NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TUDOMÁNYOS INTÉZET. Közleményei 162. sz.

Átírás

1 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI TUDOMÁNYOS INTÉZET Közleményei 162. sz. Témavezető: Rechnitzer János DSc intézetigazgató Készült a Miniszterelnöki Hivatal megbízásából A TUDÁS- ÉS TECHNOLÓGIATRANSZFER LEHETŐSÉGEINEK JOBB KIHASZNÁLÁSA A REGIONÁLIS KÜLÖNBSÉGEK CSÖKKENTÉSÉRE GYŐR, JÚNIUS

2 Témavezető: Rechnitzer János DSc intézetigazgató Közreműködött: Csatári Bálint CSc MTA RKK ATI, Kecskemét (IV. fejezet) Csizmadia Zoltán MTA RKK NYUTI, Győr (III., VI. fejezet) Dőry Tibor PhD MTA RKK NYUTI, Győr (I. fejezet) H. Barsi Boglárka MTA RKK NYUTI, Győr (VII. fejezet) Kanalas Imre MTA RKK ATI, Szolnok (IV. fejezet) Lengyel Balázs SZTE hallgató (V.5 fejezet) Mezei Katalin MTA RKK NYUTI, Győr (V. fejezet) Rechnitzer János DSc MTA RKK NYUTI, Győr (II., III. fejezet) Smahó Melinda MTA RKK NYUTI, Győr (II. fejezet) Tóth Krisztina MTA RKK ATI, Kecskemét (IV. fejezet) Szerkesztette: Mezei Katalin MTA RKK NYUTI, Győr Csizmadia Zoltán MTA RKK NYUTI, Győr Vasvári Bálint MTA RKK NYUTI, Győr Minden jog fenntartva. A kötet egészének vagy részeinek másolása és sokszorosítása csak a megbízó és a készítők engedélyével lehetséges.

3 TARTALOMJEGYZÉK VEZETŐI ÖSSZEFOGLALÓ I. A tudásalapú gazdaság regionális összefüggései...14 II. A tudás és hordozóinak regionális sajátossága III. A kistérségi térfejlődés az innovációs és humán tényezők alapján...18 IV. A magyar városhálózat tudás alapú megújító képessége az ezredfordulón..19 V. Az egyetemek szerepe a regionális gazdaságfejlesztésben...22 VI. Az innováció hálózati alapú megközelítése VII.. Kis- és középvállalkozások innovációja a tudásgazdaságban...25 I.A TUDÁSALAPÚ GAZDASÁG REGIONÁLIS ÖSSZEFÜGGÉSEI I.1.Bevezetés...28 I.2.A tudás és az innováció jelentősége a regionális fejlődésben I.3.A tudás kategóriái és terjedésének jellegzetességei I.4.A tudásalapú gazdaság koncepciója I.4.1Tanuló szervezetek: a tudástermelés és hasznosítás új formái...39 I.5.Következtetések a regionális politika számára...42 II.A TUDÁS ÉS HORDOZÓINAK REGIONÁLIS SAJÁTOSSÁGA II.1.Bevezetés...46 II.2.A humán erőforrások regionális fejlődés II.3.Az emberi tényezők...51 II.3.1A népesség iskolázottsága...56 II.3.2A képzettség területi szerkezete II.3.3Idegen nyelvek ismerete II.4.Az életminőség...65 II.4.1Civil társadalom II.4.2A regionális és lokális identitás...70 II.5.Életkörülmények II.5.1Az info-kommunikációs infrastrukúra és a városhálózat...72 II.6.A tudás és ismeretközlés hálózata...75 II.6.1Az alsó és középfokú intézmények II.6.2A felsőoktatás hálózata és a tudásközvetítők II.6.3Kutatás-fejlesztés területi különbségei...89 II.7. Összefoglalás, ajánlások III.A MAGYAR VÁROSHÁLÓZAT TUDÁS ALAPÚ MEGÚJÍTÓ KÉPESSÉGE AZ EZREDFORDULÓN III.1.Módszertani kérdések, és a településhálózat alapvető leíró statisztikai jellemzői III.2.Csoportosítási alternatívák lehetséges fejlettségi klaszterek III.2.1Innovációs klaszterek a teljes modell alapján III.2.2Innovációs klaszterek a részleges modell alapján III.3.Népesség és területiség az innovációs potenciál demográfiai és térbeli sajátosságai IV.A KISTÉRSÉGI TÉRFEJLŐDÉS ÖSSZETEVŐI ÉS AZOK VÁLTOZÁSA ( ), KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A HUMÁN ÉS AZ INNOVATÍV TÉNYEZŐKRE

4 IV.1.Bevezetés IV.2.A kutatás menete: IV.3.Az elsődleges eredmények: IV.3.1Az 1992-es általános faktor analízis IV.3.2Az 1997-es általános faktoranalízis IV.3.3A 2002-es általános faktoranalízis IV.3.4Az 1992-es humán(k+f) faktor analízis IV.3.5A 2002-es humán(k+f) faktor analízis IV.3.6Az összevont (komplex) faktoranalízisek IV.3.7Az általános fejlettség és humán fejlettség faktorpontjainak összehasonlító elemezése IV.4.Összegzés: IV.5. Az elemzés táblázatos és grafikus mellékletei V.AZ EGYETEMEK SZEREPE A REGIONÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉSBEN V.1.Közelítési módok V.2.Az egyetemek szerepe a régiófejlesztési stratégiákban V.2.1Kereslet oldali megközelítés: Regionális egyetem V.2.2Kínálatoldali megközelítés: Innovatív egyetem V.3.A felsőoktatás területi hatásainak mérése és osztályozása V.3.1Diffúz modell V.3.2Innovációs modell V.4.A tudás, mint termelési tényező V.4.1A tudásteremtés vállalati modellje V.5.Triple Helix modell V.5.1Triple Helix modell, mint nem-lineáris innovációs modell V.5.2Az egyetemek szerepe a Triple Helixben V.5.3Kormányzati szerepvállalás a Triple Helixben V.5.4Tudástranszfer és tudásteremtés a Triple Helixben V.6.Összegzés VI.AZ INNOVÁCIÓ HÁLÓZATI ALAPÚ MEGKÖZELÍTÉSE VI.1.A fogalmi keret és a teoretikai értelmezési rendszer tisztázása VI.1.1Innováció VI.1.2Kapcsolathálózatok Hálózatelemzés VI.2.A hazai innovációs rendszer alulfejlettsége nemzetközi kitekintés, országos helyzetkép, belső egyenlőtlenségek VI.2.1Nemzetközi vonatkozások VI.2.2Hazai helyzetkép VI.3.A hálózati perspektíva lehetőségei az innováció-kutatásban VI.3.1A hálózatelmélet- és elemzés gyengeségei és lehetőségei az innovációkutatásban, a tudástermelés és tudás-allokáció kérdéskörében VI.4.Hálózati kompetencia VI.4.1A hálózati kompetencia elmélete VI.4.2Összefüggések: a hálózati kompetencia szerepe a technológiai összefonódásokban és a sikeres innovációban VI.5.Hálózati konfigurációk a sikeres innovációk mögött VI.5.1Elméleti irányvonalak párhuzamos megközelítések VI.5.2Az innováció rendszere és mintázata

