Janet Evanovich. A szingli fejvadász 2.

Átírás

1

2 Janet Evanovich A szingli fejvadász 2. 2

3 Fordította Csáki Judit

4 JANET EVANOVICH A szingli fejvadász 2. Ulpius-ház Könyvkiadó Budapest, 2007

5 A fordítás alapjául szolgáló mő: Janet Evanovich: Two for the Dough A szerzıtıl az Ulpius-ház Könyvkiadónál megjelent: Stephanie Plum, a szingli fejvadász. Copyright 1996 by Janet Evanovich Hungarian translation Csáki Judit, 2007 Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007 ISBN

6 1. Tudtam, hogy Ranger ott van mellettem, mert a holdfényben megcsillant a fülbevalója. Egyébként az egész pasas egy merı feketeség volt a pólója, a mellénye, hátrazselézett haja és a 9 mm-es Glock csupa éjsötét. Még a bıre is feketedett egy csöppet. Ricardo Carlos Manoso, a kubai-amerikai kaméleon. Én ellenben, a kék szemő, világos bırő nınemő lény, egy szők körő magyar-olasz unió termékeként távolról sem bírtam alkalmas álcát ölteni titkos éjszakai akciónkra. Október vége volt, Trenton a vénasszonyok nyarának halálos ölelésében élvezkedett. Ranger és én egy hortenziabokor mögött lapultunk, és csöppet sem élvezkedtünk sem a vénasszonyok nyarában, sem egymás társaságában, sem semmiben, ha belegondolok. Három órája kushadtunk, s ez némiképp lehervasztja a humorérzéket. A Peterson 5023-as ház deszkaburkolatát bámultuk, mert azt a fülest kaptuk, hogy Kenny Mancuso itt tesz látogatást a barátnıjénél, Julia Cenettánál. Kenny Mancusót nemrégiben azért fogták le, mert térden lıtt egy benzinkutast (mellesleg a volt legjobb barátját). Mancuso a Vincent Plum Óvadékügynökségen keresztül tette le az óvadékot, így aztán kiengedték a vizsgálatiból, egyenest a törvénytisztelı társadalom kebelébe. Szabadon engedése 6

7 után rögvest nyoma veszett, és három nappal késıbb persze nem jelent meg az elızetes kihallgatáson. Ez pedig csöppet sem tette boldoggá Vincent Plumot. Vincent Plum veszteségeibıl én viszont hasznot húzok, ezért Mancuso eltőnését lényegesen megalkuvóbb nézıpontból szemléltem. Vincent Plum az unokatestvérem és a fınököm is. Óvadékügynökként az a dolgom, hogy a törvény elıl menekülı klienseket visszaráncigáljam az igazságszolgáltatás ölelı karjai közé. És Kenny visszaráncigálása az ötvenezer dolláros óvadék nettó tíz százalékával kecsegtet. Ennek egy része Ranger zsebébe vándorol, aki segít nekem, a többibıl meg kifizetem az autómat. Rangerrel amolyan laza munkakapcsolatunk van. Ranger ugyanis fantasztikus, hidegvérő, elsı osztályú óvadékügynök. Azért szoktam kérni, hogy segítsen, mert én még csak tanulom a szakmát, és minden segítségre szükségem van. Részvétele e pillanatban egy szánalmas kis kefélés várható helyszínén történt. Nem hiszem, hogy lesz itt valami mondta. Az én ötletem volt az egész, ezért védekezni kezdtem, hátha tényleg elszúrtam valamit. Ma reggel beszéltem Juliával. Megmagyaráztam neki, hogy a végén akár bőntárs is lehet. És ettıl rögvest segítıkész lett? Rögvest nem. Csak amikor azt is elmondtam, hogy a lövöldözés elıtt Kenny olykor Denise Barkolowskival volt. Ranger elmosolyodott a sötétben. Hazudtál? Aha. Büszke vagyok rád, bébi. Nem volt lelkifurdalásom a hazugság miatt, végtére Kenny egy gennyes alak, és Julia amúgyis jobban tenné, ha magasabbra tenné a mércét. Lehet, hogy a csaj meggondolta magát a bosszúval kap- 7

