Németh Péter Népszava-fõszerkesztõ részére

Átírás

1 Az igazi üzenet. Tõlünk nekik Nyílt levél Németh Péternek (Népszava) 2 NYASGEM Ékesszóló írástudó Mediterrán Moszkvából A koalíciós viszony új iránya Blaskó Péter nyílt levele A TARTALOMBÓL: De vajon miért csak most? Európa Afganisztánja Ez is elgondolkodtató! Mivel jár Magyarország IMF tagsága?.. 11 Népszavazási eufória Gy. F. meggyilkolására is készen állnak. 14 Kinek a bulija a Gyurcsány-kormány?.. 15 Nyögvenyelõs demokráciánk Villamosszék Az éhes szájak legyõzték a nemzet ellenes magyar médiát Van-e ennél lejjebb? Ön a szocialista nagyváros öntudatos polgárának lapját, a Jó Ha Figyelünk címû alkalmi megjelenésû újságot olvassa. A lap elektronikus formában ingyenesen letölthetõ, a weboldalról. Észrevételeiket, kritikáikat és véleményeiket is ide küldjék. Amennyiben a lap megnyeri tetszését, kérjük jó szívvel ajánlja azt másoknak is elolvasásra! Köszönjük, és jó szórakozást!

2 Az igazi üzenetet azoknak küldte a nép akik itt tesztelik a neolib ötleteiket a gyarmatokon. Igen; ezt már nem lehet letolni a torkunkon, visszaléptek vagy foggal körömmel kell harcoljatok és a nép is azt fogja tenni. A górék nem olyan ostobák mint a hajcsárok az ültetvényeken. Kicsit lazulni fog a marok a torkunkon átmenetileg. A legfõbb nyereség az volt hogy a nyomás alatt mégiscsak kialakulóban van valamiféle egység és konszenzus. Nem megy örökké a megosztás sem, egyszer csak kiderül mi zajlik a paraván mögött. Az még hátravan amikor a Fideszrõl is kiderül miért is gazsuláltak Washingtonban és mit kértek cserében, de az majd egy másik probléma lesz. A nép valóban a neoliberális ötletekre mondott nemet (bár a többség ezt nem tudná így nevén nevezni), de erre a Fidesz ügyesen rá is játszott. Anélkül, hogy világos alternatívája lenne. Az pedig Gyurcsány és a kormány felelõssége, hogy nem élt a megfelelõ idõben való visszavonulás lehetõségével. A Fidesz azonban egy konzervatív erõ, amelynek nyugati megfelelõi ugyancsak neoliberális ötleteket tesztelnek, az MSZP-SZDSZ kormányhoz igencsak hasonló ideológiával és szerencsére egyre több országban hasonló eredménnyel (Sarkozy Gyurcsány nyomában pedig neki nem is volt öszödi beszéde). A Fidesznek nyilván szüksége van megfelelõ nyugati háttérre és ezt most éppen a kifutófélben levõ amerikai liberálkonzervativizmus kormányánál találja meg a hazai produkciók: russzofób kirohanások, Koszovó elismerésének állandó sürgetése stb. A Fidesz nem alternatívája a kormánynak neoliberális vonatkozásban. Különösebb aggályok nélkül megszavazták a lisszaboni reformszerzõdést, amely annak a neoliberális EU-alkotmánynak a kópiája, amelyet két EU-alapító tagállamban utasítottak el népszavazáson. Ha nem vizitdíjjal és tandíjjal spórolnak, akkor mással kell különben folytatódna az egyensúlyromlás. Igazi esélyt csak a neoliberális politika egészének globális, de legalábbis uniós visszaszorítása nyújthatna ebbõl nemzeti szinten nem lehet kimászni ha megpróbálják, akkor elkerülhetetlen az árulók, idegenszívûek vagyis a bûnbakok keresgélése. A pillanatnyi konszenzus azonnal felborulhat, ha az elõbb említett ideológiai háború beindul. Erre sajnos vannak jelek, elég, ha a TB-törvény elleni megmozdulások bizonyos résztvevõinek megnyilatkozásait észben tartjuk és az ott megjelentek egy részét alaposabban megnézzük (nem a pusztán balhézókról van szó!) A közvetlen veszélyeket elhárítottuk. De semmi ok nincs eufóriára. Forrás: Villanypostán érkezett Németh Péter Népszava-fõszerkesztõ részére Kedves Péter! Elégedetlen vagyok a két utolsó sajtóklubos produkcióval. Nem tudtátok megvédeni a védhetetlent. Bár Avar János tett egy halvány kísérletet a törvénytelenül mûködõ kormánykoalíció szétverésére, szerencsére Te hamar észbe kaptál, és megvédted az illegitim bagázst. Úgy láttam elfáradtatok. Ideje lenne frissíteni az Indextõl, Hírszerzõtõl magyarul is beszélõ elemzõk sokaságával. Õk folyékonyabban hazudnak és bátrabban tévesztik meg a magyart. Az ámokfutásáról elhíresült Gyurcsányt és Ágicát sajnos benne hagytátok a pöcegödörben, még azt sem hoztátok fel mentségül, hogy ez a két figura a népszavazási kampány során a saját közönségét is magával vitte. Több hadosztálynyi rendõrt tudtak felvonultatni lehetõleg aknavetõkkel. Mindezt tették a költségtakarékosság és az olcsó kormányzás jegyében. Arról is keveset beszéltetek, hogy a népszavazás számotokra nem várt végeredménye egyértelmûen annak köszönhetõ, hogy a kormányban (szemben az elõzõ kormányokkal) nagyon kevés a piszkos, gazember, kommunista ügynök. Sokkal több besúgó és spicli kormánytagra van szükség a lakosság megfélemlítéséhez a hathatós diktatúra kialakításához. Ez is okozhatta Gyurcsány vesztét, ezért rontott ránk a gazdasági csõd, így juthattunk Argentína sorsára. Elvérzett az állampapírpiac és mély gödörbe esett a tõzsde. A rablóbefektetõk már fanyalognak a 7,5 %-os banki kamaton. Péter! Még több hitelt kell felvenni, mert ez a potom milliárd és annak kamata kevés a magyar gazdaság lenullázására, az itt élõk teljes elnyomorítására. A négymillió adófizetõ állampolgár nyolcadik bõrét is le kell húzni, úgy, ahogy ezt a bolsevik diktátorok tanulták, és az anyatejjel magukba szívták. Hiányolom, hogy a népszavazás betiltásával kapcsolatosan nem álltatok elõ új javaslattal. Igaz, hogy a magyar népet, az alkotmánybíróságot és a köztársasági elnököt kellõen mocskoltátok, de tõletek is elvárható lett volna, egy olyan népnyúzó javaslat, mint a Political Capital és a Századvég nagy hirtelen közkincsé tett. E szerint kauciót kell fizetni, esetleg REBISZ-es továbbképzésen kell részt venni, annak a magyarnak, aki népszavazás kezdeményezésére ki meri nyitni a száját, azzal a megszorítással, hogy az érvényességi küszöböt 50 %-ra kell emelni. Ez már döfi! Nem lennénk az Európai Unió és a NATO tagjai, ha a fenti ötlettel ezek a jeles médiamûhelyek hamarabb állnak elõ. Tõletek szívesen venném, ha ezt az üdvözlendõ javaslatot az akasztás és fõbelövés terhével is kiegészítenétek. Mindez természetesen a rendszerváltoztatás és demokrácia jegyében. Úgy látom a zsurnaliszták döntõ többségével együtt Ti is beleestetek a csatornába. A porig alázott Gyurcsányról és a nemzet megvetését hordozó Ágicáról csak szépet és jókat szabad elemezni. Horn se akarta elküldeni Gyurcsányt a pi..ába, csak arra instruálta, hogy haladjon a cél felé. Higgyél nekem Péter, ettõl már nincs lejjebb, következik a harmadik világ! Balogh Gyula MNSZ-elnök MEGSZAVAZTÁK GEORGE BUSH LETARTÓZTATÁSÁT Két egyesült államokbeli városka lakói népszavazáson megerõsítették kedden a városvezetés azon rendeletét, hogy az alkotmány megsértéséért vád alá kell helyezni és el kell mozdítani hivatalából George Bush elnököt és Dick Cheney alelnököt. De ha a két amerikai vezetõ elõbb látogatna a helységbe, akkor le kell õket tartóztatni. A washingtoni Fehér Ház sajtóirodája egyelõre nem reagált arra a kérésre, hogy kommentálja a szavazást. Lehet, hogy az elnök és az alelnök ezután kétszer is meggondolja: ellátogat-e Vermontba. Ez az egyetlen szövetségi állam, amelyben Bush elnökként soha nem járt. MTI 2 jó ha figyelünk

3 avagy Folytatódnak a szocialista tradíciók Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim! Itt ragadt a múlt! Azok, akik nem akarják észrevenni, hogy az idõ átlépett rajtuk, még mindig azt hiszik, hogy bármit bármikor megtehetnek, megmondhatnak, akár forog a kamera, akár nem. A fránya kamera meg valahogy mindig éppen ott, és éppen akkor, azaz gyakorlatilag mindig forog. Hiába no, nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen mit várhatnánk egy olyan országban, ahol egy gátlástalan zsarnok jogellenesen és illegitim módon bitorolja a hatalmat, a jogalkotás házában pedig frakcióvezetõje, az egykoron szebb napokat látott állampárti cenzor ily szavakkal terheli meg a levegõ könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a derék állampolgárok füleibe: a politikában nincs helye a morálnak. 1 gond van. A napvilágra kerülõ kínos szituésönök, melyek eltussolásában, megmagyarázásában, át- és újraértelmezésében újabban gyakorlatilag vért izzad a szolgalelkületû ölebmédia, vegyes érzelmeket váltanak ki a lakosságból. Van, aki kárörvendõen jót derül azon, micsoda alpári lebukásokat produkál a bort iszom, de vizet prédikálok címkével teli aggatott gyalázatosan képmutató hatalom egynéhány prominens képviselõje valamelyik gyengébb pillanatában. Akad aztán olyan is, aki megdöbbenésének ad hangot, hogy hát jé, mán ez is?! Mások meg, amolyan önkéntes mérvadó szerepben tetszelegve próbálják menteni a menthetetlent, magyarázni a magyarázhatatlant. Egyesek viszont részvéttel vannak a lebukott irányában (Eftárs! Segítsd a lebukottakat!), a politikus is csak ember, próbálják vigasztalni magukat ezzel a kegyes hazugsággal. Szegény szerencsétlen ATV Sajtóklub! Most aztán gyöngyözhetnek homlokból! Elõször szép emlékû Vitéz László volt az, aki megkavarta a honi ölebmédia állóvizének mocsoktól szennyes posványát emlékezetes, mára már talán a klasszikusok magasságáig emelkedett, majdhogynem szlogenszerû A Fidesz kapja be! címû jelmondatával. Aztán gyütt Z, aki zsidó honfitársainkon élcelõdött. A pálmát újabban kétségtelenül Francisco viszi el nagy ívû qrvaországos stilisztikai ámokfutásával. Folyományaként a fél ország, amolyan Epeda sezlonyrugó módjára ki is akadt úgy, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Asszem tanítani kellene. Na így nem szabad. A legújabb retorikai gyöngyszem pedig kétségtelenül, a Horn-féle útirány kijelölés. Tényleg ez a csúcs! Eddig nem igazán értettem, de most végre minden kétséget kizáróan megvilágosodtam, miért is fektetnek oly nagy hangsúlyt és emlegetik oly gyakran a kormánykoalíció részérõl az elhatárolódást, amikor valamilyen nagy szarban vannak. Ha eddig még valaki nem tudta volna, most végképp megbizonyosodhatott róla a szadistáknak megy legjobban az elhatárolódás, e tekintetben még nagynevû riválisukon, a szegfûmintás utódpárton is túltesznek, õk még önmaguktól is képesek elhatárolódni. Azé e mán nem semmi! De még mielõtt elveszítenénk a fonalat az országos méretû ramazuri közepette, ne menjünk el szó nélkül, mert nem mehetünk el szó nélkül a diktatúra helyi szinten történõ, helyi percemberkék és kiskirályok által való megképzõdése mellett. Minden szinten szinte minden! Négyzetméter Péter, Mediterrán Moszkva újdonsült fura ura folytatja tovább a Vitéz László által megkezdett szocialista tradiciókat, szervesen beleilleszkedve az országos fõsodratú média-megnyilvánulások és lebukások stiláris ámokfutásába. Idézzünk egy röpke részletet a Hírszerzõ egyik Interneten fellelhetõ írásából: Nyasgem sztárrá válhat a köztévében szitkozódó pécsi polgármester Már a videómegosztó oldalakon is megkezdte menetelését Tasnádi Péter, Pécs polgármestere, aki egy rejtett kamerás felvételen emlékezett meg az ÁNTSZ-rõl néhány keresetlen szóban, miután a szervezet tiltott helyen való dohányzásért büntette meg. Tasnádi ezzel elõdje nyomdokaiba lépett. Nyalják ki a seggem - közölte keresetlen egyszerûséggel a pécsi polgármester Tóth Károly képviselõtársával, az ÁNTSZ-re utalva, miután a szervezet 50 ezer forintra büntette meg õt és hat társát egy felvétel miatt, amelyen a Parlamentben tiltott helyen dohányoznak. Tasnádi szerint nem ez az ország legnagyobb gondja. A történet még a múlt nyáron kezdõdött, amikor az m1 Szempont címû mûsorában lekapták a hét szocialista képviselõt dohányzás közben. Ezt az ÁNTSZ akkori állásfoglalása szerint nem lehetett büntetni, miután nem tettenérés történt, ám a hatóság egy civil szervezet közbelépése miatt késõbb meggondolta magát: elsõ fokon 50 ezer forintra büntette a cigizõ honatyákat. Világ dohányosai, egyesüljetek! A politikusok a jelek szerint némileg megzavarodtak az ÁNTSZ példátlan keménységû határozatán. A korábban államtitkári posztot is jó ha figyelünk 3

4 betöltõ Szanyi Tibor nyilatkozata alapján például a képviselõ összekeverte a mûemléknek számító hamutartókat a valódiakkal, és ezért követett el szabálysértést, ráadásul szerinte leginkább a hangulatot keltõ MTV a hibás. ( ) Egy törvénytisztelõ politikus Dohányzó társaival szemben Tasnádi Péter nem vitatta a büntetés jogosságát - legalábbis akkor, amikor épp tudatában volt annak, hogy rögzítik mondandóját. Európa 2010-es kulturális fõvárosának elsõ embere leszögezte: törvénytisztelõ állampolgárként számára fontos a nemdohányzók védelme, épp ezért befizeti a jogosnak érzett büntetést. Más kérdés, hogy a jelek szerint némi keserûséget mégiscsak érzett Tasnádi Péter a büntetés miatt, ugyanis Tóth Károllyal beszélgetve még azt javasolta az ÁNTSZ munkatársainak, hogy azok nyalják ki a seggét. Igaz, a polgármester nem volt tudatában annak, hogy ezt képviselõtársán kívül több százezren hallják majd. Az õszinte megjegyzés annyira elnyerte a tévénézõk tetszését, hogy a vonatkozó részt valaki kivágta a teljes mûsorból és elhelyezte a YouTube-on, Európa megérkezett, elõre Pécs! kommentárral bõvítve. Forrás: Hírszerzõ Ha már pár pillanat erejéig a miniszterelnök-feleségeket elletõ Szanyi Tibor szóba került, arra azért felhívnám a figyelmet, mennyire egyívásúak, mennyire azonos rugóra jár ezeknek az agyuk. Emlékeznek most legutóbb Horn elszólására? Ott is, nem a mocskos szájú államtitkár volt a hibás, hanem a Hír TV! Mer hogy fel merte venni és le merte adni! Fideszbérencek védõfelszerelésben Rohadt Fidesz-bérenc tévé! Ez az igazi, tõrõl metszett proletárdiktatúra továbbélése. Maximum annyi a válto- zás, hogy a suksükölõ eftársakat felváltották az Armani öltönyökben flangáló egykori KISZ-esek. A külsõ imázs lehet, hogy megváltozott, de belül ugyanolyan mély a sötétség. Ha nem mélyebb! Sötétben minden gyilkos fekete! ahogy mondani szokás. Az emberben persze felmerül a kérdés, vajon milyen politikus, milyen vezetõ az ilyen? Azt kell, mondjam, minimum buta. Hiszen tisztában kell lennie azzal, hogy mondjuk így, a hivatali, vagy hivatalos élete a nyilvánosság elõtt zajlik, de sokszor még a magánélete is. Milyen példával jár elöl az ilyen hivatali vagy állami vezetõ? De még az egyszerû mezei képviselõk esetében is feltehetnénk ugyanezt a kérdést. Hogyan várhatnánk el jogkövetõ magatartást az adófizetõ barom kategóriába besorolt egyszerû állampolgártól, amikor azt látja, hogy azok, akiknek jó példával kellene elöl járniuk, sok minden egyéb mással járnak elöl, csak éppen jó példával nem? Micsoda hihetetlen feszültségeket gerjeszt és milyen lehangoló frusztráltságot okoz a következménynélküliségbõl fakadó tehetetlenség érzése, amely aztán a késõbbiek folyamán csak eszkalálódik akkor, amikor a polgár azzal a feldolgozhatatlan tapasztalattal szembesül, csak neki tilos szinte minden, a politikus, a vezetõ, a nagyember számára gyakorlatilag minden megengedett, következmények nélkül. Tudom, hogy Önöknek minden bizonnyal tele van már az összes ilyenkor szokásos alkatrészük, ami az urbánus frazeológia szerint ilyenkor tele lehet, azzal a mármár unalomig ismételt kérdéssel, melyet jómagam újabban gyakorta felteszek ezzel kapcsolatban, nevezetesen, hogy ez lenne hát az a nagyszerû európaiság? Az Európai Unió szellemisége, a jogállamiság? De e helyt is muszáj feltennem, mert az államhatalom jelenleg tanúsított magatartása, a néppel való nyílt szembemenetelése nem hagy más lehetõséget a számomra. Szájdemokrácia ez a javából! Talán még a nyílt színi diktatúránál is rosszabb egy fokkal, mert ott legalább nyíltan megmondják az embernek, hogy KUSS VAN, POFA ALAPÁLLÁSBAN! Ezzel szemben itt, a szájdemokráciában, ebben az új, ebben a második Szovjetunióban szóla- mok és deklarációk szintjén minden frankó, a legfrankóbb, csak amikor a konkrétumokról, a kézzel fogható dolgok megvalósulásáról, megvalósításáról lenne szó, na pont akkor és pont ott ütközöl azokba a falakba, melyeket az itt ragadt múlt emberei emeltek eléd. Itt tartunk? Ennyire futotta majd két évtized kínlódása? Vagy tényleg ez itt már a vég kezdete, ahol utánunk a vízözön alapon már nem ügyelnek semmire? Nem figyelnek oda a részletekre? Még kepectetnek, még evickélnek kétségbeesetten, hogy mentsék a menthetetlent. Természetesen vajmi kevés sikerrel. A teljesen életszerûtlen magyarázkodás, mosakodás hallatán már a sajtótájékoztatón hangosan felröhögnek az újságírók. A múlt emberei a múlt módszereivel próbálnak operálni a jelenben. Majd mink elmagyarázzuk és megmagyarázzuk az eftársnak, hogy mit hallott és mit látott! Majd mink tudjuk, hogy mi a jó és mi a szép az eftársnak, ha beledöglik, akkor is! A népnek, de legalábbis egy tekintélyes részének meg nagyon úgy tûnik, hogy ebbõl végérvényesen elege van. Ezért mert ellentmondani, ezért mert megszólalni, ezért merte hallatni a hangját. Elegünk van a következmények nélküli országból! A hatalom pedig most ezért akar mindent elkövetni, hogy megbüntesse a népet. Folytatódnak a szocialista tradíciók. A tökrészeg, akadozó nyelvû honvédelmi miniszter visszaidézi emlékezetünkbe a Bokor Imre által oly kitûnõen bemutatott mundérban feszítõ és feszülõ kiskirályok már-már elfeledett korszakát. Az egykori fõrendõr aszongya a hasonmása kötötte el a kocsiját, amivel aztán valaki ámokfutott. Próbálnál te bemenni az APEH-hoz és aszondani nekik, csókolom, tévedni tetszenek, nekem egy fillért nem kell fizetnem, az a hasonmásom lehet! Az ember azt hinné, hogy valamiféle kabaré nézõterén ül, és jót szórakozik. Pedig nem! Õk az egyenlõk közt az egyenlõbbek. Sõt! Õk a legegyenlõbbek! Itt az ideje, hogy most már végérvényesen rendet tegyünk az egyetlen mindkét oldalán. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára AZ ELEFÁNT Különbözõ nemzetiségû írók egyszer azt a feladatot kapták, hogy írjanak bármilyen mûfajban az elefántról. A következõ mûvek születtek: A német író írt egy tudományos értekezést, melynek címe: Tanulmányok az elefántok életérõl. A francia író egy rövid, de szórakoztató könyvet írt, címe: Az elefántok nemi élete. Az angol író egy gazdagon illusztrált útikönyvet írt, címe: Elefántvadászat Afrikában. Az amerikai író egy reklámbrosúrát írt, címe: Hogyan neveljünk fel egy elefántot a kertünkben a család örömére és profitszerzés céljából. A zsidó író egy füzetet írt, címe: Az elefánt és az antiszemitizmus. 4 jó ha figyelünk