5 VI.6.Innovációs rendszerek VI.6.1Innovációs modellek típusai VI.6.2A rendszerelvű megközelítés alapelvei VI.6.3Ugyanaz csak egy kicsit másképp VI.6.4A regionális innovációs rendszerek jellemzői a lokális és a globális tudások integrációja és hálózati alapú szerveződése VI.6.5Segítő intézményhálózat az innovációs rendszerekben VI.7.Az innovációs hálózatok elmélete és egy lehetséges tipológiája A SEIN Projekt megállapításai VI.7.1Elméleti fejlődési vonalak VI.7.2Funkciók és formák VI.7.3Egy lehetséges tipológia VI.7.4Általános modell VI.8.Innovációs láncok az új tudások és az ezeken alapuló innovatív termékek, szolgáltatások terjedésének hálózati jellemzői VI.8.1Elméleti fejlődési irányok VI.8.2Diffúziós modellek VI.9.Az innovációs hálózatok vizuális aspektusai a grafikus ábrázolás lehetőségei VI.9.1Az ábrázolási technikák alapvető kérdései: szabályok, komponensek, konfigurációk VI.9.2Ábrázolási példák a nemzetközi és a hazai elemzések alapján VI.10.Javaslatok az innováció hálózati jellegű hazai kutatásához VII.KIS- ÉS KÖZÉPVÁLLALKOZÁSOK INNOVÁCIÓJA A TUDÁSGAZDASÁGBAN VII.1.Bevezetés VII.2.Az új gazdaság, tudás gazdaság fogalma és legfőbb jellemzői VII.3.Az e-business és e-kereskedelem VII.4.Regionális kihívások a globális gazdaságban VII.5.Kis- és középvállalkozások helyzete VII.5.1Az új gazdaság biztosította előnyök VII.5.2A KKV-k új gazdaságba való integrációjának legfontosabb akadályai VII.5.3Alkalmazható politikák VII.6.Az IKT szektor jelentősége, magyar gazdaságban elfoglalt helye VII.7.A magyarországi IKT szektor jellemzői VII.8.Magyar KKV-k az új gazdaságban VII.9.Kis- és középvállalkozások innovációjának jellemzői VII.10.A KKV-k innovációjának mérése VII.11.Helyi kezdeményezések a kis- és középvállalkozások innovációjának elősegítésére VII.12.Az innováció finanszírozása VII.12.1EU 6. Kutatás-fejlesztési Keretprogram (FP6) VII.12.2Európai Beruházási Bank (EIB) és Európai Beruházási Alap (EIF) VII.12.3Innováció és tudásalapú gazdaság a Nemzeti Fejlesztési Tervben Gazdasági Versenyképesség Operatív Program (GVOP) Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program (HEFOP) Regionális Fejlesztési Operatív Program (ROP) VII.13.Konklúzió...294

6 IRODALOMJEGYZÉK

7 ÁBRAJEGYZÉK I.1.ÁBRA: A REGIONÁLIS VERSENYKÉPESSÉG KÜLÖNBÖZŐ ASPEKTUSAI...30 I.2.ÁBRA: A TUDÁSALAPÚ GAZDASÁG SEMATIKUS FOLYAMATAI II.1.ÁBRA: A HUMÁN ERŐFORRÁSOKAT BEFOLYÁSOLÓ TERÜLETI TÉNYEZŐK. 50 II.2. ÁBRA: A LAKOSSÁG SZÁMÁNAK VÁLTOZÁSA 2000 ÉS 2010 KÖZÖTT (ORSZÁGOS ÁTLAG = 100%)...53 II.3.ÁBRA: A MUNKAERŐFORRÁS (15-19 ÉVES NÉPESSÉG) VÁLTOZÁSA A MEGYÉKBEN KÖZÖTT (ORSZÁGOS ÁTLAG = 100%)...53 II.4. ÁBRA: EZER LAKOSRA JUTÓ ÁLLANDÓ BELFÖLDI VÁNDORLÁSI KÜLÖNBÖZET MEGYÉNKÉNT, II.5. ÁBRA: A 7 ÉVES ÉS IDŐSEBB NÉPESSÉG ÁLTAL ELVÉGZETT ÁTLAGOS OSZTÁLYSZÁM MEGYÉNKÉNT, 1990, (A MUTATÓ ÉVI ÉRTÉKEI SZERINTI CSÖKKENŐ SORRENDBEN)...57 II.6.ÁBRA: A 7 ÉVES ÉS IDŐSEBB NÉPESSÉG LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI MEGOSZLÁSA, (%)...60 II.7.ÁBRA: A 7 ÉVES ÉS IDŐSEBB NÉPESSÉG LEGMAGASABB ISKOLAI VÉGZETTSÉG SZERINTI MEGOSZLÁSA, (%)...61 II.8.ÁBRA: AZ EZER FŐRE JUTÓ NONPROFIT SZERVEZETEK SZÁMA MEGYÉNKÉNT, 2000-BEN II.9.ÁBRA: A LAKOSSÁG EGY FŐRE JUTÓ HOZZÁJÁRULÁSA (PÉNZBELI ADOMÁNY) A NONPROFIT SZERVEZETEK BEVÉTELÉHEZ MEGYÉK SZERINT 1997-BEN, FT II.10. ÁBRA: A MAGYAR VÁROSOK LEHETSÉGES CSOPORTJAI AZ IKT SZEKTOR ALAPJÁN II.11. ÁBRA: A VÁROSOK KÖZÉPFOKÚ OKTATÁSÁNAK SZEREPE A VIDÉK ELLÁTÁSÁBAN (2000.) II.12.ÁBRA: EZER LAKOSRA JUTÓ FELSŐOKTATÁSI HALLGATÓK A MEGYÉKBEN 1990., 1996., (FŐ/EZER LAKOS)...82 II.13.ÁBRA: A FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEK TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE 2002-BEN... 83