8 csolatban, és inkább elhajtotta Kennyt. Tudod, hol lakik? Költözik összevissza. Julia felhívni sem tudja. Azt mondja, nagyon óvatos. Ez az elsı balhéja? Igen. Nyilván fél beköltözni a rácsos hotelbe. Biztos hallott eztazt a cellatársak barátkozásáról odabent. Elhallgattunk, mert bekanyarodott egy terepjáró. Vadiúj, négykerék-meghajtású Toyota volt, nyilván egyenest a bemutatóterembıl. Sötét színő. Ideiglenes rendszám. Antenna a rádiótelefonhoz. Rákanyarodott a felhajtóra a ház elıtt. A sofır kiszállt, odament a kapuhoz. Háttal állt nekünk, gyér világításban. Mit gondolsz? kérdezte Ranger. Szerinted Mancuso? Ilyen távolságból nem tudtam biztosan. Ugyanolyan magas, a súlya is nagyjából annyi lehetett. Mancuso huszonegy éves, száznyolcvan centi, nyolcvan-nyolcvanöt kiló, sötétbarna hajú. Négy hónapja szerelt le a seregbıl, jó kondiban volt. És ugyan láttam róla jó néhány képet, amelyek akkor készültek, amikor az óvadékot befizették, de ebbıl a szögbıl nemigen tudtam azonosítani. Lehet, hogy ı, de nem esküszöm meg rá, míg az arcát nem látom. Az ajtó kinyílt, a pasas belépett, és eltőnt. Odamehetnénk, bekopoghatnánk, és szép udvariasan megérdeklıdnénk, ı-e az, akit keresünk mondta Ranger. Bólintottam. Lehet, hogy mőködik. Felálltunk, megigazítottuk a pisztolytáska szíját. Sötét farmer volt rajtam, hosszú ujjú fekete garbó, kék golyóálló mellény, piros Keds cipı. Vállig érı, göndör hajam lófarokban összefogva betuszkoltam egy kék baseballsapka alá. 38-as Smith & Wessonom vízhatlan pisztolytáskában lógott az 8

9 övemen a bilincs és a paprikaspray társaságában. Átmentünk a füvön, és Ranger bekopogott az ajtón az elemlámpájával. Brutális mérető darab volt, vagy negyven centi hosszú, a lámpája legalább húsz centi átmérıjő lehetett. Erıs a fénye, és Ranger szerint kiválóan alkalmas mindenféle fejek beverésére. Szerencsére én még nem láttam ilyen irányú mőködésben. Tarantino Kutyaszorítóban címő filmjén is simán elájultam nem voltak illúzióim a tőréshatárommal kapcsolatban. Ha Ranger valaha is koponyát tör az elemlámpájával, hát erısen becsukom a szemem aztán más munka után nézek. Mivel senki nem felelt, oldalra léptem, és kézbe vettem a revolvert. Ezt kell tennie annak, aki biztosít. Az én esetemben ugyan ez többé-kevésbé üres gesztus volt. Igaz, vallásos áhítattal jártam lıgyakorlatra, de az a helyzet, hogy reménytelen eset vagyok. Eszméletlenül félek a fegyverektıl, ezért többnyire üresen tartom az én kis pisztolyomat, nehogy véletlenül szétlıjem a lábujjamat. Amikor egyetlenegyszer mégis muszáj volt rálınöm valakire, annyira izgultam, hogy nem vettem ki a pisztolyt a táskámból, és úgy húztam meg a ravaszt. Nem szeretném megismételni a mutatványt. Ranger ismét kopogott, ezúttal erısebben. Óvadékügynökség! szólt be. Nyisson ajtót! Na, erre már jött válasz, kinyílt az ajtó, de nem Julia Cenetta vagy Kenny Mancuso állt mögötte, hanem Joe Morelli, a trentoni rendırség civil ruhás nyomozója. Egy csöppet csak álltunk ott kukán, mindenki meglepetten nézett mindenkit. Az a te kocsid? szólalt meg végül Ranger. Aha. Most vettem. Ranger bólintott. Jól néz ki. Morelli meg én a Burgban nıttünk fel, Trenton melósok lakta negyedében, ahol az alkeszeket még csavargónak hívták, és 9

10 csak a buzik meg a puhányok jártak a Jiffy kúthoz olajcserére. Morellinek szép emlékei lehettek rólam: alaposan kihasználta a naivitásom annak idején. Aztán nemrégiben sikerült egyenlítenem, így momentán kapcsolatunk újraértékelésén dolgozunk, és ki-ki küzd a jobb pozícióért. Morelli mögül Julia pislogott kifelé. Mi történt? kérdeztem. Nem úgy volt, hogy Kenny beugrik ma este? Naná. Hiszen mindig azt teszi, amit ígér. Telefonált? Frászt. Egy szót sem. Biztos Denise Barkolowskival van. Miért nem az ı szaros ajtaján dörömböltök? Rangernek arcizma sem rándult, de én tudtam, hogy magában remekül szórakozik. Na én húzok mondta. Nem szeretek belekeveredni az ilyen ügyekbe. Morelli engem bámult. Mi történt a hajaddal? A sapka alatt van. Zsebre vágta a kezét. Nagyon szexi. Morellinek minden szexi. Késı van szólalt meg Julia. Holnap melózom. Az órámra néztem. Fél tizenegy. Szólsz, ha hallasz Kennyrıl? Az tuti. Morelli jött utánam. Némán mentünk egymás mellett, és néztük a kocsiját, a saját gondolatainkba merülve. Az elızı autója egy Cherokee dzsip volt. Bomba robbant benne, szilánkokra hasadt. Mázlija volt, hogy épp nem ült benne. Mit keresel itt? kérdeztem aztán. Amit te. Kennyt. Nem tudtam, hogy te is átnyergeltél az óvadékbizniszre. Mancuso anyja Morelli-lány, és a család megkért, keressem meg Kennyt, és beszéljek vele, mielıtt még nagyobb bajba 10

