Copyright by Margit Sandemo, 1989 All rights reserved. Hungarian translation Kovács Ilona, 1997 Hungarian edition CESAM HUNGARY, 1997

Átírás

1

2

3 A svéd nyelvű eredeti mű címe: Den onda dagen Copyright by Margit Sandemo, 1989 All rights reserved Hungarian translation Kovács Ilona, 1997 Hungarian edition CESAM HUNGARY, 1997 A fordítást az eredetivel egybevetette: Miszoglád Gábor Felelős kiadó és szerkesztő: Nagy Árpád A kiadó címe: Budapest, 1063 Kmety György u. 18. ISBN X HU ISSN Készült: AiT Trondheim A.S., Norvégia Ára: 448 Ft Megjelenik havonta Terjesztés: megrendelésre, illetve a könyv végén feltüntetett könyvkereskedőknél. Előfizethető a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatóságánál (1846 Budapest), az ügyfélszolgálati irodákban (1. a könyv végén), a hírlapkézbesítőknél, és vidéken a helyi postahivatalokban, valamint a sorozat kiadójánál. (A megrendelőlapok az előfizetéshez a kötet végén találhatók.) Az előfizetési díj 400 Ft/kötet.

4 A JÉGHEGYEK NÉPE könyvsorozat negyvennegyedik kötete. A sorozat Margit Sandemo norvég írónő alkotása Gonosz Tengel leszármazottainak évszázadokon átívelő történetét meséli el. Gonosz Tengel magával az ördöggel kötött szövetséget BALJÓS NAP Eljött a nagy nap a Jéghegyek Népe történetében. A nemzetség kiválasztottjai döntő harcba indulnak Gonosz Tengel ellen, aki a félelmetes Lynx segítségével mindent megtesz, hogy megtörje a Jéghegyek Népét és szövetségeseit. Úgy tűnik, Gonosz Tengel kegyetlen katonáit, a múltból toborzott zsoldosokat és páncélos lovagokat lehetetlen legyőzni

5 1. fejezet A SZÉL egyre vadabbul süvített a hegyvidék fölött. Félelmetes tombolása még inkább kiemelte a hegyoldalban ácsorgó kis csapat árvaságát. A kis Gabriel, a nemzetség krónikása aggódva nézett tizenkét társára. Vajon elég erősek a győzelemhez? Marco, a Fekete Birodalom csodaszép hercege tűnődve figyelte az elébük táruló nyugtalanító látványt. A többiek mindig biztonságban érezték magukat a jelenlétében. Nemcsak bölcsessége, bátorsága, hanem varázsereje miatt is! A végtelenül jó Nataniel szintén itt van közöttük. Neki, akárcsak Marcónak, a feketeszárnyú angyalok vére csörgedezik az ereiben. Ám még maga sem ismeri pontosan saját rejtett képességeit. Tova, az örök lázadó. Most, hogy megszelídült, sokkal nőiesebb. Gabriel jól tudta, mi az oka ennek a változásnak: Ian Morahan. A vak is látja, szerelmesek egymásba gondolta Gabriel. Ian kívülálló. Egyedül ő nem tartozik a Jéghegyek Népe nemzetségébe. Ennek ellenére eddig remekül megállta a helyét. Tekintete Runéra siklott. A mandragóragyökér se nem ember, se nem növény. Átmenet a kettő között. Gabriel szerette Runét. Megnyugtatta a jelenléte. És persze Halkatla sem hiányozhat! Igazi vadmacska! No és milyen szép!

6 Tula is velük tartott. Nem akart a Démonok hegyén tétlenül ücsörögni és várni, míg visszatérnek. Még mit nem, hogy lemaradjon a sok izgalmas kalandról! Tula nagyon bátor. Igaz, már nem él. Szellemként vesz részt ezen az utazáson. Gabriel viszont még él, és mi tagadás, nagyon fél. Sol is eljött. Gabrielnek nincs mitől tartania, ha a szépszemű, gyöngyöző kacajú Sol velük van. Ulvhedin Gabriel tekintetében szeretet tükröződött. A hihetetlen erejű óriás, Ulvhedin az ő védőszelleme. Külseje ijesztő, de annál inkább biztonságban érzi magát mellette. A kedves, kékszemű Linde-Lou Nataniel védelmezője. Nem is gondolná az ember, hogy ez az ártatlan arcú fiú mi mindenre képes, amint ennek számtalan tanújelét adta a valóság és a rémálom határán megtett út alatt. Jó Tengel, a Jéghegyek Népének igazi megteremtője is velük tart. A bajban mindig hozzá fordultak. Számukra ő kapcsolta össze a múltat a jelennel. Végül, de nem utolsósorban meg kell említenünk Inut, a kis termetű taran-gait. Őt Jó Tengel hívta el. Annyira beburkolózott a bundájába, hogy csak ferde vágású szeme látszott ki a prém-gallér alól. Különös, egy cseppet sem érzem fáradtnak magam gondolta Gabriel. Teljesen élénk vagyok. Amióta kijelöltek a feladatra, kiválóan érzékelem a többiek gondolatait, érzéseit. Biztosan azért, mert nekem kell lejegyeznem az eseményeket töviről-

