/10/07 7:42 AM Page 1. A mai magyar formális nyelvtudomány mûhelyei

Átírás

1 /10/07 7:42 AM Page 1 A mai magyar formális nyelvtudomány mûhelyei 1 ❿

2 /10/07 7:42 AM Page 2 2 ❿

3 /10/07 7:42 AM Page 3 A mai magyar formális nyelvtudomány mûhelyei Szerkesztette: Alberti Gábor Fóris Ágota NEMZETI TANKÖNYVKIADÓ, BUDAPEST 3 ❿

4 /10/07 7:42 AM Page 4 Lektor: Szépe György 4 ❿

5 /10/07 7:42 AM Page 5 Tartalom A szerkesztôk elôszava (Alberti Gábor Fóris Ágota) SZINTAXIS Laczkó Tibor Rákosi György: Mire való? Kálmán László Molnár Cecília: De a névmás helyett mi? Bánréti Zoltán: Az univerzális nyelvtan elveinek korlátozódása agrammatikus afáziában Farkas Judit Medve Anna Nagy Ágnes: Generatív mondattan a tanárképzésben és a közoktatásban Dóla Mónika Farkas Judit: Generatív mondattan a magyar mint idegen nyelv oktatásában SZEMANTIKA Maleczki Márta: Szemantika. Szerkezetek jelentése Alberti Gábor Dóla Mónika Kántor Gyöngyi Kleiber Judit Ohnmacht Magdolna: ReALIS: a reális interpretációs rendszer SZÁMÍTÓGÉPES NYELVÉSZET Novák Attila Wenszky Nóra: Mire jó és hogyan készül egy számítógépes morfológia? Kleiber Judit: Számítógépes nyelvészet Pécsen 5 ❿

6 /10/07 7:42 AM Page 6 6 ❿

7 /10/07 7:42 AM Page 7 Elôszó A formális nyelvészet egzakt módszerekkel végzi a nyelv vizsgálatát. Elsôdlegesen a nyelvi formából indul ki, és a nyelv szerkezetére irányuló vizsgálatokat végez. A forma mellett foglalkozik a jelentéssel is, méghozzá elsôdlegesen a forma és a jelentés közti viszony leírásával. A formális nyelvészet modellek segítségével írja le a nyelvet; a modellek sokfélék lehetnek, ilyenek pl. Chomsky modelljei, de számos más modell is készült. E modellek szinkrón és generatív modellek, vagyis nem a kész szövegeket tekintik adottnak, hanem azokat az algoritmusokat, amelyek segítségével a szövegeket létrehozzák. A nyelvtudományban megjelenô egzaktság eredménye az absztrakt matematikai modellek alkalmazhatósága, ennek pedig az a következménye, hogy lehetôvé vált a nyelv olyan szintû matematizált, formális leírása, melynek segítségével gépek (pl. számítógépek) számára lehetséges leírni egy nyelv szerkezetét és jelentésviszonyait. A formális leírások a hagyományos nyelvészethez képest eltérô szemléletet és módszereket hoztak a modern nyelvtudományba. A sokféle megnevezés (formális nyelvtudomány, strukturalista nyelvészet, matematikai nyelvészet, számítógépes nyelvészet stb.) többé-kevésbé ugyanarra a fogalomra vonatkozik: céljuk a nyelv szerkezetének (struktúrájának) és/vagy a jelentéssel való viszonyának formalizált leírása vagy generálása különféle módszerekkel (pl. matematikai) és eszközökkel (pl. számítógép). A számítógépek számára történô nyelvleírás nemcsak egy-egy nyelv formai (fôként fonológai, morfológiai és szintaktikai) leírását ösztönözte, hanem a nyelvek közötti közvetítés gépesítésének kidolgozását (gépi fordítás kutatása, fordítástámogató szoftverek fejlesztése stb.). Az utóbbi években indultak meg tömegesen kutatások a nyelvek jelentéstani rendszereinek formalizált leírására, a formális szemantikai irányzatok mellett ezekkel a modern terminológiai és számítógépes ontológiai irányzatok foglalkoznak. E kötet létrehozását azért határoztuk el, hogy a mai magyar nyelv szerkezetét vizsgáló nyelvtudományi kutatások eredményei közérthetô formában megjelenjenek oktatási segédanyagként. A nyelvtudomány különbözô ágainak a legújabb tudományos eredményei jelentôs késéssel jutnak el a katedrákra. A hiány pótlását egy olyan témakörön belül terveztük megvalósítani, amely jelentôs eredményeivel nemcsak a nyelvészeten belül, hanem más tudományterületek és a gyakorlati felhasználás területén is jelentôs érdeklôdésre tarthat számot. Célunk tehát, hogy a magyar nyelvvel formális 7 ❿

8 /10/07 7:42 AM Page 8 keretben foglalkozó hazai mûhelyek eredményeit megismertessük egy, az eddiginél szélesebb olvasóközönséggel, és felkeltsük az érdeklôdést a formális nyelvészet eredményei iránt. A kötet létrejöttét kiváltó elôzmények idôben több mint két évtizedre nyúlnak vissza a Pécsi Tudományegyetem történetében. A Bölcsészettudományi Kar Nyelvtudományi Tanszékén jelenleg is folyó kutatások egyik irányának célja, hogy a magyar mondatok szerkezetére vonatkozó generatív nyelvészeti kutatások eredményeit az oktatás különbözô szintjei és formái számára hozzáférhetôvé tegye, alternatíváját adva ezzel a közoktatásban jelenleg még uralkodó és a tanárképzésben is még általánosnak mondható hagyományos nyelvleírásnak. E kutatás jelentôs oktatási elôzményeket is magáénak mondhat, hiszen egy, az 1970-es években megalapozott és azóta is tudatosan épített folyamatba illeszkedik. A tanszéken, már az 1980-as évektôl, egyedül az országban, generatív alapon folyt a mondattan oktatása a tanárjelölteknek az akkori tanszékvezetô, Szépe György koncepciója alapján (aki e kötet lektora). Az e tudományterületen végzett két évtizedes oktatás tapasztalatai, valamint a folyamatosan szaporodó kutatási eredmények természetesen vetették fel a tankönyv megírásának gondolatát. Léteznek természetesen olyan kötetek, amelyekbe a formális nyelvészeti iskolák meghatározó személyiségei írtak, e könyvek egyik része kifejezetten a formális nyelvészet matematikai alapjait tárgyalja, másik része pedig szûk szakmai közönség számára készült tudományos munka. A generatív nyelvészetre építô közoktatási tananyag létrehozásának korábbi elôzményei is vannak a pécsi egyetemen: a Fiatal Nyelvészek Munkaközösségének kísérleti tananyaga, valamint Bánréti Zoltán NYKIT-programja is Pécshez kötôdik, és a pécsi mûhely már korábban elkezdte oktatási anyagok létrehozását. A formális nyelvészet kutatása Magyarországon jelentôs eredményeket tudhat maga mögött. A több évtizede kifejtett magas tudományos szintû tevékenység eredményeként a kutatások nemzetközileg is elismertekké váltak, és az országban több helyen megjelentek az egyetemi oktatás anyagában. Ehhez olyan kézikönyvekre van szükség, amelyek tudományos megalapozottsággal, közérthetô nyelven megfogalmazva mutatják be e nyelvészeti ág eredményeit. Ezért készül ez a gyûjteményes kötet, amely a szerkesztôk bevezetôjét követôen kilenc tanulmányt foglal magába. A szerzôk a tudományos egzaktság megtartása mellett úgy tárgyalják a vizsgált anyagot, hogy az azok számára is érthetô legyen, akik korábban nem foglalkoztak mélyrehatóan a formális nyelvészet (pl. generatív szintaxis, formális szemantika, számítógépes nyelvészet) témakörével. A kötet nemcsak az egyetemi és fôiskolai képzésben generatív nyelvészetet hallgatók számára hasznos mint tankönyv, hanem a nyelvészet más ágaival pl. lexikográfia, terminológia, számítógépes nyelvészet, anyanyelvi nevelés tárgyak foglalkozó nyelvészek és hallgatók, segédkönyveként, sôt, a középiskolai tanárok, a középiskolás és egyetemi hallgatók, valamint mindazok számára, akik érdeklôdnek a nyelvészet, az új tudományos eredmények iránt. Hiánypótló e könyv azért, mert felöleli a magyar formális nyelvészet magyarországi mûhelyeinek a munkáját, eredményeit ennek következtében többféle iskola, elmélet és gyakorlat jelenik meg benne. Hiánypótló azért is, mert közérthetô stílusban, 8 ❿