8 II.14.ÁBRA: A TELJES MUNKAIDŐBEN FOGLALKOZTATOTT OKTATÓK SZÁMA A MEGYÉK FELSŐOKTATÁSI INTÉZMÉNYEIBEN 1990., (FŐ) II.15.ÁBRA: AZ MTA KÖZTESTÜLETI TAGJAINAK MEGOSZLÁSA TUDOMÁNYOS OSZTÁLYOK SZERINT AZ EGYES TERÜLETI BIZOTTSÁGOK ILLETÉKESSÉGI TERÜLETÉN 2002-BEN...88 II.16.ÁBRA: TERÜLETI FEJLETTSÉG ÉS A K+F SZINTJE, 1995 ÉS III.1.ÁBRA: A HUMÁN, A FELSŐOKTATÁSI ÉS AZ INNOVÁCIÓS JELLEGŰ FEJLETTSÉGI PARAMÉTEREKET MÉRŐ FŐKOMPONENSEK ÉRTÉKEINEK ELOSZLÁSA III.2.ÁBRA: LEHETSÉGES INNOVÁCIÓS KLASZTEREK A 23 KIUGRÓ VÁROSON BELÜL III.3.ÁBRA: A HAT LEGFEJLETTEBB KLASZTERBEN TÖMÖRÜLŐ VÁROSOK HELYZETE AZ EGYES CSOPORTKÉPZŐ DIMENZIÓK ALAPJÁN III.4.ÁBRA: AZ INNOVÁCIÓS ADOTTSÁGOK ALAPJÁN ELKÜLÖNÍTETT 11 KLASZTER MEGOSZLÁSI STRUKTÚRÁJA A HAZAI VÁROSHÁLÓZATBAN (%) III.5.ÁBRA: A KLASZTERKÉPZŐ MUTATÓK ÁTLAGÉRTÉKEI VÁROSCSOPORTONKÉNT III.6.ÁBRA: A KEDVEZŐ MEGÚJULÓ KÉPESSÉGGEL RENDELKEZŐ 46 VÁROS TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE (CSOPORTBONTÁSBAN) III.7.ÁBRA: A KEDVEZŐ INNOVÁCIÓS ADOTTSÁGOKKAL RENDELKEZŐ VÁROSOK BELSŐ HIERARCHIÁJA A REDUKÁLT MODELLBEN III.8.ÁBRA: ÁTLAGOS LAKÓNÉPESSÉG KLASZTERENKÉNT (2001) III.9.ÁBRA: A 11 VÁROSKLASZTER TAGJAINAK TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE A MEGÚJULÓ KÉPESSÉG REGIONÁLIS EGYENLŐTLENSÉGEI IV.1.ÁBRA: AZ ÁLTALÁNOS FAKTORANALÍZIS FŐFAKTORÁNAK PONTÉRTÉKEI 1992-BEN IV.2.ÁBRA:AZ ÁLTALÁNOS FAKTORANALÍZIS FŐFAKTORÁNAK PONTÉRTÉKEI 1997-BEN IV.3. ÁBRA: AZ ÁLTALÁNOS FAKTORANALÍZIS FŐFAKTORÁNAK PONTÉRTÉKEI 2002-BEN

9 IV.4.ÁBRA: A HUMÁN FAKTORANALÍZIS FŐFAKTORÁNAK PONTÉRTÉKEI 1992BEN IV.5.ÁBRA: A HUMÁN FAKTORANALÍZIS FŐFAKTORÁNAK PONTÉRTÉKEI 2002BEN IV.6.ÁBRA: A HUMÁN FAKTORANALÍZIS FŐFAKTORÁNAK PONTÉRTÉKEINEK VÁLTOZÁSI IRÁNYAI 1992 ÉS 2002 KÖZÖTT IV.7.ÁBRA: A KOMPLEX FAKTORANALÍZIS FŐFAKTORÁNAK PONTÉRTÉKVÁLTOZÁSAI 1992 ÉS 2002 KÖZÖTT IV.8.ÁBRA: A KISTÉRSÉGEK TÍPUSAI AZ ÁLTALÁNOS FAKTORPONTÉRTÉKEK ALAPJÁN 2002-BEN IV.9.ÁBRA: AZ ÁLTALÁNOS- ÉS HUMÁNFEJLETTSÉG FAKTORPONTJAINAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA V.1.ÁBRA: AZ EGYETEM HELYI ÉS REGIONÁLIS FEJLESZTÉSI HATÁSAI V.2.ÁBRA: A TUDÁS FAJTÁI V.3.ÁBRA: A TUDÁSSPIRÁL FOLYAMATA V.4.ÁBRA: A TUDÁSTEREMTÉS KÉTDIMENZIÓJÚ MEGKÖZELÍTÉSE V.5.ÁBRA: KÜLSŐ ELEMEK FELHASZNÁLÁSA A TUDÁSTEREMTÉSBEN V.6.ÁBRA: AZ TUDOMÁNY- IPAR- KORMÁNYZAT ETATISTA ÉS LAISSEZ FAIRE MODELLJE V.7.ÁBRA: AZ TUDOMÁNY- IPAR- KORMÁNYZAT TRIPLE HELIX MODELLJE V.8.ÁBRA: AZ EGYETEM ÉS A GAZDASÁGI SZFÉRA KÖZTI TUDÁSÁRAMOK VI.1.ÁBRA: A VÁLLALATKÖZI TECHNOLÓGIAI EGYÜTTMŰKÖDÉSEK SZÁMÁNAK ÉS BELSŐ ÖSSZETÉTELÉNEK VÁLTOZÁSI TENDENCIÁI 1973 ÉS 1988 KÖZÖTT*..210 VI.2.ÁBRA: A TUDÁSALAPÚ INTERAKTÍV HÁLÓZATI INNOVÁCIÓ ELMÉLETÉNEK KIFORMÁLÓDÁSA VI.3.ÁBRA: ALTERNATÍV MEGKÖZELÍTÉSEK ÉS ORIENTÁCIÓK A HÁLÓZATOK KUTATÁSÁBAN VI.4.ÁBRA: HÁLÓZAT ÉS HÁLÓZAT-KOMPONENS DEKONSTRUKCIÓ...224

