Jayne Ann Krenz. Igaz vagy hamis JAYNE ANN KRENTZ: TRUIH OR DARE. G. P. PUTNAM'S SONS, NEW YORK, 2003 COPYRIGHT Cr 2003 BY JAYNE ANN KRENTZ

Átírás

1 Jayne Ann Krenz Igaz vagy hamis JAYNE ANN KRENTZ: TRUIH OR DARE G. P. PUTNAM'S SONS, NEW YORK, 2003 COPYRIGHT Cr 2003 BY JAYNE ANN KRENTZ HUNGARIAN TRANSLATION URBÁN ERIKA, 2005 A SZERZfSTÓL AZ EURÓPA KÖNYVKIADÓNÁL EDDIG MEGJF.r F.NT: Bízz bennem Féktelen vágyak Fény vagy árnyék Fény Varázs Holtomiglan, holtodiglan Misztikus szerelem Most vagy soha Örökkön-örökké Titkos tehetségek Tökéletes társak Viharos szenvedély Zabolátlan szívek GYŰLÖLTE az olyan ügyeket, amik úgy végződtek, ahogy ez fog. Ethan Truax becsukta az aktát; keze megpihent a kis, kerek asztalon. Szemügyre vette a férfit, aki vele szemközt, egy méreten aluli szállodai széken ült. - Valóban megbízhatóak ezek az adatok? - kérdezte fakó hangon. - Abszolúte. - Bár Dexter Morrow arcán megjelent a befektetési tanácsadók biztató

2 mosolya, nem maradt rejtve a szemében bujkáló, számító kifejezés. - Egyenesen Katherine laptopjáról töltöttem le, tegnap este, miután elaludt. - Azt mondta, közel áll a főnökéhez. Morrow felkacagott; az a mi férfiak tudjuk jól kaján nevetés volt ez, melyet az edzőtermek öltözőiben és a kocsmákban hallani. Nagyon közel. Tapasztalatból tudom, hogy az ágyban is van olyan profi, mint a cégvezetésben. Ethan arca rezzenéstelen maradt, bár nehezen tudott uralkodni magán. Azért van itt, hogy elvégezze a feladatát, nem azért, hogy megvédje ügyfele becsületét. Odakint az arizonai napsütés beragyogta a szálloda kékre csempézett úszómedencéjét és a pihenőt. Meleg volt és ragyogott minden; ezek a napok tették híressé az államot. Idebent azonban megfagyott a levegő, és nem a légkondicionáló dermesztette meg. Morrow hanyagul a térdére lendítette a bokáját. Drága, krémszínű pólót viselt, melynek gallérját keskeny, fekete csík szegélyezte. Jól illett a márkás nadrághoz és a bőr papucscipőhöz. Svájci aranyóra csillogott a csuklóján. Dexter Morrow befutott. Elegáns irodában dolgozott; szerdánként golfozni járt; olyan drága helyeken látta vendégül ügyfeleit, mint a Sivatagi Panoráma Klub. Menő üzletember volt itt, Susogó Forrásban. És most Ethan meg fogja fosztani mindettől. - Rendben - szólalt meg Ethan csendesen. Kész volt befejezni a játszmát. - Megegyeztünk. - Elhozta a kápét? - kérdezte Morrow a szék mellett álló, alumíniumszegélyű bőröndre pillantva. - Kis címletekben, ahogy megbeszéltük. - Ethan lehajolt, és a fogantyúnál fogva Morrow felé lökte a bőröndöt. Manapság, amikor a számítógép segítségével egy szempillantás alatt a föld bármely pontjára átutalhatunk pénzt, még mindig készpénzzel fizet az, aki nem szeretne az FBI vagy a tőzsdefelügyelet számára lenyomozható adatokat hátrahagyni. Morrow elkapta a bőröndöt és felrakta az asztalra. Szemlátomást igyekezett megőrizni a hidegvérét, de nem sok sikerrel. Enyhén remegő kézzel nyitotta ki a zárat: ideges volt. Felemelte a bőrönd fedelét, és megpillantotta a gondosan kötegekbe csomagolt bankókat. Sugárzott belőle a heves, csaknem lázas izgalom, melyet valaki másban könnyen össze lehetett volna téveszteni a beteges vággyal. - Nem akarja megszámolni? - érdeklődött Ethan. - Nincs rá időm. Vissza kell mennem az irodába. Nem akarom, hogy faggatózzanak. - Morrow beletúrt a bőröndbe. -- Azért belenézek. Ethan felállt és ellépett az asztaltól. Ki tudja, mi lesz, ha a másik rájön, hogy sarokba szorították. Morrow átlapozta a köteg frissen vágott, üres papírost, melyet az egyetlen, igazi húszdolláros alá csomagoltak. Néhány másodpercig nem tudta mire vélni a dolgot, majd hirtelen rádöbbent, miről van szó. Napbarnított arca elvörösödött. Sarkon pördült, és Ethan szemébe nézett. - Mi az ördög folyik itt? - vicsorogta. Kinyílt a fürdőszobaajtó, és kisétált rajta Katherine Compton. Én is ugyanezt a kérdést akartam feltenni neked, Dex - szólalt meg az asszony. Hangját fojtott harag tompította el. Szép vonásai megfeszültek és megnyúltak. - De minek pazarolnánk az időt? Úgyis tudom a választ. Titkos információt akartál eladni az imént Mr. Truaxnak. Átvillant valami Morrow arcán. Csak nem ijedt meg? - Azt mondta, Williamsnek hívják. - Truax a nevem - jelentette be Ethan. - Ethan Truax, a Truax Nyomozóirodától. Hol ökölbe szorult, hol elernyedt Morrow keze. Úgy tűnt, nehezen tudja összekötni a szálakat. - Maga magánnyomozó? - Igen - bólintott Ethan. Kissé meglepte Morrow döbbent arckifejezése, akinek nem ez volt az első ilyen ügye - hosszú volt a múltja. Az ember azt hinné, megszokta, hogy néha rosszul sülnek el a dolgok. Nem mintha most különösebb veszély fenyegetné, és ezt ő is jól tudta. Szinte sose indítanak büntetőeljárást ilyen esetekben, egyik cég se szereti, ha kellemetlen hírek kapcsán említik meg a nevét.

3 - Múlt héten bíztam meg Ethant, miután gyanakodni kezdtem rád, Dex - mondta Katherine. - Nem érted, miről van szó, drágám! - könyörgött Morrow két kezét széttárva. - Sajnos nagyon is értem - vágta rá az asszony. Mindent értek. Egy ideig bolonddá tettél, de ennek vége. Morrow röpke pillantást vetett Ethanre. Elborult az arca dühében. Ismét Katherine-hez fordult: Félreérted az egészet. Óriási hibát követsz el. Szó sincs róla tiltakozott Katherine. Hallgass meg! Tudtam, hogy tégla van köztünk. Valaki, aki nagyon közel áll hozzád. El akartam kapni azt a szemetet. Te voltál az a szemét vágott vissza Katherine. Nem igaz. Szeretlek! Meg akartalak védeni. Mikor Truax puhatolózni kezdett és ajánlatot tett, azt hittem, nyomon vagyok, és végre kiderül, kinek jár a szája a cégnél. Azért jöttem ide, mert fel akartam ültetni, hátha kifecseg valamit. Csak játszottam vele. Ne aggódj nyugtatta meg Katherine. Nem jelentelek fel. Nem tenne jót a cégnek. Nálunk a legfontosabb a bizalom és a hosszú távú üzleti kapcsolat. Halvány mosollyal az ajkán folytatta: Egyébként, ugye, Dex, ezzel nem is mondtam újat? Hiszen csaknem egy éven át dolgoztál nálam. Katherine, félreérted az egészet. Most elmehetsz mondta az asszony. Az irodában vár a biztonsági őr. Veled marad, míg kipakolod az íróasztalodat, aztán átveszi a kulcsokat és kikísér az épületből. Tudod, mi a menetrend, mi a szokásos eljárás ilyenkor. Senkinek sem kötjük az orrára, miért engedtünk utadra. Szerintem mindenki tudja a cégnél, hogy volt köztünk valami. Majd megállapítják, hogy vége a szerelemnek. Ugye, ha ez megesik, mindig az alacsonyabb beosztásban dolgozó fél int búcsút a cégnek? Katherine, nem teheted ezt velünk. Nem velünk teszem, hanem veled. Apropó, kulcs! Néhány hónapja odaadtam neked a lakáskulcsomat. Kérem vissza. Neked már úgyse kell. Tenyérrel felfelé odatartotta a kezét. Vigyázz, nagy hibát követsz el. Morrow hangja érdesen recsegett. Dehogyis. Akkor követtem el hibát, amikor szóba álltam veled. Most ezt jóváteszem. Kérem a kulcsaimat. A nő hangja hirtelen élesen felcsattant. Most rögtön! Morrow összerándult. Ethan lenyűgözve figyelt milyen gyorsan előkerült az aranyláncon függő kulcs a zsebéből. Morrow esetlenül leszedte a kulcsot a karikáról és odalökte Katherine-nek. Természetesen, a biztonság kedvéért, lecseréltetem a zárat is. Katherine a pénztárcájába dobta a kulcsot. Ma reggel, miután elmentél, összecsomagoltam a holmidat, amit ott tároltál nálam az elmúlt néhány hónapban. A váltás inget, a borotvát meg a többi apróságot. Lepakoltam mindent a lakásodnál. Morrow arca dühösen rángatózott. Ethan felé fordult: Ez a te hibád, te gazember. Ezt még megkeserülöd. Ígérem! Ethan előrántotta a zsebéből a digitális kismagnót, és szó nélkül kikapcsolta, mire a többiek nagyot néztek. Morrow állkapcsa megfeszült, mikor rájött, hogy Ethan magnóra vette a fenyegetést. Se szó, se beszéd, felkapta az aktatáskáját, és úgy megszorította, hogy még az ujjízületei is kifehéredtek. Odament az ajtóhoz, kinyitotta, és kiballagott a szobából. Rövid csönd következett. Mintha mély, elnyújtott sóhajt hallottak volna. Katherine az ajtóra szögezte a szemét. Mit gondol, komolyan megfenyegette magát, Ethan? Rá se rántson. Ethan odasétált az asztalhoz, felkapta a hamis húszasokból álló köteget, és visszahajította a bőröndbe. Az efféle alakoknak csak a szájuk jár, nem szívesen vállalják a kockázatot. Ha elkapják őket, amint lehet, lelépnek. Holnap ilyenkor már nem is lesz a városban, de legkésőbb holnapután eltűnik. Néhány hét múlva már máshol ver tanyát, és nekiáll a következő svindlin dolgozni. Ugye, nem teszek szívességet a világnak azzal, hogy futni hagyom, és nem emelek vádat ellene? kérdezte Katherine fintorogva. Nem az ön dolga szívességet tenni a világnak jelentette ki Ethan szenvtelenül. Ön,

