Fontosabb dátumok. Felhívás. Könyvárusítás Budán elsõ negyedévében. Mindenkit szeretettel várunk!

Átírás

1

2 HÍREK Felhívás Az egyre sûrûbben elõforduló katasztrófaesemények miatt a közvetlen környezetünkben is szükség lehet hozzáértõ segítségre. A károk lehetséges megelõzése, enyhítése elméleti és gyakorlati felkészülést, illetve szervezett, szakszerû beavatkozást igényel. Önkéntes segítõket keresünk, akik lehetõségeikhez mérten részt tudnak venni a katasztrófavédelmi, polgári védelmi ismeretek megszerzésében és a segítségnyújtásban. 1. Az önkéntes segítõk vállalják az egyszerû polgári védelmi, katasztrófavédelmi ismeretek elsajátítását interneten küldött anyagok segítségével ismereteik megosztását a környezetükben élõkkel rendkívüli helyzetekben a tanultak alkalmazását. 2. Akik az elméleti képzés mellett vállalni tudják, részt vehetnek a Kerak megalakítandó önvédelmi mentõ szervezetében, mentési, helyreállítási munkák végzésében feladatuk az emberi élet, az anyagi javak mentése, szervezeti egységek és közösségi ingatlanok mûködõképességének helyreállítása, felkészülés polgári védelmi, katasztrófavédelmi mentési, helyreállítási feladatok ellátására, mentéshez szükséges eszközök központi beszerzésen kívüli gyûjtése, szállítása stb. a felmerülõ igények szerint akár a lakóhelytõl távol is részvétel a mentési munkákban együttmûködés a mentést vezetõ hatósági személyekkel, az önkormányzatok megbízottaival, a polgári védelmi és katasztrófavédelmi szervezetekkel. Jelentkezni december 5-éig lehet a következõ címen: faddiz@fre .hu Kérdéseket, javaslatokat, véleményeket szívesen fogadok a 20/ (flottás) telefonszámon. Faddi Zoltán Fontosabb dátumok 2011 elsõ negyedévében Keresztség: Budapest, Zugliget, január 16., március 27. Lelkészértekezletek Budapesten: január , március 17. Körzeti konferencia: február Sola Scriptura Teológiai Fõiskola konzultációs napok: Budapest, Ménesi u., február 20., március 20. szakirányú továbbképzések: Budapest, Zugliget, február 13., március 6. Intézmény-, osztályés alapítványvezetõk találkozója és továbbképzése Zugliget, március 3. Tanácsadó bizottsági ülések: január 9., február 6. Könyvárusítás Budán Bibliai ismeretterjesztõ és egészséges életmóddal kapcsolatos könyvek és CD-k árusítása és kölcsönzése a Biblia-házban: Budapest XI., Bertalan Lajos u. 21. Nyitva tartás: hétfõ, kedd, szerda óráig Mindenkit szeretettel várunk! 2 AZ IDÕK JELEI 2010/4.

3 KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL Ki-ki társát segíti Ki-ki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs! És bátorítja a mester az ötvöst, a kalapáccsal simító azt, aki az üllõt veri. Így szól a forrasztásról: Jó az, és megerõsíti szegecsekkel, hogy meg ne mozduljon. (Ésa 41,6 7) M Elhangzott a szeptember 26-ai zugligeti konferencián. irõl is szól ez a két Bibliavers? Szó van benne társakról, barátokról, mesterekrõl, gyakorlott szakemberekrõl, de tapasztalatlan, ám jó szándékú, igyekvõ emberekrõl is. Ami rögtön a szemünkbe ötlik, hogy öszszetartanak, egymást segítik, bátorítják és kiegészítik. A kitûzött cél elérése érdekében tehetségük, képességeik és erejük szerint vesznek részt a közös munkában. Ha valamelyik segítségre szorul, biztosan számíthat a társára. Ha az egyik csügged, ott a barátja, aki rögtön bátorítja: Légy erõs! Vannak jól képzettek, mesterek, de vannak olyanok is, akiknek még nincs annyi ismeretük vagy tapasztalatuk, mégis jó munkát végeznek. Azért, mert a mestertõl nem csak kritikát, hanem bátorítást is kapnak. Néha szükségünk van emberek bátorítására is. Oda kell figyelnünk egymásra, akármilyen munkát végez valaki. Egymás munkatársai vagyunk. Lehetne becsmérelni a forrasztás minõségét, de mivel a kolléga látja, hogy a másiknak csak ennyire tellett, így szól: Jó az és megerõsíti szegecsekkel, hogy meg ne mozduljon. A probléma csak az, hogy a szövegösszefüggés szerint az Ige nem Isten népérõl és egyházáról írja le mindezt. Sajnos a történelem is csak ritkán, a háttérszereplõk esetében igazolta, hogy a csapatmunka így valósult volna meg a szervezett egyházban. Ézsaiás leírja, hogy mivel az egyház nem teljesítette a küldetését, ezért Isten veszedelmet támaszt: olyan nemzetek fognak támadni északról, amelyek alapjaiban rendítik meg a választott nép életét. Az Ézsaiás korabeli Asszír, késõbb Babiloni Birodalom valóban egységbe kovácsolta a környezõ népeket, Izrael pedig hamis magabiztossággal továbbra is a belsõ hatalmi harcaival volt elfoglalva. Nem különb a helyzet a próféciában jelzett idõben, Jézus testtélétele idején sem. Keresztelõ János útkészítése (Ésa 40,1 5, vö. Lk 3,8 9 a fejsze immár a fák gyökerére vettetett teremjétek a megtéréshez illõ gyümölcsöket! ) egyáltalán nem hozta meg a kívánt eredményt az egyházra nézve. Pedig tényleg a fák gyökerére vettetett a fejsze! Mindkét esetben láthatjuk, hogy a szigetek, a földnek végei érzékelve a veszélyt, egységbe tömörülve készültek a jövõre, Isten népe pedig tovább forgácsolta az erejét. Ézsaiás megállapítása mintha visszhangja lenne Jézus példázatbeli szavainak: E világ fiai eszesebbek a világosság fiainál a maguk nemében. (Lk 16,8) A hamis sáfárról szóló példázatban Jézus bemutatta, hogy még a korrupt, istentelen emberek között is megvalósul az összetartás, egymás kisegítése, ha jön a veszedelem mennyivel inkább elvárható lenne ez az egyháztól, a világosság fiaitól, azoktól, akikre Isten az evangélium képviseletét bízta. A példázat jelképes nyelvezete arról tájékoztat, hogy Istenhez bejelentés érkezett Sátántól: az ügyintézõd nem jól kezeli a rábízott javakat, tékozol. A tékozlás nem abban valósul meg, hogy mindenkinek hozzáférhetõvé teszik a tiszta evangéliumot hiszen éppen erre szólt volna a megbízatás, hanem hogy nem teszik, kisajátítják maguknak a rájuk bízott kincseket. Ez jellemezte az egyházat Ézsaiás korában, és Keresztelõ János idején is. Isten prófétákon keresztül hirdette meg: elérkezett az elszámolás ideje, és bizony megfosztja õket a sáfárságtól. A figyelmeztetés nyomatékosítására különféle nemzeteket küldött rájuk, ez szembesíthette volna õket azzal, hogy mit vár el tõlük Isten. Mi történt? Az, hogy a közelgõ veszedelmet látva a pogányok rendezték soraikat, felkészültek a nehéz idõkre, Izráel pedig valami hamis biztonságérzettõl vezéreltetve továbbra is a maga istentelen útján járt. Milyen nehéz sorsa lehetett ebben az idõben annak a hívõ maradéknak, amely híven szerette volna teljesíteni Istentõl kapott feladatát! Õket szólítja meg, róluk szól a következõ szakasz Ézsaiás fejezeteiben. Ez a prófécia a Jézus második eljövetele elõtti idõben, a második AZ IDÕK JELEI 2010/4. 3

