ELJÁRÁSREND. "Ne légy áldozat!" TÁMOP C-11/ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal 2013.

Átírás

1 ELJÁRÁSREND "Ne légy áldozat!" TÁMOP C-11/ Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal 2013.

2 Tartalomjegyzék BEVEZETÉS... 4 JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA ÁLDOZATVÉDELMI ÉS ÁLDOZATSEGÍTŐ IRODÁK KIALAKÍTÁSA: TRÉNINGEK, TAPASZTALATCSERÉK, KONFERENCIÁK, MŰHELYMUNKÁK, ESETMEGBESZÉLÉSEK A CÉLCSOPORTOK SZÁMÁRA: KOMMUNIKÁCIÓ, TÁJÉKOZTATÁS, NYILVÁNOSSÁG: KÍSÉRLETI TESZTPROGRAM:... 8 ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA A MŰHELYMUNKÁN RÉSZT VEVŐ SZERVEZETEK: SWOT - ANALÍZIS AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE A VIKTIMOLÓGIA KIALAKULÁSA AZ ÁLDOZATTÁ VÁLÁS ÁLDOZATPOLITIKA KEZDETEI AZ ÁLDOZATPOLITIKA TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON A KEZDETEKTŐL NAPJAINKIG RÖVID ÁTTEKINTÉS BŰNÜGYI STATISZTIKAI ADATOK BŰNCSELEKMÉNYEK, SÉRTETTEK CIVILEK ÉS AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS JOGSZABÁLYI KÖRNYEZET RÉSZLETES BEMUTATÁSA SÉRTETTEK A SZABÁLYSÉRTÉSI ELJÁRÁSBAN ÁLDOZATSEGÍTÉS NAP, MINT NAP...45 RÖVID ÖSSZEFOGLALÁS- ÖSSZEGZÉS NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK, JÓ GYAKORLATOK EURÓPAI MINTÁK SEGÉLYVONALAK EURÓPÁBAN NEM EURÓPAI MINTÁK: EDDIGI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK, JELENLEGI MŰKÖDÉS BEMUTATÁSA A RÉGIÓ CIVIL SZERVEZETEIVEL TÖRTÉNŐ EGYÜTTMŰKÖDÉS AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS TERVEZETE AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS ÚJ KIHÍVÁSAI: ESETTANULMÁNYOK SZ. ESETTANULMÁNY BEVEZETÉS 2

3 2. SZ. ESETTANULMÁNY SZ. ESETTANULMÁNY SZ. ESETTANULMÁNY SZ. ESETTANULMÁNY SZ. ESETTANULMÁNY A BEMUTATOTT ESETTANULMÁNYOK ÖSSZEGZÉSE ÖSSZEFOGLALÁS FELHASZNÁLT IRODALOM BEVEZETÉS 3

4 BEVEZETÉS Jelen protokoll célja a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal, a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság és a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal által megvalósított Ne légy áldozat! című, TÁMOP C-11/ azonosító számú projektben résztvevő, az áldozatsegítés területén tevékenykedő szervezetek közötti hatékonyabb együttműködés kialakítása, az áldozatsegítési eljárások, folyamatok lépéseinek, szabályainak, valamint az áldozatsegítő szervezetek együttműködési formáinak, gyakoriságának, a megvalósítói feladatokban történő közreműködésnek, információáramlásnak, szakmai jelentések készítésének szabályozott rendszerének kialakítása. A protokoll kidolgozása során bevonásra kerültek a projekt kedvezményezett megvalósítói mellett civil szervezetek, az áldozatvédelem, áldozattá válás megelőzése területén érintett szervezetek képviselői, a rokon területeken tevékenykedő szervezetek is. Első fázisban műhelymunkák megtartására került sor a fenti szervezetek képviselőinek meghívásával és aktív részvételével, mely megbeszéléseken előzetesen felmérésre kerültek a szükségletek és igények egy komplex, összehangolt rendszer kialakítása érdekében. Meghatározásra kerültek azok a hiányosságok, amelyek jelenleg hátráltatják az együttműködést, meghatározásra kerültek a rendszer gyengeségei, erősségei, lehetőségei és veszélyei is. A projekt végén a kidolgozott protokoll gyakorlati felhasználásából levont következtetések alapján az eljárásrend visszacsatolása történik, mely a felhasznált tapasztalatok alapján véglegesítésre kerül. BEVEZETÉS 4

5 JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA A Ne légy áldozat! című, TÁMOP C-11/ azonosító számú projekt négy fő területet foglal magába: áldozatvédelmi és áldozatsegítő irodák kialakítása, tréningek, tapasztalatcserék, konferenciák, műhelymunkák, esetmegbeszélések a célcsoportok számára, kommunikáció, tájékoztatás, nyilvánosság, kísérleti tesztprogram. 1. Áldozatvédelmi és áldozatsegítő irodák kialakítása: A meglévő infrastruktúra kihasználásával, a megyei rendőr-főkapitányság, a helyileg illetékes rendőrkapitányságok és az Igazságügyi Szolgálatok rendelkezésre álló helyszínein, 8 városban - Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda, Nyírbátor, Vásárosnamény, Tiszavasvári, Fehérgyarmat és Záhony összesen 12 helyszínen kerülnek kialakításra az áldozatvédelmi irodák. Az irodák alapvető célja és rendeltetése a következő: Áldozatvédelem, áldozatsegítés a Rendőrség által végzett tevékenység, mint a sértettként, illetve tanúként történő meghallgatás és kihallgatás, az állampolgárok tájékoztatása a megyében elérhető, áldozatvédelemmel foglalkozó szervezetekről, azok tevékenységéről, az áldozatok jogorvoslati lehetőségeiről); Pszichológiai szolgálat (a programban foglalkoztatásra kerülő pszichológusok áldozatokkal történő foglalkozása, mint például a bűncselekmények során nehezen feldolgozható történések, momentumok megbeszélése, feldolgozása); Az Igazságügyi Szolgálat Áldozatsegítő Osztálya által folytatott tevékenységhez szükség szerint biztosítja az áldozatok segítését, ezekben az irodákban. JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA 5

6 Az áldozatvédelmi irodák biztosítják az ügyfelekkel, az áldozatokkal való empatikus bánásmód alkalmazását, az esetek feldolgozásával és pszichológus foglalkoztatásával az áldozatok után követését. A fentieken túl költségkímélő és kényelmes megoldást jelentenek az áldozatok számára, akik lakóhelyükön, vagy ahhoz közeli helységben igénybe vehetik az iroda szolgáltatásait, ezáltal mentesülnek az utazás, étkezés és egyéb költségektől. A pszichológus feladata többrétű. Egyrészt azonnali (vagy egy későbbi időpontra egyeztetett) egyéni krízis intervenció az áldozat részére, másrészt erre irányuló igény esetén - sértetti csoportokat vezethet meghatározott bűncselekményi kör áldozatainak. Ezen irodák kialakítása lehetővé teszi az áldozatok társadalomba történő visszaintegrálódását és a munka világába történő visszaterelését, mely a pályázat horizontális célkitűzéseinek megvalósulását is elősegíti. Áldozatok részére nyújtott szolgáltatások az Áldozatvédelmi Irodákban: 1. Pszichológusi segítségnyújtás A bűncselekménnyel összefüggő lelki problémák megoldásában nyújt segítséget (11 pszichológus bevonásával.) 2. Mentálhigiénés, szociális szakember segítségnyújtása Egyéni és csoportos kezelések, terápiák biztosítása, segítségnyújtás, mentálhigiénés, életvezetési tanácsok nyújtása. 3. Humán szakember vagy önkéntes segítő rendelkezésre állása A sértett meghallgatása, az otthoni életbe, társadalmi és munkahelyi visszailleszkedéshez szükséges praktikus tanácsokkal történő ellátása. JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA 6

