A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZEREK

Átírás

1 Széchenyi István Egyetem Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola Tilinger Attila okleveles közgazdász A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZEREK FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ÉSZAK-DUNÁNTÚLI TÉRSÉGRE Doktori értekezés-tervezet Témavezető: Dr. Grosz András, PhD Győr, március

2 TARTALOM 1. BEVEZETÉS A kutatás gyökereit jelentő kérdések, a dolgozat céljai Hipotézisek, a dolgozat felépítése A kutatás módszertana AZ INNOVÁCIÓS RENDSZEREK ELMÉLETEI Az innovációs rendszerek elméleti alapjai Alapfogalmak Az innovációs rendszerek elméletei A nemzeti innovációs rendszerek A regionális innovációs rendszerek A regionális innovációs rendszerek kialakulásának elméleti háttere Az innovációs rendszerek és elemeinek meghatározása, a rendszerek határai A regionális innovációs rendszer határai Az innovációs rendszerek csoportosítása és kapcsolata más rendszerekkel Fejlesztési lehetőségek és kritikai észrevételek Az intézmények, mint a regionális innovációs rendszerek meghatározó elemei A regionális innovációs rendszerek intézményei és helyük a nemzetközi térben A kutatás alanyait jelentő intézmények Az intézmények és a vállalatok kapcsolata A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓ KIALAKULÁSÁNAK FELTÉTELEI MAGYARORSZÁGON A regionalizáció és az innováció összefüggései Az innováció helyzete hazánkban A nemzeti szint innovációs teljesítménye A hazai régiók innovációs potenciálja A regionális innováció fejlesztési dokumentumokban való megjelenése Nemzeti fejlesztési dokumentumok Regionális fejlesztési dokumentumok A hazai régiók innovációban betöltött szerepe REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZEREK ÉSZAK-DUNÁNTÚLON A regionális innovációs rendszerek működése A regionális innovációs rendszerek értelmezése A regionális innovációs rendszerek elemei A regionális innovációs rendszerek működésének tényezői Észak-Dunántúl innovációs szereplőinek kapcsolatrendszere Az innovációs szereplők tervezési-statisztikai régiókon belüli kapcsolatai Észak-Dunántúl régiói közötti kapcsolat

3 A tervezési-statisztikai régiók intézményesítésének hatása Észak-Dunántúl innovációs kapcsolataira Közös fejlesztéspolitika és innovációs rendszer A regionális innovációs rendszerek jövőképe Az optimális regionális innovációs rendszer eléréséhez szükséges lépések Az ideális rendszer ÖSSZEFOGLALÁS A hipotézisek igazolása A dolgozat legfontosabb eredményei, azok gyakorlati alkalmazásának lehetőségei Jövőbeli kutatási irányok FELHASZNÁLT IRODALOM MELLÉKLETEK

4 ÁBRÁK JEGYZÉKE 1. ábra: A dolgozat felépítése ábra: Az adat, információ, tudás és technológia közötti összefüggés ábra: Az innovációs rendszer fő elemei ábra: Az innovációs rendszerek sematikus értelmezése ábra: A nemzeti innovációs rendszer definíciójának komponensei ábra: A nemzeti innovációs rendszerek koncepciója ábra: A nemzeti innovációs rendszer és kapcsolatai ábra: A Triple Helix modell ábra: A regionális termelési rendszerek fejlesztésének három faktora ábra: A regionális innovációs rendszer sematikus ábrája ábra: A regionális innovációs rendszer ábra: Egy teljes regionális innovációs rendszer komponensei ábra: A regionális innovációs rendszer meghatározó tényezői ábra: A funkcionális régiók határai ábra: A regionális innovációs rendszer kapcsolata a globális- és a nemzeti innovációs rendszerrel ábra: A regionális innovációs rendszer intézményei ábra: A technológiai infrastruktúra intézményeinek (TII-nek) lehetséges akciói ábra: Tudás interakciók intézményrendszer nélkül ábra: Tudás interakciók jól kiépült intézményrendszerrel ábra: Az innovációs teljesítmények konvergenciája az EU27 tagországaiban ábra: A K+F ráfordítások GDP-hez mért aránya, ábra: Az Innovációs Alap kifizetéseinek évi megoszlása régiónként ábra: A regionális innovációs rendszert kialakító tényezők Észak-Dunántúlon ábra: A regionális innovációs rendszer kulcsintézménye az intézményi szereplők szerint ábra: Az észak-dunántúli innovációs rendszerek alkotóelemeinek minősítése ábra: Az innovációs intézmények között formálódó rendszer hálózatosodottsága ábra: Az innovációs intézményi partnerekkel kialakított kapcsolatok régiónkénti alakulása

5 TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 1. táblázat: Az intézmények típusai táblázat: A lineáris és az interaktív innovációs modell jellemzői táblázat: Két különböző régióprofil táblázat: A regionális innovációs rendszer három típusának főbb jellemzői táblázat: A regionális innovációs rendszerek irányítási dimenziója táblázat: A regionális innovációs rendszerek osztályozása táblázat: A nemzeti és a regionális innovációs rendszerek összehasonlítása táblázat: Koncepciók tisztázása: négy koncepció hierarchiája táblázat: A magasabb és az alacsonyabb regionális innovációs rendszer potenciál feltételei táblázat: A technológiai infrastruktúra intézményeinek három fő funkciója táblázat: A tudás interakciók típusai és csatornák táblázat: Magyarország legfontosabb versenyképességi mutatói európai uniós összehasonlításban táblázat: Kutatóhelyek száma, db táblázat: A kutatóhelyek számának részesedése az országosból, % táblázat: A kutatóhelyek száma, db/ lakos táblázat: A kutatási témák, fejlesztési feladatok száma, db táblázat: A kutatási témák, fejlesztési feladatok számának részesedése az országosból, % táblázat: A kutatási témák, fejlesztési feladatok száma, db/ lakos táblázat: A kutatók és fejlesztők létszáma, fő táblázat: A kutatók és fejlesztők létszámának változása, % (1996=100) táblázat: A kutatók és fejlesztők létszámának részesedése az országosból, % táblázat: A tudomány kandidátus, PhD fokozattal rendelkezők száma, fő táblázat: A tudomány kandidátus, PhD fokozattal rendelkezők számának részesedése az országosból, % táblázat: A tudomány kandidátus, PhD fokozattal rendelkezők számának változása, % (1996=100) táblázat: A kutató-fejlesztő helyek ráfordításai, millió Ft táblázat: A kutató-fejlesztő helyek ráfordításainak részesedése az országosból, %

6 27. táblázat: A kutató-fejlesztő helyek ráfordításai, Ft/lakos táblázat: Az innováció megjelenése a célokban és a legfontosabb fejlesztési irányok táblázat: Az innováció regionalizációjának összefoglaló értékelése táblázat: Az intézményi szereplők hozzáadott értéke és elvárásai a regionális innovációs rendszerrel szemben táblázat: Érvek és ellenérvek a regionális önkormányzat létrehozásával kapcsolatban táblázat: A partnervállalatok elhelyezkedése táblázat: A három legfontosabb intézményi/szervezeti partner székhelye táblázat: Az innovációs intézményi/szervezeti partnerekkel kialakított kapcsolatok intenzitása táblázat: Az észak-dunántúli régiók szereplőinek regionális pályázatokban való együttműködési lehetőségei táblázat: A két régió közötti együttműködések lehetséges közös területei táblázat: Az optimális regionális innovációs rendszer eléréséhez szükséges lépések táblázat: Az észak-dunántúli regionális innovációs rendszerek osztályozása

