A BGF KVIFK kulturális tudományos folyóirata 2009/4

Átírás

1 A BGF KVIFK kulturális tudományos folyóirata 2009/4

2 Az Az az Alma Mater folyóirat jogutódjaként jött létre. a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült. Főszerkesztő: Hamar Farkas Szerkesztőbizottság: Kéri András Somogyiné Förgeteg Katalin Szőllős Péter Török Hilda Török Lajos Szerkesztőség: 1054 Budapest, Alkotmány u Tel: Felelős kiadó: Zimányi Krisztina BGF-KVIFK dékán Borító és lapterv: Czeizel Balázs Tördelés: Tóth Katalin Nyomda: BGF-KKFK Házinyomdája Felelős vezető: Tóth Imre Munkaszám: Példányszám: 500 pld Ívszám: 16,2 a/5 ív ISSN:

3 Tartalomjegyzék NÉZŐPONT Hámori Antal: Az erkölcsi nevelés és a gazdaság etikai aspektusa 7 Jusztin Márta: Szent István és Szent Imre alakja a magyar idegenforgalomban a két világháború között 18 Tóth Zoltán: Európa a szintetikus földrajzi szemlélet tükrében 29 HALLGATÓI KUTATÁSOK Bulyáki Gergely: Juhételek a Nagykunságban 39 Lippai Ágnes: Szatmári konyha 55 Nagy Kinga: A magyar lakosság élelmiszer-fogyasztási szokásainak változása a XX. században 64 Oravecz Titanilla Éva: Fajtamézek minőségi garanciája és felhasználása a vendéglátásban 77 ÉRZÉK-VILÁG Antonio GarciaYedra: Versek (Kéri András fordításai) 86 TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK Dévény Ágnes: Mit mérünk a nyelvvizsgán? 88 Lőkös Dániel: Gyógyúszó kisiskolások mozgásos ügyességének és szorongásának vizsgálata 100 CIVILIZÁCIÓ Drexler András: Az őslakók jogai Argentínában 110 Lisányi Endre: Miért nézzük így a képeket? 119 Kéri András: Indián költemények: Nahuatl nyelvű versek 131

4 Szerzőink Bulyáki Gergely főiskolai hallgató BGF KVIFK Dévény Ágnes PhD, főiskolai docens, tanszékvezető-helyettes BGF KVIFK, Turizmus-Vendéglátás Szaknyelvi Intézeti Tanszék Drexler András PhD, diplomata Magyar Köztársaság Buenos Aires-i Nagykövetsége a KVIF egykori hallgatója Hámori Antal PhD, főiskolai docens BGF KVIFK, Vendéglátás Intézeti Tanszék az MTA Állam- és Jogtudományi Bizottságának köztestületi tagja Jusztin Márta PhD, főiskolai tanár BGF KVIFK Turizmus Intézeti Tanszék dr. Kéri András főiskolai docens BGF KVIFK, Turizmus-Vendéglátás Szaknyelvi Intézeti Tanszék Lippai Ágnes főiskolai hallgató BGF KVIFK Lisányi Endre az Eventus művészeti iskola tanára képzőművész, esztéta Lőkös Dániel, főiskolai tanársegéd BGF KVIFK Testnevelési Intézeti Tanszék, PhD hallgató Nagy Kinga főiskolai hallgató BGF KVIFK Oravecz Titanilla Éva főiskolai hallgató BGF KVIFK Tóth Zoltán PhD, főiskolai tanár BGF KVIFK, Turizmus-Vendéglátás Intézet vezetője

5 Hámori Antal AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA v Bevezetés A harmadik évezred elején, a mai világban is, látván a sok problémát, amelyek etikai reflexiót kívánnak, különösen etika- és jogtanárként súlyos lelkiismereti kötelességgel kell szólnunk az erkölcsi nevelésről és a gazdaság etikai aspektusáról, annak jelentőségéről, fontosságáról. Napjainkban, amikor óriási igazságtalanságok tanúi vagyunk, tapasztaljuk például, hogy nagyon nagy tömegek nélkülözik a legszükségesebbeket is, míg mások dúskálva élnek és tékozolják a javakat, azaz egymás mellett él a fényűzés és a nyomor, igen nagy szükség van az etikára és a helyes erkölcsi nevelésre. Az etika, annak művelője, az emberi magatartások helyes rendjét a végső, természetes alapelvekből fejti ki; ismereteit metafizikai alapelvekre igyekszik visszavezetni; sajátos feladataként az erkölcsi rend természetét vizsgálja és kutatja; tárgya a tudatos és szabad akaratú emberi magatartás; sajátos tárgyalási szempontja, fő témája az emberi magatartás helyessége (a jó és a rossz megkülönböztetése) az erkölcsi rend tükrében. Az etika tehát érték-tudomány, a metafizika alkalmazott gyakorlati tudománya. Egyszerre analitikus és szintetikus tudomány: a rész és az egész folytonos kölcsönhatásának erőterében végzi feladatát. Az általános etika az alapelvekről és normákról, a speciális etika ezek gyakorlati alkalmazásáról szól. Erkölcsi normán az emberhez méltó, őt tökéletesítő magatartást belsőleg megkövetelő szabályt értjük. Az erkölcsi rend, amely erkölcsi alapelvekre vezethető vissza, azon létezők összességét tartalmazza, amelyeknek erkölcsi léte és értéke van (lásd például jóság, erényes, felelős emberi élet, lelkiismeret szava). Azt is mondhatjuk, hogy az etika, mint filozófiai tudomány az emberi élet azon minőségével foglalkozik, amit erkölcsnek nevezünk. A legáltalánosabb erkölcsi alapelv, hogy a jót tenni, a rosszat pedig kerülni kell. Ugyancsak természetes erkölcsi törvény, hogy az életet, különösen az emberi életet védeni kell, valamint az is, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami neki jár. Az erkölcsi jó méltó az emberhez; az a magatartás, ami az emberi természet igaz céljára irányul (a cél nem szentesíti az eszközt) actus humanus. Ha az ember magatartása célját tekintve nem felel meg a jó értelemben vett emberi természetnek, akkor erkölcsileg nem jó (például a 7