7 2. Tréningek, tapasztalatcserék, konferenciák, műhelymunkák, esetmegbeszélések a célcsoportok számára: Szakemberek számára szervezett képzések: Készségek, képességek fejlesztése, felkészítésük Az áldozatpolitika új irányai Magyarországon című e-learning igénybevétele a pályázat közvetlen megvalósításában résztvevő szakemberek részére Műhelymunkák szervezése Interdiszciplináris felkészítések (különböző szakterületek munkatársainak) Esetmegbeszélések, tapasztalatcserék Kommunikációs tréning Szupervízió biztosítása A nem szorosan vett áldozatsegítési szakterületen dolgozók felkészítése az áldozatok számára elérhető szolgáltatásokról szóló információkra és azok átadására Áldozatok számára szervezett képzések: 1. Reintegrációs foglalkozás A felnőtt korú csoporttagok saját élethelyzetének tudatosítása,a társadalomba,munka világába történő beilleszkedésük segítése,jól hasznosítható gyakorlati ismeretek átadása a csoporttagok részére. 2. Önismereti tréning A bűncselekmény következtében jelentősebb érzelmi, önértékelési nehézségekkel küzdő JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA 7

8 áldozatok számára; elsősorban középfokú iskolákban tanuló fiatalok számára: 3. Önvédelmi tanfolyam A bűncselekmények fiatal áldozatainak részére önvédelmi technikák elsajátítása. 3. Kommunikáció, tájékoztatás, nyilvánosság: Nyitó- és záró konferencia Szakmai konferenciák Kisfilmek készítése Papír formátumú kiadványok, szóróanyagok Best-Practice tanulmány készítése Védd magad okosan társasjáték elkészítése Tv, rádió, újság folyamatos tájékoztatása 4. Kísérleti tesztprogram: A kísérleti tesztprogramban 12 település vesz részt: Tímár, Nagyhalász, Dombrád, Pátroha, Nagyecsed, Nyírmihálydi, Nyírpilis, Nyírtelek, Tiszavid, Tisztaberek, Tiszalök, Tuzsér JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA 8

9 A tesztprogram célja: állampolgár-barát rendőri jelenlét a tesztprogram településein; áldozatvédelmi és bűnmegelőzési szolgáltatás fejlesztése; szóróanyagok terjesztése; kék esték szervezése JELEN PROJEKT BEMUTATÁSA 9

10 ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA A protokoll kidolgozása során bevonásra kerültek a projekt kedvezményezett megvalósítói mellett civil szervezetek, az áldozatvédelem, áldozattá válás megelőzése területén érintett szervezetek képviselői, a rokon területeken tevékenykedő szervezetek is. Első fázisban műhelymunkák megtartására került sor a fenti szervezetek képviselőinek meghívásával és aktív részvételével, mely megbeszéléseken előzetesen felmérésre kerültek a szükségletek és igények egy komplex, összehangolt rendszer kialakítása érdekében. Meghatározásra kerültek azok a hiányosságok, amelyek jelenleg hátráltatják az együttműködést, meghatározásra kerültek a rendszer gyengeségei, erősségei, lehetőségei és veszélyei is. A műhelymunkán részt vevő szervezetek: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal Az áldozatsegítés célja az, hogy az áldozatot a bűncselekményt megelőző, vagy ahhoz közeli helyzetbe hozza. Ehhez az Ást. az áldozat igényeihez igazodó különböző segítségnyújtási formákat vezetett be. Különbséget kell tenni, hogy az áldozatsegítő szolgálathoz forduló ügyfél csak általános információkat vagy konkrét támogatást kér-e, illetve abban részesül-e. Előbbi esetben minden formai megkötés nélkül kaphat tájékoztatást (pl. büntetőeljárásbeli jogairól, szociális és más ellátási formákról, más segítő szervezetekről vagy az ismételt áldozattá válás elkerülésének lehetőségeiről), utóbbi esetekben viszont annak igazolása is szükséges, hogy az illető bűncselekmény áldozata. Amennyiben az ügyfél igazolhatóan bűncselekmény áldozata (ezt a büntetőeljárás adott szakaszában eljáró hatóság igazolja), akkor jogosult lehet a támogatások valamelyikére. Ezek két nagy csoportja az állami kárenyhítés és a szolgáltatások. A szolgáltatások (azonnali ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 10

11 pénzügyi segély, érdekérvényesítés elősegítése) egy része pénzbeli, más része egyéb segítséget nyújt az ügyfeleknek. Az azonnali pénzügyi segély célja az, hogy a bűncselekmény áldozata gyors, azonnali segítséget kapjon, ami abban az esetben indokolt, ha a kérelmező a lakhatással, ruházkodással, élelmezéssel, utazással kapcsolatos valamint gyógyászati és kegyeleti kiadásait a bűncselekmény következtében önerőből nem tudja fedezni. Vagyis a cél nem a bűncselekménnyel okozott anyagi kár megtérítése, hanem a bűncselekményt követő nagyon rövid időn belül kialakult krízishelyzet orvoslása. Csak a bűncselekmény elkövetésétől számított 5 napon belül kérhető, felső határa évente változik. Érdekérvényesítés elősegítése keretében az áldozatsegítő szolgálat az áldozatot a szükségletének megfelelő módon és mértékben hozzásegíti alapvető jogai érvényesítéséhez, az egészségügyi, egészségbiztosítási ellátások és a szociális ellátások igénybevételéhez. Ezt határidő nélkül, bármilyen formában, megkötések nélkül kérheti az ügyfél. Az érdekérvényesítés elősegítésének egyik formája, amikor az áldozat részére az áldozati státuszról szóló hatósági bizonyítvány kerül kiadásra, ami a jogi segítségnyújtó szolgálat előtti eljárásban az ott biztosított támogatások igénybevételéhez áldozati mivoltára tekintettel kedvezményeket biztosít a számára. Szintén hatósági bizonyítvánnyal igazolhatja az őt ért bűncselekményt az áldozat az esetlegesen eltulajdonított okmányai pótlása során igényelhető költségmentességi kérelmében, ami olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, ami miatt az esetek nagy részében nem kell fizetnie az új irataiért. A mindennapi gyakorlati tapasztalatok fejlesztése fontos: - tájékoztatás korrekt módon az Áldozatsegítő Osztály szolgáltatásairól - tapasztalatcsere más szakemberekkel, ÁS ügyintézőkkel Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Rendőr-főkapitányság Jelenleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyében 23 áldozatvédelmi referens látja el a feladatok gyakorlati megvalósítását, s a projekt miatt kiemelt feladatok hárulnak rájuk. Folyamatos feladataik közé tartozik a területükhöz tartozó szakemberekkel (családsegítő, polgárőrség, ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 11