4 asszonyom, felelős a cégéért, és az ügyfeleiért is. Nem lehet könnyű. Dehogynem vágta rá a nő habozás nélkül. A cég az első. Épp egy rendkívül kényes tárgyalás közepén vagyunk. A Compton Befektetések helybéli, Susogó Forrás-i, és a phoenixi körzet három leányvállalata egyezkedik. Több mint ötven alkalmazottat és az ügyfelek százait érinti majd közvetlenül a megállapodás. Én felelek értük. Egy vérbeli üzletasszony szavai ezek gondolta a férfi. Katherine megrázta a fejét, kimerültnek tűnt, most, hogy véget ért az ügy. Tudja, sose gondoltam volna, hogy így bedőlök egyszer valakinek. Mindig annyira bíztam magamban és az ösztöneimben. Biztosra vettem, hogy kiszúrom a szélhámosokat. Így is történt, valóban kiszúrta Morrow-t. - Ethan lecsukta a bőrönd fedelét, és bekattintotta a zárat. Ne felejtse e1, ezért hívott fel engem. A nő döbbenten hallgatta. Egy percig elkalandoztak a gondolatai, majd rábólintott. Igen, ugye, felhívtam magát? Határozott léptekkel az ajtó felé indult. Köszönöm, hogy emlékeztetett rá, Mr. Truax. A nagy izgalomban majd' elfelejtettem: valóban én vettem észre, hogy Dexter Morrow-ban van valami, ami túl jó ahhoz, hogy igaz legyen. Ethan utána ment az előszobába, és becsukta az ajtót. Remekül működtek az ösztönei. Tudja, már az esküvőt tervezgettem. bólintott. Egyszer már voltam férjnél tette hozzá Katherine. Ethan ismét bólintott. Megállt a lift előtt, és megnyomta a hívógombot. Az első férjem meg akarta kaparintani apám cégét, ezért vett feleségül folytatta Katherine. Beadta válókeresetet, amikor rádöbbent, hogy én öröklöm a céget, és én is akarom vezetni. Ethan kétségbeesetten imádkozott a szálloda isteneihez, hogy nyíljon ki már végre a liftajtó. Megértette, hogy az ügyfél levezeti a feszültségét, ha kibeszéli magát, miután végeztek. Általában türelmesen végighallgatta ilyenkor a klienst. Ez a munka levezető fázisa, gondolta. Ma azonban gyorsan akart végezni. Hulla fáradt volt. Odabent, a szállodai szobában nem fogta el az a felemelő érzés, amely máskor, egy sikeres ügy lezárásánál mindig fel szokta dobni: Rosszul alszik mostanában, ez lenne az oka? Tudta, miért nem tud aludni. November volt. A november mindig nehéz időszak szokott lenni. Az előző két évből ítélve, egészen decemberig álmatlanul fog forgolódni. Szerencsére kinyílt a liftajtó. Katherine lépett be először. Volt már nős? kérdezte. Ó, persze felelte Ethan. Elvált? nézett rá kérdőn az asszony. Háromszor. Katherine rosszalló arcot vágott. Nem csoda. Egy-két válás még elmegy korunk kifinomult világában, van mire fogni. Háromnál viszont már felmerül, hogy jellembeli fogyatékosságról lehet szó. És most nős? kérdezősködött tovább Katherine. Ethan Zoéra gondolt, aki otthon várta. Eszébe jutott a mai reggeli: ott ült vele szemben Zoe vibráló, élénk jelenség, ametisztszínű nadrágkosztümben. Titokzatos, füstös szeme őt nézte. Az ablakon beömlő reggeli napfény fellobbantott néhány szikrát a nő gesztenyebarna hajában. Zoe volt Ethan asszonya; ő volt a felesége. Ez az emlékkép volt a talizmán, mellyel Ethan a körülötte örvénylő novemberi sötét erők ellen védekezett. A szíve mélyén azonban félt a jövőtől, hiszen biztosra vette, hogy a sötét erők előbb-utóbb győzedelmeskednek és elűzik mellőle Zoét. Megnyomta a társalgó gombját. Fogjuk rá, hogy nős vagyok válaszolta. 2. J Ó NAPJA VOLT. Nem találkozott ordító falakkal. A legtöbb belsőépítész, ha, ordító falakról hall, általában szerencsétlen színválasztásra vagy rosszul sikerült függönyözésre gondol. Szó szerinti tartalommal telik meg azonban ez az elnevezés a parafenomén belsőépítész számára, akit megérint a helyiséget betöltő,

5 láthatatlan aura, melyet az ott elkövetett bűntény, illetve a tomboló szenvedélyek hagytak hátra. Zoe gondolatai elkalandoztak, miközben kitöltött két pohár bort. Nem akart ő belsőépítészként dolgozni, másként indult neki az életnek. Eredetileg művészettörténész szeretett volna lenni, de meggyilkolták az első férjét, és egyszerre minden megváltozott. Be kell vallania, hogy Preston halála után egy időre elvesztette a fejét. Minek is kertelne? Kétségbeesett. A rendőrség megállapította, hogy besurranó tolvaj lőtte le a férjét. Ahogy belépett a házba, ahol a gyilkosság történt, Zoe azonnal rájött, hogy tévednek.- Gyilkosság, ordították a falak. Szenvedélyesen vágyott az igazságra. Majdnem végzetes hibát követett el: elmesélte mindenkinek, aki végighallgatta, hogy Prestont valamelyik közeli ismerőse ölte meg. Kétségbeesetten bizonygatta férje ármánykodó rokonságának, hogy köztük van a tettes; elárulta nekik: érzi a ház falaiból áradó irtózatos dühöt, a gyilkos dühét. Nagy hiba volt. Mivel vadul hangoztatta, hogy különleges pszichés adottságai vannak, ürügyet adott férje rokonságának arra, hogy akarata ellenére bezárják egy exkluzív magán elmegyógyintézetbe. Mikor bekerült, tudta, hogy nem bolond, de csaknem valóra vált a hamis diagnózis, hiszen annyit szenvedett odabent. A mai napig rémálmok gyötrik; ilyenkor a Gyertya-tavi Udvarház folyosóin barangol. A tányér sajttal és ropogtatnivalóval együtt tálcára rakta a két pohár bort, és bevitte a nappaliba. Ethan szétvetett lábakkal ült a kanapén, kicsit előredőlt és rákönyökölt a combjára. Fekete, kerek nyakú pólót és khaki nadrágot viselt. Lezseren, fél kézzel tartotta a távirányítót, és szórakozottan kapcsolgatott, hol egyik, hol másik híradóba nézett bele. Zoénak eszébe jutott, milyen volt az első benyomása Ethanről azon az emlékezetes napon, hat hete októberben, amikor besétált a Cobalt Street-i nyomozóirodába. A benne rejtőző lakberendező egy pillantást vetett a férfira, és levonta a következtetést : használt és a szélein kissé megkopott, de a visszafogott, ódivatú konstrukciónak hála, igazi kincs. Ez a típus sose hagyja félbe azt, amit elkezdett; nincs nyugta, míg a dolgok végére nem jár. Csak az élete árán lehet megállítani, megölni pedig nem könnyű feladat. Markáns, visszafogott, megbízható mindez rendben van, de egyvalami már az elején is aggasztotta: a titokzatos, intelligens, sárgába játszó barna szempár: a csúcsragadozó szeme volt ez. Eredetileg a hevenyészett Las Vegas-i esküvővel akarták megvédeni Zoét a tehetős rokonoktól, akik szívesen látták volna holtan. Jó okuk volt rá: a pénz! Csak később döntöttek úgy, hogy valóban kipróbálják a házasságot, mikor már elült a majdnem sikeres gyilkossági kísérlet okozta izgalom. Lépésről lépésre haladnak, hisz mindketten nagy keresztet cipelve kötöttek egyezséget. A tanácsadók és terapeuták bizonyára ellenezték volna a házasságot nem csak azért, mert ilyen sietősen ütötték nyélbe. Érthető, gondolta Zoe. A csillagok állása szerint sem sok esélye van annak, hogy sikeres, tartós kapcsolat alakulhat ki egy diliházból szökött nő és egy háromszorosan elvált férfi között. Ethan médiumokról alkotott véleménye tovább rontotta a helyzetet. Miután meggyilkolták az öccsét, egy sarlatán, akinek állítólag látomásai voltak, bebeszélte Ethan sógornőjének, Bonnie-nak, hogy a férje még mindig életben van. A szélhámos szörnyű lelki kínokat okozott, mire Ethan mérhetetlenül dühös lett. Bonnie bevallotta Zoénak: csodálja, hogy a csaló megúszta ép bőrrel. Sőt mi több, Ethan egyszer egy belsőépítésszel is kellemetlen ügybe keveredett! Hiába volt azonban kudarcra ítélve a házasság, elhatározták, hogy óvatosság ide vagy oda vállalják a kockázatot. Talán azért, mert mindketten sokat tapasztaltak már, nem most először vállaltak rizikót. Zoe egészen november elsejéig elhitette magával, hogy megnyerik a nagy játszmát. Sikerülni fog. Még egy új, paprikapiros étkészletet is vásárolt. A különös frigy első néhány hetében minden nehézség nélkül kialakították közös életüket, melyet akár otthonosnak is lehetne nevezni, de ez a szó nem illett Ethanre, aki sok minden volt, többek között intelligens, szexi és határozott, ám távol állt attól a meleg, kellemes képtől, amelyet az otthonos kifejezés sejtet.

