Hagyományos, tájjellegű építészeti megoldások energetikai vizsgálata Vas, Zala és Pomurje megyékben

Átírás

1 Hagyományos, tájjellegű építészeti megoldások energetikai vizsgálata Vas, Zala és Pomurje megyékben

2 E I NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM Faipari Mérnöki Kar Építéstani Intézet Írta: Hantos Zoltán Karácsonyi Zsolt Lonsták Nóra Oszvald Ferenc Nándor Sági Éva Szabó Péter Megbízó: Zala Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ISBN T A S H U N G A R I A E O C C I D E R S U N I V + A UNIVERSITY PRESS N N O I S N T A L NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM KIADÓ Felelős kiadó: Dr. Neményi Miklós Sopron, 2011.

3 : Zala, Vas és Pomurje megyék Földrajzi fekvés... 5 Éghajlat... 6 Vízrajz... 6 Növényzet, állatvilág... 6 Társadalom... 7 Épített környezet... 7 Gazdasági helyzetkép... 8 Kereskedelem, szolgáltatás... 9 Faépítészeti hagyományok, építészettörténeti kitekintés Jellegzetes népi faépítési módok a vizsgált területen Válogatás a népi faépítészet emlékeiből A modern faépületek jellemzői Vázas faházrendszer A borított vázas faházrendszer A helyszínen szerelt faházrendszer Kispaneles faházrendszer Nagypaneles faházrendszer Főfalas faházrendszerek A boronafalas szerkezet Alternatív energetikai megoldások A megújuló energiák hasznosítása lakossági szinten A napenergia hasznosítása családi házaknál Passzív napenergia hasznosítás Aktív napenergia hasznosítás Használati melegvizet előállító rendszerek Geotermikus energia hasznosítása családi házaknál Egyedi hőszivattyús fűtési módok Hőszivattyú fűtési alkalmassága Vízi energia hasznosítási lehetőségek Szélenergia hasznosítási lehetőségek Biomassza hasznosítás hőtermelés céljából Az építészeti megoldások szerepe az energiahatékonyságban A fejlesztési lehetőségek bemutatása... 29

4 Vas megye Szentgotthárd U. Nagy Gábor Szombathely U. Nagy-Novák Kétvölgy U. Nagy Gábor Szombathely Szalai-Tomisa Szombathely Kovács Gábor Gór Németh Tibor Pinkamindszent Ubrankovics Szombathely Kovács Erika Szombathely Mátis Barna Szombathely Egri Balázs Zala megye Balatongyörök Schmilliár-Bellovits Bazita Darabos Géza Cserszegtomaj Schmilliár-Bellovits Zalaegerszeg Régió építész Zalakaros Bedő FaHáz Zalaköszvényes Ubrankovics Bozsok Woodwill faház Zalaegerszeg Pásti Gábor Zalaegerszeg Baránka, Kiss Szentkozmadombja Ubrankovics Pomurje megye Martjanci Smodis, Pohajda, Habjanic Martjanci Smodis, Pohajda, Habjanic Lokovci pri Negovi Iztok Stolnik Žerovinci pri Ljutomeru Vebis hisa Radovci Iztok Zrinski Ljutomer Iztok Zrinski Krizevci pri Ljutomeru Iztok Zrinski Cikecka Kristian Zver Dobrovnik Robert Recek Martjanci Remo Zrinski Ivanovci Remo Zrinski Brezovci Stojan Habjanic Gojna Radgova SPG Pomgrad Gornja Radgova SPG Pomgrad Tisina SPG Pomgrad Irodalomjegyzék:

5 Zala, Vas és Pomurje megyék Földrajzi fekvés A vizsgált terület (Vas és Zala megye, valamint Pomurje Régió) Magyarország nyugati részén, a Nyugat-Dunántúlon és Északkelet-Szlovéniában helyezkedik el. Területe összesen 8458 km 2, melyből Vas megye 3337, Pomurje 1337, Zala megye 3784 km 2. Itt található Magyarország legnyugatibb pontja, Felsőszölnök és Szlovénia legkeletibb pontja is. A terület nyugaton Ausztriával (Burgenland), délen Horvátországgal és Szlovénia Podravska régiójával, keleten Veszprém, északon pedig Győr-Moson-Sopron megyével határos. A térség földrajzi helyzete a rendszerváltás óta jelentősen felértékelődött, s így egyre inkább a nyugat-pannon táj kapujaként jellemezhető. Kapcsolatrendszere egyre intenzívebbé és sokoldalúbbá vált. Ezt leginkább a határokon átnyúló gazdasági kapcsolatok, a kölcsönös idegenforgalom, a kulturális és civil kapcsolatok, az Interreg II-PHARE CBC együttműködések és a Graz-Maribor-Zalaegerszeg-Szombathely potenciális eurégió bizonyítja szeptemberében Burgenland, Győr-Moson-Sopron és Vas megye létrehozta a Nyugat-Pannon Eurégiót. Gór Szombathely Vas megye Szentgotthárd Pinkamindszent Grad/Radovci Ivanovci Kétvölgy Cikecka vas Brezovci G. Radgona Martjanci Tisina Dobrovnik Lokavci Pomurje Krizevci Zerovinci Ljutomer Zalaegerszeg Cserszegtomaj Zalaköszvényes Szentkozmadombja Zalakaros Újudvar Zala megye Balatongyörök Pomurska (magyarul: Muravidék) közigazgatási régió a Dráva-Mura dombvidék részét képezi. A régió területe nagyjából egybeesik a Mura-vidék vagy Alsó-Mura-sík földrajzi tájegységgel, amely a Mura folyó két oldalán elterülő vidéket jelöli. A folyó bal partján a történelmi Muravidék (Prekmurje), míg a folyó jobb partján a Preklija nevű tájegység található. Magyarországról Szlovéniába átlépvén a Zalai-dombság folytatását találjuk, amelyet a Mura zár le - ez a terület a Pannon-síkság része. A terület északi része a Goričko, amely Muraszombattól északra helyezkedik el. Nyugatra a Ravensko található, egészen a Mura vonaláig, igen sík vidék. Szintén e táj szerves részét képezik a magyar határon átnyúló Őrség (Stražne naselje) és a Hetés (Heteš) nyugati nyúlványai. Ez a vidék hasonlít legjobban a mi Zalai-dombságunkhoz. Borászati szempontból a területet Prekmurske goricének nevezik. Rengeteg szőlőskertet és borospincét találhatunk ezen a tájon. A Mura mellékét a szlovén szakirodalom Pomurska ravninaként emlegeti. 5

