Cs. Lyctidae falisztbogarak

Átírás

1 Öcs. Teredilia kopogóbogár alkatúak Cs. Lyctidae falisztbogarak (Cs. Ptinidae tolvajbogarak) Cs. Anobiidae kopogóbogarak Cs. Bostrichidae csuklyásszúk Cs. Lyctidae falisztbogarak Apró termet (max. 5 mm) Test megnyúlt Csáp bunkós (bunkó két ízű) Faj: Lyctus linearis falisztbogár Lyctus linearis falisztbogár Megjelenés: 3-5 mm nagyságú, világos barna színű bogár. Álcája sárgásfehér, has felé görbült, 4-5 mm hosszú, torlábas. Előfordulás: Erdei rakodókon, fatelepeken és lakásokban is előfordul. Fejlődése egy éves. Csak a szijácsot (keményítőt) fogyasztja. Fő gazdanövényei: tölgyek, cser, akác, kőris és dió. 9-20% nedvességtartalmú, rakodón tárolt, vagy frissen felfűrészelt faanyagot támadja meg. A gyártás során rosszul szárított parkettából a lerakás után repül ki, de a frissen lerakott léceket is támadja. Jelentősége: Faanyagkárosító. Cs. Anobiidae kopogóbogarak (álszúk) Apró termet (max. 5 mm) Fej nem nyúlt meg ( szúk) Csáp változatos (de sohasem törött és bunkós, mint a szúknál) Álcák: 3 pár torláb ( szúk) kiszáradt fák, beépített faanyag Párzás: kopogtatás Cs. Anobiidae kopogóbogarak (álszúk) Anobium punctatum halálórája (dacos kopogóbogár) Cs. Anobiidae kopogóbogarak (álszúk) Anobium punctatum halálórája (dacos kopogóbogár) Apró termetű (max. 5mm) barna színű. Elterjedés: Eredetileg eurázsiai elterjedésű, de behurcolták Amerikába és Ausztráliába is. A feldolgozott, beépített száraz faanyagot támadja meg. A gombásodott faanyagban fejlődése gyorsabb. Emberi környezetben fordul elő. Álcái a faanyagot teljesen szétrágják, a színes gesztet nem támadják meg. A már károsított faanyagot kirepülés után visszafertőzi. Épületek beépített faanyagának és értékes (pl. múzeumi) fatárgyak súlyos károsodását okozza. 1

2 Cs. Anobiidae kopogóbogarak (álszúk) (Ernobius abietis tobozrágó kopogóbogár) Ptilinus pectinicornis fésűscsápú kopogóbogár Cs. Bostrichidae csuklyásszúk Test megnyúlt Előtor nagy, az egész fejet csuklyaszerűen betakarja elpusztult lombos faanyagban (gabonafélékben) Faj: Bostrichus capucinus piros csuklyásszú Öcs. Heteromera felemás lábfejízesek Lábtőízek száma: Csáp változatos (de sohasem törött) Rendszerük: Cs. Tenebrionidae gyászbogarak Cs. Meloidae hólyaghúzó bogarak Cs. Elmidae Cs. Cucujidae (Cs. Pyrochroidae bíborbogarak) (Cs. Oedemeridae álcincérek) (Cs. Lagriidae gyapjasbogarak) (Cs. Alleculidae alkonybogarak) (Cs. Serropalpidae komorkák) (Cs. Mordellidae marókák) Cs. Tenebrionidae gyászbogarak Közepes termet Hártyás szárny gyakran hiányzik (összenőtt szárnyfedő) Bűzmirigy változatos éjjeli állatok (ált. korhadék) Család: Tenebrionidae Gyászbogarak Opatrum sabulosum Sároshátú gyászbogár Tenebrio molitor Lisztbogár Pedinus hungaricus Magyar gyászbogár Platyscelis spinolae Pusztai gyászbogár Opatrum sabulosum Sároshátú gyászbogár 2