4 KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL útkészítés idején is idõszerû. Isten megint felszólítja az egyházát, hogy számoljon el sáfárságával, mert bejelentés érkezett, mely szerint nem a megbízása szerint végzi a szolgálatot. A laodiceai üzenet ki foglak vetni téged a számból, ha meg nem térsz! erre utal. Itt is megtaláljuk a gyõzteseknek szóló ígéreteket és bátorításokat Jézustól csakúgy, mint Ésaiás 41. fejezetében, mert csak velük tudja folytatni a munkát. Vajon vonatkoznak-e ránk ezek a bátorítások és ígéretek? Annyiban, amennyiben az alapigénkben jelzett összefogás is megvalósul. Eddig nem nagyon volt jellemzõ népünkre, egyházunkra ez a leírás: Ki-ki társát segíti, és barátjának ezt mondja: Légy erõs! Hogy bátorította volna a mester az ötvöst, a kalapáccsal simító azt, aki az üllõt veri. Hogy kiegészítettük volna egymást, elfedve mások hibáit és gyengeségeit. Sajnos nem így ismert meg bennünket a világ. Pedig vannak közöttünk nem is kevesen jó képességû, tehetséges testvérek, akik húzóerõként hathatnak a gyengébb képességûekre. Sajnos az igaz barátság is nagyon ritkán nyilvánul meg sorainkban a testvérek és a munkatársak között az adventtörténelem tanúsága szerint. Szeretnék hitvallást tenni arról, hogy még lehet változtatni. Megvalósulhat a mi életünkben is ez a példaértékû összetartás, segítés, bátorítás és kiegészítés. Nem földi célok elérése érdekében, hanem Isten országa építéséért. Hiszek ebben, mert másképp soha nem fejezõdne be a történelem, soha nem jönne el Jézus Krisztus. Nem biztos, hogy a szervezett egyház minden tagja igényli, de vannak és lesznek, akik igen. Isten így szól hozzájuk: Mivel én vagyok Urad, Istened, aki jobb kezedet fogom, és aki ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izrael, én megsegítelek szól az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. (Ésa 41,13 14) Azután a jövõt vázolja fel nekik: A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs. Nyelvük a szomjúságban elepedt. Én, az Úr, meghallgatom õket, én, Izrael Istene, nem hagyom el õket. Kopasz hegyeken folyókat nyitok, a rónák közepén forrásokat. A pusztát vizek tavává teszem, és az aszú földet vizek forrásaivá. A pusztában cédrust, akácot nevelek, mirtuszt és olajfát plántálok, a kietlenben ciprust, platánt, sudárcédrussal együtt. Hogy lássák, megtudják és eszükbe vegyék, megértsék mindnyájan, hogy az Úr keze mûvelte, Izrael Istene teremtette ezt. (Ésa 41,17 20) Az Úr keze mûveli ezt. Ennek a jegyében kezdjük el a mai munkánkat. Tavasszal elindítottunk egy folyamatot, hogy tervszerûen összefogva, meggondoltan végezzük a feladatunkat mindannyian. Az adventtáborban is megerõsítettük, hogy megfogalmazzuk célkitûzéseinket mind a lelkészek, mind a gyülekezetek részérõl. Bekérjük ezeket a terveket a munkacsoportoktól, osztályoktól, intézményeinktõl, és a hozzánk kötõdõ alapítványainktól is. Miért? Azért, mert csak így tudunk tervezetten és számon kérhetõen haladni a szolgálatainkkal. A mai csoportos foglalkozásainkat is ennek fényében valósítjuk meg. Külön csoportban tartanak megbeszélést a gyülekezetvezetõk, a keresztségi felkészítõk, a szombatiskolai munkában tevékenykedõk, a gyermekmisszióban foglalatoskodó testvéreink, a könyvterjesztõk, a szociális munkában, az internetes munkában érdekelt, valamint a gyülekezetek anyagi ügyeit intézõ testvérek. A bejáratoknál elhelyezett regisztrációs lapok szerint több mint kétszázan jelentkeztek ezekbe a munkacsoportokba. Isten áldja meg a munkánkat, hogy a felolvasott ige jegyében valósuljon meg minden tevékenységünk. (mj) ADVENTVIDEO Menjetek elõre! Ted Wilson generálkonferenciai beszéde magyar hanggal az adventvideo.hu internetes oldalon Istennel járni ma? David Gates elõadása Az év vége felé közeledve szeretnénk figyelmetekbe ajánlani olyan DVD-ket, amelyeket ajándékozni is lehet: Betlehemi csillag Jótékonysági hangverseny, Holló Péter igehirdetésével Szeretve nevelni A szülõk gyakori problémáira keres válaszokat a 4 részes elõadás-sorozat (Végh József, Horváth Gábor, Tóth Gábor, Bánhidi Tibor) A kiadványok megrendelhetõk: / AZ IDÕK JELEI 2010/4.

5 KÖZÖSSÉGÜNK ÉLETÉBÕL Isten meghallgatta õket, mert Õbenne bíztak A Elhangzott a szeptember 26-ai zugligeti konferencia befejezéseként. Hit által gyõzni azt jelenti: pontosan azt teszem, amit Isten mond. címben idézett Biblia-vers a nyár folyamán, igetanulmányozáskor szólított meg engem, és úgy gondolom, hogy egy ilyen tanácskozás lezárásaként hasznos szempontot adhat mindnyájunk számára. A rúbeniták, gáditák és Manassé fél nemzetsége a hagarénusok ellen háborúztak. És gyõzedelmesek lettek azokon, és kezükbe adattak a hagarénusok, és mindazok, akik velük voltak, mert Istenhez kiáltottak harc közben, és Isten meghallgatta õket, mert Õbenne bíztak. (1Krón 5,20) Két nagyon egyszerû dologról szól ez a vers. Azért gyõzhetett ez a két és fél nemzetség, mert Istenhez kiáltottak harc közben, és mert Õbenne bíztak. Kövessük azt, ami ebben az igében van leírva! Sokszor vagyunk úgy, hogy Istenhez kiáltunk harc elõtt, és Istenhez kiáltunk harc után. De ki ér rá erre harc közben? Sokszor annyira belefeledkezünk a harcba, hogy már nem is kiáltunk Istenhez. Jó szándékúak vagyunk, de elragad az emberi természet bennünket, elragadnak a körülmények, és végül vereséget szenvedünk. Ezek az izraeliták Istenhez fordultak harc közben, és gyõztek. Gyõzelmük második összetevõje: mert Õbenne bíztak. Bíztak Istenben, miközben harcoltak és Isten adta nekik a gyõzelmet. Mindent meg kellett tenniük a gyõzelemért, nem mondhatták azt, hogy majd Isten hadakozik. Jó, ha ez mindig tudatosul bennünk. A hit általi gyõzelem az, hogy azt teszem, amit Isten mond. Ha Isten azt mondja, most maradj veszteg, és állj, lásd meg a szabadításomat, akkor az a hit általi gyõzelem, hogy veszteg állok, és látom, nézem Isten szabadítását, bármennyire is ahhoz lenne kedvem, hogy harcoljak. Van azonban, amikor Isten nem ezt mondja. Van, amikor azt mondja, hogy fogd meg a fegyvert, indulj neki és harcolj! Ekkor nem az a hit általi gyõzelem, hogy veszteg állok és várom, hogy Isten gyõzelmet arat. Ekkor harcolnunk kell, Isten akaratának megfelelõen. Van, amikor Isten azt mondja, hogy készülj a harcra, de csak akkor indulj, amikor az eperfák tetején hallod a harci szekerek robogását, mert akkor Isten elõtted megy, és te vele együtt fogsz haladni. Jegyezzük meg: hit által gyõzni azt jelenti: azt tesszük, amit Isten mond. Akkor is, ha kedvünk lenne mást tenni, akkor is, ha erõfeszítésbe kerül, akkor is, ha nehéz. Hit által gyõzni azt jelenti, hogy pontosan azt teszem, amit Isten mondott. Mert bízom benne, hogy amit Õ mond, azon lesz az áldás. Ezek az izraeliták gyõztek, mert harc közben is Isten vezetésére támaszkodtak, Istenhez kiáltottak, és gyõztek, mert valóban bíztak Istenben. Mert miközben minden erõfeszítésükkel harcoltak, nem a saját erejükre támaszkodtak, hanem Istenben bíztak, aki a gyõzelmet adhatja. Szeretném, ha a mai tanácskozásoknak valóságos gyakorlati eredménye lenne azokon a munkaterületeken, amelyekkel kapcsolatban a csoportok megbeszéléseket tartottak. De ez csak akkor fog megvalósulni, ha ez a három dolog együtt lesz: 1. Bizalom abban, hogy Isten vezetni, munkálkodni fog, változást munkál és eredményt ad. 2. Nem a láthatókra, a realitásokra nézünk, hanem Istenre támaszkodunk, és segítségül hívjuk Õt. 3. Amit megértettünk Isten akaratából, azt pontosan követjük. Befejezésül a Jézus élete címû könyv 301. oldaláról idézem a következõ mondatokat: Miközben komolyan kell dolgoznunk az elveszettek megmentéséért, idõt kell szakítanunk az elmélkedésre, imádkozásra, Isten Igéjének tanulmányozására is. Csak a sok imával megvalósított és Krisztus érdemeivel megszentelt munka bizonyul elégségesnek, jónak. Hites Gábor AZ IDÕK JELEI 2010/4. 5

6 ÉBREDÉSÉSREFORMÁCIÓ FELHÍVÁS: IMÁDKOZZUNK, HOGY A KÉSÕI ESÕ EREJÉVEL FEJEZHESSÜK BE A MUNKÁT Isten megígért ajándéka Térden állva megszavazott kezdeményezés A H. N. Adventista Egyház végrehajtó bizottsága 2010-es éves ülésének több mint háromszáz küldöttje a bizottság október 11-ei, hétfõ reggeli ülésén térden állva és imádkozva szavazott meg egy ébredésre, reformációra, tanítványságra és evangelizálásra vonatkozó, sürgetõ felhívást. A szavazást egyórás istentisztelet és imaalkalom elõzte meg. Dwight Nelson, a Michigan állambeli Berrien Springsben mûködõ Pioneer Memorial Church lelkésze áhítatában felszólította az adventistákat, hogy imádkozzanak a Szentlélek erejének a késõi esõ idején megvalósuló kiáradásért, hogy beteljesítsék a mozgalomnak adott evangelizációs megbízást. Az Úr be akarja fejezni ezt a munkát, és korlátlan mértékben szeretné kitölteni a Szentlelket mondta Ted N. C. Wilson, az adventista egyház elnöke a találkozó során. A megszavazott dokumentum szerint, amely az Isten megígért ajándéka címet viselte, az adventisták egyedülálló, ugyanakkor még megvalósulatlan megbízást kaptak: Az egyház növekedésének üteme egyszerûen nem tart lépést a világ rohamosan növekvõ népességével. Ha õszintén méglegre tesszük jelenlegi evangelizációs erõfeszítéseinket, és ezeknek a világra gyakorolt hatását, arra a következtetésre juthatunk, hogy ha nem történik drámai változás, a jelen nemzedékben képtelenek leszünk teljesíteni a mennyei megbízást. Terveink, stratégiáink és eszközeink még legjobb szándékunk ellenére sem képesek elérni, hogy küldetésünket Isten dicsõségére teljesítsük be a földön. A dokumentum hozzáteszi: Semmi sincs fontosabb annál, mint hogy megismerjük Jézust, és hivatkozzunk ígéretére, s így a Szentlélek kései esõként kiáradó ereje nyomán eleget tehessünk evangelizációs megbízásunknak. DWIGHT NELSON REGGELI ÁHÍTATOT TART OKTÓBER 11-ÉN, AZ ADVENTISTA EGYHÁZ KÖZPONTJÁBAN (SILVER SPRING, MARYLAND). A KÉP JOBB SZÉLÉN TED WILSON, A GENERÁLKONFERENCIA ELNÖKE A dokumentum kijelenti, hogy az ébredésnek és reformációnak megvan a maga szerepe. A tanulmány Ellen G. White-nak, a mozgalom egyik alapítójának az Advent Review and Sabbath Heraldban február 25-én megjelent írását idézve rámutat: Az ébredés nem más, mint a lelki élet megélénkülése, a szív és az elme képességeinek újjáéledése, feltámadás a lelki halálból. A reformáció pedig átszervezõdést, az eszmék és elméletek, a szokások és a gyakorlat változását jelenti. A reformáció csak akkor teremheti meg az igazság jó gyümölcsét, ha a Lélek által elindított ébredéssel társul. A dokumentum ennek megfelelõen a következõk melletti elkötelezõdésre szólítja fel az egyház vezetõit és tagjait: 1. Mindnyájan tegyük az elsõ helyre Isten keresését annak érdekében, hogy bekövetkezzék a lelki ébredés, és a Szentlélek ereje a késõi esõ formájában megnyilatkozzék személyes és családi életünkben, valamint szolgálatunkban. 2. Egyénileg is jelentõs mennyiségû idõt szenteljünk a Teremtõnkkel való naponkénti közösség ki- 6 AZ IDÕK JELEI 2010/4.

