1. évfolyam, 1. szám január

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "1. évfolyam, 1. szám 2004. január"

Átírás

1 A KIADVÁNY MAGYAR NYELVÛ MEGJELENÉSÉT TÁMOGATJA: Kiadja a New England Journal of Medicine kiadója 1. évfolyam, 1. szám január T A R T A L O M J E G Y Z É K Az elõrehaladott adenomák és distalis carcinomák incidenciája negatív eredményû szigmoszkópiás szûrés után...2 Az elsõ virtuális kolonoszkópiás szûrõ vizsgálat...2 Nem bizonyult elõnyösnek az infliximab közepesen súlyos, szteroidrezisztens colitis ulcerosában...3 Gyulladásos bélbetegségben a szteroidok növelik a mûtét utáni fertõzés kockázatát, a 6-MP/AZA viszont nem...3 A 6-tioguanin elfogadhatatlan májkárosodást okoz...3 Laparoszkópiás Nissen-fundoplicatio: õrizkedjen tõle a költségviselõ!...4 Az akut HCV-fertõzés természetes lefolyása és kezelése...4 Interleukin-11 a cirrhosisban és thrombocytopeniában szenvedõ betegek kezelésére...4 Az interferonkezelés javítja a krónikus HCV-fertõzésben szenvedõ betegek hosszú távú prognózisát...5 Az ultrahangvezérelt endoszkópos finomtû-aspiráció azonnali értékelése...5 A hidrofil polimerrel borított poliuretán sztentek nem hosszabítják meg a sztentek mûködési idejét...6 A percutan endoszkópos gastrostomiát korlátozó tényezõk demens betegek esetében A H. pylori-fertõzés kimutatásának...7 és kezelésének stratégiája A protonpumpagátlók és...7 az endoszkópia elõnye dyspepsiás betegek esetében Rádiofrekvenciás energiabevitel...8 a gastrooesophagealis refluxbetegség kezelésére? Nõvérek által végzett felsõ...8 gastrointestinalis endoszkópia Colitis ulcerosában kialakuló enyhe...9 fokú (low grade) dysplasia esetén vitatott a colectomia szükségessége Az American College of Radiology...9 által végzett vizsgálat a virtuális kolonoszkópiáról A carcinoma kockázata...9 coeliakiában szenvedõ betegek körében az Amerikai Egyesült Államokban A tüneteket okozó epekövek...10 elõrejelzése májcirrhosisban Pancreatitis az Oddi-sphincter...10 manometriája után Az akut felsõ gastrointestinalis...10 vérzés alakulása és prognózisa Nemkívánatos események és...11 gyógyszerkölcsönhatások protonpumpagátlók alkalmazásakor Endoszkópos és protonpumpagátló...11 kombinált kezeléssel csökkenthetõ a felsõ gastrointestinalis vérzés kockázata Dyspepsiában mérsékelten elõnyös...12 hatású a H. pylori eradikációja Hemosztatikus klipek...12 Dieulafoy-laesióban Felelõssé tehetõk-e a szülõk...12 a gyomorégéséért? A Barrett-oesophagusban...13 szenvedõ betegek halálozása Endoszkópos nyálkahártya-reszekció...13 plusz fotodinámiás terápia: a Barrett-oesophagus mûtéti kezelésének alternatívája? A kolonoszkópiás szûrés iránti...14 igény kielégítése A CT szerepe az akut mesenterialis...14 ischaemia diagnosztizálásában Klinikailag jelentõs endoszkópos...18 eltérések dyspepsiás betegek esetében A protonpumpagátló kezelés fokozatos csökkentésének sikere a több gyógyszerdózissal kezelt, gastrooesophagealis refluxbetegségben szenvedõ betegek esetében...19 A dyspepsia diagnosztikája és terápiája Ausztráliában...19 Protonpumpagátlók és acetilszalicilsavval összefüggõ felsõ gastrointestinalis tünetek...19 Alacsony az adenocarcinoma incidenciája a Barrett-oesophagusban szenvedõk körében...20 A ascitesben található polymorphonuclearis granulocyták automatizált számlálásának validálása...20 A malignus hilusi obstrukció MRCP- és CT-vezérelt drenálása...21 A gyomor elektromos ingerlésének a hatása a gastroparesisben szenvedõ betegek táplálkozási paramétereire...21 A székletben az okkult vérzés kimutatására szolgáló teszt nem megfelelõ értékelése: az ismeretek ma is hiányosak...22 Sürgõs kolonoszkópia a diverticulumból származó vérzés kimutatására és kezelésére...22 Nem javítja a hõszonda hatékonyságát a trombin együttes alkalmazása a vérzõ peptikus fekély kezelésében...22 Az Amerikai Egyesült Államokban egyes lakossági csoportokban kicsi a colorectalis carcinoma szûrési aránya...23 Kétségbe vonható az összefüggést az elvégzett beavatkozások száma és a betegek prognózisa között...23 Az endoszkópos szakember tapasztaltsága és a pancreas-folyadékgyülem drenálása...24 Általános orvostudomány Aggasztó hírek az antioxidáns vitaminokról...15 Hajlamosít-e az elhízás a posztoperatív szövõdményekre?...15 Mindentudó tabletta minden (cardiovascularis) betegség ellen?...15 A folsav nem elõnyös hatású a szekunder coronariaprevencióban...16 Hogyan befolyásolja a krónikus stressz az egészséget?...16 Újabb ismeretek a nem szteroid gyulladásgátlók és az Alzheimerbetegség összefüggésérõl...16 Változni fog az ösztrogénnel kapcsolatos álláspont?...17 A kinolonok és az Achilles-ín szakadása...17 Az orvosok túlbecsülik a terminális állapotú rákos betegek túlélését...18 Független szerkesztôség által, a jelentôsebb orvosi folyóiratokból válogatott közlemények szemlézésével összeállított irodalomfigyelô hírlevél A Journal Watch (és annak valamennyi eleme) a Massachusetts Medical Society bejegyzett védjegye. Copyright 2003, Massachusetts Medical Society. A magyar nyelvû kiadást a Literatura Medica Kiadó készítette (1024 Budapest, Margit krt ) a jogtulajdonossal kötött kizárólagossági szerzõdés alapján.

2 2 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám FÔSZERKESZTÔ M. Brian Fennerty, MD Professor of Medicine Section Chief of Gastroenterology Department of Internal Medicine Oregon Health Sciences University Portland FÔSZERKESZTÔ-HELYETTES David J. Bjorkman, MD, MSPH (HSA), SM (Epid.) Senior Associate Dean University of Utah School of Medicine Executive Medical Director University of Utah Medical Group Salt Lake City FELELÔS SZERKESZTÔ Lyn Whinston-Perry Massachusetts Medical Society SZERKESZTÔK Kenneth D. Flora, MD Associate Professor of Medicine Division of Gastroenterology Oregon Health Sciences University Portland David A. Johnson, MD Professor of Medicine Eastern Virginia School of Medicine Norfolk Douglas K. Rex, MD Professor of Medicine Indiana University School of Medicine Director of Endoscopy Indiana University Hospital Indianapolis Stuart Sherman, MD Professor of Medicine and Radiology Division of Gastroenterology/Hepatology Indiana University Medical Center Indianapolis MASSACHUSETTS MEDICAL SOCIETY A KIADÓ MUNKATÁRSAI Steven C. DeMaio, Charleen Hamilton, Staff Editors Diana Montgomery, Copy Editor Mark Rossi, Layout Christopher R. Lynch, Vice President for Publishing Alberta L. Fitzpatrick, Publisher Michelle L. Haché, Associate Publisher David G. Mecsas, Editorial Director Art Wilschek, Christine Miller, Lew Wetzel, Wayne Wickman, Advertising Sales Dave Lashua, Media Resources Bette Clancy, Customer Service Megjelenik évente 12 alkalommal a Publishing Division of the Massachusetts Medical Society kiadásában. Elôfizetési díjak: 98 USD/év; rezidensek/egyetemi hallgatók/szakápolók: 65 USD; közületek: 169 USD. Kanada: 157,94 CND/év; rezidensek/egyetemi hallgatók/szakápolók: 104,67 CND; közületek: 252,34 CND. Nemzetközi: 132 USD/év; rezidensek/egyetemi hallgatók/szakápolók: 75 USD; közületek: 205 USD. A fenti árak nem tartalmazzák az áfát. Megrendelési cím: Journal Watch Gastroenterology, P.O. Box 9085, Waltham, MA , telefon: Levelek a szerkesztôhöz: Journal Watch Gastroenterology, 860 Winter Street, Waltham, MA vagy jwgastro@mms.org. Látogassa meg honlapunkat: Az elôrehaladott adenomák és distalis carcinomák incidenciája negatív eredményû szigmoszkópiás szûrés után Ajelenlegi irányelvek ötévente javasolják a colorectalis carcinoma szûrését flexibilis szigmoszkóppal. A véletlen besorolásos, kontrollcsoportos Prostate, Lung, Colorectal and Ovarian Cancer Screening Trial keretében értékelték a colorectalis carcinoma szigmoszkópiás szûrését is. A vizsgált csoportba sorolt résztvevôknek a kezdeti negatív szigmoszkópiás eredmény után három év múlva újabb vizsgálatot javasoltak. A vizsgálatban 9317 résztvevô (az alkalmasnak tekintett csoport 80%-a) esetében került sor három év múlva ismételt szigmoszkópiára a kezdeti negatív eredmény után. A distalis colonban 3,1%-nak találták az adenoma és a carcinoma incidenciáját. Az elôrehaladott adenoma (72 beteg) és rák (hat beteg) incidenciája 0,8%-nak bizonyult a distalis colonban. Az ismételt vizsgálatkor talált laesiókat a következôképpen csoportosították: 1. az elsô vizsgálat alkalmával azt valószínûleg nem érték el, 2. a kezdeti vizsgálatkor nem megfelelô elôkészítés miatt maradhatott észrevétlen, 3. a kezdeti vizsgálatkor kimutatható lett volna (mégsem vették észre). Az ismételt vizsgálatkor felismert elôrehaladott laesiók körülbelül 80%-a (72-bôl 58) a colonnak olyan részén helyezkedett el, amelyet az elsô szigmoszkópia alkalmával is jól lehetett vizsgálni. Eredményeik alapján a szerzôk kétségbe vonják a negatív szûrési eredmény utáni ellenôrzésig eltelt hosszú idô indokoltságát. A kísérô szerkesztôségi közlemény szerzôje figyelmezteti az orvosokat, hogy ne vonjanak le messzemenô következtetéseket az eredményekbôl. Ezzel egyet is lehet érteni, különösen azért, mert mára már sok bizonyíték gyûlt össze amellett, hogy a bélcsatorna alsó szakaszának endoszkópos szûrése nem véd teljesen a colorectalis carcinoma kialakulásával szemben. Fontos tudni az orvosoknak és a közvéleménynek is, hogy a colorectalis carcinoma szûrését szolgáló módszerek egyike sem tökéletesen hatékony, de többségük legalább olyan jól vagy jobban csökkenti a rákos halálozást, mint a többi elfogadott szûrômódszer. A vizsgálatok közötti idôtartam csökkentése rontaná a költséghatékonyságot, növelné a kockázatot, elônye pedig bizonytalan. Ki kellene deríteni, hogy ebben a vizsgálatban különbözött-e az egyes központokban az ismételt vizsgálat során kimutatott elôrehaladott laesiók incidenciája. Ez segítene tisztázni, hogy vajon a szigmoszkópia nem tökéletes védô hatása az egyes központokban végzett vizsgálatok rossz minôségét jelezte-e (nem pedig a jól végzett szigmoszkópia korlátját), vagy pedig bizonyos jellemzôket tükrözött, például lapos laesiók vagy eltérô biológiai viselkedésû (gyorsan növekvô) tumorok elôfordulását. Schoen RE et al. Results of repeat sigmoidoscopy 3 years after a negative examination. JAMA 2003 Jul 2; 290:41-8. Fletcher RH. Screening sigmoidoscopy How often and how good? JAMA 2003 Jul 2; 290: Az elsô virtuális kolonoszkópiás szûrô vizsgálat Avirtuális kolonoszkópiának is nevezett komputertomográfiás kolonográfia nagy szenzitivitással mutatja ki a colonpolipokat különbözô, nagy prevalenciájú (nagy kockázatú) populációkban. A kolonoszkópiás szûrôvizsgálatok eredményei szerint az 1 cm-es vagy nagyobb adenomák prevalenciája a tünetmentes, átlagos kockázatú populációban mindössze 3 5%. A virtuális kolonoszkópiát ilyen kis kockázatú populációban eddig még nem értékelték. Ebben a vizsgálatban amely az eddig közölt legnagyobb 703 tünetmentes vizsgálati alany esetében végeztek virtuális, majd standard kolonoszkópiát. Mindegyik vizsgálat eredményét három tapasztalt radiológus közül kettô értékelte. Az 1 cm-es vagy nagyobb adenomák összes prevalenciája 5%-nak bizonyult. A kolonoszkópiát arany standarként alkalmazva, a három radiológus az 1 cm-es vagy nagyobb polypusok 34, 32, illetve 73%-át azonosította sikeresen, az 5 9 mm-eseknek pedig 35, 29, illetve 57%-át. Az 1 cm-esnél nagyobb polypusok esetében a specifikusság 95 98% között változott, az 5 9 mm-es polypusok esetében 86 95% között. A virtuális kolonoszkópia szenzitivitása ebben a vizsgálatban a három tapasztalt

3 2004. január JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 3 radiológus kezében átlagosan 46%-nak bizonyult a kis adenomaprevalenciájú populációban, ami a kettôs kontrasztos irrigoszkópiától várható eredményhez hasonló. Az eredmények nem támasztják alá kellôképpen a drága szûrômódszer alkalmazását, de megerôsítik azokat a korábbi adatokat, amelyek szerint a radiológusok igen különbözôképpen ítélik meg a colon felületi kontúrjának apró eltéréseit, például a polypusokat. Mi több, az alacsony prevalencia a csökkent szenzitivitás oka lehet (általában úgy tartják, hogy a prevalencia a vizsgálat prediktív értékét befolyásolja, nem a szenzitivitását vagy a specifikusságát). Ha a radiológus az indikáció vagy a beteg demográfiai jellemzôi alapján kicsinek tartja a vizsgálat elôtt az elváltozás valószínûségét, akkor nem ugyanolyan gondossággal végzi vagy értékeli a vizsgálatot, mint ha a vizsgálat elôtt már nagynak tartja a betegség elôfordulásának a valószínûségét. Új módszerekkel kellene javítani a virtuális kolonoszkópia szenzitivitását. Johnson CD et al. Prospective blinded evaluation of computed tomographic colonography for screen detection of colorectal polyps. Gastroenterology 2003 Aug; 125: Nem bizonyult elônyösnek az infliximab közepesen súlyos, szteroidrezisztens colitis ulcerosában Aktív colitis ulcerosában fokozott a tumornecrosis-faktor termelôdése a bélnyálkahátyában. A kis betegszámú elôzetes vizsgálatok eredményei szerint ilyen esetekben elônyös lehet az infliximab, de ezt a közelmúltban elvégzett európai vizsgálat eredményei nem igazolták. A szerzôk többcentrumos, kettôs vak, véletlen besorolásos vizsgálat keretében hasonlították össze az infliximabot (5 mg/kg a 0. és a 2. héten) placebóval 43, colitis ulcerosában szenvedô beteg esetében, akik nem reagáltak prednisolonra (legalább 30 mg/nap legalább egy hétig). Nem állt fenn a sürgôs colectomia indikációja. A szûrés alkalmával minden esetben észlelték a colitis ulcerosa tüneteit, a tünetpontszám hat vagy több volt, szigmoszkópiával pedig legalább két pontot ért el minden beteg a Baron-skálán. Az egyes csoportokban nem különbözött szignifikánsan két hét után a Baronskálán nulla pontot elért betegek aránya (13% az infliximabcsoportban, 5% a placebocsoportban). A remisszióba kerültek arányát (tünetpontszám 2) is hasonlónak találták a két csoportban hat hét után (39%, illetve 30%), az infliximabcsoportban átlagosan 3,0 ponttal, a placebocsoportban pedig két ponttal javult a tünetpontszám. Hat hét múlva az aktív betegségben szenvedô, értékelhetô betegek közül 20-at kezeltek tovább nyílt körülmények között infliximabbal (10 mg/kg); az eredetileg infliximabbal kezelt 11 beteg közül három (27%), a placebóval kezelt kilenc beteg közül pedig egy esetében következett be klinikai remisszió. Az eredmények nem zárják ki annak a lehetôségét, hogy az infliximab valamennyire elônyös hatású colitis ulcerosában, bár ez az elônyös hatás meglehetôsen kicsi lehet, hiszen ebben a vizsgálatban nem észlelték a terápiásválasz-arány számszerû eltérését. Jelenleg nincs arra meggyôzô bizonyíték, hogy az infliximabkezelés elônyös lenne colitis ulcerosában. Probert CSJ et al. Infliximab in moderately severe glucocorticoid resistant ulcerative colitis: A randomised controlled trial. Gut 2003 Jul; 52: Gyulladásos bélbetegségben a szteroidok növelik a mûtét utáni fertôzés kockázatát, a 6-MP/AZA viszont nem Sok orvos véleménye szerint gyulladásos bélbetegségben mind a kortikoszteroidok, mind a 6-merkaptopurin/azathioprin (6-MP/AZA) a fertôzések kockázati tényezôje. Ezt a feltételezést értékelték a szerzôk retrospektív csoportvizsgálatukban 159 beteg bevonásával, akik gyulladásos bélbetegség miatt elektív bélmûtéten estek át. A mûtét elôtt 56 beteg kapott önállóan kortikoszteroidokat, 52 beteg 6-MP/AZA-t önállóan vagy kortikoszteroidokkal, 51 beteg pedig nem kapott ilyen gyógyszereket. A csak kortikoszteroidokkal kezelt betegek közül 16 (29%) esetében alakult ki fertôzéses szövôdmény; 11 esetben (20%) súlyos. A kortikoszteroiddal vagy a nélkül 6-MP/AZA-val kezelt betegek között 13 esetben (25%) lépett fel fertôzéses szövôdmény; hat esetben (12%) súlyos. Az ilyen gyógyszerekkel nem kezelt betegek közül három (6%) esetében lépett fel fertôzéses szövôdmény; kettô (4%) volt súlyos. A kortikoszteroiddal kezelt betegek esetében a szövôdmények és a súlyos fertôzések korrigált esélyhányadosa 3,69-nak, illetve 5,54-nak adódott. A 6-MP/AZA-val kezelt betegek esetében a fertôzéses szövôdmények és a súlyos fertôzések korrigált esélyhányadosát 1,68-nak, illetve 1,20-nak találták. Bár az ismertetett retrospektív vizsgálat korlátjai nyilvánvalóak, az eredmények határozottan amellett szólnak, hogy a gyulladásos bélbetegségben szenvedô betegek esetében a fertôzések kockázatát nagyobb valószínûséggel fokozzák a kortikoszteroidok, mint a 6-MP/AZA. Ezek az eredmények tovább erôsítik azt a tendenciát, hogy egyre kisebb arányban alkalmaznak kortikoszteroidokat, helyette inkább 6-MP/AZA-t adnak. Aberra FN et al. Corticosteroids and immunomodulators: Postoperative infectious complication risk in inflammatory bowel disease patients. Gastroenterology 2003 Aug; 125: A 6-tioguanin elfogadhatatlan májkárosodást okoz Az azathioprin és a 6-merkaptopurin in vivo további vegyületekké alakulnak, ezek közé tartozik a 6-tioguanin (6-TG) is, ami feltételezések szerint felelôs az immunmodulációért. A 6-TG adásával elméletileg kivédhetô az azathioprin és a 6-MP többi metabolitjának a toxicitása. A szerzôk a májfunkciót és a vérképet ellenôrizték gyulladásos bélbetegség miatt 6-TG-vel kezelt 111 beteg esetében. Összesen 29 esetben (26%) észleltek változásokat, a májenzimek szintjének az emelkedését vagy a thrombocytaszám csökkenését. Ezek a változások nem álltak összefüggésben a kezelés idôtartamával, a 6-TG kumulatív dózisával és a 6-TG vérszintjével. Kóros eltérések esetén a thrombocytaszám medián csökkenése /mm 3 volt (míg normális laboratóriumi értékek esetén ez medián 7000/mm 3 ). A kóros laboratóriumi eredménnyel rendelkezô betegek közül 17 esetében, a normális értékek-