3 Tenebrio molitor Lisztbogár Család: Tenebrionidae Gyászbogarak Pedinus hungaricus Magyar gyászbogár Család: Tenebrionidae Gyászbogarak Pedinus hungaricus Magyar gyászbogár Előfordulás: A Balkán-félszigeten, illetve a Dunántúl déli felén honos (északra egészen Tihanyig). Száraz, köves lejtőkön él, ám csak gyakorlott szakember tudja megkülönböztetni a hozzá nagyon hasonló, és sokkal gyakoribb rokonaitól. Védett, eszmei értéke ,- Ft Család: Tenebrionidae Gyászbogarak Platyscelis spinolai Pusztai gyászbogár Ez itt a fénykép helye Család: Tenebrionidae Gyászbogarak Platyscelis spinolai Pusztai gyászbogár Előfordulás: A löszös talajú kelet-európai sztyepvidékek állata, amelynek elterjedési területe Békés megyében hazánkba is átnyúlik. Előfordulása azonban ma már kétséges, mert legtöbb élőhelyét mezőgazdasági művelés alá vonták, és évtizedek óta nem került elő. - Védett, eszmei értéke ,- Ft. Cs. Tenebrionidae gyászbogarak Blaps mortissaga (lethifera) közönséges bűzbogár Cylindronotus lanipes farkos bronzbogár 3

4 Cs. Meloidae hólyaghúzó bogarak Nagy termet (max. 40 mm) Nyak Cantharidin tartalom (hólyag a bőrön, gyulladás, irritáció) Fejlődésük különleges: Pete (talajba) Triangulinus (3 karom) álca: talajból virágokra, majd méhkaptárba, petét tartalmazó sejtbe, L1: mézet és virágport eszik, majd a talajba vonul Álbáb (nyugalmi állapot következő tavaszig) L2 és L3: nem táplálkozik Előfordulnak sáskagubóban kifejlődő fajok is Család: Meloidae Hólyaghúzó bogarak Meloe violaceus Kék nünüke Meloe autumnalis Őszi nünüke Lytta vesicatoria Kőrisbogár Meloe violaceus Kék nünüke Család: Meloidae Hólyaghúzó bogarak Meloe autumnalis Őszi nünüke Család: Meloidae Hólyaghúzó bogarak Meloe decorus Díszes nünüke Család: Meloidae Hólyaghúzó bogarak Meloe hungarus Magyar nünüke 4

5 Cs. Meloidae hólyaghúzó bogarak Lytta vesicatoria kőrisbogár Család: Elmidae Macronychus quadrituberculatus Négypúpú karmosbogár Család: Elmidae Macronychus quadrituberculatus Négypúpú karmosbogár Megjelenése: 2,5-4 mm nagyságú faj. Teste fekete, lábai és csápjai vörösbarnák. Lábai nagyon hosszúak karmai feltűnően erősek. Az előháton és a szárnyfedők tövén két-két dudor látható. A hasoldalát finom szőrzet borítja, amely a víz alatt ezüstösen csillog. Elterjedése: Eredetileg csaknem egész Európában előfordult (Skandinávia kivételével) mára azonban sok helyről kipusztult. Magyarországon csupán csak néhány adat ismert, ezek egy része ma már biztosan nem erősíthető meg. A Vörös Könyv eltűntnek tekinti, de újabban ismét kimutatták az Őrségből, a Túr folyóból ill. az ország különböző pontjairól jelentettek néhány példányt - pl.: Baranya és Szabolcs-Szatmár- Bereg megyékből. Az ismert populációinak egyedszám-változása jól jelzi a vízminőség változását.(indikátor szervezet) Család: Elmidae Macronychus quadrituberculatus Négypúpú karmosbogár Életmódja: Oxigénnel jól ellátott, többé-kevésbé gyors folyású vizekben (patakok, folyók) él, állóvízben a különleges légzési technikája miatt képtelen megélni. A vízszennyeződésre nagyon érzékeny. A lárvák és az imágók is a víz alá merült kövek és fadarabok mohabevonatában élnek, magával a mohával táplálkoznak. Az imágók hosszú lábaikkal és erős karmaikkal rögzítik magukat az áramló vízben. A hasukat borító mikroszkópos szőrtakaró (plasztron) segítségével a vízből vonják ki az oxigént, ezért soha nem kell a felszínre emelkedniük levegővételért. Populációnagysága erősen változó, a legtöbb lelőhelyéről csupán néhány példánya ismert, bár alkalmas körülmények között tömegesen elszaporodhat. Védett és veszélyeztetett faj, eszmei értéke Ft. Család: Cucujidae Cucujus cinnabarinus Skarlátbogár Család: Cucujidae Cucujus cinnabarinus Skarlátbogár 1,5-2 cm nagyságú; feje, nyakpajzsa és szárnyfedele is vörösek, lábai feketék. Előfordulás: Egész Európában előfordul, de nagy egyedszámú populációi csak Közép-Európában vannak, így hazánkban is. Magyarországon általánosan elterjedt. Leggyakoribb előfordulása az ártéri erdők pusztuló lombos fái (elsősorban nyár és fűz, de több más fafaj is), de erdeinkben, sőt azon kívül városi parkokban, fasorokban is előfordulhat. Pusztuló faágakban, letört, korhadó koronarészekben és törzsekben fejlődik ki. Védett faj, eszmei értéke 2000,- Ft. 5

