2010 január február. Tartalomból: Tessékelõ 3/ Gleccser paplan 4/ Balogh János: Táncjelírás 6/ Csabai Andrea verse 10/ Sárhelyi Erika és Neográdi

Átírás

1 k u l t u r á l i s f o l y ó i r a t 2010 január február 2. évfolyam 1. szám Tartalomból: Tessékelõ 3/ Gleccser paplan 4/ Balogh János: Táncjelírás 6/ Csabai Andrea verse 10/ Sárhelyi Erika és Neográdi Antal verse 11/ Németh Zsolt és Páva Zsolt verse 12/ Barát Kata és Kuhn Dávid verse 13/ SÖRÉNY LÁBBAL, VÍG ORCÁVAL 55 éves a Mecsek táncegyüttes 14/ Áramlás Szipl Mara 16/ Sévó Mások 18/ Hargitay Kuli Tamás és Csurai Zsófi verse 19/ Hatházi Áron: de ha szíved nincsen, mégsem vagy ékessen elemzés 20/ Kulináris élvezet 23/ Orosz T. Csaba: Férfibecsület 24/ Az Õ szemükben 27/ Jeles napok: Február 28/ Molnár Péter: Hideg van 30/ Lovretics Gerti: Bátorság próbája 32/ Hajdú Bernadett verse 34/ Hortolányi Gábor: A Berkovicsról 36/ Várkonyi Zoltán: A bordó vasparipa 38/ RETINA Colin Foster 40/ Kosytor Imre: Mennyit ér egy huncut? 42/ Balogh Márti: A nézõ 43/ Thönköly Vajk: A mazsola legény II. 44/ Hortolányi Gábor: Adj egy cigit! 48/ Kolomp verse 50/

2 Mit nyújt a KUPÉ az alkotóinak? HA GRAFOMÁN VAGY, VAGY KÉNYSZERESEN ALKOTSZ BÁRMIT. KÖZTÜNK A HELYED! DE HOL IS? A KUPÉ MÛVÉSZETI KÖZÖSSÉGÉBEN! A KUPÉ megértette, és elfogadja: Nem mindenki lehet azonnal ismert alkotó. Éppen ezért életre hívott egy rendszert. Ahol mindennek meg van a helye. Valahogy úgy épülünk fel, hogy létezik egy blog. / A szerkesztôk firkálják, no meg a KUPÉ egyre csak szaporodó tagja. Teljesen szabadon. Itt nincsenek szerkesztési elvek, nagyra törô elképzelések. Nem fontos a mûvészi élmény sem. Ha mondandód van, akkor mond el! Ez a hozzáállás. Tagként ide bármikor, majdnem mindent feljegyezhetsz. Tulajdonképpen ez a KUPÉ elôszobája. Annyi a dolgod, hogy csatlakozol közösségünkhöz és jelentkezel, a blogba szerzônek, tagnak és már tiéd is a pálya. Persze azért ha utólagosan is, de megnézzük, hogy mit adtál közre égiszünk alatt. Ez a hely a teljesen ifjoncok bemutatkozó helye is. Akiknek edzôdniük kell. Akiknek itt megengedett a szabados hangvétel. Vagy bármilyen hangvételt. Akiknek még nem kiforrott a stílusa, hangja. Akik sokkalta inkább magamutogatók, mint elmélyült alkotók. Persze itt leszünk veletek mi is, akik túl vagyunk már sok ezer karakter leütésén, átolvasásán és kitörlésén. Aki már úgy is láttak kiállítás, hogy nem vendégek voltak, hanem szervezôk vagy alkotók. Innen az út, a hamarosan induló honlapunkra vezet. /az indulás, várhatóan február közepe. Jelenleg szerkesztés alatt./ Ott már a szerkesztô az úr. Ott már bizony figyelünk a tartalom minôségére. Az elôszobából bekerülsz a nappaliba. Amíg a blogban szabadon publikálhatsz, egy nick mögött, ott be kell mutatkoznod, hogy csókolom, Béla vagyok a hegyrôl, vagy Írén a faluvégrôl. És, ennyivel meg sem elégszünk. A szerkesztôi akarat rádkényszeríti, hogy arcképes fotóval mutatkozz be, s ha mindez megvan, akkor küldhetted a szerkesztôség ítélôszéke elé alkotásaidat. Ôk pedig, szépen beszerkesztgetnek a honlap megfelelô oldalára. Vagy nem szerkesztgetnek be, de elmondják miért nem és segítenek, hogy legközelebb már beszerkeszthetô légy. A KUPÉ honlapja, a KUPÉ alkotói mûhelye. Megteremti a légkört arra, hogy tehetséged csillogjon és csiszolódjon. De mást is nyújt a KUPÉ. Minden alkotói tag lehetôséget kap, hogy rendezvényeinken kiállítások, találkozók, fesztiválok bemutatkozhasson a közönség, a zsûri elôtt és megmérettessen. Természetesen nem ígérjük a világsikert, csak egy lehetôséget arra, hogy kitörj, és ha csak tizenöt percre is, de tiéd legyen a hírnév A tisztaszoba, a KUPÉ Kulturális folyóirat. A havonta megjelenô kézzel fogható kiadvány. A honlapon jól mérhetô, látható, hogy alkotói tevékenységed milyen fogadtatásra talál. Ha a látogatók melletted voksolnak, a szerkesztôség is ezt fogja tenni. Azaz megjelentet, bemutat, támogat a kiadványban is. Röviden, ezt nyújtja majd neked a KUPÉ. Még mielôtt megkérdeznéd, hogy milyen témakörben? Várunk minden olyan alkotót, aki alkot. Mi meg fogjuk oldani, hogy bemutatásra kerüljön alkotásod, legyen az betûvarázslat, hangjegy kavalkád, színorgia, vonalas rajz vagy kôbe-fába vésett pillanat. Szerkesztôség

