VISSZATEKINTÉS AZ IDÕSZÁMÍTÁS MÓDSZEREIRE A III. ÉVEZRED KÜSZÖBÉN

Átírás

1 tett az ember hosszú idõtartamban az állandó barlangi életmód helyzetébe, az éltetõ tûzhely közelébe. Itt és ekkoriban érlelõdhetett, koncentrálódhatott az a szellemi energia, amely a jelképes és naturális ábrázolások megalkotásának kényszerét és kielégülési formáját létrehozta. E cselekvés motivációit többféleképpen magyarázhatjuk. A lényeg, amely ettõl kezdve sokféle módon megnyilvánul: a világ ember által való tükrözése, maradandó kifejezése. Egy roppant fordulatnak a kezdete, amelyben az objektivált valóságot regisztráló alany elkülöníti magát a regisztrált világ jelenségeitõl, hogy ezáltal úrrá lehessen felettük. A barlanghelyzet a híres platóni idea-keletkezési hasonlat kiindulópontja is egyben. 28. A történelmi múlt sokféle módon üzen nekünk. Írások, ábrázolások, épületek, használati tárgyak, mûemlékek ez egykori élet megannyi jelzése. Számomra a régi idõk valóságát a legközvetlenebbül és legerõsebben a korabeli zene közvetíti. Anélkül, hogy magasabban képzett muzikális szakemberek lennénk, a legtöbben képesek vagyunk az elõadott mûvek stílusából, gesztusaiból, belsõ arányaiból és még sok jellemzõjébõl érzékelni a kor szellemiségét, esztétikumát, amelyben keletkezett. A kora kereszténység misztikus rajongását a gregorián dallamok éteri zengése közvetíti. Élvezhetjük a reneszánsz madrigálok friss, burjánzó életörömét. A barokk fejedelmi udvarok hivalkodó, fenséges pompáját méltóságteljes felvonulási indulóik, ünnepi táncaik reprezentálják. De a barokk zene gyönyörû, szerkesztett rendjében tanuljuk meg azt is, hogyan emelkedhet lelkünk az érzelmes keresztényi áhítat magasságaiba. A bécsi klasszikusok a választékos rokokó mûveltség arisztokratikus eleganciáját formálták meg alkotásaikban. A romantikus mesterek elénk varázsolták, örökérvényûen fejezték ki érzésvilágunk titokzatos mélységeit és fénylõ csúcsait. A 20. századi zene pedig a legszélesebb skálán tárta fel nagyszerû európai kultúránk végjátékát, tragikus fináléját. 29. A katolicizmus eszmeiségében neveltek, nyolc éven át a székesfehérvári ciszterekhez jártam gimnáziumba. Ennek ellenére mindig megmaradtam azon a történelmi állásponton, hogy a kereszténység csupán egyik változata a földön elterjedt, hosszú távon életképes vallásoknak. Krisztus küldetését is egy kiemelkedõ történelmi sorsnak tekintem. Ugyanakkor a kereszténység felmérhetetlen kultúraformáló jelentõségét teljességgel elfogadom és átérzem. Jézus szelíd tanítása meglágyította a megtértek pogány lelkét, nyomában új érzelmi kultúra virágzott ki, megtermékenyítve a hétköznapi cselekedeteket éppúgy, mint a legmagasabb mûvészetet. A bûnöktõl való megváltás és üdvözülés kilátása pedig a legnagyobb vigaszok közé tartozik, amit az ember egy vallástól kaphat

2 Napi teendõimben öntörvényûen gondolkodom. Képességeinket, hajlamainkat, késztetéseinket és gátlásainkat a bennünk lakozó létfenntartó erõk megnyilvánulásának tekintem. Funkciójuk, véleményem szerint, az optimális életvezetés elõsegítése. Néha szemben találjuk magunkat a szabad akarat -ot kihívó, nehéz, morális döntés parancsával. Ám az ilyen döntések felelõsségének átérzése és az erkölcsi igényesség önmagunkkal szemben szintén belsõ adottságok, amelyek az úgynevezett általános erkölcsi normáknak (amelyek a fejlett társadalmakban közel azonos tartalmúak) elfogadására és követésére inspirálnak. A jó lelkiismeret ugyanis szintén az optimális közérzet egyik meghatározója. Idõvel, túltekintve rutin életünk szokványosságain, eljuthatunk a leghatalmasabb erõforrás, a végsõ ok következetes tudatosításához, amelynek okozataként lett ez a világ és benne a mi egyéni, eszmélõ létezésünk. Van, aki ekkor belsõ dialógusba kezd a Teremtõvel. Sokan naiv önzéssel faggatják, kérlelik, sürgetik Õt, személyes szükségleteiktõl, kívánságaiktól hajtva. Én ebben mértéktartóbb, tartózkodóbb vagyok. Lehetséges, hogy ha tiszta öntudattal élem meg végsõ percemet, rátalálok a megfelelõ megszólításra. Lehet, hogy az Alkalom erre kiválaszt. 30. A homo historicus jelképe számomra Kálti Márk, ahogyan õt a Képes Krónika egyik S-betûs iniciáléjában ábrázolták. A szerzõ nyitott faketrecében, magányosan végzi munkáját. A környezetétõl elválasztó zöldes keretfal élénk színû intarziával díszített. A jelenetet övezõ finom, keleties girlandok a kor elegáns szellemiségét érzékeltetik. A miniatúra biztató, derûs humánumot sugároz. 152

