Dr. Óváry Zoltán orvos levele Wass Hubához, New York, 2003 június 16.

Átírás

1 Wass Albert mellett tanúvallomások (Lukácsi Éva fordítása) Dr. Óváry Zoltán orvos levele Wass Hubához, New York, 2003 június 16. Kedves Huba: Ismertem édesapádat Wass Albertet és családját még abból az időből, amikor ő is és én is Erdélyben gyermekként éltünk. (Én 1907-ben születtem, igy apád egy évvel fiatalabb nálam.) Különösen az 1920 és 1925 közötti időben ismertem meg közelebbről, amikor Erdély fővárosában Kolozsváron (ma Cluj románul) osztálytársak voltunk ben Párizsba kerültem orvosi egyetemre és csak nyaranta tértem haza Erdélybe. Ezért ettől fogva keresebb kapcsolatom volt Alberttel ben kerültem vissza Erdélybe és azt az időt kivéve, amikor a román hadseregben Besszarábiában orvoként szolgáltam, Erdélyben maradtam és ott praktizáltam 1944-ig, amikor behivót kaptam a frontra orvosi egység tagjaként. Az 1930-as évek közepétől Albert többnyire Czegén tartózkodott a családi birtokukon. Szokása szerint minden félévben meglátogatta a házunkat és ott frissitettem fel vele a kapcsolatot, miközben anyám szalonjában társasági összejöveteleken megfordult más vendégekkel együtt. Aztán nem is találkoztam Alberttel a háború végéig, mert mialatt én a kommunista uralom elől először Olaszrországban, majd New Yorkban kerestem menedéket, ezalatt ő Hamburgba, édesanyád szülővárosába, majd Floridába került. Anyámnak volt egy szalonja a kolozsvári házunkban, ahol irók, professzorok, vészek, és egyéb társasági személyek rendszeresen találkoztak. Anyám és vendégei arra voltak büszkék, hogy nyitott és felvilágosult szelleműek voltak, különösen a vallási hovatartozás kérdésében. Azt valóban nem tartották úriemberhez méltónak, hogy valakitől megkérdezzék, hogy milyen vallású. Ebben a körben ezzel a kérdéssel senki nem törődött igazán. Hadd idézzek erről a témáról emlékirataimból, a Souvenirs: Around the World in Ninety years (Emlékek: 90 év alatt a világ körül) a 27. oldalról: Anyám szalonjában senkitől nem kérdezték meg, hogy milyen vallású, aki a társasághoz csatlakozni akart. Sokkal később, a harmincas években jutott a tudatomig, hogy a társaság fele zsidó családokból vagy legalábbis zsidó eredetű személyekből állt. (Megjegyzés: azokat a vendégeket neveztem vendégcsaládoknak akik odajártak rendszeresen anyám szalonjába anélkül, hogy arra külön meghivást kaptak volna, hogy a délutáni teázásokon és a vacsorákon résztvegyenek.) Még ma is őrzök egy fényképet egy ilyen összejövetelről 1918-ban. Néhányan a képen látható személyek közül ismert zsidó értelmiségiek: Janovics Jenő, aki hires szinházi rendező és filmes volt Erdélyben, Somló Boldog, a kolozsvári egyetem filozófiatanára és Haar Alfréd, a világhirű matematikus, a szám-elméletek területén. Ilyen és ehhez hasonló tipusú emberekkel barátkozott apátok anyám szalonjában. A háború alatt többnyire Czegén tartózkodott, de valahányszor Kolozsváron járt, a jó barátságot fenntartotta a zsidó értelmiséggel anyám szalonjában.