4 4 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám kel rendelkezôk közül kilenc esetében végeztek májbiopsziát. Az elôbbi csoport 76%-ában fordult elô nodularis regeneratív hyperplasia, míg az utóbbi 33%-ában. Az eredmények igazolták a 6-TG-kezelés és a máj nodularis regeneratív hyperplasiája közötti összefüggést, amelyrôl más betegségben szenvedôk esetében már beszámoltak. Mivel nem ismert az elváltozás jelentôsége és természetes lefolyása (a 6-TG-kezeléssel összefüggésben), egyelôre nem javasolt a 6-TG alkalmazása a gyulladásos bélbetegség kezelésére. Dubinsky MC et al. 6-thioguanine can cause serious liver injury in inflammatory bowel disease patients. Gastroenterology 2003 Aug; 125: Laparoszkópiás Nissenfundoplicatio: ôrizkedjen tôle a költségviselô! Még mindig vita dúl a gastrooesophagealis refluxbetegség legjobb kezelésérôl: a sebészek véleménye szerint az antireflux mûtét jelenti a leginkább pragmatikus és költséghatékony megközelítést, a gasztroenterológusok véleménye szerint viszont a gyógyszeres kezelés olcsóbb, ha minden költséget figyelembe veszünk. Ebben a gyártó által támogatott, retrospektív, bejelentett adatok elemzésén alapuló vizsgálatban a szerzôk összehasonlították az index beavatkozást követô egy évben a közvetlen és közvetett egészségügyi költségeket (a független költségviselô szempontjából) laparoszkópos Nissen-fundoplicatióval kezelt 61 beteg, valamint életkor és nem szerint illesztett 178 kontroll esetében, akik gyógyszeres kezelésben részesültek. Az elemzésben nem számolták az elsô laparoszkópos kezelés és az elôzetes endoszkópos vizsgálat költségét. Az értékelés szempontjai közé tartoztak a kórházi és az ambuláns orvosi vizsgálat, a betegséggel összefüggô, mûtét utáni endoszkópos beavatkozások és a betegek elmondása alapján a használt antireflux gyógyszerek. A laparoszkópos módszerrel kezelt csoportban nagyobbnak találták az összes költséget, mint a gyógyszerrel kezelt csoportban (6825 vs USD; p<0,05). A laparoszkópos kezelés utáni szövôdményeknek tulajdonítható költségek többségét egyetlen betegre fordították, akinek a kezelése USD-be került. A két csoportban nem különbözött szignifikánsan az ambuláns, a kórházi ellátási és a mûködési költségek. A laparoszkóposan kezelt csoportban a betegek átlagosan kevesebb gastrointestinalis gyógyszert szedtek (p<0,05). A sebészek arra törekszenek, hogy a betegek hagyják abba a felírt drága gyógyszerek szedését, de ezt szembe kell állítani azzal a ténnyel, hogy a mûtét, még tapasztalt sebész által végezve sem biztosít tökéletes megoldást. A hosszú távú eredmények szerint a gastrooesophagealis reflux mûtéti kezelése után nagy a recidívaarány (JW Gastroenterology Jul 2001, p. 60 és JAMA 2001;285:2331). Az ismertetett elemzés eredményei szerint viszont a gastrooesophagealis refluxbetegség összes kezelési költségeibe bele tartoznak a terápiás folyamattal összefüggô következmények (és szövôdmények) költségei is. Megfelelôen kiválasztott betegek esetében nyilvánvalóan hatásos a mûtét. A gazdaságossági számítások azonban nem adnak kellô alapot arra, hogy a gyógyszeres kezelést mûtéttel helyettesítsük. David A. Johnson, MD Dire CA et al. The economics of laparoscopic Nissen fundoplication. Clin Gastroenterol Hepatol 2003 Jul; 1: Az akut HCV-fertôzés természetes lefolyása és kezelése Az akut hepatitises esetek 20%-át a hepatitis C-vírussal történt fertôzés okozza; az akut HCV-fertôzésen átesett betegek 85%-ában alakul ki krónikus folyamat májkárosodással. A szerzôk vizsgálatukban az akut tünetekkel járó és a tünetmentes HCV-fertôzések közötti különbségekre mutatnak rá. A német szerzôk 60 beteget választottak ki, akik dokumentált akut HCVfertôzésben szenvedtek; 51 esetben (85%) alakultak ki tünetek, kilenc beteg maradt tünetmentes. A kezeletlen, tüneteket mutató 46 beteg körülbelül felének a szervezetébôl spontán eltûnt a vírus (a tünetek kialakulása után átlagosan 12 héten belül). Tünetmentes akut fertôzés esetén azonban egyetlen esetben sem tûnt el a vírus, minden esetben krónikus HCV-fertôzés alakult ki. A HCV-genotípusok megoszlása nem különbözött a meggyógyuló és a krónikus betegségben szenvedô betegek között. A kezelés elôtt 30 esetben nem sikerült elérni a tartós vírusmentességet, közülük húsz betegbôl 16 esetében (80%) ez sikerült a tünetek kezdete utáni 3 6. hónapban adott antivirális terápiával. Összességében az esetek 91%- ában értek el vírusmentességet, ha összesítették a spontán eltûnést és a terápia hatására bekövetkezett tartós vírusmentességet. Az akut hepatitis C-vírus-fertôzésben szenvedô betegeket két csoportba sorolhatjuk tünetekkel rendelkezôk és tünetmentesek. A tünetekkel járó akut HCV-fertôzésben szenvedô betegek 50%-ában várható a vírus spontán eltûnése, ez tünetmentes esetekben nem valószínû, várható a krónikus fertôzés kialakulása. Ennek alapján indokoltnak tûnik ilyen esetekben három hónapig várni az interferonkezelés megkezdése elôtt, hogy valóban perzisztál-e a fertôzés, mert e rövid késlekedés valószínûleg nem befolyásolja a terápiásválasz-arányt. Kenneth D. Flora, MD Gerlach JT et al. Acute hepatitis C: High rate of both spontaneous and treatment-induced viral clearance. Gastroenterology 2003 Jul; 125:80 Interleukin-11 a cirrhosisban és thrombocytopeniában szenvedô betegek kezelésére Cirrhosis és portalis hipertenzió esetén a betegek 70%-ában alakul ki thrombocytopenia. Ezt általában hyperspleniával magyarázzák, de az újabb eredmények szerint a beteg májban a thrombopoetin termelôdésének a csökkenése miatt csökken a thrombocytaképzôdés. Mivel a rekombináns humán interleukin-11 (IL-11)-et alkalmazzák a kemoterápia okozta thrombocytopenia kezelésére, a szerzôk feltételezték, hogy az hasonlóképpen hatásos lehet Child A vagy B osztályú cirrhosisban is. Hepatitis C-vírus-fertôzéssel összefüggô cirrhosisban szenvedô tíz betegnek adtak tíz napig IL-11-et (50 mg/kg/nap subcutan). A kiinduláskor a medián thrombocytaszámot /mlnek találták. Minden kezelt beteg eseté-

5 2004. január JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 5 ben fokozatosan nôtt a thrombocytaszám (a medián csúcsérték /ml volt átlagosan 13 nap után). A csúcsérték elérése után azonban hét beteg esetében a thrombocytaszám átlagosan 19 nap alatt visszatért a kiindulási értékre. Hasonló mértékben nôtt a fehérvérsejtszám, még a viszonylag neutropeniás betegek esetében is; de a kezelés után nappal ez az érték is visszatért az eredeti szintre. A kezelés közben szignifikánsan csökkent a májenzimek, az összbilirubin és a laktátdehidrogenáz szintje, de ezek is visszatértek a kiindulási értékekre. A fibrinogénszint javult, majd 40 nappal a kezelés után visszatért az eredeti szintre. A leggyakoribb mellékhatásként folyadékretenció jelentkezett, de ez is spontán megszûnt, egyetlen esetben sem észleltek jelentôs volumenterhelést vagy vérnyomás-emelkedést. A gyorsvizsgálat eredményei szerint az IL-11 elônyös hatású cirrhosisban és thrombocytopeniában, feltételezhetôen a megakaryocyták proliferációjának és érésének a serkentése révén, de serkenti a fehérvérsejtek termelôdését is. Az IL-11 alkalmas profilaktikum lehet tehát cirrhosisos betegek számára mûtét elôtt vagy súlyos vérzéses esemény után. Bár az IL-11 átmenetileg csökkenti a májenzimek szintjét, azt nem tudjuk, hogy hepatitis C-vírus-fertôzésben rendelkezik-e antivirális hatással. Kenneth D. Flora, MD Ghalib R et al. Recombinant human interleukin-11 improves thrombocytopenia in patients with cirrhosis. Hepatology 2003 May; 37: Az interferonkezelés javítja a krónikus HCVfertôzésben szenvedô betegek hosszú távú prognózisát Az utóbbi idôben a hepatitis C-vírusfertôzés interferonkezelésében történt elôrelépés ellenére továbbra is vitatott, hogy az interferon javítja-e a HCVfertôzésben szenvedô betegek hosszú távú prognózisát is, különösen ha már cirrhosis is kialakult. Az interferonkezelés hosszú távú prognózisra gyakorolt hatásának az értékelésére japán szerzôk retrospektív módszerrel összehasonlították 355, interferon-monoterápiában részesült és 104, kezeletlen HCV-fertôzésben szenvedô beteg adatait. A betegek mindegyike biopsziával bizonyított, C-vírus által okozott krónikus májbetegségben szenvedett, és az index biopszia után a betegeket átlagosan 8,2 évig követték. A vizsgálati idôszak végére a kezelést nem kapott betegek 14%-a meghalt, 87%-uk a májbetegséggel összefüggésben. Az interferonnal kezelt csoportnak csak 9%-a halt meg (a tartós terápiás választ adó betegek 3%-a, a relapszusba került betegek 12%-a); az interferonnal kezelt csoportban bekövetkezett haláleseteknek csak körülbelül a felét okozták májszövôdmények. Mindkét csoportban a májcarcinoma bizonyult a leggyakoribb haláloknak, ami a kezelést nem kapott csoport 72%-ában, a kezelt csoport 43%-ában alakult ki. A tartós terápiás választ adó betegek közül csak egy halt meg hepatocellularis carcinomában. A kezelés elmaradásához képest az interferonkezelés 0,52-ra csökkentette az összes halál kockázati hányadosát (95%- os megbízhatósági tartomány 0,263 1,034; p=0,06). Ha azonban a kezelt csoportot tovább osztották tartós terápiás választ adó és nem tartósan reagáló betegekre, akkor azt találták, hogy a tartós terápiás választ adó betegek esetében a halál kockázati hányadosa 0,22-nak adódott. Az interferonnal kezelt cirrhosisos betegek esetében a kockázati hányados 0,35 volt. A standardizált halálozási arány szerint az interferonkezelés nemcsak javította az összes túlélést, hanem csökkentette a máj eredetû halálozást is; a kockázat a tartós virológiai terápiás választ adó betegek esetében csökkent a leginkább. Több japán vizsgálatban igazolták, hogy az interferon javítja a HCV-fertôzött betegek hosszú távú prognózisát, akár bekövetkezett tartós virális terápiás válasz, akár nem, de európai betegek esetében nem számoltak be hasonló eredményekrôl. Ebben a japán vizsgálatban ismét azt találták, hogy az interferon javítja a hosszú távú prognózist, különösen, ha tartós virális terápiás választ értek el. A tartós terápiás választ nem adó betegek védetteknek tûntek a hepatocellularis carcinomával szemben, a májelégtelenséggel szemben azonban nem. Kenneth D. Flora, MD Imazeki F et al. Favorable prognosis of chronic hepatitis C after interferon therapy by long-term cohort study. Hepatology 2003 Aug; 38: Az ultrahangvezérelt endoszkópos finomtûaspiráció azonnali értékelése Az ultrahangvezérelt endoszkópos finomtû-aspiráció nagyon pontos módszer a gastrointestinalis és mediastinalis malignus daganatok stádiumának a meghatározására. A szerzôk két központban értékelték az ultrahangvezérelt endoszkópos finomtû-aspiráció diagnosztikai teljesítményét, vizsgálva, hogy mennyire értékes klinikai szempontból, A Journal Watch Gastroenterology cikkszemlézéseit annak érdekében készítjük, hogy az olvasó megfelelõen tájékozódhasson az éppen folyó orvosi kutatási irányokról. A folyóirat nem tekinthetõ kizárólagos információforrásnak a klinikai gyakorlati munkához, inkább kiegészítésnek szánjuk az eredeti közlemények olvasása mellé. Elsõsorban a következô folyóiratok tartalmát tekintjük át rendszeresen: Abdominal Imaging; Alimentary Pharmacology and Therapeutics; American Journal of Gastroenterology; American Journal of Medicine; Annals of Internal Medicine; Archives of Internal Medicine; BMJ; Digestion; Digestive Diseases and Sciences; Diseases of the Colon & Rectum; Endoscopy; European Journal of Gastroenterology and Hepatology; Gastroenterology; Gastrointestinal Endoscopy; Gut; Hepato- Gastroenterology; Hepatology; Inflammatory Bowel Diseases; International Journal of Pancreatology; JAMA; Journal of Clinical Gastroenterology; Journal of Pediatric Gastroenterology and Nutrition; Lancet; The New England Journal of Medicine; Pancreas; Scandinavian Journal of Gastroenterology; Transplantation.

6 6 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám ha a szövetmintát azonnal átnézi a citopatológus. Az elsô központban a citopatológus azonnal értékelte 108, egymás utáni betegtôl vett szövetminta megfelelôségét, és felállította az elôzetes diagnózist. A második központban 87 egymás utáni esetben végeztek finomtû-aspirációt úgy, hogy a vizuális megítélés szerint elegendô anyagot nyerjenek; ezt követôen a mintát feldolgozták, és a citopatológus csak késôbb vizsgálta azt. A következô citopatológiai diagnózisokat alkalmazták: malignitás szempontjából pozitív, malignitásra gyanús, atípusos/nem egyértelmû, malignitás szempontjából negatív (benignus) vagy nem megítélhetô. Mindegyik beavatkozást ugyanaz az endoszkópos szakember végezte. Az elsô központban a leggyakrabban a thoracoabdominalis nyirokcsomókból, a második központban pedig a pancreasból vettek mintát. A második központban háromszor olyan gyakran kellett megismételni a beavatkozást (6 vs. 2, p=0,156). Az egyes beavatkozások alkalmával végrehajtott szúrások száma az egyes központokban nem különbözött szignifikánsan. Az elsô központban vizsgált betegek esetében a második központhoz képest szignifikánsan többször diagnosztizáltak malignus daganatot (58% vs. 42%), és szignifikánsan kevesebb eredményt minôsítettek nem megítélhetônek (9% vs. 20%) vagy malignitásra gyanúsnak (3% vs. 16%). Az elsô központban 2,94-szor nagyobbnak találták az esélyét a malignitás szempontjából pozitív vagy negatív eredménynek, míg a nem megítélhetô minta esélyét 2,8-szer nagyobbnak találták a második központban (p=0,035). Az eredmények nem meglepôk, hiszen korábban jobbnak találták a finomtûaspirációs minták diagnosztikai értékét azonnali citopatológiai értékelés esetén más vizsgálatirányító módszerek (transcutan ultrahang) alkalmazásakor is. Azonnali citopatológiai ellenôrzés igénybevételével az endoszkópos szakember addig veszi a finomtû-aspirációs mintákat, amíg sikerül megállapítani a diagnózist. Meglepô, hogy a két központban statisztikailag nem különbözött a tûszúrások száma. A vizsgálat korlátját jelenti, hogy nem ugyanaz a citopatológus vizsgálta az összes mintát. Bár érdekes lenne véletlen besorolásos vizsgálattal igazolni az azonnali citopatológiai vizsgálat értékét, nehéz lenne etikailag megindokolni az ilyen vizsgálatot, ha rendelkezésre áll az azonnali értékelés lehetôsége. Fontos tisztázatlan kérdés azon központok számára, ahol nem áll rendelkezésre az azonnali citopatológia, hogy hány tûszúrással érhetô el a legnagyobb szenzitivitás és specifikusság. Stuart Sherman, MD Klapman JB et al. Clinical impact of on-site cytopathology interpretation on endoscopic ultrasound-guided fine needle aspiration. Am J Gastroenterol 2003 Jun; 98: A hidrofil polimerrel borított poliuretán sztentek nem hosszabítják meg a sztentek mûködési idejét Abiliaris sztentek elzáródásának elsô lépése, hogy baktériumok tapadnak a sztent belsô felszínéhez. A standard polietilén sztentekhez képest a hidrofil polimerrel borított poliuretán sztentek felszínére kevésbé kötôdnek in vitro a baktériumok, ezért in vivo jobb lehet a sztentek átjárhatósága. Amszterdamban a szerzôk azt vizsgálták, hogy hosszabb-e a hidrofil polimerrel borított sztentek mûködési idôtartama, mint a hagyományos polietilén sztenteké, ezért nem reszekálható, distalis epeúti malignus daganatban szenvedô 91 beteget kezeltek a két sztent egyikével véletlen besorolás alapján, akik esetében korábban nem történt drenázs. A két csoport hasonlított egymásra az életkor, a nemi megoszlás, a szérumbilirubin-szint, az alkalikus foszfatáz szérumszintje, a korábbi ERCP-k gyakorisága és a malignus daganat típusa szerint. Minden esetben sikerült beültetni a sztentet. A két csoportban egyforma hatékonyságú volt az epeelvezetés (a hyperbilirubinaemiás betegek esetében >20%-kal csökkent a bilirubinszint a sztentbeültetés után egy héten belül, a nem hyperbilirubinaemiás betegek esetében 20%-kal csökkent az alkalikus foszfatáz, a g-glutamil-transzpeptidáz vagy mindkettô szérumszintje) (93% vs. 91%). A hidrofil polimerrel borított poliuretán sztenttel kezelt betegek 61%-ában, a polietilén sztenttel kezelt betegek 43%-ában következett be elzáródás. A polietilén sztent átjárhatóságának medián idôtartama szignifikánsan hosszabb volt, mint a hidrofil polimerrel borított poliuretán sztenté (105 vs. 77 nap; p=0,04). A betegek túlélésének medián idôtartama (145 és 132 nap), a beavatkozással összefüggô szövôdmények elôfordulása (6,4% és 2,3%) és a 30 napos halálozás (15% és 9%) nem különbözött szignifikánsan a két csoportban. A hidrofil polimerrel borított poliuretán sztentek átjárhatóságának idôtartama nem nôtt, sôt azok szignifikánsan rövidebb ideig maradtak átjárhatók, mint a polietilén sztentek. Eddig csak a tágítható fémsztentek alkalmazása bizonyult költséghatékonynak, ezek maradtak tartósan nyitva. Nem reszekálható malignus epeúti elzáródások kezelésére ezért ez a sztenttípus választandó elsôdlegesen, ha a beteg várható túlélése nem haladja meg a három hónapot. Stuart Sherman, MD Van Berkel AM et al. A prospective randomized study of hydrophilic polymercoated polyurethane versus polyethylene stents in distal malignant biliary obstruction. Endoscopy 2003 Jun; 35: A percutan endoszkópos gastrostomiát korlátozó tényezôk demens betegek esetében Komoly klinikai kihívást jelent az orálisan nem megfelelôen táplálkozó demens betegek tápláltsági állapotának a fenntartása. Az orális táplálékfelvétel pótlására az enteralis táplálás jelenti az egyik népszerû megoldást percutan endoszkópos gastrostomiás tubuson keresztül. A módszer túlélésre gyakorolt hatásának tisztázására a szerzôk retrospektív módszerrel áttekintették a gastrostomiás tubus miatti konzíliumok adatait két év alatt, és 41, súlyos dementiában szenvedô beteget találtak, akik megfeleltek a gastrostomiás táplálás standard orvosi kritériumainak. A beavatkozást végül 23 beteg esetében végezték el, 18 esetben ezt a hozzátartozók elutasították. A csoportokban prospektíven követték a klinikai állapot alakulását. A két csoportban nem különbözött a medián túlélés (59 és 60 nap a gastrostomiás tubuson keresztül és a más módon táplált betegek esetében). A percutan gastrostomiás tubus beültetésével összefüggésben egy esetben alakult ki szepszis, és ez vezetett a beteg halálához. Más szövôdményt nem észleltek. A szerzôk következtetései szerint a gastrostomiás tubuson keresztül történô kiegészítô táplálás nem javítja a súlyosan demens betegek túlélését.

7 2004. január JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 7 A szerzôk elsôként igazolták, hogy a túlélés szempontjából nem elônyös a percutan endoszkópos gastrostomiás tubus alkalmazása demens betegek esetében. Ugyanezt igazolták más betegségben szenvedôk körében is. A korábbi vizsgálatok eredményei szerint a beavatkozással és az ételaspirációval összefüggô szövôdmények túl is szárnyalják az esetleges elônyöket. Ezeket az adatokat gyakran nem veszik figyelembe, mert emberiességi okok miatt javítani akarják a betegek életminôségét. Elfogadhatatlannak tûnik, hogy bármelyik beteg éhen haljon, függetlenül a prognózistól. Bár a vizsgálatot nem véletlen besorolás alapján végezték, nem feltételezhetô, hogy a kiválasztásból eredô torzítás elfedhette a tápláló tubus alkalmazásának komoly elônyét. Súlyos dementiában sem igazolták tehát a percutan endoszkópos gastrostomiás tubus behelyezésének az elônyös hatásait, más betegségekhez hasonlóan. A beavatkozás elvégzésérôl hozott döntés etikai szempontjait gondosan és körültekintôen kell figyelembe venni. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Murphy LM and Lipman TO. Percutaneous endoscopic gastrostomy does not prolong survival in patients with dementia. Arch Intern Med 2003 Jun 9; 163: A H. pylori-fertôzés kimutatásának és kezelésének stratégiája Nemrégiben megkérdôjelezték a Helicobacter pylori-fertôzés kimutatására és kezelésére vonatkozó ajánlást dyspepsiás betegek esetében, mert az Amerikai Egyesült Államokban csökkent a H. pylori-fertôzés prevalenciája. A szerzôk a módszer eredményeit és költségeit elemezték a klinikai gyakorlatban Észak-Kaliforniában 650, orvos által diagnosztizált peptikus fekélybetegségben szenvedô, tartósan savcsökkentôkkel kezelt beteg véletlen besorolásos, nyílt klinikai vizsgálatában. A betegeknek mindössze 17%-ában igazolták röntgenvizsgálattal vagy endoszkópiával a fekélyt. Kizárták a gastrooesophagealis reflux tüneteit mutató betegeket. A betegek véletlen besorolás alapján kerültek a vizsgált és kezelt, illetve a szokásos terápiában részesülô csoportba. A vizsgált és kezelt csoportban a H. pylori-negatív betegek folytatták a savcsökkentôk szedését, a H. pylori-pozitív betegek esetében tíznapos eradikációs terápiát alkalmaztak, majd abbahagyták a savcsökkentôk alkalmazását. A szokásos módon kezelt betegek tartósan szedték a savcsökkentôket. A kezelés elôtt és után értékelték a tüneteket és az egészségügyi forrásfelhasználást. A vizsgált és kezelt csoportnak mindössze 38%-a bizonyult H. pyloripozitívnak; az eradikáció 78%-ban sikerült. A kezelés után egy évvel a vizsgált és kezelt csoport tagjai kisebb valószínûséggel számoltak be dyspepsiára utaló tünetekrôl, mint a szokásos módon kezelt betegek, de nem különbözött szignifikánsan az összes gastrointestinalis tünetet jelzô pontszám. A H. pylori-pozitív betegek 41%- ában recidiváltak a hasi panaszok, a vizsgált és kezelt csoport 75%-a szedett ismét savcsökkentô gyógyszert egy év múlva. Az egyéves vizsgálat során nagyobbnak találták a költségeket a vizsgált és kezelt, mint a szokásos terápiában részesült csoportban; a többletköltségek a H. pylori-fertôzés kimutatásának és kezelésének tulajdoníthatók, miközben nem csökkentek szignifikánsan a tünetek enyhítésének a költségei. A szerzôk következtetései szerint a vizsgált populációban a hosszú távon savcsökkentôkkel kezelt betegek többsége H. pylori-negatív, nem fekélyeredetû dyspepsiában szenvedett. A H. pylorifertôzés rutin vizsgálata és kezelése nem csökkentette a költségeket és csak mérsékelten hatott a tünetekre. Az eredmények szerint sokszor alkalmazzák a peptikus fekélybetegség diagnózisát a klinikai gyakorlatban a kivizsgálatlan dyspepsiában szenvedôk esetében. A betegek kevesebb mint egyötödében igazolták a diagnózist röntgenvizsgálattal vagy endoszkópiával. Kivizsgálatlan dyspepsiában a H. pylorifertôzés vizsgálata és kezelése nem jelentett szignifikáns költségmegtakarítást, még akkor sem, ha ebben a vizsgálatban jóval nagyobb volt a H. pylori-fertôzés prevalenciája, mint az Amerikai Egyesült Államok számos körzetében. A betegek túlnyomó többsége tartósan szedett savcsökkentôket a H. pyloristatustól függetlenül, ami emelte a költségeket. Fontos tisztázatlan kérdés maradt, hogy a kezdeti endoszkópos vizsgálattal költséghatékonyabb módon megszüntethetô-e a savcsökkentôk iránti igény a kimutatott fekélybetegségben nem szenvedô betegek esetében. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Allison JE et al. A randomized controlled trial of test-and-treat strategy for Helicobacter pylori. Arch Intern Med 2003 May 26; 163: A protonpumpagátlók és az endoszkópia elônye dyspepsiás betegek esetében Adyspepsia leginkább költséghatékony kezelése továbbra is ellentmondásos. Gyakran rendelnek empirikusan savcsökkentôket vagy a Helicobacter pylori eradikációját, majd elhúzódó tünetek esetén endoszkópiát végeznek. Mindenesetre, a savelválasztás erôteljes gátlása protonpumpagátlókkal meggyógyíthatja a nyálkahártya-laesiókat és az endoszkópia idején elfedheti a háttérben álló betegséget. A lehetôség vizsgálatára a szerzôk prospektíven követtek tartós dyspepsiás tünetektôl szenvedô 100 beteget, akiket endoszkópiára utaltak be, és akik korábban kaptak vagy nem kaptak empirikus kezelést. A vizsgálatkor a betegek protonpumpagátlók vagy H 2 -receptor-antagonisták szedésérôl számoltak be. A protonpumpagátlókkal kezelt betegek esetében szignifikánsan kisebbnek találták az oesophagealis és a gyomorfekélyek vagy eróziók prevalenciáját, mint a H 2 -receptorantagonistákkal kezelt betegek vagy a savcsökkentôkkel nem kezelt betegek esetében (9% vs. 47% és 63%). A H 2 -receptor-antagonistákkal kezelt és a nem kezelt csoport közötti különbség nem volt szignifikáns. A másodlagos elemzés eredményei szerint a laesiók nagyobb valószínûségével együtt járó tényezôk közé tartozott a férfi nem, a NSAID készítmények alkalmazása és a terápia hatására a tünetek több mint 20%-os csökkenése. A szerzôk következtetései szerint a protonpumpagátlók elfedhetik a nyálkahártya-laesiókat, ezáltal csökkentik az endoszkópia szenzitivitását a savtermeléssel összefüggô betegségekben. Azt javasolják, hogy a betegek az endoszkópia elôtt két héttel hagyják abba a protonpumpagátlók szedését a diagnosztikai eredményesség javítása érdekében. Az eredmények támogatják azt a nézetet, hogy a protonpumpagátlók elfedik a

