Magen Politikai, közéleti portál Izrael Államról

Átírás

1 Grünhut Zoltán Minden út Teheránba vezet Akciók és reakciók két össze nem egyeztethető geopolitika jegyében Mindazok, akik azt hiszik, hogy egy születésnapi ünnepséggel életben tarthatják a rothadó holttestként bűzlő, megszálló, szélhámos izraeli rezsimet, nagyot tévednek [ ] a cionista rezsim létezésének joga végleg megkérdőjeleződött, bitorló államuk a megsemmisülés útjára lépett [ ] rövidesen elpusztul, mint az a patkány, amelyet a libanoniak agyoncsaptak. 1 nyilatkozta Izrael fennállásának hatvanadik évfordulója alkalmából az AFP francia hírügynökségnek Irán nyíltan antiszemita és anticionista államfője 2, Mahmud Ahmadinezsád. A zsidó állam jubileuma kapcsán Jeruzsálembe érkező George W. Bush amerikai elnök ünnepi beszédében a fent idézet iráni véleményekre is reagálva nyomatékosan leszögezte: Izrael Állam polgárai: Maszada soha többet nem eshet el 3, az Amerikai Egyesült Államok mindörökre az oldalatokon áll. 4 A Knesszetben, vagyis az izraeli parlamentben tartott beszédében Bush félreérthetetlenül üzent Izraelnek, Iránnak, a Teherán által támogatott szélsőségeseknek, s az egész, közönyös hozzáállást tanúsító világnak: Hiszünk valamennyi férfi, nő és gyermek sérthetetlen alapjogaiban. S emiatt ragaszkodunk ahhoz, hogy más állam polgáraihoz hasonlóan az izraeli embereknek is joguk van a tisztességes, elfogadható és békés életfeltételekhez. Hiszünk abban, hogy a demokrácia az egyetlen út az emberi jogok tiszteletben tartására. S emiatt szégyenteljes dolognak tartjuk, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, minden más országhoz képest, rendre a Közel-Kelet legszabadabb demokráciája ellen hozza meg emberi jogi elítélő határozatainak többségét. Hiszünk abban, hogy a vallásszabadság alapvető a civilizált társadalmak számára. S emiatt elítéljük az 1 Ahmadinejad: Israel a stinking corpse, Jerusalem Post, May Mahmud Ahmadinezsád Izrael- és zsidóellenes kijelentéseivel kapcsolatban lásd a Wikipedia: Mahmoud Ahmadinejad and Israel című idézetgyűjteményét. 3 Az izraeli katonák két helyszínen esküsznek örök hűséget hazájuk védelmére: a jeruzsálemi Siratófalnál, a világ zsidóságának legszentebb helyén, illetőleg a Maszada erődítmény romjain, mely a hősies önvédelmi harc tragikus jelképe a zsidó történelemben. 4 Herb Keinon - Rebecca Anna Stoil: Bush: Masada will never fall again, Jerusalem Post, May

2 antiszemitizmus minden formáját: az Izrael létezéshez való jogát nyíltan megtagadóktól, az azokat csendben támogatókig. Hiszünk abban, hogy a szabad emberek tenni, áldozni akarnak a békéért. S emiatt tisztelgünk Izrael Állam vezetőinek bátor erőfeszítései előtt. Ugyanígy hiszünk a nemzetek önvédelmi jogában, s visszautasítjuk, hogy bármely államnak tárgyalnia kelljen az őt elpusztítani akaró gyilkosokkal. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy politikai célok elérése végett ártatlan civileket támadjanak. Erősen és egységesen állunk ellent a terrorizmusnak, a szélsőségeseknek, soha nem adjuk fel e harcunkat, ebbéli elhatározásunkat. A terrorizmus és a szélsőséges csoportok jelentik korunk legsúlyosabb kihívásait. Ez több mint a fegyverek harca. Ez a nézetek, az ideológiák harca. Az egyik oldalon állnak a jog és a méltósság védelmezői felvértezve az ésszerűség és az igazság erejével. A másik oldalon vannak azok, akik a kegyetlenség, a gyilkolásra való uszítás, a félelemkeltés, s a hazugság elfogult nézeteit képviselik. E harc a 21. században a technológiák összecsapásaként jelenik meg, valójában azonban nem különbözik az ősi küzdelemtől jó és rossz között. A gyilkosok azt mondják, ők az iszlám tanításait vallják, de valójában nem vallásos emberek. Az ábrahámi tanok alapján senki sem lehet képes robbanómellényt húzni egy ártatlan gyermekre, felrobbantani ártatlan vendégeket egy széder vacsorán 5, vagy repülőket irányítani egy gyanútlan dolgozókkal teli irodaházba. Mindazok, akik e szennyes tetteket végrehajtották nem valami magasztos cél, csakis a saját hatalomvágyukból cselekedtek. Nem ismernek el Istent önmaguk felett. S különleges gyűlöletet éreznek a szabadság legelszántabb védelmezői, köztük az amerikai és az izraeli emberek iránt. E [hatalomvágyra épülő gyűlölet GZ] az, amiért a Hamasz alapító-okirata Izrael elpusztítására szólít fel. Ez az, amiért a Hezbollah követői halált kiáltanak Izraelre és Amerikára. Ez az, amiért Oszama bin Laden tanítása szerint a legfontosabb kötelesség kiirtani a zsidókat és az amerikaiakat. S ez az, amiért az iráni elnök [ ] Izrael elpusztításáról álmodozik. [ ] Egyesek azt mondják, ha az Egyesült Államok megszakítana minden kapcsolatot Izraellel, valamennyi problémánk megoldódna a Közel-Keleten. Ez azonban nem más, mint az ellenségeink hazug érvelése, melyet maradéktalanul visszautasítunk. Izrael népessége a közelmúltban átlépte a hétmilliós határt. De amikor a terrorizmus és a gonosz elleni harcról van szó, ereje 307 millióra tehető, mivel az Egyesült Államok mellette áll. Az Egyesült Államok mellettetek áll a terrorhálózatok felszámolásában és a szélsőségeseknek menedéket adók megtagadásában. És Amerika 5 Az amerikai elnök itt egy, az izraeli Netanjában március 27-én, a széder ünnep alkalmából tartott családi estén elkövetett merényletre utalt. A palesztin öngyilkos mártír, testére szerelve tucatnyi kiló robbanóanyaggal éppen az ünneplők között detonálta önmagát, mely következtében 29-en életüket veszítették, s 140-en köztük húszan rendkívül súlyosan megsebesültek. A támadásért később a Hamasz vállalta a felelősséget. 2

3 mellettetek áll Irán nukleáris törekvéseinek megakadályozásában is. Hagyni a világ vezető terrortámogatóját hozzájutni a világ legpusztítóbb fegyveréhez, a következő generációkkal szembeni megbocsáthatatlan árulás lenne. A béke érdekében a világ nem engedheti meg Irán számára, hogy atomfegyverekhez jusson. 6 Hogy George W. Bush nemcsak a levegőbe beszélt a Knesszetben tartott előadása során, azt az izraeli Katonai Rádió is megerősítette egy önmaga neve elhallgatását kérő hivatalos forrást idézve, mondván az amerikai elnök, támogatva alelnöke, Dick Cheney által, kijelentette: még az idén lejáró második ciklusában az Egyesült Államok katonai úton pontot tesz Irán nukleáris törekvéseinek megakadályozására. 7 Bush szokatlanul kemény hangnemű beszédét nemcsak a megszólítottak minősítették kvázi hadüzenetként, de még az amerikai elnökválasztás esélyesebbik demokrata jelöltje, Barack Obama is félreérthetetlen politikai támadásnak nevezte azt önnön külpolitikai álláspontjaira nézve. Reagálásában Obama leszögezte: kihasználva Amerika valós hatalmai adottságait értve ezek alatt a kemény, határozott és közvetlen diplomáciai eszközöket azt kell tenni, amit Kennedy, Nixon és Reagan tett, hogy nyomást tudjunk gyakorolni az olyan országokra, mint Irán, vagy Szíria. 8 A nemzetközi közösség egyre nyomasztóbb tehetetlensége miatt, a szeptember 11-én New Yorkban és Washingtonban végrehajtott, ezrek halálával járó, a Közel-Kelet históriájában biztos, de talán a világtörténelemben is új korszakot nyitó merényletek nyomán megindított terrorizmusellenes háború új harctere lehet Irán. 9 A napi hírösszefoglalókba már be sem kerülő afganisztáni és iraki krízishelyzet tragikus következményei mellett, akut fegyveres összecsapások zajlanak a Közel-Kelet más térségeiben is. Libanonban a Hezbollah irányítása mellett folyamatosan szabotálják az iszlamista erők a politikai konszolidációs folyamatokat, hónapokra ellehetetlenítették az amúgy is válságterhes államrendszer egyik alapfeltételének számító szokásjog 10, a keresztény származású köztársasági elnök megválasztását, azzal polgárháborús helyzetet teremtve az országban. 11 A vitatott megítélésű, 6 Full-text of Bush's Knesset Address, Jerusalem Post, May Bush intends to attack Iran before the end of his term, Jerusalem Post, May Később a Fehér Ház sajtóreferense visszautasította a kiszivárgott állítások valódiságát, leszögezve, hogy az Egyesült Államok diplomáciai úton kívánja megakadályozni Irán fenyegető nukleáris törekvéseit. White House denies Iran attack report, Jerusalem Post, May Hilary Leila Krieger: Obama: Bush speech a political attack, Jerusalem Post, May Paul Rogers: Iran: Consequences of a war, Oxford Research Group, February Az országban kiélezett vallási ellentétek miatt, Libanonban keresztény származású személy lehet csak köztársasági elnök, szunnita muzulmán miniszterelnök, s síita muzulmán a törvényhozás házelnöke. A vezérkari főnök szintén csakis keresztény, míg a hadsereg másodtisztje drúz vallású lehet május 25-én, 18 hónnappal Emile Lahoud mandátumának lejárta után végül sikerült megválasztani az ország új elnökét Michel Suleiman, a korábbi vezérkari főnök személyében. 3

