A nık foglalkoztatásának problémái a foglalkoztatottak és a munkaadók szemszögébıl

Átírás

1 A nık foglalkoztatásának problémái a foglalkoztatottak és a munkaadók szemszögébıl Szerzı: Madai Kriszta Budapest, szeptember

2 Tartalomjegyzék Bevezetı...5 A nık foglalkoztatásának trendjei Világtrendek A női munkaerő helyzete a magyar munkaerő-piacon Nemi esélyegyenlőség a magyar munkaerőpiacon Női karrierminták Magyarországon A nők előrejutását támogató vállalati stratégiák tapasztalatai Vállalati stratégiák: Vállalati interjúk elemzése A szülési szabadság Átmeneti távollét vagy kilépés Rugalmatlan szabályozási rendszer Vállalati reintegrációs stratégiák Reintegráció: szociális kérdés vagy gazdasági érdek? mentálhigénés támogatás A szervezeti kultúra és a reintegráció összefüggései Az igénybe vett szülési szabadság hossza A munkáltatói-munkavállalói kapcsolat buktató Nőkérdés vagy közös társadalmi-gazdasági probléma? Versenyelőny megteremtése a rugalmas munkaformák bevezetésével Szemléletváltás a munka világának rugalmasíta érdekében A magyar munkakultúra és a rugalmas munkaformák ütközőpontjai Adatvédelem Jogszabályi keretrendszer A reintegráció támogatásának lehetőségei Összefoglalás

3 Irodalomjegyzék

4 Köszönet az interjúkban való közremőködésért, sok hasznos gondolat megosztásáért: Accenture Kft. Applera Magyarország EDS Magyarország Ergonom Kft. Exxonmobil FIMUV Fundamenta-LakáskasszaZrt Ford Közép- és Kelet- Európai Kft.. GE Hungary ZRt. GlaxoSmithKline higénés divizió HBO Holding Kft. Ikea Áruházak Örs vezér tér KDB Bank K&H Bank Rt. K&H Pannon Lízing ZRt. MAG Zrt. Malév Rt. MSD Magyarország Kft. Multicom Contact Kft. Move One Relocations Nokia Komárom Kft. Philips Mo. Kft. Procter&Gamble RSC Kft. Raiffeisen Bank Rati Kft Sara Lee Hungary Kft. Shell Gas Hungary Zrt.. Siemens Rt. Tempus Közalapítvány Zuriel Kft. 4

5 Bevezetı A nemzetközi összehasonlító vizsgálatokat tekintve Magyarországon a nık foglalkoztatási lehetıségei és munkaerıpiaci esélyegyenlısége messze elmaradnak a fejlett ipari országokhoz képest. Magyarországon a rendszerváltás okozta gazdasági és társadalmi változások a mai napig nem zárultak le. A gyökeres strukturális változások és a megváltozott értékrend és hozzáállás a munkaerı piachoz a nık és a családok életében sok ellentmondást szült. Több, a korábbi rendszerben létrehozott, a nık munkavállalását befolyásoló struktúra, mint például a szociális ellátás némely eleme, egyik pillanatról a másikra megszőnt, ellentmondásokat teremtetve a nık helyzetét érintıen, összességében növelve az eltérést a nemek között. Mindemellett nemzetközi szinten is megfigyelhetı egy társadalmi struktúraváltás, amely jelenlegi formájában nem egyenlı mértékben érinti a nıket és a férfiakat. A nık szempontjából vitathatatlan tény, hogy a történelemben elıször választhatnak többféle életforma közül. Az életpályák sokkal nyitottabbá váltak, bár éppen ez a helyzet újabb nehézségeket is hozott. Tipikusan a nık a következı alternatívák között választhatnak: 1. kizárólagos keresı tevékenység vagy kizárólagos anyaság, 2. három fázisú modell: munka anyaság munka, 3. mindenbıl egy kicsit egyidejőleg. A nık számára a jelenlegi fejlıdés ellentmondásossága azokban a kétségbeesett kísérletekben tör felszínre, amelyek keretében a nık megpróbálják a különbözı feladatok különbözı elvárásait egymással összehangolni. Bármennyire is problémákkal várandós azonban ezen feladatok összehangolása, egyre kevesebb nı számára jelent kielégítı megoldás a két terület közötti egyoldalú választás. A munka szempontjából nézve ez viszont azzal jár, hogy a saját karrier kibontakozása csak korlátok között valósulhat meg. Ezek a problémák nyilvánvalóan társadalmi megoldásokat igényelnének, azonban jelenleg a megoldást a nıktıl maguktól várják el. A fejlett ipari országokban e kérdés általános intézményes megoldása alapvetıen a részmunkaidıs tevékenységek kiszélesítése volt, amely jelenlegi formájában önmagában ellentmondásos: egyrészt lehetıséget ad a nıknek a munka és a család feladatainak összeegyeztetésére, másrészt pedig fenntartja a munkaerıpiac nemspecifikus megosztottságát és a kettıs feladat összeegyeztetését kizárólagosan a nık hatáskörébe delegálja. Ezen országok példája megmutatja, hogy a nık munkapiaci integrációjának lehetıvé tétele önmagában még nem biztosítja a nık munkaerıpiaci egyenjogúságának megvalósulását! 5

6 Magyarországon azonban tekintve a részmunka és a távmunka minimális részarányát, és az ezekhez a munkakörökhöz kapcsolódó alacsony fizetéseket és alacsony társadalmi presztízst komoly problémát okoz már a nık reintegrációjának kérdése is. A munka világának átformálódása, a rugalmas munkaidı elterjedése, a rész- és távmunkák meghonosodása nálunk éppen csak megkezdıdött. A nık választási lehetısége leginkább arra korlátozódik, hogy dönthet a munka és az otthonmaradás között. A családbarát munkahelyeknek híre-hamva sincs, alig ismerünk példát olyan munkalehetıségre, amely a család igényeivel összhangban, a különbözı életszakaszokhoz igazodva rugalmas munkaidıvel foglalkoztatja a kisgyerekes szülıket. A foglalkoztatáspolitika férfiértékrenddel mér, ahogyan a családi munkamegosztásban is 19. századi elvárások érvényesülnek. (Lévai, 2005: 178). Jelen tanulmányban a szakirodalom eredményeinek áttekintése után az ITTK-Infonia Alapítvány 2007-es kutatásának eredményeit mutatjuk be, mely a nıi munkaerı reintegrációjának lehetıségeit és korlátait vizsgálja, és igyekszik feltárni a munkaadók és a munkavállalók igényei és lehetıségei közti különbségeket, illetve olyan közös pontokat, amelyek a sikeres reintegrációt elısegítı késıbbi cselekvési tervek alapját képezhetik. A kutatást vállalati felsıvezetık körében végzett strukturált interjúk és az anyák körében végzett internetes kérdıíves elemzések alapján végeztük. 6

