CSÁNYI LÁSZLÓ MŰVEINEK BIBLIOGRÁFIÁJA

Átírás

1 CSÁNYI LÁSZLÓ MŰVEINEK BIBLIOGRÁFIÁJA

2

3 CSÁNYI LÁSZLÓ MŰVEINEK BIBLIOGRÁFIÁJA TOLNA MEGYEI KÖNYVTÁR SZEKSZÁRD, 1993

4 Lektorálta: dr. Pajor Enikő, dr. Töttős Gábor Összeállította: Tóth Istvánné, Páldy Gyuláné Szerkesztette: Tóth Istvánné ISBN Készült a Tolna Megyei Önkormányzat, Szekszárd Város Önkormányzata és az Axel Springer - Magyarország Kft. támogatásával Kiadta: Tolna Megyei Könyvtár Felelős kiadó: Elekes Eduárdné A borítón Martyn Ferenc grafikája látható Illusztrálta: Decsi Kiss János Kiadványszerkesztés: Orbán György Készült a Tolna Megyei Könyvtár nyomdájában 100 példányban

5 Bevezetés "Csak a mű a fontos" - vallja mesterei, barátai nyomán Csányi László. Ezt tarisznyázza hamuba sült pogácsa és hamvába holt képzelgések helyett: a szellem üdítő alkotóerejét. Századvégünk aligha dicsekedhet ennél nagyobb bölcsességgel, s bizonnyal hihetjük, hogy ez a kívánság kortalan, időtlen is, mert örökérvényű. Visszatekintve azonban maga az alkotó lepődik meg legjobban, s önkéntelenül azt kérdi: vajon a mennyiség bőségében nem vész-e el a minőség szűrt embersége, vajon nemcsak alkalmi-e az írások többsége? Hadd kérdezzünk vissza: lehet-e alkalmi bármi is, ami korunk lényegéhez tartozik, s lehet-e lényegibb a napi felszín mögött megbúvó magvas valóságnál? Mindezt együtt láthatjuk Csányi László műveiben, még akkor is, ha a világ leghálátlanabb műfajában, a bibliográfiában jelenik meg. Nincs ennél csupaszabb, fénypontokkal sejtetőbben irányjelző gyűjtemény, hiszen pár soros választ ad arra, miről, mikor, mennyit és hol írt a szerző. S ez a válasz mi vagyunk, az időbe helyezve: mit tettünk, gondoltunk, láttunk, hallottunk, vagy gyakran, mit tetettek velünk, láttattak velünk, hallattak velünk. Kordokumentumként a leggazdagabb anyag ez, de szellemi küzdelmeinkre is jó fényt vet. Azaz, itt álljunk meg egy pillanatra, mert belép az alkotó: hinnünk kell, hogy nélküle nem úgy és nem olyan szekszárdiak. Tolna megyeiek lennénk, amilyenek vele és általa lettünk, mert neki kellett vállalnia ezelőtt negyven évvel, hogy itt marad, vidéken lesz íróvá, de sohasem "vidékivé". Ez a művekkel megvalósított hitvallás, ami biztat, ösztönöz és főhajtásra késztet. Tettekre, amiket már nekünk kell megtennünk, az előttünk álló példa nyomán. Ezzel a bibliográfiával tiszteletünket és megbecsülésünket szeretnénk kifejezni Csányi Lászlónak, aki már több mint negyven éve aktívan munkálkodik Szekszárd szellemi, kulturális életének alakításán és fejlesztésén. A bibliográfia célkitűzéseinek megfelelően csak időhatárok között törekedtünk teljességre: műveinek feltárását attól az időtől kezdtük el, mikortól a Tolnai Napló munkatársa lett. Szándék a későbbiek folyamán a bibliográfia kiegészítése, az eddigi életmű teljes feltárása Pécsen, Kaposváron, Szegeden írt munkáival.

6 Önálló művein és kéziratain kívül megpróbáltuk a különböző időszaki kiadványokban megjelent írásait feldolgozni. A napilapok közül egyedül a Tolnai Naplót, későbbi nevén Tolna Megyei Népújságot dolgoztuk fel dec. 31-ig /az 1956-os anyag hiányos/, a szerző fordításaira is kiterjesztve gyűjtőmunkánkat. Azért esett választásunk erre a periodikára, mert ennél az újságnál dolgozott újságíróként és dolgozik még nyugdíjasként, külső munkatársként ma is. Bibliográfiánk felépítése: A bevezető után rövidítésjegyzék, majd Csányi Lászlóval készült interjú következik, melyet dr. Töttős Gábor helytörténész készített. Hangzó dokumentum /magnófelvétel/ alapján írtuk meg az itt közölt beszélgetést. Az eredeti felvétel kb. 120 perces, ebből válogattuk az itt közölt anyagot. Csányi László írásait kronológiai rendben, tételszámokkal ellátva közöljük. Az önálló műveit a kéziratok követik, majd az időszaki kiadványokban, antológiákban megjelent írásai találhatók, utána fordításai és külföldön megjelent munkái. Mindezt folyamatos tételszámozással soroltuk fel. A kéziratok között van egy, amely a Veszprémi Megyei Könyvtárban található, a külföldön megjelent írásokat pedig a szerző bocsátotta rendelkezésünkre. A bibliográfiában a keresést a név- és címmutató segíti, ahol a tételszámok utalnak a bibliográfiai leírásra, a tájékozódást rövidítésjegyzék teszi teljesebbé. A bibliográfia végén tartalomjegyzék található.