4 Gáza esetében kizárólag, Júdea és Szamária kapcsán pedig többnyire palesztinai arabok lakta területeken tapasztalható ellenséges hangulat miatt, állandó terrorfenyegetettséggel kell megküzdenie az Izraeli Véderőknek. 12 A Hamasz által uralt Gázai-övezetből naponta rakéták tucatjait lövik ki a dél-izraeli településekre 13, miközben pusztító merényletek szándékával öngyilkos mártírok vegyülnek a földsávot elszeparáló biztonsági kerítés, izraeli katonák ellenőrizte átkellőinél élelemért, vízért, gázért, gyógyszerekért és benzinért sorban álló palesztinai arabok közé. 14 A Földközi-tenger partvidékétől, vagyis a Közel-Kelettől (Near East), a Közép-Kelet (Middle East) felé haladva a felsorolásban, nagy port kavaró erőszakos események színterének bizonyult az elmúlt hónapok során Szíria is. A szeptemberi izraeli légi csapás Damaszkusz épülő atomerőműve ellen 15, valamint a terrorelnöknek számító Imad Mugniyeh meggyilkolása a szír fővárosban 16 azt jelzi: rendkívül indokolt esetben a zsidó állam északkeleti szomszédja már most is nyílt harcterepnek számít. További keleti irányban az Irak Irán Afganisztán tengely válságelemeit dióhéjban már említettük, Pakisztán belső konfliktusai eddig azonban háttérben maradtak, holott Benazir Bhutto hazatérése, majd meggyilkolása Iszlámábádban is kis híján polgárháború kitörésével járt Oldalakon keresztül lehetne sorolni a közelmúlt Izrael-ellenes palesztin terroraktivitásait, melyek közül a legsúlyosabbak a január 3-i hebroni (két izraelit öltek meg palesztin rendőrök) a február 4-i dimonai (egy halott), a március 6-i jeruzsálemi (8 iskolás gyerek meghalt, 11 megsebesült), az április 10-i Nahal Oz-i, az április 25-i tulkarmi, a május 12-i sderoti (összesen hat izraeli áldozat), s május 15-i askelóni (15 sebesült) merényletek voltak. Részletes beszámolókat lásd: Killers of Israelis near Hebron are members of PA-Fatah security forces, Israel Insider, January ; Yaakov Katz - Rebecca Anna Stoil: Hamas claims Dimona bombers came from Hebron, Jerusalem Post, February ; Etgar Lefkovits: Mercaz Harav hit by capital's worst terror attack since April '06, Jerusalem Post, March ; Yaakov Katz - Gil Hoffman: IDF warns of more kidnap attempts, Jerusalem Post, April ; Yaakov Katz - Herb Keinon: Israel leans toward Gaza truce, despite fatal Kassam attack, Jerusalem Post, May Az izraeli hadsereg által blokád alatt tartott Gázából mindennaposak a rakétatámadások (főként a déli határvégen fekvő Sderot ellen), miközben Izrael ivóvizet, áramot, gázt, élelmiszert és gyógyszereket juttat az övezetben élők számára. Április 10-én éppen egy Nahal Oz-i, palesztinok számára működtetett gáztöltőállomásnál lőttek agyon Hamasz terroristák két izraeli dolgozót, majd a merényletet követően az iszlamista mozgalom több ezres demonstrációt kezdeményezett az izraeli hadsereg blokádja miatti elviselhetetlen gázai körülmények ellen! A körzetbe érkező ENSZ emberjogi megfigyelő a humanitárius krízis miatt heves kirohanást intézett Jeruzsálem segélyeket és szolgáltatásokat blokkoló politikája kapcsán, majd a gázai határhoz érve kis híján palesztinok által kilőtt rakéta végzett vele. 14 Május 22-én egy robbanóanyaggal megrakott teherautó érkezett Gázából a palesztinok számára segélyeket szétosztó erezi raktárhoz. Az izraeli katonák figyelmesek lettek a megengedettnél gyorsabban közeledő járműre, melyet megállásra szólítottak fel, a sofőr azonban nem lassított így kilőtték, a fejre álló teherautó pedig azonnal felrobbant. Yaakov Katz - Herb Keinon: Truck bomber killed in failed attack, Jerusalem Post, May Az akcióról részletesen lásd: Grünhut Zoltán: Egy üzenetértékű támadás In.: Kákai László (szerk.): Politikai tanulmányok Pécs, PTE Politikai Tanulmányok Tanszék kötete, Részletesen lásd: Grünhut Zoltán: Merénylet egy merénylő ellen, Magen portál. 17 After Bhutto s Murder: A Way Forward for Pakistan, International Crisis Group, Asia Briefing N 74. Islamabad/Brussels, January

5 Az itt sorolt ellenségeskedésekben egy a közös: valamennyi nyílt, tomboló, illetve felszínalatti, lappangó hadszíntéren iszlám szélsőségesek, fundamentalisták harcolnak, nyugati, vagy legalábbis nyugatibb értékvilágot képviselő államokkal, állami haderőkkel. Hangsúlyozandó, hogy a nyíltan háborús felek egyik esetben sem állam kontra állam formájában jelenek meg. A szélsőséges muzulmán fegyveresek valamennyi fronton terrorszervezetként, gerillacsoportként működnek, mivel igazi ütőerejük az aszimmetrikus hadviselésben nyilvánul meg, a civil lakosság közé bújva, az ártatlanokat pajzsként használva, a média közvetítésén keresztül sokkolóan pusztító harcmódorra kényszerítik kihasználhatatlan technikai fölényben lévő ellenfeleiket, melyek vagy tehetetlenül süllyednek a terrorizmus mocsarába, vagy erkölcstelen módon, civileket is lemészárolva időlegesen ütni próbálnak a támadókon. E hadviselés csakis a nyugati értékvilágot rombolni, a Nyugattal való szimpátiát, szövetséget elpusztítani akaró szélsőséges iszlamistáknak kedvez. Az akuttá váló ellenségeskedés, a lakosságot mindkét oldalról érintő támadássorozat, a konfliktustól kívülállók szörnyülködése a történteken, mind-mind a radikális muzulmánokat erősíti. 18 Ezt mutatja Libanon, Irak, Afganisztán és Izrael példája is. A liberális eszmevilágnak megfelelő igazságos háborúként lehet feltüntetni Oszama bin Laden és követőinek üldözését, rendszerük szétverést, Szaddam Husszein hatalmának megdöntését, ugyanakkor a nyugati emberek számára elfogadhatatlan a kollektív büntetéssel felérő izraeli biztonsági kerítés, vagy a terrorfészeknek számító, de civileknek is otthont adó iraki Falludzsa, netán a libanoni Türosz lebombázása. 19 E dilemmát kihasználva fog pár, netán már csak egy éven belül atomfegyver-gyártási kapacitáshoz jutni, a Hezbollah, a Hamasz és más terrorszerveken keresztül a Közel- és Közép-Kelet egészét akut konfliktusban tartó teheráni rezsim, ki tudja milyen jövőt kényszerítve a térségre. 20 Samuel P. Huntigton civilizációk konfliktusára alapozott elméletét 21 lehet kritizálni, mondván az amerikai szerző eltúlozza a kérdés jelentőségét, lévén a civilizációk összecsapása helyett legfeljebb a közel-keleti geopolitikai tér multipolarizálódása zajlik, az elméleti megközelítés szempontjai mindenesetre nem befolyásolják a térség konfliktus-sorozatainak létét, illetve azok jelenlegi megoldhatatlanságát. Ugyan kétségbe 18 Michael Gove: The roots of Islamism, Times Online, June A média potenciális befolyásoló szerepéről lásd: Richard North: The corruption of the media, EUReferendum, August Michael Rubin: Iran's global ambition, Middle Eastern Outlook, March Samuel P. Huntington rendkívüli módon kritizált, sarkító világszemlélettel, leegyszerűsítő ellenségeskedéssel, kulturális polarizálódásra való ösztönzéssel vádolt könyvét, mely A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címet viseli, magyar nyelven az Európa Kiadó gondozásában olvashatjuk. 5