6 Cs. Pyrochroidae bíborbogarak Lapított test Csáp erősen fogazott Álca: lapított ragadozók Faj: Pyrochroa coccinea nagy bíborbogár (Cs. Oedemeridae álcincérek) Karcsú test Csáp: 11 ízű 3. láb megvastagodott Lábtőn a 3. íz soha sem szív alakú ( cincérek) álcák korhadó fákban, nemzők virágokon Faj: Oedemera flavipes (Cs. Lagriidae gyapjasbogarak) Lagria hirta - gyapjasbogár (Cs. Alleculidae alkonybogarak) korhadó fák Hymenalia rufipes rőtlábú kéregbogár Pseudocistella ceramboides vörösnyakú kéregbogár (Cs. Serropalpidae komorkák) Álkapcsi tapogató utolsó íze megnagyobbodott korhadt fák, taplók Faj: Serropalpus barbatus farontó komorka (Cs. Mordellidae marókák) Apró termet Potroh utolsó szelvénye kihegyesedő Csáp: 11 ízű Faj (Mo. kb. 130): Tomoxia biguttata kúpbogár 6

7 Öcs. Phytophaga növényevő bogarak Változatos testméret és forma 3. lábtőíz szív alakú növényevők különböző formában Rendszerük: Cs. Cerambycidae cincérek Cs. Chrysomelidae levelészek Cs. Cerambycidae cincérek Karcsú test, változatos testméret Csáp hosszú (11-12 ízű) Fej prognath, vagy ortognath Álca: fás növények kérge alatt, ill. fatestben Nemző: növényi nedvek, vagy semmi Rendszerük (Mo. kb faj): Laminae, Prioninae, Lepturinae, Cerambycinae, Necydalinae Acanthocinus aedilis Daliás cincér Dorcadion aethiops Fekete gyalogcincér Dorcadion (fulvum) cervae Pusztai gyalogcincér Dorcatypus tristis Gyászoscincér Morimus asper ssp. funereus Gyászcincér Lamia textor Takácscincér Monochamus sutor Kis fenyőcincér Saperda carcharias Nagy nyárfacincér Saperda populnea Kis nyárfacincér Acanthocinus aedilis daliáscincér Dorcadion aethiops fekete gyalogcincér Dorcadion aethiops fekete gyalogcincér 1,5-2 cm nagyságú, fémes fekete. Előfordulás: Európai faj, hazánkban a domb és hegyvidékek legelőin, füves tisztásain fordul elő. Közönséges. Az álcák fűfélék gyökerein fejlődnek ki, a nemzők mindenfelé megtalálhatók. Röpképtelen. Egyedszámánál fogva élőhelyének tipikus faja. 7

