A Gellért-hegy növényzetének általános bemutatása

Átírás

1 Elhelyezkedése A Gellért-hegy növényzetének általános bemutatása A Gellért-hegy Budapesten az I. és a XI. kerületben található 235 m magas hegyünk. Keleti oldaláról a Duna, északról a Várhegy, észak-nyugatról a Naphegy, dél-nyugatról pedig a Sas-hegy határolja. Délkeleti határánál a Szabadság híd, északkeleten pedig az Erzsébet híd található óta a Világörökség része és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságának a kezelése alatt áll. Kialakulása A hegy alapja egy dolomit sziklatömb, amely a Duna fölé mintegy 140 méterrel magasodik, (ennek a tömbnek a része a Sas-hegy is). Ez a sziklatömb a Triász korszak végén, kb. 210 millió éve alakult ki és a Pleisztocén korszak idején (12 ezer évvel ezelőtt) töredezett össze és emelkedtek ki belőle a hegyek. Az akkoriban kialakult törésvonalaknak köszönhető a sok budai hőforrás is. A törések mentén a hőforrások mellett számos barlang alakult ki, ilyen például a Gellért-hegy egyik leghíresebb barlangja, amelyet végül mesterségesen tovább alakítottak, a Szent Iván-barlang amelyet a Pálos rend kápolnájának is helyt ad. Története, tájhasználata A régészeti leletek szerint már a Kelták is betelepültek a hegy magasabb részeire. A hegy a nevét egy az Árpád-korban keletkezett legenda alapján kapta, mely szerint 1046-ban a Vata-féle pogánylázadás résztvevői a sziklákról a Dunába lökték egy hordóban a hittérítő Gellért-püspököt. Bár a legenda nem bizonyított a 15. századtól a hegyet Szent Gellérthegynek kezdték el nevezni. A török hódoltság idején ( ) a hegy tetejére palánkvárat, a lábához török fürdőket építettek főként a meleg vizű források végett. A 17. században a boszorkányüldözések és tárgyalások helyszíne volt es évek végétől Kelen-hegynek kezdték el nevezni, mint a Kelták idejében ben Haynau felépítette a Citadellát, mely fontossága a kiegyezés után fokozatosan eltűnt. A hegyen, ahogy a Sas-hegyen is sokáig szőlőt termeltek és bort készítettek, de a 19. század végi filoxéra (szőlő gyökér tetű) vész megsemmisítette az összes ültetvényt. A 20. században elkezdték gyepesíteni a hegyoldalt, valamint kialakították a már említett sziklakápolnát, melyet a Rákosi-rendszerben befalaztak és elbontottak, ám a pálos rend 1992-ben visszakapta a helyet óta található itt a híres és szinte mindenki által ismert Kisfaludi Strobl Zsigmond által készített Gellért-hegyi Szabadságszobor vagy, ahogy eredetileg hívták a Felszabadulási emlékmű. A szobor valójában egy szobor együttes, de a fő szobor a kezében olajfaágat tartó női alak 14m talapzattal együtt 40 m magas. A hegyben található a Gruber József víztározó, mely alapjait 1905-ben fektették le és az 1970-es évek vége felé bővítették ki 2x30 000m 3 esre. Budapest ebből a víztározóból kapja a napi vízfogyasztásának a 80%-át, éjszaka a Duna menti kutakból töltik fel újra.