7 Riport Csányi Lászlóval A riport márc. 9-én készült Szekszárdon, Csányi László lakásán. Jelen volt dr. Töttős Gábor, Páldy Gyuláné, Tóth Istvánné. T.G.: Az interjú célja az, hogy megtudjuk, honnét indul el az alkotó, hogyan jut el az egyes témakörökhöz, hogyan is áll össze az életmű, amely több mint 2500 tétel, s amelynek alkotója június 9-én Tapolcáról indult el. Cs.L.: Zavarba ejt ez a nagy szám, aggódva gondolok arra, hogy ennek nagy része alkalmi jellegű írás, napi penzumként íródott, és nem szeretném, ha ezeket bárki is komolyan venné. Ami némi figyelemre méltatható munkásságomból, az az elmúlt 15 esztendő lehet, amikor végre olyan munkákat kaptam, csináltam, hogy mások felfigyeltek rám, s amelyek megmutatják, hogy körülbelül mire vagyok képes. T.G.: Nehéz eldönteni, hogy egy újságcikk mennyire állja az idő próbáját, de az ember próbáját mindenképpen állja, és ezért létjogosultsága van, hogy legalább egy bibliográfiában szerepeljen. Otthon mennyire volt kultusza az olvasásnak? Cs.L.: Tapolca gyönyörű szép környezet, és tele volt költészettel. Batsányi János is ott született, és az első költő, akit olvastam, Batsányi volt. Otthon sok verset olvastak, főleg Juhász Gyulát. Ő volt a "házi" költő, ma is megvan első kiadásban valamennyi kötete. Ezen kívül sokat olvastuk Adyt, Babits és Berzsenyi verseit, akiket nagyon szerettem. Könyvek és versek között nőttem fel. Tapolca egyet jelentett a szép tájjal, a Balatonnal és a költészettel. T.G.: Mikor írtad az első olyan verset, amit már költészetnek tartottál? Cs.L.: Egészen gyerekkori kezdet a versek írása, de ezek csak rímes játékok voltak. Pl. megtanultam latin hexametereket és görög verssorokat csak a ritmus kedvéért. Olyan szépen szóltak. Ezek az ember fülében megmaradnak és nem múlnak el nyomtalanul. Nem nehéz verset írni, de jó verset nehéz. Nem elég a mesterség, valami több is kell hozzá. T.G.: És milyen témáid voltak?

8 Cs.L.: Erre nem emlékszem, de talán nem is lenne érdemes megjegyezni. Tíz éves voltam, amikor Győrbe kerültem. Nyolc évet töltöttem a bencés gimnáziumban. Győr nagy hatással volt rám. A gimnáziumban latint, németet és francia nyelvet tanultam. Szívesen gondolok a franciatanáromra, akit Jámbor Mikének hívtak, kivel pár éve véletlenül találkoztam Győrben. Az internátusban sok kellemetlen, megalázó élmény is ért, de voltak, akik csodáltak könnyed verselésemért. T.G.: Hol és mikor jelentek meg első verseid? Cs.L.: Ezek diákos dolgok. Tapolcán a Tapolcai Lapok című hetilapnál a nyomda- és lapkiadó tulajdonos jó barátunk volt, ő jelentette meg az első prózai írásomat. T.G.: A család mit szólt hozzá? Cs.L.: Elismeréssel fogadták, hogy én ilyet tudok, de aggódtak is. A jogot kellett volna elvégeznem, de én irtóztam attól, hogy prókátor legyek. Én nem akartam semmi lenni. T.G.: De volt valami elképzelésed azért, hogy hogyan szeretnél élni? Cs.L.: Mindig könyvek között szerettem volna élni, és már korán, tizenöt éves koromban szerettem volna megismerni a világot. Ez mint életprogram állt előttem. A világot, hogy milyen az, milyen kiterjedésében, vagy milyen egy ember, vagy milyen egy vers például, hogy áll össze, mit gondolok egy versről, és azért lett kedvenc műfajom az esszé, ami nemcsak újragondolása egy olvasmányemléknek, hanem annál sokkal több: újrafogalmazás. A művészet nemcsak leírás vagy ábrázolás, hanem reflexió, hogyan hat rám a világ, én mit fogok fel a világból. Nem a tények elbeszélése a fontos, hanem ami amögött van. T.G.: Mi volt a következő állomás? Cs.L.: Pécs. Nagy hatással volt rám Martyn Ferenc, aki akkor tért haza 15 éves tartózkodása után Párizsból. Ez 1941 elején volt. Akkor találkoztam először Várkonyi Nándorral, akihez ófrancia fordításokat vittem, és nála ismertem meg Weöres Sándort, aki akkor könyvtáros volt ott, és Csorba Győzőt is. Ennél jobb társaságot egy tizennyolc éves fiatalember nem kívánhat magának. Ezért nagyon hálás is vagyok a sorsnak. Martyn Ferenccel a barátság egész haláláig nagyon intenzív volt, ugyanúgy, mint Várkonyi Nándorral, akitől szellemi tisztességet tanultam, s ezt mindig nagyon fontosnak tartottam. Sajnos kezdjük elveszíteni az értéke-