7 ÉBREDÉSÉSREFORMÁCIÓ építésére, imádság és Isten Igéjének tanulmányozása által. 3. Vizsgáljuk meg szívünket, és kérjük a Szentlelket: gyõzzön le bennünk mindent, ami megakadályoz abban, hogy Jézus jellemét tükrözzük. Készséges szívre vágyunk, hogy az életünkben semmi ne akadályozza a Lélek erejének megnyilatkozását a maga teljességében. 4. Az egyházi szolgálattevõket buzdítsuk imádkozásra, Isten igéjének tanulmányozására és Isten gondolatainak kutatására, hogy megérthessék, mi a terve egyháza számára. 5. Minden egyházi szervezetet arra biztassunk, hogy tisztségviselõik, lelkészeik, egészségügyi munkásaik, kiadóvállalati munkatársaik, tanáraik, diákjaik és minden alkalmazott számára biztosítsanak idõt Jézus keresésére, és arra, hogy a Szentlélek megígért kiárasztását kérjék Isten igéjének tanulmányozása és imádság által. 6. Minden médiafelületet, konferenciát és szellemi mûhelyt arra használjunk fel, hogy az egyháztagokat a Jézussal való kapcsolat kialakítására ösztönözzük, a megígért ébredés és reformáció elõmozdítása érdekében. 7. Egyházunk teljes tagságát szólítsuk fel, hogy együtt nyissuk meg szívünket a Szentlélek életet megújító hatalma elõtt, amely át fogja alakítani személyes és családi életünket, szervezeteinket és közösségeinket. A dokumentum a következõ állásfoglalást is tartalmazza: Felszólítunk minden egyháztagot, hogy az egyház vezetõivel és a többi, sok millió adventistával együtt a hét minden napján reggel vagy este hét órakor keresse a mélyebb közösséget Jézussal, és kérje a Szentlélek kiáradását. E felhívásunkat komoly kérlelésnek szánjuk, és a föld minden részére el kívánjuk juttatni. Felhívunk mindenkit, hogy teljesen szentelje oda magát Jézusnak, és tapasztalja meg a Szentlélek életadó erejét, amelyet az Úr vágyva vágyik kiárasztani. Wilson hozzátette: Szívünk minden vágya az, hogy ébredés történjen az egyházban, így az üzenet mindnyájunknak szól. Az ébredés nem más, mint a lelki élet megélénkülése, a szív és az elme képességeinek újjáéledése, feltámadás a lelki halálból. A reformáció pedig átszervezõdést, az eszmék és elméletek, a szokások és a gyakorlat változását jelenti. A reformáció csak akkor teremheti meg az igazság jó gyümölcsét, ha a Lélek által elindított ébredéssel társul. Nyissuk meg szívünket a Szentlélek életet megújító hatalma elõtt, amely át fogja alakítani személyes és családi életünket, szervezeteinket és közösségeinket. Patrick Mulindwa, a kelet-ugandai terület tisztségviselõje ezt mondta a küldötteknek: Hálás vagyok Istennek ezért a nagyszerû kezdeményezésért, éppen idõben jött. Heather-Dawn Small, az adventista világegyház nõi misszióért felelõs vezetõje hozzátette: A dokumentum olvasásakor szabadságérzetem támad. Mindnyájan felébredhetünk és megújulhatunk, hogy megosszuk másokkal az evangéliumot, nemi hovatartozástól függetlenül. Az egészségügyi szolgálat igazgatóhelyettese, Peter Landless szerint a dokumentum jókor jött, és már éppen szükség volt rá, továbbá hozzáfûzte: Remélem, hogy felismerjük a mennyei bölcsességet abban a szövegrészben, mely szerint ez nem egy új kezdeményezés, hanem az egyház irányvételének szerves folytatása. Herbert Brugger, az egyház ausztriai elnöke kifejtette, hogy országa szekularizált társadalom, szekularizált egyházzal, és gyakorta keresünk kifogásokat arra, miért nem gyakorolunk semmilyen hatást a társadalomra. Kérlek benneteket, imádkozzatok ausztriai gyülekezeteinkért! Válaszában Wilson kifejtette, hogy az ébredés éppen az Ausztriához hasonló országokban fog összpontosulni, ahol a szekularizált környezet megnehezíti az evangelizációt. Paul Brantley, az egyház egyik területi titkára megjegyezte, hogy az ébredés kétségtelenül ünnepélyes kifejezés, de itt még nem ér véget a dolog, hanem az evangelizációval és a tanítvánnyá válással folytatódik. Kérte továbbá, hogy a dokumentumba konkrét és gyakorlati szempontokat is foglaljanak bele arra vonatkozóan, hogy az egyház tagjai hogyan tehetnek bizonyságot az ébredés gyümölcseirõl. A végleges dokumentumban még várható néhány megfogalmazásbeli módosítás, de az ébredésre és reformációra vonatkozó nyílt és egyértelmû felszólítás változatlan marad. (Fordította: Takács Szabolcs) AZ IDÕK JELEI 2010/4. 7

8 Lisszabon, november 1. S zombat, mindenszentek ünnepe. Portugália fõvárosában, amely ekkoriban a maga kb. 275 ezres lélekszámával Európa negyedik legnagyobb városa volt, vallásos tömegek töltik meg a templomokat. Délelõtt 9 óra 40 körül félelmetes morajlás tör fel a föld alól, majd hatalmas földrengés rázza meg a várost három egymást követõ hullámban, tíz perc leforgása alatt. Ezek közül a második a legerõsebb, amely kb. 3 3,5 percig tart. Az épületek remegnek, inognak, és összedõlnek. A város talaját helyenként öt méter szélesen tátongó hasadékok szabdalják. A mai szakemberek a rengések erõsségét a pusztításról szóló feljegyzések alapján 8,6 9-es erõsségûre teszik az azóta bevezetett mérési skálák szerint. A pusztítás mértéke félelmetes: az épületek nagy része romokban hever. Amit az elsõ rengéshullám csak megrongálni tudott, a másik kettõ kevés kivétellel le is döntötte, így a város több mint húsz templomának köztük hat katedrálisnak a többségét is. Már az elsõ percekben emberek tízezrei vesztek oda. A túlélõk megpróbáltak biztonságos helyet keresni. Erre a városnál a tengerbe torkolló Tajo folyó partja mutatkozott a legalkalmasabbnak, mivel kívül esett az omlással fenyegetõ beépített területeken. Részben az itt horgonyzó hajókon, részben pedig a tiszta márványból épült új rakparton reméltek menedéket találni. A rengések után fél órával azonban a tenger felõl hatalmas szökõár érte el a partot, amely a folyó torkolatán keresztül a városba is benyomult, három egymást követõ hullámban. Elsöpört mindent, ami az útjába került, majd hirtelen visszahúzódva magával ragadta. A hajókat felborogatta, a szilárd menedéknek látszó rakpartot pedig a szó szoros értelmében elnyelte a rajta lévõ emberekkel együtt. Utóbb sem találták semmilyen nyomát a hatalmas és maszszív építménynek a víz alatt. 8 AZ IDÕK JELEI 2010/4.

