Almásfüzitõi Hírek ALMÁSFÜZITÕ KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM SZEPTEMBER

Átírás

1 Almásfüzitõi Hírek ALMÁSFÜZITÕ KÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT LAPJA IV. ÉVFOLYAM 7. SZÁM SZEPTEMBER Államalapítás ünnepe Almásfüzitõn Idén is gazdag programkínálat várta az almásfüzitõieket augusztus 20-án, államalapításunk ünnepén a településünk különbözõ helyszínein. A korán kelõ pecások az Olajoson versenghettek egymással a halfogásban reggel 6-tól 11 óráig, 10 órától pedig a könyvtárban került sor a Katonai bronz díszálarc múzeumi másolatának átadására Kisné Cseh Julianna, a Komárom- Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumának fõigazgatója közremûködésével, majd ezután Hörömpöly Mihály Helytörténeti Emlékszoba névadó ünnepsége következett. 11 órától Révész László mutatta be, és ajánlotta az érdeklõdõk figyelmébe IV. Életrajzi füzetet. A Teleháznál 14 órától ugrálóvár és quadozás, majd 15 órától pedig kézmûves foglalkozás várta a gyerekeket, akik ezen a napon vehették birtokba a felújított játszóteret. 16 órától kezdõdött az ünnepi megemlékezés, melyen megszegte az ünnepi kenyeret, és köszöntõt mondott Karánsebesy Lukács polgármester és Sümegh István, Naszály alpolgármestere. Ezt követõen került sor a Harmónikus Életért Közalapítvány által meghirdetett Virágos Füzitõért felhívás eredményhirdetésére. Az ünnepségen közremûködött az Almásfüzitõi Vegyeskar, a naszályi Nosztalgia Csoport, valamint a Nyugdíjas Klub alkalmi kórusa. Az esõs idõ miatt a gyerekmûsort adó Kolos bûvészmutatványaival, valamint a lufihajtogató bohóc a Teleház épületében vidámította a kicsiket. Szûcs Péter Arcok, emlékek Füzitõ Barátainak Köre idei nagyrendezvényét augusztus 20-án délelõtt, a könyvtárban tartotta meg. A szépszámú vendéget e sorok írója köszöntötte, majd elsõ királyunkat méltatta. Egyrészt, államunk alapjait lerakó harcoló embert, másrészt a Katolikus és az Ortodox Egyház szentjét idéztük meg gondolatban, és néma felállással tisztelegtünk emléke elõtt. Az ünnep alaphangulatát jegyzõasszonyunk filozofikus témájú, átéléssel elõadott verse adta meg. Kisné Cseh Julianna, a Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Múzeumának megbízott fõigazgatónõje, a híres római kori Katonai bronz díszálarc hiteles másolatát adta át a helytörténeti gyûjteménynek. A szép gesz- tus értékét emeli, hogy csak ez az egy másolata létezik a Kuny Domokos Múzeumban kiállított eredetinek. Minden füzitõinek jó szívvel ajánljuk, hogy látogasson el a könyvtárba, és gyönyörködjön a régi mûvész munkájában. Tudományos feltételezés szerint az alkotás Thrákiából származik; milyen jó lenne tudni, hogy ki volt az a katona, akinek névbejegyzése sejthetõ a maszk belsõ felszínén. Településünk elsõ díszpolgáráról neveztünk el emlékszobát a könyvtárban. A család által megrendelt, és Lajos József szobrászmûvész által mintázott bronz plakett leleplezését megható ünnepélyesség övezte. Plánky Ferenc, aki barátja, munka- és lakótársa volt Hörömpöli Mihálynak, a magánembert mutatta be. Molnárné dr. Taár Izabella a tõle megszokott humanista stílusban a közéleti embert idézte elénk, példaképnek is állítva a mai füzitõieknek. A család részérõl Hörömpöli Csaba meghatódott szavai zárták az ünnepségcsokor hivatalos részét. A rendezvény sikerét tovább fokozta a IV. életrajzi füzet bemutatása. Kaptay György fáradtságot nem ismerõ begyûjtõ munkája, Révész László analizáló ismertetõje után természetesnek tûnt, hogy a kiadványt sokan megvásárolták és családjuk, ismerõseik körében ajándékozzák. Az ünnepséget élénk beszélgetés követte fehérasztali kínálás mellett. A házigazdák kicsit fáradtan, de a megelégedés érzésével zárhatták a könyvtár ajtaját. dr. Halász Sándor

2 2 ALMÁSFÜZITÕI HÍREK SZÁM A Harmonikus Életért Közalapítvány Kuratóriuma ez év tavaszán az Almásfüzitõi Hírek 4-dik számában mozgalmat hirdetett Virágos Füzitõért címmel. Az alapítvány kuratóriuma és az általa felkért személyek augusztusig értékelték a leggondozottabb társasházakat és annak környezetét. A kuratórium tagjain kívül a felkért személyek Pálfi Kinga virágkötõ, valamint négy nyolcadik osztályt végzett diák volt. A mostoha idõjárás ellenére is nagyon sokan a mozgalom ismerete és az abban való részvétel nélkül is úgy érezték, hogy a maguk örömére is szebbé varázsolják az erkélyüket és az udvarukat. A zsûri nem volt könnyû helyzetben, mások munkáját értékelni nem egyszerû feladat, ezt elõttünk már nagyon sok zsûri elmondta. Mi a szépek közül is a legszebbeket oklevéllel jutalmaztuk. Az átadásra került oklevelet Sédtõi Levente reklámgrafikus tervezte és ingyen bocsátotta az alapítvány rendelkezésére. Az igényesen és szépen elkészített munkát Leventének levélben is megköszöntük, de itt is szeretnénk hangot adni elismerésünknek. Dicséret illeti mindazokat a polgárokat, akik pénzt és idõt áldoznak környezetük csinosítására. Ebbe a sorba tartozik a községi Önkormányzat is, ahol a pénz, paripa fegyver, ha szûken is, de rendelkezésre áll, a tapasztalat az, hogy sajnos sok A korábbi évekhez hasonlóan Almásfüzitõ Önkormányzatának és környékbeli cégek, valamint vállalkozók kutatási támogatásával az idén is folytatódtak a régészeti kutatások településünk határában. