel, az életminőséggel, a szolgáltatások igénybevételével, az előírások betartásával és az életvitelt érintő szokásokkal kapcsolatban a PaSQ munkacsoportnak elküldött bevált gyakorlatokkal összhangban. A betegek egészségügyi szakemberek képzésében való részvételére az Egyesült Királyságban, Kanadában és az Amerikai Egyesült Államokban akad példa. Ezek az országok megmutatják, hogy a betegek tapasztalatai nagy értéket képviselhetnek az oktatás és a képzés kidolgozása és nyújtása során; a betegek bevonásának mértéke a minimális részvételtől az oktatási programokban való, tanárként vagy döntéshozóként megvalósuló teljes közreműködésig terjed ( Patients as Educators (PaE, A beteg mint oktató ) program, Sheffieldi Egyetem orvosi kara, Egyesült Királyság; Comensus, Közép- Lancasteri Egyetem (UCLan), Egyesült Királyság). 9 Ezenkívül Olaszországban is ismertek példák a betegek részvételére, mint például az Accademia del Cittadino (Toszkána régió) esetében, továbbá szerveznek kurzusokat a betegjogok vagy az önkéntes egyesületek vonatkozásában is Oktatói kapacitások Ahogyan az az oktatói kapacitásokat bemutató 5. táblázatból látható, az érdeklődés és a képzési lehetőségek csekély mértékűek: sok tagállam nem is szolgáltatott információt. A megfelelő oktatói kapacitások hiánya jelentős akadály a betegbiztonsági oktatáshoz és képzéshez kapcsolódó tevékenységek végrehajtásában. A legtöbb bejelentett oktatási és képzési tevékenységhez tudományos képesítést nyújtó egyetemi karra és a betegbiztonságban, illetve a minőségi ellátásban jártas szakemberekre van szükség. Az oktatási és képzési alcsoport ülésén lefolytatott megbeszélések igazolják, hogy sok esetben nincs elegendő oktatói kapacitás, és a legnagyobb kihívást a betegbiztonságot oktatni képes tanárok hiánya jelenti. Ezért a tagállamok szeretnének az oktatók képzésére irányuló lehetőségeket azonosítani. Különösen azért, mert hosszú folyamatról van szó: egy tudományos kollégium/elismerés kiépítése mintegy tíz évet vesz igénybe, és a szociális orvostudományi szakág kidolgozási eljárásához hasonlítható. Mindezek miatt a betegbiztonsági ismereteket nagyrészt az egyetemi diploma megszerzése után nyújtják és szerzik meg, pedig az oktatást és a képzést a diplomaszerzés előtt kellene ösztönözni A WHO felügyelete alatt zajlik a Betegek a betegbiztonságért program, amely egy képzett önkéntes betegekből álló hálózatot működtet, és számos erőforrást dolgozott ki, köztük különböző összefüggésekben tárgyalt betegbiztonsági témákkal foglalkozó webináriumokkal. 9 The Health Foundation, 2011, Oldal: 15

16 4.6. Szervezés A legtöbb bejelentett oktatási és képzési tevékenységet tantermi és személyes formában biztosítják, ami rendkívül drága és esetenként nem is túl hatékony. A legfontosabb a munkahelyi képzés, mivel ott kerül sor mennyiségi alapú képzésre. Van néhány példa az e-oktatásra, a tanácsadásra és a telefonos támogatásra; ennél jóval kevesebb nyílt kurzus indul. Az oktatás időtartama rendkívül változó, még ugyanazon témakörben szervezett oktatási és képzési tevékenységek esetében is, és 1 órától 105 óráig vagy kilenc hónapig terjed. Néhány válaszadó nem különítette el egymástól kellőképpen a betegbiztonságra irányuló képzés időtartamát és az általános posztgraduális oktatás és továbbképzés időtartamát. A résztvevők által a betegbiztonsági oktatás és képzés elvégzése után megszerzett képesítés a képesítés teljes hiányától a mester fokozatig terjed; egyes esetekben a speciális betegeket (pl. meticillinrezisztens Staphylococcus aureusban szenvedő betegek) kezelő orvosok külön díjazást kapnak. További lehetséges, képesítést igazoló dokumentumok még a diplomák, bizonyítványok és oktatási pontok. A 6. táblázat a tanítási módszerrel, az időtartammal és a részvételből származó képesítéssel kapcsolatos részleteket tartalmazza Értékelés Ahogyan az a 7. táblázatban látható, a bejelentett tevékenységek többsége a