6 NÉZŐPONT részegség erkölcsileg rossz) actus hominis, de nem actus humanus. A tisztességes emberi magatartás tehát meghaladja a merőben fizikai természet rendjét (például az étel és az ital a fizikai rendhez tartozik, de amikor alamizsnaként adják a rászorulók részére, akkor új jelentést kap). Összefoglalóan, az etikát illetően elmondható: Az etika a helyes tettek tudománya. A filozófia nem az igazság szemlélete csupán, hanem az erkölcsileg jó életre való törekvés életmódja, amihez a hit hathatós segítséget nyújthat. A kinyilatkoztatott erkölcsi igazságot (isteni törvényt, vö. Tízparancsolat) szem előtt tartó keresztény bölcseleti etika módszerét tekintve az értelem művét veszi alapul, alátámasztva lélektani, biológiai, történeti és társadalmi tapasztalattal (Bolberitz 2002, ; Bolberitz 2003, 7-23.; és Boda 2004, ; MKL, ) Az erkölcsi nevelésről Az etika meghatározását magában foglaló rövid bevezetés után az erkölcsi nevelés etikai aspektusairól szólok. Az erkölcsi nevelés alapja és célja az igazságra, a legfőbb jóra, a teljes és boldog tökéletességre, azaz az örök boldogságra való segítés. Az embernek már emberlétével adva van a nevelés ténye; ugyanis kialakulatlanul jön a világra, s így szüksége van testi és lelki képességeinek kifejlesztésére, azaz nevelendő (educandus); és elvben alapvetően alkalmas is rá, hogy kiművelődjék, fejlődjék, felnevelődjék, vagyis nevelhető (educabilis). Az educandus azonban kezdettől fogva bizonyos feszültségben él egyéni-személyes képességeinek kifejlesztése és a konkrét-történelmi társadalom adottságai között, amelyekbe belekeletkezik. Ez a közösség ugyanis bizonyos értékfogalmak, értékelképzelések, értékrend alapján arra törekszik, hogy a maga rendjét, jogát és ezzel jövőjét is a neveléssel biztosítsa. A nevelés a történelmi emberlét áthagyományozása, így a történelmi ember mindig már educans is; azzal, hogy belefogan a mindenkori adott társadalomba, tagja lesz a mindig nevelő közösségnek. (Várnagy 367.) Az ifjúság nevelésében a nevelő közösség kiemelt alanya az oktató, különlegesen jelentős eszköze az iskola, nemcsak az alsó- és a középfokú iskola, hanem a felsőoktatási intézmény is 1 előmozdítandó a szeretet és megbecsülés szellemét. (Várnagy, 369., 373.) Az oktatókkal kapcsolatban valóban kifejezően a Gravissimum educationis kezdetű dokumentumban olvashatunk: Szép és felelősségteljes mindazok hivatása, akik a szülők segítőiként és a társadalom megbízottaiként nevelői feladatra vállalkoznak az iskolákban; e hivatás sajátos szellemi és szívbéli adottságokat, nagyon gondos fölkészülést, állandó megújulási és alkalmazkodási készséget kíván. 2 Az államnak, mint a társadalom részének, joga és kötelessége a nevelés, annál is inkább, minthogy feladata az evilági közjó biztosítása. 3 A közjó azon társadalmi életfeltételek összessége, amelyek mind a csoportoknak, mind az egyes tagoknak lehetővé teszik, hogy teljesebben és könnyebben elérjék tökéletességüket. 4 A nevelés alapját képezi az, hogy az embernek személyi méltósága folytán elidegeníthetetlen joga van a neveléshez. 5 Viszont amennyire lényege és természete szerint egyén az ember, annyira közösségi, társadalmi lény is: családba születik, és közösség nélkül nem tud élni. Ezért a nevelés mindig közösségi szempontú, közösségi célzatú is. Segíteni kell az embert testi, erkölcsi és értelmi képességeinek harmonikus fejlődésében. 6 Az igazi nevelés szeretetteljes, a személyt gazdagítja, az ember végső céljára irányul, s egyúttal javára 8

7 HÁMORI ANTAL AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA van annak a társadalomnak is, amelynek az ember tagja, s amelyben az ember feladataival szerepet vállal. 7 A jó nevelés óvja az embert a világ veszélyeitől, de nem egyszerűen negatív óvással, hanem alkalmassá téve őt a pozitív, erkölcsös életalakításra, ami életre szóló út és feladat (szolgálat) mindnyájunk számára. 8 (Várnagy, , 376.) E szolgálat oktatói szabadsága és felelőssége körében kiemelendő az emberi méltóság tisztelete. Ehhez persze elengedhetetlen annak ismerete a maga teljes valóságában: az emberi méltóság a szellemi és halhatatlan lélekkel, értelemmel és akarattal fölruházott önmagáért akart emberi személy fogantatása pillanatától kezdve fennálló Istenre irányultsága, örök boldogságra ( Jó - ra, tökéletességre) való rendeltsége (ebben az értelemben: az emberhez méltó létezők összessége, az igazi emberi lét, valóság a maga említettek szerinti képességével és aktivitásával), 9 amely az embernek az Isten képmására és hasonlatosságára történt teremtésében gyökerezik, 10 az isteni boldogságra szóló meghívásban nyerve el beteljesedését. 11 ( A boldogságok tanítják a végső célt, melyre Isten hív minket: az Országot, Isten látását, az isteni természetben való részesedést, az örök életet, a gyermekséget és a nyugalmat Istenben. 12 ) 13 Az ember tökéletességét a Jó és az igaz keresésében és szeretetében találja meg; 14 lelke s szellemi képességei, értelme és akarata következtében szabadsággal fölruházott lény, ami az istenképiség kiemelkedő jele. 15 Az erkölcsi élet gyakorlata tanúskodik az emberi személy méltóságáról. 16 A tanítvány Megváltójával egyesülve eléri a szeretet tökéletességét, az életszentséget; a kegyelemben megérett erkölcsi élet örök életbe, a mennyország dicsőségébe torkollik. 17 Az, ami nem jó, ami nem tökéletesíti, nem bontakoztatja ki, és nem boldogítja az embert, nem méltó az emberhez, s ezért nem tartozik az emberi méltóság fogalmi körébe. Azt pedig, ami nem méltó az emberhez, nem szabad megtenni és megengedni. 18 Ennek megfelelően a magyar alkotmány ának (1) bekezdésében szereplő emberi méltósághoz való jog, és az alkotmánybírósági értelmezés szerint is abból levezetett (annak szerves részeként tekintett) ún. önrendelkezési jog 19 nem foglalja magában az ártást (így az önártást sem). Az emberi méltósághoz való jog csak az emberhez méltó magatartásokra (lásd actus humanus, és nem egyszerűen actus hominis) terjed és terjedhet ki. Az emberhez nem méltó magatartásra nem lehet igényt támasztani, mert ahhoz jog sincs. Isten értelmesnek teremtette az embert, személyi méltósággal ruházta föl, ami azt jelenti, hogy ura magatartásainak és felelős értük. Isten ugyanis az embert»saját döntésére akarta bízni«, hogy a maga elhatározásából keresse Teremtőjét, és hozzá ragaszkodva, szabadon jusson el a teljes és boldog tökéletességre : 20 Az ember értelemmel van megajándékozva, s ebben hasonlít Istenhez, elhatározásában és cselekvésében szabad. 21 A szabadság sajátosan emberi magatartások jellemzőjeként az értelemben és az akaratban gyökerező hatalom: cselekedni vagy nem cselekedni, ezt vagy azt tenni, megfontolt magatartásokat önállóan tanúsítani. Az emberben a szabadság az igazságban és a jóságban való növekedés és érlelődés ereje; tökéletességét akkor éri el, amikor Istenre, a mi boldogságunkra irányul. 22 Igaz szabadság csak a jó és az igazságosság szolgálatában lehetséges. Az ember minél inkább teszi a jót, annál szabadabbá válik. Az engedetlenség és 9

