Reményünk, hogy a magunk szerény módján hozzájárulunk ezzel a csodálatos történettel a zsidó emberek és a zsidó nemzet megbecsüléséhez.

Átírás

1

2 Ez A regény á képzelet műve. A nevek, a jellemek, a helyszínek és az események kizárólag az író képzeletében léteznek, ha mégis valósak, csak az író fiktív ábrázolásában jelennek meg. Kedves Olvasó! A regény a magyar könyvkiadás történetében egyedülállóan az amerikai kiadással azonos időben kerül a tisztelt Olvasó kezébe. Harminc nap alatt jelent meg magyarul, most rekordgyorsasággal a regény első felét adjuk közre, melyet rövidesen követ a második, befejező rész. Reményünk, hogy a magunk szerény módján hozzájárulunk ezzel a csodálatos történettel a zsidó emberek és a zsidó nemzet megbecsüléséhez. Köszönet elsősorban Herman Wouknak, hogy megírta ezt a történetet, a BSV Irodalmi Ügynökségnek, USA California, aki hozzájárult a magyar kiadáshoz és rendelkezésre bocsátotta az első levonatot; a budapesti Artisjusnak a magyar jogok soronkívüli intézéséért. Külön köszönet a magyar változat munkatársainak: Tótisz Andrásnak, aki 15 nap alatt fordította le. Feleségemnek Varga Lászlónénak, a mű főszerkesztőjének, aki ebben a nehéz vállalkozásban is hűséges társam volt. Dr. Szigethy Ágnes felelős szerkesztőnek, Loósz Vera szerkesztőnek, Szentiványi Andrásnak a tipográfiai munkáért, a Gemma Kft.-nek, Szél Lászlónak, aki többször soron kívül állt rendelkezésre a borító kivitelezésében. Az Alföldi Nyomda Rt-nek, György Géza vezérigazgatónak és munkatársainak, hogy 7 nap alatt kinyomtatták a könyvet. Ezzel a könyvvel kívánok mindenkinek békés, boldog Karácsony mindenkinek! Akkor kezdődjék a mese! Függöny fel! Budapest, december Varga László felelős kiadó

3 HERMAN WOUK REMÉNY 1. KÖTET A mű eredeti címe: THE HOPE Copyright 1993 by Herman Wouk Fordította: Tótisz András Hungarian edition and translation copyright 1993 by ÚJ ESÉLY KIADÓ KFT. Első kiadás A LITTLE, BROWN & COMPANY New York decemberi kiadása alapján készült. All rights reserved! /Minden jog fenntartva! A könyv bármelyik részének sokszorosítása, akár elektronikus, akár mechanikus módon, beleértve bármilyen információ tároló és visszakereső rendszert a kiadó írásos engedélye nélkül tilos, kivéve a sajtóértékelés céljára idézett rövid részleteket! Kereskedelmi és Könyvterjesztő Kft Budapest, Akácfa u. 24. Telefon/Fax: , Hungary ISBN ö ISBN Felelős kiadó: Varga László ügyvezető igazgató Főszerkesztő: Varga Lászlóné Felelős szerkesztő: Dr. Szigethy Ágnes Szerkesztette: Loósz Vera Műszaki vezető: Szentiványi András

4 Művészeti vezető: Szendrei Tibor Szedés, tipográfia: ESÉLY Kiadó Kft. Nyomta és kötötte: Alföldi Nyomda Rt. Debrecen Felelős vezető: György Géza vezérigazgató A nyomdai megrendelés törzsszáma: Ö2 Előszó Az előretolt állás Ha'm'faked! Nincs válasz. Ha'm'faked! Ha'mjaked. (Parancsnok! Parancsnok!) Az őrség tisztje keményen megrázza a századparancsnok vállát. Zev Barak, született Wolfgang Berkowitz, a Hagana kapitánya a hátára fordul, és félig kinyitja szemét. Mi van? Megint jönnek, uram. Barak felül, és órájára pillant. L'Azazel! (A francba.) Alig tíz percet aludt, és milyen őrült álmai voltak. Mennyire élesen látta magát marokkói feleségével, Nakhamával gyermekkorának Bécsében. Csónakáztak egy tavon, óriáskeréken ültek, és süteményt ettek egy kávéházban a Ringen. Körötte a földön elterülve alszanak a milicisták, miközben a homokzsákok, meg földből emelt mellvédek között lövésre készen őrszemek róják a hegytetőt, a Tel Avivból Jeruzsálembe vezető keskeny, holdsütötte utat figyelve, amely erre kanyarodik a hegyi hágón keresztül. Zev Barak fáradtan feltápászkodik a hűvös éjszakában. A kapitány borostás, mogorva, kopott egyenruháján nincs rangjelzés. Huszonnégy évével alig öregebb, mint legényei. Égy bozótos fák közti, kiálló sziklához követi az őrtisztet, ahol az őrszem, egy palmak gyapjúsapkát viselő ösztövér fiú lefelé mutat az útra. Barak kihúzódik a szikla szélére, és messzelátón keresztül szemügyre veszi a mozgó árnyékokat. Rendben szól oda rosszkedvűen az őrmesternek. Menj, ébreszd föl az embereket! Perceken belül vagy harminc kócos ifjú áll félkörben körötte. Jónéhányan szakállasok, s mindannyian ásítozva dörgölik szemüket.