7 A nık foglalkoztatásának trendjei 1. Világtrendek Annak ellenére, hogy ma a fiatal nık sokszor szélesebb körben és magasabban kvalifikáltak, mint a fiatal férfiak, a nıknek szakképzésük és munkaerıpiacra történı bekerülésük folyamatában számos szők keresztmetszettel kell szembenézniük. A nık esetében a választható szakmák spektruma szőkebb (és ez már a szakképzés nemi szegregációjában is tetten érhetı), a foglalkoztatási és kereseti lehetıségeik elmaradnak a férfiakéhoz képest. Annak ellenére, hogy ma a nık egyre növekvı hányada végez keresı tevékenységet, és egyre kevesebben szakítják meg karrierjüket, gyakran olyan munkákra vannak utalva, melyek képzettségüknek nem megfelelıek, alufizetettek és kockázatosak. Elisabeth Beck-Gernsheim (1988: 110) fogalmazásában a nık férfiak által történı eltartásának létjogosultsága egyre inkább megkérdıjelezıdik a saját keresı tevékenységen keresztül történı ellátás pedig gyakran még a létminimumot sem biztosítja. A nık munkaerıpiaci részesedésének emelkedése mellett tehát még mindig jelentıs különbség van a férfiak és nık választható önmeghatározásának és életvezetési koncepciójának kiterjedése között. E jelenség mögött meghúzódó okok többrétőek. A statisztikai adatokat elemezve a nık és férfiak között megmutatkozó egyenlıtlen megoszlás a különbözı tevékenységi területeken alapvetıen a nemek számára társadalmilag elıírt funkciók alkalmazására vezethetı vissza. A történelmi visszatekintés során világos, hogy a nık azokra a munkaterületekre áramolhattak be, amelyek a racionalizálási és modernizálási folyamatok által, illetve új, szakosodott tevékenységi területek kiválásakor megüresedtek és amelyek az emberi szükségletek kielégítéséhez kapcsolódnak, illetve valamely munkavégzéshez elıkészítı, bedolgozó, vagy utótevékenységként kapcsolódnak. Fontos azonban, hogy ez a tény önmagában még nem jelenti a nıi munka diszkriminációját. A diszkrimináció csak azáltal valósul meg, ha a társadalom a munkavégzés különbözı formáihoz különbözı értékszintet társít. A hierarchikus struktúra tekintetében a fı nehézség abban rejlik, hogy a munkahelyek felvételi és foglalkoztatási stratégiái általában a férfiak életvezetésére, és ezen belül a munka központi szerepére épülnek. Az ezen stratégiák alapjait képzı ideális életpálya sztenderdek nagymértékben számításon kívül hagyják azokat az intézményi, munkaerıpiaci és családpolitikai korlátokat, melyek a nıi életutak kialakítását befolyásolják. 7

8 A keresı tevékenységet folytató férfiak és nık önmeghatározásában és szociális kapcsolataiban változás következhet be azon ambivalens tapasztalatok tükrében, amelyet a munkahelyi és családi tapasztalatok összeegyeztetése jelent. Az ezáltal jelentkezı feszültségek megoldása új minták keresését ösztönözheti. Ennek eredményeképpen a nık karrierjük tervezését manapság kevésbé igazítják a családi életciklushoz.. Ezzel párhuzamosan bár jóval kisebb mértékben változás mutatkozik a férfiak munkaorientációjában is: számukra a családi életben különös tekintettel a gyereknevelésrebetöltött szerep pozitív értékkel bíró alternatívát jelent a munkavégzéssel szemben. Amennyiben a folyamat tovább folytatódik, ez a karriertervezés individualizációjára utal, vagyis azt jelenti, hogy a férfiak és a nık egyre kevésbé lesznek foglyai a hagyományosan elıírt, nemspecifikus karrierpályáknak. A cselekvési motivációk megváltozása mindaddig szimbolikus marad, amíg ezt a foglalkoztatási rendszer struktúraváltása nem támasztja alá. Itt elsısorban a gyermekek intézményi ellátásának hiányosságait és a vállalatok foglalkoztatási stratégiáját kell felülbírálni. A tartalmas munkavégzés és az egyéni életutak alakításának igénye ugyanis alapvetıen a munka és család életterek szegmentációjának feloldását célozza meg. Összefoglalva a problémakör következı fıbb dimenzióit érdemes vizsgálni: A munka hagyományos termelésorientált meghatározása nem foglalja magában a magánélet követelte feladatok ellátását: a normál munkanap nem tartalmazza a családi és háztartási munkát, hanem kizárólag keresı tevékenységre fordított munkaidıbıl és szabadidıbıl áll. Ezek mellett a feltételek mellett más feladatok rendszeres ellátása nem megoldható. A jelenlegi munkaidırendszer tehát család- és gyermekellenes. A jelenlegi szabályozást az jellemzi, hogy amennyiben létezik a keresı tevékenységgel kapcsolatban külön szabályozás a nık helyzetére vonatkozóan, ezek nagy része éppen hogy a nık és férfiak helyzete közötti különbséget erısíti meg a munkaerıpiacon. A gyermeknevelési szabadság ugyan biztosítja azt, hogy a nık visszakerülhessenek eredeti munkahelyükre (elméletben), azonban nem biztosítja a képzettség értékállóságát, sem a nevelési szabadság családtól független finanszírozhatóságát. Így a nevelési szabadság intézménye semmiképpen nem tekinthetı olyan eszköznek, mely a nık keresı tevékenységhez való lehetıségét biztosítaná. A szakmai pálya gyermek születése utáni kívánt vagy kényszerült megszakítása a legtöbb nı számára a korábbi idıkhöz hasonlóan hosszú távú kihatással bír: A keresı tevékenység megszakítása után a nı teljes mértékben feladja a keresı munkát, mert nem sikerül újra visszalépnie a munkaerıpiacra vagy o a visszalépés csak jelentısen alacsonyabb szintre sikerül, gyakran nem a korábbi vállalathoz és a tanult szakmába, hanem az alacsony képzettséget igénylı és alacsony jövedelmet adó nıi munkaszegmensbe vagy 8