2 Tisztában vagyok azzal a váddal, amit Wass Albert ellen felhoznak, hogy antiszemita lett volna. Azt tudom erre mondani, hogy én személy szerint soha nem hallottam tőle semmilyen antiszemitizmusra utaló beszéded azalatt az idő alatt, mig kapcsolatban voltunk. Ez édesapjára, Endrére és családja más tagjaira is igaz. Ami pedig az Ellenzék cimű folyóiratot illeti, azt Bartha Miklós a célból alapitotta, hogy kifejtse ellenzéki magatartásást az osztrákok magyarországi uralma ellen. Egészen a második világháborúig Kolozsváron két jelentős napilap volt: Keleti (Sunrise) és Ellenzék. A Keleti kevésbé volt konzervativ és inkább zsidó érdekeltség iránt volt orientált, mint az Ellenzék. Ennek ellenére, az Ellenzék egyáltalán nem volt antit-szemita. Valójában, az Ellenzék újságiróinak 30%-a zsidó volt. Hosszú története során az Ellenzék mindenkor időszerű véleményeknek adott hangot. Igy nem elképzelhetetlen, hogy megjelenhettek olyan cikkek és levelek, melyek valamilyen szempontból nyiltan kritizálták vagy elitélték az éppen fennálló osztrák, magyar vagy román vezetést, netán korabeli zsidó, magyar, román, vagy szász közösségi ügyben. Mivel lekötött az orvosi ténykedésem, nem olvastam naponta tüzetesen az újságot. Ennek ellenére, nem úgy jellemezném az Ellenzéket, mint anti-szemita beállitottságú lapot, még a háború alatti években sem. Legalábbis 1944-ig ezt állithatom, mig be nem vonultam, mert attól kezdve nem jutottam hozzá az újsághoz. Mivel az Ellenzék fő napilap volt, a náci megszállók természetesen hatáskörük alá akarták vonni, miután Magyarországot megszállták 1944-ben. Az kérdéses, hogy valójában ki is volt megbizva szerkesztői teendőkkel a háború alatti hónapok idején. Ha valakinek a neve az újság szerkesztői rovatában szerepelt, az nem feltétlenül azt jelentette, hogy ő saját döntése lett volna az újság állásfoglalása. Még azt is el tudom képzelni, hogy egy ismert újságiró nevét használták, akár akarta, akár nem, hogy ezzel is megmaradjon az újság jó hirneve és a példányszámokat el tudják adni. Nem tudok arról, hogy apád az irodalmi rovat szerkesztője lett volna, bár azt tudom, hogy cikkei leginkább az irodalmi rovatban jelentek meg. Nem emlékszem, hogy bármilyen anti-szemit megnyilatkozást olvastam volna tőle. A főbb napilapok, mint az Ellenzék is természetesen reflektáltak Erdély korabeli hányattatott sorsára és helyzetére. Erdély ezer évig, a trianoni békeszerződésig 1920-ig Magyarország része volt tól 1940-ig Romániának adták. E korszak során a magyar birtokok lefoglalásával és pusztitásával együtt járt a magyar kultura és nyelv elnyomása. A Trianoni béke minden megmozdulást megtiltott. Az 1940-es bécsi döntés észak-erdélyt ahova Kolozsvár és Czege is tartozott visszaadta Magyaroszágnak, ami az elkövetett igazságtalanságok miatt nagy elégtételül szolgált az egész magyarságnak. Ezért a háborút nem fekete-fehéren látta sem Erdély, sem Magyarország abban az értelemben, ahogy például az USA vagy Nagy-Britannia látta. Ez azonban nem azt jelentette, hogy a magyarok vakon támogatták volna Hitlert és agressziv háborúját. Ellenkezőleg. Éppen az erre a bizonyiték, hogy Hitler Magyarország megszállására kényszerült 1944 szeptemberében.

3 Az köztudott dolog, hogy háború alatt elszabadulnak a kedélyek. A személyes túlélés mindennél fontosabb tényezővé válik és ezért nem volt könnyű a dolgokról itéletet alkotni utólagos bölcsességgel, hacsak nem volt valami annyira dokumentálva, mint amilyen feltűnő és rettenetes volt Hitler haláltábora. Ami pedig a náci haláltáborokat illeti, ezek igazán az átlagemberek tudomására legyenek azok magyarországiak, romániaiak, vagy amerikaiak, britek és a franciák, - csak a háború után jutottak. Ami pedig az apád, Wass Albert elleni vádat illeti, hogy megöletett volna románokat a birtokán, errről soha nem hallottam mig Kolozsváron voltam. Már csak akkor hallottam ilyesmiről, amikor a háború után az USÁ-ba települtem. Én olyannak ismertem meg a hosszú évtizedeken alatt Albertet is és édesapját is, amint akik soha nem tudtak volna ártani senkinek. Megalapozott bizonyiték hiányában teljességgel kétlem az ilyen vádakat. Köztudott, hogy Wass Albert kiváló magyar iró volt, aki ellen ez a vád annak a politikának a terméke, amelynek végrehajtója - a magyar nyelv és kultúra elnyomásával Erdélyben - a román kommunista hatalom volt. Arra a kérdésedre, hogy engem megkérdezett-e az Igazságügyi Minisztérium apád ügyével kapcsolatban, a válaszom az, hogy nem. Azt is kérdezed, hogy tudok-e olyan magyar zsidó közösséget, amely apád védelmében felszólalna, de erre is csak nemmel tudok válaszolni. Azok a magyar zsidók, akikkel arátságban maradtam a háború alatt is mint Haar Alfréd és Farkas Ella, akik anyám szalonjában gyakran megfordultak már mind jóval a kilencvenen túl lennének és ma már egy sem él közülük. Szivélyesen, Dr. Óváry Zoltán 343 East 30. utca 14A New York, NY Tel Fax ovaryz01@med.nyu.edu Közjegzői záradék: Előttem irta alá az okiratot, 2003 július 8.-án. Kathleen Wigfield, New York állami közjegyzője, 07W szám alatt New York megyei meghatalmazással, melynek érvényessége 2005.augusztus 31-ig szól.