7 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton szeretném köszönetemet kifejezni a dolgozat elkészítésében nyújtott rengeteg szakmai segítségéért témavezetőmnek, Dr. Grosz Andrásnak. Folyamatos iránymutatásai, ötletei, hasznos tanácsai és javaslatai nélkül az értekezés nem készült volna el. Köszönettel tartozok továbbá a Regionális- és Gazdaságtudományi Doktori Iskola vezetőjének, Prof. Dr. Rechnitzer Jánosnak, aki elsősorban a téma fontosságára világított rá. A Vele folytatott beszélgetések pedig a munkámra mindig ösztönzőleg hatottak. Doktori gyakorlatomat szerencsém volt a győri MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetében tölteni, ahol rendkívül sok szakmai tapasztalattal gazdagodtam. A szóban forgó három év alatt lehetőségem nyílt a PhD témámhoz kapcsolódó kutatási projektekben való részvételre is. Mindezért köszönet illeti az Intézet munkatársait. Kiemelném Dr. Csizmadia Zoltán tudományos munkatársat, akinek módszertani ismereteire bátran építkezhettem az értekezés megírása során. Ezen túlmenően köszönetet mondok a Széchenyi István Egyetem Tudásmenedzsment Központ igazgatójának, Dr. Dőry Tibornak, aki szakmai tapasztalatainak megosztásával ugyancsak hozzájárult a disszertáció elkészüléséhez. Végül, de nem utolsósorban a dolgozat empirikus részéhez tartozó mélyinterjúk alanyainak köszönöm, hogy a témával kapcsolatban a legnagyobb készséggel álltak rendelkezésemre. 7

8 1. BEVEZETÉS Doktori disszertációm a regionális innovációs rendszerek fejlesztési lehetőségeivel foglalkozik. Az értekezés tudományos kérdése, hogy a regionális innovációs rendszerek és azok részeként működő innovációs intézmények hogyan járulhatnak hozzá egy térség fejlődési pályájának dinamizálásához? A kérdéskört elsősorban az Észak-Dunántúl vonatkozásában szeretném körbejárni, az ottani empíria felhasználásával. Az innovációban érdekelt intézmények működésének mélyreható vizsgálata csak akkor lehet eredményes, ha nem külön-külön teszteljük azokat, hanem a kapcsolati rendszerüket és a működési mechanizmusaik komplex környezetét együttesen vesszük górcső alá. Így juthatunk el az innovációs rendszerek jelenségéhez. De ne ugorjunk akkorát egyszerre, először is nézzük meg, melyek azok a faktorok, amik azt indokolják, hogy e témával részletesebben foglalkozzunk. A rendszerváltást követő időszakban Magyarország gazdasági életét elsősorban a doppingszerűen érkező külföldi működőtőke beruházások határozták meg, melyek a gazdaságot egy extenzív fejlődési pályára terelték. Az extenzív tényezők mint például az olcsó munkaerő vagy az adókedvezmények fokozatos kimerülése végett azonban az ország kénytelen egy intenzív fejlődési irányba fordulni, ahol az innováció és a kutatásfejlesztés egyre nagyobb hangsúlyt kap. Előtérbe kerülnek azon magasabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységek, melyek a tudáson és a magas szellemi potenciálon alapulnak (Csizmadia-Grosz 2006). Ennél fogva a magyar gazdaság felemelésének, jövőbeni hatékony működtetésének legfontosabb stratégiai tényezője maga az innováció, mellyel párhuzamosan az ország szellemi erőforrásainak hatékony felhasználása és fejlesztése szükséges (Kleinheincz 1996). Fontos felismerni, hogy egy ország gazdaságának versenyképességét az adott gazdaságban működő vállalatok teljesítménye és alkalmazkodóképessége határozza meg (Chikán-Czakó 2002). A vállalatok hosszú távon fenntartható versenyképességét csak az imént említett folyamatos innováció és kutatás-fejlesztés képes biztosítani. Az innováció így a gazdasági növekedés kulcselemeként tartható számon; sikeréhez nagymértékben hozzájárul az a környezet, amelyben a vállalkozások működnek. A globális verseny által diktált egyre erősödő feltételeknek a vállalatok csak a földrajzi koncentrációból származó előnyök maximális kihasználása révén tudnak megfelelni. Az innováció számára ezeket az előnyöket legjobban egy területi agglomeráció képes biztosítani (Asheim 2007). Tovább gondolva, azon regionális innovációs gócok és térségek tudnak kimagasló eredményeket 8

9 elérni, melyek a tudást megfelelően tudják integrálni és közvetíteni azáltal, hogy folyamatos információval szolgálnak a piacról, összehangolják a térség vállalati- és intézményi rendszerét, valamint segítik az innovációs hálózatok létrejöttét (Dőry 2005). A fenti érvek alapján egyértelműen megállapítható, hogy a vállalkozások minden esetben saját környezetüktől függő szereplők. Az innovatív vállalkozások, a politikai döntéshozók, valamint különféle intézmények közös tanulási folyamatának megvalósulásaképpen egyfajta innovációs miliő generálódik (Dőry 2005). E környezetben nagy esély van szinergiahatások keletkezésére is. E szinergiák pedig olyan körülmények, melyek különféle tényezők egymásra hatása következtében a megújítást ösztönzik (Rechnitzer 1998). Ezek a gondolatok vezetnek el egy olyan komplex látásmódhoz, mely megteremti az értekezés tárgyát képező innovációs rendszereket. 9