7 hegyire. Amint lehet, rögtön jegyzetelni kezdek. Máris három könyvet írtam tele ezen az úton. Hiszen annyi minden történt eddig is! Milyen közel a célhoz, és mégis milyen meszsze sóhajtott Nataniel. Az Utgard-hegyek oldalában álltak. Fent a hegytetőn van a Jéghegyek Népe völgyének bejárata, de kegyetlen őrök vigyázzák. Amikor felnéztek, meglátták a két régen halott sámánt. Kat és Kat-ghil őrzi a völgyhöz vezető utat két oldalról. Áldozati oltáruk füstje az erős szélben természetellenesen egyenesen szállt fel a sötétszürke ég felé. Mindannyian tisztában voltak vele, hogy Kat és Kat-ghil nincs egyedül. Gonosz Tengel seregnyi veszélyes szellemet küld a segítségükre, ha hívatlan látogatók érkeznek. Ma éjszaka nem fog világítani a hold szólt Marco. Egyetértően bólogattak. Az eget túl sűrű felhőtakaró borítja. Most Jó Tengel szólt közbe: Nem tudom, tisztában vagytok-e vele mindannyian, mi vár ránk odafent? Ha egyáltalán bejutunk jegyezte meg Tova. Az efféle borúlátással nem megyünk semmire. Ne haragudj, folytasd! Nos, azt hiszem, eddig erről még nem esett szó. Amint ti kiválasztottak beléptek a völgybe, egyedül maradtok. Mi nem követhetünk bennete-

8 ket. Jó Tengel megjegyzését néma csend követte. Gabriel feszülten figyelt. Jó Tengel belekezdett a magyarázatba: Amikor Shira eljutott az élet vizének forrásához, Gonosz Tengel megrettent. Nagyon megerősítette a völgy bejáratát. Csak az élők juthatnak be rajta. Mi nem. Nagyon tart tőlünk, szellemektől. Különösen Shirától persze. Tarjeinak nem árthat. Ő már olyan régóta a völgyben él, hogy nem tehet ellene semmit. Szerencsére a mi oldalunkon áll. Közülünk, szellemek közül csak ő van ott bent. Mindnyájukat elfogta a félelem. Túlságosan számítottak őseik segítségére. Gabriel nagyot nyelt. Jó Tengel így folytatta: Shira sem jöhet be addig, míg nem készítjük elő számára a terepet. Meg sem idézhetünk benneteket? kérdezte Nataniel. Dehogynem. Csakhogy varázserőnk nem sokat ér a völgyben. Gonosz ősünk ugyanis minden erejét be fogja vetni ellene. Várjatok csak vágott közbe Tula. Valamit nem értek. A démonaimnak mégis sikerült betörniük a völgybe, amikor megmentették az életünket, Heikéét és az enyémet. Sikerült, az igaz. De tudod te, mit kockáztattak ezzel? kérdezte Jó Tengel szigorúan. Mind odaveszhettek volna. Az volt a szerencséjük, hogy négyen voltak, és váratlanul ütöttek rajta a gono-

9 szon. Akkor megúszták. Ám Gonosz Tengel nem lesz még egyszer ilyen elővigyázatlan, ebben biztos vagyok! Tula magába roskadva bólintott. Újra felbámultak az áldozati tüzekre. Fenyegetően gomolygott odafönt a füst. Gabriel megborzongott. Mintha a világ vége közeledne. Jó Tengel Inu felé fordult. Most rögtön felmerészkedjünk, Inu, mit gondolsz? A kis taran-gai így válaszolt: Nem kockáztatnám meg, mélyen tisztelt uram. Éjszaka a szellemeknek megsokszorozódik az erejük. De velünk vannak az éjszaka démonai emlékeztette Nataniel. Inu felé fordította kerek arcát. Ez igaz, mélyen tisztelt úr. De akkor is kérdéses a harc kimenetele. Nem tudhatjuk, ki kerül ki győztesen a küzdelemből. Nos, akkor ma éjszakára idelent verünk tábort határozott Marco. Szorongva néztek körül. Nem túl csábító hely. Hogy fognak letáborozni ezen a meredek, hófoltos, jéggel borított terepen? Nem is beszélve a szélről. Bárcsak otthon lehetnék az ágyikómban gondolta Gabriel. Magamhoz szorítanám a kutyámat Tova is vágyakozva gondolt egy meleg, kényelmes szállodai szobára. Inkább itt, mint odafönt jegyezte meg