6 Bár Zoe megtartotta a lakását, együtt töltötték az éjszakákat; általában odakint, Éji Szellőben, Ethan ízléstelen, rózsaszín otthonában. Úgy tűnt, minden összejön a biztos, tartós kapcsolathoz. Együtt tettek-vettek a konyhában. Felfedezték, hogy mindketten korán kelők. Nem dobálták a padlóra a ruhájukat, és naponta zuhanyoztak. Kell ennél több a házassághoz? De mennyire megváltozott minden, amikor beköszöntött a november! Zoe érezte, hogy Ethan visszahúzódik, és eltávolodik tőle. Mélabúsnak és nyugtalannak tűnt; éjszakánként álmatlanul forgolódott. A csend többé nem volt kellemes, barátságos látogató, és gyakrabban nézett be hozzájuk. Zoe hiába próbálkozott, Ethan nem volt hajlandó elárulni, mi nyugtalanítja. Nem is házasság ez, hanem csak viszony - gondolta Zoe. Viszony, mely a vesztébe rohan. Várhattak volna még Éji Szellő átalakításával. Elhatározták, hogy kifestetik a házat, ezért ki kellett költözniük a hatalmas épületből; otthagyták a rengeteg fürdőszobát és a tágas tereket. Beszorultak az asszony kis lakásába, ahol csak egy fürdőszoba volt; ha egyikük magányra vágyott, nem tudott hová elvonulni. Akár az oroszlán a ketrecben, olyan volt Ethan ebben a zsúfolt, kis zugban, jegyezte meg magában Zoe. Ennek nem lesz jó vége. Hogyan viselte Katherine Compton a délutáni jelenetet? - érdeklődött, miközben letette a tálcát a dohányzóasztalra. Hát nem örült neki, hogy beigazolódott a gyanúja, de egészen remekül viselte. - Ethan kikapcsolta a tévét, lerakta a tálca mellé a távirányítót, majd felemelte az egyik poharat. - Az bosszantja a legjobban, hogy hagyta Dexter Morrow-t a védelemi vonalai mögé hatolni. Bevallotta: úgy érzi, a bolondját járatták vele. Zoe a kanapé sarkába kucorodott; a karja megpihent a támlán. - Nem csoda. Mivel vigasztaltad? Ő telefonált nekem, és ő bízott meg azzal, hogy figyeljem Morrow-t, és erre fel is hívtam a figyelmét. Sok mindent el lehet mondani Katherine Comptonról, csak azt nem, hogy bolond lenne. Persze nem vette észre azonnal a turpisságot, de végül ügyes üzletasszonyhoz méltóan intézkedett. Túl fogja élni - mondta Ethan vállvonogatva. És te? A férfi éppen bele akart kortyolni a borba, de megtorpant; néhány centire az ajkától megállt a pohár. - Mi van velem? Úgy tűnik, remekül ment minden. Te magad mondtad, hogy rutin az egész. Az is volt. - Ethan belekortyolt a borba, majd leeresztette a poharat. - Morrow mohó volt. Felhagyott az óvatossággal, ahogy megérezte a pénzszagot. - Mit rágod magad annyira, ha így klappolt minden? Zoe néhány másodpercig azt hitte, hogy Ethan nem fog válaszolni. - Fene se tudja - felelte végül. Az asszony ajka halvány mosolyra húzódott. - Tudod, min jár az eszem? Nem, de ugye elárulod? Persze. Hitvesi kötelességemnek tartom. Férj és feleség vagyunk, tehát mindent meg kell beszélnünk, ez szerintem nagyon fontos. - A-ja-jaj... Szerintem te valahol legbelül romantikus lélek vagy - mondta Zoe gyengéden. Na, ne - tiltakozott a férfi. Tudtad, hogy végül az ügyfelednek fájni fog, ez a te bajod ezzel az üggyel! Sokszor közlök rossz hírt az ügyfeleimmel. Nem Katherine az első, és nem is az utolsó. Tudom, hogy ez is hozzátartozik a munkádhoz. De ettől függetlenül még utálhatod vagy nehéznek találhatod. Ethan ismét belekortyolt a borba, és a kanapé másik végébe húzódott. - Szerinted nem nekem való a munkám? Zoe majdnem leejtette a sós kekszet, melyet épp az imént vett fel a tálcáról. Először azt hitte, hogy Ethan viccel, de a férfi szeme mindent elárult. - Nem - válaszolta. - Szerintem erre a munkára születtél. Neked való. - Valóban? - Ez a hivatásod, Ethan. Komor hangulata ellenére halovány mosoly jelent meg a férfi ajkán. - Lefogadom, hogy a

7 világtörténelemben te vagy az első és az utolsó, aki hivatásnak nevezi a magánnyomozást. - A te esetedben ez igaz. Hadd halljam, mi történt ma a szállodában. Ethan bekapta a sajtos falatot, ivott rá egy korty bort, majd belekezdett. Elmesélte, miként csalta be Dexter Morrow-t a szobába, és miként ragaszkodott Katherine Compton az ő javaslata ellenére ahhoz, hogy elbújik a fürdőszobában. Zoe hallgatta. - Attól féltem a legjobban, hogy Morrow ki akar majd menni a mellékhelyiségbe, még mielőtt lebuktatom. Persze érthető, hogy Katherine is ott akart lenni. Rábólintottam hát, várjon csak a fürdőszobában. Szerencsére minden simán ment. Mint mondtam, Morrow mohó volt. Nem akarta vesztegetni az időt. Én se! Gondolhatod, még egy korty itallal sem kínáltam meg. - Helyes. - Kösz. Én is büszke vagyok magamra. Tovább mesélt, végül még a konyhába is kiment Zoe után befejezni a történetet. A bort kortyolgatva álldogált az ajtóban, és figyelte az asszonyt, aki közben elvégezte az utolsó simításokat a currys zöldségtálon. Akár e g y igazi férj. A gondolat jókedvre derítette az asszonyt. Nem hagyták nyugodni a történtek. - Biztos vagy benne, hogy Morrow annyiban hagyja majd a dolgot? - kérdezte; közben kikapargatta a rizst a főzőedényből és felhalmozta az egyik új, paprikapiros tálban. - Bizonyára téged vádol azért, mert romba dőlt a szép kis terve. - Megmondtam Katherine-nek, hogy a Morrow féle alakok gyorsan lekopnak, ha rosszul sülnek el a dolgok, és ez így van most is. Menti, amit lehet, és odébbáll. Ethan leült az asztalhoz. Zoe örömmel látta, hogy őszinte áhítattal nézegeti a currys körítéssel megrakott tálkák sorát. Bonnie, Ethan sógornője, esküszik rá, hogy igaz a régi mondás: a hasán keresztül lehet eljutni a férfi szívéhez. Úgy látszik, nem téved. Zoe az asztalra tette a tányér illatos curryt és a rizses tálat is. - Szerinted érzett egyáltalán valamit Morrow Katherine Compton iránt? - Ha érzett is valamit, nem lehetett annyira szerelmes, hogy ne árulja el Katherine-t pár százezer dolcsiért. - Nyilvánvaló. - Zoe kivette a salátát a hűtőből, lerakta az asztalra, és leült a férfival szemben. - Milyen kár, hogy Katherine őszintén beleszeretett Morrowba. - Nem vakította el a szerelem. - Ethan felkapta a félig üres borosüveget, és megtöltötte a poharakat. - Mikor észrevette, hogy átverik, tette, amit kell. - Gondolom, ezért olyan sikeres űzletasszony. - Azt hiszem, igen. - Ethan curryt kanalazott a tányérjára púpozott rizsre; majd némi amerikai mogyoró, mazsola és indiai fűszerekkel ízesített gyűmölcskeverék következett. - Ráadásul ő az első fontosabb üzleti ügyfelem Susogó Forrásban, amiért tiszta szívemből hálás vagyok. - Helyesbítek. Én voltam az első fontosabb ügyfeled. - Zoe szeme szikrákat szórt. - Le vagyok sújtva, hogy felejthetted el? - Te az első magán-ügyem voltál. Nagy különbség. - Biztos? - Biztos, és hidd el, az ügy minden apró részletére emlékszem. - Nehéz lehet elfelejteni azt az esetet, amely azzal végződik, hogy elveszed az ügyfeled! - jegyezte meg Zoe. - Igaz. Itt elakadt. Eszébe jutott, hogy egy órán belül már másodszor célozgatott a házasságukra. Először odakint, a nappaliban emlegette, amikor elmagyarázta, hogy szerinte hitvesi kötelessége elmondani a férjének a véleményét; most meg azzal csipkelődik, hogy Ethan nőül vette az első ügyfelét. - Ez furcsa - mondta Ethan elmerengve. - A curry? - dermedt meg erre Zoe. - Nem, dehogyis! A curry remek. Csak tudod, milyen furcsa úgy beszélni egy lezárt ügyről, ahogy én azt ma este teszem? A nő feszült lett, szinte védekezett: - Ne beszélj róla, ha nem akarsz. - Nem, semmi baj. Csak szokatlan, ennyi az egész. Zoe kissé megkönnyebbült. - Ethan, házastársak között ez így szokás...

8 A férfi kényszeredetten rámosolygott: - Valóban? Egyik feleségemmel sem beszélgettem soha a munkámról. - Miért nem? - Tán azért, mert egyiket sem érdekelte. Valljuk be: elég unalmas másnak elmagyarázni, miből áll elsősorban egy magánnyomozó munkája. Telefonon és számítógépen keresztül bonyolítom le az üzlet kilencven százalékát. - Mégsem unod? - kérdezte Zoe. - Nem, de hát ez a munkám. - Ha te érdekesnek találod - folytatta Zoe nyugodtan -, engem sem untatsz vele. - Biztos? - Hát persze. - Akkor ezt megbeszéltük. - Ethan bekapott egy falat curryt. - Es hogy telt a te napod? - Messze sem volt ilyen izgalmas. A délelőttöt a Lakberendezők Álomotthonában töltöttem, a könyvtáramban. Azt hiszem, végre összejön. Zoét és egyszemélyes lakberendező cégét, a Fentebb Stílt is felkérték, hogy vegyen részt az idei Lakberendezők Álomotthona projektben. Nagy kihívás volt ez Zoe számára. Egy újonnan épült, modern Susogó Forrás-i házat választott ki a bizottság álomotthonnak. Kijelölték a helybéli belsőépítészek maroknyi csapatát is a munka elvégzésére. Zoe is ott volt a néhány szerencsés kiválasztott között. Minden lakberendező kapott egy helyiséget, ide kellett megálmodni a berendezést. Zoénak jutott a könyvtár. Nem gondolta volna, hogy ennyire időigényes lesz ez a munka, de azzal vigasztalta magát, hogy megéri. Amellett, hogy gyarapította a Susogó Forrás-i jótékonysági intézmények vagyonát, a Lakberendezők Alomotthona felhívta a figyelmet az ott dolgozó belsőépítészekre is. Miután elkészült, bemutatta a média, és megnyitották a nagyközönség előtt is. A kiválasztott néhány helyiségről és a tervezőjükről készült fotók megjelentek az egyik rangos délnyugati képeslapban. - Mi a helyzet Lindsey Voyle-lal? Békén hagyott? - érdeklődött Ethan. Zoe szerint az Álomotthon-projekt egyetlen szépséghibája Lindsey Voyle volt, az egyik belsőépítész, aki nemrégiben nyitott üzletet a városban. Bár a stílusuk egymás szöges ellentéte volt, ez jelentette a legkisebb gondot. Sokkal nagyobb baj, hogy attól a pillanattól kezdve, hogy bemutatták őket egymásnak, Lindsey Voyle megmagyarázhatatlan, alig palástolt gyűlölettel fordult Zoe felé. Zoe fintorgott, mivel jól tudta: Ethant mulattatja ez a versengés közte és Lindsey között. Lindsey már ott volt, amikor odaértem. Zoe a mangós csatnival megrakott tál után nyúlt. Volt képe belekotyogni a feng shui technikámba! Szerinte elrontom az energiaáramlást az erős színekkel. Rossz energiaáramlás? Tyűha! Ijesztően hangzik. Biztosítani egy helyiségben vagy munkahelyen a megfelelő energiaáramlást? Ethan szemében már maga az ötlet is rendkívül mulatságosnak tűnt, figyelmeztette magát Zoe. Lindsey állítólag Los Angelesben eljárt egy feng shui mester műhelyébe, és ismeri az összes alapelvet folytatta Zoe. Es erre te mit mondtál? Hát az biztos, hogy nem azt, amit szerettem volna. Csak annyit jegyeztem meg, hogy nem csupán a feng shuira építek. Elmagyaráztam, hogy a lakberendezés számtalan különböző, részben ősi, részben új filozófiáját felhasználva alakítom ki a pozitív energiaáramlást az adott helyen mondta Zoe, miközben újabb adag csatnit kanalazott a curryre. Jobb, ha tudja: nem egy konkrét lakberendező-iskola szabályaira, hanem a saját térérzékemre hagyatkozom, ebből merítek ötleteket és ihletet. Csak nem árultad el neki, hogy a látnoki képességeidre támaszkodsz a munkád során? Legalábbis így hiszed... vonta fel Ethan a szemöldökét. Dehogyis! Már így is azt hiszi, hogy ütődött vagyok, minden eredeti színérzék és stílus nélkül. Nem szeretném, ha azt terjesztené rólam, hogy teljesen elment az eszem. Nem hiszem, hogy jót tenne az üzletnek bólogatott a férfi. Csatni: Eredetileg Kelet-Indiából származó, édes és savanyú gyümölcsökből, valamint fűszerekből készült köret.