10 1.1. A kutatás gyökereit jelentő kérdések, a dolgozat céljai Az innovációs rendszereket kutató hazai empirikus vizsgálatok koránt sem tekinthetőek teljes körűnek, ezért rengeteg olyan kérdés merült fel bennem, ami azt indokolja, hogy e témával mélyrehatóan foglalkozzak. Nemcsak a nemzetközi szakirodalom feldolgozása hiányos, de számos az innovációs rendszerek fejlesztési lehetőségeivel kapcsolatos gyakorlati összefüggés sem került még feltárásra. A szakirodalmi feldolgozás elsődleges célja az innovációs rendszerek kilétének vizsgálata. A kutatás első feladata annak a sarkalatos kérdésnek a megválaszolása, hogy egyáltalán mi is az a rendszer? Az elméleti áttekintés során közelebbről szemügyre veszem, hogy mitől válik valami rendszerré, és milyen mechanizmusok szükségesek az egyes rendszerek kialakulásához. Egy kicsit előre tekintve tudjuk azt, hogy az innovációs rendszerek elmélete a szereplők közötti kölcsönös viszonyra épül (Lundvall 1992), viszont ebből további kérdések merülnek fel: - Milyen kapcsolat van a rendszer szereplői között? - Hogyan befolyásolja egy rendszer működését egy-egy intézmény vagy szervezet? - Mi változik meg a rendszerben és hogyan, ha egy szereplő kikerül abból és fordítva? E kérdések pontos megválaszolása a további kutatások gyökereit jelentik. Tudjuk azt, hogy a magyar innováció-politikában során jelentős változások mentek végbe, amikor is megkezdődött az innováció nemzeti rendszerének kialakítása, melynek folyamán átalakult az innováció kormányzati struktúrája és finanszírozási rendszere (Lippényi 2004). A kérdés csupán az, hogy ezek a változások mennyiben befolyásolták, illetve milyen hatással voltak az egyes régiók innovációs teljesítményére. Ahhoz, hogy ezt pontosan meg tudjuk vizsgálni, először is az alábbi kérdésekre kell választ kapnunk: - Melyek azok a kulcstevékenységek, amik rendszerré formálnak egy innovációs rendszert? - Milyen belső logika alapján működnek az innovációs rendszerek? - Melyek azok az erőforrások, amelyek egy innovációs rendszert működtetnek? Gazdasági vagy inkább társadalmi, esetleg mindkettő? Mivel a kutatás elsősorban regionális dimenzióban keres válaszokat, ezért az értekezés során a regionális innovációs rendszerek (a továbbiakban: RIR) minél mélyebb 10

11 megismerésére törekszem. E regionális rendszerek értékelését azonban több szakember (Carlsson et al. 2002; Doloreux 2002; Zabala-Iturriagagoitia et al. 2007) szerint számos a koncepcióval és a rendszerek hatékonyságának értelmezésével kapcsolatos hiányosság nehezíti. A szakirodalom feldolgozása folyamán ennélfogva a következő kérdések vezéreltek: - Mi az oka a regionális szint felértékelődésének? - Mi az a regionális innovációs rendszer? Melyek az elemei? - Mik a regionális innovációs rendszerek létrejöttének kritériumai? - Miért és hogyan működik a rendszer? Milyen folyamatok zajlanak egy regionális rendszeren belül? Milyen sajátosságaik vannak e rendszereknek? - Milyen különböző regionális innovációs rendszerek léteznek? - Miben különbözik a regionális innovációs rendszer más területi rendszerektől? - Mérhető-e a regionális innovációs rendszer hatása? Ha igen akkor hogyan? - A regionális rendszereket hogyan lehet fejleszteni? E kérdés megválaszolásához mindenekelőtt fel kell tárni, hogy miben rejlik egy régió sikerének kulcsa. A regionális innovációs rendszerek mellett léteznek magasabb szintű, országos, nemzeti rendszerek is. A nemzeti és a regionális innovációs rendszerekhez, illetve a közöttük lévő viszonyukhoz kapcsolódóan az alábbi kérdések merülnek fel: - Melyek azok a tényezők, amik a nemzeti és melyek azok, amik a regionális szint vizsgálatát és életképességét indokolják? - Melyek a nemzeti, melyek a regionális innovációs rendszer funkciói? - A nemzeti és a regionális innovációs rendszerek milyen módon kapcsolódnak egymáshoz? - Mi dönti el azt, hogy egy innovációs aktor a nemzeti vagy a regionális innovációs rendszer szereplőjévé válik? - Milyen kapcsolat van az egyes rendszerek szereplői között? Mint ahogy az fent már említésre került, hazánkban a területi különbségek lényegi kiéleződését elsősorban a rendszerváltást követő zöldmezős beruházások regionális eloszlása eredményezte (Nagy 2006), ezért a külföldi tőke területi koncentrációja nagymértékben meghatározza az egyes régiók gazdasági mutatóit (Rechnitzer 1998). De nem csupán a gazdasági mutatók esetében, hanem az innovációt és a kutatás-fejlesztést (a továbbiakban: K+F) vizsgálva is jelentős területi egyenlőtlenségek figyelhetők meg az 11

12 országban. A Közép-magyarországi régió nagyrészt a fővárosi centrumnak köszönhetően olyan számottevő K+F-, oktatási kapacitással, valamint tőkevonzó képességgel rendelkezik, ami nagymértékben meghaladja az ország többi régióját. Ha központi régiót nem vesszük figyelembe, akkor gazdasági teljesítményét tekintve Nyugat-Dunántúl kiemelkedik a többi területi egység közül, elsősorban a kitűnő földrajzi elhelyezkedésének és infrastrukturális adottságainak köszönhetően itt megjelent külföldi működőtőke végett. Ennek ellenére 2007-es Eurostat adatok azt mutatják, hogy vásárlóerő paritáson számított egy főre jutó GDP tekintetében a régió az Európai Unió átlagának csupán 61,5%-át teszi ki (Közép-Dunántúl esetében ez az érték csak 58,2%), mely arra enged következtetni, hogy Nyugat-Dunántúl uniós szinten kevésbé fejlett gazdasági szerkezetű területi egységként vehető számításba. Nyugat-Dunántúl az ezredforduló után jelentős problémákkal találta szembe magát. Egyre gyakrabban tapasztalható az alacsony hozzáadott értékű tevékenységek területéről történő tőkekivonás, ami a jövőben jelentős foglalkoztatási problémákat vonhat maga után. A hosszú távú folyamatos gazdasági növekedés gátló tényezője lehet a vállalkozások együttműködési hajlandóságának alacsony szintje. Sajnálatos tény a felsőoktatási-, a vállalati- és a kutatási szféra közötti nagyon gyenge kapcsolat, nem beszélve arról, hogy a K+F mértéke a régió gazdasági teljesítményéhez viszonyítva jelentősen alulmarad (Grosz 2008). A kutatás célterületének azért a Nyugat-Dunántúli régiót választottam, mert lényeges és egyben érdekes kérdésnek bizonyult annak vizsgálata, hogy a fenti problémákat miképpen tudja orvosolni, illetve a gyenge kutatás-fejlesztési tevékenységet hogyan tudja segíteni egy regionális innovációs rendszer. Itt meg kell jegyezni, hogy mivel Nyugat- Dunántúlhoz hasonlóan a szomszédos Közép-dunántúli régió is közel azonos adottságokkal bír, és előzetes feltevésem szerint a két az Európai Unió saját területi statisztikai területfelosztásának megfelelő NUTS 2 szintű régiót szoros intézményi kapcsolati szálak fűzik egymáshoz, úgy gondoltam, az értekezés egyes empirikus vizsgálatait mindkét régióra célszerű kiterjeszteni. Ez az oka annak, hogy a továbbiakban e két területet egységesen, Észak-Dunántúlként kezelem. E megállapítások alapján bontakoznak ki a disszertáció alábbi empirikus kérdései: - Létezik-e ma Észak-Dunántúlon regionális innovációs rendszer illetve léteznek-e ilyen rendszerek? Ha igen, akkor hol vannak ezek határai, hogyan kapcsolódnak egymáshoz? 12