10 Nataniel. Ebben mindannyian egyetértettek. Nálatok van mind a négy üveg? kérdezte Sol. Igen felelte Nataniel. Nálam és Továnál van egy-egy, Marcónál meg Ellené és a sajátja. Mindenki észrevette, hogy eltorzult az arca a fájdalomtól, amikor kiejtette Ellen nevét. Nem helyeslem, hogy nálad kettő van, Marco aggódott Jó Tengel. Megszemlélte földi halandó útitársait, hiszen csak élők vihetik be Shira üvegeit a völgybe. Gabriel nem vihet egyet sem szögezte le. Neki már megvan a maga feladata. Ha majd beköszönt a béke, el kell mesélnie mindent az utókornak. Őt semmiképp sem szabad kitenni a veszélynek, így is már kétszer megtámadták. Ulvhedin bólintott. Sajnos, nem észleltem előre a támadásokat. Eddig mindig váratlanul értek. Ha Gabrielt nem választhatják, akkor már csak Ian marad hátra. Ő nincs beavatva szólt Sol. Igaz tette hozzá Jó Tengel. A Démonok hegyén nem részesült a szellemek áldásában és védelmében. Nem ivott a főzetből sem, amit a többiek kaptak folytatta Ulvhedin. Nem tehetjük ki a rá leselkedő ezernyi veszélynek. Ráadásul kívülálló fejezte be Nataniel.

11 Nem, nem az mosolyodott el Marco. Ian nem kívülálló. Egyik barátom, egy feketeszárnyú angyal megáldotta a testét. Csak akkor kerül sor erre a szertartásra, ha az illető kiválasztott. Ian tehát az, közénk tartozik. De hát hogyan? kérdezte Sol. Nemzetségünk egyik, még meg nem született tagjának nemzőatyja. Tova szíve majd kiugrott a helyéből, kezét óvatosan a hasára tette. Pillantása találkozott Ianéval. Boldog forróság járta át a testét, amikor a férfi gyöngéden rámosolygott e hír hallatán. De hiszen nincs védelmezője jegyezte meg Tova aggódva. De igen, én magam felelte határozottan Jó Tengel. Az auráját pedig feltöltjük erővel folytatta Nataniel. Úgy fogja őt védelmezni, akár egy pajzs. Viszont amint belépünk a völgybe, Jó Tengel nem lesz már velünk vetette fel Tova. Hirtelen súlyos szárnyak suhogása ütötte meg a fülüket. Tula négy démona tért vissza. Gabriel buzgón jegyzetelni kezdett. Minden simán ment? kérdezte démonait Tula. Félrevonultak egy rövid megbeszélésre, majd egyikük újra felszállt. Tula visszalépett a kis csoporthoz. Mindenki megnyugtatására közlöm, Ulvar és Kolgrim jó helyen van, senki nem bukkanhat a

12 nyomukra. Remekül érzik magukat. Hanem eszembe jutott valami folytatta büszkén. Maradt még abból a főzetből, amivel a többieket megitattuk. Astatort elküldtem haza, hogy hozza el a maradékot, melyet szükség esetére tartogattunk. Nemsokára itt is lesz. Ian Morahannak ijedten vert a szíve. Abba már beletörődött, hogy ilyen különös világba került, e furcsa nemzetség tagjai közé. De hogy most még varázsitalból is igyon? Meg merje kockáztatni? Nem vágja el ezzel az utolsó szálat is, mely a való világhoz köti? Épp most, amikor újjászületett? Viszont semmi kétség, nekik köszönheti az életét. Már halálra volt ítélve, amikor megmentették. Ezért kötelessége bízni bennük. Mindenki merőn bámult rá. Készen állok mondta. Remélte, nem veszik észre a hangján, mennyire megilletődött és bizonytalan. Kedvesen rámosolyogtak és köszönetet mondtak neki. Ebben a pillanatban úgy érezte, bármit megtenne értük. Astator visszatért, Tula beleöntötte az italt egy kis kupába. Iannak, mielőtt kiürítette, meg kellett esküdnie, hogy követi a vezérek minden utasítását. Hideg szél csípett az arcukba, ahogy Iant körülállták. A tisztáson honoló csönd csak növelte a pillanat áhítatát. Meghatottak voltak mindnyájan. Beavatják az első kívülállót a nemzetség rituáléjába. Ian kellemes ízt érzett a szájában. A varázsfőze-

13 tet rengeteg növénnyel fűszerezték. Amint leengedte az italt a torkán, végtelen nyugalom és erő áradt szét a testében. Ezután ünnepélyes mozdulattal visszaadta a kupát Tulának. A többiek sorban odaléptek hozzá és köszöntötték a kiválasztottak harcosainak sorában. Inu alig érte föl, Tova rettenetesen meghatódott. Marco melegen nézett rá, és átnyújtott neki egy kis csomagot. Amikor Ian a kezébe vette, remegés futott végig a testén. A vastag anyag alatt ujjai egy üveg alakját tapogatták ki. Ezt a pillanatot Ian Morahan soha nem felejtette el. Felsóhajtottak. Milyen szép is így együtt ünnepelni! No és mihez kezdünk most? szólalt meg Sol. Ti itt tábort vertek, de mit tegyünk mi ez idő alatt? A kis Inu kabátja prémes ujjaiba bújtatta kezét, és így szólt: Tisztelt gyönyörű tekintetű, női szellem Nem tanácsolnám, hogy bármit is tegyetek. A nagy tekintélyű Targenor király azon munkálkodik, hogy egyesítse a Démonok hegyének minden erejét. Már itt vannak a közelben. Megegyeztünk abban, hogy Kattal, Kat-ghillel és az oldalukon harcoló szellemekkel a mi feladatunk lesz elbánni. Nekünk, taran-gaiaknak kell megküzdenünk velük. Így a sámánok közös erővel fognak rátámadni a két