5 Sohasem hittem volna, hogy így lesz. Amit hárommillió-háromszázezer ember csak suttogva mert kimondani, odahaza, egymás között, baráti társaságban, kocsma mélyén, a reteráton vagy éppen magányosan, a csillagos égre pillantva és sóhajtva, fohászkodva erõsen, nos, azt Horn Gábor kimondta. Egyenesen mondta ki, kertelés nélkül, bátran és õszintén. Mucius Scaevola lehetett ennyire bátor és õszinte utoljára, amikor karját a tûzbe tartotta. Kimondta Horn Gábor, fittyet hányva a kamera jelenlétére. S ahogy Gorcsev Iván Nobel-díjából sem vont le semmit az a tény, hogy Gorcsev Iván a Nobel-díjat a makaó nevû szerencsejátékon nyerte, úgy Horn Gábor igazságából és bátorságából sem vesz el semmit az a tény, hogy a kimondás pillanatában matt részeg volt. Mert tudjuk az õsi igazságot: a részeg ember legalább õszinte... Tudta ezt persze, mondom még egyszer, hárommillió-háromszázezer ember. De mit ér hárommillió-háromszázezer ember tudása, érzése, igazsága és meggyõzõdése, ha nincsen senki, aki kimondja, egyenesen és nyilvánosan, a búvópatakként rejtezõ igazságot. Nem ér az úgy semmit sem. A búvópatakként rejtezõ igazság gyakorta csak árt. Frusztrál, kétségbe ejt, megaláz, elbizonytalanít. Éppen az a baj a búvópatakként terjedõ igazsággal, hogy egy idõ után elveszíti igazság jellegét, és nem marad belõle más, mint valami homályos feltételezés, zsibbadt vágy valami kétségbeesett reménykedés és bizonytalanság. Ám szerencsés csillagzatok idején eljõ valaki, aki kimondja. Így lesz hárommillió-háromszázezer zsibbadt vágyból egy erõs akarat. Hát, most lett. És te tetted ezt, Gábor! Nagyszerû és hõsies volt az az éjszakai mondat. A legjobbkor jött. Nincsen a világon kommunikációs szakember, PR-guru, választási tanácsadó és kampányfelelõs, aki ezt tökéletesebben megtervezte volna. És te, Gábor, te ott, az elhagyott, kongó, szánalmas székházatok mélyén, te ott történelmet csináltál, te, Gábor. Tudom én jól, az ilyen pillanatok amúgy nem megtervezhetõk. Ezeket a pillanatokat a spontaneitás teszi naggyá. Ettõl egyszeri és megismételhetetlen mind. Hidd el, Gábor, Mucius Scaevola sem tervezte el elõre, hogy karjátmajdatûzbeteszi.haelterveztevolna, talán meg sem cselekszi. Vagy ha mégis, mesterkélt lett volna az egész. Oda lett volna a heroizmus. Te sem tervezted el, tudom. Nem tervezted el, nem is tervezhetted el, hogy igazat fogsz mondani vasárnap éjjel. Nem tervezhetted el, hiszen az igazmondásról amúgy sem volt semmiféle empirikus tudásod. De megtörtént, Gábor. Ugye, ugye, mennyire jó érzés!? És könnyebb is lett a lelked ettõl, én tudom, Gábor. És semmi cizellálás, semmi nyálas ellágyulás, csak a põre igazság, a szikár, csontos tény csak ennyi marad. És hidd el, Gábor, éppen ennyi elég egy életmûnek... A te életmûved immár készen áll. Három rövid, ám rövidségében is tökéletes mondat az egész: Nem, Feri. Az emberek azt mondták, hogy menj a picsába. Valljuk be. Látod, Gábor... Danténak oldalak ezreit kellett teleírnia, hogy kibontson egy ekkora világot, egy egész mindenséget. Neked három rövid mondattal sikerült. Nem tudja, nem tudhatja senki sem ezt már így teutánad megtenni. S mindezeken túl még az is a te oldaladon áll, a te igazságodat és zsenialitásodat dicséri, hogy te vagy a Magyar Köztársaság koalíciós együttmûködésért felelõs államtitkára. A megfelelõ ember a megfelelõ helyen. Te, Gábor. Hiszen gondolj csak bele, hány és hány megalázott, tönkrevert, kétségbeesett, meggyötört emeszpés rágta vasárnap éjjel kétségbeesésében ökleit, hogy akkor most hogyan tovább, hogyan ezek után. És ezek a megfáradt lelkek a lehetõ legmegfelelõbb helyrõl, a koalíciós együttmûködésért felelõs államtitkártól kaptak útmutatást. A Feri elmegy a picsába. Kristálytiszta szavak, Gábor. És most térden állva, nagyságod elõtt leborulva könyörgök hozzád: ne rontsd el! Ne rombold le a pillanat nagyszerûségét azzal, hogy megint mellébeszélsz. Aki egyszer feljutott a csúcsra, az már felelõsséggel tartozik önmagának is és közösségének is. Te ott a csúcson már nem mondhatod, hogy nem hiszem, hogy ez így elhangzott volna. Nem mondhatod, Gábor, mert kijelölted az új irányt. Hárommillió-háromszázezer ember zsibbadt vágyából te egyedül csináltál végre egy erõs akaratot. Ne tedd tönkre, Gábor, ezt ne tedd tönkre. Most hárommillió-háromszázezer ember elhitte, hogy ha egy eszdéeszes nem figyel oda, és be is van rúgva, akkor képes igazat mondani. Tarts meg hitünkben bennünket, ó, Gábor! Ne kezdj el odafigyelni, kérlek. Kérlek... Bayer Zsolt, fõmunkatárs Magyar Hírlap jó ha figyelünk 5

6 Miniszterelnök Úr! Megkaptam az értesítést, hogy március 15-én Kossuth-díjjal tüntetnek ki. A Kossuth-díj minden mûvész életének megkoronázása, a legszebb kitüntetés, amelyet mûvész Magyarországon elérhet, amelyre mindenki vágyik, aki ebben a hazában mûvészettel foglalkozik. Én is nagyon vágytam erre. Álmodoztam róla, mi lesz, ha egyszer talán eljön az ideje, hogyan fogom átvenni. De a Kossuth-díjat én most visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. Tiltakozni Ön ellen! Egy ember ellen, akit a sors szeszélye ennek a gyönyörû országnak az élére sodort, és aki visszaélt ezzel a lehetõséggel. Ön ezt az országot tönkretette, kiárusította. Elpusztította az emberek hitét, szegénységbe, nyomorba, kilátástalanságba, depresszióba süllyesztette Magyarországot. Ma már nincs az az értelmes ember baloldalon sem, aki ne látná, érezné, tudná, hogy katasztrófa felé tartunk. A közgazdászok, tudósok, jobb- és baloldalon egyaránt, fogják a fejüket az Ön elhibázott lépései miatt. Ez tragédia, ez vétek, ez bûn! És nincs alkotmány, törvény, jog, mely megálljt parancsolna ennek?! Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét. El kellene tartanom magamtól örökre a kezem, mint Õze Lajos Az ötödik pecsét címû film végén. Kossuth-díjamat, amelynek egyébként végtelenül örülök és köszönöm azoknak a mûvésztársaimnak, akik méltónak találtak engem erre a kitüntetésre ezennel tiltakozásom jeléül nem fogadom el, átvenni nem kívánom! Majd boldogabb idõkben, amikor ismét demokrácia lesz Magyarországon; amikor nemzeti ünnepeinket nem megfélemlítetten, kordonok között, összeverten, lehajtott fejjel ünnepeljük; ha majd a szavak ismét visszanyerik eredeti jelentésüket: erkölcs, morál, igazság; ha a hazugot nem igazmondónak nevezik; a csalót, tolvajt megbüntetik; következménye lesz az emberek rafinált manipulálásának, becsapásának és a cinikus, dölyfös önkény befejezõdik ó, Istenem, ugye így lesz?, akkor majd örömmel és boldogan veszem át a Kossuth-díjat. Sólyom László köztársasági elnök úrtól és Szili Katalin házelnök asszonytól mélyen elnézést kérek. Remélem, megtalálom a módját, hogy õket kiengeszteljem. avagy Megkésett ötletparádé a színfalak mögül Ezt elqrtátok! Bassza meg! Felelõtlenek voltatok! Felelõtlen volt a Fidesz! Felelõtlen volt az Alkotmánybíróság! A nép is felelõtlen volt, és egyáltalán mindenki más is az volt, rajtam kívül! Csak én tudom a tutit! harsogta nem is olyan rég elsõ kétségbeesésében Francisco, a mûminiszterelnök. Nem tudom, érzik a proletariátus primitív gondolkodás- és szemléletmódjából fakadó diszkrét bájt? Ájtatos Manó, a lárvaarcú zsarnok a szolgalelkületû siserehad élén olyasfajta kommunikációval hülyíti újabban a jó népet, mintha kis hazánk Svájc babérjaira törne, és kb. öt percenként tartanánk népszavazást, még a legkisebb településen is. Eftársak! E mán mégse járja, basszák meg! Hát micsoda dolog ez?! Nem lehet népszavazástól népszavazásig kormányozni! Mi lesz így a parlamenttel?! Nem mintha ötpercenként tartanánk népszavazást, de még ha így is történne? Mi lenne? A politikai korrektség kedvéért mondjuk azt, hogy az ingyenélõ bagázs végre megtanulja, hol lakik a magyarok istene? Úgy tûnik, az istenadta nép ezúttal túl messzire ment, kihúzta a gyufát az arrogáns hatalomnál. Emlékeznek még, mit mondott annak idején Francisco az otthonmaradókról? Aszonta, hogy õk egy amolyan light-os nemmel szavaznak. Hát nem aranyos? Hogy hazudik megint a kis bolsi! A szocialista nagyváros öntudatos polgára ugyanis eleddig a népi naivitás állapotában leledzve bután azt gondolta, hogy 1 IGEN meg 1 NEM az pont ugyanannyit ér. És tessék! Mekkorát tévedtem! Az IGEN-ekhez ugyanis, tisztelt barátaim, minimum kopogtatócédula kell! El kell fáradnod a hozzád legközelebb esõ kijelölt szavazóhelyiségbe, ahol valamiféle hivatalos okirattal minden kétséget kizáróan igazolnod kell, hogy Te valóban Te vagy. Csak eztán kapod meg a szavazólapokat és adhatod le a voksodat. Nem így azonban a NEM-ekkel, ahogyan azt megtudhattuk a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó mûminiszterelnöktõl. A NEM-ekhez elegendõ, ha egyszerûen csak otthon maradsz. Komolyan mondom, beszarás. Jó, persze tudom én is, hogy az otthonmaradók mindig úgy szavaznak, ahogyan azt az éppen aktuálisan regnáló hatalom érdekei megkívánják, csak azér ez most már kicsikét uncsi. De a nép akaratát szentesítõ, és a hatalomra nézvést is kötelezõ érvényû referendum másra is ráirányította a figyelmet. Végre! Az Interneten olvastam: A Political Capital Institute és a Századvég Alapítvány ellentmondásokat érzékelt a népszavazás szabályozásában, és javaslatokat tett politikai használat újragondolására és újraszabályozására. ( ) Fennáll a veszélye annak, hogy a népszavazási kezdeményezések a pártok kampányeszközeivé válnak, vagyis a rövid távú, haszonmaximalizáló politikai logikának alárendelten érvényesülhetnek. Másfelõl a demokratikus politikai versengés végletekig vitt zérus összegû játszmává egyszerûsödött, amelynek beláthatatlanok a következményei, elsõsorban a gazdasági és társadalmi életre nézve. A Political Capital Institute és a Századvég Alapítvány tehát kezdeményezik a népszavazás intézményének újragondolását, az errõl szóló szakértõi-társadalmi párbeszéd megindítását. A két cég szerint új jogi szabályozásra is szükség van, de a meglévõ alkotmányos keretek megváltoztatását nem érintõ módon. A politikai életben gyökerezõ gond, hogy a népszavazás jelentõségét egyesek relativizálni, vagy elbagatellizálni akarják, ami a demokrácia 6 jó ha figyelünk