5 Ezúttal jó páran vannak, vagy százan is közli Barak tárgyilagosan, s próbál uralkodni magán, hogy a rémület ne érződjön ki hangjából, bármennyire is fél, hogy miután hónapokig kerülgette a halál ebben az egyenlőtlen harcban, most valóban rátalál. Nem egyszer hallotta az utóbbi időben azt az ideges, belső hangot. Mégis él, mindössze kimerült, rémült. És ráadásul neki kell ébren tartania ezekben a megviselt, sok mindent kiállt fiatalokban a küzdőszellemet. De ez alkalommal bőven van lőszerünk, és már korábban is legyőztük őket. Ez a hegy Kastel kulcsa, ezért aztán bármi történjék is, nem hátrálhatunk. Megértettétek? Akkor készüljetek a harcra! április vége van, öt hónappal azután, hogy az Egyesült Nemzetek ajánlása egy zsidó és egy arab államra osztotta Palesztinát. A zsidók elfogadták a megoldást, de az arabok Palesztinán belül és kívül egyaránt hevesen ellenezték, és most afféle polgárháború folyt a palesztinai arabok és a Yisuv, a zsidó telepesek laza szövetsége között. Május tizenötödikén véget ér a Brit Mandátum, és kivonul az angol kormányzat és hadsereg, s mindössze egy kis hátvédet hagy Haifában. Akkor megkezdődik a nagy leszámolás. Öt szomszédos arab állam fogadkozik, hogy megindítja a hadseregét aznap, ahogy a mandátum lejár, s néhány hetes nagyszabású, modern háborúban eltörli a cionista közösséget. A Palesztinai Mandátum, amelyet a Népszövetség állított fel az I. Világháború után a Török Birodalom romjain, régóta szálka volt az arabok szemében, és az angolok Balfour nyilatkozatát, amely támogatta a cionizmust, szörnyű igazságtalanságnak tekintették. A helyi arabok addig is lezárták az országutat, és ostrom alá vették a Szent Várost. A hegytetőn levő előretolt állást elfoglalták, elvesztették, majd ismét elfoglalták a zsidók, akik kétségbeesetten megpróbálták újra megnyitni az utat. A rómaiak óta ez a Latrunnál kezdődő hegyi hágó kötötte össze Jeruzsálemet a tengerparttal Tízmérföldes lejtő, amely a Latrun erődjétől, ahol a hegyszoros kezdődik, vezet egészen a Szent Város közelében lévő Kastel erődítményig. A segélykonvojokat elpusztítják, vagy megtizedelik az arabok mihelyt elérik a latruni hegyszorost, és az ostromlott város zsidó része szorult helyzetben van. Ezért a Hagana, a zsidó földalatti védelmi erő beindította a Nacson hadműveletet. Az akció a júdeai hercegről kapta nevét, az első izraelitáról, aki a Vörös tengerbe lépett, amikor az Mózes parancsszavára kettévált. * Barakot ismét körülveszi csapata. Most már fegyverben, sisakban. Nincs többé ásítás. Mogorva, fiatal arcok látszanak a különféle fejfedők alatt, az I. Világháborús bádog rohambiliktől a modern, német és angol acélsisakokig, de akad köztük néhány kopott gyapjúsapka is«katonák! Kitűnő egység vagytok, bizonyítottatok már Ha úgy harcoltok, mint eddig, ismét visszaveritek őket. Ne feledjétek! Az oroszoknak volt egy mottójuk: Ha mennetek kell, vigyetek magatokkal tíz németet! Nos, ha bármelyikünknek menni kell, vígyen magával húszat is közülük. Nekünk kedveznek a terepviszonyok, és az, hogy az életünkért, az otthonunkért és a zsidó nép jövőjéért harcolunk. A kapitány borostás, kerek, a holdfényben sápadt arca elkomorodik. De még egy dolgot el kell mondjak. Amikor tegnap elvesztettük ezt a pozíciót, és vissza kellett

6 vonulnunk, néhány csaló úgy tett, mintha kis karcolások mégha véresek is valódi sebek volnának. Még azt is hagyták, hogy a baj társaik cipeljék le őket. Barak kapitány hangja megemelkedik, megkeményedik. Véssétek az agyatokba! Ha bárki elterül és siránkozik, hogy eltalálták, magam fogom megnézni a sebét, és ha úgy találom szimulál, lelövöm. Megértettétek? Mélységes csend. Azt mondtam lelövöm. Barak látja a meghökkent, gyerekes arcokon, hogy hisznek neki. Az észak-afrikai sivatagban, amikor a brit hadsereg önkéntes zsidó dandárjában szolgált, hallotta egyszer ezt a fenyegetést egy vadállat glasgow-i hadnagytól. Véget vetett a szimulálásnak, és a hadnagynak senkit nem kellett lelőnie. Barak mostani hangulatában úgy érzi, igenis képes volna lelőni egy szimulánst. Hónapok óta cipeli el a sebesülteket az összecsapásokból, és nemsokára talán maga is halott lesz vagy sebesült, és ő szorul segítségre. Kisvártatva megindulnak az arabok. Özönlenek felfelé, gépfegyver tűzzel árasztják el a homokzsákokat, gránátokat hajítanak. Lángnyelvek csapnak föl nyomukban, záporozik a föld. Néhány támadó elesik és visszagurul a lejtőn. A többi tovább mászik. Barak egy magaslatról, a mellvédtől kicsit hátrébb állva irányítja a harcot, visszatartva néhány legjobb harcosát. Mihelyt megkezdődik az akció, nyugalom önti el. Amikor az első arabok átmásznak a barrikádokon, kis egységeket küld előre. Chaim menj, segíts Roninak!. Arthur vigyázz, Avi hátába kerülnek, kapd el őket! Moise, tömd be azt a lyukat középen, de gyorsan! Most már vad zűrzavar a harc. Kézitusa, lövések villanása, vad héber és arab kiáltások, a sebesültek sikolyai. Barak szíve hevesen ver, alig tudja visszatartani magát, amint látja, mint hullanak el a sajátjai, hallja halálsikolyukat. Most nem szimulál senki, biztos benne. Rövid, zűrzavaros, fülsüketítő a fegyverropogás, kések villannak a holdfényben, aztán az ellenség futva menekül a hegyről. Utánuk! kiáltja Barak. Előretör emberei között, futás közben tüzel, s egyszer csak kínzó, gyötrő fájdalmat érez a bal karjában. Első rész Függetlenség Első fejezet Don Kisote Zev Barak kilépett a Tel Aviv-i tengerparton álló kopár, vöröses épületből a vakító, déli napsütésbe és kínzóan meleg szélbe. Szétzúzott könyöke két bonyolult műtét után még mindig gipszben volt. Tizedik napja tartott a háború az öt támadó arab hadsereg ellen, és mintha ez nem volna elég, hamszin fújt, a forró sivatagi szél. Már csak ez hiányzott a szedett-vedett, bevándorlókból és különféle Hagana egységekből összállított új Hetedik Dandárnak, amely hajnal óta nyomult Latrun erődje felé. Még két hete sem folyt a háború a túlélésért, de az összes frontról aggasztó hírek érkeztek. Ám a latruni csend

