Perifériáról a társadalomba - szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért

Átírás

1 FEJLESZTÉSI TÁRSASÁG Perifériáról a társadalomba - szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért ELSŐ NYÍRSÉGI A projekt a TÁMOP / azonosítószámú program keretében valósul meg az Európai Unió társfinanszírozásával.

2 Perifériáról a társadalomba szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért Szerzők: Tóth Miklós, Büdszentiné Szép Enikő, Váradi Zsuzsanna, Vályogos Zsolt Felelős kiadó: Első Nyírségi Fejlesztési Társaság, Váradi Zsuzsanna Készült 100 példányban. Nyomdai kivitelezés: Gprint Iroda A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

3

4 Tartalomjegyzék A projekt társadalmi és szakmai megalapozottsága "Perifériáról a társdalomba" szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért című pályázat bemutatása 5 - A pályázatot megalapozó szükséglet felmérés 33 - A pályázó Első Nyírségi Fejlesztési Társaság bemutatása 37 - A pályázati program bemutatása 40 - Tapasztalatok a mentori munkáról 41 Fotó melléklet 46

5

6 Perifériáról a társadalomba szektorok összefogása a társadalmi esélyegyenlőségért Tóth Miklós TÁMOP / A projekt társadalmi, szakmai megalapozottsága Bevezetés A hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásával, társadalmi helyzetével kapcsolatos tanulmányok, vizsgálatok és kutatások száma, de legalábbis ezek nyilvános publikálása az utóbbi fél évtizedben jelentősen csökkent. Jelen tanulmány ezért elsősorban az ezredforduló tájékán keletkezett kutatási eredményeknek a jelenben történő összehasonlításával kívánja felvázolni azokat a tendenciákat, amelyek a mában zajló folyamatokra vonatkoztatva fogalmaznak meg következtetéseket, esetleges javaslatokat. Részletesebben bemutatjuk továbbá a Nyíregyházán, illetve az Észak-alföldi Régióban működő foglalkoztatási paktumokat, programokat. Az már csaknem közhely, hogy Szabolcs Szatmár Bereg megye az ország néhány más megyéjével egyetemben, számos vonatkozásban kiemelten lemaradt, illetve elmaradt az ország más területeinek fejlődésétől. Itt esősorban a gazdaság, a mezőgazdasági és árutermelés és az ehhez kapcsolódó innováció hiányát kell megemlíteni, ami megalapozza, de legalábbis jelentősen befolyásolja többek között a társadalmi, népesség, oktatás, infrastruktúra fejlesztés, kultúra és közművelődés állapotát. De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rendszerváltozást követően eltelt két évtized társadalmi és közösségi életének, a lakosság szemléletének változásait sem. Az információs társadalom robbanása, a kommunikáció teljes átalakulása (mobil telefon, internet, televíziós szolgáltatások korlátlan szaporodása, a korszerű elektronikai hírközlő eszközök, adattároló kapacitások szinte beláthatatlan mérete, ezen technológiák robbanásszerű fejlődése és elérhetőségük, a különféle kommunikációs platformok megjelenése és tartalmak beláthatatlan mennyisége). De ide sorolható a munkakultúra megváltozása, termelési és szolgáltatási ágazatok teljes megszűnése a hozzájuk kötődő munkakultúrával, infrastruktúrával, közösségi élettel, társadalmi kapcsolatokkal. Nem maradhat ki a felsorolásból a családok szétesése, a tradicionális társadalmi kötődések és ezek formáinak fellazulása, a gazdasági válság, morális és erkölcsi válság, társadalmi depresszió, generációk közötti kapcsolattartás és kommunikáció problémái stb.) De a hátrányos régiók között említik a megyét a népesség összetétele, a rossz szociális körülmények között élők, a munkanélküliség, a társadalmilag és gazdaságilag hátrányos körülmények között élő cigány lakosság nagy létszámának vonatkozásában is. A társadalmi és gazdasági, valamint morális tényezők bonyolult és összetett jellege miatt nyilván nem lehet olyan egységes módszertant alkalmazni, amely valamennyi tényezőt egyszerre tudja elemezni annak minden összefüggésében. Most tehát ebből a halmazból a munkavállalás szempontjából hátrányos helyzetű csoportok helyzetét vizsgáljuk meg néhány aspektusban. 5

7 Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája A munkanélküliek számának növekedésével a foglalkoztatás és a munkahelyteremtés kulcsfontosságú kérdéssé vált az ezredvég Európájában. Mivel az Unió nem rendelkezik jogosítványokkal ahhoz, hogy közvetlen befolyást gyakoroljon az egyes tagállamok költségvetési kiadásaira és munkahely teremtési programjaira, egységes foglalkoztatáspolitika kidolgozására és koordinálására törekszik. Már az Európai Közösség évi alapító szerződése rendelkezik arról, hogy egy tagországbeli a másik tagállam területére szabadon beléphet, az ott meghirdetett állásajánlatra jelentkezhet, és munkát végezhet az adott tagállam munkajogi normái szerint. Az EU 1993-ban fogadta el az ún. Európai Szociális Chartát, amelynek realizálására és ennek részeként a szabad munkavállalási jog érvényesítésére több elképzelés és terv született. A foglalkoztatáspolitika fent megfogalmazott céljai érdekében az Európai Unió az számos lépést tett. A szervezet több ún. akciótervet dolgozott ki a munkaerő piaci integráció megfelelő előkészítésére, nagy hangsúlyt helyezve a helyi munkahelyteremtés kérdésére. Adatbázisok és információs rendszerek összegzik a tagországok munkaügyi tapasztalatait, és folyamatosan nyomon követik munkaerő piaci stratégiájuk alakulását. Az Unió közösségi programot hozott létre a női munkavállalók alkupozíciójának emelésére ( NOW), a rokkantak és bizonyos hátrányos helyzetű csoportok munkaerő piaci helyzetének javítására (HORIZON), valamint az új szaktudás elsajátítására és munkahelyteremtésre (EUROFORM). Az Európai Tanács decemberében elkészített Akcióterve behatóan foglalkozik az oktatási és képzési rendszerekkel, valamint a megfelelő képzés nélküli fiatalok elhelyezkedésének problematikájával. A maastrichti szerződés revíziója és az Unió keleti bővítése kapcsán összeült évi kormányközi konferencia napirendjén szerepelt a versenyképességet és a munkahelyteremtést befolyásoló belső piac kérdése. Az EU a foglalkoztatáspolitika különböző kérdéseiről 1997-ben Zöld Könyvet adott ki Partnerség az új munkaszervezetért címmel, amely leszögezi, hogy: "a hierarchikus és merev struktúrákat újító szellemű és rugalmas, magas szakértelmen, nagyfokú bizalmon és a munkavállalók fokozottabb integrálásán alapuló struktúrák váltják fel". Az Európai Tanács novemberében, Luxemburgban tartott rendkívüli ülésének apropója kifejezetten a Tanács foglalkoztatáspolitikájának koordinálása volt. Ezen az ülésen olyan irányelveket dolgoztak ki, amelyeket elfogadásuk után integráltak a tagállamok szociális programjaiba és nemzeti foglalkoztatási akcióterveibe. A tanácskozáson kiemelt témaként szerepelt az ifjúsági és tartós munkanélküliség kezelése, az iskolarendszer javításának kérdése, valamint a vállalkozóvá válás ösztönzésének lehetősége. A testület célul tűzte ki a vállalkozások beindításának és működtetésének megkönnyítését. Az Európai Tanács ösztönözte a szociális partnereket olyan megállapodások létrehozására, amelyek az Unió egészére vonatkozó képzési és átképzési feltételeket rögzítik. Az EU-nak és tagállamainak e téren eddig elért eredményei ellenére a szabad munkaerő áramlást továbbra is számos formális és informális tényező nehezíti. Ilyenek például az eltérő társadalombiztosítási és adórendszerek, a képesítések és diplomák elismerésének problémája, az eltérő foglalkoztatási feltételek, valamint egyes országokban a képzettségbeli lemaradás. Nehézséget jelent ezeken kívül a nyelvtudás és az információ gyakori hiánya, valamint a munkaerő infrastruktúrájának kiépítetlensége. A migrációs problémák leküzdésére a kelet- és közép európai országok csatlakozását követően az Európai Gazdasági Térségről szóló Egyezmény lehetőséget nyújt ezen államokból, így hazánkból is érkező munkaerő esetében arra, hogy alkalmazni lehessen a fokozatosság és átmeneti időszak alkalmazásának elvét. Az Európai Unió tevékenysége a foglalkoztatáspolitika terén nem zárult még le, mivel a szervezet folyamatosan igyekszik a nehézségeket leküzdeni. Számos program és elméleti terv született, így a közeljövőben ezek gyakorlati alkalmazására tevődik a hangsúly. Az Unió 6