8 Dorcadion (fulvum) cervae Pusztai gyalogcincér Dorcadion (fulvum) cervae Pusztai gyalogcincér Dorcadion (fulvum) cervae Pusztai gyalogcincér Megjelenés: Előfordulás: Jelenlegi ismereteink szerint csak a Duna- Tisza közén, a Duna-sík szikesein él, legészakabbra Apaj és Bugyi községek külterületén, legdélebbre Felsőerek külterületén. Életmód: Dorcadion (fulvum) cervae Pusztai gyalogcincér Jelentőség: Fokozottan védett, eszmei értéke ,- Ft. A faj egyedszáma helyenként és időnként magas, a jelentős kiterjedésű területeken nem kell megritkulásával számolni, ugyanakkor az élőhelyei (szoloncsák és szoloncsák-szolonyec típusú szikesek) sérülékenyek. A természetes folyamatok közül a tartós belvíz borítottság okozhat állománycsökkenést a talajban fejlődő lárvákról nem tudjuk, hogy túlélik-e a huzamosabb idejű elárasztást, ám a magasabb térszíneken túlélése ilyenkor is biztosított. Az emberi hatások közül a gyepek feltörése a legjelentősebb veszélyeztető tényező, mivel a pusztai gyalogcincér legjellemzőbb élőhelyeit pusztítja el. További veszélyeztető és korlátozó tényezők a külszíni bányászat; a halastavak kialakítása gyepterületen; a talajvízcsökkenés, illetve az annak hatására bekövetkező sztyeppesedés; a kemikáliák bemosódása; a cserjésedés ezüstfával; az infrastruktúrafejlesztés; a beépítés; az élőhely kis kiterjedése; a túl- vagy alullegeltetés; a gyeptüzek; illetve a hiányos ökológiai ismeretek az alfajról. Morimus asper ssp. funereus - Gyászcincér Morimus asper ssp. funereus - Gyászcincér Megjelenés: Nagyméretű, zömök, röpképtelen faj, szárnyfedői a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak csökevényesek. Hamvasszürke, szárnyfedőin két-két szabálytalan alakú bársonyos fekete folt van. Előfordulás: Alapvetően a tölgyes erdőkhöz kötődő bogárfaj. Álcái különböző tölgyfélék faanyagában fejlődik ki. Napnyugta után mozog, napközben tuskók közé vagy fakéreg alá húzódik. Jelentőség: Védett, eszmei értéke ,- Ft. 8

9 Dorcatypus tristis Gyászoscincér Dorcatypus tristis Gyászoscincér Nagyméretű (12-26 mm), zömök, röpképtelen faj, szárnyfedői a varrat mentén összenőttek, a hártyás szárnyak csökevényesek. Hamvasszürke, szárnyfedőin két-két szabálytalan alakú KISMÉRETŰ bársonyos fekete folt van. Előfordulás: Alapvetően a tölgyes erdőkhöz kötődődik. Álcái különböző tölgyfélék faanyagában fejlődik ki. Napnyugta után mozog, napközben tuskók közé vagy fakéreg alá húzódik. Védett, eszmei értéke ,- Ft. Lamia textor takácscincér Lamia textor takácscincér 1,5-3,2 cm nagyságú. A test alapszíne fekete, de a szőrözöttség miatt barnásnak tűnik. Előfordulás: Eurázsiai faj, hazánkban gyakori ott, ahol fő gazdanövényei a fűzek előfordulnak. Álca fűzfák faanyagában fejlődik ki, a nemző viráglátogató. Az álca a faanyag összefurkálásával kárt okozhat. Monochamus sutor kis fenyvescincér Monochamus spp. Monochamus sutor kis fenyvescincér Monochamus spp. A bogár mm nagyságú, fekete színű, több erősen szőrözött területtel. A nemző kirepülési nyílása kerek. Előfordulás: Eurázsiai elterjedésű. Hazánkban fenyőerdőkben gyakori, fő gazdanövényei az erdei és lucfenyő. Az álca a legyengült fákban, vagy a kitermelt faanyagban készíti erősen lapított meneteit, melyek a fatestet mélyen átjárják. Fejlődésük 1-2 éves. A lucfenyő, illetve az erdeifenyő faanyagban kimondottan műszaki károkat okozó fajok, amelyek gyakran importált faanyaggal kerülnek be Magyarországra. Viharkárok után és az erdőben sokáig tárolt faanyagban is elszaporodhatnakl. A fenyőfonálféreg (Bursapelenchus) vektorai. 9