9 Lehetek a feng shui alapelveit alkalmazó, divatos lakberendező, és természetfölötti megoldásokat használó dilis is. Alig egy hajszál választja el a kettőt. Tudom. Felejtsük el LindseyVoyle-t! Minél kevesebbet beszélünk róla, annál jobb. A mai nap szenzációja, hogy felhívott Tabitha Pine. Na, egy újabb flúgos dörmögte Ethan salátával a szájában. Zoe fenyegető pillantást vetett rá: Meditációs módszereket tanít. Mi a flúgos ebben? Sokak szerint hasznos, mert oldja a feszültséget. Tudományosan bizonyított tény, hogy a meditáció csökkenti a vérnyomást és enyhíti a szorongást. Maradok a saját, jól bevált feszültségcsökkentő módszeremnél. És mi lenne az? A szex. Mindegy, mit gondolsz a meditációról, mint stressz csökkentő terápiáról, a tanítása történetesen szépen hoz a konyhára. Tabitha Pine nemrégiben vásárolt egy hatalmas, modern birtokot. Itt van, mindjárt a város mellett. Teljesen át akarja alakíttatni a belsejét, hogy biztosítani tudja a tökéletes, pozitív energiaáramlást. Na, ez pont neked való. Gratulálok! Már látom is: Zoe Truax, minden guru kedvenc lakberendezőnője. Pine ideális ügyfélnek tűnik. Nem egészen sóhajtott fel Zoe. Legalábbis, egyelőre nem. Kiderült, hogy először meg szeretné ismerni az elképzeléseimet és egy másik belsőépítészét is. Csak utána választja ki az emberét. Rosszat sejtek. Mit gondolsz, kitől kért még árajánlatot? Lindsey Voyle-tól? Tőle. - Istenem, mi lesz ebből - sopánkodott Ethan. - Lehet, hogy végignézhetjük, ahogy két párbajozó belsőépítész döntő csatát vív délben a Szökőkút tér közepén. Milyen fegyvernemet fogtok választani? Ki mér le nagyobb távot húsz lépéssel? Ki szab ki nagyobb kárpitot tíz nyisszantással? - Örülök, hogy ilyen mulatságosnak tartod a dolgot. - Drágám, lefogadom, hogy te vagy a nyerő. Ha a pozitív energiáról van szó, te vagy a legjobb - kuncogott a férfi. - Nem kérek a sziporkázó humorodból, Truax. Lehet, hogy szerinted a felvilágosult lakberendezés zagyvaság. De ettől még nem komplett hülye az, aki komolyan veszi. - Mikor neveztem én agyalágyultnak valakit, aki azért fizet, hogy megteremtsd a kellő energia-egyensúlyt az otthonában? - mondta a vérig sértődöttet sikeresen eljátszó Ethan. - Hát akkor minek nevezed? - Ügyfélnek - vágta rá Ethan hízelegve. - Helyes - bólogatott Zoe. - Gyorsan tanulok. - Ethan elkomorodott. - Valóban el akarod vállalni Tabitha Pine házát? Egy gurunak, gondolom, határozott véleménye van az energiaáramlásról. Megnehezítheti a dolgodat. - Szeretem, ha az ügyfél tudja, mit akar. Sokszor ihletet adnak az új ötletek. Mindig kihívást jelent egy határozott egyéniségnek dolgozni. Tanulok belőle. - Nekem is határozott véleményem van a házammal kapcsolatos terveidről, mégsem tekinted kihívásnak az ötleteimet. Mindig csak vitatkozol. Az asszonynak eszébe jutott a házzal kapcsolatos, utolsó beszélgetésük. Az öreg, mediterrán stílusban épített rezidencia a hollywoodi filmeket idéző, rikító rózsaszín luxusotthon volt. Ethan voltaképpen megörökölte a nagybátyjától, mivel egyetlen Susogó Forrás beli ingatlanügynök sem tudta eladni. Nem igaz! - Zoe megajándékozta a férfit a legkedvesebb mosolyával, melyet a különösen nehéz, útmutatásra szoruló ügyfeleknek tartogatott. Te mindig is kihívást jelentettél ügyfélként. De...? De ha rád hallgatnék, Éji Szellőben nem lenne más, csak fehér falak és fehér hintaszékek. - Na, ne túlozz. - A férfi szeme ravaszul megcsillant. - A fürdőszobába nem kérek fehér hintaszékeket.

10 Biztos? Ethan habozott; kissé megkeményedett sötét tekintete, miközben fontolóra vette a kérdést. Hát, most, hogy említetted... Na, most már elég, Truax tiltakozott Zoe. Nem is illenének oda vonta meg a vállát a férfi. Nem is. Zoe figyelte, ahogy a férje megeszi a curryt és a salátát; nyugodtabbnak látta, bár még mindig érezte a felszín alatt tomboló vihart. Bármi kínozta is Ethant, Zoe jól tudta, hogy sokkal mélyebbről fakad és sokkal nyugtalanítóbb, mint a Dexter Morrow-ügy vidámnak nem nevezhető befejezése. AHOGY ELMENT a fürdőszobaajtó mellett, meghallotta a villanyborotva tompa zúgását. Korábban kiszűrődött a zuhanyból kizúduló víz csobogása. Zoe megállt az előszoba közepén, és egy hosszúra nyúló percig elmerengett. Végül döntött. Meghúzta az övet a köntösön, és benyitott. Körülölelte a meleg pára. Ethan a tükör előtt állt; lazán feltekert törülköző fogta körül a derekát. Zoénak hirtelen kedve támadt végigfuttatni a tenyerét a férfi szépen ívelt, izmos hátán. Ethan a tükröt elhomályosító ködön keresztül lesett rá. Zoe döbbenten látta, hogy a férfi ragadozószemébe visszatértek a borongós, titokzatos árnyak. Ugyan minek borotválkozol meg lefekvés előtt? Felesleges mondta Zoe; igyekezett megőrizni a könnyed hangsúlyt. Mit számít? Összeházasodtunk. Jól van, ma este már harmadszor vagy negyedszer csúszott ki a száján a házasság szó. Már nem is számolta. Ethan kikapcsolta a borotvát, és egy határozott mozdulattal lerakta a pultra. Tudom. Zoe esküdni mert volna rá, hogy nagyobb lett a hőség a meghitt kis helyiségben. Hirtelen a trópusokon találta magát. Perzselő, érzéki bízsergés játszott végig a testén. Rosszkedvű gondolta Zoe, talán jobb lett volna, ha nem nyitok be. De már túl késő volt, nem volt visszaút. Ethan áttört a ködös párán. Rá oly jellemző módon, ruganyosan, visszafogott energiával közeledett feléje. Mikor odaért, két kezébe fogta az asszony arcát; ujjai beletúrtak a nő hajába, szája az ajkára tapadt. A férfiból áradó vad, perzselő vágytól Zoe reszketni kezdett. Erőszakos és éhes volt a csókja: felcsapó, ívelő, sistergő elektromos impulzussá változtatta a bizsergő vágyat. Zoe testének minden idegszála fellángolt. Remélte, hogy csak belül izzik. Ethan hosszasan csókolta, ízlelgette, körbeudvarolta, s megkapott Zoétól mindent, amit akart nem: megkapta azt, amire szüksége volt. Erős keze megkereste a derekát. Kioldozta a köpenyt tartó övet, és lemeztelenítette a nő vállát. A köpeny a padlóra omlott, és megpihent Zoe lábánál. A hálóing következett. A mezítelen asszonyt Ethan átölelte és magához húzta: olyan szorosan tartotta, hogy Zoe mozdulni se bírt. Tűz öntötte el a testét. Halk, apró sóhajjal tört fel enne az élvezet. Vágyakozva odasimult Ethanhez, s ujjai belemartak az izmosan ívelt vállba. Két keble beleütközött a férfi mellkasán göndörödő szőrbe. Eltűnt Ethan derekáról a törülköző. Zoe érezte a merev férfivágyat, amely keményen, súlyosan nekifeküdt csupasz combjának. A rátörő viharos szenvedély ellenére, mint egy árnyék, átsuhant rajta egy kellemetlen gondolat. Itt valami gond van. Ethan vacsora közben egy ideig jobb kedvre derült, de most ismét komor és ingerlékeny lett. A sötét energia tudatosan vagy tudat alatt átfordult nyers, szexuális vágyba. Az elmúlt néhány napban nem most először szeretkezik vele e veszélyes hangulat fogságában. Mit is mondott a vacsoránál? Valamit arról, hogy a szexet szívesen alkalmazza stresszoldásra. A veszélyes talán nem is a legjobb szó az Ethanben lobogó düh jellemzésére. Zoe természetesen nem féltette a saját testi épségét. Ethan sohasem bántaná. Mégis tudta, hogy a férfi ideiglenes ellenszerként alkalmazza a szexet a lelkébe maró méreg ellen. Néhány kielégült pillanat azonban nem enyhítheti örökre a kínt, ebben Zoe biztos volt; ez aggasztotta leginkább. Ethan két kézzel átkulcsolta a derekát s a levegőbe emelte asszonyát, aki azt hitte, a