9 /10/07 7:42 AM Page 9 mélyebb matematikai apparátus nélkül vezeti be a kezdô olvasókat, tanulókat a formális nyelvtudomány legújabb eredményeibe, ennek következtében az oktatás olyan területein is felhasználható, ahol még nem történt meg a téma nyelvészeti-matematikai megalapozása. Ezért azt reméljük a kötettôl, hogy a szokásosnál szélesebb olvasói réteg érdeklôdését tudjuk felkelteni bizonyos modern nyelvészeti területek iránt. A magyar formális nyelvészet mai mûhelyei, a budapesti, a debreceni, a szegedi és a pécsi mûhelyek vezetôi és munkatársaik vállalkoztak arra, hogy közérthetôen foglalják össze csoportjaik legújabb eredményeit: a kötet mindegyik tanulmánya elsô közlés, külön felkérésünkre készült. Maga a kötet három részbôl áll: szintaxis, szemantika és számítógépes nyelvészet, és mindhárom részben elôbb a vendégek (vagyis a budapesti, a debreceni, a szegedi kollégák), majd a pécsiek tanulmányai következnek. Az elsô tanulmány Lackó Tibor és Rákosi György (Debreceni Egyetem) írása Mire való? címmel. Ez a munka egy olyan lexikai-funkcionális esettanulmány, amelyben a magyar való elem tulajdonságait és használatát vizsgálják a szerzôk. Szemléltetik, hogy három különbözô szótári tétele létezik: egy valódi melléknév, egy valódi melléknévi igenév, és egy nyelvtani formaszó szerepû igenév. E három, egymástól jól megkülönböztethetô használat lehetséges elemzését a lexikai-funkcionális grammatika keretein belül végzik el. A második írás Kálmán László és Molnár Cecília (MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest) munkája De a névmás helyett mi? címmel. A szerzôk álláspontja szerint a jelenlegi nyelvtantanításból egy sor olyan fontos jelenség tárgyalása hiányzik, amelyeknek a felfedezése sokat segítene a tanulóknak mind az anyanyelv tudatos használatában, mind az idegen nyelvek elsajátításában. Egy példát, a névmások problémáját emelték ki a sok lehetséges közül annak bemutatására, hogy milyen nehézségeket vet fel a hagyományos leíró nyelvtan tárgyalása az iskolában. A harmadik tanulmány, Bánréti Zoltán (MTA Nyelvtudományi Intézet, Budapest) írása Az univerzális nyelvtan elveinek korlátozódása agrammatikus afáziában címmel a neurolingvisztika és a formális nyelvtudomány kapcsolatára mutat rá. A neurolingvisztika az emberi agy szerkezete és az emberi nyelv nyelvtanának a szerkezete közti összefüggéseket, valamint az agy mûködése és a beszédprodukció, beszédértés megszervezôdése közötti összefüggéseket kutatja. A szerzô írásában elôször bemutatja a neurolingvisztikai kutatások alapvetô témáit, problémáit. Röviden jellemzi az agysérülés következtében elôálló nyelvi zavar, az afázia lényegét. Tanulmánya központi problémája a nyelvtani modellek felhasználhatósága az afáziás nyelvi adatok magyarázatára és a mentális nyelvtan architektúrájának jellemzésére. A következô írásban Farkas Judit, Medve Anna és Nagy Ágnes (Pécsi Tudományegyetem) Generatív mondattan a tanárképzésben és a közoktatásban címmel egy készülô tananyag tervét és felépítését vázolja. A tananyag egyik szemléletbeli újdonsága (a generatív elvekbôl adódóan) az, hogy nem pusztán számba veszi, milyen szintaktikai funkciók vannak jelen egy adott mondatban, és az e funkciókat betöltô egységek hogyan bôvítik egymást; hanem egyrészt arra keresi a választ, hogy a mondat miként és miért azon a módon (milyen szemantikai tartalom érdekében) használja fel a magyar 9 ❿

10 /10/07 7:42 AM Page 10 mondatszerkezet által nyújtott lehetôségeket, másrészt pedig azt vizsgálja, melyik elemsor tekinthetô a magyar nyelv mondatának, melyik nem és miért. A szintaxis-rész zárótanulmánya Dóla Mónika és Farkas Judit (Pécsi Tudományegyetem) írása Generatív mondattan a magyar mint idegen nyelv oktatásában címmel. Tanulmányukban azokat a nyelvtani jelenségeket vizsgálják, amelyek sok gondot okoznak a magyarul tanulóknak (vonzatok, határozott/általános igeragozás, szórend és igemódosító). A nem magyar anyanyelvûektôl összegyûjtött agrammatikus szósorokból kiindulva bemutatják, hogy mi a hagyományos (anyanyelvi és idegen nyelvi szemléletû) grammatikák álláspontja a fent említett problémákkal kapcsolatban, majd azt tárgyalják, hogy a vonatkozó kérdéseket hogyan kezeli egy egyszerûsített, a közoktatásba szánt generatív modell. Végül javaslatot tesznek arra, hogyan lehetne alkalmazni a generatív nyelvészet eredményeit a magyar mint idegen nyelv tanítása során. A szemantika-fejezet nyitótanulmánya Maleczki Márta (Szegedi Tudományegyetem) írása Szemantika. A szerkezetek jelentése címmel. A szerzô célja annak bemutatása, hogy a mondatok jelentése hogyan építhetô fel az alkotórészeik jelentésébôl és azok kapcsolódási módjából. A hangsúly ebben a tanulmányban a különbözô szerkezetek által hordozott jelentéskülönbségek bemutatásán van, azaz olyan magyar mondatok jelentéskülönbségeit vizsgálja, amelyekben ugyanazok a szavak fordulnak elô ugyanabban a jelentésben, de más sorrendben. Mivel a magyarban a szórendi változatok eltérô jelentései nem adhatók meg közvetlenül igazságfeltételekkel, kérdés-válasz teszteket alkalmaz a mondatok információs struktúrájának felderítéséhez. Mindezt egy modellelméleti szemantikai keretbe ágyazva megmutatja, hogyan válhat egzakttá a természetes nyelvi jelentés tanulmányozása. A másik formális szemantikai tanulmány Alberti Gábor, Dóla Mónika, Kántor Gyöngyi, Kleiber Judit és Ohnmacht Magdolna (Pécsi Tudományegyetem) írása ReALIS: a reális interpretációs rendszer címmel, melyben a ReALIS nevû formális szemantikai elméletet mutatják be a szerzôk. A formális szemantika alapköve a Montague-grammatika, amely a hatvanas évek végén logikai és algebrai eszközökkel kívánta megvalósítani azt a fregei programot, miszerint egy mondat jelentését részeinek jelentésébôl számítjuk ki, a részeket összerakó szintaktikai szabályok alapján (kompozicionalitási elv). Az emberi nyelv szintaktikai szabályairól a generatív nyelvészek szilárd formális alapokon nyugvó elméletet kínáltak, így már csak a világról, valamint a nyelv egységeit a világ alkotórészeivel kapcsolatba hozó jelentésrôl kellett modellt alkotni. Amikor viszont a Montague-grammatikát megpróbálták összetett mondatokra és több mondatból álló diskurzusokra kiterjeszteni, olyan súlyos problémák adódtak éppen a szemantika alapkövét jelentô kompozicionalitási elv következetes érvényesítésével, hogy az addigi igazságfeltételes, avagy statikus elmélet helyett sokan egy olyan dinamikus szemantikai paradigmában látták a megoldást, amely egy mondat interpretációját a (hallgatói) információállapot-változtató képességében határozza meg. Ezt a problémát járják körül a tanulmányban a szerzôk. 10 ❿