10 VI.5.ÁBRA: A HÁLÓZATI KOMPETENCIA ELŐÉLETE ÉS UTÓHATÁSA : EGY HIPOTETIKUS ELMÉLETI MODELL FŐBB ÖSSZEFÜGGÉSEI VI.6.ÁBRA: ELMÉLETI KERETRENDSZER VI.7.ÁBRA: AZ INNOVÁCIÓS PARTNEREK ÉS FUNKCIÓIK VI.8.ÁBRA: A HÁLÓZATI INTENZITÁS ÉS MINTÁZAT LEHETSÉGES KONFIGURÁCIÓJÁNAK KERETRENDSZERE VI.9.ÁBRA: AZ INNOVÁCIÓS FOLYAMATOK ÉS STRUKTÚRÁK TIPOLÓGIÁJA VI.10.ÁBRA: A SEIN PROJEKT MODELLJÉNEK HÁLÓZATI KÉPE VI.11.ÁBRA: AZ INNOVÁCIÓK TERJEDÉSÉNEK ÁLTALÁNOS EMPIRIKUS GÖRBÉJE VI.12.ÁBRA: AZ ALTERNATÍV ABSZTRAKCIÓS SÍKOK EGYMÁSRA VETÜLÉSE * VI.13.ÁBRA: AZ EGO-CENTRIKUS INNOVÁCIÓS KAPCSOLATHÁLÓZAT ÁBRÁZOLÁSÁNAK PÉLDÁJA (AZ EREDETI MÁSOLATA) VI.14.ÁBRA: AZ INNOVÁCIÓS KAPCSOLATHÁLÓZAT ÖSSZETÉTELÉNEK PÓKHÁLÓDIAGRAMJA A HAZAI IPARI PARKOK VONATKOZÁSÁBAN VI.15.ÁBRA: A CALGARY-I VEZETÉK NÉLKÜLI TECHNOLÓGIÁKBAN ÉRDEKELT CÉGEK KAPCSOLATHÁLÓZATA, MINT REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZER (AZ EREDETI MÁSOLATA A GENEALÓGIAI MEGOLDÁS SZEMLÉLTETÉSE VÉGETT) TÁBLÁZATJEGYZÉK: I.1.TÁBLÁZAT: A BELSŐ ÉS A KÜLSŐ TANULÁS FORMÁI...31 II.1.TÁBLÁZAT: MAGYARORSZÁG RÉGIÓINAK ÁTLAGOS ELVÉGZETT OSZTÁLYSZÁM SZERINTI SORRENDJE (1990, 2001.)...58 II.2.TÁBLÁZAT: AZ IDENTITÁS INDEXEI MAGYARORSZÁGON (%) II.3. TÁBLÁZAT: AZ ALAPFOKÚ OKTATÁS INTÉZMÉNYEI ÉS NÉHÁNY MUTATÓJA (1990, 2001.)... 77

11 II.4. TÁBLÁZAT: A FELSŐOKTATÁSBA FELVETTEK ÉS A IV. ÉVFOLYAMOS HALLGATÓK ÁTLAGOS ARÁNYA (F/L) MEGYÉNKÉNT ( , ) II.5.TÁBLÁZAT: AZ MTA KÖZTESTÜLETI TAGJAINAK TERÜLETI ILLETŐSÉGE (2000) II.6.TÁBLÁZAT: A KUTATÁS-FEJLESZTÉS FELTÉTELEINEK JELLEMZŐI II.7.TÁBLÁZAT : A KUTATÁS-FEJLESZTÉSBEN FOGLALKOZTATOTTAK* II.8.TÁBLÁZAT: BEJELENTETT TANULMÁNY, MEGADOTT SZABADALOM II.9.TÁBLÁZAT: A K+F POTENCIÁL RANGSORA II.10.TÁBLÁZAT: A K+F POTENCIÁL ÉS GAZDASÁGI FEJLETTSÉG TÍPUSAI...94 III.1.TÁBLÁZAT: A KLASZTERKÉPZŐ FŐKOMPONENSEK ÖSSZETEVŐI III.2.TÁBLÁZAT: A FŐKOMPONENSEK LEÍRÓ ADATAI III.3.TÁBLÁZAT: A FŐKOMPONENSEK KÖZTI KORRELÁCIÓS EGYÜTTHATÓK (PEARSON)* III.4.TÁBLÁZAT: A CSOPORTKÉPZŐDÉS LÉPCSŐFOKAI AZ ÖSSZEVONÓDÁSOK SORRENDJE III.5.TÁBLÁZAT: A K-MEAN KLASZTER MÓDSZERREL KÉSZÍTETT CSOPORTOSÍTÁS EREDMÉNYEI III.6.TÁBLÁZAT: CSOPORTJELLEMZŐK (FŐKOMPONENS ÁTLAGOK) AZ ÖT FEJLETTSÉGI DIMENZIÓ MENTÉN III.7.TÁBLÁZAT: A NEM-HIERARCHIKUS REDUKÁLT MODELL KLASZTEREINEK TAGJAI, ÉS A KLASZTER KÖZÉPPONTTÓL MÉRT TÁVOLSÁGUK III.8.TÁBLÁZAT: A KEDVEZŐ INNOVÁCIÓS ADOTTSÁGOKKAL RENDELKEZŐ VÁROSCSOPORTOK MUTATÓI III.9.TÁBLÁZAT: LAKÓNÉPESSÉGI STATISZTIKÁK KLASZTERBONTÁSBAN NÉPESSÉG ÉS INNOVÁCIÓ (2001) III.10.TÁBLÁZAT: AZ EGYES RÉGIÓK VÁROSAINAK MEGOSZLÁSA A KALSZTERBESOROLÁS FÜGGVÉNYÉBEN III.11.TÁBLÁZAT: AZ EGYES RÉGIÓK VÁROSAINAK KLASZTERSÚLYA...132