9 ket, az értékeknek a felismerését. Sikk a butaság, a felszínesség, a pongyolaság. Várkonyi sok mindent elnézett, mert nála mindig a mű volt a fontos. Ugyanezt a magatartást tanultam Martyntól is: egyedül a mű a fontos elején itt, Pécsen kezdtem el újságírói pályámat a Független Nép című újságnál, ahova Gyenes István főszerkesztő hívott augusztus 1- ig dolgoztam itt, akkor szüntették meg ezt az újságot. Elkerültem Kaposvárra egy Kisgazdapárt égisze alatt működő napilaphoz őszén pedig Szegedre mentem. T.G.: Ott is valamilyen újságnál dolgoztál? CS.L. A Délvidéki Hírlap nevű napilapnál, amely 1951 márciusa körül megszűnt. Utána Révfülöpön éltünk nagy ínségben. A Kis Újságnak írogattam, de az a lap is hamar megszűnt. A hévízi kórház portársi állását nem kaptam meg, de hívtak Keszthelyre a Helikon Könyvtár igazgatójának. Ezt az állást végül nem fogadtam el, mert közben az MTI állást kínált. így kerültem Szekszárdra az MTI tudósítójaként január 6-án. T.G.: Milyen körülmények közé kerültek ide Szekszárdra? Cs.L.: Borzalmas lakáskörülmények közé kerültünk, melynek hangulatrontó hatását az irodalom enyhítette. Pl. Bergson-kötethez jutottam, olvastam még Dantét, sőt Auguste Lafontaine-t. T.G.: Mennyire közös benned Szekszárd és Babits tudata? Cs.L.: Egészen. Patetikusan hangzik, de én tudtam, hogy megszentelt földre léptem. Babits ifjúságom nagy élménye. Nagyon nagy hatással volt rám az a magatartásforma, amit Babits tanúsított. T.G.: És Illyés Gyula? Cs.L.: Illyést személyesen később ismertem meg, a hatvanas években. Illyéshez sok út vezet, ezt meg kell tanulni. Később személyes kapcsolat is volt közöttünk. T.G.: 1952-ben milyen volt Szekszárdon a szellemi élet, milyen volt a helyi sajtó? Cs.L.: Szellemi élet nem volt, de máshol sem volt abban az időben. Természetesen okos emberek mindenhol éltek. Az MTI-ben hárman dolgoztunk, nagyon egyszerű emberek voltak a munkatársaim, akiket a párt állított erre a helyre. T.G.: Mennyire befolyásolt, hogy Bergsont olvastál? Az olvasmány és az élet nagyon eltért egymástól?

10 Cs.L.: Erre is Bergson adja meg a feleletet. Felállít két tételt, a megismerés és az élet elméletét. Én az életről igyekeztem nem tudomást venni. T.G.: Milyen szellemi kapcsolataid voltak? Cs.L.: Lázár Pál volt, akivel először találkoztam. Az ő révén ismertem meg dr. Sass Ernőt. És kitűnő szellem volt Antal László, akivel meghitt barátság alakult ki köztünk. T.G.: Az akkori gimnázium? Cs.L.: Szendi János, akit említhetek, félelmetesen okos volt, Féja Gézával voltak együtt Eötvös kollégisták, és nálunk többször találkoztak. T.G.: Két éve tartózkodtál Szekszárdon, amikor Babits szülőházára emléktábla került, ne tagadjuk, a Te jóvoltadból, barátok segítségével. Ennek történetét, ha röviden hallhatnánk. Volt-e egyáltalán kultusza Babitsnak Szekszárdon? Cs.L.: Általában Babitsról a hivatalos irodalomnak a lehető legrosszabb véleménye volt, úgyhogy a nevét ki sem ejtették. Akkor Letenyei György volt az Április 4. kultúrház igazgatója, és neki említettem, mi lenne, ha Babits szülőházára tennénk egy emléktáblát. Akkor bontották az újvárosi temetőt, onnan kértem egy márványlapot, és erre vésettünk egy rövid szöveget. T.G.: És az avatás? Cs.L.: Néhányan voltunk csak az avatáson, nyolcan-tízen, beszéd nem volt. Még a Babits-ház avatáskor sem kérdezte meg senki, hogyan került ide ez a tábla. T.G.: Milyen volt a sajtó 1956-ban? Cs.L.: Itt nem történt semmi. Jött egy úr, és mondta, hogy ő átveszi a lapot, de én akkor nem voltam ott. Mindenkinek éreznie kellett, hogy rossz úton halad az ország. T.G.: A Dunántúlban megjelent 1955-ben az Egy párttitkárhoz című versed, ezt hogyan fogadták? Cs.L.: Általános felzúdulás fogadta, pedig ez egy ártatlan vers. T.G.: És 1956 után? Cs.L.: Nagyon nehezen, lassan oldódott a hangulat. T.G.: És benned hogyan oldódtak a múlt élményei? Cs.L.: Az oldódást Katona Éva levele jelentette, amelyben kérte a