7 gyengüléséhez vezethet. Akadhatnak viszont olyanok is, akik a politikai cselekvés egyetlen módját látják benne, ami szintén a parlamentáris demokrácia erejét gyengíti. A két cég szerint nem megengedhetõ, hogy politikai játszmák tétjévé és terepévé váljon a népszavazás intézménye, és az alkotmányos intézmények (Alkotmánybíróság, OVB) kiüresedésének és lejáratódásának a veszélye kialakuljon. A politika nem a háború folytatása más eszközökkel, egy demokratikus politikai kultúrában az egymással versengõ politikai szereplõknek keresniük kell legalább a szakmai és társadalmi párbeszéd lehetõségét figyelmeztet a közlemény. Nagy tisztelettel kérdezném, miért éppen most? Miért csak most áll fenn annak a veszélye, hogy a népszavazási kezdeményezések a pártok kampányeszközeivé válnak, vagyis a rövid távú, haszonmaximalizáló politikai logikának alárendelten érvényesülhetnek? Eddig vajon mi a rossebér nem volt fontos ez az egész? Tán csak nem azért, mert most elõször történt meg az, hogy a hatalomnak kénytelen-kelletlen meg kellett hajolnia a nép akarata elõtt? A demokratikus politikai versengés végletekig vitt zérus összegû játszmává egyszerûsödött, amelynek beláthatatlanok a következményei, elsõsorban a gazdasági és társadalmi életre nézve mondja a két közvélemény-kutató nyilatkozata. És valóban. Amikor kikerülhetetlenül szembesítik a népet a zsarnokkal és az általa képviselt diktatúrával, amikor a szavak végre ha csak kis idõre is, de visszakapják valódi jelentésüket, akkor annak valóban beláthatatlanok lehetnek a következményei. A gyarmatbirodalmat feltétlenül kiszolgáló komprádor elit végzetesen hiteltelenné válik. A két cég szerint nem megengedhetõ, hogy politikai játszmák tétjévé és terepévé váljon a népszavazás intézménye. Tegyük fel magunknak a kérdést: valóban ez történt? Kötve hiszem. Pontosabban, lehet így is magyarázni, természetesen, de ez csak amolyan mondvacsinált indok. Véleményem szerint a március 9-én lezajlott referendum a demokrácia megmentésére irányuló utolsó kétségbeesett sikoly volt, amit ez az elgyötört ország hál Istennek, még idejében ki tudott préselni magából. Magyarország kétségbeesett segélykiáltást hallatott befelé és kifelé egyaránt. Befelé az emberek felé. Mozduljatok már, különben elpusztultok! Kifelé pedig a demokrácia felkent lovagjaként tetszelgõ újdonsült szörnyszülött, a nagyságos és fényességes Európai Porta felé, hogy kapjanak már a fejükhöz, közösítsék ki maguk közül a zsarnokot. (Kicsikét megelõztem a koromat. Ma olvastam a neten, hogy Németországban kötelezõ tantárggyá kívánják tenni az iszlámot. Úgy tûnik tényleg nem sok van hátra, hogy az új Szovjetunióként funkcionáló EU esetében is megálljon a nagyságos és fényességes porta szófordulat.) De vissza a referendum témaköréhez! A két közvélemény-kutató cég azonban itt nem állt meg, javaslatokat is letettek az asztalra. Íme: A népszavazás intézményének újraszabályozása A Political Capital Institute és a Századvég Alapítvány jogi természetû javaslatai az alkotmányos kereteken belül 1. Az országos ügydöntõ népszavazás érvényességi küszöbével kapcsolatban helyre kell állítani a többségi elvet. Az országos ügydöntõ népszavazás akkor legyen érvényes, ha a szavazásra jogosult állampolgárok több mint fele részt vesz a népszavazáson. A lokális civil kezdeményezések erõsítése érdekében ugyanakkor a helyi népszavazásra indokolt alkalmazni a jelenlegi országos referendumra vonatkozó szabályozást. A helyi népszavazás tehát legyen érvényes akkor, ha a szavazásra jogosultak több mint egynegyede a megfogalmazott kérdésre azonos választ adott. 2. A népszavazás mindennemû költségét az államnak kell állnia. Azaz, az állam alapvetõ kötelezettsége, hogy minden releváns információ (érvek-ellenérvek) megjelenését biztosítsa. A népszavazással kapcsolatos költségekkel a kezdeményezõ szervezet, valamint az állami támogatásban részesülõ pártok és a kormány kötelesek a nyilvánosság elõtt elszámolni. Az aláírásgyûjtés megkezdésének idõpontjától a népszavazás napjáig terjedõ idõszakra vonatkozóan a felsorolt szervezetek az ÁSZ ellenõrzése mellett honlapjukon tegyék közzé elszámolásukat. Az elszámolás érinti a fizetett hirdetéseket, szóróanyagokat, rendezvényeket, valamint a kampánnyal kapcsolatos szervezeti kiadásokat (kampányszervezés, fizetett kampánymunkatársak bére) mindent, ami az itt meghatározott idõszakban megjelenik és történik. 3. Le kell rövidíteni a népszavazási kezdeményezés benyújtása és a népszavazás megtartása közötti idõszakot. Erre lehetõséget kínál egyes ésszerûtlenül hosszú határidõk megváltoztatása. Ideális esetben a jogszabályoknak megfelelõ népszavazási kezdeményezés fél éven, háromnegyed éven belül a szavazók elé kell, hogy jusson. 4. A népszavazási folyamat felgyorsítása érdekében tehermentesíteni kell az OVB-t a nyilvánvalóan komolytalan kezdeményezések elbírálása alól. Ez nem tiltást vagy törvényi szûkítést kell, hogy jelentsen, hanem kaució bevezetését, amelyet minden olyan kezdeményezõ visszakap, amelynek, vagy akinek népszavazási kezdeményezésével kapcsolatban az OVB hitelesítette az aláírásgyûjtõ íveket. A kaució kérdésenként értendõ. 5. Egyértelmûvé kell tenni a kapcsolatot a sikeres népszavazási eredmény és az arról szóló parlamenti döntés között. A Parlamentnek a népszavazás eredményérõl néhány, maximum három hónapon belül törvényt kell alkotnia, tartalmi változtatások nélkül. 6. Az eredményes és sikeres népszavazás esetén öt évben kell meghatározni azt az idõintervallumot, amely után a népszavazásból eredeztethetõ parlamenti döntés a jövõre vonatkozóan már nem érvényes Jók ezek a javaslatok. De tényleg. Csak kicsikét megkéstek. Érdekes, amikor a pécsiek eddig soha nem látott mennyiségben elmentek szavazni, az országos referendum kritériumai nem voltak érvényesek a helyi népszavazásra. Pedig ha érvényesek lettek volna! De nem voltak. Akkor ez nem volt érdekes. Benn vagyunk a NATO-ban. Benn vagyunk az EU-ban! Akkó most mán innentõl megint álljon vissza, hogy a többség akarata dönt. Gondoljanak bele! Most, hogy az igazán fontos döntéseken melyeket a kisebbség hozott meg!!! már túl vagyunk, innentõl kezdve most már megint döntsön a többség! Elvégre ez lenne a demokrácia, a többség uralma, nem igaz? Figyelték a március 9-i népszavazás estéjén a tévémûsorokat ugye? Az összesben elmondták, hogy 50% feletti részvételt a mostani referendumon kívül csak a 4 igenes tudott felvonultatni. Vagyis mit jelent ez? Azt jelenti, hogy aki innentõl kezdve érvényes és ügydöntõ döntést akar, annak több mint négymillió embert kell rábírnia arra, hogy a szavazóurnák elé járuljanak. Azaz, ha megfogadják ezt a javaslatot, nagy valószínûséggel innentõl kezdve egyetlen országos méretû és a civil szféra által kezdeményezett népszavazás sem jár majd eredménnyel. A civil szférának ugyanis nincsen olyan anyagi és mediális háttere, mint a politikai (értsd: parlamenti) pártoknak, hogy a tömegkommunikációban hatékonyan és mindenkihez eljutva megismertethesse álláspontját. Avagy olyan súlyos helyzet szükségeltetik hozzá, hogy a nép úgy érezze, mint példának okáért most is érezte, hogy a szakadék szélére jutott, innen már nem nagyon van visszaút, hacsak a népszavazás sikere nem az. Erre szokták aszondani mifelénk pajkosan összekacsintva, hogy ügyes. Félnek, szûkölnek! Miért? Mert a nép a látszatdemokráciát létrehozó módszerváltás egyetlen vívmányaként kikínlódott demokráciát (legalábbis papíron) biztosító jogi keretrendszert kezdi megtölteni tartalommal. Ugyan kényszerbõl teszi mindezt, de egész egyszerûen nem tehet mást. A politikai osztály szinte fényévnyi távolságra eltávolodott a néptõl, az írástudók, az értelmiség nagy része pedig a pillanatnyi haszonért, az életben maradásért cserébe végzetes hazaárulást követett el. Ha valaki azt hiszi, nagy szavakat használunk, amikor arról beszélünk, történelmet írunk, sorsfordító idõkben élünk, az nagyon téved! Mert bizony sorsfordító idõket élünk, történelmet írunk. A jó ha figyelünk 7

8 múlt harcol a jelennel és a jövõvel! Emblematikus volt az a sorsfordító pillanat, amikor a nép visszavette a döntést a hatalomtól. És ez az a pillanat, amely metszõ élességgel, már-már sebészi pontossággal világít rá a neoliberalizmus által diktált lélektelen szó- és áldemokrácia lényegi mivoltára. A mûvilágra és a hazugságra. A demokrácia csak addig létezik, amíg beszélnek róla. Amikor gyakorolni akarják, mondjuk a nép, akkor már nagyon nagy baj van. Nagyon nagy baj van, mert veszélybe kerülnek az egyenlõbbeknél is egyenlõbbek által a társadalom többi tagjára felülrõl ráerõszakolt privilégiumok. Veszélyben a konc és a haszon. Bezár a bazár! Ne csodálkozzunk hát, ha a hatalom mindent megtesz azért, hogy a társadalom kezébõl kicsavarja a még utolsónak megmaradt eszközt, amivel védekezhet az önkény féktelen és totális uralma ellen. A mi dolgunk és kötelességünk viszont az, hogy ez ne történhessen meg! Valódi demokratikus közéletet akarunk! Ennyi jár nekünk! Még akkor is, ha eftikéim szerint nem a zsemle a kicsi, hanem a pofánk nagy. Uff! Én beszéltem! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára Minden élõlény tevékenységét élete fenntartásához szükséges kellékek megszerzése vezéreli. A vándorlás, a területfoglalás, az elrablás, az erõszak nem emberi találmány, csak evolúciós örökség. Az ember csak tökéletesítette a tevékenységet: nemcsak gyujteni meg elvenni tud, de termel is és tenyészt is. Mind e mellett megtartotta a területfoglalást, elrablást, erõszakot kifejlesztette a háború intézményét. Az emberi történelem a háborúk krónikája. Csak kevés hangsúlyt kap a dolgok lényege, hogy a háborús célokat a megélhetés mindenkori szükséglete határozza meg. Korábban a legelõk, majd a termõföldek birtoklása, újabban az ásványi kincsek csábítják a hódítókat. Európa területei elõbb voltak hódoltatottak, csak azután lettek hódítók Európa népei. A hódítók indítékai is változtak az idôk során, egykor a vallás adott ideológiai alapot a háborúknak, majd a nacionalizmus. Az osztályalapú küzdelmek (mint a kommunizmus) noha kétszáz éven át számos háborút indokoltak vele, már csak átmenetet képeztek a mai korszakba, mi több, nagy szerepük volt abban, hogy egy olyan hódítási folyamat jöjjön létre, amiben már vallási vagy politikai ideológia vajmi kevés szerepet kap. Számos megfogalmazás (war against terror stb.) van forgalomban ennek a jelenkori nyomulásnak a meghatározására, már nehogy gõzös agyak összeesküvés-elméletének neveztethessenek. Drábik János közgazdász megfogalmazása szerint: A világban most vezetõszerepet játszó neoliberalimus geopolitikailag a Nyugatra, szûkebben értelmezve az Egyesült Államokra támaszkodik anyagi bázisa az amerikai gazdaság, társadalmi háttere az amerikai típusú társadalom, kultúra és civilizáció. Az atlantizmus és világstratégiája logikus és következetes. Elmélete és gyakorlata szorosan kapcsolódik egymáshoz. A liberálisok, különösen a szélsõségesnek mondható neoliberálisok határozott igent mondanak egy uniformizált világra, amely zavarodott, individualista, oligarchikus, és meg van fosztva minden morális, spirituális és hagyományos orientációs kerettõl. Az Egyesült Államokat eszközül használó nemzetközi pénzügyi közösség egy ilyen liberális társadalmat akar létrehozni planetáris méretekben. A pénzrendszer monopóliumával elért technológiai és gazdasági fölényt úgy tekintik, hogy ez felhatalmazza ôket egy ugyancsak magánellenõrzés alatt álló hegemóniára a világ felett. Száz évvel ezelõtt még Európa nyugati tengeri országai gyarmatosítói voltak a világ nyersanyagtermelõ területeinek, és a földrész keleti felén cári, császári hatalmak és a közelkeleti gyarmatait védô brit birodalom erôi igyekeztek egymással szemben elõnyt szerezni növekvõ háborús készülõdéssel. Rá fél évszázadra Európa romhalmain vasfüggönyt húzott két Európán kívüli fegyveres hatalom. Az európaiaik gyarmatrendszerét egy merõben új hatalmi szerkezet váltotta fel, amelyben a világ addigi országai állami függetlenséggel, sokszor új államkeretben, kerültek a világ kialakult gazdasági rendjének függõségébe. A hódítás azóta fõleg gazdasági módszerekkel történik. A minden történelmi logika ellenében gyarmatosítóvá tett szovjet hatalom szolgálati idejének leteltével saját orosz bõrébe zsugorodott, és elvonult az egységesítésre preparált Európából. A szocializmus, csökött változatával együtt, tisztes jutalmazással nyugalomba vonult. Atlantista orientáció a neve az új hitelvnek, amit vallani illik a demokratikus parlamentarizmus bal- és jobboldali pártjaiban egyaránt. Az európai színtéren egyelõre Oroszország mutatkozik politikai ellenpontnak,báranato-tengermárpartjaitmossa. A nagy szláv testvér nem tudta megmenteni a szerbek Jugoszláviáját az atlanti támadástól, amely pedig a szovjet-idõkben Amerika legkedveltebbje volt a kommunista államok közt. A világhatalmi szerepmegvonás súlyosan érintette Oroszországot. A nyomorba zuhanástól és állami összeomlástól az energiaárak emelkedése mentette meg. Moszkva arra is rájött, hogy ennek sodrával újra alakítói lehetnek a nemzetközi politikának. Az energiaárak meredek emelkedése Magyarországot is súlyosan érintette. Szerzõdések hálózatával és szállító csõrendszerek építésével célozza meg Oroszország az európai államokat, ellenállva olyan törekvésnek, hogy Európa egységesen tárgyalhasson. Egyre aggasztóbbá válik az Európai Unió és az Egyesült Államok számára Oroszország katonai potenciáljának fokozatos növekedése olvassuk a januári lapokban. Ezt jelzi, hogy az EU soros elnökségét betöltõ Szlovénia felhívta Oroszországot a Szovjetunió bukása után megkezdett és egy ideje haldokló fegyverkorlátozási tárgyalások megújítására. A történet azonban nem ma kezdõdött, hanemegysokévesfolyamateredménye.akatonai felkészülés méretei megközelítik a Szovjetúnióban volt helyzetet, a haderõ minõsége azonban bõven meghaladja azt. A Kitekintõ Napi Hírlevél így adja: Az új doktrína, amelyre Moszkva minden külpolitikai megnyilvánulásakor hivatkoznak, Szergej Ivanov orosz védelmi miniszter nevéhez fuzõdik, amelyet 2003-ban hoztak nyilvánosságra. A koncepció abból indul ki, hogy a globalizálódó világ lényegesen új kihívásokat támaszt nemcsak az orosz nemzetbiztonság és a hadsereg, hanem maga az Orosz Föderáció számára is. A doktrína lényege, hogy Oroszország gazdasági és politikai érdekeit mind katonailag, mind diplomáciailag meg kell védeni, és ehhez olyan eszközrendszert kell kialakítani, amellyel Moszkva képes céljait elérni. Szükség van egy megbízható szövetségi háttérre, egy biztos és hatékony hadseregre és egy erôs gazdaságra. Mind a három feltétel lassan, de biztosan megvalósulni látszik, ez a Kreml mozgásterének folyamatos növekedéséhez vezet, ami napjainkban egyre látványosabb méreteket ölt. Az Egyesült Államok közel-keleti politikáját az olaszországi partok elõtt állomásozó 6. amerikai flotta támogatja. Moszkva terveiben egy még közelebbi flottabázis van. A Reuters errõl többek között így jelent: A szovjet idôk katonai ambícióit idézi az a törekvés, hogy Oroszország állandó jelenlétet igyekszik biztosítani haditengerészete számára a Földközi-tengeren. Flottánk muködési területe a Fekete-tengertõl a Földközi-tengeren át egészen az Atlanti-óceánig terjed vázolta fel a nagyra törô terveket az orosz tengeri haderõ fõparancsnoka, Vlagyimir Maszorin admirális. A magasrangú katona szerint az ott zajló geopolitikai fejlemények miatt van szükség Moszkva tengeri jelenlétére a mediterráneumban, és ez a flotta legalább olyan erôt kell, hogy képviseljen, mint amelyik a Balti-tengeren állomásozik. Már egy jó ideje folynak a tárgyalások Szíriával. Moszkva elképzelései szerint Tartusz és Latakia kikötõit alkalmassá tennék rombolók 8 jó ha figyelünk