11 hálószobába menekülnek a trópusokról. Helyette a férfi megpörgette és leültette a pultra, a mosdókagyló mellé. Zoe riadtan felsóhajtott, amikor csupasz csípője a hűvös csempéhez ért, de még mielőtt felfogta volna, hogy nem bújnak ágyba, Ethan a két lába közé lépett. Erezte: a férfi heves vágya lecsap rá, akár a forró, sivatagi szél. A zuhany és a borotválkozás mindig lelassít. Miért jöttél be? Ethan megérintette az asszony érzéki pontját, és lassan simogatta. Semmi baj. Gyorsan is lehet. Legalábbis néha. Néha a gyors a jó. Már kész volt befogadni Ethant. Ujjai körbefonták a férfit. Nekem talán jó, de neked nem. Szeretném, ha élveznéd. Semmi baj, Ethan. Magához húzta a férfit, és a vágy duzzasztotta vesszővel hívogatóan megsimogatta testének nedves nyílását. Nem kell mindig uralkodnod magadon. Nem, ha velem vagy. Ethan felnyögött, testének minden izma megfeszült. Zoe! Megragadta az asszony combját, és behatolt a testébe... mélyen és erőteljesen. Zoe lába átölelte Ethan derekát, és szorosan tartotta, miközben a férfi rohant szerelme beteljesülése és az így lopott röpke békesség felé. 3. ARCADIA AMES felébredt: idegtépő rettegés tört rá. Kinyitotta a szemét: feszülten hallgatózott. Reszketett, majd' kiugrott a szíve. Megpróbált nyugodtan lélegezni, de képtelen volt rá. Nem kapott levegőt. A hálószobában mozdulatlanul állt a sötétség. A beszűrődő holdfényben látta, hogy üres a szoba négy sarka. Senki sem állt az ágyánál. Az ajtóban sem sejlettek fel baljós árnyak. Nem hallotta léptek árulkodó neszét a nappaliból, sem a konyhából. Senkit sem látott, semmit sem hallott; ezek szerint senki sem játszotta ki a bonyolult riasztórendszert, amelyet Harry beszerelt a lakásba. Arcadia egyedül volt. Mégsem tudott megszabadulni a gyötrő érzéstől, hogy figyelik. Csüggedt volt és félt. Mi a baja mostanában? Az elmúlt napokban már többször is elfogta ez a furcsa érzés; most különösen erősen gyötörte. A Gyertya-tavon eltöltött hónapok maradandóbb sebet ejtettek rajta, mint gondolta. Szándékosan utaltatta be magát ez is hozzátartozott a tervhez, melyet azért talált ki, hogy elrejtőzzön a férje elől. Grant holtan szerette volna látni. Úgy gondolta, a férje nem keresi majd egy magán-elmegyógyintézetben. A Gyertya-tavi Udvarház azonban szerencsétlen választásnak bizonyult. A korrupt igazgató munkaidő után átengedte a velejéig romlott betegápolóknak az intézet irányítását. Az éjszaka jórészt viszonylag ártalmatlan, csip-csup ügyekkel telt. Néhány ápoló a kórház raktárának drogkészletét árusította. Mások kiütötték magukat a lopott gyógyszerekkel. A legtöbben békésen aludtak. Egy-két vadállat ellenben azzal szórakoztatta magát, hogy megerőszakolta a magatehetetlen, nyugtatóktól bódult nőbetegeket. Az Udvarházban eltöltött idő egyetlen jót hozott: a barátságát Zoéval. Együtt tervezgették a szökést. Időnap előtt lépniük kellett, mivel egyik este két züllött ápoló Arcadiáért indult. Reszketni kezdett, ha eszébe jutott, hogy meg akarták erőszakolni. Ha azon az éjszakán Zoe nem hallja meg, hogy viszik a vizsgálóba... Nem! Felejtsük el. Már nincs mitől félnie. Ethan a múlt hónapban gyakorlatilag letörölte az intézetet a térképről. Már csak Grant jelentett veszélyt. Allítólag meghalt Svájcban, de mivel Arcadia jól ismerte, nem hitt a síbalesetben, hisz túl

12 jókor jött. A holttest sem került elő állítólag hatalmas hótömeg temette maga alá. Arcadia ösztönei azt súgták, hogy Grant megrendezte a saját halálát, és most álnéven él valahol. Akárcsak ő. Óvatosan kitapogatta a pisztolyt, amelyet mindig ott tartott éjszaka az ágya alatt, ha Harry távol volt. Milyen megnyugtató érzés volt kézben tartani a fegyvert. Miután elszöktek az intézetből, mindent elkövettek Zoéval a biztonságuk érdekében. Zoe önvédelmi sportot tanult. Mivel tudta, hogy Grant egy nap még visszatérhet halottaiból, Arcadia a fegyver mellett döntött: vett egyet, és megtanulta használni. A pisztolyt szorongatva kidugta a lábát a fehér takaró alól; felállt, odasétált az ajtóhoz, és kikukucskált a nappaliba, ahol mindig égett a villany: halványan megvilágította a fehér szőnyeget és a sápadt bútorokat. Nem mozdultak meg az ismerős árnyak. Óvatosan előrelépett; az ezüstszürke hálóing a bokája körül kergetőzött. Mikor elérte a kapcsolótáblát, egyszerre felkattintott minden lámpát: fény árasztotta el a lakást az összes helyiséget, még a gardróbot is. Módszeresen, egyenként ellenőrizte a zárakat; megnézte az ablakokra és a bejárati ajtóra szerelt riasztókat is. Miután meggyőződött róla, hogy minden rendben van, eloltotta a villanyt, és odalépett az ablakhoz. Nem véletlenül választott első emeleti lakást; egyrészt úgy gondolta, nehezebb bemászni az ablakon, másrészt innen jobban látta az épületegyüttes középpontjában elterülő medencét és a kertet is. Kinézett a magányos éjszakába. Susogó Forrásban, éppúgy, mint számos arizonai településen, gyéren világították meg az utcákat. A hivatalos magyarázat szerint a város polgárai és a turisták nem élvezhették volna a maga teljességében az éjszakai égbolt szépségét, ha jobban kivilágítják a lakókörzetet és a bevásárló utcákat. Arcadia sejtette, hogy ez csak kifogás. Gyanította, hogy az önkormányzat szívesen spórol a villanyárammal. A tisztes arizonai emberek nem szeretnek adót fizetni. A lakóközösség, amelynek Arcadía is tagja volt, elhelyezett néhány alacsony fogyasztású lámpát a járdák mentén, és körben, az uszodát körülölelő kerítés mellett. Nem világított messzire az égők pislákoló fénye. Amikor Arcadia lenézett, sok sötét foltot látott. Sokáig figyelt, de egy portyázó kandúr kivételével semmi sem mozdult. Megcsörrent a telefon. Arcadia megijedt. Bosszúsan nyugtázta, hogy szaporábban ver a szíve. Odalépett a telefonhoz. Habozott, majd vonakodva felemelte a kagylót. A csudába, nem veszítheti el a fejét. Halló? Rendben vagy? kérdezte Harry Stagg minden bevezető nélkül. Arcadia meglepődött, hogy az ismerős hang hallatán mekkora kő esett le a szívéről. Felsóhajtott: Észre sem vette, hogy az előbb még lélegezni sem mert. A vonal másik végén tompán dübörgött a rockzene a háttérben, mire Arcadia majdnem elmosolyodott. Harry nincs oda a rockzenéért; Arcadiához hasonlóan jazzrajongó. Remekül vagyok válaszolta. Kényelmesen nekidőlt a dohányzóasztal előtt álló fehér bőrfotelnek. Nem úgy hallom. Feszült a hangod jegyezte meg Harry. Felébresztettelek? Azt hittem, még nem bújtál ágyba. Mindketten éjszakai baglyok voltak. Sok volt a közös bennük, többek között ez is. Nem árulta el, hogy nyugtalanul alszik, amióta Harry elment; ma a szokásosnál előbb bújt ágyba, mert ki akarta pihenni magát. Nem. Ébren voltam. Lerakta az asztalra a pisztolyt, és a telefonnal a kezében visszasétált az ablakhoz. Hogy megy a meló? Harry Stagg más volt, mint a többi férfi, akivel összehozta a sors; össze se lehetett hasonlítani azokkal a jól fésült, tehetős, befolyásos pénzeszsákokkal és részvényesekkel, akik benépesítenék azt a világot, amelyben Arcadia valaha forgolódott. Harry és Grant tűz és víz volt. Egy hónapja ismerkedtek meg, amikor Ethan áthozta Harryt Kaliforniából, és rábízta Arcadiát, míg ő Zoét igyekezett megvédeni volt férje rokonaitól. Harry meglepően hasonlított egy két lábon járó csontvázra. Mikor mosolygott, úgy festett, akár az ijesztő farsangi maszkok. Alig néhány hete ismerték csak egymást, Arcadía mégis úgy érezte, hogy rokon lelkek. Harry névjegyén ez állt: biztonsági szakértő, ami sok mindent takarhat. Arcadia viszont tudta, hogy most a testőrt jelenti, csak szépen körülírták. Harry elutazott a múlt héten: egy

13 texasi üzletember tinédzser lányára fog vigyázni egy ideig. Végzős gimnazista volt az ifjú hölgy. Azért küldték el a nyugati partra, hogy látogasson el a kaliforniai egyetemvárosokba. Ha körülnéz, állítólag könnyebben el tudja dönteni, melyik felsőoktatási intézménybe szeretne járni. De Harry szerint eddig elsősorban a boltok és a sztárok érdekelték. Rutin az egész mondta Harry. A kislány ma vásárolt három újabb cipőt, néhány retikült meg egy szűkre szabott pólót, amelyből kilátszik a köldöke. Begyűjtött néhány farmernadrágot is. Egyik szűkebb, mint a másik, szerintem csak cipőkanállal tudja majd felhúzni őket. Ugyan, Harry, rá se ránts. Miért foglalkozik egy profi efféle apróságokkal? Azért fizetik a profit, hogy semmi se kerülje el a figyelmét. Na, tudod, most, hogy láttam abban a falatka pólóban, lefogadom, hogy felpolcoltatta a cicijét. Ilyen fiatalon? Az az érzésem, hogy az ő jövedelemkategóriájába tartozó korabeli kiscsajoknak a szilikon és a fogszabályzó egy kategória. Járt már egyáltalán valamelyik egyetemen? Ma sikerült kemény negyedórát eltöltenünk a Pomonán és vagy fél órát az USC-n. Jó helyek. Jó tanuló? Össze tud szedni annyi pontot, hogy felvegyék? Fene se tudja, de ha apuci kinyitja a pénztárcáját, bármelyik suliba bekerül a kislány, ahová csak akar. A háttérben hangosabban dübörgött a zene. Hol vagy? érdeklődött Arcadia. Valami tiniklubban. Ha szerencsém van, ép dobhártyával megúszom a koncertet. Meddig tart? A meló vagy a koncert? Arcadia ajkán halovány mosoly jelent meg. A meló. Hát, tudod, majdnem szívrohamot kaptam ma reggel, mikor bejelentette, hogy itt szeretne maradni a hónap végéig. De szerencsére apuci idetelefonált, és közölte vele, hogy tíz nap múlva vissza kell térnie Texasba. Te is hazarepülsz vele? Nem kell. Az apja ideküld valakit a kedvenc ügynökségétől. A tag itt felszedi a kislányt, és hazakíséri Dallasba. Engem csak azért bérelt fel, mert olyan embert akart a lánya mellett tudni itt, Dél-Kaliforniában, aki ismeri a helyi viszonyokat. Tehát tíz nap múlva hazajössz? Hosszú csend következett. Arcadia néhány másodpercig azt hitte, hogy kikapcsolták a telefonját, majd rájött, hogy még mindig hallatszik a rockzene. Harry? Itt vagyok felelte Harry; hangja furcsán, színtelenül csengett. Azt hittem, megszakadt a vonal. Történt valami? Le kell tenned? Dehogy, csak rájöttem, hogy én Susogó Forrásra nem úgy gondolok, mint az otthonra, ennyi. Ó... Arcadia nem tudta, mit mondjon. Meg kell hagyni, bár ő maga is több mint egy éve itt él már, csak mostanában kezdi otthon érezni magát. Nem tudta, mikor következett be a fordulat. Valamikor azután, hogy megismerkedett Harryvel, gondolta. Bármit jelent is számára ez a hely, itt Harry nincs otthon, figyelmeztette magát. Harry San Diegóban lakik. Hogy is felejthette el. Hát igen szólalt meg Harry; hangja már nem csengett közönyösen. Arcadia rádöbbent, hogy elvesztette a fonalat. Miről is beszélgettek? Mi hát igen? Hát igen, tíz nap múlva hazamegyek, miután feltoltam a kislányt a repülőre válaszolta Harry nyugodtan. A határozott ígéret hatott: mintha valamiféle mágus szer lett volna, depresszió ellen. Jól hangzik jegyezte meg Arcadia. Megkönnyebbülés és boldogság költözött az idegtépő rettegés helyébe, amelyre korábban felriadt. Magabiztosabb és nyugodtabb volt, amikor néhány perccel később letette a kagylót. Már nem félt a sötéttől.

