A. McDonald: A Turner Naplók

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "A. McDonald: A Turner Naplók"

Átírás

1 A. McDonald: A Turner Naplók A Könyvről: A Turner Naplók a világ elnyomói szempontjából a legveszélyesebb könyv a világon. Az FBI a fajvédő jobboldal bibliájának hívta - minden valamit tevő egyén a nyugati világban elolvasta. Olvasói között megtalálható Tim McVeigh és Robert Matthews akik életüket adták az ottani zsidó hatalom elleni küzdelemben. Hírneve szerint egy könyv amelyet el kell olvasnia minden jobbosnak hogy igazán "értsen" dolgokat, és az a mű ami langyos amatőrökből ellenségeink elleni küzdelemre kész, képzett, és a küzdelem minden fázisára kész megkeményedett harcosokat csinál.. (már ha van miből) A szerkesztő előszava A Turner naplók nagy igazságokat tartalmaznak a faji rombolás és korunk káros jelenségeit (bolsevik terror, liberális rombolás) illetően, ezért sok országban tiltja az uralmon levő rejtett vagy nyílt diktatúra kiadásukat. A Kárpát Medencére természetesen az itt leírtak nem ajánlatos és nem alkalmazható módszerek, lásd a fordító előszavát. Mindennek ellenére a Turner naplókban tartalmazó gondolatokat érdemes megismerni és megfontolni minden hazájáért és fajáért felelősséget érző embernek. Holhome Ottó, 2005 december 10-én. A fordító előszava A Turner Naplók fő értéke a bennük található elvi - létvalósági, társadalom tudományi, és élettényi valóságok, a könyv hősei által használt módszerek olyan módon mint ahogy a könyvben alkalmazva vannak nem lennének alkalmasak a Kárpát medence problémáinak megoldására, az elcsatolt területeken nem mert az ilyen módszereket csak a többséghez tartozó csoportok használhatnak csak sikeresen egy elnyomó kisebbség ellen, és Magyarországon nem mert ez szükségessé tenné hogy teljesen tönkre tegyük az országot gazdaságilag és katonailag ami után ki lennénk más országok általi, vagy a kisebbségi elnyomóink nemzet-közi támogatói általi inváziónak szolgáltatva - ezért - de nem azért mert elítéljük kimondhatatlanul bűnös és gonosz idegenek és mindenre kapható gazember kisegítőik általi elnyomások elleni önvédelem és felszabadulás (vagy akár igazság tevés) bármilyen módszerét - nincs szándékunkban ilyen módszereket szorgalmazni a könyv terjesztésével. Vagyis a könyv terjesztése csak a benne található elvek és tudás terjesztését szolgálja, - nem a benne található módszerek alkalmazására való szándékot tanúsítja vagy erre ösztönzést. A Turner naplók egy remek és élvezhető kalandregény amely a való világ tényeit fejezi ki és illusztrálja, érteti meg, remek módon. Nem lenne szabad egy egyénnek sem lenni az igaz Magyar nemzeti oldalon, aki nem olvasta, és jó lenne ha, mindenki aki megkapja továbbadná. Győzelem! Előszó /eredeti/ Olyan nagymértékű irodalmi anyag készlet létezik a Nagy Forradalomról, beleértve mindegyik az Új Korba túlélő vezető alakjának az emlék iratai, hogy még egy könyv ami azon kataklizmikus felfordulás és újjászületés idejének körülményeiről és történéseiről szól feleslegesnek tűnik. De A Turner Naplók olyan belátást kínál a Nagy Forradalom hátterébe amely értékes két okból: 1) Egy eléggé részletes és folyamatos feljegyzése a küszködés egy részének, a Forradalom beteljesedése előtti évekből, leírva ahogy történtek dolgok, napról napi alapon. Így szabad azoktól a torzulásoktól ami a hátratekintést sokszor befolyásolja. Habár más résztvevők naplói is nagy számban kaphatóak, egyik eddig kiadott kötet sem szolgáltat ilyen teljes és részletes jegyzetet. 2) A Szervezet egy közönséges tagja szemszögéből van írva, és habár a rövidlátástól szenved (myopia) néha, mégis teljesen őszinte dokumentum. Ellenben a Forradalom egyes vezetőinek feljegyzéseivel, a szerzőnek nem volt egyik szeme a saját történelembeli helyén mikor írta. Ahogy olvassuk a lapokat amelyek következnek, jobb megértést kapunk, talán jobbat mint bármely más forrásból, azon férfiak és nők igaz gondolatairól és érzéseiről akik küszködése és áldozata megmentette a fajunkat a legnagyobb veszélyeztetettségének idejében, és elhozta az Új Kort. Earl Turner aki írta ezeket a naplókat, 43 UKE-ben született Los Angelesben, amely óriási városi terület volt az Észak Amerikai kontinens nyugati partján a Régi Korban, a mai Eckartsville és Wesselton közösségek területén, és a környező vidék jó részét is magába foglalta. A Los Angeles környékén nőtt fel, és elektromos mérnöknek tanult. Tanévei után Washingtonba telepedett, ami akkor az Egyesült Államok fővárosa volt. Ott egy elektronikai kutatóintézet alkalmazta. Először 12 UKE-ben lett aktív a Szervezetben. Mikor a jegyzetei elkezdődnek 8 UKE-ben (1991 a régi időszámítás szerint), Turner 35 éves volt és nem volt párja. Ezek a naplók csak alig két évet mutatnak be ki Turner életéből, de mégis személyes megismerkedést tesznek lehetővé egy olyan személlyel aki egyike azoknak, akiknek a neve be van írva a Vértanúk számontartásába. Már csak ezen okból is a szavai különleges jelentőséggel kell bírjanak számunkra, akik iskolai napjainkban meg kellett tanuljuk az összes Vértanú nevét azon szent számontartásból, amelyet őseink hagytak hátra nekünk. Turner Naplói, a nyers formájukban, öt nagy vászonnal borított füzetből állnak, teljesen teleírva, és egy oldal a hatodik elején. Sok laza betételek és jegyzetek is vannak a füzetek lapjai között, úgy néz ki azon időkben írva Turner által mikor távol volt a bázisától, de később ezek is be lettek téve a végleges helyükre. A füzeteket tavaly találták meg, egy nagy adag más történelmileg fontos irattal együtt, ugyanazon csapat által a Történelmi Intézményből, amelyet Charles Anderson Professzor vezetett, és amely korábban felfedezte a Forradalom Keleti Parancsnoksági Központját a Washington romjai mellett végzett kutatásai során. Helyénvaló hogy most a Nagy Forradalom 100-adik évfordulóján a nyilvánosság részére hozzáférhetővé váljon. A.M. 1

2 Új Baltimore Április Fejezet 1991 szeptember 16. Ma végre elkezdődött! Oly sok év beszéd, és semmi más csak beszéd után végre megvolt az első akciónk. Háborúban állunk a Rendszerrel és ez már nem csak a szavak háborúja. Nem tudok elaludni ezért inkább papírra vetem a gondolataimat. Itt nem biztonságos hangosan beszélni. A falak túl vékonyak, és a szomszédok furcsállnának egy késő esti konferenciát, és lehet gyanút is fognának... Mindamellett George és Katherine már elaludtak. Csak Henry és én vagyunk fenn, de ő csak a mennyezetet bámulja. Nagyon feszült vagyok. Annyira kivannak az idegeim, hogy alig tudok egy helyben ülni. És fáradt vagyok. Hajnali fél hat óta fent vagyok, amióta George hívott hogy megkezdődtek a letartóztatások, és most már éjfél is elmúlt. Egész nap élesben és akcióban voltam. De ugyanakkor vidám is vagyok. Végre tettünk is valamit! Hogy meddig fogjunk bírni a harcot a Rendszer ellen ezt senki sem tudja... Lehet, hogy holnap minden csúful véget ér, de így nem szabad gondolkodnunk. Most, hogy nekiálltunk, folytatnunk kell a terv szerint amely előkészítésén oly gondosan dolgoztunk a két évvel ezelőtti razziák óta. Milyen csapás volt az nekünk. És, mennyire megszégyenített! Az a sok bátor beszéd hazafiak által: "a kormány sose fogja elvenni a fegyvereimet" és csupán alázatos alávetés és engedelmesség, amikor mégis megtörtént. Ugyanakkor viszont, talán bátorítania kellene annak a ténynek hogy 18 hónappal azután hogy a Kohn rendelet (törvény) megfosztott a Demokráciával járó fegyver tulajdonlási és önvédelmi jogtól (az Egyesült Államokban) még mindig annyiunknak voltak fegyverei... Csak azért nem tudott a kormány keményebben fellépni ellenünk a razziák után mert olyan sokan voltunk akik dacoltunk a törvénnyel és elrejtettük a fegyvereinket ahelyett hogy átadjuk őket november 09. sosem fogom elfelejteni azt a szörnyű napot. Reggel ötkor kopogtattak az ajtómon. Teljesen gyanútlan voltam ahogy felkeltem hogy nézzem meg ki az. Kinyitottam az ajtót és négy fekete nyomult be a lakásba, mielőtt meg tudtam volna őket állítani. Az egyiküknél egy baseball ütő volt, másik kettőnek pedig egy-egy nagy konyhakés volt az övén átdugva. Amelyiküknél a baseball ütő volt, hátralökdösött egy sarokba és az ütőt fenyegető módon fel tartva őrzött ott engem, amíg a másik három elkezdte szétszedni a lakásomat. Az első gondolatom az volt hogy rablók. Az efféle rablások túlságosan is gyakoriak lettek a Kohn rendelet óta, Négerek csoportocskái rendszeresen tolakodtak be fehér otthonokba hogy raboljanak és erőszakoljanak, tudván hogy még akkor is ha az áldozataiknak van fegyvere nem merik ezeket használni ((idejében, hogy megalítsák őket mielőtt túl késő lett volna minden ellenállásra - pl. már le vannak kötve, vagy valaki egy sarokban egy késsel őrzi őket)). Aztán a férfi, aki rám vigyázott elővett valami igazolványfélét és tudatta velem, hogy ő és a cinkosai "különleges rendőri biztosok" az Észak Virginiai Emberi Viszonyok Tanács szolgálatában. Azt mondta, hogy lőfegyvereket keresnek. Nem tudtam elhinni. Ez egyszerűen nem történhetik meg, gondoltam. Aztán észrevettem, hogy a bal karjuk köré egy-egy világoskék rongy van karszalagként felkötve. Ahogy kiborították a fiókokat a földre, és kiráncigálták a bőröndöket a szekrényekből nem foglalkoztak azokkal a dolgokkal amelyekkel rablók törődtek volna: az új villanyborotvámmal, egy értékes arany zsebórával, és egy tejesdoboz tele 10 centesekkel. Ők valóban fegyvereket kerestek! Rögtön a Kohn rendelet után, mi mindannyian a Szervezetben a fegyvereinket és lőszereinket elrejtettük olyan helyeken ahol nem volt valószínű hogy megtalálják őket. A mi egységünkben mi gondosan bezsíroztuk a fegyvereinket, egy nagy olajos hordóba zártuk őket, és egy igen fárasztó hétvégét teljesen azzal töltöttünk, hogy a tőlünk kb. 320 km-re lévő Nyugat - Pennsylvaniai erdős vidéken egy 2,5 m. mély gödörben elástuk őket. De én megtartottam egy pisztolyt. Elrejtettem a. 357-es Magnumom, hozzávaló 50 tölténnyel a nappali és a konyha közötti ajtókeretben. Két kilazult szeg, és az ajtókeret egyik deszkájának eltávolítása után hozzá tudtam férni nem egészen két perc alatt szükség esetében. Lemértem az időt. De egy rendőrségi razzia során soha sem találnák volna meg. És ezek a tapasztalatlan feketék még egymillió év alatt sem találták volna meg. Miután a három aki kutatott már minden nyilvánvaló helyet átkutatott, nekiálltak az ágy matracaimat és a díványpárnáimat felhasogatni. Hevesen tiltakoztam ez ellen, és egy másodpercig az is megfordult a fejemben hogy tönkreverem őket. Körülbelül ugyanekkor valami zavargás hallatszott be a folyosóról.. A keresők egy másik csoportja egy puskát talált az arrébb lakó fiatal pár lakásában az ágy alá rejtve. Mindkettő meg lett bilincselve és a lépcsők felé tuszkolták őket. Mindkettőjükön csak alsónemű volt és a fiatal nő hangosan panaszkodott arról a tényről, hogy a kisbabája egyedül maradt a lakásban. Egy másik férfi jött be a lakásomba. Ez fehér volt, de igen sötét színarányban. Rajta is volt egy kék karszalag, egy aktatáska és egy papírtartó táblácska is volt nála. A feketék tisztelettel köszöntötték és jelentették a kutatásuk negatív eredményét: "nincs itt semmi, Tepper úr". Tepper végighúzta az úját a nevek és ajtószámok listáján amelyek a táblácskán levő papírra fel voltak írva, amíg az enyémhez érkezett. Utálkozó pofát vágott. "Ez egy rossz alak", mondta. "Ez rasszistaként van számontartásba véve. Kétszer volt bejegyezve a Tanács által. És nyolc lőfegyver volt a tulajdonában amelyeket soha nem adott be..." Tepper kinyitotta az aktatáskáját és elővett egy kb. cigarettás doboz nagyságú fekete kis tárgyat amely egy hosszú dróttal volt kötve egy az aktatáskában levő elektronikus műszerhez. A fekete tárggyal, széles mozdulatokkal vizsgálta végig a falat, mialatt a táska tompa zúgó hangot adott ki. Ez a zúgó hang egy magasabb frekvenciába ment át valahányszor a kis készülék megközelítette a villanykapcsolót, de Tepper meggyőzte magát, hogy ezt a hangemelkedést a villanyvezeték összekötődést borító fémdoboz, és a falban lévő vezetékek góca okozza. Folytatta a fal vizsgálatát. Ahogy elérte a konyhai ajtófélfa bal oldalát a kis készülék éles sivító hangot adott. Tepper izgalmában röffentett, és a feketék egyike kiment és néhány pillanat múlva egy nagykalapáccsal és egy feszítővassal tért vissza. A négernek ez után jóval kevesebb kellett mint két perc hogy megtalálja a pisztolyomat. Ez után késlekedés nélkül meg lettem bilincselve és kivezetve. Mindösszesen 2

3 négyünket tartóztattak le a házból. A szomszédba élő fiatal páron kívül, ott volt még egy idős bácsi is a negyedikről. Nála ugyan nem találtak fegyvert csupán 4 db. sörétespuska töltényt a szekrény polcán. A lőszer is illegális volt. Teppernek és a "különleges biztosainak" még volt kutatnivalójuk, de három nagydarab négert késekkel és baseballütőkkel felszerelve hátra hagytak hogy őrködjenek fölöttünk a ház előtt. Mind a négyünket, az öltözöttség különböző fokain, a hideg járdaszélen késztettek ülni. Több mint két órán át nyomorogtunk ott amíg egy teherautó végre jött értünk.. Ahogy a ház többi lakója éppen munkába igyekezett, kíváncsian nézegettek... Mindannyian nagyon fáztunk, és a szomszédba lakó fiatal nő, mindvégig sírt.. Egyik férfi megállt hogy megkérdezze, hogy mi ez az egész. Az egyik őr röviden kiröfögte hogy mindnyájan le vagyunk tartóztatva illegális fegyvertartásért. A férfi ránkbámult és elítélően csóválta a fejét. Ezután a fekete rám mutatott és ezt mondta: "És ez meg egy rasszista". Még mindig a fejét csóválva - a férfi továbbment. Herb Jones, aki egykoron a Szervezethez tartozott és a Kohn rendelet előtt egyike volt a leghangosabb "sohasem-veszik-el-afegyverem" embereknek gyorsan elsietett mellettünk szándékosan másfelé nézve. Az ő lakását is átkutatták, de Herb tiszta volt. Ö volt egyike az elsőknek a városban akik átadták a fegyvereiket a rendőrségnek, miután a Kohn rendelet tíz év börtönt tett kilátásba számára egy szövetségi pokollyukba, ha meg próbálta volna megtartani őket.. Mi is ezzel néztünk szembe ott a járda szélén, de végül is nem így történt. Az ok amiért nem így történt az az volt, hogy a razziák amelyeket országszerte tartottak sokkal több halat fogtak, mint amennyire a RENDSZER számított, több mint 800,000 embert tartóztattak le. Az elején a sajtó élesen agitált, és megpróbált elég köz-érzelmet feldobolni ellenünk, hogy a letartóztatások érvényben maradjanak. Azon, hogy nem voltak elég börtöncellák az országban mindannyiunknak, lehetett volna segíteni az által, hogy szögesdróttal körbe vett szabadtéri tartóhelyekre tereljenek mindannyiunkat amíg új börtönöket tudnak előkészíteni, az újságok ajánlták... És ezt téli, hideg időben.. Jól emlékszem a Washington Post másnapi főcímére: "Fasiszta-Rasszista Összeesküvés Szétzúzva, Illegális Fegyverek Összeszedve". De még az agymosott amerikai nyilvánosság sem tudta teljesen elfogadni azt az elméletet hogy közel egymillió honfitársuk vett volna részt egy titkos, fegyveres összeesküvésben. Ahogy több és több részlet került napvilágra a razziákról, a lakosság rosszalló idegessége ((ingerültsége)) növekedett. Az egyik részlet ami zavarta az embereket az az volt, hogy a razziázók a fekete negyedeket, nagyjából, mentesítették a kutatásoktól. Az első magyarázat erre az volt, hogy mivel az "illegális" fegyvertartással elsődlegesen a "rasszisták" voltak gyanúsíthatóak, ezért a feketék otthonait nem igazán szükséges átkutatni. Ez a sajátos magyarázkodás megdőlt akkor, amikor sem "rasszistának" sem "fasisztának" nem tartható személyek is fent akadtak a rostán. Ezek között volt két prominens ((kimagasló, híres)) liberális újságíró, akik a fegyvertartás elleni hadjárat élharcosai között voltak, négy Néger Kongresszusi képviselő (fehér negyedekben éltek), és megszégyenítően sok kormány tisztviselő. Az ellenőrizendő személyek listáját, mint ez utóbb kiderült, a fegyvereladási dokumentációból állították össze, amelyet kötelező volt minden puskaboltosoknak és fegyverkereskedőknek tartani. ((az Egyesült Államokban, ha valaki fegyvert vesz egy törvényesen működő árusítótól, akkor ki kell töltsön egy ívet ami a fegyverárusnál marad - erre az egyik indok amit a hatóságok adnak (a való világban) az, hogy az esetleg a bűnszínhelyeken talált, vagy megtalált és a golyón hagyott sajátos csőnyomok (karcolások) révén bűnnel összeköttetésbe hozható fegyvereket a gyáruktól az eladókig, és onnan a vevőkig le lehessen nyomozni, a gyár által a csőbe vésett rendszám és a dokumentációs nyomösvény alapján - ha persze egyáltalán megtalálják a fegyvert, a lövöldözést elkövető nem reszelte át a csövet belül, hogy a golyókon hagyott nyom más legyen (és így a fegyver a bűnnel össze nem köthetővé váljon), nem távolította el a fegyver számát a csőről fúróval, nem olyan öregebb fegyver, aminek nincs dokumentum nyomösvénye a gyártól (vagy amelynek a gyára már nem is létezik), vagy nem szerezte magánúton, vagy illegális módon, - pisztolyokat a legtöbb államban illegális eladni magán úton, de viszont puskákat nem)). Ha valaki a Kohn rendelet életbe lépése után átadta a fegyvereit, akkor a nevét kihúzták a listáról. Ha nem, akkor rajtamaradt a listán, és november 9.-én megkeresték, hacsak nem valamelyik fekete negyedben lakott. Ezen túl, az emberek egyes kategóriáin rajta ütöttek attól függetlenül, hogy vásároltak-e valaha fegyvert vagy sem. A Szervezetünk összes tagjánál kutattak. A kormány által összeállított gyanúsítottak listája olyan nagy volt, hogy egy "felelősségteljes" civil csoportoknak (szervezeteknek) rendőri hatályt adtak hogy segítsenek a razziákban. Azt hiszem a RENDSZER tervezői azt gondolták a listáikon levő legtöbb ember vagy eladta a fegyvereit magán módon a Kohn rendelet előtt, vagy valamilyen más úton szabadultak meg tőlük. Valószínűleg negyedannyi embert sem számítottak letartóztatni mint amennyi a letartóztatottak közé került. Akárhogy is, az egész dolog rövid időn belül olyan szégyenletessé és nehézkessé vált a kormány számára hogy a letartóztatottak nagy többségét elengedték egy heten belül. A csoportot amellyel én voltam kb. 600-unkat, egy Alexandriai középiskola tornatermébe tartották három napig mielőtt elengedtek volna. Azon három nap alatt mindössze négyszer kaptunk enni és majdnem semmit nem tudtunk aludni. De a rendőrség lefényképezett minden egyes egyént, ujjlenyomatot vett, és feljegyezték a személyes adatait minden egyes egyéntől mielőtt elengedtek volna. És amikor végre elengedtek, közölték velünk, hogy valójában még mindig letartoztatás alatt állunk, és elvárhatjuk hogy bármikor felvehetnek minket ítélkezés céljából. A sajtó egy darabig folyamatosan elítélésekért ordibált, de ügyet fokozatosan hagyták elhalni, feledésbe merülni. Valójában a Rendszer rendesen elbakizott dolgokat. Néhány napig mi mindannyian leginkább féltünk, és örültünk hogy szabadok voltunk mint bárki más. Sokan a szervezetből kiléptek ott és akkor. Nem akartak több kockázatot vállalni. Mások bent maradtak, de kihasználták a razziákat mentségként a tétlenségre. Úgy érveltek, hogy mivel a hazafias érzelmű részét a lakosságnak szinte teljesen lefegyverezték, ki vagyunk szolgáltatva a Rendszernek és sokkal óvatosabbnak kell lennünk. Azt akarták, hogy minden nyilvános toborzást szüntessünk be, és menjünk "föld alá". 3