3 VISSZATEKINTÉS AZ IDÕSZÁMÍTÁS MÓDSZEREIRE A III. ÉVEZRED KÜSZÖBÉN Buda József Most, amikor a 2 3. évezred fordulóján 2-vel kezdjük az évszámozást gondolunk-e arra, hogy az idõszámítás hogyan alakult ki, s vált gyakorlattá? Érdemes néhány percet szánni arra, hogy az idevágó ismereteket áttekintsük. Az idõ az emberi gondolkodás nehezen definiálható fogalma. A kanti filozófia az idõt szubjektívnek tekinti, tiszta a priori szemléletnek. Ezzel szemben áll az idõ realisztikus felfogása, amely szerint az idõ objektív módon létezik és benne folynak le az események. Az idõ folyamatos azaz nem áll idõpontokból, amelyek abstractiók, mert két bármilyen közeli pont között is folytatódik az idõ, iránya pedig a jelentõl a jövõ felé tart. Az idõ elõrehaladtában biztosítja ugyan az események folyamatosságát és egymásutániságát, de kérlelhetetlen sajátossága, hogy visszafordíthatatlan, az elvesztegetett percek, órák visszahozhatatlanok. Az idõbeli jelenségek objektív sorrendje azonban megkülönböztetendõ e sorrend szubjektív felfogásától. Már régtõl fogva fõleg a csillagos ég látszólagos mozgása a Napnak, a Holdnak a járása voltak azok a jelenségek, amelyek idõmérésre használhatónak bizonyultak. Például ha a Nap két egymás utáni delelése közt lefolyt idõt vették alapul, akkor a valódi napot, így a valódi napidõt kapták, mérésre pedig feltalálták a napórát és a homokórát. Az idõ mérésével kialakult a kronológia. Az idõszámítás (kronológia) az a tudomány, amely az idõmérés egységeit egyenként és egymáshoz való viszonyában vizsgálja. Azt is nyilvántartja, hogy az elmúlt és a ma élõ népek a különbözõ korszakokban milyen egységeket és miként használtak fel az idõszámításra. Az idõszámítás az elõbbiek szerint két elembõl áll: év = matematikai-csillagászati elem, éra = technikai-történelmi elem

4 ÉV Az Év-esztendõ, egy bizonyos egységként felvett idõköz, leginkább az az idõ, melyre a Földnek szüksége van ahhoz, hogy az ekliptikát befussa, amely alatt az évszakok ugyanazon sorrendben ismétlõdnek. A gyakorlatban megkülönböztetünk: csillagászati évet, és polgári évet. A csillagászati év az egységül elfogadott idõköznek másodpercekig terjedõ tartama. Többféle csillagászati évet különböztetünk meg aszerint, hogy mit tekintünk kiindulási pontként. Tropikus év alatt a Föld a tavaszi nap-éjegyenlõségbõl kiindulva ugyanoda tér vissza. Neve onnan ered, hogy a Napnak ugyanazon térítõhöz (tropicus) való visszatérését számolták ki. Az ingadozás alapján középértékkel számolva: 365 nap, 5 óra, 48 perc, 46 másodperc. Ezen számérték Kr. u ben következik majd be. Sziderikus vagy csillagászati év az az idõ, amely alatt a Föld a Nap körüli pályáját egyszer teljesen befutva mely alatt a Nap a látszólagos pályáján ugyanazon álló csillaghoz tér vissza. A sziderikus év hossza: 365 nap, 6 óra, 9 perc, 9,35 másodperc. Csillagászati hold-évvel is találkozunk még a nap-éveken kívül. A csillagászati hold-év 12 fényváltozati (szinodikus) hónapból áll, amelynek hossza: 354 nap, 8 óra, 48 perc, 34 másodperc. A nap-év és a hold-év közötti kikerekített 11 napi különbséget nevezzük epaktának. A polgári év az alapul felvett csillagászati évben foglalt egész napok száma. A polgári év alapja lehet: a tropikus év 365+1/4 nap tartamú nap-év, vagy szabad hold-év, amely 354+1/2 napot, vagy kötött hold-év, amelyben a hold-évet egy idõrõl-idõre közbeiktatott 13. hónappal a nap-évvel hozzák szinkronba. Mivel sem a nap-év, sem a hold-év nem ad ki egész napokat, ezért a nap-évnél egy 366. napot adnak hozzá, minden negyedik évben. A holdévnél egy 355. napot adnak hozzá kettõ- vagy háromévenként. Ezek a szökõnapok, illetve szökõévek. A kötött hold-év 13 hónapos alakja szintén szökõév

5 TÖRTÉNELMILEG NEVEZETESEBB ÉVALAKOK Egyiptomi év 12 harmincnapos hónapból és 5 kiegészítõ napból álló nap-év. A hónapokat az ókori egyiptomiak már hetekre osztották. Actiumi év az egyiptomi év módosítása, amelyet az egyiptomiak és a rómaiak is használtak. Az actiumi csata után, Kr. e. 30-ban vezették be. Minden negyedik évben augusztus között egy plusz napot iktattak be. A kaldeusok és a babiloniak a hold-évet használták, de volt az egyiptomiakkal egyezõ nap-évük is. A hold-évük 354 és 360 nap között ingadozott. A kínaiak éve 12 holdhónapból áll. Ha azonban a Nap az év elteltével még nem futotta be az állatkör illetõ jegyét, még egy hónapot kellett az évhez adni. Arra, hogy ezen plusz hónap hány napos és milyen idõközökben kell az évhez adni, nem volt határozott szabály. 60 éves ciklussal számolnak, néhol egy 10 éves Kan (törzs) és egy 12 éves Chi (ág) kombinációjával. A hinduknál többféle nap-év volt használatban (365+1/4 nappal) 12 hónapra osztva, amelyek addig tartottak (29 31 napig), ameddig a Nap egy-egy állatövi csillagzatban tartózkodott. A perzsa év 365 napos nap-év, 12 hónappal és az év végén hozzáadott öt nappal. A zsidó év kötött hold-év, amely 29, illetve 30 napból álló 12 hónap. A nap-évvel történõ szinkronizálás miatt egy 19 éves ciklusban hétszer (éspedig a 3., 6., 8., 11., 14., 17., és 19. évben) egy 13. hónap közbeiktatása történik meg. Mivel a 8. és 9. hónapnak lehet 29 vagy 30 napja, ezért háromféle rendes és háromféle szökõ évük van: 353, 354, 355 és 383, 384, és 385 nappal. Az évkezdet szeptember-október hónapokra esik, úgy hogy az egyházi év a tavaszi-napéjegyenlõség utáni új holddal kezdõdjék. A görög év kezdetben 12 harmincnapos hónapból állt, tavaszra, nyárra és télre volt felosztva. A késõbbiekben náluk is a 354 napos hold-évre tértek át, melyet egy 13. hónap közbeiktatásával igyekeztek a tropikus évvel összeegyeztetni. Az attikai évben a hónapok 3 dekádra voltak osztva és az újholddal kezdõdtek. Kr. e. 432-ben bevezették a Metonnak tulajdonított és róla elnevezett 19 éves ciklust a 3., 5., 8., 11., 13., 16., és 19. évben iktatva be egy-egy szökõhónapot. A római év (Romulus-i) kezdetben 10 hónapos volt felváltva 30, illetve 31 nappal. Az év hossza így 304 napos volt. (Numa Pompilius-i) 12 hónapból álló 355 napos hold-év. A nap-évhez való viszonyításhoz görög minta szerint minden második évben