10 Saperda populea kis nyárfacincér Saperda populea kis nyárfacincér Előfordulás: A faj megtalálható Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is. Hazánkban is gyakori, kártevőként fiatal nyár-, és fűztelepeken léphet föl. Elsősorban a nyárféléket kedveli, azon belül különösen a rezgőnyárt. Fejlődése egy, ritkán két éves. A nőstény petéit fiatal (1-2 éves) fák törzsi részére, idősebb fák esetén a simakérgű, fiatal ágrészekre rakja. Az ág átmérője a 3 cm-t sohasem haladja meg. A petéből kikelő álca berágja magát a fába és itt is telel át. Ritkán előfordul, hogy kétszer is áttelel. A hajtás belében 3-5 cm-es menetet készít, melynek a felső végében, egy visszahajló kampós bábágyban bábozódik áprilistól június közepéig. Május-júniusban rajzik. Érési rágást peterakás előtt nem végez. Saperda populea kis nyárfacincér Saperda carcharias nagy nyárfacincér Saperda carcharias nagy nyárfacincér Saperda carcharias nagy nyárfacincér Előfordulás: Egész Európában elterjedt faj. Hazánkban is közönséges, gyakorlatilag mindenhol előfordul, de a fertőzöttség mértéke erősen változó. Fő gazdanövényei a nyárak, de előfordul füzeken is. Teljesen egészséges fákban készíti meneteit. Fejlődése hazánkban 2, ritkán 3 éves. A nőstény a petéit egyesével a fák tövi részére rakja, ahol a pete áttelel. (Egyes irodalmi adatok szerint az álcák már ősszel kibújnak a petéből, és áttelelésre befurakodnak a fába. Mi a peték áttelelését figyeltük meg.) Az álcamenetek laposak, esetleg üregszerűek. Az álca kétszer (esetleg háromszor) telel át. A nemzők rajzási ideje május végétől augusztusig tart, de még szeptemberben is találkozhatunk repülő bogárral. Párosodás, ill. peterakás előtt érési rágást folytatnak: leveleket, és a fiatal hajtások kérgét fogyasztják. 10

11 alcsalád: Prioninae Ergates faber Ácscincér alcsalád: Prioninae Ergates faber Ácscincér 5-6 cm-es nagyságig. Ivari dimorfizmus: nőstény csápja<testhossz fele, hím csápja>egész test. Nőstény előtora kisebb és szemcsézettebb, a hímé nagyobb, felülete egyenletesebb. Elterjedés: Közép-Európa keleti része. Korábban, az elterjedési területe jóval messzebb húzódott nyugat felé, ma az Elba vonalától nyugatra már ritka. Nálunk a nyugati határszél fenyveseiben él. Életmódja: Kiterjedt erdeifenyvesekben él, ahol idős fák is vannak. Szaporodása: A bogarak júliustól szeptember végéig a szürkületi órákban repülnek virágokra és öreg erdeifenyőkre. A nőstény a kéreg alá rakja le petéjét, melyek közül kevés éri el a bogárállapotot, mivel kifejlődésük 4 évet igényel. A lárvák akár 8 centiméter hosszúra is megnőnek. A farészekkel táplálozik. Védett, eszmei értéke: ,- Ft alcsalád: Prioninae Aegosoma scrabricorne - diófacincér alcsalád: Prioninae Prionus coriarius Hegedülő csercincér Acs. Lepturinae Rhagium inquisitor - Fenyő tövisescincér Rhagium sychophanta Tölgy tövisescincér Rhagium mordax Cser tövisescincér alcsalád: Lepturinae R. inquisitor fenyves tc. 11