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének képviseletében dr. Horváth Friderika és munkatársai, valamint több füzitõi lakos (Bartus Péter, Mészáros Attila, Mórocz Lajos) munkálkodtak a római kori leleteket és építményeket is rejtõ területen. A kutatási helyszíne a Béke úton túl, a kõolajfinomító és a vörösiszaptároló közötti erdõs-gyepes terület, a feltárási munkálatok augusztus 3. és 18. között, több mint tíz napon át zajlottak. Az ásatás során több értékes és egyedi lelet került elõ. A régészek az elsõ szelvényben egy római kori utcarész útját tárták fel, amelyet a megfigyeléseik szerint a rómaiak egy alkalommal meg is újítottak. Szerkezetét tekintve az út alapozása egy cm-es kavicsrétegbõl állt, és erre nagyobb mészköveket fektettek le, majd a felszínére egy vékonyabb kavicsréteg került. A kisebb leletanyagok közül kiemelkedõ a jó állapotban maradt bronz csipesz és bronz tû, továbbá szintén innen került elõ egy bronz- és egy vasgyûrû, számos bronz fibula (ruhakapocsolótû) és egy fej nélküli kis méretû terrakotta szobor, továbbá számos kerámiatöredék, közülük a brigetioi gyártómûhelyre jellemzõ festett-sávos darabok és egy amphora emelkednek ki. A nagyobb számban elõkerült lószerszám-veretek és fegyverek (az idei feltárásból két vaslándzshegy) arra utalnak, hogy ezen a vidéken egy kb. 600 fõs lovascsapat állomásozhatott. A A legvirágosabb füzitõiek esetben nem védjük meg azokat az értékeket, amelyek közvetítõje az Önkormányzat. 160 évvel ezelõtt, 1847-ben írta Petõfi Sándor Az árva lány címû versét, amely talán legismertebb szállóigéje nagyon illik a mostani eseményhez: Tudod mi a virág? A földnek jósága, Tudod mi a jóság? A lélek virága. Szeresd a virágot, És ne féltsd szívedet, Mert, ki ezt szereti, Rossz ember nem lehet. Ezzel a szép gondolattal adtuk át augusztus 20-án, a községi ünnepségen Rakó Istvánné kuratóriumi titkárral együtt a Közalapítvány Kuratóriuma és az általa felkért személyek nevében azoknak az almásfüzitõi polgároknak az oklevelet, akiknél a leggondozottabb környezetet találtuk: Vizkelety Béla, Nagy József, Fehér Tibor, Karap Attila, Varga József, Herczeg József, Nagy László és Polgár Attila valamint Nagy Balambérné, Szécsiné Pintér Etelka, Nagy Adrienn, Kálmán Lászlóné, Mesterházi József, Locsmándiné Kelemen Eszter, Németh Gábor, Varga Lajosné, Szép Károlyné és Wachtler Edéné. Fekete Józsefné a kuratórium elnöke Eredményes régészeti ásatások Almásfüzitõn tábor mellett, a mostani ásatások helyszínén egy katonafalu létezett, ahol a katonákon kívül feleségeik, gyermekeik, a veteránok és mesteremberek éltek. A palánkszerkezetû, földbe mélyített házaikat Kr.u táján építették. A mostani kutatások is igazolták, hogy portáikat vízelvezetõ árkokkal vették körül. A 2. század második felében építik az elsõ kõépületeket és a 3. század végéig lakják a területet. Késõbb a falu elnéptelenedett, az épületeket lebontották és a területet elegyengették. Az egykori falu helye a 4. században temetkezési helyül szolgált. A begyûjtött leletanyag mosásra, majd restaurálásra kerül, amit a Régészeti Intézet munkatársai végeznek el. A kiállításra kerülõ értékes darabok a település könyvárának gyûjteményét gazdagítják, a további leletenyag a tatai Kuny Domonkos Múzeumba kerül majd végleges elhelyezésre. A munkálatokba bekapcsolódtak azok a diákok, akik Bekéné Magyar Melinda szervezésében egy hetet töltöttek el az almásfüzitõi régészeti táborban. A tanulók kitörõ lelkesedéssel kutattak a kutatószelvényekbõl kidobott földben rejlõ leletek után. Az összegyûjtött kerámiatöredékekkel és állatcsontokkal nagyban elõsegítették a régészek munkáját. Összességében elmondható, hogy az almásfüzitõi régészeti helyszínek gazdagok, és jó leletanyaggal bírnak, és a kutatók a településünkön eltöltött több mint tíz napot eredményesen zárták. Szûcs Péter

3 SZÁM Az immáron harmadik alkalommal megrendezett Almásfüzitõi Vigasságokat egy 1972-es ásatások során az Almásfüzitõ-Foktorok lelõhelyen elõkerült oltárkõ felavatása nyitotta meg. Az avatáson köszöntõt mondott dr. Horváth Friderika régész, és történelmi játékot mutatott be a Legio Brigetio, illetve a székesfehérvári Szabad Színház társulata. A már reggel a Fekete István parkban tábort vert Legio Brigetio délután is tartott egy bemutatót, ahol az érdeklõdõk láthatták, milyen volt a rómaiak hadviselése, mindezt persze látványos, korhû jelmezekben. A téren felállított színpad programja délután kezdõdött a szekszárdi Holló Együttes Vásárfia címû gyermekmûsorával, melyet kicsik s nagyok egyaránt élveztek. Az együttes még este hét órakor is színpadra lépett egy idõsebb korosztályhoz szóló mûsorral, amely a borozásról, a bor kultúrájáról és kicsit a pajzánkodásról szólt. Emellett még Almásfüzitõ legerõsebb emberét is kerestük Magyar Zsolt közremûködésével, aki Magyarország Örökös Toldi -ja. Ezt a címet az a bátor és erõs ember nyerheti el, aki a Visegrádi Várjátékok egymást követõ három évében gyõztes marad. Magyar Zsolt e verseny nyolcszoros gyõztese, az eredmény magáért beszél. A versenyen résztvevõ erõs füzitõiek, tehát Kiss János, Bihari János és Simon Zsolt feladata többek között a nehéz malomkõ megemelése és a petrencés rúd kitartása volt. Kitartás hát igen, abból volt elég! A nagy erõlködést pedig levezethették az esti koncerteken: nyolckor a Zajártalom csapott a húrok közé, tízkor MC Hawer és a Tekknõ mulattatott, és akinek ez még mindig nem volt elég, éjjelig bulizhatott az utcabálon, melyen a már jól ismert Horizont Revival Band szolgáltatta a talpalávalót. A nap folyamán régi mesterségeket bemutató és tanító kézmûvesekkel is találkozhattunk, még római kori pénzt is verhettünk. A környékbeli borászatok borait is kóstolgathattuk. Szóval mindenki találhatott magának kedvére való programot, és ez jövõre is így lesz, addig se feledjük el településünk római kori gyökereit! Fenyvesi Zoltán ALMÁSFÜZITÕI HÍREK 3 III. Almásfüzitõi Vigasságok augusztus 4. A hadvezért köszöntõ lányok játéka A Légio Brigetio katonái Füzitõi erõpróba Az ünnepi áldozat bemutatása