6 egy hónapot iktattak még be. Az ilyen módon képzett év viszont 8 nappal hosszabb lett, mint a tropikus év, ezért egy-egy évben kevesebb napot kellett közbeiktatni, ami lassan olyan zavarra vezetett, hogy végül az õszi ünnepek, az automnáliák tavaszra, az aratás idejére való cerealiák pedig télre estek. (Iulius Ceasar) A naptár anomáliáinak kijavítására bevezette az ún. zavarok évét (annus confusionis), így az év 445 napossá vált, s ekkor alakult ki az elsõ Iuliáni-év, amely 365 napos nap-év. Minden negyedik évben február 23. után egy szökõnap (bissextilis) lett beiktatva. Az év hossza ily módon 365+1/4 napossá vált. A 12 hónap elnevezése is ettõl az idõtõl (Kr. e. 46.) származik. Az új idõszámítás Kr. e. 45. január 1-vel lépett érvénybe az alexandriai matematikus, Szószigenész támogatásával és M. Flavius Scriba közremûködésével egyiptomi minta alapján. Kezdetben az intercalatiot hibásan hajtották végre a pontifexek a pogány Róma fõpapi kollégiumának tagjai. Kr. u. 8-tól azonban a Julianus naptár zavartalanul érvényesült, sõt még a keleti tartományokban is ez jutott fokozatosan elfogadottá. A Iuliáni idõszámítás is eltért a tropikus év hosszától 11 perc és 14 másodperccel, ami évszázadok alatt ismét idõeltolódást eredményezett. Augusztus császár is jelentõséget tulajdonított a kronológiának, így utasítást adott a fasti Capitolini, vagyis a Capitoliumi naptár megszerkesztésére. I. Nagy Péter cár annak érdekében, hogy Oroszország felzárkózzék Európához, a hagyományos bizánci eredetû idõszámítás helyett elrendelte a Iulián-naptár használatát január 1-tõl kezdõdõen ben került csak bevezetésre az európai idõszámítás. A Gergely-féle év. XIII. Gergely pápa 1582-ben módosítást hajtott végre. A Iuliánusi 365 napot és a négyévenkénti szökõévet megtartotta, de a százados évek közül csakis a 400-zal oszthatókat tette szökõévekké. Október 4-ét közvetlenül 15-e követte, s ezzel megszüntette azt az idõeltolódást, ami a Iulianus-naptár bevezetésével a nap-év és a naptár eltérésébõl adódott. Ezen új idõszámítás a tropikus évtõl már csak 415 évenként tér el 3 órával és csak 3320 év alatt egy nappal. (A Iulianusés a Gergely-naptár között 1900-ra már 13 nap különbség adódott.) A naptárreformot a legtöbb katolikus ország átvette. Hazánkban az évi országgyûlés a 28. tc-e rendelte el az új naptár bevezetését. A magyar rendek szerették volna megtartani az ó-naptárt, de az uralkodó végül is elérte annak bevezetését. A protestáns országokban 1700-ban, Nagy-Britanniában 1753-ban, Oroszországban 1918-ban, Görögországban 1923-ban, Romániában 1924-ben tértek át az új idõszámításra. Kelet-Európa és a Balkán-félsziget ortodox vallású országok egyházai megmaradtak a régi idõszámításnál. Az arab év (török év) szabad-hold-év, amely 354 napos, illetve szökõévenként 355 napos. Bevezetésére Kr. u július 16-tól, az ún

7 hidzsrától számítódik. Hónapjaik 29, ill. 30 naposak. A szökõévek 30 éves ciklusban kerülnek vissza 11-esével. A maják matematikai, csillagászati ismeretekkel és írásbeliséggel rendelkeztek. Idõszámításuk két egymáshoz kapcsolódó ciklust foglalt magába. Az egyik egy rituális-kultikus ciklus 260 nappal, a másik pedig 365 napos nap-év. Mindkettõ egy 52 éves (18980 napos) periódust eredményezett. Az aztékok naptárrendszerének egyik nagy egysége a 365 napos év (xihuit), illetve a xiuhpohualli (évek számlálása). Az évük 18 húsznapos hónapból + 5 napból állt. (Nem tudjuk pontosan, hogy az évet az elsõ vagy utolsó napjáról nevezték-e el. Cortes 1519-ben az 1. Nád évében érkezett oda.) A másik naptárrendszerükben minden nap számot (1-tõl 13-ig) és nevet kapott (20 napnév létezett). A számok 1-tõl 13-ig és a 20 napnévbõl álló sorozat megszakítás nélkül ismétlõdött. (1-alligátor, 2-szél, 3-ház, 13-nád. 1-jaguár, 2-sas, stb.). 260 naponként (13 20) ismétlõdik együttesen e napok neve és száma. Ezt a ciklust nevezték tonalpohuallinak ( napok számlálása ) A 260 és 365 napos ciklusok permutációja 52 éves periódust eredményezett, azaz 52 évenként ismétlõdött az éveknek nevet adó napok száma és elnevezése. Az inkák a hold 12 periódusára alapozták az idõ felosztását. A hónapjaik az újhold megjelenésének idején kezdõdtek, s a ciklus végével fejezõdtek be. A hónapot ugyanúgy nevezték, mint a Holdat: Quilla. A heteket a hold negyedei szerint számolták, de a hét egyes napjait nem nevezték el. Egyik nap úgy mint a másik a napkeltétõl a napnyugtáig tartó munka ideje volt. Kivételt csak az ünnepnapjaik képeztek. Az év kezdetére vonatkozóan különféle feljegyzéseket találhatunk. Úgy tûnik, hogy az évek többszörösét nem használták. Említés történt azonban egy 100 és 1000 éves ciklusról. Ez utóbbit mint nagy nap-évet Capa-Choata névvel említették. Nem számolták években a korszakokat sem, az események idõpontjának mérésére nem is volt szavuk. A francia köztársasági év október 6-án a nemzeti konvent elhatározta egy új naptár bevezetését, melynek kezdetét a köztársaság kikiáltásának napjára, szeptember 22-re tették. Az évet 12, egyenként 30 napos hónapra osztották, így a Gergely-naptár szerint az év vége december 16-ra adódott. A hónapot 3 dekádra osztották, 10 naponkénti munkaszünettel. Ezen naptár december 31-ig volt érvényes 5, szökõévben 6 kiegészítõ nappal. Az egyházi év az egyház ünnepelte vasár és ünnepnapokat foglalta egy polgári éven belül. Kezdete: A római katolikus és protestáns egyházakban az advent elsõ vasárnapja november 26 és december 4 között. Az ortodox (görög keleti) egyházakban a kereszt felmagasztalása napján szep