11 keveredik. Te jó ég! Csak nem vagy rokona ennek a Kenny Mancusónak? Én mindenkinek rokona vagyok. Hát nekem aztán nem. Van még valami tipped Julián kívül? Semmi különös. Na, ezen járatta az agyát egy cseppet. Dolgozhatnánk együtt az ügyön. A szemöldököm végigszánkázott a homlokomon. Amikor utoljára Morellivel dolgoztam, fenéken lıttek. És mit hoznál te a buliba? A családot. Lehetséges, hogy Kenny olyan hülye, hogy a családhoz fordul. És mi a garancia, hogy a végén nem hagysz ki belıle? Hajlamos ilyesmire, én csak tudom. Kemény vonásai voltak. Az a fajta jóképő arc, amely a korral szépen karaktert kap. Bal szemöldökén hajszálvékony sebhely futott át. Néma tanúja a normálistól eltérı életvitelnek. Harminckét éves, kettıvel több, mint én. Egyedül van. Jó zsaru. Emberi mivoltát tekintve még mozgásban van a mérleg Kénytelen vagy bízni bennem vigyorgott, és a sarkán hintázott. Nahiszen. Kinyitotta a Toyota ajtaját kidılt az újautó-szag. Beült és indított. Nem hinném, hogy Kenny még felbukkan ilyen késın. Nem valószínő. Julia az anyjával él. Az anyja nıvér, éjszakai mőszakban van a St. Francisban. Félóra múlva itthon lesz. Nem nagyon hiszem, hogy Kenny beszambázik hozzájuk a mami érkezése után. Morelli egyetértın bólintott. Elindult. Amikor a lámpája el- 11

12 tőnt a sötétben, elindultam a háztömb túlsó sarka felé, ahol az én Jeep Wranglerem parkolt. Használtan vettem Skoogie Krienskitıl, aki elızıleg pizzát szállított benne Pino pizzériájából, ezért aztán ha a kocsi bemelegedett, pizza és marinara szósz szaga volt. Sahara típus volt, homokszínő még kapóra jöhet, ha egy katonai konvojba akarnék besorolni. Valószínőleg helyesen tippeltem, amikor úgy gondoltam, Kenny nemigen bukkan fel, de úgy gondoltam, azért nem árthat még itt lebzselni egy kicsit. Lecsaptam a dzsip tetejét, hogy ne lehessen annyira belátni, majd hátradıltem és vártam. Távolról sem volt olyan jó rejtekhelyem, mint a hortenziabokor, de a célnak megfelelt. Ha Kenny felbukkan, azonnal hívom Rangert a mobilon. Nemigen mertem volna egyedül elfogni egy olyan pasast, akit súlyos testi sértésért köröznek. Vagy tíz perccel késıbb egy kis kocsi ment el a ház mellett. Lecsúsztam az ülésen, az autó elhúzott. Néhány perc múlva megint jött. Megállt a kapu elıtt. A sofır dudált Julia kiszaladt a házból, és bepattant mellé. Akkor gyújtottam be a motort, amikor már távolabb voltak, a lámpát meg csak akkor, amikor befordultak a sarkon. A Burg szélén voltunk, egy olcsóbb, családi házas környéken. Forgalom semmi, ilyenkor könnyő kiszúrni, ha követik az embert, ezért igyekeztem lemaradni. A kocsi rákanyarodott a Hamiltonra és keletnek fordult most már szorosabban tapadtam rá, hiszen többen voltak az úton. A nyomukban maradtam, mikor lekanyarodtak egy bevásárlóközpont parkolójába, és megálltak a legsötétebb csücskében. A parkoló üres volt. Nincs hová bújjon a kíváncsi kopó. Eloltottam a lámpát, és megálltam a parkoló másik végében. Elıhúztam a távcsövet a hátsó ülésrıl, és rájuk állítottam. Majd rögvest halálra rémültem, mert valaki megkocogtatta az ajtóm. 12