12 III.12.TÁBLÁZAT: AZ INNOVÁCIÓS FEJLETTSÉG ÉS VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS ÖSSZEFÜGGÉSE IV.1. TÁBLÁZAT: AZ ÁLTALÁNOS FAKTORANALÍZIS MUTATÓI IV.2.TÁBLÁZAT: A HUMÁN FAKTORANALÍZIS MUTATÓI IV.3.TÁBLÁZAT: FAKTORSTRUKTÚRA, MAGYARÁZÓ ERŐ A 2002-ES HUMÁN FAKTORANALÍZISHEZ IV.4.TÁBLÁZAT: A FAKTORPONTÉRTÉKEK ÁLTAL KÉPZETT CSOPORTOK VISSZASZÁMÍTOTT ÉRTÉKEI A KOMPLEX FAKTORANALÍZIS ALAPJÁN 1992-BEN ÉS 2002-BEN V.1. TÁBLÁZAT: A REGIONÁLIS- ÉS INNOVATÍV EGYETEMI MODELL JELLEMZŐI. 177 V.2.TÁBLÁZAT: KÉT FELFOGÁS A TUDÁSRÓL VI.1.TÁBLÁZAT: A KÜLÖNBÖZŐ GENERÁCIÓS INNOVÁCIÓS FOLYAMATOK JELLEMZÉSE VI.2.TÁBLÁZAT: AZ INNOVÁCIÓ-ELMÉLETEK FEJLŐDÉSI PÁLYÁJA VI.3.TÁBLÁZAT: A HAZAI KAPCSOLATHÁLÓZAT ELEMZÉSI KUTATÁSOK FŐBB IRÁNYAI AZ INNOVÁCIÓS FOLYAMATOK VIZSGÁLATÁNAK MARGINÁLIS HELYZETE (A TELJESSÉG MELLŐZÉSÉVEL) VI.4.TÁBLÁZAT: MAGYARORSZÁG FONTOSABB VERSENYKÉPESSÉGI MUTATÓI NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLÍTÁSBAN, VI.5.TÁBLÁZAT: A CÉGEK MEGOSZLÁSA AZ INNOVÁCIÓHOZ KAPOTT SEGÍTSÉG JELENTŐSÉGÉNEK MEGÍTÉLÉSE SZERINT (%) VI.6.TÁBLÁZAT: A REGIONÁLIS INNOVÁCIÓS RENDSZEREK TÍPUSAI VI.7.TÁBLÁZAT: AZ INNOVÁCIÓS HÁLÓZATOK HÁTTERÉBEN ÁLLÓ LEHETSÉGES MOTIVÁCIÓK VI.8.TÁBLÁZAT:AZ INNOVÁCIÓS HÁLÓZATOK FORMÁI SEIN PROJEKT KLASSZIFIKÁCIÓ VI.9.TÁBLÁZAT: AZ INNOVÁCIÓS RENDSZER HÁLÓZATI EGYSÉGEINEK ÁLTALÁNOS MODELLJE JELÖLÉSEK ÉS MAGYARÁZATOK...249

13 VI.10.TÁBLÁZAT: AZ INNOVÁCIÓS RENDSZER HÁLÓZATI KONTAKTUSAINAK ÁLTALÁNOS MODELLJE KAPCSOLATMÁTRIX VI.11.TÁBLÁZAT: DIFFÚZIÓS MODELLEK VI.12.TÁBLÁZAT: AZ INNOVÁCIÓS HÁLÓZATOK ÁBRÁZOLÁSAKOR FELMERÜLŐ KAPCSOLATFORMÁK, NÉZŐPONTOK, KÖZELÍTÉSI ALTERNATÍVÁK TÍPUSAI VII.1. TÁBLÁZAT: AZ IKT SZEKTOR ARÁNYA A NEMZETGAZDASÁGI EGÉSZÉHEZ VISZONYÍTVA VII.2.TÁBLÁZAT: AZ IKT SZEKTOR NEMZETGAZDASÁGI SÚLYÁT JELLEMZŐ NÉHÁNY MUTATÓ VII.3.TÁBLÁZAT: AZ IKT SZEKTOR JELLEMZŐ GAZDASÁGI MUTATÓI VII.4.TÁBLÁZAT: A KKV-K INNOVÁCIÓJÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK...285

14 14 Vezetői összefoglaló Vezetői összefoglaló I. A tudásalapú gazdaság regionális összefüggései A közgazdasági szakirodalomban napjainkra általánosan elfogadottá vált, hogy a regionális gazdaságok versenyelőnye egyre inkább a tudás-vezérelte innováción, semmint a hagyományos költségtényezőkön alapul. Ennek oka abban keresendő, hogy a 21. században a hagyományos termelési tényezők (a föld és a munkaerő) ára jelentősen alacsonyabb a fejlődő és az újonnan iparosodó országokban, mint az iparilag fejlett államokban. Éppen ezért az utóbbi államok gazdasági szervezetei a szabványos termékek tömeggyártását egyre fokozottabb mértékben áttelepítik a fejlődő és feltörekvő országok régióiba. Emellett az iparilag fejlett államok jól kiépített és magas színvonalú tudás-termelő rendszerekkel rendelkeznek, amelyek képessé teszik őket a termékötletek megvalósítására, illetve magas hozzáadott értéket megtestesítő, új szolgáltatások bevezetésére. Ezek a termékek és szolgáltatások elsősorban változatosságuk és minőségük alapján versenyeznek a világpiacon, ezért az árversenynek kisebb jelentősége van, és meghatározóan a tudás, valamint az innováció jelenti a fejlett gazdaságok exportjának sikerét. Napjainkban kis számú régióban összpontosul a kritikus mennyiségű tudás, területileg koncentráltak a kutatás-fejlesztési ráfordítások, illetve a szabadalmi bejelentések. A regionális jellemvonások, a társadalmi hálózatok, a szociális tőke, illetve a térbeli közelség is alapvetően befolyással vannak a tudás iránti keresletre. Másrészt, a nagyvárosokban és a régiókban a magasan képezett munkaerő mobilitása is nagyban hozzájárul a tudás terjedéséhez, ami egyszerűbben valósul meg az agglomerációkban, illetve a régióban, mint a régiók között. Harmadsorban, az innovációs folyamat különböző szakaszaiban szükséges tudás és egyéb inputok is könnyebben hozzáférhetők a tudást nagyobb mértékben koncentráló agglomerációkban. A szakirodalom áttekintése során levonható a következtetés, mely szerint elsősorban a kódolt és a hallgatólagos tudás eloszlása és transzfere határozza meg a régiók helyét a modern piacgazdaságban. Egyrészről, a tudás forrásainak koncentrációja, illetve annak hiánya befolyásolja a régióknak a globális gazdaságban betöltött szerepét. Másrészről, a tudáscsere mértéke és dinamikája függvényében változhat a régiók pozíciója, előbbre, de hátrébb is léphetnek a globális hierarchiában. A régiók versenyképessége ennek következtében nagymértékben függ attól, hogy mekkora a regionális szereplők tudás generáló és hasznosító kapacitása, milyen mértékben képesek innovációvá fejleszteni a megszerzett tudást, illetve a nemzetközi piacokon exportsikereket elérni a régióban kifejlesztett új termékekkel és szolgáltatásokkal.