4 Ahogy kitudódott, amit igazán akartak, az az volt, hogy ezentúl a Szervezet csak "biztonságos" tevékenységekre korlátozza magát, amely tevékenységek főleg abból álltak volna, hogy panaszkodjunk egymásnak, vagy még inkább suttogjunk egymásnak arról, hogy milyen rosszak a dolgok.. A militánsabb tagok, a másik oldalon viszont azt akarták hogy ássuk elő a fegyvereinket és azonnal zúdítsunk terrorkezelést a Rendszerre, szövetségi bírók, újságírók és szerkesztők, törvényhozók ((képviselők)), és más Rendszerfunkcionáriusok kivégzéseit szorgalmazták. Úgy érezték megérett az idő ilyen akciókra, mivel a razziák után általános lakossági szimpátiát nyerhettünk volna egy ilyen zsarnokság ellenes hadjáratra. Nehéz most azt megmondani, hogy a militánsoknak volt-e igaza. Én személyesen úgy gondolom, noha magamat is közéjük soroltam akkoriban, hogy nem volt igazuk. Természetesen megöltünk volna az ország bajaiért felelős lények közül egy jó párat, de azt gondolom, hogy hosszú távon veszítettünk volna. Az egyik ami miatt ezt gondolom az az, hogy a Szervezet nem volt eléggé fegyelmezett ahhoz, hogy terror háborút folytasson a Rendszer ellen. Túl sok gyáva és fecsegő alak volt közöttünk. Spiclik, barmok, gyengeségek, és felelőtlen seggfejek a végünket jelentették volna. A másik pedig az, hogy biztos vagyok benne most, hogy a közhangulatot mi túl optimistán ítéltük meg. Amit mi szintén a Rendszer elleni általános rosszallásnak ((nem kedvelésnek, haragnak)) gondoltunk, a jogaink nagy méretű megsértése miatt, az inkább csak múlékony nyugtalansági ((rossz érzeti - uneasyness)) hullám volt a tömeges letartoztatásokkal járó felfordulás és zaklatás miatt. Amint a lakosságot ((nyilvánosságot - public)) megnyugtatta a sajtó hogy ők nincsenek veszélyben, hogy a kormány csak a "rasszista, fasiszta és más anti-szociális elemekre" támadott, akik illegális fegyvereket tartottak, a legtöbben lenyugodtak megint és visszamentek a TV-jükhöz és a vicclapjaikhoz. Amint kezdtük ezt felfogni, jobban lehangolódtunk mint bármikor az előtt. Minden tervünket, ténylegesen az egész szervezet gondolatát arra alapítottuk, hogy az amerikaiak természetüktől fogva ellenzik a zsarnokságot, és hogy ha a Rendszer elég elnyomó jellegűvé válik, vezetni lehet őket a megdöntésében ((overthrow)). Súlyosan alábecsültük hogy a materializmus mennyire megrontotta a honfitársainkat, és azt is hogy a tömegsajtó az érzelmeiket milyen mértékben volt képes manipulálni ((befolyásolni, irányítani)). Amíg a kormány valahogy képes a gazdaságot lihegve, fulladozva tovább meneteltetni, működtetni, addig az embereket be lehet idomítani hogy bármilyen hallatlanságot ((felháborító dolgot - outrage)) elfogadjanak. A növekvő infláció és a csökkenő életszínvonal ellenére, az amerikai emberek többsége még mindig naponta tele tudja tömni a hasát, és szembe kell nézzünk a ténnyel, hogy a legtöbbjüknél csak ez a dolog az, ami igazán számit. Lehangolva és elbizonytalanodva, amint voltunk, mégis elkezdtünk új terveket alapozni a jövőre vonatkozóan. Először is elhatároztuk, hogy megtartjuk a nyilvános toborzási programunkat. És valójában intenzívebbé tettük, és szándékosan olyan provokatívvá és radikálissá tettük a propagandánkat amilyenné csak lehetett. A cél nem csak az volt hogy csak militáns beállítottságú egyéneket vonzzunk, de ugyanakkor megtisztítsuk a Szervezetet a nyúlszívűektől, és a hobbistáktól - a "beszélőktől"... A fegyelemre is nagyobb hangsúlyt helyeztünk. Bárkit, aki egymás után kétszer hiányzott egy gyűlésről, kizártuk. Ha valaki nem végezte el a reá kirótt munkafeladatot, kizártuk. Ha valaki megsértette a szabályunkat a Szervezet dolgairól való laza fecsegésről, kirúgtuk. Eltökéltük magunkat, hogy olyan Szervezetünk legyen, amely készen áll a következő alkalommal, ha a RENDSZER újra alkalmat szolgáltat arra, hogy cselekedjünk. A 1989-es nem-cselekvésünk, valójában, a 89-es cselekvésre képtelenségünk szégyene kínzott és hajtott kegyelem nélkül. Talán ez volt a legeslegfontosabb tényező amely acélkeménnyé képezte akaratunkat hogy harcra képes edzettségbe keményítsük a Szervezetet, minden akadály ellenére... Egy másik dolog ami segített, már legalábbis nekem, az az állandó fenyegetés volt az újbóli letartóztatástól és elítélésről. Még ha mindent fel akartam volna adni, és csatlakozni a TV és bulvárlap tömegeihez, akkor sem tudtam volna. Nem tudtam terveket készíteni egy "normális" civil életre, jövőre, soha sem tudván mikor hurcolnak el és ítélnek el 10 évre a Kohn törvény alatt. (A gyors, és évekbe telő azonnali bírósági eljárás Alkotmányos jogát, természetesen "újraértelmezték" a törvényhozók és alkotmánybíróságok, amíg nem jelent többet mint az Alkotmányos garancia a fegyvertartás és személyen hordozás jogára (Constitutional guarantee of the right to keep and bear arms.)) Így én, és tudom ez George-ra, Katherine-re és Henry-re is vonatkozik, belevetettem magam teljesen és visszatartás nélkül a Szervezet munkájába, és csak a Szervezeten át készítettünk terveket a jövőre. A magánéletem már nem számit. Hogy a Szervezet készen áll-e, úgy gondolom hamarosan megtudjuk. De eddig minden jól ment.. A tervünk arra hogy elkerüljünk egy második tömeges összeszedést, mint a 1989-es razziák voltak, úgy tűnt, sikerült. A múlt év elején elkezdtük egy jó párat az olyan új tagjaink közül - akiket nem ismert még a politikai rendőrség- beépíteni a helyi rendőrségekbe és különféle fél-hivatalos szervezetekbe - mint pl. az Emberi Viszonyok Tanácsokba. Ők riasztó hálózatként működtek, és általánosan elláttak információval a Rendszer terveiről ellenünk. Meglepődtünk, hogy milyen könnyű volt felállítani és működtetni ez a hálózatot. J. Edgar Hoover (Az FBI anti-kommunista alapítója) idejében ez sosem tudtuk volna megvalósítani. Ironikus hogy amíg a Szervezet mindig figyelmeztette a nyilvánosságot a rendőrségünk faji bekeverése ellen, ez most álcázott áldás volt nekünk. Az "egyenlő esélyek" fiúk igazán jó romboló munkát végeztek az FBI-on, és más nyomozó szervezeteken, és a képességeik pocsék állapotban vannak emiatt. De mégis, jobb ha nem bízzuk el magunkat, és nem leszünk óvatlanná.. Ejha! Már hajnali négy van. Kéne aludni is valamennyit! 2. Fejezet szeptember 18: Az elmúlt két nap a hibák vígjátéka volt, és ma a vígjáték majdnem tragédiába torkollt. Mikor a többiek végre felkeltettek tegnap, összedugtuk a fejünket, hogy kigondoljuk, mit tegyünk. Az első dolog, amiben mindnyájan egyetértettünk az volt, hogy felfegyverezzük magunkat és aztán jobb lakóhelyet keressünk. Az egységünk - vagyis mi négyen - kb. 6 hónappal ezelőtt álnéven bérelte ki ezt az apartmant, hogy bármikor rendelkezésünkre álljon, ha kell. (Alig kerültük ki az új törvényt, ami kötelez minden bérbe adót, hogy eljuttassa a rendőrséghez minden új bérlő társadalombiztosítási (pl. adónál használt, munkavállalási, pénzügyek intézésénél használt) számát, pont ahogy akkor teszik, amikor 4

5 valaki új bankszámlát nyit.) Mivel mostanáig távol voltunk az apartmantól, biztos vagyok benne, hogy a politikai rendőrség egyikünket sem kötötte össze ezzel a címmel. De túl kicsi a hely arra, hogy hosszabb időn át itt lakjunk mindannyian, és nem jelent kellő elkülönülést (privacy - magánteret, elvonultságot) a szomszédoktól. Túlságosan akartunk spórolni, mikor ezt a helyet választottuk. A pénz a legfőbb problémánk most. Gondoltuk arra, hogy ellássuk ezt a helyet étellel, gyógyszerekkel, szerszámokkal, pótruhákkal, térképekkel - még egy biciklivel is - de elfelejtkeztünk a készpénzről. 2 napja, mikor figyelmeztetést kaptunk, hogy újra elkezdték a letartóztatásokat, esélyünk se volt kivenni pénzt a bankból; túl korán volt még reggel. Most már a bankszámlánkat biztos befagyasztották. Így csak az a kis készpénzünk van, ami a zsebünkben maradt: összesen kicsit több mint 70 dollár. (Megjegyzés az olvasónak: A "dollár" volt az alap pénzegység a Régi Korban ben 2 dollárba került fél kiló kenyér vagy körülbelül negyed kiló cukor. ) És a biciklin kívül semmi utazási vagy szállítási eszköz (jármű) nem állt rendelkezésünkre. Mindannyian elhagytuk a kocsinkat a terv szerint, mivel a rendőrség keresné őket. Még ha meg is tartottunk volna egy kocsit, nehéz lett volna üzemanyagot szerezni hozzá. Mivel a benzin bon-kártyáink mágnesesen kódolva vannak a társadalombiztosítási számunkkal, ha bedugnánk egy számítógépbe a benzinkútnál, zárolt számlák jelennének meg, és azonnal tudtára adnák a központi számítógépet figyelő FBI-nak hogy hol vagyunk. Tegnap George, aki a kapcsolattartónk a 9-es egységgel, fogta a biciklit és kibiciklizett hozzájuk, hogy beszéljen velük a helyzetről. Kicsit jobb helyzetben vannak, mint mi, de nem sokkal. 400 dollárjuk volt hatuknak, de be vannak zsúfolva egy olyan falban lévő lyukba, ami George szerint még kevésbé kielégítő, mint a mienk. Van viszont négy kocsijuk és hozzá egy jó adag benzinjük. Carl Smith, aki velük van, készített nagyon meggyőző hamis rendszámtáblát mindenkinek, akinek kocsija volt az egységükben. Nekünk is ezt kellett volna tenni, de most már késő. Felajánlottak George-nak egy kocsit és 50 dollár készpénzt, amit ő örömmel el is fogadott. De nem akartak egy cseppet sem több benzint adni azon kívül, ami annak a kocsinak a teli tankjában volt, amit nekünk adtak. De még mindig nem volt pénzünk, hogy egy új helyet szerezzünk, és nem volt elég benzinünk se, hogy megtegyük az utat a fegyverkészletünkig Pennsylvaniába és vissza. Még arra sem volt elég pénzünk, hogy beszerezzünk egy hétre való élelmet, ha kifogy a készletünk, ami kb. 4 napon belül következett volna be. A hálózatot 10 napon belül hozzák működésbe, de addig teljesen magunkba vagyunk. Ráadásul, mikor az egységünk csatlakozik a hálózathoz, elvárják, hogy már meg legyenek oldva az ellátási és minden más problémáink, és készen álljunk akcióba lépni a többi egységgel összhangban. Ha több pénzünk lenne, meg tudnánk oldani a gondjainkat, beleértve az üzemanyagot is. Benzint mindig lehet venni a feketepiacon - de persze 10 dollár gallonja, ((kb. 2.5 dollár litere)) közel duplája, mint egy benzinkútnál. Délutánig elmélkedtünk a helyzetünkön. Aztán elszánva magunkat hogy több időt ne pazaroljunk, eldöntöttük, hogy kimegyünk és veszünk el pénzt. Henry és én kaptuk a feladatot, mivel nem engedhettük meg magunknak hogy George-ot tartóztathassák le, mivel ő tudja egyedül a hálózat kódját. Először Katherine elég jó álcázó munkát végzett rajtunk. Amatőr színjátszással (színházzal) foglalkozott és meg van neki a felszerelése és hozzáértése hogy igazán megváltoztassa az egyén kinézetét. A hozzáállásom az volt, hogy sétáljunk be az első likőr-boltba, verjük a menedzsert téglával fejbe és szedjük össze a pénzt a kasszából. De viszont Henry nem akart ebbe belemenni. Ő azt tartja, hogy nem használhatunk módszereket amelyek ellent mondóak a céljainkkal. Ha elkezdünk prédázni a lakosságon, pénzügyi okokból, vagyis hogy fenntartsuk magunkat, úgy fognak minket nézni mint egy banda közönséges bűnözőt, attól függetlenül hogy milyen helyesek a céljaink. Ami még rosszabb, idővel elkezdünk mi is úgy gondolni magunkra. Henry mindent az elveinken keresztül néz. Ha valami ellenkezik szabályainkkal, akkor nem megy bele. Ez egyféleképpen nem tűnik praktikusnak, de azt gondolom, lehet hogy neki van igaza. Csak azáltal tudjuk fenntartani a lelki erőt, hogy felülkerekedünk az előttünk levő akadályokon és nehézségeken, ha az elveinket élő hitté alakítjuk amely napról-napra előttünk lebeg, és minden tettünket vezényli. Hogy rövidre fogjam, meggyőzött, hogy ha kirabolunk likőr üzleteket, azt társadalmilag öntudatos és felelős módon kell tegyük. Ha betörjük emberek fejét téglákkal, akkor ezek olyan emberek kell legyenek akik megérdemlik. Összehasonlítottuk a telefonkönyvben található likőr-bolt neveket, az Észak Virginiai Emberi Viszonyok Tanács aktív támogatói neveinek listájával - amit elemelt számunkra az a lány akit odaküldtünk, hogy önkéntes munkát végezzen nekik múlt nyáron. Végre megegyeztünk a Bernstein Likőrök és Borokon, ahol Saul I. Bernstein volt a tulajdonos. Nem voltak téglák kéznél, így felszereltük magunkat lecsapókkal ((black jacks)) amelyek egy-egy jó nagy darab szappanból álltak egy-egy hosszú erős téli zokniba dugva. Henry egy nagy, éles vadászkéssel is felszerelte magát. Körülbelül két és fél háztömbnyivel ((keresztutcák közti területtel)) odébb parkoltunk a Bernstein Likőrök és Boroktól, a sarkon túl. Mikor bementünk az üzletbe nem voltak vásárlók bent. Egy fekete volt a kasszánál, aki intézte az üzletet. Henry kért tőle egy üveg Vodkát amely egy magas polcon volt a pult mögött. Mikor megfordult nekiengedtem a "szappan különlegesemmel" teljes erőmből, pontosan a koponyája tövébe. Hangtalanul lezsuppant a földre és mozdulatlan maradt. Henry nyugodtan kiürítette a kasszát, és egy nagy szivaros dobozt a pult alatt, amely a nagyobb bankjegyeket tartalmazta. Kisétáltunk és megindultunk a kocsi felé, kicsivel többet szereztünk mint 800 dollárt. Meglepően könnyűnek bizonyult. Három üzlettel lejjebb Henry hirtelen megállt és rámutatott az ajtón levő cégérre: "Bernstein's Deli" ((delikatessen)). Egy percnyi habozás nélkül kinyitotta az ajtót és bement. Egy hirtelen borzongó érzés ((reckless impulse)) által sarkallva követtem, ahelyett hogy megpróbáltam volna megállítani. Bernstein maga volt a pult mögött, hátul. Henry kicsalta az üzlet elejébe azáltal, hogy megkérdezte egy árucikk árát, amelyet Bernstein nem láthatott tisztán a pult mögül. Ahogy elhaladt mellettem megütöttem a lecsapóval a feje hátsó felén, amilyen keményen csak tudtam. Éreztem a szappant szétmorzsálódni az ütés erejétől. Bernstein leroggyant roppant hangosan ordítva. És akkor elkezdett gyorsan mászni az üzlet hátulja felé, elég hangosan üvöltve magas és undorító hangon, hogy felébressze a halottakat is. Engem teljesen lefagyasztott a hangzavar, és lebénulva álltam ott. 5

6 De nem Henry. Egy pillanat alatt könnyedén odalibbent és keményen rázsuppant Bernstein hátára, egyik térdével a lapockái közé, majd két gyors erőteljes mozdulattal hátrarántotta a fejét a hajánál fogva, és késével egyetlen mozdulattal elnyeste a torkát. A csend csak egy másodpercig tartott. Akkor egy 60 év körüli kövér, furcsán rusnya nő ((grotesque-looking)) - valószínűleg Bernstein felesége - kirohamozott a hátsó szobából egy húsvágó bárdot lóbálva a feje fölött, fülsüketítően óbégatva. Henry nekivágott egy nagy üveg kóser uborkát és pontosan eltalálta, az pedig lement repülő uborka és töröttüveg záporba. Henry ekkor kipucolta a kasszát és keresgélt egy másik szivarosdoboz után a pult alatt, megtalálta, és kiszedte ebből is a bankjegyeket. Ekkor tudtam csak felocsúdni a bénulatomból és követtem Henryt ki a bejárati ajtón, pont ahogy a kövér nő nekiállt sikítani megint. Henry a karomtól kellett fogjon hogy megakadályozza, hogy megfutamodjak le a járdán. Nem kellett 15 másodperc sem, hogy visszaérjünk a kocsihoz, de nekem legalább 15 percnek tűnt. Félholtra voltam rémülve. Több mint egy óra kellett várni, amíg a reszketésem leállt és eléggé összeszedtem magam, hogy dadogás nélkül tudjak beszélni. Valami Terrorista! Összesen 1,426 dollárt szedtünk össze, eleget hogy vegyünk élelmiszert négyünknek, több mint két hónapig. De egy dolgot eldöntöttünk ott és akkor: Henrynek kell majd kirabolnia a likőrboltokat. Nekem nincsenek meg az idegeim hozzá - habár úgy hiszem, hogy kitettem magamért, amíg Bernstein el nem kezdett visítani. Szeptember 19: Áttekintve azt amit írtam, nehéz elhinni hogy ezek a dolgok valóban megtörténtek. A razziákig -két évvel ezelőttig- az életem olyan normális volt, amilyen csak lehet valakié ezekben az időkben. Még azután is hogy letartóztattak és elvesztettem a laboros állásomat, még az után is képes voltam többé kevésbé úgy élni, mint mások, az által, hogy tanácsadó munkát végeztem és különleges munkákat vállaltam egyik-másik elektromos vállalatnak a környéken. Az egyetlen dolog ami rendkívüli volt az életemben az a szervezetnek végzett munkám. Most pedig minden kaotikus és bizonytalan. Mikor a jövőre gondolok lehangolódok. Lehetetlen tudni mi fog történni, de biztos hogy nem fogok tudni visszamenni a csendes, mindennapi élethez ahogyan éltem. Úgy néz ki, amit írok, az egy napló kezdete. Lehet hogy segíteni fog nekem hogy leírjam amik történtek, és hogy mik a gondolataim minden nap. Lehet hogy ez majd segít nekem tisztábban áttekinteni a dolgokat, a majd valami összeszedett érzést és megkönnyíti, hogy belenyugodjak ebbe az új helyzetbe. Érdekes ahogy az itt töltött első estén érzett izgalom elmúlt. Most csak aggodalmat érzek. Lehet hogy a holnapi környezetváltozás javít a helyzetképemen. Henry és én le fogunk vezetni Pennsylvaniába a fegyvereinkért, amíg George és Katherine megfelelő lakóhelyet szereznek nekünk. Ma felkészültünk az útra. Az eredeti terv az volt, hogy lebuszozunk vagy vonatozunk a Bellefonte nevű kisvárosba, és majd gyalog tesszük meg az utolsó 11 kilométert a erdőn át a tárolóhelyig. De most, hogy van egy kocsink, azzal fogunk menni. Kiszámoltuk, hogy 5 gallon ((kb. 20 liter)) benzinre van szükségünk -azon kívül ami a tartályban van-, hogy oda-vissza megtegyük az utat. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban megvettünk két 5 gallonos tartályt teli benzinnel egy Taxis vállalat üzemeltetőjétől, aki mindig eladja az adagja egy részét. Ahogy a bonra adott dolgok száma növekedett az utolsó pár évben, úgy a kis méretű korrupciók minden formája is. Úgy néz ki a nagy méretű sikkasztások a kormányban, amelyek felszínre jöttek itt-ott végre leszivárogtak a közönséges emberekig. Mikor a közönséges emberek rájöttek hogy a nagy menő politikusok korruptak voltak, hajlamosabbak lettek arra hogy néhol ők is csaljanak egy kicsit. A sok új bon törvény és tiltás buzdította a hajlamot, mint a sok színes is, a bürokrácia minden szintjén. A Szervezet a múltban a korrupció egyik fő kritikusa volt, de mint most látom, ez fontos előnyt ad nekünk. Ha mindenki betartaná a törvényt és mindenki az előírások szerint járna el, szinte lehetetlen lenne egy föld alatti csoportnak létezni. Nemcsak benzint nem tudnánk venni, de az ezernyi más bürokratikus akadály, amivel a Rendszer egyre jobban behálózza honfitársaink életét áthidalhatatlanok lennének számunkra. De ahogy vannak dolgok, egy kis kenőpénz egy helybéli tisztviselőnek itt, egy dollár a pult alatt egy könyvelőnek vagy titkárnőnek ott, lehetővé teszi hogy kikerüljük azt a sok állami rendeletet, amelyek másképp nagyon elnehezítenék az életünket.. Minél közelebb kerül Amerika közbecsülete egy Dél amerikai Banán-köztársaságéhoz vagy maffiaállaméhoz, annál könnyebb lesz nekünk működni. De persze, az hogy mindenki a markát nyújtja, szükségessé teszi, hogy sok pénzünk legyen. Filozófiai szempontból nézve, arra az eredményre jutunk, hogy nem a zsarnokság, hanem a korrupció az, ami államok megdöntéséhez vezet. Egy erős és energikus állam, nem számít mennyire elnyomó, rendszerint nem kell tartson a forradalomtól. De egy korrupt, zavarodott, pazarló, képtelen, romlott állam, még egy jószándékú ((jóságos)) állam is, mindig meg van érve a forradalomra. A Rendszer, amely ellen harcolunk egyaránt korrupt és zsarnoki, és hálát adunk Istennek a korrupcióért. Az újságokban a csend rólunk aggodalmat keltő. A tegnapi Bernstein dolgot persze nem kötötték össze velünk, és csak egy bejegyzést kapott a mai újságba. Az efféle rablások manapság, még olyanok is ahol gyilkosság történik olyan rendszeresek manapság, hogy nem kapnak több figyelmet mint egy autóbaleset. De az a tény, hogy a kormány a múlt szerdán megindított egy nagyméretű tömeges letartóztatási hadműveletet a Szervezet minden ismert tagja ellen, és hogy majdnem mindannyian -több mint 2,000 személy- kicsúsztak az ellenőrzésünk alól és eltűntek? Miért nincs erről semmi az újságokban? A sajtó természetesen, szorosan együttműködik a politikai rendőrséggel, de mi a stratégiájuk ellenünk? Igaz, volt egy kisebb újságokból átvett cikk, az újság hátsó felében, amely kilenc "rasszista" letartóztatását említette Chicagóban, és négynek a letartóztatását Los Angelesben, szerdán. A cikk azt is írta, hogy a 13, akiket letartóztattak, ugyanannak a szervezetnek voltak tagjai. Nyilván a miénknek, de több részletbe nem bocsátkoztak. Érdekes! Azért vannak olyan csendben a tömeges letartoztatások bukásáról, mert nem akarnak szégyent okozni az államnak? Az nem jellemző rájuk. Valószínűleg, egy kicsit paranoiát ((üldözési mániát)) kaptak amiatt, hogy milyen könnyen kikerültük a tömeges letartóztatásokat. Lehet attól tartanak, hogy a nyilvánosság ((public)) egy jó része velünk rokonszenvez, és aktívan segít nekünk, és így nem akarnak mondani semmit ami buzdítaná a szimpatizánsainkat. 6