8 tember 14-én. Az anglikán egyházban Gyümölcsoltó Boldogasszony napján március 25-én. Naptár és kalendárium. (A latin calendae-bõl származik) Az év napjainak hónapok és hetek szerinti jegyzéke, amelyben még az ünnepek és a névnapok, a holdváltozások, az évszakok kezdete, a fogyatkozások, vagy más égi jelenségek is bennfoglaltatnak. Naptárként nevezték az egyes népeknél használt év- és idõszámítást is. Már nagyon régóta használatos a 29 vagy 30 napos hónap és 365 napos év, mint hosszabb idõköz. A hónapot a Hold fényváltozásai alapján, az évet a Nappal egyidejûleg kelõ vagy nyugvó csillagok visszatérésével határozták meg. Az év kezdetét az egyes népek különbözõ idõpontokra jelölték meg: pl. az egyiptomiak, a föníciaiak, a perzsák és a görögök a nyári napforduló utánra (solstitium) tették, a zsidók szeptember és október közötti idõre, a rómaiak az évet kezdetben a tavaszi napéjegyenlõséghez, késõbb a Juliáni év bevezetése után január 1-hez kötötték, a kereszténység kezdetben március 1-ét, majd december 25-öt, késõbb március 25-öt, végül január 1-ét jelölte meg. A hét mint idõegység: eredetileg a naptártól független volt. A római hét nyolc napból állt, s a nundinales megjelölés fõleg a parasztok vásár és ünnepnapja volt, amikor a falusiak az Urbs-ba, vagyis Róma városába jöttek, ahol egyúttal a bíráskodási és népgyûlési nap is volt. Szabályozása Kr. e. 287-es Hortensius-féle törvényben történt. Ezt a rendszert Kr. u. a 3. században váltotta fel a hét napból álló hét, amelyben minden egyes nap elsõ órájának vezérlõ bolygója (egy-egy bolygóisten) adta az elnevezést az egyes napoknak. A hét, mint idõegység keleten a zsidóknál is megtalálható. A hetedik napot, mint keresztény ünnep Kr. u. 321-ben Constantinus a dies Solis-ra, vagyis a Nap napjára Krisztus feltámadásának napjára rögzítette. Az ókori népek naptárai rendszeresen kõre vésetten maradtak ránk. Az egyiptomiaké papiruszokon; a rómaiak naptárait márvány és viasztáblák õrizték meg. Az almanach (az arab: al-manjach = mérték, idõ szóból) mind keleten, mind nyugaton csillagászati, kalendáriumszerû táblákat jelentett, asztrológiai s más megjegyzésekkel. Az újkorban a hivatalos adatok mellett rövid történeteket, költeményeket, adomákat is csatoltak a kalendáriumi részhez. Lassanként az irodalmi rész foglalta el a naptári adatok helyét. Nálunk legnevezetesebb Kisfaludy Károly 1822-ben indított Aurórája lett. Amíg a mai naptár alakja nem jutott használatba, a legfontosabb na

9 pokat hónapok szerint latin versbe foglalták össze, melyeket a kezdõ szavakról Cisio Janus néven nevezték. A cisio szó a Circumisio Christi-t jelentette, a Janus pedig mutatta, hogy januárról van szó. A legrégibb Cisio a Beharsz-féle a XIII. század elsõ felébõl. A magyar Cisiok legrégebbike a Peer-kódex XVI. sz-beli kéziratos Cisiója (1580-ból). A fennmaradt legrégebbi nyomtatott magyar Cisio 1592-ben Debrecenben jelent meg. Az eddig ismert legrégebbi nyomtatott magyar kalendárium 1621-bõl való. Ezekben a kalendáriumokban az úgynevezett praktikák is fellelhetõk, azaz az egyes napok asztrológia jelentõségéhez kapcsolták a teendõket: pl. mikor jó eret vágni. A francia forradalom hatásaként jelentkezõ népszerûsítõ, ismeretterjesztõ törekvés egyik leghatásosabb eszközül a naptárt tette, s így lassanként egész naptár-irodalom alakult ki. Hazánkban ilyen értelemben a lõcsei kalendárum volt sokáig a leghíresebb. ÉRA Az Éra (latinul: aera) egy határozott idõponttól egyformán és egyöntetûen számított évek sorozata. A számítás kiindulópontja, azaz az éra epochaja lehet: természetes éra mesterséges éra világ éra. Számos éra epochajaként történelmi esemény szerepel: Négyszáznyolcvan évvel azután, hogy Izrael fiai kijöttek Egyiptomból, amikor Salamon király már negyedik éve uralkodott Izraelben (Királyok Könyve 6.1.) Szeleukosz Nikator gyõzelme a Gaza melletti ütközetben Kr. e: 313- ban, epochaja a szeleukidák féle érának. Kr. u a hidzsra nevû éra kiindulópontja, amikor is Mohamed Mekkából Medinába távozott. Egy-egy jelentõs természeti esemény (pl. nagy földrengés, teljes napfogyatkozás, stb.) is lehet az éra kiindulópontja: két esztendõvel a földindulás elõtt mûködött Ámosz próféta. A mesterséges érát a történelemírók önkényesen választották, hogy segítségével a tények nagy tömegében a könnyebb áttekinthetõséget biztosítsák. Ilyen mesterséges érák, pl. az aera ab urbe condita (Kr. e. 754), amelynek epochaja Róma megalapítása, vagy az aera ab Incarnatione Domini, Krisztus születése