11 /10/07 7:42 AM Page 11 A számítógépesnyelvészet-fejezetben a Novák Attila és Wenszky Nóra (Morpho- Logic Kft., Budapest) Mire jó és hogyan készül egy számítógépes morfológia címmel írt tanulmánya következik. Dolgozatuk célja a morfológiai elemzôprogramok létrehozásának, mûködésének és felhasználásának bemutatása. Egy rövid bevezetô után a nyelvtudomány történetének néhány olyan állomását mutatják be, melyek a számítógépen is megvalósítható nyelvi modellek létrejöttében szerepet játszottak. Ezután rátérnek a számítógépes alkalmazásokra, és ismertetik, hogy mire jó és hogyan készül egy számítógépes morfológia. Konkrét példájuk a MorphoLogic Kft. Humor elemzôprogramjának adatbázisa. A kötetet záró írás Kleiber Judit (Pécsi Tudományegyetem) Számítógépes nyelvészet Pécsen címû dolgozata, melynek célja bemutatni a pécsi Nyelvtudományi Tanszéken mûködô két számítógépes nyelvészeti projekt céljait és eddigi eredményeit. A számítógépes nyelvészet területén óriási fejlôdés történt az utóbbi években, azonban még mindig szükség van új, hatékonyabb megközelítésekre, ilyen újfajta megközelítést alkalmaznak a GeLexi és a LiLe projektek. A célok között pedig már távolról sem csak a gépi fordítás szerepel, egyéb fontos célok is megfogalmazódnak (mint például az oktatás támogatása), a LiLe projekt bemutatása során ezekre is kitér a szerzô. Köszönet illeti valamennyi szerzôt az összefoglaló tanulmányok megírásáért és külön azért, hogy ezeket a kötet céljának megfelelô módon fogalmazták meg. Köszönet illeti továbbá a Nemzeti Tankönyvkiadót a kötet kiadásáért, amivel hozzájárulnak a tudomány eredményeinek széles körû terjesztéséhez és oktatásba való bevezetéséhez. Pécs, novemberében Alberti Gábor és Fóris Ágota szerkesztôk 11 ❿

12 /10/07 7:42 AM Page ❿

13 /10/07 7:42 AM Page 13 A Mire e való? Egy lexikai-funkcionális esettanulmány LACZKÓ TIBOR RÁKOSI GYÖRGY laczkot@delfin.unideb.hu; rakosigy@delfin.unideb.hu tanulmány a magyar való elem tulajdonságait és használatát vizsgálja. Megmutatjuk, hogy három különbözô szótári tétele létezik: egy valódi melléknév, egy valódi melléknévi igenév, és egy nyelvtani formaszó szerepû igenév. A három, egymástól jól megkülönböztethetô használat egy lehetséges elemzését a lexikai-funkcionális grammatika keretein belül végezzük el. 1. Bevezetés Ebben a tanulmányban generatív nyelvészeti (és azon belül lexikai-funkcionális) szemléletû elemzést kívánunk adni a hagyományos nyelvtanokban jelzôsítô -ként tárgyalt való elemrôl. Elsôsorban az alábbi példák által szemléltetett szerkezetre fogunk összpontosítani: (1) a. a diákok ebéd után való levizsgáztatása b. a sportolók Budapestre való érkezése Hagyományos leíró nyelvtanaink nincsenek összhangban egymással a való státuszára vonatkozó, többnyire megjegyzés értékû állításaikat illetôen. Rácz (1976) a van létige valódi, míg Tompa (1965) csupán elhomályosult (vagyis tartalmas jelentését jórészt elvesztett) igenevének tekinti. Grétsy Kovalovszky (1980) megközelítésében a való már egy pusztán nyelvtani szerepû képzôszerû formaszó. Lényegében ez utóbbi felfogást követi Keszler (2000), a legújabb magyar leíró nyelvtan is, amely szerint a való ún. segédszó 1, mely mintegy melléknevesíti az elôtte álló ragos vagy névutós névszót. Felhívja ugyanakkor arra is a figyelmet, hogy létezik egy modális és egyéb jelentésû való melléknév, illetôleg melléknévi igenév (Keszler 2000: 255) is, vö.: (2) a. az asztalra való terítô b. a bôrbôl való ruha Egy másik helyen errôl a való-ról egyértelmûen mint valódi igenévrôl beszél (Keszler 2000: 447). A célunk az, hogy a generatív nyelvészet általános alapelveivel összhangban egy olyan átfogó és ellentmondásmentes elemzést nyújtsunk a való különbözô használatairól, mely induktív módon, vagyis magukból a rendelkezésre álló nyelvi adatokból kiindulva épül fel, és mely természetesen és önkényes technikai eszközök nélkül illesz- 1 A kopulák családjába tartozó segédszókból Keszler (2000) szerint csak egy másik van: a volta, mint például abban a kifejezésben, hogy János okos volta. 13 ❿

14 /10/07 7:42 AM Page 14 kedik a magyar nyelvtan rendszerébe. A vonatkozó adatokat és a belôlük levonható következtetéseket a 2. fejezetben ismertetjük. Az elsôsorban Laczkó (1995, 1996) eredményeire támaszkodó és a lexikai-funkcionális grammatika (a továbbiakban: LFG) keretein belül megfogalmazott elemzésünket a 3. fejezetben mutatjuk be. Végezetül néhány összefoglaló megjegyzéssel zárjuk a dolgozatot a 4. fejezetben. Az itt követett gondolkodásmód és az ehhez kapcsolódó módszertan paradigmatikusan szemben áll a hagyományos leíró nyelvtanaink által képviselt megközelítéssel, melyet Keszler (2000) programszerûen így foglal össze: A mi nyelvtanunk nem törekszik formalizáló elemzésre. Nem célunk az, hogy oppozicionális csoportok alapján szétválogassuk a nyelvi elemeket és folyamatokat. A célunk a nyelvi elemek összefoglaló bemutatása, ezáltal a különbségek láthatóvá tétele (Keszler 2000: 21). A generatív nyelvészet lassan fél évszázados története során elért eredmények (a modern nyelvészeti elôzményeket nem is említve) bizonyságul szolgálnak amellett, hogy mind a formalizmus, mind pedig az induktív, adatokból kiinduló elemzési módszer nélkülözhetetlen kellékei annak, hogy a nyelvi rendszer egészérôl is megfelelô képet tudjunk alkotni. Tanulmányunk a maga keretei közt ennek a megközelítésnek a hasznossága mellett igyekszik érvelni egy konkrét nyelvi elem, a való elemzésének példáján keresztül. 2. A való használatának módjai 2.1. Hány való van? Munkahipotézisként próbáljuk meg elôször szétválasztani a való különbözô használatait annak alapján, hogy az adott elôfordulás milyen mértékû és milyen fajta tartalmas jelentéssel bír egy adott szerkezetben. Mint a következô alpontokban látni fogjuk, az így meghatározott tételek egymástól való elhatárolása ebben az esetben nem önkényes, hanem fontos nyelvtani különbségeken nyugszik. A való egyik használatában nagyjából LÉTEZÔ, IGAZI 2 jelentéssel bír, mint az alábbi példákban is: (3) való világ, való igazság, a való életben, örökké való szeretet, öröktôl való törvény Ezek azonban rögzült és sokszor már kissé régiesen is hangzó kifejezések. A való ilyen használata szinte teljesen idiomatikus, és a (3)-ban lévô állandósult kifejezések szûk körén kívül nem elfogadható, vö.: (4) a. nem létezô világ * nem való világ b. a létezô világok legjobbika *a való világok legjobbika c. Ez egy létezô fenyegetés. *Ez egy való fenyegetés. 2 Az LFG-ben és máshol is elfogadott konvenciók alapján a szemantikai formákat (itt: a szavak fogalmi jelentését) a tárgynyelvbôl vett kifejezések kiskapitálissal szedett alakjaival jelöltük. 14 ❿