7 Vigyáznunk kell, hogy ez az ál-"minden normális" kinézet nem vezessen minket félre, és okozza azt, hogy az éberségünk és elővigyázatosságunk eltompuljon. Biztosak lehetünk abban, hogy a politikai rendőrség roham-programban, nyaktörő iramban van hogy megtaláljon. Megnyugtató lesz mikor a hálózatot működésbe léptetjük, és mi újra rendszeres jelentéseket kaphatunk az informátorainktól arra vonatkozóan, hogy pontosan min is fáradoznak az üldözőink. ((rascals)) Addig is a biztonságunk a megváltoztatott kinézetünk és identitásunkban van. Mi mindannyian megváltóztattuk a hajviseletünket és/vagy befestettük sötétebbre, illetve kiszőkítettük a hajunkat. Elkezdtem vastag karimájú szemüveget viselni a régi, karima nélküliek helyett, Katherine pedig átváltott a kontaktlencséiről szemüvegre. Henry ment át a legradikálisabb változáson, a szakálla és a bajusza leborotválásával. Továbbá mindannyiunknak elég meggyőző hamis jogosítványaink vannak, habár nem mennének át egy számítógépes vizsgálaton. Mikor bármelyikünk olyanféle dolgot kell csináljon, mint a múlt heti rablások, akkor Katherine képes gyorsan megváltoztatni kinézetét, és ideiglenesen egy harmadik identitást adhat neki. Erre vannak neki parókái és műanyag műszerei, amelyek beillenek az orrlyukak belsejébe, és a szájba, amelyek megváltoztatják egy személy egész arcfelépítését, sőt, még a hangját is. Nem kényelmesek, de el lehet őket tűrni egy órán át, pont ahogy megvagyok a szemüvegem nélkül is egy darabig, ha szükséges. A holnapi nap hosszú és nehéz lesz. 3. Fejezet szeptember 21. Minden egyes izmom sajog. Tegnap 10 órán keresztül gyalogoltunk, cipeltünk és ástuk fel a fegyvereket az erdőben. Ezen az estén az összes felszerelésünket átvittük a régi házból az új rejtekhelyünkre. Tegnap, kevéssel dél előtt értük el a Bellefonte melletti lehajtót, ahol lekanyarodtunk az autópályáról. Olyan közel mentünk a rejtekhelyhez, amilyen közel csak tudtunk, de a régi bányaút, amelyet három évvel ezelőtt használtunk, le volt zárva, és járhatatlan volt egy mérföldnyire onnan ahol parkolni szerettünk volna. Az út feletti part beomlott és buldózerre lett volna szükség az út megnyitásához. (Jegyzet az olvasó számára: Turner a naplójában az ún. angol mértékegységet használta, amely még a Régi Kor utolsó éveiben, Észak Amerikában használatos volt. Azok akik nem ismerik ezeket a mértékegységeket: 1 mérföld = 1,6 kilométer, 1 gallon = 3,8 liter, 1 láb = 30 cm., 1 yard = 0.91 m., 1 inch = 2,5 cm. és 1 font = kb kg. ) A következménye a lezárt, ill. járhatatlan útnak az lett, hogy alig fél mérföld helyett minden egyes alkalommal több mint 2 mérföldet kellett gyalogolnunk. És három fordulóba tellett, amíg mindent odacipeltünk a kocsihoz. Hoztunk lapátokat, kötelet, egy nagy vászon-postazsákot ( az U. S. A. Postahivatalának jóvoltából) de sajnos kiderült, hogy ezek az eszközök sajnálatosan nem voltak megfelelőek a feladatunkhoz. A Washingtonból történt hosszú utazás után valósággal jólesett lapáttal a vállunkon a kocsitól a tárolóhelyig gyalogolni. Az idő kellemesen hűvös, az őszi erdő gyönyörű, és a régi erdei út -habár erősen be volt nőve-, könnyű járást biztosított az út nagy részén. Még a hordó tetejéig -ami egyébként levehető tetejű, kb. 200 literes vegyianyag-tároló hordó volt- amelybe a fegyvereinket tároltuk, leásni sem volt túl rossz. A talaj elég puha volt és kevesebb mint egy óra kellett nekünk, hogy 1.5 méter mélyre leássunk, és a hordó tetejéhez hegesztett fogantyúhoz a kötelet hozzá kössük. A bajok ezután kezdődtek. Ketten húztuk a kötelet, ahogy csak bírtuk, de a hordó egy centit sem mozdult. Olyan volt mintha bebetonozták volna. Noha a hordó teljes súlya közel 160 kg. volt három évvel ezelőtt ketten könnyedén leengedtük a gödörbe. Persze akkor volt néhány centiméter szabad hely a hordó körül. Mostanra a föld szorosan betömörült a hordó köré és tömören be volt pakolva a fém körül. Felhagytunk a próbálkozással, hogy kiemeljük a hordót és elhatároztuk, hogy a gödörben hagyva nyitjuk ki. Ahhoz, hogy ezt megtehessük kb. még egy órát kellett ásni, hogy megnagyobbítsuk a gödröt, hogy hozzáférhessünk a tetőt lezáró pánthoz. És mi több nekem fejjel lefelé kellett belógnom a gödörbe úgy, hogy Henry fogta a lábam. Annak ellenére, hogy a hordót kívülről lekentük korrózió gátló festékkel ((eredeti változatban aszfalttal)) maga a záró szerkezet teljesen berozsdásodott, és az egyetlen csavarhúzónkat eltörtem, amikor megpróbáltam a zárt lefeszíteni. Végül sok kalapálás után a záró fogantyút felfeszítettem egyik lapát végével. Annak ellenére, hogy a zárógyűrűt levettük, a hordó teteje a helyén maradt - úgy néz ki oda ragasztottuk a festékkel amivel bekentük a hordót. Fejjel lefelé dolgozni egy viszonylag szűk gödörben nehéz és fárasztó. Ezen túl nem volt megfelelő feszítővas, amivel lefeszíthettük volna a hordó tetejét. Végül szinte kétségbeesve még egyszer odakötöztem a kötelet a tető egyik füléhez. Henryvel erősen megrántottuk a kötelet és a tető végül mégis lejött a hordóról! Fejjel lefelé ereszkedtem le újból a nyílásba úgy, hogy az egyik kezemmel a tartály peremébe kapaszkodva tartottam magam, míg a másikkal a gondosan becsomagolt fegyvereket adogattam fel Henrynek. Néhány a nagyobb fegyverkötegek közül, amelyek között a hat lezárt doboz lőszer is ott volt, túl nehezek és nagyok voltak ehhez a módszerhez, és ezeket kötéllel kellett felhúznunk. Felesleges mondanom, hogy mire a tartályt kiürítettük teljesen kimerültem. A karjaim fájtak, a lábam remegett, a ruhám csupa víz volt az izzadságtól. De még hátra volt, hogy a több mint 120 kilónyi fegyvert, hegynek fel a sűrű fák közt, egy félmérföldnyit ((kb egy kilométert)) felcipeljük az úthoz, majd még több mint egy mérföldet ((1.8 km-t)) a kocsihoz. Ha lett volna megfelelő hátizsákunk talán egy fordulóval is elvihettük volna a cuccokat a hátunkon. Két fordulóval egész könnyedén megtettük volna. De ezekkel az ormótlan postás zsákokkal amelyeket csak kézben vihettünk, három igen fájdalmas útba tellett. Kb. 100 yardonként meg kellet állnunk, hogy letegyük a terhünket egy kicsit, és az utolsó két fordulót már teljes sötétségben tettük meg. Még elemlámpát sem hoztunk magunkkal, mivel nappalra terveztük az akciót. Amennyiben a jövőben nem tervezzük meg jobban az akcióinkat, akkor nehéz idők elé nézünk. Visszafelé Washingtonban megálltunk, Hagerstown mellett egy kis útszéli étkezdénél, hogy szendvicset és kávét vegyünk. Körülbelül egy tucat ember volt a helységben és a pult mögötti TV-ben épp az esti 11 órás híreket mondták. Ezeket a híreket sohasem fogom elfelejteni. 7

8 A nap nagy híre az volt amit a SZERVEZET Chicagóban művelt. Úgy tűnik a RENDSZER megölte egyik emberünket, és viszonzásul mi megöltük az ő három emberüket, majd látványos - és sikeres - tűzharcba bocsátkoztunk a hatóságokkal. Majdnem az egész híradó az események rekonstruálásával volt tele. Mi már tudtuk a korábbi újsághírekből, hogy Chicagóban a múlt héten kilenc emberünket letartóztattak és úgy néz ki, igen rossz soruk volt a Cook Megyei börtönben, ahol egyikük meg is halt. Abból amit a bemondó mondott nem lehetett tisztán kivenni, hogy valójában mi is történt, de ha a RENDSZER a jelleméhez méltóan és szokásai szerint cselekedett, akkor az embereinket külön-külön niggerekkel teli cellákba tették, és ezek után szemet hunytak afelett, ami azután következett. A RENDSZER részéről már régóta működött ez a fajta "törvényen kívüli" büntetés az embereinkkel szemben, ha nem tudtak megfelelő bizonyítékot találni ellenük, ami a bíróságon is megállja a helyét. Ez pont olyan szörnyű és borzasztó büntetési mód volt, mint ami egy középkori kínzókamrában, vagy a KGB pincéiben folyt. És megtehetik, mert a sajtó soha nem ismeri el hogy megtörténik. Végül is, ha valakik a fajok egyenlőségéről győzködik a nyilvánosságot, hogy is tudnák beismerni hogy rosszabb fekete bűnözőkkel összezárva lenni, mint fehérekkel? Másnap miután az emberünket megölték,- a bemondó azt mondta Carl Hodgesnek hívták, valaki, akiről nem halottam mielőtt megölték - a Chicagói SZERVEZET teljesített egy ígéretet, amit több mint egy évvel ezelőtt tettek arra az eshetőségre, ha bármelyik emberünket súlyosan bántalmaznák vagy megölnék egy Chicagói börtönben. A Cook Megyei rendőrfőnökön rajtaütöttek a háza környékén és sörétes fegyverrel szétlőtték a fejét. Cédulát tűztek a testére melyen ez állt: "Ez Carl Hodgesért volt". Ez múlt héten, szombat este volt. Vasárnap a RENDSZER teljesen fel volt bolydulva. A Cook Megyei rendőrfőnők politikai fejes és elsővonalbeli zsidóbarát, "sábesz goj" volt, és igazán nagy dolgot csináltak belőle. Noha csak Chicago környékére sugározták vasárnap reggel, ott kitrappoltatták a helyi lakosság számos "tiszteletet élvező" "elöljáró" emberét, hogy elítéljék a megtorlási akciót és a SZERVEZETET rendkívüli TV beszédeikben. Az egyik egy ún. "felelős konzervatív", míg a másik a Chicagói zsidó közösség vezetője volt. Mindketten úgy írták le a SZERVEZETET mint egy "gyűlölködő rasszista bandát" és felhívták az összes "helyesen gondolkodó Chicagóit", hogy működjenek együtt a politikai rendőrséggel, a rendőrfőnök kinyírásáért felelős "gyűlölködők" elfogásában. Nos a "felelős konzervatív" ma kora reggel elvesztette mindkét lábát és súlyos belső sérüléseket szenvedett amikor a kocsija alatt egy odatett távirányításos bomba robbant, mikor beüllt. A zsidók szóvivője még kevésbé volt szerencsés. Hivatala előterében várakozott a liftre amikor valaki odament hozzá és a kabátja alól elővett baltával úgy fejbe nyeste, hogy a "jó zsidó" koponyáját a feje búbjától a válláig kettévágta, majd eltűnt a csúcsidőbeli tömegben. A SZERVEZET azonnal felelősséget vállalt mindkét támadásért. Ez aztán igazán felbolydította a RENDSZERT. Illinois állam kormányzója a Nemzeti Gárdát rendelte Chicagóba, hogy segítsenek a helyi rendőrségnek és FBI ügynököknek a SZERVEZET után kutatni. Chicago utcáin sok ezer embert állítottak meg, és kényszeríttettek arra, hogy igazolja magát. A RENDSZER félelme és paranoiája csak most mutatkozik meg igazán. Ma délután Ciceró városrészben három embert körülzártak egy kis lakásban. Az egész környéket lezárták, mialatt a három ember tűzharcba keveredett a rendőrséggel. A TV stábok mindenütt ott voltak, nagy izgalomban, nehogy elszalasszák a RENDSZER sikerét, avagy az egységünknek a kinyírását. ((eredetileg a kill-t, az "ölést", a Rendszer véres győzelmét - és a szervezet egy részének kinyírását)) A három férfi közül egyiknek úgy néz ki lövészfegyvere volt, mivel két fekete rendőr a helyszíntől jóval távolabb halálos lövést kapott, mielőtt rájöttek volna hogy a feketéket direkt célozzák, és egyenruhás fehér rendőröket nem vesznek célba. Habár ez a fehér mentesség nem terjedt ki a civilruhás politikai rendőrségre, mert egy FBI ügynök aki egy fél másodpercig előmászott a fedezékéből, hogy egy könnygázgránátot dobjon be egy ablakon, szükségtelenül hosszú géppisztolysorozatot kapott a mellébe és belébe, és azonnal össze is roggyant. Lélegzetvisszafojtva figyeltük, ahogy az akciót mutatta a TV képernyő, de a csúcs akkor jött el számunkra mikor a lakást megrohamozták és üresnek találták. Az egész épület minden lakásainak szobánkénti gyors átvizsgálása után sem találták meg embereinket. A bemondó hangjában nyilvánvaló volt a csalódás ezen az eredményen, de egy férfi, aki a pult másik végében ült, fütyült és tapsolt amikor bejelentették, hogy úgy néz ki a "rasszisták" elillantak. A pincérlány mosolygott ezen és számunkra világosnak nézett ki, hogy noha nem volt egyetemes az elismerés a SZERVEZET cselekedetei iránt Chicagóban, de ugyanakkor nem volt egyetemes elítélés sem. Mintha a RENDSZER megérezte volna a pult végi férfi reakcióját (és a hozzá hasonló reakciókat országszerte) a délutáni eseményekkel kapcsolatban, és a kép Washingtonra váltott, ahol az igazságügy miniszter épp különleges sajtótájékoztatót hívott össze. Az igazságügyminiszter bejelentette hogy a szövetségi kormány minden rendőri ügynökségét beveti, hogy felszámolja a SZERVEZETET. Úgy festett le minket, mint "veszett, rasszista bűnözőket" akiket "egyedül csak a gyűlölet motivál," és akik "meg akarják semmisíteni mindazt a haladást az egyenlőség felé" amit a RENDSZER az utóbbi időkben elért. Minden állampolgár figyelmeztetve lett hogy legyen résen, és működjön együtt a hatóságokkal a "rasszista összeesküvés" felszámolásában. Ha valaki bármi gyanúsat észlel, főleg ismeretlen, a lakóhelyén kívülről jött személy részéről, annak ezt azonnal jelentenie kellett volna a legközelebbi FBI irodának vagy az Emberi Viszonyok Tanácsnak. És akkor valami nagyon óvatlant mondott, ami valóban elárulta, hogy mennyire fél ((aggódik)) a RENDSZER. Kijelentette, hogy bármelyik állampolgár akiről kiderül hogy információt rejtegetett rólunk, vagy bármilyen segélyt vagy bátorítást kínál nekünk "a legkeményebben lesz kezelve". Ezek voltak a pontos szavai - ami nem lepné meg az embert ha a Szovjetunióban hangzottak volna el, de amelyek a legtöbb amerikai fül számára durván hatottak, a média legjobb igazolásukra kifejtett propaganda erőlködései ellenére is. Az embereink által minden Chicagóban vállalt veszély váratlan mértékben fizetődött ki az által hogy az igazságügy minisztert erre a pszichológiai hibára provokálták. Ez az eset annak az értékét is bizonyítja, hogy a RENDSZER egyensúlyát fellökjük, és a RENDSZERT egyensúlytalan állapotban tartsuk váratlan támadásokkal és meglepetésekkel. Ha a Rendszer nyugodt maradt volna, és jobban átgondolta volna a választ a Chicagói hadműveleteinkre, akkor nemcsak hogy elkerülhetett volna egy hibát, amely nekünk több száz újoncot fog hozni, de valószínűleg arra is módot gondolhatott volna ki, hogy a közvélemény szélesebb támogatását nyerje el az ellenünk folytatott harcra. A tévéműsor azzal a bejelentéssel ért véget, hogy kedden ( vagyis ma este ) egy egyórás különleges műsor lesz a "rasszista összeesküvésről". Mi abbahagytuk ennek a speciális különkiadású híradó nézését, ami szerintünk különösen pocsék munka volt, tele 8

9 hibákkal, és egyenes kitalációkkal, és egyáltalán nem volt meggyőző. Ezt mindannyian éreztük. De egy dolog biztos: a médiakaranténnak vége. Chicago a szervezetnek azonnali "sztár" státust szerzett, és bizonyára az egész országban mindenütt mi kell hogy legyünk az emberek között az első számú beszélgetési téma. Ahogy a tegnap esti TV hírek véget értek, Henry és én lenyeltük a vacsoránk utolsó falatját és kibotladoztunk az étteremből. Én tele voltam érzelmekkel: izgalom, szerfeletti boldogság a Chicagói bajtársaink sikere miatt, idegesség afelől hogy az országos embervadászat egyik célpontjává váltam, és egy kis harag, hogy a Washingtoni egységeink közül egyik sem mutatott olyan kezdeményező tulajdonságot mint a Chicagói egységeink. Nagyon tenni akartam valamit, és az első dolog amire gondoltam az az volt, hogy megpróbáljak valamiféle kapcsolatot létesíteni azzal a fickóval a kávézóban, aki szimpatetikusnak látszott felénk. Ki akartam venni egy szórólapot a kocsinkból, és egyet-egyet tenni a parkolóban levő mindegyik kocsi ablaktörlője mögé. Henry, aki mindig is nyugodt volt, és nyugodtan gondolkodott, hasonló érzésekkel, de teljes mértékben ellenezte és megvétózta az ötletemet. Ahogy ültünk a kocsiban elmagyarázta, hogy nagyon buta lenne most megkockáztatni hogy bármennyi, akármennyi figyelmet is felhívjuk magunkra, amíg be nem fejezzük a jelenlegi feladatunkat, ami a fegyver rakományunk biztonságos eljuttatása az egységünkhöz. Ezentúl emlékeztetett még arra, hogy a Szervezet fegyelmi rendszerének megszegése lenne az, ha egy földalatti (fegyveres) egység bármilyen, akármilyen direkt toborzási tevékenységbe fogna, bármilyen minimális is lenne ez. Ez a tevékenység a "törvényes" egységek feladata. A földalatti egységek olyan egyénekből állnak akik a politikai rendőrség előtt ismertek, és meg vannak jelölve letartoztatásra. Az ő feladatuk az, hogy direkt akcióval szétrombolják a Rendszert. A "legális" egység olyan egyénekből áll akik jelenleg nem ismertek a Rendszer előtt.( És valóban lehetetlen lenne bebizonyítani, hogy a legtöbbjük tag. Ez a kommunistáktól átvett módszer. ) Az ő feladatuk az, hogy minket információval, pénzzel, ügyvédi védelemmel, és más módokon támogassanak. Bármikor egy "illegális" tag tudomására jut egy potenciális újoncnak, akkor az át kell adja az információt egy "legális" tagnak, aki majd megközelíti a potenciális új tagot, elbeszélget vele valahogyan és óvatos módon kivizsgálja, hogy milyen ember is az illető, és mi a véleménye valójában. A "legálisak" el kéne intézzék a többi alacsonyabb kockázatokkal járó tevékenységeket is, mint pl. a szórólapozás. Nálunk igazából még nem is lett volna szabad legyenek szórólapok. Megvártuk, amíg a férfi aki tapsolt az embereink szökésének hírére, kijött a kávézóból és beszállt a kocsijába. Majd elhajtottunk mellette, és felírtuk a rendszámát ahogy kihajtottunk a parkolóból. Mikor a hálózat fel lesz állítva, a rendszám el fog jutni a megfelelő személyhez, aki majd felveszi a kapcsolatot vele. Mikor visszaérkeztünk a lakásba George és Katherine ugyanolyan beindultak és boldogok voltak mint mi. Ők is látták a TV híradót. Az igen kimerítő nap ellenére, pont annyira nem tudtam aludni mint ők, és mi mindannyian vissza szálltunk a kocsiba, George és Katherine megosztották a hátsó ülést a zsíros rakományunk egy részével, és elmentünk egy éjjel-nappali autósmoziba. A kocsiban beszélgethettünk anélkül hogy gyanút keltettünk volna, vagy a lehallgatás veszélyében lettünk volna, és ezt tettük a kora reggeli órákig. Azt azonnal elhatároztuk, hogy rögtön átköltözünk az új lakhelyre amit George és Katherine tegnap találtak nekünk. Az az öreg lakás egyszerűen nem felelt meg a céljainknak. A falak olyan vékonyak voltak hogy suttogva kellett beszélgetni egymás közt hogy a szomszédok ne hallhassák. És biztos vagyok benne, hogy a mi rendszertelen életvitelünk biztosan felkeltette szomszédaink gyanakvását is, hogy vajon mi miből is élünk tulajdonképpen. A Rendszer által mindenkinek adott figyelmeztetés után, hogy jelentsenek furcsa viselkedésű vagy kinézésű idegeneket, (nekik ismeretlen személyeket) egyenesen veszélyes lett nekünk hogy egy ilyen kevés elzártságot (magánteret) biztosító helyen maradjunk. Az új hely mindenféle szempontból sokkal jobb, kivéve az árát. Egy egész épület a miénk, (egy különálló épületet béreltünk). Valójában egy magában álló, beton-téglából épült kereskedelmi épület, alul egyetlen garázs szerű szobával, amely egykor egy kis műhelynek adott helyet, továbbá irodákkal és a felső emeleten raktárral. A helyiséget lebontásra jelölték ki, mert az autópályához tartozó új feljáró útjában volt, amely feljáró négy év óta a tervező szakaszban volt. Mint a legtöbb állami munkálat, ez is leragadt - valószínűleg örökre. Habár sok százezer embert fizetnek azért, hogy új autópályák épüljenek, a valóságban egyetlen sem épül. Az utóbbi öt évben az országban levő utak legtöbbjének állapota súlyosan leromlott, és annak ellenére, hogy útjavítási csapatokat lehet állandóan látni álldogálni, úgy néz ki soha semmit nem javítanak meg. A kormány még addig sem jutott el, hogy tettlegesen megvásárolja azokat a telkeket amelyeket használhatatlannak minősített és lebontásra jelölt ki, és otthagyta a tulajdonosokat a semmivel. Törvényesen, az épület tulajdonosának nem lenne szabad kiadnia, de úgy néz ki, valakivel a városi kormányzatnál megegyezett ebben. Nekünk ebből az az előny, hogy nincs hivatalos számontartás a lakottságáról, nem kell hivatalos bejelentőt kitölteni, nincsenek társadalombiztosítási-számok a rendőrség számára, és sem a megyei épület-felügyelőségtől, sem a tűzoltóságtól nem jön senki ellenőrizni. George csak el kell vigyen 600 dollárt a tulajdonosnak havonta egyszer. George úgy gondolja, hogy a tulajdonos, egy erős akcentussal beszélő vén ráncos Örmény, meg van győződve arról, hogy mi a helyiséget vagy kábítószer előállításra akarjuk használni, vagy lopott holmik tárolására, és nem is akarja tudni a részleteket. Úgy gondolom hogy ez nagyon jó, mert ez azt jelenti hogy nem fog kíváncsiskodni errefelé. A helyiség pokolian néz ki kívülről. Három oldalról rogyadozó, rozsdás, fémháló kerítés veszi körül. Az udvar tele van kiszerelt vízmelegítő tartályokkal, szétszerelt és minden használható résztől megfosztott motorblokkokkal és mindenféle elképzelhető rozsdás vas-szeméttel. A betonparkoló elől töredezett és fekete a régi kocsikból kifolyt olajtól. Az épület elején nagy megviselt cégtábla látható: "J. T. Smith és fiai hegesztő és javító műhely" A földszinti ablakoknak feléből hiányzik az üveg, de amúgyis be van deszkázva az összes földszinti ablak. 9