10 Megkülönböztetünk még ún. világ érát, amely a világ teremtését vette az évszámítás alapjául, pl.: a bizánci, amely Krisztus születéséig 5509 Iulius Sextus Africanus Kr. u. 240 körül 5502 az alexandriai Panodorosz Kr. u. 412 körül 5493 (Ádám teremtését) a zsidó 3760 a Luther szerinti 3960 évet jelölte meg. A világ teremtése és vége közötti idõ foglalja magába a világtörténelmet, ami egyszeri és megismételhetetlen esemény. TÖRTÉNELMILEG NEVEZETESEBB NAPTÁRALAKOK ÉRÁK Keresztény idõszámítás Mint ismeretes a kereszténység a Római Birodalom keretei között bontakozott ki, így érthetõ, hogy a kereszténység kezdete a korabeli idõszámítás rendszeréhez kapcsolódott, amely azonos volt a Római Császárság idején használt kronológiával. A középkor elején a különféle idõszámítások zûrzavart okoztak. Eddigre a Iulianus-féle holdnaptár a hétnapos héttel a kereszténység számára is használhatónak bizonyult, de az abszolút idõszámítás kezdete ingadozott. Többféle modell vetélkedett egymással: a római korszakot, melynek kiindulópontja Róma alapítás volt, a korai középkorig használták, a római provinciákban a Római Birodalomba való betagozódás volt az idõszámítás kiindulópontja, használatos volt még az uralkodók hivatalba lépésétõl számítani az évek sorozatát (pl. Diocletianus császár uralkodásának kezdetétõl, Kr. u VII. 29-tõl). A Diocletianus trónra lépésétõl kezdõdõ idõszámítást használták még századunkban is a koptok Ethiópiában. Amikor Dionysius Exiguus, szkíta szerzetes a következõ év húsvétjának kiszámításához az idõszámítás biztos kezdõpontját kereste, nem akart a keresztényüldözõ Diocletianus római császárra hivatkozni. Ehelyett idõben visszament Jézus születéséig, amely számításai szerint Róma városalapítása a 754. év december 25-re esett. a mi ciklusunkat nem akartuk ennek a ( ) keresztényüldözõnek emlékéhez kötni, hanem felvetettük, hogy kezdetként az idõt évek szerint jegyezzük fel, a mi Urunk Jézus Krisztus születése óta, hogy reményeink kezdete ismert legyen elõttünk

11 Krisztus születésének éve így nemcsak történeti-teológiai, hanem naptári szempontból is elsõ ízben az idõ középpontjába került, az idõszámítást Krisztus elõtti és Krisztus utáni periódusokra osztva Kr. u. 525-ben. Dionysius gondolata, hogy az idõszámítást Krisztus születésétõl kezdjék, kedvezõ fogadtatásra talált. Ekkor a Diocletianus óta eltelt éveket azonossá tették a Krisztus születése óta eltelt évekkel, kiszámítva, hogy Krisztus a római idõszámítás szerint 754-ben született, s ez lett az új számítás szerinti elsõ esztendõ. Dionysius úgy tartotta, hogy Jézus az 1. év december 25-én született. Nulladik évet nem iktatott be. Utólagos számítások szerint Jézus Krisztus valójában a nevét viselõ kor megelõzõ 4. vagy 7. évében született. (Máté 2,1-bõl tudjuk, hogy Jézus Nagy Heródes idején született, aki legkésõbb Kr. e. 4-ben meghalt. Máté 2,2-ben említett csillag feltûnésébõl indulnak ki mások. Kepler pl. kiszámolta, hogy a Jupiter és a Szaturnusz Kr. e. 7-ben háromszor pontos konjugációban állt a Halak jegyében, a Tavaszpont közeledtével, és úgy gondolta, hogy a mágusok a korforduló jelét látták. Ily módon Dionysius megállapításai lettek a keresztény világ idõ és ünnepnap számításainak alapjai, annak ellenére, hogy kezdetben ez a kronológiai rendszer nem volt népszerû. Nagy Károly a Frank Birodalom egy Consilium Germanicium-ra szóló meghívójában tette hivatalossá elõször az ab incarnatione Christi-t. Elõbb csak Itáliában honosodott meg (532-tõl), majd a 7. századtól azon kívül is elterjedt. Ezen idõszámítást korrigálta XIII. Gergely pápa naptárreformjában X. 4/15., amikor is 1582-ben október 4-ét közvetlenül 15-e követte. Bizánci idõszámítás A bizánci idõszámítást Kr. u. a VII. században 602-ben kezdték használni. Eszerint az idõszámítás kezdete a Világ teremtésének idõpontja, amely Kr. e szeptember 1. volt. Zsidó idõszámítás A zsidó naptár ciklikus alakja a zsidók széjjelszóródása után keletkezett és azt általában Rabbi Hillél Hanaszi-nak (Kr. u. 358.) tulajdonítják. Õ állapította meg a teremtés utáni elsõ újhold idejét, a 19 éves holdciklust, az ünnepek rendjét és a hónapok hosszát. A teremtés napjának október 7-ét jelölte meg. Krisztus utáni X. század óta a zsidóság körében ezen világkorszak lett általánosan elfogadott és Izraelben ma is ez a hivatalos idõszámítás. Így pl szeptember 26-án kezdõdött az év szeptember 11-én 5760, 2000-ben október 1-én kezdõdött az év. Ókori görög idõszámítás A négyéves ritmusban megrendezett elsõ olimpiai játék idõpontjától határozták meg idõszámításukat az antik görögök. Az elsõ olimpia Kr. e évre datálódott. Eszerint a krisztusi korszak 0. éve a 193. olimpia 3. évére adódott

12 Hindu idõszámítás Svayambhu, a Magától-Létezõ az õ saját akaratából létrejött és a sötétségben szunnyadó mindenségbõl megteremtette a látható és láthatatlan világot. Elõször elmélkedés által a vizeket hozta létre, s azokba helyezte saját magvát. Ez aztán aranytojássá lett s ebben jött létre Brahma az egész világ teremtõje. A tojásban egy esztendeig tartózkodott, azután két részre osztotta tojást s megteremtette belõlük az eget és a földet, s a köztük lévõ ûrt, az égi tájakat, s a vizek medencéit, úgyszintén az értelmet, az öntudatot, a lelket s az érzéseket. Megteremtette az összes lényeket, az elemeket s elnevezte õket a védák szavaival. Úgyszintén megteremtette az isteneket s az áldozatokat. A tûzbõl, szélbõl s a napból fejte az rg- yajur- és a sama- védákat. Megteremtette az idõt, a csillagokat Svayambhu közvetlen leszármazottja a Manu s a többi hat utódja. Ebbõl a Manu nemzetségbõl alkották meg és õrizték meg az egész világmindenséget, ki-ki a maga világkorszakában. A Manu-törvénykönyve szerint négy világkorszak (yuga) létezik: krta treta dvapara kali. Ezek közül az elsõ három már elmúlt. A negyedik, amelyikben élünk, Kr. e február között éjfélkor kezdõdött és még évig fog tartani. Az elsõ korszak az aranykor volt, s a leghosszabb mert esztendeig tartott. A többi korszak egyre rövidült és rosszabbodott. A második, vagy ezüstkor évig, a harmadik pedig éven át állott fenn. A krta korszak négyezer isten-évbõl áll, a szürkület elõtte és utána ugyanennyi századot ölel fel. A következõ három korszak megfelelõ szürkületekkel együtt fokozatosan egy-egy ezerrel, illetve százzal rövidebb. Ez a 12 ezer esztendõ, vagyis a négy korszak együttvéve alkotja az istenek egy korszakát. Ilyen korszakokból ezer együttvéve annyi, mint Brahmának egy nappala s az éjszakája ugyanolyan hosszú. Ezen nappal és éjszaka végén az alvó Brahma felébred s megteremti a manas-t (ész, értelem, lélek). Ez pedig módosítván magát, létrehozza egymásból sorban az elemeket azok megkülönböztetõ lényeges tulajdonságaival. Az istenek egy korszaka, vagyis 12 ezer isten-év hetvenegyszer véve alkot egy Manu-idõszakot (manvantara-t). A Manu-korszakok, vagyis a világ teremtései és lerombolásai számtalanok. A hindu mitológia szerint Brahma megteremti, Visnu megtartja, és Siva elpusztítja a világot. Egy Brahma nap egyenlõ egy kalpával és ez 1000 úgynevezett nagyvilágkorszakot foglal magában, s ezek mindegyike emberi évet tesz ki. A nagy világkorszak négy világkorszakból áll, melyek idõtartamban és minõségüknek megfelelõen csökkenõ sorrendben követik egy