14 gonosz ősre. Nagyszerű hír szólt Jó Tengel. De nem most ütünk rajtuk folytatta Inu. Majd pirkadatkor, amikor agyuk eltompul és nyugovóra térnek. Nagyon bátrak vagytok mosolygott Marco meghatottan. Akarjátok, hogy valamelyikünk segítsen benneteket a harcban? Inu szeme végigsiklott a gyülekezeten, és megakadt a kis Gabrielen. Ez a harc nagy dicsőséget jelent a sámánjainknak. Ezért azt szeretnénk, ha a történetíró velünk tartana, hogy hírt adjon a küzdelemről az utókornak. Jó Tengel bólintott. Nem fog feledésbe merülni a csatátok. Gabriel veletek tart, Ulvhedin majd elkíséri, vigyáz rá. Így lesz ígérte Ulvhedin. Gabriel nagyot nyelt. Elkapta Tova és Nataniel aggodalommal teli tekintetét, ám egyikük sem szólt semmit. Teljesítenem kell a rámbízott feladatot. A küzdelem minden apró részletét az emlékezetembe kell vésnem, hogy hírt tudjak adni a taran-gaiak bátor harcáról. Leült. Egy darabig azon töprengett, milyen címmel vesse papírra a fejében kavargó gondolatokat. Végül ezt írta le gyöngybetűkkel: Az utókornak. Tisztában volt vele ugyanis, hogy esetleg nem

15 sikerül élve visszatérnie ebből a csatából. Erre a gondolatra nagy szomorúság fogta el. Ha a távoli jövőben valaki ezek közé a hegyek közé téved és rábukkan a holttestére, akkor majd megtalálja mellette a krónikás könyveket is. Azokból megtudhatja, hogyan mentette meg a világot a pusztulástól a Jéghegyek Népe a taran-gaiakkal szövetkezve Gonosz Tengel ellen. Gabriel és barátai feláldozták életüket, hogy az emberiség megmeneküljön. Hű de szomorúan hangzik! Letörölte könnyeit és hozzákezdett az íráshoz: Nem voltunk sokan a harcban. Marco, a feketeszárnyú angyal, Nataniel, aki szintén rokonságban áll velük, Tova, az átokverte leszármazott, Ian, az ír, no és jómagam. Gabriel Gard a nevem, a Jéghegyek Népének leszármazottja vagyok. Azt a feladatot szánták nekem, hogy megírjam nemzetségem legnagyobb csatájának krónikáját. Ha váratlanul félbeszakadna az írás, akkor a halál csavarta ki kezemből a tollat Elég, elég! Így is túl sokat írt magáról. Egy történetírónak tárgyilagosnak kell lennie. Ezeket a sorokat az első oldalra írta. Aztán folytatta a beszámolót, mindenkit megemlített. A többiek kiáltására ocsúdott fel. Lefekvéshez készülődtek. Nem volt könnyű viszonylag kényelmes és meleg tábort verni ezen a helyen. Szerencsére hoztak sok meleg ruhát, ezekbe beburkolózhattak. Gabriel némán feküdt, a kinti zajokra figyelt.

16 Csak Tova, Ian, Nataniel, Marco és ő tért nyugovóra, a többiek őrködtek. Látta a sötétben kirajzolódni Ulvhedin hatalmas alakját, meg Jó Tengelét, aki Sol mellett ült. Kicsit távolabb a többiek beszélgettek csendesen. Gyanította, hogy Marcónak nincs szüksége pihenésre. Csak színleli az alvást, hogy bizonyítsa, ugyanolyan, mint a halandók. Kint üvöltött a szél a sziklák között. Hirtelen velőtrázó sikoly hasított a levegőbe. Gabriel ijedten pattant fel. Marco is felugrott. Fentről jött a hosszú, elnyújtott sikoltás. Nem emlékeztetett sem állati, sem emberi hangra. Nem meglepő, hisz odafönt szellemek tanyáznak. Kat és Kat-ghil, sok más szellemtársukkal együtt. Hogy el ne felejtse megemlíteni ezt a félelmetes sikolyt a másnapi krónikában, Gabriel megpróbálta felírni: sikoltás az éjszakában. Nem volt biztos benne, hogy tényleg a papírra írta-e ezeket a szavakat, mivel sötét volt már a jegyzeteléshez. Azután elnyomta az álom. Megnyugtatta a többiek közelsége. Alvás közben a távolból mintha őrült nevetést hallott volna. Vagy csak álmodta? Az éjszaka folyamán még egyszer felébredt. Félálomban sok alakot látott a közelben sürgölődni. Ijedt arcok, lázas sugdolózás. Az arcok némelyikét felismerte. Trond nem ő fogja vezetni a csapatot a végső küzdelemben? Targenor is itt van És Dida. Mintha démonok

