NINCS MIRÕL EGYEZTETNI

Átírás

1 A TARTALOMBÓL: Kósáné a veres terminátor Az SZDSZ-en bukhat a közigazgatás MSZP-s reformja Lehullt a lepel Háborút indít az MSZP Ron Werber, Go Home bárhol is van az Besurranó etikázás Hazudik az Index Európa sosem éri utol Amerikát Ezt is elbaltázták Az SZDSZ szabad kávézója A klientúrapárt médiapárt lett Lopott ötlet szoci módra Rabok legyünk, vagy tönkölyprézli? Húsvéti bárány, fokhagymával és vöröscsillaggal Uniós húsvét 2005-tõl Nem megy a METRO-nak Sztárper a Fõvárosi Bíróságon Frei és az imázs A szájtáti bálványimádó Tönkretett húsvét Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap változó példányszámban jelenik meg, azokban az idõpontokban, amikor az egyszemélyes szerkesztõbizottság úgy véli meg kell jelennie. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Külföldi olvasóink a weboldalról tölthetik le az egyes számokat. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék.

2 Félreértés ne essék, nem lekomunistázni kívánom Kósáné Kovács Magdát ezzel a veresezéssel, csupán arra az erõlködésre kívánnék célozni ezzel a jelzõvel, mellyel szocialistáink elébb magyarázni kívánták a magyar politika nagyasszonyának verbális ámokfutását, majd az érintett újabb rohama nyomán lendületesen széttárták karjukat. Azaz veressé vált az arcuk, kinek-kinek mitõl. Érdemes azért felidézni ezt a katolikus papok nyúlják le az Uniót sztorit, elejétõl a végéig. Elõször vala, hogy Kósáné felébredt barlangjában (ez úgyszintén költõi kép csak), majd a Hit Gyülekezetéhez rendkívül közelálló lapban közölte: A Vatikán le akarja nyúlni az Európai Uniót.", meg még cifrábbakat is mondott, de ezt minden érdeklõdõ polgár tudja már úgyis, kár lenne idézni, mert a végén még megártana a szépérzékünknek. Na, azért ez elég súlyos kijelentésnek bizonyult, mert nem csak az ellenzék fedezte fel, s követelte Magda asszony lehúzását a szocialista EP-listáról, de még Szili házelnök is elhatárolódott tõle egyebek között. És ez volt az a pillanat, amikor Kovács pártelnök akkorát alakított, mint Rodolfó se az Önök kértében. Pedig figyeltem a kezét nagyon, azt elhihetik. Hát Kovács pártelnök azt találta mondani, hogy: nem a katolikus egyház ellen szólt frakciótársa, hanem Vatikán állam és az Európai Unió viszonyáról. Hozzátette: az EU-ban is sokan kritizálják a vatikáni külpolitikát. Elgondolkodtam ezen erõsen. Mondhatjuk persze ennek analógiájára, hogy teszem azt Szaddám Husszein nem akarta vegyi fegyverrel megtizedelni a kurokat, csupán az északi területek autonómiájának anomáliájára akart rávilágítani, azonban attól ez az eufemizmus még orbitális hazugság lenne. Ráadásul Kósáné a dolgokat elsimítandó pártelnöki nyilatkozat hatására mintha megvadult volna, s mint egy jóvágású terminátor nekiszaladt a világnak. Ha jól veszem ki szavaiból, az utolsó csepp poharában Orbán Viktor pápai kitüntetése volt, melyet a törpeállam Magyarország belügyeibe való beavatkozásaként értékel. Hát csak félve tenném hozzá, hogy az a bizonyos törpeállam a világ lakosainak majd egyhatodának lelki-szellemi központja, nem beszélve Magyarország többségérõl, de azt hiszem ezt nem én fogom elmagyaráznikósánénak.lelkerajta,neörüljön.sõt,állja csak büszkén a sarat, viharvert arccal, büszkén, dacosan, Európa egyszemélyes védõbástyájaként. Majd megmagyarázza nekünk valaki, hogy miért jó ez nekünk. (Én mondjuk Kovács pártelnökre tippelnék) Aztán a végén majd mindenki elszámol a saját lelkiismeretével. Forrás: benyovszky HÍR TV Komoly presztízsveszteséget okozhat az MSZP-nek, ha a közigazgatás erre a félévre tervezett reformja tovább csúszik, ráadásul saját koalíciós partnere, az SZDSZ gördít akadályt a reform egyik pillérének számító területfejlesztési törvény elfogadása elé. A szocialisták szorgalmazzák az egyeztetést, az SZDSZ szerint viszont nincs mirõl tárgyalni. A nézeteltérés lényege, hogy az MSZP csak szocialista vezetésû minisztériumot delegálna a területfejlesztési pénzeket szétosztó tanácsba, a szabad demokraták viszont összes minisztériumukkal képviseltetnék