12 alcsalád: Lepturinae Rhagium sycophanta tölgy tövisescincér alcsalád: Lepturinae R. mordax cser tc. alcsalád: Cerambycinae Aromia moschata Pézsmacincér Callidium violaceum Kék korongcincér Cerambyx cerdo Nagy hőscincér Cerambyx scopolii Kis hőscincér Hylotrupes bajulus Házicincér Hesperophanes pallidus Sápadt éjicincér Neoclytus acuminatus Pyrrhidium sanguineum Piros korongcincér Rosalia alpina Havasi cincér alcsalád: Cerambycinae Aromia moschata Pézsmacincér alcsalád: Cerambycinae Aromia moschata Pézsmacincér 3-4,5 cm nagyságú. A bogár többnyire fémes zöld, ritkábban kékes árnyalatú. Több színváltozata is előfordul. Szárnyfedőin finom hosszanti bordázat látható. A bogár sajátos, fanyar illatot áraszt, innen kapta a nevét. Előtorának oldalán éles tüske van, a csápokon hosszanti élek húzódnak. Elterjedés: Az ártéri füzesekben elterjedt, de feltűnő volta miatt védelemre érdemes. Életmódja: Leggyakrabban öreg fűzfákon lehet megfigyelni, itt a bogár szivárgó fanedvekkel táplálkozik. Álcái is ezek törzsében fejlődnek ki. A bábozódás rendszerint szintén a fűzfák törzsében történik. A nemzőt június-augusztus végéig láthatjuk. Védett, eszmei értéke 2000,- Ft. Cs. Cerambycidae cincérek Callidium violaceum kék korongcincér 12

13 Cerambyx cerdo -Nagy hőscincér Cerambyx cerdo -Nagy hőscincér Megjelenése: 4,5-5,5 centiméter nagyságú, fekete színű. Elterjedése: Egész Európában honos volt, napjainkra Közép-Európa egy részén már kipusztult. Rendszeresen még Kelet- és Délkelet-Európában fordul elő. Életmódja: Tölgyesek és parkok tipikus faja, ahol idős fák is vannak. A bogarak a tölgyek kifolyó nedveit szívogatják; az egészséges fákat rendszerint elkerülik. Szaporodása: Kezdetben a fakéreg alatt rágnak, később az élő törzsébe is mélyen berágják magukat. A fa nem pusztul el, az ujjnyi vastagságú járatok a fatestet tönkreteszik. 3-4 év után a 10 centiméter hosszú lárvák horog alakú járatot fúrnak maguknak, melynek végében bebábozódnak. A bogár még ősszel kibújik, de csak a következő év májusán jön elő a fából. Jelentőség: Védett, eszmei értéke ,- Ft. Cs. Cerambycidae cincérek C. scopolii kis hőscincér Cs. Cerambycidae cincérek Hylotrupes bajulus házicincér Hylotrupes bajulus házicincér Előfordulás: A faj elsősorban emberi környezetben gyakori. Beépített épületfában (gerendázat, faburkolat) esetenként tömeges. A nemző nyáron (június - augusztus) repül, és a faanyag felületére rakja le mintegy 200 petéjét. Az álcák képesek kifejlődni már teljesen száraz faanyagban is, csak a kifejlődés ideje növekedik meg (2-10 év, átlagban 3-5 év). alcsalád: Cerambycinae Hesperophanes pallidus Sápadt éjicincér 13