14 4. HIÁBA VOLT Ethan óvatos, Zoe még ébren volt, és észrevette, hogy kibújik az ágyból. Várt néhány percet, hátha a fürdőszobába tart a férje. Okkal indulhat arrafelé az ember az éjszaka közepén, figyelmeztette magát Zoe. Semmi gond, ha nem kezd el öltözködni. Kinyitotta a szemét, és figyelte, ahogy a férfi átbotorkál a kis hálószobán a szekrény irányába, majd kitárja a szekrényajtót, és elővesz egy nadrágot. - Tudod, remek besurranó tolvaj lenne belőled. - Zoe felült, és átkulcsolta a térdét. - Egész ügyesen osonsz ki egy hölgy hálószobájából. Ethan egy pillanatig dermedten állt, majd bebújt a nadrágba. - Bocsánat, nem akartalak felébreszteni. - Igen, észrevettem. - Zoe... - Ethan, elmondanád, mi folyik itt? Nem tudtam aludni. - Ethan belebújt egy tiszta, fekete pólóba. - Gondoltam, nem szeretnéd, ha hajnalig fel-alá járkálnék a nappaliban, úgy gondoltam hát, inkább sétálok egyet odakint. Sétálsz egyet odakint? Igen. Az éjszaka kellős közepén?! Gondoltam, jót tesz a friss levegő. Süket duma. - Zoe félredobta a takarót, és kipattant az ágyból. - Ugye, itt akartál hagyni? Mi az ördögről beszélsz? Itt akartál hagyni az éjszaka közepén. - Zoe hirtelen rádöbbent, hogy hadonászik. 0, mennyire gyűlölte ezt a rossz szokását, de már késő. Gyorsan összefűzte a keble alatt a karjait, szorosan átölelve fájdalmát és dühét. - Ez hihetetlen. Többet vártam tőled, Ethan Truax. Tisztázzunk valamit. Ethan gyors, kimért mozdulattal felrántotta a cipzárját. - Nem akartalak itt hagyni. Sétálni indultam.. Nagy különbség. - Várj csak, ezt nem hiszem el. Nagyon furcsán viselkedtél az elmúlt hetekben. Azt hiszem, azért, mert meggondoltad magad: már nem akarsz nős lenni. Könnyek égtek Zoe szemében. - Ugye, meggondoltad magad, csak nincs merszed bevallani? - Nem igaz. - Szabad akarsz lenni. Erről van szó? Neked csak szerető kell, hogy kiszállhass, ha ráuntál. Valld be! - A fene egye meg, ne add már a számba a szavakat! - Ethan két hatalmas lépéssel az asszony mellett termett, és karon ragadta. - Nem akarok kiszállni ebből a házasságból. - Nem? - Nem. Akkor miért viselkedsz úgy, mintha a legközelebbi kijáratra vadásznál? pillantott rá Zoe. - Nem akarlak elhagyni - csattant fel Ethan. - De talán jobb lenne, ha egy ideig visszaköltöznék a házamba. - Tudtam. - Ugyan, mit tudsz te. Csak azt hiszed, hogy tudsz valamit. Ennek semmi köze sincs hozzád, se a házasságunkhoz. Hazudsz! Akármiről van is szó, csak árthat a kapcsolatunknak. - Zoe, most nem vagyok éppen szórakoztató társaság. Zoe a férfi vállára tette a kezét. Ne felejtsd el: a feleséged vagyok, és nem a szeretőd. Ne foglalkozz vele, engem nem érdekel, mennyire szórakoztató vagy éppen. - Valóban? - kérdezte Ethan zord mosollyal. - Ez nekem új, pedig nem először nősültem. - Nem érdekel, mi volt eddig. Az összes előző házasságod vakvágány volt. - Vakvágány? Ejha, hogy erre én nem jöttem rá. Te elviseled a rossz álmaimat. - Zoe gyengéden megrázta a férfit, aki meg se rezdült erre. - Én is elvisellek, amikor nem vagy éppen szórakoztató társaság. így megy ez.

15 - Zoe... - Mondd el, mi bajod. Tudom, hogy bánt valami. Mesélj nekem, Truax. A férfi kibontakozott az ölelésből, és hátralépett. - Ilyenkor, novemberben mindig elfog a nyugtalanság, ennyi az egész. Miért? Az időjárás az oka? Nem valószínű. Hiába volt november, Arizonában voltak. Az időjárás az elmúlt néhány héten olyan remek volt, hogy álmodni sem lehetett volna jobbat. - Zavar, hogy hosszabbak lettek az éjszakák? Csak nem lettél depreszsziós, mert rövidebb ideig süt a nap? - Nem. Nem nyomaszt az időjárás. Nem érdekel, hány órán át süt a nap. - A holdfény ösvényt vágott közéjük. Ethan Zoéra pillantott, és folytatta: - Az elmúlt néhány évben mindig ilyen hangulat fogott el novemberben. Ebben a hónapban rabolták el és gyilkolták meg Drew-t. - Az öcséd halálának évfordulója. - Zoe hirtelen mindent megértett. Részvéttel vegyes megkönnyebbüléssel sietett oda a férfihoz, és átölelte. - Hát persze. Tudhattam volna. Az idén, augusztusban volt néhány rossz napom. Csak akkor döbbentem rá, miért, amikor eszembe jutott, hogy akkoriban halt meg Preston. A gyilkosság után csapás csapást követett; közéjük tartozott a rémálom, hogy bedugták az elmegyógyintézetbe. Augusztusban mindig kísérteni fogják a rossz emlékek. Semmi kétség: a november örökre nehéz időszak lesz Ethan életében. Ethan magához húzta. - Bonnie és a srácok is évről évre átélik ugyanezt. Zoénak eszébe jutottak a közös étkezések: az elmúlt néhány héten többször is együtt evett a sógornőjével és a fiaival. Érezhetően feszült volt a hangulat, döbbent rá hirtelen. - Bonnie egy kicsit csendesnek tűnt a hónap elején. Észrevettem, hogy a srácok viszont a szokásosnál többet vitatkoznak - jegyezte meg. - Az idén Bonnie és Theo sokkal könnyebben átvészelte a dolgot, de Jeff még mindig sokat kínlódik. - Ethan megdörzsölte a tarkóját. - Azt hiszem, én is. - Általában mikor ér véget a nehéz időszak? - Hónap végén. - A férfi habozott egy kicsit, majd hozzátette: - Közvetlenül az után a nap után, amikor Simon Wendover vízbe fulladt. Szinte napra pontosan két évvel Drew után halt meg. - Értem. Zoe tudta, hogy Simon Wendover volt felelős Drew Truax haláláért. Ethan nyomozott utána és bizonyítékot gyűjtött ellene. De végül az igazság malmai lassan őröltek, sőt a munkájukat is rosszul végezték, és Wendover szabad emberként sétált ki a tárgyalóteremből. Nem élvezte azonban sokáig a szabadságot. Egy baleset során vízbe fulladt, egy hónappal azután, hogy berekesztették a tárgyalást. Zoe ott állt a férjével a holdfényben, és átölelte; mikor érezte, hogy megkönnyebbül egy kicsit, kézen fogta. - Gyere! - mondta, és kivezette a hálószobából. - Gyere ki a konyhába, igyunk langyos tejet. 3 Ezzel szoktalak megvigasztalni, ha rémálmaid vannak. Ugye, hatásos? Azt hiszem, most jöhetne valami erősebb is. Ahogy akarod. Zoe mosolygott. Ethan követte a konyhába. Az asszony kivette a konyakot a szekrényből, és kitöltött egy pohárra valót. Az asztalnál üldögéltek, miközben Ethan felhajtotta a szíverősítőt. Utána visszasétáltak a kivilágítatlan hálószobába. Ethan levetkőzött aznap este immár másodszor. Zoe ásítva bemászott a gyűrött ágyba. Ha nem bírsz aludni, ülj le a nappaliba, és olvass valamit. Foglald el magad. De ígérd meg, hogy nem osonsz ki egy magányos éjszakai sétára. Ígérem bólogatott a férfi. Odabújt Zoe mellé, és magához húzta. Zoe érezte, hogy a férfi súlyos teste megpihen az övén. Ethan hamarosan elszenderedett. Nem úgy Zoe: sokáig hevert ott álmatlanul, és azon járt az esze, amit Ethan mesélt. Biztosra vette, hogy minden igaz, amit a férfi mondott. Nem hazudott. Zoe tudta, milyen a hazugság. Ő maga is sokat hazudott, hónapokon át, miután elszökött az intézetből, és álnéven kellett élnie. Nem, ma este Ethan nem hazudott; mégsem árult el mindent. Vajon mit hallgatott el, és