6 lehet vonni az állandó ellenségeskedés kulturális szempontjait 22, előtérbe helyezve társadalmi, nemzetközi politikai és gazdasági aspektusokat, mindez azonban nem változtat annak tényén: nem iszlám fundamentalista eszmevilágú államok közülük is elsősorban Izrael a két világrendszer határán évtizedek óta elszenvedni kénytelenek mindazt, melyet az Egyesült Államok, Spanyolország és Nagy-Britannia állampolgárai sokkoló tragédiaként éltek át ben, 2004-ben és 2005-ben. 23 A közel- és közép-keleti válsággócok mindinkább multiplikálódni, egymásba gabalyodni tűnnek. Szinte felsorolhatatlan, hogy a térség országai, valamint a geopolitikai okok miatt a régióban ilyen-olyan módon megjelenő, földrajzilag távolabb fekvő államok közül ki-kivel áll konfliktusban, vagy szövetségben, sőt, az sem ritka, hogy valamely kormányzatok bizonyos szempontok alapján azonos, míg más aspektusok felől nézve ellentétes oldalra kerülnek. Tanulmányunkban nem vállalkozhatunk ezen átláthatatlan, válságait tekintve történelmileg is messzire visszanyúló, sokszor összekuszálódó geopolitikai térség teljes körű elemzésére, ugyanakkor törekedni fogunk a szubrégió közelmúltbeli eseményeit a fokozódó Irán kontra Egyesült Államok Izrael szemszögből értékelni és összegezni. A konfliktus megoldásának kulcsa: Izrael Számos szerzőt említhetnénk, akik egyöntetűen állítják a tágan értelmezett közel-keleti konfliktus két okra vezethető vissza: mégpedig a nyugati világ egykor volt kolonizációsimperialista, mai formájában globalizációs kulturális, gazdasági és politikai fölényére, valamint annak a térségben legnyilvánvalóbb manifesztációjára, az izraeli állam létezésére. E megállapítás azonban nem ad magyarázatot az iszlamista szervezetek thaiföldi, kelet-timori, vagy szomáliai aktivitására, így sokkal inkább elfogadhatónak tartjuk azon oksági feltevést, mely szerint a konfliktus forrása az iszlám világ, nyugati-keresztény eszmerendszerhez hasonló univerzalizmusra való törekvése, egyszerűen mondva: a földkerekség irányításába való korlátlan beleszólás vágya. Nem véletlen, hogy a konfliktusnak éppen az identitást 22 Itt érdemes mindenesetre kiemelni, hogy a Mohamed profétáról készült karikatúrák mily mértékű felháborodást váltottak ki a muzulmán világban, gondoljunk csak a dán követség megrohamozására Iránban, Gázában, vagy az egyiptomi lapbetiltásokra. 23 Egy külön tanulmány, sőt, inkább könyv tárgya lehetne a szélsőséges muzulmán csoportok által az iszlám világ véres határain elkövetett terroreseményeknek az összegzése. Csak felsorolásképpen említve ezen erőszaksújtott civilizációs határvonal helyszíneit: indonéziai-szigetvilág (Kelet-Timor, Aceh), Fülöp-szigetek (Mindanao), Thaiföld (Pattani tartomány), Dél-Kína, bangladesi-indiai határszakasz, Kasmír, Üzbegisztán, kaukázusi válsággóc (Csecsenföld, Ingusföld, stb.), Libanon, Izrael. [Lehetne folytatni a sort kilépve a Közel- és Közép-Kelet szubrégiójából Afrika (Szomália, Nigéria, Elefántcsontpart, Szudán, Niger, stb.), vagy Európa (Bosznia, Koszovó, s egyre inkább a kontinens nyugati félteke) felé] 6

7 meghatározó, emocionális értelemben toleranciát csak bizonyos szintig megtűrő kulturális elemei a leghangsúlyosabbak. Mindkét persze általánosítás nélkül ki nem jelelhető oldalon felerősödnek a vallási tanítások motivációi, a társadalmi együttélés tradicionális aspektusai, össze nem egyeztethető vívmányai. A kölcsönös szélsőségesedés jelei itt is, ott is megmutatkoznak, a szemben álló fél megfelelő átformálása válik elérendő céllá. 24 Súlyosbítja a válságot az iszlám fanatisták irracionális, eltorzított vallási tanokra épülő küldetéstudata, melynek erőszakos megnyilvánulásai félelmet, haragot, bizonytalanságot és bizalmatlanságot keltenek a nyugati világban, belső megosztottságra késztetve a körülményekkel kapcsolatban az embereket, kormányzatokat, államokat. A mélyülő konfliktusra nyugati részről kettős válasz adható: távolódás, az iszlám világgal való bármiféle konfrontáció (legyen az akár belpolitikai jellegű) mellőzése, illetve a szembenállás felvállalása. Az oly nagy jelentőségű izraeli palesztin kérdés kapcsán is e magatartásformák merülnek fel lehetőségként, s emiatt nincs több mint fél évszázada megnyugtató válasz a tragédiasorozatra. A hatvan évvel ezelőtti eseményekhez hasonlóan még ma is nemzetközi vita tárgya lehet Izrael Állam létezésének joga, mely körülmények miatt érthetően bizalmatlan a jeruzsálemi kormány bármiféle garanciák nélküli területi kompromisszumok elfogadása kapcsán. 25 A meglehetősen egyszerű, már az 1997-es Wye River-i, de még inkább a 2000-es Camp David-i és annak utótárgyalásain kirajzolódó képlet szerint, a palesztin fél részéről nincs valós hatalommal bíró, tényleges békét akaró erő: a több megállapodást is aláíró, azok alapján közigazgatási és területi autonómiát kapó Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) önnön (al-aksza Mártírjai, Palesztinai Népi Felszabadítási Front, stb.) és rivális (Hamasz, Iszlám Dzsihád, Hezbollah) szélsőségesei miatt hiába fogad el bármiféle, izraeli részről joggal támasztott követelményt (terrorszervezetek felszámolása, erőszak beszüntetése, körözött gyilkosok kiadása-elítélése), azok betartására még segítséggel is alkalmatlan. A Teherán és Damaszkusz által támogatott szélsőségesek számára pedig nincs alternatíva: Izraelnek pusztulnia kell. E nézetet támasztja alá a saját területén a Gázai-övezetben 2005 óta 24 Gondoljunk csak demokrácia-exportálás, illetve az iszlám köztársasággá formálás gyakran emlegetett, s prioritásként meghatározott elveire. 25 Nincs egyetlen állam, vagy nemzetközi szervezet sem, mely garantálni tudná Izrael számára, hogy az egyébként többnyire irreális és megalapozatlan palesztin követelések teljesítése fejében tényleges béke köszönt be a Közel-Keleten, minek tükrében bármiféle változások esetén Jeruzsálemnek kell gondoskodnia önmaga biztonságáról. E helyzet feloldása érdekében merült fel több alkalommal is hatékony nemzetközi haderők telepítése a Nyugati Partra és Gázába, azonban a missziókban való részvételi lehetőség után nincs tolongás. Yaakov Katz: Israel, US discuss W. Bank NATO troops, Jerusalem Post, February

8 korlátlan hatalommal bíró Hamasz szűnni nem akaró felszabadítási háborúja, mely folyamatos rettegésben tartja Izrael déli területeinek lakosságát. 26 Tömören összefoglalva: a 2000-ben megszakadt, majd a második, ún. al-aksza intifáda tombolása miatt teljesen ellehetetlenült, távlati eredményeit tekintve egyre inkább kétségessé váló béketárgyalások erőltetése helyett, Jeruzsálem saját biztonságának szavatolásába, és egy általa diktált rendezési folyamat kereteinek kidolgozásába fogott. Az Ariel Saron vezette kormány elrendelte a júdeai és szamáriai területek kerítéssel történő elszigetelését, az ott található ún. C, többnyire izraeliek lakta, s kizárólagosan az Izraeli Véderők ellenőrizte zónák biztonságának megerősítését, valamint az A [közigazgatási és rendészeti szempontból a Palesztin Hatóság (PH) illetékességébe sorolandó] és B (csak közigazgatási értelemben PH-illetékességű) zónák ellenőrzési és szükség esetén lezárási infrastruktúrájának kialakítását. 27 A Saron-tervként ismertté vált egyoldalú izraeli lépéssorozat, illetve annak különböző fizikai realizálódásai (kerítéssáv, falak, úttorlaszok, ellenőrzőpontok, szeparációs útszakaszok, stb.) egy hatékony önvédelmi rendszer létrejöttét tették lehetővé, mely új helyzetet teremtve mérsékelte a palesztin szélsőségesek terrormerényletekkel kivívott nyomásgyakorló potenciálját. 28 A Gázai-övezetben és Észak- Szamáriában létesült zsidó telepek kiürítése 2005 nyarán, szintén nagymértékben járult hozzá az izraeli állam és az izraeli lakosok biztonságának szavatolhatóságához. Ariel Saron betegsége mind izraeli, mind mérsékelt palesztin részről nézve sajnálatos módon lelassította, sőt, megfékezte az egyoldalú, ám eredményeit tekintve mindkét fél szempontjából hasznos rendezési folyamatot. A Saront váltó Ehud Olmert ugyan elődje politikai nyomvonalának folytatását ígérte, azonban a feléje mutatott mérsékeltebb politikai bizalom, a 2006-os libanoni válság és annak kudarca, a Hamasz meginduló rakétaháborúja, valamint az izraeliek növekvő biztonságérzete kapcsán a palesztinoknak tett újabb kvázi engedmények (területfeladás, telepfelszámolás) társadalmi támogatottságának zsugoródása, illetve a nemzetközi főként amerikai nyomás gyengülése miatt, a kormányfő és kabinetje ösztönző tőke nélkül maradt. 26 A gázai eseményekről és következményeikről részletesen lásd: Ruling Palestine: Gaza under Hamas, International Crisis Group, Middle East Report N 73. March Az Ariel Saron által fémjelzett új izraeli rendezési paradigma részleteiről lásd: Ariel Sharon Describes Disengagement Plan Jewish Virtual Library, December ; David Makovsky: A defensible fence - Fighting terror and enabling a two-state solution, Washington Institute for Near East Policy, April 2004.; Shlomo Ben-Ami: Sharon s Gaza disengagement: roadmap to a Palestinian state? Open Democracy, April A biztonsági kerítés szerepéről lásd: Grünhut Zoltán: A biztonság kerítés szerepe az izraeli palesztin konfliktusban, (szakdolgozat) 8