8 NÉZŐPONT a rossz választása visszaélés a szabadsággal és a bűn rabszolgaságába vezet. 23 A szabadság teszi felelőssé az embert magatartásaiért; olyan mértékben, amennyire szándékosak. A magatartás beszámíthatósága és az érte való felelősség csökkenhet vagy megszűnhet például a kóros elmeállapot, a tudatlanság, a figyelmetlenség, a tévedés, a súlyos szenvedély, a provokáció, az erőszak (kényszer, fenyegetés), a súlyos félelem, a súlyos kellemetlenség, a szükség és a jogos védelmi helyzet következtében. 24 A szabadságot az emberek közötti kapcsolatokban gyakoroljuk; az ehhez való jog elválaszthatatlan az emberi személy méltóságától. 25 Az ember szabadsága korlátolt és esendő; gyakorlása nem foglalja magában a bármitmondás és a bármit-tevés jogát. Az emberiség történelme kezdettől fogva a szabadság rossz használatából született elnyomásokról és szerencsétlenségekről tanúskodik. Az ember, ha elszakad az erkölcsi törvénytől, megkárosítja a saját szabadságát, önmagát kötözi meg, megszakítja a testvériséget a hozzá hasonlókkal és föllázad az isteni igazság ellen. 26 Az emberi méltóság, a szabadság és felelősség fogalmához szorosan hozzátartozik a lelkiismeret, amely az ember legrejtettebb magva és szentélye, ahol egyedül van Istennel, akinek szava visszhangzik bensőjében. 27 Az ember lelkiismerete mélyén egy olyan törvényt fedez föl, amelyet nem ő ad önmagának (hanem Isten); engedelmességgel tartozik iránta, s e törvény hangja a kellő pillanatban fölhangzik szívében; mindig arra szólítja, hogy szeresse és cselekedje a jót, kerülje a roszszat (az ember méltósága, hogy megtartja ezt a törvényt). A lelkiismeret tanúsítja az igazság tekintélyét, hivatkozva a legfőbb Jóra, akinek vonzását érzi az emberi személy, és elfogadja parancsait. 28 Az erkölcsi lelkiismeret az értelem ítélete, aminek segítségével az ember fölismeri egy konkrét következő, folyamatban lévő vagy már tanúsított magatartás erkölcsi minőségét. 29 Az emberi személy méltósága magában foglalja és megköveteli az erkölcsi lelkiismeret helyességét. Az erkölcsi lelkiismeret összetevői: az erkölcsiség alapelveinek ismerete (a szünderészisz), ezek alkalmazása a konkrét helyzetben az érvek és értékek gyakorlati megfontolása által, s az ítélet a tanúsítandó vagy már tanúsított magatartásokról. 30 A lelkiismeret teszi lehetővé a felelősség vállalását a tanúsított magatartásokért. A lelkiismereti ítélet állásfoglalása a remény és a megtérés záloga; tanúsítva az elkövetett bűnt, bocsánatkérésre, további jótettekre és Isten kegyelmével az erények szüntelen gyakorlására késztet. 31 A lelkiismeretnek biztosnak, az erkölcsi ítéletnek világosnak kell lennie. A helyesen formált lelkiismeret igaz és igazmondó; ítéleteit az értelmet követve hozza meg, összhangban a Teremtő bölcsessége által akart igaz jóval. A lelkiismeret nevelése, amely az egész emberi élet feladata, nélkülözhetetlen. Az okos nevelés erényre tanít; szabadságot ad és meghozza a szív békéjét. 32 A lelkiismeret nevelésének folyamatában Isten igéje világítja meg utunkat, amit hitben és imádságban kell magunkévá tennünk és gyakorlattá váltanunk. Az Úr keresztjére tekintve vizsgálnunk is kell lelkiismeretünket; a Szentlélek ajándékai serkentenek, mások tanúságtétele és tanácsai segítenek, az Egyház hivatalos tanítása pedig irányít bennünket. 33 Az ember kerül néha olyan körülmények közé, amelyek bizonytalanná teszik az erkölcsi ítéletet és megnehezítik a döntést. Ám 10

9 HÁMORI ANTAL AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA az embernek mindig azt kell keresnie, ami helyes és jó, s föl kell ismernie Istennek az isteni törvényekben kifejezett akaratát. 34 Az embernek mindig engedelmeskednie kell lelkiismerete biztos ítéletének; ha tudva és akarva ellene cselekednék, önmagát ítélné el. Ám megtörténik, hogy az erkölcsi lelkiismeret a tudatlanság állapotában van, és téves ítéleteket hoz tanúsítandó vagy már tanúsított magatartásokról. Ez a tudatlanság gyakran beszámítható a személyi felelősségnek, például akkor, amikor az ember nem fordít elég gondot az igaz és a jó keresésére, és a lelkiismeret a bűn megszokása következtében lassanként szinte megvakul (ilyen esetben az ember felelős a rosszért, a lelkiismeret elveszíti méltóságát mert vétkesen téves). Az erkölcsi lelkiismeretnek a tévedéseitől való megszabadulásért azonban akkor is fáradozni kell, ha az elkövetőnek nem számítható be az általa elkövetett rossz. A lelkiismeret szabadsága soha nem az igazságtól, hanem mindig az igazságban való szabadság. 35 A gazdaság etikai aspektusa Az előzőekben kifejtettek fényében nyilvánvaló, hogy a gazdaság nem független, és fogalmilag nem is lehet független az etikai valóságtól, hiszen a gazdasági és társadalmi élet középpontjában az ember áll. A gazdasági termelés feladata, hogy biztosítsa az embernek mindazon javakat, amelyekre természetes igényeinek kielégítése céljából szüksége van. Nem az ember van a gazdaságért, a termelésért, az egyre nagyobb volumenű termelésért, az egyre csábítóbb termékek előállításáért, hanem fordítva: minden az emberért van, a gazdaság rendeltetése az egész ember és az egész emberi közösség szolgálata. 36 Ez következik az ember egyedülálló méltóságából, teljes hivatásából. A gazdasági élet célja az ember, az emberiség életkörülményeinek jobbá tétele, az, hogy az ember az általa termelt javak felhasználásával szellemi téren is egyre jobban kiteljesítse önmagát, végső soron: a teljes és boldog tökéletességre jutás. 37 Így tehát a gazdasági tevékenységet saját módszerei és törvényei szerint az erkölcsi rend határain belül kell végezni. 38 (Goják, ) Az ember nem válhat a termelés rabszolgájává, nem veszhet el a termelésben (gazdaságban). E veszély nem csekély, és valamiképpen a termelés mechanizmusában rejlik. A termelt javak ugyanis mintegy szembefordulhatnak a munkát végző emberrel, szipolyozzák és maguk alá gyűrik, ami ellenséges érzelmeket szülhet a termelés mechanizmusa iránt. Ezt a fajta elidegenedést úgy lehet elkerülni, hogy a munkavállalót személyesen vagy szabadon választott képviselő útján bevonják a termelés irányításába, így átéli, hogy ura a termelésnek, azaz felette áll; miképpen társadalmi síkon is jelentkezik az igény: a társadalom tagjai aktív szerepet kívánnak játszani a közügyekben, igénylik a beleszólást a döntések meghozásában. 39 (Goják, 642.) A gazdasági élet árnyoldalai közé tartozik, hogy miközben a gazdagok fényűzése fokozódik, a szegények nyomora növekszik; nem kevesen valósággal a gazdasági élet bűvöletébe kerültek, annyira, hogy csaknem egész egyéni és társadalmi életüket a gazdasági szemlélet határozza meg. A gazdasági élet fejlődése, ha ésszerűen, emberségesen irányítanák és egybehangolnák, képes volna csökkenteni a társadalmi egyenlőtlenségeket. Ehelyett azonban miként a bevezetőben utaltam rá rengetegen nélkülözik a létminimumot is, ugyanakkor mások fényűzően élnek és tékozolják a javakat. Valóban, a mai Magyar- 11