8 keleti bővítésének rendezése és ennek részeként a szabad munkaerő áramlás elősegítése alapkövei az egységes Európa sikeres megteremtésének. (Orgoványi Euridike: Az Európai Unió foglalkoztatáspolitikája) Magyarországon, a megindult növekedés ellenére, továbbra is alacsony a foglalkoztatottság. Az állástalanok (munkanélküliek és inaktívak) aránya nemzetközi összehasonlításban rendkívül magas. A foglalkoztatottak aránya a legalacsonyabbak közé tartozik Európában: a magyar foglalkoztatási ráta több mint 10 százalékponttal marad el az EU-tagországok átlagától. Foglalkoztatásbeli lemaradásunk azonban nemtől és korcsoporttól függően iskolai végzettségi kategóriánként igen különböző: a felsőfokú végzettségűekre nézve csekély, mindössze 3-4 százalékpontnyi, a középfokú végzettségűeknél 7-8 százalékpontnyi, a középfokúnál alacsonyabb végzettségűek esetében azonban már igen jelentős: százalékpontot tesz ki. Foglalkoztatás és oktatáspolitikai szempontból is rendkívül lényeges kérdés, hogy az aggregált lemaradásban mekkora szerepet játszik az iskolázottsági összetétel-különbség, illetve az, hogy különböző iskolai végzettségű emberek az Európai Unió átlagához képest más-más mértékben foglalkoztathatók. Az alacsony iskolázottságúak még mindig igen magas aránya döntően arra vezethető vissza, hogy a nyolcvanas évek közepétől megtört az a hosszú távú trend, amely a hetvenes évek eleje óta évről-évre folyamatosan csökkentette az egy születési évjáratból a nagyon alacsony iskolázottsági szinten megrekedt népesség arányát. Az iskoláztatási expanzió megállt a szegény néprétegeknél. A foglalkoztatási lemaradás zöme abból adódik, hogy bajok vannak az alacsony iskolázottságú munkaerő foglalkoztatásával: az EU átlagához képest túl sokan vannak, és rosszabbul is foglalkoztathatók. (Foglalkoztatás és iskolázottság Magyarországon KERTESI GÁBOR VARGA JÚLIA) Fejlettségi differenciálódás és gazdasági környezet A gazdasági fejlettség, a lakossági jövedelmek és a munkanélküliség jellemzőit nagytérségi szinten vizsgálva a főváros kiugróan kedvező fejlettségi mutatóin túlmenően mindenek előtt a határozott nyugat-kelet megosztottság tűnik szembe, elsődlegesen az északnyugati és középső országrész sikeres szerkezetváltása és megújulása áll szemben az ország többi részének lassabb ütemű felzárkózásával. Az észak-nyugati térségek mai dinamikája elsődlegesen a földrajzi fekvésének, a gazdasági szerkezetváltásban domináns szerepet játszó nyugati piacokhoz való közelségének köszönhető, a térséget mindennapi kapcsolatrendszer fűzi a szomszédos osztrák tartományokhoz. Közép-Magyarország, Nyugat- és Közép-Dunántúl képzett, és az Európai Unió átlagához viszonyítva alacsony bérköltségű munkaereje és kedvező közlekedési hálózata elősegítette a külföldi tőke beáramlását (az összes külföldi tőke 85%-a e három régióban realizálódott), az innováció és export-orientált iparágak (autógyártás, elektronika) megtelepedését. Ennek következtében itt a legalacsonyabb bár nagy területi egyenlőtlenséget mutat a munkanélküliségi ráta, miközben a jövedelmi viszonyok is kedvezőbbek az átlagosnál. A kedvező nemzetközi versenyhelyzet megőrzése érdekében szükség van a munkaerő-piaci igényhez illeszkedő rugalmas képzési rendszer kialakítására, valamint a vállalkozások közötti együttműködések és az üzleti szolgáltatások fejlesztésére, az önkormányzati szerepvállalások növelésére. Jól érzékelhetőek a nyugati országrész dinamikus tengelyei: a Budapest - Győr - Mosonmagyaróvár - Sopron (Pozsony - Bécs) vonal, és a Budapest - Székesfehérvár - Balaton 7