9 és atom-tengeralattjárók fogadására. Az elõbbi lenne az orosz haditengerészet déli tengereken állomásoztatott flottájának a központja, miután a Fekete-tenger menti Szevasztopolt legkésõbb 2017-ig kiürítik. A két újonnan létesülõ bázist pedig az orosz hadsereg védené a legmodernebb fegyverekkel, melyek hatótávolsága Szíria egy jelentõs részét is lefedné. Ha a terv megvalósul, akkor a szóban forgó tengeri támaszpontok lesznek az elsõk, melyeket a volt Szovjetunió területén kívül létesítenek. Ennek tükrében már érzékelhetõ, hogy Moszkva miért igyekszik befolyást szerezni a Balkán-kérdésben. Ez is régi törekvés. Nagyhatalmak nagy távlatban politizálnak. Afganisztán világviszonylatban is jelentõs ásványi kincsei csak a távoli jövõben hoznak hasznot a terület hódoltatójának, de katonai muveletre máris vonzotta épp úgy az Egyesült Államokat, mint a Szovjetuniót. Koszovó kisebb zsákmány, de nagyhatalmi érdeklõdés kíséri. Meglehet, hogy iskolában úgy tanítják Koszovót, hogy a Szerb Köztársaság része, de az amerikai büntetés eredményeként a valódi helyzet nem ilyen egyértelmû. Koszovó ENSZ-felügyelet alatt áll, a szerb hatóságoknak nincs beleszólása a kormányzásba. A kormány felelõsséggel tartozik az ENSZ koszovói békefenntartó missziónak. A Kumanovo egyezmény és a késõbbi ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata alapján (ez vetett véget a koszovói háborúnak) a békét a NATO által vezetett KFOR (Kosovo Force) tartja fenn. A misszió már létrehozta a felügyelete alatt muködõ ideigleneskormánytésazideiglenesállamfõhivatalát. Hivatalos pénznem az euro. Végleges állapotáról ugyancsak nemzetközi döntés lesz. Anióta Szerbia 1912-ben elfoglalta Koszovót Törökországtól, a változás az etnikai összetételben a szerbek kiszorítását mutatja legfõképpen az albánok sokgyermekes gyarapodásával, a szerbek aránya jelenleg már csak 7 százalék. Gazdaságilag Jugoszlávia legszegényebb, legelmaradottabb tartománya volt. Amint a nemzetközi pénzvilág alkalmasnak találja a helyzetet, tetszése szerint fölvirágoztatja. Ez, és nem az albánok áhítozása, adott alapot a független államiság iránti törekvéseknek. A pénzvilág érdeklõdése részére pedig az ásványi kincsek adnak alapot. Lignitkészlete a világ legnagyobb lignit (barnaszén) tartaléka sorában mennyiségileg a világon ötödik helyen áll, minõségre kiváló kalóriaértéku. Egyelõre csak saját áramfejlesztésre hasznosítják, átlag 40, sokhelyütt 100 méter vastag rétegét nyiltszini kifejtéssel termelik. Angol bányavállalatok nagyon gazdag ólom-zink-ezüst kitermelést folytatnak 1930 óta. Nikkel, króm kitermelésnek nagy jövõje van. Bauxit, magnezit ugyancsak a jövô termékei közt van. Az ENSZ gyámkodásának megvan az értelme és eredménye. Már 2002-ben beindították a privatizációs programot. A Kosovo Trust Agency feladata a mintegy 500 állami és közösségi tulajdonú vállalkozások kezelése, üzleti lehetõségeik kimerítése, majd a privatizálás lebonyolítása. A privatizálást lefolytató ügynökségrõl szóló leírás így dícséri a tevékenységet: Privatisation offers excellent opportunities to both domestic and foreign investors to obtain access to valuable natural resources, production facilities with infrastructure, land, equipment and entire enterprises with trained and skilled employees. Hirdetésében írja, hogy a cégbejegyzés olcsó és egyszerû, néhány nap alatt készen van, ára max. 20 euró. Nagyon valószínû, hogy a leendõ kis országot már mindenestõl kivásárolták, nemzetközi jogilag védetten. Ebben a helyzetben teljesen kilátástalannak látszik Szerbia ragaszkodása Koszovó birtoklásához. Most még olyan eseményrõl szólunk, ami e tájékoztató írásakor még nem történt meg, de mire ez az újságszám az Olvasó kezébe kerül, talán vezetõ hírként szerepel a médiában. Koszovó albán vezetõi kijelölték február 17-ét állami függetlenségük kikiáltása napjának, miután megegyezéses megoldás nem született az elmúlt évek folyamán. Komoly elõvigyázatossággal készülnek erre az eseményre, amely súlyosan ütközik Szerbia szándékaival, de érzõdik, hogy a nagypolitika ilyen fejleményt kíván, ami pontot tehet egy megoldatlan kérdésre, amely népakarat indokolással jogot alkot. Félô azonban, hogy Szerbiát ez meggondolatlan lépésre szorít. A szerb nemzetbiztonsági tanács ülésén megtárgyalták az elõkészületeket arra az esetre, ha Koszovó egyoldalúan kikiáltja függetlenségét. A tervezett intézkedések államtitoknak számítanak, csak annyit tudni, hogy Belgrád késedelem nélkül semmissé fogja nyilvánítani a pristinai deklarációt. Tomislav Nikolic, a legnagyobb ellenzéki párt, a Szerb Radikális Párt vezetõje kijelentette, hogy ezekben a sorsdöntõ napokban nem fogja támadni a kormányt, mert közösen kell Koszovót védelmezniük. Nikolic bejelentette: pártja kész megszavazni a rendkívüli állapot bevezetését. Több egyetemista szervezet felhívására néhány ezer fiatal vonult a kormány épülete elé, és Kostunica miniszterelnök lemondását követelte. Kostunica drámai hangú közleményben tudatta: Koszovónak nincs ára, és Szerbia nem fogad el semmilyen ellenszolgáltatást, azaz kormánya sohasem egyezik bele a déli tartomány elszakadásába. A kormányfõ bírálói úgy látják, hogy a nemzeti érzelmek felkorbácsolásával és Európa-ellenes retorikájával Kostunica igazából vesztes koszovói politikáját kívánja leplezni. A deklaráció parlamenti elfogadását nem követi aznap a függetlenség ünnepélyes kihirdetése. Azt csak néhány héttel késõbbre tervezik, mégpedig jeles külföldi államférfiak, köztük Javier Solana, az unió külpolitikai fõképviselõje és Bill Clinton volt amerikai elnök jelenlétében. A pristinai rádió híre szerint azt is eldöntötték, hogy a rendezvényen Beethoven IX. szimfóniájának zárótétele, az EU himnuszaként emlegetett Örömóda hangzik majd fel, s a pristinai filharmonikusok már javában gyakorolnak. Az Európai Unió vezetõi megróják Szerbiát magatartásáért, elvárják tôle, hogy veszteségeik ellenértékeként tekintsék az EU-csatlakozás lehetôségét. Nem együttérzõ szánalomból, csak a történelem ismétlõdése láttán vetjük fel a nagyhatalmi döntés elfogadtatásának módjáról az összehasonlítást, hogy ma Koszovó-ban 17 ezer fôs NATO haderõ vigyázza a folyamatok mederben tartását, azzal a helyzettel, amiként ugyancsak nagyhatalmi döntésre kellett térdrehullani a magyaroknak, fegyvertelenül a francia és érdekelt szomszédos fegyveres erôk fenyegetõ jelenlétében, és kellett elviselni hazájuk szétdarabolását. Viszont óriási a különbség, akkor olyan államot szedtek szét, amely ha meg is követelte az ôsi magyar államiság egybentartását, élhetõ állapotokat biztosított minden polgárának. A szerbek megérdemlik ilyen sorsukat, mert türelmetlen nacionalizmussal gyulölnek mindenki mást, fajtiszta nagy Szerbia létrehozására törekedve végrehajtották a népüldözés minden formáját, beleértve a tömeggyilkosságot is. Bárha ez a rendreutasítás kiterjedne Délvidék magyarsága életének elviselhetõvé tételére is. Megjelent a Magyar Élet február 21-i számában Csapó Endre CÉGALAPÍTÁS: ABLAKON KIDOBOTT PÉNZ A biztosítási törvény visszavonása kihúzza a szõnyeget a huszonkét egészségpénztár alól Huszonkét hiába megalakított pénztár, feleslegesen munkához látott vezérigazgatók, értelmét vesztett reklámkampány, ablakon kidobott közpénz így lehet jellemezni a bukott egészségügyipénztár-törvényt. Miközben a 22 egészségpénztár vezetõje saját cégét építgeti, Székely Tamás egészségügyi miniszter éppen a cégek alapjául szolgáló törvényt kívánja visszavonatni. jó ha figyelünk 9

10 MINEK ÖRÜLT HORN GÁBOR? Az országot bejárta a felvétel, amely elkapta a népszavazás talán legfontosabb pillanatát, a politikai gyönyör spontán kibuggyanását. A lényeg nem az alpári államtitkári megjegyzés volt, hanem ennél sokkal fontosabb, és nem csoda, hogy nem a durvaság verte ki a biztosítékot a szocialistáknál. Az igazán fontos annak a pillanatnak a rögzítése volt, amikor az SZDSZ ez idõ szerinti két vezetõje spontánul felnevet az MSZP stratégiai érvén, a nem szavazókra hivatkozáson. Ugyanis az MSZP veresége nem szimplán a Fidesz jobb kampányán múlott, hanem talán elsõsorban! a saját téves helyzetértékelésükön. A Horn Kóka kettõs akkor kezdett el nevetni Gyurcsányon és az MSZP vezérkarán, amikor a kormányfõ elkezdett a nem szavazókról beszélni. Kóka János értékelõje azzal került a helyére. Elvégre ha az MSZP tábora nem ment el szavazni, akkor az SZDSZ-nek 650 ezer támogatója van ennyien adtak le legalább egy nem szavazatot. Mit jelent ez? Röviden: az SZDSZ kezébe került a kormány sorsa. Kevésbé udvarias megfogalmazásban: egekbe szökött az SZDSZ zsarolási potenciálja. Az egészségügyi miniszter már hétfõn közölte, hogy nincsen miért lemondania például Antall József vagy Orbán Viktor kormányában ez a tónus elképzelhetetlen lett volna. Akkor nem egy beosztott tárcavezetõ állította össze a kormányt. Két nap elteltével kiderült, hogy bizony Horváth Ágnes, tehát az SZDSZ dönt a személyi kérdésben. Ráadásul a média megszellõztette, hogy az MSZP tüzet okádott Horn Gáborra, de hiába. Ki van itt hatalmon, tessék mondani? Segítünk a válasszal: vasárnap óta nem az MSZP. Sõt a szocialistáknak éppen az fájt, hogy gyengeségükre az SZDSZ vezetõi egy hiéna kíméletlenségével csapnak le. A gúnykacaj, az fájt. Most tehát az amúgy 350 ezer szavazóra hitelesített SZDSZ a szocialisták hibájából ismét túszul ejtette az MSZP-t. A szocialistáknak le kellene harapniuk az egyik ujjukat. Vagy leváltják Gyurcsányt (és akkor az SZDSZ benyújtja a számlát), vagy mennek tovább a gyurcsányi úton (amely mind nyilvánvalóbban a sivatagba vezet), vagy kiírják az elõre hozott választásokat (amit nagy valószínûséggel elveszítenek). Az SZDSZ helyzete egyszerûbb. Ki fogják taposni az MSZP-bõl az egészségbiztosítás privatizációját, amire a mostani ciklust szánták. Õk elviszik a szajrét, az MSZP vigye el a balhét. Nyiri János Régi tervem, hogy végig követem, mennyire zsákmányol ki az állam ebben a fene nagy demokráciában os adatokat találtam, ennél asssszem egy picit rosszabb lett azóta a helyzet (például bevezették a különadó intézményét hogy csak egy példát mondjak). Tételezzük fel, hogy én egy igen jó dolgozó vagyok, ezért a léggömbhámozó BT ahol dolgozom azt mondja, ad nekem Ft fizetést. Jó sok pénz ez, örülök is neki! Aztán jön az állam, és azt mondja a BT-nek, gratulálok a bevételedhez, és amiért ezt a pénzt a dolgozónak adod, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek, követelek tõled: Nyugdíjjárulék (18%) Ft Egészségbiztosítási járulék Ft Egészségügyi hozzájárulás Ft/fõ Munkaadói járulék (3%) Ft Szakképzési hozzájárulás (1,5%) Ft Így aztán mire a munkáltató levegõt vesz, máris kifizetett az államnak Ft-ot, a fizetésünk tehát rögtön Ft-jába került, úgy is vehetjük, hogy Ft a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülünk a cégnek. Na, de mi sem lélegezhetünk fel, hiszen miután megkapjuk a pénzt, a kedves NAGY TESTVÉR ismét megjelenik (most nálunk), és azt mondja, itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tõled: SZJA Ft Nyugdíj járulék 8,5 % Ft Egészségbiztosítási járulék 4% Ft Munkavállalói járulék 1% Ft És mire feleszmélünk az állam lenyúlt tõlünk Ft-ot, így Ft forintunk maradt. Persze ezzel még nincs vége a sornak, elmegyek a boltba, vásárolok ezt-azt, mert bármilyen hihetetlen néha éhes a rabszolga is. A termékek árában további 20% ÁFA került bele, tehát ebbõl a pénzbõl valójában csak Ft értéket vásárolhatunk, állam ismét eltesz forintocskát. Ez a legegyszerûbb eset volt, lehetne még fokozni, ha a pénzünket félretesszük, és lakás veszünk belõle, hiszen azután illetéket fizetünk (a duplán adózott pénzünkbõl vettük), és ha pár év múlva eladnánk, ismét illetéket fizetünk (a triplán adózott pénzünk után negyedszer). De autóvásárlással se járunk jobban, átírási illeték, gépjármû adó,üzemanyagba épített ÁFÁ-n felüli terhek. Ha pedig bankba rakjuk, a kamat után 20% adót fizetünk. Hogy ne legyen szép az élet be fogják vezetni a vagyonadót, úgyhogy a 2-3x adózott pénzbõl vett dolgaink után még évente fizethetünk majd megint adót. Nézzük tehát a végeredményt: Én dolgoztam, a munkáltatóm üzleti kockázatot vállalt, munkahelyet teremtett, létrehozott valamit. Ehez képest ki keresett a legtöbbet? Az állam keresett a Ft-os fizetésemen Ft-ot, vagyis 85,6% elvesz. Én pedig vehetek árut Ft-ért. Emlékszem az átkosban tanultuk (fiatalabbak kedvéért nem volt adó!),hogy a sötét középkorban a gazdag földesúr kizsákmányolta a parasztokat, és 10%-át elvette a termelt javainak, aztán jöttek a papok, és elvittek másik 10%-ot! Hogy sajnáltuk szegény parasztot, és kérdeztük, dehát milyen alapon? 20% istenem, húsz százalék volt MINDEN teher amit fizettek! Ebbõl a 20%-ból fényûzõ paloták és templomok épültek, hadseregeket tartottak fent, kövérre híztak a gazdagok. Most pontosan 85%-át húz az állam a fizetésemen, vagyis durván megfordult az arány. Még sincs pénz semmire, el kéne ezen gondolkozni, kihez folyik az a rengeteg pénz. Még jó, hogy vége a sötét középkornak! De azt sem szabad elfelejtened, hogy csak addig érsz valamit ameddig egészséges vagy,mert ezután ha gyógyulni akarsz fizess,ha nincs pénzed dögölj meg! Elgondolkodtató, üdvözlettel: Koós Norbert 10 jó ha figyelünk

11 között a hazai külgazdasági hiány jelentõsen megnövekedett. Az akkori politikai vezetés hitelek felvételével próbált egyensúlyt teremteni.ekkor kezdõdtek el a csatlakozási tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. Az oroszok mindenrõl tudtak, mivel nélkülük semmit nem lehetet tenni a keleti blokkban. Azzal, hogy hazánkat beléptették egy nemzetközi pénzügyi rendszerbe, a Nemzetközi Valutaalap úgynevezett készenléti vagy kisegítõ hiteleket nyújthatott Magyarországnak. Az IMF határozta meg azokat a feltételeket, amelyekhez ezen hitelek nyújtását kötötte. Lényegében az IMF irányította ezen országok gazdaságpolitikáját. Belépésünktõl kezdve a hazai-gazdasági pénzügyi folyamatok irányítását csak az IMF szigorú ellenõrzésével lehet megvalósítani. Az IMF-nek elsõsorban adósságbehajtó szerepe van, hitelt csak akkor ad, ha elkerülhetetlen. Az IMF csatlakozás nagy terve Fekete János névéhez köthetõ. Következménye az lett, hogy a magyar gazdaság iszonyatos adósságcsapdába került, amelybõl szinte lehetetlen mind a mai napig kilépni. A belépés pillanatától nem lehettek önálló gazdasági törekvései az országnak, csak az IMF által meghatározottakat teljesíthette. Ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy további hiteleket kapjunk, ami viszont azt jelentette, hogy az újabb és újabb pénzek nem a gazdaság élénkítésére, hanem a kamatok törlesztésére mentek el, miáltal soha nem csökkent a tényleges adósság. Azokban az idõkben hatalmas mennyiségû erõforrás áramlott ki az országból, miközben az adósság nemhogy csökkent, hanem drasztikusan növekedett. Az eladósodás oka az volt, hogy elsõsorban csak a kamatokat fizettük, a tényleges tartozást nem. Az 1983-as csatlakozástól 1990-re már több, mint 20 milliárd dolláros lett az ország adóssága. A magyar kormánynak minden évben 1998-ig jelentést kellett készíteni a gazdaság állap otáról, ezzel kiszolgáltatták az országot. Az IMF nagyon szigorú elõírásokat fogalmazott meg vagyis ha Magyarország hitelt akart felvenni, akkor folytatnia kellett azt a törvénytelen utat, amit a spontán privatizáció indított el, majd az állami vagyon teljes széthordásával tetõzõdött be között az ország nettó adósságállománya a minimális 0,5 milliárd dollárról 13, 7 milliárdra nõtt. Ugyanekkor 1980 és 1995 között több mint nyolcszorosára nõtt, a bruttó adósságállomány elérte a 35 milliárd dollárt. Eközben az 1980-ig felvett adósságállomány többszörösét, 1995-ig mint egy tízszeresét fizette vissza az ország. Az IMF valamint a Világbank két olyan szervezet, amely Magyarországnak nemhogy a jólétét nem segítette elõ, hanem annak tönkretételében játszott kiemelkedõ szerepet. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óriási érdeke fûzõdött ehhez, mert ezáltal hatalmas erõforrásokat és tõke erõforrásokat is ki tudtak vonni az országból. Egészen biztos, hogy az 1990 elõtti idõkben az oroszokhoz is került a pénzbõl, de azt nem lehetett megmondani, hogy mekkora érték volt ez. A hitelek igen komoly része be sem jött az országba. Az sem igaz, hogy Magyarország lakosai felélték az átmeneti hiteleket. Ezek a hitelek jórészt az (MSZMP) akkori elit zsebeibe vándoroltak. Az ország problémáit meg lehetett volna oldani az IMF nélkül. Például úgy, ha nem visz ki a szovjet piac olyan hatalmas mértékû erõforrásokat, mondjuk az ötven forintos almát két forintért, vagy az ideiglenesen itt állómásozó szovjet hadsereg nem használhat és kaphat meg szinte ingyen. Magyarországot fel lehetett volna virágoztatni, mégpedig úgy, hogy nem kellett volna alacsony szinten tartani a béreket. Ilyen értelemben az akkori hatalom képviselõi feláldozták az országot és ma is ennek a terhét nyögjük. Megoldás még mindig van! A gazdasági és pénzügyi területen teljes nagytakarítást kellene végezni, még véghez lehetne vinni a privatizáció teljes újravizsgálását, természetesen most már sokkal nehezebb, mint a kilencvenes évek elején. Harangi Fülöp sk. Mivel jár Magyarország IMF tagsága címü Harangi Fülöp által jegyzett írást az alábbiakban szeretném kiegészeteni. A magyar nemzet politikai és ezzel együtt gazdasági irányváltásában, az irányok meghatározásában tetten érhetö a korábbi politikai ellenzék felelössége is. Mivel a magyarországi ellenzéknek már évekkel a rendszerváltozás elött több szekértábora volt, ezért meg kell nevezni azt az ellenzéki kört, amelyet különös felelössség terhel azért a kilátástalannak tünö helyzetért, amelyben a jelenlegi magyar gazdaság dagonyázni kénytelen. Bizonyára lesznek olyanok, akik azt mondják a dagonyázás nem is olyan rossz dolog. Valóban kellemes elfoglaltságnak tünik a disznók számára, de nem a magyar nemzet számára, amely ebben a dagonyában napi szintü iszapbírkozást folytat. Az adóság szorításából csupán a dagonya iszapos síkossága miatt tud egyre másra kicsúszni. Ebben a tragikomikus helyzetben, ott áll száraz lábbal a parton, az egykori magyar liberális ellenzék, SZDSZ néven mint kormányzati tényezö. Most nézzük és olvassuk együtt azt, hogy mit írt a liberális elenzék 1988-ban a BESZÉLÖ 23. száma, 46. oldalán. Tulajdonképen ezzel az anyaggal egészíteném ki Harangi Fülöp kiváló írását: Idézet: Magyarország nemzetközi pénzügyi helyzetének jövöje a magyar politikai vezetök tisztánlátásán múlik. A legtöbb magyar politikus még nem értette meg, hogy az ország jobban járna, ha engednének az IMF követeléseinek, és alapos gazdasági átalakulást hajtanának végre. A tipikusan magyar politikus (ezt nem tudom, hogyan kell értelmezni B.K.A) ehelyett hosszan bátorítóan beszél arról, mi mindent lehetne csinálni, és beéri a nagy nyilvánosság megnyerését célzó néhény gesztussal. Esetleg ha egy hónapra Lengyelországba vagy Romániába szánüznék a vezetö magyar politikusokat, az segítene meggyözni Öket arról, hogy gyorsan rendbe kell tenni a házuk táját. Nem lenne meglepö, ha az IMF és a józan magyar közgazdászok (vajon kik lehettek ezek? B.K.A.) nem tudnák megygözni a magyar politikusokat. A román, lengyel és jugoszláv politikusok során nem voltak meggyözhetök. A lengyel politikai vezetés még akkor sem értette meg az idök szavát, és még akkor sem szánta el magát a cselekvé sre, amikor egy olyan vállsággal kellett szembenéznie, amelyet a század hártralévö éveiben sem lesznek képesek megoldani. (Milyen jól tették és most mennyivel jobb nekik! B.K.A.) a nyugati megfigyelök elött világossá válik e magatartás mozgatórugója, ha figyelembe veszik, hogy ezeknek a politikai vezetöknek nem kell valódi választásokkal szembenézniük. Vajon a magyar politikusok tágabb látókörüek, mint a kelet- európai kollegáik? Felfogják-e, hogy mit kell tenniük, ha el akarnak kerülni egy újabb forradalmat, amelybe belebukhat a rendszer, a kommunista párt, esetleg maga az ország? A Nagy restvér még mindig figyel. (Besztélö 23. szám 1988) A rendszer megbukott forradalom nélkül elött Magyarország a KGST második legeladósodottabb országa volt 2008 Magyarország a EU legeladosodottab országa. A liberális ellenzék SZDSZ néven a Magyar Köztársaság kormányzati tényezöje. Na most üljünk még egy darabig és gondolkodjunk! Baráti üdvözlettel Bodó Kirchsteuer Attila jó ha figyelünk 11