7 tűnt a legfenyegetőbbnek. Ez a támadás volt az eddigi legrosszabbul elképzelt hadművelet, és teljesen az Öreg műve. Latrunt MINDENÁRON be kell venni! Mihez kezdjen most, hogy egy lélegzetvételnyi időhöz jutott? Próbálja ismét hívni Nakhamát? De a telefonrendszer összeomlott, akár a posta és az áramszolgáltatás. Nem kétséges, a britek így is tervezték. Eszükben sem volt ezüst tálcán átnyújtani az alapvető szolgáltatásokat. Ha a zsidók annyira akarnak egy saját államot, hát izzadjanak meg érte! Végigment egy mellékutcán a Ben Yehuda körútig. Ftntorgott, olyan bűz áradt a mindenütt felgyülemlett szemétből. Ideges arcú civilek siettek dolgukra, bár az egyiptomiak már csak húsz mérföldnyire voltak Tel Avivtól délre, a Transzjordán Arab Légió egységei Liddában és Ramléban, a város keleti külvárosaiban álltak, a szíriaiak pedig észak felől közeledtek. De bármi legyen is, az élet megy tovább. A Vörös Ház hadműveleti szobájában a régi Hagana főhadiszálláson, ahonnan Barak épp távozott, a helyzet még komorabbnak tűnt. Natanyánál, félúton Haifa felé, az irakiak tíz mérföldnyire megközelítették a tengert, azzal fenyegetve, hogy az egész Yisuvot ketté vágják. Eközben Jeruzsálem zsidó negyedei éjjel nappal rázkódtak az Arab Légió tüzérségének lövedékeitől, és a város százezernyi zsidó lakosa lajtkocsikból itta a kiporciózott vízadagot, és lassacskán kifogyott az élelemből. A soványka héber újságok tele vannak győzelmekről és hősiességről szóló történetekkel. Ezek igazak is, de Zev bőven hallott gyávaságról, dezertálásról, haszonlesésről, amelyekről jobb nem is beszélni ilyen vészhelyzetben. Zev Barak próbálta olyannak látni a dolgokat, amilyenek. A csatamezőn szokott rá a tárgyilagos gondolkodásra, és ennek alapján attól tartott, hogy az aprócska Zsidó Állam még a május végét sem éri meg, azét a hónapét, amelyben kikiáltották. Am azóta, hogy Ben Gurion becsörtetve a történelembe felhúzta a zászlót, nem volt mit tenni, mint kitartani és harcolni. En brera! (Nincs választás!) Zavarta a gipsz, és időnként majd megőrült, úgy viszketett a sebe, de könyöke szépen gyógyult, és már tudott lőni. Akárhogy is alakuljon, Latrunnál megkezdődött a sorsdöntő ütközet a jeruzsálemi út megnyitásáért. És az ő helye ott lenne a zászlóaljánál. De mit tegyen, ha az Öreg összekötőtisztnek nevezte ki a régi, Vörös Ház béli hadműveleti szoba és a Ramat Gan-i új, befejezetlen főhadiszállás között? Szembe kell néznie vele, hogy hivatalnok lett, aki titkos parancsokat és üzeneteket visz dzsipen a miniszterelnöktől Biztonságos szolgálat, távol a fronttól. Vannak előnyei és hátrányai, ha az ember Ben Gurion gyermekkori barátjának fia. Amikor Ben Gurion először hivatta magához május tizenötödikén, azon a napon, amikor az arab hadseregek lerohanták Izraelt, csak annyit mondtak, hogy az Öreg látni akarja Ramat Gan-i irodájában így aztán Zev kikászálódott kórházi ágyából, nehézkesen belebújt egyenruhájába, és odament. Amikor megérkezett, Ben Gurion ügyet sem vetve a karján levő hatalmas gipszre intett, hogy üljön le, és tovább beszélgetett Yadin ezredessel, főhadműveleti tisztjével.. Mondom, hogy parancs, Yigal. Új dandárt alakítasz és azzal végleg megnyitod a jeruzsálemi utat! S azzal kezded, hogy beveszed Latrunt! Az utolsó angol csapatok még csak most hagyták el Haifát. Előző nap Ben Gurion ünnepélyesen

8 bejelentette, hogy a telepeknek ez a kis szövetsége, a Yisuv, mostantól Izrael Állam. David Ben Gurion tegnap még csak egy korosodó, harcias, cionista politikus a Mandátumban, mára pedig a zsidó Churchill, aki pattogva utasítgatja főparancsnokát. Csak az a baj, hogy a hadsereg ugyanaz a régi milícia maradt, kilenc, végletekig kimerült és megfogyatkozott dandár, amely öt fronton szétszórva, vagy a frontok közt cikázva nézett farkasszemet az arab hadseregek előrenyomulásával. Ben Gurionnal ellentétben a fegyveres erők nem tudtak egyetlen éjszaka átváltozni, bár ami azt illeti, kopott, begombolatlan gallérú, keki ingében, maga az elnök is úgy nézett ki mint, eddig. Formáljak egy új dandárt? Vegyem be Latrunt? A főhadműveleti tiszt döbbenten meredt Ben Gurionra, majd Barakra pillantott, és megtörölte kopaszodó homlokát. Yigal Yadin ezredes eredetileg régész volt, de huszonkilenc éves korára tapasztalt földalatti harcos és tervező. Azt az erődöt? Mivel? Kivel? Meg kell legyen, mégpedig b'khal m'khir (mindenáron)! Vagy hagyjuk, hogy Jeruzsálem éhezzen és megadja magát? A toborzó tábor üres, Ben Gurion. És honnan szerezzünk páncélozott járműveket, ágyúkat Üres? Miért üres? A pocakos, idős férfi kidülleszti állát. Barak ismeri ezt a mozdulatot, tudja rosszat jelent. Az elnök vastag szemöldöke felborzolódik, a fehér hajtincsek kócosan elállnak a napbarnította, kopasz folttól. Wolfgang, nem a te dolgod volt, hogy kiképezd a menelkülteket a ciprusi átmeneti táborban? Uram, valóban én vezettem a kiképzést néhány táborban, de Helyes, gondoltam. És ezek a zsidók tán nem özönlenek hajószámra Haifába? Nos, Yigal? Mihez kezdenek ezek a bevándorlók a háború közepén? Narancsot szednek? Formálj belőlük dandárt! A bevándorlókból? De hisz az alapkiképzés Cipruson szinte semmi nem volt, Ben Gurion. Seprűnyelekkel masíroztak, és Miféle seprűnyelekkel? Ugyan már! Az Öreg Barakhoz fordul. Ha jól emlékszem Wolfgang, amikor visszajöttél Ciprusról, igencsak dicsérted őket. Valóban seprűkkel gyakorlatoztak? Nos, fapuskákkal, uram. A britek csak ezt engedték. Sikerült tartani egy kis földalatti kiképzést kézi fegyverekkel is Yadin ezredes közbevágott. Ezek a menekültek még életükben nem sütöttek el puskát, Ben Gurion. Nincs igazi harci kiképzésük, nem volt lőgyakorlatuk és. Akkor tartsatok nekik egyhetes kiképzést, Yigal! Adjatok nekik puskát, és mutassátok meg, hogyan kell lőni! Meg fogtok lepődni. Most már van miért harcolniuk. A saját országukért. Yadin a bajuszát húzogatta.