11 "megbeszélt riportot". Mellőzött időszakomban nagyon jólesett ez nekem, így kezdődött az én riportereskedésem az Élet és Irodalomnál. Volt egy riportom, ami óriási felháborodást keltett. Hátrányos helyzetben volt a címe. Az Élet és Irodalomnak azt a példányát itt nem terjesztették. Több megye tiltakozott ellene, pedig csak egy általános sémát írtam le. Az egyik "legsikeresebb" művem volt, zugban sokszorosították. Azonban az érték és a pillanatnyi siker nagyon ritkán volt arányban. Kovács Sándor Iván, a Kortárs főszerkesztője is eljött hozzám, ugyanebben az időben Juhász Ferenc is elküldte munkatársát, hogy mi van velem, miért nem írok? T.G.: Illyés Gyula mondta a 70-es években a Tolna Megyei Népújság irodalmi oldaláról, hogy európai színvonalú. Cs.L.: Igen. Illyésnek Féja Géza mutatott be, később sokszor nyilatkozott rólam elismerően. Egyszer megölelt és azt mondta: "Nehéz sorsod van neked." T.G.: Szerette nagyon a Szekszárdi napló című regényedet. Cs.L.: Igen. Elismerően nyilatkozott róla. T.G.: Az 1970-es évek milyen érlelő idők voltak? Cs.L.: Későn érő típus vagyok. Ekkor jutottam el odáig, hogy bizonyos dolgokat meg tudok csinálni, amik hasznosak lehetnek. Az én szándékom itt talán véletlenül találkozott külső szándékokkal. Nehéz jelen lenni az irodalmi életben; és föl tudtam oldódni. Ehhez kellett Kovács Sándor Iván barátsága, aki azért jött le, mert ekkor jelent meg a Babits és Szekszárd című írásom. Illyés pedig folyamatosan belejátszott a pályámba, leveleztünk, és néha találkoztunk is. Ekkor sokat dolgoztam a Kortársba és az Új írásba is. T.G.: 1978-ban kezdődött a Dunatáj? Cs.L.: Igen, Illyés Gyula versével indultunk. A Dunatájban az én szerepem talán nem jelentéktelen. Tíz évfolyam van mögöttünk. Az évfordulóra Tüskés Tibor írt egy szép tanulmányt. Az bizonyos, sikerült elérnünk, hogy ez a folyóirat, a Dunatáj, jelen van a magyar szellemi életben. T.G.: Volt ennek egy előzménye, a Sárköz. Cs.L.: Az eleve kudarcra volt ítélve, mert rossz történelmi korszakban indult. T.G.: A vidéki létnek és a legkevésbé sem vidéki tudatnak az ellentétét mennyire érzed fontos ösztönző erőnek?

12 Cs.L.: Az ellentét fennáll, de a lét és tudat mindig tartalmaz bizonyos fajta ellentétet, aki nem tud kilépni, akár gondolatilag is abból a környezetből, amelyben él, az vessen magára. Kalauzként Hegelt ajánlanám mindenkinek. Fontos, hogy nem a múltat, önmagamat tudom felidézni, azt a magamat, aki jelen van. Ez a szabadság kitágítása. Az utazás azt jelenti, hogy tudásom, gondolatom kitágul. T.G.: Egy kicsit a szűkebb környezetedről. Amit ez a megye szellemileg kínált, abban Te mind elmélyültél, Vörösmartyról, Illyésről, Babitsról szóló tanulmányaid máigalapvetőek. Az Égtájak utassal című esszékötet és a Szekszárdi napló. Ezenkívül vannak olyan "apróságok" is, mint Hans Sachsnak Az ördög és a diák című fordításod és más művek. Hogyan jöttek ezek létre? Cs.L.: Hans Sachs művét kedvtelésből fordítottam, de kiderült, hogy a műkedvelők szívesen eljátsszák ezt a komédiát. Vörösmarty az más kérdés, nincs olyan magyar ember, aki ne tudna tőle idézni. Felmerült az igény, hogy kellene egy helyi tanulmány Vörösmartyról, és így került sor Az ifjú Vörösmarty című munkám megírására. Az Irodalomtörténeti Társaság rendezett egy vándorgyűlést Szekszárdon, és felkértek, hogy én is írjak erre az alkalomra egy tanulmányt. Ugyanakkor a Megyei Tanácstól is szóltak, hogy ha több tanulmányt is írnék Vörösmartyról, ki lehetne adni egy kötetben. Olyan dolgokra próbáljam felhívni a figyelmet, amelyek Vörösmarty életének fontos elemei és kevésbé ismertek, pl. a Zalán futása vagy novellái, amelyeket Magyarországon szinte senki nem olvas. A "Vörösmarty szerelmei"- nél a téma kínálta saját magát. Irodalomtörténeti félreértésnek érzem Perczel Etelka szerepének magyarázatát. A társadalmi különbség miatt sem lehetett igaza Gyulai Pálnak. Én megpróbáltam valamit még hozzátenni. Nyomozni kezdtem Egyed Antal után, akinek jelentős része van abban, hogy a fiatal Vörösmarty elindult a költői pályán. Háromezer kötetes könyvtára volt, javarészt 18. századi könyvekből. Vörösmarty innen kapott Goethét, Schillert, ez a könyvtár segítette abban, hogy nagy műveltségre tehetett szert. Több nyelven - olaszul, németül, latinul - beszélt és Shakespeare-t fordított. Az alapokat ez a könyvtár adta. T.G.: További műveid, amelyek most is folyamatosan jelennek meg, gyakran közli az Élet és Irodalom, az Új írás, a Dunatáj. Mi az, ami számodra a teljességet jelenti, mi az, amit maradandónak érzel?