16 miért érezte úgy, hogy nem mondhatja el a teljes igazságot? 5. SHELLEY RÜSSEI.L kirázta a fényképeket a borítékból, és letette őket az íróasztalra. Mit szól hozzá? A nagydarab férfi felmarkolta a képeket. Shelley büszke volt rájuk. Három napjába telt, mire elkészítette az összes képet Susogó Forrásban, de úgy gondolta, John Branch és titokzatos főnöke meg lesz elégedve. Végigmérte a férfit, aki a fényes fotókat lapozgatta. Attól, hogy ő nyolcvankét éves volt, Branch pedig a harmincas évei elejét taposta, nyugodtan elfantáziálhatott egy kicsit. Meg kell hagyni, Branch a két lábon járó eszményi férfi volt, ha valaki kedvelte a macsó, határozott, katonás típust. Shelley mindig is bukott az egyenruhás férfiakra. Kettőhöz nőül is ment. Az egyiket eltemette, a másiktól elvált. A kemény állkapcsú, hideg tekintetű Branch jóvágású ember volt; még egy viking is megirigyelhette volna széles pofacsontját. Modellt állhatott volna egy plakáthoz, amely valamelyik elit katonai alakulatba toborozta a népet. Shelley arra tippelt, hogy talán valamikor régen a különlegés alakulatnál szolgált. Branch, ez nem vitás, komolyan edzett. Szépen gömbölyödött, dudorodott a megfelelő helyeken. Most találkozott másodszor Shelley-vel. Először is hasonló öltözéket viselt. Nadrágja szorosan feszült izmos combján, csoda, hogy nem pattant szét a varrás. A rövid ujjú, szürke pulóver feszesen simult a mellkasán: kirajzolódtak a szépen formált izmok. Úgy gondolta azonban, hogy harminc-negyven évvel korábban sem merészkedett volna messzebb mint hogy fantáziálgasson John Branch-ről. Miután már szinte egy emberöltőt lehúzott magánnyomozóként, eszébe se jutna viszonyt folytatni egy ügyfelével. Mégsem a szakmai etika tartotta volna távol ettől az embertől. Megszegte már a szabályt az elmúl évek során, lefeküdt néhány ügyfelével, mégse szakadt le az ég. John Branch azonban más volt. Shelley-ben felmerült a gondolat, hogy valami gond lehet kliense agytekervényeivel, hiszen Branch katonás magatartása némiképp gépies, sőt egyenesen kísérteties volt. Kiváló felvételek, Russell asszony - mondta a férfi. Pattogósan, katonásan ejtette ki a szavakat. Remek felderítőmunkát végzett. - örülök, hogy elégedett. - A szék nyikorgott, mikor Shelley hátradőlt. Már legalább húsz éve így nyikorog. Ideje lenne megolajozni. - Biztos, hogy ezt a nőt keresik? Az alany nyilvánvalóan megváltoztatta a hajszínét, és más stílusú ruházatot visel, de vannak dolgok, melyeken nem lehet változtatni. Úgy tűnik, megfelel az általam adott személyleírásnak. - Nemegyszer kerültem közvetlen közel hozzá. Vitathatatlan: ugyanolyan magas, ugyanolyan a testalkata és a szeme is. Egy kicsit vékonyabb talán, ez minden. Megmutatom őket a főnökömnek, majd ő meghozza a végső döntést. - Branch egyesével lerakosgatta a képeket az íróasztalra: szép, szabályos sorba rendezte őket. - Azonosítani tudta a hozzá közel álló személyeket? - Igen. - Megmutatta a férfinak a laptopjába begépelt, két oldal jegyzetet. - Mindannyian szerepelnek a pizzériánál készült csoportképen. Jobbra a két nő: Bonnie Truax és Zoe Truax. Zoét korábban Sara Clelandnek hívták. Tavaly többnyire a Zoe Luce nevet használta, majd hozzáment egy Ethan Truax nevű férfihoz. Branch metsző pillantást vetett rá. - Miért szerepel más néven? Úgy tűnik, nem szeretné, ha kiderülne, hogy egy elmegyógyintézetben volt. Branch elgondolkozott. - És a két fiatal srác? Bonnie gyerekei. Az apjuk meghalt, úgy három éve gyilkolták meg Los Angelesben.

17 Branch a képen látható két férfira koncentrált. - Ki a kopasz, farmeringes alak, az a vadmotorosféle? - A neve Singleton Cobb. Shelley-t mulattatta Branch Cobbra vonatkozó megjegyzése. - Mint mondják, a látszat néha csal. Van egy antikváriuma. Régi könyvritkaságokkal foglalkozik. Branch a fejét ingatta: egy android, aki megpróbál olyan adatokat feldolgozni, melyeket nem tud beilleszteni a rendszerbe. - Fene se gondolná, hogy könyvkereskedő. - Igaz - bólintott rá a nő. - Mit tud még róla? - Nem volt elég időm alaposan utánanézni mindennek - emlékeztette a férfit. - Azt mondta, hogy a főnöke sürgősen meg szeretné tudni, ki a nő. - Mit gondol, ez a Cobb az alany szeretője? - bökött rá Branch a képre. Az idős asszony vállvonogatva válaszolt: - Amennyire meg tudtam ítélni, csak az egyik barátja. Szeretné, ha utánanéznék? Egyelőre nem. Majd meglátom, mit szól hozzá a főnököm. - Branch figyelnie a képen látható másik férfi felé fordult. - É s ő? Ethan Truax, Zoe férje. Magánnyomozó. Van egy kis irodája. - Nyomozó? - Branch teste megfeszült: kiduzzadtak az izmok a felkarján és megvastagodott a nyaka. - A főnököm biztosan kíváncsi lesz rá, miért barátkozik az alany egy magánnyomozóval. - Megítélésem szerint nem akar tőle semmi különöset. Legalábbis nem szakmai szempontból nézve, az biztos. Ugy tűnik, Cobbhoz hasonlóan Truax is csak egy ismerős. Biztos, hogy nem fűzi intim kapcsolat a... huh, az alanyhoz. Branch még egy ideig Truaxot nézegette, majd rábökött a következő képre: - Az alany tulajdona ez az üzlet? Az Eufória Galéria. Igen. Egy elit bevásárlóközpontban van, a Szökőkút téren. Remekbe szabott ajándéktárgyakat árul: kézzel készült ékszereket, kerámiát, iparművészek munkáit, miegyebet. Hű, micsoda váltás ez az alany számára - merengett Branch. - Pénzügyekkel foglalkozott. - Teljesen biztos benne, Mr. Branch, hogy ezt a nőt keresi az ügynökségük? Elismerem, illik rá az öntől kapott személyleírás, de közölnöm kell önnel, hogy semmi más nem egyezik. Alaposan ellenőriztem a múltját. Ugy tűnik, Arcadia Ames nem azonos a keresett személlyel. - Uj személyazonosságot vásárolt. Esetleg többet is. Könnyen megy ez manapság. - Tudom - jegyezte meg Shelley türelmesen. - Ha valóban így van, rendkívül körültekintő volt. Nem most kezdtem a szakmát, de még nem találkoztam ilyen tökéletessel. Végignéztem mindent: az egyetemista, a középiskolás és az általános iskolás éveit is. Meg tudom mondani, mikor kapta a kötelező védőoltásokat. Többnyire nem jellemző ez a fajta alaposság, ha hamis személyazonosságot vásárol valaki. - Szép vagyonra tett szert, mikor terroristák és drogkereskedők pénzét mosta - suttogta Branch. - Bármit ki tud fizetni. - Mindenesetre, biztosra akarok menni. Tudni akarom, hogy a főnöke valóban ezt a személyt keresi-e, ennyi. Nem venném a lelkemre, ha hibáznék egy ilyen ügyben. - Ne aggódjon, Russell asszony! A főnököm csak akkor lép, ha biztosra megy. - Mi a következő teendő? - Nem adhatok ki információt. - Azért megkérdezhetem. Egy kicsit kíváncsi vagyok, ennyi az egész. Az FBI ritkán kér segítséget egy magamfajta, egyszemélyes nyomozóirodától. - Egy pillanatra elhallgatott. - Nem mintha nem örülnék a megbízásnak. Branch komoran összevonta szőke szemöldökét. Shelley tudta: most azt fontolgatja, vajon mit árulhat el még: A szővetségiek nem szeretik, ha egy kívülálló faggatózik. Mindig csak a legszükségesebbet szokták közölni. - Susogó Forrás viszonylag kis város - szólalt meg végül Branch. - A főnököm nem akarta megkockáztatni, hogy kiküld egy csapatot az előzetes felderítőmunka elvégzésére és a személyazonosság megállapítására. Félt, hogy az alany kiszúrhatja a profikat. Gondolta, kevésbé szembetűnő egy kisstílű nyomozó, aki hagyományos módszerekkel dolgozik. Shelley igyekezett elereszteni a füle mellett a sértő megjegyzéseket. A fene egye meg, hát ő

18 micsoda, ha nem profi! Branch még meg se született, amikor ő elkezdte a szakmát. Egy dologban viszont igazat adott a férfinak: ő legalább olyan kisstílű, mint maga a megbízás. - Van egy tekintélyes cég Susogó Forrásban - válaszolta Shelley. - A Radnor Biztonsági Rendszerek. Miért nem nekik szólt a főnöke? - Hasonló okokból. - Branch felállt és nekilátott összeszedegetni a képeket. - Egy kis, zárt közösségben nem szerencsés a helybéliekhez fordulni. Mindenki ismer mindenkit! Túl nagy a rizikó, eljárhat valakinek a szája. Az alany fülest kap, hogy figyelik, aztán megint eltűnik, mint a kámfor. Úgy látom, óvatos ember a főnöke. Az. Shelley éppen tovább akart faggatózni bár jól tudta, hogy kényes kérdést feszeget, amikor félbeszakította a halk, kitartó petty, pitty, pitty. Branch mogorván ránézett: Ez meg mi? Az órám. Elnézést. Idegesen megnyomta a kis gombot, hogy elhallgattassa a szerkezetet. Itt az idő, be kell vennem a gyógyszereket. Az én koromban az ember már bánja, hogy nem vett gyógyszergyári részvényeket. Branch bólintott: nyilván ő is így gondolta. Shelley figyelte, ahogy kiegyengeti a képek sarkát, és gondosan berakosgatja őket a borítékba. Volt valami furcsa ebben a néhány, apró mozdulatban: olyan volt, mintha ejtőernyőt hajtogatna vagy fegyvert tisztogatna. Mintha csatára készülne, és megnézné, hogy minden rendben van-e. Az ember azt gondolná, az élete múlik azon, hogy tökéletesen összeilleszti-e a fényképek sarkát. John Branch életét nyilvánvalóan két vezérszó határozta meg: a rend és a precizitás. Méltányoljuk a buzgalmát, Russell asszony. Köszönöm, a kormány nevében. Branch a hóna alá csapta a fényképekkel teli borítékot és az aktát. Mivel tartozom még? Semmivel. Az előleg fedezte az időmet és a fényképekkel járó költségeket is. Shelley nem számolta fel a másodpéldányok árát, melyeket a saját aktáihoz rendelt meg. Ezzel hozzájárulok a kedvezőbb költségvetési mérleghez vigasztalta magát. Branch bólintott egyet, sarkon fordult, és elhagyta az irodát. Amikor becsukódott mögötte az ajtó, Shelley felállt, odament az ablakhoz, és figyelte, ahogy beszáll a fehér autóba; nem látott rajta feliratot. Elhagyni a parkolót és elvegyülni a phoenixi forgalomban hétköznapi dolog, Branch-nek mégis sikerült mindezt úgy végrehajtania, mintha gondosan tervelt katonai manőver lett volna. Shelley elgondolkozva állt ott, míg ismét meg nem szólalt az óra. Felsóhajtott és kiment a fürdőszobába, amely egyben betöltötte a tároló szerepét is; kihúzta a mosdógyló melletti fiókot, és elővett egy méretes gyógyszeradagolót. A hosszúkás műanyag dobozt rovátkákra osztották: a hét minden napjára jutott egy rubrika, amelyet tovább tagoltak négy kisebb, reggel, délben, este, éjszaka felirattal ellátott rekeszre. Mindegyiket telezsúfolták tablettával. Shelley mindenre kapott gyógyszert, a szívétől és vérnyomásától kezdve az enyhe inkontinencián át az ízületi gyulladásig. Mennyi pirula gondolta; de egyik sem adta meg neki azt, amire a leginkább szüksége volt: a nyugodt éjszakát. Miután lenyelte a tablettákat, visszament az irodájába. Leült az íróasztalhoz, és előhúzta a kis jegyzettömböt, amelybe leírta első benyomásait John Branch-ről és titokzatos főnökéről. Figyelmesen megnézte a szót, melyet azután jegyzett le és húzott alá kétszer, miután meglátta Branch igazolványát. FBI. 6. NEM ÉRDEKELNEK a barátnői - mondta Grant Loring, aki nyilvános fülkéből telefonált. - Az elmondottakból ítélve egyikük sem lehet veszélyes. - Igen, uram, egyetértek - helyeselt John Branch vonal másik végén. Grant alig értette, mit mond. A háttérzaj tompa moraja elnyomta a hangokat a hatalmas plázában. Nevetséges, hogy egy bevásárlóközpontból, egy_ nyilvános fülkéből kell intéznie az ügyeit, gondolta. Fárasztó és drága. Hihetetlenül sok értékes órát pazarolt el az elmúlt néhány nap során, amikor ide-oda taxizott a bevásárlóközpontok és a hatalmas scottsdale-i szórakoztató komplexumok között, és sorra járta a nyilvános fülkéket.