magukat. Koalíciós vitát okozott a területfejlesztési törvény tervezete. Az MSZP által erre a fél évre a legfontosabb változások egyikeként megnevezett jogszabályt, úgy tûnik, nemhogy áprilisban, de még ebben a félévben sem sikerül megszavaznia az országgyûlésnek, mondta Szabó György szocialista képviselõ az Indexnek. KOALÍCIÓS BUKTA Lendvai Ildikó frakcióvezetõ az elsõ félév parlamenti menetrendjét ismertetve, januárban még arról beszélt, hogy lesznek olyan kétharmados változtatást igénylõ törvények, amelyeket ha az ellenzék nem támogat, akkor feles törvényként mindenképpen megszavaznak. Ide sorolta a közigazgatás reformjához szükséges törvénymódosításokat is. A menetrend azonban csúszik. A múlt heti kormányülés után Kiss Péter rendkívüli értekezletet hívott össze, amelynek témája a területfejlesztési törvény volt. A reform útjába ugyanis végül nem az ellenzék, hanem a szocialisták koalíciós partnere állt. Az SZDSZ a jelenlegi állapotában nem szavazza meg a területfejlesztési törvényt (hasonlóan 1996-hoz, amikor szintén a területfejlesztési törvényen vitatkozott össze a két koalíciós partner). KIVONULNAK A MINISZTÉRIUMOK A FEJLESZTÉSI TANÁCSOKBÓL A helyi beruházások sorsa felõl döntõ területfejlesztési tanácsokban eddig jelentõs pozíciókkal rendelkezett az SZDSZ. A 22 tagú testületben ugyanis mind a 12 minisztérium képviseltette magát, így az SZDSZ-es gazdasági, oktatási, informatikai és környezetvédelmi tárca is. A szocialisták elképzelése szerint ugyanakkor a területfejlesztési törvényt úgy módosítanák, hogy csak a szocialista Kiss Péter vezette MeH maradna a testületben. A felszabaduló helyekre pedig erõs politikai legitimitással rendelkezõ helyi képviselõk kerülnének. Egy másik önkormányzati szocialista politikus szerint a vitát az okozza, hogy az SZDSZ-nek nincs vidéken megfelelõ bázisa, így a bekerültek közül alig, vagy senki sem képviselné a szabad demokrata érdekeket a területfejlesztési pénzek elosztásakor. NINCS MIRÕL EGYEZTETNI Szabó György szerint ezen a héten megpróbálnak megegyezni koalíciós partnerükkel. Wekler Ferenc szabad demokrata képviselõ viszont eloszlatta a szocialista reményeket: nincs mirõl egyeztetni jelentette ki az Indexnek. A képviselõ azt mondta, hogy a szocialistáknak nincs koncepciójuk a közigazgatás reformjára, így nem csak ebben az évben, de ha rajtuk múlik, soha nem megy át a javaslat az Országgyûlésen. SZEREPET A SZABAD DEMOKRATA TÁRCÁKNAK A szabad demokraták a különféle bizottságokban sorra nem szavazták meg a szocialista elõtrejesztést, Wekler szerint így általános vitára sem bocsátható a javaslat. A szabad demokraták értelmezésében az is baj, hogy a szocialisták párhuzamos struktúrákat hoznának létre, hiszen a regionális tanácsok mellett többcélú kistérségi társulások is mûködnének ugyanazzal a feladattal. További bajuk az elõterjesztéssel, hogy a területfejlesztési tanácsokba a megyék delegálnák a tagokat. Szerintük ez a régiókkal szemben a megyék dominanciáját okozza. Ugyancsak ellenzik, hogy a Miniszterelnöki Hivatal lesz az egyetlen kormányszerv a területfejlesztési tanácsban: Wekler további tárcákat javasol, a szabad demokrata vezetésû oktatási, környezetvédelmi, gazdasági és informatikai tárcát valamint a szocialista irányítású agrártárcát. Forrás: Bohus péter Index KEVESEBB JUT AZ SZDSZ-ES TÁRCÁKNAK Az SZDSZ minisztériumaitól a területfejlesztés koncepciójának módosítása miatt már a költségvetésben is jelentõs pénzeket vontak el. A területfejlesztési tanácsok 23 milliárd forintot kapnak, amihez ugyan legnagyobbrészt a MeH járul hozzá, 12 milliárd forinttal, de már a második legtöbb pénzt, 5 milliárdot a szabad demokrata vezetésû gazdasági minisztériumtól vonnak el. Ugyancsak kevesebbel kell beérnie a szintén SZDSZ-es informatikai és a környezetvédelmi tárcának is. Az elõbbitõl 140 millió forintot, az utóbbitól 1,4 milliárdot vesznek el. 2 jó ha figyelünk