9 Azt akarja makacskodott, hogy bevándorló újoncokkal induljak meg Latrun erődje ellen? Nem vállalom. Mondtam én ilyet? Gondolod, hogy megőrültem? Szerezz innen egy zászlóaljat, onnan egy századot, néhány tartalék szakaszt, keverd össze az újoncokat a gyakorlott katonákkal, és meglátod, beveszik Latrunt. Yadin ezredes habozott. Bajuszát húzogatva fordult Barak felé, aki fapofával nézett vissza rá. Aztán fölállt és kiment. A miniszterelnök mogorva arca megenyhült, s a politikus egy szék felé intett. Ülj már le Wolfgang! Vagy most már Zev, ugye? Zev Barak. Nagyon helyes. Barakot most is meglepte milyen jó a politikusok memóriája. Tudod tegnap este beszéltem apáddal, szörnyű volt az összeköttetés a Long Is-land-i motellel, de említettem neki, hogy jobban vagy. Zev, apád azt mondja, az ENSZ-t teljesen lázba hozta, hogy Truman elnök rögtön elismerte Izraelt, és az oroszok mindenki szerint holnap követik a példáját. Új idő kezdődött, új világ. Szóval mi történt a karoddal? Barak röviden elmesélte, és a miniszterelnök sóhajtott. Igen, s elvesztettük Kastelt és az egész erődítmény láncot. En brera mindenkire szükség van á fronton, de hidd el visszavesszük ezeket az őrhelyeket miután bevettük Latrunt, és végleg megnyitjuk az utat. És most mihez kezdesz? Visszatérek a századomhoz. Ezzel a karral? így is tudok lőni, uram. Gyakoroltam. Barak behajlítgatta szabad ujjait. Vár a zászlóaljam. Ben Gurion kétkedve nézett rá, aztán egy halom stencilt tolt felé íróasztalán. Olvasd el ezt! Ismered a brit hadsereget, és kíváncsi vagyok a véleményedre. És mondok valamit, Zev. Mihelyt az orvosok elengednek, jelentkezel a Vörös Házban, és segítesz a régi hadműveleti szobában. Teljes őrültekháza van ott. Miniszterelnök Baraknak még mindig idegenül csengett a cím. Parancsom van, hogy visszamenjek a zászlóaljamhoz, és bármelyik nap megkaphatom az orvosi engedélyt. Megszólalt a telefon. Ben Gurion fölkapta, ravaszkás pillantást vetett Zev felé, és egy biccentéssel elbocsátotta. Minden rendben lesz. Valami fontosat tartogatok a számodra. Barak kiment, közben belepillantott a sokszorosított anyagba. Katonai kézikönyv volt, valami Stone ezredes készítette. Nyilván Ben Gurion amerikai katonai tanácsadója, gondolta. West Pointban végzett, és a seregben szálldosó pletyka szerint brooklyni zsidó, aki még héberül sem tud, és halvány fingja sincs arról, hogyan kell harcolni az arabok ellen.

10 így kezdődött a dolog, és Baraknak tíz nap elteltével még mindig sejtelme sem volt, hogy mi lehet az a valami fontos. Barak apósa, egy kötényes, pocakos, borostás, kampós orrú marokkói zsidó izzadtan szolgálta ki a reggeliző tömeget, javarészt rövid eltávozáson lévő katonákat, a külső Ben Yehuda körúti piciny étkezde pultja mögött. Wolfgang! intett Barak felé egy villával. Mirjam, adjál kávét Wolfgangnak! Nakhama anyja kendővel a fején levette a gőzölgő kannát a füstös tűzhelyről, és fáradt mosollyal kávét töltött. Alacsony, formátlan, rabszolgaként dolgozó nő volt, de szája és mosolya olyan, mint Nakhamáé, bájos és szívet melengető. Barak leült egy asztalkához, saját esküvői képe alá. Négy évvel ezelőtt tették ki, és mostanra túl kormos lett, hogy kivehető legyen. Ő maga vasalt brit egyenruhában, büszke vőlegényként vigyorog rajta, Nakhama pedig kábultan, kapkodó esküvőjük miatt egyszerű ruhában. Ő húsz éves volt akkor, Nakhama tizenhét. Mindössze egy hete ismerték egymást, őt kisvártatva behajózták Észak-Olaszország felé, és lángolt a vérük. Így aztán Wolfgang Berkowitz, egy ismert cionista szocialista fia, engedett a szenvedélyes vágynak, és elvette a Ben Yehuda étkezdét vezető marokkói bevándorlók lányát. Négy év telt el azóta, és egy gyerek született az elsietett házasságból. Zev nem bánta, bármennyire is ellenezte a családja. Csak azt szerette volna, ha felesége szülei leszoknának az európai Wolfgangról, amit oly előkelőnek éreznek. Egy ideje már Ben Gurion óhaja szerint, aki jobb szerette a héber neveket, Zev Barak. Mi van Nakhamával? felemelte hangját, hogy hallható legyen az utca zaja és a kuncsaftok beszélgetése fölött is. Fia és felesége az utolsó konvojjal hagyták el Jeruzsálemet egy cammogó páncélozott autóbuszon. Zev szülei otthonába vitte őket Herzlia elegáns részébe. Anyósa különös, óvatos pillantást vetett rá. Nem beszéltél vele? Tudod milyenek a telefonok. Állandóan próbálom, de Annyi időd sem volt, hogy elmenj Herzliába? Húsz perc. Miért, valami baj van? -Hát, jól van. És Noah? Mi van vele? Hazaküldték az óvodából, mert verekedett. Ismét egy különös oldalpillantás. -Jobban tennéd, ha meglátogatnád Nakhamát, Wolfgang. Egy dzsip állt meg a járdánál, és szürke katonai gyakorló ruhába öltözött lány ugrott ki belőle. A pultnál zsúfolódó katonák válla fölött felé integetett. Zev, Zev!