résztvevők általi értékelésen megy keresztül (16 tagállamban és Norvégiában). Az akkreditáció egy új keletű és igen fontos elismerés a betegbiztonsági oktatás és képzés területén: a tagállamoknak már most is több mint a fele akkreditáció odaítélésével ismeri el a betegbiztonsági oktatást és képzést, és sok tagállam a közeljövőben tervezi annak elismerését. Ugyanakkor nemcsak az oktatás és a képzés elismerése fontos, hanem a résztvevők értékelése is. Az akkreditáció nemcsak a résztvevőknek adott képesítés elismerését jelenti, hanem a kurzusok szervezőire is vonatkozik, akiket azonosítani és regisztrálni kell. Sőt, a kurzusok szervezőinek bizonyos jellemzők és kritériumok alapján bizonyítaniuk kell képességeiket. Olaszországban a folyamatos szakmai továbbképzéshez az egyetemek által szervezett mesterkurzusok kivételével a kurzusok szervezőinek külön regisztrációja szükséges. Az egészségügyi szakemberek különböző szinteken szervezett kurzusokon vehetnek részt, melyek többsége adott számú kreditpontot jelent az egyes szakmák képviselői (ápolók, szakorvosok, gyógyszerészek stb.) számára óta számos eseményt rendeztek és tettek elérhetővé az egyes szakmai kategóriák számára; a legtöbb ilyen kurzus ingyenes, és azokat akkreditált szervezetek kínálják. 5. TARTALOM A tartalom kérdéskörét két szemszögből közelítettük meg: 1. Az európai tantervek kérdőíven megadott témaköreinek és a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójának az összevetése (lásd az 1. szövegdobozt); 2. Az európai tantervekben gyakran felbukkanó témakörök azonosítása és azok kiegészítő témakörként való felvetése a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójához. Oldal: 16

17 A bejelentett oktatási és képzési tevékenységekben előforduló főbb témakörök: Az infekciókontroll klinikai gyakorlata jól láthatóan a legszélesebb körben tárgyalt témakör Európában. Az infekciókontrollhoz kapcsolódó modulokat és képzési alkalmakat az egyetemi oktatás, a folyamatos szakmai továbbképzés, valamint a munkahelyi képzés keretében biztosítják egyszeri fókuszált tanórák vagy rendszeres tanórák formájában. Elsősorban és mindenek előtt nővéreknek, másodsorban pedig orvosoknak és fogorvosoknak kínálják őket. További konkrét témakörök: leesés megelőzése, biztonságos gyógyszerezés, onkológiai sugárbiztonság és vérbiztonság. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójának 9. témaköre foglalkozik. Néhány oktatási tevékenység, különösen Németországban, Dániában és Finnországban, a betegbiztonság rendszerszintű megközelítésével és a növekvő betegbiztonsági kultúrával foglalkozik. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójának 3. témaköre foglalkozik. A csapatmunka és a más egészségügyi szakemberekkel való kommunikáció fontossága jól látható az ismertetett tevékenységekben. A legtöbb bejelentett példa Dániából és Németországból érkezett, és azok az orvosok közötti kommunikációt érintik. Az egyik jelentés egy érdekes példát említ egy gyógyszerészeknek kínált képzéssel kapcsolatban, amely a receptet felíró egészségügyi szakemberrel folytatott kommunikáció módjával kapcsolatban nyújt eligazítást. Angliából egy olyan kurzusról érkezett bejelentés, amelynek a résztvevőit arra biztatták, hogy csapatként működjenek együtt a betegbiztonsági fejlesztések vezetése, ösztönzése, előmozdítása és fenntartása terén. A témával részben a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójának 4. témaköre foglalkozik, bár az egészségügyi csapattal folytatott kommunikációt a WHO tantervi útmutatója nem említi külön. A betegekkel folytatott kommunikációról a betegbiztonsági oktatás és képzés összefüggésében ritkán tesznek említést. Ilyen képzésekkel kapcsolatos példákról Németországból és Dániából számoltak be. Olaszországban is előfordulnak különböző helyi szintű (regionális vagy kórházi szintű) kurzusok, amelyek célja a betegek betegbiztonsági ismereteinek bővítése. Sőt, egyes