9 A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN Ami ezek után a városból még megmaradt, azt a napokig tartó tûzvész pusztította el, amit valószínûleg a mindenszentek ünnepe alkalmából gyújtott soksok gyertya és az ünnepi ebéd elkészítéséhez használt, de a katasztrófa miatt õrizetlenül maradt konyhai tüzek lobbantottak lángra. Az áldozatok számát csak Lisszabonban ezerre becsülik. A várost gyakorlatilag teljesen újjá kellett építeni. A lisszaboni földrengés jelentõsége A Bibliát olvasó ember számára a történteknek a pusztítás megrendítõ voltán és mértékén túl van egy mélyebb, távolabb mutató jelentõsége is: Jelenések könyvének szerzõje így írja le a második advent elsõ jelét:»nagy földindulás lett, és a nap feketévé lett, mint a szõrzsák, és a hold egészen olyan lett, mint a vér.«(jel 6,12) Ezek a jelek a 18. század végén kezdtek teljesedni ben volt a történelem legszörnyûbb földrengése. (Ellen G. White: Korszakok nyomában, 272. o.) A lisszaboni katasztrófa tehát az egyik megjövendölt elõjele Jézus Krisztus közeli visszatérésének, így a történelem menetének fontos állomása a hívõ ember számára, akinek leghõbb vágya, hogy jöjjön el a te országod. Nem véletlen, hogy a fenti idézetet tartalmazó fejezet címe A hajnal hírnökei. Önmagunk és figyelmeztetésre szoruló embertáraink érdekében is fontos tehát tisztán látni, hogy miért éppen ebben a katasztrófában teljesedett a végidõ közelségét jelzõ, Jelenések könyvében megjövendölt földrengés. Kiterjedése, észlelhetõsége A tömegeknek szóló, felrázó erejû történelmi jeladásnak szükségszerûen megrendítõ erejûnek és széles körben érezhetõnek kell lennie. A lisszaboni földrengés éppen ezekben a vonatkozásokban tûnik ki a katasztrófák közül. Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeira szigetén, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan súlyos volt, mint Európában. Algír nagy része romba dõlt. Marokkó közelében egy nyolctízezer lélekszámú falu teljesen eltûnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott. (I. m. Az eseményekrõl a Korszakok nyomában c. könyvben olvasható tömör, tényszerû összefoglalás alapjául a forrásmegjelölés szerint az Amerikai enciklopédia szolgált.) Noha a rengések feltételezett középpontja az Ibériai-félszigettõl délnyugatra, a tenger mélyén lehetett, hatásuk még Skandináviában is érezhetõ volt tóingások formájában. A tengerrengés kiváltotta szökõár pedig (aminek magassága Lisszabonnál kb. 6 méter volt, más helyeken ennél is magasabb, Gibraltárnál 2 méterrel emelte meg a tengerszintet, pusztítása pedig a portugál partok mentén nagyobb volt, mint magának a földrengésnek), ha csökkent erõvel is, de Európa egész nyugati partvidékén érezhetõ volt, és az amerikai partokat is elérte az óceán túloldalán. A megrázkódtatás nyomán a figyelem a földrengések, azok okai és elõrejelzésük lehetõsége felé fordult, ezért ekkortól számítják a szeizmológia (földrengéskutatás) kezdeteit. A pusztítás mértéke, jellege A gazdagság és a pompa, amivel az ország és fõként a fõváros hivalkodott, jórészt gonosz forrásból származott. Nem véletlen, hogy a Lisszabont ért szörnyû katasztrófában a kortársak közül néhányan kifejezetten Isten büntetését látták. A katasztrófát különösen pusztító erejûvé tette, hogy három külön-külön is végzetes hatás halmozódott egymásra. A rendkívül erõs földrengés szökõárral párosulva sújtotta ugyanazt a sûrûn lakott területet, a part menti fõvárost, majd borzalmas tûzvész következett. A történtek híre mindenhova eljutott, a megrázkódtatás erejét pedig tovább fokozta, hogy Lisszabon nemcsak Európa egyik legnépesebb városa volt, hanem Portugália és ezzel együtt a korábbi gyarmatbirodalom fõvárosa, királyi székhely is, valamint Európa egyik legjelentõsebb kikötõje. (Maga a királyi család megmenekült, mert egyik gyermekük kérésére korán reggel vidékre utaztak.) Amikor a pusztítás mértékérõl és annak a korabeli társadalomra gyakorolt megrázó hatásáról akarunk képet alkotni, azt is figyelembe kell vennünk, hogy a világ népessége akkoriban lényegesen kisebb volt, AZ IDÕK JELEI 2010/4. 9

10 A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN mint napjainkban. A mai népsûrûség mellett az áldozatok száma is valószínûleg nagyobb lett volna, ezért nincs értelme a mai katasztrófákkal történõ számszerû összehasonlításoknak. Másrészt a kisebb népességhez mérten megrázóbb veszteségként élhették meg a kortársak az áldozatok számát. Azt se felejtsük el, hogy a mentés, a segítségnyújtás, majd az újjáépítés technikai feltételei (köztük a hírközlésé, szállításé is) lényegesen elmaradtak a maiaktól. Öszszességében tehát a katasztrófa a maga korában sokkal nagyobb hatást gyakorolhatott, mint az ma elképzelni tudnánk. Idõi illeszkedés a többi próféciához A Biblia próféciáinak ismeretében a lisszaboni földrengés a bekövetkezés événél fogva is tökéletesen alkalmas arra, hogy jelül, a hajnal hírnökéül szolgáljon. Mindössze 34, illetve 89 évvel elõzte meg a próféciákban megjövendölt két nagy történelmi idõszak, az 1260 év és a 2300 év lejártát. Az utóbbi a vizsgálati ítélet 1844-es kezdete, amely egyúttal az emberi történelem kiértékelésének, lezárásának, vagyis a végidõnek is a kezdetét jelenti. A végidõ intõ elõjeléül szolgáló esemény sokkal korábban sem történhetett volna, és lényegesen késõbb sem, ekkortájt kell keresnünk. Párhuzam a végsõ eseményekkel Úgy tûnik, hogy a Lisszabonban történtek nemcsak elõjelei, hanem bizonyos értelemben elõképei is a végidõ eseményeinek, az Istentõl elhajlott emberi társadalom megítéltetésének. Portugália jórészt gyarmatainak és kereskedelmének köszönhette gazdagságát. A portugálok hajózási tapasztalataik révén Dél-Amerikától Afrikán keresztül Kínáig és Japánig jelen voltak a világ tengerein. A gyengébb népeket leigázták és gyarmatosították (például Brazília, Mozambik, Angola), a jellemzõen ázsiai, népesebb társadalmak esetében pedig kereskedelmi telepeket hoztak létre. Gazdagságuk a színesfémek és a fûszerek jövedelmezõ kereskedelme és a gyarmatosítás mellett fõként a rabszolga-kereskedelembõl származott. Becslések szerint a hozzávetõleg három és fél évszázad alatt eladott kb millió rabszolga több mint felét, közel hatmilliót a portugálok értékesítették, fõként Észak-Amerikában. Lisszabon az egész gyarmatbirodalom központja volt, és földrajzi helyzeténél fogva hosszú idõn keresztül nemcsak Portugália, hanem egész Európa legfontosabb kikötõje is, és mint ilyen az emberkereskedelem egyik legfõbb haszonélvezõje. A gazdagság, a fényûzés és a pompa tehát, amivel az ország és fõként a fõváros hivalkodott, jórészt gonosz forrásból származott. Nem véletlen, hogy a Lisszabont ért szörnyû katasztrófában a kortársak közül néhányan kifejezetten Isten büntetését látták. Ráadásul mindezt erõsen vallásos nemzetként követték el, ahol a szomszédos Spanyolországhoz hasonlóan az inkvizíció is tevékenyen mûködött. Az a gazdagság, amit a város az évszázadok során ilyen módon felhalmozott, és ami a korabeli Európa egyik legszebb, leggazdagabb, virágzó városává és kulturális központjává tette, tíz perc leforgása alatt rommá vált, semmivé lett. Hihetetlen gyorsasággal és nyomtalanul tûnt el minden, látszatvallásosságuk pedig nem menthette meg õket. Lisszabon megrendítõ tragédiája az elõzmények és körülmények vonatkozásában is feltûnõ hasonlóságot mutat a végidõ társadalmának Bibliából ismert állapotaival és végzetével. A jólét, a virágzás, a gazdagság hajszolása, kereskedni mindennel, ami csak hasznot hoz, akár emberekkel is. Visszaélés, kizsákmányolás, igazságtalanság árán építeni a saját világukat, miközben látszólag istenfélõk is, de a valóságban csak vallásosság mögé bújtatják az istentelenséget. Azt hiszik, hogy mindezt vég nélkül és büntetlenül folytathatják. Megérdemelt sorsuk azonban éppolyan bizonyosan utoléri õket, ahogyan Lisszabont is a több irányból, három különbözõ formában rátörõ csapás. Talán nem véletlen, hogy bizonyos vonatkozásaiban Lisszabonra is ráillik, amit egy másik, a végidõ legfõbb hatalmát jelképezõ város sorsáról olvasunk Jelenések könyvében: Jaj! jaj! te nagy város,... te hatalmas város, hogy egy órában jött el ítéleted! elpusztult egy órában annyi gazdagság! És minden hajósmester és a hajókon levõk mind, a sokaság és az evezõk, és valakik a tengeren kereskednek, távol állának. És kiáltának, látván az õ égésének füstjét, és ezt mondják vala: Mi hasonló e nagy városhoz? És port hányván az õ fejökre, kiáltának sírván és jajgatván, és ezt mondván: Jaj! jaj! az a nagy város, a melyben meggazdagodott mindenki, a kinek hajói voltak a tengeren, annak drágaságaiból, hogy elpusztult egy órában! (Jel 18,10 19) Stramszki István Források és ajánlott irodalom Ellen G. White: Korszakok nyomában, 17. fejezet, o. Egy túlélõ beszámolója: lissabon_1755.html#tulelo :// AZ IDÕK JELEI 2010/4.

11 Egy túlélõ beszámolója CHARLES DAVY TISZTELETES AZ 1755-ÖS LISSZABONI FÖLDRENGÉSRÕL S oha senki nem látott még olyan szép reggelt, mint aznap, november elsején. A Nap teljes fényében ragyogott fel, az egész égbolt tökéletesen felhõtlen és tiszta volt, s a legenyhébb intõ jele sem mutatkozott a közelgõ eseménynek, amely ezt az egykor virágzó, fényûzõ és népes várost a teljes borzalom és pusztulás színterévé tette. Kivéve olyanokat, amelyek vészjelül szolgáltak, de alig egy pillanatnyi idõt hagytak az általános pusztulás elõli menekülésre. Ennek a végzetes napnak a délelõttjén, kilenc és tíz óra között a szobámban ültem, és éppen elkészültem egy levél megírásával, amikor a papír, amin írtam, enyhén megmozdult és remegni kezdett az asztalon. Ez igencsak meglepett, mivel nem éreztem, hogy szélmozgás támadt volna. Miközben azon töprengtem, hogyan lehetséges ez (anélkül azonban, hogy a leghalványabb sejtelmem lett volna a valós ok felõl), az egész ház az alapjaiig rázkódni kezdett. Ezt elõször a fõutcán dübörgõ néhány kocsinak tulajdonítottam, mert rendszerint ez idõ tájt hajtattak Belembõl a palotába. Figyelmesebben hallgatva azonban hamarosan kijózanodtam, mivel rájöttem, hogy egy különös, félelmetes föld alatti zajnak tulajdonítható, ami távoli mennydörgés morajlására emlékeztetett. Mindez kevesebb mint egy perc alatt történt, és be kell vallanom, hogy ekkor kezdtem megrémülni, mivel természetesen felötlött bennem, hogy ez a morajlás egy földrengés elõfutára lehet, ugyanis emlékezem egyre, amelyik hat vagy hét évvel azelõtt történt Madeira szigetén. Az is ugyanilyen módon kezdõdött, bár alig vagy egyáltalán nem okozott károkat. Ekkor kiejtettem a tollat a kezembõl és talpra ugrottam. Egy pillanatig bizonytalankodtam, hogy a házban maradjak-e vagy az utcára fussak, mivel a veszély mindkét helyen egyformán nagynak tûnt, és még mindig azzal áltattam magam, hogy talán ennek a rengésnek sem lesz jelentõsebb hatása, mint annak, amelyet Madeirán éreztünk. Egy pillanat múlva azon- AZ IDÕK JELEI 2010/4. 11