14 alcsalád: Cerambycinae Neoclytus acuminatus alcsalád: Cerambycinae Neoclytus acuminatus Szárnyfedők sárga rajzolata darázscincérre emlékeztet, de azoktól jól megkülönbözteti rozsdavörös nyakpajzsa, hátrafelé kissé keskenyedő szárnyfedői és főleg a feltűnően megnyúlt harmadik pár lábak. Nagysága 8-15 mm Előfordulása: Eredeti hazája Észak-Amerika, de behurcolták Európába (Istriai tenger partjára), ahonnan folyamatosan terjeszkedik. Hazánkban először a Maros partján gyűjtötték, majd a Duna mellett is megtalálták (Traser Gy.) Lárvái különböző lombfában, dióban, kőrisben, tölgyben fejlődnek. Behurcolt faj, de eddig erdővédelmi problémát még nem okozott. Cs. Cerambycidae cincérek Fajok: Plagionotus arcuatus bársonyos darázscincér Rosalia alpina - Havasi cincér Rosalia alpina - Havasi cincér Megjelenés: 1,5-3,8 centiméter nagyságú. Sűrű, kék vagy kékesszürke szőrzete és a szárnyfedőkön, valamint az előháton látható bársonyfekete rajzolata alapján összetéveszthetetlen. A hím csápja hosszabb, mint a teste, a nőstényé körülbelül testhosszúságú. A csápok ízeinek végét fekete szőrkoszorú övezi. Elterjedése: Közép-Európában már sok helyütt kipusztult. Rendszeresen előfordul még Magyarországon és Dél-Európában valamint Szlovákia keleti részén. Élete az idős fákhoz kötött. Életmódja: A havasi cincér közép- és magashegységek öreg lomberdeiben található meg. Közép-Európában bükkön él, délen kőrisen, dión és gyertyánon is. Szaporodása: A nőstény idős bükkök meglazult kérge alá rakja petéit. A lárvák több év múlva az öreg fában vagy korhadó tuskókban csupán néhány centiméter mélyen a föld alatt bábozódnak be. Az imágók júniustól szeptemberig láthatók. Jelentőség: Védett, eszmei értéke ,- Ft. Acs. Spondylidinae Tetropium castaneum romboló fenyőcincér 14

15 Tetropium castaneum rombolófenyőcincér Előfordulás: Európában elterjedt, hazánkban elsősorban a hegyvidéki lucfenyvesekben gyakori faj. A Tetropium nemzetség több faja is előfordul hazánkban (T. castaneum, T fuscum és T. gabrieli). Lucfenyőn leggyakoribb az előbbiek, míg vörösfenyőn az utóbbi faj. A nemző áprilistól júliusig repül. Az álca elpusztult fákban, de esetenként akár teljesen egészséges fák kérge alatt is készíti meneteit, majd ősszel horog alakú menetet rág a fatestbe és itt telel át. Tavasszal itt bábozódik be. Ha a fa anyaga nem megfelelő tápanyag tartalmú, fejlődése két évig is eltarthat. Jelentőség: Egészséges fákban is képes megtelepedni elpusztíthat luc- és vörösfenyőket egyaránt. Esetenként kitermelt faanyagban elszaporodva jelentékeny károkat okozhat. Acs. Necydalinae Necydalis ulmi - Szil-fürkészcincér Necydalis ulmi - Szil-fürkészcincér Fokozottan védett fajok Megjelenlés: Fürkészdarázs szerű, de szárnyfedő csökevénye jól látható Előfordulás Hazánkban lombos erdőkben gyakori Álcái lombosfák fájában fejlődik ki (erősen polifág, de ha van, előnyben részesíti a szilt). Jelentőség: Védett, eszmei értéke ,- Ft Pilemia tigrina - Atracélcincér Pilemia tigrina - Atracélcincér 15

16 Pilemia tigrina - Atracélcincér Megjelenése: Előfordulás: A Palearktikumban csupán Magyarországról, Romániából, Szerbiából és Bulgáriából mutatták ki a löszpusztarétekről, pusztafüves lejtőkről. Tenyésző populációi hazánkban a Mecseken kívül csak a Körös-Maros közén vannak. Megtalálták a Mezőföldön is, azonban több mint 60 éve nyomaveszett. Tápnövénye a szintén védett kék atracél. A tojásokból kikelt lárvák a növény szártövében és gyökerében rágnak, s ott is bábozódnak be. Az imágók április végén jelennek meg, s napsütéses időben a kék atracél szárán, virágzatán szaladgálnak. Jelentőség: Fokozottan védett faj, eszmei értéke ,- Ft Mindenütt elszigetelt és veszélyeztetett populációi élnek. Cs. Chrysomelidae levelészek Test kerekded, félgömbszerű Álcák: növényevők Imágók: növényevők Rendszerük (Mo. kb.600 faj): Acs. Bruchinae Acs. Zeugophorinae Acs. Chrysomelinae Acs. Galerucinae Acs. Alticinae Acs. Donaciinae Acs. Clytrinae Acs. Bruchinae Zsizsikek Apró termet Megrövidült szárnyfedő Fej megnyúlt (átmenet az ormányosbogarak felé) növények magjában fejlődnek Faj (Mo. 57): Bruchus pisorum - borsózsizsik alcsalád: Bruchinae Acanthoscelides obtectus Babzsizsik alcsalád: Bruchinae Acanthoscelides obtectus Babzsizsik Tipikus zsizsik: szárnyfedő megrövidült, test erősen szőrös, csáp a vége felé vastagodó Előfordulás: Kriptogám Petéit babba rakja (friss, vagy tárolt), itt is fejlődik ki. Az egész világon elterjedt, tárolt bab elsőszámú kártevője. alcsalád: Chrysomelinae Chrysomela populi Nagy nyárlevelész Leptinotarsa decemlineata Krumplibogár Melasoma aeneum Nagy égerlevelész 16