6 Vas megye - természeti adottságai alapján - Magyarország egyik legváltozatosabb területe. Nyugati része középhegység: ez a nyugat-magyarországi peremvidék két középtájjal, a Magyar Előalpokkal és az Alpokaljával. A megye délnyugati területe a Dunántúli-dombság része, annak középtája a Zalai dombság található itt. A megye területének közel fele síkság, a Kisalföld része három középtájjal: Kemeneshát, Sopron-Vasi síkság és a Marcal-medence. Zala megye a Dunántúl délnyugati részén terül el. Horvátországgal, Szlovéniával, Vas, Veszprém és Somogy megyével határos. A területet két tájegység határozza meg: a Keszthelyi-hegység, amely a Dunántúli-középhegység része és a Zalai-dombság, amely a Dunántúli-dombság része. A megye nagyrészt a nyugat-dunántúli peremvidék részét képező Zalai-dombsághoz tartozik, északi, keskenyebb sávja viszont átnyúlik a Vasi-hegyhátra, míg délkeleti sávja a Dunántúli-dombvidékre. Itt terül el hazánk egyik jellegzetes tája, a Göcsej. Keszthely környékének a Balaton partjára lenyúló, a többi zalai tájtól némileg elkülönülő magaslatai már a Dunántúli-középhegység részét képezik. A megye legalacsonyabban fekvő sík területe a Kis-Balaton környéke. A Kis-Balaton a Balaton korábban lecsapolt területe, elmocsarasodott része, a Balatoni Nemzeti Park Igazgatósága őrzi színes növény- és állatvilágát. Éghajlat Az atlanti hatások erőteljesebb érvényesüléséből fakadóan a terület éghajlata kicsit hűvösebb, de kiegyenlítettebb, mint hazánké általában. Az évi középhőmérséklet 8,5-9 0 C, kevés a napsütéses órák száma ( ), a csapadék általában mm, de a Kőszegi-hegységben eléri a mm-t. A szubalpin klíma a tiszta, jó minőségű levegővel a turizmus fontos vonzereje. Esőben, hóban gazdag. Lenti környéke az ország legcsapadékosabb vidékei közé tartozik. A nyári szárazság nagyon ritka, a növényzet még augusztusban is üde zöld. A Balaton víztömegének, felszínének éghajlati hatása a part menti 2-3 km-es sávban érződik: az üdülés és a bortermelés szempontjából is kedvezően befolyásolva a mikroklímát. Vízrajz A térség felszín alatti és feletti vizekben gazdag. Felszíni vizeinek vízgyűjtője a Rába és a Mura (Dráva) folyó, valamint a Zala, amely a Balaton vízutánpótlásában játszik szerepet. A Rába elsősorban az Alpokalja vízfolyásait (Pinka, Sorok, Perint, Gyöngyös, Répce) gyűjti össze. Az Őrségben ered a Zala, amely a megye déli területeinek vízgyűjtője. Sok apró, zömmel mesterséges tó található a térségben, amelyek a pihenni, a horgászni vágyóknak a fő célterületei. Növényzet, állatvilág A terület természetes növényzete és állatvilága sok helyen különösen az egykori határsáv mentén háborítatlan körülmények között található, s benne keverednek a pannon, valamint az alpi flóra és fauna elemei. A térség legjelentősebb természeti értékei a terület élővilágának biogeográfiai jellegét meghatározó boreo-alpin flóra és formaelemeket magukba foglaló erdő- és gyeptársulások. A zalai erdők főleg a gímszarvasokról híresek. Innen származik a világ legtöbb világrekorder gímszarvasagancsa. 6

7 Társadalom (2006-os adatok alapján) Pomurska legnagyobb városai: Muraszombat, Lendva, Ljutomer. Népesség: fő Népsűrűség: 91,8 fő/km 2 Munkanélküli: 9330 fő Vas megye legnagyobb városai: Szombathely, Sárvár, Celldömölk, Kőszeg, Körmend. Népesség: fő Népsűrűség: 81 fő/km 2 Munkanélküli: 8387 fő Zala megye legnagyobb városai: Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Keszthely. Népesség: fő Népsűrűség: 77 fő/km 2 Munkanélküli: fő Épített környezet Vas megye székhelye Szombathely, az egykori római Savaria, amelynek fennmaradtak e korból származó emlékei (Romkert fórum, mozaikok, Mercurius szentély). Kőszeg hangulatos történelmi városközpontjának kedvelt kirándulási célpontja a Jurisics vár, amely a törökök feletti győzelem emlékeit őrzi. Ják római katolikus apátsági temploma között épült, többször bővítették. A román kori magyar templomépítészet legjelentősebb megmaradt alkotása. Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység. Története azzal kezdődik, hogy a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek. Innen ered a táj neve is. A nyugati határvidéken különös fontosságú volt a határőrizet az Árpádok korában. Szalafőt, ezt a legarchaikusabb települést, hét szer alkotja. A népi építészetnek a Pityerszeri Falumúzeum állít emléket, ahol láthatók még a környékre jellemző lakóépületek, az ún. kerített ház, a kontyos ház és a kástu. Őriszentpéter az Őrség központja, egyedülálló, kilenc szerből álló település. Védett őrségi lakóházak és boronapajták látogathatók itt. Velemér Árpád kori műemléktemploma késő román és kora gót építészeti stílusjegyeket mutat. Göcsej - domborzati és néprajzi tájegység, Zala megye egyik legismertebb része. Aterület a Válicka és a Kerka folyók által határolt, kb. 70 községet magában foglaló táji, néprajzi egység. Az elzártság és az összezártság miatt fennmaradtak a népszokások. Agyagos talajú, dombokkal, völgyekkel tagolt felszín járhatatlan utakkal. Az erdő és a szőlőművelés volt az itt lakók létének alapja. Középső része a szegek vidéke. Hetés egyaránt jelent domborzati és néprajzi tájegységet. Göcsejtől és a Kerka folyótól délnyugatra, részben Szlovéniában fekszik. Hagyományosan Hetésnek a történelmi Zala vármegye hét települését nevezték, amelyeknek a neve háza végződésű volt; ezek a ma is létező Bödeháza, Gáborjánháza, Göntérháza és Szijártóháza, valamint a ma már nem létező Gálháza, Pálháza és Nyakasháza. Később a Hetés fogalmába a Lendva központú, néprajzilag hasonló terület egészét beleértették. Sík terület, határain egykor árterekkel, mocsarakkal és ingoványos vidékekkel. 7