3 avagy Gyömöszölje már vissza valaki a lólábat a zsákba! Azt eddig is tudtuk, hogy nem úriemberek. Azt is, hogy nagy szarban vannak, hogy Roni fiú szavait idézzem. De hogy ennyire! Immáron mindenki számára világossá vált, hogy senki és semmi nem számít a hatalom megszerzése érdekében, az elvtársak mindent és mindenkit elsöpörnek, ami és aki az útjukba kerül, a cél szentesíti az eszközt. Egyetlen vezérlõ elv dominál csupán, a mindenek felett álló gyûlölet, mely ördögien kivitelezett félelemkeltésben nyilvánul meg. Érdekes fintora a sorsnak, hogy az Orbán-féle polgári kormány iránti szimpátiával aligha vádolható Index internetes újság munkatársa volt az, aki a hajdani illegalitásban tevékenykedõ õskommunista elvtársak földalatti módszereihez hasonlóan, (állítólag) inkognitóban bejutva a rendezvény helyszínére, lebuktatta az izraeli kampánygurut. Lehullt a lepel. Itt állnak põrén majdnem azt írtam megszégyenülten, de hát ezt nem írhatom, mert a megszégyenülés érzését õk nem ismerik, szóval itt álnak põrén, s immáron mindenki számára egyértelmûvé vált, a király meztelen. Mostanra jött el az idõ, amikor hatalmukat a társadalom és a gazdasági élet mélyebb rétegeibe is bebetonozva, immáron szemérmetlenül megtehetnek mindent, most már felesleges, hogy bármire is odafigyeljenek, most már nem kell törõdniük a részletekkel, most már mindent szabad. Erõbõl, erõvel. Arcukon a bõr olyan vastag lett, hogy a rinocérosz korrepetálás céljából nyugodtan visszaülhetne az iskolapadba. Mindeközben Roni fiú az amerikai eksön múvik világát idézõ fucking bullshit csatakiáltással indítja útba az MSZP utcai harcosokból álló különítményeit. (Az angol szakkifejezést ehelyütt most nem fordítanám le. Ahogyan azt némely egyházi vezetõ is megfogalmazta A Passió címû filmben látott Krisztus szenvedését ábrázoló naturalisztikus bemutatás kapcsán, a kevesebb több. Aki kellõ nyelvismeret híján vagy egyéb más okból kifolyólag mégis leküzdhetetlen indíttatást érezne a fenti angol szakkifejezés magyar nyelvre történõ átültetésére, annak szíves figyelmébe ajánlom Országh László kitûnõ kétkötetes Angol-Magyar Nagyszótárát.) Az utcai harcosok pedig kreativitás, önálló gondolkodás híján gépiesen végrehajtják a kapott parancsot, ahogyan azt Tóbiás pártigazgató elvtárs is megmondta nekik, háború van itt csak katonák vannak. Két hónapja nem tudtuk mi lesz, most itt van velünk Ron! Két hónapja nem tudtuk mi lesz, most itt van velünk Ron! Ron Werber, az MSZP izraeli kampánytanácsadója és Tóbiás József pártigazgató Édes Istenem! Nem is tudom, hogy lehettünk meg eddig is Ron nélkül?! Hogy engedhettük el ezt az aranyszívû gyereket? Hát ez az. A legalsóbb szinttõl, a legkisebb pártalapszervezettõl majdnem azt írtam kommunista sejttõl (sic!) egészen a kormányig bezárólag megfigyelhetõ a szolgalelkûség szépen felfelé ívelõ vonulata, mindig kívülrõl mondja meg valaki, hogy nekünk mi a jó. Mi pedig a jó tanácsokért újra és újra kifizetünk egy rakás pénzt, s mire rájövünk, hogy ez nekünk annyira nem is jó, addigra a tanácsadónak már csak bottal üthetjük a nyomát, a pénz hûlt helyére meg keresztet vethetünk. Természetesen a miniszterelnökúrhoz nem méltó az efféle trágár beszéd, úriember körökben nem szokás az ilyen, elvégre aki Armani öltönyben feszít, az adjon magára a kommunikáció terén is, még ha kissé akadozva is formálja a szavakat. A burzsoázia diszkrét bája nem engedi meg, hogy alpári szófordulatok és obszcén kifejezések rombolják szét a gondosan felépített imídzst, ezért a miniszterelnök elvtárs, gondosan távol tartva magát az õt jelölõ párttól, az MSZP-tõl fogalmazzunk talán így, a pórnéptõl amerikai tanácsadói gyûrûjében kínosan ügyel minden kimondott szóra. Nem így azonban a terepre merészkedõk, akik fõkomiszárjuk vezérletével kénytelenek elvégezni a piszkos munkát, hogy mire a fõ hallja kend megérkezik leteríthessék elé a vörös szõnyeget, hogy azon peckesen végig sétálva elfáradjon a szónoki emelvényig, ahol egy kábé öt perces retorikai haláltusában eldadogja nekünk, Magyarország még mindig velük van. Száz szónak is egy a vége, kommunisták voltak õk, s míg a világ világ, azok is maradnak, nem tudnak kibújni a bõrükbõl, akárhányszor