10 NÉZŐPONT országon is egymás mellett él a fényűzés és a nyomor. Míg kevesek kezében rendkívül nagy hatalom összpontosul, addig sokaknak úgyszólván semmi lehetőségük sincs arra, hogy a saját kezdeményezésükből és a saját felelősségükre cselekedjenek, hiszen gyakran emberi személyhez méltatlan élet- és munkakörülmények között vergődnek 40, s vannak, akik éhen is halnak, vagy hajléktalanként szó szerint megfagynak. A kizsákmányolás azonban semmivel sem menthető, mivel sérti az emberi méltóságot, súlyos bűn. Az embertelen életkörülmények, a lealacsonyító munkafeltételek, amelyek a munkavállalókat a haszonszerzés puszta eszközévé teszik, s nem szabad és felelős személyeknek tekintik, kétségtelenül szégyenletes gaztettek (ezeket az ún. gazdasági törvényszerűségek semmiképpen sem igazolják). És miközben tönkreteszik az emberi civilizációt, inkább az elkövetőiket szennyezik be, mint azokat, akik elszenvedik a jogtalanságot. 41 (Gojá 642.) A Föld javai nem egyeseknek, hanem kivétel nélkül mindenkinek, az egész emberiségnek ajándékoztatott, hogy azokat mindenki létfenntartására, egyéniségének kibontakoztatására használja fel. 42 (Goják, 643.) A gazdasági fejlődésnek tehát mindig az emberek javára kell irányulnia egyetemesen; a dolgok rendjét kell a személyek rendjéhez szabni, nem pedig fordítva. Ezt a rendet úgy kell kibontakoztatni, hogy az igazságban legyen megalapozva, az igazságosságban épüljön, és a szeretet éltesse, a szabadságban pedig napról napra emberibb egyensúlyt kell találnia. Ennek megvalósításához azonban a gondolkodásmódot kell megújítani, a magatartást meg kell változtatni, és a társadalmat nagy mértékben át kell alakítani. 43 A helyes erkölcsi nevelés tehát erről is szól. Ehhez persze olyan példaképekre van szükség, akik a legnehezebb helyzetekben akár két világháború viszontagságai között, sok gyermekkel is képesek igaz embernek megmaradni, nem feledkeznek meg rászoruló embertársaikról (a felebarátról), szeretik az életet, hálás szívvel elfogadják azt a Teremtőtől, tisztelik az emberi méltóságot a maga teljességében, tisztességesek, becsületesek. A mérce, mondható, igen magas. Isten segítségével az ember azonban képes legyőzni a kísértéseket, elkerülni a bűnöket, mert parancsaival együtt az Úr megtartásuk lehetőségét is nekünk ajándékozza, 44 hogy valóban angyali ételben részesülhessünk. 45 Zárszóként álljon itt a dúsgazdag és a szegény Lázár története: Volt egy gazdag ember. Bíborban és patyolatban járt, és mindennap nagy lakomát rendezett. Volt egy Lázár nevű koldus is, ez ott feküdt a kapuja előtt, tele fekéllyel. Örült volna, ha jóllakhat abból, ami a gazdag ember asztaláról hulladékként lekerült. De csak a kutyák jöttek és nyalogatták a sebeit. Történt, hogy a koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Meghalt a gazdag ember is, és eltemették. Amikor a pokolban kínjai közt feltekintett, meglátta messziről Ábrahámot és kebelén Lázárt. Felkiáltott: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe mártva hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban. Fiam felelte Ábrahám, emlékezzél csak vissza, hogy milyen jó dolgod volt életedben, Lázárnak meg hogy kijutott a rosszból. Most tehát neki itt vigasztalásban van része, a te osztályrészed pedig a gyötrelem. Ráadásul köztünk és köztetek nagy szakadék tátong, hogy akik innét át akarnának menni hozzátok, ne tudjanak, se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki. Akkor arra kérlek, atyám kiáltotta újra, küldd el leg- 12

11 HÁMORI ANTAL AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA alább az atyai házba. Van még öt testvérem, hadd figyelmeztessem őket, nehogy ők is ide jussanak a gyötrelmek helyére. Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek. 46 v 13