9 o a visszalépés nem a kívánt idıbeosztással, vagy nem kellıen biztonságos munkafeltételekkel (határozott idejő szerzıdések, szociális biztosítás nélküli szerzıdések, stb.) valósul csak meg. (forrás) A részmunkaidı a nık szempontjából kompromisszumos megoldásnak tekinthetı a különbözı életterek megkívánta eltérı feladatok együttes ellátásának kísérletére vonatkozóan, annak ellenére, hogy tisztában vannak e megoldás jövedelemre, szociális biztonságra és szakmai státuszra vonatkozó kockázataival. A részmunkaidıvel szembeni alternatíva számukra nem a teljes idıs foglalkoztatás, hanem a keresı tevékenység teljes elhagyása. A fejlett ipari országokban prioritássá vált a munka és a családi élet összehangolása, mégpedig azzal a szándékkal, hogy ösztönözzék a nık nagyobb arányú részvételét a fizetett munkák világában. Ezt egyfelıl az indokolja, hogy a nık képesek legyenek megırizni munkaerı-piaci ismereteiket, és többlet bevételi forráshoz juttatni a családjaikat. Másfelıl az anyákra szükség van a munkaerıpiacon amiatt is, mert a legtöbb fejlett ipari államban csökken a munkavállalási korú népesség. 2. A női munkaerő helyzete a magyar munkaerő-piacon A nık munkaerı-piaci helyzetére vonatkozó nemzetközi vizsgálatok egyértelmővé tették, hogy az általánosan érvényes munkaerıpiaci tendenciák mellett jelentıs ország specifikus különbségek is mutatkoznak a nık foglalkoztatottsági adataiban. Az egyes államok intézményrendszere és kultúrája ugyanis döntıen befolyásolja annak a térnek a kereteit, amelyen belül az egyének cselekedni tudnak és a nemi struktúrák reprodukálódnak. Az irányító kulturális minták és az intézményi keretfeltételek egymásra hatásának eredménye a munkaerıpiacon, a családi struktúrákban és a szociális ellátórendszer intézkedéseiben csapódik le, és közvetlenül ezen rendszereken keresztül befolyásolja a nık munkaerı-piaci lehetıségeit. (Pfau-Effinger, 2000) Vegyük tehát sorra a nık foglalkoztatását leginkább befolyásoló hatásmechanizmusokat a magyar munkaerı-piacon. A foglalkoztatásra ható strukturális keretek Munkaerő-piaci struktúrák A modern társadalmakban a munkaerı-piac az az eszköz, mely társadalmilag szabályozza, hogy mely csoportok (illetve milyen feltételekkel) kerülhetnek be a fizetett munka világába. Az integrációs folyamatot a gazdasági racionalitáson túl olyan tényezık is befolyásolják, mint pl. a férfiasságról, nıiességrıl és anyaságról alkotott kulturális minták. A magyar munkaerı-piacot leginkább jellemzı alacsony foglalkoztatási ráta, ennek korcsoportos megoszlása és a gazdasági aktivitás is erıteljes nemi különbséget mutat, ami alapvetıen a két nem családban betöltött eltérı szerepeire vezethetı vissza. Több vizsgálat is kimutatta, hogy a gyermekek 9

10 száma és életkora azok a jellemzık, amelyek leginkább befolyásolják a nık munkaerı-piaci lehetıségeit és kockázatait. Ráadásul Magyarországon ez a hatás jóval erısebb, mint bármely más EU országban (Bukodi, 2005)! A nık magas inaktivitási rátáját kétségtelenül alapvetıen befolyásolják továbbá az alacsony reálbérek. (A nık bére jelentısen elmarad a férfiakétól, a nık háztartási munkáját pedig értékesebbnek ítélik, mint a férfiakét.) (Frey, 2001) A munkaerıpiac szektorális megoszlását tekintve erısödött az egyes tevékenységi körök nemi megosztottsága, a foglalkoztatási struktúra tekintetében erısödı polarizáció figyelhetı meg. (Bukodi, 2005) A munkaerőpiac állami szabályzása, szociálpolitika A nemzeti politika több faktoron keresztül befolyásolja a nık munkavállalási lehetıségeit. Itt elsısorban a következı tényezıket kell vizsgálni: a nıi munkavállaláshoz és a családi munkamegosztáshoz kapcsolódó értékek közvetítése a társadalmi erıforrások elosztásán keresztül az állami beavatkozás hatása a nemi munkamegosztásra és befolyása a különbözı szociális rétegekhez tartozó nık cselekvési lehetıségeire a munkaerı-piaci és foglalkoztatási politika, illetve a család- és szociálpolitika eszközén keresztül az állam kijelölt, az egyének keresı munkával kapcsolatos cselekvéseinek keretei az állam mint közvetlen munkaadó befolyása a munkaerı-piaci eseményekre. A transzferrendszerek konstrukciója Magyarországon erıteljesen hozzájárul ahhoz, hogy a nemek közti szerzıdés alapja továbbra is a családról gondoskodó férfi képe. A jelenlegi transzferrendszer ugyanis erıteljes nemi különbségeket eredményez a háztartáson belüli és azon kívüli idı allokációjában. A nıi keresımunkát sújtja továbbá, hogy a szociális juttatások alapvetıen a megszakítás nélküli, teljes munkaidıs keresı tevékenységhez kötöttek. A politikai stratégia ugyanakkor arra csábítja a nıket, hogy hosszabb idıre szakítsák meg a keresı tevékenységet. E stratégia legfontosabb elemei: a 3 éves szülési szabadság rendszere, a gyermekápolási támogatás (amelynek alacsony összege a férfi családfenntartótól való függést eredményezi), az állami gyermekellátó rendszer színvonalának és kiépítettségének romlása, az a konzervatív ideológia, amely a gyermekneveléshez kötıdı hosszú munkamegszakítást társadalmi normaként írja elı és a nık munkaerıpiaci reintegrációját és a rugalmas munkaformákat támogató állami ösztönzık hiánya. 10