11 Yael Luria a Vörös Ház futára volt. Újabb zűr. Mi a fene! morogta Zev. Ide figyelj fordult vissza anyósához., ha beszélsz Nakhamával mondd meg neki, hogy itt voltam, hogy állandóan próbálok telefonálni, a könyököm javul, éjjel nappal úton vagyok, és mihelyt lehet elmegyek Herzliába. Az asszony vállat vont a sülő hús és tojás fölött. Beseider (oké), Wolfgang motyogta, és a férfi kiment. Yigal azt akarja, hogy menj Latrunba közölte Yael. Yadin ezredest értette ez alatt. Még élt a földalatti mozgalomban fölvett szokás, miszerint keresztnevükön szólítják a vezető beosztású tiszteket. Hogy állunk? Ben Gurion is ezt akarja tudni, ő mondta Yigalnak, hogy küldjön ki téged. És rögtön. Nincs nálam fegyver, és aludni küldtem a sofőrömet. Majd én vezetek, és hoztam a fegyveredet. Akkor menjünk! Beugrott a dzsipbe a futárlány után, akinek karcsú alakját és hosszú, lobogó haját vigyorogva, egymást bökdösve bámulták a katonák. Elragadó teremtés, a származása is kitűnő, Zev szülei boldogak lettek volna, ha fiúk őt veszi feleségül. Yael Luriát, a Nahalal Mosavból. Még a Dayan családdal is rokonságban van. Tökéletes. Yael pezsgő, tizennyolc éves lány volt. Erős álla elárulta természetét, és Barak jobbnak látta óvatosan távol tartani magától. Sejtette, hogy a lány előbb-utóbb belekeveredik valami kalandba egy nős tiszttel, de nem vele. Nyilván tudni fogja, mit tegyen. Akárhogy is, remekül, gyorsan vezet, és jól bánik az ölében tartott Mauserrel is. Zev cseh pisztolya üres volt, de a lány megtöltötte, és lezárta a trükkös biztonsági reteszt. A dzsip narancsligetek és üres, zárt zsalugáteres arab utcákon keresztül száguldott ki a jeruzsálemi útra. Zev Barak pedig magában szembenézett a harci helyzettel. Izrael Állam stratégiai lidércnyomás. Vékonyka kis partvonal, amelyből egyetlen magányos földcsík nyúlik kelet felé a jeruzsálemi hegyekbe vagy negyven mérföldnyire a tengertől. A távolban a zöldelő, megművelt földeken és tanyákon túl, füstpamacsok szálltak a párás égbolt felé. A távoli, tompa dörejek csakis az Arab Légió brit ágyúiból származhatnak. A Haganának nincs ilyen tüzérsége. Hogyan viselhetik el ezek a bevándorló újoncok az ágyú tűzet, a hőséget, ezt a szörnyű hőséget? A nyitott dzsipben forró levegő csapott arcába, mintha egy kemencéből jött volna. A kegyetlen napsütés alatt kúszni a mezőn a legyek között még gyakorlott harcosok számára is olyan lehet, mint amilyen Észak-Afrika volt a legrosszabb pillanatokban. Mit érezhetnek ezek a megzavart menekültek, akik életükben először vannak csatamezőn, vagy fél tucat gyártmányú nehéz, szuronyos puskát szorongatva. Mindössze tegnap derült ki hirtelen, hogy még kulacs sincs elég. Az újoncok övükhöz

12 erősített üvegekben viszik magukkal a vizet, s így indulnak meg egy meredek hegy tetején álló erős erődítmény ellen. Most isszák meg a kétgenerációs cionista rövidlátás levét, elmélkedett Barak keserűen. Miért is hagyták a hegyeket és hágókat arab kézben! A háború: kommunikáció, utak, a magaslatok birtoklása! Az arabok a hegyekbe telepedtek, mert odalenn malária dúlt. A cionista pionírok viszont lecsapolták a talajt, egészségessé és gyümölcsözővé tették a tájat. Nagyon helyes, de az alapító atyák elfelejtettek előre gondolkodni. Bármilyen agyrém is ez a mai támadás, Ben Gurion-nak egy dologban igaza van. Ha azt akarják, hogy Jeruzsálem a zsidó állam része legyen és mi más lehetne Latrunt el kell foglalniuk. Húsz mérföldet haladtak az országúton, s felbukkant előttük a latruni monostor és erődítmény. Az ágyútűztől füstfelhő kavargott fölfelé barna falai mentén. A Hulda kibuc fái mellett Tel Aviv-i buszok sora állt üresen. Ezek szállították harcba a Hetedik Dandárt. Zsidó hadviselés! Yael lehajtott az országútról a lábon álló gabonába, a dzsip dülöngélve haladt a terepfőhadiszállás sátra felé. Sam Pasternak, egy zömök kapitány átizzadt atlétatrikóban üvöltözött a telefonba. Vitatkozó katonák vették körül, csak úgy ömlött róluk a víz, s a sátor tele volt hangosan zümmögő, fekete legyekkel. Zev! Hála istennek! tört ki Pasternak. Átadta a telefont egy kövér, fiatal katonának, akinek haja izzadtságtól nedves tincsekben lógott arcába. Csak próbálkozz, Dina! Nyirkos testével gyorsan átölelte Barakot Osztálytársak voltak a Tel Aviv-i középiskolában, és együtt szolgáltak a Gadna félkatonai ifjúsági egységben. Tel Aviv nem felel, Jeruzsálem nem válaszol, és Latrun tüzet okád. A hírszerzés teljes csődje Az egész Arab Légió odafenn lehet. Mikor jutottak oda? Miért nem tudunk róla? Barak megdöbbent. Hiszen ő maga küldte a Hetedik Dandárhoz a hírt, kiemelt sürgősséggel hogy a Légió jelentős erőkkel megszállta Latrunt Hol lehetett a hiba? Mi újság? kérdezte tettetett nyugalommal. Teljes és tökéletes balagan (smafu), ez az újság. Slomo mindent elkövet, de komoly zűrben vagyunk. A dandárparancsnok ösztövér alakja felé mutatott, aki egy magas dombon állva, tőlük vagy száz méternyire feszülten követte messzelátón a csatát, és egy adó-vevőn keresztül osztogatta parancsait. Barak a brit hadseregben szolgált Slomo Samir alatt. Tehetséges ezredes volt, aki Ben Gurion biztatására fogadta el ezt a posztot, és határozott vonakodással egyezett csak bele a támadásba, amit elhamarkodottnak tartott. Paszternak volt a helyettese. Hol vannak a páncélosok, Sam? Páncélosok alatt Barak a néhány szendvicsekkel borított teherautót és furgont értette. A szendvicsek acéllemezek közé szorított fa panelek voltak. Az elágazáshoz vannak szögezve, nem tudnak előrehaladni. A járművek felét kilőtték, sok a sebesült, és a halott.