4 4 ALMÁSFÜZITÕI HÍREK SZÁM Régészeti tábor Almásfüzitõn Fiatal általános iskolások táboroztak a Füzitõi-kavicsbánya horgásztanyáján augusztus 13. és 17. között abból a célból, hogy a településünkön zajló régészeti kutatásokban õk is tevékenyen részt vegyenek. A régészeti programokon kívül számos más rendezvény, vetélkedõ, elõadás színesítette az érdeklõdõ fiatalok aktív pihenését. A hétfõi napon érkezett diákok kissé megilletõdve intettek búcsút szüleiknek, azzal az ígérettel, hogy pénteken találkozunk. Az ismerkedés után séta következett a lakótelepen, melynek során megismerkedhettünk röviden a település történetével, majd a könyvtár értékes gyûjteményét csodáltuk meg. Ebéd után a fiatalság elfoglalta szállását, majd délután tûzzománc készítés zajlott Füriné Nagy Edit vezetésével. Az alkotómunka és a vacsora után kisebb kirándulást tettünk a Kavicsbánya és a Fekete-ér mentén, és közelrõl szemléltük meg a környék növény és állatvilágát. Az estét a tábortûz melletti beszélgetés és éneklés zárta, bár az utóbbiban többen csak hallgatólagosan vettünk részt. Kedden, a reggeli után Kiss Gábor, a Legio Brigetio foglalkozásvezetõje tartott lebilincselõ és szemléltetõ eszközökben gazdag elõadást, amelynek során a római kor katonai viseletét, öltözködését, fegyverzetét és a katonák életmódját mutatta be. A gyerekek nagyon fogékonyak voltak, és végén magunk is kipróbálhattuk a fegyvereket, és több kérdéssel tettünk tanúbizonyságot érdeklõdésünkrõl. Ebéd után a jóllakott társaság a Duna-partot célozta meg, ahol Osztopányi Zoltán tartott rövid tájékoztatást a helyi hajóséletrõl, a füzitõi szakosztály múltjáról. Ezt követõen kis helytörténeti és természetismereti felvilágosítás után, többen (egyesével, kísérettel, mentõövvel) vízre szálltunk, és pár perc erejéig evezhetett mindenki, aki csak akart. Délután került sor a nagy sikerû játék-sport vetélkedõkre, ahol a négy csoport bizonyíthatta rátermettségét a különféle állomásokon. Így a csapatok többek között kipróbálhatták a lyukas pohárral való vízhordást, a célbaslagolást, a horgászbottal való célba-hajítást, a farönk-görgetést, és egymás talicskázását. Szerdán gyalog vágtunk neki a szállástól az ásatásig zajló útszakasznak, amely a Duna gátján vezetett végig. Ennek so- rán szó esett a vörösiszap-tároló rekultivációjáról, látogatást tettünk a Duna-parton, és megcsodálhattuk élõben a réti iszalag helyi populációját is. Ezután a régészeti lelõhely felé vettük az irányt. Az Almásfüzitõ-Foktoroknál zajló ásatásoknál dr. Horváth Friderika mutatta be az aktuális kutatás kézzelfogható eredményeit, majd a római kori tábor életébe kaptunk betekintést. Ezután a csapat spontán módon kapcsolódott be a helyi kutatómunkába, és a kilapátolt földben lelkesen kutatva találtunk rá több értékes kerámia-darabra, állati csontra és más római leletanyagra. Délután a csapatra kreatív foglalkozások vártak, és mindenki elkészíthette a saját kis agyagmécsesét és római pénzérmét Nyikus Anna vezetésével. Csütörtökön a fiúk-lányok maroknyi csapata ismét az ásatásra látogatott, ahol tovább áskálodtunk és szereztünk további ismereteket a római idõkrõl. A melegben kitikkadt nyáj ezután a Duna-parton hûsölve merített energiát a nap további kihívásaihoz. Ebéd után az ókori színjátszást elevenítettük fel kommunikációs feladatok és pantomin formájában Szûcs József vezetésével. Este még mindenki ráharaphatott az Ács Lajosné által készített ókori ételekre, eközben mikroszkópos növényhatározás zajlott, de mindenféle érdekes dolog is a mikroszkóp lencséje alá került. Este került sor a tábor ünnepélyes zárására, ahol a tábortûznél ott volt a régészcsapat, Karánsebesy Lukács polgármester, a helyi szervezõk és segítõk népes tábora. Pénteken a csapat szedte a sátorfáját, majd a mûvelõdési házban következett memória-vetélkedõ, amin leteszteltük, hogy a fiatalok mit jegyeztek meg a hét során. A csapatok jól szerepeltek, ebben a számban a lányok csapata volt a legjobb. A gyerek ajándékot is kaptak a búcsúzó során, többek között a táborban készült fotókat tartalmazó CD-t, római kori pecsétet és a vetélkedõ eredményeitõl függõen csokoládét. A fiatalok saját véleményük szerint jól érezték magukat, elégedetten távoztak, többen jelezték szándékukat, hogy legközelebb is jönnének. A szervezõk bíznak abban, hogy a tábor rendhagyóvá válik, és az elkövetkezõ években is sok fiatal látogat településünkre. Szûcs Péter Csoportkép Dunai kalandtúra