is fessék át a cégtáblát. Mert ahogyan azt egy nyugdíjas nénike mondta annak idején a másfél milliós Kossuth téri nagygyûlésen: Csak a cégtáblát festették át, az meg csak festék és ecset kérdése! Ha költõien szeretnék fogalmazni azt is mondhatnám, az elvtársak ezúttal átlépték a Rubicont. De már ezt sem mondhatom, hiszen nem ez az elsõ eset (és gyaníthatóan nem is az utolsó), hogy túl messzire merészkedtek. Mégis, hogyan küzdjünk ez ellen a mérhetetlen gyûlölet ellen? Hogyan vegyük fel a harcot azokkal szemben, akiknek semmi se szent, akik ahelyett, hogy elõre mutató eszméket, gondolatokat vitatnának meg, csak arra képesek, hogy gyûlöletet szítsanak? Sehogy. Mivel most már tudjuk, hogy mire készülnek, ismerjük õket, a gyûlölet háborúját csak egyetlen módon vívhatjuk meg, ha nem harcolunk. A gyûlölet ellen egyetlen fegyver létezik csupán, mellyel legyõzhetjük a gonoszt, a szeretet. Egyszerûen hallgassunk! Ne szóljunk egy szót se! Ne válaszoljunk az ellenfél gyûlölködéseire! Ne mondjunk semmit, ne csináljunk semmit. Most már bármivel is hozakodjanak elõ, tudjuk, hogy az egész csak színjáték, kitaláció, s ezzel egyben hiteltelenné is váltak a szemünkben. Ne bonyolódjunk vitába! Minél idegesebb lesz ellenfelünk, mi annál szelídebben mosolyogjunk. A lényeg, kerüljük a konfrontációt, mert akkor a megosztásra építõ gyûlöletkeltõ taktika is hatástalan marad. Nincs veszekedés, nem mennek tönkre barátságok, régi személyes kapcsolatok. Nem ér annyit az egész. Természetesen a felfokozott idegállapottal járó stresszes megterhelést nem mindenki bírja egyformán jól, ezért gondoskodnunk kell arról is, hogy ne érjenek váratlan meglepetések minket. Ha mondjuk politikai ellenfelünk megpróbál vitába bocsátkozni velünk, ám passzív magatartásunk láttán felmegy benne a pumpa, s végül kifogyván érveibõl netalán tán végképp elragadtatná magát és fatestápolót (baseballütõt) ragadna irányunkban történõ ütlegelés céljából (volt már rá példa), nos akkor mi sem tétlenkedhetünk. Jézus urunk is kiûzte a kufárokat a templomból, nem igaz? Mindjárt az elején, elkerülendõ a váratlan meglepetéseket, egyik kezünket köpenyünk alatt mindig tartsuk kardunk markolatán, hogy azt hüvelyébõl kirántva azonnal felelni tudjunk a minket érõ esetleges kihívásra. (Elvégre Tóbiás pártigazgató úr-elv- jó ha figyelünk 3

4 társ is megmondta, háború van, itt csak katonák vannak stb.) Tóbiás pártigazgató szentenciáján kívül én inkább egy másikat ajánlanék az igen tisztelt Olvasó figyelmébe. Az Úr azt mondja az Írásban: Legyetek ravaszak, mint a kígyó és szelídek, mint a galamb! Vagyis, ismerd meg az ellenfél (sátáni) módszereit, hogy felkészülhess az ellenük való védekezésre, de te magad ne válj olyanná, mint õk. Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy soha ne indulj útnak úgy, hogy nem vagy képes megvédeni magad a rád törõ veszedelem ellen. Mai modern világunkban ez azt jelenti, hogy az ideológiai harcban felkészületlenül soha ne bocsátkozzunk vitába az ellenféllel, mert becsületes módon úgy sem gyõzhetünk ellene. Ami a dolog elszomorítóbb része és amire a évi országgyûlési választásokon már volt példa, sajnos fizikai értelemben is fenyegetve érezhetjük magunkat, ezért fel kell készülnünk a legrosszabbra, vagyis arra, hogy fizikailag is meg kell védeni magunkat. Mindig van választási lehetõség. Ezzel a választási lehetõséggel azonban csak akkor élhetünk jól, ha döntésünk meghozatalakor nem a félelem vezérel bennünket. És ez a legfontosabb! Tóbiás pártigazgató úr-elvtárs ugyan azt mondta, hogy az ellenfél (vagyis a mi) személyi szabadságunkat (egyelõre még) tiszteletben tartják. (Ha már mást nem is.) Én azonban már nem tudok hinni neki. Hazudtak éjjel, hazudtak nappal, hazudtak minden hullámhosszon! Ugye ismerõs? És hazudnak ma is. De most nem csak a politikai elit vizsgázik nagykorúságból, hanem ez a birkatürelmû, elkényelmesedett, eltunyult nép is. Ha megint, nem tudom én hányadszor hagyja magát megvezetni, becsapni ez a szerencsétlen nép, akkor azt mondom, meg is érdemli a sorsát. Ha