szervezetek továbbképzéseket indítanak a betegekkel és gondozókkal folytatott eredményesebb kommunikációról. Mindez új jelenség az egészségügyi ellátási folyamat emberközpontúbbá tétele terén, különösen az onkológiában és a gyermekgyógyászatban. Olaszországban számos tapasztalat utal arra, hogy az egészségügyi ellátási folyamatot kifejezetten úgy kell megszervezni, hogy az orvosoknak és ápolóknak elegendő idejük legyen a betegekkel folytatott kommunikációra: külön kijelölt terület és időpont a diagnózis elfogadására és a kezelési folyamat világos elmagyarázására, ahogyan az a mellbetegségekre szakosodott egységekben már szokás vagy tervbe van véve. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójának 8. témaköre foglalkozik. Megfelelő nyilvántartás, betegazonosítás és jogi kérdések. Németország számos olyan, kórházi szinten szervezett rövid képzésről számolt be, amelyek témája a betegek azonosítására szolgáló új szoftverek megfelelő használata. Szintén Németországból érkezett egy példa egy olyan modulra, amely az események elemzésekor felmerülő orvosi-jogi, illetve felelősségi szempontokat vizsgálja. Jogi kérdésekről és a vitás kérdések rendezéséről szóló képzést Olaszország is jelzett. Ezenkívül egyéb kurzusokat is gyakran szerveznek különböző szinteken annak érdekében, hogy a sebészeket és sebészeti dolgozókat a WHO ellenőrző listájának helyes használatára ösztönözzék. Lengyelországból egy, a személyes adatok védelméről szóló egyetemi oktatási modulról érkezett bejelentés. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatója nem foglalkozik kifejezetten. Úgy tűnik, a kvázi-balesetekből való tanulás nem része a szokásos képzési gyakorlatnak. Ugyanakkor létezik néhány ígéretes példa az ilyen jellegű tanulási tevékenységekre is; ilyenről számolt be például Finnország a fogorvosok képzése kapcsán. A kiváltó okok azonosítását célzó Oldal: 17

18 elemzésre irányuló képzés dán példája ihletként szolgálhat azok számára, akik a hibákból vagy a kvázi-balesetekből való tanulást kívánják fejleszteni. A bemutatott képzés ismerteti a kiváltó okok azonosítását célzó elemzés módszerét, és a résztvevőket felkészíti arra, hogy saját csapatukban vagy egységükben előmozdítsák a kiváltó okok azonosítását célzó elemzésben megtestesülő folyamatalapú gondolkodást. Olaszországban is vannak tapasztalatok a kiváltó okok azonosítását célzó elemzésre irányuló képzésről, e-oktatás keretében is. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójának 5. témaköre foglalkozik. Egyes esetekben a betegbiztonsági oktatás és képzés a minőségbiztosítási eljárások oktatásának szerves része; ez a helyzet például Horvátországban és Norvégiában. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatója nem foglalkozik kifejezetten. Egy további csoportot képeznek a kórházakba bekerülő új alkalmazottaknak nyújtott munkahelyi alapképzések, amelyek általános betegbiztonsági információkkal és részletes magyarázatokkal szolgálnak az adott kórházban érvényben lévő betegbiztonsági intézkedésekkel és a hibák vagy kvázibalesetek után követendő konkrét eljárásokkal kapcsolatban. A helyi szintű kurzusok szervezése bizonyítja, hogy van igény az ilyen jellegű információkra, amelyekkel az egyetemi tantervek még nem foglalkoznak kellő mélységben. Ezenkívül rendszeres találkozókon mutatják be, hogyan kell kezelni bizonyos kockázatos helyzeteket. Ilyen képzésre Ausztriában találunk példát. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatójának valamennyi témaköre együttesen foglalkozik. Az oktatási és képzési tevékenységek jól láthatóan erőteljesen a fekvőbeteg-ellátásra helyezik a hangsúlyt: a kórházakban illetve a kórházak szervezésében a kórházi dolgozók részére rengeteg tanfolyamot kínálnak. Az egyetlen kivétel egy horvát képzés, amely az egészségügyi alapellátásban érvényes ápolási standardokkal, illetve ennek keretében számos betegbiztonsági kérdéssel foglalkozik. A témával a WHO betegbiztonsági tantervi útmutatója nem foglalkozik kifejezetten. Az európai tantervekben előforduló, de a WHO tantervi útmutatójában konkrétan nem szereplő témáknak a WHO-tantervekbe való későbbi belefoglalását mérlegelni kell azon az alapon, hogy a tagállamok már alkalmazzák azokat. Néhány további olyan téma, amelyeknek a tantervekbe való belefoglalása mérlegelendő, ám amelyek nem szerepelnek sem a WHO tantervi útmutatójában, sem az európai tantervekben: betegek által benyújtott panaszok és azok kezelése; a betegek panaszainak kezelésével kapcsolatos folyamatos szakmai továbbképzés néhány jó példája a következő webhelyeken érhető el: ; Ezenkívül részletesebben fel kell tárni a jogi kérdések témáját annak érdekében, hogy az a lényeges területekkel, például a betegjogokkal foglalkozzon. A bejelentett betegbiztonsági oktatási és képzési tevékenységek nem foglalták magukban az ellátásnak az egészségügyi szolgáltatások különböző szintjei közötti átadására irányuló képzéseket, annak ellenére sem, hogy az Európai Bizottság finanszírozást nyújt a HANDOVER című kutatási projekthez ( és rendelkezésre áll egy gyakorlati útmutatást és know-how-t tartalmazó eszköztár is ( Oldal: 18

19 Az azonosított problémák sokszínűsége arra utal, hogy további munkára van szükség annak meghatározásához, hogy mely témák fontosak az egyes tagállamok igényei alapján, és azt össze kell hangolni a megfelelő országokban rendelkezésre álló betegbiztonsági adatokkal. Az egészségügyi szakemberek oktatási és képzési igényeinek az egyes országok közötti összeegyeztetése a WHO-tantervekben javasolt egységes megközelítéssel nehéz, de nem megoldhatatlan. A WHO-tanterv önmagában jó alapot szolgáltat az egyes kidolgozandó nemzeti tantervekhez, ám annak kellően rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy az egyedi tagállami igényeket ki tudja elégíteni. Az olyan európai projektek, mint a betegbiztonságot és az ellátás minőségét támogató közös fellépés (PaSQ: vagy az Európai Unió betegbiztonsági hálózata (EUNetPaS) megfelelő fórumot biztosíthatnak a tantervek jövőbeli alakulásával kapcsolatos tájékoztatáshoz. Az egyéni tantervek és tanulási eredmények mélyreható értékelése kulcsfontosságú a tartalom kialakulásának és folyamatos relevanciájának biztosításához. Az értékelés révén a tantervek úgy alakíthatók, hogy megfeleljenek a nemzeti szervek és egészségügyi szakemberek mindenkori igényeinek, továbbá a betegek érdekeit is szolgálják. Az értékelésnek két szempontot kell figyelembe vennie: az egészségügyi szakemberek igényei, a felmerülő igényekhez képest végzett előtte-utána értékeléssel, az e tartalom biztosításához szükséges erőforrások hatékony felhasználása. Ezt a WHO-tantervek egy további, 12. témakörének kell tekinteni. Mivel a betegbiztonsági képzés végső kedvezményezettei a betegek, a tantervek kidolgozásába és a betegbiztonsági oktatásba való bevonásuk elengedhetetlen, és azt minden adandó alkalommal értékelni és ösztönözni kell. A tantervek kidolgozása során tekintetbe kell venni a szakmák közötti különbségeket, és a szakmák képviselőit, illetve a betegeket egyaránt be kell vonni azok kialakításába Főbb tanulási eredmények Az azonosított oktatási tevékenységek eredményeképpen a résztvevők képesek lesznek az alábbiakra: különböző módszerekkel felismerni és megállapítani a szervezetben keletkező károk mértékét és jellegét; megérteni, hogy miben áll egy nemkívánatos esemény, illetve hogy azt hogyan kell bejelenteni és kezelni, különbséget tenni az egyes nemkívánatos események között, továbbá azokat valós gyakorlati környezetbe helyezni, megtervezni és kialakítani a szervezetfejlesztés menetét és részt venni abban, illetve kommunikálni azt a szervezet egészében, hatékonyan kommunikálni a csapatokkal, szervezetekkel és egyéni betegekkel és gondozóikkal annak biztosítására, hogy az ápolási tevékenységbe beépüljenek a biztonsági szempontok, hozzájárulni a szervezetnek és a betegek igényeinek megfelelő, megbízható és rugalmas rendszerek kialakításához, aktív szerepet játszani a szervezeten belüli betegbiztonsági stratégiákról zajló gondolkodásban, megismerni a kockázatkezelést és az emberi tényezőket. Oldal: 19