12 stb.) napi szintű kapcsolattartás, prevenciós előadások tartása közintézményekben, helyi civil szervezeteknél. A folyamatos tájékoztatás érdekében fontos a projekt elemeinek népszerűsítése a rendőrség által működtetett ELBÍR (Elektronikus Lakossági Bűnmegelőzési Információs Rendszer) hírlevélben, amely havonta egy alkalommal jelenik meg. A szervezet és annak képviselői kiemelik a szóróanyagok, valamint a közös előadások tartását és média szerepléseket a különböző csatornákon keresztül. A szervezet és annak képviselői a közös összefogásra és a személyes kapcsolatok további kialakításában látják a fejlesztés lehetőségét, a szervezetek ne egymás mellett, hanem egymással közösen a cél érdekében működjenek együtt. A közös együttműködés egyik eredménye lesz a konzorciumban résztvevők közös kiadványa is, a közös pontok, igények feltérképezésével, valamint az új tendenciák beépítésével. Közigazgatási és Igazságügyi Hivatal 1 Az Áldozatsegítő Szolgálat a működése első néhány évének tapasztalatai alapján a rá vonatkozó jogszabályok végrehajtása során a fenti igények közül egyeseket megfelelően, másokat viszont kevésbé hatékonyan tud kielégíteni. Ezen felismerés volt az indoka annak, hogy a TETT program keretében olyan új szolgáltatások bevezetésére kerüljön sor, amelyek képesek a hiányosságok pótlásával lefedni az áldozati igények szélesebb körét. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjas Szervezetek Szövetsége: A szervezet több egyesületből tevődik össze, amely a nyugdíjasok érdekvédelmi szervezete, közel 2000 fővel rendelkező szervezet. Számukra is fontos a bűnmegelőzés és már a rendőrséggel régebben is együttműködnek. A szervezet a projekt anyagainak az újságukban való megjelenítésével, a folyamatos tájékoztatásban látja az együttműködés fejlesztésének lehetőségét. 1 Forrás: Dr. Szatmáry - Antal Tamás Együttműködések a Tett program áldozatsegítési alprojektjében ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 12

13 Human-net Alapítvány Az alapítvány tevékenységi körébe tartoznak a következő szolgáltatások: városi családsegítő szolgálat, adósságkezelés, tanyagondnoki szolgálat. Szervezetük meglévő hálózati rendszerén keresztül a projektben bevezetésre kerülő új elemek továbbítását ajánlotta fel, valamint a sikeresség kulcsát a helyi, lokális szinten történő kapcsolatok kialakításában látják. A szervezet és annak képviselője a forró drót - az információ áramlás fontosságát emelte ki. (internet - honlap - facebook) Mint civil szervezetnek, már rendelkező honlappal vállalta a projekt anyagainak népszerűsítését, továbbítását. Mivel az áldozatsegítés mindig is feladatai közé tartozott az Alapítványnak, a folyamatos tájékoztatásban látja a lehetőségét annak, hogy az állampolgárok minél jobban megismerhessék. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vöröskereszt Családok Átmeneti Anyaotthona: Az intézménybe olyan nők kerülnek gyermekeikkel együtt akik elsősorban családon belüli bántalmazás miatt kerülnek be. A szervezet és annak képviselője a fejlesztés lehetőségét a prevencióban látja, hogy klienseik ne váljanak ismételten bűncselekmény áldozataivá, és tudják, hogy mit tehetnek ebben a helyzetben, milyen lehetőségeik vannak. Magyarországon jelenleg minden 5. nő válik bűncselekmény áldozatává, mely igen magas arány. A szervezet és annak képviselője az ez elleni küzdelem fontosságát emeli ki. Konkrét fejlesztési javaslatként és igényként megfogalmazza, a szervezet, ill. a konzorcium működési területén önkéntesek toborzását, akik vállalják az áldozatok elszállítását ebbe az intézménybe, ugyanis jelenleg egyetlen hivatalos szervezetnek sincs jogköre erre. Ez főként azonnali beavatkozás szükségessége esetén (éjszaka, hétvégén) nagy probléma, hiszen a rászoruló áldozatok ezekben az esetekben vagy anyagilag, vagy más szempontból nincsenek abban a helyzetben, hogy a szervezet által nyújtott segítséget igénybe vehessék. A szervezetük már rendelkezik olyan szakmai anyagokkal, melyet szívesen a rendelkezésére bocsát ezen projekt részére. Az intézmény vezetője további fejlesztési lehetőségként javasolta még: az Egészségügyi Főiskolán a szakemberek részére jelenleg is oktat, különös tekintettel kitérve a háztartáson belüli erőszakra. Kiemeli a képzések fontosságát. Fontos a különböző ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 13

14 áldozatokkal foglalkozó intézmények részére a korrekt információátadás, az élő kapcsolatok kialakítása, valamint olyan szakmai protokollok kialakítása, amelyek során kidolgozásra kerül, hogy a résztvevő szervezetek és azok dolgozói tudják, hogy hová van jelzési kötelezettsége és hogyan. Ezen együttműködések és protokollok kizárólag akkor hatékonyak, ha minden részes szervezet részt vesz a kidolgozásukban és megvalósításukban és minden szervezet a megfelelő segítséget biztosítja az áldozat részére. Szükséges nagy hangsúlyt fektetni prevenciós kisfilmekkel a diszkrimináció csökkentésére, az iskolai felvilágosításra (Pl.: megfelelő párkapcsolat, jelek felismerése), bár a szervezet tapasztalata, hogy a szülői ellenállás nagy, így a célcsoporthoz nem jut el az üzenet. Ófehértó, Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Polgárőr Egyesület: 2004 óta működik, mint civil szervezet. amely a Közép-Nyírségi Kistérség településeinek nyújtja szolgáltatásait. Ez mind a tájékoztatásban, kisfilmek készítésében, bűnmegelőzési előadások tartásában, gyermekek részére bűnmegelőzési rajzpályázatok meghirdetésében realizálódik. Nagyon jó kapcsolatot ápol a Rendőrséggel, és az Országos Polgárőrség programjai is helyi szinten koordinálásra kerülnek: SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom). A cél minden célcsoport elérése: nyugdíjasok, Gyesen lévő kismamák, valamint a projekt új elemeinek a népszerűsítése is a feladatai közé tartozik. Oltalom Szeretetszolgálat: Fő feladata a hajléktalanok segítése és ellátása, valamint az Anyaotthont is fenntartja, s részükre jogi, pszichológiai, krízisintervenciós ellátást biztosít. Csoportos formában mind a gyerekek, mind a szülők részére szerveznek bűnmegelőzési tájékoztatásokat (D.A.D.A), ill. a rendőrséggel is kiváló kapcsolatot tartanak fenn. Tapasztalatuk szerint a rendőrség részéről érkező információkat az áldozatok hitelesebbnek tekintik. Célszerű lenne a bántalmazottak részére az érdekképviselet kialakítása minél több szervezet összefogásával, ill. szükséges a prevencióra és a szemléletformálásra összpontosítani. Egy-egy eset kapcsán a szervezetek tartsanak esetkonferenciát, így közösen segítve a klienseket. A közvélemény számára az ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 14

