Támogatjuk és elvárjuk a nők igazságos és arányos részvételét és képviseletét a politikában, a közéletben, a döntéshozatal minden szintjén.

Átírás

1 A nők és férfiak társadalmi egyenlősége demokratikus érték, emberi jogi kérdés. Egy igazságos, erőforrásaival okosan gazdálkodó társadalomban a nőknek és férfiaknak egyenlő jogai, lehetőségei és esélyei vannak az élet minden területén. Ennek elősegítése és biztosítása mindenki a kormányzat, a pártok, az üzleti szféra, a média és a civil társadalom közös felelőssége, és mindannyiunk nők és férfiak közös érdeke is. A nemek egyenlőségének biztosítása szükséges és elengedhetetlen lépés a társadalmi jólét felé. Magyarországon a rendszerváltás óta a nők és férfiak egyenlőségének, a nők emberi jogainak kérdése nem kapott megfelelő állami elismerést és figyelmet. A valódi politikai akarat átfogó intézkedésekre is lefordított folyamatos hiányát tapasztaltuk. Eljött az idő, hogy széles körben láthatóvá tegyük a nemek egyenlőségének kérdését és hozzálássunk közösen egy igazságosabb és hatékonyabb társadalom kialakításához. Ennek érdekében a következő ajánlásokat tesszük. Állami szintű elköteleződést várunk a nemek egyenlősége mint demokratikus érték iránt, az erre vonatkozó politikai akarat egyértelmű kinyilvánítását és konkrét, átfogó intézkedésekre való lefordítását. Ehhez az alábbiakra van szükség: A nők és férfiak egyenlőségéért felelős magas szintű kormányzati szerv felállítása, megfelelő szakmai, pénzügyi erőforrásokkal és hatáskörrel ellátva; A témával foglalkozó szakmai és civil szervezetek érdemi bevonása a döntéshozatalba; a Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanács működtetése és hatáskörének kibővítése; Az Egyenlő Bánásmód Hatóság és az Alapvető Jogok Biztosa szerepvállalásának erősítése, kapacitásainak bővítése a nemek egyenlőségének elve hatékonyabb képviselete érdekében; A 2010-ben elfogadott Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlőségét Elősegítő Nemzeti Stratégia végrehajtása; A nemzetközi emberi jogi mechanizmusok, így az ENSZ CEDAW (nőjogi), CRPD (fogyatékossággal élők jogaival foglalkozó) és CRC (gyermekjogi) Bizottság nőkre és lányokra vonatkozó záró észrevételeinek és ajánlásainak a releváns jogi és szakpolitikai dokumentumokba való beépítése és következetes végrehajtása; A nemek egyenlősége elvének érvényesítése minden szakterületen, kiemelten az Európai Unió és az állam által támogatott fejlesztési programokban; A nők helyzetét, esélyeit javító célzott intézkedések és programok tervezése és végrehajtása; 1

2 A nők és férfiak egyenlőségével kapcsolatos szisztematikus adatgyűjtés és kutatások támogatása, az adatok és kutatási eredmények széles körű hozzáférhetővé tétele; A költségvetés átvilágítása abból a szempontból, hogy mennyire járul hozzá a nők és férfiak társadalmi egyenlőségének biztosításához; a nemek egyenlőségének elvét figyelembe vevő költségvetési tervezés minden szakpolitikai területen; Átlátható és hozzáférhető támogatási rendszer kiépítése a nők és férfiak társadalmi egyenlőségével, a nők jogaival foglalkozó szakmai és civil szervezetek részére. Támogatjuk és elvárjuk a nők igazságos és arányos részvételét és képviseletét a politikában, a közéletben, a döntéshozatal minden szintjén. Ennek érdekében az alábbiakat javasoljuk: A kormány és a pártok nyilvánítsák ki elköteleződésüket a nők politikai szerepvállalásának támogatása és növelése iránt minden szinten. A jogalkotó léptessen életbe a pártokra nézve kötelező, egyenlő képviseleti