9 A jelenlegi akut belpolitikai válság 29 alapján nehezen képzelhető el, hogy Ehud Olmert igazán releváns lépésekre szánhatná magát, holott több kérdés kapcsán is nem várt fejlemények tűntek fel a távolban. Bill Clinton utolsó hónapokban tanúsított tevékenységéhez hasonlóan a második ciklusa végéhez közeledő George W. Bush is folyamatosan próbálkozik valamilyen nagy horderejű külpolitikai eredményt hátrahagyni. Ennek tudható be az Észak- Koreával való egyezkedés, mely a színfalak előtt valamivel simábban zajlik, mint mögötte: gondoljunk csak a bizonyítottá vált titkos nukleáris és hadászati együttműködésre Phenjan, Damaszkusz, illetve Teherán között. 30 Szintén az áttörés jegyében kezdeményezte Washington az évek során megszakadt izraeli palesztin tárgyalások újraélesztését, melyet november végén Annapolis-ban sikerült is tető alá hozni, eredményei azonban nem adtak új lökést a rendezésnek. 31 Időről-időre felmerül az izraeli szír titkos egyeztetés eshetősége is, biztató fejleményeket azonban még e kérdés kapcsán sem lehetett hallani. A kevés konkrétum ellenére lássuk kissé részletesebben az izraeli palesztin, valamint az izraeli szír reláció jelenlegi körülményeit. Izrael, Fatah, Hamasz A Hamasz januári választási győzelme, majd a Gázában kierőszakolt fegyveres hatalomátvétele új vágányra terelte az izraeli palesztin rendezés folyamatát, még úgy is, hogy Izmael Hanije szélsőséges Hamasz-tag közös megegyezéses lemondatása nyomán, Szalam Fajjad vezetésével elvileg függetlenebb kormány került a Palesztin Hatóság élére. Jelen körülmények között Izrael csakis a Fatah dirigálta PFSZ-szel hajlandó egyeztetni, azzal is csak a nyugati parti területek kapcsán. A felek immáron évtizedek óta ugyanazon kérdéseket vitatják: 1. a leendő palesztin államalakulat területi integritása és határai; 2. Jeruzsálem; 3. a palesztin menekültek sorosa; 4. a vitatott övezetekben létesült izraeli telepek jövője; 5. a palesztin terrorizmus megfékezése. 32 Kezdeményezések valamennyi markáns vitapont 29 A válság okai között az Ehud Olmert ellen felmerült vesztegetési botrányokat kell megemlítenünk. Részleteket lásd: Dan Izenberg: Talansky: I gave $150,000 to Olmert from my own pocket, Jerusalem Post, May 27, 2008.; Yaakov Lappin - Herb Keinon - Dan Izenberg: PM suspected of illegally accepting large sums of money, Jerusalem Post, May Con Coughlin: N. Korea helping Iran with nuclear testing, Telegraph, January ; Jonathan Marcus: The Syria-North Korea connection, BBC, September ; Glenn Kessler: N. Korea, Syria maybe at work on nuclear facility, Washington Post, September The Israeli-Palestinian Conflict: Annapolis and After, International Crisis Group, Middle East Briefing N 22. Jerusalem/Washington/Brussels, November Természetesen egy valós béke érdekében még számos kérdés kapcsán kéne a feleknek megegyezésre jutniuk, kezdve a vízmegosztástól, a ki- és beutazási, munkavállalási, letelepedési feltételeken át, a határellenőrzésig, s a szent helyek szabad látogatásáig. 9

10 esetében vannak, konkrét fejlemények azonban nem igazán várhatóak, egyrészt a palesztin fél becsontosodott, hajlíthatatlan álláspontja 33, másrészt az izraeli kormány instabil politikai támogatottsága és szűk manőverezési lehetősége miatt. 34 További feloldhatatlan problémát jelent, hogy palesztin részről minimális a kötelezettség-vállalási hajlandóság, mely egyúttal az engedékenység minimális jegyeivel sem párosul. 35 Az együttélés nyilvánvaló képtelensége mellett makacsul követelni 36, hogy több mint egy millió palesztin menekült visszatérhessen otthonaiba irracionalitás 37, mint ahogy semmilyen nemzetközi jogi alapja nincs annak sem 38, hogy Izrael négyzetkilométerre pontosan vonuljon vissza az 1967-es háború előtti határvonalakra (beleértve Kelet-Jeruzsálemet is). 39 Tulajdonképpen mindent elárul a nemzetközi közösség által is követelt rendezési folyamatról, hogy annak egyik első lépéseként Izraelnek ki kéne ürítenie valamennyi zsidó telepet, melyet a vitatott területeken hoztak létre az elmúlt negyven év során. 40 Persze mindezt a békés egymás mellett élés jegyében, elvégre az a közel másfél millió arab léte, akik Izraelben háborítatlanul, a demokratikus jogrendszernek megfelelően élik mindennapjaikat, megfelel a nemzetközi normáknak, ugyanakkor nagyjából zsidó kitelepítését fenntartás nélkül követelhetik a palesztin illetékesek. Az ehhez hasonló paradoxonok miatt hangsúlyozzák egyre hangosabban Izraelben a kétállamos megoldás keretében történő terület- és lakosságcserét. 41 Oldaltól függetlenül 33 Khaled Abu Toameh: Summit failure may ignite new intifada, Jerusalem Post, October Gil Hoffman: Shas upgrades coalition threat on Jerusalem, Jerusalem Post, April ; Gil Hoffman: PM tries to stop Pensioners party split, Jerusalem Post, April ; Gil Hoffman: Shas, Labor issue new threats to coalition, Jerusalem Post, February Yaakov Katz - Mark Weiss: Defense officials skeptical on final-status deal with PA, Jerusalem POst, October Amerikai megbízottak is próbálják rávenni a PH-t, a visszatérési jog elvetésére, mivel annak követelése is abszurd, nemhogy megvalósítása. Refugees only to PA state, Jerusaelm Post, October Vannak realistább palesztin állásfoglalások is, melyek elvetve a visszatérés jogát, inkább a területi kérdésekre helyezik a hangsúlyt. Khaled Abu Toameh: Nusseibeh: Right of return for withdrawal to '67 borders, Jerusalem Post, October Ennek kapcsán az alábbi irodalmak elolvasása ajánlott: Eugene Rostow: Resolved: are the settlements legal? Israeli West Bank policies, The New Republic October ; Stephen M. Schwebel: What weight to conquest, In: Justice in international law Selected writing of Stephen M. Schwebel, o.; Julius Stone: Israel and Palestine Assault on the Law of Nations, Dashing, California, 1980.; Elihu Lauterpacht: Jerusalem and the Holy Places, The Anglo-Israel Association, London, Teljesen hibás az a mainstream álláspont, miszerint Izrael 1967-ben megszállta Gázát, Júdeát és Szamáriát, lévén a területeken nem létezett legális és legitim főhatalom, egyetlen államnak sem képezték részét a nevezett térségek, minek következtében nincs entitás, melynek rovására a megszállást el lehetett volna követni! 40 The Roadmap of the Quartet (US, Russia, EU, UN) to Solution of Israeli-Palestinian Conflict, April Már 1997-ben a Wye River-i tárgyalások során Benjamin Netanjahu akkori miniszterelnök egyéb, 1967 előtt is a zsidó államhoz tartozó területeket ajánlott fel a palesztinok számára a vitatott térségben létesült nagyobb zsidó telepek megtartásáért, s azok Izraelhez csatolásáért cserébe. Csakis e logikát hajlandó elfogadni ma is a jeruzsálemi kormányzat, mely hallani sem akar a teljes visszavonulás és telepfelszámolás követeléséről, ugyanakkor a palesztinok pedig a cserét nem méltányolják, legfeljebb az összterületek 1,5%-ig, de ez esetben is csak hasonló minőségű földek kapcsán. Érdekes fejlemény lenne a terület- és lakosságcserét szorgalmazó, 10