2 Növényvilága Az alábbiakban a hegy viszonylag természetes növényzetének, illetve néhány tájidegen faj bemutatása történik, a legtöbb antropogén hatásra megtelepedő fajt nem említve. Mivel a hegy alapja dolomit a rajta lévő növényzet is ehhez alkalmazkodott. A dolomit alapjában véve a mészkő egyik fajtája, csak míg a mészkő kalcium-karbonátból (CaCo 3 ) áll, addig a dolomit magnéziumot is tartalmaz és így kalcium- magnézium-karbonát jön létre (CaMg[CO 3 ] 2 ). A Gellért-hegyen éppen ezért van hasonlóság a mészkő hegyek növényzetéhez képest, de alapvetően picit különbözik azoktól. A hegy keleti sziklás részén ezért kialakult az ún. Nyílt dolomit-sziklagyep (Seseli leucospermo - Festucetum pallentistársulás), amely a könnyen aprózódó, törmelékesedő, a mészkővel szemben kevésbé oldódó dolomit alapkőzeten jött létre. Alapvetően reliktumfajokban (jégkorszaki maradvány fajok) és endemizmusokban (őshonos fajokban) gazdag. Jellemző rá a szélsőséges mikroklíma. Sajnos ezek az értékes területek igen megfogyatkoztak, melynek oka az intenzív tájhasználat. Az állandó mozgásban lévő törmelék miatt a talajképződési folyamatok nem kiegyenlítettek, így a fás növényzet nem tud itt megmaradni. Éppen ezért a Gellért-hegy ezen részén a védett növények közül csak olyanok tudnak fennmaradni, mint a kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), a magyar gurgolya (Seseli leucospermum), csikófark (Ephedra distachya), vagy a sárga habszegfű (Silene flavescens). Részletesebb leírásuk: Kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis) (1 3. kép): Egy cm magasra megnövő évelő növényünk. Szára csak alul leveles, a levél, szárnyasan szeldeltek, ép szélűek, fonákjuk sűrűn fehér molyhos. A fészek magános, nagy, 2-4 cm széles, a fészekpikkelyek rövid vöröslő tüskében végződődnek csúcsuk visszahajló. A kaszattermés kopasz. Virágzása általában június július hónapban történik. Védett, természetvédelmi értéke 2000 Ft. Magyar gurgolya (Seseli leucospermum (4 5. kép): cm magasra megnövő erőteljes gyöktörzsű, terebélyes növekedésű évelő növény. A levelek szárnyaltak, a tövön csomóban állnak, szélesek, hosszúak, szögletesek, A csésze fogak aprók, gyakran lehullnak, a szirmok fehérek. Termése ikerkasza. Védett, relikto-endemikus (jégkorszaki maradvány és őshonos) faj. Természetvédelmi értéke: Ft. Csikófark (Ephedra distachya) (6 8. kép): cm magas, felálló, erősen elágazó, zsúrlóhoz hasonló, lomblevél nélküli kicsiny cserje. Gyöktörzse fás, hosszú, kúszó. Ágai egyenesek vagy hajlottak, szétterülő, 2-3 mm vastagok, ízeltek, hengeresek, szürkés-zöldek, finoman csíkoltak. Levelei pikkelyszerűek, keresztben átellenesek, középen zöldek, tövükön rendszerint hüvelyszerűen összefüggnek. Rendszerint kétlaki. A hímvirágzatok a levélhónaljban, esetleg az ágak végén 4-24 virágból állók, barkaszerű csomókat alkotnak. A porzók messzire kiállók, számuk 2-8 egy virágban. Termése piros, húsos, 6-7 mm átmérőjű, gömbölyű tobozbogyó. Virágzása április június között történik. Természetvédelmi értéke: Ft. Sárga habszegfű (Silene flavescens) (9 11. kép): cm magas, fásodó tövű, évelő növény. Tőlevelei keskenyek, levélrózsát alkotnak. A felső levelek rövidek, szálasak. A kopasz vagy pelyhes szár 1-3 virágú. A szirmok halványsárgák. A toktermése van, júnus júliusban virágzik. Csak a Gellért-hegy ezen részén található meg hazánkban mintegy 15 tővel. Természetvédelmi értéke: Ft.