10 A szomszédság eléggé lerobbant könnyűipari terület. A szomszédban mellettünk, egy kis kamionos szállítmányozási cég garázsai és raktárai vannak. Teherautók jönnek-mennek az éjjel minden órájában, ami azt jelenti hogy nem fog gyanúsnak kinézni a rendőröknek, ha a környéken látnak minket is éjjeli órákba közlekedni. Szóval, miután eldöntöttük hogy mielőbb elköltözünk, ezt ma meg is tettük. Mivel az új helyiségben nincs víz, villany vagy gáz, az én dolgom volt megoldani a melegítési illetve gáz, villany, csatornázási és víz problémákat, mialatt a többiek áthozták a cuccainkat. A vízellátás visszaállítása könnyű volt, miközben megtaláltam a vízórát és levettem annak tetejét és megengedtem a vizet, odahurcoltam egy rakás nehéz vasszemetet és letakartam a vízórát úgy, hogy valószínűleg nem tudná senki megtalálni, ha netán valaha valaki ki is jönne a vízművektől. Az áram helyreállítása már sokkal nehezebb volt. A villanyórától még voltak ugyan légvezetékek egy villanypóznáig, de az áram ott volt lezárva a villanyóránál, amely a falon kívül volt elhelyezve. A házból kellett óvatosan egy lyukat verjek az óra mögötti falba és az órát kikerülve rákötni a házbéli rendszert a hálózatra. Ez elfoglalta napom nagy részét. A nap hátralévő részét azzal töltöttem, hogy a földszinti bedeszkázott ablakok deszkái közti réseket gondosan letakartam, és az emeleti ablakok mögé vastag papundeklit rögzítettem, erősen hogy éjjelente abszolút semmi fény ne szűrődjön ki az épületből. De még mindig nincs fűtésünk, és konyha helyiségünk sincs azon az elektromos rezsón kívül, amit hoztunk a másik helyről. De legalább most már a vécé működik, és a lakóhelyünk elviselhetően tiszta, még akkor is, ha egy kicsit sivár és üres. A hálózsákjainkban elalhatunk a földön egy darabig, veszünk majd egy elektromos fűtőt és egy más dolgot is, ami kényelmesebbé teszi majd az életünket a következő pár napban. 4. Fejezet Szeptember 30, Annyi munka volt az utóbbi héten, hogy nem is volt időm írni. A tervünk, hogy felállítsuk a kommunikációs hálózatot egyszerű és bonyodalmak nélküli volt, de a valóságbeli megvalósítása roppant erőfeszítésbe került, legalábbis nekem. A nehézségek, amelyeket le kellett győzzek, még egyszer megerősítették számomra azt a tényt, hogy a legjobban átgondolt tervek is veszélyesen megtévesztők kivitelezhetőségükre és nehézségükre nézve, hacsak nincs belekalkulálva a változtathatóság, és az előre beláthatatlan problémák áthidalása. Alapvetően a hálózat amely összeköti a Szervezet összes egységét, két féle távközlésen alapul: emberi hírvivőkre és roppant speciális rádió-sugárzásra. Én nem csak a mi egységünk rádió felszereléséért felelek, de a Washingtoni terület másik 11 egysége összes vevőjének karbantartásáért és felügyeletéért, továbbá a Washingtoni Területi Parancsnokság és a 9-es egység adójáért is. Ami igazán összezavarta a hetemet az az utolsó percbeli döntés volt WTP-nél, hogy a 2-es egységet is ellátják adó-vevő készülékkel. És nekem kellett elvégezni a beüzemelést. Ahogy a hálózat fel van állítva, minden olyan távközlés, ami megbeszélést igényel, vagy hosszú részletes helyzet vagy feladat megmagyarázást - részletes eligazítást, vagy helyzetjelentést, azt szemtől-szemben szóban intézzük. Most, hogy a telefontársaság számítógépes számontartást tart fent, minden nem csak hosszútávú, de helybéli hívásról és a politikai rendőrség állandó folyamatos lehallgatásával, a telefon használata ki van zárva, maximum a sürgősségi esetek jelenthetnek kivételt. De viszont olyan üzenetek, amelyek gyakoriak, rendszeresek, és egyszerűek, amelyeket könnyen lehet lekódolni, és rövid kódba lehet foglalni rádióadással lettek elküldve. A Szervezet nagyon sok átgondolással kidolgozott egy 800 különféle rendszeresített üzenetből álló "szótárat", amelyben mindegyik üzenetnek 3 számos kódja van. Így egy esetben a szám "2006" azt jelentheti, hogy: "A hadművelet amelyet a 6-os egységnek volt kiosztva el van halasztva további értesítésig". Minden egységben egy személy megtanulta kívülről az egész üzenet szótárat, és felelős azért, hogy tudja a legújabb és hatályban levő szám kódját minden üzenetnek. A mi egységünkben ez a személy George. A valóságban ez nem olyan nehéz, mint amilyennek hangzik. Az üzenet szótár nagyon rendszeres módon van elrendezve, és egyszer valaki bemagolta az alapvető felépítését, nem túl nehéz megtanulni az egészet. Az üzenetek szám kódja megváltozik minden pár nap, de az nem jelenti azt hogy George-nak be kell magolnia az egész szótárat újból, csak kell tudja az új számkódját egy üzenetnek, és e szerint ki tudja számolni a fejében az új kódját az összes többinek. Ennek a kód-rendszernek a használata lehetővé teszi, hogy állandó biztonságos rádiókapcsolatot tartsunk, nagyon egyszerű és könnyű, hordozható készülékeket használva. Mert a rádió üzeneteink soha sem hosszabbak egy másodpercnél, és nagyon ritkán fordulnak elő, a politikai rendőrség nem valószínű hogy megtalálja egyetlen kiadó tartózkodási helyét sem, kereső készülékekkel ((pl. "d-fing")), vagy hogy le tudják olvasni bármelyik felvett üzenetet. A vevőkészülékeink még egyszerűbbek az adóinknál, egyféle keresztezései a zsebrádiónak és a zsebszámológépnek. Állandóan be vannak kapcsolva, és ha egy helyes frekvencián és hang-tónussal ellátott kódot kapnak, felveszik, kimutatják, és kimutatva tartják törlésig a számkódot, automatikusan. Az én nagy segítségem a Szervezetnek eddig, ennek a távközlési felszerelésnek a kifejlesztése, és nagy részüknek a tényleges gyártása volt. Az első üzenet amit WTP leadott minden egységnek, a környéken, vasárnap volt. Utasítást adtak minden egységnek, hogy küldjék az összeköttetési emberüket a számkód által jelölt helyiségre, hogy helyzetértesítést kapjanak és egység-helyzetjelentést adjanak le. Mikor George visszajött a vasárnapi tudósításról továbbadta a híreket mindannyiunknak. A lényeg az volt, hogy habár még nem volt semmi baj a Washington térségben, a WTP-t aggasztották a jelentések, amelyeket a politikai rendőrségen belül levő kémeinktől kapott. A Rendszer mindent belead, hogy megsemmisítsen. Egyének százait tartóztatták le és vallatták ki akikre gyanakszanak, hogy szimpatizálnak vagy valami távoli összeköttetésük van velünk. Ezek közt volt egy a "legálisaink" közül, de úgy néz ki eddig a hatóságok még nem tudtak semmi konkrét bizonyítékot felmutatni ellenük és a vallatások sem voltak eredményesek, amik hozzánk vezettek volna. De mégis a Rendszer reakciója a múlt heti Chicagói történésekre kiterjedtebb és energetikusabb volt mint gondoltuk. Egy dolog amin dolgoznak, az számítógépes, általános, belső útlevélrendszer. Minden 12 éven felüli egyén kap útlevelet, és kötelezve lesz, súlyos büntetések fenyegetése ellenében, hogy állandóan magánál hordozza. Nem csak meg fogja tudni állítani az utcán az embereket bármely rendőr vagy rendőrségi ügynök és kérni, hogy mutassák a papírjaikat, de kidolgoztak egy tervet is, hogy 10

11 szükségessé tegyék az útleveleket a legtöbb mindennapi tevékenységhez, mint repülő, busz, vagy vonatjegyet venni, hotelben, motelben, szobát kivenni, vagy kórházban vagy rendelőben orvosi kezelést kapni. Minden jegyárusítási pult, hotel, orvosi rendelő, és ehhez hasonló el lesz látva leolvasó számítógépekkel, amelyek telefonvonalon lesznek bekötve az óriási egész országra kiterjedő információ- és számítógépközpontba. Minden egyén mágnesesen bekódolt útlevélszámát rendszeresen felveszik a számítógépek, ha bármikor jegyet vesz, számlát fizet ki, vagy valamilyen szolgáltatást vesz igénybe. Ha bármilyen rendellenesség van, riasztják a legközelebbi rendőrállomást, amelyben ki lesz jelölve a jelet leadó leolvasó-gép és az abba információt betevő egyén tartózkodási helye. Már pár éve fejlesztik ezt a belső útlevél rendszert, és mindent kidolgoztak részletesen. Az egyetlen ok amiért nem helyezték még működésbe, az a civil-szabadságok csoportok tiltakozása volt, akik ezt a rendőrállam felé irányuló másik nagy lépésnek látják, ami persze hogy az is. De most a Rendszer biztos hogy túl tud törni a libertáriánusok ellenkezésén, az által, hogy mentségként minket használnak. Minden megengedhető és elfogadható a "rasszizmus" elleni harcban! Legalább három hónap fog kelleni hogy beszereljék a szükséges felszereléseket, és működésbe helyezzék a rendszert, de haladnak vele amilyen gyorsan csak tudnak, úgy számolva, hogy "fait accompli"-ként ((vagyis már megvalósított dologként)) bejelentik, a sajtó teljes támogatásával. Később a rendszert fokozatosan kiszélesítik, leolvasó készülékekkel kötelezően minden árusítási helyiségben. Senki nem fog tudni megenni egy ebédet egy étkezdében, felvenni a szennyesét egy tisztítóban, vagy élelmiszert venni a boltban anélkül hogy mágnesesen leolvassák az útlevél számát a kassza melletti leolvasókészüléken. Mikor odáig jutnak dolgok akkor a Rendszer elég szorosan a markában fogja tartani a lakosságot. A modern számítógépek erejével, a politikai rendőrség képes lesz pontosan megtalálni bárkit, bárhol, és pontosan tudni róla hogy hol volt, és mit csinált. Nem kevés kemény gondolkodásba fog kerülni nekünk hogy kikerüljük ezt az útlevélrendszert. Abból ítélve, amit a kémeink mondtak nekünk, nem lesz olyan egyszerű, mint meghamisítani egy belső - útlevelet, és nem létező számokat írni be. Ha a központi számítógép észrevesz egy ál-számot, akkor a riadó automatikusan kimegy a legközelebbi rendőrállomásra. Ugyanaz fog történni, ha John Jones, aki Spokane-ban ((Alaszka)) él, és éppen arra használja az útlevelét hogy ételt vásároljon ott vele, hirtelen Dallasban is ételt vásárol. Vagy akár ha a központi számítógép úgy olvassa hogy Bill Smith biztonságban van egy kuglizó helyiségben van Main Utcán, és ugyanakkor felbukkan egy ruhatisztítónál a város túloldalán. Ami előttünk áll, elképesztő körülmény, valami, ami technológiailag lehetséges volt már egy ideje, de amit ezidáig, soha nem álmodtuk volna, hogy a Rendszer valóban megpróbál. George a megbeszélésről utasítást hozott nekem, volt, hogy haladéktalanul menjek el a 2-es Egységhez hogy megoldjam a technikai problémájukat. Közönséges körülmények között, sem én sem George nem tudhatnánk a 2-es Egység tartózkodási helyét, és ha szükséges lett volna, hogy találkozzunk egy egyénnel abból az egységből akkor az más helyen történt volna. De ez a probléma szükségessé tette hogy elmenjek a tartózkodási helyükre, és George elismételte nekem emlékezetből az útbaigazítást, amit neki adtak. Ők fent vannak Marylandben, több mint 30 mérföldnyire tőlünk, és mivel magammal kellett vigyem az összes szerszámaimat is, elvittem a kocsit. Szép helyiségük van, egy nagy Farmház és egy hozzá tartozó épület, körülbelül 40 hektárnyi rétes és erdős területből álló földön. Nyolcan vannak az egységükben, némivel többen mint a legtöbben, de úgy néz ki egyikük sem ért semmit az elektronikai dolgokhoz, még az is meglepne, ha tudnák, hogy a csavarhúzónak melyik vége megy a csavarba... Ez furcsa mivel az egységek alakításában nem kevés figyelmet fordítottunk arra hogy értékes képességek, tehetségek és képzettségek a lehető legértelmesebben legyenek elosztva. A 2-es Egység eléggé közel van két másik egységhez, de mind a három egység problematikus módon messze esik a másik kilenc Washington környékbeli egységtől, és főleg a 9-es Egységtől, amely az egyetlen egység volt a WTP-vel való kapcsolatfelvételre alkalmas leadó készülékkel. Ezért a WTP úgy döntött hogy a 2-es Egységnek is ad leadót, de mindeddig nem tudták működésbe állítani. A nehézségeik oka azonnal nyilvánvalóvá vált előttem, ahogy besürgettek a konyhába. Az adójuk kocsi-akkumulátor és egy csomó ilyen-olyan elektronikai alkatrészük és drótjuk megtöltött egy asztalt. A részletes utasítások ellenére, amelyet előkészítettem minden egyes adókészülékkel és az adókészüléken található jól látható megjelölések ellenére, sikerült nekik az adókészüléket, fordítva kötni az akkumulátorhoz, a pozitívat a negatívhoz, és a negatívot a pozitívhoz. Sóhajtottam, és rávettem kettőt az embereik közül, hogy segítsenek behozni a felszerelésemet a kocsiból. Először megnéztem az akkumulátorjukat és teljesen lemerülve találtam. Mondtam nekik, hogy tegyék az akkumulátort töltődni a töltőre, amíg én megnézem az adókészüléket. Töltőre? Milyen töltőre? - akarták tudni. Még töltőjük sem volt! Mivel mostanában bizonytalan az áramszolgáltatás az összes kommunikációs felszerelésünk akkumulátorokról működik, amelyeket a rendes vonalakról töltünk. Így nem vagyunk kiszolgáltatva az utóbbi években hetenteivé, ha nem napontaivá vált áramszünetek vagy feszültség csökkentések jelenségének. Mint a legtöbb közszolgáltatással is ebben az országban, minél magasabb lesz az áram ára, annál kevésbé megbízható a szolgáltatás. Például idén augusztusban Washington környékén teljes áramszünet volt összeszámolva körül belül négy napra, és körülbelül összesen 14 napra 15%-osnál nagyobb feszültségcsökkenés volt. A kormány állandóan értekezleteket ((vizsgáló kihallgatásokat)) tart, vizsgálódásokat végez, jelentéseket ad ki a problémáról, de ennek ellenére egyre rosszabb. A politikusok közül egyik sem hajlandó szembenézni az igazi okokkal, amelyeknek egyike Washington Izrael-körül forgó külpolitikájának hatása Amerika olajbeszerzésén. Megmutattam nekik hogy kell felkötni az akkumulátort a kisteherautójukhoz sürgősségi töltésre, és akkor elkezdtem megvizsgálni hogy milyen rongálás érte az adót. Egy töltőt később kell majd találni az akkumulátoruk számára. A legfontosabb része az adónak, a kódoló egység, amely egy zseb-számológép billentyűlemezét alkalmazva a digitális, kódolt jelet termeli, rendben volt. Megvédte egy dióda a fordított bekötéstől való sérüléstől, de magában az adóban három tranzisztor kiégett. Eléggé biztos voltam benne hogy a WTP-nek volt valahol még egy adója tárolva, de hogy megtudjam, biztosra kellett volna küldjek nekik egy üzenetet. Ami azt jelentette volna, hogy futárt kellett volna küldenünk a 9-es Egységhez, hogy onnan küldjenek 11

12 kérést erre vonatkozólagosan, és akkor valaki a WTP-től el kellett volna hozza az adót a 2-es Egységhez. De nem akartam a WTP-t zavarni ezzel, főleg azt figyelembe véve, hogy szabályba volt foglalva: "a harcoló egységek csak jelentősebb sürgősségek esetében küldhetnek rádió üzenetet." Mivel a 2-es Egységnek úgyis akkumulátortöltőre volt szüksége, úgy döntöttem hogy a töltőt és a tranzisztorokat beszerzem egyszerre egy elektronikai részeket és felszerelést forgalmazó üzletből, és megjavítom magam. Megtalálni a részeket amelyekre szükségem volt, nehezebbnek bizonyult mint gondoltam, és este hat is elmúlt, mire végül visszaértem a farmházhoz. Az üzemanyagjelző a kocsiban az "üres" jelzésen volt, mikor behúztam a ház mellé. Mivel féltem a benzinadag-kártyámat használni valamelyik benzinkútnál, és mivel nem tudtam, hogy arrafelé hol lehetett feketepiaci benzint kapni, meg kellett kérjem a 2- es Egységet, hogy adjanak nekem egy gallonnal hogy haza tudjak menni. Hát, uram, összesen csak körül-belül egy gallon volt a kocsijukban, de azt sem tudták hogy arrafelé hol lehet benzint szerezni feketén. Csodálkoztam, hogy egy ilyen képtelen és elveszett csoport ember hogy fog megmaradni mint földalatti egység. Úgy néz ki mind olyan emberek voltak, akikről a Szervezet úgy döntött, hogy nem alkalmasak gerilla tevékenységekre és mindet egy egységbe helyezte. Négyen közülük írók a Szervezet nyomtatási részlegének, és folytatják a munkájukat a farmon, propaganda könyvecskéket, és röpcédulákat nyomtatva. A másik négy csak támogató szerepben van ott, hogy ellássák a helyet étellel és más szükségletekkel. Mivel a 2-es egységben senkinek sincs igazán szüksége kocsis utazgatásra, nem szereztek be sok benzint. Végül egyikük önként jelentkezett, hogy kimegy később azon éjjel és szív benzint a környező farmok járműveiből. Körülbelül akkor történt hogy megint elvették az áramot így nem tudtam használni a hegesztővasam és így úgy döntöttem, hogy csak másnap folytatom a munkát. Egész másnapba, és a múlt éjjel nagy részébe tellett nekem amíg végül elintéztem, hogy rendesen működjön az adójuk, mivel felmerült néhány probléma amire nem számítottam. Mikor a munka kész lett éjfél körül, azt javasoltam hogy az adót jobb helyre tegyék mint a konyhába, lehetőleg a padlásra, vagy legalább a ház emeletére. Találtunk megfelelő helyet neki, és mindent felvittünk. De eközben sikerült ráejtenem az akkumulátort a bal lábamra. Először azt hittem eltört, egyáltalán nem tudtam járni vele. Ennek eredménye pedig az lett hogy még egy éjszakát töltöttem a farmháznál. A tehetetlenségük ellenére a 2-es Egységben mindenki nagyon kedves volt hozzám, és hálásak voltak a munkámért. Mint ahogy megígérték, a lopott üzemanyaggal el lettem látva, és ezentúl megtöltötték a kocsit nagy mennyiségű konzervvel és kannás étellel, amiből úgy nézett ki végtelen mennyiségük volt. Megkérdeztem, hogy honnan szerzik mindazt, de a válasz csak egy mosoly volt, és biztosítás, hogy akármennyivel többet kaphatnak, ha szükségük van rá. Lehet mégis leleményesebbek, mint ahogy először gondoltam. Ma reggel 10 óra volt mire visszaértem az épületünkhöz. George és Henry mindketten kint voltak, de Katherine köszöntött, ahogy kinyitotta a garázsajtót nekem, hogy bevezessek. Megkérdezett, hogy reggeliztem-e már. Mondtam neki, hogy én már ettem a 2-es egységgel és nem voltam éhes, de aggódtam a lábam miatt, amely fájdalmasan lüktetett, és kétszer akkorára duzzadt. Segített nekem ahogy felszökdécseltem a lépcsőkön a lakórészlegünkbe, és aztán hozott nekem egy nagy tál hidegvizet, hogy áztassam benne a lábam. A hidegvíz majdnem azonnal leállította a lüktetést, és hálásan hátradőltem a párnákra, amit Katherine mögém tett a díványon. Elmondtam, hogy hogy sérült meg a lábam, és más híreket is cseréltünk az utóbbi két nap eseményeiről. Ők hárman az egész tegnapi napot azzal töltötték hogy polcokat raktak fel, kisebb javításokat végeztek, és befejezték a pucolást és festést, ami mindannyiunkat lefoglalt több mint egy héten át. Az összes bútorzattal, amit fölszedtünk korábban a helyiségnek, egészen tűrhetően kezd kinézni. Sokkal lakhatóbb a hideg, üres, és mocskos műhelynél, mint ami akkor volt mikor beköltöztünk. Tegnap éjjel, Katherine tudtomra adta, George-ot újabb találkozásra hívták be rádión. És akkor ma, kora reggel, ő és Henry elmentek együtt, és neki csak azt mondták, hogy egész nap távol maradnak. Úgy néz ki elaludhattam egy percig, és mikor felébredtem egyedül voltam és a víz amivel a lábam kezeltem már nem volt hideg. De a lábam sokkal jobban volt, és a duzzadás sokat lohadt. Úgy döntöttem lezuhanyozok. A zuhany rögtönzött, csak hideg vizet engedő készítmény, amit Henry és én beszereltünk egy nagyobb szekrénybe a múlt héten. Elrendeztük a vízlevezetést ((csatornázást)) és betettünk egy plafoni lámpát, és Katherine letakarta a padlót és a falakat öntapadós linóleumkockákkal vízszigetelésként. A szekrény abból a szobából nyílik amelyet George, Henry, és én használunk hálószobaként. A másik két ((garázs fölötti)) emeleti szobából, Katherine a kisebbiket használja hálószobaként, és a másik pedig konyhaként és evőhelyiségként is szolgáló közös szoba. Levetkőztem, kerítettem egy törülközőt, és kinyitottam a zuhanyozó ajtaját. És ott volt Katherine, vizesen, meztelenül, és gyönyörűen, a borítás nélküli plafoni lámpa alatt, és törülközött. Rám nézett meglepetés nélkül és semmit sem mondott. Ott álltam egy másodpercig, és akkor, a helyett hogy bocsánatot kérjek és becsukjam az ajtót, ösztönösen felé nyújtottam a karjaim. Bizonytalanul felém lépett. És ezután a természet vette át dolgokat... Az ágyban hevertünk hosszú ideig utána, és beszélgettünk. Először volt hogy igazán beszélgettem Katherinnal. Ő törődő, érzékeny, és nagyon nőies lány, a fegyelmezett, hivatásszerű külső alatt amit fent tartott a Szervezetben végrehajtott munkájában. Négy évvel a razziák előtt egy Kongresszusi képviselő titkárnője volt. Washingtoni bérlakásban lakott egy másik lánnyal aki szintén a Kongresszusnak dolgozott. Egy este mikor Katherine későn jött haza a munkájából a lakótársa testét rusnyán kikészítve találta az ágyán, vérbefagyva. Megerőszakolta és meggyilkolta egy fekete betolakodó. Ezért vett Katherine egy pisztolyt, és tartotta meg azután is, hogy a Kohn rendelet a tűzfegyver tulajdonlást illegálissá tette. És akkor körül-belül egymillió más egyénnel együtt felseprődött a 1989-és razziákba. És habár soha nem volt semmi azelőtti összeköttetése a Szervezettel, megismerte George-ot a fogvatartási helyiségben, ahol mindkettőjüket tartották a letartoztatások után. Katherine apolitikus volt az előtt. Ha bárki megkérdezte volna tőle, mikor a kormánynak dolgozott, vagy az előtt, mikor egyetemen volt, valószínűleg azt mondta volna hogy "liberális". De ő csak a gondolkodás nélküli, automatikus módon volt liberális, ahogy a legtöbb ember. Anélkül hogy igazán átgondolta volna, vagy megpróbálta volna elemezni, értelmezni, egyszerűen felületesen elfogadta a természetellenes ideológiát, amit a kormány és a tömegsajtó a lakosságra tuszkolt. Nem volt benne meg semmi abból a gőgből, önteltségből, és más hozzá hasonló egyének gyűlöletéből, "én-jobbosdiból" vagyis a sajtónak engedelmeskedés "helyes gondolkodás" és "helyes érzés" által alápöckölt egyszemélyes - a propaganda leírásának megfelelő igazi - "rasszizmusból" - vagy 12