13 - Az innovációs rendszer milyen módszerrel tudná kezelni a területi egység innovációs hiányosságait? - A felvázolt feltételek mellet a fejlesztéspolitika beavatkozása hogyan lehetne a legeredményesebb? A regionális innovációs rendszerek típusainak meghatározása, azok különféle dimenziókban való elhelyezése nemzetközileg kutatott témakör (Asheim-Isaksen 2002; Braczyk et al. 2004; Cooke 2006 stb.). Ennek ellenére nem rendelkezünk pontos ismeretekkel arról, hogy vajon a magyar régiók, azon belül is Észak-Dunántúl NUTS 2 szintű régiói mely kategóriába és miért sorolhatók. Ennek ismerete azért lenne fontos, mert ezáltal felismernénk az innovációs rendszerek azon hiányosságait, melyek mentén történő beavatkozással, megnyílnának a rendszerek fejlesztési lehetőségei. A regionális innovációs rendszerek fejlesztése egy nagyon összetett számos tényezőt érintő folyamat. Az értekezésemben e faktorok közül egyet, az innovációs intézményeket emelem ki. Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy mindenekelőtt a nagy felvevő piacok, a képzett szakemberek, a tudósok nagy száma és az innovációbarát környezet képesek leginkább a külföldi tőkét vonzani a kutatás-fejlesztésbe. Mivel ezek a befektetők az adott régió innovációs potenciálját adottságként kezelik, az innovációs infrastruktúra megteremtése és fejlesztése elsősorban helyi feladat (Dőry 2005). Fontos ezért megérteni, hogy egy regionális innovációs rendszer eredményessége szempontjából nemcsak az egyes intézmények hatékonysága releváns, hanem a rendszer tagjaként vállalt szerepük is, meghatározva ezzel a teljes rendszer működőképességét (Edquist 1997). Hazánkban azonban pontosan azok az intézményi kapcsolatok gyengék, vagy éppen hiányosak, amelyek az innovációs szolgáltatások minőségi javulásához járulnának hozzá (Dőry 2001). Célom ennélfogva annak vizsgálata, hogy az innovációs intézmények hogyan, milyen feltételekkel, feladatokkal lennének képesek erősíteni az innováció regionális rendszerét. Azokat a meghatározott érintkezési pontokat keresem, ahol a rendszer, illetve annak szereplői segíteni képesek a régió vállalatainak működését. A dolgozat alanyait az innováció környezetét biztosító innovációs rendszerek olyan intézményi szereplői, mint például egyetemek, innovációs és technológiai központok, vállalkozásfejlesztési alapítványok, regionális innovációs ügynökségek testesítik meg. Kutatásom során közelebbről szemügyre veszem egyrészt, hogy ezen aktoroknak ideális esetben milyen szerepet kell betölteniük egy nemzeti-, de legfőképp egy regionális innovációs rendszerben, másrészt a rendszer kialakulásának feltételeire keresem a választ, azaz a 13

14 szóban forgó intézménytípusok milyen funkciók ellátása útján teszik összefüggő rendszerré az őket körülvevő regionális innovációs környeztet. Annak érdekében, hogy Észak-Dunántúl innovációs intézményeinek eredményességét megismerhessük, és azokból a rendszer illetve a rendszerek egészére vonatkozó következtetéseket tudjunk levonni, fel kell térképezni, hogy az innovációs aktorok mennyiben és milyen eszközökkel képesek hozzájárulni a vállalatok által megvalósítandó innovációkhoz. 14

15 1.2. Hipotézisek, a dolgozat felépítése Az innovációs rendszerekkel kapcsolatosan az eddigi ismeretek és az előzetes várakozások alapján az alábbi hipotézisek fogalmazhatók meg: H1: A regionális innovációs rendszereknek létezik olyan egységes elméleti keretrendszere, ami minden térség innovációs folyamatának vizsgálatára jól alkalmazható. A regionális innovációs rendszerek szakirodalmi háttere meglehetősen bőségesnek mondható. Ennek alapján azt feltételezem, hogy kialakult egy olyan egységes koncepció, ami minden egyes innovációs rendszerre ráhúzható, azaz bármilyen körülmények között alkalmazható. Az egységes koncepció célja egy olyan keretrendszer biztosítása, ami az eredményes innovációs fejlesztések eszköze lehet. E keretrendszer megtalálása azért lényeges feladat, mert annak hazai körülmények között való alkalmazása, adaptálása elősegítheti az innovációs rendszerek és egyúttal a régiók fejlődését. H2: Magyarországon az innovációs folyamatok regionalizációja éretlen stádiumban van. Egy regionális innovációs rendszer működését nemcsak helyi, hanem nemzeti- és makroszintű körülmények is alapvetően meghatározzák. Sarkalatos ezért egy országos helyzetkép készítése, nemzeti szinten fel kell tárni az innováció gátló tényezőit, azok okait. Annak ellenére, hogy hazánkban az innováció terén egyfajta pozitív irányú változás indult útjára, melynek keretében a magyar innováció-politikában is jelentős átalakulások következtek be, feltételezésem szerint ez a folyamat még meglehetősen gyerekcipőben jár. Mindenekelőtt azt a kérdéskört vizsgálom, hogy ma Magyarországon a regionális szintű innováció milyen mértékben van jelen. Kutatásom továbbá azon módszerek, eszközök meghatározására irányul, melyek az innováció minél hatékonyabb serkentése érdekében a régiók számára rendelkezésére állhatnak. 15

16 H3: A regionális innovációs rendszerek fejlődésének kritériumai Észak-Dunántúlon nem teljesülnek. Az értekezés elméleti részében a regionális innovációs rendszerek kimerítő vizsgálatára kerül sor. A szakirodalom meghatároz bizonyos kulcstevékenységeket, kritériumokat, az innovációs rendszerek működésének alapfeltételeit, tényezőit. Előzetes feltételezésem értelmében a kutatásba bevont két észak-dunántúli régió esetében ezen fejlődési kritériumok nagy része nem teljesül. A dolgozat elkészítése során mindvégig arra törekszem, hogy a kimerítő elemzés felszínre hozza a szóban forgó hiányosságok okait. E gyengeségekre rávilágítva nyílik csak lehetőség javaslattételre a vizsgálatba bevont regionális innovációs rendszerek hatékonyságának javítására vonatkozóan. H4: Az észak-dunántúli regionális innovációs rendszerek központilag irányított, regionalizált nemzeti innovációs rendszerek kategóriájába sorolhatók. Az észak-dunántúli regionális innovációs rendszerek típusának meghatározása, és ezek alapján különféle dimenziókban történő elhelyezése az innovációs rendszerek fejlesztése szempontjából releváns feladat. Empirikus kutatásom egy részében az a cél vezérel, hogy az abból nyerendő információk megfelelő alapot biztosítsanak a szóban forgó kategorizálás minél pontosabbá tétele érdekében. A rendelkezésemre álló szekunder források azt engedik feltételezni, hogy Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl innovációs rendszere a központilag irányított, regionalizált nemzeti innovációs rendszerek kategóriájába sorolhatók. A kategorizálás az innovációs rendszerek működését befolyásolni képes döntéshozók számára hordozhat értékes információkat, mivel rámutat a lehetséges beavatkozási, rendszerfejlesztési pontokra. 16