5 SZÁM ALMÁSFÜZITÕI HÍREK 5 Hagyományõrzõ kreatív napok a horgásztanyán Sikerrel zárult a Komárom-Esztergom Megyei Népmûvészeti Egyesület alkotó tábora, amelynek célja az együtt alkotás, egymás munkájának megismerése, kreatív pihenés a szép környezetben és az érdeklõdõk fogadása ezáltal a népi kézmûvesség népszerûsítése volt. Az idelátogatók betekinthettek a faszobrászat rejtelmeibe, az erdélyi hímzések világába, a csipkeverés fortélyaiba, kipróbálhatták a korongozást, készíthettek rongy-, és csuhé népi babát, ismerkedhettek a szõnyegszövés tudományával. A legnépszerûbb a tûzzománcozás volt, amelyet csaknem mindenki kipróbált. Itt került sor a Mesterségek Ünnepére való felkészülés megbeszélésére is, melyen a megyei egyesület már 21. alkalommal vett részt a Budai Várban. Külföldi vendégeink is voltak. Kanadai gyerekek látogattak el hozzánk, magyaros ebédre és kézmûves foglalkozásokra. Nagyon jól érezték magukat, sokféle mesterségbe belekóstoltak. Látogatásuk, egy régiós turisztikai programcsomag része. A tervek szerint a Komárom-Esztergom Megyei Népmûvészeti Egyesület, a Petõfi Mûvelõdési Ház és Szabadidõközpont és a Horgásztanya folyamatosan részt vesz a régiós programban, amelyet kanadai magyaroknak szervez a Közösségi Kommunikációért Egyesület és a Magyarokért Kanadában Egyesület. A nyári táborban megfordultak helyi érdeklõdõk is, ezért ez évtõl a gyermek kézmûves kör mellett, beindítjuk a felnõtt foglalkozásokat is, igény szerinti szakágakban. A foglalkozásokat a Talentum Iskola kézmûves mûhelyeiben tartjuk. Várjuk azokat, akik többet szeretnének tudni valamely kézmûves mesterségrõl vagy szeretnének kreatívan pihenni, közösségben beszélgetve valami szépet alkotni. Nyikus Anna egyesületi elnök A kanadai vendégek alkotnak...az agyagozást mindenki kipróbálja Tájékoztató Az Önkormányzat kérésére az Alfen Kft február elején minden fogyasztónak eljuttatott egy kétoldalas részletes tájékoztatót, a távhõ-szolgáltatási díjemelések okairól. Februárban a Képviselõ-testület létrehozott egy bizottságot, melynek a feladata Almásfüzitõ energiaellátó rendszerének, valamint a lakossági támogatás, ésszerû hosszú távra szóló megoldásának vizsgálata. Júniusban a bizottság elkészítette a jelentést. Ezt a Képviselõ-testület a Pénzügyi Mûszaki Szociális Bizottság elõterjesztésében megtárgyalta a június 28-i testületi ülésen, és abból az elvbõl kiindulva, hogy az a legolcsóbb energia, amit nem használunk fel úgy döntött, hogy pályázati úton elnyerhetõ támogatással az épületek szigetelését kívánja elõsegíteni. A pályázati feltételek kidolgozása folyamatban van. Reményeink szerint a technikai feltételek szeptember hónapban megteremtõdnek, és október hónaptól lehet pályázni. Pénzügyi Mûszaki és Szociális Bizottság Megjegyzés Ezt a tájékoztatást azért adjuk Almásfüzitõ lakosainak, mert májusában petíció érkezett aláírásgyûjtõ ívekkel, meg nem nevezett szervezettõl vagy szervezõktõl. Ezt már névvel ellátva megismételték augusztusban. Hangsúlyozni szeretném az aláírás gyûjtõ ívek melléklete hamis adatokat tartalmazott. Ezt, azóta közöltük a szervezõkkel is. Természetesen a fûtés támogatási rendszer elkészülésekor tájékoztatjuk településünk lakosságát. Karánsebesy Lukács polgármester

6 6 ALMÁSFÜZITÕI HÍREK SZÁM Július közepén került sor a már sokéves múltra visszatekintõ Almások Almása vetélkedõre a tavalyi gyõztes csapat lakóhelyén, Bácsalmás városában. Az elõzõ évben Almásfüzitõ adott helyet e rangosnak méltán nevezhetõ versenynek, már amennyire versenynek nevezhetjük. Hisz e találkozó célja, hogy minél többet tudjunk meg egymásról, egymás településérõl, múltjáról és jelenérõl egyaránt. És ami a legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat, felhõtlenül és mulatságos formába öntve szórakozzunk. Mindez mármint a jó hangulat szerény, ám annál bátrabb és kitartóbb csapatunknak is sikerült, melyet Juni Béla, Nagy Róbert, Sipos Ágnes, Perge Viktor és jómagam képviseltünk. A ránk váró feladatok izgalmasak és változatosak voltak: vedret töltöttünk tele vízzel egy tûzoltócsõ segítségével, búzát zsákoltunk, gyümölcsöket szortíroztunk idõre, ellátogatunk egy hagyományos kékfestõhöz is, ahol diót törtünk, késõbb hordót gurítottunk, majd egymást talicskázgattuk. És útközben még egy lagziba is belefutottunk, ahol kedvesen megitattak, megetettek minket. Szóval, nem unatkoztunk. Cikkemet oldalakon át írhatnám, hisz bár kissé fáradtan, de rengeteg szép élménnyel tértünk haza, most ezt nem teszem, inkább bemutatom az általunk kreált kis verset, melyet az ott elköltött vacsora mellett olvastunk fel. Tán ez érzékelteti a legjobban, milyen feladatok vártak ott ránk, és hogyan is éreztük magunkat. Íme: Hajnalban még zsibbadt fejjel, De csapatunk lelkesen kelt fel. Tudtuk, hosszú út vár ránk, De kíváncsiságunk falánk, Hogy hova is érkezünk, S miként is érezünk, Mikor e csodás település Elénk települ, és Vendégszeretnek-e majd minket, Az Almások Almása vetélkedõ Úgy, ahogy megillet. De látjuk: panaszra okunk nincs, Itt minden ember kincs, Kik szívesen látnak, S mindennel ellátnak. Így hát megérkeztünk Bácsalmásra, De a határban rendõr bácsi utunk állta. Úgy gondoltuk reánk várnak, S a koleszhoz navigálnak. Persze ez nem így történt, Csak a rutint végezték. A koleszban pálinka fogadott, Sülthusi és kávé; A jó tanács adott: Ne légy ma málé! Jobbnál jobb feladatok, Ti ma még elfáradtok! Nem tudtuk még, mi készül, S hogy mi jut nekünk részül. Sorsot húztunk és elmentünk, Tûzoltócsõvel kevertünk, Célba lõttünk, megtelt a tál, Kiborult, és mentünk tovább. Mit megtermelt e szép vidék, a kenyérnek alapját, Iparkodtunk zsákba szedni minden áldott magját. Küzdöttünk a búzával, mert ez volt a jussunk, S toltuk a molnárkocsit, hogy a mérlegig eljussunk. Lógott a nyelvünk, kevés volt a súlyunk, De rohantunk, hogy a célig elfussunk. Rohantunk, mint a szélvész ide s oda, Szilva, körte, alma, barack, De nem pálinka, Hanem sorjában kosárba felsorakoztatva. Fontos volt a gyorsaságunk, Követett a kamerásunk. Jók voltunk, tán a legjobbak, Ez a végén számíthat. Indultunk a kékfestõhöz, Dióveréssel végzõdött. Persze közben volt