13 Mert a bibliográfia sok mindent elárulhat, csak azt nem, ami minden bibliográfia eredendő hibája, hogy melyek az értékesebbnek tartott írásaid. Melyik a legkedvesebb alkotásod? Cs.L.: Több írásom van, amelyekről remélem, hogy valami kis figyelemre méltathatók. A legkedvesebb az, amit még nem írtam meg. Legkedveltebb műfajom az esszé, amely azért lehet jelentős, mert szabadon áradhat a gondolat, egyik erősíti a másikat, egyik felidézi a következőt. A valóságban minden együtt jelenik meg, semmi nincs külön-külön. Az érdekel, milyen ez a világ. Ma már elég pontosan tudjuk, és azt is, hogy milyen nem lehet. T.G.: Egy kisvárosban, Te hogy érzed, a műveken túl mi az, amire Te hatottál, ami általad lett más, pl. a Dunatájra gondolok. Cs.L.: A Dunatájnak van olyan szerepe is, hogy össze tudtuk gyűjteni a magyar szellemi élet legjobbjait, az egész magyar irodalmi élet többékevésbé jelen van ebben a folyóiratban. Ez hathat pillanatnyilag is. Ami az én személyes dolgomat illeti, megfordítom a kérdést, ki hatott rám? Egyetlen nevet tudok mondani: Péterfy Jenő, akinek műveltsége európai színvonalú volt, pl: tökéletesen ismerte a francia filozófiát. Esszéiben világosan, ragyogóan fogalmazott. Műveivel úgy hatott rám, hogy valami ilyesmit kell csinálni, ilyen közérthetően bonyolult dolgokról is egyszerűen kell fogalmazni. Világosan, okosan gondolkozzék az ember minden időben, nagy egységekben, ne kis sémákban, mert nincs annál veszélyesebb, mint ha apró egységekben látja a világot. T.G.: A nagy egészben az egyénnek hinni kell, hogy ő kiválasztott, hogy hivatása, célja van, vagy fogadja el, amit a sorsa rámért? Cs.L.: A kérdést megfordítom. Nem én vagyok a kiválasztott, hanem amit a sorsom rám mért, az nekem feladatot jelent. Becsülettel csináljam meg, amit tudok, többet, hiába is erőlködnék, nem tudok. De azt igen. Nem tudom, kiválasztott vagyok-e, de ha már megmaradtam a háború és az utána következő idők viszontagságai között, akkor igenis ehhez méltóan viselkedjem! T.G.: Mennyire hiszel abban, hogy amit az ember tesz, mennnyire cselekszi szabad akaratából, mennyire meghatározott? Cs.L.: Ösi kérdés ez, az akaratszabadság rendkívül komplikált dolog, nehéz rá válaszolni. Már a görögöknél is felmerült, hogy egy bizonyos ponton feltétlenül szabad vagyok. Arisztotelész szerint én döntöm el, de-

14 rék ember vagy gazfickó leszek-e. De a biológiai kutatásokból tudjuk, hogy a génekben sok sötét örökség van, a DNS rémséges dolgokat is közvetíthet. Ezen belül azonban én hiszek abban, hogy mindig van egy kis mozgásterület, ahol valaki mégiscsak kiválaszthatja, hogy derék ember lesz-e, vagy hitvány. Ha nem így lenne, tökéletesen kiszolgáltatottjai lennénk ösztönünknek és a történelemnek. T.G.: Tárgyaiadat és a környezetet, ami körülvesz, művednek érzed-e? Cs.L.: Bárhol voltam, rögtön otthont akartam teremteni, de az otthon tárgyakból is áll. Nem tudok elképzelni egy lakást, ahol ne legyen egy Arany-kötet. A könyvek nem holt tárgyak. Egy Babits-, Illyés-kötet nélkül nem tudom elképzelni az életet, vagy ha igen, az olyan is. T.G.: Köszönjük a beszélgetést.