3 Ücsörgéseimbe belefér egy pár jó mondat. Ezt annak idején egy költô mondta, aki, szaros alsógatyák közt élt, miközben azzal áltatta magát, hogy ô mester. Tanítványai majd tisztességgel emlékeznek rá. Nos, a tanítványok hálátlanok. És nem az alsógatyák miatt. Az majdhogynem mûvészi. Sokkal inkább, mert ô annakidején támogatott volt. A jelen kiderítette nem is annyira azért, mert költészete örökéletû a magyar irodalomban. De mégis! Bármely alkotó örökéletû. Alkotása, önkifejezése tisztelendô, megsüvegelendô. De mégse! Mert alkotás, mûvész és mûvész közt nagy különbségek vannak. Szubjektív különbségek. Éppen ezért valójában csak egyetlen igazi tudomány létezik. A Mûvészet. Minden más tudománynak hívott tevékenység nem más, mint a világ vizsgálata. Elméletek gyártása, megcáfolása, az egységes egész szétmarcangolása, és kényszeres megértése. Mind hiábavalóság! A mûvészet más. A mûvészet nem hajlandó a világot vizsgálni. Csak a világról kinyilatkoztat. Szóban, képben, szoborban, egy székben, szôttesben, bármiben. A mûvész a világgal mit sem törôdik. Jól tudja, önmagában benne van. Minden. A mûvész legyen az bárhol is, holmi ranglétrán önmagát kutatja. A mûvészet tudománya az én bemutatása. És fel sem merül, hogy mitôl mûködik. Természetesen egyszerû, hogy az én hajtja, adja és fogadja is be. Két ember közt a legrövidebb út a mûvészet. Nem ismerik egymást. Soha nem találkoztak, ám mégis szimbiózisban élnek. Az alkotónak kell, hogy tudja; más is érti, látja azt, ami belôle kiszakadt. Míg a mûélvezô tudja. Ezt pontosan és kizárólag neki küldték. Ezt a szót, ezt a hangot, képet, rajzot, apró miniatûrt. Errôl szól a KUPÉ. Hortolányi Gábor "Aki egy kicsit is közelebbrôl ismeri az ôszinte mûvészeket, jól tudja, hogy állandó segítségre van szükségük, mert ôk is azt teszik folyamatosan. Embertársaik lelkére küldözgetik a fénysugarakat, ahelyett, hogy saját jólétükkel foglalkoznának." Tessékelô Bámulok ki a hóesésbe, és gondolkozom, mit írjak, ami nem szokványos és unalmas. Hosszú körmondatokat, arról, mi a tartalom, nem szeretnék! Kavarognak a fejemben a szavak, mint a hócsillagok, és akkor jön a megoldás: annyi jó író van, megkérem valamelyiküket, foglaljanak helyet, itt nálam, és meséljék el, nekik mit jelent a KUPÉ! Báder Judit fôszerkesztô Károlyfi Zsófia Krizsik András

4 Ember a természetben Gleccser paplan A HÍR: NEM OLCSÓ, RÁADÁSUL JELENLEG CSAK EGY KIS TERÜLETET LEHET VÉDENI VELE, DE A KÍSÉRLET SZE- RINT AZ ICE PROTECTOR HATÁSOS VÉDELMET NYÚJT A GLECCSEREK- NEK. MTI Májustól nyár végéig védte egy 150 négyzetméteres, 4 milliméter vastag, kétrétegû anyagból készült takaró a Nap melegétôl az olasz Alpok egyik szerencsés gleccserét. Csaknem 2 méter vastagságú jégpáncél menekült meg a takaró védelmének köszönhetôen, csakúgy mint az a lombardiai völgy, amelyre 115 köbméter víz zúdult volna az olvadás következtében. A különleges védelmet nyújtó anyag melynek két rétege közé izolált levegôt zártak, és maga az ötlet, hogy napvédôt kapjon a gleccser, milánói tudósok kutatásainak köszönhetô. A várható kárnak csak töredéke az a 700 euró, amennyibe az anyag került. Úgy tervezik, hogy a következô tavasszal is betakarják a gleccsert, és a sikeren felbuzdulva újabb területeket is megvédenek az olvadástól. A globális felmelegedés egyik következménye a középhômérséklet jelentôs emelkedése, aminek kézzel fogható bizonyítéka, hogy a hótakaró vastagsága közel 50 év alatt 64 centiméterrel csökkent. A gleccserek olvadása világszerte felgyorsult. Legrosszabb a helyzet az Alpokban és a Pireneusokban. A harminc éve mért évi átlag 30 cm-es gleccserolvadás napjainkban meghaladja a másfél métert, de akad ennél riasztóbb érték is. Norvégiában a Breidalblikkbrea egy év alatt több mint 3 métert fogyott. A Pireneusokban jelenleg még meglévô 21 gleccser 40 éven belül el fog tûnni. Csaknem biztos, hogy a folyamat megállíthatatlan. Krizsik András KUPÉ kulturális folyóirat

5 1880 óta 111 gleccser olvadt el a kis jégkorszak -ban 1300 és 1860 között kialakult glecscserek közül. Megkezdôdött a visszaszámlálás Még van 21 gleccser, és 40 év De nem jobb a helyzet a világ más tájain sem. Világszerte kutatók hada keresi a lehetséges kiutat. A jövô drámai. Az ENSZ megbízásából több ezer kutató figyeli, elemzi a klímaváltozást ben kiadott elsô jelentésükben az elôrelátható hômérsékletemelkedés 2100-ig minimum 1,3, illetve maximum 5 fok volt. Ez a várható emelkedés egyben azt is jelenti, hogy a tengerszint akár 1 métert is emelkedhet az olvadó sarki jég miatt. De a tudósok tévedtek. A hômérséklet sokkal gyorsabban emelkedik, mint azt feltételezték. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor 70 év múlva nem lesz gleccser Ausztriában, és Kínában, ahol a világon fellelhetô gleccserek 15%-a található, 2100-ra mindegyik elolvad. És a fenyegetô jelek, hogy ennek milyen következményei lesznek, egyre érkeznek. Kanadában jegesmedvék tévednek el, és bukkannak fel lakott területeken, mert észak felé vándorlásuk útvonalának folyói késôbb fagynak be mint eddig, és nem tudnak rajtuk átkelni. A hegycsúcsokról eltûnô jég védelmének hiánya miatt hegyomlásokkal kell számolni. Édesvízkészletünk csökkenni fog, és ez a fenyegetettség több milliárdnyi ember jövôjét teszi lehetetlenné a Himalája és az Andok gleccsereinek olvadása által. Az óceánok, tengerek élôvilága is veszélybe kerülhet, mert a sós vízbe folyó édes víz keveredése, és az arányok megváltoztatása akár azzal is járhat, hogy megszûnik a Golf-áramlat, ami Európa nyugati vidékére szállítja a meleget. A várható, átlagos hômérsékletesés akár 10 Celsius fok is lehet. E közben, a tengerszint magasságának emelkedése miatt millióknak kell majd elhagynia víz alá került otthonát. Fôleg Hollandia part menti városai vannak veszélyben, és a csendes-óceáni szigetek kis falucskái. Hogy mit tehetünk mi? Nem tudom. Valószínûleg semmit De ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk minderrôl! Fel kell készülni, hogy emberek milliói fognak új élôhelyet keresve felbukkanni szerencsésebb fekvésû, víztôl védett helyeken. Sûrûbben, színesebben, és többnyelvûbben fogunk mert kell! élni. Szükség lesz az együttérzésünkre, a segítségünkre, a nyitottságunkra Mi magyarok köztudottan vendégszeretôek, jók vagyunk. Nagylelkû, barátságos emberek És szerencsések is, mert nincsenek gleccsereink Sági Erzsébet Krizsik András