12 A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN ban a legborzalmasabb csattanás zökkentett ki az álmodozásból és kábított el azonnal. Mintha város öszszes épülete egyszerre dõlt volna össze. A ház, amelyben tartózkodtam, olyan erõvel rázkódott meg, hogy a felsõ szintek azonnal leomlottak, és noha az én lakásom (ami földszinten volt) akkor még nem osztozott a többi szint sorsában, mégis minden elrepült a helyérõl. Annyira, hogy nem kis erõfeszítésembe telt talpon maradni, és úgy tûnt, hamarosan agyonnyomnak majd a folyamatosan, félelmetes módon ide-oda himbálódzó falak, amelyek néhány helyen megnyíltak, és minden oldalon nagy kõdarabok zuhantak ki a törésekbõl. A legtöbb gerenda vége kezdett kiszakadni a tetõbõl. Ezt a félelmetes látványt tetézte, hogy az ég egy pillanat alatt olyan sötétté vált, hogy nem tudtam megkülönböztetni az egyes tárgyakat. Tényleg olyan volt, mint az egyiptomi sötétség, amit tapintani lehet. Ez kétségkívül az erõteljes rázkódások nyomán felszálló hatalmas por- és mészfelhõknek is volt köszönhetõ, és egyesek beszámolója szerint a kénes kigõzölgésnek, ezt azonban nem tudom megerõsíteni. Annyi azonban bizonyos, hogy tíz percen keresztül majdnem megfulladtam. Kisiettem a házból, végig a szûk utcákon, ahol az épületek vagy romokban hevertek, vagy folyamatosan omladoztak, és átmásztam a Szent Pál-székesegyház romjain, hogy elérjem a folyópartot, ahol úgy gondoltam, biztonságra lelhetek. Itt minden rendû, rangú és állapotú férfiakból és nõkbõl álló hatalmas embertömeget találtam, akik között láttam a patriarkális templom elöljáró kanonokjai közül egyeseket bíbor színû öltözetükben és karingjükben, mivel ezek mind püspöki ruhában járnak. Láttam néhány papot, akik az oltároktól menekültek el papi miseruhában a mise celebrálásának közepén, láttam nõket félig felöltözve, egyeseket pedig cipõ nélkül. Mindezek, akiket a közös veszély egy biztonságosnak látszó helyre gyûjtött össze, térden állva imádkoztak, halálfélelemmel az arcukon, mindegyikük a mellét verte és szüntelenül azt kiáltotta, Miserecordia meu Dios! Az imádságunk kellõs közepén jött a második nagy erejû rengés, kicsit kevésbé heves, mint az elsõ, és teljessé tette azon épületek pusztulását, amelyek már sokat rázkódtak. A riadalom ekkor annyira általánossá vált, hogy a sikoltozás és a Miserecordia kiáltások a jelentõs távolságban lévõ Szent Katerina-domb csúcsáról is jól hallhatóak voltak, ahová hatalmas embertömeg vonult vissza hozzánk hasonlóan. Ugyanekkor hallottuk az ottani plébániatemplom összeomlását, aminek következtében sokan szörnyethaltak, mások pedig halálosan megsebesültek. Ennek a rengésnek az erejét megítélheti az olvasó, ha elmondom, hogy olyan heves volt, hogy alig tudtam a térdeimen maradni, azonban még az elõzõeknél is félelmetesebb körülmények kísérték. Hirtelen a tömeg kiáltását hallottam: Betör a tenger, mindannyian elveszünk! Erre a folyó felé fordultam, és láttam, ahogy egészen szokatlan módon emelkedik és duzzad, miközben szél nem fújt. Egy szempillantás alatt jelent meg a közelben a hatalmas víztömeg, amely hegyként magasodott. Tajtékozva és morajlással közeledett, és annyira féktelenül száguldott a part irányába, hogy mindannyian azonnal futni kezdtünk olyan gyorsan, ahogyan csak lehet, hogy mentsük az életünket. Sokakat valósággal elsodort, a többiek pedig jókora távolságra a parttól derékig érõ vízben próbáltak menekülni. A magam részérõl szinte reményem sem volt a menekülésre, és bizonyosan elvesztem volna, ha nem kapaszkodom meg egy földön fekvõ nagy gerendában, amíg a víz vissza nem tért a medrébe, ami szinte ugyanabban a pillanatban megtörtént, ugyanolyan gyorsan. Mivel most úgy tûnt, hogy legalább akkora veszély fenyeget a tenger felõl, mint a szárazföld irányából, és nemigen tudtam, hol keressek oltalmat, csuromvizes ruháimban hirtelen elhatározással visszatértem a Szent Pál-katedrális térségébe. Egy ideig itt álltam és figyeltem a hajókat, ahogy bukdácsoltak és hánykolódtak, mint erõs viharok idején; egyesek kötelei elszakadtak és a Tajo másik partjára sodródtak, mások pedig körben forogtak hihetetlen gyorsasággal. Néhány nagy hajó felborult, a hajógerinc felfelé állt, és mindez teljes szélcsendben történt, ami még meglepõbbé tette a látványt. A most említett eseményekkel egy idõben történt, hogy a roppant költséggel, teljes egészében márványból készült, szép új rakpartot mindenestõl elnyelte a tenger, az összes rajta tartózkodó emberrel együtt, akik biztonságot keresve oda menekültek, és joggal gondolták magukban, hogy egy ilyen helyen már nincsenek veszélyben. Ugyanekkor a közelben lehorgonyzott számos hajót és kis vízi jármûvet (mind ugyanígy tele emberekkel, akik ide vonultak vissza ugyanezen célból) elnyelt a tenger, mint egy örvényben, és soha többé nem kerültek elõ. Ez utóbbi félelmetes eseményt nem a saját szememmel láttam, mivel három vagy négy kõhajításnyira történt attól a helytõl, ahol akkoriban voltam, az elõbbi leírást azonban néhány hajóskapitánytól kaptam, akik méternyi távolságon belül horgonyoztak a rakparttól, és az egész katasztrófát látták. Különösen egyikük számolt be nekem arról, hogy amikor a második rengés jött, látta, amint az egész város elõre és hátra hullámzik, mint a tenger, amikor a szél éppen fújni kezd. A föld mozgása annyira erõs volt még a folyó alatt is, hogy kiszakította a kikötõhelyrõl a hatalmas horgonyukat, ami az õ megfogalmazása szerint úszott a víz felszínén. Közvetlenül e rendkívüli rázkódás után a folyó egyszerre közel 6 méternyit emelkedett, és egy pillanat alatt visszasüllyedt. Ebben a pillanatban látta a rakpartot a rajta álló egész embertömeggel elsüllyedni, és ugyanakkor a közelében lévõ minden vízi jármûvet és hajót magával ragadott a mélységbe, ami a kapitány feltételezése szerint azonnal bezáródott felettük, anynyira, hogy a roncsok legkisebb jelét sem látta senki 12 AZ IDÕK JELEI 2010/4.

13 A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN azután. Ezt a beszámolót teljesen hitelt érdemlõnek tekinthetjük, mivel a hajók pusztulását mindenki megerõsíti. A rakpartot illetõen pedig magam mentem oda néhány nappal késõbb, hogy meggyõzõdjek az igazságról, és még a romjait sem találtam annak a helynek, ahol olyan sok kellemes sétát tettem, mivel ez volt a kereskedõtelep mindenki által használt találkozóhelye a hûvös estéken. Mindenütt mély vizet találtam, ami egyes helyeken alig átlátható volt. Tudomásom szerint ez az egyetlen hely, amit elnyelt a föld Lisszabonon belül, vagy annak környékén, noha sok nagy repedést és hasadékot láttam a város különbözõ részeiben. Egy különös jelenséget pedig nem szabad kihagyom, amelyet egy barátomtól hallottam, akinek egy háza és borospincéi vannak a folyó túloldalán. Tudniillik, hogy miután a lakóháza elõször rettenetesen megrázkódott, az egész családot menekülésre késztetve, egy hatalmas, magas szikla azonnal leszakadt a közelben. Erre aztán a folyó megemelkedett, majd visszatért a már leírt módon, és azonnal nagyon sok kis repedés jelent meg néhány szomszédos földdarabon. Ezekbõl nagy mennyiségû, finom fehér homok lövellt elõ rendkívüli magasságba. Kétség sem fér hozzá, hogy a föld belsõ részeinek kellett roppant mértékben felkavarodnia ahhoz, hogy ez a meglepõ jelenség történjen, de hogy a rengések az egymással keveredõ különbözõ ásványok okozta hirtelen robbanásnak voltak-e tulajdoníthatók, vagy a benn rekedt és kiutat keresõ levegõnek, vagy a magának utat keresõ, föld alatt összegyûlõ víznek, azt csak az Isten tudja. Ami a korábban említett heves kitöréseket illeti, azoknak szerintem nincs valóságalapja, noha annyi bizonyos, hallottam néhány panaszt erõs kénes szagra, szédülésre, émelygésre a gyomorban, és légzési nehézségekre, bár én magam semmi ehhez hasonló tünetet nem tapasztaltam. Nem régóta tartózkodtam a Szent Pál térségében, amikor megéreztem a harmadik rengést, amely valamivel gyengébb volt az elõzõ kettõnél, és amely után a tenger ismét betört, majd visszavonult ugyanazzal a gyorsasággal, én pedig térden állva maradtam a vízben, noha feljutottam egy kis magaslatra, kicsit távolabb a folyótól, ahol a közöttünk fekvõ néhány házrom megtörte a víz erejét. Ekkor vettem észre, hogy a víz olyan hevesen vonult vissza, hogy néhány hajót egészen a szárazon hagyott, amelyek különben hétölnyi [3,5 méter] mély vízben jártak. A folyó így öntött ki és vonult vissza folyamatosan néhány alkalommal olyan módon, hogy joggal féltek attól: Lisszabon most ugyanarra a sorsra jut, mint amelynek néhány évvel korábban Lima városa esett áldozatul. Ez a hely kétségtelenül nyitott volt a tenger felé, a hullámok erejét pedig nem törte meg részben sem az öböl íve, az alacsonyabban fekvõ részei legalábbis teljesen megsemmisültek. A közvetlenül november elseje után érkezõ egyik hajó kapitánya azt mondta nekem, tényleg azt gondolta, hogy zátonynak ütközött, amíg ki nem vetette az ólmot és azt nem tapasztalta, hogy nem éri el a feneket. Elképzelni sem tudta, hogy mi lehet az oka, amíg az elpusztult város lehangoló látványa minden kétséget ki nem zárt számára. Egyszóval az elsõ két rengés annyira erõs volt, hogy néhány révkalauz azon a véleményen volt, hogy a Tajo torkolatában fekvõ zátony helye megváltozott. Annyi bizonyos, hogy egy hajó, amely megkísérelt átjutni a szokásos csatornán, megfeneklett, egy másik homokpadra futott, és elõször lemondtak róla, végül azonban átjutott. Ezután még egy erõs rengés volt, amely nagymértékben érintette a folyót, de szerintem nem volt annyira erõs, mint az elõzõ. Noha néhányan azt bizonygatták, hogy miközben lóháton lovagoltak a Belem felé vezetõ széles úton, amelynek egyik oldala nyitott a folyó felé, a víz óriási sebességgel tört be, ezért kénytelenek voltak a lehetõ leggyorsabban vágtatni a magasabban fekvõ területek irányába, mert attól féltek, hogy elsodorja õket. Olyan helyzetbe kerültem, hogy nem tudtam, merre induljak: ha ott maradnék, a tenger veszélyeztet, ha távolabb húzódnék a parttól, a házak fenyegetnének biztos pusztulással. Végül elhatároztam, hogy a pénz- AZ IDÕK JELEI 2010/4. 13