3 A Gellért-hegy másik fontos társulása a gyertyános-kocsánytalan tölgyesek (Querco petreae-carpinetum). A gyertyános tölgyerdők lombkoronaszintjét a közönséges gyertyán (Carpinus betulus) mellett kocsánytalan tölgy (Quercus petreae) határozza meg. Maga a lombkoronaszint kétszintű: a felsőben a tölgy dominál, az alsóban a gyertyán, de mellettük megtalálható még a vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium), a korai juhar (Acer platanoides) és a kislevelű hárs (Tilia platyphyllos) is. Az egyöntetű tölgyerdőkénél kevesebb fényt enged át, ezért alatta a cserjeszint szegényesebb, de lehet itt látni a közönséges fagyalt (Ligustrum vulgare), az egybibés galagonyát (Crataegus monogyna), a cseregalagonyát (Crataegus laevigata) és a veresgyűrű somot (Cornus sanguinea). A gyepszintbem pedig főleg a kora tavaszi hagymás és gumós növények nőnek, mint például a odvas keltike (Corydalis cava), hóvirág (Galanthus nivalis), berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) medvehagyma (Allium ursinum), májvirág (Hepatica nobilis). Részletesebb leírásuk: Közönséges gyertyán (Carpinus betulus)( kép): Az akár 25 m magasra is megnövő, sima, világos sávokkal futatott kérgű fa hazánkban igen elterjedt. A levelek tojásdad-hosszúkásak, csúcsuk kihegyesedő, fűrészes szélűek, a lemez az ér mentén redőzött, az érzugokban szőrös. A porzós virágok lecsüngő barkában nyílnak, a termősek rövid, nyúlánk füzérben. Termése makk, virágzása április május, erdőgazdálkodási szempontból fontos, de nem védett fajunk. Kocsánytalan tölgy (Quercus petreae) ( kép): Magas termetű (25 40 m), boltozatos koronát fejlesztő lombhullató fa. Törzse a korona közepéig egyenes, ágai meredeken felfelé nőnek, majd elágazva szétterülők. A fiatal fák kérge sima, később szürkévé vagy barnásszürkévé és hosszanti irányban repedezetté válik. Levelei sekélyen karéjosak, a karéjok lekerekített csúcsúak, a levél csúcsa felé egyre apróbbak. A levélnyél 1-2 cm hosszú, a levéllemez fényes sötétzöld, fonáka világosabb. Halvány sárgászöld porzós virágai lombfakadáskor csüngő barkákban nyílnak. Tojásdad makktermései kupacsokban ülnek, a kupacsok ülők, vagy legfeljebb 5-10 mm-es nyéllel csatlakoznak a hajtáshoz. Termését régen disznókkal etették fel, a makkot ma már főként erdészeti csemetenevelésre gyűjtik. Tömör, szilárd, tartós fája az alföldi kocsányos tölgy mellett az egyik legértékesebb, keresett bútorfa, hordók készítésére is nagy mennyiségben használják. Virágzása május, nem védett. Vadcseresznye (Cerasus avium subsp. avium)( kép): Az akár 15 m-ig megnövő, gyengén hajlott törzsű fa rokon faja a házi cseresznyének. A kéreg pirosasbarna, fényes. Hajtásai vörösesbarnák, szürkén foltosak, ágai fényesek, szürkésbarnák. A levelek 6-15 cm hosszúak, elliptikusak vagy visszás tojásdadok, fűrészes szélűek. A levéllemez felülete világoszöld, matt, a fonákon az erezet kiemelkedő, az erek pelyhesek. A virágok csomókban nyílnak, fehérek. Csontár termései cm átmérőjűek, pirosak, feketések, édesek vagy kesernyések. Virágzás április május, nem védett.