9 tengely, ahol mind a nagyobb városok, mind a kisebb centrumok körzetei a legjobb helyzetű térségcsoportba kerültek. E határzónában egyértelműen a külső hatások, leginkább a viszonylag közeli, hatalmas gazdasági erejű dél-német, észak-olasz és osztrák régiók dinamizáló ereje mutatkozik meg. Ugyanakkor az elmaradottabb keleti és északi országrészre is igaz, hogy minden nagyváros kiemelkedik a környezetéből, helyi dinamikus centrumokat képez. Ezek a regionális központok piaci vonzerőt jelentenek a kereskedelemnek, magukhoz vonzzák az újjászerveződő pénzügyi és gazdasági szolgáltató tevékenységeket. Az elkövetkező időszakban térségi szervező szerepükre, hagyományosan erős felsőoktatási potenciáljukra és az EU csatlakozást követően felértékelődő földrajzi fekvésükre építve nemcsak saját, hanem környezetük fejlődését is dinamizálhatják. Egyes korábban főleg agrárjellegű térségekben a külföldi tőke beáramlásával és a vállalkozások élénkülésével átalakult és növekedési pályára állt a gazdaság. Az ilyen felzárkózó térségeken belül külön csoportot képviselnek az ipari válságövezetek revitalizálódó, strukturális megújulás alatt álló területei (pl. Miskolc, Tiszaújváros) Az északi és keleti régiók kistérségeinek többsége az elmaradottabb térségek közé tartozik. Ezeket a térségeket az átlagosnál rosszabb munkanélküliségi és jövedelmi helyzet, a külföldi tőke és a vállalkozói aktivitás alacsony aránya jellemzi. Ennek okai a térségek agrárjellege, alacsony vállalkozói kapacitása, hiányos infrastruktúrája, az ország- és régióhatár menti fekvés, vagy a meghatározó térségközpont hiánya. Feladatként jelentkezik e kistérségi centrumok fejlesztése a foglalkoztatásban betöltött szerepkör erősítése érdekében. A térségek többsége aprófalvas jellegű, amely a méretgazdaságosság miatt korlátozza a köz- és más szolgáltatások hatékony fejlesztését és egyúttal szükségessé teszi a települések összefogását, a térségen belüli közlekedés fejlesztését. Az elmaradottabb térségekre a lakosság alacsonyabb jövedelmi helyzetén túl jellemző a tartós munkanélküliek magasabb aránya, a lakosság alacsonyabb képzettsége, miközben a roma népesség aránya magasabb az országos átlagnál. Ezen térségek többsége gazdag természeti és kulturális erőforrásokkal rendelkezik (nemzeti parkok, tájvédelmi körzetek területén helyezkedik el), ami a turizmus területén kínál jó kitörési lehetőséget. A fejlesztések szűk keresztmetszeteit jelenti a hiányos települési infrastruktúra és az elszegényedett, alacsony komfort fokozattal rendelkező lakóterületeknek az átlagosnál nagyobb aránya. Helyzetelemzés A TÁRKI 1999-ben végzett társadalmi rétegződésvizsgálata szerint Magyarországon a lakosság 40 %-a élt biztonságos vagyoni, anyagi és kulturális körülmények között, ők a társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás nyertesei. A társadalom másik 60 %-a egyik napról a másikra él, ők azok a vesztesek, akik számára a társadalmi változások biztonságvesztést, leszakadást, tartós szegénységet okoztak. A vizsgálat a társadalmi érvényesülés keretfeltételeit és ennek megfelelően az egyenlőtlenség szerkezetét vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a marginalizálódás és a társadalmi együttműködés kereteiből való kiszorulás meghatározó tényezői között az elmúlt évek kutatásaiban öt nagyobb csoport jellemezhető hátrányos helyzetűként (Kerülő Judit): 8

10 1. Családi életciklus hátrányai, ezen belül: A legalább három gyereket nevelő háztartások Azok a háztartások, ahol a háztartásfő 40 évesnél fiatalabb Gyermekét egyedül nevelő szülős háztartások Egyedül élő idős egyének háztartásai 2. Munkaerőpiac hátrányai, ezen belül: Munkanélküli háztartásfővel rendelkező háztartások Tartós munkanélküliség Munkanélküliség halmozódása egy háztartáson belül Alkalmi munkából élők 3. Regionális egyenlőtlenség, ezen belül: Az ország keleti részén élés Tanyás és községekben élés 4. Képzettségi hátrányok, ezen belül: Befejezetlen általános iskola vagy legfeljebb általános iskolai végzettség Szakképzettség hiánya 5. Etnikai hovatartozás, ezen belül: A cigány etnikumhoz tartozás Az első esély: a tankötelezettségi korban való oktatási részvétel. Radó Péter az oktatás szempontjából releváns egyenlőtlenségeknek tekinti a családi hátteret, ezen belül az apa iskolai végzettségét, a család szociális, gazdasági és anyagi helyzetét, lakóhelyét, diszkriminált kisebbséghez való tartozását és a csökkent egyéni képességeket. Felhívja a figyelmet, hogy az oktatási rendszerbe belépő gyermekeknél figyelembe kell venni ezeket az induláskor meglévő egyenlőtlenségeket. Ám a legkülönbözőbb hátrányok egymást erősítő hatásával is szembe kell nézni. 1. Családi háttérből fakadó egyenlőtlenségek A nemzetközi és hazai vizsgálatok eredményei azt igazolják, hogy az iskolázottsági lehetőségek hasznosítása terén megjelenő egyenlőtlenségek elsősorban a szülők foglalkozásának, szocioökonómiai státuszának hátteréből, különösen az apa iskolai végzettségéből vezethetők le. (7.) 13 európai országban végzett kutatás eredményei azt támasztották alá, hogy az oktatás expanziója ellenére a szülők iskolai végzettségének hatása az oktatás alsó szintjén a legerőteljesebb, később csökken. Mindezek azt jelentik, hogy a szülők alacsony iskolai végzettségéből eredő hátrányok már nagyon hamar, az iskolai tanulmányok elején jelentkeznek. (8.) Közismert Pierre Bourdieu kulturális tőke-elmélete, mely szerint a kulturális elemek nemcsak, hogy egyre jobban beépülnek a szociális egyenlőtlenségek létrehozásába és fenntartásába, hanem jószerével ezek testesítik meg magát a gazdasági egyenlőtlenségeket. Minden társadalomban elsősorban a család az a közeg, amely a különböző kulturális ismereteket közvetíti a gyerekek számára. Hiányuk akadályozza a gyerekek iskolai sikereit. A lemorzsolódás okát elemző kutatások azt igazolják, hogy az általános iskolát elvégezni nem képes gyerekek közel 90 %-nál a szülők iskolai végzettsége maximum 8 osztály. (9.) Az iskola tehát szelektál és reprodukálja az alacsony iskolai végzettséget. 9