14 A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN verdébe megyek, ami egy alacsony és nagyon erõs épület, és nem sérült meg jelentõs mértékben, a folyóra nézõ néhány lakást kivéve. A katonák mulatozásának, ami mindennapos volt ezen a helyen, nyoma sem volt. Az egyedüli személy pedig, aki ott maradt, egy parancsnok volt, egy nemesember fia, tizenhét-tizennyolc év körüli, akit a kapuban állva találtam. Mivel a föld még mindig folyamatosan remegett, és a hely, ahol álltunk (csak 6 9 méternyire volt a szemközti házaktól, amelyek mind dülöngéltek) túlságosan veszélyesnek tûnt, s az udvar is tele volt vízzel, mindketten beljebb vonultunk egy kõ- és szemétkupachoz: itt beszélgetni kezdtem vele, és hangot adtam csodálatomnak, hogy egy ilyen fiatal emberben megvan a bátorság ahhoz, hogy az õrhelyén maradjon, miközben a katonái mind elhagyták a magukét. Erre azt válaszolta, hogy noha biztos volt benne, hogy a föld megnyílik és elnyeli, a gondolatát is megvetette, hogy elszökjön az õrhelyérõl. Röviden szólva e fiatalember nemes voltának volt köszönhetõ, hogy a pénzverdét, amelyben ekkor több mint kétmilliónyi pénz volt, nem rabolták ki. Én pedig tényleg nem tettem mást, csak elmondtam, ami igaz volt, hogy soha senkit nem láttam ehhez hasonló higgadtsággal és hidegvérrel viselkedni a mostaninál sokkal kevésbé félelmetes helyzetekben sem Talán azt gondolja az olvasó, hogy a jelen szomorú történet itt véget ért, de sajnos nem. November elseje szörnyûségei egy egész kötetet betöltenének. Mihelyt besötétedett, egy másik látvány tárult a szemünk elé, nem sokkal kevésbé megrázó, mint az eddigiek: az egész város lángban állt. Annyira világos volt, hogy a fényénél könnyûszerrel lehetett olvasni. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a város legalább száz különbözõ helyen gyulladt ki egyszerre, és így égett folyamatosan hat egész napon keresztül, szünet nélkül. Folyton égett, megemésztve mindent, amit a földrengés meghagyott, az emberek pedig annyira levertek és rémültek voltak, hogy keveseknek vagy senkinek sem volt elég bátorsága lemerészkedni és megmenteni anyagi javaik bármely részét. Mindenkinek a tekintete a lángok felé nézett, és a fájdalomtól némán álltak, amit csak a nõk és gyermekek szenteket és angyalokat segítségül hívó kiáltásai és sikításai szakítottak meg, valahányszor a föld elkezdett remegni, ami nagyon gyakran megtörtént ezen az éjszakán, sõt valójában azt mondhatnám, hogy a kisebb-nagyobb rengések öszszességében egy negyedórára sem szüneteltek. Sohasem tudtam meg, hogy ez a rettenetes tûz valamilyen föld alatti kitörésnek volt-e köszönhetõ, ahogy egyesek arról beszámoltak, de három ok, amelyek idõben mind egybeestek, természetes módon felelõsek a szörnyû pusztításért, amit végzett. November elseje a mindenszentek ünnepe, ami nagy ünnep a portugáloknál. Minden templom és kápolna minden oltárát (egyesekben húsznál is több van) szokás szerint sok viaszgyertya és lámpa világította meg; ez lobbanthatta lángra a rengéstõl lehulló függönyöket és fából készült elemeket. A tûzvész gyorsan átterjedt a szomszédos házakra, ahol a konyhai kemencék tüzével egyesült, olyan mértékig fokozódva, hogy az egész város könnyûszerrel megsemmisülhetett egyéb ok nélkül is. Ami azonban hihetetlennek tûnhet az olvasó számára, az a kevésbé publikus és ismert tény, hogy a börtönben lévõ megátalkodott gonosztevõk, amikor a falak az elsõ rengéskor leomlottak, kijutottak a börtönbõl, és serényen gyújtogatták azokat az épületeket, amelyek valami oknál fogva meg tudtak menekülni az általános pusztulástól. Nem tudom elképzelni, mi indíthatta õket erre a pokoli tettre, hacsak az nem, hogy növeljék a rémületet és zûrzavart, és ezzel jobb lehetõséget teremtsenek maguknak a zavartalan fosztogatásra. De nem volt szükség arra, hogy ezzel veszõdjenek, mivel biztosan e nélkül is véghezvihették volna a dolgaikat, hiszen az egész város annyira néptelenné vált az éj leszállta elõtt, hogy azt hiszem, egyetlen lélek sem maradt benne, csak azok a hitvány gonosztevõk és mások, ugyanabból a fajtából valók. Lehetséges, hogy némelyiküknek a rabláson kívül más indítéka is volt, mint például annak, akit miután õrizetbe vettek (azt mondják, egy mór volt, akit gályára ítéltek), bevallotta a bitó alatt, hogy a saját kezével gyújtotta fel a királyi palotát; és miközben kérkedett tettével, utolsó leheletével kijelentette, reméli, hogy az egész királyi család bennégett. Hasonló módon általánosan úgy tartják, hogy Mr. Bristow háza, amely rendkívül erõs épület volt, hatalmas kõ boltívekre épült, és nagyobb károk nélkül állta ki a rengéseket, ugyanilyen módon pusztult el. Röviden, a tûz ilyen vagy olyan módon, de mondhatjuk, hogy elpusztította az egész várost, legalábbis mindent, ami nagyszerû és értékes volt benne. Ami az épületeket illeti, megfigyelték, hogy amelyek összességükben a legszilárdabbak voltak, azok omlottak össze elsõként. Minden plébániatemplom, kolostor, zárda, palota és a közösségi épületek, végtelen sok magánházzal együtt, vagy összedõltek, vagy annyira súlyosan megrongálódtak, hogy veszélyes volt elmenni mellettük. Az odaveszett emberek teljes száma, azokat is beleértve, akik megégtek, vagy késõbb, miközben a romok között ástak, agyonnyomták õket a falak, a legvisszafogottabb becslések szerint is több mint hatvanezer; és noha a károkat más tekintetben nem lehet kiszámítani, mégis fogalmat alkothatunk róluk, amikor azt mondom, hogy ez a kiterjedt és dúsgazdag város most nem más, mint egy hatalmas romhalmaz, hogy a gazdag és a szegény jelenleg azonos szinten van, néhány ezer család, amelyek csupán egy nappal korábban könnyû körülmények között éltek, most szét vannak szórva a földeken, nélkülözve az élet minden kényelmét, és senkit sem találnak, aki segíteni tudna rajtuk. (Modern History Sourcebook, fordította: Stramszki István) 14 AZ IDÕK JELEI 2010/4.