pár poén, Megláttunk pár apró csibét De a dió mellé ugrott, És többségünk mellé csapott. Levittek a pincébe, Bort kóstoltunk iccébe. Megnéztük a templomot, Virággal volt töltve, Az úton meg a menyasszony Velünk éppen szemben. Megettük a kiflit, megittuk a bort, És az ifjú párt sajnáltuk egy sort. Már majdnem a végét jártuk, Mikor a talicskára rátaláltunk. Ennek láttán izmunk beállt, S Gábor, a vezetõnk hajrát kiált: Uccu neki, fussál gyorsan! De a csapat már a célba toppan. Így ért véget a talicska, Lihegett az egész banda. Hordó gurul, Filip ugat, A kutya mutatja meg az utat. Gurul a hordó jobbra-balra, A többiek szólnak: Ne arra! De Ági rohan, haja suhan, A végén a hordó nagyot koppan. Megérkeztünk végre, lemostuk a port, És leültünk, hogy írjunk néhány sort. Itt vagyunk a krimóban, és már azon vagyunk, Hogy holnapra szellemileg tompuljon az agyunk. Annyira azért nem tompult le az agyunk, így a másnapi szellemi vetélkedõn is remekeltünk. Mindezt persze a helyi televízió élõben közvetítette; aki pedig komolyságot várt, az csalódhatott, hisz nem mindennapi játék zajlott: magfelismerés, pattogatott kukorica fûzés, képfelismerés, sõt éneklés, mitöbb reppelés, szóval csupa móka, kacagás. Egy percig se bántuk, hogy olyan hosszú utat kellett megtegyünk, kárpótolt minket ez a két nap, melyen felbuzdulva kis csapatunk alig várja már a következõ megmérettetést, ami Tóalmás településén lesz megrendezve. Fenyvesi Zoltán

7 SZÁM ALMÁSFÜZITÕI HÍREK 7 Horgászverseny az Olajoson Az egykori álmokról Az augusztus 20-i ünnepség alkalmával megrendezett, reggel 6 órai kezdéssel meghirdetett horgászversenyre szép számmal érkeztek településünk lakói. A gyülekezõ 7 óráig tartott, majd a nevezés után az eligazítás következett. Kb. fél 8-tól etettek be versenyhorgászaink, és fél 11-ig tartott a verseny. Ifjúsági, nõi és férfi kategóriában történt a nevezés, összesen 58 versenyzõ indult a megmérettetésen. A fogás ugyan nem volt bõséges, annak ellenére, hogy a versenyt megelõzõen az Önkormányzat jóvoltából kisebb haltelepítést végeztek a tavon. A zsûri a kifogott hal súlya alapján bírálta az eredményeket, melynek alapján a következõ eredmények születtek: Ifjúsági kategória: 1. Hegyesi Dávid (750g, apróhal), 2. Vizi Gábor (550g), 3. Vígh Patrik (490g). Nõi kategória: 1. Szabados Piroska (960g, apróhal), 2. Mészárosné Dudás Erzsébet (190g). Férfi kategória: 1. Hopka László (2120g, ponty), 2. Halomi Ottó (2020 g), 3. Dobák Sándor (1760g). A díjak átadására délután, az ünnepség keretében került sor. A versenyt az Önkormányzat és településünk CBA boltja támogatta, az ajándékcsomagokat Karánsebesy Lukács polgármester adta át. Bartus Péter Szûcs Péter Bevallom, kissé meghatódtam, amikor Karánsebesy Lukács polgármester, július 7-én arra kért, ha még nem láttam, akkor tekintsem meg az új polgármesteri hivatalt. 32 évig dolgoztam az államigazgatásban és az üressé vált hivatal és az itt látottak után elgondolkodtam, hogy én milyen boldog voltam, amikor július 1-én átléptem a parányi kis tanácsháza küszöbét. Egervári József akkori tanácselnök hívott a tanácsházára dolgozni, olyan munkatárs mellé, mint az áldott emlékû Fekete Ferencné, akinek a mai napig is sok mindent köszönhetek. Megtanított olyan elemi magatartásra, amellyel a késõbbiekben az ügyfélfogadás soha nem jelentett problémát. Megtanított türelmesnek lenni, szorgalma és kitartása példaértékû volt számomra. A tanácsháza két helyiségbõl állt, a mosdót a posta dolgozóin kívül a rendõrség is használta. A helyzeten pozitív változást az 1984-es felújítás és bõvítés jelentett, amikor újabb irodákkal gazdagodott a községi tanács. Mi csak álmodoztunk, hogy egykor majd eljön az az idõ, amikor kultúrált körülmények között dolgozhatunk, amikor lesz lehetõség a bizalmas ügyeket négyszemközt megbeszélni az ügyfelekkel. 35 évnek kellett eltelni, hogy az egykori álmok teljesüljenek. Volt munkatársaim nagyon sokat dolgoztak, hogy a régi hivatal berendezéseit, rengeteg ügyiratait átcipeljék, de megérdemelték a nagy küzdelmet, mert kényelmes, a kor követelményeinek megfelelõ, kultúrált ügyfélfogadást biztosító épületbe költöztek. Az új helyen, a falu fõterén, érjenek el munkasikereket, rendezkedjenek úgy be, hogy sokáig szolgálják településünk polgárainak érdekeit, intézzék ügyes-bajos dolgait, ezt kívánja egy régi munkatársuk: Fekete Józsefné Verseny közben KÖZÉRDEKÛ KÖZLEMÉNY Polgármesteri fogadóóra szeptember 17-én 8-10 óráig. Nyugdíjas klubunk tagjai július 26-án, délután a Duna-partra voltak hivatalosak, hogy egy kellemes délutánt együtt töltsenek. Azok, akik segítettek az uzsonnára szánt csirkecombokat elkészíteni, azok már egy órakor gyülekeztek a csónakházban, a hangulatot Holpert József által hozott pezsgõvel alapoztuk meg, 12-en ittunk meg egy üveggel. A szerény kezdet után mindenki a sütéshez és a fõzéshez készülõdött, terítettünk, rendezkedtünk, hogy a megbeszélt idõre elkészüljünk. Balogh Béláné Esztike meglepetésül nagyon finom zöldséges rizzsel lepett meg bennünket, de a petrezselymes burgonya és a sült csirkecomb is az utolsó falatig gazdára talált. Vendégünk volt Karánsebesy Lukács polgármester és Bekéné Magyar Melinda, akik mindig örömmel jönnek el közénk. A csó- Egy kellemes délutánról nakház nagyon kellemes helynek bizonyult, a teraszra is vittünk ki asztalokat, így élvezhettük a langyos dunai szellõt, a csodálatos naplementét. A jó hangulat megalapozásához a Polgármester úr által hozott jófajta borok is hozzájárultak, összességében mindenki jól érezte magát. A klubunk jó néhány tagja finom édességet készített, így a sült csirke után, a sütemény nagyon jól esett, és az utolsó falatig elfogyott. Jó érzéssel értünk a nap végére, az összejövetelt pozitívan értékeltük, a kellemes zene mellett még táncra is perdültünk, közösen énekeltünk. Köszönöm azoknak a klubtársaimnak, akik a legtöbbet segítettek az uzsonna elkészítésében, a mosogatásban, akik sokat tettek azért, hogy a klubtagok jól érezzék magukat. Fekete Józsefné klubvezetõ