11 2. A család anyagi helyzete A Magyar Háztatás Panel vizsgálat eredményei azt igazolják, hogy minél alacsonyabb egy adott háztartás jövedelme, annál jellemzőbben hiányzik kiadásai közül az oktatásra, kultúrára fordított összeg. 3. Lakóhely Az általános iskolában történő lemorzsolódási adatok azt igazolják, hogy az iskolai kudarc és a település között szignifikáns a kapcsolat, azaz a kistelepüléseken élők között magasabb a végzettséget nem szerzők aránya, mint a városi iskolák esetében. 4. Diszkriminált kisebbséghez való tartozás Kertesi Gábor és Kemény István a kilencvenes években lefolytatott cigány vizsgálatának eredményei azt igazolják, hogy míg a nem cigány tanulók közel 80 %-a szerez az általános iskolainál magasabb végzettséget, addig ez a cigány tanulók esetében mindössze 5 %. Egy cigány tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány társainak. Ennek a hatalmas esélykülönbségnek a legnagyobb része az érettségit adó középfokú oktatásba való belépés pontján keletkezik. (Kerülő Judit: Hátrányos helyzetű csoportok és a felnőttoktatás A hátrányos helyzet, hátrányos helyzetű csoportok) Fontos megjegyeznünk, hogy a tanulmányban vázolt releváns egyenlőtlenségek tekintetében az elmúlt egy évtizedben jelentős minőségi javulás nem következett be. A családi háttér esetében tovább rontja az esélyeket, hogy többségében mindkét szülő tartós munkanélküli vagy segélyezett, így a családban elő iskoláskorú gyakorlatilag nem is lát példát a rendszerességre, tanulásra, a munka világával kapcsolatban semmilyen szülői személyes példamutatást nem kap. Nem elhanyagolható továbbá a személye példamutatás hiányán kívül az sem, hogy a felnövő generációk a munkáról és az állásszerzésről családi és a szűkebb szocioökonómiai térben a terhelt gazdasági és társadalmi környezetben csak a reménytelenségről, sok esetben negatív megközelítésről hallanak. Ez determinálhatja a tanulással, a munka világával való későbbi kapcsolatukat, motiváltságukat is. Összességében az elmúlt időszakban nem történt jelentős javulás a család szocioökonámiai helyzetében, aminek messze menő személyes és társadalmi következményei lesznek a jövőben. A különböző foglalkoztatást segítő eszközök sem biztosítanak tartós javulást, hiszen a támogatott képzéseket követően nem megoldott a foglalkoztatás, nincsenek új munkahelyek, ahol a megszerzett ismeretek birtokában tartós foglalkoztatásra lehetőség nyílna. Megmaradt, sőt a jelek szerint tovább erősödött a diszkriminált státusz és tovább erősödik a szegregáció is, növekszik a leszakadó réteg amelynek társadalmi és gazdasági okai egyaránt vannak. A képzés, oktatás fontos eleme az esélyegyenlőség és a munkához való egyenlő eséllyel történő hozzájutás feltételeinek javításához, hiányzik a jelenséget kezelni kívánó módszer komlexitása. A kívánt állapot eléréséhez szélesebb körű és átfogó rendezésre van szükség, mert a problémát sem a gazdaság egymaga, sem pedig a önállóan a képzés nem tudja megoldani. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a munkaerő piac sem tudta megfogalmazni azokat a képzési igényeket, amelyeknek megfelelően a szakképző iskolarendszer biztosítani tudná a képzett 10

12 munkaerőt. A gazdasági és pénzügyi válság tovább súlyosbítja a helyzetet, és amint az idézett szerző megfogalmazta, a különféle hátrányok egymást nagymértékben erősítik. Második esély Ha az iskola rendes korban nem tudja biztosítani azt a képzettséget, felkészültséget és esélyt, amely a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, ezáltal az egyén biztonságát, jólétét képes garantálni, szükséges a társadalomból való kiilleszkedéssel veszélyeztetettek számára olyan lehetőség kidolgozása, amely az újrakezdést, a beilleszkedést hivatott elősegíteni. Az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatást, szakképzést végző intézményeinek megoszlása Hosszú évek óta foglalkozom szegénységkutatással, a szegénnyé válás és a végleges leszakadás tendenciájának, okainak feltárásával. Mind az e témában lefolytatott vizsgálatok, mind saját kutatási eredményeim azt igazolták, hogy a szegényedés az iskolától, a tanulástól való lehetőségek megfosztottságában írható le. (14.) Az iskolák elérhetősége, az iskolarendszerű képzésben való részvétel, az iskolák társadalmi mobilitást fékező szerepének vizsgálatáról számtalan szociológiai kutatás készült, bizonyítva az egyén társadalmi helyének reprodukálódásában az oktatási intézmények meghatározó szerepét. A továbbiakban vizsgáljuk meg mi a helyzet az iskolarendszeren kívüli képzésben való részvétel lehetőségeivel. Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a nyilvántartásba vett 61 intézmény 15 településen található, ebből 8 város, mindössze 7 a kistelepülések száma. E megyében 228 település van, és amíg a 16 város felében, a 212 község mindössze 3 %-ban volt lehetősége az ott élőknek helyben iskolán kívüli képzésbe való bekapcsolódásra. Ne felejtsük el, a nagyobb távolság költségnövelő tényezőként is hat, akár az egyén, akár a képzést szervező oldaláról nézve. A nyilvántartásban szereplő iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények mindössze 8 %-a tartozik gazdálkodási forma szerinti megoszlást tekintve a nonprofit szervezetekhez. Elgondolkodtató, hogy mindössze 5 népfőiskola (Sárospatak, Szolnok, Dunaújváros, Kék, Zalaegerszeg) végzett szakképzést. A népfőiskolák szerepének erősödése a kistelepülésen élők hátrányainak csökkentésében jelentős szerepet játszhat. Sokkal kedvezőbb a helyzet, ha a civil szféra szerepét a szakképzésben résztvevők támogatási oldaláról vizsgáljuk. Országos adatok szerint a szakképzésben résztvevők közel felének, 51 %-nak a képzésben való részvételét alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok, egyházak támogatták 1999-ben. (Kerülő Judit: Hátrányos helyzetű csoportok és a felnőttoktatás A hátrányos helyzet, hátrányos helyzetű csoportok Az elmúlt évtized tapasztalatai alapján a Második esély lehetőséget teremt az alapképzésből bármely ok miatt kimaradt emberek számára, de nem hozott áttörő sikereket és nem is érte el célját maradéktalanul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az e képzések keretében szerzett szakképesítés nem piacképes. Érdemes lenne talán a képzések minőségét és tartalmát is megvizsgálni, de valószínűbb, hogy ami leginkább hiányzik a sikerességhez, - csakúgy mint a társadalom és a gazdaság más területein is mutatkozó mérsékelt eredmények esetében, az a rendszer szintű szemlélet. Önmagában egy jól működő képzési rendszer még nem oldja meg a munkahelyteremtés hiánya, a más területeken jelentkező társadalmi feszültségek, a morális válság, a globalizáció és egyéb problémák összetett kihívásait. Rendszer szinten lehet megoldást remélni, amelyben az egyén nem csak tudatos gondolkodásában, hanem érzéseiben is mintegy ösztönösen megéli 11