17 H5: A tervezési-statisztikai régiók létrehozása előtti állapot ellenére Észak-Dunántúlon a regionális innovációs rendszer aktorainak innovációs kapcsolatai a NUTS 2 szintű régiók határai közé zárulnak. A földrajzi fekvésnek és a 90-es évekbeli külföldi működőtőke közel azonos mértékű beáramlásának köszönhetően Észak-Dunántúl két régiója mind gazdasági értelemben, mind az innovációs potenciál tekintetében közel azonos adottságokkal bír. Ezt a megállapítást az értekezés során feldolgozandó statisztikai adatokkal kívánom alátámasztani. Feltételezésem szerint a NUTS 2 szint intézményesítése előtt ez az egységes térszerkezet a két tervezési-statisztikai régió között intenzív kapcsolatrendszert hordozott magában, azonban a jelenlegi fejlesztéspolitikának van egy olyan hatása, ami ezt a viszonylag homogén térséget kettéválasztja. Előzetes várakozásaim alapján tehát a tervezési-statisztikai régiók létrehozása és intézményesítése nagymértékben torzította az innovációs aktorok közötti kapcsolatokat. A hipotézis vizsgálata azért lényeges, mert a kapcsolatok irányának és intenzitásának feltárása igazolhatja a közös fejlesztéspolitika realitását. 17

18 A kutatás kiindulópontjának számító kérdések, az értekezés céljainak, valamint az előfeltevések és a hipotézisek analógiájára dolgozatom a következőképpen épül fel: 1. ábra: A dolgozat felépítése 1. fejezet: Bevezetés A dolgozat céljai Hipotézisek A kutatás módszertana 2. fejezet: Az innovációs rendszerek elméletei Az innovációs rendszerek elméleti alapjai A nemzeti és a regionális innovációs rendszerek Innovációs intézmények 3. fejezet: A regionális innováció kialakulásának feltételei Magyarországon Az innováció helyzete hazánkban Innováció a fejlesztési dokumentumokban A régiók szerepe az innovációban 4. fejezet: Regionális innovációs rendszerek Észak-Dunántúlon A regionális innovációs rendszerek működése Az innovációs szereplők kapcsolatrendszere A regionális innovációs rendszerek jövőképe 5. fejezet: Összefoglalás Hipotézisek igazolása Az eredmények gyakorlati alkalmazhatósága Jövőbeli kutatási irányok Forrás: Saját szerkesztés 18

19 1.3. A kutatás módszertana Az értekezés a következő négy fő módszertani pillérre építkezik: 1. Szakirodalom feldolgozás Mivel hazánkban meglehetősen szűkös szakértői kör foglalkozik a témával, és a hazai irodalmak nagy része nemzetközi forrásokból táplálkozik, ezért a dolgozat szakirodalmi feldolgozásának alapját elsősorban külföldi források biztosították. Ezek döntő többsége angol, kisebb része német nyelvezetű. Az elméleti rész feldolgozása során amennyiben lehetőségem nyílt mindig a primer forrás megszerzésére és felhasználására törekedtem. A szakirodalmi bázis a következő tématerületekre összpontosít: - a dolgozat vizsgálati tárgyát képező innovációs rendszerek működésének megértéséhez szükséges alapfogalmak; - a nemzeti- és regionális innovációs rendszerek mélyreható vizsgálata; - a regionális innovációs rendszerek szereplői körének és a rendszerben betöltött feladatainak meghatározása. 2. Statisztikai adatok elemzése Az országos és regionális szintű innovációk vizsgálatának egy kiváló eszköze a statisztikai adatok elemzése. Hazánk innovációs teljesítményének nemzetközi viszonylatban való elhelyezésére kitűnő alapot biztosítottak az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak adatai. A hazai régiók innovációs potenciájának feltárására mindenekelőtt a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) Kutatás és Fejlesztés című évente megjelenő kiadványa nyújtott segítséget. A dolgozat az annak leadásakor elérhető lehető legfrissebb adatokat és elemzéseket tartalmazza. 3. Dokumentumelemzés Egyes hipotézisek bizonyításának elengedhetetlen feltétele volt a dokumentumelemzés módszertanának alkalmazása. Az innováció regionális szinten való megjelenését mind nemzeti fejlesztési, mind régióspecifikus dokumentumok részletes analízisével vizsgáltam. A nemzeti szintű dokumentumok közül többek között felhasználtam: - a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület éves jelentését, - a Kormány középtávú tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégiáját, - valamint a Gazdaságfejlesztési Operatív Programot. 19

20 A regionális szintű fejlesztési dokumentumok közül segítségemre voltak: - a regionális operatív programok, - a regionális innovációs stratégiák, - és egyéb regionális szintű stratégiai programok. A hazai régiók innovációban betöltött szerepének vizsgálatához rendkívül jó alapot biztosítottak a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Nyugatmagyarországi Tudományos Intézetének közleményei. Ennél fogva lehetőségem nyílt egy országosan és nemzetközileg is elismert tudományos kutatóintézet releváns kutatási eredményeinek dolgozatomba való beépítésére is. 4. Mélyinterjúk Mivel a szekunder adatok nem biztosítanak teljes körű információt az adott témával kapcsolatban, a regionális innovációs rendszerek beható vizsgálatához elengedhetetlen további kutatási módszereket is alkalmazni. Úgy gondolom, a vizsgált kérdéskört a problémák jellege és a folyamatok összetettsége miatt mélyinterjús módszerrel lehet a legjobban körbejárni. Ezzel az eljárással olyan összefüggések is felszínre kerülnek, melyek felderítése más kutatási módszerekkel nem lehetséges. Empirikus kutatásaim magját ezért az innovációs folyamatokban résztvevő intézményekkel készített interjúk képezik. A felmérés alanyai a Közép-dunántúli és a Nyugat-dunántúli régió, azaz Észak-Dunántúl innovációban érintett szervezetei voltak. Lényeges kiemelni, hogy minden egyes szervezet a regionális innovációs rendszereket alkotó innovációs intézményként vehető számba, mivel e szereplők aktívan részt vesznek az innovációs rendszerek kialakításában és működésének biztosításában. Az innovációs aktorok kiválasztásánál elsősorban a reprezentativitásra törekedtem, azaz a minél hitelesebb eredmény elérése érdekében a lehető legkülönbözőbb típusú intézményt kerestem fel. A mélyinterjúk alanyainak körébe tartoztak többek között kereskedelmi és iparkamarák, innovációs központok, regionális innovációs ügynökségek, kockázatitőke-társaságok, felsőoktatási intézmények és vállalkozásfejlesztési alapítványok. Az interjúalanyok minden esetben az intézmények vezetői, vagy innovációval foglalkozó munkatársai voltak. Az összesen 24 elkészült mélyinterjú közül 23 személyesen, 1 pedig telefonon keresztül zajlott. Egy-egy kötött beszélgetés általában egy órát vett igénybe. 20