17 nyüzsögnének mindenfelé. Egy kis idő múlva újra hallotta az ijesztő sikolyokat. Gabriel félálomban rádöbbent, hogy megtámadták őket. Marco már nem feküdt mellette. Csak Tova aludt. Tula négy démona ide-oda röpködött a feje fölött. Gabriel nem tudta megállapítani, ki ellen harcolnak. Valahonnan tompa csaholást és morgást hallott. Ebből megértette: a feketeszárnyú angyalok farkasai is közbeavatkoztak. Hirtelen Marco magasodott fölébe. Gyöngéden lecsukta a fiú szemét, és így szólt: Aludj, Gabriel, aludj mondta Marco. Aztán Gabriel már nem emlékezett semmire.

18 2. fejezet ARRA ÉBREDT, hogy valaki finoman rázogatja a vállát. Nagy tekintélyű és tehetségű, írástudó kisfiú hallotta Inu tiszteletteljes hangját. Pirkad, ideje indulnunk. Gabriel rögtön felocsúdott. Tova és Nataniel még aludt. Csendben készülődött, nehogy felébressze őket. Kiváltságos helyzetben érezte magát. A hegyoldal szürkés, hajnali fényben úszott. Gabriel megborzongott. Arca kékre fagyott. A hideg egy kissé lelohasztotta a lelkesedését. De jól esne most egy kis meleg étel és ital! Ejnye-bejnye, miféle gyengeség ez egy kiválasztott részéről? Marco mellette állt, és kifürkészhetetlen tekintettel bámult maga elé. Rune és Halkatla épp azon fáradozott, hogy néhány sötétruhás férfit a szakadékhoz cipeljenek. Tehát akkor nem álmodtam suttogta Gabriel. Kik ezek? Haramiák Gonosz Tengel seregéből. Ezek a szerencsétlen fickók azt hitték, csak úgy lerohanhatnak minket. Hát most pórul jártak. Ránk akartak ijeszteni, nem sok sikerrel mosolygott Marco. Odalépett a fiúhoz és a vállára tette a kezét. Nem könnyű feladat előtt állsz kezdte barátságos hangján. Ulvhedin majd vigyáz rád. A

19 taran-gai sámánok is megígérték, nem engedik, hogy akár csak a hajad szála is meggörbüljön. Mindent jegyezz le, amit csak tudsz, de lehetőleg röviden. Ne menj bele a részletekbe. Majd később, ha lesz időd, még csiszolhatsz rajta. Gabriel figyelmét annyira lekötötték a szakadékhoz vonszolt férfiak, hogy észre sem vette hátul a készülődőket. Amikor elfordította a fejét, feketébe öltözött, apró termetű sámánok és sámánnők nagy csoportját pillantotta meg. Induláshoz cihelődtek, élükön Szármikkal, a Farkassal és két fiával, Orinnal és Vassarral. Mar is ott volt óriási íjával. Gabrielt megnyugtatta a jelenléte. Sejtette, hogy köztük van Tun-szij is, csak nem tudta, melyikük az. Akár a Démonok hegyén, most is nagyon egyformának tűntek. Az arcukat fekete, vastag zsinórok fedték, melyek széles karimájú, kalapszerű fejfedőről lógtak le. Elszorult a torka a meghatottságtól. Nagyszerű érzés szemtanújának lenni egy már régen kihalt nemzetség tetteinek. Mindannyian meghajoltak Gabriel előtt. Ő ugyanígy köszöntötte őket. Egyáltalán nem találta nevetségesnek udvariasságukat, sőt éppenséggel tetszett neki. A nyugati világ lakóinak lenne mit tanulniuk tőlük ezen a téren. Tisztelet és odafigyelés jellemzi társadalmukat. Milyen szép szokás. Még nem virradt meg teljesen, amikor a taran-