12 az önmagába visszabukó kormány és az XXX-szel áthúzott demokrácia Ezzel bizonyára nem vagyok egyedül, de én sem szívesen írok arról, ami nyilvánvaló. Pláne nem ünneprontóként. De szerényen bekopogva mindenki ajtaján tisztelettel megkérdem, minek tetszenek ily nagyon örülni, amirõl én lemaradtam? Leírták már elõttem többen is, de leírom én is: nem az számít, hogy igazam legyen, sõt, kívánom, hogy bárcsak ne lenne igazam, s csak arról legyen szó, hogy valamit félreértek vagynemolvastamelmindenidevonatkozó hírt. Legyen a most örömmámorban úszóknak igazuk, és kívánom teljes szívembõl, hogy legyen valódi okuk, okunk ekkora boldogságra. Hisz minden egyes szó, amit a mai napig leírtam ezeken az oldalakon, azért volt eddig is, hogy egy nap az igazi örömben is osztozzak majd mindazokkal, akikkel ma még (mindig) nem tudok együtt örülni. Olvasom az általam oly nagyra tartott és becsült nemzeti íróink eufórikus ujjongását a Fidesz választási gyõzelmeirõl, és olvasok mindenütt a csúfosan megbukott Gyurcsány-kormányról, nemcsak hazai de külhoni lapokban is. Már megint elfog a kétség, ami oly sokszor az utóbbi idõkben: valójában ugyanazon országról beszélgetünk? Nem értem, miféle választási gyõzelmeket aratott Orbán? Milyen választásokon? Volt Fidesz-hívõként én is próbálom átérezni és megosztani mindenkivel ezt az édes nagy eufóriát a magyar nép és a Fidesz közös népszavazási gyõzelmérõl, de számomra valami nem stimmel. Miért jelenti ez a népszavazás a Fidesz választási gyõzelmét? Lehet, hogy csak én láttam rosszul, de legutóbb, mikor utánanéztem, a már régóta megbukott, illetve a még mindig bukott MSZP-SZDSZ kormány még mindig ott ült a helyén. Olvasván a híreket az Európai Unióról és a robogtatott lisszaboni folyamatról, hozzáteszem, hogy jövõ ilyenkorra az Unió, így Magyarország elnöke szerintem NEM a most fényes gyõzelmeket arató Orbán lesz, sõt valószínûleg a sokszorosan megbukott Gyurcsány sem (bár lehetséges, hogy õ lesz az elsõ kinevezett biztosunk). Sokkal valószínûbb, hogy új elnökünk Tony Blair, Sarkozy, Barroso, esetleg az ír miniszterelnök lesz, akit éppen most udvarol körül Sarkozy az elsõ uniós elnökségi poszt kecsegtetõ ajánlatával, hogy ezzel az Unió elõtt álló utolsó demokratikus kétségeket is eloszlassa és a nem bízunk semmit a demokrácia véletlenjeire elvén elõre bebiztosítsa a végsõ eurofóriát, azaz Írország népszavazási ratifikálásnak kimenetelét a Lisszaboni Szerzõdésrõl (=EU Alkotmány). De térjünk vissza a horizonton várakozó eurofóriáról a magyarországi népszavazási eufóriára. Szóval azt olvasom már megint, hogy a Gyurcsány-kormány megbukott. IGEN, MEGBUKOTT! Próbálom átérezni az újdonság erejét és az eufória ízét, de nem megy. Javítsanak ki, ha tévedek, de nem ezt olvassuk és írjuk 2006 õsze óta mindannyian? Most idézzem itt újra mindazokat, akik már eddig elmondták elõttünk, hogy MEGBUKOTT A KORMÁNY, és hogy a népnek joga van elkergetni? IGEN, TUD- JUK! Nem ezt mondták mindannyian már 2006 õszén is? Mondták? Dehogyis mondták, üvöltötték minden torkon át! Nem ezért akarta a Fidesz által csõcseléknek lehordott radikális nemzeti tábor is elkergetni a megbukott kormányt már 2006 õszén is, és nem ezért akarták beállítani a szabad és igazmondó sajtó állapotát az MTV székházának elfoglalásával? Nem ezt a bukott kormányt akarta Orbán, és vele együtt az egész hatalmas ellenzéki udvartartás, már 2006 õszén is elkergetni és nem ugyanezen megbukott kormány elkergetése céljából hívta a tömegeket az utcára? Vagy valamit félreértettem volna? Hallottam már több forrásból is, hogy a jó és hosszú házasság záloga a rossz és rövid memória. Ezek szerint a magyar társadalom házasságra lépett a magyarországi pártokkal és kellõ rövidre nyíratta a memóriáját, hogy jóra és hosszúra sikeredjen ez a nász. Jó nekik. De az én memóriám még elég tûrhetõen mûködik, ezért erõs a gyanúm, hogy már megint velem van a baj. Mert én még ezekre a kormánybukási idõkre is emlékezem: 2006 õszén jött Orbán Viktor a két napos ultimátumával elkergetni a megbukott kormányt, az utcára csalta a kormánybuktató nagy tömegeket majd magára hagyta õket, hogy a kellõen alacsony számra lezsugorodó kormányelkergetõket a kormány könnyûszerrel hazakergethesse. Akkor a Fidesz kormánybuktatásti terveit hirtelen felváltotta a Fidesz népszavazás ötlete, valószínûleg az uniós nagyfõnökei javaslatára, húzta elõ ezt a gondolatot, már akkor amikor még fel sem ocsúdtunk a megbukott kormány véres rendõrakciói sokkja alól. (Ugyanis Orbán eme pálfordulása éppen azu tán történt, amikor visszatért Brüsszelbõl, ahonnan gyurcsány-buktatási uniós támogatás helyett kapott egy jókora pofont és gyurcsány-támogatási ukászt.) Mégis, miért és mikor vált kormányelkergetési metódussá a kormány elkergetése helyett kitalált népszavazósdi? Majd jöttek további kormánybukások, a kormánybuktató helyhatósági választások a Fidesz mindent elsöprõ eufórikus gyõzelmével, jött a kormánybuktató kordonbontás, és jött mégegy néhány ezernyi kormánybukás, melyek alatt már szinte immunissá váltunk arra a tényre, hogy van egy megbukott kormányunk. Jött egy sokszorosan megbukott kormány által végbevitt reformoknak nevezett országpusztítás és -rablás minden téren és minden szinten. Jöttek ezek kegyetlenül egyre másra: bezárt vasutak, bezárt kórházak, bezárt iskolák, elbocsátott orvosok, piaci árak töredékén külföldi érdekeltségbe átjátszott vállalatok, épületek, földek, bagóért eladott hazai (makói) gázmezõk hogy csillagászati árakon kelljen ezeket idegen országoktól beszerezni, eladott magyar földek és minden természeti kincsek, eladott magyar munkalehetõségek ázsiai cégek számára, hogy az elejét vegyük a végtelen sornak. Jöttek újabb elfojtott nemzeti ünnepek, majd jött a fõ feketeleves, az általános sztrájkok ellenére elf ogadott államkassza-kirabló egészégbiztosítás privatizáló reform. És jött Magyarország nemzetállami szuverenitásának feladása, hogy mindezekkel az eleve bukottan induló kormány beváltsa azt, amit az õszödi bukásakor ígért. Meglett mind, amiért az eleve bukott országgyûlés egyáltalán felvállalta ezt a sok megbukást: hogy Magyarországot nemzetközi jog szerint is az európai nagyhatalmak ölébe buktathassa. Már akkor is és azóta is ez a kormány oly sok szempont szerint megbukott, hogy ember legyen a talpán, aki a kormány megbukásának minden stációját nyomon tudja követni. De azért a prioritásokat helyesen kell látnunk, mert még a végén addig bukik ez a kormány, hogy visszabuktatja magát egy legitim -féle státuszba. Mert én bizony nem vagyok kicsinyes és nem aprózom el a Gyurcsány-féle rendszer eredendõ és hatalmas megbukását holmi vizitdíjon, kórházi napidíjon és tandíjon. Nem ismerem el, hogy eme díjak visszavonása azt jelentené, hogy Gyurcsány bár személyesen megbukott és ez a rendszer felbukott volna a polgári demokrácia legitimitásába. Ezen a ponton most csak annak lehet örülni, hogy eme három extra adófajtát, az amúgy is csillagászati szinten megadóztatott szerencsétlen magyar társadalom átmenetileg megússza, amíg a nép pénzén ingyen vacsorázó illegitim és diktatórikus állam ígérete szerint ki nem találja annak pontos módját, hogy mégiscsak behajthassa az így lemaradt uzsonna-pénzét. A kormány, ugyanis hátha valaki azóta elfeledte nem a mostani népszavazáson bukott meg, hanem már két évvel ezelõtt, amikor meghamisított országadatokkal és egyéb közvélemény-manipulációval kicsikarta választási gyõzelmét és megalakított egy illegitim kormányt, egy olyat, ami már azelõtt sem csinált semmit, csak hazudott reggel, délben 12 jó ha figyelünk

13 meg este. Ez az elévülhetetlen egyetlen valódi kormány-megbukási pont az, amely ponton nemcsak a kormány bukott meg, hanem az egész illegitim módon megalakult országgyûlés, és lám, mégis a helyén maradt. Az emlékezet-frissítés kedvéért arról, amit hosszú tanulmányokban is kielemeztünk már: a demokrácia politikai rendszere definíció szerint összeférhetetlen azzal a ténnyel, hogy a választásokat a pártok elcsalják a népakaratot megtévesztõ és közadathamisító kampányokkal. Emlékezzünk, a Gyurcsányféle kormány minden kellékével ellátott rendszert definíció szerint diktatúrának hívják: a modern diktátorok általában erõszakot vagy csalást a lkalmaznak a hatalom megszerzésére, miután hatalmukat megfélemlítéssel, erõszakkal, az egyéni szabadságjogok eltiprásával, és a tömegmédiák feletti ellenõrzéssel tartják fenn. (Encyclopedia Britannica). Ezzel szemben egyetlen olyan demokrácia-definíció sem létezik, amely szerint egy demokratikus ország irányítói az alkotmány megszegésével és a népakarat manipulálásával ragadják el a hatalmat és egy ilyen hatalmat népképviseletnek nevezzenek. És a tény tény marad, ha elfelejtjük is: a meghamisított népakarat nem egyenlõ a valódi népakarattal. Az alkotmányt és a népszuverenitást erõszakkal megdöntõ országgyûlés nem állíthatja helyre a demokrácia látszatát sem azzal, hogy egy népszavazás eredménye után visszavon három intézkedést, amit már eleve illegitim népképviseleti státuszában hozott meg. Most már annyi jogunk van elkergetni ezt a bukott kormányt és a bukott országgyûlést magát, hogy ez a temérdek jog kezdi kifárasztani az embert. Mert mire való az ember joga, ha nem tudja érvényesíteni? A már meglévõ jogokhoz adódó minden egyes újabb bukottkormányelkergetési jog így csak feszítõbbé teszi azt a jogtalan helyzetet, hogy a bukott és jogtalan kormány, a bukott országgyûléssel együtt, még mindig a helyén van. Most már arra kell vigyázzunk, hogy e túl sok bukás feletti örömünkben nehogy elfelejtsük, hogy a kormány már régóta megbukottan rendületlenü ül a helyén és e megbukott státuszban buktatja meg az egész országot. Ezen a honlapon is felidéztük, de több helyen is a napokban láttam Orbán korábbi ígéretét arról, hogy egy sikeres szociális népszavazás után a népnek joga lesz elkergetni a megbukott kormányt. Na jó, akkor legyen. Ezért hát a tegnapi népszavazási gyõzelem óta lesem a híreket megszállottként, de sehol nem írja a sajtó, hogy a 9 millió IGEN miatt csúfosan megbukott kormány mikorra tervezi elkergettetni magát és mikor tervezi visszaadni megbízatását, hogy a gyõztes magyar nép a gyõztes Orbán Viktorral az élen végre elkezdje gyakorolni a három iksszel visszaszerzett néphatalmát. Nem írnak arról sem, hogy e 9 millió IGEN hatására a kormány mikorra tervezi újranyitni a bezárt és eladott iskolákat és kórházakat, mikor kezdi el újra mûködtetni a bezárt vasútvonalakat, mikor vonja vissza az egészségbiztosítási privatizációs refomját, hogy mikor adja vissza elrabolt földjeinket és erõforrásainkat, mikor készül lefegyverezni rendõreit és visszaadni a magyar nép alkotmán yos jogát saját nemzeti ünnepét a vízágyúk és a jogtalan bebörtönzés réme nélkül megünnepelni. Sõt, legutóbb, ha nem csal a memóriám, még ott tartottunk, hogy a megbukott kormány már megint visszabukott önmagába és minden eddigi harci felkészültségét is felülmúlva készül a gyõztes nép által való elkergetés elleni fegyveres védekezésre. Na de akkor milyen módon és kinél váltható be a gyõztes Fidesz azon ígérete, hogy a sikeres népszavazás esetén a kormánynak távoznia kell és a nép gyõztessé lett? Ha pedig nem váltható be az ígéret, akkor mi célt szolgál? Van aki ezt becsülettel el tudja nekem magyarázni, hogy én is érezzem egy kicsit ezt az eufóriát? Mert a mûködõ memóriám egyre csak bolondját járatja velem. Rövidtávú emlékezetem szemein keresztül látom az egészségbiztosítást privatizáló és egyéb állami pénzeket privatizáló (=kifosztó) reformokat is, s lám ezek is még érvényben vannak. De emlékeztet nemcsak a közeli, de távolabbi múltra nézve is: a békés ünneplõ tömeget többször is megtámadó kormányrendõrségre, a rendõri véres terrorra, a megkínzottakra, a gumilövedékekre, a kilõtt szemekre, az ártatlanul meghurcoltakra. Nézem a bezárt kórházak, iskolák hosszú sorának üres helyét, nézem a privatizált kórházakat úgy tûnik a nagy népszavazási eufória közepette ezekrõl rajtamkívülmindenkielfeledkezett.nézemezt a választási csalásokkal és erõszakkal regnáló illegitim parlamentet, hát még mindig egyben és a helyén, köszöni szépen. Nézem az illegitim parlamentet õrzõ fegyveres rendõr-rohamosztagot az is. Ezek szerint a magyar társadalom tényleg házasságra lépett a magyarországi pártokkal és kellõ rövidre nyíratta a memóriáját, hogy jóra és hosszúra sikeredjen ez a nász. Kezdem szégyelleni magam, amiért nekem nem megy ez a nász, a felejtés és a jókedv, ami másoknak ily könnyen sikerül, ezért hát ismételgetem magamban, mint a stréber tanuló, hogy milyen jó is ez nekünk, a gyõztes magyar népnek, és hála Orbánéknak, végre újabb jogunk adódott arra, hogy elkergessük ezt a megbukott kormányt. Újra gyõztünk! A magyar nép, teljesen gyõztes módon, 9 millió igenes iksszel elmondhatja újra, hogy joga van elkergetni a kormányt, és ez jó, nagyon jó. Nem baj az, hogy a kormány nem kergül el, de nekünk papírunk van arról, hogy el kellene kergüljön, és ez jó, nagyon jó. Nem baj, hogy a diktatúra fõrendõre elõdjét túlszárnyaló módon fenyegetõzik nemzeti ünnepünk elõzeteseként, sebaj, fõ, ha jól viseljük magunkat, esetleg békében együtt ünnepelhetünk, gyõztes népként a gyõztes Orbán Viktorral. Csak a hülyének kell ennél több egy magyar demokráciában. Miközben buzgón agymosom magam és ismételgetem a fenti leckét, az igazság már megint betolul a fejembe, és már megint elõvesz az ellentmondások magyaros melankóliája: az alkotmányt és a népszuverenitást erõszakkal megdöntõ országgyûlés nem állíthatja helyre a demokrácia látszatát se azzal, hogy egy népszavazás eredménye után visszavon három intézkedést, amit már eleve illegitim népképviseleti státuszában hozott meg. Aztán végül, ha késõn is, de jõ a megvilágosodás pillanata...nincs kapu, nem lehet bemenni, mondá anno a megvilágosodott Karinthy által megszólaltatott rossz tanuló. Nincs állami iskola, nincs állami kórház, nincs állami egészségügy, tehát azokba sem lehet bemenni, és ahová nem lehet bemenni, onnan díjakat sem lehet beszedni. A maradék, azaz a privatizált kórházak, a privatizált iskolák, meg a privatizált betegbiztosítók nem kérdezik meg az államot: ezek annyi díjat szednek be saját privát zsebükbe amennyit akarnak. A privatizált egészségügyi biztosítás miatt biztosítatlanul, így orvos nélkül maradók pedig egyébként sem fizetnek se vizitdíjat se kórházi díjat. Arról a bevételrõl, ami nincs, arról pedig az állam miért ne mondana le? Azután hirtelen összeáll a kép egésze is és e mesterkedés mögött felvillan a velejéig romlott politikai morál mögötti elvont filozófia. Eszembe jut Szájer József az Echo TV február végi mûsorában feltörõ eurofóriája Lisszaboni Szerzõdésrõl, nevezetesen arról, hogy milyen szerencsés is volt, hogy annak idején az EU alkotmányozó konvenciója betette az EU Alkotmányba az uniós zászlót meg a himnuszt, mert késõbb, miután az európai jónép az EU Alkotmányt elutasította, ugyanezen alkotmány átírt változatából, (a Lisszaboni Szerzõdésbõl) ezeket a szimbólumokat ki lehetett venni, s emiatt az elutasított alkotmányt mégiscsak le lehetett nyeletni az egész föderációs egyesülést az engedetlen euro-néppel. Hát nem nagyszerû? Pontosan ugyanez történik most is a népszavazási eufória körül! De szerencsés is, mondhatjuk e szociális népszavazásra is-, hogy anno a kormány betette a népirtási pakliba a vizitdíjat, kórházi napidíjat meg a tandíjat, hát most szépen ki lehetett venni ezeket, hogy legyen minek örüljünk és le lehessen velünk nyeletni egy illegitim, népirtó és nemzetáruló országgyûlést! Sõt, ez a megtévesztési manõver (= mégse vesszük el amit el akartunk venni ) egyenesen az anyagi adakozás pszichés virtuális valóságát nyújtja! Az össznépi eufóriából a roppant népszerû Fidesz mellett a roppant népszerû Só- jó ha figyelünk 13