21 A mélyinterjúk célja elsősorban az adott területen működő regionális innovációs rendszerek gyakorlati feltérképezése volt. Az interjúk alapvetően négy fő kérdéskört érintettek (az interjúvázlat megtalálható az 1. számú mellékletben): Az első rész a regionális innovációs rendszerek elemi működésével foglalkozott. Mindenekelőtt azt vizsgáltam, hogy a szakirodalom által tett megállapítások mennyire tükröződnek vissza a gyakorlatban. Tovább vezetve a gondolatsort lényeges kérdésnek bizonyult, hogy a hazai szereplők számára mit jelent maga a regionális innovációs rendszer, illetve melyek az azokat kialakító legfontosabb tényezők. A mélyinterjú második szekciójában a regionális innovációs rendszerek elemeinek beható megismerése volt a cél. Az adott rendszerek kulcsintézményeinek megtalálása mellett, az egyes rendszerelemekből különféle csoportokat képeztem annak érdekében, hogy az adott szisztémában betöltött szerepüket megvizsgálhassam. A harmadik kérdéskör a regionális innovációs rendszerek kialakulásának feltételeit vette szemügyre az adott régióban. Elsősorban finanszírozási, oktatási és képzési, valamint regionális önkormányzati kérdések merültek fel, de a lakosságot jellemző tudásorientáltság, az atmoszféra innovativitása is felszínre került. A negyedik kérdésblokk a kutatásba bevont intézmények kapcsolatrendszerét boncolgatta. Nemcsak az intézmények egymás közötti kapcsolatai, hanem a vállalati kapcsolatok jellege és intenzitása is felderítésre került. Kiváló lehetőség nyílt annak feltárására is, hogy a NUTS 2 szintű tervezési-statisztikai régiók intézményesítése hogyan befolyásolta Észak-Dunántúl két régiójának innovációs szereplői közötti kapcsolatok alakulását. E kérdéscsoportban kaptak helyet a régiók lehetséges közös fejlesztéspolitikai kérdései is, mindamellett úgy gondolom, hogy az innovációs szereplők regionális innovációs rendszerek jövőképéről e helyütt alkotott véleménye ugyancsak lényeges információkat hordoz. A megkérdezett szervezet nevét, székhelyét, valamint az interjúalanyok nevét, beosztását és elérhetőségét a 2. számú melléklet részletesen tartalmazza. 21

22 2. AZ INNOVÁCIÓS RENDSZEREK ELMÉLETEI Dolgozatom elsőrendű célja az innovációs rendszerek mélyreható vizsgálata. Működésük lényegét azonban csak akkor fogjuk megérteni, ha górcső alá vesszük a témával foglalkozó szakirodalom eddigi legfontosabb megállapításait. E fejezet az innovációs rendszerek nemzetközi és hazai elméleteit gyűjti össze, építi egymásra, illetve keres összefüggéseket annak érdekében, hogy minél alaposabb rálátást nyújtson a szóban forgó szisztémák jelenségére. Az empirikus kutatásom alapjául szolgáló fejezet számba veszi azokat az elméleti alapokat, amikre az innovációs rendszerek építkeznek. Sor kerül a nemzeti és a regionális innovációs rendszerek szakirodalmának kimerítő analízisére, de bővebben foglalkozok azok meghatározó elemeivel, az innovációs intézményekkel is. Nem véletlenül, hiszen gyakorlati kutatásom alanyai ezen intézményi körbe tartoznak Az innovációs rendszerek elméleti alapjai Alapfogalmak E fejezetben a doktori értekezés által érintett szakterület fogalomhasználatának pontosítására kerül sor. Az egyes fogalmakhoz kapcsolódó elméleti szakirodalom értelmezése elengedhetetlen, mivel a regionális innovációs rendszer működésének megértéséhez az egyes fogalmak helyes és logikus használata szükséges. Mit értünk innováció alatt? A fogalmat Schumpeter 1912-ben megjelent A gazdasági fejlődés elmélete című munkájával teremtette meg. Értelmezésében a technikai fejlődést a vállalkozók aktív magatartása idézi elő, az újítás, az innováció pedig a rendelkezésre álló erőforrások valamely új kombinációját jelenti. Klasszikus művében az innováció öt típusát különböztette meg, melyek a következők: új javak, új termelési eljárások, új piac, új beszerzési források és új szervezetek létrehozása (Schumpeter 1980 [1912]). Azóta az innováció fogalmának értelmezése folyamatos fejlődésen ment keresztül. E helyütt az innovációs rendszerekhez kötődő megközelítések ismertetése az elsőrendű cél. 22

23 Napjaink egyre erősebb piaci versenyének köszönhetően egy gazdasági szereplő csak az innováció segítségével képes jelentős piaci előnyökre szert tenni (Stern-Jaberg 2007). Az innováció ezért egy dinamikus gazdaság lényeges elemeként tartható számon, mely elsősorban megújulást jelent és egy kreatív ötlet, találmány, ismeret, vagy egy új koncepció megvalósításának folyamatát írja le (Bergmann-Daub 2006, 2). Hall (1986) szerint az innováció általában olyan tevékenységként definiálható, ami új termékek és folyamatok fejlesztésében és piacra vitelében merül ki. Az innováció azonban nemcsak egy új dolgot, de egy már ismert dolog előszöri alkalmazását is jelentheti. Az innováció fogalma nem kizárólag közvetlen látható termékekre vagy folyamatokra irányulhat, hanem szervezeti, társadalmi és jogi újításokra is használható (Dyckerhoff 2006). Az innovációval foglalkozó elméleti irányzatok szakirodalmában (Foray 2004) a tudásalapú gazdaság fogalma is megjelent. Gregersen-Johnson szerzőpáros (1997) az új tudás vagy a már meglévő tudáselemek új kombinációjának gazdaságba történő bevezetéseként definiálja az innovációt. Ebben a megközelítésben tehát az innováció tulajdonképpen egy olyan folyamat, ami a tanulás eredményeként jön létre. Lundvall (1992) az innováció alatt egy társadalmilag és szociálisan beágyazott, interaktív folyamatot ért, melyet nem lehet elkülöníteni annak intézményi és kulturális környezetétől. Az innovációra nemcsak a cégen belüli, hanem számos, a cég külső környezetéhez tartozó, szereplő és tényező is befolyásoló, ösztönző hatással van (Dosi 1988). Az innováció mindenekelőtt a tudástermelők, a tudáshasznosítók és a tudásközvetítők közötti regionális szintű interakciók minőségének eredménye, melyhez az alábbi aktorok sorolhatók: helyi hatóságok, vállalatok, termelőközpontok, tudástranszfer központok, helyi koordinációs intézmények, kis- és középvállalatokat vagy kutatásokat finanszírozó szervek, kollektív foresight rendszerek, stb (EC 2006). Mint ahogy az fent említésre került, az innováció tulajdonképpen egy folyamatként fogható fel (Bergmann-Daub 2006; Fischer 2002; Koschatzky 2001). E gondolatot bővítve, az innováció egy olyan nem-lineáris, interaktív fejlődési folyamat, ami megköveteli a különböző szereplők például a vállalatok, egyetemek, innovációs központok, pénzügyi intézmények közötti intenzív kommunikációt és együttműködést (Tödtling-Trippl 2005). A regionális innovációs rendszer pedig ezen innovációs folyamat szereplőinek kölcsönös viszonyára épül. Az innovációs rendszerek vizsgálata során látni fogjuk, hogy ez az interakció különösen fontossá válik; az a tudástermelők és a tudáshasznosítók, de az üzleti és a tudományos szféra között is kialakulhat (Doloreux-Parto 2004). 23