13 "alaptalan fennhéjázó gyűlölködésből - rosszindulatból", amire szükség van ahhoz, hogy valaki igazi, elkötelezett, hivatásos liberális legyen. Miután a rendőrség elengedte őket George adott neki pár történelmi és a fajiság tényezőivel foglalkozó könyvet, és a Szervezet kiadványaiból valamennyit olvasni. Életében először elkezdett komolyan gondolkodni a problémák gyökerénél levő fontos faji - genetikai, társadalmi, és politikai tényezőkről. Megtanulta az igazságot a Rendszer "egyenlőség" csalásáról. Tudást szerzett a zsidók különleges történelmi szerepéről, mint fajok (nemzetek) és civilizációk elrothadásának és felbomlásának, tönkremenésének okozóiról. De ami a legfontosabb, faji alapú identitást, egy hovatartozási felfogást kezdett nyerni, legyőzve az egy életen át reá adagolt agymosást, aminek célja az volt, hogy elszigetelt emberi atommá alacsonyítsa őt a kozmopolita káoszban. A kongresszusi állását elvesztette a letartóztatása miatt, és úgy két hónappal később munkát kapott a Szervezetben mint gépírónő a nyomtatási részlegünkben. Mivel okos és jól dolgozott, hamarosan előreléptették nyomdai javítónak, majd szerkesztőnek. egy cikket is irt a Szervezet kiadványaiba, nagyjából a nők szerepéről a mozgalomban, és a társadalomban általánosan, és a múlt hónapban frissen kinevezték egy új negyedévenként megjelenő Szervezeti lap főszerkesztőjének, amely kimondottan nőknek készült volna. A szerkesztői karrierje most természetesen leállt, legalábbis ideiglenesen, és a leghasznosabb hozzájárulása a jelenlegi működésünkhöz az a kitűnő tehetsége az arc elmaszkírozására, valami amit amatőr-színház munkája révén fejlesztett ki egyetemista korában... Habár a Szervezettel legelőször George révén érintkezett, Katherine sosem volt bensőséges kapcsolatban vagy szerelmi viszonyban vele. Mikor először megismerkedtek, George még mindig házas volt. Később, ahogy George felesége, aki sosem helyeselte a szervezetben való működését elhagyta, és Katherine is belépett a Szervezetbe, mindketten túl elfoglaltak voltak a Szervezet más-más részlegeiben, és nem találkoztak sokat. George akinek a munkája mint utazó szervező és pénzadomány szerző állandóan az úton tartotta, nem is volt sokat Washingtonban akkoriban. Csak a véletlen dolga volt hogy George és Katherine ugyanebben az egységben kötöttek ki, de George elég nyilvánvalóan védenceként tekinti. Habár Katherine sosem tett vagy mondott semmit hogy a feltételezésemet megalapozza, de ma reggelig úgy gondoltam, George viselkedéséből következtetve, hogy volt valamilyen viszony közöttük. És mivel George gyakorlatilag az egységünk vezetője, ezért a Katherine felé érzett természetes vonzalmamat irányítás alatt tartottam mindeddig. Most viszont úgy néz ki a helyzet kicsit kényelmetlen lett. Ha George nem alkalmazkodik az új helyzethez kegyesen, a dolgok kicsit feszültek lesznek, és lehet, hogy csak a mi egységünk és más környékünkbeli egységek közti személycserékkel lehet megoldani a problémákat. De addig is más gondjaink vannak, nagy problémák! Mikor George és Henry ma este végre visszatértek, megtudtuk, hogy mit csináltak egész nap: felderítő munkát végeztek az FBI országos központján a városban. Az egységünknek kiosztották a feladatot, hogy robbantsuk fel! A parancs egészen a Forradalmi Parancsnokságtól jött le, és egy embert leküldtek a Keleti Parancsnoksági Központtól a WTP eligazításhoz, amin George részt vett vasárnap, hogy szemügyre vegye a helyi egységvezetőket, és kiválasszon egyet erre a küldetésre. Úgy néz ki a Forradalmi Parancsnokság úgy döntött hogy támadásba lendül a Politikai Rendőrség ellen, mielőtt túl sokat letartoztatnak a "törvényeseink" ( "legális" tagjaink) közül, vagy befejezik a számítógépesített belső-útlevél rendszerük felállítását. George-al közölték, hogy mi kaptuk a feladatot, mikor a WTP második eligazításra hívta be tegnap. Egy ember a 8-as egységtől is ott volt. A 8-as egységre kisegítő szerepet osztottak, hogy segítsen nekünk a feladatban. A terv durván ez: a 8-as egység nagy mennyiségű robbanószert fog beszerezni, öt és tíz tonna között. A mi egységünk el fog téríteni egy olyan teherautót amely valódi szállítmányt visz az FBI központba, találkozunk a 8-as egységgel azon a helyen, ahol a 8-as várni fog a robbanószerrel, és kicseréljük a rakományt. Ezután mi bevezetünk az FBI központ teherszállítmány-fogadó térségébe, és otthagyjuk a teherautót. Amíg a 8-as egység azon dolgozik, hogy megoldja a robbanószer-problémát, ránk hárul, hogy a feladat minden más részletét kidolgozzuk, beleértve az FBI rakomány-átvevési órarendjének, és a rakomány fogadására vonatkozó biztonsági és átvételi eljárásainak és módszereinek felderítését is. Tíz napos határidőt kaptunk a feladat elvégzésére. Az én munkám a bomba szerkezetének megtervezése és építése lesz. 5. Fejezet október 3. Az FBI-projecten való munkámat váltogattam némi ezermester munkával az épületünk körül. Múlt éjjel befejeztem a riasztórendszert, ma pedig elvégeztem néhány nehéz és piszkos munkát a vészkijáratunkkal. Végig az épület mindegyik oldalán és a hátulján elástam egy-egy sor nyomásérzékeny szerkezetet, amelyek össze vannak kötve egy benti fénykibocsátó és riasztó szirénával. Ezek a nyomásérzékeny szerkezetek affélék, amelyeket gyakran szoktak boltokba a lábtörlők alá tenni, hogy jelezze, ha vevő érkezett. Két láb hosszú fémszalagokból állnak, amelyek rugalmas műanyag burkolatba vannak zárva, és vízállóak. Egy inch földdel eltakarva észlelhetetlenek, de jelezik, ha valaki rálép a fölöttük levő talajra. Ezt a módszert nem tudjuk alkalmazni az épület előtt, mert ott szinte minden talaj kocsifelhajtó és a parkoló betonjával van befedve. Miután meggondoltam és elvetettem az ultrahangos detektor gondolatát, fényelektromos sugáron döntöttem a betonos terület két oldalán található két fém kerítésoszlop között. Annak érdekében, hogy a fényforrást és a fotocellát észrevehetetlenné tegyem, az egyik oldalon a kerítésoszlop belsejébe kellett helyezni, a másikra pedig egy nagyon kicsi és észrevehetetlen fényvisszaverőt szerelni. Az egyik oszlopba több lyukat kellett fúrnom és jó adag bütykölés is szükséges volt, amíg minden helyesen működött. Katherine nagy segítség volt, figyelmesen igazította a fényvisszaverőt, amíg én beállítottam a fényt és a fotocellát. Az ő javaslatára változtattam a riasztórendszer belsejében, hogy az ne csak jelezzen, amikor egy betolakodó rálép a nyomásérzékelőre, hanem a garázsban is indítson el egy elektronikus órát. Így tudni fogjuk ha valaki itt járt, még akkor is, ha éppen senki sem volt itt közülünk, és tudni fogjuk azt is, hogy mikor. Miközben a kocsik alsó részén munkára és olajcserékre használt szervizveremből mindenféle dolgot tisztítottunk, üres olajoskannákat, 13

14 olajos rongyokat, és mindenféle más szemetet, felfedeztük, hogy a szerviz verem közvetlenül egy csatornába nyílik, egy a beton alján található vasrácson keresztül. A rácsot felfeszítve észrevettük, hogy be lehet mászni a csatornába, amely egy négy láb átmérőjű beton cső. A cső kb. 400 yardnyit fut egy nagy, nyitott szennyvizes árokba. A vezetéken végig nagyjából egy tucat kisebb cső nyílik a fő csatornába, láthatólag utcai csatornákból. A csatorna nyitott vége betonba ágyazott fél inches megerősítő rudakból álló ráccsal van fedve. Ma szereztem egy fémfűrészt, lemásztam a csatorna végére és kettő kivételével átvágtam az összes fém rudat. Így szilárdan a helyében maradt a rács, de lehetővé vált, hogy jó nagy erőfeszítés árán félre lehessen hajlítani annyira hogy ki lehessen mászni. Ki is másztam, és körülnéztem egy kicsit odakint. Az árok széle jól be van nőve, jó takarást ((rejteket, rejtést)) nyújt a közeli úttól. És az útról a lakóhelyünket sem lehet látni, és egy részét sem annak az utcának amelyen van, a közbeeső épületek miatt. Mikor visszatértem a csatornába, addig nyögtem és erőlködtem amíg visszahajlítottam a rácsot a helyére. Sajnos az emberek, akik előttünk használták a garázst és a műhelyt, az összes használt olajt ebbe a csatornába önthették éveken át, mert kb. négy inch sűrű fekete olajos sár van a csatorna alján, szerviz vermen található akna után. Mikor kimásztam újból a boltba, teljesen belepett az anyag. Henry és George mindketten kint voltak, és Katherine rákényszeríttet, hogy levetkőzzem és leslagozott, mielőtt megengedte volna hogy bemenjek lezuhanyozni. Kijelentette hogy a ruha és a cipő, amit viselek, teljes veszteségek és kidobta őket. Minden alkalommal mikor jéghideg zuhanyt veszek, nagyon sajnálom, hogy Henry és én nem szántunk rá időt, hogy a rögtönzött zuhanyzónkba melegvizet is vezessünk. Október 6. Ma befejeztem az indítószerkezet a bombához, amit az FBI-épület ellen fogunk használni. Az elsütő szerkezet ((gyújtószerkezet)) maga nagyon könnyű volt, de megakadtam az erősítőn, egészen tegnapig, mert nem tudtam, milyen robbanóanyagot fogunk használni. Az erősítő, a másodlagos robbanószer ami a gyutacs ((elsődleges töltet vagy indítótöltet)) robbanásától elsütve elég nagy robbanást fejt ki, hogy a fő töltetet felrobbantsa. Az erősítő szükséges lesz, ha stabilabb nehezebben indítható robbanóanyagot használunk fő-töltetnek, ha sikerülne elég dinamitot vagy katonai-plasztik robbanószert szerezni, a gyutacs robbanása is elég lenne a bomba beindításához, de alacsonyabb érzékenységű robbanószer esetében szükség lesz egy kisebb adag dinamitot, katonai robbanószert, egy fél kilónyi puskaport vagy más a gyutacs által is beindítható robbanószer adagot pakolni erősítőként a gyutacs köré, ami felerősíti ennek a robbanását eléggé ahhoz, hogy fő töltetet beindítsa. A 8-as Egység emberei rajtaütést terveztek, hogy kifosszanak egy raktárépületet, ahol a washingtoni földalatti-rendszert bővítik, de tegnapig nem volt szerencséjük, és akkor sem sok. Csak két láda robbanó zselatint találtak és az egyik még tele sem volt. Kevesebb, mint száz font. De legalább megoldotta a problémámat. A robbanó zselatin elég érzékeny ahhoz, hogy egy általam készített ólom-azid gyutacs beindítsa, és száz font ebből bőségesen elég lesz, hogy fölrobbantsa a fő töltetet, ha a 8-as Egység talál még több robbanóanyagot, attól függetlenül, hogy mi az vagy hogyan van becsomagolva. Körülbelül négy font robbanó zselatint egy üres almakompótos konzervdobozba tettem, ráhelyeztem a tetejére az elemeket és az időmérő szerkezetet, és összekötöttem őket egy kis kapcsolóval és húsz láb hosszú hosszabbító zsinórral. Amikor megtöltjük a teherkocsit robbanóanyaggal, a konzervdobozt a két láda robbanó zselatin tetejére tesszük. Majd kis lyukakat kell ütnünk a raktér és a vezetőfülke falán, hogy a hosszabbító drótot és a kapcsolót a vezetőfülkébe vezessük. Vagy George vagy Henry - valószínűleg Henry - fogja vezetni a kocsit az FBI épületen belüli teherszállítmány- fogadó részbe. Mielőtt kiszállna a vezetőfülkéből, átkapcsolja a kapcsolót, elindítva ezzel az időzítőt. Tíz perccel később a robbanószerek felrobbannak. Ha szerencsések vagyunk, ez lesz a vége az FBI-épületnek és a kormány új hárommilliárd dolláros számítógép központjának a belsőútlevél-rendszerükhöz. Hat vagy hét éve, amikor először elkezdtek kibocsátani "kísérleti léggömböket", hogy megfigyeljék, mi lesz az általános vélemény az új útlevélrendszerről, azt mondták, a fő feladata az lesz, hogy leleplezze az illegálisan itt-tartózkodó idegeneket, hogy deportálni lehessen őket. Habár jópár polgár, helyesen, gyanakodott az egész dologra, a legtöbb mégis lenyelte a kormány magyarázatát, hogy miért lennének szükségesek az útlevelek. Sok munkás, szakszervezeti tag, akik a nagy munkanélküliségben az illegális idegeneket a munkájuk elleni fenyegetésnek látták, úgy gondolta, hogy ez jó ötlet, amíg a liberálisok általában ellenezték, mert igencsak "rasszistának" hangzott, - lévén hogy az illegális bevándorlók csaknem mind nem-fehérek voltak. Később, amikor a kormány automatikusan megadta az állampolgárságot mindenkinek, akinek sikerült át szöknie az amerikai- Mexikói határon és két évig az országban maradnia, a liberális szembenállás is elillant, és aktívabb ellenállás nem igen volt a libertáriánusok kemény-magja kivételével, akik még mindig gyanakvóak voltak. Mindent egybevetve, lehangolóan könnyű volt a Rendszernek, hogy megtévessze és manipulálja az amerikai embereket- akár az eléggé naiv "konzervatívokat", akár a kényeztetett és ál-értelmiségi (vagy magukat értelmiséginek képzelő) "liberálisokat". Még a libertáriánusokat is, akik beállításuk természetétől fogva kormányzás ellenesek, minden-kormány ellenesek attól függetlenül, hogy milyen kormány alatt élnek, még őket belefélemlítik a csendes beleegyezésbe, amikor "Nagy Testvér" ((Big Brother - á la "1984")) bejelenti hogy az útlevélrendszer szükséges, hogy megtalálhassanak és elpusztíthassanak "rasszistákat"- vagyis minket. Ha csak az amerikai emberek szabadsága forogna kockán, aligha lenne igazolt a Szervezet létezése. Az amerikaiak elvesztették a jogukat, hogy szabadok legyenek. A rabszolgaság a helyes és igazságos állapot az olyan népnek, amely olyan puha, önzően-mohó, nemtörődöm, óvatlan, hiszékeny, és elbugyutásodott lett mint mi. Valóban, mi már rabszolgák vagyunk. Hagytuk egy diabolikusan (ördögiesen) találékony, idegen kisebbségnek, hogy láncokat rakjon a lelkünkre és az elménkre. Ezek a lelki láncok igazibb jegyei a rabszolgaságnak, mint azok a vas láncok, amelyek még jönni fognak. Miért nem lázadtunk, amikor 35 évvel ezelőtt elvették tőlünk az iskoláinkat és színesekkel teli dzsungeleket csináltak belőlük? Miért nem szórtuk ki őket az országból 50 évvel ezelőtt, ahelyett hogy hagytuk volna hogy ők ágyútöltelékeknek használjanak minket, az Európa leigázásáért folytatott háborújukban? És még inkább, miért nem keltünk fel 3 éve, amikor elkezdték elkobozni fegyvereinket? Miért nem keltünk fel szent bőszülttel és hurcoltuk ki ezeket a pofátlan idegeneket az utcára és vágtuk át az összesnek a torkát? Miért nem pirítottuk meg őket Amerika minden utcasarkán? 14

15 Miért nem vetettünk véget ennek a pofátlan és, szüntelenül tolakodó klánnak, ezeknek a mocskos ((pestises)) patkányoknak a keleti szennycsatornákból, ahelyett, hogy fejhajtva megengedjük, hogy lefegyverezzenek, és védtelenné tegyenek? A válasz egyszerű. Fellázadtunk volna, ha minden láncot amit az utolsó 50 évben raktak reánk, egyszerre próbálták volna reánk rakni. De mivel a láncokat, észrevétlenül kovácsolták, láncszemről láncszemre, nem lázadtunk. Minden egyes egyedüli új láncszem hozzáadása a lánchoz soha nem volt elég ahhoz, hogy nagy felfordulást csináljunk belőle, hogy cselekedjünk. Mindig könnyebbnekés biztonságosabbnak- tűnt elhaladni mellettük. És minél messzebb mentünk, annál könnyebb volt még egy lépéssel tovább menni. Egy dolog, amit a történészeknek el kell majd döntenie - ha lesznek fajunkbéliek, hogy megírják eme korszak történetét - azaz hogy mi volt fontosabb abban, hogy szabad emberek társadalmából emberi birkacsordává változtatott minket - a szándékos tettek, vagy a tétlen csúszás? Vagyis igazságosan hibáztathatjuk mindazért, ami történt velünk a szándékos szubverziót, félrevezetést, amit az irányított tömegsajtó, az iskolák, a templomok, és a kormány gonosz és aljas propagandája által vittek végbe ellenünk? Vagy a hiba nagy részét a romlottságunkban és tétlenségünkben kell-e keresnünk - a lelkileg bénító életmódban amibe a Nyugat lakossága csúszott a huszadik században? Valószínűleg a két dolog egybefonódik, és nehéz lenne csak az egyiket okolni. Az agymosás a romlottságot elfogadhatóvá tette számunkra, és a romlottság kevésbé ellenállóvá tett az agymosással szemben. Mindenesetre most már túl közel vagyunk a fákhoz, hogy tisztán lássuk az erdő alakját. De ami egészen tiszta az az, hogy sokkal több forog kockán, mint a szabadságunk. Ha most a Szervezet elbukik feladatában, minden elveszik - a történelmünk, örökségünk, és megszámlálhatatlan sok évezred vére, áldozata és felfelé haladása ((evolúciós fejlődése)). Az Ellenségnek, aki ellen küzdünk, szándékában van teljesen megsemmisíteni létünk faji ((genetikai, vérségi)) alapjait. A bukásunkra semmilyen mentségnek nem lesz értelme, merthogy csak egy tülekedő, nyüzsgő közömbös korcs horda marad, hogy meghallja. Nem marad fehér ember, hogy megértsen, vagy emlékezzen ránk - akár, hogy hibáztasson minket a gyengeségünkért, vagy hogy megbocsásson a hibázásainkért. Ha elbukunk, Isten nagy Kísérlete véget ér, és ez a bolygó még egyszer, ahogy évmilliókkal ezelőtt tette, felsőbb ember nélkül halad át az éteren. Október 11. Holnap van a nagy nap! A 8-as Egység bukása ellenére, hogy annyi robbanószert találjon, amennyit szerettünk volna, továbbhaladunk az FBI- hadművelettel. Az végső döntés erről a 8-as egység hadiszállásán tartott konferencián született meg, ma késő délután. Henry és én is ott voltunk, és egy tiszt a Forradalmi Parancsnokságtól - annak a jele, hogy milyen sürgősnek tartja a Szervezet vezetősége ezt a hadműveletet. Rendszerint a Forradalmi Parancsnokság személyzete nem bonyolódik bele az egységek dolgába kivitelezési szinten. A WTP-től kapunk hadműveleti parancsokat és a WTP-nek jelentünk, a Keleti Parancsnoksági Központ képviselőinek néhai részvételével olyan konferenciákon, amelyeken különösen fontos dolgokat kell eldönteni. Korábban csak kétszer voltam olyan találkozókon, amelyen akárki a Forradalmi Parancsnokságtól részt vett, mindkét alkalommal azért, hogy fontos döntések szülessenek a Szervezet kommunikációs felszereléséről, amit én terveztem. És az, természetesen azelőtt volt, mielőtt a föld alá mentünk volna. Tehát Williams Al-Ezredes jelenléte (álnév, azt hiszem) a találkozónkon ma délután mindannyiunkra nagy benyomással volt. Én azért voltam ott, mert én vagyok a felelős a bomba megfelelő működéséért. Henry ott volt, mert ő fogja célba juttatni. ((házhoz szállítani)) És a találkozó oka a 8-as Egység bukása volt abban, hogy megszerezze az általam és Ed Sanders által az alapos munkához minimálisan szükségesnek becsült mennyiségű robbanószert. Ed a 8-as Egység katonai és muníció szakértője, és elég érdekesen az FBI korábbi vezér-ügynöke, aki ismeri az FBI- épület szerkezetét és elrendezését is. Amilyen óvatosan csak tudtuk, kiszámoltuk, hogy legalább 10,000 font Dinamitra, vagy ezzel egyenértékű robbanóanyagra van szükségünk, hogy megsemmisítsük az épület egy számottevő részét és hogy szétroncsoljuk az új, pince alatti pincében ((mélypincében)) levő számítógépközpontot. Biztonság kedvéért 20,000 fontot kértünk. Ehelyett kicsivel kevesebb, mint 5,000 fontot kaptunk, és ennek is nagy része ammónium-nitrát műtrágya, ami sokkal kevésbé hatékony, mint a Dinamit. A kezdeti két láda robbanó zselatin után, a 8-as Egység még 400 font dinamitot tudott szerezni egy másik földalatti- építő bódéból. Feladtuk a reményt, hogy ily módon összegyűjtsük a megfelelő mennyiségű robbanóanyagot. Habár nagy mennyiséget használnak naponta a földalattinál, kis mennyiségben tárolják és nehéz is hozzáférni. A 8-as Egység két embere majdnem odaveszett, mikor ellopták a dinamitot. Múlt csütörtökön, munkánk befejezésének kiszabott határideje közeledtével a 8-as Egység három embere éjszakai rajtaütést hajtott végre egy farmokat ellátó raktárházon, kb. 50 mérföldnyire innen, Fredericksburg mellett. Nem találtak robbanószereket, de találtak egy adag ammónium- nitrátot, amit kipucoltak onnan: 44 db 100 fontos zsákot belőle. Olajjal érzékennyé téve és erősen lezárt helyen ((vagy tömítve)), hatékony robbanóközeget hoz létre, ahol a cél egyszerűen egy adag föld vagy kő megmozgatása. ((alacsony robbanószerként lassabban haladó lökéshullámot bocsájt ki ami inkább dolgok mozgatására, leverésére jó)) De a mi eredeti tervünk a bombával az volt, hogy egy nagyjából lezáratlan, nyílt helyen legyen ((ami gyengíti a hatását mivel az erő egy része jobban szétmegy a levegőbe)), és képes legyen átütni két színt vasbeton padlózatot, hogy egy elég erős nyílt téri levegő lökéshullámot hozzon létre, hogy átrobbantsa és szétrombolja a külső falát egy masszív és erősre épített épületnek. Végül két napja a 8-as Egység nekilátott annak, amit kezdettől fogva kellett volna csinálni. Ugyanaz a három ember, akik az ammónium-nitrátot szerezték, Marylandbe indult a kocsijukkal, hogy kifosszanak egy katonai fegyvertárat. Úgy értesültem abból, amit Ed Sanders mondott, hogy van egy legális emberünk bent aki segített nekik. De ma délutánig egyetlen szót sem hallottunk tőlük, és a Forradalmi Parancsnokság nem hajlandó tovább várni. A jelenlegi robbanószer készletünkkel nekiállásnak előnyei és hátrányai ezek: A Rendszer továbbra is árt nekünk azzal hogy a legális embereinket letartóztatja, és jelenleg ezeken múlik a Szervezet gazdasági ellátása. Ha elvágják az anyagi ellátást a legális embereinktől, a földalatti egységeink arra fognak kényszerülni, hogy nagy mértékű rablásokhoz folyamodjanak ellátásuk érdekében. 15