15 Vezetői összefoglaló 15 Az innováció földrajza megmutatta, hogy napjainkra kialakult a régiók hierarchiája. A nemzetközi hierarchia csúcsán áll a kaliforniai Szilícium-völgy és a szintén egyesült államokbeli bostoni 128-as út térsége. Európában Berlin, a finn Uusimaa, a párizsi agglomeráció (Ile-de-France), Stockholm, Baden-Württemberg és a londoni agglomeráció koncentrálja Európában az állami és a vállalati kutatásfejlesztési ráfordítások közel felét. Rá kell mutatni arra is, hogy az európai tudásáramlás és tudástranszfer is meghatározóan az említett régiók között megy végbe. Azért lehetséges mindez, mivel ezekben a térségekben koncentrálódnak a régió specializációjához illeszkedő legújabb tudományos ismeretek, aminek következtében a nemzetközi innovációs rendszer fontos csomópontjaivá válnak. A régiók gazdasági fejlődésének perspektíváit vizsgáló kutatások azt mutatják, hogy a vezető régiók és a fejletlenebb régiók között nem valósul meg konvergencia, az inkább a régiók csoportjai között megy végbe (EIS 2002). Ez semmiképpen sem annak a következménye, hogy a tudásátadás a távolsággal arányosan csökken, mivel a tudásáramlás nemzetközi csomópontjai között akkor is intenzív csere zajlik, ha az adott régiók távoli kontinenseken találhatók. A fejletlenebb térségek divergenciáját mindenekelőtt az abszorpciós, tudástranszfer és tudásgenerálási kapacitásaik alacsony színvonalában kereshetjük. Ennek az a következménye, hogy a térségben található tudás mennyisége nem éri el azt a kritikus szintet, amely segítené a gazdasági szervezeteik bekapcsolódását a nemzetközi innovációs rendszerekbe. Az áttekintett elméleti összefüggések alapján levonható az a következtetés, hogy a helyi, endogén fejlődésre alapozott regionális politika önmagában nem elegendő, mivel annak kizárólagos alkalmazása nem képes felzárkóztatni a fejletlenebb adottságú régiókat az élvonalhoz. A regionális politika alakítóinak tekintettel kell lenni arra is, hogy az endogén növekedéselmélet hangsúlyozza az interregionális kapcsolatok és a nemzetközi tudás- és technológiai transzfer szerepét is, éppen ezért komoly szerepet kell kapni a régió belső motorjainak teljesítmény- és hatékonyságnövelését szolgáló intézkedések mellett a külső kapcsolatrendszer fejlesztésének is. Az export bázis, az iparág vezető vállalkozásaival fenntartott kereskedelmi kapcsolatok, a valós keresletre épülő tudásközvetítő szervezetek mind kritikus szerepet játszanak az innovatív régiók sikerében. Az Európai Unióban megvalósított kínálaterősítő intézkedések (pl. technológiai központok, inkubátorházak) mérsékelt sikere komoly dilemma elé állítja viszont a regionális gazdaságpolitikusokat. Az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy az innovatív cégek fejlődését meghatározóan befolyásoló tényezőkre csak kis mértékben lehet befolyása a regionális adminisztrációnak, fejlesztési ügynökségeknek. Lényeges szerepe lehet azonban azoknak az intézkedéseknek, amelyek a legújabb technológiai ismeretek forrásaival és a nemzetközi tudásbázisokkal igyekeznek összekapcsolni a régiót.

16 16 Vezetői összefoglaló Végezetül, a regionális politika fontos célkitűzéseként lehet meghatározni, hogy segítse elő és tegye lehetővé a vállalkozások számára a tudás innovációvá transzformálását, ami a nagyobb versenyképesség és a magasabb regionális export záloga is egyben. Mindez azonban széleskörű koordinációt igényel: a regionális, a nemzeti és a nemzetközi keresleti és kínálati tényezők alapos megértését és elemzését. A regionális politika alakítóinak arra is figyelemmel kell lenni, hogy a nevezett folyamatokat önállóan nem képesek jelentősebb mértékben befolyásolni, így fontos, hogy jó interregionális együttműködéseket alakítsanak ki, illetve vállaljanak aktív szerepet a nemzeti, valamint nemzetközi fejlesztési programok kidolgozásában. II. A tudás és hordozóinak regionális sajátossága A területfejlesztési politikák célja a modern gazdaságokban, hogy a népesség életkörülményeit és az azokban meglévő különbségeket mérsékelje. A területi politikák beavatkozási iránya a gazdasági szektorok átalakításával, a foglalkoztatási lehetőségek bővítésével, az életfeltételeket szolgáló különféle infrastrukturális és intézményi feltételek javítására szól. A törekvések célpontja az esély biztosítása a fejlődést segítő területi faktorok megújításával, illetve a felzárkózás feltételeinek biztosításával. Az utóbbi tényező szolgálja a területi kiegyenlítés és regionális különbségek mérséklését, amelyek természetesen csak hosszú távon érvényesülhetnek. A modern területfejlesztési politikák már nem kezelik egységesen a teret, az imént említett általános célt differenciáltan alkalmazzák (Horváth 1998). A hetvenes évektől nyilvánvalóvá vált, hogy az egyes területek sajátos társadalmi-gazdasági szerkezetekkel rendelkeznek, így azok egységes kezelése nem lehetséges, egy differenciált cél, eszköz- és intézményrendszerrel oldható meg a helyi erőforrások aktivizálása. A munka- és tevékenység kultúra erős területi sajátosságokat mutat, a felhalmozott tapasztalatok eltérő aktivitást takarnak, az alkalmazkodás az új ismeretekhez éppen ezen társadalmi és kulturális összefüggések miatt, térben roppant különböző.. A területfejlesztés korábbi - fejlődési tényezők importja, felülről vezényelt, döntően gazdasági szemléletű átalakítás paradigmája megingott, helyette egy új gondolkodás és cselekvési mód jelent meg. Ennek az új formálódó paradigmának két központi eleme van, az egyik az alulról építkezés, s a másik lényegében az elsőhöz kapcsolódva, abból következően a humán erőforrások aktivizálása, azok alkotó elemeinek élénkítése. Megállapítható, hogy a humánerőforrás, mint a gazdaság és társadalomfejlesztés egyik új dimenziója, tartalmában roppant összetett, színes fogalom, így feltárása sokoldalú, árnyalt megközelítést kíván. A regionális vonatkozásban ez az