15 /10/07 7:42 AM Page 15 Mivel ez a való termékenyen már nem használható a mai magyar nyelvben, a továbbiakban nem is foglalkozunk vele. Létezik a való-nak egy teljes mértékben tartalmas változata, amelyre a következôkben való 1 -ként fogunk utalni. Ennek egyik jelentése illô, mind konkrét (5), mind pedig átvittebb értelemben (6); illetve ugyanez a tétel elôfordul még a szemantikailag rokonítható alkalmas, HASZNÁLHATÓ jelentéssel is (7): (5) a. Ez egy pont rám való cipô. b. A sárga nem való a zöldhöz. (6) a. Az ô öltözete nem ide való. b. Nem való így viselkedni. (7) a. Semmire sem való ez a könyv. b. Mire való ez az izé? Csak megemlítjük, hogy hasonló jelentést hordoz a való egy olyan korlátozottan termékeny összetett jelzôi fônévi igeneves szerkezetben is, melynek alaptagja a fônévi igenév bemenetéül szolgáló ige tárgyának felel meg: (8) a. Ez nem megenni való kenyér, csak díszletnek van itt! b Vettem pattogatni való kukoricát. c. Azok ott a kivágni való fák. Sok ilyen szerkezet már összetett fônévként lexikalizálódott: (9) a. Nekem nincs sok mondanivalóm. b. Na hol vannak a látnivalók? A való 1 tárgyalása során a könnyebb szemléltethetôség kedvéért elsôsorban az (5 7)- ben levô adatokra összpontosítunk. Való 2 -nek fogjuk nevezni azt a szótári elemet, melynek jelentése nagyjából a származó (10), illetve a készült (11) kifejezésekkel írható körül: (10) a. Hova való vagy? b. ô egy jó házból való úrinô. c. A legtöbb emlékünk az elsô világháború elôttrôl való. d. Ez mindenképpen a legjobbak közül való bor. (11) a. Ez a cipô bôrbôl való. b. Keresek egy mûanyagból való tányért. c. Ezeknek a szekereknek kemény fából való, igen erôs vasalatú kerekeik vannak. Végezetül pedig van egy használata a való-nak, mely teljesen híján van bármiféle tartalmas jelentésnek. Erre láttunk már példát (1)-ben, álljon most itt néhány további: (12) a. Fontos a kiöregedô alkalmazottakról való gondoskodás. b. Ilyen helyzetekben sokat segít a románul való megszólalás. c. A szereplôk önként vállalták a mûsorban való részvételt. d. A cégbíróság felfüggesztette a cég tulajdonosként való bejegyzését. Az ezekben a példákban található lexikai tételt fogjuk való 3 -nak nevezni. A következô pontokban egyenként megvizsgáljuk a három való elemet, hogy szófajiságukat meg tudjuk határozni. Mint a bevezetôben már említettük, több elkép- 15 ❿

16 /10/07 7:42 AM Page 16 zelés is létezik a leíró nyelvtani irodalomban. Azt kell most eldöntenünk, hogy melléknévként, igenévként, képzôként vagy esetleg valamilyen más kategóriaként van-e tárolva a szótárban az adott elem. Elsôsorban három tulajdonságra fogjuk tesztelni a való elemeket: (i) mennyire szorosan kapcsolódik a való az adott használatában a vele együtt elôforduló ragos/névutós kifejezéshez, (ii) milyen mértékben vehet fel melléknevekre jellemzô morfológiát (mint például a középfok jele), és (iii) rokonítható-e az adott használat a van létige valamelyik használatával Való 1 : a melléknév Az (i) tulajdonságra tulajdonképpen már teszteltük a való 1 -et: az (5b) és (6b) példákban a mondattanilag önálló: van ugyan saját vonzata, de nem alkot vele egy összetevôt (5b) és (6b). Vegyük észre, hogy ezt a való-t állítmányi használatában el tudjuk szakítani vonzatától (13), mint ahogy ezt megtehetjük a legtöbb vonzatos melléknévvel (14): (13) a. Ez egy rám való cipô. (jelzôi használat) b. Nem való ez a cipô rám. (állítmányi használat) (14) a. A fiára büszke anya megérkezett. (jelzôi használat) b. Nem igazán büszke ez az anya a fiára. (állítmányi használat) Úgy tûnik tehát, hogy a való 1 igazi, vonzatos melléknév, amit az is megerôsít, hogy sokszor fokozható (15a-b), bár nem minden beszélô számára teljesen elfogadhatóan (15c), különösen ha nem a ragos névszó + való 1 szótári egységet kívánjuk fokozni (15d): (15) a. Ez a kép sokkal idevalóbb, mint az. b. Én egy nála szeretnivalóbb gyereket keresek. c.?ez a cipô rád valóbb, mint az. d.??ez a cipô valóbb rád, mint az. A való 1 tartalmas, lexikalizálódott melléknévként már nem feleltethetô meg az eredetileg a képzése alapjául szolgáló létigének, amit jól mutat, hogy az ilyen parafrázisok rendszerint nem is grammatikusak, vö. (13)-at és szándékolt megfelelôjét, (16)-ot: (16) *Ez a cipô rám van Való 2 : a valódi melléknévi igenév Szemben a való1-gyel, a való 2 ritkábban elfogadható állítmányi szerepben (erre találunk példát (10a)-ban, (10c)-ben) és (11a)-ban), és még ilyenkor sem szakítható el vonzatától: (17) a. *Nem való ez a cipô bôrbôl. b. *A legtöbb emlékünk nem való az elsô világháború elôttrôl. Ebben a tekintetben a való 2 a valódi melléknévi igenevekre hasonlít, melyek kevés kivételtôl eltekintve jelzôként szerepelnek, rendesen követik vonzatukat és nem választhatók el attól: 16 ❿