8 Gazdasági helyzetkép A térségben egyre jobban körvonalazódik a regionális együttműködés a Nyugat-dunántúli Régión belül és kívül is. Ezt erősíti az 1997 májusában létrejött Dunántúli Regionális Területfejlesztési Tanács, amelynek keretében a régió három megyéje bővíti és erősíti kapcsolatait elsősorban a területfejlesztés, a regionális infrastruktúrák és kommunális beruházások és a gazdaság területén. Vas megyében a gazdaság szerkezeti átalakítása megtörtént. Az elmúlt tíz évben - a kezdeti évek jelentős termeléscsökkenését követően - a külföldi befektetések és az exportra termelés következtében konszolidálódott a munkaerőpiac, jelentősen csökkent a munkanélküliség. Növekedett a tercier ágazatok részaránya a szabad határmentiségből következő kereskedelmi és szolgáltatási, turisztikai tevékenységek bővülésével és a nagyarányú import-export miatt. A térség gazdaságának húzóereje az ipar. Ma Vas megye az ország egyik legiparosodottabb megyéje: országos listavezető az ipar GDP-n belüli részarányát, az egy főre eső ipari hozzáadott értéket, az iparban foglalkoztatottak ezer lakosra jutó számát és az export-arányt illetően, míg az értékesítések és beruházások tekintetében harmadik. Zalában a dinamikusan fejlődő kistérségekhez képest, a fejlődő 3-4 kistérség a megye keleti és déli részén a termelőágak növelésére, feltételeinek megteremtésére törekszik mind az iparban, mind a mezőgazdasági termelő és feldolgozó szférában. Gazdasági szempontból is jelentős a balatoni halászat és a kis-balatoni nád, amely keresett exportáru. A kőolajkutatás nyomán több száz meddő olajkút található a megyében, amelyek többsége alkalmas a termálvíz kitermelésére. Ezek helyén több helyütt idegenforgalmi szempontból igen jelentős gyógyfürdők alakultak ki, például Zalakaroson, Lentiben és Kehidakustányban. Csökken a mezőgazdaság súlya a térség gazdaságában, teljesítménymutatói is szerények. Nyolc százalékos hozzájárulása a megyei GDP-hez az országos átlagot meghaladja ugyan, de a vidéki átlag alatt van, míg egy lakosra eső kibocsátása mértékét tekintve majdnem eléri ez utóbbi szintjét. A mezőgazdaság jelentősége azonban ennél lényegesen nagyobb: egyrészt a családok nagy része ma is kötődik valamilyen módon az ágazathoz, egyes falvakban ma is az egyetlen foglalkoztató, a hozzá kapcsolódó ágazatokra (élelmiszeripar, turizmus) való kihatása evidens. Másrészt a mező és erdőgazdaság meghatározó jelentőségű a tájhasználat fenntartásában. Erősségnek a térségben leginkább az erdőgazdálkodás tekinthető, a klimatikus és talajadottságokkal összefüggő magas erdősültség az országos átlagot jelentősen felülmúlja. 8

9 Kereskedelem, szolgáltatás Bár a bemutatott adatai mind a jövedelmeket, mind a fogyasztási kiadásokat tekintve a főváros után országosan a legmagasabbak, amely keresletet még fokoz a bevásárló turizmus is, a kereskedelem mutatói mégsem magasak az országos összehasonlításban. Az ágazat súlya a gazdaságban jóval vidéki átlag alatti, és az itt keletkezett GDP népességszámra vetített mutatója sem éri el az országostól jócskán elmaradó vidéki adatot. A kiskereskedelmi boltok lakosságarányos száma ugyancsak vidéki átlag alatti, csupán az élelmiszer és a ruházati üzletek mutatója jobb annál. Az utóbbi évek markáns tendenciája a multinacionális kiskereskedelmi hálózatok letelepedése, amely folyamat egyfelől lehetetlenné teszi a forgalom területi összehasonlítását, másfelől javítja a helyi ellátottságot. A vendéglátás és szálláshely-szolgáltatás ágazat országos átlagot némileg meghaladó öszszesített mutatóihoz a két terület különböző mértékben járul hozzá: lényegében az utóbbi emeli azt (elsősorban a gyógyturizmusnak köszönhetően) átlag fölé országosan magas teljesítményével, mivel a vendéglátással foglalkozók száma Vas és Zala megyében is jelentősen átlag alatti. A vendéglátóhelyek, mint turizmushoz erősen kötődő tevékenységek jelentős megyei koncentrációja (vendéglők kétharmada a hat legnagyobb vendégforgalmat bonyolító településen található) az idegenforgalom belső arányait tükrözi. Itt az országostól elmaradó megyei mennyiségi jellemzőkben erőteljesen tükröződik az e téren - a szálláshelyekhez hasonlóan - közepes mutatókkal bíró megyeszékhelyek hatása. A szolgáltató szektor, azon belül is az üzleti szolgáltatások szférája a statisztikai adatok szerint Vas megye gazdaságának egyik gyenge pontját jelentik, mind a szervezetek számát, mind az ágazatban képződő hozzáadott érték tekintetében. Az ezekkel szembeni - jelenlétüket motiváló - kereslet erősödése érzékelhető ugyan, de a kívánatosnál kisebb mértékben. A Vas, Zala és Pomurje egyik természeti kincse a termálvíz, amelynek kedvező kitermelési lehetősége van a területen. Vas megye mélyszerkezeti, geotermikus adottságai következtében a megye területén a felszín alatt páratlan hévízkincs húzódik. A fúrások által feltárt termál- és ásványvizek több településen is fürdők kiépítését tették lehetővé, s mára a megye idegenforgalmi vonzerei sorában a termál- és gyógyfürdők kiemelt szerepet töltenek be. Bük és Sárvár fürdője országos jelentőségű, és a külföldről hazánkba irányuló gyógy-idegenforgalom elsődleges célpontjai közé tartoznak. A megyében Bük, Sárvár, Szombathely, Borgáta, Mesteri és Vasvár rendelkezik gyógy- vagy termálfürdővel. Gyógyfürdővé Bük és Sárvár fürdőjét nyilvánították és a szombathelyi fürdő vize is gyógyvíz minősítésű. Bükfürdő a Bük település közelében kiépült gyógyfürdőkomplexum az ország egyik legfontosabb, gyógy-idegenforgalmi központja. Vendégkörét tekintve itt a legmagasabb a külföldről érkezők aránya. Zalában Lenti, Zalakaros, Hévíz, Bázakerettye, Zalaegerszeg a legjelentősebb fürdők. Pomurjében a legjelentősebb termálfürdő Moravske Topliceben található. Pomurje a Szlovániába irányuló turisztikai célú látogatások 7,8%-át fogadja, ennek fele (52%) a belföldi turizmusból származik. 9