16 Így a Forradalmi Parancsnokság abszolút szükségesnek tartja hogy csapást mérjünk a Rendszerre, sürgősen, ami nem csak az embereink összefogdosását fogja félbeszakítani, legalább ideiglenesen, hanem az egész Szervezet morálját emelni fogja a Rendszer megszégyenítésével és cselekvésre képességünk bemutatásával. Abból, amit Williams mondott, arra következtetek, hogy ez a két cél fontosabbá vált még a számítógépközpont kiiktatásánál is. Másfelől, ha olyan csapást mérünk, ami nem okoz valódi kárt a Rendszer titkos rendőrségének, nemcsak hogy nem érjük el ezt a két új célt, de az ellenség figyelmeztetésével szándékunkról és módszerünkről, nagyon meg is nehezítenénk azt, hogy később pótoljuk a bukást a számítógép ellen. Ez volt a Henry által kifejtett nézet, akinek nagy erénye, hogy mindig nyugodt tud maradni és hogy pillanatnyi problémák nem vonják el a figyelmét a hosszú távú céloktól. De viszont szintén jó katona, és teljesen hajlandó véghezvinni a holnapi művelet rá eső részét, annak ellenére hogy úgy érzi, hogy vissza kéne tartsunk addig, amíg biztosak lehetünk benne hogy alapos munkát tudunk végezni. Azt hiszem, a Forradalmi Parancsnokság is fölismeri az elsietett, idő előtti cselekedés veszélyeit. De ők viszont sok olyan tényezőt is figyelembe kell vegyenek, amelyekről mi nem is tudunk. Williams tisztán meg van győződve róla, hogy muszáj az FBI fogaskerekei közé dobnunk egy franciakulcsot, azonnal, vagy kisimítanak mint egy gőzhenger. Így ma délután a megbeszélés nagy része arra a szűk tényezőre irányult, hogy hogy tudunk minél nagyobb kárt okozni a jelenleg rendelkezésünkre álló robbanószerekkel. Ha eredeti terveinknek megfelelően tehergépkocsit vezetünk a fő árufogadó bejárathoz, és fölrobbantjuk a szállítmányátvevő területen, a robbanás egy nagy központi udvaron lesz, minden oldalról erős falakkal körülvéve, és az ég felé fog nyílni. Ed és én egyetértünk, hogy a jelenlegi robbanószer mennyiség nem elég ahhoz, hogy igazán komoly szerkezeti kárt okozzon ezen körülmények között. Pusztítást okozhatunk az udvarra nyíló ablakú irodákban, de nincs esélyünk felrobbantani az épület belső homlokzatát ((falát)), vagy átütni a földalatti alagsorba ((pince alatti pincébe)), ahol a számítógépek vannak. Néhány száz embert megölünk, de a szerkezet valószínűleg tovább fog működni. Sanders kért még egy-két napot az egységének, hogy több robbanóanyagot keressen, de ügye meggyengült, mivel az utolsó 12 napban nem tudták megszerezni, ami kellett volna. A naponta közel száz legális emberünk letartóztatásával, Williams szerint, nem várhatunk még két újabb napot sem, hacsak nem lehetünk biztosak benne, hogy ez meghozza azt amire szükségünk van. Amit végül eldöntöttünk, hogy megkíséreljük bombánkat közvetlenül az első emeleti alagsorba ((pincébe)) juttatni, aminek szintén van rakodóbejárata a 10. utcában, a fő rakodó bejárathoz közel. Ha a bombánkat az udvar alatti alagsorban ((pincében)) robbantjuk fel, a zárt helység lényegesen megnöveli hatékonyságát. Majdnem biztos hogy beleontja az alagsor padlóját a mélypincébe, eltemetve a számítógépeket. Továbbá meg fogja semmisíteni a legtöbb- ha nem az összes- kommunikációs és áram ellátó felszerelést az épület részére, mivel azok az alagsori szinteken vannak. A nagy kérdés az az, hogy elég nagy szerkezeti kárt foge okozni, hogy egy jó időre használhatatlanná tegye az épületet. Erre a kérdésre nem tudnánk megkapni a választ részletes tervrajz, egy csapat mérnök és építészeti szakértő nélkül. A nehézsége, hogy bejussunk az alagsorba az, hogy ritkán érkezik oda rakomány és rendszerint be van zárva az ajtaja. Henry hajlandó áttörni a kocsival az ajtót, ha szükséges. Tehát így. Holnap éjszaka sokkal többet fogunk tudni, mint ma. 6. Fejezet. Október 13, Tegnap reggel 9:15-kor a bombánk felrobbant az FBI országos központjában. Aggodalmunk a bomba viszonylagos kis mérete miatt alaptalannak bizonyult, a rombolás óriásira sikerül. Biztos hogy megszakítottuk az FBI központi működését ((központjának a működését)) legalább az elkövetkező pár hétre, és úgy néz ki elértük azt a célunkat hogy szétromboljuk az új számítógépes központjukat. A munkám egy kicsivel reggeli öt óra előtt kezdődött tegnap, mikor nekifogtam segíteni Ed Sandersnek hogy az ammónium nitrát műtrágyát összekeverjük fűtési olajjal a 8-as egység garázsában. Az 500 fontos ((kb 200 kilós)) egyik végükre állítottuk egyenként, és mindegyik zsák tetején csavarhúzóval kis lyukat szúrtunk, éppen csak elég nagyot hogy egy tölcsér végét be tudjuk dugni. Amíg én tartottam a zsákokat és a tölcsért, Ed beöntött egy gallon (kb 4 és? liter) motorinát. Azután pedig leragasztottuk a lyukakat egy nagy darab erős szigetelőszalaggal, és én többször egyik végéről a másikra fordítottam a zsákot hogy a tartalmát jól összekavarjam amíg Ed megtöltötte az olajos kannáját az olajmelegítőjük tartályától az égetőig vezető csőből. Majdnem 3 óránkba telt amíg mind a 44 zsákot elkészítettük, és a munka igazán kifullasztott. Ugyanez alatt, George és Henry kint voltak teherkocsit szerezni. Két és fél tonna robbanószerrel nem volt szükségünk egy nagy utánfutós kamionra, szóval úgy döntöttünk hogy megragadunk egy irodakellékeket forgalmazó céghez tartozó kisebb szállítóteherautót. Egyszerűen követték a teherautót, ami nekik kellett a kocsinkba, amíg megállt hogy lerakjon egy rendelést. Mikor a sofőr - egy fekete - kinyitotta a teherautó hátulját és belépett, Henry felugrott utána, és elintézte gyorsan és hangtalanul a késével. Ezután Henry követte George-ot (aki elől vezetett a kocsinkban, hogy bármilyen akadályt észrevegyen) a teherautóban a garázsig. Behátráltak, pont ahogy Ed és én már majdnem befejeztük a mi munkánkat. Biztosak voltak benne hogy az utcán senki nem vett észre semmit a teherkocsiakcióból. Még félóránkba telt, hogy lerakjunk egy tonna papírt és más irodai felszereléseket a teherautóból, és hogy ezek után óvatosan felpakoljuk a dinamittal töltött ládákat és az anfos (ammónium nitrát-üzemanyagolaj robbanószeres) zsákjainkat a helyükre. Nekem szintén a munka közben el kellett vezetnem az indítóktól a kapcsolókig vezető kábelt a teherrészlegből a sofőrfülkéig. A teherrészleg alján átvezettem le, a kabin alján fel, és alaposan becsavartam szigetelőszalaggal, és gondosan álcáztam - arra az eshetőségre tekintettel, ha netán közelebbről megnézné valaki a kocsit kívülről útközben, és arra is vigyáztam hogy a lyukak szélét béleljem, és semmi éleshez ne érjen a drót útja közben. A sofőr hulláját a kocsi hátuljában hagytuk. George és én az FBI épület felé indultunk a kocsiban, amíg Henry követett a teherautóval és a 8-as egység agyonfegyverkezve követte őt (és nem irigyeltem volna azt a rendőrt aki megállítja Henryt). Mi a "10-edik" utcai teherszállítmány-fogadó bejárat közelében szándékoztunk parkolni, és figyelni amíg a pincetérhez vezető ajtót kinyitották egy másik teherkocsinak, amíg Henry várt a "mi" teherautónkkal két háztömbnyivel ((keresztutcányi területtel)) odébb. Mikor minden jó volt jeleztünk volna neki kézrádióval. 16

17 De ahogy elvezettünk az épület előtt láttuk, hogy a pincetérség bejárat nyitva volt, és senki sem volt a közelben. Jeleztünk Henrynek és továbbmentünk hét-nyolc háztömbbel ((keresztező utcával)), amíg jó parkolóhelyet találtunk. Ezután megindultunk lassan visszafelé az épület felé, és félszeműnket az óránkon tartottuk. Még két háztömbbel ((keresztutcával)) odébb voltunk, mikor a járda durván megrázkódott a lábunk alatt. Egy pillanattal később megütött a robbantás hulláma (lökés hullám) - egy fülsüketítő "bumm", amit roppant dübörgő, összeomlási zaj követett, a körülöttünk kitörő ablakok magasabb hangjával keverve. A mellettünk levő üzlet kirakatának üvege, az utcán látható összes többi ablak és kirakat üvege szilánkokra robbant. Csillogó és veszélyes üvegeső hullott az utcára jó pár másodpercig a közeli épületek felsőbb emeleteiről, amíg koromfekete füstoszlop lövellt egyenesen fel az égbe előttünk. Az utolsó két háztömbnyi távolságot futva tettük meg, és elszomorított látni azt ami első pillantásra teljesen ép FBI központnak nézett ki, - kivéve persze hogy a legtöbb ablak hiányzott. A 10-edik utcai teherszállítmány-fogadó bejáratok felé vettük utunkat, ami mellett elvezettünk egy perccel korábban. Vastag, fojtó füst ömlött ki a pincetérséghez vezető lejárón, és lehetetlen lett volna ott bemenni. Emberek tucatjai nyüzsögtek a központi udvarhoz vezető teherszállítmány-fogadó bejárat körül, egyesek bementek, mások kijöttek. Sokan komolyan véreztek vágások miatt, és mindegyiknek sokk és elbambult hitetlenség volt az arcán. George és én mély lélegzetet vettünk és átsiettünk a bejáraton. Senki nem próbált megállítani, vagy akár figyelt fel ránk bárhogy. A kép ami fogadott az udvarban az a teljes szétromboltságé volt. Az épület egész Pennsylvania Utcai szárnya, mint ahogy most már láthattuk, összeomlott, részben az épület közepén levő udvarra, és részben a Pennsylvania Utcára. Egy hatalmas tátongó lyuk volt az udvar aszfaltjában az összeomlott épület törmeléknek pont a szélén, és ebből a lyukból dőlt az a fekete füstoszlop nagy része amit láttunk. Felborított teherautók és kiskocsik, szétrepesztett irodabútor, és épülettörmelék volt mindenfelé szétszóródva, és köztük a megdöbbentően nagy mennyiségű áldozatok megtört hullái. Minden fölött ott lebegett a fekete füst köde, égette a tüdőnket, és félsötétséget csinált a fényes reggelből. Pár lépést tettünk az udvarba hogy jobban felmérjük a rombolást amit okoztunk. Derékig érő papírtengeren kellett átgázolnunk, ami egy óriási jobb kéz felőli irodaszekrényhegyből ömlött ki, - volt ott talán ezer is. Úgy nézett ki mintha tömegével csúsztak volna az udvarba az összeomlott szárny egyik felsőbb emeletéről, és most egy összevissza csavarodott hegynyi összetört és szétrepedt szekrények halma volt az udvar közepén, ami 20 láb (kb. 6 méter) magas, és 80-tól 100 láb (kb m.) hosszú volt, a kihullott tartalmukkal keverve, amely a szekrény-hegyen túlterjedt megtöltve az egész udvart papírral. Ahogy bámultuk a pusztítást a borzalom és boldogság keverékével, Henry feje megjelent pár lábbal arrébb. Épp akkor mászott ki a papírhegy egyik öbléből. Mindketten elképedtük azon, hogy ott láttuk, mivelhogy el kellett volna hagynia a környéket rögtön a teherkocsi parkolása után, és a megbeszélt találkahelyen várnia ránk. Röviden elmagyarázta, hogy minden olyan jól ment a pincében, hogy úgy döntött, kivárja a robbanást a környéken. Az indítószerkezetek időzítőit már az épületbe-vezetés pillanatában bekapcsolta, hogy ne legyen semmi esély arra, hogy akármilyen felmerülő nehézség eltántorítsa. De semmi nehézség nem merült fel. Senki nem állította meg, csak egy fekete őrtől írányította tovább, ahogy behúzott a pincetérbe. Két másik teherkocsi pakolt le egy rakomány-terminálnál, de Henry elvezetett mellettük, és a teherkocsit annyira a Pennsylvania utcai szárny közepe felé parkolta amennyire csak fel tudta mérni. Volt nála egy összetákolt rakás rakomány-átadási dokumentum, hogy átadja bárkinek aki kérdőre vonta, de senki nem tette. Elsétált a nem is figyelő fekete őr mellett, vissza fel a lejárón, és ki az utcára. Várt egy telefonfülke mellett egy háztömbbel ((keresztutcányival)) arrébb, amíg már csak egy perc volt a robbanásig, és akkor felhívta a Washington Post szerkesztőségét. A rövid üzenete a következő volt: "Három héttel ezelőtt ti és a hozzátok tartozók meggyilkoltátok Carl Hodges-t Chicagóban. Mi most elszámolunk a haverjaitokkal a politikai rendőrségnél. Hamarosan elszámolunk veletek, és az összes többi árulóval is. A fehér Amerika meg fog maradni!". Az remélhetőleg megrázza majd őket eléggé, hogy kiprovokáljon pár jó újságcímet ((címsort, headline)) és szerkesztőségi cikket. Henry csak egy perccel előzött meg az FBI épületéhez, de az jól kihasznált perc volt. Pár vékonyka világosabb szürkés füstcsíkra mutatott, amelyek a szétzúzott szekrénykék halmazából kezdtek emelkedni, ahonnan kimászott, és egy gyors vigyor lobbant át az arcán ahogy eltette a gyújtóját. Henry egy egyszemélyes hadsereg. Ahogy elfordult hogy távozzon, nyögést halottam és lenéztem, hogy egy körülbelül 20 éves fiatal lányt lássak, félig egy vasajtó és más törmelék alatt. A szép arca mocskos és felkarcolt volt, és úgy nézett ki hogy csak félig van eszméletnél. Leemeltem az ajtót róla, és láttam hogy egyik lába alája van gyűrve, csúful eltörve és vér ömlött egy mély vágásból a combján. Gyorsan levettem a posztóövet a ruhájáról, és elszorítottam vele a seben felüli ereket. A vérfolyás lelassult valamennyire, de nem eléggé. Ekkor letéptem a ruhája egy részét és kötést csináltam belőle, amit a sebhez szorítottam, amíg George eltávolította egy közeli hulla cipőfűzőjét és evvel rászorította a kötést a sebre. Amilyen gyöngéden csak tudtuk George és én felvettük hogy kivigyük a járdára. Hangosan felnyögött ahogy a törött láb kiegyenesedett. Úgy néz ki a lánynak nem voltak súlyosabb sérülései a lábán kívül, és valószínűleg túléli. De sok más egyén nem volt ilyen szerencsés. Mikor lehajoltam, hogy megállítsam a lány vérzését akkor fedeztem fel először hogy az udvar tele van a sok más sérült egyén nyögésével és ordításával. Kevesebb mint hat méterre egy másik nő feküdt mozdulatlanul, az arca teljesen véres volt, és nyílt tátongó seb volt a halántékán - borzalmas látvány amelyet még mindig élesen látok minden alkalommal mikor becsukom a szemem. A legutóbb kibocsátott számítások szerint, körülbelül 700 személy vesztette életét a robbantásban, vagy halt meg utána a törmelékben. Ebben benne van körülbelül 150 egyén akik a mély-pincében voltak a robbantás idejében és akik testeit még nem találták meg. Több mint két hét fog kelleni amíg elég törmeléket pucolnak el hogy hozzá férjenek az épületnek ahhoz a szintjéhez, - már a tévé hírek szerint. Ugyanezen tegnapi tévé riport, és mások alapján amiket tegnap halottunk, majdnem teljesen biztosra vehetjük hogy az új számítógép-rendszer a mély pincében vagy teljesen szétrombolódott, vagy nagyon súlyosan megrongálódott. Tegnap egész nap, és ma a robbantás helyszínéről sugárzott tévéadásokat néztük, és azt ahogy a mentőegységek kihozzák az épületből a halottakat és a még élő vagy haldokló sérülteket. Ez súlyos felelősség, amit hordoznunk kell, mivel a bombánk áldozatainak többsége csak csicskás volt, akik semmivel sem voltak jobban elkötelezve a Rendszer beteg filozófiája, vagy a fajpusztító céljai mellett mint mi. 17

18 De nincs mód arra, hogy szétromboljuk a rendszert a nélkül hogy ne bántsunk sok-sok ezer más ártatlan embert -lehetetlen. Ez rákos daganat amely túl mélyen a húsunkba van évődve. És ha nem pusztítjuk el a Rendszert mielőtt elpusztít minket - ha nem vágjuk ki ezt a rákot az élő húsunkból - az egész fajunk elpusztul. Ezt már átgondoltuk, minden cselekedet előtt és mindannyian teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy azt amit tettünk teljesen igazolt és helyes, de mégis nagyon nehéz dolog látni a saját népünket, fajunkbelieket, véreinket, embereinket, olyan élesen, nagyon szenvedni a tetteink miatt. Mert az amerikai emberek olyan sok éven át nem voltak hajlandóak a kellemetlen döntéseket meghozni, azért van az, hogy most mi arra kényszerülünk most, hogy olyan döntéseket hozzunk amelyek valóban nagyon kemények és szigorúak.. És nem ez a kulcs az egész problémához? A népünk (embereink) megrontása a zsidó-liberális-demokrata-egyenlőségesdi betegség által, amely leginkább a puha-elmeiségünkben ((puhaságunkban, puha beállítottságunkban soft-mindedness)), mutatkozik, abban, hogy nem vagyunk HAJLANDÓAK felismerni az élet keményebb valóságait, mint bármi másban. A liberalizmus alapjában nőies, szolgai, ((megalázkodó, önmagát alávető, meghajló, submissive)) világnézet. Lehet jobb szó rá a nőiesnél, azaz infantilis, (babás, gyerekes). Olyan férfiaknak a világnézete akiknek nincs meg az erkölcsi keménységük, a lelki erejük hogy felálljanak és harcot vívjanak az élettel, akik nem tudnak alkalmazkodni ahhoz a tényhez hogy a világ nem óriási, rózsaszín-éskék, kipárnázott bölcsőde amelyben az oroszlánok lefekszenek a bárányokkal, és mindenki él boldogan mindörökké. Fajunk lelkileg egészséges férfiai, még akkor sem kéne ilyennek kívánják a világot, ha ilyen is lehetne. Az idegen megközelítése az életnek, nem azoké a fehér népeké akik a zord északon küzdelem és küszködés által kellett kivívják létüket, hanem a rabszolga népeké, nem a szabad és szabadságra született népeké. De átitatta az egész társadalmunkat. Még azok is, akik nem fogadják el tudatosan a Liberális elveket, megrontódtak tőle. Évtizedről-évtizedre a faji probléma Amerikában egyre rosszabb lett. De azoknak a többsége akik megoldást akartak, akik a fehér Amerika megmaradását akarták, soha nem tudtak összeszedni magukban elég bátorságot, hogy a nyilvánvaló problémákkal szembe nézzenek. A liberálisoknak és a zsidóknak csak annyit kellett tenniük hogy elkezdjenek "embertelenségről" vagy "igazságtalanságról" vagy "fajirtásról" visongani, és a legtöbben azon fajunkbeliek közül, akik a megoldás szélei körül matattak, megfutamodtak, mint rémült nyulak. Mert soha sem volt olyan megoldás a faji problémára, amely "igazságos lett volna mindenki számára", vagy amelyik elfogadásáról minden érintettet illedelmesen meg lehetett volna győzni bármilyen felfordulás vagy kellemetlenség nélkül, mind próbálták kikerülni a problémával való foglalkozást, remélvén, hogy majd a probléma magától elmegy. És ugyanez igaz a zsidó problémára, és a színes emigráció problémájára, a túlnépesedés problémára, és az eugéniai problémára (az emberek minőségi szempontjainak, romlásának problémájára), és ezer más rokon problémára. Igen, a valósággal való szembenézésre, a kemény döntések meghozására, és a szükséges kemény dolgok megtevésére képtelenség, ez a liberális betegség legkimagaslóbb tünete. Mindig megpróbál kikerülni egy kisebb kellemetlenséget most, és így egy sokkal nagyobb kellemetlenség kikerülhetetlen lesz később, mindig kibújik a jövőért való felelősség alól - így működik a liberális agy. De ennek ellenére, mikor a TV kamera egy szegény lány siralmas, megcsonkított hullájára, vagy akár egy FBI ügynökére koncentrál - amelyeket kihúznak a törmelékből, a gyomrom émelyeg, és nem tudok lélegezni. Borzalmas, borzalmas feladat az ami előttünk van. És máris nyilvánvaló, hogy az irányított sajtó is meg akarja győzni a nyilvánosságot, hogy az amit csinálunk, az egyszerűen borzalmas. Szándékosan hangsúlyozzák a szenvedést amit okoztunk, azáltal, hogy felváltva mutatják az áldozatokról készített közeli képeket a rokonaikkal készített könnyező interjúkkal. A riporterek szuggesztív kérdéseket kérdeznek mint, "Milyen embertelen állatok tehettek ilyesmit a lányoddal?". Tisztán látható hogy az FBI épület bombázását az évszázad atrocitásának kívánják festeni. És valóban, ez olyan méretű tett volt, amilyen ennek előtte még sosem. Az összes robbantás, gyújtogatás, és orvgyilkosság, amit a "Bal" követett el ebben az országban, mind jelentéktelenek voltak ehhez képest. De mekkora különbség volt a sajtó hozzáállásában! Emlékszem egy hosszú sorozat Marxista terrorcselekményre 20 évvel ezelőttről, a Vietnami háború alatt. egy hatósági épületet felégettek, vagy dinamitoztak, és egy ártatlan járókelő is meghalt, de a sajtó mindig úgy festette ezeket a dolgokat, mint idealisztikus "tüntetési" tetteket. Volt egy fegyveres "forradalmár" néger banda, akik a "fekete Párducoknak" hívták magukat. Minden alkalommal mikor lövöldözésbe keveredtek a rendőrséggel, a sajtó és a TV a könnyes interjúkat a kimúlt fekete bandatagok családtagjaival készítették, nem a rendőrök özvegyeivel. És mikor egy néger nő aki a Kommunista párthoz tartozott lövöldözést tervelt ki egy bírósági eljáráson, és még azt a sörétes puskát is ő hozta amivel egy bírót meggyilkoltak, a sajtó drukkoló tábort alkotott a bírósági eljárásán, és megpróbált egy népi hőst ((folk hero - mint pl Rózsa Sándor volt errefelé, vagy Robin Hood kicsivel arrébb)) csinálni belőle. Hát, ahogy Henry figyelmeztette a Washington Post-ot tegnap, mi hamarosan elkezdjük azt a számlát is egyenlíteni. Egy nap igazán amerikai sajtónk lesz ebben az országban, de addig még sok szerkesztő torkát kell elvágni. Október 16. Megint a régi barátaimmal a 2-es egységben. Ezeket a szavakat olajlámpa mellett írom, a csűrjük padlásán, ahol Katherinnek és nekem alvóhelyet készítettek. Kicsit hűvös és primitív, de legalább teljesen magunkban vagyunk. Ez az első alkalom, hogy egy egész éjjelünk van együtt, egyedül ((egymagunkban)). De valójában nem szénázni jöttünk ide, hanem felvenni egy rakomány robbanószert. A 8-as egység emberei akiket felküldtek ide hogy találjanak robbanószert az FBI munkához, részben sikeresen jártak: nem találtak sok tömeges robbanószert, túl későre szerezték azt is amit szereztek, és majdnem sikerült kinyíratniuk magukat, de viszont összeszedtek egy nagy rakás mindenféle lőszert a szervezet számára. Nem mondtak el nekem minden részletet, de sikerült nekik bevezetni egy 2 és 4 tonnás katonai teherkocsit az Aberdeen Kipróbáló Térség (katonai tank, robbanószer, és agyú lőtérre/bázisra), 25 mérföldre innen, megtölteni robbanószerrel, és kivezetni - egy odabent levő emberünk segítségével. De sajnos rajtakapták őket egy tároló bunker kifosztása közben, és onnan ki kellett harcolniuk magukat aztán. A küzdelem során egyikük nagyon súlyosan megsebesült. Sikerült elmenekülniük az üldözőiktől, és eljutni a 2-es egység Baltimore melletti farmjáig, és azóta ott rejtőzködnek. Az az emberünk akit meglőttek, majdnem meghalt a golyó okozta sokktól ((az M16 és AK47 rohamfegyerek golyói úgy vannak tervezve 18