13 Joe Morelli volt; láthatóan igen élvezte, hogy rajtam ütött és minden porcikámból kikergette az életet. Éjszakai távcsı kéne neked mondta nyájasan. Ezzel semmit nem fogsz látni ilyen messzirıl. Éjszakai távcsövem éppen nincsen, te meg mi a frászt csinálsz itt? Követtelek. Tudtam, hogy még vársz egy kicsit Kennyre. Az elfogás-biznisz nem a te mőfajod, de piszok szerencsés vagy, ráadásul olyan kitartó, mint a kutya, ha rácuppant a húsos csontra Nem kifejezetten hízelgı, de legalább pontos leírás. Te jóban vagy Kennyvel? Morelli vállat vont. Nem ismerem nagyon jól. Szóval nem akarsz odasétálni és köszönni neki. Sajnálnám megzavarni Julia örömét, ha mégsem Kenny az. Néztük az autót mindketten, és semmilyen távcsı nem kellett ahhoz, hogy lássuk, ütemesen rázkódik az egész. És ugyanolyan ritmusban nyögések és hörgések kergetıztek a parkolóban. Fészkelıdhetnékem támadt az ülésben. Leküzdöttem. A francba! mondta Morelli. Ha nem lohadnak, hazavágják a lengéscsillapítót. A kocsi abbahagyta a rázkódást, a motort beindították, a lámpát felkapcsolták. Hú!!! tört ki Morelli. Ez nem volt hosszú menet. Morelli átment a kocsi túloldalára. Indulni kell máris. De várd meg, amíg kimegy az útra, és csak utána kapcsold föl a lámpád. Nagyszerő ötlet, csak éppen sötétben nem látok semmit. Egy parkolóban vagy. Mit kell itt látni a betonon kívül? Elindultam. El fogod veszíteni mondta Morelli. Taposs 13

14 bele. Már vagy negyvennel hasítottam a sötétet, miközben esküdöztem Morellinek, hogy semmit nem látok. İ meg cicegett na, erre padlóig nyomtam a gázpedált. A Wrangler nagy hörrenéssel önállósította magát. Gyorsan a fékbe tapostam, hirtelen megállt. Bal oldala kissé megemelkedett, az egész járgány félrebillent a sötét semmi kellıs közepén. Morelli kiszállt és megnézte. Felugrattál egy terelıszigetre. Tolass vissza, nem lesz semmi baj. Óvatosan hátragurultam. A kocsi erısen balra húzott. Morelli megint vizsgálódott kicsit, miközben én átkoztam, szidtam, ıt meg magamat, amiért hallgattam rá. Szar ügy hajolt be az ablakon. Elgörbült a felnid, amikor felugrattál. Van szerelıd? Direkt csináltad! Mert nem akarod, hogy elkapjam azt a szemét unokatesódat. Hé, husom, nehogy már engem okolj, amiért szarul vezetsz! Gennyes alak vagy, Morelli. Gennyláda. Elvigyorodott. Tessék szépen beszélni a rendır bácsival! Még a végén megbírságollak figyelmetlen vezetésért. Kihalásztam a mobilomat a táskámból, és hívtam a szerelıt, Alt. Al és Morelli persze jó haverok. Napközben Al tiszta üzletet vitt, de gyanítottam, hogy éjszaka a bontóbizniszben érdekelt: szétkapja a lopott kocsikat. Nem mintha érdekelne. Csak csinálja meg a kocsimat. Egy óra múlva már úton voltam. Semmi értelme nem lett volna Kenny nyomába eredni. Nyilván rég eltőnt. Megálltam egy kis boltnál, vettem egy fél kiló kalóriadús, érelzáró kávéfagyit, és hazaindultam. A szüleim házától alig néhány kilométerre, egy háromemeletes téglaházban lakom. A kapu egy forgalmas utcára nyílik, 14

15 ahol rengeteg kis üzlet van, hátul viszont családi házak nyújtóznak. A lakásom hátrafelé néz, a második emeleten, egyenest a parkolóra. Egy hálószoba, fürdıszoba, kis konyha és egy nappalival kombinált ebédlı ennyi fér bele. A fürdıszoba mintha épp a teljes felújítás elıtt állna, és az átmenetileg igen szőkös pénzviszonyok következtében a lakás bútorzatát leginkább eklektikusnak lehetne nevezni, így mondják a sznobok, hogy semmi nem illik semmihez. Amikor kiléptem a liftbıl, a harmadikon lakó Mrs. Bestler kolbászolt a lépcsıházban. Mrs. Bestler nyolcvanhárom éves, és álmatlanságban szenved, ezért éjszakánként lépcsıházi testgyakorlással múlatja az idıt. Helló, Mrs. Bestler. Hogysmint? Panaszkodhatnék, de minek? De maga ma sokáig dolgozott. Elfogott valami bőnözıt? Nem én. Ma este nem. Milyen kár. De elıttem a holnap feleltem, és beslisszoltam a lakásba. Rex nevő hörcsögöm épp a kerekét tornáztatta, kis lába rózsaszín villanás. Üdvözlésképpen megkocogtattam az üvegketrec tetejét, ettıl egy pillanatra leállt, csak a bajusza rezgett, nagyra nyitotta csillogó fekete szemét figyelt. Szia, Rex mondtam neki. Nem válaszolt. Hallgatag típus. Fekete válltáskámat a konyhapultra dobtam, és a fiókból kihalásztam egy kanalat. Kinyitottam a fagyisdobozt, és miközben ettem, meghallgattam az üzeneteimet. Mindegyik az anyámtól érkezett. Holnap estére fantasztikus sült csirkét készít, menjek haza vacsorára. És ne késsek egy percet sem, mert Betty Szajack sógora meghalt, és Mazur nagyi hétre el akar menni a ravatalozóba a búcsúztatásra. Mazur nagyi úgy olvassa a halálozási rovatot, mintha bul- 15