11 mind több izraeli párt sorakozik fel e törekvések mögé, s a tényleges rendezés érdekében csak idő kérdése mikor fogadja el a békéért bábáskodó Egyesült Államok is alapelvnek az etnikai alapú teljes szétválasztást. 42 Természetesen egy ilyen lépés hatalmas nemzetközi felháborodást váltana ki, s ténylegesen az izraeli arabok lennének azok, akik mindenki közül a legrosszabb következményekkel volnának kénytelenek szembesülni, habár nem elhallgatandó, hogy a Knesszet arab képviselői 43, s egyáltalán Izrael arab lakosai körében folyamatosan terjed a palesztinizálódás 44, mely számos tényező együttes fejleményének tudható be. 45 A jeruzsálemi kormány és a PFSZ között folytatódó tárgyalások jelen állás szerint ugyan nem sok pozitívummal, valós, átütő előrelépéssel kecsegtetnek 46, maga a párbeszéd léte azonban már eredménynek fogható fel, ha figyelembe vesszük, hogy Izrael délnyugati határvidékén akut fegyveres csatározások zajlanak a Hamasz rakéta- és terrortámadásai miatt. Mióta a szélsőséges iszlamista szervezet teljhatalmi helyzetbe került a Gázai-övezetben, tulajdonképpen nincs nap, hogy ne lőnének rakétákat a szomszédos izraeli településekre. A mindösszesen 360 km²-nyi tengerparti földsáv, melyen közel másfél millióan zsúfolódnak össze, a terrorizmus melegágya. A munkanélküliség időszakosan változik, rendszerint 40 45% körül mozog, de a bérkifizetések akár három-négy hónapot is csúszhatnak, a egyébként, folyamatosan népszerűbbé váló Izrael Hazánk párt előretörése, mivel az Avigdor Lieberman vezette mozgalom hajlandó, úgymond értékes belső-izraeli földeket is felajánlani, olyanokat, melyeken többnyire arabok laknak, mivel az orosz szavazóbázisú nacionalista párt csakis az etnikai szétválasztásban hisz. 42 Henry Kissinger és Dennis Ross, a térség elismert és kipróbált amerikai szakértői, békemisszionáriusai legújabb írásaikban egyre többször sugallják egy etnikai alapú területi és lakossági átrendezés elkerülhetetlenségét. Henry Kissinger: Korszakváltás az amerikai külpolitikában? Panem-Grafo, Bp ; Dennis Ross: When a fence is not a fence, Wall Street Journal, August Ahmed Tibi, Jasser Arafat korábbi palesztin elnök szívélyes barátja számos alkalommal szólalt már fel a Knesszetben provokatív pro-palesztin módon, dicsőítve merénylőket, megemlékezve a Nakbáról (Katasztrófa a palesztinok így nevezik Izrael megalakulást), éljenezve a Hezbollah és Irán törekvéseit. Legújabb botránya során apartheid jelzővel illette a zsidó államot egy konferencián, ahová palesztinként regisztráltatta be magát. 44 A kifejezés Benny Morristól származik, aki poszt-cionista, történelemi revizionistaként vált híressé, mely nézeteit később felülvizsgálta. Morris egy interjúban időzített bombáknak nevezte az izraeli arabokat, akik folyamatos palesztinizálódáson mennek keresztül, mely során belső ellenséggé, ötödik hadoszloppá alakulnak át. Eric Rozenman: Israel s real demographic problem, Hagashama, January Az arab közösség gazdasági, szociális és oktatási szempontból, illetve a társadalmi megbecsültség tekintetében a legrosszabb mutatókkal bír Izraelen belül. Ennek okai között számos egyéb tényező mellett ott van az állandó konfliktus miatt felerősödő bizalmatlanság, olykor megnyilvánuló rasszizmus a zsidó lakosság körében, s a biztonsági okokra visszavezethető korlátozások jogi és hivatalvállalási korlátozások is. Mindezen túlmenően, természetesen az identitásnak, a palesztinai arabokkal való szolidaritásnak is fontos szerep jut a vallási és politikai szélsőségesedés kapcsán. 46 Az álláspontok valamennyi kérdés kapcsán távol állnak: Jeruzsálem megosztásától, a menekültek sorsán át, a területi kérdésekig továbbra is minden vita tárgyát képezi. Súlyosbítja a helyzetet, hogy egyes izraeli pártok a kormányból való kilépéssel fenyegetőznek, például Jeruzsálem megosztása, vagy egy nagyarányú kivonulás felmerülése esetén nincs egységes, de még többségi álláspont sem az izraeli pártok között, amit pedig a képviselők nagyobbik hányada elfogadna, azt a palesztinok utasítják el. Gil Hoffman - Hilary Leila Krieger: MKs call for undivided Jerusalem, Jerusalem Post, October ; Khaled Abu Toameh: Israel offering ministate of cantons, Jerusalem Post, May ; Olmert offers Abbas 64% of W. Bank, Jerusalem Post, April

12 népességnövekedés majd 3,5%, nincs elég élelmiszer, ivóvíz, s gyógyszer, katasztrofális állapotban van mindenféle egészségügyi, oktatási, lakhatási infrastruktúra, elhatalmasodott a bűnözés, a csempészés, a fegyver- és kábítószer-kereskedelem, mindent áthat az Izrael-ellenesség, a politikai, társadalmi és vallási szélsőségesedés. 47 A Hamasz oly sokat hangoztatott szociális érzékenysége már rég a múlté, a lakosság életfeltételeinek kiszolgáltatottságát használja fel a mozgalom saját politikai céljai fanatizálás, anticionista mobilizálás, erőszakra való buzdítás, vallási motiválás eléréséhez. 48 A főként Irán, de számos egyéb arab, muzulmán, sőt, nyugati ország által folyósított segélyek 49 felett diszponálva, a Hamasz több tízezres terrorhadsereget tart fenn 50, melynek elsődlegesen Teheránból biztosított fegyver- és hadianyag-utánpótlását Egyiptomon, illetve a tengeren keresztül bonyolítják. 51 A 2006 nyári eseményekhez hasonlóan, amikoris a Hamasz koordinációja mellett a Népi Ellenállók Bizottsága elnevezésű terrorcsoport két izraeli katona meggyilkolásával, és egy elrablásával (Gilad Shalit tizedest azóta sem adtak ki hazájának, jelenleg ezer bebörtönzött terroristát követelnek érte cserébe) korlátolt-háborút robbantott ki a Gázai-övezetben, ma is ugyanaz az iszlamisták célja: a libanoni minta szerint nyílt konfliktusba rántani a zsidó államot. A rakétázások miatti tarthatatlan állapotok alapján úgy tűnik csak idő kérdése, mikor tör ki ezen elkerülhetetlen háború. Ehud Barak, a Munkapárt korábbi miniszterelnöke, jelenlegi védelmi miniszter immáron számos alkalommal utalt egy, a Gázai-övezet terrorinfrastruktúrájának lerombolása végett szükségszerű átfogó izraeli katonai hadművelet megindítására. 52 A Hamasz tartalékainak véglegessége miatt, a küszöbön álló hadjárat 2006-hoz hasonlóan könnyen kétfrontossá válhat, amennyiben a lényegesen nagyobb kapacitással bíró Hezbollah palesztin testvéreiért kész újabb konfliktusba bonyolódni Izraellel. A Gázai-övezetben tapasztalható fenyegetően szélsőséges és erőszakos káosz Izraelen túl komolyan elgondolkodtatja Egyiptomot is, mely az 1979-es Camp David-i megállapodásban rögzített sínai-félszigeti fegyveres erejét Jeruzsálem jóváhagyásával ugyan 47 Inside Gaza: The challange of clans and families, International Crisis Group, Middle East Report N 71. December Robert Satloff: Hamas Triumphant: Implications for security, politics, economy, and strategy, Washington Institute for Near East Policy, February Rachel Ehrenfeld: Funding Evil How terrorism is financed and how to stop it, Bonus books, 2003.; Rachel Ehrenfeld: Where does the money goes, ACD, New York, Yaakov Katz: Hamas has built up a force of 20000, Jerusalem Post, April Mindkét verzióra állnak jól ismert példák, gondoljunk csak a csempész alagutakra, vagy a Karine A iráni fegyverszállító hajó esetére. 52 Tovah Lazaroff - Yaakov Katz: Barak: IDF ops could lead to war, Jerusalem Post, February