19 hogy a húst megütve szinte forognak, és minden energiájukat gyorsan beledobják az áldozatba így még egy nem halálos helyen történő lövés is sokkot okoz a szervezetnek, sokszor ájulást, ami kezelés nélkül halált okozhat)) és vérveszteségtől, de egyetlen főszerve sem sérült, és most már úgy néz ki, hogy túl fogja élni, habár még mindig túl gyenge ahhoz hogy elvigyék. A másik kettő a teherkocsijuk szerelgetésével foglalta el magát, amely pont alattunk parkol. Újrafestették, és pár más változtatást is csináltak rajta, hogy ne legyen felismerhető mikor megindulnak vele vissza Washingtonba. De mikor mennek nem fogják magukkal vinni a lőszer többségét. A nagy része itt lesz tárolva és az egész környék minden egységét ellátja. A WTP a mi egységünknek adta meg a kiváltságot, hogy először válogassunk belőle. Elég nagy választék van. Ami valószínűleg a legértékesebb az 30 láda repeszgránát - ez 750 gránát! Két ládát elviszünk. És akkor van vagy 100 darab, sok különféle típusú és méretű akna - jól jönnek majd csapdák készítésére. Kettőt-hármat elviszünk ezek közül is. Aztán vannak gyújtószerkezetek ((kanócok)), és erősítő pakolások halomszámra. Ládák teli gyutacsokkal bombák, aknák, gránátok, és minden más beindítására. És nyolc tekercs robbantózsinór ((ami a gyutacs töltetéhez hasonló magas robbanószerrel pakolt vezeték, amely egy robbantás erejét másodpercek töredéke alatt átvezeti egy másik gyutacsba vagy pakolásba - így lehetséges több robbanószert gyors másodpercekkel egymás utáni sorozatban felrobbantani - hivatásos épület rombolók pl. elintézik, hogy egy magas robbanószeres, v alakban formázott vágótöltet vezeték elvágjon egy vasoszlopot és rögtön utána egy alacsonyabb robbanószeres töltet kiverje a helyéből - robbantózsinórral összekötve gyorsan másodpercek töredékeivel egymás után sorrendbe robbannak az összefűzött töltetek. A kirobbantásos szénbányászatban pedig az összes töltetet összekötik ezzel és így egy egész hegyoldalon vagy földszakaszon végigfut a robbantási hullám, ahogy leásott dinamit töltetek százai robbannak gyors egymásutánban)) És egy láda thermite gyújtógránát. ((a thermite aluminium vagy más hasonló port használ a robbanószer mellett amely nagyon magas hőfokon ég, és felhevít dolgokat, sőt összeforraszt vasrészeket, gyújtásra és mozgószerkezetek tönkretevésére használatos, - a második vh-ban ágyúrekeszeket és generátorokat (stb) tettek tönkre vele az am. különleges erők - személyzet ellen is borzalmas hatásai vannak.)). És sok más ez-az. Még egy 500-fontos ((kb. 250 kg)) általános célú ((légi)) bomba is. Olyan zajt csaptak ahogy az utóbbit a teherautóba hurcolták, hogy egy őr meghallotta őket. De elvisszük ezt is magunkkal. Kb. 250 font tritonallal van megtöltve - ami a dinamit és alumínium por keverék, ezt kiolvaszthatjuk a bombából, és felhasználhatjuk kisebb bombák készítésére. Katherine és én mindketten nagyon boldogok voltunk, hogy együtt tehettük meg ezt az utat, de a körülmények aggasztóan néztek ki. George először Henryt külde volna el velem, de Katherine reklamált. Reklamált, hogy neki még nem adatott meg az alkalom, hogy részt vegyen az egységünk tevékenységeiben, és valóban, az utolsó két hónap alatt alig hagyta el a bázisunkat. Azt mondta, hogy nincs szándéka, csak szakácsnak és takarítónak lenni az egység részére. Mindannyian feszültek voltunk egy kissé a bombázás óta, és Katherine egy kicsit élesen vitázott - majdnem mint egy feminista. (Jegyzet az olvasónak: a Nők felszabadítása - vagy a feminizmus - a tömegpszichózis egy formája volt a Régi Korszakban. A nők akiket érintett tagadták nő létüket ((sőt az erre vonatkozó minden erkölcsi szempontot is le próbálták tagadtatni az áldozataival - a meghülyítettekkel a feminizmus zsidó készítői)), és kikövetelték hogy "emberek" voltak nem "nők". Ezt a ficamodottságot is hirdette és erre buzdította az embereket a Rendszer - kihasználta eszközként, hogy maga ellen fordítsa fajunkat, ((és erkölcsi alapjait a sajtóból ömlesztett férfiakra és nőkre célzott erkölcstelenséggel, erkölcs ellenes félrevezetéssel, és a férfiakra célzott szemetesítő pornografikus propagandával nő-leértékelő propagandával együtt tönkre tegyék)). George hevülten kikérte magának, hogy Katherint nem érte diszkrimináció, és hogy az ő álcázási és arcelváltoztatási tehetsége különösen értékes volt az egységünk számára, és hogy a feladatokat kimondottan azon az alapon osztotta ki, hogy a legjobb belátása szerint a lehető leghatékonyabb működést eredményezze. Én elsimítottam dolgokat azzal, hogy azt javasoltam talán jobb lenne, ha egy kocsi teli illegális rakományt egy nő és egy férfi vezetne, mint két férfi. A rendőrség az utóbbi időben felléptette a működését és sok kocsit állított meg találomra a Washington környéken az utóbbi pár nap alatt. Henry egyetértett a javaslatommal, és George kelletlenül beleegyezett. De sejtem, hogy gyanítja, hogy Katherine kilobbanásának oka legalább részben az, hogy inkább lett volna velem, mintsem, hogy egy egész napot ott maradjon egyedül vele. Nem csináltunk feltűnést a viszonyunkból, de nem valószínű, hogy Henry vagy George eddig nem jöttek rá hogy Katherine és én együtt vagyunk. Ez elég kényelmetlen helyzetet teremtett mindannyiunk számára. Teljesen külön attól, hogy George és Henry mindketten egészséges férfiak, és Katherine az egyetlen női személy közöttünk, egy másik probléma a Szervezeti fegyelem. A Szervezet engedményeket tett házaspárok részére, úgy, hogy párok ugyanazon egységek részei lehetnek, és egy férjnek vétójoga van bármiféle parancs fölött amit a feleségük kap. De, ezen kivételtől eltekintve, a nők pont úgy alá vannak vetve a szervezeti fegyelemnek mint a férfiak és a csaknem minden egységben uralkodó informális ((baráti)) légkör ellenére, bármilyen megtörése a Szervezeti fegyelemnek ((pl. engedetlenség)) nagyon komoly dolog. Katherine és én beszéltünk erről, és annak ellenére, hogy a viszonyunk természetesen erkölcsös és helyes, nem valami kimondottan fizikai erkölcstelenség, minden felelősség nélkül, nem is akarjuk egyelőre házasság szintjére vinni. Az egyik ok az, hogy még sokat kell tanuljunk egymásról. Egy másik szempont pedig az, hogy mindkettőnknek mindent felülmúló elkötelezettsége van a Szervezethez, a harcunkhoz, és az egységünkhöz és nem lenne helyes, ha könnyedén vennénk, vagy könnyedén megtennénk bármit, ami lehet, hogy hátráltatná ezt az elkötelezettséget. De akárhogy is, meg kell oldjunk dolgokat vagy így vagy úgy hamarosan. 7. Fejezet. 1991, október 23. Ma reggel volt először lehetőségem írni, mióta Katherine és én felszedtük a hadianyagot a múlt héten, Marylandben. Egységünk három küldetést hajtott végre az utolsó hat nap alatt. Mindent összevéve, több mint 200 különböző incidensért teszik felelőssé a Szervezetet az ország különböző részein, a hírek szerint. Most már igazán egy gerillaháború sűrűjében vagyunk. Múlt hétfőn éjszaka, Henry, George és én rajtaütöttünk a Washington Poston. Gyors dolog volt, kevés előkészületet igényelt, bár jó pár percet vitatkoztunk előtte arról, hogy hogy hajtsuk végre. Henry személyeket vett volna célba, de ehelyett úgy sült el hogy csak egyik nyomdagépüket pusztítottuk el. Henry ötlete az volt, hogy mi hárman törjünk be a hatodik emeleti a hírfogadó szobába és a szerkesztői irodákba, majd repeszgránátokkal és géppuskákkal 19

20 öljünk meg annyi embert amennyit csak tudunk. Ha épp az esti 7:30- as lapzártájuk előtt csapnánk le, majdnem mindenkit bent érnénk. George elvetette ezt a manővert, mint olyat amit részletes terv nélkül túl kockázatos kivitelezni. Százak dolgoznak a Washington Post épületében, a gránátok és lövések hangja a hatodik emeleten valószínűleg kikergetné nagy részüket a lépcsőházba és a folyosókra. Ha a lifttel próbálnánk lejönni viszont, akkor valaki kikapcsolhatná a főkapcsolót, és csapdába esnénk. Másfelől viszont, a lobbyból be lehet látni a nyomdaszobába egy nagy táblaüveg ablakon keresztül. Tehát fölszereltem egy rögtönzött bombát, úgy, hogy kézigránátot erősítettem egy kis harckocsi-aknára ragasztószalaggal. Az egész kb. 6 font volt és elég esetlen, de el lehetett dobni 50 lábnyira is, mint egy túlméretezett gránátot. Egy sikátorban parkoltunk le kb. 100 yardnyira a Post főbejáratától. Amint George lefegyverezte az őrt, Henry óriási lyukat lőtt rövidre vágott csövű sörétes puskájával a nyomdaszoba ablakába. Ekkor meghúztam az általam készített gránát-akna kombináción a pöcköt, és behajítottam a legközelebbi nyomdagép hengerei közé, amit épp akkor készítettek elő az éjszakai munkához. Amíg a bomba felrobbant, a belőtt ablak alatti téglafal mögé buktunk, majd Henry meg én gyorsan féltucat termit gyújtógránátot dobtunk a nyomda szobába. Mindannyian visszatértünk, mielőtt bárki kijöhetett volna akár a járdára is, és így a gyorsaságnak köszönhetően senki még az autónkat sem látta. Katherine természetesen elvégezte a rendszeres ügyes munkáját az arcunkkal. Másnap reggel a Post kb. egy órával később jelent meg az utcákon, mint szokott, és az előfizetők sem kapták meg újságjaikat, mivel a korai kiadások kimaradtak, de a Postnak nem lett különösebb baja. Alapjában véve csak egy nyomdagépet károsítottunk meg bombánkkal, és kicsit megfüstöltünk néhány dolgot gyújtógránátjainkkal, amelyek közül az egyik felgyújtott egy hordó tintát, de erőfeszítéseink ellenére a Post szinte semmit sem veszített képességéből, hogy terjessze a hazugságait és a mérgezését. Nagyon bosszankodtunk emiatt. Világossá vált számunkra, hogy buta módon olyan kockázatot vállaltunk, ami messze nem állt arányban azzal az eredménnyel, haladással, amit legjobb esetben elérhettünk volna vele. Eldöntöttük, hogy a jövőben saját kezdeményezésű küldetést nem fogunk indítani, amíg nem mértük alaposan fel a célját, és nem győződtünk meg róla, hogy megéri a kockázatot. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy csupán az ütés kedvéért üssünk a Rendszer ellen, különben egy sereg bolhához fogunk hasonlítani, amelyek egy elefántot akarnak halálra csípni. Minden ütést gondosan ki kell mérni a hatására tekintettel. Visszatekintve sokkal jobbnak tűnt Henry terve, hogy támadjuk meg a hírfogadó szobát és az irodákat. Várakoznunk kellett volna néhány napot, hogy jó tervet eszeljünk ki, ami igazán megbénította volna a Postot, ahelyett, hogy belesiessünk egy félig-meddig rajtaütésbe a nyomdáin. Amit elértünk, az csak az, hogy a Post jobban őrzött lett és megnehezítettünk minden jövőbeni akciót. Bár a küldetés utáni reggelen visszanyertünk a becsületünkből egy kicsit. Gyanítva, hogy a szerkesztői banda nagy része az éjszakáját az irodákban töltötte, hogy megírja az éjszaka történéseit, és otthon lesznek hogy kialudják magukat, úgy határoztunk, egyiküket meglátogatjuk. Miután átnéztük az újságot, megállapodtunk a szerkesztői oldal főszerkesztőjén, aki egy különösen vérengző cikket írt rólunk. Szavaiból csöpögött a talmudi gyűlölet. Rasszisták, írta, nem érdemelnek emberszámba vevést, sem a rendőrségtől, sem pedig egyetlen tisztességes polgártól sem. Szerinte le kéne lőni minden hozzánk hasonlóan gondolkodót mint megannyi veszett kutyát. Ellentétben általános támogatásával nemi erőszakban bűnös vagy gyilkos feketék irányába, és a hosszú prédikációival a "rendőri brutalitásról" és "túlkapásról" ezekben az esetekben! Henry és én bementünk busszal a belvárosba, és aztán leintettünk egy taxit, fekete vezetővel. Mikor felmentünk a szerkesztő Silver Spring-i kocsifeljárójára, a fekete már a csomagtartóban volt-döglötten. A taxiban vártam, amíg Henry csöngetett, és a válaszoló nőnek azt mondta, csomagot hozott a Posttól, és aláírásra van szüksége. Mikor pár pillanat múlva megjelent az ajtóban az álmosszemű szerkesztő, fürdőköpenyben, Henry szó szerint kettélőtte két lövéssel a kabátja alatt felhozott levágott csövű sörétes puskájával. Szerdán mind a négyen (Katherine vezette az autót) végleg megsemmisítettük a Washingtoni terület legjelentősebb tévéállomását. Kemény volt, és voltak olyan pillanatok, mikor nem hittem, hogy elmenekülünk. Még mindig nem tiszta, hogy milyen hatással van tevékenységünk az általános közvéleményre. Nagyrészt az emberek csak a saját ügyeikkel foglalkoznak, mint ahogy mindig is tették. Bár voltak hatásai. Egy tucat állam Nemzeti Gárdáját kihívták, hogy erősítsék meg a helyi rendőri erőket, és most mindenfelé nagylétszámú állandó őrségek vannak, minden Washingtoni kormányépület előtt, sok város nagyobb sajtóirodái előtt, és kormányemberek százainak lakásainál. Egy héten belül, úgy sejtem, minden Kongresszusi tagnak, minden központi kormány ((federal)) bírónak, és minden központi kormány ((federal)) bürokratának az asszisztens-titkári szintről felfelé, állandó testőrséget rendelnek ki. A sok homokzsák, géppuska, és khakiszínű egyenruha, ami már Washington minden részén kezd megjelenni, ha akarják, ha nem, növeli a közvélemény tudatosságát - habár lefogadom, hogy kinn mondjuk Iowa állam kukoricamezőin messze nem ilyen dramatikus a helyzet. A legnagyobb nehézségünk az, hogy a nyilvánosság minket és minden tetteinket csak a sajtón keresztül látja. Képesek vagyunk magunkat eléggé nagy problémává tenni, hogy a média nem engedheti meg magának, hogy ne beszéljen rólunk, vagy lekicsizzen minket, tehát pont az ellenkező taktikát használják, elárasztják a nyilvánosságot torzításokkal, féligazságokkal, és hazugságokkal rólunk. Az utóbbi két hét alatt folyamatosan mocskoltak, megpróbálva meggyőzni mindenkit arról hogy mi a gonoszság földi megtestesítői vagyunk, fenyegetés mindarra ami rendes, tisztességes, nemes és érdemes, értékes, szép és jó. Ránkszabadították a tömegsajtó egész erejét, nem csak a szokásos ferdített-hírek kezelést kaptuk, de hosszú "háttér" cikkeket a vasárnapi újságokban, kiegészítve hamisított képekkel Szervezet gyűlésekről és tevékenységekről, "szakértők" beszámolóit TV programokon - mindent! ránk zúdítottak! A rólunk kitalált mesék közül egyesek igazán csak "fantasztikusak", de tartok attól, hogy az amerikai nyilvánosság eléggé buta ahhoz, hogy elhiggye. Ami most történik, emlékeztet a Hitler és a Németek elleni médiahadjáratra, az 1940-es években, történetek arról hogy Hitler dührohamokat kap és dühében szőnyegeket rág, és hamis német tervek Amerika inváziójára, a németek csecsemőket nyúznak meg élve hogy lámpaernyőket készítsenek belőlük, aztán szappant főznek belőlük, és gőzgépekkel irtják az ártatlan zsidókat. A zsidók 20

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Gyors fogyás, éhség nélkül. Ahogy én csináltam

Gyors fogyás, éhség nélkül. Ahogy én csináltam Gyors fogyás, éhség nélkül Ahogy én csináltam 2015 Copyright Radócz Ádám, 2015 Web: www.gyorsfogyasdieta.hu Minden jog fenntartva. A könyvet vagy annak bármely részét tilos másolni, sokszorosítani, bármely

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország

REFORMÁCIÓ. Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország REFORMÁCIÓ Konferencia 2012 áprils 5-8. Konstanz, Németország Szolgál: Johannes Wöhr apostol info: www.nagykovetseg.com www.fegyvertar.com www.km-null.de Felhasználási feltételek: A blogon található tartalmak

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

Június 19. csütörtök

Június 19. csütörtök Június 19. csütörtök A tegnapi túra a városban úgy kinyuvasztotta a lábam, mint egy nehéz nap a Caminon. Igaz, több mint két órát mentem, megállás nélkül, és a szandálban, amiről már kiderült, hogy nem

Részletesebben

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó

A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com. Korrektúra: Egri Anikó A cikkeket írta: Károlyi Veronika (Ronyka) www.varazslatostitkok.com Korrektúra: Egri Anikó 2 Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék... 3 Az összefogás döbbenetes ereje... 4 Depressziós helyett bajnok... 6 Na

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába

válni a helyzet. Kész csoda, hogy ilyen sokáig maradt. Alig ha nem arra az ideje indulni -érzésre várt, amely néhány évenként rendre a hatalmába 2. fejezet Huszonnégy órányi utazás után finoman szólva jólesett feküdnie. A háta hónapok, de talán régebb óta fájt maga sem igazán tudta, mióta. A Kongói Demokratikus Köztársaság Bukavu nevű településén

Részletesebben

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek?

Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Hogyan mondjuk meg a gyerekeknek? Tudod, az úgy van próbált Verena beszélgetést kezdeményezni Alexandrával a reggelinél. Nyújtotta a szavakat, nem nagyon tudta, hogyan mondja meg négyéves kislányának,

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

A mi fánk. "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap,

A mi fánk. Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, A mi fánk "Fa nélkül egy fillért sem ér a táj, S üres a fa, ha nincs rajta madár. Én azt hiszem, nem kelne föl a nap, Ha nem lennének fák és madarak." (Horváth Imre) 2013.04.30. 1-2. óra Magyar nyelv és

Részletesebben

A LÉLEK KARDJA. Alapige: Efézus 6,17b Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde.

A LÉLEK KARDJA. Alapige: Efézus 6,17b Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Pasarét, 2013. október 24. (csütörtök) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Horváth Géza A LÉLEK KARDJA Alapige: Efézus 6,17b Vegyétek fel a Lélek kardját, amely az Isten beszéde. Imádkozzunk! Hálaadással

Részletesebben

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében

Robert Antoni. Bezárt szabadság. 31 nap az USA bevándorlási börtönében Robert Antoni Bezárt szabadság 31 nap az USA bevándorlási börtönében 3 4 A könyv igaz, megtörtént események alapján íródott. A könyvben említett egyes személyek nevét megváltoztattam, hogy ezzel is védjem

Részletesebben

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL

Thimár Attila SÚLY, AMI FELEMEL RÓZSÁSSY BARBARA 59 gondolok, kell, méghozzá az írás, a vers létjogosultsága mellett. Miként valamiképp a szerzõ is ezt teszi könyvében mindvégig. Hogy a társadalomnak mára nemhogy perifériájára került,

Részletesebben

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva!

Örökkévaló 8. Rész. Gerilla! Tiszperger József. Publio Kiadó. Minden jog fenntartva! Örökkévaló 8. Rész Gerilla! Tiszperger József Publio Kiadó 2013 Minden jog fenntartva! Dani és kis csapata kaptak némi fegyvert, megkapták az utasításokat, beültek a buszba, és visszamentek oda, ahonnan

Részletesebben

yymár meglévő csoport számára:

yymár meglévő csoport számára: 1. HÉT: FILIPPI 1,1 11 Tényleg Krisztushoz tartozom? Kezdjük a beszélgetést azzal, hogy feltesszük valamelyiket a következő kérdések közül a csoportnak: yykezdő csoport számára: Mi indított arra, hogy

Részletesebben

isteve Szerkesztette George Beahm Steve Jobs egy az egyben Kukkants bele egy zseni agyába!

isteve Szerkesztette George Beahm Steve Jobs egy az egyben Kukkants bele egy zseni agyába! isteve Szerkesztette George Beahm Steve Jobs egy az egyben Kukkants bele egy zseni agyába! Az Apple tehetségekre épül, olyan tehetségekre, akik, azt hiszem, képesek jó hardvert tervezni, erősek az ipari

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

Az átlagember tanítvánnyá tétele

Az átlagember tanítvánnyá tétele február 1 7. Az átlagember tanítvánnyá tétele SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 15:32-39; 16:13-17; Lukács 2:21-28; 12:6-7; 13:1-5; Jakab 2:1-9 Mikor pedig Galilea tengere mellett járt, látá Simont

Részletesebben

Ki és miért Ítélte Jézust halálra?

Ki és miért Ítélte Jézust halálra? Ki és miért Ítélte Jézust halálra? A kérdés nem oly egyszerű, mint az ember fölületes elgondolás után hiszi, mert az evangéliumirók nem voltak jelen a történteknél, csak másoktól hallották a történet folyamatát

Részletesebben

MIT KELL KUTATNUNK 1944-45 KAPCSÁN?

MIT KELL KUTATNUNK 1944-45 KAPCSÁN? Matuska Márton, újvidéki újságíró a Délvidéki Mártírium 1944-45. Alapítvány kuratóriumi tagja MIT KELL KUTATNUNK 1944-45 KAPCSÁN? (A Délvidéki Mártírium 1944-45 Alapítvány megalakításának közvetlen előzménye)

Részletesebben

Spanyolországi beszámoló

Spanyolországi beszámoló Spanyolországi beszámoló Rettentően vártam már hogy végre eljöjjön a nap, hogy Spanyolországba utazzunk, mivel ez lett volna az első utam, amit repülővel tettem volna meg, ami már magában elég ok a nagy

Részletesebben

Hulla az öbölben. Kalandmodul.