12 NÉZŐPONT HIVATKOZÁSOK 1 Lásd II. Vatikáni Zsinat, Gravissimum educationis kezdetű nyilatkozat a keresztény nevelésről, Róma október 28. (a továbbiakban: GE), 5. (vö. uo. 9.). 2 Lásd GE 5. 3 Vö. GE 6. 4 Lásd II. Vatikáni Zsinat, Gaudium et Spes kezdetű lelkipásztori konstitúció az Egyház és a mai világ viszonyáról, Róma december 7., In Acta Apostolicae Sedis (a továbbiakban: AAS) 58 (1966) (a továbbiakban: GS), Lásd GE 1. 6 Lásd uo. 7 Vö. GE Bevezetés, 1. 8 Vö. GE 7. 9 Ld. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1997. augusztus 15.) (a továbbiakban: KEK), A latin mintakiadás fordítása, Bp Szent István Társulat (a továbbiakban: SZIT). 863, , 1711., Ld. Kol 1,15 (vö. 2Kor 4,4); GS 6., , 22., 24.; KEK Ld. Mt 5,3-12 (vö. Jn 17,3; Róm 8,18; Zsid 4,7-11); Szent Ágoston, De civitate Dei 22, 30; KEK 1700., Lásd KEK Lásd KEK ; MKL III Lásd GS 15.; KEK 1704., Lásd GS 17.; KEK 1705., Lásd KEK Lásd KEK 1709., Az emberi méltóság -hoz ld. II. Vatikáni Zsinat, Lumen Gentium kezdetű hittani rendelkezés (dogmatikus konstitúció) az Egyházról, Róma november 21., AAS 57 (1965) 5-71., 32.; GS ( az emberi méltóság megköveteli, hogy testében Istent dicsőítse, és ne engedje szíve romlott hajlamainak szolgálni 14.; Az emberi méltóság lényeges része az Istennel való közösségre szóló meghívás. 19.; Az Egyház vallja, hogy Isten elismerése egyáltalán nem ellenkezik az emberi méltósággal, mivel e méltóság Istenben alapszik és válik tökéletessé. Isten ugyanis értelmes és szabad, társas lénynek teremtette az embert, s mindenekelőtt meghívta, hogy gyermekként közösségben legyen vele és részesedjék az ő boldogságában. 21.); GE 1.; II. Vatikáni Zsinat, Dignitatis humanae kezdetű nyilatkozat a vallásszabadságról, Róma december 7., In AAS 58 (1966) (a továbbiakban: DH), 1.; KEK ( Isten az embert férfiak és nőnek teremtve mindkettőt azonos személyi méltósággal ajándékozta meg. A férfinak és nőnek egyaránt föl kell ismernie és el kell fogadnia szexuális identitását. ); II. János Pál pápa, Veritatis splendor kezdetű enciklika a katolikus Egyház minden püspökének az Egyház erkölcstanának néhány alapvető kérdéséről, augusztus 6., In AAS 85 (1993) (PM XXIV. Bp SZIT 149, fordította: Diós I.; a továbbiakban: VS), 80.; II. János Pál pápa, Evangelium vitae kezdetű enciklika az élet védelméről, március 25., In AAS 87 (1995) (PM XXVI. 14

13 HÁMORI ANTAL AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA Bp SZIT 152, fordította: Diós I..a továbbiakban: EV), ; évi Codex Iuris Canonici (a továbbiakban: CIC) 208. k., Codex Canonum Ecclesiarum Orientalium (a továbbiakban: CCEO) 11. k. /ld. Az Egyházi Törvénykönyv, A Codex Iuris Canonici hivatalos latin szövege magyar fordítással és magyarázattal, Szerkesztette, fordította és a magyarázatot írta: Erdő P., Bp SZIT (ET) ; Erdő P.: Egyházjog, Bp SZIT 204., 221.; Hollós J.: Jegyzetek a keleti egyházak törvénykönyvéhez, II, Téglás /; vonatkozó irodalom pl. Beran F.: A keresztény erkölcs alapjai, Bp SZIT ; Tarjányi Z.: Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, Morálteológia I. Bp SZIT ; Weber, H.: Speciális erkölcsteológia, Bp SZIT (fordította: Tuba I.) , 158., , 182., , 226., , 249.; Hámori A.: Az emberi méltóság védelme az egyházi jogban, I-II, In Magyar Bioetikai Szemle (a továbbiakban: MBSZ) 9 (2003/4) , 10 (2004/1) 9-18.; a léttani aspektushoz ld. Bolberitz P.: A keresztény bölcselet alapjai, Lásd pl. CIC k., CCEO k. 19 Lásd pl. 8/1990. (IV. 23.) AB hat., 23/1990. (X. 31.) AB hat., 64/1991. (XII. 17.) AB hat., 48/1998. (XI. 23.) AB hat., 22/2003. (IV. 28.) AB hat., 54/2004. (XII. 13.) AB hat., 43/2005. (XI. 14.) AB hat. 20 Lásd GS Lásd Szent Ireneusz, Adversus haereses 4, 4, 3; és KEK Lásd KEK Lásd KEK 1733.; vö. Róm 6, Lásd KEK , és ; vö. CIC , , kk., CCEO 1403., 1409., , kk. (ET , ; Erdő P.: Egyházjog, , ; Hollós J.: Jegyzetek a keleti egyházak törvénykönyvéhez, II, ; valamint Hámori A.: Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összehasonlítással, Bp SZIT , ). 25 Lásd DH 2., 7.; KEK Lásd KEK ; Hittani Kongregáció, Libertatis conscientia, In AAS 79 (1987) 559., 13. Lásd még KEK Vonatkozó irodalom pl. Böckle, F.: A morálteológia alapfogalmai, A keresztény lelkiismeret és nevelése (Erkölcsteológiai Könyvtár 1., szerk. Tarjányi Z.), Bp JEL Kiadó. (fordította: Dallos A.) , ; Häring, B.: Krisztus törvénye, I, Általános erkölcsteológia, Pannonhalma Róma (fordította: Németh M.) ; Pinckaers, S.: A keresztény erkölcsteológia forrásai, Módszere, tartalma, története, Bp Paulus Hungarus / Kairosz K. (fordította: Turgonyi Z.) , ; Tarjányi Z.: Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, , ; Weber, H.: Általános erkölcsteológia, Hívás és válasz, Bp SZIT (fordította: Tuba I.) ; továbbá Beran F.: A keresztény erkölcs alapjai, ; Boda L.: A keresztény erkölcs, alapkérdései, Erkölcsteológia I., Bp Szent József K ; Bolberitz P.: Az erkölcsi cselekedet feltételei, In Emberismeret és etika, Szerk. Beran F., Bp SZIT ; Bolberitz P.: Az etika alapelvei, ; Bolberitz P.: A keresztény bölcselet alapjai, ; Varga A.: Az erkölcsi élet alapjai, Teológiai Kiskönyvtár IV/6, Róma ; valamint Erdő P.: Szabadság és jog, In Távlatok 15 (2005/4) (70) ; Hámori A.: A szabadság mibenléte, erkölcs- 15