11 A nık hosszabb szülési szabadsága ráadásul a férfiakat éppen arra ösztönzi, hogy megerısítsék foglalkoztatotti státuszukat, azaz áttételesen hozzájárul a normál munkarend (és ebbıl adódóan a háztartási munka tradicionális megosztásának) manifesztálódásához. A gyermekellátó-rendszer kiépítettsége szintén alapvetı hatással van a nemi esélyegyenlıségre. Ma Magyarországon a 3 év alatti gyermekek 10%-át tudják az állami bölcsıdék gondozni, ezen intézmények legnagyobb része a nagyvárosokban található. Az óvodák tekintetében kedvezıbbnek mondható a helyzet, ezek a 3-6 éves gyermekek 86%-át képesek befogadni. (Frey, 2001). A bölcsıdék és óvodák nyitvatartási ideje azonban nem egyezik a szülık nagy részének munkarendjével. Az utóbbi években több kormányzati rendelkezés is született, mely a szülési szabadság alatti munkavégzés korlátait igyekezett lazítani. Ezek az intézkedések azonban mind csak a kínálati oldalt érintették, a kereslet oldalán nem történt változás: hiányoznak a rugalmas munkaformák elterjedését célzó intézkedések hiányoznak a családi munkamegosztás újrastrukturálását célzó intézkedések, így ezek valójában kevéssé tudják a kisgyermeket nevelık munkaerı-piaci esélyeit befolyásolni. Az ösztönzık hiányán túl az alacsony bérszínvonal szintén hozzájárul ahhoz, hogy kevéssé terjednek a rugalmas munkaformák. Több ország gyakorlata megmutatta, hogy az állami szektorban végrehajtott reformok erıs hatással vannak a versenyszféra munkaformáira is. Magyarországon egyelıre az állami szférában sem történt meg a munkaformák reformja. A gender kérdés társadalmi tudatossága A mai modern társadalmakban a nıi civil mozgalmaknak kiemelkedı szerepe van a nık társadalmi helyzetének alakulásában. Magyarországon a civil mozgalmak még kibontakozóban vannak, a nıi mozgalmak pozícióinak erısödését számtalan tényezı akadályozza: mélyen a kultúrában gyökerezı nemi sztereotípiák gátolják a gender problematika tudatosítását a nıi egyenjogúság kérdése a szocializmus ideje alatt fel sem merült, ezt kvázi adottnak, magától értetıdınek tekintették a rendszerváltás után a társadalmi hozzáállás és a nık önképének változása nem tartottak lépést a meginduló erıteljes társadalmi változásokkal a nıkérdés a valós társadalmi diskurzusba nem kerül be, a nıi látásmód a médiában sem jelenik meg (eltekintve az erıteljes nemi sztereotípiáktól) a gender témakör a politikai programokban nagyon felszínesen, vagy egyáltalán nem jelenik meg 11

12 a nıi képviselık száma a politikai grémiumokban nem mutat igazi növekedést hiányzik a társadalom nagy részének támogatása. A nemzeti kultúra hatása a nők foglalkozási helyzetére Nemspecifikus szocializáció Magyarországon a közvélemény kutatások eredménye alapján a népesség erıteljes konzervatív nézetet vall a nemek közti feladatmegosztás és a nıi munkavégzés tekintetében. (Pongráczné, 2001) Egyes elméletek szerint a gyermekkori szocializáció döntı hatással van a nık életképének alakulására, pályaválasztásukra. Magyarországon a családokon belül jellemzı a hagyományos munkamegosztás, a szülık, nevelık eltérı hozzáállása a fiúkhoz és a lányokhoz, a tankönyvek által közvetített erıteljes hagyományos sztereotípiák, a média által közvetített konzervatív ideológia és az erısen szegmentált szakképzés, amelyek a lányokat már gyermekkorukban a hagyományos nıi szerepek felé terelik. (Nagy, 2001) A családdal, anyai szeretettel és a női munkavállalással társított kulturális értékek Magyarországon a nıi munkavállalás tipikus modelljét leginkább befolyásoló kulcsszavak a következık: férfi családfenntartó, háromfázisú nıi munkavállalás (munka gyermeknevelés munka), normál munkaviszony. Mindezek a konstrukciók magukban foglalják, hogy a nık normál munkaviszonya nem elfogadott. E modell alapja tulajdonképpen a munkahely és a magánszféra szétválasztása: a nık felelısek a háztartásért és gyermeknevelésért, miközben a férfi családfenntartótól függenek anyagilag. Ezt a munkamegosztást támogatja a gyermekkorhoz és az anyasághoz kapcsolt kulturális konstrukció, amely azt mondja ki, hogy a gyermekek családon belüli individuális nevelést igényelnek. Az, hogy a valóságban több társadalmi csoportnál mindkét szülı munkavállalása (és a gyermek intézményes ellátása) a jellemzı, leginkább anyagi indokokra vezethetı vissza, és valójában e modell mögött is ugyanaz a kulturális minta figyelhetı meg, mint a fent említett tipikus modell esetén, azaz a háztartási és gyermeknevelési feladatok összehangolása továbbra is a nık kezében marad. Ráadásul amiatt, hogy a nık kevesebbet keresnek a férfiaknál, gyakran a férj fizetésétıl való függés sem szőnik meg. Ahogyan azt több kutatás is alátámasztotta, a nıi munkavállalásban igen jelentıs szerepet játszik az anyagi kényszer. E tradíciótól való eltérés csak a városi, magasan kvalifikált fiatal párok egy részének esetében figyelhetı meg, ahol férfiak és nık közel egyenlı mértékben végeznek keresı munkát, és a háztartási munkamegosztás hagyományos keretei is lazulni látszanak. A munkaerıpiac struktúrái és a kedvezıtlen munkaerıpiaci helyzet azonban e változások ellen hat, és nagymértékben akadályozza a férfiakat az új kulturális modell megvalósításában. Ráadásul, a közvélemény kutatások eredményei alapján, ugyan a felsıfokú végzettségő nık az egyetlen olyan csoport, aki nem ért egyet a hagyományos nemek közti munkamegosztással, de karrierorientáltnak még ez a csoport sem nevezhetı. (Pongráczné, 2001). A hagyományos nemek közti munkamegosztás kimagasló 12