17 /10/07 7:42 AM Page 17 (18) a. Ez egy Velencébôl származó tükör. b. *Nem származó ez a tükör Velencébôl. A valódi melléknévi igenevek nem is fokozhatók, még akkor sem, ha egyébként az igenév jelentése, legalább az adott kontextusban, megengedné azt: (19) *Én egy ennél falra kúszóbb növényt keresek. Hasonlóan nem fokozható a való 2 sem: (20) a. *Ez a cipô bôrbôl valóbb, mint az. b. *ô sokkal Budapestre valóbb, mint én. Azt, hogy itt nem igazán jelentésbeli okok miatt nem mûködnek ezek a képzések, jól mutatja, hogy (20b)-nek az -i melléknévképzôvel alkotott változata viszont elfogadható: (21) ô sokkal budapestibb, mint én. Ez már önmagában is jelzi, hogy a való 2 -t nem kezelhetjük képzôként. Ha képzô lenne, akkor azt várnánk, úgy fog viselkedni a fokozhatóság szempontjából, mint az -i képzô. A képzôs elemzés ellen szól az a tény is, hogy a való 2 -s szerkezetek általában a megfelelô létigés szerkezetekkel ugyanabban a jelentésben jól parafrazálhatók: 3 (22) a. a Velencébôl való tükör b. A tükör Velencébôl van. (23) a. a vasból való kés b. A kés vasból van. Mindebbôl tehát az következik, hogy a való 2 a van létige valódi melléknévi igenévi alakja, nem pedig melléknév vagy képzô. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a készült használatban sok beszélô számára elfogadható a levô is a való 2 helyett (24), a levôrôl pedig tudjuk, hogy a van létige hely- vagy idôhatározóval együttes használatainak az igenévi megfelelôje (25): (24) a vasból levô kés (25) a. A fiú otthon van. b. az otthon levô/*való fiú 2.4. Való 3 : a nyelvtani formaszó szerepû igenév A való 3 -t az alapján különítettük el a másik két tételtôl, hogy nincsen tartalmas jelentése. Ez a változat mindig olyan fônévi csoportban fordul elô, melynek alaptagja rendszerint igei (26a-b), ritkábban melléknévi (26c) tövû; és mindig kötelezôen elôtte áll egy ragos vagy névutós fônévi kifejezés, mely az alábbi példákban megfeleltethetô a képzett fônévi alaptag igei (vagy melléknévi) töve rendes vonzatának: (26) a. a hallgatónak a professzor által való levizsgáztatása b. a hallgatónak a professzorral való beszélgetései c. a hallgatónak a matematikában való jártassága 3 Bizonyos esetekben az -i képzôs névutós kifejezéseknek is van igeneves parafrázisuk, ám a két konstrukció jelentése ilyenkor nem teljesen szinonim. Például az ablak alatti szék és az ablak alatt lévô szék nem feltétlenül jelentik ugyanazt. Míg az utóbbi egy konkrét állapotot/helyviszonyt fejez ki, az elôbbinek elsôsorban (de nem kizárólag) általánosabb az értelmezése. 17 ❿

18 /10/07 7:42 AM Page 18 A (26a) és a (26b-c) által reprezentált szerkezetek azonban nem teljesen azonosak. Elôfordulhatnak például a fônévi kifejezés tövéhez köthetô szabad határozók is a való mellett, de a (26b-c) típusú szerkezetek esetében csak akkor, ha a határozó ragos fônévi kifejezés: (27) a. a hallgatónak az egyetemen való levizsgáztatása b. a hallgatónak az egyetem mellett való levizsgáztatása c. a hallgatónak az egyetemen való beszélgetései d. *a hallgatónak az egyetem mellett való beszélgetései A hiányzó (27d) helyett az -i képzôs alakot kötelezô használni, ami viszont nem lehetséges (27a) és (27c) esetében (mivel képzô nem követhet ragot): (28) a. *a hallgatónak az egyetemeni levizsgáztatása b. a hallgatónak az egyetem melletti levizsgáztatása c. *a hallgatónak az egyetemeni beszélgetései d. a hallgatónak az egyetem melletti beszélgetései Az adatokból tehát azt az általánosítást vonhatjuk le, hogy a (26a)-típusú szerkezetekben a fônévi alaptag vonzatai és szabad határozói egyaránt kifejezhetôk való-s és -i képzôs összetett jelzôkként is, a (26b) által reprezentált szerkezetben viszont a fônévi alaptag névutós szabad határozója nem fordulhat elô való-s szerkezetben (27d). Ennek a különbségnek a forrása azonban minden valószínûség szerint nem a való esetleges eltérô viselkedésében, hanem a fônévi alaptagoknak a szakirodalomban jól ismert különbözôségében keresendô. Az igébôl képzett fônevek között ugyanis két nagyobb csoport különíthetô el annak megfelelôen, hogy milyen mértékben marad a mondattan számára látható a képzés bemenetéül szolgáló ige vonzatkerete. 4 Az ún. tény, cselekvés jelentésû képzett fônevek megôrzik az ige vonzatkeretét, és azt kötelezôen meg is jelenítik. 5 Az ilyen fônevek nem használhatók többes számban: (29) a. A professzor levizsgáztatta a hallgatót. b. *a levizsgáztatás c. a hallgatónak a (professzor által való) levizsgáztatása d. *a hallgatónak a (professzor által való) levizsgáztatásai A tény, cselekvés típusú fônevek túlnyomó többsége -ás/-és képzôs. Az esemény vagy eredmény jelentésû fônevek leginkább abban különböznek az elôzô csoporttól, hogy nem ôrzik meg a bemenetül szolgáló ige vonzatkeretét bár szabadon elhagyható módosítóik lehetnek. Az ilyen fôneveket lehet többesíteni is. Vessük össze az alábbi példákat a (29)-ban levôkkel: (30) a. a vizsga b. a hallgató vizsgája c. *a hallgatónak a professzor általi vizsgája d. a hallgató vizsgái 4 A téma átfogó magyar nyelvû összefoglalóját adja Szabolcsi Laczkó (1992). Itt csak a számunkra fontosabb jellemzôket ismertetjük. 5 Ez alól csak a kiinduló ige alanyi argumentumának megfelelô argumentum kivétel, amely ugyanúgy elmaradhat (de kötelezôen odaértendô), mint a fônévi igeneves szerkezetek alanya, vö.: (i) Veszélyes a házat megközelíteni. (ii) Veszélyes a ház megközelítése. 18 ❿

19 /10/07 7:42 AM Page 19 Az esemény/eredmény típusú fônevek morfológiailag sokkal változatosabbak lehetnek, mint az elôzô csoportba tartozók. Újra szemügyre véve korábbi adatainkat, a következô magyarázatot adhatjuk a (27b) és (27d) közti elfogadhatóságbeli különbségre. A levizsgáztatás a fentiek alapján tény, cselekvés jelentésû fônév, és mint ilyen, nem csak a bemenetül szolgáló ige vonzatait (26a), hanem akár annak szabad határozóját (27b) is képes összetett jelzôként felvenni. A beszélgetései fônév viszont, többes számú lévén, csak esemény/eredmény típusú lehet. Ugyan az ilyen fônevek is képesek arra, hogy a bemeneti ige (vagy néha melléknév) eredeti ragos vagy névutós vonzatát összetett jelzô részeként megjelenítsék (26b), annyira azonban azért már nem áttetszôk, hogy szabad határozóval tegyék meg ugyanezt (27d). (26) a. a hallgatónak a professzor által való levizsgáztatása (27) b. a hallgatónak az egyetem mellett való levizsgáztatása (26) b. a hallgatónak a professzorral való beszélgetései (27) d. *a hallgatónak az egyetem mellett való beszélgetései A fenti általánosításnak ellentmondani látszanak a következô, szintén már korábban is említett példák: (27) a. a hallgatónak az egyetemen való levizsgáztatása c. a hallgatónak az egyetemen való beszélgetései (27c)-ben esemény/eredmény típusú fônévi alaptag található és egy szabad határozónak megfelelô jelzôs kifejezés. Ugyanakkor utaltunk már rá (vö.: 28), hogy a ragos fônévi határozóknak nem lehet -i képzôs jelzôi alakjuk, hiszen az egyetemesen érvényes morfológiai szabálynak megfelelôen képzô nem követhet ragot. (27c) így valószínûleg azért elfogadható, mert az alternatív -i képzôs alak megsértene egy a mi fenti általánosításunknál erôsebb morfológiai szabályt. Mindebbôl pedig az következik, hogy az eddig való 3 -ként emlegetett alak ténylegesen is kezelhetô egyetlen lexikai tételként, melynek funkciója az, hogy a képzett fônévi alaptag bemenetéül szolgáló ige (ritkábban melléknév) vonzatkeretének és módosítói halmazának elemei közül összetett jelzôként engedélyezze azokat, melyeket egyébként a szerkezet általános tulajdonságai megengednek. Vagyis pusztán nyelvtani szerepû, saját fogalmi tartalom nélküli elem. Mint ilyen, szerepének lényegét tekintve rokonítható a létige azon használatával, amelyben névszói állítmányokkal fordul elô, s amelynek nincs testes alakja jelen idejû és kijelentô módú tagmondatokban akkor, ha az alany harmadik személyû: (31) Én okos vagyok. Mi okosak vagyunk. Te okos vagy. Ti okosak vagytok. ô okos. ôk okosak. A van ragozott alakjai ezekben a példákban az alanyi egyeztetô morfémákat viselik az okos névszói állítmány helyett, ami, melléknév lévén, nem tudja ezt a morfológiát felvenni. Nem meglepô, hogy a létige éppen azokon a helyeken nem jelenik meg, ahol nincs testes egyeztetô morféma egy közönséges igén sem, vagyis kijelentô mód, jelen idô, harmadik személyben. 19 ❿