8 8 ALMÁSFÜZITÕI HÍREK SZÁM Magyar agár, mudi, drótszõrû magyar vizsla, erdélyi kopó. A legritkább õshonos, nemzeti kutyafajtáink. Sokan nem is ismerik õket, csak a komondor, kuvasz, puli, vizsla jut eszükbe, pedig ezekbõl a ritka kutyákból Füzitõn is él Sokan ismerik a garázssoron lévõ vállalkozás nagy fehér kuvaszát, amelyik igazán jól végzi a dolgát. Az egyik telken, a Duna felé vezetõ úton lakik egy sima szõrû magyar vizsla és az én kertszomszédomnak is van egy ilyen kiskutyája az öreg kutyus elpusztult. Egy telken ismert agarak laknak: Szabó Magda filmsorozatban szerepeltek tavaly, Európa bajnokságot nyertek, és sok-sok versenyt és kiállítást csakúgy, mint az utódaik. Tavaly elérte õket a füzitõi átok : a boszorkányüldözés. Amikor ide költöztem, körülnéztem kutyailag. Sokfelé láttam kutyákat: kennelben vagy rövid láncon, de kutyák voltak minden mennyiségben, a már megszûnt dunai soron, a lakóházakban és a telkeken egyaránt. Úgy véltem, hogy kennelezett, sokszor gyõzött, kifejezetten híres kutyáim nem okoznak gondot ebben a kavalkádban, megépítettük hát a helyüket és megérkezett a csapat. Szóval, megjöttek a kutyák, beköltöztek a nekik felépített kennelekbe, azután alig két hónap elteltével már szedhették is a sátorfájukat: valakik feljelentettek minket. Azt ugyan nem tudom, hogy az ugatás vagy a látvány volt-e a baj, a tényen nem változtat. Szóval, felpakoltuk az ebeket és elköltöztettük õket jó távol. A dolgoknak hirtelen nem várt eredménye lett: ugrásszerûen megszaporodtak a lopások a körülöttünk lévõ telkeken, és az 5 kutyából a kettõ legértékesebb nem bírta gazdaváltást: megbetegedtek, majd elpusztultak. Eldöntöttük, hogy vissza kell hoznunk a még életben maradottakat, hogy csak egy indokra hivatkozzak: a magyar fajtájú állatok szinte teljesen eltûntek, ráadásul ez a néhány kutya valóban a legjobbak közül való. Kutya és nem sertés vagy szürke marha bár véleményem szerint, ha egy településen néhány mangalica, vagy szürke marha él, ellenõrzött és szabályozott keretek között, az ott élõ emberek már tettek valamit Az agarak most hazajöttek. 17 éve foglalkozom kutyákkal, ami nemcsak nekem öröm, de a körülöttem lévõ közösségnek is. Anyagi és erkölcsi hasznot hoz. No nem nekem: a településnek, ahol élünk. Veszélyeztetett fajtáról van szó, sok magyar és még több külföldi kíváncsi rájuk, és jönnek, nézelõdnek, költenek. A faluban, ahol eddig éltem, külön kis idegenforgalom Ebadta gondolatok alakult ki miattuk, ami azóta is tartja magát, kutyás vendégeink költötték helyben a pénzt, és költik azóta is. Miket nem tud tenni egy település ismertségével néhány ritka fajtájú eb! És ehhez a falunak semmit nem kellett tennie: a kezdeti nehézségek után minden ment a maga útján. A kutyák ismertek voltak, és vonzották a kíváncsiakat. Füzitõn valahogy ez máshogy megy. Ha valaki kutyát tart a házban, a lakótársak nagy része elítéli. A mi mudinknak közel fél évig tartott, hogy befogadják, de ma már van olyan, híresen kutyáktól félõ szomszéd néni, aki naponta érdeklõdik a kutyus felõl és nem kétséges, hosszú élete alatt ez az elsõ kutya, akitõl nem lesz rosszul. Az agaraink is hasonlóan vannak tanítva, kiállítási és versenykutyát nem is lehetne másképp. Tiszták, ápoltak, barátságosak, normálisak, hiszen életük jó részét kiállításon és versenyeken töltötték. De nem csak az én kutyáimról van szó: lakik a telepen elég kutya, lakásokban, kertekben. Tudom, nagy részük minden nap megharcol a körülöttük élõk kegyeiért, az Önkormányzat szemhunyásáért. Nem lenne egyszerûbb elfogadni, hogy vannak közöttünk olyanok, akik szeretik az állatokat? Akik esetleg gyerekek nélkül, akár teljesen egyedül élnek, és szükségük van a társaságra? Vagy olyanok, akik épp a gyermekeik miatt szereznek be kisállatot? Ha képesek vagyunk elmenni az utcán heverõ részeg, a telkeken halmozódó szemét, a vitatkozó szomszédok ajtaja elõtt, akkor miért zavar minket a más állata? Persze nem arról van szó, ha az a kutya egész nap üvölt a bezárt lakásban, összepiszkítja a lépcsõházat, vagy hasonlóan nem lehet vele együtt élni, akkor szükség lehet szankcióra. De úgy érzem, nem az állattartást kellene megtiltani, hanem az állattartás módját szabályozni, így mindenki számára élhetõbb lenne a környezet, akár állattal, akár a nélkül. És hogy mindez miért jó a településnek? Bizonyítottan kevesebb magányos, depresszív, beteges ember kerül ki azok közül, akik állatot tartanak. A gyermekek hamarabb tanulnak felelõsséget és a szeretet kimutatását, toleranciát. Anyagi bázist jelentenek az állattartók és az állatok: fogy a boltban a kutya és macskaeledel És akár dicsõséget és jó hírnevet is hozhatnak a településnek Ha valaki kíváncsi az ebekre, keresse meg õket nyugodtan az Interneten. A honlap kicsit régi, de a kutyák ott vannak: Üdvözlettel: Pallagi Család Védett növényünk: a Réti iszalag A Boglárkafélék családjába tartozó Réti iszalag (Clematis integrifolia) elõfordulását