14 NÉZŐPONT teológiai összefüggései, In uő., Életvédelem a katolikus Egyház jogrendjében világi jogi összehasonlítással, ; Hámori A.: Lehetnek-e igényeink és lehetőségeink az abortuszra? (egyházjogi aspektusok) I, In MBSZ 11 (2005/3) , (2005/4) ; Hámori A.:, A magzatvédelem kánonjogi aspektusai és az orvos lelkiismereti szabadsága, In Studia Wesprimiensia 7 (2005/I-II) Az emberi magatartások erkölcsiségének témájához ld. KEK II. János Pál pápa Veritatis splendor kezdetű enciklikájának megfogalmazásában: 54. Annak a kapcsolatnak, mely az ember szabadsága és Isten törvénye között fönnáll, eleven székhelye a személy»szívében«, más szóval erkölcsi lelkiismeretében van ; 58. az erkölcsi lelkiismeret az a szent hely és tér, melyben Isten beszél az emberrel.. 28 Lásd Róm 2,14-16; GS 16.; KEK , Lásd KEK , Lásd KEK Lásd KEK 1781., 1797.; VS Lásd DH 3.; KEK Lásd DH 14.; KEK Lásd KEK / Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzék. Az aranyszabály:»amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük«(mt 7,12). lásd Lk 6,31; Tób 4,15; Jobb, ha nem teszel olyat,»ami miatt testvéred megütközik, megbotránkozik vagy meginog«(róm 14,21). /, Lásd GS 16.; KEK , ; VS Vonatkozó irodalom pl. Beran F.: A keresztény erkölcs alapjai, ; Boda L.: A keresztény erkölcs, alapkérdései, ; Bolberitz P.: Az erkölcsi cselekedet feltételei, ; Bolberitz P.: Az etika alapelvei, ; Bolberitz P.: A keresztény bölcselet alapjai, ; Böckle, F.: A morálteológia alapfogalmai, ; Häring, B.: Krisztus törvénye, I, ; Pinckaers, S.: A keresztény erkölcsteológia forrásai, ; Tarjányi Z.: Az erkölcsteológia története és alapfogalmai, ; Varga A.: Az erkölcsi élet alapjai, ; Weber, H.: Általános erkölcsteológia, Lásd KEK Vö. II. János Pál pápa: Laborem exercens kezdetű enciklika, szeptember 14., In AAS 73 (1981) , 6.; KEK Vö. GS 63. és Lásd GS 64., KEK Vö. Mt 16,26 ( Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? ); Lk 16,1-31; Kol 3, Vö. GS Lásd GS Lásd GS 27., ; VS Vö. GS Lásd GS 26., Vö. Sir 15, Ld. VS , 107., 117. (vö. EV 29.). 45 Lásd Mt 4,11; Mk 1, Lásd Lk 16,

15 HÁMORI ANTAL AZ ERKÖLCSI NEVELÉS ÉS A GAZDASÁG ETIKAI ASPEKTUSA FELHASZNÁLT IRODALOM BODA L. (2004): Az etika megalapozása. In: BERAN F. (szerk)(2004): Emberismeret és etika. Szent István Társulat, Budapest o. BOLBERITZ P. (2002): A keresztény bölcselet alapjai, JEL Kiadó, Budapest. BOLBERITZ P. (2003): Az etika alapelvei. Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest DIÓS I. (szerk.)(1997): Magyar Katolikus Lexikon III., Szent István Társulat, Budapest GOJÁK J. (2000): Bevezetés a Gaudium et Spes kezdetű konstitúcióhoz. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Szent István kézikönyvek 2.), Szent István Társulat, Budapest VÁRNAGY A. (2000): Bevezetés a Gravissimum educationis kezdetű Nyilatkozathoz. In: A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai (Szent István kézikönyvek 2.). Szent István Társulat, Budapest 17

16 Jusztin Márta SZENT ISTVÁN ÉS SZENT IMRE ALAKJA A MAGYAR IDEGENFORGALOMBAN A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT* v Szent István lelkileg is csodálatosan kiegyensúlyozott ember, mert viszonya mindig rendben volt Istennel, embertársaival és önmagával. Békében akart élni mindenkivel befelé és kifelé. Soha nem kereste a harcot, de ha belekényszerítették, vitézül megállta a helyét. Mindig a maradandó javakat kereste, azért rendületlenül bízott az isteni Gondviselésben szeptember 2-án vadászbaleset közben elhunyt I. István király fia, ifjú utóda, Imre herceg. A szentéletű liliomos herceget atyjával és nevelőjével együtt 1083-ban avatták szentté. Szent István a magyar államiság fundamentuma: alakja, szerepe történeti tanulmányok tárgya, irodalmi, képzőművészeti, zenei alkotások ihletője. Imre herceg személye érthető módon apjánál jóval kisebb mértékben foglalkoztatta a krónikásokat, a tudósokat, a művészeket. Jelen dolgozat egyszerre és egészen sajátos, majdnem profán kérdést felvetve fordul a két első Árpád-házi szent felé. Szent Istvánt és Szent Imrét a két világháború közötti idegenforgalom szempontjából közelíti meg, azt vizsgálva, milyen szerepet töltöttek be a korszak turizmusában. A válasz látszatra nem különösebben nehéz, elegendő a Szent Imre és a Szent István évre gondolnunk. Mindkét eseménynek nagy a történeti feldolgozottsága. Ellenben egyik tanulmány sem foglalkozott e két megarendezvény idegenforgalmi vetületével, holott a szakmai sajtó mindkettőt kiemelten kezelte. Jelen dolgozat e két kiemelkedő fontosságú eseménysorozat rekonstruálására és hatásainak feltárására vállalkozik, valamint meghatározza helyüket a korszak idegenforgalmi palettáján. A korszak turizmusának általános keretei A 19. században Európa nyugati országaihoz hasonlóan Magyarországon is olyan utazási formák jelentek meg, amelyeket a 20. században kialakuló modern turizmus előfutárainak tekinthetünk. Ilyen, a gazdasági életből eredő, szélesebb vidéki tömegeket megmozgató utazási motivációnak tekinthetjük a vásárok, kiállítások látogatását, a rekreáció és szabadidő területén a fürdőélet fellendülését és a Kárpátok felfedezését. Ennek megfelelően alakultak ki az idegenforgalmi központok is: mindenekelőtt Budapest, a 18