15 Önálló művei L Az ifjú Vörösmarty / Csányi László - Szekszárd: Tolna Megyei Tanács V.B. Művelődési Osztálya, p. II. Vörösmarty szerelmei / Csányi László - Szekszárd: Tolna Megyei Tanács, p. ÜL Szekszárdi napló / Csányi László - Budapest: Magvető Kiadó, p. IV. Égtájak utassal / Csányi László - Szekszárd: Tolna Megyei Tanács és a Béri Balogh Ádám Megyei Múzeum kiadványa, p. /Múzeumi füzetek/ V. Bejártam Tolnát - Baranyát / Csányi László - Budapest: Móra Könyvkiadó, p. - (Ezerszínű Magyarország sorozat) VI. Az emlékezés ösvényei Szekszárd az ötvenes években / Csányi László - Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat, p.- (Népújság zsebkönyvtára) VII. Somlyó György / Csányi László - Budapest: Akadémiai Kiadó, p. - (Kortársaink sorozat) VIII. Babits átváltozásai / Csányi László - Budapest: Akadémiai Kiadó, p. - (Egyéniség és alkotás sorozat) IX. Takáts Gyula világa : Tanulmányok / Csányi László - Kaposvár: Somogy Megyei Könyvtár, p. Kéziratai L Egy mecénás arcképe : Tomori Theodorovics Anasztáz / Csányi László - 5 p. é.n. II. Előjáték a reformkorhoz. Irodalmi mozgalmak a Dunántúlon / Csányi László = Szekszárd, p. - (Lukácsy Sándor véleményével) III. Tolna a XVI. században / Csányi László.- 26 p. é.n. IV. Tolnai tanárok és prédikátorok a XVI.században / Csányi László.-15 p. é.n

16 Időszaki kiadványokban megjelent írásai Szép Magyar Könyv == TN. 11. évf. 62. sz. (1954. márc. 14.).-5. p. 2. Tíz év == TN. 11. évf sz. (1954. okt. 31.).- 2. p. 3. Mucsfai délután == TN. 11. évf sz. (1954. nov. 14.).- 2. p. 4. Barátom az értelmiségi = = TN. 11. évf sz. (1954. nov. 24.).- 2. p. 5. A Népfront nevében == TN. 11. évf sz. (1954. dec. 5.).-3. p. 6. Moszkva után == TN. 11. évf sz. (1954. dec. 12.).- 2. p. 7. Emléktábla a Babits-házon = = TN. 11. évf sz. (1954. dec. 19.).- 2. p. 8. A rossz ember == TN. 11. évf sz. (1954. dec. 29.).- 3. p Gyűjtjük a népdalokat == TN. 12. évf. 67. sz. (1955. márc. 26.).- 3. p. 10. így történt == TN. 12. évf. 79. sz. (1955. ápr. 3.).-4. p. 11. Vörösmarty Bonyhádbörzsönyben I. : Részlet a szerző "Az ifjú Vörösmarty" c., a közeljövőben megjelenő tanulmányából = = TN. 12. évf sz. (1955. aug. 19.).-2. p. 12. Vörösmarty Bonyhádbörzsönyben II. : Részlet a szerző "Az ifjú Vörösmarty" c., a közeljövőben megjelenő tanulmányából = = TN. 12. évf. 1%. sz. (1955. aug. 20.).-2. p. 13. Vörösmarty és Perczel Etelka : Részlet a szerző "Az ifjú Vörösmarty" c., a közeljövőben megjelenő tanulmányából = = TN. 12. évf sz. (1955. aug. 23.)- 2. p. 14. Vörösmarty és Perczel Etelka : Részlet a szerző "Az ifjú Vörösmarty" c., a közeljövőben megjelenő tanulmányából = = TN. 12. évf sz. (1955. aug. 24.).- 2. p. 15. Bartók emlékezete = = TN. 12. évf sz. (1955. okt. 16.) Új nyelv == TN. 12. évf sz. (1955. okt. 23.).- 3. p.

17 17. Egy párttitkárhoz /vers/ = = Dunántúl, 4. évf. 10. sz p. 18. Vers == Dunántúl, 4. évf. 10. sz p. 19. Az ifjú Vörösmarty és a könyvek = = Könyv, 5. évf. 10. sz p. 20. Balatonpart = = TN. 12. évf sz. (1955. dec. 18.).- 6. p. 21. Balatonpart II. == TN. 12. évf sz. (1955. dec. 21.).- 2. p Vers == TN. 13. évf. 13. sz. (1956. jan. 15.).-4. p. 23. Kétezer forint == TN. 13. évf. 13. sz.( jan. 15.).-7. p. 24. Sziget a Dunán = = TN. 13. évf. 73. sz. (1956. márc. 25.).- 6. p. 25. A százhatodik óra == Sárköz, l.sz p. 26. Versek 1944-ből == TN. 13. évf. 84. sz. (1956. ápr. 8.) Keringő == TN. 13. évf. 96. sz. (1956. ápr. 22.).-4. p. 29. Tartuffe: Változat egy Moliéretémára == Sárköz, 2. sz p. 30. Ketten == Sárköz, 3-4. sz p. 31. Ujjgyakorlat /vers/ == Sárköz, 3-4. sz p. 32. A társadalmi összefogás hozta létre az ozorai falumúzeumot = = TN. 13. évf sz. (1956. júl 11.).- 3. p. 33. Néhány megjegyzés az ellenzékiségről és a humanizmusról = = TN. 13. évf sz. (1956. okt. 19.) - 3. p. 34. Útközben I. == TMN. 1. évf sz. (1956. dec. 1.).- 2. p. 35. Útközben II. == TMN. 1. évf sz. (1956. dec. 2.).- 2. p. 36. Útközben III. == TMN. 1. évf sz. (1956. dec. 4.).- 2. p. 37. Útközben IV. == TMN. 1. évf sz. (1956. dec. 5.).- 2. p. 38. Útközben V. == TMN. 1. évf sz. (1956. dec. 6.).- 2. p. 39. Útközben VI. == TMN. 1. évf sz. (1956. dec. 7.).- 2. p. 28. Vidéki gondok == TN. 13. évf. 96. sz. (1956. máj. 27.).- 4.