15 áldozatok társadalmi megítélésében, a médiában a megfelelő kommunikációval és az előítéletek visszaszorításában van előre lépési lehetőség. A projekt megvalósítása során számos lehetőség kínálkozik arra, többek között az áldozatvédelmi irodákban, a Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalban, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Kormányhivatalban, hogy konkrét, számszerűsíthető, tényekkel igazolható módon lehessen a jogalkotó felé közvetíteni és képviselni közösen a családon belüli erőszak specifikus, külön törvényi tényállásban történő rögzítésének szükségességét. Továbbá ebben a speciális sértetti-elkövetői viszonyban a magánindítvány korlátozó szerepét kizárva közvetve a látenciát elősegítő esélyét is kizárni, hogy sor kerülhessen a családon belül bántalmazó büntetőjogi felelősségre vonására azokban az esetekben is, amelyeket egészen addig büntetlenül elkövethet, hiszen megteheti. A társadalomra veszélyességnek eléri azt a szintjét, ami sokkal aktívabb fellépést igényel valamennyi áldozatvédelemmel foglalkozó szakember részéről. A generációkra történő átörökítés megállításának az első lépése, megtörni azt a bizonyos sorskönyvet. A társadalmi szolidaritás, az emberi méltóság tisztelete erősebb kell, hogy legyen attól, mintsem elfogadják maguk a szakemberek is, hogy tehetetlenek. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. Értéket védeni, értéket hordozni: alkotmányos büntetőjogi elveket és garanciákat; bűncselekményt megelőző, vagy ahhoz közeli állapotba hozni. Talán egyszer sikerül elhinniük a családon belüli erőszak áldozatainak is. A projekt kiemelkedő jelentőségét az adja intézményünk, ellátottjaink számára, hogy áttörést jelenthet a bántalmazással összefüggésben tapasztalható sztereotípiák felszámolásában. Reményeink szerint további kulcsfontosságú szerepe lehet a projektnek abban, hogy a szervezetek, szakemberek összefogása révén az áldozatok érdekeinek védelme és képviselete melletti elkötelezettség megteremtheti annak a zálogát, hogy a családon belüli erőszak elleni fellépés hatékonyabban valósulhasson meg, közvetve elősegítve ezzel azt, hogy az áldozatok segítségkérésre való képessége épülhessen. Úgy gondolom, hogy a családok átmeneti otthona, mint a gyermekvédelmi törvény egyetlen olyan ellátás típusa, amely lehetőséget nyújt a szülő és a gyermek együttes intenzív gondozására. Igazán akkor tudja betölteni maradéktalanul küldetését a családi konfliktusok elöl menekülő, otthontalanná vált anyák és gyermekeik körében, ha nem egyedül, hanem összehangoltan, más szervezetekkel szoros és konstruktív szakmai együttműködésben, a különböző profilú, speciális szolgáltatások szükségességének ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 15

16 személyre szabott felmérésével és megvalósításával tudjuk segíteni az áldozattá vált egyéneket. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Gyermekvédelmi Központ: Jelenleg 1200 részére biztosítanak ellátást. Ezen gyerekek jelentős része úgy kerül az intézménybe, hogy valamilyen bűncselekmény áldozata lett. A következő elemek bevezetése lehet az együttműködés lehetősége: szorosabb kapcsolat a társintézményekkel, fórumok tartása, rendszeres találkozás a szakemberekkel, a nevelőszülők részére is előadások az áldozatsegítésről, mind szakembereik részére, s olyan protokoll kidolgozása a fiatalkorúak segítésének érdekében, hogy hogyan kerüljék el az áldozattá válást. SWOT - ANALÍZIS A műhelymunkák során a résztvevő szervezetek a hatékonyabb együttműködési rendszer kialakítása érdekében SWOT-analízis keretében feltárták a jelenlegi rendszer erősségeit, gyengeségeit, lehetőségeit és veszélyeit. A feltárt gyengeségek és lehetőségek módot adnak arra, hogy a projekt során megtartásra kerülő műhelymunkák során a gyengeségek kizárásával a jelenlegi rendszer hatékonyabbá váljon, míg a feltárt erősségek megőrzésével fenntarthatóak az eddigi eredmények. ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 16

17 ERŐSSÉGEK GYENGESÉGEK kialakult állami Ás rendszer tájékozatlanság a lakosság körében célzott megelőző kommunikáció civil szervezetekkel nem elég élő felülről nyitott támogatási pénzügyi kapcsolat rendszer hatástanulmányok hiánya kialakult jó kapcsolat a rendőrség és pénzhiány a kiegészítő szolgáltatások polgárőrség között országos szintű bevezetésére kollégák szakmai felkészültsége csak pályázati pénzzel lehet fejleszteni Kiegészítésként még a sokszínűség és ezen szolgáltatásokat a többirányú támogatottság fogalmazódott meg. LEHETŐSÉGEK VESZÉLYEK egyházakkal szorosabb együttműködés, lelki segítségnyújtás civil szervezetek bevonása társadalmi érdektelenség nem fenntartható kiegészítő szolgáltatások kommunikációs csatornák bővítése látencia erősödése képzési rendszer folyamatos human erőforrás fejlesztés intézményi rendszer finomítása Minden szervezet felajánlotta a már meglévő eszközeiket, lehetőségeiket az áldozatok tájékoztatása érdekében. human erőforrás, motiváció megszűnik, kiégés társadalmi bizalmatlanság másodlagos viktimizáció ELJÁRÁSREND KIALAKÍTÁSA 17

18 AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE A viktimológia kialakulása Az áldozatvédelem (viktimológia) a bűncselekmény sértettjével és az elkövető kapcsolatával foglalkozó ismeretrendszer, az áldozatok tudományos igényű tanulmányozását jelenti. Kialakulása a 20. század közepére tehető. Az áldozatok iránti társadalmi szolidaritás azonban csak az 1970-es évektől erősödött fel, ettől kezdve vált meghatározóvá ezen a téren segítség megkezdése. A viktimológia a kriminológia alkalmazott tudománya, amely a bűncselekmények sértettei helyzetének jogi, pszichikai, szociális vonatkozású kérdéseit vizsgálja tudományos igénnyel. Elemzi a sértett jogi helyzetét, a sértett és az elkövető kapcsolatát, a sértetti jellemzőket, sértetti tipológiát ad, továbbá foglalkoztatja a sértetté válás megelőzése, a sértett segítése és kártalanítása. Az áldozatvédelem [ ] az áldozattá válás megelőzését szolgálja, az áldozatsegítés pedig a bűncselekmény áldozatává vált személyek részére nyújtott szolgáltatás és kárenyhítés 2 A téma egyik hazai szakértője, Görgényi Ilona 3 a következőkben jelöli meg a viktimológia kutatási területeit: a bűnözés, illetve egyes bűncselekmények áldozatorientált jellemzése; az áldozat viselkedése a bűncselekmény-szituáció előtt, alatt és után; az áldozat kapcsolata az elkövetővel; az áldozat közreműködése a büntetőeljárásban; az áldozat jogi helyzete, a bűncselekménnyel okozott kár megtérülésének módjai a büntető igazságszolgáltatási szférában és azon kívül; a bűnözéstől való félelem; az áldozatoknak nyújtandó segítség formái, az áldozattámogató szerveztek tevékenysége; a viktimálisan veszélyeztetettek köre és a viktimizáció megelőzésének formái. A viktimológiai kutatások körébe tartozik az ún. általános viktimológia, amely a társadalom valamennyi áldozatát vizsgálódása középpontjába állítja, így különösen a munkahelyi és közlekedési balestek, valamint a természeti katasztrófák károsultjait. Ettől eltérő áldozati körrel foglalkozik az ún. modern viktimológia, amely a hatalommal való visszaélés és az emberi jogok megsértésének áldozataira vonatkozó ismereteket összegző 2 Kerezsi Klára, Kó József: Az áldozatsegítő szolgálat hatékonyságvizsgálata. /Második szakasz. Összefoglaló jelentés.; Budapest, Görgényi Ilona: A viktimológia alapkérdései; Budapest, Osiris; AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 18