24 A számos megközelítés ellenére az innováció fogalma mára egyre inkább egységesedni látszik. Mind a hazai, mind a nemzetközi szakirodalomban az innováció definíciójának legelterjedtebb felfogását az ún. Oslo Kézikönyv testesíti meg. Ajánlásaiban az innovációnak négy fő típusát a termék, a folyamat, a marketing és a szervezeti innovációt különbözteti meg (Oslo Manual 2005). Az OECD és az Eurostat által párhuzamosan kifejlesztett Kézikönyv célja a tudomány, a technológia és az innováció méréséhez és azok összehasonlításához szükséges egységes adathasználat bevezetése. Ennél fogva az egységesség jegyében a dolgozat során az innovációs aktorok által megvalósított innováció e négyelemű szemléletben lesz használatos. Az innovációt fontos megkülönböztetni a kutatás-fejlesztéstől. A tudományos kutatás, kísérleti fejlesztés (K+F) az a tevékenység, amelynek célja az ismeretanyag bővítése, beleértve a természetre, az emberre, a társadalomra és a kultúrára vonatkozó ismereteket, a tudományos eredmények felhasználását, új alkalmazási lehetőségek kidolgozását (NKTH 2009, 15). A K+F tevékenységnek három típusát az alapkutatást, az alkalmazott kutatást és a kísérleti fejlesztést különíthetjük el egymástól. Mivel az innovációt rendszerint napjainkban nem statikusan, hanem egy folyamatként, egy ún. innovációs láncként értelmezik, ezért a K+F csupán az innováció egy láncszemének tekinthető. Ezen kívül az innovációs lánc többek között felöleli a termelést, a marketinget és az értékesítést is (Pakucs 1999). A dolgozat elején nagyon lényeges leszögezni a regionális innováció és a vállalati K+F közötti különbséget is. Míg az első a pályázati rendszert, a projekttámogatást és a támogatáspolitikát jelenti, addig a második a vállalatok által megvalósított innovációnak felel meg. A regionális innováció és a vállalati K+F tehát két külön szférában mozog. Az innováció különféle értelmezéseinek számbavétele alapján összességében elmondható, hogy az egyes országok és régiók az innováció számára kedvező környezet kialakításával tudják segíteni az iparaikat, erősíteni és rentábilissá tenni a vállalataikat, valamint ezzel képesek munkahelyeket teremteni és biztosítani a fenntartható fejlődést (Mohannak-Keast 2008). Ezt a környezetet pedig maguk az innovációs rendszerek jelentik. Adattól a technológiáig Az innovációs rendszerek szemügyre vétele előtt sarkalatos, hogy az adattól a technológiáig vezető út körvonalazódjék. A dolgozatban többek között az intézmények és a 24

25 vállalatok viszonyának elemzésére is sor kerül. A szóban forgó aktorok az ún. tudás interakciók során kerülnek kapcsolatba egymással. E folyamat megértéséhez szükséges az olyan fogalmak, mint az adat, az információ, a tudás és a technológia pontos ismerete, illetve a közöttük lévő különbségek felismerése. Vollmar (2007) szerint az adatok akkor válnak információvá, ha azok valamely logika mentén össze vannak kapcsolva, illetve ha azok egy kontextusba vannak elhelyezve. A tudást mindenképpen meg kell különböztetni az információtól. Egyrészt míg az információ jellege inkább adatszerű (Saviotti 1988), addig a tudás tulajdonképpen a változók közötti korrelációk összességeként vehető számba (Andersson 1985). Másrészt míg az információ az üzenetek kibocsátásának, terjesztésének és fogadásának képességét foglalja magában, addig a tudás az információ fogadásának megértési folyamatához ad ösztönzést és biztosít tanulási mechanizmusokat (Cappellin 2002). A tudás mindig az információk tudatos feldolgozásának eredményeképpen jön létre. Az adatok és információk alapján keletkező tudás személyes ismeretekre, képességekre, tapasztalatokra támaszkodik. Vollmar (2007) magát a tudást szubjektív, tapasztalatvezérelt konstrukciónak tekinti. Az új tudás új információkat teremt, ezeket az információkat azonban csak azok a szereplők képesek megérteni és felhasználni, akik az új tudás birtokában vannak. Ebben a felfogásban a tudásnak nemcsak korrelációs, hanem önmagát generáló funkciója is van. A tudás kumultatív jellege mellett annak kollektív karaktere is megjelenik, miszerint egy cég tudásbázisa azon kollektív tudásként definiálható, amit a vállalat a termelés során felhasznál (Fischer 1999). Callois (2008) szerint a tudás tulajdonképpen egy olyan vagyontárgynak fogható fel, amit a vállalatoknak menedzselni kell annak érdekében, hogy kompetitív előnyökre legyenek képesek szert tenni. Kutatás-fejlesztés, hálózatokon keresztül történő innovációs kooperációk, szervezeten belüli tagok közötti szociális kapcsolatok stb. útján a tudás a cégek termelésének központi részévé kell, hogy váljon. Az információ és a tudás fogalmát Freeman (2008) is elkülöníti, azt hangsúlyozza, hogy a rendkívül nehéz feladatnak bizonyuló stratégiai politikaalkotáshoz nemcsak információra, hanem tudásra és a releváns rendszerek megértésére is szükség van. Az adat, információ és tudás jelensége szoros kapcsolatban van a technológiával (2. ábra), hiszen a tudás halmaza nem más, mint maga a technológia (Mansfield et al. 1982). Ez azt jelenti, hogy kedvező esetben a tudás kumulatív és önmagát erősítő folyamata által az innovációs kapacitások meghatározott technológiákká sűrűsödnek (Lundvall 1988). 25

26 2. ábra: Az adat, információ, tudás és technológia közötti összefüggés Kontextus Hálózatosodás Halmozódás Adat Információ Tudás Technológia Forrás: North K alapján saját szerkesztés Tudáskategóriák Mivel a tudás az innovációs rendszerek mechanizmusának egy kulcseleme, nagy jelentőséggel bír annak mélyebb ismerete. A tudás több oldalról való megközelítése a magyar származású Polányi Mihály (1994 [1958]) gondolataiban jelent meg először. A filozófus az emberi tudást egy jéghegyhez hasonlította, miszerint a tudás vízszínt feletti, egyben kisebb része explicit, azaz kifejezhető, míg a tudás jelentős része a vízszínt alatti tacit, azaz rejtett vagy hallgatólagos tudás, amit szavakkal, számokkal nem lehet kifejezni. Bár a tacit tudás számos irodalomban megjelent (David 2003; Fischer 1999; Nonaka- Takeuchi 1995; Nooteboom 2005; Vollmar 2007), intézményi szinten ezt a gondolatmenetet Boutellier és szerzőtársai (2008) vitték tovább, akik Polányi megállapítását egy szervezetre vetítették, miszerint egy szervezet tudásbázisának nagyobbik része rejtett. A szerzők a tudás kódolhatósága tükrében négyféle tudáskategóriát állapítottak meg (Boutellier et al. 2008, Lengyel B. 2005, Lengyel B. 2008): 1. Szocializált tudás: az adott szervezetben megbúvó értékek, vállalati kultúra tarozik ide. Mivel a szervezetben részt vevő egyének kapcsolataira épül, ezért mindenképpen rejtett tudásnak minősül. A szocializált tudás transzferálása nagyon nehéz, csak a szakemberek hosszú távú együttműködésének eredményeképpen valósítható meg. 2. Tapasztalati tudás: e tudáskategóriát a szervezeteken belüli folyamatok alkotják. Ide tartoznak többek között a szakértők készségei, képességei, a személyhez kötött rutinok és az informális koordináció is. Természetesen ez esetben is hallgatólagos tudásról beszélünk, aminek változtatása szakembercsere segítségével lehetséges. 3. Dokumentált tudás: ide tartozik minden szervezeten belül keletkezett, írott formában megjelenő tudáselem. Például projekt leírások, kézikönyvek, egyéb vizsgálatok listája stb. Ez a tudás már explicit jellegű, transzferálására számtalan kommunikációs csatorna rendelkezésre áll. 26