15 Földrengés San Franciscóban április 12-én Ellen White elutazott otthonából, hogy részt vegyen a dél-kaliforniai éves konferencia-összejövetelen Los Angelesben, és két gyógyintézet a San Diego melletti Paradise Valley és a San Bernardino-völgyben Loma Linda megnyitásán. Az elsõ napokat Loma Lindában töltötte, s ez idõ alatt egy említésre méltó tapasztalata volt, amelyet röviden így írt le: Megtorló ítélet Amikor Loma Lindában voltam, április 16-án éjszakai látomásban egy magaslaton álltam, ahonnan azt láttam, hogy a házak úgy megrázkódtak, mint nád a szélben. Az épületek, nagyok és kicsik, összedõltek. Szórakozóhelyek, színházak, szállodák és a gazdagok lakásai mind rommá váltak. Sok ember meghalt, s mindenünnen hangzott a sebesültek kiáltása. Isten igazságot szolgáltató angyalai tevékenykedtek. Egy érintés, és épületek, melyeket szilárd alapokra építettek úgy, hogy mindenki biztonságban érezte magát bennük, pillanatok alatt romhalmazzá lettek. Semmi sem nyújtott biztos menedéket. Én nem voltam veszélyben, mégsem találok szavakat a borzalmas jelenetek leírásához. Úgy látszott, hogy Isten hosszútûrése véget ért, és elérkezett az ítélet napja. Az angyal, aki mellettem állt, azt mondta, hogy csak kevés embernek van fogalma arról az istentelenségrõl, amely a világban és különösen a nagyvárosokban uralkodik. Megmagyarázta, hogy az Úr meghatározott egy idõt, amikor haragjában meglátogatja azokat, akik makacsul megvetik törvényét. Bármily borzalmas volt az elõttem lejátszódott jelenet, mégis az ezzel összefüggésben adott tanítás tette rám a legelevenebb benyomást. A mellettem álló angyal elmagyarázta, hogy Isten felsõbbségét és törvényeinek szentségét be kell mutatni azoknak, akik makacsul vonakodnak, hogy a királyok Királyának engedelmeskedjenek. Azokat, akik elõnyösebbnek tartják a hûtlenséget, irgalomból ítéletekkel kell sújtani, hogy ha lehetséges, felismerjék cselekedeteik bûnösségét. A következõ napon a látott jeleneteken és a kapott tanításon gondolkodtam. Délután Glendale-be utaztunk, Los Angeles közelébe, és a következõ éjjel láto- AZ IDÕK JELEI 2010/4. 15

16 másban egy gyülekezetben voltam, ahol Isten törvényének követelményeit tártam az emberek elé. A teremtés hetének végén adott szombatról és a Sínai-hegyi törvényrõl olvastam fel az Írásból, azután megmagyaráztam, hogy a szombatot, amely örök szövetség és jegy Isten és gyermekei között, mindig meg kell tartani, hogy tudhassák: õket az Úr, a Teremtõjük szenteli meg. Azután Isten minden földi uralkodó feletti felsõbbségérõl beszéltem. Törvénye minden cselekedet zsinórmértéke kell hogy legyen. Ne rontsuk le értelmünket és lelkünket mértéktelenség által, mert így lehetetlen megtartanunk Isten törvényét. Noha az isteni felség türelmes a tévelygõkkel szemben, mégsem tûr gúnyt, és nem fog mindig hallgatni. Több napig tartott, míg egy részét leírtam annak, amit azon a két éjszakán Loma Lindában és Glendaleben az Úr nekem kinyilatkoztatott. Április 18-án, két nappal azután, hogy látomásban épületek romba dõlését láttam, útra keltem Los Angelesbe, a Carr utcában lévõ templomban rendezett összejövetelre. Amikor a templomhoz közeledtünk, hallottuk, amint a rikkancsok kiáltották: San Franciscót földrengés pusztította el! Nehéz szívvel olvastam a sebtében nyomtatott elsõ hírt errõl a borzalmas szerencsétlenségrõl. Munkánk a városokban A konferencián Ellen White Isten törvényének szentségérõl beszélt, és határozottan figyelmeztetett a gyors cselekvés szükségességére: Meg kell ismertetnünk az emberekkel mindazt, ami hamarosan bekövetkezik. A városokban úgy kell dolgoznunk, hogy nem telepedünk le bennük, hanem idõrõl idõre odautazunk. Ki a városból! Ezt az üzenetet adta nekem az Úr. Földrengések jönnek, áradatok lesznek, és mi ne telepedjünk le az istentelen városokban, ahol az ellenségnek szolgálnak, és ahol Istent oly sokszor elfelejtik. Az Úr azt kívánja, hogy tiszta lelki látásunk legyen. Fel kell ismernünk a veszélyt, amely az ilyen istentelen városokban az intézetek alapításával jár. Bölcsen kell terveznünk, hogy a városokat figyelmeztessük, de eközben olyan helyen lakjunk, ahol megvédhetjük gyermekeinket és magunkat az erkölcstelen befolyásoktól. A rombolás jelenetei Két héttel késõbb Ellen White San Josén, Mountain View-n és San Franciscón keresztül tért vissza otthonába. Errõl a következõket írta: Amikor északra utaztunk, láttuk a földrengés néhány hatását, és San Joséba érkezve láthattuk, hogy nagy épületek dõltek romba. Mountain View-ban az új postahivatal és a néhány nagyobb üzletház romokban hevert. Más épületek részint összedõltek, részint alaposan megsérültek. San Franciscóban láttuk e nagy város romjait. 16 AZ IDÕK JELEI 2010/4.

17 A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN Összeomlottak az épületek, amelyeket mindenféle rombolással szemben tökéletesen biztonságosnak véltek. Némelyik épület részben a földbe süllyedt. A város borzalmas képet mutatott. Intések és figyelmeztetések Azokról a tanításokról és intésekrõl, melyek a harmadik angyal üzenetének komoly hirdetését hangsúlyozták a városokban, a csapások láttán így írt Ellen White: A San Franciscó-i földrengés óta néhány bírálat hangzott el a nyilatkozataimról. Egyesek azt állították, hogy megjövendöltem a San Franciscó-i tûzvészt és földrengést, és Los Angelest neveztem meg a következõ városként, amely szenvedni fog. Ez nem igaz. A földrengést követõ reggelen csak ezt mondtam: Földrengések jönnek, áradások lesznek, és ezek az Úr üzenetei, hogy ne telepedjünk le az istentelen városokban. Néhány évvel ezelõtt egy testvér, ki New Yorkban lakott, meglepõ cikket közölt a város pusztulásáról. Rögtön írtam az illetõnek, hogy nem bölcs dolog, ha ilyen cikkeket jelentetünk meg, mert ez nyugtalanságot kelthet, aminek egy fanatikus mozgalom lehet a következménye, és ez árthat Isten mûvének. Elegendõ, ha a nép elé tárjuk Isten igazságát. A nyugtalanító cikkek ártanak a mû elõrehaladásának augusztus 9-i keltezéssel ismét hasonló híresztelésekrõl írt: Honnan származik ez az információ, hogy én azt mondtam, New Yorkot szökõár fogja elsodorni? Sosem állítottam ilyet. Azt mondtam, amikor a hatalmas épületekre néztem, hogy milyen borzalmas jelenetek lesznek itt, ha az Úr jön és megrázza a világot. Akkor beteljesednek a Jelenések könyve 18,1 3 szavai. Az egész 18. fejezet figyelmeztetés arra, ami a világot sújtani fogja. Azonban nem kaptam külön kinyilatkoztatást arról, hogy New Yorkkal mi történik, csak tudom, hogy egy napon a nagy épületeket az Úr mindent elpusztító hatalma ledönti. Olyan jelenetek lesznek, amelyeknek szörnyûségét el sem tudjuk képzelni. Ellen White már szeptember 1-jén leírta: Jól megrendezett sátor-összejöveteleket kell tartani a nagyvárosokban, például San Franciscóban, mert ezek a városok nemsokára Isten ítéleteit fogják elszenvedni. San Francisco és Oakland olyan lesz, mint Sodoma és Gomora, az Úr haragjában meglátogatja majd õket november 12-én így írt: Közeledik az idõ, amikor a világ történelmének nagy válsága kitör, amikor az isteni kormányzás minden mozzanatát a legélénkebb figyelemmel kell követni. Gyors egymásutánban következnek Isten ítéletei tûz, áradat és földrengés, háborúval és vérontással június 20-án kijelentette, hogy Isten ítéletet tart hazánkban. Az Úr nemsokára eljön. Tûzáradat és földrengés által figyelmezteti a föld lakosait jövetele elõtt. Bárcsak felismernénk meglátogatásunk idejét! Nincs sok idõnk már, határozottabb erõfeszítéseket kell tenni, hogy a világ lássa meg: az ítélet napja elközelített június 3.: Sokak szívében Isten Szentlelke hatalmas munkát végez. A világot sújtó ítéletek irgalmasságot jelentenek azoknak, akiknek nem volt alkal-

18 A PRÓFÉCIÁK FÉNYÉBEN muk megismerni az igazságot. Az Úr szeretettel és részvéttel tekint rájuk. Kegyelemteljes szíve megindul, kezét még mindig kinyújtja a megmentésükre február 15-e: Amikor legutoljára New Yorkban voltam, éjszakai látomásomban felszólíttattam, hogy figyeljem, amint az épületeket emeletrõl emeletre közelebb viszik az éghez. Ezek az épületek szavatoltan tûzbiztosak, és azért emelték õket, hogy tulajdonosaikat dicsõítsék. Mindig magasabbra tervezik õket, és nagyon sok értékes anyagot használnak fel az építésükre. Amikor ezek az épületek a magasba törnek, tulajdonosaik büszkélkednek, hogy volt pénzük énjük dicsõítésére Sok pénzt, amit így használtak fel, a szegények sanyargatásából szereztek. A menny könyveiben pontosan feljegyeznek minden üzleti vállalkozást. Minden hamisságot, minden csalást felírnak. Eljön az idõ, amikor az emberek csalásai után pontot tesznek, amelyen túl az Úr nem engedi õket harácsolni, és tapasztalni fogják, hogy Isten hosszútûrésének van határa. A jelenet, amelyet elém tártak, egy tûzriadó volt. Az emberek a tûzbiztosnak vélt épületekre néztek, és azt mondták: Tökéletesen biztonságosak! De az épületek úgy pusztultak el, mintha kátrányból készültek volna. A fecskendõk nem bírták megfékezni a pusztítást. Tanítást kaptam, hogy ha az Úr ideje elérkezik, és még nem történt változás a büszke, becsvágyó szívekben, az emberek látni fogják saját mûveik semmivé válását. Isten kegyelme, amely annyi ember életét megõrizte San Francisco és környékének borzalmai között, Ellen White szerint felhívás mindenki számára, hogy ismerjük el az Úr felsõbbségét és törvényeinek jogosultságát. Evangelizálást sürgetett a kikötõvárosban, hogy az emberek minden lehetséges segítséget megkapjanak, s felismerjék az elkövetkezõ ítéletek jelentõségét. Ezért a földrengés után több hónapig kitartó erõfeszítéseket tettek, hogy hirdessék a harmadik angyal üzenetét San Franciscóban és a többi kikötõvárosban. Ellen White mindent megtett, hogy az itt állomásozó evangelizátorokat bátorítsa, és többször meglátogatta az oktatással foglalkozó csoportokat. Ha olyanokkal találkozott, akik ismerték Isten szavának igazságát, az evangelizációt végzõk támogatására biztatta õket. A törvényszegés szelleme uralkodik mindenütt, és ez különösen a nagyvárosokban tapasztalható írta. A városokban rettenetes gonosztetteket követnek el nap mint nap. Isten ezt nem nézheti el sokáig. Már most kitölti ítéletét néhány városra. Az események sorozata megmutatja majd, hogy Isten a helyzet ura. Az igazságot tisztán és félreérthetetlenül fogják hirdetni. Mint közösségnek az Úr útját kell elkészítenünk, a Szentlélek vezetésével. Az evangéliumot a maga tisztaságában kell hirdetni. Mindenhol embereket hív el az Úr erre a munkára. Ha megtanulnak hatékonyan és eredményesen dolgozni, akkor hatalommal fogják hirdetni az igazságot. Az isteni elõrelátás csodálatos mûködése hegyeket mozdít el az útból. Az üzenetet, amely oly nagy jelentõségû a föld lakosai számára, meghallják és megértik. Az emberek megtudják, mi az igazság, míg Isten üzenete az egész világot meginti, és akkor jõ el a vég. (Ellen Gould White: Életünk és munkánk) A San Franciscó-i földrengésrõl egy korabeli filmfelvétel is elõkerült, amely a francisco_foldrenges_video#rss lapon tekinthetõ meg. Felhívás bûnbánatra 18 AZ IDÕK JELEI 2010/4.