6 Violin Balogh János: Táncjelírás A HANGJEGYÍRÁSRÓL (NOTÁCIÓ) Az énekelt dallamok, zenék lejegyzésének igénye is igen régi idôkbe nyúlik vissza. Az európai értelemben vett notációk (jelölés, jelölési rendszer; hangjegyírás) nem léteztek Európán kívül. Ezeken a helyeken másféle grafikus megoldásokkal próbálták kezdetekben az egyszólamú éneket lejegyezni, megörökíteni. Az ABC feltalálásának, és alkalmazásának szerepe, feladata, funkciója és tartalma is más volt, mint a zenei hangok lejegyzésének. Ez már természetesen Az ókori zene egyszólamú volt: énekes (vokális) elôadás, illetve ének hangszerkísérettel. Az ókori Kelet zenéje szájhagyomány útján élô mûvészet volt. A szájhagyományos idôszak nem igényli az írásos rögzítést, a zenei anyagot egy-egy terület, körzet helyi kultúrája ôrzi. Az ábrázolási rendszerek a zenei szöveg pontos, írásos rögzítése helyett inkább csak emlékeztetô jelek voltak, az elôadó memóriájának adtak támpontokat, segítették a szöveghez vagy szótagokhoz tartozó dallamfordulatokat felidézni. jóval magasabb kulturális igény kielégítését igyekezett kiszolgálni. Míg a mai értelemben folklórnak tekintett hagyományos népi vokális és hangszeres zenei kultúra születésétôl fogva szájról szájra, azaz az írásbeliség teljes mellôzésével terjedt. Az a tudatosság, mely e zenei (és tánc-) kultúra a középkorban kezdôdô, és a reneszánszban kiteljesedô, de a mai napig tartó elhatárolódását eredményezte a népi -tôl, magával hozta a zenei alkotások lejegyzésének komolyabb igényét is KUPÉ kulturális folyóirat A legrégebbi zenei ábrázolások, melyek az elôadásmódra is tartalmaznak utasításokat, az óegyiptomi birodalomból származnak. Ezek hieroglifikus, azaz képjelek, amelyek szóírásos emlékek, de már a hangírás jeleit is tartalmazzák. Az asszíroknál és másutt Keleten is, ezek a sumér eredetre visszanyúló szótagok már egy bizonyos dallamszakaszt, dallammotívumot vagy ritmusmodellt jelentenek, melyek mindegyikét meghatározott nevek jelölik. A kor zenészét így csak ezek a szótagok emlékeztették a dallamra vagy a ritmusra.

7 Ez már SZÓTAGNOTÁCIÓ, amely megfelel a betûírásban a szójel- vagy szótagírásnak. (A szótagírás az egy szótagú szavak lerövidített jele, amelyben minden egyes írásjel itt a mássalhangzók is írásjelnek tekintendôk! egy-egy szótagot jelent. A HANGÍRÁS túl azon, hogy lehetôvé tette a különbözô nyelvû népek írásformáinak és írásrendszerének kialakulását, egyúttal alapja a zenei hang írásbeli rögzíthetôségének is. Megteremtése lehetôvé tette, hogy különbözô változatokon keresztül mai notációnk kifejlôdhetett. A bizánci hangjegyírás a már korábban ismert és alkalmazott notációk ötvözete. Alkalmaztak továbbá olyan már a görögöknél is elôforduló grafikus jeleket is, amelyek a dallamok kezdetén önállóan, nem a szövegsorhoz kapcsolódva álltak. Ezek a jelzések az egész dallam hangmagasságára és lejtésére, illetve egyes elkülöníthetô dallamszakaszokra vonatkoztak. Elnevezésük, a NEUMA a görög intés, figyelmeztetés szóból ered. Az ilyen jelekkel írt notáció a NEUMAÍRÁS. A görögök kétféle hangjegyírást ismertek, mindkettô a hangíráson alapuló betûnotáció volt. Hangszeres darabok lejegyzésére az archaikus ábécé betûit használták. Énekes mûvek lejegyzésére már az újabb, magánhangzós hangjegyírást alkalmazták, a klasszikus ábécé betûinek felhasználásával. Ez az írásmód már a hangzásra, ritmusra és elôadásmódra vonatkozó jeleket is tartalmazott. Az ókori notációkra az volt jellemzô, hogy csak a dallamvonal jelzésére törekedtek, a zenei tagolást és ritmust általában a szöveg ritmusa határozta meg. A görögök, mint minden téren, itt is tökéletességre törekedtek, megpróbálták a lejegyzést a tagolás szempontjából is egyértelmûvé tenni. A keresztény szertartások egységesítésére, kanonizálására már a 3. sz.-ban történtek kísérletek. A latin nyelvû liturgia egységesítése és kiterjesztése I. Gergely pápa nevéhez fûzôdik a 7. sz. elején. Az így kialakult dallamosság a gregorián ének, amely a római katolikus egyház hagyományos latin nyelvû liturgikus éneke, az ókori népek zenei hagyományainak összefoglalója. Lejegyzésmódja a neumaírás, korális notáció. Itáliában Arezzói Guidó zeneelmélet-író (1000 kb. 1050) a neumaírás megreformálásával elôször alkalmazott vonalrendszerre illesztett hangokat és kulcsokat. Reformjának lényege a három hang magasságának megfelelô, azaz terctávolságú vonalak és betûkulcsok használata. Újításával határozott hangokat és hangmagasságokat tudott jelölni. A vonalak alkalmazásával lehetôvé vált ismeretlen dallamok lapról való pontos, az eredetihez hû leéneklése. A guidói reform oktatási téren is újat hozott, a vonalrendszer használatával az írást összekapcsolta a hallásképzés új módszerével, a különbözô hango-