10 Faépítészeti hagyományok, építészettörténeti kitekintés Vas, Zala és Pomurje megyék területén a faépítészet nagy múlttal rendelkezik: a környező erdőknek köszönhetően a népi építészet kedvelt alapanyaga volt a fa, a XVIII. századig a falvakban szinte kizárólagosan fából építkeztek. Számos helyi szófordulat maradt fenn az ácsszerkezetek elemeinek leírására. A vizsgált területre esik Őrség, Göcsej és a Muravidék, ahol a bőséges faanyag miatt a boronafalas építkezési forma terjedt el, de a talpas vázas falszerkezet sem ritka. Mára a fa fő építőanyagként való használata visszaszorult, inkább tartószerkezetekben alkalmazzák. A hagyományos faépítészetet a szerek, falvak régi lakó- és gazdasági épületei, illetve a tájházak, szabadtéri múzeumok őrzik: itt találhatjuk a legszebb boronafalas épületeket a régióban. Az Őrség építészete nem választható el a szeres településformától, ahol a belsőség és a külsőség nem különül el élesen egymástól, így a szereket kerített, boronafalas házak és gazdasági épületek (csűrök, kástuk) szórt együttese alkotja. Sok csoportos települést is találunk a területen, ahol az épületcsoportok közelebb települtek egymáshoz a szereknél. Máshol az istállóspajták (istállóval egybeépített tároló építmények) jellemzően a lakótelektől külön, sokszor a belterület határán kívül kaptak helyet. Zalában jellemzőek még a halmazos sokutcás és a zsákutcás települések is. A települések és a lakóházak jellegét meghatározta a nagycsaládos építkezés: a családfő portája körül különböző elrendezésben sorakoznak a leszármazottak házai. Valamikor elterjedtek voltak a lakókonyhás házak. Ezek emlékét néhány nagykonyhás, boronafalas ház őrzi (pl. Őriszentpéteren). A lakókonyhás házak soros házakká bővültek. A fennmaradt lakóházak java egysoros vagy hajlított (L alakú), az egyes helyiségekbe az eresz, tornác felől nyílik bejárat. Gyakori a ház hosszanti oldalán végighúzódó tornác, amelyet nem egyszer az épület elején is kialakítottak. A lakóházak mellett a telek elmaradhatatlan építménye volt a pajta, amely készülhetett boronából, de talpas sövényfalból is. A pajta elrendezése többnyire téglalap alaprajzú, későbbi időkben válaszfalakkal tagolt. Az udvarhoz tartozott még az istálló és az önálló kamra, amelyek hasonló technikával készültek. A gazdasági helyiségek egy része (pl. az istálló) gyakran került a lakóhelyiségekkel egy fedél alá. A hajlított házaknál a konyha és a lakórész az L egyik szárán, míg a pajta, istálló a másikon kapott helyet. A szerek kerített házainál a soros vagy hajlított lakóhelyiségek/lakóépületek és a gazdasági épületek laza együttest alkotnak, amelyek változatos formában és mértékben állnak egymással kapcsolatban. A pajták, istállók, fészerek mellett sajátos gazdasági épületek az alápincézett, földszintes vagy emeletes kástuk (másként kásték), amelyekben nagyobb eszközöket, gabonát, tartós élelmiszert, sőt ruhákat és iratokat is tároltak. A gazdálkodást további kisebb építmények segítették: méhesek, ólak, galambdúcok, fedett kutak, présházak, pálinkafőző kunyhók. A környék hangulatos, műemléki védelmet élvező boronafalas borkamrái, földfelszíni pincesorai különösen Göcsej vidékén meghatározóak (Oszkó, Cák, Gyenesdiás, Pakod, Nagykutas, Kávás, Hegyháthodász, Petőmihályfa). 10

11 A településkép jellegzetes elemei az ún. szoknyás, kötényes haranglábak, amelyek formája az egészen egyszerűtől kezdve az összetett többszoknyásig terjed. Valamikor a templomok is fából épültek, de helyükön már kőtemplomok állnak. A zalacsébi fatemplom mása ma a zalaegerszegi skanzenben tekinthető meg. Mára a szakrális faépítészetet a haranglábak képviselik a falvakban, sokuk műemléki védettség alatt áll. Ilyen szoknyás haranglábat találunk pl. Vas megyében Farkasfán, Kercaszomoron, Magyarszombatfán, Nemesrempehollóson, Pankaszon, Gyöngyösfalun, Máriaújfalun, Lukácsházán Nemesmedvesen, Daraboshegyen, Csánigon, Egyházashollóson, Mesteriben; Zala megyében Nemesnépen, Bagladon, Baktüttösön, Kozmadombján, Lentiszombathelyen, Lovásziban, Molnaszecsődön, Pórszombaton és Szilvágyon; Pomurje megyében Pincén, Genterovcin (Göntérházán) és Kamovcin (Kámaházán). Megemlítendőek a vidék letűnt boronafalas vízimalmai, hajómalmai, melyek közül mutatóban maradt néhány (Gyanafalva, Vasi Falumúzeum, Berkovci. Jellegzetes népi faépítési módok a vizsgált területen Egyaránt találunk errefelé teljes egészében fából épült boronafalas, illetve fa tartószerkezetes épületeket. Az őskori cölöpvázas, ágasfás épületek helyét a középkorra a talpas-vázas, boronafalas falszerkezetek foglalták el. Mindkét szerkezetet széles körben alkalmazták. A környék gazdag erdőségeit kihasználva évszázadokig a társulásalkotó fafajokat (tölgy, cser) használták fel az épületekhez. A lombos fák adta faanyag az erdők túlzott használata következtében silányabb minőségű lett, kevesebb hosszú és egyenes szálfát találtak, így a XVIII-XIX. századra az épületfa egy részét már telepített fenyvesekből nyerték. Talpfának továbbra is tölgyet, bükköt alkalmaztak. Alsószer Gyöngyösszer Felsőszer Felsőszer Felsőszer 11

12 A talpgerendák alatt a helyi adottságoktól függő alapozást (kavicsfeltöltést, agyagdöngölést, kőalapot) készítettek. Az épületek faszerkezeteinek elemeit sokáig ékekkel hasították és fejszével faragták. A boronafalas épületeknél külön alapozást nem készítettek, a talpgerendák alá követ vagy farönköt tettek. E területen a vízszintes gerendák illesztése túlnyomórészt fészkelt. A másképpen keresztfejes boronafalnak is nevezett építési módnál a faragatlan rönköket illesztették a keresztbe helyezett boronák félkör alakú vájataiba. A faragott boronákat ettől eltérően, fecskefarkasan illesztették a sarkoknál gerezdelés nélkül. Ez az építési mód a XIX. század második felétől terjedt el. A boronafalakat ezen a vidéken ritkán hagyták csupaszon, többnyire részben vagy teljes egészében tapasztották, majd vakolták. A tapasztás jobb megmaradása érdekében egyenetlenné tették a gerendák oldalát: Göcsejben baltával megbarkucolták, azaz kissé megvagdosták, máshol ferde lécrácsozattal látták el. Az építés menetére jellemző, hogy az ajtók helyét előre meghatározták, a félfákat alkotó oszlopokat a talpgerendába rögzítették. A félfák a szerkezeti állékonyságot is fokozták, ugyanis a boronákat az ajtónál a félfa oldalába vésett vájatba rögzítették, zsilipelték. Az ablakok hasonlóan készültek: a boronákból kivágtak a nyílásnak megfelelő darabot, majd ide rögzítették az ablakkeretet. A tornácot tartó faoszlopokat gyakran díszesen faragták. A csak részben fából épült, vázszerkezetes, másként gerendavázas, talpas-vázas épületek tetőszerkezetét az épület sarkai, illetve a falak vonalába állított oszlopok és a koszorúgerenda alkotta váz tartja meg. Az itt jellemző, ún. talpas vázszerkezetnél talpgerendákból lerakták a négy főfal alapját, majd a talpgerendákba oszlopokat, ágasfákat csapoltak, végül koszorúgerendával zárták le a szerkezetet. Felsőszer Felsőszer Felsőszer Felsőszer Papszer 12