megint beveszi, beszopja ugyanazt a gyûlöletbõl táplálkozó, megosztó, pozitív üzenet megfogalmazására képtelen, embereket egymásnak ugrasztó hazugságáradatot, akkor ez a nép elveszett. Még akkor is, ha csak az egyik fele ilyen. Ilyen hiszékeny, ilyen megalkuvó, ilyen belenyugvó, akik baksisért, a pillanatnyi haszonért én csak azért is az MSZP-re szavazok! újra és újra odaadják voksukat a valóvilág percemberkéinek, s közben nem veszik észre, hogy a többieket, az ország jobbik, önérzetesebb felét is magukkal rántják, visszahúzzák lefelé, vissza a közöny, a kilátástalanság, az életuntság és a gyarmati lét sorsának posványos mocsarába. Pedig innen csak együtt van kiút! Vagy mindannyian megmenekülünk, vagy mind itt pusztulunk! Itt lenne az ideje, hogy ezt végre pártelnökök, pártigazgatók és bankár-miniszterelnökök is észre vegyék, mert ahogyan a világ változik, könnyen elõfordulhat, hogy eljöhet majd az idõ, amikor feleslegessé válnak kenyéradó gazdáik számára és a világ láthatatlan urai egyetlen kézsuhintásukkal leparancsolják õket a világ forgó színpadáról. Mert itt bizony minden megtörténhet. Milyen ország az, ahol a kormányzó politikai elithez képest Al Capone csupán szemérmes ministráns gyerek lehet? Amikor az esti híradóban a parlamenti tudósításban részleteket olvasnak fel az egyik telefonlehallgatási jegyzõkönyvébõl, melyben a jelenlegi külügyminiszter-pártelnök barátnõje arról diskurál a sztárbrókerrel, hogy Attila, maga csak tartsa a száját, majd mi kihúzzuk a szarból? Mit lehet erre mondani? Vacsora közben a tévé elõtt ülve bizony torkomon akadt a falat. A fulladásos roham csak eztán következett, amikor egy perccel késõbb föláll a szegfûmintás utódpárt az ügyben kinevezett ügyeletes pártmuftija, majd rezzenéstelen pókerarccal közli, hogy hát tulajdonképpen az állami milliárdokkal nem történt semmi törvénytelen, úgyhogy ejthetnénk is az ügyet. Itt véget ér a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek látszó eszköztára és a televízió képernyõje elõtt a szocialista nagyváros öntudatos polgára elkáromkodta magát, jó vaskosan, amolyan magyar módra. Ha még diktatúrában élnénk, azt mondaná az ember, istenkém, ez van, proliék diktálnak. De így, hogy lassan másfél évtizede állítólag jogállamban élünk? Ráadásul egy perc múlva bent leszünk az Únióban? Most vagy az lesz, hogy az Európai Unió koppan egy nagyot, mert a most újonnan csatlakozó volt szocialista országok olyan nagy mértékû korrupciót hoznak magukkal, hogy arról az EU-nak még csak halvány segédfogalma sincs, vagy az lesz, hogy pont ezen okból kifolyólag az EU akkorát koppint majd az elvtársak fejére, hogy az eget is nagybõgõnek nézik majd? A stílus maga az ember tartja a régi, nép ajkán született bölcs mondás. Valószínûleg Roni fiú is ennek a mondásnak a szellemében adta ki elsõ számú hadparancsát utcai harcosainak, miszerint vissza kell szerezni az MSZP törzsszavazóinak 60 70%-át, mert ha ez sikerül (és akkor innentõl szó szerinti idézet a mi szeretett Ronunktól): Elmúlnak azok a napok, amikor lehugyoztak minket, mi meg esernyõt kértünk, mert esik. Hát Roni, ami azt illeti, ez tényleg egy fucking bullshit. Ez ellen csak egy valamit tehetünk. Jó Ha Figyelünk! És észrevesszük a kilógó lólábat, a zsákból kibújó szögeket, melyekkel az elvtársak mindennél jobban szeretnék keresztre feszíteni a demokratikus jogállamiság eszméjét. Idõtlen idõkig Orbán Viktorral sem lehet riogatni a szerencsétlen, megvezetett szocialista szavazót, ennyire õk sem lehetnek ostobák! Avagy, ha mégis, és az elmúlt két szûk esztendõ tapasztalatai ellenére ismét a posztkommunistákra adják szavazatikat, meg kell állapítsuk, hogy menthetetlenek. (És mellékesen megalapíthatnák az elsõ magyar mazochista önképzõkört.) De legalábbis mindennél jobban szükség volna hazánkban és nemcsak a politikai elitben, hanem a lakosság körében is egy átfogó generációs váltásra, hogy a kiválasztott nép bibliai vándorlásához hasonlóan nálunk is a nagy öregek, akik még magukkal hordozzák a régi rendszer salakját, összes rossz beidegzõdését és reflexeit, már ne érjék meg azt a napot, amikor elérkezünk Kánaánba, a teljesen szabad, független, boldog, nemzeti érdekeiért mindenhol és mindenkor kiálló Magyarországra. A nemzeti oldalon lévõknek pedig csak annyit, hogy a cserkészek jelszavához híven, legyenek mindig résen! Egyik kéz mindig a kard markolatán és a csatára készülve ne ijedjünk meg a saját árnyékunktól, legyenek õk azok, akik félelmükben összeszarják magukat! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára 4 jó ha figyelünk