8 kat a kézen való mutogatással. A guidói kezet, mint szemléltetôeszközt, rövidesen az iskolákban is kezdték használni, majd az egész középkorban általánosan bevezetett módszerré vált, a vonalrendszer pedig kiszorította az átmeneti írásokat. Ez az eljárás a szolmizáció használatára vezetett, és feltételezhetôen mai ötvonalas rendszerünk is ebbôl ered. A ritmus jelzése új korszakot jelentett a zene történetében és a hangjegyírás további alakulásában. A Kölni Frankó és Petrus de Cruce között kidolgozták a hangjegyek alakváltozatrendszerét és az egész notáció-technikára következetesen alkalmazták. Ezzel megteremtették a szûkebb értelemben vett MENZURÁLIS notációt körül jelentkezik Philippe de Vitry, aki Ars Nova c. mûvében az új irányzatot a notáció oldaláról vizsgálja. A 15. sz. elsô felére Vitry és de Muris által megalkotott menzurális notáció rendszer lényegében véglegesnek bizonyult. Alkalmazása széles körben elterjedt, és elfoglalta az addigi próbálkozások helyét. Ez idôtôl kezdôdôen csak néhány formai változtatást vezettek be a hangjegyírásban, KUPÉ kulturális folyóirat például a fehér notációt. Itt a nagyobb értékû hangjegyek belsejét nem töltötték ki, hanem csak körvonalait rajzolták meg feketével. Elmondható, hogy a 17. sz. végére kialakult notáció az írásmód egyszerûsítésére irányuló törekvések eredményeként már rendelkezett mindazokkal az eszközökkel, amelyek lehetôvé tették a dallamok pontos lejegyzését és ennek alapján mindenkor azonos interpretálását. A kottakép a partitúraírás eredményeire támaszkodva már nemcsak a különbözô szólamok egyéni dallammozgását tükrözte, hanem az összes szólam együttes hangzását, a mû egészét is. A partitúraírás már összefoglalóan tartalmazta és többé-kevésbé egységes módon alkalmazta a zenei rögzítésmód különbözô részterületein eddig létrejött eredményeket. A leolvasást könnyítô és a kottaképet is egyszerûsítô grafikai változások fokozatosan mentek végbe. Végeredményben, az 1600-as években a hangjegyírás fejlesztésének legfôbb törekvése abban állt, hogy mintegy matematikailag legyen képes a dallamvonal és a ritmus együttes rögzítésére, a zene alapvetô belsô összefüggéseinek a zeneszerzô elképzeléseivel egyezô módon történô visszaadására. Így a 17. sz. vége felé már kialakultak a mai értelemben vett kottakép legfontosabb és meghatározó vonásai.

9 A zenei formanyelv fejlôdése, a különbözô új zenei mûfajok kialakulása (pl. opera, szvit, concerto, szonáta) és határozott különválása azonban már megkövetelte, hogy a zenész a mû elôadásakor pontosabban tartsa magát a mûfaj hangzási-elôadási szabályaihoz és a zeneszerzô elképzeléseihez. Ez az igény a notációban elôtérbe helyezte az elôadásigyakorlati elôírások feltüntetését. A 18. sz. vége és a 19. sz. a zene számára meghatározó, alapvetô újításokat hozott mind a stílusok és stílusirányzatok gyors fejlôdésében, mind a zenei mûfajok számának növekedésében, differenciálódásában. A hangjegyírás mai formája csak a századra alakult ki véglegesen. Annak ellenére, hogy nemzetközileg érthetô és használt írásrendszer jött létre, az 1800-as évek végén és a 20. sz. elején több reformkísérlet történt a zenei írás bizonyos részleteinek egyszerûsítésére, illetve zenei gyorsírások létrehozására. Elsajátításuk nehéz volta miatt ezek nem terjedtek el, gyakorlati jelentôsége csak a vakok kottaírásának van. A cikk teljes terjedelmében Löblin Judit: A hangjegyírás a kezdetektôl a tipográfiáig címû munkájának kivonata. ( A TÁNCJELÍRÁSRÓL (KINETOGRÁFIA) Tánclejegyzésen a táncos emberi mozgás kétdimenziós, rendszerint papíron való rögzítését értjük. Az eddig ismert, megközelítôleg száz tánclejegyzô rendszer számos módon próbálta a mozgást megörökíteni. Kezdetben a legkézenfekvôbbnek tûnô két módszer valamelyikét használták: a tánclépések megnevezését, esetleg betûkkel való helyettesítését vagy a tánc jellemzô mozdulatainak lerajzolását. Késôbbi korokban a rajzok pálcika figurákra egyszerûsödtek, majd megjelentek azok a rendszerek, ahol a mozdulatokat grafikai jeleknek feleltették meg. E grafikai jelek egyes tánclejegyzô rendszereknél egybeestek a rokon mûvészeti ág, a zene lejegyzésére használt hangjegyekkel, de sok rendszeralkotó érezte úgy, hogy elvont, absztrakt jelekkel tudja a táncot céljainak legmegfelelôbben leírni. Ez utóbbi rendszereket nevezzük szimbolikus notációnak. Bár a szimbolikus rendszerekbôl elsô pillantásra nehéz a mozgást felismerni, jelentôs elônyük a szöveges illetve figura-rajzoló rendszerekkel szemben áttekinthetôségük és tömörségük. A történeti tánclejegyzô rendszereket mindig a kor és a táncstílus igényeinek megfelelôen alakították ki, azaz a 19. század végéig nem törekedtek a