13 Szakállas, szakadt, véres trikót viselő katona jelent meg futva. Vizet! motyogta vadul. Az egyik tiszt elvezette. És mi van a gyalogsággal? makacskodott Barak. -A ciprusi bevándorlókkal? Sejtelmünk sincs, Zev. Jiddisül énekelve elmasíroztak, s most már jó félórája nem tudjuk elérni őket. Átkozott az összeköttetés itt a terepen, átkozott! Elviselhetetlenek voltak a legyek. Barak szemére szálltak, s ahányszor csak kinyitotta a száját, máris a nyelvén voltak, szinte a torkában. Ide figyelj Sam! Yigal Yadin azért küldött, hogy első kézből kapjon információt a csatáról. Pasternak hüvelykujjával Samir ezredes felé bökött. Őt kérdezd! Nem messze az ezredes dombjától egy Napoleoncsik állt, egy öreg kis francia löveg. Legénysége mellette ücsörögve vagy fekve hessegette a legyeket. Barak megtorpant, és megkérdezte a lövegparancsnokot miért nem harcolnak. Nincs lőszer. Azt az utasítást kaptam, hogy hajnalban nyissak tüzet. Meg is tettem. Felébresztettem az arabokat, aztán befejeztem, őrület! Barak elkérte a messzelátóját. Vörös nyomjelző lövedékek szálltak csíkot húzva Latrun felől, s szórt, gyenge tűz válaszolt odalentről. A poron keresztül csak homályosan látta a lángoló járműveket, és a magas gabonában az emelkedő felé botladozó embereket. Samir ezredeshez sietett, aki szintén messzelátón nézte a történteket, adóvevőjében légköri zavarok recsegtek. Jó híreket hoztál Zev, erősítést? üdvözölte lelkesen Barakot. Egyre próbálom elérni Yigalt, hogy segítsen. Nem fogja fel milyen helyzetben vagyok? Barak kénytelen volt közölni vele, hogy az összeköttetés nem működik, és ő maga jelentésért jött, az ezredes pedig röviden és katonásan ismertette a csata képét. Rosszul áll a szénánk összegezte. És a legkiismerhetetlenebb elem a bevándorló újoncok helyzete. Valahol odakint vannak a füstben, porban, de nem válaszolnak a jelzésekre. Mondd el Yigal Yadinnak az ég szerelmére amit most hallottál, Zev! Várom a parancsokat és még küzdök amíg tudok, de a dolgok nagyon-nagyon rosszul állnak. Hátul a hadműveleti sátornál Pasternak és a többiek döbbenten meredtek egy nyurga, szemüveges, porral borított tizenhat év körüli fiúra. Rozsdás brit rohambilivel a fején, nyereg nélkül ült egy sárral borított fehér öszvéren. Az állat farkával csapdosott, fülét rázta, toporzékolt a zúgó légyfelhőben, a fiú pedig egy seprűnyéllel hadonászva kergette a legyeket.

14 Ki ez a hülye? kérdezte Barak Pasternaktól. Gondolom Don Kisote felelte Pasternak (héber módra ejtette a Quijotét). Épp most érkezett. Ő az erősítés. Bármilyen komor volt is a helyzet, Barak elmosolyodott. A fiú valóban emlékeztetett a bolond, öreg lovagra. Mit keresel itt Don Kisote? csattant a fiúra. Az héberül válaszolt, erős lengyel akcentussal. Apám elküldött Haifából, hogy keressem meg a testvéremet. Azt mondták a kiképzőtáborban, hogy Huldába ment. Nem tudtam, hogy ütközet van. És jelentkezel önkéntesnek? kérdezte Pasternak. Miért is ne? Tizennyolc vagyok. Adjatok egy puskát! És a katonák a rekkenő hőség, a rádió sercegése, a mindent ellepő legyek közepette nevettek, ahogy erre a komikus erősítésre néztek. És Haifából öszvéren jöttél? kérdezte Barak. Szigorúnak próbált látszani. Az úton találtam az öszvért, arrafelé bökött a válla fölött hátra a fiú. Sam, itt Slomo harsant Samir ezredes hangja hangosan és tisztán a rádióban. Pasternak felkapta a mikrofont. -Itt Sam. Sam, végre elértem a gyalogsági parancsnokot. Azt mondja, a most érkezett újoncok mindössze jiddisül beszélnek, a tolmács agyvérzést kapott a hőségben, és ezek nem értik a héber parancsokat. Aknatűz zúdul rájuk, ők meg csak mennek össze-vissza, kiabálnak, vadul lövöldözve próbálnak előrenyomulni. Teljes balagan. Ugyanez volt Sam akkor is, amikor megkezdődött a támadás szólalt meg egy bekötött fejű, kövér katona. Megállás nélkül kiabáltak egymással,, Voss, voss, voss? Voss, shreü err vi a meshugener? Voss tute men jetzt? (Mi, mi, mi? Miért üvöltözik az a tiszt, mint egy őrült? Mit csináljunk?) En beszélek jiddisül szólalt meg a fiú az öszvéren. Sam, gyere ide! Barak belekarolt Pasternakba és távolabb húzta a többiektől. Slomonak le kell fújnia a támadást mondta halkan Lefújni? Sam Pasternak megviseltnek tűnt, ömlött róla az izzadtság. Vaskos kezével megdörzsölte állát. Ben Gurion lenyeli! Ide figyelj, a dandár kellőképp helytállt, Slomo nem tehet semmiről, de a dolgok nagyon-nagyon rosszul alakultak és

15 Az ég a megmondhatója, mennyire igazad van. Mit mondjak? A fele lőszer nem érkezett meg, és Sam, ez nem a te napod. Hagyd abba és mentsd meg a dandárt, hogy később harcolhassanak. Gyere velem! bólintott Pasternak rövid szünet után. Oké. Samir komor arccal hallgatta a két fiatal tisztet. Szomorúan bólogatott. Próbáljam még elérni Yadint vagy Ben Guriont? Barak Pasternakra pillantott, aki habozás nélkül válaszolt. Uram, itt maga a parancsnok. Lépjen! Helyes döntött hirtelen Samir. Kezdjük a legfontosabbat, Sam! Vond vissza azokat a bevándorlókat! Rendben. Gyerünk Zev! Visszasiettek a sátorhoz, Pasternak felkapta a tábori telefont, és utasította a gyalogsági parancsnokot, hogy hagyja abba a támadást, kanyarodjon délre a hegytől, lőtávolon kívül szedje össze csapatát és vonuljon vissza Huldába. Többször is megismételte a parancsot, egyre kétségbeesettebben üvöltött. Barak mellette állt távcsővel a kezében, és közölte, hogy az újoncok még mindig előrenyomulnak. Megint ez az átkozott baromság. A parancsnok nem beszél jiddisül, azok pedig semmi más nyelven nem tudnak, nem értik meg egymást bárhogy is Hé, Don Kisote! kiáltott fel hirtelen Barak. (gyere vissza! Hova a pokolba mész? De az öszvér és lovasa már hallótávolságon kívül voltak. A fiú seprűnyéllel ösztökélte az állatot, úgy ügettek a harcmező porfelhője felé. Teljesen megőrült a kölyök tört ki Pasternak. Nyilván, gondolta Barak. Semmi esély rá, hogy az öszvér életben maradjon a csatamezőn, feltéve egyáltalán, hogy a fiú a tűzvonalig tudja hajtani az állatot. Mi ütött ebbe a groteszk Don Kisotéba? Az égvilágon semmi nem ütött Don Kisotéba, akit különben Joseph Blumenthalnak hívtak, de szinte húzta maga felé a csata látványa, a füst, az ágyúdörej. Segíteni akart jiddis tudásával, s talán megtalálni a bátyját. Nem rettentette vissza a letiport búzán fekvő véres, nyögő vagy vízért nyöszörgő katonák látványa. Ágyúfüst és érett gabona szaga csapott izgatóan a fiú orrába és a földön lévő meggyötört emberek, mintha egy háborús film képei lettek volna. A valódi háborúról Joseph nem sokat tudott. Látott harci gépeket Európa fölött, szenvedett a menekülttáborokban, de nem élt át bombázást. Apja Lengyelországból Romániába költöztette a céladót, onnan Magyarországra, majd