17 Vezetői összefoglaló 17 árnyaltság még határozottabb, hiszen különféle adottságú térségeket hasonlítunk össze, ahol nem mindegy, hogy azok milyen fejlődési pályán mentek keresztül, s ezzel milyen adottságokat (energiákat) halmoztak fel. A területi egységekben tartósan jelen vannak értékek, vagy értékhordozók, amelyek akarva, vagy akaratlanul hozzájárulnak humánerőforrások mennyiségének és főleg minőségének formálásához. A hozzájárulás módja és mértéke számos tényezőtől függ, így a területi egység elhelyezkedésétől, annak gazdasági szerkezetétől, a létrejött intézményhálózattal, annak működtetőitől, a történelmi pályától, a felhalmozott ismeretektől, a népesség összetételétől, a területi egység imázsától, a fejlesztési elképzelésektől, a politikai aktivitástól és még számos további elemtől. Nem lehet és nem szabad a területi egység humánerőforrásait néhány tényező alapján elemezni és értékelni. Törekedni kell a komplexitásra, a faktorok bonyolult hálózatának feltérképezésére, s csak ennek alapján lehet érdemleges megállapításokat tenni, illetve fejlesztési célokat meghatározni. Ennek következtében a humánerőforrások regionális elemzési módszereiben a hagyományos adatértékelések, egyszerűbb és bonyolultabb összefüggés vizsgálatok mellett szükségesek a mintavételei eljárások, az esettanulmányok és más szociológiai eljárások alkalmazása is. A kombinatív technikák lehetőséget adnak a tényezők árnyalt összefüggéseinek feltárására, azok szinergiának érzékeltetésére. Az áttekintett néhány hazai elemzés azt jelzi, hogy a humánerőforrások és a gazdaság regionális szerkezet között ugyan erős sztochasztikus, de nem függvényszerű kapcsolat figyelhető meg az átmenet évtizedében. A regionális gazdasági struktúra összességében hat a humánerőforrások területi szerkezetére, annak eloszlását befolyásolja, de minél összetettebben, minél árnyaltabban kíséreljük meg felvázolni a jelenséget, annál több tényezőt találunk, ami már nemcsak a gazdasági potenciáltól függ. Megállapítható, hogy a humánerőforrások extenzív mutatói (pl. foglalkoztatás, képzettség, iskolázottság, bizonyos mérhető ismeretek) szorosabban kötődnek a területi egységek gazdasági adottságaihoz. Ugyanakkor az intenzív mutatókat (életminőség, társadalmi aktivitás, kultúra), már nem csupán a gazdasági feltételek, hanem a területi egység belső erőforrásai (rejtett energiái) is alakítják, s ezzel jelentősen hatnak a humánerőforrások minőségére, egyben hozzájárulva regionális megosztottságukhoz. A kilencvenes években a humánerőforrások a regionális szerkezetekben stabilnak tekinthetők, az átmenet időszakában jelentősen nem változtak, azok területi átstrukturálódása nem következett be. Nem történt a térségek között közeledés, nem ismerhető fel a kiegyenlítés, éppen ellenkezőleg új típusú egyenlőtlenségek alakultak ki. Az új tudás és ismeret határozott koncentrációja a fővárosban, és kisebb mértékben a regionális központokban történt meg, azok csak lassan, mérsékelt ütemben, mondhatni lopakodva, számos esetben véletlenszerűen szivárognak le a településhálózat alsóbb szintjeibe. A főváros-vidék megosztottság mellett a nyugat-kelet dichotómia humánerőforrásoknál is érvényesült, vagyis a

18 18 Vezetői összefoglaló nyugati, döntően határrégiók és nagycentrumok aktívabban koncentrálták, illetve bővítették ezen kapacitásaikat, mint az ország keleti, alföldi térségei. S változatlanul érvényes a településhálózat hierarchiájában elfoglalt helyzet, hiszen ebben a hálózatban elfoglalt csomóponti, vagy periférikus helyzet befolyásolta a humánerőforrások meglétét, de azok aktivitását is. Ezen trivium általánosan érvényesülése mellett persze több s talán egyre több új/régi alkotó tör ki a törvényszerűség kényszerpályájából, s ezzel bomlasztja, lassan erodálja a kialakult regionális szerkezetet. A kitörési pontokat a regionális fejlesztési koncepciók és programok megkísérelték felvázolni. A régiók felismerték, hogy a humánerőforrások átfogó fejlesztése nélkül nem képesek az adottságaikon javítani. Sokszínűen, más és más hangsúlyokkal és célokkal jelenik meg a humánerőforrás fejlesztés a jövőbeli célok és cselekvési irányok között. Talán nagyobb önállósággal, a regionális akaratok szabadabb érvényesítése mellett lenne lehetséges a régiók elképzeléseinek megvalósítása, s ezzel az oldódó területi különbségek még ütemezettebb gyorsítása. III. A kistérségi térfejlődés az innovációs és humán tényezők alapján A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized kistérségi szintre bontható, vagy e szinten értékelhető területi változásairól sokféle elemzés, értékelés, vélemény jelent már meg. Ez a sajátos területi, az európai normák szerint lokális NUTS IV. szint, amely sok vonatkozásban megegyezik a magyar igazgatás történetében igazán sohasem kiemelkedő szerepet játszó járásokéval, a rendszerváltáskor megszűnt városkörnyékek helyébe lépett. A magyarországi kistérségeknek több évre, többféle megközelítésű faktor- és clusteranalízis módszerrel végzett, az általános- és humán fejlettségükre vonatkozó vizsgálata és azok eredményeinek területi értékelése valószínűsíthetően mind a módszernek, mind a felhasználható adatok jellegének köszönhetően nem hozott átütő eredményeket. Ennek oka lehet részben az, hogy a KSH TSTAR adatok egyre kevésbé alkalmasak még ebben a komplex megközelítésben is azoknak a bonyolult térbeli gazdasági társadalmi folyamatoknak a leírására, amelyek ma térségeink átalakulását jellemzik. Másrészt oka lehet az is, s ez sem kevésbé fontos, hogy az 1990-es évek elején lejátszódott hatalmas és mindent átfogó változások óta lényegében csak igen kevés térségben és alig néhány ágazat területén következtek be olyan horderejű újabb strukturális változások, amelyeket a komplex analízis a fenti mutatókkal ki tudott volna mutatni. A különböző faktorstruktúrák tartalmának időbeli vizsgálatából csak nagyon finom átrendeződések állapíthatók meg. A különböző időpontokra meghatározott főfaktorok tartalmaiban amelyek csak mérsékelten változtak hol a humán, hol a gazdasági, hol az infrastrukturális tényezők változtatták pozícióikat. Az 1990-es