4 Wass Albert melletti 2.tanúvallomás TUDOMÁSUL SZOLGÁLJON Montreál, 1979 augusztus 16. Az alábbi állitásommal megcáfolom azt a vádat, hogy Czegei Wass Albert professzornak négy ember halálához bármilyen köze lett volna Czege és Szentgotthárd körzetében 1940 szeptemberében. Három nappal azután, hogy Erdélyt a magyarok visszafoglalták 1940 szeptemberben Czegei Wass professzor legjobb tudásom szerint őzvadászatra ment el a Kelemeni hegyekbe egy Ratosnyának nevezett helyre Szentgotthárdtól körülbelül mérföldre. Mialatt ott tartózkodott, szeptember 24.-én vagy 25-én a felesége egy küldöttel üzent neki, hogy jöjjön haza és vigye be őket a Kolozsvári kórházba, ami Szentgotthárdtól kb. 60 mérföldre volt, mivel csecsemő fia súlyosan megbetegedett. Másnap, miután férjéért üzent, egy ápolónő kiséretében hozzánk hozta beteg kisfiát egy lovaskocsin, és férjemmel együtt mi vittük be őket autónkkal a Kolzsvári kórházba, ami tőlünk csak 28 mérföldre volt. Az imént körülirt helyzet ismeretében, tlejességgel lehetetlen volt az, hogy Czegei Wass professzor valahol Szentgotthárd környékén tartózkodott volna, ahol az emlitett négy embert kivégezték. Erről kész vagyok eskü alatt tanúskodni, hogy a fenti állitás igaz. Erre esküszöm. M. Eva Atkinson tanú Zárónyilatkozat: Alulirott, M. Eva Atkinzon, 319 Grosvenor sugárút 3. apartment, Westmount város, Montreál körzetében, Quebec tartományában lakos, a szent bibliára esküszöm, és állitom, hogy a fenti tanúvallomás igaz. Közjegyzői záradék: Előttem, a Montreáli Quebec tartomány közjegyzője előtt tett esküt és aláirta az okiratot. (aláirás olvashatatlan). A tartományi legfelsőbb biróság hivatalos tisztviselője.

5 Wass Albert mellett 3. tanúvallomás Lukácsi Éva fordítása TANÚVALLOMÁS Alulirott Wass-Tarjányi Ákos Ausztria, A-3442 Langenschonbichl-i lakos, az alábbi kijelentést teszem tanúskodásomban: 1940 kora őszén a bécsi döntésnek (Wiener Schiedsspruch) köszönhetően Erdély (Siebenbürgen, Transylvania) északi részét magyar katonai csapatok foglalták el. A debreceni egység tisztjeit házunkban Czegén szállásolták el. Egyik reggel sajnos a pontos dátumra már nem emlékszem puskalövések zajára ébredtem, amely a Czegei tó felől hallatszott. A nálunk elszállásolt tiszttől megkérdeztem, hogy mi történt, és azt a választ kaptam, hogy a katonai járőrök négy személyt megöltek a tó partján. Ezeket az embereket felsőbb prancsra a szomszédos Csobán (Csobane) nevű községből kisérték a város felé, és meg akartak szökni a Czegei tó partjánál. Menekülés közben ölték meg őket. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a tisztek kényelmetlenül érezték magukat az eset miatt, és nekem pedig azt mondták, hogy nem kell beleavatkoznom ebbe a dologba, mert haditörvények vannak életben. Teljességgel kizárt, hogy Wass Albertnek bármilyen köze lett volna az esethez, mivel ő ebben az időben szarvasvadászaton volt a kárpátok hegyeiben mindazalatt, mig ezek a kritikus dolgok történtek. Azon kivül, még ebben az időben őt nem hivták be katonának, tehát nem is lett volna lehetősége arra, hogy ilyen ügybe bonyolódjon. Továbbá, tudomásom szerint, az a vegyes bizottság, mely németekből és olaszokból állt és az észak Erdélyi magyar katonai ügyeket felügyelte, szintén foglalkozott az üggyel. Az ügy pontos történeti leirása valószinű megtalálható a német vagy olasz katonai levéltárakban visszamenőleg, továbbá teljes hirforrással azok szolgálhattak az ügyben, akik nálunk állomásoztak. Ennek a felderitése viszont a magyar hadi levéltárban lehet elérhető. Záradék. 1318/79. Ezennel hitelesitem a fenti okiratot és Wass-Tarjányi Ákos aláirását (sz , Nyugdijas, 3442 Alngenschonbichl Schulweg 4.) Tulln, 1979 október 19.