14 lyom László Köztársasági Elnökünk is kivette oroszlánrészét. Õ is afelett örvend, hogy a haláljogokra ítéltetett nép a sírja szélén még gyakorolta e három ikszes utolsó szóhoz való jogát. Egy emlékezetet frissítõ hideg zuhannyal lehûtjük a magyar népet halálba döntõ és eközben ujjongó Elnökünk eufóriáját is, aki már többszörösen is NEM-mel szavazott a magyar demokráciára, legalább három nagy vörös X-szel is áthúzva azt. Sólyom László volt az, aki hagyta, hogy egy eleve illegitim országgyûlés hivatalában maradjon (X), aki aláírta a magyar nép élethez való jogának eltörlését és az állami kassza kirablását az egészségbiztosítást privatizáló reform aláírásával (XX) és aki hagyta, hogy az országgyûlés a Lisszaboni Szerzõdés ratifikálásával 2007 december 17-én eltörölje a magyar nép saját szuverén országához való jogát is (XXX). De megélhetési politikusaink számára nem az a lényeges, hogy meghalunk és ország nélkül maradunk, hanem az, hogy csendben, békében, szeretetben, sõt mi több, eufóriában tûrjük mindezt, nem? Végül pedig döbbentem fejezem ki megrendülésem a napokban a nemzeti oldalakon is megjelenõ írásokról a nemzeti radikális tábort és annak elképzeléseit illetõen. Igenis létezik ez a tábor, pontos programja és potenciális vezetõi is léteznek, de a parancsuralmi rendszer és a tömegmédia-dikatúra gondoskodik arról, hogy megakadályozza ezek kommunikációját a tömegek felé. Amennyiben a rendszerváltók az utcán tiltakoznak, e tiltakozásnak sem a kuka-borogatás a célja, hanem az egyetlen valamennyire felszínre is kerülõ kommunikációként maga a tiltakozás, amely szintén az egyetlen, félig-meddig megmaradt diktatúra-elleni módszerük. Átmeneti sikertelenségük oka pedig egyszerûen az, hogy az MTI és a fõbb televízó csatornák még nem az õ birtokukban vannak. Hisz Petõfiék is tudták, hogy a valóságra kitekintõ ablak a médiák ablaka, és minden rendszerváltás valóságváltással kell kezdõdjön. Ezért kezdték õk is azzal a forradalmat 1848 március 15-én, amivel 2006 hõsei is, hogy elfoglalták a magyar sajtót... A magyar nemzeti tábor azért nem gondolkodik és egységesül pártokban, mert a Szent Korona Rendje értelmében gondolkodik és mert a jelen párt-parancsuralmi rendszert akarja megdönteni, nem csupán annak kormányát és országgyûlését. Hogy a történelmi alkotmányos rend mint jövõ elképzelése az EU alternatívájaként mennyire reális és mennyire erõsödõ trend nemzetközi szinten is, arra egy példa: a BBC honlapján a lisszaboni csatlakozási referendum brit parlamenti megtagadásának áttörõ híre után publikált magán hozzászólásokban a brit választók egyre nagyobb többsége hördült fel azon, hogy képviselõik egy hazugságra alapozva becsapták és elárulták õket és a lisszaboni erõltetett menetben megfosztják õket nemzeti függetlenségüktõl. Egyre nagyobb erõkkel követelik történelmi rendjük visszaállítását és követelik a parlamenti diktatúra távozását országuk élérõl. Skócia közel áll ahhoz, hogy önmaga jogán kivívja a referendum lehetõségét az uniós csatlakozásról, ami akár Nagy- Britannia történelmi szakadásához is vezethet. Nemcsak ott, de Európa egyre több részén ugyanaz érzõdik, mint ami nálunk, az általános becsapottság és elkeseredés politikusaik manipulációi és árulásai miatt és teljes kiábrándulás az ún. képviseleti demokrácia rendszerébõl. Mert valóban, nemcsak a Gyurcsány kormány bukott meg, és nem tegnap, és nemcsak minálunk. Az a rendszer, amit ma képvisleti demokráciának nevezünk, megbukott örökre, mindenhol és visszavonhatatlanul. Ugyanis azok nagy többsége, akik ezt az elkorcsosult rendszert mûködtetik, mind a magyar mind a nemzetközi politikában, mindenek elõtt megbuktatták a politikai tisztesség, integritás és erkölcs alapjait, amely nélkül pedig nem létezhet képviseleti bizalom és legitimitás. A betartott úri becsületszó, a morál és a kölcsönös bizalom képviselõk és képviseltek közt amíg ezek léteztek, illetve legalább ezek illúziója létezett a valódi képviseleti demokrácia tartópillérei voltak, de ennek mindörökre vége az õszödi idõszámítás beállta óta. FÚSZ-NIM Hétrõl hétre, újabb és újabb fegyvergyûjtõket kapcsol le a rendõrség. A napokban felgöngyölített veszprémi társaság második világháborús mûködõ pisztolyokat, gépfegyvereket, sõt még egy aknavetõt is rejtegetett. A dolog azonban ennél bonyolultabb, az elmúlt hónapokban lebukott személyek mindegyike szélsõséges, kormányellenes nézeteket vallott. A STOP által megkérdezett, leszerelt terrorelhárító tiszt szerint megnõtt a rizikófaktor és komoly veszélyben vannak a kormánypárti politikusok, élükön Gyurcsány Ferenccel. Elindultunk egy úton, amelynek egészen biztosan merénylet-kísérlet lesz a vége. Elõbb vagy utóbb valaki hõs akar majd lenni és meghúzza a ravaszt, akár Gyurcsány Ferenc meggyilkolására is készen állnak! kezdte beszélgetésünket a nemrégiben leszerelt, saját biztonsági céget üzemeltetõ férfi, aki elmondása szerint jelenleg is ellát személyi védelmet olyan közéleti személyiségek körül, akik potenciális célpontjai lehetnek a radikális csoportoknak. Igaz, ezek egyelõre néhány Molotov-koktélos támadásnál nem mentek tovább. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy a rendszerváltás óta nem volt olyan magas biztonsági fokozat elrendelve a köztársasági õrezrednél, mint az elmúlt egy évben. Ugye senki sem gondolja, hogy véletlen, hogy több fegyvert foglaltak le néhány hónap alatt büntetlen elõéletû személyektõl, mint azelõtt egy egész évben? A titkosszolgálatok teljes gõzzel mûködnek. Ott vannak a tüntetõk között, a szélsõ jobbos médiumokban, de még a magyar gárda is televan velük - folytatta a megdöbbentõ tények sorolását a különleges kiképzést kapott exzsaru. Már a népszavazás alkalmával, is eddig nem látott rendõri intézkedések, jóval nagyobb terület lezárások fogadták az utcára vonulókat, de mindez eltörpül a március 15-én várhatóakhoz. A többezres létszámban kivonuló zsaruk a hírek szerint minden gyanús állampolgárt motozni fognak, és várhatóan megtelnek a rendõrségi fogdák is, hiszen a minden atrocitás nélkül lezajlott 9-ei tüntetésrõl is 6 embert ültettek az elsötétített mikrobuszba. Gyurcsány komoly veszélyben van. Olyan mértékû közutálatnak örvend, ami még feleségére és gyermekeire is veszélyes lehet zárta a beszélgetést a szakember, aki szerint ha ennél keményebb fellépést produkálnak a szolgálatok és a rendõrség az már a diktatúrára kezd majd hasonlítani. A volt operatív nyomozó, Sándor István is hasonlóképpen gondolkodik a politikai eseményekrõl. Az, hogy megerõsítették a politikusok védelmét, golyóálló gépjámûveket szereztek be, ez mind az operatív jelentések eredményeinek kiértékelése után történt, az elsõrendû lehetséges célpont nyilván a kormányfõ fejtette ki Papa, aki jelenleg is hasonló területen, politikusokat érintõ ügyben dolgozik. A szakember szerint az operatív beépült emberek egészen közel lehetnek a zavarkeltõk legfelsõbb köreihez. Elképzelhetõ, hogy az ismertebb nevek közül, mint például Budaházy, Gonda, Toroczkai, Tomcat is kapcsolatban áll a hatóságokkal. STOP 14 jó ha figyelünk

15 NYÖGVENYELÕS DEMOKRÁCIÁNK Igen, igen, igen! Gyurcsány Ferenc úgy kormányozza Magyarországot, mintha az egy részvénytársaság lenne. Sõt még sokkal úgyabbul. Ugyanis sem a bíráló, sem a bírált személy nem ismeri jól a társasági törvényt. A társasági törvény ugyan a legnagyobb szupranacionális gazemberség mert személytelen résztulajdonná silányítja a föld, a természet és az emberi munka javait, elfedve ezzel a pénz és a hatalom végsõ koncentrációját, ám éppen a portfólió tulajdonosa javára nagyon pontosan meghatározza, melyek a tulajdonos, és melyek az ügyvezetõ (gazdálkodási) jogosítványai. Nagyon egyszerû. Mindazon tranzakciók, amelyek az adott évi normál üzleti mûködés szerves taktikai elemei, és mindazok, amelyek a társaság létével, hosszabb távú mûködtetésével kapcsolatosak, a tulajdonos döntési kompetenciájába tartoznak. Az elõbbire a legjobb példa az éves teljesítmény, az éves árbevétel, valamint az éves produktív erõforrás-igénybevétel (költségek) az utóbbira pedig a mûködés olyan stratégiai elemei, mint a hitel-, a vagyon-, a portfóliógazdálkodás, az ingatlan-adásvétel stb. Magyarán: a társaság ügyvezetõje termeltetheti a tojásokat, etetheti a tyúkokat és szabályozhatja a kakasok nemi életét, de semmiképpen nem vághatja le és/vagy adhatja el saját hatáskörében a (részvény)társaság aranytojást tojó tyúkját, amely a gazdag jövõ záloga. Nem beszélve arról, hogy egy ország nem részvénytársaság. Egy ország Magyarország esetében nem egy jó üzleti buliról, hanem tízmillió ember jelenlegi és jövõbeli életviszonyairól, életminõségérõl van szó, ami nem taktikai, hanem stratégiai kérdés, ezért a mindezt érintõ tranzakciók eldöntése, megvalósítása nem jogszerû a nép, a lakosság bevonása, megkérdezése nélkül. A népfelség elve jegyében minden, a nép sorsát jelentõsen befolyásoló, netán sorsdöntõ kérdés eldöntése a népszuverenitás jogkörébe tartozik. Hogy a mai alkotmányunk és annak a rendszerváltás környékén és azóta önkényesen, sõt öntörvényûen meghozott, hevenyészett változtatásai, az újonnan kreált demokratikus jogszabályok mégis megengedik a jelenlegi, abszolút illegitim kormányhancúrt, nem jelentheti azt, hogy minden, ami ma egyértelmûen a nép érdekei ellenében történik, jogszerû vagy pláne legitim lenne. Demokratikus álcával leplezni, demokratikusnak nevezni kifejezetten népellenes törvényeket, jogszabályokat, a népvagyonnal operatív és távlati értelemben egyaránt bûnösen gondatlanul, hanyagul bánó kormányzati magatartást pedig nem csupán honi, de nemzetközi (minimum uniós) közbotrány. Valószínûtlen, hogy Brüsszel helyeselné, ami ma itt folyik. És mindez nem is tegnap kezdõdött... Mert a népfelség elve jegyében bizony sohasem lehetett volna: 1. belépnünk a Világbankba és az IMF-be (1982); 2. reménytelenül eladósítani Magyarországot ( ); 3. rendszert váltani, mintha az csak kormányváltás lenne; 4. egy tollvonással államosítani a társadalmi tulajdont (1990); 5. pánikszerûen eladni a teljes magyar termelõ közvagyont; 6. a sokszorosára növelni Magyarország eladósodottságát; 7. tönkretenni a nemzetgazdaságot, leépíteni a közellátást; 8. költségvetési takarékosság ürügyén felszámolni az államot; 9. a nemzetközi mobil tõke részévé tenni (eladni) a termõföldet; 10. részvénytársaságként csõdbe vinni Magyarországot. Ennyi átélt gazemberség után ideje mélyen elgondolkoznunk: igazából kinek a bulija felszámolni az országot? Czike László közgazdász-közíró Magyarországról X mennyiségû nyereséget vonnak ki a multinacionális cégek a GDP %-ban meghatározva jelentõs összeget. A bankszektor évrõl-évre extraprofitot produkál. A magyar ember nyögve-nyögi a rendszerváltás következményeit. A logika szerint, aki hasznot húz egy társadalom berendezkedésébõl, az a társadalom fenntartásához, újratermeléséhez segítséget nyújt, fenntartja a számára kedvezõ környezetet. Megtörténik-e ez ma Magyarországon? Természetesen azon egyszerû állítás miszerint a gazdaság mûködtetésével bizonyos mértékben már hozzájárul mind a bankszektor, mind a multinacionális tõke igaz, ám hosszú távú gondolkodásában szerepelni kell a folyamatosan meglévõ nyereségének konzerválására. Az a populista lózung, hogy amennyiben piszkálják a nagytõke tovább áll, hazugság. Logikusan gondolkodó befektetõ, aki a megszerzett piaci területet önként átadja egy másik csoportnak, vagy csupán azon tény miatt, hogy a kívánt profit mérsékeltebb, kivonuljon, nem létezik. Nem kell megszavaztatni a társadalmat arról, hogy mérsékeljék-e az országból kiáramló nyereség mértékét, illetve korlátozzák-e a banki tevékenységek által keletkezett extraprofit kivonását. Nos, az emberi felelõsség nem korlátozódhat le arra az egyszerû mentalitásbeli magatartás gyakorlására, hogy bármilyen rendszer meglétének bebetonozásával megelégedjen. A jelen körülmények között fel kell ismernie a gazdaságpolitikusoknak, hogy egy társadalmi béke, illetve az emberi erõforrás megléte, fenntarthatósága érdekében önmérsékletet kell gyakorolni a profitnövekedés terén. Míg a lelki konszolidáció le nem játszódik a társadalomban, azaz tudatosan meg nem barátkozik a tõkereflexiókkal, addig minden határozott demokráciákban elfogadott haszonérdekelt ügyeskedés szándékos rombolásnak állítódik be szemében. Az életszínvonal emelkedése után ugyanazon lépések már természetes reagálásokat eredményeznek. A logika mûködése alapján természetes következmény kellene, hogy legyen a tapasztalattal rendelkezõ bankszektor és tröszthierarchiák átmeneti segítsége a berendezkedés megalapozásában. A társadalmi fejlõdés olyan gyökereztetése, ami megkérdõjelezhetetlenné tenné az elfog adottság természetességét nem nélkülözhetõ. Az ország teherbíró-képessége határához érkezett. A kormánynak, a parlamentnek kötelessége és egyben felelõssége is a társadalom lelki egyensúlyának fenntartása. Az adósságállomány és a gazdaság megfelelõ növekedésének szintentartása letargikus hatással van a társadalomra, így az állam képtelen teljesíteni az alapvetõ emberi jogok gyakorlását, vagyis sérül az egészséghez való jog. A nemzetközi szakértõkkel közösen, ki kell alakítani azt a mûködéshez szükséges kompromisszumot, amely mind a bankszektor, mind a multinacionális cégek hosszú távú együttmûködéséhez, mind a Magyar társadalom mélydepressziós állapotából kivitelezhetõ lehet. A helyzet ismeretében, a politikai elit kénytelen, csak és kizárólag a tisztességes politizálás formájához nyúlni és a helyzet kritikus voltára való tekintettel évtizedekre elfelejti a hatalmi harc minden megengedett és meg nem engedett eszközét! A népszavazással a társadalom felszólította a közszereplõket, hogy csak az ország érdekeit veheti figyelembe minden gazdasági döntés és minden nemzetközi egyezmény megkötésekor. A bankszektornak és a multinacionális cégeknek meg kell érteniük, hogy ha egy életképes társadalmat, egy hosszú távú piacot akar Magyarországon, akkor a társadalom terheit saját kárára csökkenti. Egy beteg társadalom, egy lélekben tönkre tett nép, minden gazdasági növekedés gátjává, kétségbeesett tönkretevõjévé válik. Magyarország szavazott, megtagadta a gyõztesnek nem kell magyarázkodnia elvet és felszólította a nagytõkét vállaljon szolidaritást a társadalommal. Gavallér János jó ha figyelünk 15