13 A tartóelemek közeinek kitöltésére előszeretettel használtak paticsot, azaz sövényfalat (rekesztett falat): a függőlegesen befúrt karókra a vesszőkből szitaszerű szerkezetet fontak, majd azt pelyvával kevert sárral, vályoggal tapasztották (favázas karóközös falszerkezet). A Göcsejben és a Muramentén jellemző a zsilipelt boronafal, ahol a falat a vázszerkezetbe vízszintesen illesztett gerendák alkotják. E technikával főleg gazdasági épületek készültek. A két világháború között terjedt el az Őrségben az ún. fönnálló boronafal : itt a vázszerkezetet függőleges gerendákkal töltötték ki; a kitöltést sokszor elbontott házak faanyaga adta. A falakra terhelt síkfödémrendszer helyi jellegzetessége a régi épületeknél, hogy a vaskos mestergerendát nem mindig az épület hossztengelyében, hanem sokszor a keresztben helyezték el. A mestergerendát előszeretettel ékesítették faragásokkal, gyakran vésték bele az építő vagy a tulajdonos nevét, az építés dátumát. A mestergerenda tartotta meg középen a bárdolt keresztgerendákat (főgerendákat), amelyek végei kétoldalt a koszorúgerendákra támaszkodtak. A kérdéses területen főleg az ollóágasos szelemenes és az ágasfás-szelemenes tetőszerkezet terjedt el. Az ollóágasos szelemenes szerkezetnél olló alakban összecsapolt oldalágasok képezik a fő tartóelemeket, az olló felső részébe hornyolás nélkül illesztették be a csúcsszelement. Pajtáknál a szerkezetet merevítő kötőgerendát sokszor elhagyták, a rakodótér megnagyobbítása érdekében. A stabilitás rovására gyakran használtak vékony dorongokat szarufának, ezzel a tetőszerkezet állékonyságát veszélyeztették. A szerkezeti elemeket keményfa-szegekkel kapcsolták egymáshoz. Általánosan alkalmaztak konzolokat a szerkezet teherbírásának növelésére, gyakran díszesen faragták is azokat. A tornác kialakításához a mennyezetek mestergerendáit és a válaszfalak legfelső Papszer Pityerszer Pityerszer Pityerszer Pityerszer 13

14 gerendáit meghosszabbították, így azok konzolokként tartották az eresz koszorúgerendáit. Egyaránt elterjedt az oromfalas, másként nyeregtetős és a kontyolt, ill. csonkakontyolt tető. Utóbbinak jellegzetes formái alakultak ki az Őrségben és a Göcsejben: ilyen az előrebukó, ún. kalabukos tető, amelynél a szelemenek túlérnek a házfal síkján, így tartva az előreálló részt. A falsík elé álló csonkaormot tartó szerkezet a konzolosan előreálló koszorúgerendára nehezedik. A szerkezet megtartásában szerepet kap az ereszkoszorú, és a zsúplécek is erősítik azt. A tetőszerkezet mesterien használt konzoljait gyakran díszesen faragták. A nyereg- és a csonkakontyolt tetők oromzata általában fából készült (sokszor indokolatlanul nagy mennyiségű faanyagból): faragásokkal, vésetekkel, színezéssel gazdagon díszítették. A formavilágra nagy hatást gyakorolt a barokk és a klasszicista építészet. Tetőfedésre többnyire zsúpot és főleg az igényesebb épületeknél zsindelyt használtak; ez utóbbi a haranglábak kivételével ma már alig látható. Válogatás a népi faépítészet emlékeiből Vas megye: Szombathely Vasi Múzeumfalu (skanzen); Pityerszer (Szalafő) Szabadtéri Néprajzi Gyűjtemény; Rábagyarmat tájház; Hegyhátszentpéter tájház; Cák pincesor; Oszkó pincesor; Velem vízimalom; Kétvölgy; Pankasz; Kondorfa; Nagykutas; Vaspör; Döbörhegy; Petőmihályfa. Pomurje megye: Berkovci (Berkeháza) vízimalom, Domanjševci (Domonkosfa) vízimalom, tájház; Dolenci (Dolány), Dolnja Lendava (Alsólendva), Hodoš (Őrihódos). Zala megye: Zalaegerszeg Göcseji Falumúzeum, Galambok tájház; Csesztreg pásztorház; Zalalövő tájház; Rédics tájház; Zalaszombatfa fazekasház; Zalaszentmihály; Gyenesdiás; Kávás; Pakod; Nagykutas; Muraszemenye; Kálócfa; Nemesnép; Szentgyörgyvölgy. Pityerszer Pityerszer Pityerszer Templomszer Templomszer 14