13 a társadalmi, anyagi, egzisztenciális biztonságot, ami újabb motivációt jelent a fejlődés, önképzés irányába. A napi gyakorlatból igazolva látjuk a tanulmányban megfogalmazott problémák közül például az anyagi források hiánya miatti kirekesztettséget, amely tényleges sokszor valós annak, hogy a jelentkező az utazási költségeket nem tudja megfizetni, ezért marad ki a képzésből, vagy támogatott foglalkoztatásból. Az intézmények megoszlása cáfolhatatlan tény és adottság is egyben, de belátható, hogy valamennyi képzés nem házhoz vihető akár a szükséges infrastruktúra, akár a képző humán erőforrás mozgatása szempontjából. Egy nagyon egyszerűnek látszó kérdés merül fel tehát, ki viselje az ebből a sajátosságból eredő többlet költségeket? Számos esetben maga a támogatott képzési forma biztosítja a lehetőséget az utazási és más járulékos költségek megtérítésére is. Az iskolarendszeren kívüli nyilvántartott szakképzést folytató intézmények közül a nonprofit gazdálkodási forma szerint működő szervezetek kis aránya az utóbbi időben változott. Új törvényi szabályozás teszi lehetővé nonprofit gazdasági társaságot alakítását, ami egyfajta átrendeződést kezdett meg a képzést folytató szervezetek körében. Meg kell különböztetnünk gyakorlatilag iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató, klasszikus értelemben vett civil szervezeteket, valamint ilyen tevékenységet folytató nonprofit vállalkozásokat. Lényeges különbség a szervezeti formákban és abból adódó infrastruktúrális háttérben van, tekintettel arra, hogy a képzéshez szükséges szigorú akkreditáció követelményeinek mindként típusú képzőnek egyformán kell megfelelnie. Ami nem elhanyagolható különbség lehet még a szakképző civil szervezet és a nonprofit vállalkozás között, az a motiváció, hiszen a civil szervezetek esetében nem feltétlenül elsősorban az anyagi érdekeltség a döntő, hanem egyfajta belső elkötelezettség és érzelmi, morális attitűd. Az iskolarendszeren kívüli képzést folytató civil szervezetekkel kapcsolatosan figyelembe kel venni, hogy a szervezeteknek csak kis része vált alkalmassá az önkormányzati, állami feladatok átvállalására. Csak a nagyok rendelkeznek megfelelő infrastruktúrával, humánerőforrással, minőségbiztosítással és a feladatok ellátáshoz szükséges program és intézményi akkreditálással. A tanulmányban említett TIT, népfőiskolák és más akár országos szervezetek jelentős szervezeti és strukturális átalakuláson mentek keresztül az elmúlt 2 évtizedben. Gyakorlatilag megszűntek a korábbi intézményi háttértámogatások mind szakmai, mind anyagi értelemben, és mára gyakorlatilag csaknem minden civil szervezet társadalmi támogatottsága lecsökkent. Elsősorban az individualizálódott társadalom természetes folyamatként értelmezhető ez a jelenség, a szervezeteknek nincsen tömegbázisa, ami anyagi és humánerőforrást jelenthetne. Emiatt a civil szervezeteknek, még a nagyoknak is át kellet értékelni küldetésüket, lehetőségeiket és célkitűzésiekt. Közeli példa is van arra, hogy népfőiskola miként alakult át kertbarát-nyugdíjas klubbá, és komoly ismertterjesztő és korábban képző szervezet hogyan kényszerült megválni infrastruktúrájától, ingatlanától. Nem számíthatunk tehát a közeli jövőben sem arra, hogy civil szervezetek tömegesen vállalnak majd szerepet az iskolarendszeren kívüli szakképzésben. Működnek azonban helyi, regionális és országos, valamint ezeket tömörítő ernyőszervezetek, továbbá foglalkoztatási paktumok ezen a területen, a hátrányos helyzetű munkavállalókkal történő foglalkozást is bele értve, akik jelentős tevékenységet fejtenek ki a munkaerő piaci felzárkóztatásban. 12

14 Foglalkoztatási paktumok, szövetségek, programok Az Európai Unió tagállamaiban kísérleti jelleggel 1997-ben hozták létre az első foglalkoztatási paktumokat, s azok sikere után az ilyen jellegű projektek beépültek a Strukturális Alap, azon belül az Európai Szociális Alap támogatási rendszerébe. Azóta best practice"-ként, a legjobb gyakorlatként, követésre méltó, jó példaként emlegeti az Európai Unió a foglalkoztatási paktumokat, mivel ezek a helyi, megyei vagy regionális szintű együttműködések konkrét, kézzel fogható módon járulnak hozzá a gazdasági aktivitás és a foglalkoztatási szint növeléséhez. Magyarországon osztrák példa nyomán 2002-től alakultak meg az első foglalkoztatási együttműködések. Régiónkban két jelentősebb foglakoztatási paktum szerveződött: Az Észak-alföldi Regionális Foglalkoztatási Paktum (korábban: FORTE regionális modellértékű program a nonprofit foglalkoztatás fejlesztéséért Debrecen) és a Nyírségi Foglalkoztatási Paktum Nyíregyháza Az Észak-alföldi Regionális Foglalkoztatási Paktum A paktum célkitűzései az Észak-alföldi Regionális Non-profit Foglalkoztatás-fejlesztési Stratégiában megfogalmazott célokhoz igazodnak. Az együttműködés hosszú távon a régió területi különbségeinek csökkentését, a foglalkoztatási színvonal minőségének növelését, a munkanélküliség csökkentését hivatott elősegíteni. Ennek érdekében az aláíró felek tevékenységük összehangolásával elősegítik: új munkahelyek teremtését, a helyi foglalkoztatási viszonyok javítását, a foglalkoztatást elősegítő tevékenységek helyi koordinációjának támogatását, modell értékű regionális non-profit hálózat létrehozását, folyamatos bővítését, szervezeti és tartalmi gazdagítását, minőségének növelését a non-profit szerepvállalás formáinak és módjainak feltérképezését, a non-profit szektor foglalkoztatási szegmensében való együttműködési rendszerek kialakítását, a hátrányos helyzetű munkanélküliek foglalkoztatási esélyeit nővelő programok indítását és működtetését, az Európai Uniós pályázati lehetőségek kihasználását, eredményes pályázatokkal források teremtését a foglalkoztatási paktum céljainak megvalósulása érdekében, a foglalkoztatási színvonal emelését, atipikus foglalkoztatási formák elterjesztésével, a nemek közötti esélyegyenlőséget - elősegítő programok támogatását, a munkaerőpiaci információk gyors és torzításmentes áramlását, elősegítve ezzel a hatékony döntéseket, a regionális non-profit foglalkoztatás-fejlesztési stratégia céljaira összpontosító és ahhoz illeszkedő innovatív projekt-fejlesztés folyamatát. 13