16 avagy a rendszerváltás elsõ napja Végre bekövetkezett, végre eljött a várva-várt pillanat! Március 9-ét követõen felvirradt ránk a népszavazási kampányban elõre beígért valódi rendszerváltás, a magyar demokrácia áttörésének elsõ gyönyörû napja. A gyökeres változások biztos jeleként természetesen helyén maradt a fejétõl bûzlõ kormány, a pancserpuccsal hatalomra került miniszterelnök, a mártírrá vedlett egészségügyi miniszter asszony és a fõnökét melegebb altájra elküldõ, igazmondó államtitkár. Sõt, a kormány közelgõ bukásának legbiztosabb jeleként szintén államtitkárrá nemesedhetett a szörnyû kormányzati titkok hordozójának, Szilvásynak a felesége is! A mélyenszántó politikai fordulatokat jól szemlélteti a milliárdos nagyságrendû kormányzati /golyóálló/ autóvásárlás, a Magyar Gárda elleni megrendelésre elõkészített és idõzített politikai per/hecc kampány, vagy a közelgõ nemzeti ünnepre vízágyúkkal, kordonokkal, mesterlövészekkel, valamint gyülekezési tilalommal és zászlókitiltással/!/ készülõdõ aberrált karhatalom. Eközben radikális szavazók aktív közremûködésével a felpuhult Fidesz aprópénzre váltja (300 forintért) a becsapott baloldali emberek tömeges felszívását. A két látszólag szemben álló (40-60 százalék leosztású) baloldali nagy párttömörülés nemes versengésébõl végre kizárólag Kádár népe kerülhet ki gyõztesen! A teljes politikai átrendezõdés mellett, a gyors gazdasági sikereket elkönyvelõ rendszerváltás elsõ jeleként, a magyar nagytõke két prominens személyisége, Demján és Csányi máris nagyszabású üdülõváros építésébe kezdett a közeli elhagyatott albán tengerparton. A hamarosan uniós csatlakozás elõtt álló elsõ európai muzulmán mintaállamban a tervek szerinti jenki jóváhagyás mellett elkezdett magyar gigaberuházás felvirágoztathatja majd a fejlõdõ térség zsidó-keresztény-muzulmán együttmûködését. Itthon eközben szintén dübörgésbe /gyomorkorgásba/ kezdett az inflációt, stagflációt, nyomasztó munkanélküliséget és tömeges elnyomorodást generáló, kiéheztetett belsõ gazdaság. Ennek jól látható jeleként nyilván szadeszes nyomásra gyors és váratlan kormányfõi döntés született: máris nekiláttak az áramipar /MVM/ liberalizálásának, vagyis teljes szétverésének. Ez nyilván nem mást jelenthet, mint újabb privatizációt, azaz törvényesített áramlopást. (Az egészségügyben hoppon maradt SZDSZ máris új áldozat után nézett, rátette kezét a kevésbé rázósabb árampiaci ügyeletekre!) A szélsõliberálisok szerint, mivel nincs hosszú távú energiapolitikai koncepció (miért és kiért is?), az MVM monopolhelyzete az egyetlen okozója a jelenlegi magas áramárnak. Az egyik legnagyobb, nyereséggel mûködõ állami vállalat gyors szétverése azért fontos a törpepárt szerint, mert (bár csak egy hálózat van) így beindulhat a hálózatok versenye. A hazugság persze gyorsan tetten érhetõ máshol is, hiszen ez az eljárás szintén a háttérben megbúvó külföldi tõkéscsoportok érdekeit szolgálja, amit hamarosan jól szemléltet az egekbe szökellõ drasztikus áramár. Az új rendszerváltást hatékonyan elõkészítõ maroknyi terrorpárt itt nyilván nem fog megállni. Az áramlopásból keletkezõ hatalmas bevételek visszaosztását követõen /üvegszem program/ jöhet majd a paksi atomerõmû elkótyavetyélése is! A fentebb említett igazi rendszerváltó és demokratikus biznisz kapcsán máris beindultak az izgalmas találgatások. Vajon miért mondott le hirtelen az MVM-bejelentést követõen az SZDSZ által irányított gazdasági tárca áramcégekkel is foglalkozó szakállamtitkára, Felsmann Balázs? (Eladás elõtt kivitte talán a belsõ, értékes információkat a rábízott minisztériumból?) Összekülönbözött esetleg Gyurcsány és a vállalatot ügyesen vezetõ, egyre inkább önjáró (állítólag népi-balos kötõdésû) Kocsis István? Kocsis egyébként igazi pártkáder, már az MDF-és a Horn-kabinet alatt is privatizációs vezetõ volt, majd a paksi erõmû igazgatója, aki mellesleg Csányi Sándor OTP-vezér személyes jó barátja is. Lehet, hogy az OTP és a MOL után most az MVM-et vezetõ Kocsis testesíti meg a nagyra nõtt és sikeres állami vállalatok /vezetõk/ rémét a kormány szemében? Esetleg lehetséges, hogy Kocsis már elõre lepaktált az újbaloldali álellenzékkel? Vagy az is lehet, hogy a gyors áramprivatizáció politikai gesztus csupán a sunyi SZDSZ felé? Lehet, hogy a belsõ puccstól félõ Fletó nem akar a balek Megyó sorsára jutni, és most így védi meg saját meztelen hátát a zsaroló szadisták alattomos késszúrásaival szemben? A választ most még nem tudhatjuk! Ez a május 9-én feltámadt új demokrácia még nem kellõen bizalmas velünk, gyõztesekkel! Azt már azonban biztosnak vehetjük, hogy a gyõzelem után gyorsan visszagyávult Fidesz hallgat, mint sz@r a fûben. Lehet, hogy az egészségügyi privatizációhoz hasonlatosan nekik is fûzõdnek valamiféle rejtett érdekeik ehhez az eljövendõ zsíros bizniszhez? Lehet, hogy ez az oka ennek a csendes asszisztálásnak? A népszavazáson hintába tett tömegeknek most jöhet majd a sárga csekkekkel kipárnázott villamosszék. Ebben a csodálatosan újraszabott rendszerváltásban ez is egy rázós élmény lesz! Tényleg kiikszelhetjük a pénztárcánkat! Molnár Tamás A bérek és a fizetések tekintetében Magyarország az utolsó helyre szorult, a jövedelmekre kivetett adók tekintetében viszont az éllovasok között szerepel a Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési szervezet (OECD) harminc tagállamot felölelõ listáján. A nemzetközi szervezet Taxing Wages 2007" címmel közzétett legfrissebb kimutatása szerint a vásárlóerõ paritáson számolt egy fõre jutó éves bér Magyarországon között 9822 dollár volt, és ezzel hazánk az OECD sereghajtójává vált, a lista utolsó, harmincadik helyére szorult. Ez a bérszint egynegyede a dél-koreainak ( dollár), egyharmada az OECD átlagnak ( dollár), s elmarad a Cseh Köztársaságétól, Törökországétól, Lengyelországétól, Szlovákiáétól és Mexikóétól is. A jövedelemadók mértéke tekintetében, 51 százalékos elvonással viszont az éllovasok között szerepelünk. Csak Belgiumban (55,4 százalék) és Németországban (52,5 százalék) magasabb a bérekre és a fizetésekre kivett adó, mint nálunk. Ez azt jelenti, hogy a harminc ország közül pontosan abban az országban tudniillik Magyarországon a legnagyobb a jövedelem elvonás, amelyikben a legalacsonyabbak a bérek. Mexikóban is nagyon alacsony béreket fizetnek ugyan, hiszen egy fõre átlagosan mindössze 9968 dollár jut évente, ám az alacsony kereseteket mindössze 15 százalékos jövedelemadóval terhelik. Magyarországon a szociális olló is tovább nyílt. Csaknem a hatszorosára (5,63 szorosára) nõtt a jövedelmi különbség a legjobban keresõ 10 százalék és a legrosszabbul keresõ 10 százalék között. Az arány 1995-ben még 3,96 szoros volt. Hasonló mértékben (4,86) csak az Egyesült Államokban élezõdött ki a jövedelmek közötti differenciálódás. Viszont a legalacsonyabb Norvégiában (2,21) és Svédországban 16 jó ha figyelünk

17 Az ellenzéknek lépnie kell! Március 9-én egyértelmûvé vált: Gyurcsány egy bukott politikus, már csak az ellenzék sutasága tudná életben tartani Ferikét, amire valljuk be, van esély. Egy ilyen kormányzati bukás után a Fidesz- Kdnp szövetség még egy mondjon le -t esetleg 15-én mondanak valamit? sem eresztett meg, holott 9-én politikus fejeknek önként a porba kellett volna hullania, ahogyan az tõlünk nyugatabbra rendszeresen megtörténik. A háromigenes népszavazással megmérkõzött a szellemileg agymosás és testileg elhízás is szörnyû pusztításokat végzõ média a magyar néppel. A magyarnak hazudott, valójában magyartól idegen, nemzetközi média szerencsére most elbukott. Elbuktak a Népszabadság bértollnokai, az Aczél Acsádi Endrék, az ATV-s cionista csúcsfejek Mészáros, Avar, Juszt, Bolgár, Németh, elbuktak a 168 óra munkatársai, a Népszava nyaloncai és elbukott az RTL Klub, valamint a Tv2 is. Nincs ennél nagyobb öröm! No nem a nemzeti érzelem gyõzött a szélsõliberális áruló média felett, hanem a józan ész és az éhes szájak arattak diadalt, s valljuk be, ez is valami! Ha korog a gy(ny)omor, mondhat bármit a kettõs állampolgárságú gagyi-heti-hetes válogatott megmondó társasága: õk is elbuktak. Fajkasházy továbbra is milliós fizetésért raccsolva magyarázza majd bizonyítványát, nem beszélve a félmûvelt, áltudálékos, ápolatlan ÉS-es Váncsa Istvánról. Azonban hosszú távú ellenzéki politikai következtetéseket egy ilyen szociális népszavazás eredménye okán bajos lenne levonni. A Fidesz mozgósító módszere ismét bevált, viszont sokan (kb. 1 milliónyian) nem a Fideszre, hanem saját megélhetésére szavazott, magasról tojva a pártokra. A leendõ fõiskolások, a kisnyögdíjasok, leendõ nyugdíjasok az életben maradásra szavaztak. Joggal. Valóban született egy szövetség a nemzedékek között, de összefogás jelenleg sajnos csak akkor tud érvényesülni, ha csakis, kizárólag a pénzrõl van szó. Ez i s valami, mert végre láthatja a tisztelt cionmédia, mégsem vagyunk olyan hülyék. Azonban nemzeti érzelmi alapon (ez lenne a legfontosabb) összefogás, nemzetként való viselkedés szerintem még nincs Magyarországon. Elõrelépés és tanulság lehet mindannyiunkra és az ellenzéki politikusokra nézvést is, hogy szociális kérdésekben bátrabban és könnyedén meg lehet fogni ezt a nemzetellenes kormányt. Bármi mást, nemzetpolitikát, aktív külpolitikát a passzív helyett, csakis kormányzati pozícióból lehet megvalósítani, és nem népszavazásokkal. A Fidesztõl azonban a feltétel nélküli Romániai EU csatlakozás megszavazása, a Lisszaboni szerzõdés megszavazása és sok más miatt ez nem várható el, szükség van tehát bátor nemzeti erõk összefogására, és egy mielõbbi országgyûlési választások alkalmával BE KELL juttatni õket a parlamentbe! Feri még áll a vártán, Ágival, Janival együtt. Talán egymást tépik szét. Adná Isten. A labda most Fransisco ElQúrónál és a Feri, menj a p...ba féle Horn Gáboroknál van. Az ellenzék meg aktivizálhatná magát! Skodacsek András Nemzeti Hírháló ELVERT ARANYTARTALÉK Az infláció ismét elõtérbe helyezte a biztos befektetéseket Szinte csak a legszegényebb afrikai országoknak van kevesebb aranytartaléka, mint Magyarországnak, annak ellenére, hogy a nemesfém ára az egekben jár, bármikor beváltható, és a legkevésbé kockázatos befektetési eszköz. A Nemzetközi Valutaalap legfrissebb jelentése szerint régiós versenytársaink jegybankjai átlagosan negyvenszer több aranykészlettel rendelkeznek, mint a Magyar Nemzeti Bank, amely 1990-ben váltotta pénzre aranytartaléka zömét. (2,33) volt. Az OECD átlag 3,12-rõl 3,39-re nõtt 2005-re. Míg között a honi foglalkoztatás 0,3 százalékkal emelkedett, a reálbérek ugyanilyen arányban csökkentek tûnik ki a jelentésbõl. Az OECD 30 államában 2007-ben átlagosan 1,4 százalékkal emelkedett a foglalkoztatás, és 1,4 százalékkal nõttek a reálbérek. Az OECD legfrissebb adatait értékelõ gazdasági elemzõk arra következtetnek, hogy 1. A mögöttünk álló tíz évben elmélyült a szakadék a jól és a rosszul keresõk között. Kivételt képez ez alól Spanyolország és Írország. Mindkettõben csökkent a differenciálódás a jövedelmek között. 2. Mindenütt csökkent a megtermelt hazai termékbõl (GDP) a dolgozóknak juttatott hányad. 3. Minimálisan emelkedtek a bérek, és az esetek nagy részében elmaradtak a megélhetési költségek növekedésétõl. 4. Azok, akik 1995-ben is szegények voltak, mára még szegényebbé váltak. 5. A munkaerõpiac lényeges átalakuláson megy keresztül a volt szocialista országok, továbbá Brazília, Kína, India és Oroszország olcsó munkaerõpiacainak hatására. Az utóbbi négy országból kerül ki a munkaerõ világpiac 45 százaléka, míg az OECD 30 országa a munkaerõ 20 százalékát adja. 6. A világkereskedelembe való bekapcsolódás nem csak elõnyökkel jár, hanem fokozódó bizonytalansággal is. Példaként említik a vállalatok áttelepítését (offshoring), továbbá a foglalkoztatással kapcsolatos engedményeket, köztük a foglalkoztatottak kényszerhelyzetét, hogy munkahelyük megõrzése érdekében engedményeket tegyenek munkáltatóiknak a bérek és a munkaszerzõdések terén. 7. A nemzetközi kereskedelembe történõ fokozottabb bekapcsolódás jelentõsen hozzájárulhat ugyan a GDP növeléséhez, de a növekedés önmagában nem jelenti a jövedelmi különbségek csökkenését az egyes országokban. 8. A bérek és a fizetések, továbbá a jövedelmek közötti differenciálódás és a foglalkoztatás tekintetében megfigyelhetõ néhány centrumbeli ország elszegényedése is. Jellegzetes ebbõl a szempontból Olaszország esete, mely a 30-as bérlista 23-ik helyére szorult vissza, és nem csak a francia, a német és a brit keresetektõl marad el jelentõsen, hanem még a görög és a spanyol bérek mögött is. A Gazdasági Együttmûködési és Fejlesztési Szervezet mindenekelõtt azt ajánlja a nemzeti kormányoknak, hogy tegyenek többet az egyenlõtlenségek mérséklése érdekében. Összeállította és kiadta a Magyar Szociális Fórum-Szociális Kerekasztal jó ha figyelünk 17