5 Mindent egy lapra tesz fel a szocialista párt, és áprilisban offenzívát indít hívei visszaszerzésére. Azóta, hogy Ron Werber visszatért a szocialistákhoz, elõször tartott szigorúan zárt értekezletet a Köztársaság téri pártszékházban a Csapatjáték néven elhíresült kampánycsapatnak. Az eseményen Kovács László pártelnök is megjelent demonstrálva, hogy a vezetés Werber mellett áll. A pr-szakember átadott egy dokumentummásolatot a részvevõknek, amely visszatérésének egyik legfontosabb feltétele volt. Werber szerint a szocialisták nagy szarban vannak, Tóbiást nem érdeklik az etikai és választási kódexek. Az Index inkognitóban járt a helyszínen. Két hónapja nem tudtuk, hogy mi lesz, most itt van velünk Ron is lépett a mikrofonhoz Tóbiás József, a szocialisták neonpólós pártigazgatója az MSZP Köztársaság téri székházának egyik termében. Kovács László a kormányülésrõl kéredzkedett el, mert most ez a legfontosabb. A külügyminiszter a pulpituson ült, Werber a szélsõ padsorok egyikében. Az MSZP-s tanácskozás részvevõi a Csapatjáték körülbelül százötven hallgatója. Ron Werber irányításával kezdtek kiképezni ötszáznyolcvan, többnyire ifjú szocialistát, õk vezetik a párt kampányait a választókörzetekben. Miután télen a Miniszterelnöki Hivatal egy konkurens amerikai pr-céggel kötött szerzõdést az európai parlamenti választásokra, Werber megsértõdött, a Csapatjáték oktatógárdájának felmondtak. Márciusban feloldódott a szakmai vita, Werber visszajött. A malõr óta ez volt az elsõ alkalom, amikor a csapatjátékosok összegyûltek. AKKOR IS MEGNYERJÜK Kovács negyedórás beszédének hangvétele Horn Gyula egy szelídebb lakossági fórumos fellépésére emlékeztetett. Volt benne egy kis fideszezés ( volt egy párt, amely azt állította magáról, hogy kétmillió ember gyûlt össze a Kossuth téren ), európázás ( a rendszerváltozás elõtt csak háromévenként mehettünk nyugatra ), lelkesítés ( ha megnyerjük az európai parlamenti választásokat, akkor könnyebben gyõzünk 2006-ban, ha nem, akkor nehezebben, de akkor is megnyerjük ). Hosszú ideje képezzük ezt a csapatot mondja Kovács. Beszéde végén percekig mondja ugyanazt: az elszánt gyõzni akarással és a gyõzelembe vetett hittel megverhetõ a Fidesz. Búcsúzóul átadja a miniszterelnök üdvözletét, aki számít a Csapatjáték résztvevõire. NEM LEHET A SZOBÁBÓL Tóbiás kérdésekkel hozza hangulatba részvevõket. Akarjátok látni a Fidesz gyõzelmét? Neeem. Akarjátok látni az MSZP gyõzelmét? Igeeen. Tudjátok-e, hogy a kampány motorjai ti vagytok? Szórványos igen és nem, illetve heherészés a válasz. Hiába, nem múlt el nyom nélkül a Werber ideiglenes távozását követõ hercehurca. Szótagolva hergel Werberre: Ma nincsenek köztünk egyenlõbbek. Ma csak egyenlõk vannak. Ma csak katonák vannak. Ma nem lehet a szobából választást nyerni. Ma csak katonák vannak. Ki kell menni a piacokra, az utcákra, a terekre. A társadalom nincs tisztában, hogy mi zajlik körülötte. El kell mondani a társadalomnak, hogy mi zajlik körülötte. Csak az lebeghet elõttünk, hogy megtettünk-e mindent, hogy az emberek elmenjenek szavazni. Nekünk innen úgy kell hazamennünk, hogy mindenki számot vet: az elkövetkezõ két hónapot nem otthon tölti. Mi köszönünk az embereknek elõször reggel, és mi kívánunk nekik jó éjszakát. Nem a tisztes helytállás, a gyõzelem a cél. AMI VOLT, NEM SZÁMÍT Werber fekete ingben, hátrafésült hajjal lép a hallgatóság elé. Nem a szónoki emelvényhez megy, hanem folyamatosan járkál a pulpitus elõtt. Kezeit tördeli, gesztikulál, közben tekinteteket keres a