13 helyeslésében valószínőleg szerepet játszik a férfiak munkahelyi leterheltsége (másodállás, illetve hosszú munkaidı), illetve a szocializmusban elıírt teljes foglalkoztatottság gyakorlata után a háziasszonyi szerep felértékelése. (Blaskó, 2005) Mivel a keresı munka társadalmilag értékesebbnek tekintett, mint a háztartási munka, továbbá a férfiak munkája kizárólag keresı munka, ezért a nemek egymáshoz való viszonya hierarchikussá válik. Ennek megfelelıen a férfi a domináns mind a keresı munka, mind pedig a család viszonyában, mivel az ı keresı munkája az, ami alapvetıen meghatározza a család létfenntartását, így a nemek közti kapcsolatot. A magyar nık elsıszámú kérdése még mindig a munka és a család közti döntés, illetve egy, a két terület összehangolását célzó, mőködıképes modell keresése. (Szerepváltozások, 2001) 3. Nemi esélyegyenlőség a magyar munkaerőpiacon Továbbiakban nézzük meg, hogyan hatnak a fent ismertetett strukturális adottságok a nemek munkaerı-piaci esélyegyenlıségére. Fontosnak tartom ezen a ponton megjegyezni, hogy amikor nemi esélyegyenlıségrıl beszélünk, nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a nık valós esélyegyenlısége csak komplex rendszerben értelmezhetı, azaz a nık és férfiak helyzetének együttes változásával érhetı el. Ez magával vonja azt, hogy a férfiaknak bizonyos privilégiumaikról le kell mondaniuk, mely lemondás egyidejőleg a férfi életpályák kötöttségét is lazítja ami nemzetközi szinten egyre több férfi számára felismert cél. A nıket sújtó nehézségek sok tekintetben a férfiak számára is nehézségeket jelenthetnek, a foglalkoztatás jelenlegi rendszere nagy terheket ró a férfiakra is. Mint ahogyan az alábbi elemzés is kimutatja, a férfiaknak ugyan jobbak a lehetıségeik a jelenlegi rendszerben való érvényesülésre, azonban választási lehetıségeik szintén korlátozottak: igen sokakat érint a túlóra, a családfenntartó szerepével járó pénzkereseti kötelezettség, és a normál karrierúttól való eltérés nehézsége. Ezek a problémák a társadalmi változásokkal párhuzamosan egyre több férfi életében okozhatnak nehézséget. Az alábbi elemzés feladata, hogy tudatosítsa azokat a tendenciákat, amelyek eredményeképpen a férfiak és nık munkaerı-piaci lehetıségei és nehézségei eltérıen alakulnak. Ezen tendenciák ismerete nélkül nem alakulhat ki valós esélyegyenlıség, sem a nık teljes értékő integrációja a munkaerı-piacra, illetve nem értelmezhetı a nık munkaerı-piaci magatartása. A rendszerváltás után a nık társadalmi helyzete több területen is rosszabbodott, nıtt a férfiakkal szembeni relatív lemaradásuk. Ez leginkább a nık munkaerı-piaci pozíciójának romlásában nyilvánul meg. 13

14 Nemi különbségek a képzésben A nık iskolázottsági adatai a nemzetközi tendenciáknak megfelelıen évrıl évre javulnak. Az így megszerzett tudás piaci értéke azonban továbbra is nehezebben érvényesíthetı, mint a férfiaké. A nıknek már a munkaerı-piacra történı belépésük pillanatában számos olyan nehézséggel kell szembenézniük, amelyek hosszú távú hatással vannak karrierjük alakulására. Ezek az akadályok elsısorban a szakképzésben való egyenlıtlen részvételi arány (a lányok mintegy kétharmada általános képzettséget nyújtó gimnáziumokban, a fiúk majd 80%-a szakképzésben vesz részt) (Koncz, 2005), a képzési rendszert jellemzı nemi szegmentáció és a nık által választható szakmák szők területe. A nık szakmastruktúrája ráadásul jóval kevésbé felel meg a munkaerı-piac igényeinek, mint a férfiak esetében. Itt érdemes kiemelnünk, hogy Magyarországon a képzési rendszer összességében is egyre kevésbé tart lépést a munkaerı-piac igényeivel (ld. Nemzeti Foglalkoztatási Akcióterv), vagyis a belsı vállalati képzésnek egyre nı a szerepe. A nık esetében azzal lehet számolni, hogy a kritikus karrierszakaszban szülni fognak, így a vállalatok kevésbé hajlandóak a nık képzésébe fektetni. Korábbi kutatások sorra arra az eredményre jutottak, hogy a nık munkaerı-piaci lehetıségeit az iskolai végzettség jobban befolyásolja, mint a férfiakét (Bukodi, 2005). Továbbá, a nık ahhoz, hogy ugyanolyan pozíciót érjenek el, mint férfi kollégáik, átlagosan magasabb iskolai végzettséggel kell rendelkezzenek. Nemi különbségek a foglalkoztatásban Horizontális és vertikális szegregáció A nık és férfiak eltérı munkaerı-piaci lehetıségei a horizontális és a vertikális szegregáció formájában nyilvánulnak meg. A magyar munkaerı-piacon mind a horizontális mind pedig a vertikális szegregáció erıteljesen megjelenik. Horizontális szegregáció alatt a férfiak és nık különbözı foglalkozási ágazatok közti eltérı eloszlását értjük. A vertikális szegregáció pedig a nık és férfiak vállalati hierarchiában betöltött eltérı pozícióját jelöli. Magyarországon a nık 79%-a, a férfiaknak pedig 76,9%-a dolgozik nemspecifikus szektorokban. A nık azon szektorokban felülreprezentáltak, amelyek társadalmi presztízse alacsony, és ahol a kereseti lehetıségek átlag alattiak (Bukodi, 2005). 14