4 Korai juhar (Acer platanoides) ( kép): Terebélyes, sudaras koronájú fa. Kérge sima, szürke, szabálytalan hosszanti sávokban repedezett. Vesszői világosbarnák, viszonylag vastagok (átlagosan 5 mm átmérőjűek Keresztben átellenes állású levelei hosszú nyelűek, tenyeresen hasadtak, szélük hegyesen fűrészes, kihúzott, a hasábok széle párhuzamos. (a kanadai zászlóban is ez a nemzeti jelkép). Ikerlependék termései laposak, a résztermések egymással tompaszöget zárbak be. Virágzása március április közt, nem védett. Kislevelű hárs (Tilia platyphyllos) ( kép): Magas szabályos boltozatos koronát fejlesztő lombhullató fa. A töve körül és a törzsén sarjhajtások jelenhetnek meg. Kérge fiatal korában sima és szürke, később barnásszürke, hosszanti barázdákkal és finom repedésekkel tagolt. Hegyes csúcsú levelei kerekdedek, a levéllemez vékony, széle finoman fűrészes, színi oldala teljesen csupasz, élénk sötétzöld, fonáka kissé hamvas, az érzugokban rozsdavörös szőrcsomókkal. Legfeljebb tucatnyi virágot számláló virágzatának hosszú tengelyéhez félig hozzánőtt a repítő virágzati fellevél. A virágzatban több termés is kifejlődhet, ezek a repítő fellevél segítségével a fáról leválva együtt utaznak, így terméságazatnak is tekinthetők, noha földet érés után a virágzat elbomlásával elvileg még külön-külön is tovább terjedhetnek. A kislevelű hárs kiváló méhlegelő és gyógynövény. Méze aromás illatú, sűrű, borostyánbarna árnyalatú. Nyár közepén, nyílás kezdetén a virágzati fellevéllel együtt szedett, szárított virágaiból magas nyálkatartalmú forrázat készíthető, ami kellemes mindennapi ital is lehet, de a sebes, gyulladt vagy sérült szájnyálkahártyára kifejezetten jótékony hatású. Nem védett fajunk. Közönséges fagyal (Ligustrum vulgare) ( kép): 3 5 m magasra megnövő tövétől sűrűn elágazó bokor termetű, lombhullató kisfa. Ágai és vesszői szürkésbarnák, rügyei aprók, gömbölydedek. Sötétzöld, bőrnemű levelei keresztben átellenesen vagy hármas örvösen állnak, hosszúkás-lándzsásak, ép szélűek. Apró, négytagú, émelyítő illatú, krémfehér virágai 5-6 cm hosszúak. Lila húsú, fényes fekete bogyótermései fejlődnek. Terméseit madarak terjesztik emberi fogyasztásra nem alkalmasak. Nyírott, sövényként ültetik. Virágzása május július, nem védett. Egybibés galagonya (Crataegus monogyna) ( kép): Cserje vagy 10 m-ig növő fa. Lombozata laza, szabálytalan hajtásrendszerrel, a tövisek 8-20 mm hosszúak, érett hajtásai szürkések. Rügyei kicsinyek, kúpos tojásdadok, barnák. Levelei ékvállból széles tojásdadok, a bemetszések a féllemez közepéig vagy azon túl érnek. A levéllemez kissé bőrszerű, a fonáka halvány kékeszöld. A virágok fehérek, mm átmérőjűek. Termése tojásdad vagy eliptikus, 6-10 mm hosszú, élénkpiros, a csészék a termésre simulók, A termésben egy kőmag van, háti oldalon 2-3 barázdával. Virágzása április június, nem védett. Cseregalagonya (Crataegus laevigata) ( kép): 2-10 m magasra megnövő szabálytalanul ágas kis fa. Ágtövisei 5-20 mm hosszúak. Levelei széles visszás-tojásdadok, kissé bőrneműek felső harmadukban 3-5-karéjúakSzíne sötétzöld, fonáka kékeszöld, az érzugokban szőrös. Virágai fehérek vagy rózsaszínűek, mm átmérőjűek. Termése tojásdad vagy kerekded, 12 mm hosszú, Levele, virága és termése az egybibés galagonyáéhoz hasonlóan gyógyhatású. Május júniusban virágzik, nem védett.