17 JUSZTIN MÁRTA SZENT ISTVÁN ÉS SZENT IMRE ALAKJA A MAGYAR IDEGENFORGALOMBAN... kedvelt fürdőközpontok főként a Felvidéken és Erdélyben, valamint a Tátra. A fürdőhelyeken és a Tátrában jelentős, nagy anyagi erőket mozgósító fejlesztések történtek. Az első világháború után az idegenforgalom szakemberei nemcsak azokkal a nehézségekkel találták szembe magukat, amelyek Európa valamennyi országát sújtották (romokban heverő gazdaságok, szétdúlt infrastruktúra, infláció, valutaválság, vízumkényszer, csak néhányat említve), hanem a trianoni katasztrófa következményeivel is. Az ország gazdasági egysége széthullott, külpolitikailag elszigetelődött, imázsa a külföld szemében rendkívül kedvezőtlen volt. A felháborító módon dilettáns és igaztalan területi elcsatolások és következményei mélyen sértették az emberek igazságérzetét, támadták meg önbecsülésüket és valóságos össztársadalmi sokkot váltottak ki. Ezek mellett eltörpülni látszott, hogy a zsenge, a háború előtt kialakuló idegenforgalom a Budapest gyógyfürdők Tátra kínálati portfóliójából elvesztette annak utolsó két elemét. A szakemberek előtt óriási feladat állt: létre kellett hozni az új, a hazai közönséget éppúgy megszólító, mint a külföld felé irányuló idegenforgalmi kínálatot, és olyan idegenforgalmi propaganda megalkotását kellett kidolgozni, amely hozzásegíthette az országot a külpolitikai elszigeteltségből való kitöréshez, majd a későbbiekben hozzájárul hírnevének javításához. Ez a hatalmas feladat megvalósítása a két világháború közti években megállás nélkül, hullámvölgyekkel megszakítva, de tendenciáját tekintve sikeresen folyt. A legnagyobb mélypontot az as világgazdasági válság jelentette. Az 1929-re már némi eredményeket, nemzetközi beutazásokat is regisztráló magyar idegenforgalom drasztikusan visszaesett. A válság idejére esett Imre herceg halálának évfordulója. A Szent Imre év Az előkészületek Szent Imre halálának 900 éves jubileumának megemlékezéseire az évet jelölte ki a püspöki kar. A Szent Imre év április 5-től november 16-ig tartott, amelynek rendezvényei elsősorban nem az egykori trónörökösnek, hanem a szentnek szóltak. Jól tükrözi ezt az egyházi hangsúlyú kettősséget a püspöki kar és Serédi Jusztinián közös pásztorlevele. Az isteni tekintély elvetésével szükségképpen mindkét társaság, ti. az egyház és állam, alapjában rendül meg és zivatar támad minden isteni és emberi jog körül. Ezt pedig mint majdnem általános jelenséget, szomorúan panaszoljuk éppen napjainkban. Az emberi társadalomnak és magának az államnak orvoslása végett szükséges, hogy mindkét társaság végső forrását, Isten tekintélyét visszaállítsuk, és örök példájának idézésével az emberi nem szeme elé helyezzük. 2 Ezt a szellemet látjuk visszatükröződni a szervezők és a programok összetételében egyaránt. Az egyház részéről a 17 főszervező a magyar püspöki kar tagja volt, de a világi szervezőbizottságokban is szerepeltek az egyház képviselői. A szent évet rendező főbizottság fogta össze, amelynek elnöke Hász István tábori püspök, két tagja pedig Huszár Károly volt miniszterelnök és egy országgyűlési képviselő, gróf Hunyady Ferenc voltak. Az érdemi munkát összefogó testület, a nyolc főt számláló központi szervezőiroda tagjai között egy egyházi személy (Dr. Knébel Miklós, pápai kamarás) neve szerepelt. A központi szervezőiroda alosztályai között külön albizottságot jelöltek ki a gazdasági ügyek, az orvoskongresszus és az ifjúsági kongresszus szervezése számára. A kormány és Budapest részéről a 19

18 NÉZŐPONT legmagasabb szinteken nevezték ki a felelősöket: Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter, Klebelsberg Kuno vallás és közoktatási miniszter, Scitovszky Béla belügyminiszter, Sitvay Tibor igazságügyminiszter, Ripka Ferenc Budapest főpolgármestere, Sipőcz Jenő polgármester. A szervezők további névsora megelőlegezi a programokat és jelöli a nagyrendezvény szervezésének gyakorlati oldalait. A Magyar Tudományos Akadémia, a neves egyetemek tanárai, a Nemzeti Múzeum, kulturális egyesületek, a céhek szervezése az előbbieket vetítik előre. Az országos főkapitányhelyettes, a rendőrfőfelügyelő, a koronaőr alezredes, a MÁV üzletágigazgató a tömegek mozgatásáért, a rendezvények lefolyásának zavartalanságáért, és nem utolsó sorban a közbiztonságért feleltek. Ez utóbbira szükség is volt, mert a gazdasági válság hatására tüntetések, sztrájkok bontakoztak ki a fővárosban. Két főszerkesztő neve a propagandamunka figyelemmel kísérését mutatja. E dolgozat szempontjából egy név különösen lényeges: Dr. Zilahy Dezső, a Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatalának igazgatója szintén a felsoroltak között található. A BIH feladatköre a szálláshelyek foglalása és a szent év eseményeinek bel- és külföldi propagálása volt. A programok A szent év programjainak megismertetését a potenciális vendégekkel természetesen nem csak Budapest Székesfőváros Idegenforgalmi Hivatala, hanem a maga kapcsolatain keresztül az egyház, és természetesen a sajtó is magára vállalta. Számunkra a turizmus szerepvállalása érdekes. A Budapester Fremdenzeitung nemcsak részletesen beszámol a szent év programjairól, hanem gyakorlati tanácsokat is adott az utazóknak. A folyóirat az ünnepi évről az februári számában tudósított először, az idegenforgalom szemszögéből a legjelentősebb eseménynek nevezve azt. A cikk névtelen írója külön hangsúlyozta, hogy a központi ünnepségekre augusztusban az egész világból érkeznek vendégek: az egyház magas méltóságai, egyházi és világi szervezetek, egyesületek, társaságok képviselői. Az ünnepségsorozat eseményeinek ismertetését a Budapester Fremdenzeitung május hónappal kezdte, és szeptember 24-én a szegedi fogadalmi templom felavatásával zárta. 3 Az ismertetések alapján változatos, vallási áhítatot, világi élményeket és kikapcsolódást nyújtó események követték egymást, egyházi méltóságokat, hívőket, vagy csupán a kultúra iránt érdeklődő, más felekezethez tartozókat is megszólítva. A hívő katolikusok tömegei számára a vallási tárgyú és célú rendezvények között első helyen az országon belüli zarándoklatok, valamint az ország valamennyi iskolájában és templomában Szent Imre tiszteletére tartott helyi ünnepségek jelezték az ünnepi évet. Világi programjaikban világkongresszusok (pl. katolikus pedagógusok, orvosok, jogászok, újságírók, ifjúsági vezetők, katolikus nők kongresszusa), nemzetközi katolikus szociális hét, nemzetközi katolikus irodalmi hét szerepelt a kínálatban. A nem feltétlenül vallási töltetű és egyházi szervezésű programokban is bő volt a kínálat. Tudományos és irodalmi társaságok jubileumi díszüléseket tartottak, és sorra nyíltak az ünnephez kapcsolódó kiállítások. Júliusban a Nemzeti Szalonban modern képzőművészeti, augusztusban a Nemzeti Múzeumban a keresztény Nyugat védelmét bemutató törté- 20