20 /10/07 7:42 AM Page 20 Vizsgáljuk most meg, a korábbi példákhoz hasonlóan, a való 3 szófaji státuszát. Amint az a fentiek alapján várható is, a való 3 nem viselkedik melléknévként. Nem lehet elmozdítani a ragos/névutós fônév mögül, melyet jelzôként engedélyez (32), és nem is fokozható (33): (32) a. *a hallgatónak való a professzor által levizsgáztatása b. *A matematikában a hallgatónak való a jártassága, és nem a professzornak. (33) *Emberekkel s nem pedig gépekkel valóbbnak tûnik ez a beszélgetés. Ha az egyéb kategóriát mint lehetôséget egyelôre félretesszük, akkor két lehetséges elemzés marad: a való 3 igenév vagy pedig képzô. A legmeggyôzôbb érv az elôbbi elemzés mellett az lenne, ha ezeket a szerkezeteket meg tudnánk feleltetni nagyjából egyenértékû létigés szerkezeteknek. Ez azonban általában nem lehetséges, és ha igen, akkor is szinte csak esemény vagy eredmény olvasatú fônévi alaptagokkal: (34) a. a hallgatónak a terembe való belépése b. *A hallgató belépése a terembe volt/van/lesz. (35) a. a hallgatónak a professzorral való beszélgetése b. A hallgató beszélgetése a PROFESSZORRAL??volt/*van/*lesz. (36) a. a hallgatónak a professzorral való találkozásai b. A hallgató találkozásai a PROFESSZORRAL voltak/?vannak/lesznek. Tételezzük fel az érvelés kedvéért, hogy a való 3 mégis a van létige valódi igeneve, és a nem elfogadható szerkezetek valamilyen független ok miatt problémásak. Van ugyanis egy olyan létigés konstrukció, melyben a van egyedüli tartalmas jelentése pusztán az alanyi denotátum létezésének állítása. Ez a szerkezet csak határozatlan alanyokat engedélyez (37a-b), kivéve, ha egy összetevô, például maga az alany, fókuszálásával semlegesítjük ezt az ún. határozottsági effektust (37c): (37) a. Mindig vannak boszorkányok. b. *Vannak ezek a boszorkányok. c. Csak ezek a boszorkányok vannak, mások nincsenek. Több probléma is van azonban azzal a feltevéssel, hogy a való 3 ennek az ún. egzisztenciális van-nak az igenévi változata. Elôször is, a (37a)-típusú szerkezeteknek nincs igenévi megfelelôje: (38) a. *a (mindig) való boszorkányok Másodszor, a való 3 túlnyomó részt határozott fônévi szerkezetekben fordul elô, míg az egzisztenciális vannak csak fókusz jelenléte esetén lehet határozott alanya. Ezért is kellett fókuszálnunk az a professzorral vonzatot a (35b) és a (36b) mondatokban. Amenynyiben nincs fókusz ezekben a mondatokban, úgy elfogadhatatlan eredményt kapunk: (39) a. *A hallgató beszélgetése tényleg volt/van/lesz a profeszorral. b. *Voltak/Vannak/Lesznek a hallgató találkozásai a professzorral. Vegyük észre azonban, hogy az eredeti igeneves szerkezetek (35a és 36a) nem tartalmaznak fókuszt, ami azt jelenti, hogy nem tudunk szemantikailag teljesen egyenértékû ragozott létigés parafrázist találni hozzájuk. Harmadszor pedig, az igenévi szerkezet, szemben az egzisztenciális szerkezettel, nem feltétlenül állítja, hogy valóban megtörtént az adott esemény: 20 ❿

21 /10/07 7:42 AM Page 21 (40) Így aztán végül is a hallgatónak a professzorral való beszélgetése nem jött össze. Mindezek miatt a való 3 a van létige egyik használata sem tekinthetô a valódi melléknévi igenévi alakjának. A másik lehetséges elemzés az lenne, hogy a való 3 (melléknév)képzô. Ezzel azonban komoly elméleti problémák vannak, melyekre már utaltunk is az eddigiek során. A való 3 -nak egy ragos vagy névutós fônév után kell állnia, képzôk azonban nem követhetnek ragokat. Így ha a való 3 -at képzôként elemezzük, akkor egy nagyon kivételes képzôi státusz létezése mellett érvelünk, mely olyannyira kivételes, hogy voltaképpen egy külön kategóriaként kellene felfognunk. Problémát jelentenek azok az esetek is, mikor egyszerre két vagy több ragos/névutós fôneves kifejezés is szerepel egy összetett jelzôben: (41) a Péterrel (*való) a szobában való találkozás Egy igazi képzô mind a két kifejezésen megjelenne, a való 3 azonban szigorúan csak a jelzôsített szerkezet jobb szélén fordul elô, szemben például az -i valódi melléknévképzôvel: (42) a tegnapi tó melletti találkozás Így nem marad más, mint hogy a való 3 -at egy olyan igenévnek tekintsük, melynek már nincs igazi jelentéstartalma, csak nyelvtani funkciója: ragos/névutós kifejezéseket engedélyez bizonyos, igébôl vagy melléknévbôl képzett fônevek jelzôjeként. Azt, hogy ezt az elemzést hogyan lehet az LFG keretein belül formalizálni, a 3.2. alfejezetben mutatjuk meg. 3. Egy LFG-beli elemzés 3.1. A lexikai-funkcionális grammatika Az LFG két különösen fontos jellemzôjére már az elnevezése is utal Kiemelt szerepet tulajdonít a nyelvleírásban a tágabb értelemben vett lexikonnak (szótári komponensnek). Ez a lexikon nem egyszerûen az adott nyelv szavainak listaszerû felsorolása, hanem számos egyéb információt is tartalmaz. Azon túlmenôen, hogy megadja a szavak kategóriáját és jelentését, predikátumok esetében azt is jelöli, hogy hány argumentuma van az illetô predikátumnak 7, azok milyen szemantikai szereppel rendelkeznek, és hogy ezekhez az argumentumokhoz a predikátum milyen grammatikai funkciókat rendel, vö.: (SUBJ) (OBJ) (43) megöl, V X ELÔIDÉZI, HOGY Y MEGSZÛNIK LÉTEZNI < x, y > ágens páciens 6 Itt az LFG klasszikus változatának vázlatos ismertetésére szorítkozunk Bresnan (1982) alapján. Az elméletrôl magyar nyelven a következô forrásokból szerezhetô be további részletes információ: Laczkó (1989) és Komlósy (2001). 7 A predikátum terminus alatt nyelvtani vonzattal rendelkezô kifejezést értünk, az argumentum kifejezés pedig magára a vonzatra utal. 21 ❿