19 AZ IGE MELLETT Az isteni alázat M ilyen különös ez az ige: Isten magát megalázva tekint szét mennyen és földön. Az alázattal kapcsolatban azt olvassuk a Bibliában, hogy az Istenhez való közeledésünk alapja. Bár az Úr magasságban és hozzáférhetetlen világosságban lakozik, ugyanakkor az alázatossal és megtört szívûvel is (Ésa 57,15; 1Tim 6,16). Tehát az ember részérõl az alázat elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten közösségben tudjon lenni velünk. De a zsoltárban nem errõl olvasunk, hanem arról, hogy Isten magát megalázva tekint szét menynyen és földön. Hogy az ember részérõl mit jelent az alázat, és mennyire alapvetõ, ezzel már sokat foglalkoztunk, de mit jelent Isten alázata? Isten és a bûn Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik, aki magát megalázva tekint szét mennyen és földön? (113. zsoltár 5 6) Az isteni alázat valóban megrendítõ. Ebbõl látszik világosan, hogyan bánik Isten bûnbe esett teremtményeivel, és a bûnnel, annak bejövetelétõl kezdve. Hol van ebben az Õ alázata? Mit jelentett a bûn bejövetele? Amikor Sátán fellázadt a mennyben, lázadásának az egyik döntõ része volt, hogy vádolni kezdte Istent. Hamis színben tüntette fel, és vádak sokaságát zúdította rá. Ha bennünket teljesen igaztalanul vádolnak, olyan dolgokkal, amelyek egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak, és ezeket mondják, terjesztik, mi szükséges ahhoz, hogy az ember ezt el tudja hordozni? Mérhetetlen alázat. Hiszen azonnal mire vágyunk? Tisztázni, helyretenni, elnémítani és leállítani a dolgot. Hogy mondhatnak ilyet? Az emberi büszkeség, az ember lénye ágaskodik, amikor a vádakat hallja önmagával kapcsolatban. Isten nem így reagált, amikor Sátán vádak sokaságát hangoztatta, és az egész mennyben hamisságokat híresztelt róla. Õ mérhetetlen alázatában mindent megtett, hogy Sátánt és angyalait visszafordítsa a bûn útjáról. Eltûrte a vádakat anélkül, hogy hatalmával elhallgattatta volna, és azóta is folyamatosan tûri, amíg végérvényesen le nem zárhatja a bûn történelmét. AZ IDÕK JELEI 2010/4. 19

20 AZ IGE MELLETT Micsoda alázat szükséges ehhez! A mennyben Sátán vádolta Istent, de azóta már kivettetett onnan. Ám azóta is milliárdok vádolják, tüntetik fel hamis színben a Teremtõt. Milyen lehet neki mindezt végignézni? És mit tesz? Szeretettel munkálkodik azokért, akik Õt vádolják. Mi hogy viszonyulunk azokhoz az emberekhez, akik esetleg pletykát terjesztenek rólunk? Tudjuk õket szeretni? Tudunk értük csendben munkálkodni? Tudunk értük teljes szívünkbõl imádkozni? Fontos végiggondolnunk ezt a párhuzamot, mert könnyen túllépünk azon, hogy Isten vád alá került. De gondolkozzunk el rajta, hogy az egyedül tiszta lényre milyen vádakat zúdítottak, és hogyan viselte ezeket. Mélységes alázattal és szelídséggel, és változatlanul teszi a jót azokkal, akik Õt vádolják, gyalázzák, hibáztatják mindenért. A bûnnel összefüggésben még más oldalról is szemlélhetjük az isteni alázatot. Amikor Isten majd végérvényesen lezárja a bûn történelmét, akkor alázata még mindig megnyilvánul a bûnnel szemben. Miután Jézus Krisztus visszajön, és magához veszi megváltottait, elkezdõdik számukra az örök élet, egy ezeréves idõszakkal. Ebben az idõszakban már senki nem térhet meg. Mindenki sorsa eldõlt. Mit tesz mégis Isten? Ismét megmutatkozik az alázata. Mindenkinek, akirõl már eldõlt, hogy nem élhet örökké, elõhozza az életét, és bevonja annak áttekintésébe a megváltott embereket. Az ezeréves idõszak folyamán elmondja, megmutatja nekik, miért döntött úgy, hogy az az ember nem méltó az örök élet elnyerésére. Isten köteles lenne ezt megmagyarázni? Köteles lenne nyilvánvalóvá tenni az okot minden egyes elveszett emberrel kapcsolatban? Nem. Az ember nyugodtan megbízhat az Õ igazságosságában, méltányosságában és szeretetében. De Õ mérhetetlen alázatában bevonja a megváltott embert, hogy mindenki lássa: az ítélet igazságos. És csak amikor már mindenki megértette, az el nem bukott lények is, akik már most is tökéletesen látják a bûn természetét, de a megváltott ember is mindenkivel kapcsolatban tudni fogja, hogy az isteni ítélet teljes mértékben jogos és igazságos, sõt, amikor azok, akiktõl az életet visszavonják, szintén belátják, és leborulnak elõtte, magával Sátánnal együtt csak akkor fogja az életet visszavenni. És akkor is, amikor örökre megsemmisíti a bûnt, ez részérõl szokatlan lesz, és az Õ féltõ szeretete fogja megemészteni a Földet. Istennek a bûnnel való bánásmódja a kezdetektõl egészen a bûn végsõ megsemmisítéséig az Õ mérhetetlen szeretetét és alázatát mutatja minden teremtményével szemben. Szolgai formát vett föl Isten alázatát mutatja Jézus Krisztus testet öltése is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is. Aki, amikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy õ az Istennel egyenlõ, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig. (Fil 2,5 8) Jézus Krisztus emberré válása a megalázkodás legnagyobb mértéke volt Isten részérõl. Ezt azért nem tudjuk eléggé értékelni, mert nem tudjuk elképzelni azt a dicsõséget, fenséget, amelyben Isten él. Ezért nem értjük igazán, micsoda megalázkodás volt részérõl, hogy a Teremtõ a teremtmény létformáját veszi fel, a halhatatlan, örökkévaló leteszi halhatatlanságát. A bûn nélküli, aki soha bûnt nem ismert, felveszi a bûnre hajló emberi természetet. Valóban nem lehet szavakkal érzékeltetni ezt a megalázkodást. Amikor az isteni terv valósággá vált, amikor Jézus testet öltött, már elõtte tudta, hogy a megalázkodásnak milyen lépcsõfokait kell végigjárnia. Isten Fia úgy lépett ebbe a tervbe, hogy ismerte a megalázkodás összes lépését, amelyeken alá kell szállnia, hogy megbûnhõdjék a halálos ítélet alatt nyögõ világért. Milyen mély megalázkodás volt ez! Az angyalok elámultak rajta, nyelv soha le nem írhatja, az elme nem veheti be. Az örökkévaló Ige hajlandó volt emberi testet ölteni. Isten emberré lett. Csodálatos megalázkodás ez. ( A Te Igéd igazság, 142. o.) Igen, a legnagyobb alázat Isten részérõl Jézus Krisztus testet öltése. De nemcsak ez mutatja alázatát, hanem Jézus egész földi élete. Már a születése is a megalázkodását mutatja. Jászolban született, szegényes körülmények között. Ha a menny Ura, Teremtõje emberré lett, legalább méltó fogadtatás illett volna ehhez. De a legszerényebb körülmények közé született, szegénységben növekedett fel. Sokszor mélyen megrázott a gondolat, hogy a világok Teremtõje, mindenek Alkotója ezen a földön gyakran éhes, szomjas és fáradt volt. Annyira fáradt volt, hogy például mielõtt a samáriai asszonnyal beszélgetett, az utazástól elfáradva azonmód leült a forráshoz. Az örökkévaló, hatalmas Isten fáradt, éhes, szomjas, emberekre van utalva. Nem tudjuk elképzelni ezt a mérhetetlen megalázkodást. És az élete folyamán még sok megaláztatásnak volt kitéve. De még ennél is mélyebbre szállt. Mint embernek is meg kellett alázkodnia, hogy elviselje a sértést, káromlást, gyalázatot, vádaskodásokat és bántalmazást. Nem volt biztos otthona tulajdon országában, helyrõl helyre kellett menekülnie. (I. m., 142. o.) Micsoda megalázkodás ez Krisztus részérõl! Jézusnak mi mindent kellett elhordoznia és elviselnie földi életében, milyen megalázó megjegyzé- 20 AZ IDÕK JELEI 2010/4.