arányra törekvő nemi kvótákat az országos és az európai parlamenti választási listákra vonatkozóan, ahol a női és a férfi jelöltek egyaránt esélyes pozíciókban, felváltva szerepelnek. A jogalkotó a kinevezésen alapuló testületekben is biztosítsa a nők és a férfiak egyenlő mértékű képviseletét. Az egyéni körzetekben induló képviselő-jelöltek számára biztosítsanak egyenlő esélyeket, anyagi forrásokat és láthatóságot. A kormány léptessen életbe a nők politikai részvételének növelésére vonatkozó ütemtervet, ellenőrizze annak megvalósulását és alkalmazzon a nemek egyenlősége szempontján alapuló hatásvizsgálatot a választási törvényekkel kapcsolatban. Az állami intézmények munkarendjük kialakítása során tegyék lehetővé a munka és a magánélet jobb összehangolását a nők és férfiak részére egyaránt. A pártok kapacitásbővítő programokkal segítsék a helyi szinten már politikai tapasztalatot szerzett női képviselőket az országos képviselői pozíciók elnyerésében. Átfogó és hatékony állami fellépést és védelmet várunk a nők elleni erőszak minden formájával szemben. Ehhez az alábbiakra van szükség: Önálló és átfogó nemzeti stratégia kialakítása a nők elleni erőszak minden formájának megelőzésére és felszámolására, határidők, felelősök megjelölésével, megfelelő költségvetés hozzárendelésével; A magyar jogi szabályozás összhangba hozása a nemzetközi normákkal a nők elleni erőszak minden formájával kapcsolatban; A családon belüli erőszakra vonatkozó jogszabályok, különösen a távoltartás reformja, a távoltartás maximális időtartamának meghosszabbítása és hatályának kiterjesztése a nem házasságban és élettársi kapcsolatban élőkre; az áldozatokat sújtó eljárási illetékek, díjak és egyéb akadályok eltörlése; Az emberkereskedelem büntetőjogi tényállásának módosítása, a prostitúció, illetve szexuális kizsákmányolás céljából történő elkövetés nevesítése a törvényben; 2

3 A Büntető Törvénykönyv módosítása annak érdekében, hogy a nemi erőszak definíciója az áldozat beleegyezésének hiányán alapuljon; A gyermekprostitúció felszámolása érdekében a gyermeket kihasználó bűnelkövetők büntetése és a gyermek-prostituáltak büntetésére vonatkozó gyakorlat azonnali megszüntetése; a gyermekvédelmi rendszer áttekintése és reformja, egy olyan stratégia megalkotása és megvalósítása, amely magába foglalja a megelőzés, az áldozat-ellátás, a szakemberképzés, a köztudatformálás, a kutatás és a jog- és intézményfejlesztés elemeit egyaránt; A hatóságok és szolgáltatást nyújtó szervezetek munkatársainak emberi jogi alapú, szisztematikus és kötelező képzése a nők elleni erőszak témájában, az e témára szakosodott civil szervezetek bevonásával; A nők elleni erőszak áldozatai számára elérhető, személyre szabott, akadálymentes, komplex szolgáltatások és ellátórendszer kiépítése, a nemzetközi minimumstandardoknak megfelelően; az ehhez szükséges jogszabályi változtatások, költségvetési források, szakemberképzés biztosítása; Speciális segítő, támogató szolgáltatások hozzáférhetővé tétele és különös figyelem biztosítása az erőszaknak áldozatul esett, többszörös hátrányban lévő, például fogyatékossággal élő, roma, mélyszegénységben élő nők számára; A statisztikai adatgyűjtés reformja a nők elleni erőszak minden formájára vonatkozóan, a pontos és megbízható statisztikák nyilvánossá és könnyen hozzáférhetővé tétele; Átfogó és megalapozott társadalomtudományi kutatások lebonyolítása a nők elleni erőszak minden formájáról, speciális kutatások kezdeményezése az intézményi körülmények között élő nők (például fogyatékossággal élő nők) helyzetére vonatkozóan; A nők elleni erőszak minden formájával szembeni zéró toleranciát hirdető széleskörű kampányok megszervezése és lebonyolítása; A nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezmény haladéktalan aláírása és ratifikálása. Támogatjuk és elvárjuk az oktatási rendszer szerepének erősítését a korlátozó nemi sztereotípiák és előítéletek lebontására, a képességek kibontakoztatásának elősegítésére. Ennek érdekében az alábbiakat javasoljuk: Támogassák intézményi és országos szinten, hogy minden tanuló el tudja kezdeni és be tudja fejezni az alapfokú iskolai képzést. Ehhez szükséges a nemek társadalmi helyzetének és az egyéb, különbségeket okozó társadalmi kategóriák jellemzőinek ismerete is. Az óvodai alapprogramban és iskolai alaptantervben jelenítsék meg a nemek közti egyenlőség elérésének célját, a nők társadalmi és kulturális sokszínűségének figyelembevételével, és a sztereotípia- és előítélet-mentes nevelést mint prioritást. A tankönyvek elkészítésekor és szakmai elbírálásakor legyen szempont és a megjelenés feltétele a nemek közti egyenlőség megjelenítése és a sztereotípiamentes ábrázolás. Ennek elbírálását bízzák képzett szakemberekre. Támogassák állami és helyi szintű programokkal a lányok és fiatal nők szakmai és tudományos érdeklődésének szabad kibontakozását, valamint a nem hagyományos 3

4 női, illetve férfi szerepeknek megfelelő pályaválasztást és továbbtanulási irányokat. Támogassák állami és helyi szintű programokkal a nők arányának növelését a kutatás és fejlesztés területén, a nők magasabb akadémiai és munkahelyi pozíciókba kerülését, illetve az ezzel együtt járó többletterhek könnyítését. Vezessék be a pedagógusképzésben a nemek közti egyenlőség és méltányosság szemléletét, támogassák a pedagógusok ilyen irányú továbbképzését. Bízzanak meg képzett szakembereket e képzési anyagok kidolgozásával és a képzések lebonyolításával. Támogassák állami és helyi szinten a gyermekgondozási időszak alatt otthon levő nők továbbtanulását, továbbképzését. Támogatjuk és elvárjuk a nők legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez, egészségügyi önrendelkezéshez való jogának biztosítását. Ennek érdekében az alábbiakat javasoljuk: Szervezzenek célzott és hosszú távú egészségügyi prevenciós programokat, tegyék mindenki számára hozzáférhetővé és hatékonyabbá a méhnyak- és mellrák szűrőprogramokról szóló tájékoztatást, hogy a nők magasabb számban vegyenek részt ezekben. Tegyék elérhetővé, hatékonnyá és rendszeressé a reprodukciós egészségről és jogokról szóló oktatást az általános és a középiskolákban. Biztosítsanak minden nő számára megfelelő hozzáférést családtervezési szolgáltatásokhoz és megfizethető, a társadalombiztosítás által is támogatott fogamzásgátlókhoz; szüntessék meg a sürgősségi fogamzásgátlás vénykötelességét. A WHO ajánlásai alapján biztosítsanak hozzáférést a biztonságos abortuszhoz anélkül, hogy a nőket kötelező tanácsadásra és szükségtelen várakozási időre kényszerítenék vagy megbélyegeznék. Engedélyezzék az abortusztabletta használatát, és biztosítsák, hogy orvosi felügyelettel, társadalombiztosítási támogatással elérhető legyen ez a módszer. Biztosítsák, hogy az abortusz elvégzésének lelkiismereti alapú megtagadása esetén a nők információt kapnak az elérhető lehetőségekről, és hogy az ilyen abortusz-megtagadás személyes és nem intézményi döntés következménye. Alakítsák át a szülészeti ellátórendszert, a (túl)medikalizált gyakorlat helyett kínáljanak nőközpontú