19 Vezetői összefoglaló 19 évtized elején a humán tényezők, míg az évtized második felében a gazdaság differenciálta leginkább a kistérségi változásokat. Az infrastruktúra erőteljes felzárkózása (pl. telefon ellátottság, csatornázottság) az elérhetőséget kivéve homogenizálta a térfolyamatokat re ismét a humán tényezők differenciáló hatása erősödött. Fontos tény, hogy a komplex analízisben részben természetesen a felhasznált adatok nem teljes térségi lefedettségéből is következően a K+F elemek egyértelműen városai tényezőkként jelennek meg. Emiatt a komplexnek nevezett utolsó két analízis eredményei csak fenntartással kezelhetők. Az azonban biztosan állítható, hogy a humán és K+F tényezők jövőbeli területi differenciáló szerepe bizonyára nem csökken. Érdekes, az is, hogy a rendkívül nagy számbeli, és értékbeli változásokat mutató és vizsgálatba vont különböző humán és K+F adatok a kistérségi struktúrákat nem, vagy szinte alig változtatták meg, ellentétben például az infrastruktúra egyes elemeinek már többször említett kiegyenlítő, homogenizál hatásaival. Változást csak egy sokkal előrelátóbb és a mainál sokkal konzekvensebb, olyan új szemléletű területi politika hozhat, ahol az ágazati politikák is pontosan meghatározzák a szükséges és a meghatározott tértípusok szerint igen stabilan megjeleníthető akciótereiket, amely esetében elvárás a nagyobb szabású (infrastrukturális, gazdasági, valamint K+F és/vagy humán) fejlesztések várható önálló és egymásra hatásainak a kimutatása, ahol a városok (különösen nagyvárosok) tudatosan vállalnak felelősséget területi szerepköreikért, ahol egyértelműen bekövetkezik egy ésszerű érdemi regionális decentralizáció, hogy a kistérségi fejlődés szereplői képesek legyenek maguk megvalósítani a mainál sokkal harmonikusabb területi fejlődésükhöz szükséges fejlesztési megoldásokat. IV. A magyar városhálózat tudás alapú megújító képessége az ezredfordulón A hazai városhálózat kutatása a kilencvenes évek elejétől új lendületet vett. A rendszerváltozás alapvetően átformálta a hálózat egészét. Új funkciók jelentek meg, amelyek a városi gazdaságokat átrendezték, egyes korábbi alakító és meghatározó gazdasági bázisok leépültek, míg mások, esetleg eddig ismeretlenek viszont megjelentek. A városi jogállással rendelkező települések száma is ugrásszerűen megnőtt. A kilencvenes évek elején a városok száma (1990) 164 volt és a népesség 29 százalékának a lakóhelyét biztosították, addig 2001-re 251 városi rangú település lett, amik már a népesség 48 százalékának adtak otthont. Nemcsak

20 20 Vezetői összefoglaló a számszerű növekedés jellemezte a városhálózatot, hanem azok egységei között látványos verseny indult meg, mivel a szerepkörök megkövetelték, hogy maguk a városok is új kínálati elemeket alakítsanak ki a befektetőknek, a betelepülni vágyóknak. A városhálózat kilencvenes években történt átrendeződésnél mások és mások lesznek a mozgatórúgók az évtized elején és az ezredforduló táján. Míg az átmenet utáni években erősen hatott az intézményi ellátottság és a tradicionális gazdasági funkciók (feldolgozóipar, nagyvállalati szervezet), addig az évtized végére már a gazdasági és üzleti szolgáltatások léptek elő a gazdaságot képviselő tényezők közül, hasonlóan előtérbe kerültek a fogyasztást megjelenítő intézmények, egyben aktivitások, továbbá felértékelődött a tudást, az ismeretet nyújtó szervezetek és szereplők jelenléte. Ezekhez az összehasonlító vizsgálatokhoz kapcsolódnak azok az elemzések, amik már az infokommunikációs intézmények és infrastruktúra meglétét és annak hálózat alakító szerepét tekinti át. Megállapítható volt, a legújabb személyes, közösségi és intézményi kommunikációs technológiát képviselő rendszerek alapján a városhálózat megosztott, erősen differenciált, a különbségek még látványosabbak, mint az összevont fejlettség vizsgálatok alapján. A vizsgálatunkban a városhálózat tudás alapú innovációs rendszereit kíséreltük meg összegyűjteni és rendszerezni. Ezek alapján összehasonlító vizsgálatokat végeztünk annak érdekében, hogy egyrészt a különféle megújítást képviselő tényezőrendszerek belső tartalma és összetartozása milyen erősségű, aztán kerestük az egymással kialakított kapcsolataik jellegét, valamint a hálózati elemeinek determináltságát. Harmadrészt azt a célt tűztük ki, hogy meghatározzuk azokat a városcsoportokat, amik azonosságokat mutatnak a tudást megjelenítő tényezők vonatkozásában, keresve egyben az elkülönülés okait és tényezőit, s mindebből jelezve a fejlődési pályák lehetséges sajátosságait. A hazai városhálózat innovációs potenciáljának egyenlőtlenségeit, a fejlettségbeli különbségeket a faktorelemzés segítségével vizsgáltuk meg. Abból indultunk ki, hogy nem lehet egyetlen dimenzióval, néhány mérőszámmal leírni városaink jelenlegi megújuló képességét, és mindazokat az adottságokat, amelyek a jövőbeli innovatív tevékenységek melegágyát jelenthetik. Arra törekedtünk, hogy egy olyan mutatórendszert állítsunk össze, amely átfogóan leképezi az ország 251 városának legfontosabb gazdasági, munkaerő-piaci, humán, és mindenek előtt kutatás-fejlesztési állapotát. Egy olyan egységes modellt dolgoztunk ki, amelyben egymás mellett szerepelnek az innováció anyagi-tárgyi alapú determináns faktorai, az emberi erőforrásokban rejlő lehetőségek, és természetesen az innovatív magatartás lokális lenyomatai is a szabadalmak és a támogató-kiszolgáló intézményrendszer formájában. Több mint 80 darab, a városok fejlettségét, jelenlegi gazdasági társadalmi humán paramétereit mérő változóból főkomponens elemzéssel alakítottuk ki a csoportosítási alapkritériumként szolgáló fejlettségi