16 Olaszországba az egyre előrenyomuló németek elől. Most pedig itt van, egy valódi csatában. Hú! Különös dolgok történhetnek egy csatamezőn az őrjítő zajban, zűrzavarban. A szerencse furcsa fordulatai ugyanúgy, mint véres sérülés vagy halál. A fiú a magas búzában véletlenül egyenesen a jiddisül kiabáló, puskával hadonászó újoncok közé száguldott öszvérén (vagyis az öszvéren, amit nemrégiben lopott). A zászlóalj parancsnok egy kis emelkedőn üvöltözött egy hangszóróba, és integetett a mögötte levő hegy felé. Golyók süvítettek a levegőben, aknák szórtak földet fülsüketítő robbanások közepette, némelyik újonc teljesen haszontalanul lövöldözött az erőd felé. Teljes volt a zűrzavar. Mindenfelé férfiak feküdtek a letört búzán, néhányan vérezve a legyek felhőjében, mások próbáltak felállni, de többnyire vízért kiabáltak. Wasser! Wasser! In Gott's nommen wasser! (Vizet, vizet! Az Isten nevében, vizet!) Micsoda, te beszélsz jiddisül? a tiszt túlságosan szorult helyzetben volt ahhoz, hogy meghökkenjen az öszvéren ülő, szemüveges kísértet láttán. Helyes, helyes. Mondd meg ezeknek az őrülteknek, hogy hagyják abba az előrenyomulást, és menjenek fel arra a hegyre! Szedjék a lábukat, és adják tovább az utasítást. De, ahogy az ifjú az egyszerű parancsot jiddisül üvöltözve ellovagolt, figyelemre méltó szerencséjének végeszakadt. Egy fülsüketítő aknarobbanás föld és törött búzaszál esővel borította el őt és öszvérét. Az állat lehajította magáról és elszaladt. A fiú egy nyögő katonára huppant. Legurult róla, s közben vörösre festette a katona lábából folyó vér. Segíts föl! Ki akarok jutni innen szólalt meg a katona azzal a pattogó héberséggel, amit Don Kisote a ciprusi Hagana kiképzőknél is megcsodált. Azt hiszem tudok menni, ha rád támaszkodom. A katona jóval alacsonyabb volt az ifjúnál és meglehetősen széles vállú. Vagy száz métert bicegett belé kapaszkodva a kiabáló, rohangászó újoncok között. Várj csak, megpróbálom elállítani a vérzést. Egy zsebkendőt akart a lábára kötni, de elesett - Talán neked sikerül nyögte. Hát persze. Az fiú durva szorítókötést csomózott. Ehhez mit szólsz? Jobb. Menjünk! Ki vagy? Egyike a ciprusi srácoknak? Igen, ciprusi srác vagyok. Túl fiatal vagy hozzá. Hogy hívnak? -Joseph. Hát akkor itt Yossi vagy. Botorkáltak egy darabon. Azt hiszem a hőség az oka, de szörnyen érzem magam, Yossi szólalt meg a katona bágyadtan. Lába kicsuklott alóla.

17 Akkor próbáljuk így! Tudsz kapaszkodni? Don Kisote lehajolt és a hátára kapta. Hé, túl súlyos vagyok neked morogta a katona, de átkarolta izmos karjával, lábával. Az ifjú pedig cipelte a letaposott búzaföldön az elesett, nyöszörgő, könyörgő férfiak között a hordágyvivők felé. Megállás nélkül rázta a fejét, hogy megszabaduljon a legyektől. A legyek és az izzadtság annyira elvakították, hogy csaknem elesett, s jobban nyögött a hőségtől, mint terhétől. Szanitécek ide! kiabálta rekedten a katonával a hátán. Egy szanitéc futott feléjük. Kisote vagy is Yossi megragadta a hordágy másik végét, így vitték a katonát a tábori kórházhoz, a Samir főhadiszállása melletti nyílt térre, ahol véres sorban feküdtek a földön a sebesültek. Zev Barak épp akkor távozott a dzsipen. Nézd csak, Yael! Ott az a bolond kölök aki öszvéren jött. Állj meg, szedjük föl! A lány lefékezett Don Kisote mellett, és döbbenten meredt a hordágyra, amelyet a fiú épp letett. L'Azazel (A francba!), ez a bátyám! leugrott és a katona fölé hajolt. Benny! Benny hogy vagy? A katona bágyadtan, bosszankodva felelt. Yael? Mi a fenét csinálsz itt? Szóval bekaptad Benny lépett Barak a hordágy mellé. Yael bátyja valamikor abban az ifjúsági egységben volt, amit ő vezetett. Mennyire komoly? Szilánk van a lábamban, Zev, de inkább a meleg készít ki. Az összes vizemet odaadtam az újoncoknak. Egyre ájuldoztak és sírdogáltak körülöttem. Elohim, micsoda balagan! Tegyük fel a dzsipre, Kisote. Yael, te ülj mellé és tartsd! És akkor ki vezet? Majd én. Barak megmozdította ujjait a gipsz alatt. Rajta, Kisote! Együttes erővel beemelték Benny Luriát a dzsipbe, húga pedig mellé ült. Barak nehézkesen fogta a kormányt, egy kézzel vezetett át a mezőn. Tudsz pisztollyal bánni? kérdezte az ifjút. Cipruson gyakoroltam. Add oda neki a tied! szólt hátra Barak Yaelnak. -És hová lett a sisakod, Kisote? Nagyon jól állt. Elszakadt a szíj és elvesztettem. És hol szerezted?