18 Történet a Farkasról és a törvényességről = = TMN. 2. évf. 5. sz. (1957. jan. 6.).- 3. p. 41. írók szövetség nélkül = = TMN. 2. évf. 23. sz. (1957. jan. 27.).-3. p. 42. A vendég == TMN. 2. évf. 43. sz. (1957. febr. 20.).- 3. p. 43. Arany == TMN. 2. évf. 65. sz. (1957. márc. 17.).-4. p. 44. Tarzan vagy az ízlés bukása = = TMN. 2. évf. 71. sz. (1957. márc. 24.).- 4. p. 45. Tipegő /Gyermekversek/ = = TMN. 2. évf. 77. sz. (1957. márc. 31.).- 4. p. 46. Különvélemény a könnyű műfaj védelmében = = TMN. 2. évf. 80. sz. (1957. ápr. 4.).- 4. p. 47. Csuvas dalok /vers/ == TMN. 2. évf sz. (1957. jún. 9.) A kétszázötvenedik hajóroncs = = TMN. 2. évf sz. (1957. júl. 17.).-4. p. 49. Helyesírásunk bizonytalan helyzete = = TMN. 2. évf sz. (1957.aug.25.).-4. p. 50. Szabó Lőrinc halálára = = TMN. 2. évf sz. (1957. okt. 5.).- 2. p. 51. Hódolat Arany Jánosnak = = TMN. 2. évf sz. (1957. okt. 20.).- 4. p. 52. Édes anyanyelvünk == TMN. 2. évf sz. (1957. nov. 10.).- 4. p. 53. A révfülöpi parton /vers/ = = TMN. 2. évf sz. (1957. dec. 15.).- 4. p. 54. Betegek == TMN. 2. évf sz. (1957. dec. 18.).- 3. p. 55. Angyal a vonaton = = TMN. 2. évf sz. (1957. dec. 25.).- 3. p. 56. Ami a paradicsompálinkából kimaradt : Az igazság és a többi == TMN. 2. évf sz. (1957. dec. 29.).- 6. p Ötven éve jelent meg a Nyugat első száma == TMN. 3. évf. 1. sz. (1958. jan. 1.).- 4. p. 58. Levél a vidéki irodalom helyzetéről = = TMN. 3. évf. 5. sz. (1958. jan. 5.).-4. p. 59. Madách-emlékek Alsósztregován = = TMN. 3. évf. 18. sz. (1958. jan. 22.).-5. p. 60. Kilencven éve halt meg Vas Gereben = = TMN. 3. évf. 22. sz. (1958. jan. 26.).-4. p.

19 61. Könnyű zene - nehéz percek = = TMN. 3. évf. 28. sz. (1958. febr. 2.).- 4. p. 62. Két Babits-kötet a könyvpiacon = = TMN. 3. évf. 34. sz. (1958. febr. 9.).- 4. p. 63. Matild == TMN. 3. évf. 34. sz. (1958. febr. 9.).- 7. p. 64. Könyv a honvágyról == TMN. 3. évf. 40. sz. (1958. febr. 16.) Milyen irányban haladjon a falusi színjátszás? = = TMN. 3. évf. 46. sz. (1958. febr. 23.) Vasárnapi történet == TMN. 3. évf. 52. sz. (1958. márc. 2.) Medvetáncoltatók és írók = = TMN. 3. évf. 58. sz. (1958. márc. 9.).- 4. p. 68. Napló == TMN. 3. évf. 70. sz. (1958. márc. 23.).-4. p. 69. Veszprémi találkozások = = TMN. 3. évf. 73. sz. (1958. márc. 27.).- 3. p. 70. A kulcs = = TMN. 3. évf. 76. sz. (1958. márc. 30.).-5. p. 71. Szabadság, fogadj el fiadnak! /vers/ == TMN. 3. évf. 80. sz. (1958. ápr. 4.).-5. p. 72. A régi barát == TMN. 3. évf. 99. sz. (1958. ápr. 27.).- 4. p. 73. Epigrammák == TMN. 3. évf sz. (1958. máj. 18.).-4. p. 74. A balatonfüredi írói találkozó után == TMN. 3. évf sz. (1958. jún. 8.).-4. p. 75. Magyar irodalom, vagy népi irodalom? == TMN. 3. évf sz. (1958. jún. 15.).-4. p. 76. Találkozás == TMN. 3. évf sz. (1958. jún. 18.).-4. p. 77. Spanyolul == TMN. 3. évf sz. (1958. jún. 22.).-4. p. 78. Három nap 1. == TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 8.).- 2. p. 79. Három nap 2. == TMN. 3. évf sz.( júl. 9.).-2. p. 80. Három nap 3. = = TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 10.).-2. p. 81. Három nap 4. == TMN. 3. évf sz.( júl. 11.).-2. p. 82. Három nap 5. == TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 12.).-2. p. 83. Három nap 6. == TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 13.).-2. p. 84. Három nap 7. == TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 15.).-2. p. 85. Három nap 8. == TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 16.).-2. p.