18 BEVEZETÕNEK: Miért várja mindenki Orbán Viktortól és a Fidesztõl a megoldást? Kormányváltást nem Orbán Viktor fog csinálni és nem is a Fidesz! Nem támadni akarom õket, õk így látják jónak, ezt el kell fogadni és tiszteletben kell tartani! Hangsúlyozom én nem akarom a Fideszt védeni, sok megnyilvánulásukkal és lépésükkel nem értek egyet! Én nemzeti radikálisnak tartom magam, mégis szánalmasnak tartom azon nemzeti radikálisok kesergését, akik szinte irigykedve panaszkodnak: Orbán Viktor óriási tömegeket mozgat, mégsem viszi bele õket az utcai harcokba! Akik így keseregnek, azok miért nem tudnak tömegeket megmozgatni, nem inkább azzal kellene foglalkozniuk? Az ok, amiért neheztelek rájuk az, hogy mindig a saját körüket tudják csak megszólítani, eszükbe sem jut, hogy MÛKÖDÕ módszereket dolgozzanak ki a tudatmódosított, megfélemlített, de mégiscsak a nemzeti oldalhoz tartozó társaik felvilágosítására, meggyõzésére. A mostani népszavazás igenjeinek java része ugyanis az õ tollaikkal lett bejelölve! Csak velük együtt lehet kormánykergetést véghezvinni! Aki ezt nem látja be és ezzel a vaksággal rohan a falnak, az szintén kárt okoz a Nemzetnek, ugyanúgy, mint esküdt ellenségeink! HELYZETKÉP: Megint itt van a történelmi pillanat, egy jól szervezett tüntetéssorozattal kemény ütést (...de semmiképpen nem véglegeset) lehetne mérni az ellenfélre. Nagyon sokan (talán soha ilyen sokan még nem voltak) kívánják a kormány bukását! Ennek ellenére a cél eléréséhez nincs jelentõs, cselekvõképes tömeg. Miért? Azért, mert sokan félnek! A nemzeti radikális oldalról sokan szólítgatják Budapestre cselekedni a népet. Ettõl a félelemmel átitatott emberek még jobban visszariadnak, láttak már elég képsort, láthatnak most is, hogy mi történhet velük. Úgy gondolják õk kevesen vannak és ezért meg sem próbálnak cselekedni, a hatás pont ellentétes lesz! ELKÉPZELÉS: Elõször vidéken kell egyszerre számos helyen megmozdulásokat szervezni! Ezeknek a megmozdulásoknak kezdetben tömegbegyûjtõ hatást kell kifejteniük. Ebben a kezdeti idõszakban minden fondorlatra szükség van, mert az ellenfél ekkor még hatásosan fel tud lépni ellenünk! Ha napról napra sikerül gyors és megnyerõ mozgósítással a kritikus állapot közelébe kerülni akkor már azok is csatlakozni fognak, akiknek egyébként soha eszükbe nem jutna, hogy pl. este 8-kor vonatra szálljanak és részt vegyenek egy budapesti tüntetésen. Ezeknek a megmozdulásoknak fel kell hagyniuk a szokásos összecsõdülõs tüntetési módszerrel! Éppen az Elosztott (lásd késõbb) és nem a Központosított megmozdulásokra van szükség! Át kell lépni egy kritikus küszöböt, ami után a folyamatok már erõsíteni fogják magukat. Tudják ezt a sötét erõk is és ezért minden eszközt bevetve, kínosan ügyelnek arra, hogy ennek a határnak még a közelébe se kerülhessünk! A TERV: Az igazán elszánt hazafiak minden nagyobb településen szórólapokkal, plakátokkal, kör-sms-ekkel, elektronikus levelek indításával meghirdetik a város/település központjába/parkjaiba MINDEN ESTE pl.6-ra a kormányellenes megmozdulást. A kezdetben még nyilvánvalóan kis létszámú csoport megszervezi önmagát. Mindenki személyi iratokkal jön, a rendõri intézkedéseket lehetõség szerint rugalmasan kikerülik, ha mégis sor kerül rá, semmiképpen nem szállnak szembe, nem tanúsítanak ellenséges magatartást! Egyelõre még semmilyen zászlóval sem hívják fel magukra a figyelmet. Legfõbb tevékenységük MINDEN ESTÉRE adott idõpontra, minél szélesebb körben meghirdetni a találkozókat. Ha sikerül elérni a száz vagy néhány száz fõs létszámot, kezdõdhet az ELOSZTOTT ERÕFORRÁSÚ MEGMOZDULÁS: A résztvevõk 5-20 fõs csoportokat alkotnak. A csoportok az utcákat járva, véleményüket hangosan kimondva, de mindeközben rendkívül megnyerõ és fegyelmezett stílusban gyûjtenek további résztvevõket az utcáról és a házakból, lakásokból. (Az artikulálatlan üvöltözéstõl és bakancs/terepszínû nadrág külsõtõl sokan megijednek. Nekem semmi bajom az ilyen viselkedéssel/öltözettel, de a leendõ részvevõk ettõl elijednek, és most az Õ megnyerésük a fõ cél, ezt kell mindenkinek megértenie!) Minden nap végigvonulnak a település bizonyos útvonalain (minden napra lehet más útvonalat tervezni, a járda is elég, nem kell már az elején kihúzni a gyufát a rendõri szervek részérõl). MINDENKI magánál tartja a személyi iratait! A csoportok semmiképpen nem bomlanak fel semmilyen (akár ijesztõnek tûnõ) hatásra sem, csak megfontolt, közös megállapodás esetén. (Tehát nem szaladnak szét...) Továbbra is igyekeznek minden rendõri intézkedést rugalmasan kikerülni amennyire lehetséges. Ha a rendõrség oszlatni akar, a csoport tagjai szemrebbenés nélkül közlik, hogy õk nem demonstrálnak, csak sétálnak, és közben elmondják a véleményüket az embereknek : ) Ha tényleg oszlatni akarnak, akkor ebben EGYÜTTMÛKÖDNEK a rendõrséggel: udvariasan megkérdezik, hogy hol van annak a területnek a határa, amit el kell hagyniuk, és azt ellenállás nélkül el is hagyják. Azt persze senki nem tilthatja meg, hogy miután a rendõröknek már nyomuk sincs egy helyszínen, oda visszatérjenek a csoportok. Megfelelõ számú csoport esetén a rendõrség egyszerûen képtelen lesz kezelni a helyzetet! Így kell elbánni a törvénytelen, rendszerhû rendõrséggel és nem szembeszállással! Az új résztvevõket AZONNAL tájékoztatni kell a megmozdulás játékszabályairól! Minden csoport fel van szerelve legalább néhány darab kép- és hangrögzítésre alkalmas eszközzel. Ha a rendõri intézkedés nem kerülhetõ ki, akkor HATÁROZOTTAN állnak az igazoltatás, stb. elé. Innentõl kezdve folyamatosan kép- és hangfelvételt készítenek a rendõri intézkedésrõl, KÖZELRÕL! A rendõr persze megkéri õket, hogy ne tegyék, de ez az egyik legfontosabb fegyver ezért ezt senki nem teszi le. Ha a rendõr erõsködik, a résztvevõk megkérik, hogy említsen egyetlen olyan jogszabályt vagy rendelkezést, amely az ilyen jellegû felvételkészítést és MAGÁN JELLEGe felhasználását tiltja! Egyébként a csoport résztvevõi minden intézkedés után megkérik a rendõr nevét, beosztását és egységének megnevezését és azt az azonosítójával együtt, LÁTVÁNYOS MÓDON A CSOPORTBÓL TÖBBEN IS PAPÍRRA JEGYZIK! Nyugodtan felhívhatják az intézkedõ rendõrök figyelmét arra, hogy a késõbbiekben MINDEN TÖRVÉNYTELENÜL INTÉZKEDÕ rendõr ellen (jogi eszközökkel is) fel fognak lépni! A legfontosabb szabály, hogy a csoportok méternél jobban nem közelítik meg egymást! Ez különösen fontos akkor, amikor már nagy a létszám! A sötét erõk alig várják az ilyen tömörülések kialakulását, mert az ilyen helyzeteket rendkívül ügyesen fel tudják használni ellenünk. Ezeket a szabályokat MINDVÉGIG betartva kell több nap alatt elérni az igen nagy létszámú megmozdulások kialakítását. ÉS HOGYAN TOVÁBB?? Ha a fenti szabályokkal legalább nagyobb városban sikerül elérni nagy lészámú /de továbbra is elosztott erõforrású/ tömegmegmozdulást, onnantól a folyamatok már maguktól is folytatódni fognak és lassan elkezd repedezni a rendszer talapzata... (A településenként forradalmi bizottságokat kell alapítani, felvenni a kapcsolatot a többi településsel és innentõl közösen dönteni a HOGYAN TOVÁBB-ról.) Üdvözlettel: Mundzuk Roga Forrás: Kuruc.Info 18 jó ha figyelünk

19 A palesztinok és más arabok között jelenleg a Mein Kampf (Harcom) arab fordítása a bestseller (1975-ös és 1995-ös kiadás) A világ egyetlen nyíltan fajüldözõ apertheid állama megkezdte a náluk élõ feketebõrû afrikaiak visszatoloncolását hazájukba. A demokráciát egyedi módon értelmezõ, fasisztoid jeleket mutató kis országba fõleg Szudánból, Szenegálból, Libériából, Etiópiából, Elefáncsontpartból, Kongóból, Sierre Leonébõl és az utóbbi hónapokban Kenyából érkeztek a villogó szemû menekültek. Ez a szudáni exódust követõ kenyai menekült hullám tette be az izraeli kaput: Olmert miniszterelnök kormányrendeletben utasította a belügyminisztert, a rendõrséget és az IDF (Israel Defense Force, az izraeli hadsereg) tartalékos alakulatait, hogy szedjék össze és deportálják vissza a hazájukba az Izraelben letelepedési engedély nélkül élõ négereket. A korrupciós ügyei és a modern Izrael történelmében elõször elvesztett (a libanoni Hezbollah-elleni) háború miatt rendkívül népszerûtlen Olmert-kormánynak az egész országban nagy örömmel fogadott rendeletének két kulcsszavát a letelepedési engedély jelenti: ezt ugyanis eddig minden izraeli kormány elõrelátó módon nagyon szûkmarkúan osztogatta, így gyakorlatilag az Izraelbe menekült feketék százaléka illegálisnak tekinthetõ. A négerekkel tömött autóbusz konvojok azóta a nemzetközi média teljes csöndjében megindultak az egyiptomi határ felé. Afrika feketebõrû bennszülöttei már eddig is több alkalommal utcai tüntetéseken tiltakoztak az Európai Unióba igyekvõ ázsiai államocska hatóságainak és a felsõbbrendûségi érzésben szenvedõ zsidók velük szemben tanúsított kirekesztõ, lenézõ és antihumánus viselkedése miatt. A négerek kifogásolták, hogy csak olyan segédmunkákat engednek nekik Izraelben végezni, amit nem hogy egy zsidó, de még egy palesztin sem vállal el, az izraeli városokban olyan elhagyott, romos, piszkos és emberi tartózkodásra már nem alkalmas, az 1950-es években épített túlzsúfolt volt légópincékben is elhelyezték õket, ahol a sarokba elhelyezett vödrökben peremig áll az emberi ürülék. A bevándorolt négerek a korábban bevándorolt zsidóktól megfelelõ egészségügyi ellátást, a gyerekeiknek ingyenes oktatást és jobb minõségû, a vallásuknak megfelelõ étkezést és ruházatot követeltek maguknak. A frissen érkezett feketebõrû bennszülött harcosok nyilván nem olvasták az elfogulatlan és politikailag korrekt nemzetközi sajtóban, hogy kézfogásról, egy szobában való munkavégzésrõl, egy iskolai osztályban való tanulásról vagy a zsidókkal egy házban való lakásról szó sem lehet. Mózes kiválasztott népe még 5768 év után is olyan õsközösségihez hasonlító viszonyok között él, ahol az arabok, a négerek és a zsidók bõrszín és vallás szerint szigorúan elkülönülve, a szó szoros értelmében külön utakon járnak. Mert amíg világ minden országában sok száz éve indokolatlan elõítélettel és érthetetlen ellenszenvvel fogadott zsidóknak külön útjaik és remek minõségû, hat méter magas fallal védett kivilágított autópályáik vannak, addig a többi, Izraelben egyre nehezebben megtûrt színesbõrû népség kanyargós és kátyús utakon döcöghet a szögesdrótok fölé magasodó õrtornyokból rájuk meredõ gépfegyverek és az izraeli útellenõrzõ posztok állig felfegyverzett katonái között. Izrael az a fajta demokrácia, ahol egészen a közelmúltig a feleségek, az anyák, a nõvérek és a nagynénik tehát a nõk buszon nem utazhattak, tömegközlekedési jármûre fel nem szállhattak. Az elkábított világnak a Közel-Kelet egyetlen demokratikus állama néven bemutatott Izraelbe egy homokvihar sebességével betörõ modernizálási hullámnak köszönhetõen ma már a bátrabb zsidó hölgyek és a külföldi turistanõk buszon is utazhatnak, igaz, csak hátul egy nekik elzárt ketreces részen, ha vállalják, hogy a férfi ülések között elhaladva a pajeszos õslakók meglökdösik, megkiabálják és oda-vissza leköpik a szentségtörõ nõket. Hivatalos adatok szerint Egyiptomban a havi átlagjövedelem 10 dollár, ezzel szemben az izraeli egy havi átlagjövedelem ennek tízszerese körül van. Az egyiptomiak sem szeretik eltartani a sok néger menekültet, ráadásul valami ismeretlen okból kifolyólag a többi szomszédhoz hasonlóan õk sem rajonganak a zsidókért, ezért gyakran a nagy jövedelemkülönbséget csalétekként bedobva tovább küldik a feketéket Izraelbe, vagy véletlenül nem indítanak õrjáratokat arra a határszakaszra, ahol a zsidók által épített szögesdrót akadályok alatt a négerek csoportosan csúsznak-másznak át izraeli területre. Izraelben a négerek deportálását kommentáló újságok és internetes honlapok nem felejtették el ismét megemlíteni, hogy az egyik, Kairó belvárosában levõ afrikai menekült- és bûntanya tábort 2005 nyarán az egyiptomi hadsereg megtámadta, az ellenálló négerek közül közel harminc embert megöltek, majd a tábort Mubarak egyiptomi elnök rendeletére kiürítették és felszámolták. A szétszéledt feketék utána éjjelente megrohanták a gyengébben õrzött határszakaszokat és Izraelbe menekültek. A zsidók nyakába zúduló négerektõl megijedt, egyébként mindig széthúzó izraeli politikai vezetõk villámgyorsan egységbe kovácsolódtak, és a kialakult helyzet orvoslására Olmert miniszterelnök Benjamin Netanyahu, a Likud elnöke, Amir Peretz, az izraeli Munkapárt elnöke, Dov Khenin, a kis Hadash Párt elnöke és Effi Eitam, a szintén kicsi, de annál nagyobb politikai befolyással rendelkezõ Nemzeti Vallásos Párt vezetõje társaságában az egyiptomi Sharm el-sheikh-be utazott, ahol egy rögtönzött kétoldalú találkozón rávették Mubarak elnököt arra, hogy némi anyagi ellenszolgáltatás fejében vegyen vissza pár ezer fõt a sehol sem népszerû feketebõrû menekültekbõl. Olmert miniszterelnök és Avi Dichter belügyminiszter képmutató módon most azzal indokolta ezt a négereket kisöprõ rendeletét, hogy a közelmúltban az ENSZ több afrikai országgal kapcsolatban bejelentette, hogy ott már megszûntnek tekinthetõ a polgárháborús helyzet és az élet visszatért a normális kerékvágásba. Érdekes módon az izraeli kormány még egyszer sem hivatkozott a világszervezetre akkor, mikor a zsidó állam számtalan nemzetközi jogsértését bírálták a tagállamok, vagy mikor az Egyesült Államok sorozatban vétózta meg az Izraelt elítélõ határozatokat. Jack Corn barikád.hu jó ha figyelünk 19

20 Az alábbiakban bemutatásra kerülõ leleplezõ állításokat Gregorian Bivolaru februárjában tette meg egy nyilvános elõadás keretében, Párizsban. Ezek a kijelentések jelentették azt az utolsó cseppet a pohárban, melyek következtében a szabadkõmûvesek eszeveszett dühükben megkezdték hadjáratukat a MISA, a romániai jógások és Gregorian Bivolaru ellen. A nyugati emberek félnek a spiritualitástól, de nem tudják, hogy valójában egy olyan szektának vannak kiszolgáltatva, mely hatalmasabb és õrültebb minden szektánál, ami a Földön valaha létezett. Gregorian Bivolaru Gregorian Bivolaru úrnak, februárjában, Párizsban tartott, rendkívüli jelentõségû elõadása során, többek között azt a kérdést is feltették, hogy egy szellemi iskola vajon ugyanazt jelenti-e, mint a szekta. Válaszában, Gegorian Bivolaru nyilvánvalóvá tette, hogy a YOGA egyáltalán nem fér össze a szekták lényegével, valamint megragadta az alkalmat, hogy figyelmeztessen arra a SÁTÁNI SZEKTÁRA, mely nem más, mint a SZABADKÕMÛVESSÉG. Gregorian Bivolaru március végén adott, személyes interjújában kiemelte azt a tényt, hogy a március 18-án kezdedét vett a MISA, valamint Gregorian Bivolaru személye ellen folytatott mega-hadjárat jórészt a párizsi elõadásán tett eme kijelentéseinek köszönhetõ. Nyugaton, a szabadkõmûvességnek mindezidáig meglehetõsen jól sikerült elrejtenie nyomorult terveit, és éppen ezért, ezek a leleplezõ állítások annyira zavarták õket, hogy utasították Adrian Nastase-t, lépjen közbe az ügyben. L ássuk csak, mi zavarhatta ennyire õket? Az alábbiakban elolvashatják Gregorian Bivolaru válaszait és érveit. Az egyes részek címei tõlünk származnak, ezeken túlmenõen azonban megõriztük a direkt kérdésfeltevést és szembesítést, mely lehetõvé teszi, hogy szinte a szívünkkel olvashassuk világos és természetes érvelését. NEM LEHET, HOGY A YOGA VALÓJÁBAN SZEKTA? Gregorian Bivolaru: Mi Romániában, a jógatanfolyam elsõ évének nyitóelõadásán, minden évben, részletes elemzésben mutatjuk be, miért nem lehet, hogy a YOGA szekta. Ez az anyag 30 érvet sorol fel, mely képes tisztázni, hogy mindaz, ami ennek a YOGA iskolának a keretei közt zajlik, miért nem tekinthetõ semmi esetre sem szektának. (ez az anyag a oldalon is olvasható) Mi több, a szektákat én magam is ellenzem. Egy szektában alapvetõ jellegzetesség, hogy az embernek nem teszik lehetõvé, hogy a szellemi fejlõdését elõsegítõ módszereket használjon, hanem elrejtik elõle ezeket a módszereket, és helyette olyan gondolatokkal hatják át, amelynek semmi közük az emberi létezés valódi tapasztalatához, majd ezeket a gondolatokat terjesztik, és a szekta dogmáiként beépítik az emberek tudatába. Megcsontosodott dogmák ezek. Ha viccelõdni akarnánk, felidézhetnénk, hogy egy igen mély gondolkodó egyszer azt mondta, maga a keresztény vallás sem más, mint egy szekta, amely sikerrel járt. Ezen érdemes elgondolkozni! A szabadkõmûvesség egy SZEKTA, melynek célja, hogy uralkodjon a bolygón. Európa: a globalizáció melegágya. Nyugaton egyre nagyobb méreteket ölt a szektáktól való félelem, amely egyre jobban megfertõzi az embereket, és ez annál is inkább visszás helyzet, mivel létezik egy világméretû szervezet, mely világuralomra tör, és amely valójában nem más, mint szekta. Egy olyan szektáról van szó, amelyet senki nem mer ezzel a névvel illetni, és amely sokkal veszélyesebb a Földön létezõ minden más szektánál ez a Szabadkõmûvesség. Ez a szekta irányítja az összes kommunikációs csatornát, és ezért a tömegkommunikációs eszközök sosem mondhatják ki azt, amit tudnak, mivel az õket irányító személyek szintén szabadkõmûvesek. Ennek a rendkívül veszélyes szektának az a célja, hogy az egész bolygót uralma alá vonja. Létezik egy fontos tényezõ, amely valósággal sokkoló lehet az Önök számára fõleg, ha nem rendelkeznek bizonyos ezoterikus ismeretekkel ez pedig a globalizáció. Mindaz, amit Önök az úgynevezett Európai Únióban megélnek, nem más mint ennek a csoportosulásnak (: vagyis a szabadkõmûvességnek a szerk.) az egyik nagy álma, melyet már a XIX. században megterveztek. Mindazok a dolgok, amiket Európában, ennek a globalizációs programnak a melegágyában, ma gyakorlatba ültetnek, a Szabadkõmûves mesterek protokollja címû szövegben vannak írásba foglalva. Ebben a szövegben pontosan meg vannak határozva mindazok a fázisok, melyeken végig kell menni ahhoz, hogy elérjenek a határok eltörléséhez, a nemzeti jellegek megszûnéséhez, az összes vallás megszüntetéséhez és egyetlen vallás és egyetlen pl anetáris állam létrehozásához, melynek egyetlen vezetõje van. A SZABADKÕMÛVES MESTEREK PROTOKOLLJA VALÓSÁG: EGY HELYTÁLLÓ ÉRV Ezt a szöveget néha a szabadkõmûves bölcsek protokollja -ként emlegetik. Nem állíthatom, hogy ezek egy bölcs protokolljai lennének. Bár néha ezzel a névvel utalnak rájuk, egy bölcs nem lenne képes ilyen szerencsétlenséget tervezni a bolygó számára. Ez a szöveg természetesen mindig is nagyon vitatott volt, és máig is az. Én pusztán egyetlen dologra hívom fel az Önök figyelmét, amelyet nagyon komolyan át kellene gondolniuk Önöknek is: tételezzük fel, hogy a szöveg hamis. Hogy az egész csak fantazmagória. Ami azonban elképesztõ, szörnyû egybeesés, hogy mindaz, amit ott le van írva, valóra válik. Fõleg ma, már mindezeket a direktívákat ma alkalmazzák is, és ezen nagyon el kellene gondolkozniuk Önöknek is. Vajon miért történik mindez így? Amennyiben a szöveg hamis, hogyan le- 20 jó ha figyelünk