20 gaiak nagy csoportja határozott léptekkel elindult felfelé. Úgy tűnt, tudják, merre tartanak. A hajnali ködfátyol oszladozni kezdett, feljebb húzódott a hegycsúcs felé. Eltakarta odafönt a két félelmetes őr alakját. Kis idő múlva Gabriel a köd miatt már nem is látta a társait. Legalább Nataniel és Marco itt lenne vele! Ulvhedin közelsége azonban megnyugtatta. Óriási alakja fenyőként magaslott ki a taran-gaiak közül, akik majdnem kisebbek voltak, mint Gabriel. Némán haladtak felfelé. Annyira meredek volt a hegyoldal, hogy Gabrielnek nehezére esett a beszéd. Hirtelen beléhasított a gondolat: ő az egyetlen élő közöttük! Ezek itt mind szellemek! Mégsem érzett különbséget maguk között. Hiszen mindannyian szövetségesek a harcban. Az egyik sámánnő odalépett hozzá: Félsz, Gabriel? Felismerte a hangot. Nem, Tun-szij, legalábbis nem olyan nagyon. Te fogod megörökíteni a harcunkat, igaz-e? Igen. Már eddig is sok mindent feljegyeztem. És még sok könyvem van, melyeknek nincsenek betelve a lapjaik. Nagyszerű. Mint tudod, a nemzetségünk már régen kihalt. Ezért nagyon fontos, hogy az utókor tudjon létezésünkről. Nem szabad nyomtalanul eltűnnünk a történelem útvesztőjében.

21 Gabriel meghatottan így válaszolt: Erről majd gondoskodom, ne aggódj. De ugye nem érhet baj benneteket? Hiszen mindnyájan halottak vagytok. Ajaj, barátocskám kezdte Tun-szij szomorúan. Mivel a Jéghegyek Népéhez tartozunk, mi taran-gai sámánok elkerültük Shama fekete kertjét. De most újra fennáll a veszélye annak, hogy odakerüljünk. Hisz nyilván tudod, hogy most majd Shama szövetségesei ellen küzdünk. Közös ősapánknak hatalmában áll végezni velünk, ha a kezébe kerülünk. Vagy átad minket Shamának, vagy a Nagy Süllyesztőben végezzük Az utolsó szavakat már suttogva ejtette ki a száján, mintha attól félne, hogy meghallják. Hát az meg hol van? kérdezte Gabriel félénken. Senki nem tudja felelte Tun-szij, és ujjait az ajkára tette, mintegy jelezve, hogy ilyesmiről még csak ne is beszéljenek. Gabriel megállt és bátortalanul felfelé pillantott. Kimerültnek érezte magát, alig kapott levegőt. Az utolsó szakasz nagyon meredeknek tűnt. Ráadásul végtagjai már teljesen elgémberedtek a hidegtől. A hegyekben nagyon csalóka felbecsülni a távolságot. Mikor már azt hinné az ember, felért a csúcsra, még magasabb csúcsok sorakoznak a távolban, amelyeket eddig nem is látott. Az éjszaka még mindig nem adta meg magát a nappalnak. Talán négy, fél öt felé járhatott az idő.

22 Tun-szij szavaira ocsúdott fel gondolataiból: Tudod, mi ketten majdnem rokonok vagyunk. Természetesen Tan-ghil révén is, de nemcsak rajta keresztül. Az unokámnak, Shirának volt egy féltestvére, Orjan. Te az ő leszármazottja vagy. Tényleg! Erre eddig nem is gondoltam mosolygott Gabriel. A kisfiúnak csak úgy ragyogott a szeme, amikor mosolygott. Ezzel a meleg mosolyával mindenkit levett a lábáról. Mi úgy vigyázunk rád, mint a szemünk fényére nyugtatta meg Tun-szij. Azt már most megjósolhatom, hogy nem lesz könnyű dolgunk odafönn! Maradj mindig hátul. Ulvhedin is ott lesz veled. Gabriel megígérte, hogy óvatos lesz. Őszintén szólva nem érzett olthatatlan vágyat arra, hogy részt vegyen a szellemek elleni küzdelemben. Kötelességét azonban teljesítenie kell. Nemcsak szülei, az egész nemzetség büszke lesz majd a kis történetíróra. OLYAN HIRTELEN értek fel a csúcsra, hogy szinte észre sem vették. Gabriel összerázkódott a látványtól. A hegycsúcs ködbe burkolózott. Csak sejteni lehetett a tetejét. Fent a magasban, nem túl messze tőlük riasztó külsejű lény kuporgott. Pillantásra sem méltatta őket. Kat dünnyögte Inu.

23 Füst gomolygott körülöttük. Milyen füstszag van! Ez most valóságos füst? kérdezte Gabriel. Nem, csupán varázslat felelte Tun-szij. Mar, Szármik és a fiaik előre mentek. Megálltak a hegycsúcs alatt. Gabriel elővette a könyvet és buzgón írni kezdett: Vezéreink arról tanácskoznak, mitévők legyünk. Nem tudják, hol lehet a másik, Kat-ghil, mivel nem látni túl messzire ebben a ködben. Kat rettenetesen néz ki. Apró termetű, gonosz tekintetét le sem veszi a völgyről, amelyet mi nem láthatunk a köd miatt. Körülötte félkörívben kerítésfélét látni, melyen kiszáradt emberi holttestek, múmiák lógnak. Kat, akár az apja, Vintersorg, asszonyokat rabolt el, akiket később feláldozott oltárán. Persze nemcsak asszonyi múmiákat látok. A többiek biztosan az ellenségei voltak. Ebben a pillanatban valaki ijedten rákiáltott. Gabriel ösztönösen lebukott. Behunyta a szemét és befogta a fülét. Úgy érezte, nyomban megsüketül. Amikor újra kinyitotta a szemét, szürke, áttetsző, ködszerű kis lényeket pillantott meg. Testük hosszú farokban végződött. Lecsaptak rájuk, aztán visszairamodtak a csúcsra, hogy erőt gyűjtsenek és újabb támadásba lendüljenek. A taran-gaiak a földön feküdtek, de Mar és Szármik felegyenesedett. Hát mi nem vagyunk sámánok? kiáltotta