15 A vertikális szegregáció tekintetében elmondható, hogy a nık a felsıvezetıi pozíciók mintegy 10%-át mondhatják magukénak, de a legnagyobb 50 cég esetében ez az arány már csak 6%. Nık felsıvezetıként szinte kizárólag a cégek HR vezetıi pozícióját töltik be. A vállalkozóknak 30%-a nı, ezen belül a nıi vállalkozók tipikusan kisvállalkozásokat vezetnek, a nagyvállalkozók majdnem kivétel nélkül férfiak (Bukodi, 2005; Nagy, 2001). Összességében minél lejjebb található egy foglalkozás a foglalkoztatási hierarchia rendszerében, annál nagyobb arányban találunk az azt őzık között nıket. Munkaidő, továbbképzés Magyarországon a dominánsan jelenlévı kötött idejő, rugalmatlan foglalkozás nagymértékben megnehezíti a nık munkaerı-piaci jelenlétét. A háztartási munka és gyermeknevelés egyértelmően a nık hatáskörébe tartoznak, így a nık karrierlehetıségeit tovább rontja, hogy jóval kisebb eséllyel tudnak részt venni a munkaidı utáni továbbképzéseken, kapcsolatépítı rendezvényeken. Mivel az élethosszig tartó tanulás követelménye Magyarországon is egyre inkább elıtérbe kerül, ez a korlátozottság tovább növeli a nık hátrányát. Az elızıeket alátámasztva a közvélemény-kutatások eredménye is egyértelmően megmutatja, hogy a nık körében nagy az igény a rész-munkaidıs foglalkoztatásra (Pongráczné, 2001). A részmunka iránti valós igényt azonban jelentısen korlátozza a keresetek alacsony színvonala, így ez realitásként csak a magasabb szociális színvonalon élık körében érvényesülhet. Ezen felül a legtöbb területet jellemzı munkaerı túlkínálat a munkaadók számára egy további jelentıs ellenösztönzı, mely megnehezíti azt, hogy a munkáltatók magukra vállalják a rugalmas munkaformák bevezetésével járó többletterheket. Nemi különbségek a keresetekben A nık átlagbére a férfiak átlagbérének 80%-a körül mozog (Galasi, 2000). A nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is összefüggés van a nemi szegregáció mértéke és a két nem keresetkülönbségeinek nagysága között: a nık felülreprezentáltak a hagyományosan rosszul fizetett szakmákban és a közszférában. Tendenciájában csökken a nemek közti keresetkülönbség, azonban a legjelentısebb kiegyenlítıdés a legalacsonyabb képzettséget igénylı területeken mutatkozik meg, míg a vezetı pozíciókban és a felsıfokú végzettséget igénylı szakterületeken, illetve a közszférában a nemek közti keresetkülönbség tovább nı. A keresetek közti különbség a szakmai pályafutás egész szakaszára jellemzı és a munkában töltött évek számával párhuzamosan növekszik. Ez hátrányba hozza a nıket a szociális juttatások területén is (táppénz, munkanélküli segély, nyugdíj) (Galasi, 2000; Frey, 2001). 15

16 Nemi diszkrimináció Több kutatás eredménye szerint a hagyományos nemi sztereotípiák erıteljesen befolyásolják a munkaadók hozzáállását (Anker, 1997). Bukodi Erzsébet szerint (2005) a hagyományos nıi sztereotípiákat (barátságosság, kedvesség, gondoskodás) a férfiak ugyan jellemzıen nagyra értékelik a nıkben, de ezeknek a tulajdonságoknak a munkaerı-piacon nincsen értékük, így ezekre a férfiak nem is vágynak. Ráadásul ezen sztereotípiák alapvetıen meghatározzák a nık megítélését, és így a valós teljesítmény értékelésének gátjává válnak. Az Euconsult Alapítvány 2003-as felmérése szerint a következı nemi sztereotípiák nehezítik a nık munkaerı-piaci karrierjét: 1. táblázat: Nıket érintı sztereotípiák a munkaerı piacon Nık különbözı életszakaszban Gyermektelen nı Kisgyermekes anyuka 50 évesnél fiatalabb, nagyobb gyerekekkel rendelkezı anyuka 50 év feletti nı Nıket érintı sztereotípiák a munkaerı piacon Hosszú távon nem lehet rá építeni, mert el fog menni szülni. Nem éri meg a belsı céges továbbképzésekre küldeni. Nem megbízható, mert a kisgyerek gyakran megbetegszik, ilyenkor a nı szabadságot vesz ki. Nagyon megbízható dolgozók. Idısek, lassúak, képzésük leginkább a múlt rendszerben történt. Nem tudnak bánni a számítógéppel, és nem beszélnek idegen nyelveket. Egyértelmő utalások vannak arra, hogy a munkáltatók igyekeznek megtalálni a kiskapukat, amelyek segítségével a családalapítás elıtt álló és kisgyermekes nıket diszkriminálják (Spéder, 2000; Pongráczné, 2001). E hozzáállás mögött azonban a sztereotípiákon túl nyilván meghúzódik a jelenlegi szabályozásnak a munkáltatókat sújtó oldala, vagyis a hosszú szülési szabadság utáni kötelezı alkalmazás, a reintegráció bármiféle strukturális támogatottsága nélkül. A munkaerı-piacon megmutatkozó nemi különbségekben szerepet játszanak az indirekt diszkrimináció eszközei is, amelyek elsısorban a nemsemleges politika következményei. Ennek irányelvei egyértelmően a férfiak tipikus karrierpályáját veszik alapul. Ráadásul a nık a férfiakhoz képest sokkal kisebb arányban találhatóak meg a politikai döntéshozatalban. A nıi érdekképviselet érvényesítését nehezíti az is, hogy a szocializmusban a nık a deklarált nemi egyenjogúság eredményeképpen magukat egyenjogúnak is érezték, és ez az akkoriban felnıtt nık többségének önképét a mai napig meghatározza (Kende, 2005). 16