19 tudományág. A természeti erők, illetve az emberi tevékenység áldozatai kategóriára épít. Mindazokkal foglalkozni kíván, akiket megfosztottak az élethez, az egészséghez, a tisztességhez és a biztonsághoz való jogaiktól. Magyarországon azonban a viktimológia fogalom alatt a krimninálviktimológiát értjük, amelynek célja, hogy az áldozat szempontjából, illetőleg az áldozatot szem előtt tartva értse meg a bűnözést. Elemzi a sértett jogi helyzetét, a sértett és az elkövető kapcsolatát, a sértetti jellemzőket, sértetti tipológiát ad, továbbá foglalkoztatja a sértetté válás megelőzése, a sértett segítése és kártalanítása. Az Európai Unió Tanácsa március 15-én kerethatározatot fogadott el Az áldozatok jogállásáról a büntetőeljárásban címmel (2001/220/JHA, továbbiakban: kerethatározat), amely meghatározza az áldozat fogalmát. A kerethatározat szerint: az áldozat az a természetes személy, aki olyan károsodást szenvedett, ideértve testi vagy szellemi épségének sérelmét, érzelmi szenvedését vagy gazdasági veszteségét is, amelynek közvetlen oka olyan cselekmény vagy mulasztás, amely valamely tagállam büntetőjogi szabályainak megsértésével valósult meg. Míg a kerethatározat az áldozat jogairól és kötelességeiről beszél, addig a hatályos Be. (a büntetőeljárásról szóló évi XIX. törvény) a sértett fogalmát használja. A két fogalom egymásra vetítéséből kiderül, hogy a sértett büntetőeljárási fogalma szűkebb, mint a kerethatározatban írt áldozat fogalom. A sértett minden esetben áldozat, az áldozat azonban lehet olyan személy is, aki nem sértett. A sértett eljárási fogalmát ezért nem lehet áldozati fogalomként alkalmazni. A fentieknek megfelelően az áldozat a bűncselekmény sértettje, valamint az a természetes személy is, aki a büntetőjog-ellenes cselekmény közvetlen következményeként sérelmet, így különösen testi vagy lelki sérülést, érzelmi megrázkódtatást, vagy gazdasági veszteséget szenvedett. A bűncselekmény elkövetője, illetve az, akit a bűncselekmény megalapozott gyanúja terhel, nem tekintendő áldozatnak. AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 19

20 Az áldozattá válás áldozatpolitika kezdetei Az állam büntetőhatalmának kialakulásával az áldozatok jogai és szerepe a büntető igazságszolgáltatásban hanyatlásnak indultak. A századi tett-orientált büntetőjogi kodifikációk során egyaránt figyelmen kívül hagyták a bűncselekmények elkövetőinek és elszenvedőinek szempontjait. Elméleti síkon az áldozat érdekeinek előtérbe kerülését a tettesorientált rendszer kialakulása, különösen az olasz pozitivisták tevékenysége erősítette fel. Az áldozatok pozíciójának háttérbe szorítása miatt több börtönügyi konferencián is napirendre tűzték az áldozatok jogainak helyreállítását, és többek között javasolták, hogy vissza kellene térni a sértettnek nyújtott reparáció ősi gyakorlatához. Így például az 1895-ben, Párizsban megrendezett Nemzetközi Börtönügyi Kongresszuson azt vizsgálták, hogy a modern jog ellátja-e megfelelő eszközökkel a bűncselekmény áldozatát ahhoz, hogy képes legyen jóvátételt nyerni attól a személytől, aki őt sértetté tette. A tanulság az volt, hogy a jogszabályok e tekintetben elégtelenek, s néhány országban a jogi rendelkezések kedvezőtlenebbek az áldozatra, mint az elkövetőre nézve. Nemsokára egyre inkább elterjedt az a nézet, hogy bár a büntetőjog közjog, s a büntetőeljárás célja elsősorban az állam büntetőigényének szem előtt tartása, a bűncselekmények legnagyobb része magánjogi érdekeket is sért. A közösség érdekei mellett nem szabad megfeledkezni a károsult egyéni érdekeiről sem. Áldozatpolitikai irányok a XX. század második felében ( ) Az 1960-as években újból ráirányult a figyelem a bűncselekménnyel okozott kár megtérítésének perspektíváira, mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Elméleti szinten kiemelendő Stephen Schafer, a magyar származású, később amerikai kriminológus idekapcsolódó munkássága ban megjelent könyvének címe: Jóvátétel a bűncselekmény áldozatainak. Az áldozat-orientált gyakorlati fejlemények között az 1960-as években megkezdődött a kompenzációs rendszerek létrehozása. Az első átfogó jogi szabályozás ban Új-Zélandon, majd 1964-ben Nagy-Britanniában született. Az amerikai kontinensen ben Kaliforniában szintén megtörtént az első lépés, amelynek egyik jellemzője, hogy az áldozatkompenzációs program társintézkedéseként meghozott ún. jó szamaritánus rendelettel bátorították és kárpótolták a bűncselekmény áldozatai érdekében beavatkozókat. AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 20

21 Később az USA többi államában is hasonlóan rendelkeztek, 1967-ben pedig Kanadában és Ausztráliában is jogi megoldás született. Az állami kompenzáció jogi megoldásait hamarosan Európában is bevezették. Az 1970-es években az áldozatpolitikai mozgalom is közrejátszott a resztoratív (kárhelyreállító, helyreállító) igazságszolgáltatás mint régi-új paradigma meghirdetésében. Tágabb értelemben a helyreállító (resztoratív) igazságszolgáltatás a bűncselekmények áldozataira koncentrál, és helyzetük, jogaik helyreállítását szolgálja. A bűnelkövetőnek és a bűncselekmény elszenvedőjének a büntetőeljárásbeli helyzete közötti egyensúly megteremtéséről van szó. Felerősödött az igény az áldozatok érdekei, emberi jogai és az elkövetők alapvető jogai közötti egyensúly helyreállítása iránt. Szűkebb értelemben az egyes formákra, különösen a büntetőjogi megoldásokra figyelemmel kiemelendőnek tartjuk, hogy a Büntető Törvénykönyv rendelkezéseiben az okozott kár elkövető általi megtérítése, illetve jóvátétele szerepel. Fenntartjuk korábbi álláspontunkat, miszerint a kárjóvátétel, jóvátétel terminológia a bűnelkövető büntető igazságszolgáltatási szférában vagy azon kívüli reparációs tevékenységeit jelöli, ideértve a bűncselekménnyel okozott kár pénzbeli megtérítését, a kártérítést is. Ilyen értelemben beszélhetünk a büntetőjog kárjóvátételi jellegéről A kártalanítás, kárenyhítés szóhasználat pedig azt fejezi ki, hogy bűncselekmény elkövetése esetén az állam, a társadalom az együttérzése, szolidaritása jeleként kompenzálni igyekszik az okozott kárt. A Nemzetközi Büntetőjogi Társaság (AIDP) évi, XI. Kongresszusán külön témakör foglalkozott a A bűncselekmények áldozatainak kompenzációja -val. Az addigi gyakorlati megoldások megteremtették a tudományos munka létjogosultságát, a kongresszus határozata pedig a későbbi nemzetközi dokumentumok előzményeként is felfogható. Az 1980-as évek áldozatpolitikája Kezdetben az áldozatpolitikai mozgalom izolált volt. Európa legrégibb áldozattámogatási rendszere Nagy-Britanniában jött létre. A háttérindok egyrészt az volt, hogy a bűncselekmények áldozatai nagyon keveset tudtak a korábban bevezetett állam általi és elkövető általi kompenzációs lehetőségekről, s ez vezetett az áldozattámogatás szükségességének felismeréséhez. Másrészt a bűnelkövetők ügyében eljáró szakemberek is AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 21