22 /10/07 7:42 AM Page Fontos szerep hárul a grammatikai funkciókra is, mert ezek révén kerülhetnek be rendeltetésszerûen a lexikonból kiválasztott szavak a mondatokba. Ebbôl a szempontból igen lényeges mozzanat, hogy ebben az elméletben nem csupán a szintaxisban, hanem a lexikonban is vannak grammatikai funkciók, l. (43). Az LFG két alapvetôen különbözô, de egymással kölcsönös leképezési viszonyban lévô szintaktikai szerkezetet rendel egy nyelv minden jól megformált mondatához. A) Összetevôs szerkezetet: ez a mondatok tényleges felszíni struktúráját ábrázolja. Azt mutatja meg, hogyan rendezôdnek el egy mondat elemei. Ez a szerkezet szolgáltatja a fonetikai komponens bemenetét. B) Funkcionális szerkezetet: ez a mondatban található lényeges grammatikai viszonyokat kódolja az összetevôs szerkezetben található funkcionális információk (szakszerûbben fogalmazva: az egyes csomópontokhoz társított funkcionális annotációk) alapján, és szemantikailag értelmezi. Lássunk a két szerkezet bemutatására egy leegyszerûsített példát! 8 (44) a. Megölte a vadász a vadat. b. összetevôs szerkezet: S = ( SUBJ)= ( OBJ)= V NP NP megölte a vadász a vadat c. funkcionális szerkezet: PRED megöl, V megöl < (SUBJ), (OBJ) > IDô MÚLT SUBJ PRED VADÁSZ DEF + ESET NOM OBJ PRED VAD DEF + ESET ACC 8 Az összetevôs szerkezeteket egyszerûsített formában, a számunkra lényeges tulajdonságokra összpontosítva adjuk meg cikkünkben. Az ôket általánosan érintô megszorításokról és a számunkra most kevésbé fontos jellemzôikrôl az érdeklôdô olvasó a 6. és a 18. lábjegyzetben említett munkákból tájékozódhat. 22 ❿

23 /10/07 7:42 AM Page 23 Mivel a magyar nyelv a központi grammatikai funkciókat, az alanyit (SUBJ) és a tárgyit (OBJ) morfológiailag kódolja (alany-, illetve tárgyesettel), ebbôl a szempontból nem kötött a magyar mondatok szórendje, hiszen például az a vadász és az a vadat argumentumok fordított sorrendben is állhatnának. Következésképpen a mondat ezen változatának az összetevôs szerkezete részben eltérne (44b)-tôl, viszont a funkcionális szerkezete változatlanul (44c) lenne, mivel ez utóbbi ábrázolási szint a felszíni sorrendi viszonyokkal nem foglalkozik, hanem kizárólag a grammatikai viszonyok megragadása a feladata. 9 Az olyan nyelvekben, amelyekben meghatározó szerepe van a mondatrészek sorrendjének a (SUBJ) és (OBJ) funkciók kódolásában (közismerten ilyen nyelv például az angol), bizonyos szórendi változatok merôben eltérô grammatikai viszonyokat kódolhatnak, ebbôl következôleg alapvetôen különbözô lehet a funkcionális szerkezetük, és így végsô soron a jelentésük is. Az angol mondat alapszerkezete a következô: SVO. Ez azt jelenti, hogy (az elôzô példánknál maradva) ha az öl-nek megfelelô angol ige elôtt a vadász angol megfelelôje áll, és az ige után a vad angol változata szerepel, akkor a vadász az alany és következésképpen a gyilkos, és a vad pedig a tárgy, tehát az áldozat. Ha viszont az igéhez viszonyítva a két mondatrész fordított sorrendben fordul elô, akkor a grammatikai funkciók éppen ellentétesek lesznek (vad = alany? gyilkos, vadász = tárgy? áldozat). Ha eltérôk az adott mondatrészek grammatikai funkciói, akkor értelemszerûen a két mondat funkcionális szerkezete is radikálisan különbözik, és ebbôl vezethetjük le a mondatok eltérô jelentését. E dolgozat keretei között nem hasonlíthatjuk össze még nagy vonalakban sem az LFG és (például a Keszler (2000)-féle) magyar leíró nyelvtan fôbb jellemzôit. Anynyit azonban mindenképpen meg kívánunk említeni, hogy a számos lényegi eltérés mellett (az elôbbi javára) az LFG funkcionális szerkezete alapvetô szemléletét, feladatát tekintve távolról párhuzamba állítható leíró nyelvtanaink szintaktikai elemzési stratégiájával. Ez utóbbi ugyanis a mondatrészek közötti függôségi viszonyokat vizsgálja, vagyis a függôségi nyelvtanok nagy családjába sorolható. Például a (44a) mondatnak Keszler (2000) a következô szintaktikai elemzését adná. (45) Á (megölte) A(a vadász) T(a vadat) Vagyis a mondat egyedüli központi eleme az állítmány (ez új nézetnek számít a korábbi alany állítmány fölérendelt tengelyhez képest), és az összes bôvítmény (a maga esetleges alárendelt bôvítményeivel) neki van alárendelve. Lényegében ezeket az 9 Vagyis a funkcionális szerkezetben az egyes alszerkezetek egymás alatti vagy fölötti elrendezése teljes mértékben tetszôleges. (44c) a szakirodalomban leggyakrabban elôforduló sorrendet követi: PRED IDô SUBJ OBJ, de ez az elméletben egyenértékûnek számít a négy alszerkezet bármilyen más elrendezésével, például ezzel: SUBJ PRED IDô OBJ. 23 ❿