16 várhíreket olvasna szórakozásból. Más közösségek klubokat és különféle jótékonysági egyleteket szerveznek a Burgban e célra a ravatalozók szolgálnak. Ha nem halnának meg az emberek, a Burg társasági élete azonmód összeomlana. Megettem a fagylaltot, a kanalat bedobtam a mosogatógépbe. Adtam Rexnek némi hörcsögeledelt meg egy szem szılıt, és lefeküdtem. Arra ébredtem, hogy a hálószoba ablakán dobol az esı, és ugyancsak hangosan veri a vasból készült tőzlépcsı fordulóját, amit én egyébként erkélynek használok. Nagyon szerettem az esı hangját éjszaka, kényelmesen az ágyamba vackolódva. Na de reggel?! Muszáj volt ismét zaklatnom Julia Cenettát. És utána kell néznem a kocsinak, amely tegnap este felvette. Megcsörrent a telefon azonnal nyúltam a drótnélküli készülék felé az ágyam mellett, miközben arra gondoltam, hogy kissé korán van még a telefonáláshoz: a digitális órám 7.15-öt mutatott. Rendır haverom, Eddie Gazzarra volt. Jó reggelt mondta. Na, munkára. Ez egy baráti jellegő hívás? Gazzarrával együtt nıttünk fel, és az unokatestvéremet, Shirleyt vette feleségül. Ez egy tájékoztató jellegő hívás és nem én hívtalak Még mindig üldözöd Kenny Mancusót? Igen. A benzinkutast, akit térden lıtt, ma reggel holtan találták. Na, ettıl felpattantam. Mi történt? Újabb lövöldözés. Schmidtytıl hallottam. İ volt a pultnál, amikor bejött a hívás. Egy vevı találta meg a benzinkutast, Moogey Buest az irodában, egy jókora lyukkal a fejében. 16

17 Jesszusom! Gondoltam, hátha érdekel. Talán van kapcsolat a két dolog között, talán nincs. Talán Mancuso úgy gondolta, nem volt elég térden lıni a haverját, ezért visszajött és alaposabb munkát végzett. Hálásan köszönöm nem felejtem el, hogy tartozom neked ezért. Kéne egy bébiszitter pénteken. Ennyivel azért nem tartozom. Eddie nyögött egyet, majd letette. Gyorsan lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, majd beszuszakoltam egy New York Rangers sapka alá, a peremét hátrafelé fordítva, persze. Egy gombos Levist kaptam magamra, fekete pólót, rá piros kockás flanelinget, és az esıre tekintettel Martens bakancsot. Rex még aludt a leveses konzervdobozban hiába, nehéz éjszakája volt a kerékkel; lábujjhegyen eltipegtem mellette. Bekapcsoltam az üzenetrögzítıt, felkaptam a táskám és a lilafekete Gore-Tex dzsekit, és bezártam magam mögött az ajtót. Delio benzinkútja a Hamiltonon volt, nem messze tılem. Odafelé beugrottam egy boltba, vettem egy nagy ibrik kávét, hozzá néhány csokis fánkot. Úgy gondoltam, ha már az ember New Jersey levegıjét szívja, nem muszáj úgy elpatkolni, hogy mindig egészségesen táplálkozik. A benzinkútnál millió rendır meg rendırautó állt, és egy autómentı rátolatva az iroda ajtajára. Már alig szitált az esı. Kicsit arrébb parkoltam, és átverekedtem magam a tömegen, kezemben a kávé meg a fánk, és ismerıs arcot vadásztam. Az egyetlen ismerıs arc Joe Morellié volt. Odaosontam, és a nyitott fánkos zacskót az orra alá dugtam. Morelli kivett egyet, és a felét a szájába tömte. Nem reggeliztél? kérdeztem. 17

18 Az ágyból ugrasztottak. Az hittem, csak helyettes vagy. Az vagyok. Walt Becker a fınök. De tudta, hogy hajtom Kennyt, és gondolta, hátha itt akarok lenni. Rágódtunk kicsit a fánkon. És mi történt itt? Az irodában egy bőnügyi fotós dolgozott éppen. Mellette két ápoló, várták, hogy behúzhassák a cipzárt a hullazsákon. Morelli a tükörüvegen át nézte a matatást. Az orvos szakértı szerint körülbelül hat harminckor állt be a halál. Körülbelül ekkor nyithatott az áldozat. Valaki föltehetıen besétált és kinyírta. Három lövés az arcba, közelrıl. Rablásnak semmi jele. A pénztárgép sértetlen. Tanú még nincs. Rajtaütés? Úgy néz ki. Talán árulnak rendszámtáblát? Kábítószert? Nem tudok róla. Lehet, hogy személyes ügy. Talán dugta valakinek a feleségét. Vagy tartozott pénzzel. Lehetséges. Vagy Kenny jött vissza, hogy végezzen vele. Morelli meg sem rezzent. Lehetséges. Szerinted Kenny csinálta? Vállat vont. Nehéz megtippelni, mit csinál Kenny. Megnézetted a tegnapi autó rendszámát? Ja. Leóé, az unokatestvéremé. Rácsodálkoztam. Nagy család a miénk mondta. De már nem nagyon tartom velük a rokonságot. Beszélsz Leóval? Mihelyst szabadulok innét. Ittam egy kortyot a gızölgı kávéból, miközben Morelli ke- 18