13 mást. Mindegyiknek megvan a maga hajnala és alkonya. Idõtartamuk isteni és emberi években számolva az alábbi (1 isteni év 360 emberi év): krta: isteni-év emberi-év tréta: dvápara: kali: Összesen: A hindu naptári év november 7-én, a Dévi istennõ (fény istennõje) ünnepével kezdõdik. A hindu hitvilág szerint mi most a jelenlegi Brahma életének második felében, a kali hajnalán élünk, amely Kr. e február 18-án Krisna halálával kezdõdött és a tulajdonképpeni kali majd csak Kr. u évben veszi kezdetét. Buddhista idõszámítás Buddhista világnézet szerint a világ folyamatának kezdetét vagy végét éppúgy nem lehet elképzelni, mint a világ térbeli határait. Buddha kifejezetten elutasította, hogy arról nyilatkozzon, hogy vajon a világ örökkévaló vagy nem örök, véges vagy végtelen. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a buddhizmus nem ismeri el a világ kezdetét, sem minden dolog teljes befejezõdését, hanem csak a világok keletkezésének és pusztulásának kezdet és vég nélküli sorát. Nem egy, hanem végtelenül sok világrendszert tételeznek fel. A buddhisták a vallásalapító halálának évét, Kr. e. 544-et tekintik idõszámításuk kiindulójaként. Kínai idõszámítás A régi kínai idõszámítás a hold-éven alapult. A hold-naptár éveit 60-as ciklusban jelölték. Ezeket nem számokkal fejezték ki, hanem minden év elnevezését két írásjegy adta, az elsõ tag, a törzs tíz, a második tag, az ág 12 írásjegyének egyike. Ha a ciklusok írásjegyeit sorban párosítjuk egymással, akkor pontosan 60 variáns adódik. Immár 4637 éve létezik ezen rendszer, amely Kr. e tõl kezdõdik. A 60. esztendõt Nagy Év-nek nevezik. Ebben a rendszerben öt hagyományosan számon tartott elem egyszer mind a 12 állatjegyes holdévvel kapcsolódik össze. Az õsi kínai bölcsek ugyanis azt tanították, hogy a világmindenséget öt elem a Fa, a Tûz, a Föld, a Fém, és a Víz szabályozza. Az öt elem sorrendje megegyezik a kínaiak öt évszakával, azok mindegyikéhez tartozik egy elem: a tavaszhoz a Fa, a meleg idõhöz a Tûz, az év derekához a Fém, a hideg, nedves évszakhoz a víz. Az õsi tanítás úgy szól, hogy minden elem a korban utána következõt hozza létre. A kínai kalendáriumban párosával sorolják az éveket az elemekhez. A 2000 és 2001-et egyaránt

14 164 a Fém uralja. Utána két Víz jegyû év következik, s majd így sorban tovább a körforgás szerint. A legújabb 60 éves ciklus 1984-ben kezdõdött! Az ág tizenkét írásjegye egyben a 12 állatöv valamelyikének felel meg. A 12 állatjegy egy másik szisztéma szerint 6 párra oszlik. Minden pár elsõ csillagjegye aktív (Jang) a második passzív (Jin) tulajdonságú: Alkotó Patkány gyakorlatias Bivaly Versengõ Tigris diplomatikus Nyúl Temperamentumos Sárkány okos Kígyó Derûs Ló ravasz Kecske Ügyes, szeszélyes Majom- jó ízlésû Kakas Hûséges Kutya szeretetteljes Disznó Az állatöv évei így követi egymást: Patkány Bivaly Tigris Nyúl Sárkány Kígyó Ló Kecske Majom Kakas Kutya Disznó ben így a patkány éve volt, amely a ciklus befejeztével 1996-ban kezdõdött újra ben ily módon a Fém jegyû Sárkány éve következett. A holdhónapok 29, illetve 30 napból állnak. Mivel a hold-év rövidebb, mint a nap-év, ezért idõnként póthónappal egészítik ki. A hagyományos ünnepeik is a hold-naptárhoz igazodnak, amely több-kevesebb módosulással egész Kelet-Ázsiában elterjedt. A hold-naptár ünnepei vallásos hagyományokon alapulnak, s mélyen beivódtak az emberek lelkébe, s még a pártállami gyakorlat sem tudta azokat eltörölni, fennmaradtak mint családi ünnepek. A Tavaszünnep (Csun-Csie) a holdnaptár szerinti új év kezdõnapja. A hivatalos évkezdõ szerepét elveszítve is megmaradt a legfontosabb kínai ünnepnek, három munkaszüneti nappal. (Kína déli részén a hold-újév valóban egybeesik a tél végével, a tavasz kezdetével.) A hagyomány szerint az utolsó holdhónap 24. napján a házi tûzhely istene elindul az égbe, hogy jelentést tegyen a család egész évi tevékenységérõl. Ilyenkor leszedik a házban található díszes fametszeteket, a kapu díszfeliratát, hogy a tûzhely szellemének visszatértekor erre az óévbúcsúztató napon éjfélkor kerül sor új képekkel, feliratokkal, lelkes petárdadurrogatással fogadják. A házak elé pedig díszes lampionokat függesztenek ki. Kínában az újév kezdete 1990-ben január 27-én, 1995-ben február 16-án volt, 2000-ben február 5-én volt. A kínai naptár elsõ hónapja (kb. február) a Tigrisé, a 2. a Nyúlé, a 3. a Sárkányé, a 4. a Kígyóé, 5. a Lóé, 6. a Kecskéé, 7. a majomé, 8. a Kakasé, 9. a Kutyáé, 10. a Disznóé, 11. a patkányé, a 12. (kb. január) a Bivalyé. Hasonlóan ilyen 12 részre van felosztva a nap is. Csakhogy a kínai nap a mi idõmérésünk szerinti 23. órával kezdõdik egy-egy kétórás idõszak: 23 órától 01-ig tart a Patkány órája 1-3 a Bivalyé, 3-5-ig a Tigrisé, 5-7-ig a Nyúlé, 7-9 a Sárkányé, 164