15 A modern faépületek jellemzői Vázas faházrendszer Vázas faházakról beszélünk, ha az épület falainak tartószerkezete fa fűrészáruból készült, adott tengelytávval elhelyezett oszlopsorból áll. Ez utóbbit bordaváznak hívjuk. A kialakuló bordaközöket valamilyen anyaggal kitöltve a fal egybefüggő határoló szerkezetté válik. A vázas faház, mint szerkezet évszázados múltra tekint vissza. A kifalazásos technika, fachwerk néven rendkívül elterjedt Európa számos területén. A kialakult bordaváz építőlemezekkel vagy deszkázattal való borítása az ún. helyszínen szerelt házat eredményezi, ami Észak-Amerika talán legelterjedtebb szerkezete. Ennek az építési módnak Európában is nagy hagyományai vannak, így Magyarországon is nagy számban alkalmazzák családi házak építésénél. A nyílászárókkal való kitöltés egy viszonylag újszerű megoldás, ami modern, nagy üvegfelületekkel rendelkező épületeket eredményez. Néhány nyugat-európai példától eltekintve azonban még nem igazán elterjedt. A borított vázas faházrendszer A borított vázas faházrendszer falszerkezete fűrészáruból készül, adott osztásközzel elhelyezett oszlopok és kétoldali borítás összeépítésével. Az oszlopok keresztmetszete szerint elkülönítünk palló- és gerendavázas szerkezetet. A pallóvázas szerkezetek szerkesztési elvei némiképp hasonlóak a helyszínen szerelt és az üzemben előkészített rendszerek esetén. A bordakiosztást, vagyis a bordák tengelyvonalainak távolságát az építőlemezek mérete határozza meg. A bordaváz anyaga 5-8 cm vastag, cm magas szerkezeti fenyő. Általában erdeifenyő, lucfenyő vagy jegenyefenyő. A faanyag lehet normál fűrészáru vagy hossztoldott szerkezeti fa. Használható még rétegelt-ragasztott gerenda is, amennyiben statikailag szükséges. A teherhordó borítás céljára használható OSB lap, gipszrost, rétegelt lemez, ritkább esetben cementkötésű forgácslap vagy cementkötésű fagyapot-lemez. A hőszigetelés több rétegben megtalálható, de a bordaközben mindig megjelenik. A bordaközben elhelyezett hőszigetelés lehet ásványgyapot, üveggyapot vagy szigetelő farostlemez paplan. Paplanszerű szigetelőanyagok alkalmazása esetén ügyelni kell arra, hogy a kapható típusok közül a legkönnyebbek nem alkalmasak arra, hogy függőlegesen építsék be, mert idővel összesüppednek, és a fal felső sávja hőszigetelés nélkül marad. További elterjedőben lévő szigetelőanyag a cellulózrost. Ez az anyag az üzemi előkészítés során, vagy - a légsodrásos befúvás révén - a helyszínen is beépíthető a bordaközbe. Nagy előnye, hogy bármilyen formájú üreget ki lehet vele szigetelni. A másik lehetőség a homlokzati hőszigetelés. Ez a legegyszerűbb esetben a külső borítólemezre rögzített polisztirol réteget jelent. A polisztiroltáblák rögzítése dübelezéssel oldható meg. Hasonló módon készül az ásványgyapot alapú homlokzati hőszigetelés is. Ez viszont jóval kisebb párafékező tulajdonságú, ami a szerkezet páratechnikai viselkedését javítja. Hasonló hatást érünk el, ha a bordaváz külső oldalára hőszigetelő tulajdonságú borítólemez kerül. Ez lehet vastag, 15

16 önhordó szigetelő farostlemez vagy fagyapotlemez. Ezek mindegyikére közvetlenül felhordható a homlokzati vakolat is. A harmadik lehetőség, hogy a bordaváz belső oldalán kerül kialakításra a kiegészítő hőszigetelő réteg. Itt egy szerelő lécvázat kell elképzelni, közötte hőszigeteléssel. A párazáró-párafékező funkció legbiztosabban egy belső burkolat alatti párazáró fólia elhelyezésével biztosítható. A falszerkezet hőszigetelését alumínium-kasírozással ellátott, ú.n. hő tükrös párazáró fóliával növelhetjük. A lélegző falszerkezetek kialakításakor nem építenek be párazáró fóliát, de a párafékező réteg ilyenkor sem hagyható el. A párafékező réteg lehet OSB vagy rétegelt-lemez alátétborítás, ami párazáró ragasztószalaggal van az illesztési fúgáknál átragasztva. Párafékező rétegként alkalmazható párafékező fólia vagy papír is. Ezek beépítése azonos a párazáró fóliával, de páradiffúziós ellenállásuk nem olyan magas. A felületképzés a belső oldalon rendszerint gipszkarton-lemezzel történik, de gipszrostot alkalmazva belső oldali merevítő borításként szintén glettelhető, festhető felületet kapunk. Külső oldali (homlokzati) felületképzésként leggyakrabban nemes vakolatot alkalmaznak. Polisztirol homlokzati hőszigetelés esetén megfelel a műgyantás bázisú dörzsölt vakolat, azonban ásványgyapot, illetve farost szigetelés esetén nyílt pórusú, lélegző vakolatot kell alkalmazni. A fagyapot-lemezre minden esetben ásványi vakolat kerül. Kültéri faburkolat esetén gondoskodni kell a burkolat mögötti légrétegről és kiszellőzéséről. A vázas faházakhoz a piacon kapható műanyagprofilos, tömörfa, illetve fa-alumínium kombinációjú ablak/ajtó bármelyike alkalmazható. A megfelelő tájolás, az üvegezési felületek átgondolt elhelyezése és végül az árnyékolástechnika az, ami feltétlenül szükséges a könnyűszerkezetes épületek egész éven át tartó kellemes lakóklímájának fenntartásához. Az árnyékoló szerkezetek közül megemlíthető a külső árnyékvető, a redőny és a zsalugáter. A helyszínen szerelt faházrendszer A helyszínen szerelt faházrendszer a fachwerk modernizációja. A fűrészáruból készült vázrendszer két oldalról építőlemezzel burkolva, a kialakult bordaközöket szigetelve készül. A felületképzés alkalmassá teszi, hogy a homlokzati oldalon kiegészítő hőszigetelő-rendszerrel legyen ellátva. A helyszínen szerelt kifejezés nem tartalmazza, hogy a váz gerendákból vagy pallókból készül-e, illetve hogy a merevítést dúcok vagy a megfelelően rögzített teherhordó építőlemezek végzik-e. A gerendavázas szerkezet - a vasalatok és kötőelemek kiegészítéseként - további biztonságot nyújtó és az építést könnyítő csapokkal, lapolásokkal is készülhet. A merevítő dúcok már az építőlemezek felszerelése előtt is merevítik a szerkezetet. A helyszínen beépített hőszigetelés nem rázódik össze a szállítás során, a párazáró fólia folytonosítása könnyen, megbízhatóan elvégezhető. A gépészeti szerelvények elrejtése a szerkezetbe megoldható. Kispaneles faházrendszer Kispaneles faház alatt olyan pallóvázas szerkezetet értünk, ami egy borítólemeznyi hosszúságú panelok formájában, üzemi előregyártásban készül. Az így készült táblákat a helyszínen egy horgonycsavarokkal lerögzített talpgerendára egymás mellé helyezik, majd rögzítik. A paneltömeg függvényében ez kézi erővel vagy daru segítségével egyaránt történhet. A panelek egymáshoz rögzítését összehúzó vasalatokkal vagy csavarokkal lehet megoldani. 16