5 Veresgyűrű som (Cornus sanguinea) ( kép): Tövétől ágas, lassan tarackoló cserje vagy kis fa. 2 4 m magasra is megnőhet. Kérge kereszt- és hosszirányban repedezett. Vesszői rövid, idővel lekopó, rásimuló szőrűek, élénk bordó, vörös, vagy vörösbarna színűek, később olajbarnává sötétülnek. Levelei keresztben átellenes állásúak, tagolatlanok, ép szélűek. Apró, 4-szirmú, fehér virágai tavasz végétől nyár közepéig 6-8 cm széles hajtásvégi virágzatokban nyílnak, Termése kerekded, 5-8 mm ármérőjű, ehetetlenül keserű, összehúzó hatású fekete álcsontár, melyből hasmenés elleni gyógyszert készítenek. Lomb ja ősszel sötét lilásvörösre színeződik, vörös vesszői egész télen át díszítenek. Tarackoló tulajdonsága miatt helyenként talajmegkötő cserjének is ültetik. Odvas keltike (Corydalis cava) ( kép): 5-35 cm magas, gumós tövű évelő növényünk, a gumó később odvas. A levelek 2-3- szorosan összetettek, kékeszöldek, hosszú nyelűek, a levélkék fogasak. A virágzat mm hosszú, bíborlilás vagy fehér, a felső szirmon rövid, görbült sarkantyú található, A termés sokmagvú tok, mely olyan hosszú, mint a kocsány, a terméses virágzat felálló. Virágzása március május, nem védett. Hóvirág (Galanthus nivalis) ) ( kép): cm magas, hagymás évelő. Hagymánként két szürkészöld, 8-20 hosszú levél található. A tőkocsány egy virágú, a virágok bókolnak, a külső lepel mm hosszú, a belső lepel sokkal rövidebb, zöldes és a belső oldalon 1-1 sárga, félhold alakú folt található. Toktermése bogyószerű. Virágzása február március, védett, természetvédelmi értéke Ft. Berki szellőrózsa (Anemone nemorosa) ( kép): cm magas, évelő. Vékony, hengeres barna, gyöktörzse van. A tőlevelek hármasan osztottak, a levélkék egyenetlenül fogasak, virágzáskor hiányoznak. A virágkocsány hosszú, szőrös, a virágok rendszerint magánosak. A szirmok hiányoznak a csésze fehér, pirosan erezett, kopasz. Termése csoportos aszmag. Virágzása március május, nem védett. Medvehagyma (Allium ursinum)( kép): cm magas, hagymás évelő. A hagyma hosszúkás-tojásdad, buroklevele ép. A levél hosszú nyelű, 5-25 cm hosszú, 2-5 cm széles, lándzsás, elliptikus, hegyes csúcsú, keskenyedő vállú. A virágzat ernyős, a lepellevél 6-12 mm hosszú, fehér. Termése tok. Virágzása március május, nem védett. Májvirág (Hepatica nobilis ( kép): Lassú növekedésű, árnyékot kedvelő, rizómával terjedő évelő növény. Levelei bőrneműek, 3 vagy 5 karéjosak. A levelek egész télen a növényen maradnak. Kora tavasszal a kék, bíbor vagy fehér színű virágok jelennek meg. 10 cm magasra is megnőlhet, az árnyékosabb mésztalajos helyeket kedveli. Védett, természetvédelmi értéke 2000 Ft.