22 ráirányították a figyelmet arra, hogy milyen traumát jelenthet a viktimizáció még akkor is, ha nem erőszakos bűncselekményekről van szó. Rámutattak, hogy igen kevés információhoz jutnak az áldozatok, és szervezkedni kezdtek. Az áldozatokat támogató országos non-profit szervezet neve 1989-ben közel egy évtizedes működést követően Victim Support lett. Anglia mellett Hollandiában és Németországban is történtek önkéntes alapon szerveződő kezdeményezések az állami szintű áldozatpolitikai intézkedések mellett. A német áldozatsegítő szervezet (Weisser Ring) nemcsak Németországban, hanem Svájcban, Ausztriában, Luxemburgban és Magyarországon is létrejött. Az Európa egyes országaiban kialakult áldozatsegítő szervezetek egyesítése céljából ben alakult meg az Európai Áldozatvédő Fórum (European Forum for Victim Services), (regisztrációjára 1990-ben Svájcban került sor), amelynek az új megnevezése 2007-től Victim Support Europe. Az áldozatsegítő megoldások terén kiugró fejlődés következett be az as évek nemzetközi kezdeményezéseinek és dokumentumainak hatására. Az Európa Tanács égisze alatt a Miniszteri Bizottság elfogadta az évi európai egyezményt az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kompenzációjáról, amely 1988-ban lépett hatályba. A konvenció megerősítette, hogy az állam nem lehet közömbös a bűnözés áldozatainak problémái iránt. Támogatásuk és segítésük azért fontos, mert sok esetben a büntető igazságszolgáltatás önmagában nem elégséges ahhoz, hogy a bűncselekménnyel okozott kárt és kellemetlenséget, testi sértést és lelki megrázkódtatást jóvátegye. Ezért a cél a viktimizációt követően minél hamarabb rehabilitálni az áldozatot és pénzbeli segítséget nyújtani. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ugyancsak sokat tett a bűncselekmények áldozatai érdekében. Az áldozatpolitika alakulása terén nemzetközi mérföldkőnek tekinthető az ben, Milánóban megtartott VII. Bűnmegelőzési Kongresszuson született deklaráció, amelyet a Közgyűlés ugyanebben az évben el is fogadott. A bűncselekmények és a hatalommal való visszaélés áldozataival kapcsolatos igazságszolgáltatás alapelveiről szóló évi ENSZdeklaráció Schneider nyomán az Áldozatok Magna Kartá -jává vált. A deklarációban megfogalmazott áldozati jogok és azok érvényesülésének vizsgálata vissza-visszatérően napirenden van. AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 22

23 Az 1970-es, 80-as évek fordulóján több nyugati országban kormánybizottságokat, kormányközi csoportokat hoztak létre az új kriminálpolitikai, a bűnelkövetőre koncentráló bűnmegelőzés áldozat-orientáltságúvá tétele érdekében. Egyértelművé vált, hogy egyrészt a bűnmegelőzésnek nemcsak az elkövetővé, hanem az áldozattá válás elkerülését is szem előtt kell tartania, másrészt az áldozat-orientált bűnmegelőzés kapcsolódik az elkövető-orientált bűnmegelőzéshez is. Hiszen az elkövetők és az áldozatok között a lakosság és a bűnözés bizonyos részét tekintve nem szigorú dichotómiáról van szó, mert a két személyi kör nem mindig zárja ki egymást, hanem jelenthetnek részben egymást átfedő, homogén közeget is Áldozatpolitika az 1990-es években Az 1990-es évek elejére holland bűnügyi szakemberek a bűnmegelőzés olyan tipológiáját dolgozták ki, amelynek középpontjába az elkövető-, a szituáció- és az áldozat-irányú megközelítés került, mindhárom esetben megkülönböztetve az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevenciót. Az elsődleges áldozat- orientált bűnmegelőzés körébe az általános felvilágosítás bővítése, az elkerülési technikák ismertetése, és a tanácsadás, a lakosság potenciális áldozatait általánosan megcélzó információs kampányok tartoznak. A másodlagos áldozat-orientált bűnmegelőzés intézkedései a magas viktimizációs kockázattal fenyegetett csoportokat és egyéneket (pl. taxisofőrök, pénzszállítók, lakásmaffia-tevékenység kárvallottjai), illetve helyeket (pl. pénzintézetek, üzletközpontok, hétvégi házak) célozzák meg. A potenciális áldozatok egyes köreinek a csökkentése, a különösen veszélyeztetettek érdekében kifejtett megelőző intézkedések megtétele a cél. A harmadlagos áldozat-orientált bűnmegelőzés a konkrét áldozatokat veszi célba a büntető igazságszolgáltatási rendszeren belül és kívül a további viktimizáció megakadályozása végett. Az Európai Áldozatvédő Fórum az 1990-es években több, az áldozatok jogait deklaráló Nyilatkozatot alkotott meg [Az áldozatok jogai a büntető igazságszolgáltatásban (1996), A bűncselekmények áldozatainak szociális jogai (1998), Az áldozatok jogai a megfelelő szintű szolgáltatáshoz (1999)]. Később további nyilatkozatot fogadtak el, amelynek címe Az áldozat helyzetéről a mediációs eljárásban (2004). A bűncselekmények áldozatainak szociális jogairól szóló, 1998-ban közzétett dokumentumot a Fórum az 1997-ben Budapesten megrendezett éves konferenciáján dolgozta ki. E AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 23