hallgatóság soraiban. A tolmács jól adja vissza az angol elõadás szövegét, habár egyszer Werber kijavítja: a meghívott vendég nem irodavezetõ, hanem kabinetfõnök. A terembõl kiszorulókat arra kéri, hozzák be székeiket, és foglaljanak helyet akár az emelvényen is, ahonnan Kovács már távozott. Egy kopasz fiatalemberre mutat: Bruce Willis. És eleganciájára utalva hozzáteszi: A következõ miniszterelnök. Ami volt, volt, nem számít utal korábbi sértõdésére, közben a hallgatóságnak kiosztanak egy dokumentumot. Nem a ti dolgotok, hogy milyen szerzõdésem van a párttal. Ez a papír annak a szerzõdésnek egy fontos része. Remélem, hogy ez segít eloszlatni a szkepticizmusotokat. A PAPÍR A dokumentumot Kovács László pártelnök, Lendvai Ildikó frakcióvezetõ, Puch László, a párt pénztárnoka és Tóbiás írta alá. A felek elfogadják, hogy a Kampányképzõ Programot vagyis a Csapatjátékot Kampány Menedzsment Képzõ Szemináriummá fejlesztik. Az MSZP helyi szervezeti támogatják a programot, a párt garantálja, hogy a helyi vezetõség elfogadja a program résztvevõit. Bármiféle akadályt vagy ellenérzést azonnal meg kell szüntetni. A program résztvevõi lesznek az MSZP kampányigazgatói. jó ha figyelünk 5

6 NAGY SZARBAN VAGYUNK Werber az európai parlamenti választást a Hajrá Magyarország és a Csapatjáték párbajaként állítja be. Értékelése szerint a Fidesz szinte minden területen jobb az MSZP-nél. Nagy szarban vagyunk összegez. Egy hónapja a Fidesz húsz százalékkal vezetett elõttünk. Ahhoz, hogy elveszítsük a választást, semmit sem kell csinálnunk." A Fidesz gyõzelme esetén a gyûlölet, a megosztás kerekedne felül. Az izraeli tanácsadó két területre összpontosít, ezek beszédében többször is elõkerülnek: az állam és az egyház viszonyára, valamint az abortuszra. Hogy Kovács Magda a pápa ellen van, az egy kibaszott marhaság ( fucking bullshit ) melegedik bele, és emlékeztet a Fidesz kilencvenes évek eleji egyházellenességére. Magdi nem a pápát sértegette, mivel a Vatikán egy állam, amelynek önálló külpolitikája van, amelyet az európai parlament többsége ellenez. ELÉG VOLT, NE TOVÁBB Werber nem akar a választásokig hátralévõ rövid idõben újabb szavazókat megnyerni. Cél a 2002-es MSZP-szavazók hatvan-hetven százalékának mozgósítása, mert azzal már nagyot lehet nyerni. Az átlagéletkor lehet akár ötven év is. Elmúltak azok a napok, amikor lehugyoztak minket, mi meg esernyõt kértünk, mert esik. Magyarul teszi hozzá: Elég volt, ne tovább! Egy esetleges júniusi MSZP-gyõzelem az Orbán-éra végének a kezdete lenne, mert akkor ez a paranoiás banda összeszarja magát. Történelmi lehetõségnek tartja a választást arra, hogy Orbán kezébõl kicsússzon a hatalom a pártjában. A Fidesz egyemberes párt, a legfõbb kritérium, hogy ki imádja Viktort, ki hû Viktorhoz. Szerintem van egy pszichiátere, aki igazolást állít ki mindenkirõl a környezetében: ne aggódj miatta Viktor, rendben van. A választás lehetõséget nyújt arra, hogy ne úgy legyen két nagy párt Magyarországon, hogy van egy szocialista, és van egy fasiszta. ÉJJEL-NAPPAL KI KELL VENNI A RÉSZÜKET A szocialistáknál másképp van. Kedden találkozott a szocialista miniszterekkel és a kormányfõvel. A saját fantáziájában mindenki miniszterelnök és pártelnök, de arra kérte õket, hogy a választásokig tegyék félre személyes törekvéseiket. Ha azt hiszik, hogy egy vereség pártelnökséghez segítheti õket, akkor nem normálisak. A miniszterek megértették az üzenetet, mert teljesen elkötelezték magukat a kampány mellett, amelynek utolsó négy hetében éjjel-nappal ki kell venniük részüket a munkából. A múltról szólva elmondta, hogy a négy fal között mindenki hatalmas stratéga volt, mégis folyamatosan zuhant a párt népszerûsége. A kampányban az egyes választókerületekre összpontosítanak, nem lesz óriásplakát, és csak kevés televíziós reklámot lehet látni, hogy minden pénz a választókerületekbe kerülhessen. Javasolja, hogy ne olvassunk újságot, különösen a vezetõk ne, mert depressziósak lesznek. Tíz-tizenöt pont elõnyünk lesz úgyis két hónap múlva. INKÁBB INDIREKT MÓDON