8 8 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám savtermeléssel összefüggô nyálkahártyaelváltozásokat az endoszkópia idején. Az eredményeket azonban másképpen is lehet magyarázni: a protonpumpagátlók diagnosztikai tesztként is szolgálhatnak a savtermeléssel összefüggô betegségek kimutatására. Mivel csak azok a betegek kerültek endoszkópiára, akik esetében tartósan fennálltak a tünetek, kizárták a protonpumpagátlókkal kezelt csoportból azokat a betegeket, akiknek a savtermeléssel összefüggô betegsége reagált a kezelésre. Ezért aztán a többi csoporthoz képest a protonpumpagátlókkal kezelt csoportban nagyobb arányban szerepeltek funkcionális dyspepsiában szenvedô betegek, ezáltal csökkent ebben a csoportban a laesiók prevalenciája. Mindazonáltal, lehetôleg abba kell hagyni a protonpumpagátlók szedését az endoszkópia elôtt. Ezzel javulhat a nyálkahártya-biopsziák diagnosztikai eredményessége is a H. pylorifertôzés kimutatásakor. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Smith T et al. Low yield of endoscopy in patients with persistent dyspepsia taking proton pump inhibitors. Gastrointest Endosc 2003 Jul; 58:9-13. Rádiofrekvenciás energiabevitel a gastrooesophagealis refluxbetegség kezelésére? Agastrooesophagealis átmenetben endoszkóposan alkalmazott rádiofrekvenciás energiabevitel a gastrooesophagealis refluxbetegség kezelésére az FDA által nemrég elfogadott számos terápiás lehetôség egyike. Eddig azonban nem végeztek klinikai vizsgálatot úgy, hogy imitált kezelést alkalmaztak volna kontrollként. Ebben a multicentrikus, kettôs vak, kontrollcsoportos vizsgálatban (amelyet a rádiofrekvenciás mûszert gyártó cég támogatott) a szerzôk gastrointestinalis refluxbetegségben szenvedô 64 beteget kezeltek véletlen besorolás alapján az alsó oesophagussphincter szintjében endoszkópos rádiofrekvenciás energiabevitellel (Strettarendszer) vagy imitált endoszkópos beavatkozással. Mindegyik résztvevô gastrooesophagealis reflux tüneteitôl szenvedett, és rendellenesnek találták a 24 órás ph-mérési értékeiket (gyógyszeres kezelés nélkül). Az aktívan kezelt betegek hat hónap után szignifikánsan nagyobb valószínûséggel számoltak be a napi gyomorégés elmaradásáról, mint a kontrollcsoport tagjai (61% vs. 33%), a gastrointestinalis refluxbetegséggel összefüggô életminôség pontszáma pedig >50%-kal javult (61% vs. 30%). Az aktívan kezelt csoportban elért elônyös hatások 12 hónapig fennálltak. A másodlagos értékelési szempontok alapján azonban hat hónap után nem különbözött a két csoport. Ide tartoztak a napi gyógyszerhasználat (mindkét csoportban 42% körül) és az oesophagus savexpozíciója. A terápiás választ adó betegek alcsoportjának elemzése szerint a tüneti javulás a savexpozíció csökkenésének tulajdonítható. A kezelt csoportból hét beteg, a kontrollcsoportból öt beteg esett ki. Nem számoltak be jelentôs szövôdményrôl. Gratulálunk a szerzôknek ahhoz, hogy elvégezték az endoluminalis refluxkezelés elsô imitált kezelésû kontrollcsoportos vizsgálatát. A korlátok között említhetô a közepes arányú lemorzsolódás és a kezelési szándék szerinti elemzés elmaradása. Az imitált kezelésben részesült csoportban a refluxellenes gyógyszereket abbahagyó betegek nagyobb aránya torzíthatta a kezdeti mintaméret statisztikai erejére vonatkozó számítások érvényességét, és lehetôvé tette a második fajta hiba fellépését. A terápiás választ adó csoportban javult a savexpozíció, de az alcsoportonkénti elemzések kevésbé megbízhatóak, mint a megfelelô statisztikai erôvel rendelkezô, elsôdleges változók szerinti elemzések. A korlátok ellenére is az imitált kezelés mint kontrollmódszer lehet az endoluminalis beavatkozások megfelelô vizsgálatának a standardja. David A. Johnson, MD Corley DA et al. Improvement of gastroesophageal reflux symptoms after radiofrequency energy: A randomized, shamcontrolled trial. Gastroenterology 2003 Sep; 125: Kahrilas PJ. Radiofrequency energy treatment of GERD. Gastroenterology 2003 Sep; 125: Nôvérek által végzett felsô gastrointestinalis endoszkópia Az endoszkópia alkalmazásának világszerte korlátját jelenti a képzett gasztroenterológusok relatív hiánya. Vizsgálati eredmények szerint nem orvos képzettségû egészségügyi dolgozók (például nôvérek) megfelelô képzés után sikeresen végeznek diagnosztikus szigmoszkópiát, ezáltal növekszik a módszer hozzáférhetôsége. Más endoszkópos módszerek esetében azonban ezt a megközelítést még nem vizsgálták. Londonban a szerzôk retrospektív módszerrel áttekintették 3009 beteg adatait, akik intézetükben kerültek endoszkópos vizsgálatra. A beavatkozások körülbelül felét két nôvér végezte, a másik felét 15 gasztroenterológus. Kizárták a májbetegeket, a vérzô betegeket és azokat, akik esetében valószínûleg terápiás beavatkozásra volt szükség. A többváltozós elemzésben nem találtak korrelációt az endoszkópiát végzô szakember végzettsége és a jelentôs betegség kimutatása között. A szerzôk ezt követôen prospektív módon értékelték a betegvélekedést, a szedálás szükségességét, a kellemetlenségérzést és az elégedettséget, elektív endoszkópiával vizsgált 480 beteget bevonva. Ezeknek a változóknak a szempontjából sem észleltek különbséget a szerint, hogy a beavatkozást nôvér vagy gasztroenterológus végezte. A szerzôk következtetései szerint a képzett szakápoló ugyanolyan biztonsággal elvégezheti a rutin diagnosztikai felsô endoszkópiát, mint a gasztroenterológus, és a betegek is hasonlóképpen elégedettek a beavatkozással. Az eredmények szerint a jól képzett nôvérek el tudják végezni az endoszkópiát, ha szükség esetén elérhetô a gasztroenterológus konzultáció és terápiás beavatkozás céljából, ha egyébként nem valószínû, hogy endoszkópos kezelésre szorulna a beteg. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálatban részt vett nôvérek specifikus endoszkópos képzésben részesültek (legalább 150 alkalommal végeztek orvos ellenôrzése mellett vizsgálatot), a betegeket pedig gondosan válogatták és kizárták azokat, akik biopszián kívül más endoszkópos beavatkozásra szorulhattak. A vizsgálat prospektív szakaszában nem véletlen módon sorolták be a betegeket, ezért fennáll a beválasztásból eredô torzítás lehetôsége. Bár a jelentôs betegségek kimutatásának száma hasonló volt a nôvérek és a gasztroenterológusok által vizsgált csoportban, nem ismerjük ezeknek a diagnózisoknak a pontosságát. A korlátok ellenére úgy tûnik, hogy az alapos képzésben részt vett nôvérek

9 2004. január JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 9 rendelkeznek azokkal a technikai képességekkel, amelyek szükségesek a diagnosztikai célú felsô endoszkópia elvégzéséhez erôsen válogatott betegek esetében. A módszer alkalmazhatóságát korlátozhatja, hogy a nôvérek nem adhatnak a betegeknek szedatívumot. Ahogy a szigmoszkópia esetén, ilyenkor is elérhetônek kell lennie gasztroenterológusnak konzultáció vagy technikai segítség céljából. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Smale S et al. Upper gastrointestinal endoscopy performed by nurses: Scope for the future? Gut 2003 Aug; 52: Colitis ulcerosában kialakuló enyhe fokú (low grade) dysplasia esetén vitatott a colectomia szükségessége Aközelmúltban még sok szakember és a kiadott irányelvek is a colectomiát támogatták krónikus colitis ulcerosában kialakuló enyhe fokú dysplasia esetén. Mások szerint azonban az enyhe fokú dysplasia (fôként ha egyetlen helyen alakult ki), inkább tartós kolonoszkópos követést igényel. Ebben a brit retrospektív csoportelemzésben a szerzôk 160 beteget követtek, akik 1978-ban kerültek be a kolonoszkópos ellenôrzô programba krónikus colitis ulcerosa miatt. Az 1990-ben még nem colectomizált 128 túlélô beteg közül 126-ot követtek 2000-ben is. A tíz évig követett betegek közül 1990-ben 29 esetében észleltek enyhe fokú dysplasiát, 97 esetben pedig nem (kontrollok). A enyhe fokú dysplasiás csoport 10%-ában, a kontrollcsoport 4%- ában alakult ki 2000-re súlyos fokú dysplasia vagy colorectalis carcinoma. A Kaplan Meier-analízis szerint nem különbözött szignifikánsan a két csoportban a halál és a colectomia kockázata (p=0,63). A enyhe fokú dysplasiás betegek és a kontrollcsoport eredeti metszeteit öt patológus nézte át, és jelentôs eltéréseket találtak az egyes vizsgálók véleménye között (k<0,4 minden összehasonlításban). Csak az esetek 38%-ában (az eredetileg enyhe fokú dysplasiának tartott 40 esetbôl 15-ben) jutottak konszenzusra a diagnózist illetôen (az öt vizsgálóból legalább három egyetértett). Az esetek 80%-ában viszont legalább egy patológus enyhe fokú dysplasiát állapított meg. Ha csak a konszenzussal diagnosztizált eseteket vették figyelembe, akkor sem találták jelentôsnek a súlyos fokú dysplasia vagy a carcinoma kialakulásának a kockázatát (relatív kockázat 2,4; 95%-os megbízhatósági tartomány 0,53 10,5; p=0,26). A hosszú idôtartamú vizsgálat eredményei további adatokkal szolgálnak a krónikus colitis ulcerosában végzendô colectomiáról folytatott vitákhoz, és a gondos ellenôrzést mint konzervatív megközelítést támogatják. A szerzôk legmeggyôzôbb érve a súlyos fokú dysplasia és a colorectalis carcinoma viszonylag kis abszolút kockázata enyhe fokú dysplasia esetén. Nagyobb lehet a relatív kockázat, ha a statisztikai szignifikancia hiányát második fajta hiba okozta. Nem tértek ki a multifokális és az unifokális dysplasiák közötti különbségekre, jóllehet ezek elkülönítését az irányelvekben értékesnek tartják. A közlemény kiemeli annak jelentôségét, hogy a enyhe fokú dysplasia diagnózisát gyakorlott patológus erôsítse meg, ami már szerepel az irányelvekben. A szerzôk véleménye szerint a korábbi becslések eltúlozták a súlyos fokú dysplasia és a colorectalis carcinoma kockázatát enyhe fokú dysplasia esetén. Több prospektív, hosszú távú vizsgálatra lenne szükség a kérdés tisztázására több helyrôl vett biopsziával, tapasztalt patológus bevonásával és gondos követéssel. Lim CH et al. Ten year follow up of ulcerative colitis patients with and without low grade dysplasia. Gut 2003 Aug; 52: Az American College of Radiology által végzett vizsgálat a virtuális kolonoszkópiáról Kevés multicentrikus vizsgálatban foglalkoztak a virtuális kolonoszkópiával. Az American College of Radiology Imaging Network munkatársai retrospektív módszerrel értékelték nyolc központban virtuális kolonoszkópián átesett betegek adatait. A vizsgált 341 beteg közül elôször 117-et választottak ki véletlen módon, majd végül még 93-at vontak be; a 93 beteg 47%-a esetében találtak legalább egy, 10 mm-es vagy nagyobb polipot. A virtuális kolonoszkópiás képeket 18 radiológus nézte át (nem ismerték a kolonoszkópia és a patológiai vizsgálat eredményét) három különbözô megjelenítô szoftver közül kettô alkalmazásával. Ha a betegnek legalább egy darab, 10 mm-es vagy nagyobb laesiója volt, 75%-nak (50 100%) találták az egyes vizsgálók és a különbözô szoftverek alkalmazásának az átlagos szenzitivitását, a specifikusságát pedig 73%-nak (38 100%). A poliponkénti szenzitivitás átlaga 75%-nak bizonyult. Az egyes szoftverekkel kapott eredmények nem különböztek. Mostantól ez a standard vizsgálat annak meghatározására, hogy valamelyik szoftver nem befolyásolja-e szignifikánsan a virtuális kolonoszkópia teljesítményét. Az eredmények igazolták az egyes vizsgálók közötti jelentôs variációt és a virtuális kolonoszkópia általában rossz teljesítményét a polipok kimutatásában, különösen ha figyelembe vesszük a nagy laesiók nagy prevalenciáját ebben a populációban. Az eredmények szerint ma még nem idôszerû a virtuális kolonoszkópia széles körû alkalmazása szûrésre. Johnson CD et al. Computerized tomographic colonography: Performance evaluation in a retrospective multicenter setting. Gastroenterology 2003 Sep; 125: A carcinoma kockázata coeliakiában szenvedô betegek körében az Amerikai Egyesült Államokban Európai vizsgálatok adatai szerint coeliakiában nagyobb a kockázata rosszindulatú daganatok ezen belül a non-hodgkin-lymphoma, a vékonybéladenocarcinoma, az oesophagus és az oropharynx laphámsejtes carcinomája kialakulásának. A szerzôk New Yorkban vizsgálták, hogy Amerikában is hasonlóan alakul-e a coeliakiás betegek daganatkockázata. Prospektív módon vizsgáltak 381 beteget, akiket 1981 júliusa és 2000 januárja között utaltak be az egyik központba (átlagos követési idô hat év). Összesen 41 esetben (11%) diagnosztizáltak daganatot; a daganatok közül 27-et még a coeliakia diagnosztizálása elôtt felismerték, kilencet az után, hetet pedig azzal egy idôben. A várható gyakorisághoz képest nem találták szignifi-

10 10 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám kánsan nagyobbnak az általános daganatkockázatot, de szignifikánsan nagyobbnak bizonyult a vékonybél-adenocarcinoma (standardizált halálozási arány 34), az oesophaguscarcinoma (12), a non-hodgkin-lymphoma (9) és a melanoma (5) kockázata. A coeliakia felismerése után diagnosztizált daganatok közül csak a non-hodgkin-lymphoma kockázatát találták nagyobbnak a gluténmentes étrend betartása ellenére (ezt 1993 után értékelték). A B-sejtes és T-sejtes típusú non-hodgkin lymphomák mind a bélben, mind a bélcsatornán kívül elôfordultak. Az eredmények szerint az Amerikai Egyesült Államokban élô coeliakiás betegek esetében hasonlóan nagyobb a daganatkockázat, mint az európai betegek esetében, és ugyanolyan típusú daganatok alakulnak ki. Az eredmények igazolták a gluténmentes diéta kedvezô hatását a daganatkockázat csökkentésében, bár az a non-hodgkin lymphoma kockázatát nem befolyásolta. Green PHR et al. Risk of malignancy in patients with celiac disease. Am J Med 2003 Aug 15; 115: A tüneteket okozó epekövek elôrejelzése májcirrhosisban Cirrhosisban két-háromszor nagyobb valószínûséggel alakulnak ki epekövek az átlagnépességhez képest. A legtöbb epekövet mégis véletlenül fedezik fel, és azok nem okoznak tüneteket. Ha azonban tünetek lépnek fel különösen elôrehaladott májbetegség mellett, a cholecystectomia nagy kockázattal jár. A tüneteket okozó epekövek kockázati tényezôinek jobb megismerésére a szerzôk májcirrhosisban és epekövességben szenvedô 140 beteget vizsgáltak (51% nô); 97 beteg volt tünetmentes volt, 43 mutatott tüneteket. A többváltozós elemzés eredményei szerint a családi anamnézisben szereplô epekövesség, az idôs kor, a nôi nem, a vírushepatitis és az epekövesség idôtartama szignifikáns összefüggésben állt az epeköves tünetek kialakulásával. A férfi nem (p=0,0049) és az alkoholos cirrhosis (p=0,0116) negatívan korrelált a tünetekkel. A tüneteket nem jelezte elôre az epekövek száma és mérete, illetve az epehólyag nagysága és ürülése. Cirrhosisban tipikusan pigmentkövek alakulnak ki, valószínûleg a bilirubinanyagcsere változásai miatt. A kövek többsége nem okoz tüneteket; ha azonban tünetek lépnek fel, kockázatos lehet a mûtét a cirrhosis miatt. Hasznos lenne elôre jelezni, hogy kiknek az esetében nagy a tünetek kialakulásának a valószínûsége, hogy így a májbetegség korai stádiumában még el lehessen végezni a mûtétet. Az eredmények alapján figyelembe kell vennünk a nemet, az életkort, a cirrhosis okát és a családi anamnézisben szereplô epekövességet. Ma még azonban inkább kerülnünk kell a mûtétet az ilyen nagy kockázatú, tünetmentes betegek esetében. Kenneth D. Flora, MD Acalovschi M et al. Risk factors for symptomatic gallstones in patients with liver cirrhosis: A case-control study. Am J Gastroenterol 2003 Aug; 98: Pancreatitis az Oddi-sphincter manometriája után Az Oddi-sphincter manometriájának a leggyakoribb szövôdménye a pancreatitis. Német szerzôk azt vizsgálták, hogy mikrotranszduceres manometriával (MTM) csökkenthetô-e a kockázat, ezért 215, egymás után MTM-en átesett beteg esetében vizsgálták a pancreatitis gyakoriságát, majd véletlen besorolás alapján vizsgáltak az Oddi-sphincter epeúti vagy pancreas eredetû funkciózavarának klinikai gyanúja miatt 130 beteget MTM-mel vagy standard perfúziós manometriával. A betegeket propofollal szedálták, csak manometriát végeztek. Oddi-sphincterdiszfunkció esetén kétlépcsôs lassú áthúzásos technikát alkalmaztak, pancreas eredetû sphincterdiszfunkció gyanúja esetén a két vezeték mamometriás értékeinek összehasonlításával. A pancreatitis diagnózisát és súlyosságát a konszenzuskritériumok alapján állapították meg. A prospektív vizsgálat során a manometriát követôen kilenc beteg esetében (4,2%) alakult ki pancreatitis (hat esetben enyhe fokú, két esetben közepes fokú, egy esetben súlyos). A véletlen besorolásos vizsgálatban a perfúziós manometriával összehasonlítva MTM alkalmazásakor szignifikánsan csökkent a szérumamiláz-koncentráció emelkedésének a gyakorisága a beavatkozás után négy órával (34% vs. 15%; p=0,01) és a posztmanometriás pancreatitis elôfordulása (13,8% vs. 3,1%; p=0,04). A perfúziós manometriával vizsgált csoportban hat esetben alakult ki enyhe fokú, három esetben pedig közepes fokú pancreatitis; az MTM-mel vizsgált csoportban két esetben alakult ki enyhe szövôdmény. A feltételezések szerint a perfúziós manometria után kialakuló pancreatitis oka legalább is részben, hogy vizet fecskendeznek zárt térbe (azaz a ductus pancreaticusba), ezért itt megnô a hidrosztatikus nyomás. Az MTM alkalmazásakor a pancreatitis incidenciájának a csökkenése ezt az elméletet igazolja. Bár az eredmények erôsen arra utalnak, hogy kisebb a pancreatitis kockázata az MTM alkalmazásakor, mint standard perfúziós manometria után, lehetséges, hogy a vizsgált csoportok nem voltak teljesen megegyezôek (a szerzôk nem vizsgálták kellô alapossággal a pancreatitis ismert kockázati tényezôit). Stuart Sherman, MD Wehrmann T et al. Reduced risk for pancreatitis after endoscopic microtransducer manometry of the sphincter of Oddi: A randomized comparison with the perfusion manometry technique. Endoscopy 2003 Jun; 35: Az akut felsô gastrointestinalis vérzés alakulása és prognózisa Az akut felsô gastrointestinalis vérzés gyakori, életveszélyes állapot. A terápiás módszerek haladása, így a protonpumpagátlók alkalmazása, a Helicobacter pylori-fertôzés eradikálása és a terápiás endoszkópia segíthetik a vérzéses epizódok incidenciájának a csökkentését és a prognózis javulását. A holland szerzôk prospektív módon gyûjtöttek adatokat minden olyan betegrôl, akit felsô gastrointestinalis vérzés miatt vettek fel két egyetemi és tíz regionális kórházba két 12 hónapos idôszakban ( és 2000). Ezek a kórházak ben lakos, 2000-ben lakos ellátását végezték. A vizsgálók kéthetente keresték fel a kórházakat; az eredeti dokumentumok alapján gyûjtötték össze az adatokat a betegek jellemzôirôl, kezelésérôl és prognózisáról. A két vizsgált idôszak között 60,7/ rôl 47,7/ re csökkent a felsô gastrointestinalis vérzés incidenciája. A vérzô betegek több mint 70%-a 60 évesnél idôsebb volt, 40%-uk szenvedett egyidejûleg más, életet veszélyeztetô betegségben. Sem a pepti-