15 9-11 a Kígyóé, a Lóé, a Kecskéé, a Majomé, a Kakasé, a Disznóé. Kínában a polgári forradalom gyõzelme után, vagyis 1911 óta az európai naptárt is használják. Japán idõszámítás A japánoknál az évszámozás a császár trónra lépésével kezdõdött. Az év ebben a számítási módban nem januárban, hanem április 1-én kezdõdik, innen számítják a költségvetési évüket is. A japán idõszámítás kezdete az Istennel egyenrangúnak tekintett császár, Dzsimmu tenno trónralépésétõl (Kr. e. 660) kezdõdik. A legutóbbi császár 1989-ben lépett trónra. Kr. e. 552-t tekintik a buddhista vallás hivatalos elismerése évének. Kr. e. 604-ben átvették a kínai naptárt január 1. a Gergely-naptár bevezetésének éve. Európai szokást elfogadva január 1-én ünneplik az újévet, méghozzá három napos munkaszüneti nappal. Mohamedán idõszámítás Mohamed próféta Mekkából Medinába történt távozása után 17 évvel Omar kalifa a mohamedánok idõszámítását a hidzsrá-hoz kapcsolta. Ezen idõszámítás Kr. u július 6-val, mint az elsõ évi muharren hónap 1. napjától kezdõdik. A mohamedánok holdhónapokkal számolnak. A 354 napra terjedõ holdéveket a nap-évhez nem számítják át, így a keresztény idõszámítás 32 esztendeje 33 mohamedán évet tesz ki. A mohamedán naptár átszámításához táblázatokat dolgoztak ki. Azték idõszámítás Az azték naptárban a hónap 20 napból állt. A hetük 13 napos volt. Az egyes napokat jelképekkel jelölték meg. A hónap úgy állt össze, hogy a 13 naphoz hozzáadtak annyit, amennyi a 20-hoz hiányzott. Az újszülöttek is az említett jelképek szerint kapták a nevüket. Attól függõen, hogy milyen napon születtek lett az egyik neve Kígyó, a másiké Gyík, a harmadiké Nyúl, és így tovább. Minden héten ugyanazon figurák ismétlõdtek, újakat nem adtak hozzá, csupán a napok számát írták melléjük az év végéig. Az évnek négy jegyét ismerték. Az egyik évet ház -nak hívták, a másikat nyúl -nak, a harmadikat nád -nak, a negyediket pedig kovakõ -nek. Nem mindegyik jel került sorra egy évben, hanem minden egyes esztendõ külön jegyben állt: az egyik évben a nád -éban, és így tovább. Ezen jegyek segítségével tartottak számon minden eseményt az év folyamán, elsõsorban a legnevezetesebbeket. Egy bizonyos számú kovakõévében ez és ez történt írták. Az idõ folyását keréken ábrázolták. A kerék 52 évbõl állt, amikor ez letelt, a legutolsó éjszakán szertartást végeztek, minden edényt darabokra törtek és eloltottak minden tüzet. Azt tartották, hogy a kerék leteltével véget ér a világ, s ez bármely kerék utolsó napján bekövetkezhet. Ha pedig vége lesz a világnak gondolták több ételt úgy sem készítenek

16 már és nem is esznek, hát nincs szükségük sem edényekre, sem tûzre. A világ vége biztos jele az lett volna, ha reggel nem kel fel a Nap, úgyhogy az egész éjszakát rettentõ szorongásban töltötték az aztékok, és egyre lesték, hogy vajon megvirrad-e. Az elsõ hajnali derengésben azután megszólaltak a dobok, kürtök és fuvolák és mindenféle hangszerek, kifejezvén azon örömüket, hogy istenük újabb 52 esztendõvel ajándékozta meg õket. Új edényeket vásároltak, tüzet pedig a fõpapjuk által gyújtottból vittek haza. Naptáruk végül is 365 napot tartalmazott. A növények sarjadásával vette kezdetét és a következõ rügyfakadásig tartott. Az évet xizill -nek nevezték, azaz ami a zöld levelek neve volt. A kereket pedig toximolpili -nek, ami viszont annyit jelent, mint a zöld levelek csomója, vagyis az éveké. Voltak szökõéveik is, amelyben felesleges napokat jelöltek. A közép-mexikói népek hitvilága szerint az istenek négy világot és négy napot teremtettek és pusztítottak el egymás után. A jelenkorban az ötödik korszakban élünk. Két isten lépett máglyára, hogy Nanahuatzin-ból Nap, Tecuciztecatl-ból pedig Hold legyen. A Nap így létrejött ugyan, ám meg sem moccant addig, amíg táplálékul meg nem kapta az élet hordozóját, a vért, az istenek vérét. Az égi pályáján tehát az istenek önfeláldozása indította el, azonban a Nap folyamatos mozgását az égen és visszaútját az alvilágban, ismételt gyõzelmét az éjszaka felett csak folyamatos emberáldozatok biztosíthatják. Biztosak voltak abban, hogy az ötödik világ is elpusztul, mint a korábbi világok, az emberáldozatok csak késleltethetik ezt. * Az áttekintésbõl látható, hogy az egyes népek különbözõ módszereket dolgoztak ki az idõ múlásának számítására. Néhány nép a történelmének kezdetét a Világ teremtésétõl számítja. Mások történelmi eseményhez, uralkodók trónra lépésének idejéhez, stb., kötötték az idõszámításukat. Európában az idõszámításunkat egyértelmûen Krisztus születésének idejéhez, mint történelmi tényhez kapcsoljuk. Ezért joggal vetõdik fel a kérdés, hogy hogyan értelmezzük a napjainkban hazánkban még most is idõnként olvasható, hallható idõszámítás elõtt, illetve idõszámítás után terminológiát, aki ezt használja milyen idõszámítási módszerre gondol?