17 Acs. Chrysomelinae Chrysomela populi nagy nyárlevelész C. tremulae kis nyárlevelész Chrysomela populi nagy nyárlevelész Előfordulás: Egész Európában elterjedt. Magyarországon mindenhol megtalálható, ahol gazdanövényei, a nyárak és a füzek előfordulnak. Évente több (3-4) nemzedéke is lehet, valamint a már petét rakott bogarak is képesek néhány napos regenerációs rágás után ismét petét rakni. A nemzedékek között jelentős átfedés van, így gyakorlatilag folyamatosan lehet petét, álcát, bábot és nemzőket találni. Az áttelelő bogár rövid tavaszi táplálkozási időszak után párosodik, majd a nőstény a levelek alsó felére, csomónként darabot elhelyezve, rakja le a mintegy petéjét. Az álcák kezdetben csoportosan, majd később magányosan rágnak. Hamar kifejlődnek (~ 4 hét), és bebábozódnak. A kifejlett bogarak aztán októberben a talajba húzódnak áttelelni. Chrysomela populi nagy nyárlevelész Acs. Chrysomelinae Leptinotarsa decemlineata burgonyabogár Acs. Chrysomelinae Melasoma aeneum nagy égerlevelész alcsalád: Galerucinae Diabrotica virgifera virgifera Kukoricabogár 17

18 alcsalád: Galerucinae Diabrotica virgifera virgifera Kukoricabogár alcsalád: Galerucinae Diabrotica virgifera virgifera Kukoricabogár Megjelenése: 4-6 mm nagyságú, lábai, feje és a szárnyfedő egyes részei feketék, a test többi része sárgás. Előfordulás: Eredeti hazája Észak-Amerika, a balkáni háború idején hurcolták be Európába (belgrádi reptér) Hazánkban 1995-óta van jelen Kukorica legfőbb kártevője. alcsalád: Alticinae Altica quercetorum tölgy földibolha Altica quercetorum tölgy földibolha Előfordulás: Európa peremterületeit leszámítva mindenhol előfordul. Hazai tölgyeseinkben, különösen kocsányos tölgyeseinkben mindenhol közönséges faj, de megtalálható mogyorón is. Évente egy generációja van. A kifejlett bogár telel át és tavasz végén kezdi meg károsítását. A lerakott petékből kikelő álcák megkezdik jellegzetes rágásukat, melynek során kivázasítják a leveleket, csupán a levéleret hagyják meg. Egyes években, különösen meleg, száraz nyarak után tömeges. alcsalád: Donaciinae Macroplea mutica Balatoni hínárbogár alcsalád: Donaciinae Macroplea mutica Balatoni hínárbogár Előfordulás: Balatoni endemizmus. Teljesen vízi életmódú. A süllőhínárba kapaszkodva él, és a has szőrzete közt tárolt levegőből lélegzik. Lárváik a levegőt a süllőhínár szárának levegőztető alapszövetéből nyerik. Védett, eszmei értéke ,- Ft, vöröskönyves faj. Rokonai például a Kaspi-tó brakkvizes területein élnek. 18