11 2004. január JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 11 kus fekélybôl származó vérzések incidenciája, sem a vérzéses epizódok prognózisa nem változott szignifikánsan a két idôszak között. A vérzések kiújulásának az aránya összességében 16%-nak adódott ben, 14%-nak ben; a halálozás 15, illetve 13% volt. A peptikus fekélybôl eredô vérzésekre vonatkoztatva az újbóli vérzések arányát 22, illetve 20%-nak, a halálozást 15, illetve 14%-nak találták. A vérzô fekély miatt kórházba került betegek több mint fele szedett acetilszalicilsavat vagy nem szteroid gyulladásgátlót a vérzéses epizód idején. Az idôsebb életkor, a több társbetegség és az újbóli vérzés állt összefüggésben a nagyobb halálozással. A szerzôk következtetései szerint a vizsgált idôszakok között általában csökkent a felsô gastrointestinalis vérzések aránya, valószínûleg a preventív módszerek fejlôdése miatt. Arra is rámutattak viszont, hogy a vérzéses epizódok prognózisa nem változott lényegesen. E figyelemre méltó vizsgálat eredményei fontos betekintést nyújtanak a felsô gastrointestinalis vérzésekkel kapcsolatos népegészségügyi kérdésekbe és a vérzések arányának további csökkentését célzó további terápiás lehetôségekbe. Ide tartozik a H. pylori-fertôzés kezelése, a nem szteroid gyulladásgátlók kerülése és a szövôdménymentes fekélybetegség megfelelô kezelése. Sajnos, kevés prognosztikai javulást sikerült elérni, ha már a vérzés bekövetkezett. A nagyobb halálozással összefüggô tényezôk közül terápiásan csak a fekély újbóli vérzése befolyásolható: a szerzôk kimutatták, hogy a korai terápiás endoszkópia és a nagy dózisban adott protonpumpagátlók csökkenthetik az újbóli vérzés incidenciáját. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) van Leerdam ME et al. Acute upper GI bleeding: Did anything change? Time trend analysis of incidence and outcome of acute upper GI bleeding between 1993/1994 and Am J Gastroenterol 2003 Jul; 98: Nemkívánatos események és gyógyszerkölcsönhatások protonpumpagátlók alkalmazásakor Afelsô gastrointestinalis traktus savtermeléssel összefüggô betegségeinek a legfontosabb kezelését a protonpumpagátlók jelentik. A szerek alkalmazása kapcsán világszerte kevés nemkívánatos eseményrôl számoltak be. Néhány közlemény szerint azonban a protonpumpagátlók kedvezôtlenül befolyásolhatják más gyógyszercsoportba tartozó készítmények terápiás hatását. Ennek vizsgálatára a szerzôk a Food and Drug Administration (FDA) adatbázisában átnézték 2001 szeptemberéig a nemkívánatos eseményekrôl és gyógyszerkölcsönhatásokról azóta beérkezett jelentéseket, amióta az Amerikai Egyesült Államokban bevezették az omeprazol, a lansoprazol és a pantoprazol alkalmazását (1989, 1995, illetve 2000). A rabeprazolt nem vizsgálták, mert azt csak kevés beteg szedte. Az adatbázisban szerepeltek az enyhe és a súlyos nemkívánatos események is, de az Amerikai Egyesült Államokon kívüli területekrôl csak a súlyos eseményeket rögzítették. A vizsgált gyógyszerek mindegyikével összefüggésben nagyon kevés nemkívánatos eseményt jelentettek (10 50/egymillió eladott doboz). Még kisebbnek találták a gyógyszerkölcsönhatások arányát (0,09 0,11/egymillió eladott doboz). Csaknem mindegyik kölcsönhatást a K-vitamin-antagonistákkal figyelték meg; az egyes protonpumpagátlók esetében kevesebb mint tíz kölcsönhatásról számoltak be más gyógyszercsoportokkal. A szerzôk következtetései szerint a protonpumpagátlók rendkívül ritkán okoznak nemkívánatos eseményeket, és gyógyszerkölcsönhatás is elsôsorban a K- vitamin-antagonistákkal lép fel. Az eredmények egyöntetûen jellemzôk az egész gyógyszercsoportra, az egyes készítmények között nincs különbség. Az eredmények alátámasztották azt a széles körû klinikai tapasztalatot, hogy a protonpumpagátlók különösen biztonságos szerek, ritkán okoznak nemkívánatos hatásokat. Az FDA adatbázisa alapján valószínûleg alulbecsülhetô a nemkívánatos események elôfordulása, mert az spontán bejelentésen alapul, és sok esetet nem jelentenek. Az Amerikai Egyesült Államokon kívüli országokból csak a súlyos nemkívánatos eseményeket tartalmazza. De még ha tízszeres alulbecslést feltételezünk, a gyakoriság akkor is kiemelkedôen kicsi. A gyógyszerkölcsönhatások aránya még kisebb, bár a K-vitamin-antagonistákkal elôfordulhat. A biztonságossági profil és a gyógyszerkölcsönhatások egyaránt jellemzôek az egész csoportra, az egyes protonpumpagátlók között nincsen jelentôs különbség. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Labenz J et al. A summary of Food and Drug Administration reported adverse events and drug interactions occurring during therapy with omeprazole, lansoprazole and pantoprazole. Aliment Pharmacol Ther 2003 Apr 15; 17: Endoszkópos és protonpumpagátló kombinált kezeléssel csökkenthetô a felsô gastrointestinalis vérzés kockázata Vérzô peptikus fekélyben szenvedô és nagy kockázatra utaló jelekkel rendelkezô betegek esetében mind az endoszkópos, mind a nagy dózisú protonpumpagátló kezelés csökkentik a vérzés kiújulásának a gyakoriságát. Eddig még nem hasonlították össze a protonpumpagátlókat a kétféle kezelés kombinációjával. A szerzôk Hong Kongban kezeltek vérzô peptikus fekélyben szenvedô és nagy kockázatra utaló jelekkel (nem vérzô, látható ér vagy tapadó alvadék) rendelkezô 156 beteget véletlen besorolás alapján 72 óráig intravénásan nagy dózisú protonpumpagátlóval plusz terápiás endoszkópiával (adrenalinoldat injekciója plusz termokoaguláció) vagy imitált endoszkópiával. Kizárták az aktívan vérzô betegeket. A csak protonpumpagátlóval kezelt 78 beteg közül hét esetében, míg a kombináltan kezelt csoportban egyetlen esetben sem fordult elô újbóli vérzés az elbocsátás elôtt (p=0,01). A csak protonpumpagátlóval kezelt csoportban három esetben következett be újbóli vérzés a kezelés elsô 72 órájában. A csak protonpumpagátlóval kezelt csoportból kettô, a kombinált kezelésben részesült csoportból egy beteg esetében következett be újbóli vérzés az elbocsátás utáni 30 napon belül. A tíz vérzô beteg közül kilenc esetében észleltek látható eret; a egyetlen beteg a kombináltan kezelt csoportba tartozott, az ô esetében tapadó alvadékot láttak. A kombináltan kezelt csoportban átlagosan kissé, de statisztikailag szignifikánsan kevesebb egység vért kellett transzfundálni (2,0 vs. 2,5 egység; p=0,02). Nem különbözött szignifikánsan a halálozás, a kórházi kezelés idôtartama és a mûtéti igény a két csoportban. A szerzôk kö-

12 12 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám vetkeztetései szerint az endoszkópos és a nagy dózisú protonpumpagátló infúziós kezelés kombinált alkalmazása jobb, mint a protonpumpagátló önálló adása a vérzô peptikus fekélyben szenvedô, látható, nem vérzô érrel vagy tapadó alvadékkal rendelkezô betegek újbóli vérzésének a megelôzésére. Az eredmények igazolták az endoszkópia és az erôteljes savcsökkentés független hatását a vérzô peptikus fekélyek kezelésében. Nem meglepô, hogy endoszkópos kezeléssel tovább csökkentették az újbóli vérzések arányát a protonpumpagátlókkal kezelt betegek esetében. Ebben a vizsgálatban feltûnôen kicsi volt az újbóli vérzések aránya, talán azért, mert kizárták az aktívan vérzô betegeket, és bevonták azokat, akik esetében tapadó alvadékot találtak, holott ilyen esetekben kisebb az újbóli vérzés kockázata. A csak protonpumpagátlóval kezelt betegek esetében kialakult újbóli vérzések mindig látható erek esetén léptek fel, míg a kombinált kezelés után újra vérzô beteg esetében tapadó alvadékot találtak. Ez felveti azt a kérdést, hogy az endoszkópos kezelés ebben az alcsoportban kifejt-e további kedvezô hatást a protonpumpagátlók mellett. A kombináltan kezelt csoportban a tapadó alvadék kezelésekor alkalmazott erôteljes helyi beavatkozásnak része volt az alvadék eltávolítása, ami kiválthatta a vérzést. Fontos azonban megjegyezni, hogy más vizsgálatokban az újbóli vérzés szignifikáns csökkenésérôl számoltak be a tapadó alvadékok endoszkópos eltávolításakor. Korai lenne azt állítani, hogy ilyen esetekben ugyanilyen hatásos lenne az önállóan alkalmazott nagy dózisú protonpumpagátló. Nagyobb betegszámú vizsgálatba kellene célzottan bevonni a tapadó alvadékkal rendelkezô betegeket. David J. Bjorkman, MD, MSPH,SM (Epid.) Sung JJY et al. The effect of endoscopic therapy in patients receiving omeprazole for bleeding ulcers with nonbleeding visible vessels or adherent clots: A randomized comparison. Ann Intern Med 2003 Aug 19; 139: Dyspepsiában mérsékelten elônyös hatású a H. pylori eradikációja AHelicobacter pylori-fertôzés jelentôs szerepet játszik a peptikus fekélybetegség kialakulásában, de szerepe vitatott dyspepsiában. Dán szerzôk a H. pylori kimutatásán és kezelésén alapuló gyakorlati megközelítés hatását kívánták vizsgálni a dyspepsia prevalenciájára, ezért (40 65 éves) vizsgálati alanyt kívántak bevonni, akiket véletlen besorolás alapján szûrtek és a H. pylori ellen kezeltek (ha volt fertôzés) vagy kezelés nélkül hagytak volna; közülük an (63%) egyeztek bele a vizsgálatba. A vizsgálat kezdetekor és egy évvel késôbb kérdôív segítségével értékelték a gastrointestinalis tüneteket, a táppénzes napok számát és az életminôséget. Országos adatbázis segítségével határozták meg a költségeket. A vizsgált és kezelt csoportban 17,5%-nak találták a H. pylori-fertôzés prevalenciáját. Ebben a csoportban a dyspepsia prevalenciája egy év alatt 24,3%-ról 20,5%-ra csökkent (a H. pylori-statustól függetlenül), a kontrollcsoportban pedig 20,3%-ról 21,5%-ra nôtt (p=0,000). A vizsgált és kezelt csoportban a H. pylori-pozitív betegek esetében nagyobb mértékben javult a gyomorégés, mint a H. pylori-negatív betegek esetében. Bár a vizsgált és kezelt csoportban a betegek ritkábban fordultak orvoshoz dyspepsia miatt, nem változott az összes költség, az életminôség és a táppénzes napok száma. A szerzôk következtetései szerint a H. pylori-fertôzés empirikus kimutatása és kezelése mérsékelten elônyös hatású volt a dyspepsiás panaszok szempontjából, de az egyéb változók szerint nem eredményezett javulást. Az eredmények tovább erôsítik azt a vélekedést, hogy a H. pylori-fertôzés empirikus szûrése és kezelése csak mérsékelten javítja a dyspepsia prognózisát olyan populációban, amelyben kicsi a H. pylori-fertôzés prevalenciája. Bár a vizsgált és kezelt csoportban statisztikailag szignifikánsan csökkentek a tünetek, ez klinikailag nem tûnik jelentôsnek (a kontrollcsoportban a vizsgálat kezdetén kisebb volt a tünetek aránya, mint a vizsgált és kezelt csoportban egy év után). Tartós, klinikailag jelentôs javulás hiányában ez a módszer nem javasolható a dyspepsia standard kezelésére. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Wildner-Christensen M et al. Rates of dyspepsia one year after Helicobacter pylori screening and eradication in a Danish population. Gastroenterology 2003 Aug; 125: Hemosztatikus klipek Dieulafoy-laesióban ADieulafoy-laesiók rendellenesen futó erek, amelyek erodálódnak a nyálkahártya felszínén, és súlyos, intermittáló vérzést okoznak az akut felsô gastrointestinalis vérzés ritka, de nehezen kezelhetô okai. Az újbóli vérzés megelôzésében közepesen sikeresnek bizonyult az endoszkópos hôkezelés. Hemosztatikus klipek endoszkópos felhelyezésével is értek el bizonyos sikereket, de kevés adat áll rendelkezésre. Japán szerzôk Dieulafoy-laesio miatt felsô gastrointestinalis vérzésben szenvedô 34 beteget követtek (átlagéletkor 54 év), akiket endoszkópos klippel kezeltek hétéves periódusban (átlagos követés 4,5 év). A hemoklip felhelyezésével a betegek 94%-ában sikerült primer vérzéscsillapítást elérni, 9,3%-ában újult ki a vérzés. Mindössze egyetlen beteg halt meg, nem gastrointestinalis vérzés miatt. Egy esetben fedeztek fel második Dieulafoy-laesiót másik helyen. A szerzôk következtetései szerint a hemoklip endoszkópos felhelyezése hatásos és biztonságos rövid és hosszú távon is a Dieulafoylaesio kezelésére. Az eredmények megerôsítették a hemoklip alkalmazásának hatásosságára utaló kevés adatot a Dieulafoy-laesio kezelésében. A vizsgálat elônye az újbóli vérzések kis aránya a hosszú távú követés során. Ideális esetben a hemoklipet a hôkezeléssel vagy a lekötéssel kellene összehasonlítani prospektív, véletlen besorolásos vizsgálatban, de ez nem lenne praktikus, mert a laesio nagyon ritkán fordul elô, a szerzôknek is hét évbe telt, mire 34 esetet össze tudtak gyûjteni. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Yamaguchi Y et al. Short-term and long-term benefits of endoscopic hemoclip application for Dieulafoy s lesion in the upper GI tract. Gastrointest Endosc 2003 May; 57: Felelôssé tehetôk-e a szülôk a gyomorégésért? Anemrégiben svéd ikrek körében a gastrooesophagealis reflux elôfordulását elemzô vizsgálat eredményei sze-

13 2004. január JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 13 rint a refluxos tünetek kialakulásában genetikai tényezôk is szerepet játszanak. A lehetôség további vizsgálatára a szerzôk a gastrooesophagealis reflux tüneteinek az elôfordulását vizsgálták 4480 egypetéjû és kétpetéjû ikerpár esetében, akiket a brit országos ikernyilvántartásból választottak ki. Kérdôív segítségével határozták meg az egy-, illetve kétpetéjûséget, bizonytalan esetben meghatározták a genotípust. A vizsgálati alanyok 56%-a töltötte ki a tünetekre vonatkozó validált kérdôívet, így 1960 ikerpár adatait tudták értékelni. Gatsrooesophagealis refluxnak tartották, ha hetente jelentkezett gyomorégés vagy savas regurgitatio. Az egypetéjû ikrek esetében nagyobbnak találták a gastrooesophagealis reflux tüneteinek páronkénti konkordanciaarányát, mint a kétpetéjû ikrek esetében (27% vs. 15%). A kétpetéjû ikrekhez képest azok, akiknek az egypetéjû ikertestvére gastrooesophagealis refluxban szenvedett, 1,6-szer nagyobb valószínûséggel szenvedtek gastrooesophagealis refluxban. A regresszióanalízis eredményei szerint az idôsebb életkor és a nagyobb testtömegindex független összefüggésben álltak a gastrooesophagealis refluxszal. Az e változók szerinti korrekció után azonban a genetikai tényezôknek tulajdonítható fenotipikus variancia 50%-ról 43%-ra csökkent. Hányszor hangzott már el a kérdés, hogy öröklôdô betegség-e a gastrooesophagealis reflux? Kétféle bizonyíték is szól emellett: számos vizsgálatban beszámoltak a gastrooesophagealis reflux, a Barrett-oesophagus és az oesophagusadenocarcinoma családi halmozódásáról, más vizsgálatokban pedig a gastrooesophagealis refluxban szenvedô betegek családtagjaiban mutatták ki a refluxos tünetek gyakoribb elôfordulását. Az ismertetett vizsgálat értékét korlátozó tényezôk (a válaszadásból és a visszaemlékezésbôl eredô torzítás) ellenére a genetikai modellezés eredményei azt mutatják, hogy a gastrooesophagealis reflux iránti hajlam variációjának közel fele áll összefüggésben genetikai tényezôkkel. A felelôs géneket a jövôbeli vizsgálatok során kell megtalálni. David A. Johnson, MD Mohammed I et al. Genetic influences in gastro-oesophageal reflux disease: A twin study. Gut 2003 Aug; 52: A Barrett-oesophagusban szenvedô betegek halálozása ABarrett-oesophagusban szenvedô betegek szûrését és ellenôrzését az indokolja, hogy az premalignus állapot, amely összefüggésben áll az oesophagus-adenocarcinomával. Egyes vizsgálati eredmények szerint a Barrett-oesophagusban szenvedô betegek esetében endoszkópos követéssel javítható a stádiummeghatározás és a túlélés (Journal Watch Gastroenterology 2002 Jul, p. 57 és Gastroenterology 2002; 122:633), a modellvizsgálatok eredményei szerint pedig a Barrett-oesophagus szûrése és ellenôrzése éppolyan költséghatékony, mint a többi rákszûrô program (például emlôráké). Eddig azonban populációs vizsgálatban még nem elemezték a Barrett-oesophagusban szenvedô betegek összes és okspecifikus halálozását. A szerzôk populációs nyilvántartás alapján határozták meg a véletlenül felfedezett Barrett-oesophagusos eseteket (a patológiai leletben említett columnaris epithelium az oesophagusban) Észak-Írországban 1993 és 1999 között. Összesen 2373 beteget (58%-uk férfi) követtek hat évig (átlagérték három év; 7413 betegév). A halmozódó eseteket kizárták. A Barrett-oesophagusban szenvedô betegek összhalálozását hasonlónak találták, mint az átlagnépességét. A Barrett-oesophagusban szenvedô betegek halálozásának 27%-áért volt felelôs valamilyen daganat, a halálesetek 5%- ának a hátterében állt oesophaguscarcinoma; ez az arány szignifikánsan nagyobb volt, mint az átlagnépességben. A két csoportban hasonlónak találták az összes többi daganat, köztük a coloncarcinoma miatti halálozást. A Barrettoesophagusban szenvedô betegek körében szignifikánsan kisebbnek találták a stroke-kal összefüggô halálozás kockázatát, mint az átlagnépességben. Ez a legnagyobb betegszámú vizsgálat a Barrett-oesophagusban szenvedôk halálozásának okairól. Mivel a vizsgálatban csak viszonylag rövid idôszakban véletlenül felismert esetek szerepeltek, nem történt rétegezés a diagnózis felállításának az idôpontja és az ellenôrzés idôtartama szerint. Emellett a szerzôk nem közölték a tünetek fennállásának az idôtartamát és az alkalmazott gyógyszereket; ezek fontosak lettek volna, mert a protonpumpagátlók és a nem szteroid gyulladásgátlók befolyásolhatják a daganatképzôdési hajlamot Barrettoesophagus esetén (Journal Watch Gastroenterology 2000 Jul, p. 42 és Gastroenterology 2000;118:487). Az sem világos, hogy elôre meghatározott idôszakonként történt-e az ellenôrzés, és a biopsziás technikát is standardizálták vagy a legjobb orvosi gyakorlatra vonatkozó országos irányelvek alapján végezték. Az eredmények szerint a Barrettoesophagusban szenvedô betegek esetében összességében nem nôtt a daganatos halálozás. Bár nagyobbnak találták az oesophaguscarcinoma kockázatát, ez a daganat ritkán okozott halált. A hosszabb távú adatok összegyûjtéséig javaslom, hogy tekintsük ezeket az eredményeket érdeklôdésre számottartónak, de semmiképpen nem elég erôsnek ahhoz, hogy megváltoztassuk a szûrés és ellenôrzés gyakorlatát. David A. Johnson, MD Anderson LA et al. Mortality in Barrett s oesophagus: Results from a population based study. Gut 2003 Aug; 52: Endoszkópos nyálkahártya-reszekció plusz fotodinámiás terápia: a Barrett-oesophagus mûtéti kezelésének alternatívája? ABarrett-oesophagusban kialakult adenocarcinoma standard kezelése a mûtét, de kevésbé invazív megoldást jelent az endoszkópos nyálkahártya-reszekció és a fotodinámiás terápia kombinációja. A retrospektív áttekintés szerzôi a Mayo Klinikán összehasonlították korai stádiumú oesophaguscarcinomában szenvedô 88 beteg eredményeit; 24 esetben végeztek kombinált kezelést, 64 esetben pedig standard sebészi reszekciót. A betegek 1. stádiumú rákban szenvedtek az endoszkópos ultrahangvizsgálat és a mûtét utáni kórszövettani stádiummeghatározás alapján. Az operált csoportban több mellékhatás alakult ki a beavatkozással összefüggésben, mint a kombinált kezelésben részesült csoportban (31 vs. 4; p<0,01). A kombinált kezelésben részesült csoportban nem fordul elô haláleset a beavatkozással összefüggésben, az operált csoportban egy beteg halt meg a kezeléssel összefüggésben, egy pedig tisztázatlan ok