19 JUSZTIN MÁRTA SZENT ISTVÁN ÉS SZENT IMRE ALAKJA A MAGYAR IDEGENFORGALOMBAN... nelmi dokumentum, az Iparművészeti Múzeumban templomi művészeti kiállítás nyílt. A Szépművészeti Múzeum az Árpádház idejéből fennmaradt emlékeket, a népművészet pedig az Izabella főhercegnő által pártfogolt háziipari műremekeket bemutató kiállítással csatlakozott a művészeti seregszemléhez. A vidék is kivette részét a programok szervezéséből. Ezek élén természetesen a helyi egyházi megemlékezések álltak, de az Árpádház történetében jelentős szereppel bíró Székesfehérvár több önálló programot is kínált: egész napos emlékünnepet, több alkalommal koncertet az Árpád ház emlékére. Közeledvén a főünnepségekhez, augusztus 16. és 20. között a rendezvényeknek nem csak a száma, hanem vallásos töltete és emelkedettsége is fokozódott. A külföldi protokoll-vendégek is erre a néhány napra érkeztek, és ezek programjai vonzották a legtöbb látogatót az elcsatolt területekről és külföldről. Ebben a néhány napban tartották a legtöbb kongresszust is. A katolikus világtalálkozó programjának egyike volt Szent Imre szobrának ünnepélyes felavatása Izabella főhercegnő, Horthy Miklós, bíborosok, kormánytagok, külföldi és magyar cserkészek részvételével. Augusztus 16-án érkezett meg XI. Pius legátusa, Aloisio Sincero, valamint 5 bíboros, 4 több mint 100 külföldi püspök, köztük Giuseppe Roncali címzetes püspök, Bulgária apostoli vizitátora, a későbbi XXIII. János pápa. A legátus augusztus 19-én a Vérmezőn szabadtéri szentmisét celebrált a meghívott vendégek, a teljes püspöki kar, a kormány katolikus tagjai és közel hívő előtt. Ezt követően délután az ünnepre érkezők anyanyelvük és foglalkozásuk szerint mintegy 60 helyszínen miséken vehettek részt. Este ünnepi eucharisztikus dunai hajófelvonulás zárta a napot, amelyet a pápai legátus vezetett. A délutánnak volt egy nem vallási élményt közvetítő rendezvénye, a Magyar Athlétikai Klub és a Magyar Királyi Autóklub rallyversenye. Augusztus 20-án a parlament két háza együttes ülést tartott, a hívők közös áldozáson vehettek részt, majd ezt követte délelőtt a hagyományos körmenet. A körmenetről készült, és a Szent Imre albumban közölt fényképekből és aláírásaikból a látogatókra is következtetünk. Az egyházi és világi nobilitások mellett kül- és belföldi látogatók a szó közvetlen és közvetett értelmében tarka csoportjai jelentek meg. A külföldiek között ott voltak a lengyel, az osztrák, a belga, a svájci(!), a német, az olasz, az amerikai zarándokok. És ott voltak az elcsatolt területekről érkező magyar zarándokok is. A határokon belül élő magyar résztvevők az ország valamennyi vármegyéjét, a társadalom valamennyi rétegét képviselték: a mezőkövesdi népviseletben felvonuló fiatalokról 5 fénykép is bekerült az albumba, és képek sora örökítette meg az album szövegírójának szavaival az iparos céheket is: a bányászok, lakatosok, mészárosok, festők, kocsigyártók, borbélyok, halászok, tímárok, kárpitosok, hentesek, serfőzők, kéményseprők felvonulását is. A Budapester Fremdenzeitung előzetese szerint ezekben a napokban színházi gálaelőadások, misztériumjátékok, koncertek, sportrendezvények gazdagították a programokat. A BIH magyar és idegen nyelvű kiadványai tájékoztatást nyújtottak az elszállásolási, közlekedési lehetőségekről, és a kapható kedvezményekről. A külföldieknek jelentett könnyebbséget a vízum megszerzésének egyszerűsítése. 6 pengőért 30 napra szóló beutazási igazolványt lehetett váltani, amelynek a 21

20 NÉZŐPONT birtokában május 25. és augusztus 30. között vízum nélkül be lehetett lépni az országba. A határátlépést követő 48 órán belül viszont a II. kerületi Fő utcában tartózkodási engedélyt kellett beszerezni. Az igazolvány 50%- os utazási kedvezmény igénybevételére is feljogosított a magyar vasút és hajótársaságok vonalain. A szervezők a szálláskeresést is igyekeztek megkönnyíteni. A szállodák mellett egyéb elszállásolási lehetőségekről is gondoskodtak: privát szobákat kutattak fel, iskolák tantermeit nyittatták meg, mint ahogy kolostorok is fogadtak be zarándokokat. A MÁV kedvezményes menetjegy kibocsátásával segítette a fővárosi ünnepségekre érkező vidékieket. A külföldi látogatók számára a kedvezmények igénybevételére megalkották a Szent Imre kártyát, amelyhez az IBUSZ, a MÁV külföldi képviseletein, szerződött utazási irodákban, konzulátusokon lehetett hozzájutni. A széleskörű kedvezmények magukban foglalták a vízum- és utazásköltséget, egyes szállodák árait, és a belépőjegyeket. Az üzenet A Szent Imre év ünnepségei a magyarsághoz és az európai katolikus közösségekhez egyaránt szóltak. Elég csak arra gondolni, hogy a szent év alkalmából kiadott Szent Imre album. A jubiláris ünnepségek története képekben címet viselő reprezentatív fényképes összefoglalót öt nyelven jelentették meg: a beköszöntő és valamennyi képaláírás magyarul, németül, franciául, olaszul, angolul és latinul szerepelnek. Az olvasótábor (inkább nézegetőtábor ) tehát nem csak a magyar katolikusság volt, hanem az európai, sőt tengeren túli érdeklődő hívők serege is. A beköszöntő szerzője az ünnep kapcsán megismételte azokat a gondolatokat, amelyek az ország hivatalos (és egyben idegenforgalmi) propagandájának pilléreit adták. Az egyik ilyen tényező a védőbástya szerep. Mi magyarok a kereszténység hősei vagyunk Mikor a Nyugat fiai már a keresztény egyetemek falai között művelődtek és építették az új világot a tudás fegyvereivel, mi a Nyugat kapuját védtük évszázadokon át a tatár és a török pogányság vad támadásai ellen. A mi keresztény fiaink a sáncokon állottak csillagtalan évszázados éjszakákban: - harcoltak, véreztek s meghaltak Krisztus nevében a keresztény Nyugatért és önmaguk lelki üdvösségéért. 5 A propaganda másik ilyen kedvelt, visszatérő gondolata az ősi és a modern párhuzama, mint magyar sajátosság. A modern világváros utcáin az indusztriális élet forgatagos városban százezrek kísérték ősi áhitattal a magyar szentek ereklyéit s egy csodálatos nyári éjszakán ezer éves múltunk bús folyama: a magyar Duna százezreket látott könnyezni partjain, mikor elibük ringatta ezüstös habjain a legfelségesebb Oltáriszentséget hordozó hajót, hitünk és reményeink úszó templomát. [ ] Villanysugarak, ágyúdörgések, elektromos motorok, hangszórók és rádiók új világa szolgálta alázattal Krisztus Király országának építését. [ ] Összeforradás volt ez az ünnepség: a múlt és jelen, a hit és a technika, pompa és áhitat, a keresztény és a nemzeti erők összeforradása. 6 Az előszó utolsó gondolata a reményé. A húszas évek első felének elszigeteltsége talán véget ért, az ország talán ismét beletartozhat abba a közösségbe, amelyhez mindig is tartozott: [ ] nyugodtan állíthatjuk, hogy a keresztény szimpátia és testvériesség felénk való áramlása sohasem volt oly bőséges és barátságos, mint a Szent Imre ünnepek alatt. 7 22