24 /10/07 7:42 AM Page 24 alapvetô viszonyokat ragadja meg az LFG funkcionális szerkezete (44)-ben (és teljesen kifejtett formájában sok egyéb összefüggéssel kiegészítve). Ugyanakkor leíró nyelvtanaink nagy hiányosságának tekinthetô (Keszler (2000)-rel bezárólag) egyebek között, hogy náluk nyomokban sem jelenik meg egy olyan elemzési, ábrázolási szint, amely az LFG összetevôs szerkezetének lenne megfeleltethetô. Pedig a magyar nyelvben is fontos szerepe van a mondatrészek felszíni elrendezôdésének. Az igaz, hogy nem így kódoljuk a központi grammatikai funkciókat, de egyebek között az ún. diskurzusfunkcióknak (a topiknak és a fókusznak) kötött pozíciójuk van. 10 Már emiatt is szükség van (lenne) valamilyen összetevôs szerkezeti ábrázolásra bármilyen, teljességre törekvô nyelvtanban. Ezek után az általános megjegyzések után vessünk egy alaposabb pillantást a (44b)-ben látható összetevôs szerkezetre! Az ábra jól szemlélteti, hogy ez az LFG-s reprezentáció kézenfekvô módon házasítja a mondat elemeinek szófaji (generatív szóhasználattal: kategoriális) és mondatrészi (generatív terminussal: funkcionális) jellemzôire vonatkozó információkat. Az egyes csomópontokat a szavak, kifejezések kategóriájának szimbólumaival azonosítjuk, és ezekhez a csomópontokhoz funkcionális információt társítunk ún. funkcionális annotációk révén. A két alapvetô annotációtípus a következô: a) = b) ( GF)=. Az a) a funkcionális fejet jelöli. A jelölés így bontható ki: az engem (vagyis az adott annotációval ellátott csomópontot) uraló csomópont ( ) funkcionális jegyei, tulajdonságai azonosak (=) azokkal a funkcionális jegyekkel, tulajdonságokkal, amelyekkel én (vagyis az adott annotációval ellátott csomópont) rendelkezem ( ). (44b)-ben a mondat igéjéhez van a funkcionális fej annotációja társítva. A mondatnak tehát az ige a feje, vagyis központi eleme. Ebbôl következôleg az ige jelentését, argumentumszerkezetét, az ige által kiválasztott argumentumokat, a hozzájuk rendelt grammatikai funkciókat a teljes mondat is magáénak tudhatja. Így például a vadász nemcsak az igének, hanem a mondatnak is az alanya stb. A b) annotáció pedig a következôképpen értendô: az engem (vagyis az adott annotációval ellátott csomópontot) uraló csomóponthoz ( ) tartozó funkcionális szerkezetben a jelzett grammatikai funkciót (GF) én (vagyis az adott annotációval ellátott csomópont) hordozom (= ). Például (44b)-ben a vadász hordozza az alanyi és a vadat a tárgyi funkciót. 11 Tanulmányunk témájának megfelelôen fontos arra is felhívnunk a figyelmet, hogy az LFG elvei azt is megengedik, hogy egy mondatnak vagy a mondatban egy kifejezésnek egynél több funkcionális feje legyen. Van viszont egy erôteljes megszorítás erre vonatkozóan. Csak akkor lehet egynél több funkcionális fej bármilyen szerkezetrészben, ha közülük csupán egynek van szemantikai töltete, vagyis csak egynek lehet tar- 10 A generatív nyelvészet keretei között a magyar nyelvre vonatkozóan É. Kiss Katalin végzett úttörô jellegû, meghatározó szerepû munkát, lásd például É. Kiss (1987, 1992). 11 Valójában a ( GF)= jelölés helyett a ( X)= jelölés a megfelelôen általánosított séma, mert az összetevôs szerkezeti csomópontokhoz legtöbbször nem (csupán) GRAMMATIKAI FUNKCIÓRA vonatkozó információkat társítunk, hanem ESETRE, IGEidôrE, SZÁMRA, SZEMÉLYRE stb. vonatkozókat is. Ilyenkor az egyenlôségjel jobb oldalán általában egy konkrét érték szerepel, például: ( ESET)=ACC vagy ( SZÁM)=SG. A séma teljes változata tehát így adható meg: ( X)= / α. Ezekrôl a részletekrôl a késôbbiekben röviden lesz még szó. 24 ❿

25 /10/07 7:42 AM Page 25 talmas, lexikai jelentése. Például nagyon jól alkalmazható a több funkcionális fejes elemzés a leíró nyelvtanaink által összetett (igei-névszói) állítmánynak nevezett predikátumok és a határozott névelôt tartalmazó fônévi csoportok kezelésére. Tekintsük az alábbi mondatot! (46) a. A vadász ügyes volt. b. összetevôs szerkezet: S c. funkcionális szerkezet: ( SUBJ)= = = NP AP V ( IDÔ)=MÚLT = = = Det N A ( DEF)=+ ( ESET)=NOM ( PRED)= ÜGYES ( PRED)= VADÁSZ ( SZÁM)=SG ( SZEM)=3 ( SUBJSZÁM)=SG ( SUBJSZEM)=3 a vadász ügyes volt PRED ügyes, A ÜGYES IDô MÚLT SUBJ PRED VADÁSZ DEF + ESET NOM SZÁM SG Amint (46b)-ben látható, az ügyes melléknév is és a volt létige is funkcionális feje a mondatnak, ám a kettô közül csak az elôbbinek van szemantikai töltete, amit az LFG a PRED jeggyel, illetve az annak adott szemantikai értékkel jelöl. Ennek a melléknévi predikátumnak azért van szüksége a létigére, mert melléknév lévén nem vehet fel igei végzôdéseket (például nem mondhatjuk, hogy *A vadász ügyesett), így a mondatban nem tudná a múlt igeidôt és a kötelezô alany állítmány egyeztetést kifejezni. A létige pedig pontosan ezt a szerepet tölti be, 12 viszont neki meg nincs szemantikai töl- 12 Ez a példa egyébként azt is jól szemlélteti, hogy az LFG ún. unifikációs nyelvtan, ami azt jelenti, hogy az összetevôs szerkezetben esetleg különbözô helyeken (akár többszörösen is) kódolt információkat a funkcionális szerkezet képes unifikálni, vagyis egyesíteni. Például az alany számára és személyére vonatkozó információt egyrészt maga az alany is hordozza, másrészt a volt igei forma is kódolja. A két ❿ 25 ❿

26 /10/07 7:42 AM Page 26 tete, vagyis PRED jegye. Tehát az LFG elvei lehetôvé teszik ennek a két funkcionális fejnek az együttes megjelenését. 13 (46b)-ben az is látható, hogy az a vadász alanynak is két funkcionális feje van: a névelô (Det) és a fônévi alaptag maga (N). Az LFG vonatkozó szabályai szerint itt is minden rendben van, hiszen csak az alaptagnak van PRED jegye, és a névelô csupán egy grammatikai jegyet, a határozottságot (DEF) kódolja (l. a DEF=+ sort az alany (SUBJ) funkcionális szerkezetében) A három való az LFG-ben A 2.2., 2.3. és 2.4. alpontokban a való elemnek három merôben eltérô használatát különítettük el. Itt most azt mutatjuk be, hogy ezeket a használatokat hogyan jellemezhetjük az LFG keretei között Való 1 A való 1 -rôl a 2.2. alpontban azt állapítottuk meg, hogy egyértelmûen a melléknevek közé sorolandó, a jelentése ILLÔ, ALKALMAS, HASZNÁLHATÓ. Íme egy példa: (47) a Katira való cipô Ha a való 1 melléknév, akkor természetesen elvárjuk tôle, hogy úgy lehessen kezelni, mint a többi melléknevet. Ez a kívánalom teljesül is. Hasonlítsuk össze (47) elemzését (49)-ban egy közönséges melléknevet tartalmazó fônévi csoport elemzésével (48)-ban! (48) a. a Katira büszke tanár b. büszke, A büszke < (SUBJ), (OBL) > c. összetevôs szerkezet: NP = ( ADJ)= = Det AP N ( OBL)= NP = A a Katira büszke tanár különbözô helyrôl származó információ aztán az alany funkcionális szerkezetében unifikálódik. Ez viszont csak akkor történhet meg, ha az adott információk nincsenek ellentmondásban. Az LFG-ben így zárhatjuk ki elvszerûen például az egyeztetési rendellenességeket, mondjuk a következô mondatot: *A vadász ügyes voltam. Itt az a gond, hogy az alany 3. személyt hordoz, az igealak viszont 1. személyt kódol, ezért nem történhet unifikáció, és így a mondatnak nem lehet jól formált funkcionális szerkezete, ami miatt a mondatot agrammatikusnak kell nyilvánítani. 13 Ugyanilyen módon elemezhetjük a fônévi predikátumot tartalmazó mondatokat is (például: A vadász nagy mókamester volt). Annyi csupán a különbség, hogy a szemantikailag tartalmas fej lexikai kategóriája nem A, hanem N lesz. 26 ❿