14 14 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám miatt. A kombinált kezelés négy esetben (17%) nem járt sikerrel. A mûtéti kezeléshez képest az endoszkópos nyálkahártya-reszekció és fotodinámiás terápia viszonylag noninvazív kombinációjának alkalmazásakor kisebbnek találták a beavatkozással összefüggô morbiditást. Az eredmények azért is különösen érdekesek, mert a mûtét helyett kombinált kezelésben részesült betegek esetében nagy volt a mûtéti kockázat, ezért nem tartották ôket alkalmasnak a mûtétre. Az egyes csoportokban nem ismertették részletesen a komorbiditási adatokat, ezért nem lehetett pontosan összehasonlítani az összes kockázatot. Bár a multimodális megközelítés ígéretesnek tûnik, szükséges lenne véletlen besorolásos, kontrollcsoportos vizsgálatot végezni a betegek megfelelô rétegezésével. David A. Johnson, MD Pacifico RJ et al. Combined endoscopic mucosal resection and photodynamic therapy versus esophagectomy for management of early adenocarcinoma in Barrett s esophagus. Clin Gastroenterol Hepatol 2003 Jul; 1: A kolonoszkópiás szûrés iránti igény kielégítése Elegendô-e a gyakorló gasztroenterológusok száma a kolonoszkópiás szûrés iránti igény kielégítéséhez? Az egyes szakágakban dolgozó orvosok által elvégzett szûrô szigmoszkópiák és kolonoszkópiák számának a becslésére a szerzôk a National Cancer Institute által 1254 családorvos, 316 általános sebész és 349 gasztroenterológus körében 1999 és 2000 között végzett vizsgálat adatait használták fel (a válaszadási arány 72% volt a családorvosok és 83% a szakorvosok körében). A családorvosok 30%-a végzett szigmoszkópiát, és csak 4%-a kolonoszkópiát. Összességében azonban a családorvosok végezték az összes szigmoszkópia 65%-át és az összes kolonoszkópia kevesebb mint 1%-át. A kolonoszkópiák kétharmadát gasztroenterológusok végezték, a többi beavatkozást pedig fôleg általános sebészek ben az Amerikai Egyesült Államokban ötmillió szigmoszkópiát és négymillió kolonoszkópiát végeztek. A családorvosok havonta átlagosan hét vizsgálatot végeztek, míg a gasztroenterológusok havonta átlagosan 14 szigmoszkópia és 32 kolonoszkópia elvégzésérôl számoltak be. A sebészek a gasztroenterológusoknál nagyobb valószínûséggel ellenôrizték a betegeiket polypectomia után legalább háromévenként. Matematikai modell segítségével a szerzôk úgy becsülték, hogy 70%-os együttmûködést (ez jóval nagyobb, mint a jelenlegi arány) és ötévenkénti ellenôrzô szigmoszkópiát feltételezve 2000-ben országosan 10 millió vizsgálatot kellett volna végezni; a tízévente végzett kolonoszkópiás ellenôrzés évente 4,8 millió vizsgálatot jelentene. A klinikai gasztroenterológusok számára nagyon fontos kérdés, hogy kapacitásuk mennyiben felel meg a kolonoszkópiás szûrés iránti igénynek. Az igény kielégítéséhez több gasztroenterológusra lenne szükség, de az igény attól függ, hogy továbbra is a szûrô és diagnosztikai kolonoszkópia jelenti-e a fô vizsgálatot az egyéb szûrômódszerekkel szemben. Már kifejlesztettek hasonlóan hatékony, noninvazív szûrômódszereket, amelyek drámaian csökkenthetik a kolonoszkópia és ezáltal a klinikai gasztroenterológusok iránti igényt. Bár indokoltnak tûnik a klinikai gasztroenterológusok számának a növelése, a jelenlegi kolonoszkópiás szakemberek hatékonyságának és teljesítôképességének a fokozása és a kis kockázatú betegek túlzott arányú követésének a korlátozása sem lebecsülendô jelentôségû. Brown ML et al. Current capacity for endoscopic colorectal cancer screening in the United States: Data from the National Cancer Institute Survey of Colorectal Cancer Screening Practices. Am J Med 2003 Aug 1; 115: A CT szerepe az akut mesenterialis ischaemia diagnosztizálásában Az akut mesenterialis ischaemia nem gyakori, de potenciálisan halált okozó betegség, ezért a gasztroenterológusban mindig fel kell merülnie a gyanújának. Súlyos következményeibôl és ritka, néha atípusos megjelenésébôl következôen aránytalanul sokszor perelik be a gasztroenterológusokat az akut mesenterialis ischaemia nem megfelelô kezelése miatt. A diagnosztika arany standardja a katéteres angiográfia. A szerzôk akut mesenterialis ischaemia gyanúja miatt kórházba került 62 beteget vizsgáltak prospektív módon bifázisos komputertomográfiával, ezen belül CTangiográfiával is. A betegeket négysoros multidetektoros készülékkel vizsgálták a kontrasztanyag beadásának artériás és vénás fázisában. Többféle CT-kritérium alapján a vizsgálatot végzô radiológus 100%-os diagnosztikai szenzitivitással és 89%-os specifikussággal tudta megállapítani az akut mesenterialis ischaemiát; a végsô diagnózist a mûtét vagy a klinikai kritériumok alapján mondták ki, 26 esetben állapítottak meg akut mesenterialis ischaemiát, 36 esetben pedig más betegséget. CT-vel az akut mesenterialis ischaemiában nem szenvedô betegek közül 21 esetében (58%) tudták egyértelmûen megállapítani a valódi diagnózist. Retrospektív módon elemezték a CTvizsgálatok eredményeit, hogy megállapíthassák, mely kritériumok segítették az akut mesenterialis ischaemia diagnosztizálását: a pneumatosis intestinalis, a vénákban jelen lévô gáz, az arteria mesenterica superior elzáródása, az arteria coeliaca és az arteria mesenterica inferior elzáródása az arteria mesenterica superior distalis érintettségével, artériás embolia vagy a bélfal megvastagodása plusz a bélfal fokális erôsítésének a hiánya, az egyetlen szervre korlátozódó infarktus és a vénás thrombosis bármelyike 96%-os szenzitivitással és 94%-os specifikussággal jelezte az akut mesenterialis ischaemiát. Mivel a CT szélesebb körben hozzáférhetô és könnyebben alkalmazható, mint a katéteres angiográfia, ezek a prospektív adatok ígéretes és pontos alternatívát jeleznek. Bár a CT kevesebb információt szolgáltat a mesenterialis véráramlásról és nem teszi lehetôvé az azonnali katéteres beavatkozást, elônyt jelent az akut mesenterialis elégtelenség pontos diagnosztizálása, az egyéb akut hasi betegségek diagnosztizálásának a lehetôsége, és a széles körû, gyors hozzáférhetôsége (mivel sok helyen áll rendelkezésre multidetektoros CTkészülék). Kirkpatrick IDC et al. Biphasic CT with mesenteric CT angiography in the evaluation of acute mesenteric ischemia: Initial experience. Radiology 2003 Oct; 229:91-8. Folytatás a 18. oldalon

15 2004. január 15 ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNY Az alábbi összefoglalókat a Journal Watch általános orvostudományi hírlevelébôl vettük át. M. Brian Fennerty, MD Aggasztó hírek az antioxidáns vitaminokról Nem bizonyított, hogy az antioxidáns vitaminok megelôznék a cardiovascularis betegségeket, ennek ellenére sokan szedik és néhány orvos is javasolja ezeket. Ebben a metaanalízisben a Cleveland Clinic kutatói tisztázni próbálták a b-karotin és az E-vitamin elônyeit. A b-karotinnal kapcsolatban nyolc véletlen besorolásos vizsgálatot találtak ( résztvevôvel). A kontrollokhoz képest a b-karotint fogyasztók körében szignifikánsan nagyobbnak találták az összhalálozást (7,4% vs. 7%) és a cardiovascularis halálozást (3,4% vs. 3,1%). A b-karotin nem bizonyult elônyös hatásúnak sem a primer, sem a szekunder prevenciós vizsgálatokban. Az E-vitaminnal kapcsolatban hét véletlen besorolásos vizsgálatot találtak ( résztvevôvel). Az E-vitaminnal kezelt és a kontrollcsoportban hasonlónak találták az összhalálozást (11,3% és 11,1%) és a cardiovascularis halálozást (6% mindkét csoportban). Nem találtak bizonyítékot arra, hogy az E-vitamin csökkentette volna a halálozást akár primer, akár szekunder prevenciós vizsgálatokban. Az adatok meglehetôsen meggyôzôen mutatják, hogy a b-karotin- és az E-vitamin-pótlás nem hosszabbítja meg az életet, legalábbis a pótlást 4 6 évig alkalmazó felnôttek esetében (ennyi volt az átlagos követési idô a vizsgálatokban). Az antioxidánsokat ajánlók véleménye szerint a kezelést nem kezdték elég korán, de az is lehetséges, hogy bizonyos elônyöket nem mutattak ki, mert csak a halálozást vizsgálták. Mindazonáltal a szerzôk megerôsítették, hogy a b-karotinnal kapcsolatos klinikai vizsgálatokat abba kellene hagyni (mert a szer növeli a halálozást), és nem támogatják az E-vitamin rutinszerû alkalmazását sem. A metaanalízis eredményei megfelelnek a U.S. Preventive Services Task Force vitaminpótlásra vonatkozó jelenlegi irányelveinek [olvasható a helyen a világhálón, illetve nyomtatásban (Ann Intern Med 2003;139:51)]. Allan S. Brett, MD Vivekananthan DP et al. Use of antioxidant vitamins for the prevention of cardiovascular disease: Meta-analysis of randomised trials. Lancet 2003 Jun 14;361: Hajlamosít-e az elhízás a posztoperatív szövôdményekre? Sokan vélik úgy, hogy az elhízott betegek esetében különösen nagy valószínûséggel lépnek fel posztoperatív szövôdmények. Ennek a prospektív vizsgálatnak az eredményei mást mutatnak. Svájci kutatók 6336 egymás utáni beteget követtek, akik esetében elektív általános sebészeti beavatkozás történt általános vagy helyi érzéstelenítésben; kizárták azokat, akik ér-, mellkasi, az elhízás gyógyítását szolgáló mûtéten vagy transzplantáción estek át. Összesen 808 beteget találtak elhízottnak (testtömegindex 30 kg/m 2 ). A posztoperatív szövôdményeket ötfokozatú skálán értékelték a kicsi, önmagától gyógyuló szövôdményektôl (1) a halálig (5). A kórházi kezelés idôtartama alatt nem különbözött az elhízott és a nem elhízott betegek esetében az összes szövôdmény gyakorisága és azok súlyossága sem. A súlyosan elhízott betegek (testtömegindex 35) esetében sem fordultak elô nagyobb arányban szövôdmények, mint a nem elhízott és a kevésbé súlyosan elhízott betegek esetében. A nyílt (vs. laparoszkópos) mûtéttel kezelt elhízott betegek esetében kissé nagyobb valószínûséggel lépett fel sebfertôzés, mint a nem elhízott betegek esetében (4% vs. 3%, p=0,03). Avizsgálat értékét elsôsorban korlátozó tényezô, hogy a kórházi elbocsátás után már nem vizsgálták a szövôdmények elôfordulását. Emellett kevés beteg volt extrém módon elhízott (testtömegindex 40). Az eredmények mindazonáltal azt mutatták, hogy az elhízott betegek esetében nem különösen nagy az azonnali posztoperatív szövôdmények kockázata; inkább az elvégzett mûtét és a komorbid szervi funkciózavarok határozzák meg elsôsorban a sebészeti morbiditást és halálozást. Allan S. Brett, MD Dindo D et al. Obesity in general elective surgery. Lancet 2003 Jun 14; 361: Mindentudó tabletta minden (cardiovascularis) betegség ellen? Avascularis betegségek több embert ölnek meg, mint bármelyik másik betegség, különösen a fejlett országokban. Mivel sokféle gyógyszer csökkenti a vascularis betegségek kialakulásának a kockázatát, brit kutatók felvetették kombinált tabletta létrehozásának a lehetôségét a vascularis halálozás megelôzésére. A szerzôk összegezték a nagy esetszámú vizsgálatokból származó információkat, hogy meghatározzák, milyen gyógyszer-kombináció biztosítaná a legnagyobb hatékonyságot a szövôdmények legkisebb aránya mellett. Következtetéseik szerint a sztatinok, háromféle vérnyomáscsökkentô (thiazid, b-blokkoló és ACE-gátló, mindegyik a standard dózis felében), folsav és kis dózisú acetilszalicilsav kombinációjával lenne elérhetô a kívánt hatás. A Polypill nevû feltételezett mindentudó kombináció hatásának a modellezésére a szerzôk feltételezték, hogy ha mindenkinek adják, aki 55 éves vagy idôsebb, illetve aki ischaemiás szívbetegségben szenved, akkor 88%- kal csökken a cardialis események, 80%-kal pedig stroke elôfordulása. Az összes idôs ember ( 55 éves) egyharmada számára jelentene elônyt a gyógyszer; ebbe az egyharmadba tartozók átlagosan akár 11 betegségmentes évet is nyerhetnének. A Polypillt szedôk 8 15%-ában léphetnének fel nemkívánatos hatások, többségük az acetilszalicilsavval összefüggésben. Merész feltételezés a kombinált gyógyszer széles körû alkalmazása a célpopulációban. A szerkesztôségi közlemény szerzôje szerint ilyen radikális módszerrel széles körben elônyös hatást érhetnénk el a fejlôdô és a fejlett országokban egyaránt, és folytatni

16 16 1. évfolyam, 1. szám ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNY kellene az ötlettel kapcsolatos vitákat és vizsgálatokat. Keith I. Marton, MD Wald NJ and Law MR. A strategy to reduce cardiovascular disease by more than 80%. BMJ 2003 Jun 28; 326: Law MR et al. Quantifying effect of statins on low density lipoprotein cholesterol, ischaemic heart disease, and stroke: Systematic review and meta-analysis. BMJ 2003 Jun 28; 326: Law MR et al. Value of low dose combination treatment with blood pressure lowering drugs: Analysis of 354 randomised trials. BMJ 2003 Jun 28; 326: Rodgers A. A cure for cardiovascular disease? Combination treatment has enormous potential, especially in developing countries. BMJ 2003 Jun 28; 326: A folsav nem elônyös hatású a szekunder coronariaprevencióban Amagasabb homociszteinszint összefüggésben áll a nemkívánatos cardiovascularis eseményekkel, a folsav pedig csökkenti a homociszteinszintet. Ebben a nyílt, prospektív vizsgálatban holland szerzôk 593 egymás utáni, coronariabetegségben szenvedô járó beteget kezeltek véletlen besorolás alapján folsavval (napi 0,5 mg) vagy standard módon. Mindegyik beteg legalább három hónapig szedett sztatinokat. A két csoport kiindulási jellemzôi hasonlítottak, beleértve az átlagosan 12 mmol/l-es homociszteinszintet is. A folsavval kezelt csoportban három hónap alatt csökkent a homocisztein szintje (18%-kal), a kontrollcsoportban nem. Az átlagosan 24 hónapos követés során hasonló arányban fordultak elô klinikai vascularis események (halál, szívinfarktus, stroke, invazív coronariabeavatkozás, érmûtét) a folsavval (12,3%) és a standard módon kezelt csoportban (11,2%); a hasonlóság a homociszteinszint szerinti legnagyobb értékét (>13,7 mmol/l) kvartilisben is érvényesült. A többváltozós elemzés eredményei szerint az alacsony kreatininclearence jelentôsebb cardiovascularis kockázati tényezô, mint a magasabb homociszteinszint. Ebben a vizsgálatban a coronariabetegségben szenvedô betegek esetében nem bizonyult jobbnak a folsav adása a standard kezelésnél a nemkívánatos cardiovascularis betegségek megelôzésében két év alatt. A mindkét csoportban alkalmazott sztatinok azonban elfedhették a folsav relatíve elônyös hatását. Bár ebben a vizsgálatban a korábbiaknál kisebb adagban adták a folsavat, a folsavval kezelt betegek esetében különösen a kiinduláskor legmagasabb homociszteinszint mellett észlelhetôen csökkent a homociszteinszint. Mindazonáltal a megfigyelt csökkenést figyelembe véve lehetséges, hogy a vizsgálat nem rendelkezett kellô statisztikai erôvel a klinikai események csoportok közötti különbségének a kimutatásához. Továbbra is tisztázatlan, hogy a homociszteinszint a szívbetegség markere vagy oki tényezôje. Howard C. Herrmann, MD Liem A et al. Secondary prevention with folic acid: Effects on clinical outcomes. J Am Coll Cardiol 2003 Jun 18; 41: Hogyan befolyásolja a krónikus stressz az egészséget? Epidemiológiai vizsgálatok eredményei szerint a krónikus stressz káros az egészségre. Az egyik vizsgálatban 63%-kal nagyobbnak találták az állandó stresszben élô gondozók összmortalitását (JAMA 1999;282:2215). Az egyik újabb vizsgálat szerzôi a háttérben álló élettani mechanizmusok tisztázásával próbálták megmagyarázni ezeket a megfigyeléseket. Az amerikai munkacsoport hatéves longitudinálisan vizsgálatban követett 119 gondozót, akik dementiában szenvedô házastársuk ellátását végezték tartósan, és gondozási feladatot el nem látó 106 kontrollt (az összes résztvevô átlagéletkora 71 év volt). A vizsgálat kezdetekor a gondozók naponta körülbelül tíz órát töltöttek el ezzel a tevékenységgel, és az már átlagosan öt éve tartott. A vizsgálat idején a gondozók csoportjában négyszer gyorsabban emelkedett a proinflammatorikus citokin interleukin-6 (IL-6) -szintje a keringésben, mint a kontrollcsoportban. Az IL-6-termelôdés fokozódása akkor sem csökkent jelentôsen, amikor véget ért a gondozó szerep. A várakozásoknak megfelelôen a gondozók nagyobb stresszrôl, egyedüllétrôl és alvászavarokról számoltak be. A mindössze ötéves követés során azonban a szerzôk nem tapasztaltak egyértelmû különbséget a gondozók és a kontrollok egészségi állapotában. A proinflammatorikus citokinek magas szintje összefüggésben áll az esendôséggel, a funkcionális hanyatlással és az öregedéssel együtt járó betegségekkel, ezek a cardiovascularis betegségek, az osteoporosis, az arthritis, a 2- es típusú diabetes és bizonyos rákok. Ezek az eredmények az IL-6 termelôdésének a fokozódása magyarázhatják a krónikus stressz és a rossz egészségi állapot között korábban már megállapított összefüggést. Az összefüggés még meggyôzôbb lehetne, ha más citokinek szintjét is mérnék. Anthony L. Komaroff, MD Kiecolt-Glaser JK et al. Chronic stress and age-related increases in the proinflammatory cytokine IL-6. Proc Natl Acad Sci U S A 2003 Jul 22; 100: Újabb ismeretek a nem szteroid gyulladásgátlók és az Alzheimer-betegség összefüggésérôl E gyes megfigyeléses vizsgálatok eredményei szerint a nem szteroid gyulladásgátlók védô hatásúak az Alzheimer-betegség kialakulásával szemben. Keveset tudunk azonban az összefüggés erôsségérôl és természetérôl. Kanadai szerzôk ismételt metaanalízist végeztek a nem szteroid gyulladásgátlók és az Alzheimer-betegség összefüggésének a vizsgálatára. Összesen kilenc vizsgálatot találtak, amelyekben , 50 évesnél idôsebb vizsgálati alany vett részt: ezek közül hat volt csoportvizsgálat, három pedig eset-kontrollos vizsgálat. A nem szteroid gyulladásgátlókat szedett összes beteg esetében 0,72-nak találták az Alzheimer-betegség kialakulásának a relatív kockázatát. A gyógyszert rövid ideig (<1 hónap) szedett résztvevôk esetében a relatív kockázat 0,95; a közepesen hosszú ideig (<24 hónap) gyógyszert szedô résztvevôk esetében 0,83, míg a tartósan NSAID-t szedô résztvevôk esetében 0,27 volt.