19 ményen fixírozta a papírpoharat. Jólesne egy kis finom, meleg kávé, mi? kérdeztem. Ölni tudnék érte. Kapsz egy kicsit, ha ott lehetek, amikor Leóval beszélsz. Rendben. Még egy kortyot ittam, és odaadtam neki a poharat. Juliát ellenırizted? Arra kanyarodtam. Nem égett a villany. Nem láttam a kocsit. Beszélhetünk vele is, Leo után. A fotós végzett, a hullaszállítók tették a dolgukat, a becipzározott zsákot egy hordágyra tették. A hordágy csattogott, amint tolták át a küszöbön, a zsák meg billegett rajta. A fánk ült a gyomromban, mint a kı. Nem ismertem az áldozatot, de azért megérintett a veszteség. Fantomfájdalom. Két gyilkossági nyomozó volt a helyszínen, profiknak néztek ki a ballonkabátban. Alatta öltöny, nyakkendı. Morelli kék pólót, Levi st, tweedzakót és futócipıt viselt. Finom pára csillogott a haján. Nem úgy nézel ki, mint ık mondtam. Hol az öltönyöd? Láttál valaha öltönyben? Úgy nézek ki benne, mint a kaszinó teremfınöke. Különleges engedélyem van, hogy nem kell öltönyben járnom. Kulcsot vett elı a zsebébıl, és odaintett az egyik nyomozónak, hogy elmegy. Az visszabólintott. Most másik autóval volt. Egy öreg Fairlane szedánnal a csomagtartóból antenna állt ki, a hátsó ablakban hawaii baba üldögélt. Úgy nézett ki, hogy a kocsi nemigen képes felmászni egy hegyre. Rozsdás volt, horpadt és koszos. Lemosatod olykor ezt a roncsot? Soha. Nem vagyok kíváncsi rá, mi van a mocsok alatt. A trentoni bőnüldözés igazi kihívás. Aha. Nem szeretném, ha túl könnyő lenne. Így legalább alaposan kiélvezem. 19

20 Leo Morelli a szüleivel lakott a Burgban. Kennyvel egyidıs volt, és a sztrádafelügyeletnél dolgozott, mint az apja. A kocsifelhajtón egy rendırautó állt, és az egész család ott beszélgetett egy egyenruhással, amikor odaértünk. Valaki ellopta Leo autóját mondta Mrs. Morelli. Hallottak már ilyet? Hát merre tart a világ? Ilyesmi sosem történt a Burgban, most meg tessék. Ilyesmi sosem történt a Burgban, mert ez volt a helyi maffia nyugdíjas negyede. Évekkel ezelıtt, amikor kitört a balhé Trentonban, senkinek nem jutott eszébe, hogy akár egyetlen rendırautót ideküldjön, hogy megvédjék a Burgot. Minden öreg katona és maffiavezér csıre töltött puskával állt a padlásán. Mikor vettétek észre, hogy eltőnt? kérdezte Morelli. Ma reggel mondta Leo. Mikor indultam dolgozni. Már nem volt itt. Mikor láttad utoljára? Tegnap este. Amikor hat óra körül hazaértem. És mikor láttad utoljára Kennyt? Mintha mindenki meglepıdött volna. Mintha. Kennyt? kérdezte Leo anyja. Mi köze ehhez Kennynek? Morelli zsebre vágott kézzel állt elıtte. Lehet, hogy Kennynek kellett egy autó. Erre senki nem szólt. Morelli megismételte. Szóval mikor beszéltetek utoljára Kennyvel? Te jó ég! fordult Leo apja a fiához. Ugye, nem engedted, hogy az a seggfej elvigye a kocsit? Megígérte, hogy mindjárt visszahozza mondta Leo. Honnan tudhattam volna? Te húgyagyú, te! tört ki az apja. Az vagy, fiam! Húgyagyú! 20