24 Szármik. Gyerünk, visszavágunk! Mindannyian felálltak, csak Gabriel maradt fekve Ulvhedin parancsára. Ulvhedin mellette térdelt készenlétben, hogy visszaverje a támadásokat. A könyv Gabriel alatt lapult. Elővette, és folytatta az írást, főképp azért, hogy elterelje gondolatait és legyőzze félelmét. Kat ránk támadt. Így még jobban szemügyre vehettem szörnyű vonásait. Hegyes, éles fogai kilógnak pofájából. Most kinyújtja mindkét karját és kibírhatatlanul éles hangon leszármazottai felé kiabál valamit. Valószínűleg ráolvasás. Mar és a többiek is értenek a ráolvasáshoz! Átkaik kavarognak a levegőben, fel a csúcs felé. Ajaj! Kat most változtatott a stratégiáján. Szellemei testet öltöttek. Felénk tartanak. Ó de furák! Legfeljebb kisgyerekeket lehetne ijesztgetni velük. Kétlábú kutyákhoz hasonlítanak. Nyelvük kilóg, lihegve, fújtatva közelednek, de Gabriel nem bírta tovább, felnevetett. Hiszen olyan mókásak! Gyöngyöző kacaja megtette hatását. A szellemek megtorpantak. Összezavarodtak. Szemmel láthatóan nem szokták meg, hogy kinevessék őket. Mielőtt Kat és szellemei magukhoz tértek volna döbbenetükből, melyet a nevetés váltott ki, a tarangaiak felértek a csúcsra. Ledöntötték a kerítést, melyen a mumifikálódott hullák lógtak. A következő pillanatban Katot kerítették be, és feléje tartott tenyérrel közösen egy varázsigét kezdtek

25 mormolni. Kat kiáltozni kezdett. Segítségül hívta szellemeit, de már késő volt. Gabriel látta, amint kiszáradt múmiává zsugorodik, akárcsak az áldozatai. De még mindig élt. Elég sokáig ahhoz, hogy utolsó perceiben érezze a kiszolgáltatottság, a tehetetlenség gyötrelmét. Látta, ahogy Vassar és Orin ledöntik a kerítést és leszedik kifeszített áldozatait. Végül megragadták, és őt magát akasztották fel. Majd kórusban elátkozták. Kat semmit nem tehetett a ráolvasás ellen. Összeszáradt arca eltorzult, bele kellett törődnie, hogy ütött az utolsó órája. Feloszlott, akár a köd. Amikor Kat megsemmisült, szellemei vinnyogása hallatszott mindenfelől. De a ráolvasás hatására ők is köddé váltak. A taran-gaiak némán álltak, majd Gabriel felé fordultak. Köszönjük mondta Szármik. Nevetésed feltartóztatta őket egy pillanatra. Nekünk épp erre a kis időre volt szükségünk, hogy túlerőbe kerüljünk. Majd parancsot adott, és közösen eltemették Kat áldozatait, akiknek földi élete ilyen szörnyű véget ért. A temetési szertartás közben egyfolytában énekeltek. Gabrielnek kedve lett volna virágokat helyezni a sírokra, de idefönt egy szál virágot sem talált. Viszont eszébe jutott egy keresztény imádság, amit még nagyapja, Abel tanított neki. Ártani nem árthat gondolta, és elmondta. Amikor abbahagyták az éneklést, csodálkozva

26 meredtek egymásra. Az ének folytatódott! Persze korántsem olyan szépen, mint az övék. Fentről, valahonnan a ködből érkeztek hozzájuk az ijesztő varázsének hangjai. Ez csak Kat-ghil lehet suttogta Tun-szij. Éneke mindig szerencsétlenséget hozott ránk Taran-gaion tette hozzá Inu. De most nem Taran-gaion vagyunk próbálta bátorítani őket Stjerne. Alig győzték le Katót, máris újabb veszéllyel kell szembenézniük. Megindultak a hang irányába. Kat-ghil veszélyesebb magyarázta Mar Gabrielnek. Varázséneke eddig mindig halált hozott ránk. De hiszen már mindannyian halottak vagytok gondolta Gabriel, hanem aztán eszébe jutottak Tun-szij szavai. A taran-gaiak lelkük üdvösségét féltették. Nem akartak Shama kezébe vagy a Nagy Süllyesztőbe kerülni. Ahogy közeledtek, a varázsének egyre hangosabb lett. A taran-gaiak lépései lelassultak. Nem túl nagy lelkesedéssel mentek a hang irányába. A ködből kivált Kat-ghil félelmetes alakja, mellette pedig az áldozati oltár. Lábait keresztbe rakta, kezeit a térdén nyugtatta, és hátrahajtott fejjel az ég felé hörögte csúnya énekét. Hirtelen elhallgatott, és feléjük fordította az arcát. Kat-ghilt erősen sújtotta az átok, ez a vonásain is látszott. Ám külseje szemlátomást egy cseppet