17 2004. január 17 ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNY Csak az összes relatív kockázat és a tartósan gyógyszert szedô résztvevôkre vonatkozó adatok bizonyultak statisztikailag szignifikánsnak. Az acetilszalicilsavra korlátozó részelemzésben a relatív kockázat nem érte el a statisztikailag szignifikáns értéket (0,87). A NSAID-k alkalmazásának az idôtartama és az Alzheimer-betegség kockázata közötti összefüggés fennállásának az igazolásával a szerzôk további bizonyítékokkal szolgáltak a NSAID-k Alzheimer-betegséggel szembeni védô hatása mellett. A közelmúltban végzett véletlen besorolásos vizsgálatban azonban sem a rofecoxib, sem a naproxen nem lassította az igazolt Alzheimer-betegségben szenvedôk kognitív hanyatlását. Keith I. Marton, MD Etminan M et al. Effect of non-steroidal anti-inflammatory drugs on risk of Alzheimer s disease: Systematic review and meta-analysis of observational studies. BMJ 2003 Jul 19; 327: Változni fog az ösztrogénnel kapcsolatos álláspont? Prospektív vizsgálatok eredményei szerint a posztmenopauzában lévô nôk esetében az ösztrogénterápia jelentette kockázat sokszor meghaladja az elônyöket. Két vizsgálat szerzôi szerint viszont a nagyon kis dózisú ösztrogénkezelés növeli a csontok ásványianyag-tartalmát, a transdermalis ösztrogén pedig kevésbé okoz thrombosist, mint az orális ösztrogén. Az elsô vizsgálatban 167 nô (átlagéletkoruk 74 év) kapott véletlen besorolás alapján naponta 0,25 mg mikronizált 17b-ösztradiolt orálisan (a szokásos hormonpótló dózis negyedét) vagy placebót három évig. A hysterectomián át nem esett nôk mikronizált progeszteront is kaptak (naponta 100 mg két hétig, hathavonta). Mindegyik vizsgálati alany naponta kapott kalciumot és D-vitamin-pótlást. A placebocsoport tagjaihoz képest az ösztrogénnel kezelt nôk esetében minden vizsgált területen nôtt a csontok átlagos ásványianyag-tartalma, és szignifikánsan csökkentek a csontfelszívódás markerei. A progeszteron alkalmazása nem befolyásolta az eredményeket. A két csoportban nem különbözött a nemkívánatos események aránya, a gyógyszerszedés abbahagyása és a beteg-együttmûködés. A szerzôk a törések számának változását nem tudták vizsgálni a kis mintaméret és a vizsgálat rövid idôtartama miatt. A második vizsgálatba a francia szerzôk 155, egymás után jelentkezô beteget választottak be (átlagéletkor 64 év), akik elsô alkalommal szenvedtek idiopathiás vénás thromboemboliában, és a vizsgálatba 381 illesztett kontrollt is bevontak. A betegek 21%-a, a kontrollok 7%-a szedett orális ösztrogént a vizsgálat idején, míg a betegek 19%-a, a kontrollok 24%-a alkalmazott transdermalis ösztrogént. A korrekció után a vénás thromboembolia esélyhányadosát 3,5-nek találták az orális ösztrogént szedôk esetében és 0,9-nek az ösztrogén transdermalis alkalmazásakor tehát a transdermalis alkalmazással összehasonlítva az orális ösztrogénpótlás négyszeres kockázattal járt. A két vizsgálat által felvetett kérdéseket csak nagyobb, prospektív, véletlen besorolásos vizsgálatokkal lehet megválaszolni. Az eredmények mindenesetre azt mutatják, hogy nem teljesen világos még, mikor és milyen formában kell alkalmazni az ösztrogénpótlást. Robert W. Rebar, MD Prestwood KM et al. Ultralow-dose micronized 17 -estradiol and bone density and bone metabolism in older women: A randomized controlled trial. JAMA 2003 Aug 27; 290: Scarabin P-Y et al. Differential association of oral and transdermal oestrogen-replacement therapy with venous thromboembolism risk. Lancet 2003 Aug 9; 362: A kinolonok és az Achilles-ín szakadása Akinolon antibiotikumok egyre nagyobb arányú alkalmazása kapcsán elôtérbe került az Achilles-ín rupturájával fennálló látszólagos összefüggés jelentôsége (ennek hátterében állhat a kinolonok fokozott affinitása a kötôszövethez, és a proteoglikánok felépítését megváltoztató, gyógyszer indukálta oxidatív stressz). Az összefüggés tisztázására, a mechanizmustól függetlenül, a szerzôk brit populációs családorvosi adatbázis alapján összehasonlítottak 1367 olyan beteget, akik 1988 és 1998 között szenvedtek el elôször Achilles-ín-rupturát kontrollal. A vizsgálat idején kinolonnal nem kezelt betegekhez képest (hozzávetôleg a megelôzô hónapot figyelembe véve) a kinolonkezelés esetén szignifikánsnak, korrigálva 4,3-nek találták az Achilles-ín-ruptura esélyhányadosát, de ez a 60 évesnél idôsebb korosztályban jelentôsen változott: ciprofloxacin alkalmazásakor 3,6-nek, norfloxacin mellett 1,4-nek, ofloxacin adásakor pedig 28,4-nek bizonyult a korrigált esélyhányados. Az egyéb, gyakran alkalmazott antibiotikumok adásakor 1 körül ingadozott a korrigált esélyhányados (például tetraciklineket, penicillineket és makrolideket vizsgálva) a trimethoprim/szulfonamid kombináció kivételével (korrigált esélyhányados 3,0; statisztikailag szignifikáns). A korcsoportok szerint is változott a korrigált esélyhányados, szignifikáns összefüggést mutattak ki a kinolonok alkalmazása és az Achilles-ín-ruptura között a éves (esélyhányados 6,4) és a 80 éves vagy idôsebb (esélyhányados 20,4) betegek esetében. A 60 éves vagy idôsebb betegek esetében a kinolonok és az orális kortikoszteroidok együttes szedésével 17,5-re nôtt a korrigált esélyhányados (a kinolonnal nem kezelt kontrollokéhoz képest). A szerzôk becslései szerint a 60 éves vagy idôsebb betegek körében bekövetkezô Achilles-ín-rupturák 2 6%-a tulajdonítható a kinolonkezelésnek. Ez a kockázat mérsékeltnek tekinthetô, de a jelentôs morbiditást figyelembe véve lehetôleg kerülni kell a kinolonok alkalmazását az idôs betegek esetében, különösen orális kortikoszteroidokkal kombinációban. Thomas L. Schwenk, MD van der Linden PD et al. Increased risk of Achilles tendon rupture with quinolone antibacterial use, especially in elderly patients taking oral corticosteroids. Arch Intern Med 2003 Aug 11/25; 163:

18 18 1. évfolyam, 1. szám ÁLTALÁNOS ORVOSTUDOMÁNY Az orvosok túlbecsülik a terminális állapotú rákos betegek túlélését Adatok szerint az orvosok túlságosan optimistán ítélik meg a rákos betegek életkilátásait, de a korábbi vizsgálatok számos kérdést megválaszolatlanul hagytak. Általában mennyire becsülik túl az orvosok a terminális állapotú betegek várható élettartamát? Szolgálnak-e az orvosok túlélésre vonatkozó becslései a prognosztikai és a kockázatbecslô modellek elôrejelzésein túlmutató információkkal? A szerzôk nyolc vizsgálatot találtak, amelyben az orvosok túlélésre vonatkozó becsléseit hasonlították össze a valódi túléléssel. Az orvosok medián 42 napos túlélést vártak, de az valójában 29 napot ért el. A becslés az esetek 25%-ában bizonyult pontosnak (egyhetes hibahatárral), a betegek 27%-ában legalább négy héttel túlbecsülték a túlélést; de a túlbecslésre utaló tendencia ellenére korrelációt lehetett kimutatni a becsült és a valós túlélés között. Az egyéb prognosztikai tényezôk figyelembevétele nem javította szignifikánsan a túlélés becslésének a pontosságát. A rosszabb állapotú betegek esetében az orvosok jobban ítélték meg a prognózist, mint a jobb állapotú betegek esetében. Ha a klinikailag becsült túlélés meghaladta a hat hónapot, akkor a becslés rosszul korrelált a valós túléléssel. Bár az orvosok inkább túlbecsülik a terminális állapotú rákos betegek életkilátásait, az orvos véleménye általában megközelíti a más elôrejelzô módszerekkel történô becslés értékét. A végsô kérdés amelyet ebben a vizsgálatban nem érintettek az, hogy ez a mérsékelt túlbecslés jelentôs-e az orvos és a beteg szempontjából, akiknek az élet végére vonatkozó döntéseket kell meghozniuk. Keith I. Marton, MD Glare P et al. A systematic review of physicians survival predictions in terminally ill cancer patients. BMJ 2003 Allan S. Brett, MD, Professor of Medicine and Director, Division of General Internal Medicine, University of South Carolina School of Medicine, Columbia. Howard C. Herrmann, MD, Professor of Medicine, Director, Interventional Cardiology, University of Pennsylvania Medical Center, Philadelphia. Anthony L. Komaroff, MD, Senior Physician, Division of General Medicine, Brigham and Women's Hospital; Professor of Medicine, Harvard Medical School, Boston. Keith I. Marton, MD, Vice President of Academic/Medical Affairs, St. Mary's Medical Center, San Francisco. Robert W. Rebar, MD, Executive Director, American Society for Reproductive Medicine, Birmingham, Alabama. Thomas L. Schwenk, MD, Professor and Chairman, Department of Family Practice, University of Michigan Medical Center. Klinikailag jelentôs endoszkópos eltérések dyspepsiás betegek esetében Mi az összefüggés a dyspepsiás tünetek és a klinikailag jelentôs endoszkópos laesiók között? A szponzorált vizsgálat szerzôi erre a kérdésre keresték a választ 1024, korábban nem vizsgált, dyspepsiában szenvedô beteg endoszkópos vizsgálata alapján, akik 49 kanadai családorvosi körzetbôl érkeztek. Az elsô kérdôív kitöltése után minden beteg esetében gasztroenterológus végzett endoszkópiát tíz napon belül. Minden betegtôl vettek szövetminták a Helicobacter pylori-fertôzés igazolására. A betegek 58%-ában találtak klinikailag jelentôs endoszkópos eltérést, az összes vizsgált beteg 30%-a bizonyult H. pylori-pozitívnak. A leggyakrabban (43%) erozív oesophagitist találtak. A betegeknek mindössze 5,3%-ában mutattak ki peptikus fekélyt (azonos arányban a gyomorban és a nyombélben). A betegek 45%-ában elsôdlegesen refluxszerû, 38%-ában fekélyszerû, 18%- ában pedig dysmotilitas típusú jelzô tünetek jelentkeztek. Gyakrabban alakult ki fekélybetegség azok esetében, akik nem szteroid gyulladáscsökkentôket szedtek, illetve akik H. pylori-val fertôzôdtek. Az elsôsorban gyomorégésrôl vagy savas refluxról panaszkodó betegek nagyobb valószínûséggel szenvedtek oesophagitisben, de más tünetek nem jelezték elôre az endoszkópos leletet. A betegeknek mindössze 2,8%-ában jelentkeztek figyelmeztetô tünetek (vérzés, fogyás, anaemia, hányás), és ezek a tünetek nem korreláltak az endoszkópos eredménnyel. A betegek 2,4%-ában mutattak ki Barrett-oesophagust: 64%-uk mutatott refluxos tüneteket, 68%-uk szenvedett reflux oesophagitisben. Mindössze két esetben igazoltak kezdôdô malignus betegséget: egy esetben in situ oesophaguscarcinomát, egy esetben pedig MALT lymphomát. A szerzôk következtetései szerint a dyspepsiás tünetek miatt jelentkezô betegek többsége esetében klinikailag jelentôs endoszkópos eltérések láthatók, amelyek nem jelezhetôk elôre a tünetek alapján. Az oesophagitis nagy prevalenciája és a malignus betegségek kis kockázata miatt kezdeti stratégiaként megfelelônek tartják a savgátlók empirikus alkalmazását és a H. pylori-fertôzés kezelését. E megfigyeléses vizsgálat eredményei fontos információkkal szolgálnak a nyálkahártya-betegségek prevalenciájáról a dyspepsiás betegek esetében. Az endoszkópos eltérések nagy aránya mellett az eredmények azt mutatták, hogy a betegek tünetei nem jelzik elôre az endoszkópos elváltozást (még a figyelmeztetô tünetek sem), a további kezelésre vonatkozóan az endoszkópos vizsgálat nyújthat jelentôs információkat. A szerzôk javaslata szerint empirikusan savkötôket lehet adni elôször, de ez nem tûnik mindig megfelelônek, mivel a betegek 42%-ában nem mutattak ki fokozott savtermeléssel összefüggô eltérést. Igazából az a kérdés, hogy ha

19 2004. január JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 19 endoszkópiával azonosítjuk a nyálkahártya-betegségben szenvedôket, javítható-e a betegek elégedettsége a kezeléssel, és csökkenthetôk-e a költségek. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Thomson ABR et al. The prevalence of clinically significant endoscopic findings in primary care patients with uninvestigated dyspepsia: The Canadian Adult Dyspepsia Empiric Treatment Prompt Endoscopy (CADET-PE) study. Aliment Pharmacol Ther 2003 Jun 15; 17: Protonpumpagátlók és acetilszalicilsavval összefüggô felsô gastrointestinalis tünetek Az acetilszalicilsav és a többi nem szteroid gyulladásgátló adása felsô gastrointestinalis mellékhatásokkal járhat, amelyek korlátozhatják a terápiát vagy egyidejûleg savgátló adását tehetik szükségessé. A kis dózisú acetilszalicilsav okozta tünetek csökkentésére adott protonpumpagátlók hatásosságát vizsgálták holland szerzôk 150 beteg részvételével, akik coronariabetegség miatt kis dózisú (80 mg/nap) acetilszalicilsavat szedtek, de a kezelés megkezdése után két héten belül gastrointestinalis tünetekrôl számoltak be. A betegeket kettôs vak elrendezésben, véletlen besorolás alapján kezelték protonpumpagátló rabeprazollal (20 mg/nap) vagy placebóval négy hétig. A négyhetes kezelés végén a két csoportban a betegek hasonló arányban számoltak be a tünetek javulásáról (47% a rabeprazolcsoportban, 43% a placebocsoportban, p=0,54). A fôként gyomorégésrôl panaszkodó betegek esetében szignifikánsan jobb eredményt értek el rabeprazollal, mint placebóval (25% vs 16%). A többi tünet, például a hasi fájdalom, a regurgitatio és a hányinger javulása nem különbözött a két csoportban. A korábban is dyspepsiás panaszokkal küszködô betegek állapota szignifikánsan nagyobb valószínûséggel javult rabeprazol hatására, mint azoké, akiknek az anamnézisében nem szerepeltek ilyen panaszok. A szerzôk következtetései szerint a kis dózisú acetilszalicilsavat szedô betegek esetében kialakuló gyomorégést javította a rabeprazol, a többi felsô gastrointestinalis tünetet azonban nem. Az acetilszalicilsav és egyéb nem szteroid gyulladásgátlók alkalmazásakor jelentkezô felsô gastrointestinalis tünetek kezelésére adott savgátlók jelentôsen emelték a kezelési költségeket. A vizsgálat eredményei szerint a kis dózisú acetilszalicilsav szedése mellett dyspepsiás tünetekrôl panaszkodó betegek esetében a protonpumpagátlók alkalmazása nem járt szignifikáns elônnyel. A betegek közel felében a terápia mellett és a nélkül is megszûntek a tünetek. Kizárólag a gyomorégést panaszoló betegek esetében jelentett elônyt a savtermelés gátlása. Felmerülhet azonban, hogy gyomorégés esetén az acetilszalicilsav alkalmazásától függetlenül csökkenteni kell a savtermelést. Eldöntendô kérdés maradt, hogy a protonpumpagátlókkal csökkenthetô-e a gastrointestinalis vérzés kockázata az acetilszalicilsavval kezelt betegek esetében. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Laheij RJF et al. Protonpump inhibitor therapy for acetylsalicylic acid associated upper gastrointestinal symptoms: A randomized placebo-controlled trial. Aliment Pharmacol Ther 2003 Jul 1; 18: A dyspepsia diagnosztikája és terápiája Ausztráliában Az egyik leggyakoribb gastrointestinalis betegségnek számító dyspepsia kivizsgálása és kezelése vitatott és meglehetôsen költséges. A dyspepsia diagnosztikai és kezelési jellemzôinek a tisztázására az ausztrál vizsgálók strukturált kérdôívet töltettek ki telefonos interjú keretében véletlen módszerrel kiválasztott 2300 vizsgálati alany alkotta keresztmetszeti mintával (életkor év). A válaszadók 32,5%-a számolt be dyspepsiás tünetekrôl. Közülük 44% esett már át legalább egy diagnosztikai vizsgálaton (gasztroszkópia 22%, gyomorröntgen 37%, mindkettô 16%). A dyspepsia miatt orvoshoz fordult betegek 64%-ában végeztek legalább egy vizsgálatot (gasztroszkópia 37%, gyomorröntgen 54%, mindkettô 27%), és mindkét vizsgálat aránya nôtt az életkorral. A dyspepsiában szenvedô válaszadók 20%-ának írtak fel valamilyen gyógyszert a megelôzô három hónapban; a leggyakrabban hisztamin 2 -receptor-antagonistát (73%) vagy protonpumpagátlót (17%). Gyakrabban szedtek gyógyszert azok a betegek, akik esetében diagnosztikai vizsgálat történt (57%). A dyspepsiás betegek 20%-a szedett antacidumokat is, gyakran más fekélyellenes gyógyszerrel együtt. A szerzôk következtetései szerint a dyspepsiában szenvedô betegek gyakran fordulnak orvoshoz, és emiatt sokszor diagnosztikai vizsgálatra kerül sor. Sok beteg kezeli magát savcsökkentôkkel, függetlenül attól, hogy tünetei enyhítésére írtak-e fel neki más gyógyszert. Az érdekes vizsgálat adatai rávilágítottak a dyspepsiás tünetek nagy prevalenciájára a populációban, és felfedték ezek összefüggését a vizsgálatokkal és a kezeléssel. A kivizsgálásra kerülô betegek nagyobb valószínûséggel szedtek gyógyszereket, de az nem derült ki, hogy a diagnosztikai vizsgálatok mennyiben befolyásolták az alkalmazott gyógyszerelést. A gyógyszerrendelés ellenére sok beteg önkezelést is alkalmazott. Az adatok szerint a dyspepsia kezelése jelentôs költségekkel jár. Továbbra is várat magára az optimális kezelés meghatározása. David J. Bjorkman, MD, MSPH, SM (Epid.) Westbrook JI and Talley NJ. Diagnostic investigation rates and use of prescription and non-prescription medications amongst dyspeptics: A population-based study of 2300 Australians. Aliment Pharmacol Ther 2003 May 1; 17: A protonpumpagátló kezelés fokozatos csökkentésének sikere a több gyógyszerdózissal kezelt, gastrooesophagealis refluxbetegségben szenvedô betegek esetében Bár a protonpumpagátlók igen hatásosak a gastrooesophagealis refluxbetegség kezelésében, a standard napi egyszeri adagolás a betegek 20 30%-a esetében nem megfelelô. Ennek megfelelôen a több adag alkalmazásával párhuzamosan nô a kezelés költsége. A szerzôk a protonpumpagátló kezelés fokozatos csökkentésének a lehetôségét vizsgálták 117 veterán esetében (átlagéletkor 65 év), akik gyomorégésük miatt gondozás alatt álltak, és a gastrooesophagealis reflux kezelésére több adagban szedtek protonpumpagátlókat. A betegek gyógyszeradagját fokozatosan csökkentették napi egyszeri dózisra (30 mg lansoprazol vagy 20 mg omepra-

20 20 JOURNAL WATCH GASTROENTEROLOGY 1. évfolyam, 1. szám zol). A kisebb dózis alkalmazása mellett hat hónap múlva 93 beteg (79,5%) esetében nem tértek vissza tünetek. Az alcsoportelemzés eredményei szerint a kezelés lépcsôzetes csökkentésének sikere nem függött a protonpumpagátló kezelés módjától (korábban fokozatosan emelték az adagot vagy a beteget napi egyszeri dózissal kezelték). Az egyváltozós elemzés szerint csak a korábbi protonpumpagátló kezelés idôtartama jelezte elôre a tünetek visszatérését a kezelés fokozatos csökkentése mellett: a protonpumpagátlók alkalmazásának minden korábbi egy évével 34%-kal nagyobb valószínûséggel vallott kudarcot a lépcsôzetes dóziscsökkentés. Az eredményt nem jelezték elôre a demográfiai változók, így az életkor sem. Ezzel a módszerrel a vizsgált csoportban évente USD-t lehetett megtakarítani. Azt jelentenék ezek az eredmények, hogy a legtöbb, ha nem minden, beteg esetében fokozatosan csökkenteni kell a protonpumpagátló adagját? Egyáltalán nem. A szerzôk nem határozták meg a vizsgált csoportban a nagy dózisú terápia indikációit. Egyértelmû, hogy bizonyos alcsoportokban (például súlyos oesophagitis, Barrett-oesophagus vagy extraoesophagealis reflux esetén) fokozottan szükséges a savtermelés visszaszorítása. A veteránokból álló betegcsoport nem reprezentálhatja a más szolgáltatók által kezelt betegeket. A gondolatébresztô eredményekbôl tehát nem vonhatók le végleges következtetések. Nem idôszerû e protonpumpagátlókkal kapcsolatos eredmények beépítése a terápiás algoritmusba mindaddig, amíg az eredményeket meg nem erôsítik a második dózist alkalmazó kezelés véletlen besorolásos, placebokontrollos vizsgálata során. David A. Johnson, MD Inadomi JM et al. Step-down from multiple to single-dose proton pump inhibitors (PPIs): A prospective study of patients with heartburn or acid regurgitation completely relieved with PPIs. Am J Gastroenterol 2003 Sep; 98: Alacsony az adenocarcinoma incidenciája a Barrettoesophagusban szenvedôk körében Az oesophaguscarcinoma gyorsan növekvô incidenciája miatt az orvosokban és a betegekben is felmerült, hogy indokolt lenne szûrni és gondozni a Barrett-oesophagusban szenvedôket. A gondozás célja a korai neoplasia felismerése lenne, így lehetôvé válna a korai kezelés, még az invazív carcinoma kialakulása elôtt, ezáltal életeket lehetne megmenteni. Sajnos kevés rendelkezésre álló adat támasztja alá ezt a megközelítést. Olasz szerzôk nyolc gasztroenterológiai osztályon prospektív módon követtek 166 beteget (átlagéletkor 60 év) tíz évig, akik esetében újonnan állították fel a Barrett-oesophagus diagnózisát (64,5%-ban hosszú szegmentumú, 35,5%-ban rövid szegmentumú Barrett-oesophagust találtak). A súlyos dysplasiás eseteket kizárták. Az ellenôrzés átlagosan 5,5 évig tartott. Az elsô vizsgálat alkalmával 16 esetben (9,6%) találtak enyhe dysplasiát, de ezt a késôbbi endoszkópia a betegek 75%-ában nem igazolta. Enyhe dysplasia mellett csak egyetlen esetben alakult ki adenocarcinoma. Az ellenôrzés során három esetben (1,8%) fejlôdött ki súlyos dysplasia (incidencia: 1/303 betegév). Az ellenôrzés idôszakában öt esetben alakult ki adenocarcinoma (incidencia: 1/184 betegév); közülük három esetben állt fenn súlyos dysplasia, de ebbôl kettôt már a rák diagnosztizálása elôtt felismertek. Az adenocarcinomában szenvedô betegek közül négy meghalt, az ötödik betegsége pedig a vizsgálat végén már elôrehaladott stádiumban volt. A prospektív vizsgálat számos elônnyel rendelkezik a korábbiakhoz képest: csak újonnan diagnosztizált Barrettoesophagusban szenvedô betegeket vontak be, a kiinduláskor már súlyos dysplasiát mutató eseteket kizárták, a betegek több központból érkeztek. A rák incidenciája figyelemre méltóan hasonlónak bizonyult, mint a korábbi amerikai epidemiológiai vizsgálatokban. Az ellenôrzés és a kezelés ellenére nem sikerült megelôzni az oesophaguscarcinoma okozta halált, ez azt mutatja, hogy pusztán a halálozás csökkentésének a céljával nem érdemes bevezetni a Barrett-oesophagus szûrését. Mindazonáltal korainak tûnik eltérni a Barrett-oesophagusban szenvedô betegek esetében a jelenleg javasolt gyakorlatnak megfelelô endoszkópos és biopsziás követéstôl. Abban reménykedhetünk, hogy a nem túl távoli jövôben lehetôvé válik a nagy kockázatú betegek kiemelése a specifikus biomarkerek meghatározásával. David A. Johnson, MD Conio M et al. Long-term endoscopic surveillance of patients with Barrett s esophagus. Incidence of dysplasia and adenocarcinoma: A prospective study. Am J Gastroenterol 2003 Sep; 98: A ascitesben található polymorphonuclearis granulocyták automatizált számlálásának validálása Aspontán bakteriális peritonitis a cirrhosis gyakori szövôdménye, az ascites miatt kórházban kezelt betegek 10 30%-ában fordul elô. A spontán bakteriális peritonitis halálozása 25% körüli. A diagnózis felállításához szükséges kritérium, hogy az ascitesben a polymorphonuclearis granulocyták száma meghaladja a 250 sejt/mm 3 -t. Eddig a fénymikroszkópos, manuális számlálást alkalmazták, ami munka- és idôigényes, emellett gyakran nem végezték el idôben. Nem ritka, hogy a manuális számlálás eredményére 24 órát is várni kell, ezért aztán az antibiotikum adása sokszor késedelmet szenved. A legtöbb kórházi laboratóriumban rendelkezésre állnak az automata sejtszámlálók, mégis ebben a vizsgálatban értékelték elôször az ascitesben végzett automata sejtszámlálást a spontán bakteriális peritonitis diagnosztikájában. Összesen 74 betegtôl nyertek 130 folyadékmintát, 11 esetben végül spontán bateriális peritonitist diagnosztizáltak. A hagyományos manuális módszerrel kapott eredményt összehasonlították a amerikai gyártmányú automata vérsejtszámlálóval kapott eredménnyel. A manuális módszerrel 436 sejt/mm 3 -nek találták az átlagos fehérvérsejtszámot, automata módszerrel pedig 418 sejt/mm 3 -nek. A két módszerrel meghatározott sejtszám nem különbözött szignifikánsan: a különbség átlaga 6 sejt/mm 3 volt. A spontán bakteriális peritonitis diagnózisának felállításában az automata sejtszámlálás szenzitivitása 94%-nak, specifikussága 100%-nak, pozitív prediktív értéke 100%-nak, negatív prediktív értéke 99%-nak bizonyult. A kísérô szerkesztôségi közlemény szerzôje rámutatott, hogy a spontán bakteriális peritonitis diagnosztizálása jelentôs fejlôdésen ment át, és manapság egyre gyakrabban végeznek diagnosztikai célból paracentesist. Korábban már meghatározták a spontán bakteriális perito-

Miért volt szükséges ez a vizsgálat?