ellátási lehetőséget. Gondoskodjanak arról, hogy a nők választhassanak az otthonszülés és a kórházi szülés között, ismerjék el a képzett bábákat szakemberként, és dolgozzák ki az otthonszülések biztonságára vonatkozó szabályozást. Javítsák a szexuális, reproduktív és egyéb egészségügyi szolgáltatások minőségét és hozzáférhetőségét, különösen a fogyatékossággal élő, az alacsony jövedelmű, a roma és vidéken élő, a HIV-fertőzött/AIDS-beteg, illetve szexuális úton terjedő betegséggel élő nők számára. Szervezzenek szemléletformáló programokat és szakmai továbbképzéseket az egészségügyi és szociális szféra területén dolgozó szakemberek és adminisztratív munkatársak számára a fogyatékossággal élő nőkkel való bánásmódra vonatkozóan annak érdekében, hogy ők is gyakorolhassák saját test feletti önrendelkezésüket és méltósággal betölthessék különböző társadalmi szerepeiket. A nemzetközi normákat és standardokat figyelembe véve számolják fel a roma és fogyatékossággal élő nők kényszer-sterilizációját. 4

5 Támogatjuk és elvárjuk a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik legmakacsabb akadályozója, a nemek közötti gazdasági és munkaerő-piaci egyenlőtlenségek, s ezzel a nők gazdasági függőségének felszámolását. Ennek érdekében az alábbiakat javasoljuk: Az emberekben mint termelő, alkotó, elosztó és fogyasztó aktorokban rejlő gazdasági potenciál kibontakoztatásának feltétele a nők és férfiak eltérő helyzetének, lehetőségeinek, igényeinek a részletes ismerete. Ezért el kell végezni minden, a humán-erőforrásra vonatkozó adat (foglalkoztatás, aktivitás, szakképzés, bér, juttatások, ráfordítások stb.) rendszeres nemek szerint bontott gyűjtését, elemzését és értékelését. Elsőrendű prioritást kell biztosítani a nők foglalkoztatása számottevő növelésének, egyben támogatni kell az európai összehasonlításban kiugróan hosszú munkaidő mérséklését. A kormányzat és az egyéb gazdasági és politikai döntéshozók a meglévő jogi és intézményi eszközök hatékony alkalmazása mellett új eszközök például előnyben részesítés, kvóták, bérkülönbség mérések, munkakör-elemzés és teljesítményértékelés bevezetésével, ellenőrzésével és értékelésével segítsék elő a nők hátrányos megkülönböztetésének leküzdését. A foglalkoztatáspolitika irányítói munkaerő-piaci, felnőttképzési, köztudatformáló programok indításával járuljanak hozzá a szakmai (horizontális) szegregáció felszámolásához. A kormányzat támogassa olyan munkaerőpiaci programok, tevékenységek, képzések megtervezését és végrehajtását, melyek a nők többszörös hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését tűzik ki célul, valódi esélyegyenlőséget biztosítva a nők ezen csoportjai például a fogyatékossággal élő és a roma nők számára. Biztosítani kell a foglalkoztatáspolitikára, s kiemelten a nők foglalkoztatására fordított közpénzek felhasználásának átláthatóságát. A döntéshozók mozdítsák elő minden eszközzel, hogy megnyíljanak a nők előtt a felelős vezetői, döntési pozíciók a gazdaságban, üzleti életben. Elvárjuk, hogy a kormányzat támogassa a gazdasági felsővezetői kvótáról szóló EU szabályozás bevezetését. Ösztönözni kell a ma jobbára a nőkre nehezedő gondozási-nevelési és háztartási feladatok arányosabb megosztását a nők, a férfiak és a támogató társadalmi struktúrák (például gyermekintézmények) között. A kormányzat ösztönözze a gyermekgondozási ellátások férfiak általi igénybevételét, a gyermeket vagy más hozzátartozót gondozó munkavállalók foglalkoztatásának és előmenetelének biztosítását, rugalmas