10 CSABAI ANDREA: KOLDUS ÁLMOK néma botjára támaszkodik az est koldus álmokat ringat az ég csillagfény csendek zokognak Isten visszatartja lélegzetét árnyéka mögé bújik a Hold a fák dacolnak a széllel üres arcú házak felett minden mállik szerte széjjel táncos mozgáson túl bármely emberi mozgás részletes lejegyezésére alkalmas rendszer kidolgozására. Az egyszerûbb mozgásokból, általánosan ismert lépésekbôl felépített táncok nem kívántak bonyolult lejegyzô rendszert. A lépések jelölésére, emlékezetben tartására elegendô volt egy-egy betû vagy jel. Azonban ahogy a táncok mozdulatvilága differenciáltabbá vált, a meglévô lejegyzô rendszer már nem felelt meg az elvárásoknak, ezért nem használták tovább, feledésbe merült. Az új technikát, koreografálási szemléletmódot újabb, a stílus vagy technika igényeinek megfelelô, részletesebb tánclejegyzô rendszerrel kísérelték meg megörökíteni. A rendszerek története így szinte teljesen párhuzamos a táncstílusok történetével, fordulópontjai egybeesnek a tánctörténet fôbb eseményeivel. Folytatjuk hideg ágyban ébred a hajnal koldus álmokat ringatott az ég a Nap kibontja jóságát és az Isten kiengedi lélegzetét KUPÉ kulturális folyóirat Krizsik András

11 Busi Sándor SÁRHELYI ERIKA: BIZTOS, AMI BIZTOS NEOGRÁDY ANTAL ÉLÜNK Élünk. Ma újból megfagyott a macskavíz, Az orgonát a pókfonál beszõtte. A köd mögül szajkó acsarkodik, S a tûzrakóban szürke lett a sár. Reklámpapíron olvad szét az álom: Kerti lámpa most jutányos áron, Epoxikarbon ajándékkosár. Élünk. Fûtésre kész a kerti hulladék, A farkavesztett régi hintaló, A nádazásra eltett hintaszék. A zsákbagyûjtött bábszínházbabák Bársonykötésû emlékalbumok, Dédanyánk hajából font hurok, Kisvasúthoz a parányi fák. Élünk. Temetõre régen nem telik, Egyre több a sok halott rokon Lux perpétua elföldelik, Vak lámpás guggol a sírokon. És, hogy mégse gyõzzön az enyészet, Dobál az ég friss vadgesztenyéket E rajztáblányi magánbirtokon. Tudod, nem félek a haláltól, csupán bosszant, hogy egyszer nem leszek. Nem rendít meg, hogyha rám számol, ha egyébként jól szólnak a negyedek. Meglátod, haláli egy tánc lesz - végre csapok egy jó kis görbe estét. Ha akarod, te is ott lehetsz, talán jobban bevésõdik az emlék, Élünk, És abból értesülhetünk e tényrõl, Kenyérre, sóra futja még talán, Csak úgy beszélnek rólunk, mint szegényrõl, S jobb ruhákban jár egy utcalány. Bár csecsmeleg avarba bujt a macska, A fáskamrában ó szmoking a vacka, Hogy kié volt, az ma már talány. hogy voltam! - a létezésen túl -, sõt, néha még éltem is egy keveset. Másnap aztán - ha úgy alakul - mesélj rólam. Ígérem, nem nevetek. Krizsik András

12 NÉMETH ZSOLT: LELÖKNÉM A MANÓKAT bár fejed alatt nem nedves a vánkos boldoggá mégsem tesz a tudat, hogy nem vagy rákos csak az a picike íz, a só a levesbõl, az égrõl a fény, lejtõ alján a hegytetõ, tenger medrébõl a víz, tüdõdbõl a levegõ, hurkáról a bél, karodból a bõsz erõ, lábadból a lendület, szívedbõl a szeretõ hiányzik valami itt hibázik valaki, ha: hazavitt, még visszavihet, csereszabatos életünk, a sorsunk cserélhetõ lett egyen-fazonírozott arcunk helyét radírozott arcú szeretõink arcába mártjuk, rózsaszín lányregények mintáit várjuk de én fölkelek a földrõl, öledbõl vadrózsafát termek, a poromba, mint vizet keverlek, és ha ellenünk jön is a had, te ne hagyd magad erõsen fogom majd kezed, szorítalak szorítalak, foglak és számban leheleted ízével erõs falat állítok, amin nem jön át a vad, a ránk támadó éjszakai gonosz manókat pedig a lépcsõn lelököm, pusztuljanak! Kazincbarcika KuPé KUPÉ kulturális folyóirat Krizsik András PÁVA ZSOLT (Fénytörés): MINTHA A MINDENT szeretném megölelni a fáradt utakat a fákat és szerelmet mondani vasárnap estéken mikor a vagonok is elálmosítanak mert elrohannak feketén ezek a hegyek a bozótos takarásokban bújó õzek lábnyomai mert elrohannak feketén ezek a hetek-- a könyveket ölelném a párnából kivágott tollakat! boraim káprázatát: illúzióim csattanását betonoszlopokon fizikai képtelenségeket és rakodómunkások arcát az arcomon-- de olyan zavartalanul zavarosak itt a péküzemek lisztporos kövei mintha büszke évszázadok mintha gyötört tegnap esték lesnek utánunk kicsavart karokkal behavazott kertem ösvényein mintha a minden is ugródeszka volna beláthatatlan szakadékaim felett mintha a mindent ölelném magam helyett mintha a minden ölelne veled vissza Dunakeszi