17 Strukturális és szimbolikus akadályok Több kutatás eredménye szerint a magyar vállalatok többsége patriarchális módon épül fel, a hierarchia legfelsıbb szintjein alig akad nı. Számos elemzés kimutatta, hogy a szervezetek továbbra is patriarchális módon mőködnek, a nık még mindig távol vannak a szervezeti hatalom legfelsı szintjétıl. Az elfogadott szervezeti formák jellemzıen férfiasak. A piramis csúcsán rendszerint egy tekintélyelvő férfi áll, akinek közvetlen beosztottjai között akadhat nıi munkaerı. A piramis szintjei között, de azokon belül is alá-, fölérendeltség tapasztalható. Ez a forma nagyon ısi, nagyon tradicionális, és nálunk még mindig meglehetısen elterjedt. A magyar férfivezetık túlnyomó többsége ennek szellemében irányít. (Lévai, 2005: 177) A hierarchikus felépítés mind a vállalaton belül, mind pedig a vállalaton kívül érvényesül. Ennek értelmében a nık leginkább csak a tipikusan nıi szakterületeken tudnak karriert befutni, de még ezeken a területeken is jellemzı az üvegplafon jelenléte: vagyis a legfelsıbb pozíciókig a nık már csak elvétve jutnak el. Ezzel szemben érdekes megfigyelni, hogy a férfiak karrierlehetısége éppen ellentétes irányú: a nıi szakterületeken a férfiaknak szinte meg kell erıltetni magukat azért, ha nem akarnak karriert befutni (Williams, 2002). E jelenség fenntartásában szerepet játszik a nemek közti hierarchikus struktúra, illetve a nemi sztereotípiák: a nık maguk sem igazán hiszik el, hogy képesek lennének a tipikusan férfiak uralta területeken karriert csinálni (Nagy, 1993). Minél magasabban található egy pozíció a hierarchialétrán, a kiválasztás annál kevésbé igazodik kizárólag objektív feltételekhez. Így ebben szerepet játszanak a gondolkodást befolyásoló, kevéssé tudatosított mechanizmisok, mint például a sokat emlegetett nemi sztereotípiák, illetve a férfiak között mőködı szolidaritási elv (a férfiak hajlanak arra, hogy a hatalmat a hozzájuk hasonlóknak adják át, ld. Cordes, 2001). Ráadásul, mivel a nık a karrierjük elején tipikusan lemaradnak a férfiakhoz képest (a gyermeknevelési feladatok ellátása miatt), ezt a lemaradást késıbb sem sikerül behozniuk, hiszen nem rendelkeznek megfelelı kapcsolati tıkével a pozíciók újraelosztásához. A jelenlegi gazdasági helyzetben egyre nagyobb szerep jut a munkaerı mobilitásának. A nemi szerepés feladatmegosztás jelenlegi rendszerében a nıi munkaerı mobilitása jobban akadályozott, mint a férfiak esetében. Magyarországon a hivatalos foglalkoztatást sújtó egyre magasabb munkaadói terhek tovább nehezítik a nık foglalkoztatási helyzetét. Az atipikus munkaformák alkalmazásával szemben ugyan a legtöbb akadályozó jogszabályi nehézséget felszámolták, azonban pl. a távmunka terjedését még mindig akadályozzák a normál munkaformához képesti magasabb adóterhek, és a szabályzások rugalmatlansága. 17

18 4. Női karrierminták Magyarországon Mint ahogyan arra már utaltunk, a nık munkaerı-piaci lehetıségeit erıteljesen befolyásolja a családban gondozott gyermekek száma és életkora. Az adatok alátámasztják, hogy a gyerekek megléte jelentısen csökkenti a foglalkoztatás valószínőségét a nık esetében. A fiatal nıknél már az elsı gyermek megléte is a foglalkoztatási arány jelentıs visszaeséséhez vezet. Megdöbbentı, hogy a három vagy annál több gyermek vállalása milyen nagymértékben csökkenti a foglalkoztatás valószínőségét, egészen a 10%-ot alig meghaladó szintig a fiatal nık esetében, és körülbelül 40%-ig a középkorú nıknél. (Bukodi, 2005) A korai karrierre jellemzı a nık lemaradása, részben a hosszabb szülési szabadság igénybevétele miatt, részben az azt követı idıszakban is még befektetendı energiák miatt. Az állami gyermekellátási rendszer kiépítettségének és sokszor színvonalának romlása, a privát ellátórendszer szabályozatlansága és egyre növekvı költsége szintén komoly visszafogó hatást gyakorol a nık munkaerı-piaci részvételére. Ha számításba vesszük a nık átlagkeresetének összegét, és a gyermek családon kívüli gondozásának költségeit, megállapíthatjuk, hogy a nık jelentıs csoportja számára nem éri meg dolgozni. A közvélemény kutatások eredményei alapján a szülési szabadságon lévı nık kb. 40%-a gondolja úgy, hogy reális lehetısége van arra, hogy korábbi munkahelyére visszatérjen (Váradi, 2006). A többség tehát nem lát más lehetıséget a munka világába való visszatérésre, mint kisgyerekes anyaként új munkát keresni a munkaerı-piacon. A munkába való visszatérésre leginkább a felsıfokú végzettséggel rendelkezı nık motiváltak, akik korábban nagy döntési szabadsággal járó munkakörökben tevékenykedtek. A visszatérni nem kívánók körében pedig felülreprezentáltak a kevés munkahelyet kínáló, kistelepüléseken élık. Ebben a munkába járás nagy költség- és idıigénye játszik alapvetı szerepet (Bukodi, 2005). Összességében a szülési szabadság lejárta után minden 10. nı tervezi azt, hogy háziasszonyként otthon kíván maradni. Ezen csoportban felülreprezentáltak a többgyermekesek ös adatok alapján a szülési szabadságon lévı nıknek csak 7%-a végzett keresı tevékenységet, közülük is minden 2. csak alkalmanként. A nık kb. kétharmada kívánja a szülési szabadság teljes idejét tudatosan kizárólag a gyermeknevelésre fordítani. Ez utóbbi csoporton belül 13% azoknak az aránya, akik nem tudják a gyermek ellátását másképpen megoldani és 11% szeretett volna ugyan dolgozni, de nem talált megfelelı munkalehetıséget. Ez utóbbi kategóriában felülreprezentáltak a többgyermekesek és az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezık. Ennek ellenére a szülési szabadság alatt keresı tevékenységet folytató nık többsége többgyerekes (Váradi, 2006). A felsıfokú végzettségő nık csoportját tekintve az átlaghoz képest nagyobb azok aránya, akik a szülési szabadság alatt is dolgoznak és kisebb azoké, akik a szülési szabadság után nem találnak 18