17 Nútféderes vagy idegencsapos kialakítás esetén precízebb illesztés érhető el. Az összeépített falakat felülről koszorúgerendával össze kell kötni. Enélkül az épület merevsége nem lesz kielégítő. A kispaneles szerkezet egy átmeneti állapot a helyszínen szerelt és a nagypaneles technológiák között. Gyártásához egy kisebb, célszerszámokkal felszerelt üzem, építéséhez egy olcsóbb autódaru már elengedhetetlen, azonban ezek költsége még messze nem közelíti meg a nagypaneles technológia beruházási költségeit. Az építés időigényessége jóval kisebb, mint egy szerelt házé, az időjárási viszonyok kevésbé befolyásolják az épület minőségét, és így lehetőség adódik egy részleges minőségbiztosítási rendszer alkalmazására is. Nagypaneles faházrendszer Nagypaneles faház alatt olyan pallóvázas szerkezetet értünk, ami teljes falhosszúságú panelek formájában, üzemi előregyártásban készül. A panelek hosszméretét több dolog korlátozza: az egyik a gyártósor szokványos mérete lenne, de elméletileg ettől még lehetne nagyobb paneleket gyártani. A másik a szállítás. Közúton normál teherszerelvény platóján 13 m hosszú elemek szállíthatóak. Ha az építkezés megközelítése normál kamionszerelvénnyel nem megoldható (pl. szűk utcában vagy nehezen járható terepen van), akkor a kisebb szállítójármű platójához (pl. 7,5 m) igazítják a legyártott panelek méreteit. Az így készülő falakat a helyszínen daruval emelik a helyükre és talpgerenda alkalmazásával - vagy anélkül - L-vasak segítségével a fogadó betonlemezhez (fogadószint), illetve állványcsavarok segítségével egymáshoz rögzítik. Az épület merevségét az biztosítja, hogy a síkjukban merev elemek egymásra merőlegesen csatlakoznak és éleik mentén mereven össze vannak csavarozva. Az egyes panelek hossztoldása T-csatlakozásokban ütköztetve a merevség elvesztése nélkül megoldható. A nagypaneles technológia viszonylag költséges gyártósort, darukat, nagy kamionokat követel meg, cserébe azonban folyamatosan ellenőrizhető, gyors, tiszta építési folyamatot biztosít. Közepes és nagy mennyiségek esetén mindez kifizetődik. Főfalas faházrendszerek Főfalas faházrendszerekről beszélünk, ha az épület falainak tartószerkezete tömör faelemekből készült. A főfalas faház, mint szerkezet évezredes múltra tekint vissza. A boronafalas szerkezet rendkívül elterjedt a világ számos nagy favagyonnal rendelkező területén. A boronafalas szerkezet a szálfák egymásra fektetésével készül. A faelem keresztmetszete alapján megkülönböztetünk rönkházat (hengeres keresztmetszet), illetve gerendaházat (szögletes keresztmetszet). A boronafalas szerkezet A boronafal szálfák egymásra fektetésével készül. A szálfák keresztmetszeti kialakítása szerint többfajta elnevezés alakult ki. Nyers rönkháznak nevezzük a szerkezetet, ha a falat építő farönköket egyszerű kérgezés és bárdolás után egymásra fektetik. Ez a típus nagyon rusztikus megjelenésű, és hangsúlyozottan magán viseli a boronafalas szerkezet hátrányait: a rönkök zsugorodása révén a falszerkezet megereszkedik, a profil nélküli illeszkedések torzulnak, esetenként megnyílnak. Csak kézi munkával készíthető és nagy szakértelmet, odafigyelést igényel az elfogadható szintű kivitelezése. Csak elfogadható, mert a mai kor igényeinek nem felel meg. 17

18 Rönkháznak nevezzük az egyenletes, kör keresztmetszetre profilozott faelemekből épülő szerkezetet. Ennél a megoldásnál lehetőség nyílik az elemek egymásba profilozására és a faelemek közé fektetett tömítőszivacs segítségével kellő légtömörség érhető el. Készítése automatizált gépekkel történik, csak az építésének van jelentősebb emberi munka igénye. A gerendaház szögletes keresztmetszetű, gyakran többszöri hornyolással ellátott elemekből épül fel. A falgerendák készülhetnek egy keresztmetszetből vagy tömbösített megoldással. A tömbösített alapanyag esetén a faanyag nedvességtartalma már az építéskor is megfelelő, ezáltal jelentősen csökkenthető a boronafalas szerkezetet jellemző zsugorodás. Legjellegzetesebb kötéstípus a túlnyújtott keresztlapolás. A sarokkapcsolatok kialakítását az befolyásolja, hogy a kapcsolódó elemek egy síkban keresztezik-e egymást vagy fél magassággal eltolva. Az eltolt kapcsolódás kedvezőbb erőátadást tesz lehetővé, azonban több odafigyelést igényel, hiszen a két fő fektetési irány közül az egyik félbevágott elemmel kezdődik, és azzal is ér véget. A falak merevítését segíti a fűzőcsapok elhelyezése. A nyílászárók beépítése egy olyan vaktokkal oldható meg, amiben szabadon csúszhat a falnyílás két oldalára kerülő falgerenda vég, a felső oldalán pedig az ablak magasságának megfelelő hézag van, így a megereszkedő falszerkezet nem terheli meg az ablak tokját. Az ereszkedési hézagot valamilyen hőszigetelő anyaggal ki kell kitölteni, majd két oldalról egy-egy díszkerettel eltakarni. Ez a takaró keret általában körbefut az ablaknyílás körül, és ez adja a boronafalas házak jellegzetes keretes ablakait. A gépészeti előtétfalak alkalmazása esztétikai és műszaki okból egyaránt szükséges. A vízvezetékek, különösen a szennyvízelfolyók, a falikazán vagy a bojler csőbekötései csak ilyen szerkezetű falakban vezethetőek el. Boronafalas épületeknél lehetőség szerint kerülni kell a tetőtérben elhelyezett vizes helyiségeket. A mai kor elvárásainak azonban ritkán felel meg ez a megoldás. A tetőtérbe fel-, illetve onnan levezetni a gépészeti vezetékeket nagy odafigyelést igényel. Víz- és gázvezetékhez rugalmas, flexibilis csöveket, csőlírákat kell alkalmazni. Szennyvízelvezetést egymásba csúszó toldásokkal kell kivitelezni. A belső lépcső kialakítása kétféleképp történhet: az egyik megoldás, amikor az egykarú lépcsőt csuklós kapcsolatokkal, kissé emelkedő lépcsőlapokkal kapcsolják a födémhez, ami aztán a megereszkedés során beáll a végleges helyzetébe. A másik megoldás, hogy a lépcső egy önálló, oszlopokon nyugvó szerkezetet képez, és csúszóvasalatokkal kapcsolódik a födémhez. Ilyenkor a kilépő lépcsőfok az ereszkedés során egyre csökken, és a 3-5 cm-es méterenkénti érték szerint nagyjából el is tűnik. Néhány év elteltével a lépcső teteje hozzáigazítható a végleges padlószinthez. Boronafalas épületek különös odafigyelést igényelnek a faanyagvédelem terén. A külső oldalon a csapadék, az éves hőingadozás, az UV sugárzás, míg belülről a pára, a vizes helyiségekben pedig esetleg csapóvíz éri. Nem beszélve az esetleges gépészeti hibákról. A belső tér faanyagvédelmére elegendő az építés előtti faanyagvédelmi kezelés, az építés utáni lazúros bevonatolás pedig az esztétikai igényeket elégíti ki. A külső oldalon azonban lélegző, faanyagvédő hatású bevonatrendszer kialakítása célszerű, amit a termék előírásainak megfelelő időközönként megújító kezelésekkel kell karbantartani. 18