Miért volt szükséges ez a vizsgálat? CARMELINA: A linagliptin hatása a kardiovaszkuláris egészségre és a veseműködésre kardiovaszkuláris kockázattal rendelkező, 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegeknél Ez egy 2-es típusú diabéteszben

Részletesebben

Colorectalis carcinomában szenvedő betegek postoperatív öt éves követése

Colorectalis carcinomában szenvedő betegek postoperatív öt éves követése Colorectalis carcinomában szenvedő betegek postoperatív öt éves követése Kegyes Lászlóné 1, Némethné Lesó Zita 1, Varga Sándor Attiláné 1, Barna T. Katalin 1, Rombauer Edit 2 Dunaújvárosi Prodia Központi

Részletesebben

Prognosztikai tényezők IBD-ben. A táplálékbevitel jelentősége. Veres Gábor I.Sz (Bókay) Gyermekklinika május 5.

Prognosztikai tényezők IBD-ben. A táplálékbevitel jelentősége. Veres Gábor I.Sz (Bókay) Gyermekklinika május 5. Prognosztikai tényezők IBD-ben. A táplálékbevitel jelentősége Veres Gábor I.Sz (Bókay) Gyermekklinika 2016. május 5. Tartalom Deep remission fogalma Étrend jelentősége Kizárólagos enterális táplálás Hosszútávú

Részletesebben

III. Népegészségügyi Konferencia, Megnyitó 2012. A 2011. évi Gasztroenterológiai szűrővizsgálatainak eredményei. Dr. Novák János PhD.

III. Népegészségügyi Konferencia, Megnyitó 2012. A 2011. évi Gasztroenterológiai szűrővizsgálatainak eredményei. Dr. Novák János PhD. III. Népegészségügyi Konferencia, Megnyitó 2012. A 2011. évi Gasztroenterológiai szűrővizsgálatainak eredményei Dr. Novák János PhD. Gasztroenterológiai kérdőíves szűrés adatainak feldolgozása Összesen

Részletesebben

Amit a méhnyakrákról tudni érdemes

Amit a méhnyakrákról tudni érdemes Amit a méhnyakrákról tudni érdemes Dr. Koiss Róbert TÁMOP.6.1.3. Szakmai Vezető A HPV szerepe a rosszindulatú daganatok kialakulásában 1974: a HPV-k szerepet játszhatnak a méhnyakrák kialakulásában (H.zur

Részletesebben

VI. Népegészségügyi Konferencia, Megnyitó 2015.

VI. Népegészségügyi Konferencia, Megnyitó 2015. VI. Népegészségügyi Konferencia, Megnyitó 2015. Jubileumi V. Sikeresen Teljesült Évad / 2010-2011 - 2012-2013 - 2014 / Központi vastagbéldaganat rizikó felmérési kérdőív 2012-2013-14. évi eredményei Dr.

Részletesebben

Fulminans colitis ulcerosa a sebész szemével

Fulminans colitis ulcerosa a sebész szemével FIGAMU X. kongresszusa Balatonalmádi, 2015.04.17-19. Fulminans colitis ulcerosa a sebész szemével Besznyák István Uzsoki utcai Kórház, Sebészeti - Onkosebészeti Osztály, Budapest 1 Milyen műtétet végez

Részletesebben

ÁLLATOK KLINIKAI VIZSGÁLATAI

ÁLLATOK KLINIKAI VIZSGÁLATAI ÁLLATOK KLINIKAI VIZSGÁLATAI ---------------------------------------------------------------------------------------------------- Állatokon végzett tanulmányok A CV247 két kutatásban képezte vizsgálat

Részletesebben

Gyógyszeres kezelések

Gyógyszeres kezelések Gyógyszeres kezelések Az osteogenesis imperfecta gyógyszeres kezelésében számos szert kipróbáltak az elmúlt évtizedekben, de átütő eredménnyel egyik se szolgált. A fluorid kezelés alkalmazása osteogenesis

Részletesebben

Változatlanul alacsony az influenza aktivitása

Változatlanul alacsony az influenza aktivitása Az Országos Epidemiológiai Központ Tájékoztatója az influenza surveillance adatairól Magyarország 2010. 5. hét Változatlanul alacsony az influenza aktivitása 2010. év 5. hetében hasonló volt az influenzaszerű

Részletesebben

Sarkadi Margit1, Mezősi Emese2, Bajnok László2, Schmidt Erzsébet1, Szabó Zsuzsanna1, Szekeres Sarolta1, Dérczy Katalin3, Molnár Krisztián3,

Sarkadi Margit1, Mezősi Emese2, Bajnok László2, Schmidt Erzsébet1, Szabó Zsuzsanna1, Szekeres Sarolta1, Dérczy Katalin3, Molnár Krisztián3, Sarkadi Margit1, Mezősi Emese2, Bajnok László2, Schmidt Erzsébet1, Szabó Zsuzsanna1, Szekeres Sarolta1, Dérczy Katalin3, Molnár Krisztián3, Rostás Tamás3, Ritter Zsombor4, Zámbó Katalin1 Pécsi Tudományegyetem

Részletesebben

Leukocyta scintigraphia - a gyulladásos bélbetegségek noninvazív vizsgálómódszereinek gold standard - je?

Leukocyta scintigraphia - a gyulladásos bélbetegségek noninvazív vizsgálómódszereinek gold standard - je? Leukocyta scintigraphia - a gyulladásos bélbetegségek noninvazív vizsgálómódszereinek gold standard - je? Bevezetés Dr. Salamon Ágnes Szekszárd A gyulladásos bélbetegségek (inflammatory bowel diseases,

Részletesebben

Caronax - 4 féle gombakivonatot tartalmazó étrend-kiegészítő

Caronax - 4 féle gombakivonatot tartalmazó étrend-kiegészítő Caronax - 4 féle gombakivonatot tartalmazó étrend-kiegészítő Tisztelettel köszöntöm a kedves érdeklődőt! A Max-Immun Kft. 2013 júliusában bízta meg cégünket az angliai székhelyű Bujtar Medical Ltd.-t (Company

Részletesebben

II./3.5.1. fejezet: Alkoholos infiltrációk

II./3.5.1. fejezet: Alkoholos infiltrációk II./3.5.1. fejezet: Alkoholos infiltrációk Bánsághi Zoltán A fejezet célja, hogy a hallgató megismerje a percután ablációs módszerek közül az alkoholos roncsolás technikáját. A fejezet teljesítését követően

Részletesebben

Mit nyerünk a gyógyulással? Dr.Werling Klára VIMOR Elnöke Semmelweis Egyetem II. sz Belgyógyászati Klinika

Mit nyerünk a gyógyulással? Dr.Werling Klára VIMOR Elnöke Semmelweis Egyetem II. sz Belgyógyászati Klinika Mit nyerünk a gyógyulással? Dr.Werling Klára VIMOR Elnöke Semmelweis Egyetem II. sz Belgyógyászati Klinika 1. Meggyógyítunk egy fertőző betegséget HBV prevalencia 2006 Hepatitis B vírus terjedése - szexuális

Részletesebben

Súlyos infekciók differenciálása a rendelőben. Dr. Fekete Ferenc Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai Gyermekkórháza

Súlyos infekciók differenciálása a rendelőben. Dr. Fekete Ferenc Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai Gyermekkórháza Súlyos infekciók differenciálása a rendelőben Dr. Fekete Ferenc Heim Pál Gyermekkórház Madarász utcai Gyermekkórháza Miért probléma a lázas gyermek a rendelőben? nem beteg - súlyos beteg otthon ellátható

Részletesebben

Ez az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató az előterjesztési eljárás eredménye alapján jött létre.

Ez az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató az előterjesztési eljárás eredménye alapján jött létre. II. melléklet Az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató módosítása az Európai Gyógyszerügynökség előterjesztésére Ez az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató az előterjesztési eljárás eredménye

Részletesebben

MAGYOT évi Tudományos Szimpóziuma Május 5-6, Budapest

MAGYOT évi Tudományos Szimpóziuma Május 5-6, Budapest MAGYOT 2017. évi Tudományos Szimpóziuma Május 5-6, Budapest A petefészekrákok kezelésében nem régen került bevezetésre egy újabb fenntartó kezelés BRCA mutációt hordozó (szomatikus vagy germinális) magas

Részletesebben

Diagnosztikai irányelvek Paget-kórban

Diagnosztikai irányelvek Paget-kórban Diagnosztikai irányelvek Paget-kórban Dr. Donáth Judit Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet, Budapest HALADÁS A REUMATOLÓGIA, IMMUNOLÓGIA ÉS OSTEOLÓGIA TERÜLETÉN 2012-2014 2015. ÁPRILIS 17.

Részletesebben

Gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermekek életminősége

Gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermekek életminősége Gyulladásos bélbetegségben szenvedő gyermekek életminősége Nemes Éva Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Gyermekgyógyászati Intézet, Debrecen Treat to target stratégia - Tradicionális kezelési stratégiák

Részletesebben

Esetbemutatás. Dr. Iván Mária Uzsoki Kórház 2013.11.07.

Esetbemutatás. Dr. Iván Mária Uzsoki Kórház 2013.11.07. Esetbemutatás Dr. Iván Mária Uzsoki Kórház 2013.11.07. Esetbemutatás I. 26 éves férfi 6 héttel korábban bal oldali herében elváltozást észlelt,majd 3 héttel később haemoptoe miatt kereste fel orvosát antibiotikumos

Részletesebben

Katasztrófális antifoszfolipid szindróma

Katasztrófális antifoszfolipid szindróma Katasztrófális antifoszfolipid szindróma Gadó Klára Semmelweis Egyetem, I.sz. Belgyógyászati Klinika Antifoszfolipid szindróma Artériás és vénás thrombosis Habituális vetélés apl antitest jelenléte Mi

Részletesebben

szerepe a gasztrointesztinális

szerepe a gasztrointesztinális A calprotectin és egyéb biomarkerek szerepe a gasztrointesztinális gyulladásos betegségek differenciál diagnosztikájában 1 Halmainé Kiss Ilona, 2 Rutka Mariann, 1 Földesi Imre Szegedi Tudományegyetem 1

Részletesebben

Beutalást igénylô állapotok. A beutalás az emlôbetegséggel foglalkozó sebészhez történjen. Minden új, körülírt csomó.

Beutalást igénylô állapotok. A beutalás az emlôbetegséggel foglalkozó sebészhez történjen. Minden új, körülírt csomó. Az emlôpanaszos nôk beutalásának irányelve (Guidelines for the referral of patients with breast problems) NHS Breast Screening Programme & The Cancer Research Campaign Elôszó Az emlôrák a nôket érintô

Részletesebben

Tudományos következtetések. A Prevora tudományos értékelésének átfogó összegzése

Tudományos következtetések. A Prevora tudományos értékelésének átfogó összegzése II. MELLÉKLET AZ EURÓPAI GYÓGYSZERÜGYNÖKSÉG (EMA) ÁLTAL BETERJESZTETT TUDOMÁNYOS KÖVETKEZTETÉSEK, A POZITÍV VÉLEMÉNY, AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁS, A CÍMKESZÖVEG, VALAMINT A BETEGTÁJÉKOZTATÓ MÓDOSÍTÁSÁNAK INDOKLÁSA

Részletesebben

A daganatos betegségek megelőzése, tekintettel a méhnyakrák ellenes küzdelemre. Dr. Kovács Attila

A daganatos betegségek megelőzése, tekintettel a méhnyakrák ellenes küzdelemre. Dr. Kovács Attila A daganatos betegségek megelőzése, tekintettel a méhnyakrák ellenes küzdelemre Dr. Kovács Attila 1 Elsődleges megelőzés /primer prevenció/: a betegség biológiai létrejöttének megakadályozását célozza meg

Részletesebben

COLORECTALIS CARCINOMA (CRC) SZŰRÉS (MP 059.B1)

COLORECTALIS CARCINOMA (CRC) SZŰRÉS (MP 059.B1) Változtatás átvezetésére kötelezett példány: nem kötelezett példány: Példány sorszám: COLORECTALIS CARCINOMA (CRC) SZŰRÉS (MP 059.B1) Készítette: Dr. Várvölgyi Csaba egyetemi adjunktus Jóváhagyta: Dr.

Részletesebben

stroke betegekben Intervenciós eljárások eredményei

stroke betegekben Intervenciós eljárások eredményei Intervenciós eljárások eredményei stroke betegekben dr. Vrancsik Nóra, dr. Tóth Judit, dr. Hofgárt Gergely, prof. dr. Csiba László, Savvas Nikolaides Tampouris, Shayan Assadinia Diagnoscan kft., Debreceni

Részletesebben

A göbös pajzsmirigy kivizsgálása, ellátása. Mészáros Szilvia dr. Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika

A göbös pajzsmirigy kivizsgálása, ellátása. Mészáros Szilvia dr. Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika A göbös pajzsmirigy kivizsgálása, ellátása Mészáros Szilvia dr. Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinika Pajzsmirigy göbök A lakosság 4-8%-ának van tapintható göbe. Ultrahanggal a lakosság közel

Részletesebben

Hivatalos Bírálat Dr. Gődény Mária

Hivatalos Bírálat Dr. Gődény Mária Hivatalos Bírálat Dr. Gődény Mária:,,Multiparametrikus MR vizsgálat prognosztikai és prediktív faktorokat meghatározó szerepe fej-nyaki tumoroknál, valamint a kismedence főbb daganat csoportjaiban című

Részletesebben

MEGNEVEZÉS, GYÓGYSZERFORMA, GYÓGYSZER HATÁSERŐSSÉG, ALKALMAZÁSI MÓD, A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY KÉRELMEZŐI ÉS JOGOSULTJAI A TAGÁLLAMOKBAN

MEGNEVEZÉS, GYÓGYSZERFORMA, GYÓGYSZER HATÁSERŐSSÉG, ALKALMAZÁSI MÓD, A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY KÉRELMEZŐI ÉS JOGOSULTJAI A TAGÁLLAMOKBAN I. MELLÉKLET MEGNEVEZÉS, GYÓGYSZERFORMA, GYÓGYSZER HATÁSERŐSSÉG, ALKALMAZÁSI MÓD, A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY KÉRELMEZŐI ÉS JOGOSULTJAI A TAGÁLLAMOKBAN Tagállam Forgalomba hozatali engedély jogosultja

Részletesebben

Gyógyszermellékhatások és fertőzések a gyulladásos bélbetegségek kezelése során

Gyógyszermellékhatások és fertőzések a gyulladásos bélbetegségek kezelése során Ph.D. Thesis Gyógyszermellékhatások és fertőzések a gyulladásos bélbetegségek kezelése során Dr. Bálint Anita I.sz.Belgyógyászati Klinika Szegedi Tudományegyetem 2014 Gyógyszermellékhatások és fertőzések

Részletesebben

Sugárbiológiai ismeretek: LNT modell. Sztochasztikus hatások. Daganat epidemiológia. Dr. Sáfrány Géza OKK - OSSKI

Sugárbiológiai ismeretek: LNT modell. Sztochasztikus hatások. Daganat epidemiológia. Dr. Sáfrány Géza OKK - OSSKI Sugárbiológiai ismeretek: LNT modell. Sztochasztikus hatások. Daganat epidemiológia Dr. Sáfrány Géza OKK - OSSKI Az ionizáló sugárzás biológiai hatásai Determinisztikus hatás Sztochasztikus hatás Sugársérülések

Részletesebben

Újonnan felfedezett cukoranyagcsere eltérések előfordulása korai kardiológiai rehabilitációban

Újonnan felfedezett cukoranyagcsere eltérések előfordulása korai kardiológiai rehabilitációban Dr. Simon Attila, Dr. Gelesz Éva, Dr. Szentendrei Teodóra, Dr. Körmendi Krisztina, Dr. Veress Gábor Újonnan felfedezett cukoranyagcsere eltérések előfordulása korai kardiológiai rehabilitációban Balatonfüredi

Részletesebben

Rovarméreg (méh, darázs) - allergia

Rovarméreg (méh, darázs) - allergia Rovarméreg (méh, darázs) - allergia Herjavecz Irén Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézet Epidemiológia I. Prevalencia: - nagy helyi reakció: felnőtt 10-15 % - szisztémás reakció: gyerek 0.4-0.8

Részletesebben

Hét Dátum Téma Előadó 1. szept. 9. kedd Gastrooesophagealis reflux betegség. Dr. Altorjay István

Hét Dátum Téma Előadó 1. szept. 9. kedd Gastrooesophagealis reflux betegség. Dr. Altorjay István BELGYÓGYÁSZATI INTÉZET C ÉPÜLET B ÉPÜLET GASZTROENTEROLÓGIA TANSZÉK, A ÉPÜLET ANYAGCSERE BETEGSÉGEK TANSZÉK Belgyógyászat 5., (Gasztroenterológia anyagcsere betegségek) AOBEL13A9 Kredit: 4 (V. évfolyam,

Részletesebben

1. évfolyam, 2. szám 2004. április

1. évfolyam, 2. szám 2004. április A KIADVÁNY MAGYAR NYELVÛ MEGJELENÉSÉT TÁMOGATJA: Kiadja a New England Journal of Medicine kiadója 1. évfolyam, 2. szám 2004. április Háromdimenziós virtuális kolonoszkópia: áttörés a vastagbélrák szûrésében?...2

Részletesebben

[Biomatematika 2] Orvosi biometria

[Biomatematika 2] Orvosi biometria [Biomatematika 2] Orvosi biometria 2016.02.29. A statisztika típusai Leíró jellegű statisztika: összegzi egy adathalmaz jellemzőit. A középértéket jelemzi (medián, módus, átlag) Az adatok változékonyságát

Részletesebben

I. melléklet Tudományos következtetések és az Európai Gyógyszerügynökség által kiadott forgalomba hozatali engedély felfüggesztésének indoklása

I. melléklet Tudományos következtetések és az Európai Gyógyszerügynökség által kiadott forgalomba hozatali engedély felfüggesztésének indoklása I. melléklet Tudományos következtetések és az Európai Gyógyszerügynökség által kiadott forgalomba hozatali engedély felfüggesztésének indoklása 1 Tudományos következtetések A nikotinsav/laropiprant tudományos

Részletesebben

PAJZSMIRIGY HORMONOK ÉS A TESTSÚLY KONTROLL

PAJZSMIRIGY HORMONOK ÉS A TESTSÚLY KONTROLL PAJZSMIRIGY HORMONOK ÉS A TESTSÚLY KONTROLL SEMMELWEIS EGYETEM Általános Orvostudományi Kar Semmelweis Egyetem Energia bevitel Mozgás Nyugalmi energiafogyasztás Thermogenesis Spontán motoros aktivitás

Részletesebben

Egyénre szabott terápiás választás myeloma multiplexben

Egyénre szabott terápiás választás myeloma multiplexben Egyénre szabott terápiás választás myeloma multiplexben Dr. Mikala Gábor Főv. Önk. Egy. Szt István és Szent László Kórház Haematológiai és Őssejt-Transzplantációs Osztály Mit kell tudni a myelomáról? Csontvelőből

Részletesebben

XVII február Budapest Marriott Hotel

XVII február Budapest Marriott Hotel XVII. GASZTROENTEROLÓGIAI TOVÁBBKÉPZŐ TANFOLYAM amelyet az Orvostudományi Egyetemek, a Magyar Gasztroenterológiai Társaság és a Gasztroenterológiai Szakmai Kollégium támogatnak TERVEZETT PROGRAM 2017.

Részletesebben

Szendi Gábor Áthidalhatatlan szakadék a hivatalos ajánlások és a tudomány között

Szendi Gábor Áthidalhatatlan szakadék a hivatalos ajánlások és a tudomány között Szendi Gábor Áthidalhatatlan szakadék a hivatalos ajánlások és a tudomány között Kevesebb ajánlásra és több információra volna szükség. Gerald Raeven Egészségkárosító egészségvédelem A közegészségügyi

Részletesebben

Tudományos következtetések

Tudományos következtetések II. MELLÉKLET AZ EURÓPAI GYÓGYSZERÜGYNÖKSÉG ÁLTAL BETERJESZTETT TUDOMÁNYOS KÖVETKEZTETÉSEK, A POZITÍV VÉLEMÉNY, A CÍMKESZÖVEG, VALAMINT A BETEGTÁJÉKOZTATÓ MÓDOSÍTÁSÁNAK INDOKOLÁSA 14 Tudományos következtetések

Részletesebben

Nemekre szabott terápia: NOCDURNA

Nemekre szabott terápia: NOCDURNA Nemekre szabott terápia: NOCDURNA Dr Jaczina Csaba, Ferring Magyarország Kft. Magyar Urológus Társaság XXI. Kongresszusa, Debrecen Régi és új megfigyelések a dezmopresszin kutatása során 65 év felett megnő

Részletesebben

II. melléklet. Tudományos következtetések és a forgalomba hozatali engedélyek feltételeit érintő változtatások indoklása

II. melléklet. Tudományos következtetések és a forgalomba hozatali engedélyek feltételeit érintő változtatások indoklása II. melléklet Tudományos következtetések és a forgalomba hozatali engedélyek feltételeit érintő változtatások indoklása 6 Tudományos következtetések A Kantos Master és a kapcsolódó nevek (lásd I. melléklet)

Részletesebben

Az emésztőrendszer megbetegedései II.