Szünet nincs a két és fél órás megbeszélésen. Werber arra kér mindenkit, hogy akinek kell, nyugodtan menjen ki pisilni beszéd közben, de ne mindenki egyszerre. Draskovics Tibor kabinetfõnöke következik. A Fidesz petícióját veszi elõ, és tételesen igyekszik cáfolni az ellenzéki párt állításait, bár hangsúlyozza: Én kötõdök a petícióhoz, de ti felejtsétek el, és inkább indirekt módon hozzátok szóba. Hála Istennek, a mi terepünkre tévedtek, és tipikus baloldali követeléseket írtak le: biztos megélhetést, egészséges életet. Az üzenet: a kampány résztvevõi ne azt mondják, hogy mennyibe kerülne, ha megvalósul, hanem azt, hogy már a ciklus elején teljesítették a legfontosabb ígéreteiket. Néhány mondatban szól a lakásügyrõl, a foglalkoztatáspolitikáról, a privatizációról, bár a környékünkön ülõk szerint sok értelme ennek a fejtágításnak nem volt. A kabinetfõnök elköszön, sietnie kell, mert az unokája várja a repülõtéren. NEM VAGYTOK OBJEKTÍVEK A kampánynak fontos eleme, hogy ezt, sokkal egyszerûbben, megfogalmazzuk veszi vissza a szót Werber, és kérdez a hallgatóságtól: ki lehetne-e használni a Fidesz ellen azt, hogy Orbán abortuszellenes törvényt hozna? Igen a válasz, mire megnyugszik: Nem vagytok objektívek, és ezt a politikai propagandában jól ki lehet használni. A kampány május 15-én kezdõdik Budapesten, marha nagy esemény lesz, bár hely és tartalom még nincs meg. Olyan erõdemonstráció következik, amelyet ez a párt még nem látott adott ízelítõt a nem létezõ tervrõl. Május 16. az utolsó pihenõnap, 17-tõl kampány. Minden iroda, minden logisztika, az összes MSZP-képviselõ a rendelkezésetekre áll. Ha a miniszterelnök egy megyeszékhelyre látogat, akkor több száz vagy több ezer aktivistát kell mozgósítani. A háborút az MSZP már áprilisban megindítja, két héten belül visszamegyünk az utcára. Le kell rohanni az embereket, ahogy a szeptemberi szórólapos kampányban, amikor megállítottátok az MSZP hanyatlását. A kampányvezetõk megkapták még egy hölgy mobilszámát, aki szükség esetén húsz másodperc alatt összehoz egy konferenciabeszélgetést Werberrel vagy Tóbiással. FAIR PLAY DÍJAT NEM OSZTANAK A végén kis vita bontakozik ki a kampány két motorja között arról, hogy áprilisban mikor szállják meg az aktivisták az utcákat. A zárszó Tóbiásé: Ne legyünk szemérmesek abban, hogyan jutassuk el az üzeneteket a polgárokhoz. Ezen a meccsen fair play díjat nem osztanak. Nem érdekelnek az etikai és a választási kódexek, de az ellenfél egyéni szabadságjogait tiszteljük ben a két forduló között a Fidesznek minden megengedhetõ volt. Plakátjainkat vállaljuk, nem névtelenül riogatunk. Mindegy, hogy egy körzetben milyen a szokásjog a pártok és az önkormányzat között, a végén majd megbeszéljük, hogy mennyi a bírság. A CSAPATJÁTÉK Választókerületük pártállás szerinti feltérképezése volt a belépõ a fejenként több millió forintos értékûre becsült kampánymenedzseri képzéssorozatba azoknak a fiataloknak, akik vállalták, hogy részt vesznek az MSZP választási hadjárataiban. Ron Werber irányítása alatt a kampánymenedzserek átfogó elméleti és gyakorlati oktatást kapnak a szavazások elõtti idõszak technikáiról. Az eredetileg közel hatszáz fõs gárda az elmúlt hónapokban a lehetõ legnagyobb titoktartás mellett vett részt a rendszeres idõközökben Budapesten megrendezett kurzusokon. A projektet MSZP csapatjáték fedõnévre keresztelték. A logóban szereplõ vadludak a csapatszellemre utalnak: ha valaki kidõl a sorból, a következõ a helyére áll. A hosszú és drága kiképzésben részesülõ aktivisták elsõ bevetését a 2004-es uniós parlamenti választásokra tervezték, de a párt népszerûségének visszaesése miatt változtattak az eredeti terveken, és a csapatot már õsszel aktivizálták. A választókörzetenként két-három fiatalt érintõ képzés résztvevõinek száma mostanra felére, harmadára csökkent. A képzés Ron Werber távollétében több hónapig szünetelt, a trénereknek felmondtak. Az izraeli tanácsadó visszatérte után azonban újra mozgósították a zömében fiatalokból álló csapatot. Forrás: Index 6 jó ha figyelünk