24 Nyilatkozatok jelentős előrelépéseket jelentettek az áldozati jogok katalógusának kialakítása terén. Az áldozatpolitika jellemzői 2000 után Az ENSZ évi, a bűnmegelőzés és a bűnelkövetők kezelése témakörében megtartott X. Kongresszusán megvitatott deklaráció-tervezetet a büntetőügyekben történő resztoratív igazságszolgáltatás alapelveiről az ECOSOC július 24-én elfogadta, s 2002/12. számú határozatával amelynek mellékletét képezi a deklaráció szövege felszólította a tagállamokat az alkalmazásra. A X. ENSZ Kongresszust megelőzően az arra való felkészülés jegyében a Nemzetközi Büntetőjogi Társaság, a Nemzetközi Kriminológiai Társaság, a Társadalomvédelem és Humánus Büntetőpolitika Nemzetközi Társasága és a Nemzetközi Börtönügyi Alapítvány közös állásfoglalást alakított ki a resztoratív igazságszolgáltatást illetően, amelynek céljaként fogalmazták meg az áldozatok és az elkövetők közösség bevonásával történő rehabilitációját. A resztoratív igazságszolgáltatást napjainkban egyre inkább olyan megoldásnak tekintik, amely konstruktív kimenetet biztosít mind az áldozatok, mind az elkövetők számára. Az ENSZ XI. Kongresszusán, 2005-ben megvitatott Bangkoki deklaráció tervezete is nyomatékosítja, hogy az áldozatok érdekeinek és az elkövetők rehabilitációjának biztosítása érdekében különösen fontos a resztoratív politikák, eljárások és programok további fejlesztése. Ekkor változott meg az ENSZ kongresszus-sorozat elnevezése, amely nemcsak formai, hanem tartalmi szemléletváltozást is jelent. Korábban a bűnmegelőzés és a bűnelkövetők kezelése témakörben tartották a kongresszusokat, míg a XI. Kongresszus a bűnmegelőzésről és a büntető igazságszolgáltatásról szólt, amely megnevezés álláspontunk szerint jelzi azt a napjainkra megerősödött kriminálpolitikai igényt, hogy a figyelmet a bűnelkövetőkön kívül többek között a bűncselekmény áldozatai és a közösség felé is szükséges kiterjeszteni Az Európai Unió jogforrásai jelentős előrelépést eredményeztek az egyes tagországok áldozatpolitikájában és jogalkotásában. A Tanács március 15- én elfogadta az áldozatok büntetőeljárásbeli helyzetéről szóló 2001/220/IB kerethatározatot. Ennek preambuluma értelmében ki kellett dolgozni a bűncselekmények áldozatainak védelmét szolgáló minimális normákat, különös tekintettel az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférhetőségükre és arra a AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 24

25 jogukra, hogy a káruk, ideértve a jogérvényesítéssel járó költségeket is, kompenzálást nyerjen. Az áldozati jogok katalógusa az utóbbi évek fejleményeinek hatására állítható össze. Az egyes nemzetközi dokumentumok erősen eltérő megközelítéseket mutatnak. Beszélhetünk a bűncselekmény áldozatának a büntetőeljárási kódexben rögzített jogairól, illetve az ennél szélesebb kört felölelő büntető igazságszolgáltatásbeli jogairól, továbbá a büntetőeljáráson kívüli szociális, egyéb jogairól. A szociális jogok fontosságát mutatja az is, hogy sok esetben a bűncselekmény- szituációt követően a büntető igazságszolgáltatás önmagában véve nem elégséges ahhoz, hogy a bűncselekménnyel okozott sérelmet, kellemetlenséget kompenzálja. A jogharmonizáció biztosítása érdekében a évi LI. törvény egyrészt beépítette a büntetőeljárásról szóló törvénybe a közvetítői eljárással kapcsolatos rendelkezéseket, másrészt beiktatta a Büntető Törvénykönyvbe a tevékeny megbánásra vonatkozó új szabályokat, amelyek a közvetítői eljárás eredményessége esetén alkalmazandók. A mediációs eljárás lefolytatására nézve pedig külön törvény (2006. évi CXXIII. tv. a büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről) előírásai az irányadók. A büntetőügyekben történő mediáció tényleges alkalmazásának kezdő időpontja hazánkban január 1-je volt. Az áldozatpolitika története Magyarországon A nemzetközi szervezetek dokumentumainak elveit, ajánlásait és célkitűzéseit elfogadva a magyar kormány 1999-ben első olyan hazai jogszabályként, amely kifejezetten az áldozatok segítésével kapcsolatos állami feladatokról szólt megalkotta a bűncselekmények áldozatai és hozzátartozóik védelme, káruk megtérülése, enyhítése érdekében teendő jogalkotási feladatokról és egyéb intézkedésekről szóló 1074/1999. (VII.7.) Korm. határozatot A jogalkotó az áldozatok védelme terén a hangsúlyt az áldozatok megfelelő tájékoztatására helyezte (elkövető szabadulásáról való információ átadása, szociális, gazdasági, egészségügyi szolgáltatásokról szóló információ biztosítása), továbbá kiemelte az áldozatok emberi méltóságát, érzéseit kímélő bánásmód és az ehhez szükséges szakemberképzés fontosságát. A Kormányhatározat felhívta a figyelmet néhány speciális szükségletű áldozati csoportra, köztük a prostitúcióra kényszerített illegális migránsokra, és az erőszakos bűncselekmények áldozatául esetett nőkre és gyermekekre. A kormány az elvégzendő feladatok között sorolta fel a büntető jogszabályok felülvizsgálatát egyrészt annak érdekében, hogy az áldozatot ért sérelem és anyagi kár jóvátétele az elkövetővel szembeni enyhébb felelősségre vonásra adjon lehetőséget, másrészt azért, hogy a büntetőjogi szankciók eredményeként befolyt összeg az áldozatot illethesse meg. A AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 25

26 Kormányhatározatban elérendőnek ítélt célok megvalósítása érdekében a jogalkotó szükségesnek ítélte az áldozatsegítő egyházi és társadalmi szervezetek támogatását, az áldozatokkal érintkező hatóságoknál az áldozati körrel foglalkozó szakember-hálózat kiépítését, és az áldozatok védelmével, segítésével kapcsolatos irányítási feladatok ellátására az Országos Bűnmegelőzési Tanács (OBmT) létrehozását. A Kormányhatározat kiemelten foglalkozott az áldozatok kárának megtérülésével, és mellékletében kitért az állami kárenyhítés konkrét szabályaira is, köztük azon súlyos, erőszakos bűncselekmények felsorolására, amelyek megalapozzák az állami kárenyhítést. A kárenyhítéssel kapcsolatos feladatok, az erre szolgáló pénzeszközök kezelése és a kárenyhítési eljárások lefolytatása az 1997-ben bűnmegelőzési céllal létrehozott Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítványhoz került. Az állami kárenyhítés 2001-ig, a rendeleti szintű szabályozásig e Kormányhatározat alapján működött. A Kormányhatározatnak az állami kárenyhítésre vonatkozó szabályai képezték az alapját az egyes erőszakos bűncselekmények következtében sérelmet szenvedettek állam általi kárenyhítésének szabályairól szóló 209/2001. (X.31.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Kormányrendelet). Az állami kárenyhítés első hazai rendeleti szintű szabályozásának alapelvei igazodtak a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott elvárásokhoz. A Kormányrendelet az állami kárenyhítés lehetőségét a területi elvnek megfelelően a Magyar Köztársaság területén elkövetett bűncselekmények magyar állampolgár áldozatainak tartotta fenn május 1-jétől, a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásával ezt a lehetőséget az Európai Unió valamennyi tagállamának állampolgárai is igénybe vehették. A Kormányrendelet felsorolta azon halált, vagy testi épség, egészség súlyos károsodását okozó bűncselekményeket, amelyek megalapozták az állami kárenyhítést. Kárenyhítés iránti kérelmet a sértett, a sértettet a saját háztartásában gondozó személy, halál esetén pedig a sértettel egy háztartásban élő egyenes ágbeli rokon, házastárs, élettárs, továbbá a temetési költségeket viselő egyéb személy adhatott be. A Kormányrendelet szabályozásában visszaköszön az az alapelv, hogy a kompenzáció fizetésének alapja a társadalmi szolidaritás és méltányosság, ennek megfelelően a Közalapítvány a kárenyhítési eljárás során vizsgálta a kérelmező rászorultságát és közreható magatartását, továbbá ide vezethető vissza az is, hogy az állami kárenyhítés összege maximalizálva volt. A kettős kártalanítás elkerülése érdekében nem volt teljesíthető a kárenyhítés iránti kérelem akkor, ha a kérelmező a bűncselekményből eredő kárigényét érvényesítette és a kára megtérült. Szintén a nemzetközi dokumentumokból ismert elvárásnak tett eleget a jogalkotó akkor, amikor a kárenyhítés megállapítását AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 26