6 A Gellért-hegyen és a környékén azóta, hogy ott emberek élnek és gazdálkodnak már rég nem teljesen az eredeti környezet található meg. A sok antropogén (emberi) behatás következbéen megjelentek az ún. invazív (tájidegen) fajok is, melyek nem védettek, sőt természetvédelmi szempontból irtani kell őket. Ilyen tájidegen faj többek közt például a fehér akác (robinia pseudoacacia), a közönséges orgona (Syringa vulgaris), a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), vagy a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis). A fajok rövid leírása: Fehér akác (Robinia pseudoacacia) ( kép): Magas termetű (25 30 m), lombhullató fa, koronája többnyire felül a legszélesebb. Gyökérzetének jelentős része a talajfelszínnel párhuzamosan cm mélységben fut, melyből sebzés vagy a fa kivágásának esetén sarjhajtások fejlődnek. A fiatal fák kérge sima és barna, idősebb korában szabálytalanul barázdált. Hajtásain pálhatövis található. Spirálisan szórt állású levelei páratlanul szárnyasan összetettek, ép szélű, tojásdad levélkéi rövid nyelűek válluk és csúcsuk kerek, színi oldaluk középzöld, fonákuk világosabb, kissé szürkés árnyalatú. Illatos, fehér pillangós virágai cm-es csüngő fürtvirágzatokban tavasz végén, röviddel lombfakadás után nyílnak. Lapos, nyáron barnásvörös hüvelytermései ősszel sötétbarnára érnek és sokáig a fán maradnak. A felnyílt termések falát az apró, kemény, feketésbarna, vese alakú magvakkal együtt a szél messzire sodorhatja. Magja a kemény maghéj miatt sokáig elfekhet a talajban. A fehér akácot 1640 körül Jean Robin francia botanikus hozta be Európába. Hazánkban első példányát 1710-ben ültették Komárom környékén, ezt követően a sikeres telepítésen felbuzdulva főként az Alföldi futóhomok megkötésére széles körben telepítették, és mára teljesen meghonosodott. A fehér akác viszonylag igénytelen, gyors növekedésű és sovány talajon is telepíthető. Tartós keményfát ad, és kiváló méhlegelő. Közönséges orgona (Syringa vulgaris) ( kép): Közép magas, természetes körülmények között tövétől ágas lombhullató cserje vagy kis fa. Földalatti vegetatív szaporító hajtásokat (tarackokat) fejleszt, melyek járulékos gyökereiből sekély bojtos gyökérzet alakul ki. Éves hajtás-növekménye nem éri el a fél métert. Sűrű, kerekded koronát fejleszt, tarackjai révén azonban idővel sűrű sarjtelepet képez. Metszéssel és a sarjak eltávolításával egytörzsű fácskává nevelhető. Kérge idősebb korában vékony, hosszanti pikkelyekben leváló A vessző csúcsán dús bugavirágzatok fejlődnek. Ép szélű, szíves vállú, hegyes csúcsú, tojásdad levelei 5-10 cm hosszúak, csupaszok, kezdetben lágy, később kissé merev tapintásúak, sötétzöldek. Termése apró, 1-1,5 cm hosszú, kissé lapos, két kopáccsal nyíló tok. A közönséges orgona elsősorban mutatós, illatos virágai miatt régóta ültetett díszfa. Egykori telepítésének helyén (például a budai Sas-hegyen és az Alföldön régi tanyák és feszületek helyén) gyakran elvadul és meghonosodik és nehezen kiirtható.