27 sem zavarta, nagyon elégedett volt magával, és megvetően bámult a közeledő kis csoportra. Egyszeriben felpattant helyéről, mintha megnőtt volna. Gonosz tekintetét Vassarra szegezte. Újra belekezdett varázsénekébe. Vassar megtorpant, a melléhez kapott és összegörnyedt. A következő pillanatban Tun-szij kiáltását lehetett hallani. Ekkor Kat-ghil mögött egy másik lény magasodott fel. Mintha az ősi múltból lépett volna elő. Hirtelen nem is lehetett megállapítani, majom-e vagy ember. Fekete, összetapadt szőrzet borította a fejét. Egészen leért a derekáig, arcát szinte teljesen eltakarta. Feje rettentő széles volt, szemei alig látszottak ki a ferde szemüregből. Átokkal sújtott ő is, akárcsak Kat-ghil, ez tagadhatatlan. Ő Vintersorg suttogta Inu. Soha nem találkoztam vele, de már többször ijesztgettek a külsejével. Vintersorg, Gonosz Tengel fia, Targenor féltestvére! Ő is sámán? kérdezte Ulvhedin. Hát persze! Csak nagyobb az ereje, mint a miénk. Segítségre lesz szükségünk mondta Stjerne, az egyik sámánnő. Alighogy ezt kimondta, kicsi, szürke szerzet lopakodott feléjük. Egyenesen Gabriel felé tartott, rá akarta vetni magát.

28 A Rém! kiáltotta az egyik sámán. Gyerekeket áldoz isteneinek. Állj! üvöltött rá Ulvhedin. Ez a gyermek a taran-gaiak négy szellemének védelmét élvezi, a Föld, a Tűz, a Levegő és a Víz védelmét. A Rém megállt, dühösen fújtatva bámulta Gabrielt. A fiút enyhe hányinger kerülgette, amikor belenézett gonosz, sárga szemébe. Az egy hörgéssel sarkon fordult és Szármik két fiát vette szemügyre. Idősebbek voltak Gabrielnél, de azért még gyerekszámba mentek. Nehogy hozzájuk merj nyúlni! kiáltotta Szármik Hacsak nem akarod, hogy átkot szórjunk a fejedre. A Rém valami sötétbarnát köpött Szármik lába elé. Valami növényfélét, amit a taran-gaiak szívesen rágcsáltak. A bátor sámánok már épp ráolvasásra emelték kezüket a három átokkal sújtott ős, Kat-ghil, Vintersorg és a Rém ellen, amikor Tun-szij így kiáltott: Odanézzetek! Az égre kérlek benneteket, nézzétek! A három szörnyeteg mögött most egy negyedik lény jelent meg. Vendel Grip biztosan azonnal felismerte volna. De szerencsére Tun-szij is jól ismerte. Az undorító valami a földön csúszott-mászott, Vassar lábába kapaszkodott és magával akarta húzni. A Gonosz Szem! Fussatok innen! Vissza!

29 kiáltotta Tun-szij. De nem mozdultak. Kat-ghil felemelkedett. A csúcson állt, és ijesztő átkot szórt Vassarra. Vintersorg is megindult felé. A gyermekrabló Rém a karját akarta megragadni. A Gonosz Szem mindegyiknél erősebbnek bizonyult. Ledöntötte Vassart, és máris Orinra vetette magát, aki az öccsén próbált segíteni. Egy pillanatra iszonyú zűrzavar támadt. Hallani lehetett a fiú kétségbeesett üvöltését. A sámánok és Szármik hangosan kiabáltak, ráolvasással próbálták kiszabadítani. Vintersorg aztán győzedelmesen felegyenesedett. A kezünkben vannak, uram! kiáltotta. Erre hirtelen megjelent egy emberi alak a háttérben. Gabriel felismerte. Lynx, az első számú ellenség suttogta. Halálos veszedelem! Szármik Marral együtt Vassarba és Orinba kapaszkodott, hogy megvédjék őket, de a gonosz ősök szorítása nem engedett. Ulvhedin magához húzta Gabrielt, és halkan varázsigéket mormolt. Ilyesmivel azonban nem lehetett Lynxen kifogni. Kezével legyintett egyet, mire valami átrepült a levegőn Szármik és a két fia felé. Valami hurokszerűség tekeredett Vassarra, akár egy óriáshüllő, és kiszakította apja karjaiból. Az ifjú taran-gai velőt rázó sikollyal a levegőbe repült. Kat-ghil és a gonosz szellemek most Orinra tá-