a Duna két Füzitõ közötti partszakaszán sikerült kimutatni augusztus elsõ napjaiban. A bókoló, kék virágú, átellenes levélállású, rendkívül dekoratív növény a folyó gátján jelent meg kb es egyedszámban. A hazánkban természetvédelmi oltalom alatt álló lágyszárú természetes elõfordulása löszgyepekhez és folyók ártéri kaszálóihoz köthetõ. Magyarországon az Északi-középhegységben, a Kisalföldön, a Mezõföldön valamint a Tisza, a Körösök és a Duna mellett láthatjuk. Az iszalagoknak több centiméteres repítõkészülékkel ellátott aszmagokból álló terméscsoportjai vannak. A réti iszalag rendszerint tavasz végén, nyár elején nyílik, de kaszálóréteken kaszálás után, õsszel is virágozhat. Településünkhöz köthetõ állománya szintén oltalomra és védelemre szorul, és ráirányítja a figyelmet arra, hogy Almásfüzitõ élõvilága nem teljesen ismert, és arra sarkall bennünket, hogy jobban megismerjük. Szûcs Péter

9 SZÁM ALMÁSFÜZITÕI HÍREK 9 Nem bántja a szemét? Ismerõs ez a szlogen, ugye? Valamikor, néhány éve talán, hatalmas plakátokon hirdette magát az, aminek normálisnak kellene lennie. Pedig bizonyára mindenkinek bántja a szemét a szemét ezért viszi el a lakásából, a háza, kertje környékérõl és teszi le más kertjének közvetlen közelében A téma, ha nem is az utcán, de a focipályák mögötti kis kertek közvetlen közelében hever. Hever? Gyakorlatilag önálló életet él, és hízik, dagad, sõt, melegebb napokon még mozog is legyek és gyermekeik tartják mozgásban. Tavasszal, jó korán, tûzoltókkal és fecskendõkkel megtámogatva elégették a szemetet, illetve akkor még fõként kerti hulladékot, ágakat, faanyagot és hasonló dolgokat. Akadt persze akkor is közte háztartási hulladék, de a mostani állapotokhoz képest elenyészõ. Tavasszal aztán felrobbantották a dunai soron lévõ bungikat (nagyon helyesen), és az onnan kitermelõdött hulladék és szemét valahogy átvándorolt ide, és érdekes módon vándorol azóta is. Itt aztán megtalálható minden, ami a hulladékon és hulladékból élõknek örömet okozhat: mûanyag padlódarab, fotel, ágy, TV készülék, hûtõszekrény, PET palack. Amibõl hiány van: a kiskerti hulladék holott ide csak azt lehet lerakni És úgy tûnik, naponta gyarapodik a kínálat. A minap például sárga Suzukiból középkorú hölgy pakolta ki zsákkal a maga adagját, de rajta kívül is vannak olyanok, akik heti, kétheti rendszerességgel takarítanak a saját portájukon és viszik a hulladékot mások portája elé. Nem állítom, hogy ne lenne szükséges egy ilyen lerakóhely fenntartása, de érdemes lenne rendeltetésszerûen használni: mind etikailag, mind higiéniailag, mind látványilag nagyot dobna a területen. Vajon hogyan kerül a területre olyan hulladék, amit amúgy is elhordanak lomtalanításkor, és még csak ki sem kell hurcolni ide? Hogy lehet, hogy egyszerû háztartási hulladékkal teli zsákokat nyitogatnak a macskák, amikor minden ház elõtt kuka van? Kinek vétett a rengeteg PET palack, amikor a szelektív hulladékgyûjtésnek megfelelõen létezik gyûjtõhelyük? És miért fogalja a rengeteg szemét az ágaknak, természetes kerti hulladéknak fenntartott helyet? Naponta többen is elsétálnak a kupac mellett, kutyával, kisgyermekkel, a párjukkal, esetleg ami Füzitõnek igazán rossz hírét kelti! vendégeikkel, miközben a Duna partjára igyekeznek. Nyugodtan beszélgetnek, néha befogják az orrukat, másfelé néznek, és úgy tesznek, mintha minden rendben lenne. Pedig semmi nincs rendben, és ezt nem csak azok érzik, akiknek a közvetlen közelben van telkük, hanem mindenki, aki erre jár, és elõbb utóbb azok is, akik gyarapítják a kupacot. A patkányok már megjelentek (kiûzettek a dunai úton lévõ paradicsomból ), és nyomukban majd jönnek a bolhák és a betegség. A településen szinte havonta hallunk szemétgyûjtési akciókról, óvodások, kisiskolások takarítanak a felnõttek után, és az Önkormányzat is tesz talán sok mindent mindenesetre látszatja van. De itt? Hiszen nem bántja a szemét a szemét! - pocok - Augusztus 4-én a Füzitõi Vigasságok ez évi programja keretében került sor a kõszobrász mester által (Pirik Sándor közremûködésével) a volt Presszó, ma Pannon Takarékszövetkezet falára felszerelt oltárkõ, és egy igen sok ismeretet hordozó Feloldó kõtábla avatására. Az avató ünnepséget dr. Halász Sándor vezette le, míg az avató beszédet dr. Horváth Friderikától hallhattuk (teljes szövege a Helytörténeti gyûjteményben), rengeteg, számunkra új információval. Talán a legfontosabb, hogy a történész szakma Kr. u. 202-re teszi az eredeti oltárkõ keletkezésének idõpontját, amikor Septimus Severus 14 éves fiával, Caracallával járt Odiavumban. A Füzitõ Barátainak Köre kezdeményezésére ifj. Pénzes Imre kõfaragó és kõszobrász mester készítette el a másolatot arról az oltárkõ töredékrõl, amely a Tatai Kuny Domokos Múzeum állandó kiállításának része. Ezt az oltárkövet is a Timföldgyár által a VII. vörösiszap kazetta beruházásának megkezdése elõtt megrendelt, ban elvégzett leletmentõ ásatások során találta a Bíró Endre vezette csapat pl. a bronzálarccal (hogy csak a legfontosabbakat említsük), együtt. Az oltárkövet Bekéné Magyar Melinda és Kaptay György (tógában), a Feloldások szövegét tartalmazó kõlapot Udvardi Edit (tunikában) és Kálmán Péter leplezték le. (A Baráti Kör nem titkolt szándéka az ifjúság bevonása.) Oltárkövet avattunk Az avatási ünnepség második részében a székesfehérvári Szabad Színház társulata mintegy 30 fõs, korhû ruhákba öltözött társulata Nagy Judit vezetésével szórakoztatott és tanított bennünket, a