munkavégzési lehetőségek támogatását nők és férfiak számára egyaránt. A szociális célú ráfordítások az arra rászoruló társadalmi csoportok, rétegek alapvető szükségleteinek kielégítését segítik elő, így az egész társadalom fenntartását szolgálják, s ezáltal a jövőbe történő beruházásként értelmezendők. Nem mindegy azonban, hogy ezek a ráfordítások mely társadalmi csoportokat, rétegeket, milyen társadalmi struktúrát támogatnak meg. Ezért minden, a szociális szférát érintő változtatás, átszervezés, reform, esetleges takarékossági intézkedés tervezését és bevezetését átfogó, a nemek egyenlőségének szempontját is figyelembe vevő hatásvizsgálatnak kell megelőznie. 5

6 Támogatjuk és elvárjuk a többszörös hátrányok, illetve az interszekcionalitás jelensége által érintett nők például a roma, fogyatékossággal élő, szexuális kisebbségekhez tartozó, hajléktalan, migráns/menekült nők társadalmi helyzetének javítását. Ehhez az alábbiakra van szükség: Meg kell szervezni az adott csoportokra vonatkozó adatok széles körben és megfelelő bontásban való gyűjtését, feldolgozását és hozzáférhetővé tételét. Mivel az adott csoportok helyzetének alapos megismerését és megértését és ezáltal az intézkedések hatékonyságát nagyban segíthetik a kvalitatív társadalomtudományi kutatások eredményei, ilyen jellegű kutatásokat kell kezdeményezni és lebonyolítani. A többszörös és interszekcionális hátrányokkal küzdő női csoportokat célzó, hatékony kezdeményezések tervezése, lebonyolítása, monitorozása és értékelése speciális szakértelmet és érzékenységet igényel, ezért a döntéshozóknak és a hatóságok képviselőinek képzést kell biztosítani a témára vonatkozóan. Speciális mentorprogramokat kell indítani a többszörös vagy interszekcionális hátrányok által érintett nők számára, képességeik kibontakoztatása és társadalmi érvényesülésük érdekében. A közéleti részvétel, képviselet elősegítése érdekében olyan programokat kell indítani, amelyeknek célja, hogy a többszörös és interszekcionális hátrányok által érintett nők fokozottabban hozzájárulhassanak a társadalmi párbeszédhez, és részt vehessenek a döntéshozatalban, annak különböző területein és szintjein. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek úgy tekintenek a többszörös vagy interszekcionális hátrányokkal szembesülő nőkre, mint kihasználatlan társadalmi erőforrásra. Az önszerveződés támogatása érdekében elő kell segíteni, hogy a többszörös és interszekcionális hátrányok által érintett nők civil szervezeteket, fórumokat, informális közösségi/önsegítő csoportokat hozhassanak létre. A velük kapcsolatos programok tervezésébe, döntések meghozatalába és ezek kommunikációjába a kezdetektől be kell vonni a többszörös hátránnyal élő nők szervezeteit. A Nőkongresszust a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség (Női Érdek) szervezte. Az ajánlások tervezetének kidolgozásában a Női Érdek alábbi szakértői vettek részt: Balogh Lídia, Betlen Anna, Borbíró Fanni, Dr. Forrai Judit, Dr. Pap Enikő, Dr. Spronz Júlia, Dr. Wirth Judit, Keveházi Katalin, Rédai Dorottya, Sáfrány Réka, Tóth Györgyi, Tüdő Petra. A végleges dokumentum a Nőkongresszus résztvevői által javasolt módosítások figyelembevételével készült el. A Nőkongresszus fő támogatója a Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe. További támogatók: Amerikai Egyesült Államok Nagykövetsége, Közép-európai Egyetem Európai Bizottság Hetedik Keretprogram FLOWS projekt, Vodafone Magyarország Alapítvány, Shell Hungary Zrt., Norvég Királyi Nagykövetség. 6