17

18 168

19 EGY PADOVAI MAGYAR ORVOSPROFESSZOR: STEER MÁRTON Dörnyei Sándor A középkorban hazai orvosképzõ egyetemi intézmények hiányában fõleg olasz egyetemeket kerestek fel a tanulni vágyó magyar fiatalok. A reformációtól kezdve, Itáliát háttérbe szorítva, a német és németalföldi városok váltak az orvosjelöltek úticéljaivá. A 18. század utolsó harmadában a nagyszombati orvosi kar létrehozása, a bécsi egyetem színvonalának emelkedése, valamint adminisztratív eszközök (a Habsburg birodalom határain kívüli egyetemek látogatásának a nehezítése, az ott szerzett diplomák honosítás nélküli el nem ismerése, majd a nem katolikusok diplomaszerzésének a lehetõvé tétele) útján az osztrák birodalom határai közé szorították a magyarországi diákok egyetemválasztási lehetõségeit. Az nem igényel különösebb magyarázatot, hogy ebben az idõben a Magyarország határain kívüli egyetemen tanulni vágyók legnagyobb számban Bécset keresték fel. Feltûnõ azonban, hogy a 19. század elsõ felében az osztrák birodalom keretébe tartozó két itáliai egyetem magyarországi származású hallgatóinak a száma hirtelen ugrásszerûen megnõ. Érvényes ez a megállapítás elsõsorban Padovára, de bár kisebb mértékben Paviára is. Padovában 1751 és 1816 között (66 év!) mindössze két jogász és egy meghatározatlan karhoz tartozó diák szerepel az anyakönyvben, medikus egy sem és 1850 között (34 év!) viszont összesen 56 hallgató iratkozik be, közülük 40 az orvosi, 8 a jogi, 3 a bölcsészeti, 2 pedig a teológiai karra, s hozzájuk csatlakozik még az egyetemen vizsgázó 3 bába. 1 A 40 orvostanhallgató közül 27 doktori diplomát is szerzett Padovában (26 doctor medicinae, 1 pedig a Pesten megszerzett doctor medicinae mellé a doctor chirurgiae címet). Az itáliai egyetemekre törekvõk számának ez az emelkedése nyilván többféle okkal magyarázható, Padova esetében azonban az is szerepet játszhatott, hogy ebben az idõben három olyan professzor is akadt a tanári karban, aki Magyarországról származott. A pécsi Rosas Antal csak rövid ideig, 1819-tõl volt a szemészet taná- 1 Szögi László: Magyarországi diákok a Habsburg Birodalom egyetemein. I Bp. Szeged, 1994.; Veress Endre: Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai Bp.,

20 ra, 1821-ben már a bécsi egyetemre hívták. Az iglói Lippich Vilmos kissé több idõt töltött Padovában, õ 1834-tõl 1841-ig volt a különös kór- és gyógytan tanára. Néhány jelentõsebb munkája is Padovában született. Õ is Bécsbe került. Róla pár éve Kiss László rajzolt gondos arcképet. 2 Az elõzõeknél jóval tovább, huszonegy esztendeig tartott a harmadik magyarországi professzor, Steer Márton mûködése. Róla szeretnék ez alkalommal megemlékezni, hiszen szakirodalmunk tulajdonképpen még nem vett tudomást róla. Az is indokolja, hogy felelevenítsük alakját, hogy a év alkalmából Olaszországban rendezett tudományos konferencia-sorozat egyikén, a biológia és bioetika kérdéseivel foglalkozó Workshop on Life címû rendezvényen, Modenában 2000 szeptember 3-án Martino Steer Memorial Lecture hangzott el. 3 A megnyitó plenáris ülésen elnöklõ Martino Rizzotti padovai biológia-professzor megemlékezésében hangsúlyozta, hogy Steer Mártonban tudományos jelentõségén túl az olasz-magyar tudományos kapcsolatok egyik fontos megszemélyesítõjét is látják. A Martino Steer Memorial Lecture-t a magyar származású világhírû biokémikus, Julius Rebek jr. (vagyis ifjabb Rebek Gyula), a San Diego-i Skaggs Institute of Chemical Biology igazgatója tartotta. Elõadása a biológia alapvetõ kémiai jelenségeinek a modellezésével foglalkozott. Steer Mártonról bevezetésül meg kell említenem, hogy nevének helyes ejtése Szter, a család ugyanis nem német eredetû. Az elsõ ismert õs, Steer János a hagyomány szerint a skóciai katolikusüldözések elõl menekülve került végül Erdélybe a 17. század közepén. Az I. Apafi Mihály seregében lovas muskétásként szolgáló Steer János 1665 febr. 16-án kapott a fejedelemtõl nemességet csicsópolyánai elõnévvel és az akkor Belsõ-Szolnok vármegyéhez tartozó Csicsópolyánán nemesi birtokot. 4 A család körében máig él az a feltevés, hogy a Steer név tulajdonképpen az Alister névbõl csonkult. Kempelen nagy családtörténeti munkája közöl egy leszármazási táblát a Steer családról, amelyet 1898-ban Steer Ferenc kúriai bíró és Steer Miklós kassai orvos mellékelt nemességigazolást kérõ belügyminisztériumi beadványukhoz. Ezen a családfán Steer Márton nem szerepel, õ ugyanis nem volt közvetlen felmenõje az említett kérelmezõknek. Az ott található Steer Tamásnak, Steer Ferenc és Miklós dédnagyapjának a testvére lehetett az a Steer Ferenc, vagyis Franciscus Steer, civis Ung. Rosnaviensis, ex comit. Gömöriensi, aki 1747-ben a kassai akadémián promoveált. 5 Ez 2 Kiss László: Lippich Vilmos, az orvosi statisztika és az alkohológia elfeledett úttörõje. Orvosi Hetilap pp Workshop on Life. Sept Modena, Italy. Book of abstracts Kempelen Béla: Magyar nemes családok. IX. köt. Bp., p Quod bonum, felix, faustum, fortunatumque sit huic almae Episcopali S. J. Universitate Cassoviensi... [Cassoviae],