15 Nyírségi Foglalkoztatási Paktum Célja a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, megvalósítása és terjesztése. A munkaerőpiacon mind jelentősebb arányban képviseltetik magukat a tartósan munka nélkül lévők, illetve a többszörösen hátrányos helyzetben lévő személyek, akik esetében a hagyományos reintegrációs programok működtetésével és az állásközvetítés módszerével nem lehet sikeres munkaerőpiaci integrációt elérni. A szakterületen működő civilek, munkáltatók támogatása, felkészítése erre a feladatra elengedhetetlenül szükséges. Új módszerekre, új szervezeti és munkaformák alkalmazására van szükség a hagyományos modellek mellett mind a munkanélküliek körében, mind a munkáltató-munkavállaló kapcsolat terén. Nyírségi Foglalkoztatási Paktum az önkormányzati, a civil és a magánszféra közös konszenzusaként hivatott a nyíregyházi kistérség munkaerő-piaci helyzetét javítani. Célunk a kistérségben működő vállalkozásokkal együttműködve különböző fejlesztési projektek generálása és megvalósítása, a térség szakképzett munkaerő bázisának bővítése, a munkanélküliség csökkentése és a humán erőforrás térségben való megtartása. A nyíregyházi kistérségben számos piaci, gazdaságot élénkítő lehetőség van a szabad kapacitású munkaerőt és ipari területet figyelembe véve, ezzel szemben a szakképzetlen munkaerő nagy száma kevésbé teszi vonzóvá a területet. E strukturális jellegű munkanélküliség megszüntetésére, valamint a munkaerő-piac fellendítéséhez a piaci viszonyoknak megfelelő szakképzett munkaerőbázis létrehozására, a fekete és szürkegazdaság felszámolására, újabb és újabb beruházásokra, a szabad kapacitású területek megfelelő hasznosítására van szükség. A Foglalkoztatási Paktum nagyban hozzájárul a gazdaság különböző szegmenseinek összefogásával az erőforrások hatékony felhasználására, elosztására. Szükség van továbbá a vállalkozások, cégek vezetőinek továbbképzésére, ismereteik bővítésére. Működésük hatékonyabbá tétele érdekében indokolt szervezeti kultúrájuk, HRstratégiájuk felülvizsgálata, esetlegesen kialakítása. Sok esetben nem rendelkeznek kellő rugalmassággal, illetve erőforrással ahhoz, hogy új piacot szerezzenek termékeiknek, szolgáltatásaiknak, ezáltal nagyobb bevételt realizálva. Hosszú távú célok: az állami, civil és magánszféra közös konszenzusaként megvalósul a foglalkoztatási integráció a nyíregyházi kistérségben; piaci igényeknek megfelelően szakképzett munkavállalói réteg termelődik; a térségben működő vállalkozások piacszerzése bővül, gazdasági hatékonysága nő; a nyíregyházi kistérség foglalkoztatási szintjének növelése, a munkanélküliség csökkentése. Nyírségi Foglalkoztatási Paktum közvetlen céljai: Nyírségi Foglalkoztatási Paktum létrehozása a konzorciumi partnerekkel való együttműködés során tovább épül a szociális és foglalkoztatási integráció, amely korábban a HEFOP modellprogramunk során kidolgozott egyablakos rendszerben valósult meg; társadalmi befogadás erősítése; térségi versenyképesség javítása; alkalmazkodóképesség javítása; foglalkoztathatóság javítása. Cél csoportok: munkanélküliséggel veszélyeztetett személyek pályakezdő fiatalok, különös tekintettel a felsőfokú végzettségűekre megváltozott munkaképességűek tartósan munkanélküliek 14

16 40 éven felüli munkanélküliek nők térségi vállalkozók fogyatékkal élők Várt eredmények: a Foglalkoztatási Paktumba 15 szervezet bevonása; kistérségi szinten 5 projektterv készül el; a projekt előkészítési szakasz végére 1 a kistérségre kiterjedő stratégiai terv készül el; a projekt végére 1 éves akcióterv készül; a Foglalkoztatási Paktum tovább erősítheti a már meglévő, önkormányzati, munkaügyi szervek, valamint civil szervezetek közötti együttműködést, és elősegíti a piaci szektor bevonását a helyi foglalkoztatáspolitikába, elősegítve a munkaerő kereslet-kínálat egyensúlyát. A foglalkoztatási paktumok több programot is koordináltak, illetve jelenleg is működtetnek. EU-HÁLÓ Partnerség Program A foglalkoztatási célú civil szervezetekért A program megvalósításáért felelős szakmai konzorcium: Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége (MSKSZMSZ) Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége (NHSZOSZ) Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületeinek Országos Szövetsége (MÁEOSZ) Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület (OTE) A program során 4 konzorciumi partner együttműködésével - a programiroda szakmai és operatív irányítása mellett - 4 területi koordinátor vezetésével, 20 megyei tanácsadó 200 foglalkoztatási célú nonprofit szervezet számára biztosít folyamatkövető tanácsadást egyéni konzultációkon. Emellett 400 partnerszervezet részére nyújt információkat (elektronikus hírlevélben és csoportos megyei klubok során), valamint térítésmentes szolgáltatásokat tart fent a projekt befejezéséig. A program célja A projekt stratégiai célja a munka világához kötődő civil szervezetek számára az EU-Háló Partnerség Program eddigi projektciklusai során létrejött tanácsadói hálózat fenntartása és működtetése. Az országos tanácsadói hálózat biztosítja a korlátozott erőforrásokkal bíró nonprofit szervezetek szakmai-, módszertani hátterének megteremtését. Az Európai Unióhoz való csatlakozás után jelentős mértékben megemelkedtek a hazánkban felhasználható pályázati források. Kiemelt stratégiai cél, hogy a partnerszervezeti kör forrásfelvevő képességének megteremtését, azok felhasználásának hatékonyságát támogassuk programunkkal. Ehhez elsősorban a partnerszervezeti kör szakmai ismereteinek bővítését, helyi partnerségek kialakulását, megerősítését, működését támogatjuk felkészült tanácsadóink közreműködésével, pályázatírói, közösségfejlesztő, módszertani ismereteik segítségével. A projekt alapvető célja, hogy az így létrejövő együttműködések a lokális és regionális térben is megjelenítsék a probléma feltárására és feldolgozására képes nonprofit szervezeteket, mint aktív, a közösség által ismert és elismert helyi cselekvők körét. A projekt végső soron megalapozza a 2007-től EU-s forrásokból működtetett regionális hálózatok kialakítását, azok - fizetett és térítésmentesen nyújtott - szolgáltatásainak körét. 15