19 Csupán az egyik problémát jelentették a kommunikációs nehézségek. Túl kockázatos lett volna számítógépen keresztül átküldeni az adatokat, ezért meghagyta Branch-nek, hogy a fényképeket és az aktát a kagyló alá ragasztva hagyja ott az egyik férfi-vécében. Nagy vesződség volt, hogy mindent készpénzben kellett kifizetnie. A legbosszantóbb az egészben, hogy az adatgyűjtést olyan harmadrendű alkalmazottakra kellett bíznia, mint a vén magánnyomozónő. Nagyon jól tudta azonban, hogy manapság, amikor akár több ezer kilométerről is le lehet hallgatni a telefonvonalakat, és az Interneten játszva követheti bárki a hitelkártyatranzakciókat, a hagyományos módszer az egyetlen járható út, ha nem akarja felhívni magára régi haragosai figyelmét. Két éve a világhálón keresztül üzleteit, és majdnem az életével fizetett érte. Megvárta, míg egy falka, lármás tinédzser elment a telefonfülke mellett, aztán folytatta a beszélgetést. Mint említettem, a két nő felől nyugodtan alhatunk. Russell jelentése szerint az egyik igazi klinikai eset, már megjárta az elmegyógyintézetet is, a másik egy anya, aki egyedül neveli a gyermekeit, és részmunkaidőben dolgozik, egy könyvtárban. Igenis, uram - vágta rá Branch. Ha Arcadia Amesnek egyszerűen nyoma veszne, a nő nem tehet mást, bejelenti az eltűnését a rendőrségen, aztán kész - mondta Grant, inkább magának, mint Branch-nek. - Ugyan ki foglalkozik az efféle bejelentésekkel? Évente több ezer ilyen eset fordul elő, aztán kutya se törődik vele. A magánzsaru már kevésbé sima ügy. Ha Ames eltűnik, lehet, hogy nyomozni kezd utána. Szakmabeli. Russell jelentésében az áll, hogy a Zoe nevezetű,őrült nő a felesége. Igenis, uram. Hát ez átkozottul furcsa. Hogy lehet egy magánnyomozó annyira ostoba, hogy elvesz egy diliházból szökött nőt? Sajnálom, uram - válaszolta Branch mogorván. - Fogalmam sincs róla. Grant legszívesebben néhányszor a falhoz verte volna a telefonkagylót elkeseredésében. Branch jó munkát végzett, de megvoltak a maga hibái. Kockafejű volt. Grant magában elnevezte Fura Johnnak. Truaxról nem tudnak semmit. Nem szeretem az ilyet - jegyezte meg. Russell ajánlkozott, hogy alaposabban körülszaglássza. Felhívhatom. Adjam ki az utasítást? Grant eltöprengett. - Nem, jobb, ha most már kihagyjuk. Így is a kelleténél többet tud. Ha a Truax nem álnév, könnyen utána tudok járni. Majd én elintézem. - Igenis, uram. - Hol van most? - A lakásomon -.felelte Branch. - Kondizni akartam délután. Mit kíván, maradjak telefonközelben? A kondi, a kondi! Ez az alak megszállott - gondolta Grant. Vagy valami hasonló. Fura, az biztos. - Nem szükséges - mondta. - Eltart egy ideig. Fél hatkor felhívom. Addigra kiderítem, hogy számolnunk kell-e Truaxszal, vagy sem. - Igenis, uram! Grant letette a kagylót, és elindult a legközelebbi kijárat felé. Már csak ez hiányzott. Micsoda időpazarlás már megint. Biztosra kellett azonban mennie, nem hibázhatott. Truax miatt felmerült néhány kérdés, először választ kell keresni rájuk, addig nem léphetnek. Odakint taxiba szállt. Branch azt hitte róla, hogy egy állami szerv vezetője, amely hivatalosan nem is létezik, annyira titkos. Részben igaza van, merengett Grant. Valóban nem létezik. Ő találta ki. Előkotorta a régi szép időkből megőrzött, hamis ügynökigazolványt, így könnyebben meg tudta etetni Branch-ot. Figyelmeztették: bár Branch hajlandó gyilkolni, megvan a maga bizarr kódexe. A haza harcosának tekintette magát. Csak az igazság, a törvény és Amerika nevében követett el gyilkosságot. Gyorsan össze lehet szedni ezt-azt Truaxról - gondolta Grant. Nem kell hozzá más, csak egy közhasználatban lévő számítógép. Grant tudta, hol találhat ilyet: a legközelebbi scottsdale-i könyvtárban. Elég gyorsan választ kapott a kérdéseire, de egyik sem örvendeztette meg. Módosította a tervet. Aznap délután fél hatkor már egy másik bevásárlóközpontban állt meg egy nyilvános fülke előtt.

20 Branch-ot a helyén találta. Látta maga előtt, ahogy ott gubbaszt a nyomorúságos, kicsi, ütött-kopott lakásban. De azért ismerjük el az érdemeit: mindig teljesítette a parancsot. Tulajdonképpen szinte vallásos áhítattal engedelmeskedett. Grantben felmerült a kellmetleten gondolat: ez az egyik eszköz, amellyel Branch meg tudja őrizni maradék józan eszét. Truax problémát jelent, az biztos - jelentette be. Nem is kicsit. A délutáni nyomozás eredménye voltaképpen új megvilágításba helyezi az egész hadműveletet. Igen, uram? Azt mondják, Ethan Truax pénzmosással foglalkozott Los Angelesben. Bár sose tudták bebizonyítani, biztos, hogy az öccsének, Drew Truaxnak dolgozott, aki nagy fejes volt. Ethan végezte a piszkos közvetítőmunkát. Ő találkozott a kábítószer-csempészekkel és a terroristákkál, és ő juttatta át a kápét a határon, aztán különböző bankokban helyezte el. Mi történt? Állítólag belső hatalmi harc tört ki - felelte Grant az előre kitalált forgatókönyv szerint. - Mire lecsengett az ügy, Drew Truax már halott volt. Nyilvánvalóan egy Simon Wendover nevű férfi parancsára követték el a gyilkosságot. Truax halála után minden omladozni kezdett. Úgy tűnik, Ethan Truax még időben ki akart szállni a buliból. De először megszabadult Wendovertől. - Ő nyírta ki Wendovert? - A hivatalos verzió szerint Wendover vízbe fulladt hajózás közben. M i v e l nem voltak szemtanúk, nem indítottak eljárást Truax ellen. Sohasem emeltek vádat ellene. - Mit keres Truax Susogó Forrásban? - Azt hiszem, mondhatjuk, hogy folytatja a családi vállalkozást. - Pénzmosás? Bizony. Új helyen, de kocsival még mindig gyorsan elérheti a határt. - Grant elhallgatott, majd előállt az aduval. A fényképek alapján feltételezhetjük hogy új társat is talált magának. Arcadia Amest? Igen. Ez az ügy sokkal bonyolultabb, mint először gondoltam. Truax mindenképpen problémát jelent. De rájöttem, hogyan üthetnénk több legyet egy csapásra. Felvázolta a módosított tervet, de Fura John képességeire való tekintettel nem bonyolította túl. Végre tudja hajtani a... a módosított küldetést? kérdezte, miután befejezte, Fura John imádta a küldetés szót; mintha valamiféle Szent Grál lett volna a szemében. Igenis, uram. Teljesíteni fogom a küldetést, uram! Balesetnek kell tűnnie hangsúlyozta Grant. Világos? Igenís, uram! Grant lerakta a kagylót, és vett magának egy dupla feketét. Jobb lett volna egy martini: mindig feszült és ideges lett, ha Branch-csal beszélt. Egy régi szívességért cserébe kapott csak embert a munkára, így nem válogathatott. Be kellett érnie azzal, akit ajánlottak, mivel nem szalaszthatta el a kedvező alkalmat. Szerencséje volt: a szuka tudtán kívül beleakadt az egyetlen csapdába, amit annak idején még ki tudott helyezni egy bankszámlához kapcsolódott, melyet Arcadia álnéven, más személyazonossággal nyitott. Grant csaknem két éven át leste a számlát, odafigyelt minden apró mozgásra. Miután több mint egy év elteltével jele sem volt annak, hogy Arcadia megpróbált volna hozzáférni a pénzhez, Grant eltűnődött, vajon valóban belefulladt-e azon a bizonyos éjszakán a tóba? November másodikán azonban átutaltak nyolcezer dollárt a titkos számláról; Grant rémálma valóra vált, s megoldásra várt: Arcadia él és nála van az átkozott fájl. Azt tette, ami a legjobban ment neki. A pénz nyomába eredt, így jutott el Arizona államba, Susogó Forrásba. 7. ZoE másnap reggel az új gabonapehellyel inditott. Ethan észre se vette, míg udvariasan le nem nyelte a kalciumtablettát és a komplex, ásványi anyagokat, antioxidánsokat is tartalmazó vitamintablettát, amelyet Zoe odakészített a frissen