13 BARÁT KATA: SEMMI - SZÍN ALATT vonások helyett: csak kendõviasz. oldás és kötés. a semmi az. háttér vagy. biztos. úgy lépsz elõ, fölemelt tenyér: érintõ s szelõ, s korlátok sincsenek. nyújtott két kezed fényesnek tûnik, csurom-képzelet, mert nyugvást adok a nyest-ecsetnek, ma sem festelek meg. hiszem: ha létrejössz, ujjamnak ásnia kellene alólam, új karnyújtásnyira, míg a textil bitjei, a van-nincs síkú tér áttört. törhetõ. de sápadt szín ha ér, mattá folyna szét a lett a múlton, s kaparni kéne újra megtanulnom, ha patyolat-ráncok rád estelednek. ma sem festelek meg. hogy mindenhatóként másszon elébed és képére formáljon vászoncseléded: nem tudom - semmi szín alatt - nem lehet, s hogy tégelybõl öntsem ki a lelkedet, mert kacagna rajtam a lágy szatén, s nem te lennél, csak egy látszat-én tisztelgek a régi mestereknek - ma sem festelek meg. ne lássam, tempera alatt mivé lett idõd. s felmentõ légy, ha már ítélet, mert szûz az a mozdulat, áttetszõ, natív, fel- és leáldozó, láthatatlan ív, s a festék: gyalázat - csöppet - ellene. s hogy intés vagy intés: tudnom kellene, inkább légy örök-lélek, mint test-esetleg. ma sem festelek meg. R. Kesh KUHN DÁVID: RAJZOT BONT százhuszonhat napja járok utánad, élõ-holt napjaimmal csak magamban, és tudom, õrült vagyok még mindig: leveleket gyûjtök neked, meg illatokat? mikor észreveszem már nem lehet, csupán felfüstölt szeleket az ingem alatt. de ha jönnek nagykabátos éjek, mindig téged látlak álmaimban,? ha nem is hiszed? és látlak téged is, te átkozott másik, színeket lobbantó, széles vállú, engem temetõ földdarab. és egy percre tõled, (ébredéskor) rárajzolod a virradatra, hogy igaz.

14 1966 sûrûmagyar és színpadi bemutatására szövetkezett, Kiváló Együttes címet viselô társulat azóta több jelentôs megújulási folyamaton ment keresztül, követve a hazai néptáncmûvészeti irányzatok alakulását. A kezdeti idôkben a néptánckompozíciók mellett táncszínházi darabokat állított színpadra az együttes. Simon folklórból táplálkozó tematikus mûvei pedig a zalai és szolnoki fesztiváldíjak mellett országos hírnevet szereztek a Mecseknek. A hetvenes évek közepétôl, a Bodai József mûvészeti vezetô nevével fémjelzett idôszakban, az együttesnél kibontakozott a táncházmozgalommal megjelenô új, erôteljesen folklorista szemléletû elôadásmód. A színpadias megoldásokkal szemben ekkortól elôtérbe került a néptánc formakincsének eredetiségre törekvô újrafogalmazása környékén a tiszta forrás megjelenítésével ismét jelentôs szakmai sikereket ért el a Mecsek. A kilencvenes évektôl napjainkig ívelô idôszakot Molnár János irányítása alatt a tánchagyomány még mélyebb megismerése, hiteles színpadra Sörény lábbal, 55 ÖTVENÖTÖDIK JUBILEUMÁNAK MEGÜNNEPLÉSÉRE KÉSZÜL A MECSEK TÁNCEGYÜTTES PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ, MÁRCIUS 26. ÉS 29., ÓRA Az Európa Kulturális Fôvárosa-évben ünnepli Pécs egyik legaktívabb amatôr mûvészeti együttese megalakulásának 55. jubileumát, amely alkalmat teremt a számvetésre. Az együttes jelenlegi és egykori tagjai márciusi elôadásukon idézik fel az elmúlt évek és a korábbi évtizedek sikereit februárjában a város néptáncegyütteseként alakult meg a Mecsek, Simon Antal Erkel-díjas koreográfus vezetésével. A kárpát-medencei magyarság hagyományos kultúrájának megôrzésére víg orcával KUPÉ kulturális folyóirat állítása, ugyanakkor a színházi-táncszínházi eszköztár lehetôségeinek kihasználása jellemzi. Autentikus mûsorszámait az együttes elôszeretettel helyezi a szokáshagyományból merítô dramatikus környezetbe, de Bognár József pécsi koreográfus révén a néptáncmozdulatokra épülô táncszínházi darabok is hozzájárultak a közelmúlt sikereinek és szakmai elismerésének kivívásához. A korábbi évtizedek értékeit egyesítô mûvészeti arculat kialakítása mellett az elmúlt csaknem húsz esztendôben új alapokra helyezôdött a táncosképzés is, amely 2003 óta a mûvészeti iskolai rendszerben nyerte el kiforrott formáját. A Pécsi Nemzeti Színházban két alkalommal megtartandó jubileumi est mottója a tánc lényegére: test és lélek harmonikus összjátékára utal, mely kellô temperamentummal és vígsággal párosulva jelenik meg a magyar nép hagyományaiban. Az ünnepi elôadáson a Mecsek fiatal tagjai, valamint az egykori táncosok három öreg generá-

15 1978 csizmas 1991 hetényi 2003 bonchidai ciója állítja színpadra a közel- és régmúlt emblematikus koreográfiáit, felsorakoztatva a Kárpátmedence néptánckincsének táji és történeti rétegeit, a Mecsek Zenekar kíséretében. A jövô nemzedékét képviselve a Berze Nagy János AMI Lókötôk és Ifjú Mecsek csoportja is színpadra lép. Az elôadás több mint százhúsz táncos közös produkciójával valódi táncünnepet ígér! Molnár Péter A MECSEK ALKOTÓKÖZÖSSÉGÉNEK 1955 ÓTA MINTEGY HATSZÁZ FIATAL KÖSZÖNHETTE HAGYOMÁNYOS TÁNCKULTÚRÁNK SZERETETÉT ÉS NÉPMÛVÉSZETI ÉRTÉKEINK TISZTELETÉT. A TÁNCOS-GENERÁCIÓK SZÁMTALAN HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FESZTIVÁLSIKERREL GAZDAGÍTOTTÁK A VÁROS HÍRNEVÉT NYOLC ALKALOMMAL NYERTÉK EL A KIVÁLÓ EGYÜTTES CÍMET, FÉLSZÁZNYI SZAKMAI ELISMERÉST SZEREZTEK A HAZAI FESZTIVÁLOKON, S MINTEGY HATVAN KÜLFÖLDI VENDÉGSZEREPLÉS SORÁN A TÁVOL- KELETTÔL ÉSZAK-AMERIKÁIG KÉPVISELTÉK MÉLTÓ MÓDON PÉCSET ÉS MAGYARORSZÁGOT További információk az elôadásról:

16 Mesterek MÁR 20 ÉVE, MINDEN ÉVBEN ELZARÁNDOKOLOK MAGYARLUKAFÁRA, VENDEL NAP TÁJÁN. ÍGY VOLT EZ TAVALY NOVEMBERBEN IS. NEM MENTEM HIÁBA, HISZEN FELFEDEZHETTEM EGY FIATAL TERVEZÔT, ÉS LENYÛGÖZÔ MUNKÁIT. SZILP MARIANNA KÉPZÔMÛVÉSZ, A KAPOSVÁRI EGYETEM MÛVÉSZETI KARÁN VÉGZETT, 2008-BAN. Áramlás Marianna, miért pont a textil varázsolt el? Gyermekkorom óta mélységes vonzódás, szeretet és tisztelet van bennem, az emberi kultúra szerves részét képezô textilek iránt. Mint kifejezésforma, állandó változásban, fejlôdésben van. Egyszerre véd, díszít, és gyönyörködtet. Lenyûgözô ez a kép! Mesélnél róla? Diplomamunkámnak, egy haute couture öltözék kollekciót készítettem, melynek az Áramlás címet adtam. A textil kiválasztásánál az anyag kiválasztása meghatározó jelentôséggel bír, emellett megmunkálása is fontos szerepet kapott. A formákkal, az anyagfelülettel, a natúr színek kontrasztjával kísérleteztem, hogy ezt jobban tudjam érzékeltetni egyszínû, nyers kezeletlen vásznat használtam. Egyfajta öregített hatást szerettem volna elérni, akár az antikváriumi tárgyaknál, ahol érzôdik a tárgy története, ezért kávéval színeztem meg a nyers textilt. A kollekció három ruhából áll, egységet alkotva, ezáltal erôsítik egymás hatását. Az elsô ruhánál a fejfedô és ruha együtt él, különlegessége, hogy az ujja nincs kiszabva vagy szerkesztve, a fûzött nemez sodratok alakítják ki. Elöl kifûzôdik, hátul befûzôdik míderbe, ami hasonló egy 18. századi fûzôhöz. A második ruhán a fûzôbôl kinô egy kapucni, mely ráborul a vállra. A fejfedô nemezcsíkokból van kialakítva, hasonló elven mûködik, mint a legyezô. A harmadik ruhán a nemezcsíkok a nyaktól indulnak, a karnál kiválnak a ruhából és a formák áramlása körül öleli a testet. Megszületünk, testünket textilbe bugyolálják. Meghalunk, textilbe öltöztetik. Az anyag elkísér minket, egész életünkön át, úgy, hogy nem is gondolunk rá, milyen fontos számunkra. Banicz Anna KUPÉ kulturális folyóirat

17 TANULMÁNYAI: - ANK Mûvészeti Szabadiskola, magánórák Lantos Ferenc csoportjában, - Major Judit iparmûvész magántanítványa - Szegedi Divatiskola, divat-stílustervezés, KIÁLLÍTÁSOK, BEMUTATÓK: - Szegedi bemutató, ETNO címmel - Budapest, Fashion Week Hungary divatbemutató - Mûvészetek Palotája Divatolimpia - Bemutatkozás az Elite magazinban - Szipál Márton fotós, kiállításának rendezése - Magyarlukafa, nemezmûvészeti kiállítás

18 Más-kép(p) Mások Mióta az ember feltalálta a rácsokat, azóta létezik az az örök, és mindmáig megválaszolatlan kérdés is, hogy: Ki van mögötte? KUPÉ kulturális folyóirat R. Kesh A másság, mint megkülönböztetô jelzése az emberek bizonyos csoportjának, már kezdetektôl létezô fogalom. Mások vagyunk mi mind! Nincs két egyforma élô szervezet, de nincs két egyforma hegy, vagy felhô, nem egyformák bár annak tûnhetnek az állatok, és növények bizonyos egyedei. Nincs két azonos szempár, nincsenek egyforma DNS-eink, és a hangunk, érzéseink, gondolataink is különbözôek. Mégis, a másság kifejezést leginkább a szexuális másságban élôkkel kapcsolatban szokás emlegetni. És kijelenthetjük, hogy ebben a vonatkozásban degradáló, dehonesztáló hangsúlyt kap ez a jelentés. Egy jobbkezes világban másnak számít az, akinek a bal keze az ügyesebb. A másság okai lehetnek a viselkedési zavarral küszködô ember normálistól, pontosabban az átlagtól eltérô szokásai. Van, aki a belsô világhoz kötôdik erôsebben, mert introvertált, más pedig a külsô világ fontosságára esküszik, mert extrovertált. Az egyik nem jobb, a másik pedig nem rosszabb, csak egyszerûen mások. Ezek a címkék nem minôsítés, hanem megkülönböztetés, hovatartozás pontosítása céljából fontosak, hiszen az ember értékét nem irányultságai, hanem teljesítménye alapján lehet meghatározni. Van egy barátnôm, Gôsi Valika, a kortárs irodalom egyik csillaga. Fiát életmentés közben ragadta el a halál. Másokon segített, és akiket kimentett a hullámok közül, azok ma is élnek. Ôt pedig elnyelte a tenger. Ez a fiú más volt, mint az átlagember! Mássága tette hôssé! Az átlagember ott állt tipródva a sziklafalon, drukkolt a fuldoklóknak, és segítségért kiáltozott. Ô levette a saruját, és ugrott. Menyasszonya a szikláról nézte végig rettegve, tehetetlenül a hullámok és a fiú küzdelmét... És nagyon más volt az a papnövendék, Nándi atya is, akit bár nem hurcoltak volna el málenkij robotra, de önként híveivel tartott, hogy támaszuk lehessen ott, ahol senkire sem számíthattak. Mások megszöktek a vagonokból, mások elfordultak, hogy ne is lássák, hogy mi történik. De Nándi atya összeszedte a legszükségesebbeket, és ment a bizonytalanságba azzal a bizonyossággal szívében, hogy a pásztornak az a dolga, hogy kövesse bárányait. Néhány éve, felszentelésének 50. évfordulóján a halálból megmenekült hajdani táborlakók, és övéik körében ünnepelhettem Vele én is. Míg celebrálta a szentmisét, a templom keresztjén fehér galamb ült türelmesen, szimbolizálva a szentlélek, és a béke, a megbékélés jelenlétét. Más, nagyon más az a barátom is, aki másságát nem a felvonulásokon hirdeti, hanem csendes magányban, feltûnés, és társ nélkül, hivatásában éli ki, és élvezi a megérdemelt sikert, és megbecsülést. Tanuljuk meg elfogadni, tisztelni a másságot, bármi légyen is az. Más hitét, etnikai hovatartozását, a miénktôl eltérô gondolkodását, szokásait, életvitelét, szexuális érdeklôdését. Ha azt megérteni, elfogadni képtelenek vagyunk, akkor kerüljük a megjegyzéseket, az összeütközésre lehetôséget, és okot adó találkozásokat, mert ne feledjük, hogy a mássághoz mindenkinek pontosan olyan joga van, mint nekünk. Arról nem is szólva, hogy valójában melyikünk is van a rács mögött? Sági Erzsébet