Hulla az öbölben. Kalandmodul. Hulla az öbölben. Kalandmodul. James Bokszi Shaw Külső: James Shaw, vagy utcai nevén hívva Bokszi, egy tipikus niggernek néz ki első pillantásra. Szemei kékek, nagyok, állandóan véreresek, fáradtnak tűnnek.

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM

Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM Bata Mária BIBLIAÓRÁK 7. RÉSZ BÁBEL ÉS ÁBRAHÁM 2. www.ujteremtes.hu Bábel és Ábrahám története Az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. 1Móz. 11:1 El tudod-e képzelni milyen lenne az, ha mindenki

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András

Joachim Meyer. Bot. A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Fordította: Berki András Joachim Meyer A vívás szabad lovagi és nemesi művészetének alapos leírása (1570) Bot Fordította: Berki András A botról Az ötödik, és egyben utolsó fejezete ennek a könyvnek, amiben elmagyarázom és röviden

Részletesebben

Villás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28.

Villás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28. Villás Lajos: Blokád a Váci úton 2008. September 28. Valahol az országban, rendõrök, és romák "szövetséget kötöttek". Szövetséget kötöttek arra, hogy közösen, kéz a kézben fognak fellépni mindenkivel szemben,

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Orbán Viktor beszéde a Magyar Rektori Konferencia plenáris ülésén

Orbán Viktor beszéde a Magyar Rektori Konferencia plenáris ülésén Orbán Viktor beszéde a Magyar Rektori Konferencia plenáris ülésén 2012. október 16. Debrecen Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Házigazdák! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Rektori Konferencia! Hölgyeim és Uraim!

Részletesebben

Pesti krimi a védői oldalról

Pesti krimi a védői oldalról Fazekas Tamás Pesti krimi a védői oldalról 1999. nyarán egy fiatalember érkezett a Társaság a Szabadságjogokért drogjogsegélyszolgálatára. Akkoriban szigorítottak a büntető törvénykönyv kábítószerrel való

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

Hegesztéssel készült bakit nehéz korrigálni. Legyenek konkrét elképzeléseink a szükséges csavarok méretekről és a nyitott anyagdarabok lezárásáról

Hegesztéssel készült bakit nehéz korrigálni. Legyenek konkrét elképzeléseink a szükséges csavarok méretekről és a nyitott anyagdarabok lezárásáról Varia állvány 1. Rendületlenül folytatódik Fémipari alapok című sorozatunk, és most érkezett el az alkalom, hogy átültessük az elméleti anyagot gyakorlatba. Egy konkrét szerkezet elkészítése során felmerülő

Részletesebben

A célom az volt, hogy megszólítsam az egész politikai elitet

A célom az volt, hogy megszólítsam az egész politikai elitet A célom az volt, hogy megszólítsam az egész politikai elitet (Népszava 2009. február 27.) Dobjuk félre a meglévő fogalmakat és határokat, mert nem működnek - mondja Kállai Ernő. A nemzeti és etnikai kisebbségi

Részletesebben

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának.

Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1 2 Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában

Részletesebben

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com

Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet. Ronyka http://www.varazslatostitkok.com Károlyi Veronika (Ronyka) 5 bődületes hiba, amit ha elkövetsz kinyírod a hitedet Írta: Károlyi Veronika (Ronyka) Copyright Károlyi Veronika, 2015 Minden jog fenntartva! Ingyenes e-könyv 5 bődületes hiba,

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval

ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN. Hiteles tanúk cáfolata. Interjú Horthy Istvánnéval Lehet-e? ÚJABB RÁGALOM HORTHY MIKLÓS KORMÁNYZÓ ELLEN Hiteles tanúk cáfolata Interjú Horthy Istvánnéval A közelmúltban a Jobbik néven ismert, de általam kezdettől ártalmas és értelmetlen képződménynek nevezett

Részletesebben

Az egész 200 quattro 20V ügy tulajdonképpen a Gabó miatt van :o) Na jó, ez persze nem teljesen igaz, de azért ő is benne volt egy kicsit...

Az egész 200 quattro 20V ügy tulajdonképpen a Gabó miatt van :o) Na jó, ez persze nem teljesen igaz, de azért ő is benne volt egy kicsit... Audi 200 quattro 20V Az egész 200 quattro 20V ügy tulajdonképpen a Gabó miatt van :o) Na jó, ez persze nem teljesen igaz, de azért ő is benne volt egy kicsit... Szóval, az egész úgy kezdődött, hogy Gabónak

Részletesebben

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt.

Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Eredetileg a szerző honlapján jelent meg. Lásd itt. Andrassew Iván A folyó, a tó és a tenger A platón ültünk Avrammal, a teherautót egy szerzetes vezette. A hegyoldalból a menekülttábor nem tűnt nagynak.

Részletesebben

Pál, a pogányok apostola

Pál, a pogányok apostola 1. tanulmány szeptember 24 30. Pál, a pogányok apostola SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: 1Sámuel 16:7; Máté 7:1; Apostolok cselekedetei 6:9-15; 9:1-9; 11:19-21; 15:1-5 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának,

Részletesebben

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz.

És bizony: Ha az emberek nincsenek valami hatalmas és kemény kontroll alatt, felfalják egymást. Ez nem igaz. Van egy hamis adat. Íme: Az igazság fáj. Hídvégi Róbert Ez nem igaz. Persze van egy dolog, ami miatt igaznak tűnik. De nem az. Hogyan is használható? 1. Amitől jól érzed magad, abban igazság van 2. Ha

Részletesebben

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV

Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV Feldmár András ÉLETUNALOM, ÉLETTÉR, ÉLETKEDV A kötet gondozásában közremûködött a Feldmár Intézet. A Feldmár Intézet szellemi mûhely, amely a filozófia, az etika és az interperszonális fenomenológia eszközeivel

Részletesebben

Boldog és hálás. 4. tanulmány. július 21 27.

Boldog és hálás. 4. tanulmány. július 21 27. 4. tanulmány Boldog és hálás július 21 27. SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 12:2; 1Korinthus 13; Galata 5:19-23; 1Thesszalonika 1:1-10; 1Timóteus 1:15 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért,

Részletesebben

ALAPTANÍTÁSOK. A Szent Szellem ajándékai Ihletettségi ajándékok 2. Nyelvek magyarázata

ALAPTANÍTÁSOK. A Szent Szellem ajándékai Ihletettségi ajándékok 2. Nyelvek magyarázata ALAPTANÍTÁSOK A Szent Szellem ajándékai Ihletettségi ajándékok 2. Nyelvek magyarázata 1Korinthus 14:27-29 Ha valaki nyelveken szól, kettı vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza

Részletesebben

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet)

George Varga: Az öregember és a farkas (részlet) Angyalka élményei B. Kis János, Orosz T. Csaba, Gwendoline Welsh, Poczai Péter, George Varga, J. Simon Aranka 2013 Publio kiadó Minden jog fenntartva Szerkesztette: Publio Kiadó Kft. George Varga: Az öregember

Részletesebben

PETOCZ-nyomda indd :14:41

PETOCZ-nyomda indd :14:41 ez az utazás talán a legrosszabb emlékeim egyike. Ezért nem tudok erről az utazásról mit mondani. Minden olyan ideiglenesnek tűnt akkoriban. Bizonytalannak. És ez a bizonytalanság, ez volt talán a legkimerítőbb.

Részletesebben

A tudatosság és a fal

A tudatosság és a fal A tudatosság és a fal Valami nem stimmel a világgal: háborúk, szenvedések, önzés vesz körül bennünket, mikor Jézus azt mondja, hogy az Isten országa közöttetek van. (Lk 17,21) Hol van ez az ország Uram?

Részletesebben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben

SZKB103_10. Konfliktusok a közösségben SZKB103_10 Konfliktusok a közösségben tanulói konfliktusok a közösségben 3. évfolyam 103 Diákmelléklet D1 Tornai József: Ki tud tovább lefelé lógni? Kora tavasz köszöntött ránk meleg esővel, s mi a kunyhót

Részletesebben

Felhasználók tapasztalatai:

Felhasználók tapasztalatai: Felhasználók tapasztalatai: 1 Gy. F.-né Budapest Hozzátartozóm, aki 91 éves, prosztatarákban szenved. A betegség következményeként mindkét lába nagyon duzzadt volt. Nagy lila foltok jelentek meg rajta,

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Szeretet volt minden kincsünk

Szeretet volt minden kincsünk Szeretet volt minden kincsünk Azt mondják, mindenkinek meg van írva a sorskönyvében az élete. Mindenkinek ki van jelölve z út, mint a kerti ösvény, szélekkel, jelekkel, hogy ne lehessen letérni róla. Van

Részletesebben

"Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval

Soha nem érzem, hogy itt a plafon - Interjú Bánsági Ildikóval "Soha nem érzem, hogy itt a plafon" - Interjú Bánsági Ildikóval 2014. augusztus 26. kedd, 07:00 "Mindig büszke voltam, ha valami újra hívtak. Soha nem érzem, hogy itt a plafon, hanem inkább azt, hogy szeretnék

Részletesebben

A KERESKEDŐ, AKI GAZDAG LETT

A KERESKEDŐ, AKI GAZDAG LETT Pasarét, 2013. február 17. (vasárnap este) PASARÉTI PRÉDIKÁCIÓK refpasaret.hu Szepesy László A KERESKEDŐ, AKI GAZDAG LETT Alapige: Máté 13,45-46 Hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igaz

Részletesebben

jor ge bucay Caminò a könnyek útja

jor ge bucay Caminò a könnyek útja jor ge bucay Caminò a könnyek útja A Z ÚT RÉTEGEI Biztosan van egy út, mely bizonyára sok mindenben személyes és különleges. Bizonyára van egy út, mely biztosan sok mindenben közös mindenki számára. Van

Részletesebben

Dr. Kutnyányszky Valéria

Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria Dr. Kutnyányszky Valéria 2009 őszén egy hónapot töltött a Kongói Demokratikus Köztársaság területén fekvő Kiwanjában. A bükkösdi homeopátiás orvos az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU)

Részletesebben

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet!

Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Kishegyi Nóra: de tudom, hogy van szeretet! Mivel sem az én szüleim, sem férjem szülei nem álltak olyan jól anyagilag, hogy támogatni tudtak volna új otthonunk megteremtésében, esküvőnk után vidékre kötöztünk

Részletesebben

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás

Szita Szilvia - www.magyarora.com 2004. II. Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás I Biztatás, bátorítás Beszédpanelek és mintadialógusok - Ne izgulj, menni / sikerülni fog! - Ne butáskodj, menni / sikerülni fog! - Ne hülyéskedj, menni / sikerülni fog! - Ne félj,

Részletesebben

Besenyökröl. 1kikerics@gmail.com. 1kikerics@gmail.com

Besenyökröl. 1kikerics@gmail.com. 1kikerics@gmail.com 2 dolog (Hunicillin, 2010.01.07 01:06) 1. Kedves Raszputyin, A vérörökség/génörökség nagyságrendekkel fontosabb annál, mint arról Te most vélekedsz. A magyar mentalitást minden szaron összeveszőnek leírni

Részletesebben

Érveléstechnika-logika 7. Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1111 Budapest, Sztoczek J. u. 2-4. fsz. 2.

Érveléstechnika-logika 7. Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1111 Budapest, Sztoczek J. u. 2-4. fsz. 2. Érveléstechnika-logika 7. Filozófia és Tudománytörténet Tanszék 1111 Budapest, Sztoczek J. u. 2-4. fsz. 2. Induktív érvek Az induktív érvnél a premisszákból sosem következik szükségszerűen a konklúzió.

Részletesebben

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról?

Mióta él Békéssámsonon? Melyek a legkorább emlékei, első benyomásai a faluról? (Interjú 2.) Pleskonics Istvánné 2014. január 4-én, egy esős, borongós szombat délutánon három órát beszélgettünk Irénke nénivel előzetes egyeztetés után Alkotmány utcai lakásában. Délután kettőtől délután

Részletesebben

Bors Gábor. Az új örökmozgó

Bors Gábor. Az új örökmozgó Bors Gábor Az új örökmozgó 1 A hajnal csendjébe egy rövid zizzenés hasított, olyan, mint amikor egy óvatlan szúnyog belerepül az elektromos csapdába, a másodperc tört részéig felfénylik, majd élettelenül

Részletesebben

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Mindig a holnapra mosolygok, Elvágyom onnan, ahol bolygok, Úgy vágytam ide s most már szállnék. Óh, én bolond, bús, beteg árnyék. Ady Endre Utálok hajnalban kikelni az ágyamból. Nagy bögre kávé nélkül

Részletesebben

Akárki volt, Te voltál!

Akárki volt, Te voltál! Mindenkinek annyi baja van, az annyi bajnak annyi baja van, hogy annyi baj legyen. A. E. Bizottság: Vaníliaálomkeksz Előszövegelés De sok gyerekfilmet meg kellett néznem a gyerekeimmel! Micsoda időpocsékolás

Részletesebben

Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói

Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói KARACS ZSIGMOND Az óbudai Schmidt-kastély ellenállói Az országot 1956. október 4-én a keringõ hírek ellenére váratlanul érte a katasztrófa. Az emberek bíztak a szovjet csapatok kivonulásában, mindenki

Részletesebben

Az öngyógyítás útján II.

Az öngyógyítás útján II. Az öngyógyítás útján II. Előző számunkban áttekintettük, hogy miért folytatunk életünk nagy részében (vagy mindvégig!) önvédelmi játszmákat emberi kapcsolataink megvalósításakor. Láttuk, hogy a lélek félelmei

Részletesebben

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak

A nép java. Erdélyiek és magyarországiak A nép java Erdélyiek és magyarországiak Miközben valamennyien érezzük, hogy van valami másság közöttünk, igen nehéz ennek a jellegét, tartalmát megközelíteni. Biztos, hogy a különbség az átlagra vonatkozik,

Részletesebben

Suri Éva Kézikönyv www.5het.hu. Kézikönyv. egy ütős értékesítési csapat mindennapjaihoz. Minden jog fenntartva 2012.

Suri Éva Kézikönyv www.5het.hu. Kézikönyv. egy ütős értékesítési csapat mindennapjaihoz. Minden jog fenntartva 2012. Kézikönyv egy ütős értékesítési csapat mindennapjaihoz 1 Mi az, amin a legtöbbet bosszankodunk? Az értékesítőink teljesítményének hektikusságán és az állandóan jelenlévő fluktuáción. Nincs elég létszámunk

Részletesebben

Bozótlövész. 1. pálya: Puskázás

Bozótlövész. 1. pálya: Puskázás 1. pálya: Puskázás Történet: Nomád egy csertölgy takarásában állt, amikor meglátta a támadókat, akik elfogták Grabót. Tüzet nyitott az egyik támadóra, akit eltalált. A másik két zsoldos Rosennal vívott

Részletesebben

MENNYIT ÉR PONTOSAN AZ INGATLANOM?

MENNYIT ÉR PONTOSAN AZ INGATLANOM? Kizárólag ingatlan eladóknak szóló tanulmány! MENNYIT ÉR PONTOSAN AZ INGATLANOM? - avagy honnan tudjuk, mikor adjuk túl olcsón és mikor túl drágán? - Ismerje meg azt a módszert, mellyel lézer pontossággal

Részletesebben

Claire Kenneth. Randevú Rómában

Claire Kenneth. Randevú Rómában Claire Kenneth Randevú Rómában CLAIRE KENNETH Randevú Rómában Regény 2010 Fapadoskonyv.hu Kft. honlap: www.fapadoskonyv.hu e-mail: info@fapadoskonyv.hu A könyv az alábbi kiadás alapján készült: Claire

Részletesebben

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY

Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY Néha fel kell adnunk az elveinket, hogy megélhessük az álmainkat Tommaso Grado SÓLYOMLÁNY - részlet - Szakmai konzultáns: dr. Almási Krisztina Borító és tördelés: White Noise Team ISBN 978-963-12-4568-4

Részletesebben

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van

Amint ment, mendegélt egy nagy királyi városon keresztül, meglátta a folyosóról a király a nagy betűket s leküldte inasát, hogy nézné meg, mi van Százat egy ütéssel Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy mesterlegény, kinek se égen, se földön nem volt egyebe egy rongyos garasánál. Elindult ő vándorolni. A mint ment, mendegélt hegyen völgyön

Részletesebben

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos

Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos Bevezetés Ez a könyv számos, Istennel megtapasztalt valóságos élményem eredményeként született. Nem egy olyan személy túlfûtött képzeletének vagy ábrándozásának terméke, aki valami jobb után vágyódik,

Részletesebben

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten)

Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) Élménybeszámoló - Dolomitok (Rosengarten) A 2013/2014. tanévben immár harmadik alkalommal megrendezett Jakucs László Nemzetközi Földrajzversenyen elért első helyezésünkkel csapattársam, Boros János Mátyás,

Részletesebben

Egy idő után nagyon fárasztó egyedül ugatni

Egy idő után nagyon fárasztó egyedül ugatni Egy idő után nagyon fárasztó egyedül ugatni Kovács Bálint2015.04.05. 18:098 Ki kellene mondanunk végre, mit gondolunk, mert különben csak az elhallgatás, az elfojtás, a gyomorfekély, a benyalás és a túlélés

Részletesebben

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem

Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem Gazdagrét 2012.02.12. Prédikáció Evangélium: Márk 1, 40-45. Kedves Testvéreim! Nem is olyan nagyon régen, talán 15-20 évvel ezelőtt, egyikünknek sem jelenthetett komolyabb problémát az, hogy megértesse

Részletesebben

Szilveszter az Adrián, 2015/2016

Szilveszter az Adrián, 2015/2016 Szilveszter az Adrián, 2015/2016 Nem mondhatnám, hogy a legtipikusabb szilveszteri program az Adrián vitorlázni, de a mi családunkban jobbára a megszokottól eltérően történnek a dolgok. A gyerekeink szerint

Részletesebben

Washington, 1989 július 17. (Amerika Hangja, Esti híradó)

Washington, 1989 július 17. (Amerika Hangja, Esti híradó) Item: 2461 Kiad sor: 07/17/1989 17:33:45 Om Fejléc: kiad rvk1002 4 nem/pol krf/bma/bmb/srf Szolgálati használatra! Rövid Cím: Interjú Mark Palmerrel Washington, 1989 július 17. (Amerika Hangja, Esti híradó)

Részletesebben

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt.

Kata. Megvagyok mondja. Kimegyünk? Á, jó itt. Kata Az egyik budapesti aluljáró, metróbejárat előtt találkozunk, azt mondta, itt szokta napjainak nagy részét tölteni. Mocsok van, bűz és minden tele hajléktalanokkal. Alszanak dobozokon, koszos rongyokon,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK

VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK VERASZTÓ ANTAL AKIKKEL AZ ÉLET TÖRTÉNIK A következő történet szereplői közül példaként egy olyan helybéli embert állíthatunk, akit a neve miatt mindenki Bokor Mihálynak szólított, és akiről semmi rosszat

Részletesebben

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk

12 A NYER ÉNKÉP hírneve és imázsa mi milyennek látjuk önmagunkat. képünk van saját magunkról mit gondolunk, érzünk és hiszünk 12 A NYERŐ ÉNKÉP Egy országnak, egy iparágnak, egy cégnek, egy szervezetnek, egy terméknek, vagy egy személynek, mind van hírneve és imázsa. Nagyon fontos az, hogy mint cég, vagy személy, milyennek látnak

Részletesebben

Én Istenem! Miért hagytál el engem?

Én Istenem! Miért hagytál el engem? Édes Illat Én Istenem! Miért hagytál el engem? Sóhajtotta Jézus, miközben a fakereszten felfüggesztve, vércseppek csöpögtek végig a testén. És akkor, nem lélegzett többet. Nem, te voltál minden reményem!

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

Vállalkozás alapítás és vállalkozóvá válás kutatás zárójelentés

Vállalkozás alapítás és vállalkozóvá válás kutatás zárójelentés TÁMOP-4.2.1-08/1-2008-0002 projekt Vállalkozás alapítás és vállalkozóvá válás kutatás zárójelentés Készítette: Dr. Imreh Szabolcs Dr. Lukovics Miklós A kutatásban részt vett: Dr. Kovács Péter, Prónay Szabolcs,

Részletesebben

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN

MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN MUNKAERÕPIACI POZÍCIÓK GYÕR-MOSON-SOPRON ÉS SZABOLCS- SZATMÁR-BEREG MEGYÉKBEN A Társadalomkutatási Informatikai Egyesülés (TÁRKI) 1993 végén, a Népjóléti Minisztérium megbízásából végzett kutatásainak

Részletesebben

NAPK OL LEK TO R É PÍT ÉS H ÁZIL AG

NAPK OL LEK TO R É PÍT ÉS H ÁZIL AG Page 1 of 13 NAPK OL LEK TO R É PÍT ÉS H ÁZIL AG Célom az volt, hogy tapasztalatot szerezzek egy síkkolektor építésében. Szándékomban áll a kísérleti rendszert, a házunk, nyári használati melegvíz (HMV)

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Megbánás nélkül (No regrets)

Megbánás nélkül (No regrets) Stargate SG1- Megbánás nélkül (No Regrets) Kategória: Stargate SG1 Romantika Rövid ismertető: Bárcsak a Jég foglyai néhány perccel tovább tartott volna... Írta: Alli Snow Web: http://www.samandjack.net/fanfics/viewstory.php?sid=1251

Részletesebben

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével

Nekem ez az életem. Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével Nekem ez az életem Beszélgetés Müller Henriknével, a solti Béke Patika vezetôjével A patika igényesen felújított, orvosi rendelôknek is helyet adó épületben található a kisváros egyik terének sarkán. A

Részletesebben

Egy nagyhírű, nemzetközi cég

Egy nagyhírű, nemzetközi cég Álláshirdetés Egy nagyhírű, nemzetközi cég álláshirdetését nemcsak munkanélküliek olvasták, hanem mások is, akik jobb munkához akartak jutni. A hirdetés elején a cég tevékenységéről, tevékenységének hatékonyságáról

Részletesebben

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska.

Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. 16 Jakov Gat április 24-én landolt az Ezeiza repülőtéren. Hibátlanul szabott öltönyben, keskeny nyakkendővel, kezében aktatáska. Lelépdelt az utaslépcsőn, amit a géphez gurítottak, ki a kegyetlenül vakító

Részletesebben

Önmeghaladás, életcélok, jóllét

Önmeghaladás, életcélok, jóllét PÁL FERENC Önmeghaladás, életcélok, jóllét A lélektani és spirituális dimenziók összefüggései Néhány alkalommal találkoztam Gyökössy Bandi bácsival. Többek között, amikor a papnevelõ intézetbe jártam,

Részletesebben

Mészáros Sándor Az engedelmesség Komáromi Baptista Gyölekezet. Az engedelmesség. Jónás könyve alapján

Mészáros Sándor Az engedelmesség Komáromi Baptista Gyölekezet. Az engedelmesség. Jónás könyve alapján Példa: Az engedelmesség Jónás könyve alapján Egy hív édesapa fia lelkipásztornak készült. A fiú elhatározta, hogy külföldre megy egy fels bb tanulmányi fokozat megszerzése érdekében. Az édesapa aggódott

Részletesebben

Jusztin a szobába lép, sürgősen és kíváncsian, körülnéz, három lépést tesz előre, aztán megáll és csodálkozik.

Jusztin a szobába lép, sürgősen és kíváncsian, körülnéz, három lépést tesz előre, aztán megáll és csodálkozik. Jusztin a szobába lép, sürgősen és kíváncsian, körülnéz, három lépést tesz előre, aztán megáll és csodálkozik. Mi az? Kit keres? kérdi Csiba. Az asztal mellől feláll, és kezét fölemeli. Jusztin mereven

Részletesebben