7 Nyugati ostorfa (Celtis occidentalis) ( kép): Terebélyes, akár 25 m magasra is megnövő boltozatos koronájú fa, nagy termetűvé csak jó vízellátású talajon, fejlődik. Kérge középszürke, idősebb korában rücskösen barázdálttá válik. Vesszője vékony, sötétbarna. Átellenesen szórt állású levelei tagolatlanok, tojásdadok, aszimmetrikusak, 6-12 cm hosszúak, fűrészes szélűek, Lombja ősszel citromsárgára színeződik. Virágai aprók, világoszöldek, a levélhónaljakban magányosan fejlődnek. Rövid (1-1,5 cm-es) kocsányú, apró (kevesebb mint 1 cm átmérőjű) csonthéjas terméseinek húsa éretten narancssárga, édes datolyaízű, A termést madarak és kisemlősök (például a nyestek) terjesztik. Mivel jól bírja a szennyezett városi levegőt útsorfaként gyakran nagy mennyiségben ültetik. Az ültetett példányok közelében megakadályozza más fák természetes felújulását. Fája kemény, fehér, rendkívül szívós. Csapadékosabb években hajtásai másfél méteresre is megnőhetnek, melyek pár év elteltével ostornyél készítésére kiválóan alkalmas gallyá vastagodnak. Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia) ( kép): Legfeljebb 10 m magasra megnövő cserje vagy kis fa. Törzse többnyire görbe, gyakran megdőlt helyzetű, alacsonyan elágazó. Kérge sötétbarna, puha, rostosan felrepedező, hosszú lemezekben leváló. A fiatal hajtások ezüstösek, 1-5 cm hosszú, egyszerű (el nem ágazó), ágtöviseket viselnek. Az idősebb hajtások lekopaszodnak, fényes zöldesbarnák, majd vörösesbarnák lesznek. Levelei lándzsásak, 3-8 cm hosszúak, alsó harmadukban a legszélesebbek, ékvállúak, tompa csúcsúak, ép szélűek, felül zöldek, alul csillag és pikkelyszőröktől ezüstfehérek. Émelyítően illatos sárgásfehér virágai május június táján nyílnak. Temése tojásdad, 1-1,6 cm hosszú álcsontár. A termés érés után a fán marad. Hazánkban szik- és homokfásításra használták, nagyobb mennyiségben ültették autópályák mentén is. Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis) ( kép): cm magas, kúszó gyöktörzses évelő. Szára felálló, leveles, az összetett virágzatig egyszerű, végig sűrűn szőrös. Levelei lándzsásak, hosszúkásak, kihegyezett csúcsúak, alul ép szélűek, csúcsuk felé fűrészesek, fonákuk pelyhes. A fészekvirágzatok aprók, 5 mm-sek, ívesen lehajló, egyoldalas bugában nyílnak. A virágok sárgák, a fészek szélén elhelyezkedő nyelves virágok alig hosszabbak a csöveseknél. Termése kaszat.

8 1 3. kép: kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), Forrás: kép: magyar gurgolya (Seseli leucospermum), Forrás:

9 6 8. kép: csikófark (Ephedra distachya), Forrás: kép: sárgás habszegfű (Silene flavescens), Forrás:

10 kép: közönséges gyertyán (Carpinus betulus), Forrás: kép: kocsánytalan tölgy (Quercus petreae), Forrás:

11 kép: vadcseresznye (Cerasus avium ssp. avium), Forrás: kép: korai juhar (Acer platanoides), Forrás:

12 kép: aprólevelű hárs (Tilia platyphyllos), Forrás: kép: közönséges fagyal (Ligustrum vulgare), Forrás:

13 kép: egybibés galagonya (Crataegus monogyna), Forrás: kép: csergalagonya (Crataegus laevigata), Forrás:

14 kép: veresgyűrű som (Cornus sanguinea), Forrás: kép: odvas keltike (Corydalis cava), Forrás:

15 kép: hóvirág (Galanthus nivalis), Forrás: kép: berki szellőrózsa (Anemone nemorosa), Forrás:

16 kép: medvehagyma (Allium ursinum), Forrás: kép: májvirág (Heptaica nobilis), Forrás:

17 kép: fehér akác (Robinia pseudoacacia), Forrás: kép: közönséges orgona (Syringa vulgaris), Forrás:

18 kép: nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), Forrás: kép: keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), Forrás:

19 kép: kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), Forrás:

20 Forrásmunkák jegyzéke: Penksza K. Turcsányi G. (2004): Növénytani alapismeretek, Szent István Egyetem, Gödöllő 99p. Turcsányi G. Penksza K. Malatinszky Á. Türke I. (2006): Növénytani alapismeretek, Növényrendszertan és társulástan. Vadgazdamérnök alapszakos hallgatók számára. Szent István Egyetem, Gödöllő. 168p. Internetes források: Képek forrásának jegyzéke: (Letöltések időpontja: )