13 némileg emelhette, egy átfogó palesztin betörést megakadályozni vélhetően azonban azzal sem tudna. 53 Szintén súlyos problémákat jelent Kairó számára, hogy naponta százak, sőt, néha ezrek akarnak átjutni a Gázai-övezetből Egyiptom területére 54, növelve ott az amúgy is nyomasztó munkanélküliségi, bűnözési, s szociális kihívásokat, s akkor még nem említettük a Hoszni Mubarak elnök rendszerét fenyegető iszlamizálódási folyamatokat 55, melyeknek újult erőt adhat a harcedzett Hamasz-aktivisták beáramlása. 56 A sínai-félszigeti üdülőparadicsomoktól kerítéssel elszeparált 57, radikalizálódó sivatagi beduinok ugyanakkor pozitívan értékelik a Gázai-övezetből történő izraeli kivonulás óta lezajlott eseményeket, mivel hatalmas bevételi forrást jelent számukra a rajtuk keresztül bonyolódó fegyvercsempészés. 58 Mindezek alapján nem meglepő, hogy Jeruzsálem és Kairó fagyos kapcsolata némileg intenzívebbé vált az elmúlt időszakban, a közös kihívást jelentő szélsőségesek elleni fellépés Izrael és Egyiptom számára is égető kérdéssé vált. 59 Izrael és Szíria: se háború, se béke Jeruzsálem és Damaszkusz viszonya hatvan éve, a zsidó állam megalakulása óta rendkívül feszült, a két ország az izraeli libanoni helyzethez hasonlóan tulajdonképpeni technikai hadiállapotban áll. Kibékíthetetlen ellentétük legfőbb oka a Golán-fennsík, melyet az 1967-es ún. hatnapos háború során foglaltak el az izraeli haderők ban a vitatott fennsíkra kiterjesztette joghatóságát a Knesszet, vagyis jogi értelemben a zsidó állam annektálta a területet, még ha a nemzetközi közösség e lépést nem is ismerte el. Az évtizedekig rendkívül feszült viszony a kilencvenes évek végén javulni látszott, amikor a békepárti izraeli miniszterelnök, Ehud Barak a fennsík kiürítését helyezte kilátásba egy stabil békeegyezmény fejében. Sajnálatos módon azonban az izraeli palesztin rendezési folyamathoz hasonlóan, Jeruzsálem Damaszkusszal sem tudott közös nevezőre jutni: a nemzetközi jogi értelemben 53 Az átszivárgások megakadályozása végett az izraeli képviselők többsége támogatja annak tervét, hogy az Egyiptommal közös határ mentén kerítést építsenek a Sínai-félszigetre, majd onnan Izraelbe illegálisan átlépők, köztük terroristák feltartóztatása érdekében. Herb Keinon: Ministers call for Egypt border fence, Jerusalem Post, February Thousands of Palestinians flow into Egypt as border breached, Jerusalem Post, January Számos bizonyíték van arra vonatkozólag, hogy egyiptomi szervezetek, sőt, még rendőrök is kollaborálnak a Hamasszal. Yaakov Katz - Herb Keinon - Hilary Leila Krieger: Israel sends US videos of Egypt helping Hamas, Jerusalem Post, December Hamas planning to attack Egyptian soldiers, breach border, Jerusalem Post, April Charles Starmer-Smith: Ring of steel for Sharm el-sheikh, Telegraph, October Greer Fay Cashman: IDF: Sinai Beduin are aiding Gaza terrorists, Jerusalem Post, October Omar Suleiman to visit Israel, Jerusalem Post, February

14 megalapozatlan 60, s emiatt tárgyalásképtelen szír feltételekre, belső politikai-társadalmi nyomása miatt is elutasítással volt kénytelen válaszolni, a később engedékeny, ám mégis eredménytelen fellépése miatt bukásra kárhoztatott munkapárti miniszterelnök. 61 A 2000-es évek elején történt változások izraeli haderők kivonulása Libanonból, palesztin terrorháború tombolása, jobboldali kormányzat hatalomra kerülése Izraelben, az iráni szír kapcsolatok mélyülése, geopolitikai törekvéseik lépésről-lépésre történő realizálódása (Libanonban a Hezbollah, míg Gázában a Hamasz térnyerése) nyomán Jeruzsálem és Damaszkusz újra messze került a megállapodással kecsegtető tárgyalóasztaltól, konfrontációjuk számos alkalommal fenyegetett háború kitörésével. A szír hadsereg megszálló jelenléte Libanonban hatékonyan segítette elő a Hezbollah katonai-politikai felemelkedését 62, az iszlamista terrorszervezet átvéve az ország déli része felett a tényleges hatalmat, megkerülhetetlen, állandó fenyegető tényezővé lépett elő nemcsak Jeruzsálem, de Bejrút számára is. Rafik Hariri libanoni miniszterelnök 2005-ben történt meggyilkolása nyomán a szír haderők ugyan távozni kényszerültek a Bekaa-völgyből, akkorra azonban már a Hezbollah oly szintű politikai-katonai potenciával bírt, hogy a Teherán Damaszkusz tengely geopolitikai törekvései közvetlen jelenlét nélkül is biztosítottak voltak. Mindezt a síita terrorszervezet 2006 nyarán indított Izrael-ellenes háborúja is bebizonyította, mely az aszimmetrikus hadviselés iskolapéldájaként egyfajta kvázi győzelem volt az izraeli hadsereg felett. Damaszkusz nyilvánvaló provokatív lépéseire a Hezbollah felfegyverzése, terroristák rejtegetése, kiképzése 2007 szeptemberében kétségkívül erélyesen válaszolt Jeruzsálem, amikor izraeli harci gépek, keresztülrepülve Szíria majd teljes légterén, lebombáztak egy észak-koreai segítséggel épülő illegális atomreaktort az ország keleti felében. Hónapokig tartó találgatások és szándékos ködösítések után, számos légi felvétel és adat nyilvánosságra hozatala mellett 2008 áprilisában vált bizonyítottá, hogy Szíria nukleáris kapacitás fejlesztésén fáradozott. 63 A légitámadás üzenetértékű módon hozta Bashar al-assad szír elnök tudtára: Izrael katonai erőfölénye a 2006-os események után sem vitatható, Damaszkusz a konfliktus élezése helyett jobban teszi, ha a békés megoldás feltételeit mérlegeli, s nem fontolgat semmiféle fegyveres összecsapást a zsidó állammal. 60 Szíria olyan területeket is visszakövetel, melyeket még a es, vagyis egy, az júliusi harcokhoz képest nemzetközi jogi értelemben még sokkal inkább vitatható háború során foglalt el. 61 A tárgyalások kudarcának okairól ajánlott elolvasni: Yossef Bodansky: Békecsapda, Focus, Bp ; Madeleine Albright: Egy bevándorló külügyminiszter emlékiratai, Geopen, Bp ; Bill Clinton: Életem, Ulpius, Bp Ilan Berman: Hezbollah made in Tehran, Testimonies before the US Congres Subcommitties, September Hilary Leila Krieger - Yaakov Katz: Concerns mount over IAF strike briefing, Jerusalem Post, April

15 Némileg kisebb fajsúlyú, ám összefüggéseit tekintve mégis hasonló jelentőségű esemény volt Imad Mugniyeh libanoni terrorkirály, az Irán, Szíria és a Hezbollah közötti együttműködésért felelős, évtizedek óta hiába kutatott véreskezű hadúr február 12-i likvidálása, melynek hátterében mindeddig nem vált bizonyítottá Izrael szerepe 64, habár a fejlemények kapcsán érzett elégedettségét számos katonai és politikai vezető fejezte ki Jeruzsálemben (és Washingtonban is). 65 Az imént taglalt válságkeltő események alapján meglepetésként robbant Ehud Olmert először csak informálisan, amolyan elszólásképpen említett, később azonban hivatalos formában is megerősített szándéka, miszerint Izrael kész a Golán-fennsík jelentős részét visszaszolgáltatni Szíriának 66, amennyiben Damaszkusz elfogadja a zsidó állam létezéshez való jogát, hajlandó funkcionáló békét kötni, s egyúttal deklaratívan hátat fordít Iránnak, a Hezbollahnak, s a Hamasznak is. 67 A török közvetítéssel folyó, Teheránban azonnali felháborodást kiváltó 68 titkos egyeztetésekről közös megállapodás szerint semmi sem szivároghat ki 69, mindenesetre Izraelben és Szíriában már hangosan tiltakoznak a fejleményeket elítélők. 70 A nemzetközi sajtó elemzéseit olvasva megállapíthatjuk, tanácstalanok a szakértők abban, hirtelen mi alapján indultak meg, a legalábbis párbeszédi szándékot tükröző változások. Egyesek továbbra is az Izraelre nehezedő Bush búcsúját akár bearanyozható amerikai nyomást említik, míg mások Ehud Olmert belpolitikai krízisének külpolitikai eredményekkel való áthidalási szándékát hangsúlyozzák, de vannak a tényleges béke megteremtéséről vizionáló örök optimista vélemények, illetve háborúelőtti, kirakatcélú megegyezési hajlandóságot taglaló pesszimista talán nem realista álláspontok is. 64 Sőt, hivatalos úton Izrael értelemszerűen tagadta részvételét (Israel denies involvement in Mughniyeh assassination, Jerusalem Post, February ), s az áldozat özvegye is Szíriát nevezte meg bűnösként (Mughniyeh's widow points finger at Syria, Jerusalem Post, February ) 65 Yoav Stern - Jossi Melman: Hezbollah terror chief Imad Mughniyah killed in Damascus blast, Haaretz, February Ehud Olmert tagadta azon felvetéseket, miszerint a fennsík egészét ki akarnák üríteni. Rebecca Anna Stoil: Olmert denies Syrian claim that Israel offered Golan Heights, Jerusalem Post, May Herb Keinon: Israel and Syria - now the arguing begins, Jerusalem Post, May Kevin Peraino: A huge day - How the Israeli-Syrian peacetalks fustrate Iran, Newsweek, May Syrian Talks to be held in earnest, Jerusalem Post, May Shaul Mofaz, egykori izraeli vezérkari főnök, majd védelmi miniszter, jelenlegi közlekedési tárcafelelős szerint, a Golán kiürítése egyet jelentene az irániak behívásával (Mofaz: Land-for-peace will put Iran in Golan, Jerusalem Post, April ). A Kadima keményvonalas képviselőjéhez hasonlóan sok más Knesszet-tag is elutasítja a fennsík átadásának tervét (Gil Hoffman: PM has no moral right to talk to Syria, Jerusalem Post, May ), olyannyira, hogy a képviselők többsége minősített többségű törvényhez kötné az esetleges kivonulás jóváhagyását (Tovah Lazaroff - Rebecca Anna Stoil: 61 MKs back bill against Golan exit, Jerusalem Post, May ). 15