17 Mentor Program A civil szervezetek foglalkoztatási kapacitásának tartós növelése érdekében A program célja: Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) támogatásával, az országban 120 humánszolgáltató civil szervezet nyerte el a jogot fiatal munkavállalók foglalkoztatási támogatására, annak érdekében, hogy a szervezetek fiatal, érettségivel rendelkező, szakképzett illetve diplomás regisztrált álláskeresők alkalmazásával, képessé váljanak foglalkoztatási kapacitásaik megerősítésére, felkészüljenek a közfeladatok hatékony ellátására, valamint az EU-s források lehívására. Annak érdekében, hogy a fiatal munkavállalók minél könnyebben beilleszkedjenek a civil szervezetekhez, valamint sikerüljön tartós együttműködést kialakítaniuk az ottani munkatársakkal egy felkészült szakemberekből álló Mentor Hálózat működik közre. A Mentor Hálózatot működtető szakmai konzorcium tagjai: Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége (MSKSZMSZ) Nonprofit Humán Szolgáltatók Országos Szövetsége (NHSZOSZ) Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületeinek Országos Szövetsége (MÁEOSZ) Országos Tranzitfoglalkoztatási Egyesület (OTE) A Mentor Hálózat tevékenységi köre: A Mentor Hálózat 7 regionális mentor közreműködésével, az ország területén 120 humánszolgáltató civil szervezettel tart kapcsolatot, 14 hónapon keresztül, a program előkészítő és foglalkoztatási szakaszában. A mentorok a szervezeteknél tett helyszíni látogatások, valamint az előre meghatározott időpontban és helyszínen lebonyolított egyéni, vagy csoportos tanácsadások alkalmával segítséget nyújtanak a szervezeteknek a humánerőforrás-fejlesztésükre elnyert pályázati források hatékony felhasználásában, valamint a sikeres emberi-erőforrás fejlesztés érdekében, az új munkatársak kiválasztásában, fogadásában, motiválásában, hogy a továbbfoglalkoztatás sikeres legyen minden érintett szervezet esetében. A humánerőforrás-fejlesztés területén jártas mentorok mind a szervezetek kapcsolattartóival, mind az új munkatársakkal egyéni - folyamatkövető tanácsadást tartanak, melyekről a honlapon, elektronikusan is hozzáférhető adatlapokat készítenek. Az adatlapokon rögzítésre kerülnek a feltárt szervezeti problémák, a megoldandó kérdések, valamint a megoldási javaslatok. FORTE Foglalkoztatás-fejlesztés a regionális társadalom esélyegyenlőségéért A FORTE elnevezésű program a Regionális Operatív Program 3.2. Helyi foglalkoztatási kezdeményezések támogatása intézkedés 1. komponensének nyertes pályázataként kerül megvalósításra. Célja: A szeptemberétől novemberéig tartó program az Észak-Alföldi Régióba tartozó három megyében (Hajdú- Bihar, Jász- Nagykun- Szolnok, Szabolcs- Szatmár- Bereg) szektorok közötti összefogáson alapuló, modellértékű regionális partnerségi hálózatot kíván létrehozni. A regionális együttműködésbe a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek mellett bevonásra kerülnek a Megyei Munkaügyi Központok és a Megyei Önkormányzatok is. A program részeként a megyékben zajló fókuszcsoportokon történő helyzetfeltárások eredményeként elkészül a nonprofit szektorra vonatkozó Regionális Foglalkoztatás-fejlesztési 16

18 Stratégia, amely megyei és regionális szükségletekre építve, a releváns adatokkal alátámasztva szerves részét képezi majd a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervnek. Megvalósítói: Főkedvezményezett: Munkanélkülieket Segítő Közhasznú szervezetek Magyarországi Szövetsége (MSKSZMSZ). Partnerek civil szféra. CSAT Egyesület (Hajdú-Bihar megyében) CONTACT Kht. (Jász-Nagykun-Szolnok megyében) Első Nyírségi Fejlesztési Társulás (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) Állami szektor szereplői: Megyei Munkaügyi Központok Megyei Önkormányzatok A Szövetség már megvalósított programjaiban kiemelt szerepet kapott a hálózatépítés, a nonprofit foglalkoztatás-fejlesztés, valamint a korlátozott erőforrásokkal rendelkező civil szervezetek megerősítése, forrásfelvevő képességük javítása. A programtapasztalatokból kiderült, hogy az ország régióinak nonprofit szervezetiben hajlandóság mutatkozik az önszerveződésre, különös tekintettel az Észak-Alföldi Régió szervezetire. Ezért az Észak-Alföldi Régióban megvalósuló FORTE program célja, hogy az itt létrejövő regionális hálózat a jövőben modellértékű kezdeményezéssé váljon más régiók számára is. A Regionális Foglalkoztatási-fejlesztési Akcióterv megalkotásában részvételi lehetőséget biztosít azoknak a nonprofit szervezeteknek, akik eddig hátrányos pozícióból indultak ezen a területen a többi szektor intézményeivel szemben, továbbá azoknak a korlátozott erőforrásokkal bíró civileknek is, akik ugyan nem kívánnak makro-projektet lebonyolítani, viszont biztosítani szeretnék szervezetük folyamatos humán erőforrását, jelentősen javítva ezzel életesélyeiket. Csak a közös stratégiai tervezés biztosíthat lehetőséget arra, hogy egy alulról szerveződő, tartós motiváción alapuló civil intézményesülési folyamat induljon meg, amely korábbi tapasztalatokon alapulva biztosítja a nonprofit szektor megfelelő szerepét a társadalmi döntéshozatal rendszerében, mind lokális, mind regionális szinten. A civil referensek részt vesznek az egyes megyékben működő nonprofit szervezetek felkutatásában, megismerésében. A program elemeként januárban indul egy 6 alkalmas gyakorlatorientált képzés, melynek megfogalmazott célja felkészíteni a régió nonprofit szervezeteinek képviselőit a foglalkoztatás-fejlesztési tevékenységbe való bekapcsolódásra, stratégiai tervezésre, az együttgondolkodást megalapozó szemlélet erősítésére, a helyzetfeltárásban való részvétel lehetőségének biztosításával. ÉR Hálózat 2006 Program projektterv Az MSKSZMSZ és megyei partnerei (CSAT Egyesület, CONTACT Munkarehabilitáció Kht., ENYFT) eddigi munkája eredményeként régiónkban ismertté vált számos olyan nonprofit szervezet, melyek közös partnerségek kialakítására törekednek egy regionális nonprofit foglalkoztatási Fórum keretein belül. Ezek a szervezetek az NCA által a korábbi pályázati ciklusban támogatott ÉR Hálózat Program során létrehozták az Észak-alföldi Regionális Nonprofit Foglalkoztatási Fórumot és működtették azt számos Fórum ülés alkalmával. A Fórum fő tevékenységei között a szakmai és érdekképviseleti munka mellett immár szerepel az önkéntes tevékenységek támogatása is, illetve régióban működő nonprofit szervezetek humánerőforrásának megerősítése önkéntesek bevonásával. Szándékunk a Fórum szakmai tevékenységének fenntartása, illetve az önkéntes tevékenységek kiemelt támogatása felkészült munkatársakkal, a kiépült kommunikációs és információs rendszer segítségével. 17