27 4. Termékben megtestesülő tudás: ez a tudáskategória ugyancsak explicit jellegű, hiszen minden olyan terméket, szolgáltatást, technológiát tartalmaz, amit a piacon értékesíteni lehet. A termelő vállalatok elsőrendű célja a termékben megtestesülő tudás létrehozása, mivel nagyrészt ezek tőkésítése képezi bevételeik jelentős hányadát. Egy innovációs rendszerben a tudás diffúziója kiemelt jelentőségű folyamatként vehető számba. A szerzők véleménye szerint, míg a szocializált tudás diffúzióját kifejezetten csak helyi szinten lehet értelmezni, addig a tapasztalati tudás átadása az egyének mobilitásához köthető. A dokumentált és a termékben megtestesülő tudás transzferálása nemzetközi és globális szinten is lehetséges. Annak ellenére, hogy manapság az információs és kommunikációs technológiák (multimédia, virtuális interakció) erőteljes terjedésének köszönhetően a térbeli távolságok áthidalása egyre könnyebbé válik, tacit tudás terjedésében a térbeli távolság sokkal inkább meghatározó tényező, mint a dokumentált esetén (Nooteboom 2005). Nem beszélve arról, hogy a cégeken és az intézményeken belüli tranzakciók megvalósításához szemtől-szemben kontakt szükséges (Storper 1997), de a szemtől-szemben kapcsolatok a nagyon komplex információk, valamint a tudományos és technológiai tudás létrehozásának folyamatában is rendkívül fontosnak bizonyulnak (Kujath 2005). Intézmények, avagy szervezetek? Az innovációs rendszerek szakirodalmi feldolgozásánál fogalmi anomáliákba ütköztem. Sajnálatos módon egyes szerzők tanulmányuk során nem definiálják pontosan az általuk használt egyes fogalmakat. Tipikus probléma az intézmények és a szervezetek fogalmának átfedéses használata. Már az innovációs rendszerek egyes intézményfogalmai is meglehetősen vegyes képet mutatnak. Valószínűleg a fogalom komplex és heterogén jellegéből fakad az intézményi rendszer eltérő értelmezése. A helyes fogalomhasználat érdekében elengedhetetlen az egyes fogalmak pontos értelmezése. Egyes felfogások szerint az innovációt meghatározó intézmények csoportjába a vállalatok, az innovációban részt vevő kutató laboratóriumok, kutató egyetemek, kormányzati kutatóintézetek, valamint az innovációs folyamatokat alakító technológiapolitika tartozik. Más irányzatok viszont a különféle szervezetek mellett az innovációt alakító normákat és szabályokat is ide sorolják. Így csoportosítja az intézményeket 27

28 Tödtling és Trippl (2005) is. Véleményük szerint egy regionális innovációs rendszerben a kemény vagy formális intézmények (például szervezetek vagy törvények) és a puha intézmények (például szokások, normák és rutinok) szerepe az aktorok magatartásának alakításában és a közöttük lévő interakciók megteremtésében rejlik. Számos irányzat azonban ezektől is eltérően értelmezi az intézmény fogalmat: tágabb értelemben az intézmények olyan társadalmi kapcsolatoknak ( social relations ) felelnek meg, amelyek a termelés, a fogyasztás és a csere keretrendszerét adják (Setterfield 1993). Krätke (1999) az intézményeket a gazdaságban túlsúlyban lévő szabályok és szokások összességeként definiálja, amelyek a helyi társadalmi struktúrába vannak beágyazódva és a jellegzetes területi különbségekre világítanak rá. Az intézményeknek általában öt csoportját lehet megkülönböztetni (Doloreux-Parto 2004; Parto 2003, 2005; Scott 2001). Ezek rövid bemutatását az 1. táblázatban láthatjuk. 1. táblázat: Az intézmények típusai Intézménytípus Példák/katalizátorok 1. Összekapcsoló/egyesítő ( associative ): Az intézmények ez esetben olyan mechanizmusok, amelyek a különböző magán és állami érdekek interakcióját segítik elő. 2. Viselkedési ( behavioral ): Az intézmények az egyének és csoportok egységes társadalmi szokásokban megnyilvánuló tevékenységei, melyek társadalmi normákban tükröződnek vissza. 3. Megismerő ( cognitive ): Az intézmények olyan mentális modellek és konstrukciók, amit a társadalom elvár az egyénektől. 4. Szabályozó ( regulative ): Az intézmények itt különféle előírásoknak felelnek meg. 5. Alkotó ( constitutive ): Az intézmények felállítják a társadalmi kapcsolatok határait. Üzleti hálózatok, rokoni csoportok, társadalmi osztályok, szövetségek, érdekcsoportok. Szokások, rutinok, használatban lévő elméletek, közös hitek, hogyan csináljunk különféle dolgokat, hogyan játsszák a játékot ( how the game played ). Kulturális és társadalmi értékek, babonák, bölcsesség, hogyan kellene játszani a játékot ( how the game ought to be played ). A játék írott és íratlan szabályai ( rules of the game ), az állam, mint a szabályok alkotója, bíró és végrehajtó. Állami ügynökségek, cégek, egyesületek, vagy állampolgárok csoportjai által kezdeményezett kollektív tevékenységek; nyelv; tulajdonjogi struktúrák; egyezmények, megállapodások; házasság; család. Forrás: Scott 2001 alapján Parto 2005, 37 Az innovációs rendszerek fő elemeit, a szervezeteket és az intézményeket Chaminade- Edquist (2006, 142) szerzőpáros kitűnően elkülöníti egymástól: 1. A szervezetek olyan tudatosan, meghatározott céllal létrehozott formális struktúrák, amelyek az innovációs rendszer játékosainak vagy szereplőinek ( players or actors ) tekinthetők. Egy innovációs rendszer legfontosabb szervezetei közé a cégek, egyetemek, kockázatitőke-társaságok, valamint az innováció- és versenypolitikáért felelős állami ügynökségek tartoznak. 28