16 Libanon: egy állam, mely nem akarja megadni önmagát Az egykoron közel-keleti Svájcként emlegetett Libanon ma akut fegyveres harcok helyszíne, szélsőséges iszlamista terrorcsoportok bázisa, a térség kábítószer-, fegyver- és gyémántkereskedelemi központja. A francia uralom alól függetlenné váló állam vallási értelemben az iszlám és a keresztény világ határán fekszik, a kezdeti erőegyensúly idővel a muzulmánok síiták és szunniták egyaránt javára mozdult el, mely már a hatvanas évek végén éleződő ellentétekkel párosult. A palesztin fegyveresek jordániai kiűzetése nyomán (1970 fekete szeptemberében) tízezrével özönlöttek az iszlám hívők Libanonba, sokuk nyomortelepeken letelepedve, eléképesztő szegénységben tengődve, hamarosan a szélsőséges csoportok kötelékébe szegődött, melyek a Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezet (PFSZ) irányítása mellett Jordánia után polgárháborúba taszították a cédrusok országát is. A muzulmánok és keresztények közötti konfliktus éleződése, kitörése, majd tombolása nyomán Libanon a térség fejlődő államainak első sorából háborús övezetté süllyedt vissza, az állam hatalma szétforgácsolódott, az ország keleti részét békefenntartóként érkező szír katonák szállták meg, délen pedig a palesztinok garázdálkodtak, állandó tűz alatt tartva nemcsak a keresztény lakta részeket, de Észak-Izrael településeit is. Jeruzsálem 1978-ban avatkozott be először fegyveresen a libanoni eseményekbe, szétverve a PFSZ terrorinfrastruktúráját, s elfoglalva az ország déli részét egészen a Litani folyóig. A nemzetközi nyomásra realizálódó izraeli kivonulást követően az ENSZ Libanoni Békemissziója (UNIFIL) vált felelőssé a válság konszolidálásáért, a kéksisakosok impotenciája azonban hamarosan nyilvánvalóvá lett, képtelenek voltak a belső káoszt, illetve az országból kiinduló merényleteket megfékezni. A palesztinok terrorháborújára 1982-ben jött az izraeli válaszcsapás, mely kíméletet nem ismerve pusztított végig Libanonon. A nyolcvanas évek eleji afganisztáni eseményekhez hasonlóan Bejrút is az alattomos, civileket pajzsként, feláldozandó biztonsági ernyőként használó aszimmetrikus hadviselés színterévé vált, melynek záróakkordjaként nemzetközi garanciák mellett, parádék közepette hagyták el végül Libanont a palesztin terroristák, helyüket átadva az akkorra Iránban már pozícióba kerülő, s így terjeszkedésre vágyó iszlamista erőknek. A világ mindezt tragikus merényletsorozatok nyomán lett kénytelen el- és beismerni 71, erélyes válaszlépés helyett azonban Libanon cserbenhagyása következett, még a nyugatbarát keresztényeket sem sikerült hatalomra 71 A Hezbollah fegyveresei 1983 áprilisában 63 embert öltek meg a bejrúti amerikai követségen, majd alig több mint fél évvel később 241 amerikai katonát gyilkoltak meg a libanoni főváros repterén, illetve a francia békekontingens 58 katonáját Bejrút belvárosában ben újra Washington libanoni követsége vált célponttá: 24 halott. 16

17 segíteni, a meggyilkolt szövetséges, Basir Dzsemajel államfői helyét a szírekkel kollaboráló bátyja vette át. 72 Az ország keleti részében háborítatlanul helyükön maradhattak Damaszkusz előretolt bástyái, délen pedig az Izrael által fizetett és fegyverzett, valamint 2000-ig közvetlen katonai segítséggel is támogatott Dél-libanoni Hadsereg (SLA) alakított államot az államban. A romok tetején közben egyre meghatározóbb politikai-katonai tényezővé vált az iráni szír érdekeket szolgáló Hezbollah, mely néhány rendkívül súlyos nemzetközi terrortámadás után, inkább libanoni pozíciójának stabilizálására fordította kapacitását. A határokon belül zajló harcok folytatatásán túl az iszlamista mozgalomnak maradt energiája a legfőbb ellenség, Izrael támadására is, a kilencvenes évek során két alkalommal szélesedett korlátozott háborúvá a Hezbollah és Jeruzsálem között dúló konfrontáció. 73 Az Ehud Barak vezette izraeli kormány átfogó békepolitizálásának jegyében 2000 tavaszán elrendelt menekülésszerű kivonulás Dél-Libanonból, akadálytalan utat nyitott a szélsőségesek előretörésének, sem a cserbenhagyott SLA, sem a táboraikba zárkózó UNIFIL katonák nem voltak képesek feltartóztatni a náci karlegyintéssel tisztelgő, fekete egyenruhás, sárga zászlós Hezbollah milíciákat: Bejrút mélyrepülése ezzel új lendületet vett. Az iszlám fanatisták térnyerésével, Irán és Szíria felvonulási területhez jutott az elpusztítani vágyott zsidó állam szomszédságában. A nem várt siker konszolidálása hasonlóan zökkenőmentes módon zajlott, az ENSZ határozat alapján felszámolásra ítélt Hezbollahból sikerült politikai erőt, sőt, kormánypártot kovácsolni, a mozgalomnak katonai irányvonalán túl, hőn áhított szociális és közigazgatási feladatokat adni. Persze a megegyező recept szerint elkészített, s a társadalom számára egyetlen igazhívő alternatívaként tálalt Hamaszhoz hasonlóan, a Hezbollah sem adta fel militáns vonalát, sőt, számos merénylet után, gázai székhelyű eszmei szövetségesével együtt, 2006-ban sikerült háborút kiprovokálnia Izrael ellen, mi több, azt saját megítélése szerint s a nyugati liberális gondolkodás háborús történésekkel kapcsolatos erkölcsi aggályai miatt győzelemmel abszolválnia. 74 A megváltozott körülmények, az erősödő társadalmi támogatottság, s az Irán, illetve Szíria részéről jelesként értékelt erőpróba utóhatásait meglovagolva, a zsidó állam elleni harcok 72 Egyes feltételezések szerint, Amin Dzsemajel saját testvérének meggyilkolásában is szerepet játszott, majd a feltüzelt keresztény milíciák, Eli Hobeika vezetésével több száz palesztint mészároltak le Bejrútban, mely nyomán a tömeggyilkosság ellen fel nem lépő Izrael kivonulásra kényszerült, míg Amin Dzsemajel és szír szövetségei megszilárdították hatalmukat ban az Elszámoltatás, 1996-ban pedig a Harag Gyümölcsei elnevezésű hadművelet során próbálta az izraeli hadsereg időlegesen működésképtelenné tenni a Hezbollah aktivitását. 74 David Makovsky and Jeffrey White: Lessons and implications of the Israel-Hizballah war, Washington Institute for Near East Policy, October