20 Az oktatási és képzési tevékenységek a betegbiztonság területének széles skálájára irányulnak, és céljuk, hogy a célközönséget a betegbiztonság témaköréhez kapcsolódó készségekkel és ismeretekkel lássák el az európai polgárok biztonságos ellátása érdekében. Az oktatási és képzési stratégiáknak mindig tekintetbe kell venniük a betegek és az egészségügyi szakemberek igényeit, továbbá relevánsnak és arányosnak kell lenniük az egyes tagállamok mindennapi egészségügyi gyakorlatával. 6. KAPCSOLÓDÓ OKTATÁSI MÓDSZEREK ÉS TEVÉKENYSÉGEK A válaszadók által jelzett számos tradicionális képzési módszer, így a személyes oktatás, a szemináriumok, konferenciák stb. mellett egyre jellemzőbb a hagyományostól eltérő megközelítések alkalmazása az oktatási tevékenységek nyújtása során. Ezek egyike a szimuláció. A szimuláció és annak betegbiztonságban betöltött szerepe az oktatáson és képzésen túl A szimuláció egyre szélesebb körben használatos úgy a képesítés megszerzésére irányuló, mint a posztgraduális oktatásban és képzésben. E tekintetben jelentős előrehaladás tapasztalható a szimuláció alkalmazása terén. A szimuláció betegbiztonság javítására való alkalmasságának minél jobb felmérése érdekében a meglévő megközelítéseket nem oktatási jellegű szimulációval is ki kell egészíteni. A szimuláció szerepet játszik a munkarendszerek és -folyamatok, valamint az emberi hibák elemzésében és fejlesztésében is. Ez a szimulációs központok laboratóriumként való használatával, illetve különösen a szimuláció tényleges klinikai munkahelyekre való, helyszíni szimulációk keretében történő bevitelével valósítható meg. A betegbiztonság számos kihívása voltaképpen nem a dolgozók tudásából, készségeiből és hozzáállásából származik, hanem az elvégzendő feladat és a rendelkezésre álló erőforrások összeegyeztethetetlenségéből. A szimuláció hozzájárulhat a problémák legígéretesebb megoldásainak azonosításához. Szimuláció a munkahelyek és -folyamatok elemzésében: a legtöbb munkafolyamat többféleképpen megszervezhető. A különböző lehetőségek költsége és haszna sok esetben a részletekben rejlik, és az az egyes lépések különféle alrendszerei közötti kölcsönhatásból adódik. Ami a megbeszélések során ideális elgondolásnak tűnt, az a gyakorlatba való átültetéskor gyakran tévedésnek bizonyul. A szimuláció lehetőséget biztosít a munkafolyamatok rekonstruálására. Ez a fajta rekonstruálás már önmagában is értékes információkkal szolgálhat a résztvevőktől, és felfedheti a folyamatban érintett személyek eltérő mentális modelljeit. Eltérőek lehetnek az alapfeltevések, a szokások és a kívánalmak. A különbségek feltárásával előkészíthető a talaj a közös gondolkodásra. Ezenkívül a szimulációval szisztematikusan megváltoztathatók az egyes végrehajtandó feladatok feltételei. Növelhető vagy mérsékelhető az időbeli nyomás, erőforrások vonhatók be vagy szüntethetők meg. Ezek hatásai aztán a szimulációban tanulmányozhatók. Bár a kiváltó okok és a hatások ritkán felelnek meg egy az egyben, a szimuláció így is értékes információkkal szolgálhat, ha az eredményeket a munkafolyamatok szakértői vitatják meg. Az egyik ismert európai szimulációs laboratórium a Dán Orvosi Szimulációs Intézet (DIMS), amely a szimulációalapú analitikai projektek területén fejti ki tevékenységét. A dán kórházi gyógyszertárakkal együttműködve vizsgálta a megfelelő gyógyszeres kezelés azonosítását megkönnyítő és megnehezítő gyógyszercímkézési rendszereket. A Herlev Kórházzal együttműködésben vizsgálta a szülési komplikációk kezelésével kapcsolatos munkafolyamatokban végrehajtott változtatások hatását oly módon, hogy hibamód és -hatáselemzést végzett szimulációval. Oldal: 20