21 Szépen elszótagoltuk Leónak, hogyan segít éppen egy bőnözıt, és hogyan fog görbén nézni ezért rá egy bíró. És ha már benne voltunk, hozzátettük azt is, hogy ha látja Kennyt, vagy hall felıle, hát azonnal szóljon Joe unokatestvérének, vagy Joe jó barátjának, Stephanie Plumnak. Szerinted szólni fog, ha megtud valamit? kérdeztem, amikor ismét a kocsiban voltunk. Morelli megállt egy lámpánál. Nem. Szerintem Leo kiveri a szart is Kennybıl egy emelıvel. Ez a Morelli módi. Úgy valahogy. Férfias. Aha. Férfias. És miután kiverte a szart belıle, mit csinál? Felhív bennünket? Morelli a fejét rázta. Nem sokat tudsz az életrıl, mi? Épp eleget tudok. Na, ezen Morelli elmosolyodott. És most? kérdeztem. Julia Cenetta. Julia Cenetta a Trentoni Állami Egyetem könyvesboltjában dolgozott. Elıször a lakásához mentünk. Senki nem nyitott ajtót, tehát továbbmentünk az egyetemre. Nagy forgalom volt, körülöttünk mindenki vallásos áhítattal tartotta magát a megengedett sebességhez. Semmi nem fegyelmezi úgy a kocsikat, mint egy jelzés nélküli rendırautó. Morelli behajtott a fıkapun, egyenesen a könyvesbolt földszintes téglaépülete felé. Elhaladtunk egy kacsaúsztató, néhány fa és egy jókora gyepszınyeg mellett utóbbi még nem adta meg magát a télnek. Az esı megint rázendített, és unalmas egyhangúsággal áztatta a világot. A diákok lehajtott fejjel, fölhúzott kapucniban mentek el mellettünk. 21

22 Morelli szemügyre vette a könyvesbolt parkolóját csak néhány üres hely volt a legszélén, majd gondolkodás nélkül megállt a tilosban a járda mellett. Rendıri intézkedés? kérdeztem. Van valami kifogásod ellene? kérdezett vissza. Julia a pénztárban dolgozott, de mivel épp nem volt vevı, csak állt a gépnek támaszkodva, és kapargatta a körömlakkját. Amikor észrevett bennünket, enyhe undor ült ki az arcára. Elég gyér a forgalom szólt hozzá Morelli. Julia bólintott. Az esı miatt. Van hír Kennyrıl? A lány elpirult. Hát, igen, összefutottunk. Amint maga elment, ı fölhívott, aztán fölugrott. Mondtam, hogy hívja fel magát. Odaadtam a névjegyét is. Lehet, hogy ma este is eljön? Nem. Határozottan rázta a fejét. Azt mondta, nem jön. Azt is mondta, hogy meghúzza magát valahol, mert keresik. A rendırség? Szerintem valaki másra gondolt, de nem tudom, kire. Morelli újabb névjegyet adott neki, és megkérte, azonnal hívja föl akár éjjel, akár nappal, amint hall valamit Kennyrıl. A lány elég közömbös maradt nem hiszem, hogy sok segítséget várhatnánk tıle. Visszamentünk a kocsihoz. Amiben Morellin kívül egyetlen rendırségi cucc volt, egy kiszuperálás elıtt álló walkie-talkie, amely a központi csatornára volt állítva. A folyamatos recsegés közben a diszpécser lökte a szöveget. Az én kocsimban is hasonló rádió volt, és szerettem volna bevágni a rendırségi kódokat. Mint az összes többi zsaru, akit ismertem, Morelli is ösztönösen, oda sem figyelve hallgatta az adást, és elraktározta magában az információkat. Kikanyarodtunk az egyetemrıl, és föltettem az elkerülhetet- 22

23 len kérdést. És most? Te vagy az ösztönlény, te mondd meg. Ma valahogy nem mőködnek az ösztöneim. Oké, akkor vegyük végig, mit tudunk. Mit tudunk Kennyrıl? Az elmúlt éjszaka óta például azt, hogy korai magömlése van, de Morelli valószínőleg nem erre kíváncsi. Idevalósi, érettségizett, jelentkezett a seregbe, négy hónapja szerelt le. Egyelıre munkanélküli, de láthatóan nem szenved pénzhiányban. Ismeretlen okból úgy döntött, hogy térden lövi barátját, Moogey Buest. Egy szolgálaton kívüli zsaru elkapta. Priusza nincs, óvadék ellenében szabadlábra helyezték. Megszegte az óvadéki szerzıdést, és ellopott egy kocsit. Tévedés. Kölcsönvette. Csak még nem vitte vissza. Szerinted ez fontos? Morelli megállt egy lámpánál. Lehet, hogy történt valami, ami megváltoztatta a terveit. Például kinyírta a csóró Moogeyt. Julia szerint Kenny attól félt, hogy valaki a nyomában van. Leo apja? Te nem veszed ezt komolyan. Nagyon is komolyan veszem. Csak épp a sötétben tapogatózom, te meg nem sőrőn osztod meg velem a gondolataidat. Például szerinted ki kajtat Kenny után? Amikor Kennyt és Moogeyt kihallgatták a lövöldözés után, mindketten azt mondták, hogy személyes ügy volt, és nem akarják kitárgyalni. Lehet, hogy valami sötét üzlet És? És ez minden. Ezt gondolom. Néztem egy kicsit rá, próbáltam eldönteni, vajon elhallgat-e valamit elılem. Valószínőleg igen, de nem tudtam biztosan. Oké mondtam végül nagy sóhajjal, van egy listám Kenny 23