19 CSURAI ZSÓFI: LEGFAHÉJABB HARGITAY KULI TAMÁS: FÁZISOK leülök egy kockás plédre egyszerû vagyok és fekete olyan, mint egy toll most írni kéne valamit a hamutartóról vagy egy szerelemrõl költõk is ezt mondják a korhadásnak fokozatai vannak éppen a kettes szakaszban vagyok nyilvánvaló és banális akit elfelejtettek beállítani ez által használhatatlan most meghalni volna jó aztán megszületni a konyhakövön nem rossz dolog csak fel kéne mosni magam után és a hamutartót kiüríteni a szemetet levinni újra átélni azt mikor a homlokom nekinyomom az üvegnek s nem te nézel vissza körvonalak tévutak nélkül kikopott belõlem minden józanság felkavarsz mint egy gömbbe zárt ciklon és rettegek hogy nincs is arcod csak valami lassú mámor ez az egész mégis csupa nagybetûs szenvedély ha egyszer majd kibontasz magadnak hát engedem hát legyen ebben az átizzadt sötétben az a most annyira igazi hogy téged is felver álmodból mert minden magam-érintésben olyan sûrû a léted hogy végre azt is elhiszed a legtisztább kék és a legfahéjabb illat te vagy. kifordulok az ajtón a kabátomat felveszem egyedül északon hideg van oda hazaérkezem R. Kesh

20 Stilisztika Hatházi Áron: DE HA SZÍVED NINCSEN, MÉGSEM VAGY ÉKESSEN Pesti Gábor: Aesopus meséi Történeti stilisztikai elemzés Mire vállalkozik, aki azt a célt tûzi ki, hogy egy mûvet történeti stilisztikai szempontból elemezni fog? Mindenképpen nehéz dologra, már csak azért is, mert a stilisztika igazán multidiszciplináris tudomány, hiszen részben a nyelvtudomány, részben az irodalomtudomány körébe tartozik, s mert ilyen természetû, nehéz a nyomvonalán maradni. A mindennapi beszédben, de még szépirodalmi mûvek olvasása közben sem mindig tûnôdünk el azon, hogy a nyelvi kifejezôeszközöknek mennyi sajátos jelentésárnyalata van, de azt tudjuk, hogy az a mód, ahogyan valamit kifejezünk, tanúskodik rosszallásunkról, közömbösségünkrôl vagy nyelvi attitûdünkrôl. Így ékesítjük fel a kimondott szavakkal a gondolatainkat. Hogy ha egy stilisztikai vizsgálathoz még azt a törekvést is társítjuk, hogy mindez történeti stilisztika legyen, megint egy újabb horizont tárul fel. Horizont, mert a nyelv idôben és térben is értelmezhetô, és vele együtt a stílus is. Ennek a szép, tágas horizontnak metszetét szeretném bemutatni ebben a dolgozatban, mégpedig Pesti Gábor Aesopus-fordításain keresztül. Pesti Gábor az 1500-as évek elején, közepén élt, régi magyar meseíró, szótárszerzô és bibliafordító volt. Õ volt a magyar nyelvû irodalom mûvelésének elsô, Erasmus programjából merítô öntudatos hirdetôje. Ez lehetne a száraz összefoglalás Pesti Gáborról, avagy Pannóniai Pesti Gáborról, még másképp Pesti Gábrielrôl. Nem véletlen azonban, hogy saját szavai ennél sokkal színesebben mutatják be ôt: Amikor azt látom, hogy majd minden ember, a földkerekség majd minden KUPÉ kulturális folyóirat nemzete a fordítások csodálatos sokaságával bôvelkedik, s szerte a világon ezen serénykedik, azért, hogy hazája dicsôségét valamicskével mindig öregbítse, és hogy övéinek mind nyelvét, mind szellemét ezzel finomítsa és gazdagítsa; miért ne szabadna akkor nekem is kérdem én az enyéimnek a nyelvét és szellemét a régi bölcsek tudományával erôim szerint csinosítanom és a hazáért, amelynek egyszer s mindenkorra adósai vagyunk, fáradoznom. Mindezt az Aezopusi mesék fordításának latin elôszavában fejtette ki. Egy egészen átgondolt nyelvi attitûdöt, nemes hazaszeretet látunk ebben a mondatban. Tagadhatatlan, hogy Erasmus tanításai nyomot hagytak Pesti Gábor mûvein, ám ki állítaná, hogy nélkülözhetô lenne Pesti Gábor tevékenysége? Céljaiban nyelvi programnak, hazafias humanista törekvésnek van nyoma, és ettôl gazdagodik a stílusa is. Pesti Gábor Aesopus-fordítása 1536-ban jelent meg Bécsben. A mesék fordítása az elsô nyomtatott, magyar nyelvû szépirodalmi termék. Pesti tudatosan az olvasók gyönyörködtetésére szánta, de nem hallgatta el a fabulák hasznát sem, hiszen azok magyarítása részben erazmusi indítékokból eredt. (Ezt nem is titkolja elôszavában.) Kötete száznyolcvanöt Aesopusnak tulajdonított mesét tartalmaz. A rövid, szûkszavú meséket gonddal, takarékos egyszerûséggel, szép magyarsággal fordította. Az egyszerûséget is értelmezhetjük felvállalt, célzott tanítói szándéknak. Azért megnyerô, mert bár gondos, alapos munka milyen is lehetne egy tudós humanista fordítása nem mûvi, nem erôltetett. Ezt nagyban köszönheti annak, hogy engedte