Szõnyi Legio Brigetio csapatának aktív közremûködésével. (Amikor a tulajdonképpen Tác-Gorsium-ban tevékenykedõ csapat vezetõi elõzetesen megtekintették a helyszínt, azt kérték, hogy minél több helyi lakos is öltözzön be a közremûködõk tömegét növelendõ, korhû ruhákat õk hoznak. Így történt azután, hogy Fenyvesi Anikó szervezésében a következõ helyi fiatalok is tunikát öltöttek: Bujáki Zsolt, Diák Fanni, Fenyvesi Zoltán, Horváth Péter, Mátrai Bettina, Ruzsics Géza, Szabó Enikõ, Szaszák Péter, Vadász Bettina, Udvardi Edit és Zsirai Annamária). A vendégek által összeállított kerettörténet egy feltételezett epizódot jelenített meg, azt, amikor Hadrianus (császár között) valószínûleg 107 vagy 108-ban mint Pannónia helytartója bíborszegélyû tógában tekinti meg a tábor építkezéseit és áldozatot mutat be az alapító császár üdvére. Hadrianus ekkor már Traianus császár kijelölt utódja, de 95-ban, 19 éves korában Azaumban is szolgált katonaként. A közel egy órás játék igen látványos volt, akik láttuk, hálásak vagyunk érte a szervezõknek, akik nem látták, sajnálhatják. Kaptay György

10 10 ALMÁSFÜZITÕI HÍREK SZÁM Történt egyszer, hogy a Fekete István Általános Iskola néhány lelkes és bátor diákja benevezett egy megyei tájfutó versenyre. Magunk is meglepõdtünk, hogy milyen jó eredményt értünk el. Ennek nyomán jött össze egy kis csapat, akik Horváth János szakmai irányításának és Juni Béla tanár úr lelkes szervezõmunkájának eredményeként rendszeresen részt vesznek tájfutó versenyeken. Mindenki nagyon élvezi a futásokat, köztük mi is, hiszen minden alkalommal új terepen és új pályán alkalmazhatjuk azt, amit megtanultunk a térkép használatáról, a tájolásról és így még az állóképességünkön is sokat javítunk. Jó a hangulat, jól érezzük magunkat együtt, kölcsönösen drukkolunk egymásnak. Az év során csapatunk eljutott több, közöttük megyei versenyre is, részt vettünk az országos tájfutó diákolimpián. Talán a legemlékezetesebb verseny a legutóbbi, 15. Simon Lajos emlékverseny volt, ami július én zajlott. Elsõ nap Komáromban, a Monostori Erõdben volt a verseny, ahol mindenki a saját korcsoportjának kijelölt pályáját futotta. A 40 Cos hõség nem éppen tájfutó idõ, nem beszélve a pályáról, amelyen helyenként csúsztunk-másztunk, miközben a hõségben kiszáradt termetes kórók összevissza kaszaboltak bennünket. Másnap a hazai pálya elõnyében és könnyebbségében reménykedve vágtunk neki a távnak (az idõjárásban nem reménykedhettünk, a hõség maradt). Többszörös cikk-cakkban futottunk a településen, a Dunától a gáztárolóig, a bölcsõdétõl a kertekig. Bár valóban könnyebb volt, jó volt beérni a célba. A két nap együttes értékelésekor valóságos díjesõben volt része a Futni jó! ASC Hírek résztvevõknek. Kis csapatunk számos versenyzõje is a díjazottak között volt. Végezetül álljon itt azoknak a neve, akik lelkes részvételükkel megtették az elsõ lépéseket egy iskolai tájfutó csapat megalapításához: Barsi Melinda, Czabai Ákos, Czabai István, Gozsovics Balázs, Gozsovics Dóra, Horváth Péter, Kardos Szabina, Nagy Zoltán, Nyiscsák Regina, Tóth László. Gozsovics Dóra Nyertes tájfutóink: Horváth Péter, Gozsovics Dóra, Kardos Szabina, Tóth László Labdarúgó csapataink megkezdték szereplésüket a megyei II. o. bajnokságban. A nyitómérkõzésen: Ács ASC 3:0. Az ifi 3:3-as döntetlent ért el, ami figyelemre méltó eredmény. Most két hazai mérkõzés következik, lehet javítani. Alakul a serdülõcsapat létszáma, nekik szeptember 8-án indul a bajnokság, valószínûleg hazai kezdéssel. A Kulturális Örökség Napja alkalmából szeptember 15-én 17 órai kezdettel Porzsolt Erzsébet festmény kiállításának megnyitója lesz a Petõfi Mûvelõdési Házban. A kiállítást megnyitja: Farkas Irén. 18 órától a Csevergõ együttes mûsorát láthatják. Belépés díjtalan. Mindenkit szeretettel várunk! * * * Folytatódik a megyei tenisz csapatbajnokság, ahol az öregfiúk versenyében 3-dik, a megyei felnõtt CSB-on az élrõl folytathatják a fiúk a küzdelmet. A komáromi városi bajnokságban (10 csapat) a középmezõnyben várják az õszi folytatást. * * * Petanque szakosztályunk kiválósága, Pancsits Zsolt szeptember között Thaiföldön képviseli hazánkat a világbajnokságon magyar válogatottként, nem kis dicsõséget hozva településünknek, egyesületünknek. Sok sikert kívánunk neki az eredményes szerepléshez. * * * Karate szakosztályunk tagjai Pécsett, Kõvágóõrsön és Csopakon edzõtáboroztak Bodó Zoltán edzõ vezetésével. * * * A hölgyek egészségügyi tornája szeptembertõl folytatódik, hétfõn és csütörtökön várják az érdeklõdõket tól. Hirdetési felületek árai: Méretek: (A/4) Ft.- ; ½ oldal 6000 Ft.- ; ½ oldal 3000 Ft.- ; Apróhirdetés: 20 szóig (magánjellegû): 780 Ft.- ; Kereskedelmi hirdetés (eladás stb.): 1680 Ft.- ; Hirdetésfelvétel: hétköznap a Petõfi Mûvelõdési Házban: óráig írásban. Megjelenés havonta 1x (a hónap elsõ felében) ; terjesztés: ingyenes, minden postaládába eljutatva Almásfüzitõ területén. A lapban közölt írások nem minden esetben egyeznek meg szerkesztõségünk véleményével. A cikkek és hirdetések tartalmáért felesõséget nem vállalunk. A kéziratok leadási határideje minden hó 10-e (Fekete István Általános Iskola). Almásfüzitõi Hírek. Kiadja: Almásfüzitõ Község Önkormányzata Felelõs kiadó: Almásfüzitõ Község Önkormányzat Képviselõ Testület. Fõszerkesztõ: Beke Zsolt. A szerkesztõség címe: Almásfüzitõ Petõfi Sándor Mûvelõdés Ház. Almásfüzitõ, Petõfi S. tér 7. Készült: PRINT-KOM 2000 Kft. Komárom, Bajcsy-Zs. u. 2. Tel.: ; ;