20 86. Három nap 9. = = TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 17.).-2. p. 87. Jegyzetek a versről = = TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 20.) Keserű tenger = = TMN. 3. évf sz. (1958. júl. 27.).-4. p. 89. Az aszparágusz példája /vers/ = = TMN. 3. évf sz. (1958. aug. 3.).- 5. p. 90. "Hakni kultúra" Pesten és vidéken = = TMN. 3. évf sz. (1958. aug. 10.).-4. p. 91. Figyelmesség == TMN. 3. évf sz. (1958. aug. 12.).- 4. p. 92. A vidéki irodalom védelmében == TMN. 3. évf sz. (1958. aug. 17.).-4. p. 93. Dizőz az éjszakában /vers/ = = TMN. 3. évf sz. (1958. aug. 24.).- 6. p. 94. Németh László és a magyar irracionalizmus == TMN. 3. évf sz. (1958. aug. 31.) Harry Hoover utolsó napja = = TMN. 3. évf sz. (1958. szept. 28.).- 4. p. 96. Harry Hoover utolsó napja = = TMN. 3. évf sz. (1958. okt. 3.).- 2. p. 97. A bonyhádi termelőszövetkezetben = =3. évf sz. (1958. okt. 12.).- 4. p. 98. Levél a költészetünk helyzetéről : Válasz egy fiatalnak = = TMN. 3. évf sz. (1958. nov. 9.).- 4. p. 99. Balatoni változatok /vers részletek/ = = TMN. 3. évf sz. (1958. nov. 16.).- 4. p Édes Anna == TMN. 3. évf sz. (1958. nov. 19.).- 3. p Reménység == TMN. 3. évf sz. (1958. nov. 23.).- 4. p Szív utca 23. == TMN. 3. évf sz. (1958. dec. 7.).-4. p A hűtlen feleség == TMN. 3. évf sz. (1958. dec. 14.).- 4. p Vendégség == TMN. 3. évf sz. (1958. dec. 17.).- 5. p Csillag /vers/ == TMN. 3. évf sz. (1958. dec. 21.).- 4. p írói arcképek Tolna megyéből : Vörösmarty Mihály 'Iolna Megyei Könyvtáros, 2. évf. l.sz p Philips Walter == TMN. 4. évf. 2. sz. (1959. jan. 3.).- 3. p.

21 108. A karrier == TMN. 4. évf. 5. sz. (1959.jan. 7.).-4. p Ujjgyakorlat /vers/ == TMN. 4. évf. 9. sz. (1959. jan. 11.) Kaland == TMN. 4. évf. 19. sz. (1959. jan. 23.).-2. p Elégia == TMN. 4. évf. 27. sz. (1959. febr. 1.).- 4. p A szürkék hegedőse /vers/ = = TMN. 4. évf. 33. sz. (1959. febr. 8.).- 4. p Napló = = TMN. 4. évf. 39. sz. (1959. febr. 15.).-4. p A trubadúr == TMN. 4. évf. 46. sz. (1959. febr. 24.).- 2. p Júlia == TMN. 4. évf. 48. sz. (1959. febr. 26.).- 2. p Széchenyi-hegy /vers/ = = TMN. 4. évf. 51. sz. (1959. márc. 1.).- 4. p Az idegen /vers/ == TMN. 4. évf. 51. sz. (1959. márc. 1.) Sárszentlőrinci jegyzetek = = 4. évf. 60. sz. (1959. márc. 12.).-3. p Egy elfelejtett dunántúli költő = =4. évf. 61. sz. (1959. márc. 13.).-2. p írók erszénye == TMN. 4. évf. 65. sz. (1959. márc. 18.).- 2.p A gyanú == TMN. 4. évf. 75. sz. (1959. márc. 29.).- 4. p Negyven felé = = Jelenkor, 2. évf. 3. sz p Önarckép öt változatban = = Jelenkor, 2. évf. 3. sz p Április 4. /vers/ == TMN. 4. évf. 79. sz. (1959. ápr. 4.) Tanárok és diákok == TMN. 4. évf. 91. sz. (1959. ápr. 19.).- 4. p Penelope == TMN. 4. évf. 94. sz. (1959. ápr. 23.).- 2. p A régi Szekszárd a fiatal Babits leveleiben == TMN. 4. évf. 97. sz. (1959. ápr. 26.) Találkozások == TMN. 4. évf sz. (1959. máj. 6.) éves napóleoni proklamáció == TMN. 4. évf sz. (1959. máj. 15.).-5. p Egy szelet kenyér = = TMN. 4. évf sz. (1959. máj. 15.).- 5. p.