18 Egy kedves, idős hölgy adta Huldában. Vízért álltam meg. Azt mondta, valamikor rég a férjéé volt, és hogy elment az eszem, ha a harcmezőre megyek, de ha mégis, akkor legalább vegyem föl. Ez a kölyök kihozott engem onnan szólt közbe Benny bágyadtan. Yossinak hívják. B'seder a srác. Barak zötykölődve hajtott a gabonán keresztül. Lassan, Zev! nyögött Benny. Egy perc és az úton leszünk. Barak Kisotéra pillantott. Te hoztad? Amíg nem találtunk hordágyat. Ráestem, amikor ledobott az öszvér. Csupa vér lettem. Ne panaszkodj, nem a te véred szólt rá Benny, de elhalt a hangja. Maradj már csöndben! csitította Yael. Úton Tel Aviv felé Barak a családjáról és utazásáról kérdezte Don Kisotét. A fiúnak egy bátyja volt, mint mondta, valahol errefelé lehet a latruni harcmezőn. Anyja meghalt tüdőgyulladásban egy olasz menekülttáborban, apja valamikor fogorvos volt Lengyelországban, és abban bízott, hogy itt is fogorvos lehet de nem tud héberül és meg kell tanulnia. És te honnan tudsz héberül, Yossi? kérdezte Yael hátulról. Anyám vallásos cionista volt, apám inkább szocialista. Anyám héber nyelvű vallási iskolába küldött minket. És valóban vallásos vagy? tudakolta Yael. Sokkal inkább, mint a bátyám, Leopold. Leo azt mondja, az Isten meghalt Lengyelországban. Csend támadt, Yael szólalt meg újra. Azt hiszem Benny elájult. A dzsip vadul zötykölődött, Benny pedig rekedtesen veszekedni kezdett húgával. Nem ájultam el te idióta, csak behunytam a szemem. A lábam fáj. Akárhogy is, nincs mit tenni kórházba kell vinni. Barak gyorsított. Hátrapillantott, de Benny intett, hogy csak menjen, menjen. Yael és Benny Luria szinte ikreknek tűnnek egymás mellett, gondolta Barak. Ugyanaz az erős, határozott áll, szögletes vonások, bár Yael lágyabb arca lányosan csábító. Pedig legalább egy év különbség van köztük. Lelkierőben sem igen különböznek egymástól, csak míg a lány csupa fortélyos nyafogás, addig Benny egyenes, heves fiú, akinél nem kell trükköktől tartani. Egyszer az ifjúsági egység tábortüzénél arra fordult a szó, ki mi akar lenni. A zsidó hadsereg vezérkari főnöke mondta, akkor Benny Luria. Mindenki nevetett, de Benny nem.

19 Bevitték Bennyt egy katonai kórházba, majd Yael az új Ramat Gan-i főhadiszállásra hajtott Barakkal. Nos Kisote, vissza akarsz menni Haifába? fordult a fiúhoz Barak, miután kiszállt. Apám nem vár vissza. Mondtam neki, hogy megpróbálok belépni Leopold egységébe. Barak Yaelre kacsintott. És tizennyolc éves vagy. Leszek. Vidd el a toborzó irodába, és szerezz neki egy egyenruhát! mondta Barak Yaelnak. Legalábbis, ha találnak rávalót tette hozzá, tetőtől talpig végigmérve a hosszú, csontos alakot. Aztán? kérdezte a lány. Aztán vidd a Vörös Házba! Elkel nekünk még egy futár. Tizennyolc! csóválta fejét Yael gúnyosan, miután elhajtott. Hány éves vagy, Yossi? És te? vágott vissza Kisote. Mutatóujjával feljebb tolta orrán szemüvegét, és pökhendien, felnőttesen végigmérte a lányt. Yael vállat vont, és ejtette a témát. Lengyel fogász fia. Tizenhat lehet. Nem érdemes törődni vele. Ha Zev Barak azt akarja, hogy ez a kölyök futár legyen, az 6 dolga. A srác kimentette a bátyját a tűzből. B'seder a gyerek. Második fejezet Stone ezredes Pipafüst terjengett Yadin ezredes kis irodájában. Barak alig kezdte jelentését, az ezredes már közbe is vágott. Mit mondsz, Zev? Hiszen tudtuk, hogy az Arab Légió erősítést küldött Latrunba. Slomo miért nem értesült? Ezt nem tudtam kinyomozni. Azt mondja, nem kapta meg a jelzésünket. Hihetetlen balagan volt az egész, Yigal. Frontális támadás fényes nappal, hamszinban! Fényes nappal? Mah pitom? (Mit beszélsz?) Éjszaka kellett volna megszállniuk a terepet, és hajnalban megrohamozni az erődöt. Az egész tervnek ez volt a lényege. Minden rosszul ment, nem is tudom hol kezdjem. Gyakorlatlan újoncok próbáltak feljutni a hegyre a napsütésben, nyílt terepen súlyos tüzérségi tűzben Mit csináltak azok az újoncok? Elfutottak? Egyenesen belemasíroztak a tűzbe. Csakugyan? halvány mosoly futott át a főhadműveleti tiszt arcán, s a férfi egy röpke pillanatra

20 huszonkilenc évesnek nézett ki, amennyi valóban volt, és nem megviselt negyvenesnek vagy még többnek. Magam láttam. Eszükbe sem jutott menekülni. Valóban megpróbálták volna megmászni a magaslatot, ha Slomo nem fújja le a támadást. Slomo azt tette amit tennie kellett. Nem volt más választása. Egyetértek Yadin bólogatva újratöltötte pipáját, Szóval Ben Gurionnak legalább ezekről a bevándorlókról igaza volt. Csodálatosak voltak. Cserbenhagytuk őket, Yigal. Több kárt tett bennük a szomjúság és a napszúrás, mint az ellenséges hadműveletek. Szégyen! Nem vagyunk mi hadsereg. A kommunikációnk teljes csőd Barak folytatta, Yadin ezredes pedig mogorván hallgatta, s egyre mélyebbre süllyedt székében. Nagyon jól tudod, hogy a hadművelet ellen voltam jegyezte meg végül. Öngyilkos akció volt, ahogy mondtam, nem mérte föl az erőviszonyokat. De Ben Gurion elrendelte, hogy Latrunt mindenáron be kell venni. Nos, az árat megfizettük, de Latrunt nem foglaltuk el. Órájára pillantott. El kell ismételned a vezérkari értekezleten is. Legyél lényegre törő, és fogd rövidre! Találkoztál már Mickey Marcussal? Stone ezredesre gondolsz? -Rá. Még nem. Most fogsz. Gyere! Miért használnak álnevet? Az angolok bajt keverhetnek, ha megtudják, hogy B. G.-nek West Pointot végzett tanácsadója van. A hosszú, alacsony hadműveleti szoba jóval nagyobb volt, mint a régi a Vörös Házban lévő. Kócos tisztek üldögéltek vagy ácsorogtak a konferencia asztal körül. Hatalmas ventillátorok forgatták a párás levegőt. Izmos, kopaszodó, keki sortot és rövidujjú inget viselő férfi magyarázott angolul, hosszú, hegyes pálcával mutogatva a falon levő nagy katonai térképen, és közben szüneteket tartott, hogy egy fiatal tiszt fordíthasson. Ben Gurion köhécselve, bágyadtan ült az asztalfőn. Lázasnak tűnt. Egy pillanat Mickey szólt közbe, amikor megpillantotta Barakot Az előadó elhallgatott. - Zev,halljuk mi történik Latrunban? Angolul beszélj Stone ezredes kedvéért. Barak jelentett, a miniszterelnök ajka pedig mogorván, makacsul megfeszült. Marcus a térképnek dőlt, vastag, barna karját összefonta a mellén. Feszülten figyelt, de megőrizte nyugalmát. A vezérkari