19 Alternatív energetikai megoldások A megújuló energiaforrás olyan energiaforrás, amely természeti folyamatok során folyamatosan rendelkezésre áll vagy újratermelődik (napenergia, szélenergia, vízenergia, biomaszsza, geotermikus energia, stb.). Ezen természeti erőforrások hasznosításával az emberiség a szükségleteit az adott gazdasági fejlettség szintjén kielégítheti, és használatuk ellenére természetes úton, újratermelődnek. Ezzel szemben a fosszilis tüzelőanyagok (kőszén, kőolaj, földgáz) nem megújuló energiaforrások, és a mennyiségük közel végesnek tekinthető. Az emberiség környezetszennyező és energiapazarló életvitele hosszú távon a természeti erőforrások kimerüléséhez vezethet, ezért a fosszilis energiahordozók helyett egyre inkább az alternatív energiaforrások kerülnek az előtérbe. A fosszilis tüzelőanyagok - korlátozott mennyiségük és a belátható időn belül kimeríthető készletek miatt - nem alkalmasak arra, hogy egy fenntartható energiagazdaság épüljön rá, ezért a megújuló energiaforrások hasznosítása jelenthet megoldást - környezettudatos szempontok által vezérelve. Az energiaforrások ennek értelmében lehetnek: megújuló, nem megújuló, kimeríthető, kimerülő erőforrások. Ki nem meríthető energiaforrások: mennyisége nem korlátozott: szélenergia, napenergia, árapály energia, geotermikus energia, mennyisége korlátozott: termőföld biomassza energia, termesztett biomassza energia. Kimeríthető energiaforrások: nem megújuló: fosszilis energiaforrások (kőolaj, földgáz, szén és származékaik), megújuló: természetes erdők. Az energiatermelés jelentős része ma még a kimeríthető és nem megújuló energiaforrásokra támaszkodik a villamosenergia-termelésben és a fűtési hő előállításában. Ezért rendkívül fontos, hogy olyan biztos energiaforrások használatát aknázzuk ki, amelyek nem kimeríthetők és megújulók, ami az energiát a naptól, a széltől, a víztől és a növényektől nyeri. A modern kor technikai eszközeit felhasználva hasznosíthatóvá válnak a megújuló energiaforrások. A fa, a szalma és az energianövények (pl. fűz és elefántfű) elégethetők az erőművekben, hogy áramot és hőt termeljenek. A trágya, a mezőgazdasági és élelmiszerhulladék biogázzá alakítható, amely hő- és villamos energia, valamint üzemanyag előállítására használható fel. A gabonanövényekből és a cukorrépából bioetanolt hoznak létre erjesztéssel, amely keverhető a benzinnel vagy üzemanyagként használható. 19

20 A megújuló energiák hasznosítása lakossági szinten A megújuló energiaforrások során a nyert energiát fűtésre, hűtésre, használati melegvíz előállításra, illetve elektromos árammal működő berendezések üzemeltetésére lehet hasznosítani épületléptékben. Megújuló energiaforrások hasznosításának lehetőségei családi házak, illetve lakások esetén: napenergia hasznosítás, geotermikus energia hasznosítás, vízenergia hasznosítás, szélenergia hasznosítás, biomassza hasznosítás, biogáz termelés és hasznosítás. A napenergia hasznosítása családi házaknál Annak ellenére, hogy a Nap energiáját évezredek óta ismerjük és használjuk, a napenergia hasznosítással működő melegítő és elektromos áramot előállító rendszerek új technológiának tekinthetők. A napenergia közvetlenül vagy közvetve alkalmazható. A közvetlen alkalmazásnál a hőenergiát melegítésre, az elektromos energiát mechanikai munkavégzésre vagy egyéb célok elérésére használhatjuk. Az elnyelt sugárzási energia elektromos vagy hőenergia formájában hasznosítható. Közvetett felhasználásról akkor beszélünk, ha a nyert energiát tároljuk és csak bizonyos idő elteltével kívánjuk felhasználni. A napenergia hasznosítása két módon történhet. Az egyik esetben a napenergia felfogására nem használunk külön berendezést, ekkor passzív napenergia hasznosításról beszélünk, a másik esetben a napenergia befogására és elvezetésére gépészeti berendezéseket használunk. Ebben az esetben a napenergia hasznosítása aktív. Passzív napenergia hasznosítás A passzív napenergia hasznosítás előnye a beruházási költségektől mentes, egyszerű megoldások alkalmazása. Akkor felel meg egy ház a passzív energia felhasználásra a leginkább, ha a különböző évszakok adottságait kihasználja, de káros következményei ellen védekezik is. Említésre méltó ilyen szempontból a magyar falvakra jellemző tornácos- verandás épület, amely a magyar éghajlatnak megfelelő szerkezet, hiszen véd az eső és a túlzott napfény ellen, de télen beengedi az épületbe a napsütést, miközben óvja az épület szerkezetét. Sajnos az elmúlt évtizedekben a családi házak építésénél nem vették figyelembe a napenergia passzív hasznosításának lehetőségeit, amelynek következményeként ezeknél a házaknál alacsony a napenergiából befogható energiamennyiség. A napenergia passzív hasznosítása érdekében az új építésű házaknál célszerű az épületek ablakait a déli oldalon elhelyezni, ahol több sugárzási energia érkezik, ezáltal a fűtési időszakban a napenergiát kihasználva a fűtési energiával takarékoskodhatunk. Amennyiben a ház déli oldalára kerül az előtér vagy az üvegezett terasz, veranda, szélfogó, illetve télikert, jelentősen hozzájárulnak a fűtési költések csökkentéséhez. Ebben az esetben hőmegtakarítást jelent, hogy a nap felmelegíti az üveg előteret, és ezzel tovább csökkenti az üveg mögötti homlokzat hőveszteségét, valamint az üveg előtér vagy télikert melegebb levegőjét a ház hőmérsékletének növelésére is hasznosíthatjuk. A passzív napenergia hasznosítás elsődleges feladata az energiahiányos időszakban a temperálási célú napenergia biztosítása, ezért a fűtőberendezés méretezésénél a passzív rendszer hőtermelését nem lehet számításba venni. Így a beruházási költségek ugyan nem csökkennek, viszont az üzemelésnél jelentős fűtési költség takarítható meg. A passzív napenergia-hasznosítás hatásfoka 15-30%. 20