27 függetlenné tette az elkövető azonosításától és büntethetőségétől. A Kormányrendelet szerint az állami kárenyhítéssel kapcsolatos feladatokat december 31-ig, a törvényi szintű szabályozás hatályba lépéséig az Országos Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Közalapítvány (később jogutódja, a Biztonságos Magyarországért Közalapítvány) látta el. A kérelmek ügyében az alacsonyabb összegű, illetve az előzetes pénzbeli támogatás esetén a kuratórium elnöke, alelnöke,vagy kuratóriumi tag jóváhagyásával a Közalapítvány igazgatóságának vezetője, egyéb esetekben pedig a kuratórium hozta meg a döntést. Az áldozatsegítés fontosságát nemcsak a jogalkotók, hanem már közvetlenül a rendszerváltás után a civil szervezetek is felismerték. Először az 1989-ben alakult Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület nyújtott az áldozatok részére segítséget, majd ezt követően több szervezet is bekapcsolódott az áldozatokkal végzett munkába. A civil áldozatsegítésre jellemző, hogy többnyire specializálják szolgáltatásaikat, tehát azok nem minden bűncselekmény áldozatára terjednek ki, így nem fogják át az áldozatsegítés valamennyi területét. Ezzel szaktudásukat és forrásaikat hatékonyabban tudják felhasználni. Gyengeségük azonban, hogy országos lefedettség hiányában sok esetben csak fővárosi, illetve annak környékén élő áldozatokat tudnak ellátni. A nehézségek ellenére önmagában az a tény, hogy ma Magyarországon több civil szervezet is önként vállalt feladatként végez áldozatsegítést, pozitívan értékelendő, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezt a tevékenységet nehéz anyagi körülmények között, folyamatos finanszírozási gondokkal küszködve úgy végzik, hogy sokszor még munkájuk értelmét, törekvéseik céljait is kétségbe vonják. A pénzügyi források hiányán a jelenlegi helyzet ismeretében szinte kizárólag a pályázati rendszer hatékonyabb kiaknázásával lehetne segíteni. Az áldozatvédelem rendszerének másik fontos szereplője a rendőrség. Amikor a Magyar Köztársaság Kormánya 1999-ben elkötelezte magát az áldozatok teljesebb körű megsegítése mellett, ennek keretében elsőként áldozatvédelmi irodát hozott létre, majd kialakította az országos referensi hálózatot a rendőrségen belül. Ma már több mint 220 áldozatvédelmi referens tevékenykedik, többségük osztott munkakörben látja el feladatát. A rendőrség bűnmegelőzési egységei végzik a jellemző áldozati magatartások rendszerezését, a bűncselekmények létrejöttét elősegítő okok, körülmények feltárását, valamint a védelem megszervezését és kiépítését. Ezek a feladatok a sértetté válás megelőzése szempontjából különösen fontosak. Az áldozatvédelmi referensek kapcsolatot tartanak a nyomozati, vizsgálati, elemző-értékelő tevékenységet folytató rendőri egységek munkatársaival. A AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 27

28 bűncselekmények sajátosságai, a megelőzési lehetőségek nyilvánosságot kapnak a helyi és az országos médiában, felvilágosító előadásokon, illetve az internet felhasználásával készítik fel a potenciális áldozatokat a helyes védekezésre. A rendőrségi áldozatvédelem célja, hogy prevenciós tevékenység keretében a célcsoportok ismereteket kapjanak az áldozattá válás elkerülésének lehetőségeiről, illetve az áldozatsegítésről szóló törvény hatályba lépése óta az Igazságügyi Hivatal Áldozatsegítő Szolgálatához irányítva a már áldozattá vált személyek az állami kárenyhítésben és egyéb segítő szolgáltatásokban részesülhessenek. A bűnmegelőzés háromszintű elméleti modellje alapján elkészített Társadalmi Bűnmegelőzés Nemzeti Stratégiájáról szóló 115/2003. (X.28.) OGY határozat öt prioritása közül az egyik az áldozattá válás megelőzése, az áldozatsegítés és az áldozatok kompenzációja. Az országgyűlési határozat elemzi a hazai helyzetet az áldozattá válás esélye és a kár megtérülése szempontjából, és megállapítja, hogy a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár megtérülési aránya csupán 7,4 százalék. A vagyon elleni bűncselekmények anyagi következményeinek túlnyomó részét tehát az áldozatok viselik, ami azt eredményezi, hogy csökken a feljelentési hajlandóság és gyengül a büntető igazságszolgáltatásba vetett hit. Az OGY határozat a nemzetközi elvárásokra és arra tekintettel, hogy az áldozatok sérelmeinek, kárának enyhítését nem szabályozza törvény, elsődleges törvényalkotási feladatként határozta meg az áldozatok védelméről szóló törvény kidolgozását. Ez az elvárás egybecseng az Európai Unió irányelvével, amely kifejezett jogalkotási kötelezettséget írt elő a kárenyhítés tárgykörében a tagállamoknak, január 1- jét szabva határidőként a kárenyhítési rendszerek működése kezdetének. A bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló évi CXXXV. törvény (a továbbiakban Ást.) kárenyhítésre vonatkozó szabályai az irányelvnek való megfelelés jegyében születtek. Indokolása a nemzetközi dokumentumoknak megfelelően az állami büntetőhatalom gyakorlásának alkotmányos kötelezettségéből, a méltányosságból és a társadalmi szolidaritásból vezeti le az áldozatsegítő politika szükségességét: [a] demokratikus jogállamban az igazságszolgáltatás szervei mint a büntetőhatalom kizárólagos letéteményesei kötelesek gyakorolni a büntetőhatalmat annak érdekében, hogy védjék az állampolgárokat a bűncselekményekkel szemben. ( ) Az áldozatsegítő politika azt juttatja kifejezésre, hogy az állam a méltányosság és a társadalmi szolidaritás alapján segítséget kíván nyújtani azoknak, akiket a bűncselekményekkel szemben megvédeni nem tudott. Az Ást. az (1) áldozatok szociális jogait, (2) a nekik nyújtandó segítség formáit és (3) az állami kárenyhítést szabályozza. A bűncselekmények áldozatainak gyors és szakszerű segítésével, köztük az AZ ÁLDOZATSEGÍTÉS FOGALMA, TÖRTÉNETE 28