19 megfelelı munkát. Ebben a csoportban a legmagasabb a munkaerı-piacra visszatérni kívánók aránya, amiben valószínőleg a gyermeknevelési támogatások potenciális fizetéshez viszonyított aránya is jelentıs szerepet játszik. E helyzet interpretálásában jelentıs különbségek mutatkoznak a különbözı kutatók között: egyesek szerint a rendszerváltás nagy vesztesei a kisgyermekes anyák, mások szerint a nık végre választhatják a teljes idıs anyaságot, és ehhez még némi anyagi támogatást is kapnak. Kisgyermekes anyák helyzete a magyarországi kutatási adatok fényében Alábbiakban a Tájékoztató nıi foglalkoztatás hazai és nemzetközi trendjeirıl, a gyermekes anyák munkapiaci helyzetérıl készült tanulmányok fıbb megállapításairól (Megtárgyalta a Népesedési Kormánybizottság szeptember 19-i ülésén) címő tanulmány egyes részeit szeretném ismertetni, ugyanis úgy vélem, ez a tájékozató tökéletes összefoglalóját adja a témának. A kutatások alapján annyi bizonyosan látható, hogy a nık gyermekvállalási hajlandósága jelentıs mértékben összefügg részben a megszerzett munkaerıpiaci pozícióikkal, részben a várható munkaerıpiaci kilátásaikkal. Viszont számos ellentmondásra a jelenlegi ismereteink alapján nem tudunk választ adni. A születési idıtartam kitolódása összefügg a kitolódott iskoláztatással, a késıbbi családalapítással. Ugyancsak a késıbbi szülési életkort eredményezik azok a karrierminták, amelyek szerint a gyermekvállalás miatt csak akkor érdemes megszakítani a munkavállalást, ha már valamilyen gyakorlatot és tapasztalatot sikerült megszerezni a munkapiacokon. Ezzel ellentétes tendenciák is megfigyelhetık: a szülés utáni sikeres visszatérés hiányzó és kedvezıtlen mintái elriasztják az iskolázott nıket a gyermekvállalástól. Sokan úgy érzik, hogy a férfiakénál magasabb iskolázottság megszerzéséért tett erıfeszítéseik és beruházásaik elveszítik értéküket, ha a szülés miatt kiesnek a munkahelyi versenyekbıl. A foglalkoztatott anyák gyermekvállalási hajlandóságának csökkenése egyértelmően arra utal, hogy a mai munkapiaci körülmények közepette sokkal több a gyermekvállalással szembeni ellenösztönzı, mint a rendszerváltást megelızıen. A magyar társadalom családcentrikus beállítottságára, a keresı tevékenység és a gyermekvállalás összeegyeztetésének nehézségeire visszavezethetıen az otthonon kívül végzett munka erısen másodlagos szerepet játszik a nık, az anyák értékrendjében. A munkát elsısorban anyagi okok, a család megélhetése miatt tartják fontosnak, és az egyéni ambíciók, karrierszempontok kevésbé játszanak szerepet. A 60-as, 70-es évekre a férfi-nıi szerepek tradicionális felfogása volt jellemzı, mely a nyolcvanas évek végére annyiban módosult, hogy megnıtt az anyagi kényszer nélkül is elsısorban részmunkaidıben a munkát vállalni kívánó nık aránya. 19

20 A rendszerváltozás következtében megváltozott munkaerıpiaci helyzet a családon belüli hagyományos munkamegosztást elfogadó, helyeslı véleményeket erısítette. A férj feladata a család eltartása a nı feladata az otthoni teendık ellátása szerepmegosztással való egyetértés általában, és a legfiatalabb generáció esetében is növekedett. Másfelıl csaknem kizárólagossá vált, a család megélhetése miatt a nınek is dolgoznia kell felfogás is. Ebbıl következik, hogy a nıi foglalkoztatás nagyarányú visszaesése inkább anyagilag, semmint pszichésen viseli meg a családokat, az érintett nıket. Jelentısen megnehezült a gyermeket nevelı, vagy gyermekvállalás elıtt álló nık helyzete a munkaerıpiacon. Női vezetők karriermintái A Regina Alapítvány 2005-ben végzett kutatásban a vezetıi és vállalkozói pozíciókhoz való hozzáférésen keresztül vizsgálta a nemi esélyegyenlıség érvényesülését. E kutatás interjúinak eredményei sokrétő információt szolgáltattak arról, hogy ma Magyarországon milyen karrier utak állnak a vezetıi és vállalkozói pozíciókban dolgozó nık mögött, tehát a strukturális adottságok hogyan csapódnak le az egyes életpályákban, milyen egyéni motivációk, döntések állnak a statisztikai adatok mögött. A következı megállapításokat ezen interjúkra alapozom. Az interjúkban elmondottak jól kiegészítik az elıbbiekben elmondottakat. Az interjúk alapján egyértelmően az a kép rajzolódik ki, hogy igen eltérı életút áll ma Magyarországon a sikeres férfiak és a sikeres nık mögött. A férfiak mögött leggyakrabban hagyományos céges elımenetel áll, nıknél ritkán., amennyiben mégis, ez sokkal több befektetéssel, lemondással jár. A férfiak körében feltőnı a nagycsaládosok aránya, ahol a sikeres férfi mellett egy feleség áll, aki biztosítja a hátteret és neveli a gyermekeket (feltőnıen gyakori a 3-4 gyermeket is nevelık aránya), vagyis egy hagyományos, a társadalmi normáknak megfelelı életpálya rajzolódik ki. A nık körében szinte kivétel nélkül a másképp gondolkodók, a társadalmi normákat valamilyen formában felrúgókat találjuk, akik azért kerülhettek vezetıi pozícióba, mert valamiképpen kilógtak környezetükbıl, amit a környezet általában nem is tolerál. Így köztük ezért is gyakoriak az egyedülállók és a gyermektelenek (tehát nemcsak az idıbeosztás problematikája miatt). Úgy tőnik, a mai magyar társadalom a magánéletben még mindig nehezen tud mit kezdeni a határozott, sikeres, sokat keresı nıvel, fıleg, ha férjénél többet keres. Kis mértékben a fiatal generáció körében kialakulóban van egy új modell, amelyben a házastársak mindketten vezetı pozícióban vannak, a gyermeknevelést pedig fizetett külsı segítséggel oldják meg. Azonban ezekben a családokban is a nı munkája kell rugalmasan alakuljon, ı felelıs a háztartásért és a gyerekért. Férfi felsıvezetık egyértelmően megfogalmazzák, hogy egy cég vezetése nem lehetséges rugalmas munkaidıben vagy részmunkaidıben, azaz a jelenlegi struktúrák felrúgása még a legalternatívabban gondolkodók körében sem merül fel. Körükben az alternatív gondolkodás annyiban valósul meg, hogy igyekeznek több idıt fordítani a gyermekeikre, és szükség esetén részt vállalnak a háztartási feladatokból. Azonban a hagyományos szerepleosztás mit sem változik: ık a felelısek a család fenntartásáért, ezért számukra a munka határozza meg a családot és nem fordítva. Ezzel szemben a nık karrierképét egyértelmően meghatározza a munka és család feladatainak 20