24 barátairól. Végigmegyek rajta. Honnan szerezted? Bizalmas értesülés. Morelli fájdalmas arccal nézett rám. Betörtél a lakásába, és elloptad a kis noteszét. Nem loptam el. Lemásoltam. Errıl egy szót sem akarok hallani. A táskámra pillantott. Fegyver nincs nálad, ugye? Nálam? A francba! Nem vagyok normális, hogy veled állok össze. A te ötleted volt! Nem akarod ideadni azt a listát? Nem. Majd odaadom a szomszédomnak a nyertes lottószelvényt, hogy elvigye a fınyereményt. Morelli lefékezett a kocsim mögött. Akarok valamit mondani, mielıtt kiszállsz. Igen? Rém ronda a cipıd. Még valami? Bocs a tegnapi kerékügyért. Vagy úgy. Délután ötre átáztam és átfáztam, de végigmentem a listán. Kombináltam a telefont és a személyes találkozót, de nagyon kevésre jutottam. A legtöbb ember a Burgban lakott, és régóta ismerte Kennyt. Senki sem vallotta be, hogy kapcsolatban állt volna vele a letartóztatása után, és nem volt okom azt hinni, hogy hazudnak. Senki sem tudott semmiféle üzletrıl vagy személyes konfliktusról Kenny és Moogey között. Többen is szót ejtettek Kenny kiszámíthatatlan természetérıl és gátlásta- 24

25 lan seftelésérıl. Ezek a megjegyzések érdekesek voltak, de túl általánosak. Néhány beszélgetésben hosszú, feszengıs csöndek voltak, amitıl kényelmetlenül éreztem magam, mert nem tudtam, mit hallgatnak el. A nap utolsó erıfeszítéseként eltökéltem, hogy ismét átnézem Kenny lakását. Két napja a házmester engedett be, amikor némiképp megtévesztette ıt a felbukkanásom; azt hitte, valamiképpen a törvény ırei közé tartozom. Én pedig feltőnés nélkül zsebre vágtam egy pótkulcsot, miközben a konyhában bámészkodtam így aztán bármikor bejuthatok. Ami a dolog törvényességét illeti hát egy kicsit büdös a dolog de ez legföljebb akkor számít, ha elkapnak. Kenny az Egyes út mellett lakott, egy Oak Hill, vagyis tölgyfa hegy nevő lakótelepen, ahol azonban sem tölgyfa, sem hegy nem volt. Gyanítom, mindkettıt eltüntették a háromemeletes téglabunkerek kedvéért, amelyek a megengedhetı luxus kategóriájába tartoztak. Leparkoltam, és igyekeztem átlátni a sötéten és az esın, a kapura. Megvártam, amíg egy pár a kocsitól a házba rohan. Kenny kulcsát és az önvédelmi sprayt kivettem a táskámból, a dzsekim zsebébe tettem, nedves hajamra húztam a kapucnit, és kiszálltam. Hidegebb volt, mint nappal, a nyirkos hideg áthatolt vizes farmeromon. Ennyit a vénasszonyok nyaráról. Lehajtott fejjel és felhúzott kapucniban mentem át a kapualjon, mázlim volt, üres volt a lift. Felmentem a harmadikra, és egyenest a 302-es ajtóhoz siettem. Kicsit hallgatóztam semmi. Kopogtam. Megint kopogtam. Semmi. Dobolt a szívem, amikor kinyitottam a lakást és beléptem, és azonnal felgyújtottam a villanyt. A lakás üresnek látszott. Átmentem a szobákon, és arra a meggyızıdésre jutottam, hogy utolsó látogatásom óta Kenny nem jött haza. Ránéztem az üzenetrögzítıre. Semmi. Megint hallgatóztam kicsit az ajtóban. Odakint nagy csönd. 25

26 Eloltottam a villanyt, mély levegıt vettem, és kivágtattam a lépcsıházba, nagy megkönnyebbüléssel, hogy az egésznek vége, és senki nem vett észre. Amikor leértem, egyenesen a postaládához mentem. Kennyé dugig volt. Gondoltam, hátha van benne olyasmi, ami a nyomára vezet. Sajnálatos módon a levéltitok megsértése is bőnnek számít. Levelet lopni meg egyenesen ajjaj. Nem szabad, mondtam magamnak. A posta szent. Hát persze, de várjunk csak egy kicsit! Van kulcsom! Ezzel vajon nem jár némi jog is? Illetve hát ez is bőzlik, ugyanis a kulcsot is loptam. A réshez nyomtam az arcom, belestem. Egy telefonszámla. Ez segíthet. Az ujjaim szinte fájtak, annyira vágytak erre a számlára. Beleszédültem a kísértésbe. Pillanatnyi elmezavar, gondoltam. Ez kerített engem most a hatalmába. Hát jó! Nagy sóhajtással bedugtam a kulcsot a parányi kulcslyukba, és a postát belelapátoltam hatalmas fekete táskámba. Bezártam a postaládát, és elhúztam a csíkot, hogy mire az elmezavar elmúlik, már az autómban üljek, és ne legyen visszaút. 26