19 A program célja: Elsődleges cél az Észak-alföldi Regionális Nonprofit Foglalkoztatási Fórum további működtetése, ezáltal minél több szervezetet aktív részvételének előmozdítása a regionális szintű tervezési-stratégiai munkában, megerősítve a nonprofit szektor foglalkoztatási ágazatát. A Fórum lehetőséget biztosít arra is, hogy a működőképessé vált partnerségi rendszerek fennmaradjanak, s végül önsegítő, önfenntartó partnerségekké fejlődjenek, valamint elősegíti a közös érdekek képviseletét; szakmai anyagok, szakmapolitikai kutatások létrejöttét. További kiemelt cél a régióban működő nonprofit szervezetek humánerőforrás problémáinak csökkentése önkéntesek bevonásával, az önkéntes tevékenység támogatásával. Az önkéntesség, mint tendencia széleskörű népszerűsítése érdekében tervezzük egy kiadvány készítését és megjelentetését, melyben a program önkéntesei foglalnák össze tapasztalataikat, benyomásaikat a nonprofit szektorban végzett 80 órás tevékenységük zárásaként. A program célcsoportja A program célcsoportját azok az Észak-alföldi régióban működő nonprofit szervezetek alkotják, akik foglalkoztatási célú projektek megvalósítói (vagy ilyen programok beindítását tervezik) és aktívan részt kívánnak venni a Fórum munkájában. A program célcsoportját képezik továbbá az önkéntesek, akik a régió felsőoktatási intézményeivel hallgatói jogviszonyban állnak, vagy más régióban tanulnak, de lakhelyük a régióban található (II.- V. évfolyamos szociális képzésben résztvevő, vagy ilyen érdeklődésű hallgatók). Azokat a régiónkban tevékenykedő nonprofit szervezeteket sem zárja ki a program önkéntes elemében való részvételből, önkéntesek bevonásával kívánja tevékenységüket színesíteni, azonban nem tagjai a Fórumnak. Ezek a szervezetek adhatják a program másodlagos célcsoportját. Országos szervezetként jelentős koordinációs és szakmai segítséget a Munkanélkülieket Segítő Közhasznú Szervezetek Magyarországi Szövetsége. Az MSKSZMSZ 1998-ban alakult, mint országos ernyőszervezet. Mind a hazai, mind az Európai Unió által támogatott programjaink célja elsősorban a foglalkoztatási célú nonprofit szervezetek támogatása, hatékony szerepvállalásuk erősítése, valamint számukra minőségi szolgáltatások kialakítása és nyújtása. A szervezet célja továbbá a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítése, az ehhez kapcsolódó szolgáltatások fejlesztése, megvalósítása és terjesztése. A munkaerőpiacon mind jelentősebb arányban képviseltetik magukat a tartósan munka nélkül lévők, illetve a többszörösen hátrányos helyzetben lévő személyek, akik esetében a hagyományos reintegrációs programok működtetésével és az állásközvetítés módszerével nem lehet sikeres munkaerőpiaci integrációt elérni. A szakterületen működő civilek, munkáltatók támogatása, felkészítése erre a feladatra elengedhetetlenül szükséges. Új módszerekre, új szervezeti és munkaformák alkalmazására van szükség a hagyományos modellek mellett mind a munkanélküliek körében, mind a munkáltató-munkavállaló kapcsolat terén. Az évek során az országos hálózatépítő és működtető projekteken kívül a szervezet számos regionális program megvalósításában is részt vett, hiszen a jelenlegi pályáztatási rendszerben a foglalkozatási és munkanélküliek támogatását célzó programok szervezése mindinkább regionális keretek között valósul meg. A programok célja és célcsoportja egyre sokszínűbb: így az országos hálózatépítő tevékenység mellett már többek között önkéntesek és szociális szakemberek képzésével, regionális foglalkoztatási stratégia készítésével, országos érdekképviseleti tevékenységgel foglalkozó projekteket működtet. A szervezet szerteágazó tevékenységei és szolgáltatásai azt igénylik, hogy szervezetünk munkatársai és külső szakértői is megfelelő végzettségű felkészült szakemberek, akik 18

20 folyamatos továbbképzéseken és tréningeken vesznek részt, annak érdekében hogy naprakészek lehessenek, szaktudásuk bővüljön, s így minél több információt tudjanak közvetíteni és minél hatékonyabb segítséget nyújthassanak a korlátozott erőforrásokkal bíró nonprofit szervezetek számára. Az egyre egységesebb képet mutató Európa, a különböző társadalmi és politikai, kormányzati és nem kormányzati szervek folyamatosan nagy figyelemmel kísérik az Európai Unió (EU) tagjává vált, Magyarországon zajló, a kisebbségeket is érintő folyamatokat, jelenségeket. Ezzel a mottóval alakult a cigány vállalkozók és munkavállalók érdekeinek országos koordinálására a Vállalkozók Érdekegyeztető Roma Országos Szervezete (VÉROSZ) egy, 2002-ben létrejött civil szervezet. Célkitűzések A Szervezet, mint nevében is jelzi elsősorban a roma származású magyar állampolgárok által működtetett egyéni és társas vállalkozások munkájának támogatását tekinti céljának. A roma vállalkozások fejlesztése, és a roma munkavállalók mind nagyobb arányú foglalkoztatása érdekében felvállalja, hogy: ellátja a roma vállalkozók érdekképviseletét, elősegíti a roma vállalkozások felzárkóztatását és beilleszkedését a dinamikusan fejlődő magyar gazdaságba, képzési programokat szervez, országos információs központot és hálózatot épít ki megyei képviseletekkel, adatbankot létesít, adó- és jogi tanácsadó szolgálatot létesít, pályázati programokat épít ki és menedzsel, együttműködik a helyi és területi önkormányzatokkal, részt vesz a munkahelyteremtő programokban, megteremti a roma vállalkozók média-hátterét, erőfeszítéseket tesz a az adó- és járulékfizetési kötelezettség megsértésével, vagy egyéb okból, jogellenesen végzett foglalkoztatás megszüntetésére, a javaslatot dolgoz ki a jelenlegi közmunkarendszer megreformálására, az államháztartás kiadásainak csökkentésére, részt vesz az országos és nemzetközi pályázatokon és programokon, illetve elősegíti a roma vállalkozók és munkavállalók részvételét ezen programokban, szoros kapcsolatot alakít ki a meglévő roma civil szervezetekkel, illetve elősegíti azok megalapítását, A Cigány Kisebbségi Önkormányzat is tett lépéseket a hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerő piaci esélyeinek a javítására. Saját nyilatkozatuk alapján: A Szabolcs- Szatmár- Bereg Megyei Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat megalakulása óta azon munkálkodik, hogy hatékonyan tudja ellátni a Szabolcs megyében élő Roma lakosság problémáit. Munkánk során tapasztaltuk, hogy a legnagyobb problémát a munkanélküliség, a megfelelő szakképesítés hiánya jelenti. E problémák javítása érdekében a Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat számos hivatalos szervvel vette fel a kapcsolatot és kezdeményezett együttműködést. Néhány mondatban felsorolnánk, mely szervek segítik a munkánkat az együttes cél elérése érdekében. 19