18 lezárása egyúttal a belső, polgárháborúval fenyegető offenzíva megindításának opcióját is jelentette a Hezbollah számára. Az iszlamista mozgalom politikai, társadalmi mobilizációs, illetve szükség esetén fegyveres fellépésével hónapokig bojkottálni tudta Libanon egyedien instabil államrendszerének működését nyarán, illetve 2008 tavaszán is komoly összecsapásokra került sor a libanoni kormányerők, valamint a Hezbollah nem mindig síita, sokszor szunnita palesztin fegyveresei között. A válság megoldásának mindenképpen túlzás lenne nevezni, azonban előrelépésként értékelendő, hogy a szélsőséges muzulmánok erőszakos és fenyegető bojkottja ellenére, Michel Suleiman, a hadsereg korábbi parancsnoka személyében sikerült megválasztani Libanon új elnökét, aki kemény fellépést ígért a Hezbollah ellen. Mindenesetre, ha az államfő kimondott céljait valóban véghez akarja vinni bőkezű támogatókra mondjuk a felajánlás-kész Egyesült Államokra és Izraelre lesz szüksége, lévén az európai uniós, orosz és kínai kontingensekkel megerősített UNIFIL fellépésével továbbra sem érdemes számolnia. Irán: bekeríteni és folyamatosan támadni Izraelt! A fentiek alapján összegzően kijelenthető, hogy Izrael Államát több oldalról is ugyanaz a szélsőséges, tárgyalásképtelen, állandó harckészültségű, elsősorban Irán által anyagilag és erkölcsileg támogatott iszlámizmus fenyegeti. Északon a Hezbollah jelent konstans kihívást, délen a Hamasz, illetve kisebb fajsúlyú szövetségesei tartják folyamatos tűz alatt a zsidó településeket, míg a keleti arcvonalon a politikáját tekintve vallásilag kevésbé motivált, azonban a terrorizmustól, mint mobilizációs és nyomásgyakorló eszköztől, egyáltalán nem idegenkedő Fatah-navigálta PFSZ miatt kell fokozott készültségben lennie az izraeli hadseregnek. A zsidó állammal szomszédos országok közül egyedül Jordánia jelent több politikai, biztonsági, gazdasági, vízügyi szempontból is említésre méltó valós partnert. Egyiptom ugyan nem képvisel ellenséges magatartást, sőt, a Hamasz jelentette megszámlálhatatlan problémák kezelése, még közelebb is hozhatja egymáshoz Jeruzsálemet és Kairót, bizalmas szövetség azonban, főként identitási okok miatt, nehezen alakulhat ki: az arab világ vezetésére törő Egyiptom, a muzulmán világban teret nyerő anticionista dogmák miatt egyszerűen nem lehet stabil partnere Izraelnek. Libanonnak a zsidó államhoz fűződő viszonya tulajdonképpen a nyolcvanas évek eleje óta változatlan: a keresztények és a drúzok általában szívesen működnének együtt Izraellel, ugyanakkor a muzulmán politikai és társadalmi csoportok erre a legkevésbé sem hajlandóak. Emiatt is alakulhatott ki számos 18

19 esetben az a furcsa állapot, hogy míg az iszlamista csoportok hadat viseltek Izrael ellen, a keresztény parancsnokolású libanoni hadsereg tétlen maradt, még az országot ért külső beavatkozásokra sem reagált. Ennek ellenére Jeruzsálem valós szövetségesként nem számíthat a libanoni keresztény drúz politikai-katonai körökre, mivel annak eshetősége újabb a jelenleg zajlónál súlyosabb következményű polgárháborút szítana a cédrusok országában. Az Izraellel szomszédos, azzal ellenséges államok közül egyértelműen a Bush elnök által az ördög tengelyébe sorolt Szíria az, amely akár egy reguláris háború kirobbantására is kész. Az elmúlt évek során több alkalommal is küszöbön állónak tűnt ezen összecsapás, s bár jelenleg a színfalak mögött elvileg tárgyalásban áll Jeruzsálem és Damaszkusz, megbékélésük már-már elképzelhetetlen hatalmas áttörés lenne, ráadásul kérdésesek a garanciák arra vonatkozólag: Izrael átfogó kivonulása a Golán-fennsíkról valóban normalizálná-e a két ország viszonyát. Legyen szó a Hamaszról, a Hezbollahról, vagy Szíriáról, viszonyuk Izraellel nem bilaterális keretek között értelmezendő, az iráni befolyás nemcsak a konfliktus fenntartása, de annak megoldása kapcsán is elkerülhetetlen. Teheránban erre azonban mostanság kevés jel mutatkozik, a bűnszervezetként is funkcionáló terrorcsoportok számára jutatott anyagi források, fegyverek, kiképzett terroristák nem a béke megteremtését szolgálják. Egyesült Államok: elszigetelni Iránt! Teherán egyre nyilvánvalóbb geopolitikai térnyerésére, befolyási övezetei bővítésével próbál válaszolni Washington, illetve közel-keleti legstabilabb szövetségese Jeruzsálem, melynek potenciái azonban nyilvánvaló gazdasági-politikai okok miatt lényegesen korlátozottabbak. Az iszlamista tengely Iránból kiindulva kelet felé elvbarát, destabilizáló fegyveres mozgalmakat támogat Afganisztánban és Pakisztánban, sőt, kilépve az elemzésünk középpontjába helyezett Közel- és Közép-Keletről, Bangladesben, Indonéziában, Thaiföldön, Malajziában s a Fülöp-szigeteken is. 75 Északi irányban az egykori, többségében muzulmánok lakta közép-ázsiai szovjet tagköztársaságokba is behatolt a szélsőséges iszlám fundamentalizmus, főként Üzbegisztánban 76 aktívak a fanatista terrormozgalmak, de Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Kirgízisztán sem számít érintetlennek. Irántól nyugat felé 75 Mounir Elkhamri: Iran s contribution to the civil war in Iraq, Jamestown Foundation, January 2007.; Daniel Byman: Iran, terrorism, and weapons of mass destruction, Prepared Remarks for the hearing entitled WMD Terrorism and Proliferant States before the Subcommittee on the Prevention of Nuclear and Biological Attacks of the Homeland Security Committee, September No time to end Uzbekistan s isolation, Internatonal Crisis Group, Asia Briefing N 76. February

20 haladva a mindennapos terrorháború színterének számító, az intervenció óta többségi arányuk nyomán síita irányítású Irak sorsa döntő jelentőségű kérdés: amennyiben az ország iszlamista befolyási övezetté süllyed, területileg egységesen adottá válik a Teherán Bagdad Damaszkusz Bejrút tengely apró déli leágazásként kiegészülve a Gázai-övezettel. Az iráni törekvéseket ugyan némileg gátolja, az iszlámizmus terjedését azonban hasonlóan támogatja Szaúd-Arábia, valamint az Arab-öböl menti államok, sejkségek szélsőséges csoportok irányában pénzjuttatással kifejezett szolidaritása, melyet nem is annyira az eszmei azonosság, mint inkább a belső radikális ellenzék lecsillapítása motivál. 77 A látszólag elszigetelésbe kényszerített valójában azonban igen aktív iráni diplomácia fel-feltűnőben van Afrika valamennyi különösképpen muzulmántöbbségű (Maghreb-térség, Mauritánia, Szenegál, Szudán, Szomália, stb.), illetve nemzetközileg diszkreditált (pl.: Zimbabwe) országában 78, továbbá partnereként tekinthet a szintén Amerika-ellenes Venezuelára is. 79 Nukleáris törekvéseit Oroszország és Észak-Korea mellett európai székhelyű kutató- és fejlesztőcsoportok segítik, katonai kapacitásának innovációja terén pedig a Kínai Népköztársaságra is számíthat. 80 Vagyis a nemzetközi fórumokon nem egyértelműen kizárható atomfegyver-fejlesztési szándékai miatt sokat támadott, és különböző embargókat elviselni kénytelen Irán, párhuzamosan stabil regionális, erélyes Amerika-ellenessége miatt pedig számos kormányzat által nyíltan, vagy implicit módon tisztelt globális hatalommá kezd válni. A nemzetközi közösség legnagyobb hányada támogatást, passzivitást, esetleg érdektelenséget tanúsít Irán, inkább csak elmaszatolt, semmint ténylegesen nem belátható nukleáris és fenyegető törekvéseivel kapcsolatban. Nem kevés azon, geopolitikai értelemben meghatározó államok száma sem, melyekre Teherán térnyerése nyilvánvaló veszélyt jelent, mégis tétlenségükkel, sőt, némely kormányzatok még tettekkel is elősegítik azt. Az Európai Unió vezetői országai számos esetben bebizonyosodó eredménytelen diplomáciai erőfeszítéseiktől nem tágítanak, olykor ugyan Franciaország 81, különösen Nicolas Sarkozy hatalomra kerülése óta 82, erélyesebb fellépést szorgalmaz, a főként verbális lépések egyelőre azonban csak üzenetértékűek, lényeges változást nem követelnek, míg a korábban elkötelezett 77 Saudi Arabia Backgrounder: Who are the Islamists, International Crisis Group, September Mottaki: 2008 a milestone in Iran-Africa ties, Fars News, May ; Heidi Vogt: Chávez, Ahmadinejad show solidarity with Africa, Washington Post, July Natalie Obiko Pearson: Iran and Venezuela plan anti-u.s. fund, USA Today, January ; The Iran- Venezuela connection, MEMRI, SDS No. 1843, February Con Coughlin: N. Korea helping Iran with nuclear testing, Telegraph, January Hilary Leila Krieger: Kouchner: Now not the moment to talk with Hamas, Jerusalem Post, September Hilary Leila Krieger: Sarkozy: Nuclear Iran unacceptable, Jerusalem Post, November