Az emésztőrendszer megbetegedései II. Az emésztőrendszer megbetegedései II. Gyomordaganatok az összes rosszindulatú daganatok kb. 20-30%-a Előfordulási gyakoriság: 1. Japán 2. Chile 3. Izland 4. Finnország 5. Magyarország Legkevesebb eset:

Részletesebben

Táplálás IBD-ben. Müller Katalin Eszter. I.sz. Gyermekklinika Semmelweis Egyetem

Táplálás IBD-ben. Müller Katalin Eszter. I.sz. Gyermekklinika Semmelweis Egyetem Táplálás IBD-ben Müller Katalin Eszter I.sz. Gyermekklinika Semmelweis Egyetem Incidencia (/100 ezer) Hazai incidencia értékek (HUPIR) 10,00 9,00 9,0 8,00 7,00 6,00 5,00 4,00 3,00 2,00 1,00 7,1 4,33 2,32

Részletesebben

A gyermekkori onkoterápia hasi szövődményeinek képalkotó diagnosztikája

A gyermekkori onkoterápia hasi szövődményeinek képalkotó diagnosztikája MRT XXVIII. Kongresszusa, Budapest, 2016. június 23-25. A gyermekkori onkoterápia hasi szövődményeinek képalkotó diagnosztikája Koller Orsolya, Harkányi Zoltán, Kovács Éva Heim Pál Gyermekkórház, Radiológiai

Részletesebben

X PMS 2007 adatgyűjtés eredményeinek bemutatása X PMS ADATGYŰJTÉS

X PMS 2007 adatgyűjtés eredményeinek bemutatása X PMS ADATGYŰJTÉS X PMS ADATGYŰJTÉS 2007 1 Tartalom Összefoglalás...3 A kutatásba beválasztott betegek életkora... 4 A kutatásba bevont betegek nem szerinti megoszlása... 5 Az adatgyűjtés során feltárt diagnózisok megoszlása...

Részletesebben

NOAC-kezelés pitvarfibrillációban. Thrombolysis, thrombectomia és kombinációja. Az ischaemiás kórképek szekunder prevenciója. A TIA új, szöveti alapú

NOAC-kezelés pitvarfibrillációban. Thrombolysis, thrombectomia és kombinációja. Az ischaemiás kórképek szekunder prevenciója. A TIA új, szöveti alapú NOAC-kezelés pitvarfibrillációban. Thrombolysis, thrombectomia és kombinációja. Az ischaemiás kórképek szekunder prevenciója. A TIA új, szöveti alapú meghatározása. (Megj.: a felsorolt esetekben meghatározó

Részletesebben

III. Melléklet az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató azonos módosításai

III. Melléklet az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató azonos módosításai III. Melléklet az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató azonos módosításai Megjegyzés: Ezek az alkalmazási előírásnak és a betegtájékoztatónak a bizottsági határozat idején érvényes módosításai. A

Részletesebben

Új kísérőirat szövegezés Kivonatok a PRAC szignálokkal kapcsolatos ajánlásaiból

Új kísérőirat szövegezés Kivonatok a PRAC szignálokkal kapcsolatos ajánlásaiból 17 December 2015 Pharmacovigilance Risk Assessment Committee (PRAC) Új kísérőirat szövegezés Kivonatok a PRAC szignálokkal kapcsolatos ajánlásaiból A PRAC 2015. november 30 december 3-i ülésén elfogadva

Részletesebben

A Kockázatkezelési Terv Összefoglalója

A Kockázatkezelési Terv Összefoglalója 1 A Kockázatkezelési Terv Összefoglalója Hatóanyag/hatóanyagcsoport paracetamol ATC N02BE01 Érintett készítmény(ek) Magyarországon Paracetamol Teva 10 mg/ml oldatos infúzió (MAH: Teva Gyógyszergyár Zrt.,

Részletesebben

Gyermekkori IBD jellegzetességei. Dr. Tomsits Erika SE II. sz. Gyermekklinika

Gyermekkori IBD jellegzetességei. Dr. Tomsits Erika SE II. sz. Gyermekklinika Gyermekkori IBD jellegzetességei Dr. Tomsits Erika SE II. sz. Gyermekklinika Gyulladásos bélbetegség feltételezhetı Hasmenés >4 hét >2 székürítés naponta Folyékony/pépes széklet Crohn-betegség? Colitis

Részletesebben

Fejezetek a klinikai onkológiából

Fejezetek a klinikai onkológiából Fejezetek a klinikai onkológiából Előadás jegyzet Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Onkoterápiás Klinika 2012. A patológiai, képalkotó és laboratóriumi diagnosztika jelentősége az onkológiában.

Részletesebben

I. melléklet. Az Európai Gyógyszerügynökség által beterjesztett tudományos következtetések, valamint az elutasítás indokolása

I. melléklet. Az Európai Gyógyszerügynökség által beterjesztett tudományos következtetések, valamint az elutasítás indokolása I. melléklet Az Európai Gyógyszerügynökség által beterjesztett tudományos következtetések, valamint az elutasítás indokolása Az Európai Gyógyszerügynökség által beterjesztett tudományos következtetések,

Részletesebben

Sepsis management state-of-art

Sepsis management state-of-art Gondos Tibor Sepsis management state-of-art Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Budapest A Surviving Sepsis Campaign A kezdet Barcelona Declaration (2002. 10. 02.) European Society of Intensive Care

Részletesebben

Magyar ILCO Szövetség. 7400 Kaposvár, Szent Imre u. 14. Alapítva 1983.

Magyar ILCO Szövetség. 7400 Kaposvár, Szent Imre u. 14. Alapítva 1983. Magyar ILCO Szövetség 7400 Kaposvár, Szent Imre u. 14. Alapítva 1983. Komplex kezelés Szűrés A felismert daganatos beteg kivizsgálása Labor Colonoscópia Szövettan RTG UH CT MR Neoadjuvans kezelés Komplex

Részletesebben

Tovább nőtt az orvoshoz forduló betegek száma. Az influenza B vírus felelős a megbetegedések többségéért.

Tovább nőtt az orvoshoz forduló betegek száma. Az influenza B vírus felelős a megbetegedések többségéért. Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2016. 6. hét Tovább nőtt az orvoshoz forduló betegek száma. Az influenza B vírus felelős a megbetegedések

Részletesebben

Reumás láz és sztreptokokkusz-fertőzés utáni reaktív artritisz

Reumás láz és sztreptokokkusz-fertőzés utáni reaktív artritisz www.printo.it/pediatric-rheumatology/hu/intro Reumás láz és sztreptokokkusz-fertőzés utáni reaktív artritisz Verzió 2016 1. MI A REUMÁS LÁZ 1.1 Mi ez? A reumás láz nevű betegséget a sztreptokokkusz baktérium

Részletesebben

Hasi parenchymás szervek képalkotó diagnosztikája

Hasi parenchymás szervek képalkotó diagnosztikája Hasi parenchymás szervek képalkotó diagnosztikája KOLLÁR Attila klinikai főorvos, általános igazgatóhelyettes Semmelweis Egyetem, Radiológiai és Onkoterápiás Klinika, Budapest Történeti előzmények: RTG

Részletesebben

Bifázisos klinikai összegzés

Bifázisos klinikai összegzés Bifázisos klinikai összegzés Kamrafibrilláció és kamrai tachycardia defibrillálása Háttér A Physio-Control több helyszínű, prospektív, véletlenszerű és vak klinikai vizsgálatnak vetette alá a bifázisú

Részletesebben

Tovább csökkent az influenzaszerű megbetegedések száma

Tovább csökkent az influenzaszerű megbetegedések száma Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2017. 6. hét Tovább csökkent az influenzaszerű megbetegedések száma 2017. február 612. között a figyelőszolgálatban

Részletesebben

11.3. A készségek és a munkával kapcsolatos egészségi állapot

11.3. A készségek és a munkával kapcsolatos egészségi állapot 11.3. A készségek és a munkával kapcsolatos egészségi állapot Egy, a munkához kapcsolódó egészségi állapot változó ugyancsak bevezetésre került a látens osztályozási elemzés (Latent Class Analysis) használata

Részletesebben

IV. melléklet. Tudományos következtetések

IV. melléklet. Tudományos következtetések IV. melléklet Tudományos következtetések 1 Tudományos következtetések 2017. június 7-én az Európai Bizottság (EB) halálos kimenetelű fulmináns májelégtelenségről értesült egy folyamatban lévő megfigyeléses

Részletesebben

III./2.3. Vékonybél tumorok

III./2.3. Vékonybél tumorok III./2.3. Vékonybél tumorok Herszényi László A fejezet célja egy esetbemutatáson keresztül a vékonybél tumorok epidemiológiájának, tüneteinek, diagnosztikájának, terápiájának és szűrésének áttekintése.

Részletesebben

Emlődaganatok neoadjuváns kezelésének hatása a műtéti technikára Témavezető: Dr. Harsányi László egyetemi tanár

Emlődaganatok neoadjuváns kezelésének hatása a műtéti technikára Témavezető: Dr. Harsányi László egyetemi tanár SZAKDOLGOZAT TÉMAJAVASLATOK A 2014/2015 TANÉVRE Semmelweis Egyetem Budapest Általános Orvostudományi Kar I. sz. Sebészeti Klinika Emlődaganatok neoadjuváns kezelésének hatása a műtéti technikára Csírasejtes

Részletesebben

A nyelőcső és a gyomor betegségei Herszényi László Semmelweis Egyetem, Budapest II. sz. Belgyógyászati Klinika

A nyelőcső és a gyomor betegségei Herszényi László Semmelweis Egyetem, Budapest II. sz. Belgyógyászati Klinika A nyelőcső és a gyomor betegségei Herszényi László Semmelweis Egyetem, Budapest II. sz. Belgyógyászati Klinika 2012. szeptember 12. Gyomorégés = Reflux Normál Reflux Gyomorsav Nyelőcső reflux betegség

Részletesebben

A 0 64 éves férfiak és nők cerebrovascularis betegségek okozta halálozásának relatív kockázata Magyarországon az EU 15

A 0 64 éves férfiak és nők cerebrovascularis betegségek okozta halálozásának relatív kockázata Magyarországon az EU 15 A hipertónia, mint kiemelt kardiovaszkuláris rizikófaktor befolyásoló tényezőinek és ellátásának vizsgálata az alapellátásban Dr. Sándor János, Szabó Edit, Vincze Ferenc Debreceni Egyetem OEC Megelőző

Részletesebben

A klinikai vizsgálatokról. Dr Kriván Gergely

A klinikai vizsgálatokról. Dr Kriván Gergely A klinikai vizsgálatokról Dr Kriván Gergely Mi a klinikai vizsgálat? Olyan emberen végzett orvostudományi kutatás, amely egy vagy több vizsgálati készítmény klinikai, farmakológiai, illetőleg más farmakodinámiás

Részletesebben

ÉVES JELENTÉS 2006. Életminőséget Javító Gyógyszerek és Gyógyító Eljárások Fejlesztése

ÉVES JELENTÉS 2006. Életminőséget Javító Gyógyszerek és Gyógyító Eljárások Fejlesztése ÉVES JELENTÉS 2006 PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM UNIVERSITY OF PÉCS Életminőséget Javító Gyógyszerek és Gyógyító Eljárások Fejlesztése A projekt a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatásával valósult

Részletesebben

Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Budapest. European Board of Urology Certified Department

Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Budapest. European Board of Urology Certified Department Nem-izominvazív hólyagrák terápiája Dr. Riesz Péter Semmelweis Egyetem Urológiai Klinika Budapest European Board of Urology Certified Department A hólyagrák halálozása Magyarországon Halálesetek száma

Részletesebben

Antitrombotikuskezelés kezelés alsó végtagi intervenció után

Antitrombotikuskezelés kezelés alsó végtagi intervenció után Antitrombotikuskezelés kezelés alsó végtagi intervenció után Jassó István dr. ESZSZK I. Belgyógyászat Berencsi Anikó dr. SE VSZÉK Cél: CV rizikócsökkentés restenosis/reocclusio megakadályozása Mivel? TAG:

Részletesebben

MELLÉKLET TUDOMÁNYOS KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AZ ELUTASÍTÁS INDOKLÁSA AZ EMEA ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN

MELLÉKLET TUDOMÁNYOS KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AZ ELUTASÍTÁS INDOKLÁSA AZ EMEA ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN MELLÉKLET TUDOMÁNYOS KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AZ ELUTASÍTÁS INDOKLÁSA AZ EMEA ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN A NATALIZUMAB ELAN PHARMÁRA VONATKOZÓ 2007. JÚLIUS 19-I CHMP SZAKVÉLEMÉNY FELÜLVIZSGÁLATA A CHMP a 2007. júliusi

Részletesebben

Megelőzés-Kemoprofilaxis a gasztroenterológiai daganatokban

Megelőzés-Kemoprofilaxis a gasztroenterológiai daganatokban Megelőzés-Kemoprofilaxis a gasztroenterológiai daganatokban Herszényi László Semmelweis Egyetem, Budapest II. sz. Belgyógyászati Klinika Gasztroenterológiai Onkológia Daganat megelőzése Primaer profilaxis

Részletesebben

1. eset. Dr. Strausz Tamás Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály

1. eset. Dr. Strausz Tamás Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály 1. eset Dr. Strausz Tamás Országos Onkológiai Intézet Sebészeti és Molekuláris Patológiai Osztály Anamnézis 42 éves férfi véres széklet hátterében más intézetben az anustól3 cm-re kezdődően 11-12 cm hosszan

Részletesebben

A vastagbélrák megelőzése

A vastagbélrák megelőzése A vastagbélrák megelőzése Herszényi László Semmelweis Egyetem, Budapest II. sz. Belgyógyászati Klinika 2013. február 16.. CRC: eset / halálozási arány /év Magyarország Új eset/év: > 10.000 Mortalitás/év:

Részletesebben

Intenzíven terjed az influenza

Intenzíven terjed az influenza Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2015. 4. hét Intenzíven terjed az influenza A 4. naptári héten tovább nőtt az influenzás panaszok miatt

Részletesebben

Csupán átmeneti romlás, vagy trendváltozás?

Csupán átmeneti romlás, vagy trendváltozás? Csupán átmeneti romlás, vagy trendváltozás? Prof. Dr. habil Holló Péter Az MTA doktora KTI Közlekedéstudományi Intézet Nonprofit Kft. kutató professzora Széchenyi István Egyetem egyetemi tanára Új módszerek,

Részletesebben

Gyógyszerbiztonság a klinikai farmakológus szemszögéből

Gyógyszerbiztonság a klinikai farmakológus szemszögéből Gyógyszerbiztonság a klinikai farmakológus szemszögéből Prof. dr. Kovács Péter Debreceni Egyetem Klinikai Központ, Belgyógyászati Intézet, Klinikai Farmakológiai Részleg BIZONYÍTÉKON ALAPULÓ ORVOSLÁS (EBM=

Részletesebben

1. Emlődaganatok neoadjuváns kezelésének hatása a műtéti technikára Témavezető: Dr. Harsányi László PhD egyetemi docens

1. Emlődaganatok neoadjuváns kezelésének hatása a műtéti technikára Témavezető: Dr. Harsányi László PhD egyetemi docens SZAKDOLGOZAT TÉMAJAVASLATOK A 2012/2013 tanévre Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar I. sz. Sebészeti Klinika SEBÉSZET 1. Emlődaganatok neoadjuváns kezelésének hatása a műtéti technikára 2.

Részletesebben

Biomarkerek a gasztroenterológiában Hritz István

Biomarkerek a gasztroenterológiában Hritz István Biomarkerek a gasztroenterológiában Hritz István Invazív Endoszkópos Centrum Semmelweis Egyetem, I. sz. Sebészeti Klinika Biomarkerek szerepe A biológiai marker (biomarker) olyan objektíven mérhető és

Részletesebben

OncotypeDX az emlőrák kezelésében

OncotypeDX az emlőrák kezelésében OncotypeDX az emlőrák kezelésében Dr. Nagy Zoltán Med Gen-Sol Kft. Szenológiai Kongresszus Kecskemét 2018. 04. 13-14. Slide 1 Az Oncotype DX korai emlőrák teszt 16 tumorral kapcsolatos gén Ösztrogén csoprt

Részletesebben

Tájékoztató az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország hét. Lassabban terjed az influenza

Tájékoztató az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország hét. Lassabban terjed az influenza KÓRHÁZHIGIÉNÉS ÉS JÁRVÁNYÜGYI FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY Tájékoztató az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2018. 06. hét Lassabban terjed az influenza A 6. héten tovább emelkedett az influenzás

Részletesebben

Humán genom variációk single nucleotide polymorphism (SNP)

Humán genom variációk single nucleotide polymorphism (SNP) Humán genom variációk single nucleotide polymorphism (SNP) A genom ~ 97 %-a két különböző egyedben teljesen azonos ~ 1% különbség: SNP miatt ~2% különbség: kópiaszámbeli eltérés, deléciók miatt 11-12 millió

Részletesebben

Peptikus fekélybetegség modern szemlélete

Peptikus fekélybetegség modern szemlélete Peptikus fekélybetegség modern szemlélete Herszényi László Semmelweis Egyetem, Budapest II. sz. Belgyógyászati Klinika 2013. november 14. Fekélybetegség Jelentőség Kiszámíthatatlan lefolyás A fekélyek

Részletesebben

Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2015. 7. hét

Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2015. 7. hét Az Országos Epidemiológiai Központ tájékoztatója az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2015. 7. hét Országosan nem változott az influenzaaktivitás A figyelőszolgálatban résztvevő orvosok

Részletesebben

ÚJ LEHETŐSÉGEK A HEPATITIS C KEZELÉSÉBEN

ÚJ LEHETŐSÉGEK A HEPATITIS C KEZELÉSÉBEN ÚJ LEHETŐSÉGEK A HEPATITIS C KEZELÉSÉBEN Összefoglaló a Magyar Hemofília Egyesület rendezvényéről 2015. május 20. Dr. Kalász László, az egyesület korábbi alelnökének előadása Súlyos A hemofíliások kezelésének

Részletesebben

2354-06 Nőgyógyászati citodiagnosztika követelménymodul szóbeli vizsgafeladatai

2354-06 Nőgyógyászati citodiagnosztika követelménymodul szóbeli vizsgafeladatai 1. feladat A laboratóriumba vendég érkezik. Tájékoztassa a rákmegelőzés lehetőségeiről! Ismertesse a citológiai előszűrő vizsgálatok lényegét! - a primer és szekunder prevenció fogalma, eszközei - a citológia

Részletesebben

Stroke. Amit tudni akarsz a vérzésről.. Bereczki D 1, AjtayA 1, Sisak D 1, OberfrankF 2

Stroke. Amit tudni akarsz a vérzésről.. Bereczki D 1, AjtayA 1, Sisak D 1, OberfrankF 2 Amit tudni akarsz a vérzésről.. Stroke Bereczki D 1, AjtayA 1, Sisak D 1, OberfrankF 2 Semmelweis Egyetem, Neurológiai Klinika 1 MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet 2 BUDAPEST HÁTTÉR A stroke mortalitása

Részletesebben

Tájékoztató az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország hét. Járványosan terjed az influenza

Tájékoztató az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország hét. Járványosan terjed az influenza KÓRHÁZHIGIÉNÉS ÉS JÁRVÁNYÜGYI FELÜGYELETI FŐOSZTÁLY Tájékoztató az influenza figyelőszolgálat adatairól Magyarország 2018. 03. hét Járványosan terjed az influenza A figyelőszolgálatban résztvevő orvosok

Részletesebben

GYORSTESZTEK ALKALMAZÁSA A

GYORSTESZTEK ALKALMAZÁSA A GYORSTESZTEK ALKALMAZÁSA A GYÓGYSZERTÁRAKBAN DR. MISETA ILDIKÓ GÖLLE, SZENT ISTVÁN GYÓGYSZERTÁR Rozsnyay Mátyás emlékverseny Debrecen, 2012. május 10-12. BEVEZETÉS - CÉLKITŰZÉS Miért kell a gyorstesztekkel

Részletesebben

Familiáris mediterrán láz

Familiáris mediterrán láz www.printo.it/pediatric-rheumatology/hu/intro Familiáris mediterrán láz Verzió 2016 2. DIAGNÓZIS ÉS TERÁPIA 2.1 Hogyan diagnosztizálható? Általában a következő módszert követik: Klinikai gyanú: az FMF

Részletesebben

CCSVI. Történelmi és tudományos háttér

CCSVI. Történelmi és tudományos háttér CCSVI Történelmi és tudományos háttér Prof. Paolo Zamboni érsebész Felesége SM beteg Hipotézis: Vénás keringési zavar Vaslerakódás Érfalkárosodás Sejtpusztulás Autoimmun folyamat SM Az agy vénás rendszere

Részletesebben

Alkalmazás engedély jogosultja. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril.

Alkalmazás engedély jogosultja. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. 2,5 mg ramipril. I. MELLÉKLET AZ ÁLLATGYÓGYÁSZATI KÉSZÍTMÉNYEK NEVEINEK, GYÓGYSZERFORMÁJÁNAK ÉS HATÁSERŐSSÉGÉNEK, AZ ÁLLATFAJNAK, AZ ADAGOLÁS MÓDJÁNAK ÉS AZ EGYES TAGÁLLAMOKBAN A FORGALOMBA HOZATALI ENGEDÉLY JOGOSULTJAINAK

Részletesebben

Országos Egészségbiztosítási Pénztár tájékoztatója a tételes elszámolás alá eső hatóanyagok körének bővítéséről

Országos Egészségbiztosítási Pénztár tájékoztatója a tételes elszámolás alá eső hatóanyagok körének bővítéséről Országos Egészségbiztosítási Pénztár tájékoztatója a tételes elszámolás alá eső hatóanyagok körének bővítéséről Az egészségügyért felelős miniszter 2011. december 23-i rendeletében módosította az egészségügyi

Részletesebben

A Ritka Betegség Regiszterek szerepe a klinikai kutatásban Magyarósi Szilvia (SE, Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete)

A Ritka Betegség Regiszterek szerepe a klinikai kutatásban Magyarósi Szilvia (SE, Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete) A Ritka Betegség Regiszterek szerepe a klinikai kutatásban Magyarósi Szilvia (SE, Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézete) I. Ritka Betegség regiszterek Európában II. Ritka betegség regiszterek

Részletesebben

Evidencia vagy ígéret? Evidencián alapuló orvoslás a haematológiában

Evidencia vagy ígéret? Evidencián alapuló orvoslás a haematológiában Evidencia vagy ígéret? Evidencián alapuló orvoslás a haematológiában Dr. Mikala Gábor Egy. Szt István és Szent László Kórház Haematológiai és Őssejt-Transzplantációs Osztály Lymphoma és Myeloma Terápiás

Részletesebben